Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bálterem és földszint •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 8 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Bálterem
Lucifer, a körülötte lévők & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 481 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Bármennyire is szívemen viselem Alex sorsát ma este nem számíthat rám. Tudom, hogy mindig ott vagyok mögötte és képes vagyok a legőrültebb indokkal is kirángatni a kínos vasárnapi ebédek alól. Meglehet, hogy az a baj, hogy túl védelmező vagyok. Ma nem. Ma haragszom rá, amiért ennyire felelőtlenek voltak, legalább neki lehetett volna esze. És ha történik vele valami? Rosszabb, mint két szárny? Mit gondolt, hogy miként fogok ezzel együtt élni?
Mégis tovább állok és az állófogadási részt igyekszem csak sétával tölteni, felfedezni, hogy ki-kicsoda, kivel beszélget, hátha feltűnik valami ismerős. Egyelőre mégsem. A férfi sem az, akinek hittem hirtelenjébe az ajtóba. Amúgy sem számítana, ha eljönne. Nem tenné meg, nem hinném, hogy Gabriel engedné, vagy épp utasítaná. A különös alkunk óta nem láttam és furcsa mód, de hiányérzet támad bennem.
Fejemet enyhén megrázom, igyekszem ezzel nem foglalkozni.
Majd elkezdenek terelni minket és igyekszem a szélén maradni, vizslatni a többieket. Egy-két érdekes formát felfedezek, mondjuk a démont, akivel a raktárházban találkoztam. Kezem még mindig ökölbe szorul, az emlékek miatt. Vicsorítanék is, ha illene az alkalomhoz. Ha azt hiszi, hogy megússza simán, hogy egy társamnak ártott. Az ajtókban álló vadásztársaimnak csak fejjel intek, remélve, hogy értenek belőle.
Nagyon remélem.
A lépcsőn pedig…
Arcomon megfeszül a bőr, ahogy hallgatom. Tekintetem szóról, szóra egyre sötétebb, érzem, ahogy egyre szaporábban lélegzem. Nevetni támadna kedvem, mégsem teszem. Tekintetem Alex tarkójára simul. Lehunyom szemeimet és igyekszem urrá lenni a haragomon. Miatta kordába kell magam tartanom. Barna íriszeimmel keresem meg Zagart, ki láthatóan ugyanannyira élvezi ezt az egészet, mint én. Az Isten szerelmére Drake, hol vagy?
A taps a részemről elmarad és fellmérem újra csak a vendégsereget, egyelőre az sem érdekel, ha valaki utánamfordul extravagáns ruhám választása miatt. A stílust viselni tudni kell, és ebben a városban senki sem teszi olyan jól, mint én.
Ahogy elhaladok társam mellett, megcsapja fülemet a neki bemutatkozó férfi neve. Ajkamra félmosoly ül ki, de nem állok meg. Megyek még egy kört és mire újra visszaérek, Zagar már sehol sincs. Vagyis Freya mellett áll.
- A parfümök kiválasztásához kell némi elegancia és stílusérzék, mely a legtöbb nőből kimaradt, így inkább csak a feltűnési viszketegségüket akarják ezzel nyilvánosságra hozni - mosolygok a jelenlévőkön végig, majd a magasabbik alakhoz fordulok. Luciferhez. - Elnézést a társam miatt, nem éppen érzi magáénak a hasonló eseményeket. Mondja, mennyibe kerül ma egy lélek? - vigyorgok rá szemtelenül. Meglehet a városban én vagyok az egyetlen ki ezzel a hülyeséggel állít be Lucifer elé. - Natalie Rossmyra vagyok, a város egyik vadásza - nyújtom végül felé a kezemet. Emlékszem még, hogy mivel állított elém az egyik démona. Lássuk, hogy Ő látja-e, hogy épp kedélyesen csevegek el ennek ellenére Luciferrel.
- Mégis minek köszönhetjük ezt a szívélyes meglepetést a részéről, itt? - tekintek szét bájos mosollyal az arcomon a vendégsereg körül. Ha Lucifer itt van, akkor okkal - gondolom én. Vadász vagyok és elit, hogy nézne ki, ha hagynám csak úgy szabadon lófrálni?
#kihívás1

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya, Zagar

Ophilia szavai még a fülemben csengnek, valamiért kétlem, hogy beismerné tévedését a mostani gazdáját illetően, ahhoz túlságosan elvakult. Végsem teszem szóvá az efféle gondolataimat, inkább a fiatal lány felé fordulok, hogy a továbbiakban kedélyesen elcseveghessek vele. Illően bemutatkoztam, démon létemre teljes mértékig tisztában vagyok az etikettel és ha szükséges, akkor kivállóan alkalmazom. Ez az este is olyan. Új ismeretségeket kell kötnöm, ha haladni akarok a tervemet illetően, de a többi fajtársammal ellentétben én nem vetem meg annyira az embereket. Tisztában vagyok vele, hogyan tudom felhasználni őket, hiszen mindenki jó valami, mást nem céltáblának.
- Köszönöm, ez igazán kedves. Lehet az est további részében igényt fogok tartani a segítségére. Túlságosan nagy ez a ház, én pedig elveszettebb vagyok, mint valaha ebben a tömegben - olybá tűnik, mintha ez egy vallomás lenne tőlem, hiszen arcomról is egy apró kétségbeesés sugárzik. Nincs ideje reagálni, mivel jobbról egy férfi érkezik, érdekes köszönési technikát választ, persze a halandó apró gondolkodás után viszonozza a gesztust. Mielőtt bármit szólhatnánk folytatja a mondandóját a férfi, aki úgy tűnik nem vette észre a jelenlétem és csak a lányhoz intézi a szavait, míg az utóbbi kétségbeesett pillantással próbálja jelezni, hogy épp egy beszélgetést szakított félbe a nagydarab. Annak ellenére, hogy közelebb hajol bizalmaskodva a pöttömhöz kristálytisztán hallom a szavait, Lucifer nevének említésére gombóc keletkezik a gyomromban, mely hamar elmúlva mérhetetlen gyűlöletbe megy át. Egyetlen pillanatra sem habozok, hogy a férfi által mutatott irányba nézzek. Meredten bámultam a bárpult felé, mire kiszúrtam a jól ismert vonásokat. Hihetetlen, hogy maga az ördög is megtisztel minket a jelenlétével. Milyen régen volt már, hogy összefutottam vele, nem mintha hiányzott volna. Hogy a pokol vigye el! Szitkozódok magamban és minden idegszálammal azt kívánom, hogy bárcsak mellettem lenne Volgan. Vajon hol lehet? Freya torok köszörülése ránt vissza a gondolataimból. Hatalmas mosollyal az arcomon nyújtom a kezem az idegen felé, aki kénytelen felém fordulni.
- Üdvözlöm, Azurea Lecompte a teljes nevem . teszem hozzá, ha elfogadja a jobbomat a gyatra köszönése mellett, akkor kezet rázok vele, ha nem teszi egyszerűen magam mellé ejtem. A kényelmetlen szituációt újra a lányka töri meg a vacsora említésével, mire Zagar hatalmas lélegzetet vesz mondandója előtt.
- Igen, egy darabon veletek tartok, ha nem bánjátok - mosolygok Freya felé gyengéden, remélve, hogy segít megtartani az álcámat. Tisztában vagyok vele, hogy nem kedveli annyira a démonokat itt, inkább csak megtűrik a kialakult helyzet és legfőképp az ünnepség miatt. Elfogadom a felajánlott kezet és illendően belé karolok. Ha mindenáron arra terelik az egybe gyűlteket, akkor én sem maradhatok ki. Talán így elkerülhetem a pokol jelenlegi urát. A svédasztalhoz sétálva lassan lépkedtek a tömegben, nehogy valakiben kárt tegyek vagy netalántán az én estélyimben essen kár.
- Honnan ismeritek egymást? - teszem fel a kérdést egyszerre mindkettejüknek, kíváncsian várva, hogy melyikük ad kimerítőbb választ, bár ha tippelnem kellene a lányra fogadnék.
#kihívás1



From: Azura

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 8 CfJmUUkBálterem és földszint - Page 8 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Alex & Kaitlyn & mindenki
────────────── ──────────────
Alex nézése miatt egy kicsit megint elbizonytalanodom a bemutatkozást illetően. Lehet, hogy mégsem sikerült olyan jó megfejtenem ezt a zűrzavart? Végül arra jutok, valamilyen másféle problémája lehet, hiszen a nővére még nálam is nagyobb adaggal kap abból a bizonyos pillantásból, és különben sem kell sokáig figyelnem őt, hogy észrevegyem a minden egyes mozdulatából sugárzó feszültséget.
Most találkozunk először, így nem lehetek biztos benne, miért tűnik olyan különösnek, de azért mégis kezet rázok Kaitlynnel, mikor felém nyújtja a tenyerét. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, nem csak én kezdtem az estét az italpultnál, ami egyúttal tűrhető indokot is adna Alex viselkedésére. Érzem, hogy valami nem jó: más a tartása és más az arckifejezése, és a tekintete is csak hosszú pillanatokkal később változik olyanná, mint szokott, valahányszor találkozik az enyémmel. Nem kéne meglepődnöm rajta; most mind szerepeket játszunk.
–  Oké – válaszolok röviden, mert ekkor már én sem értem igazán, miről beszélünk. Nem, az biztos, hogy semmivel sem lettem okosabb és továbbra sem tudom, hány lépés távolság számít ma a kettőnk között szabályszerűnek. Pontosan abban a másodpercben, hogy eldöntöm magamban, maximális teret hagyok neki ma este, Alex megtorpan és a legmeredekebb szavak hagyják el a száját, amit tőle el lehet képzelni.
Mi járunk? – kérdezném, de nem merem, helyette ezúttal az én szemöldökeim szöknek a magasba. Nem túlzok, ha azt mondom, a kijelentésénél évek óta nem ért nagyobb meglepetés, ami nálam egész egyszerűen azt jelenti, hogy hosszú pillanatokig meredek magam elé mozdulatlanul. Nehezemre esik elképzelni, hogy ő tényleg ezt akarja; kapcsolatban lenni velem, mikor semmit sem tud rólam, de ahhoz mégis eléggé ismer, hogy százféle nehezítő körülménnyel számolhasson. Ez az én hibám, ugye? Én viselkedtem megmagyarázhatatlanul legutóbb, én voltam az, aki olyasmiket mondott, hogy most azt hiszi, semmilyen akadály nincs az utunkban. Elhitettem mindkettőnkkel, hogy szabadok vagyunk.
– Ugyan már – zökkenek vissza a valóságba, amint Alex hangja ismét kiélesedik a háttérzajjal, majd erőltetetté és egyre idegesebbé válik Kaitlyn felé. –   Hagyd őt szórakozni. Elvégre bálon vagyunk. Ugye, Kait? – kockáztatom meg korábban hallott becenevet lazán mosolyogva, mintha semmit sem gondolnék a nemrég elhangzottakról. Meg akarom nyugtatni Alexet, de egy futó érintésnél a karján nem merek hosszabban hozzáérni itt, ahol akárki megláthatja.
– Nem nagy ügy. Én is ittam egyet – vonok vállat, visszagondolva az ott vétett apró politikai baklövésemre. Megint közelebb lépek hozzá egy kicsit, és még a hangomat is halkabbra veszem, miközben beszélek. – És asszem, hogy magamra haragítottam egy vadászt – vigyorgok rájuk, már ha Kaitlyn is figyel, és nem a távolba való nézelődéssel van éppen elfoglalva. – Hosszú hajú, mérges tekintet…? – próbálom oldani a feszültséget a kellemetlen történettel, miközben a minden oldalról áramló tömeg sorra foglalja mögöttünk a még szabad asztalokat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 8 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Egy kis szösszenet  még Azura, Freya részére majd Abaddon
Hiába a csitítás, ma valahogy nem vagyok a türelem mintapéldánya. Régen ehhez fogható sem fordulhatott volna elő. De tény, hogy akkor más idők jártak. Akkor még nem éreztem azt a végtelen ürességet, amit az utóbbi hetekben. Azt a reménytelenséget, melyet csakis azért érezhetek, amit a világ tanusít, az utolsó években. Mindenki hárít. Mindenki mást okol, a saját hibákat nehezen látják be. Talán én magam is így vagyok ezzel, nem látom be a hibákat.
Mégis a reposzt kissé kijózanít. Tudom, hogy jogosan kaptam, harag nem is gyullad fel lelkembe. Nem csak azért, mert nincs, hanem mert igyekszem ama racionalitást megtartani, ami elmémre mindig is jellemző volt. Ennyi maradt meg már csak nekem.
- Elnézést, az emberek nem szoktak segíteni a bemutatkozásnál, ha van egy közös ismerős? - tekintek értetlenkedve hol Freyara, hol Azurára, hol pedig Abaddonra. De végül csak megvonom a vállamat. Utam mégis elszólít. A vacsora gondolata nem igazán vonz.
- Talán a bál bebizonyítja, hogy Amara téved - válaszolom még a démonnőnek. Nem titkolom hovatartozásomat. Nem tettem akkor sem, amikor nem választottam oldalt a két ark között. Szavaim, noha igazak, pontosan tudom, hogy nem fog megtörténni. Az emberek még most is kicsinyesek és önzők. Ahogy az angyalok és a démonok is. Igen, nem vagyunk mi sem különbek, kár hogy ezt oly kevesen látják be. Talán ha megteszik, most nem itt tartanánk.
Még egy utolsó meleg mosolyt küldök mégis Freya irányába, akaratlan a tett, majd már ott sem vagyok.
A démonba pedig nem csalódtam. Ahogy visszafordulok majdnem sikerül neki is mennem. Még az utolsó pillanatban állok meg, alig néhány centire tőle. Óvatosan lépek hátra, indulataim - melyek létezéről nem nagyon tudtam. Legalább is, legutóbbi találkozásunk óta. Ott valami megváltozott. Roppantul dühös vagyok rá és nem teljesen tudnám megmagyarázni, hogy mi miatt. Nem a harci segítsége, még sokkal előbb. A történelem vajon ma este is ismétli magát?
Kifakadok és azt is eléri, hogy a szavakat se találjam.
Szemeimet lehunyva próbálok megnyugodni. Mélyeket lélegezni, kizárni a külvilágot, bár ez eléggé lehetetlen. Minden beszélgetést hallunk, mi angyalok, melyek zavaróak lehetnek ebbe a közegbe. Igyekeztem ezt mindig kizárni az elmémből, de van amikor nem megy. Még mindig megkérdezem magamtól, hogy mit is keresek itt.
Kérdése ránt vissza a valóságba. Zavaros tekintettel pillantok fel rá. Szemöldököm enyhén összeráncolom.
- Hallottál valaha Thoth tolláról? Elmondásod alapján elég sokat jársz most abban a térségben - a legutóbbi találkozásunknál is, az akkori összejövetelnél is egy sejket képviselt. Mi is ott találkoztunk. Túl sok szál köti oda, főleg, hogy évszázadokig a mag ott volt elrejtve. - Egy antik érdekesség, amit ez a ház őriz - vonom meg a vállamat könnyedén. Igyekszem vigyázni a szavaimra, hisz oly fülek is meghallhatják, amiket nem kívánok.
Credit •• Ashes
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 5:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Vadászavató bál
mindenki&&senki&&Volgan >> zene <<  • Credit:
A tudat, hogy az emberekkel vegyül kicsit csesztette agyának egy kisebb szegletét, de a cél szentesíti az eszközt. Alkohol társaságában pedig sokkal jobban elviselhetőek mint alapból. Legalábbis ebben bízott miközben sorra döntötte le torkán az alkoholos italokat. Külső szemlélők talán egy beszökött, ingyen élőnek tekinthetik, de egy farkas sem sír a bárányok véleménye miatt így Ő sem fog. Sőt csak örül neki ha a középpontba lehet angyali mindensége.
A férfi akit kiszemelt idézőjeles áldozatául, hogy ha Isten is úgy akarja információkat tudjon gyűjteni nem éppen volt a legbeszédesebb fajta.
- Nos ebben egyet kell értenem. Rég ittam ilyen jó fajtát. - vonja meg vállait miközben szemei a tömeget pásztázzák. Remélte, hogy egy olyan fivére sincs a közelben, aki egy egyszerű köszöntéssel vagy kard rántással le tudná buktatni, de ahogy teltek a hosszú percek úgy nyugodott meg maga is hiszen senkit nem talál ki ismerőse lehetett volna.
- S mi szél hozott ide egyedül? Tán magad is vadász lennél? - teszi fel a kérdést amivel talán megalapozhatja az információszerzést.
Szeme sarkából látta, hogy a tömeg egy másik helyiség felé tart mintha ott lenne az este következő rangosabb megmozdulása. Fél perccel később pedig a vacsora szót hallotta ki a hatalmas hangzavarból mely lássuk be elég kecsegtetően hangzott egy hosszú utazással a háta mögött.
- Mit szólna ha meg tekintenénk a vacsorát? Biztos vagyok benne, hogy a jó whisky mellé jó étel is jár. - próbálja meg rábeszélni a magányos férfit a közös étkezésre nem engedve ezzel karmai közül ha már sikerült ekkora tömegben találnia egy magányosan bámészkodót.
- Vagy esetleg vár valakire? Lehet ott hamarabb rábukkan az illetőre, ahogy elnézem elég sokan vesznek részt az étkezésben. - próbálja ösztönözni még jobban a férfit majd miután kiürítette jelenlegi poharát is egyből a következőért nyúlt.
- Jut eszembe mily faragatlan vagyok. - színpadiasan csapja homlokon magát. - A nevem Nathan, nemrég érkeztem a városba egy katonai konvojjal. - nyújt kezet az idegennek miközben a csillagokat is lehazudja az égről neki.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 8 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Már akkor sem voltam magabiztos, amikor elkezdtem felé sétálni, viszont a korábban el-elkapott pillantásaiból úgy ítéltem, végtére is kifizetődő lesz a merészségem, a közelsége pedig ahogyan eddig, ezúttal is el fog űzni belőlem mindennemű kételyt. A némasága s rezzenéstelen tekintete alapján kezdem gyanítani, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mire megismertetem vele a nővéremet, már kétségtelenül ideges vagyok, s még ha a barátságos mosolya segíthetne is valamit a kínomon, a váratlan, határozott bemutatkozása teljesen ledöbbent. Igyekszem nem mutatni a megrökönyödésemet, azonban egy-két furcsálló pislogás így is kijár neki, mert hát nekem eddig nem volt hajlandó elárulni a teljes nevét, most meg csak ideböki Kaitlynnek?
Apró szusszanással próbálom hátráltatni az elhatalmasodó bizonytalanságomat, amin az imént emlegetett könnyedén segít az udvariatlan viselkedésével. Erőltetett mosollyal és tágra nyílt szemekkel fordulok a testvérem felé, hátha ért a jelzésből, aztán rendesen bemutatkozik, de mit is várok, ő már egészen másfelé nézelődik a teremben. Nem is tudom, miért hittem, hogy ez a nap egy kicsit könnyebb vagy szebb lesz, mint a többi.
- Remek! - ismét Cole-nak adózok a figyelmemmel, hamisítatlan, kényszeredett vidámsággal az ábrázatomon, ami csupán akkor enyhül s válik valamivel őszintébbé, amikor némileg közelebb mozdul hozzám és lehetetlenül az enyémbe fúrja a tekintetét. Ezek után azt hiszem teljesen érthető, ha gőzöm sincs, mire akar most éppen célozni.
- Majd mutatom, hova ülj - nyögöm ki végül diplomatikusan, s ha már szóba jöttek az asztalok, meg is indulok az egyik félreesőbb felé, ahol egyelőre még nem ül senki. Nincsen tőlünk messze, ám Kait kérdése hallatán hirtelenjében kilométeres távolságokra szökken a célunk, főként, mert rögtön meg is állok. Vajon szívat, vagy komolyan semmi nem jut el hozzá, amit mondok?
A korábbi bizonytalanságból fakadó idegességem komoly frusztrációvá duzzad a mellkasomban, és mivel kezdem úgy érezni, hogy lassan bárkinek bármit mondok, az falra hányt borsó, hát kibököm a legmerészebb dolgot, amit pillanatnyilag el tudok képzelni.
- Igazából járunk - jelentem ki rezzenéstelen képpel, ezúttal nem ellenőrizve, mit reagál Cole. - És mint mondtam, ő segített nekünk a térképpel - újabb megjátszott, kedélyes mosolyra húzom az ajkaimat, legbelül egy hordónyi sörért imádkozva, ugyanis ezen a ponton már csak az segíthetne rajtam. - Abban pedig biztos vagyok, hogy Cole is tudja, mit jelent a vacsora kifejezés - teszem még hozzá, majd ugyanazzal a kínos arckifejezéssel pillantok át Mr. Andrews-ra.
- Ne haragudj, kicsit sokat ivott - magyarázom meg a nővérem viselkedését, nem úgy az iménti kijelentésemet, amivel kapcsolatban még egyáltalán nem beszéltünk meg semmit. Nos, a tények állása szerint van egy pár ilyen témánk…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál

Azura & Freya & Mindenki
Egy darabig eljutok a mondandómban, de a lényegi részek kimaradnak, tekintve hogy Freya, amint megdicsértem a kinézetét, olyan szemeket mereszt rám, hogy ettől befogom. Nah nem azért mert megijednék tőle, hanem mert hirtelen nem tudok mit kezdeni az egésszel. Egyszer amikor kicsi volt ugyanezt csinálta velem, és elkezdett sikítozni. Heh? Most akkor mi van? Tanácstalanul kúszik felfelé a szemöldököm. Aztán hamar képbe kerül a másik szőke nő. Én ott lemaradtam hogy volt másik is. Szőke, szőke! Aki elment, annak mosolygós arca volt, az itteni meg hasonlóan morcos képet vág, akárcsak én. Az tuti hogy nem láttam, amikor az italos pulttól ide néztem. Valaki kitakarta. Muszáj vagyok felé fordulni, tekintve hogy éppen bemutatnak egymásnak. Mintha idő közben megenyhülnének a vonásai. Az enyémek ugyan nem, mert semmi kedvem itt bájologni a szörnyekkel. Alapból távol áll tőlem bármilyen mértékű bájolgás. Még vidámabb napjaimon se!
- Helló.
Jelentem ki nemes egyszerűséggel és őt is megnézem magamnak. Ezek a nevek, a legtöbb "A" betűvel kezdődik. Valószínűleg Freya nagyapja tudna róla mesélni miért. És azt is el tudná magyarázni hogy mi a különbség a nő alakú, meg a férfi alakú nyomik között. Mert hogy ezeknek az égvilágon semmire sincs szükségük az életben maradáshoz, azt tudom. Szóval akkor mit számít milyen alakban kóvályognak a világunkban? Mondjuk arról pont lemaradtam, amikor Freya-nak bemutatkozott, szóval fogalmam sincs hogy ember-e, vagy természetfeletti. Kezdem egyre inkább feszültnek érezni magam, és azt hiszem az üldözési mánia is kezd kiújulni. Veszek egy mély levegőt, pont jó hogy a kölyök a vacsorát emlegeti.
- Ezért jöttem ide, hozzád.
Dörmögöm neki szelíden, aztán a karomat nyújtom felé. Jobb lenne tényleg megindulni.
- Te is velünk tartasz?
Fordulok ez után az Azura nevű szőkéhez. Nem csodálkoznék rajta, ha nem, itt olyan keverés van. Ha meg igen, akkor csak Freya kedvéért neki nyújtom a szabad karom. Eszemben sincs égetni őt, vagy a családjukat, tekintve hogy én is szegről végről közéjük tartozom. Bár ez az égetés is csak nézőpont kérdése. Az biztos hogy vele beszélgetett, mikor megjelentem itt, szóval nem fogok ebbe belerondítani. Az asztalig kibírom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 8 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Bálterem és földszint - Page 8 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 8 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
110
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
« Alex && Cole  »
Relaxing Jazz Music
És persze a kellemetlen pillantást kaptam. "Bocsi öcsi, hogy szeretlek" gondolom magamban, de hiába már ajkai panaszra nyitódnak. S azzal engem el őt.
Enyhe sóhaj, ajaj mit tehettem amiért ennyire nem akar velem lenni? Na, gondolom magamban, majd felvonom a szemöldököm s követem testvérem. Lépéseim furcsák, de nem az alkohol miatt, hanem mert a rohadt magassarkú!!!
Egy fiatal srcác jelenik meg elöttünk, akinek megnyugtató szelíd arcvonásai mosolyra húzzák szám.  Végig mérem a zavarba jött srácot, majd ekdvesen nyújtom oda a kezem.
- Örvendek. -  Mosolyodom el, s pillantok oldalra keresgélve hát ha meglátom Samet. Esélytelen, hogy idejön.
- Tudod ahol az emberek étkeznek. - Mosolyodom el. Annyira kis ártatlan aranyos a srác, kis naivsággal pillant ránk. Szeretem az ilyen jó lelkű embereket. Kérdését válasz nélkül hagyom, hiszen úgy érzem ez nem hozzám irányul.
- És mióta ismeritek egymást, vagy hogy jött ez a barátság? - teszem fel a kérdést, de igazság szerint mert nem igen van mit kérdeznem. Szeretnék részese maradni a beszélgetésnek, hiszen egyedül elvesznék ebben a világban. Ahogyan látom Alex ebbe teremtetett. Remekül helyt áll, míg én... pf.. silány az egész.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi Bál
Ophilia & Azura & Zagar & Mindenki
──────────── ────────────
- Igen - kedélyes mosollyal és bólintással erősítem meg a kilétemet illető kérdését. - Én is sajnálom, hogy nem találkozhattunk.
Mikor megjelent a harmadik, bár nem látszott rajtam, kifejezetten meglepett belépője, ám Ophilia angyalhoz illően fogadta. Arcomon ugyanaz a mosoly ült, mikor bemutatott neki, és már ott éreztem, hogy itt valami nem stimmel, és viszketett is a bőröm, reflexből, ahol a szoknyám alatt rejtőző kés hozzásimult.
A jelenet egy pillanat alatt játszódott le, Ophilia érintése egyszerre volt alig érezhetően puha, de jelentőségteljes is. Magamban nyeltem egyet hangját meghallva, és búcsúzóul kedves biccentést küldtem feléjük, mielőtt Azurára fordítottam volna a tekintetemet.
Egy pillanatra sem jutott eszembe félni. Egy barátság és béke szimbólumaként rendezett bálban aligha tervezhetett volna bármit is, azonban Ophilia bemutatásában még is volt valami rejtélyes, valami, ami megborzongatott. Ha javasolhatom, akkor tartsák szemmel. Mi célja volt ezzel? Miféle játékot játszik? Mit remél kettőnk összeboronálásából?
- Ez teljességgel érthető - küldöm mosolyomat a démonnő felé.
Ma este nem állt szándékomban feltételezni semmit, a figyelmeztetés mégis vészharangként kongott a fejemben. Mire kéne számítanom?
- Freya Crusader, ma este én képviselem a Crusader családot. Ha bármiben is segítségére lehetek, azonnal szóljon - hajtok óvatosan fejet előtte, aztán ugyanazzal a nyugodt kedvességgel várom reakcióját.
Kis idő múlva ismerős hangot hallok a jobbomról, felé is fordulok, mikor Zagart pillantom meg. Bár arcom rejtette, egy pillanatig mégis rémülten pillantok rá. Egy vadász még csak-csak, de kettő máris több gondot okozhat, pláne, hogy ahogy azt otthon jól a fejembe sulykolták, a család becsületére is figyelnem kell, és valahogy úgy éreztem, az eddig alakított szerepemhez mégsem illik a vele való összeöklözés. Egy pillanatnyi gondolkozás után azonban emeltem is a kezemet, és egy másodpercre megengedtem magamnak a játékos mosolyt az arcomra, hogy aztán visszatérjen a tiszteletteljes megjelenésem.
- Köszönöm - biccentek megjegyzésére, ám aztán egy pillanatra sem vár választ, a következő mondatok összefolynak, én pedig kétségbeesetten próbálom elkapni tekintetét egy jelentőségteljes pillantással, és már azon gondolkozok, hogy véletlenül bokán rúgom, de nem teszem meg.
Akármennyire is szeretnék Lucifer irányába pillantani, inkább óvatosan megköszörülöm a torkom.
- Zagar, ő itt Azura - biccentek a nő felé egy "fogdmárbevégre" pillantással és mosolygok rájuk.
Az kell még, hogy kinyögjön itt nekem egy állatsimogatónál rosszabb megjegyzést. Démon vagy nem, most nem bánt senkit, és muszáj összefognunk.
- Tálalják a vacsorát, esetleg mindannyian arra fáradhatnánk - tárom ki a karomat abba az irányba.
Egek, igazából imádnám, ha lelépne Azura, és két pillanatig normálisan beszélhetnék Zagarral. De ezt nem mutatom ki.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya

Ez a bál tökéletes alkalom a szórakozásra, iszogatásra és új ismeretségek kötésére vagy esetlegesen a régiek felelevenítésére. Attól függ mire vágyik az ember, személy szerint engem s szórakozás vonzz, persze nem úgy, ahogy az emberek azt gondolják. Az érzéseim kavarognak minduntalan, mintha érző emberszabású lennék, nem létező szívem hevesen ver mióta átléptem a ház küszöbét. Tekintetettem a ma esti partnerem kerestem, végül feladtam és ismerősök után kezdtem kutatni. A szőkeséget megpillantva feléledt bennem a vágy, hogy rendezzem a számlát, így visszatértem a kezdetekhez, démoni lény révén káoszt és kínokat akarok magam mögött tudni. Hangtalanul közelítettem meg ők, de egy másik démon megelőzőtt és szóba elegyedett velük, gyorsan mérlegeltem a helyzetet. Itt és most a cél küszöbén nem állhatok meg. Hangom egyenletes, nem zavartatom magamat a halandót illetően, mit szabad mondani előtte és mit nem. Ha kell, akkor később kitépem a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni. Ezen ne múljon a dolog. A férfiban Abaddonra, Háború lovasára ismertem, eléggé magasra mászott azon a fránya létrán, bár én sem panaszkodhatok. Tőle egyszerű bólintást kapok köszöntés gyanánt, amit ugyan ilyen formában egyből viszonzok. Míg a szöszi horkant egyet a lehető legnőiesebben. Megjegyzését vehetném dicséretnek, de mosolya elárulja, éppen vissza akartam volna vágni, mikor belém folytja a szót, egy rögtönzött bemutatással.
- Köszönöm Ophilia, de magamtól is bemutatkozok - próbálom csitítani, de mind hiába, míg a fajtársam tekintete közöttünk ingázik. A legutóbbi találkozásunkra tett említésére csak megforgattam a szemeimet.
- Szólt az angyal, aki a Sötétség szolgálatában áll - teszem hozzá a bemutatásához halkabban, miközben szemeim szikrákat hánynak felé. Kedvesen akartam kezdeni ezt az estét, de ha így állunk, akkor én sem fogom vissza magam. Tenni kívánok én a sötétség ellen ez vitathatatlan, csak éppenséggel nem úgy, ahogy ő azt gondolta akkor. Bájos mosolyától hányni tudnék, mégsem megyek bele a továbbiakban a szócsatába, hiszen felesleges, majd az öklöm és az erőm beszél helyettem a megfelelő időben. Don szavait hallva csak felhúzom az egyik szemöldököm. Carpe diem?!? Épp egy démon szájából, ez kissé nevetségesnek tűnik, de megadva magam a kísértésnek inkább csak bólintok egyet halovány mosollyal. Nézem a tollas távolodó alakját, miközben, aki olyan ártatlannak tűnik külsőleg, míg belül rohadtabb bármelyik démonnál.  Furcsálltam a Háború megjegyzését, de rá hagytam a dolgot végtére egy bálon vagyunk, ahol bármi megtörténhet. Kettesben maradtam a halandó lánnyal, így kénytelen vagyok felé fordulni, a legbarátságosabb ábrázatomat kapom elő.
- A nevem Azura, ahogy az előbb már említette a közös ismerősünk. - mosolyogva nyújtom felé a kezem, hiszen így illendő bemutatkozni hivatalosan - Kérem ne dőljön be a rosszindulatú szavaknak. Démoni létem ellenére szeretném megismerni az emberek szokásait, csupán azért vagyok ma itt - teszem hozzá kedvesen, arcom olyan angyali mint bármelyik tollasé - Jól értettem Freya-nak hívják? - teszem fel a kérdést kissé bizonytalanul. Ha már így hozta a sors, akkor megismerkedek a vadásszal, persze csak akkor, ha nem hagy faképnél egyetlen szó nélkül.
#kihívás1



From: Azura

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Sokan mások & Gadriel& Én
Magányos ivászatomat az oszlop támogatja, kissé csendes partner, de annál kellemesebb. Különböző hangok szűrődnek be a füleimen, hogy lágy női, hol karcos férfi hangok. Különösebben a hangzavar miatt egyiket se értem, viszont nem is nagyon érdekel mit beszélnek. Egyre csak kutatom Azura után a terepet, ám sehol nem találom. Kortyolok egyet az italomba, majd lassan leengedem magam mellé lógatva ujjaim börtönében. Nézek ki a fejemből, és bambulásomba egy idegen férfi zavar meg. Modorát odébbtéve mormol felém egy kérdést. Eleinte nem foglalkoztam vele, hisz azt gondoltam máshoz beszél. Nézünk mind a ketten meredten a szembe lévő falra.
- Legalább a whisky jó - jegyzem meg komoran, és ismét számhoz emelem a poharat. Egy pillanatra ránézek a teremtményre, próbálom fölfedni igazi kilétét, de mindenki oly egyforma most, hogy ha nagyobb balhé nem tör ki ki sem derül senkiről igazi lénye. Jó vannak ismerősök, de tőlük könnyedén el lehet tekinteni most.   

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Szószám; ide • Zene; background noise »
Enyhe undorral az arcomon figyelem a tömeget. A múltban erőt adtunk nekik most viszont minden létező dolgot el akarok Tőlük venni. Veszítsenek el mindent, felejtsék el őket ahogyan az velünk is megtörtént.
Bár fivérem jelenléte nem éppen egy várt fordulat volt kivételesen nem haragudtam rá annyira. Valószínűleg Ő maga is okkal jelent meg egy ilyen színes eseményen még ha az éppen olyanok alkotása volt akik szemrebbenés nélkül vadásznának ránk.
- Hát láttak már érdekesebbet. Pontosabban olyan dolgokat amiket nem kellett több évszázadig nézniük. -  mondom széles, hamis mosollyal az arcomon. Számhoz emeltem a poharat majd lehunytam szemeimet is és úgy öntöttem le torkomon annak tartalmát. Nem volt kellemesebb mint az előbbi két korty, szintén marta nyelőcsövem mégis oly kellemesen esett mint szinte még semmi. Az üres poharat letéve a következőért nyúltam.
- Jól hitted. Azonban jó ideje nem volt alkalmam szórakozni, tudod.. carpe diem öcsém. - vonom meg vállaimat miközben a tömeget pásztázzák szemeim. Athanon kívül egyetlen ismerős arcra sem bukkanok a nagy tömegben. Kicsit zavaró dolog, de mégis lehet élvezni amikor senki nem tud rólam semmit.
- De lehet az is, hogy felrobbantom vagy felgyújtom az egész kócerájt. Ez attól függ lesz a hasznuk vagy sem.- kortyolok bele az italomba miközben a körülöttünk lévőkből érzékelem a kiáramló mágiát. Számos természetfeletti ólálkodik itt, nem csak mi bár azt nem tudom, hogy ki micsoda. Annyi biztos, hogy a leviatán szűkös populációját jelenleg csak ketten képviseljük.
- Ebben egyet kell értenem. Zavaró ez a tömeg ahhoz képes amiben éltünk az elmúlt időszakban. - húzom le megint egybe poharam tartalmát és cserélem ki a következőre. Soha nem voltam az a kimondottan iszákos fajta, de most nem fogtam vissza magam.
- Mindezek mellett nem árt ha van információnk arról, hogy ki lehet veszélyforrás a közeljövőben. S gondolom neked is feltűnt, hogy nem csak emberek vannak jelen rajtunk kívül. - tudatom vele valódi szándékaim egy részét. Az már más kérdés, ennél is többet akarok tudni. Minden hasznos és haszontalan információt a magaménak akarok tudni.
- Meg az is érdekel mennyit fejlődtek mióta mi nem voltunk menne a képletben. - mondom kifejezéstelen arccal. Tényleg érdekelt hiszen elég sok idő eltelt és bizonyos dolgok elég nagy változáson mentek keresztül.

« taggeld; @Athan • Komment: snake snack  »
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5