Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bálterem és földszint •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 26, 2019 6:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Táncolj hajnalig!

everybody
DANCE • szószám: -• Credit:

 
Ha láttatok már igazi hülyét... de tényleg a nagybetűs, igazi idiótát, akkor még nem láttatok engem teljes harci díszemben pompázni. Nagy gonddal, mint aki randevúra készül, simogatom boglyas, kócos tincseimet, hogy legalább második ránézésre meg lehessen különböztetni egy madárfészektől, orromon biggyeszkedő szemüvegem lencséjét sokadjára törlöm meg, amit nem is értem miért hordok, de Lea szerint ezzel a fejemen kevésbé tűnök bambának és butának, s végül, de nem utolsó sorban az utolsó utáni utáni szöszmöszt is lefújom mélybordó zakómról, amit halvány lila gőzöm nincs, hogy honnan sikerült szereznem. Csak találtam. A nadrág még rendben van, egyszerű, fekete, nem annyira koszos, passzentos a hasonló állapotban lévő cipőhöz és a némileg gyűrött fehér inghez, de a zakó tette fel az i - re a pontot, többszörösen. Hogy néz ki egy többszörös ponttal rendelkező i betű? Jaj hallgass Ruben! Halkan korranó hangot kiadó gyomromat meglapogatva nézek fel némi elvágyódással a lelkemben, s ezen elvágyódás még az arcomra is kiülhet, hogyha a friss levegőre vágyó vendégek zöme értetlen, furcsállkodó arccal mér végig, hogy ugyan mi bajom lehet, mire föl ez az ábrázat a képemen. Vagy csak a felszolgáló személyzet tagjának nézhetnek, akkor viszont jogos a kérdés, hogy miért nem bent végzem a munkám? Mást is ilyen remekül sikerült felöltöztetni ezek szerint? És ha tényleg? Kissé belepiszkálni az ételekbe, italokba, figyelni a vendégeket, ahogy egyik percről a másikra a fejük tetejére állnak és megvadulnak, olyanok lennének, mint a tomboló majmok.
'De sajnos nem szabad, jól kell viselkedni.' - fegyelmezem magam és mimikámat rendezve, valamint hajamat még egyszer és utoljára megsimogatva lépek az emberekből és különféle lényekből álló hömpölygő tömegbe, hogy amennyire csodálatos zakóm engedi, alámerülhessek az ingyen kantin és üres beszélgetések, hamis nevetések, fejhangon történő visongások mocsarába. Beszéltek már egyszerre több százan a fejetekben? Ez a zsibongás pontosan olyan! Tekintetem minden irányba kapkodom, nem is igazán azért, hogy ismerőst leljek a tömegben, mert ha lelnék is, bizonyára tényleg a személyzet egyik tagjának álcáznám magam, helyes kis hetyke francia álbajusszal és botrányosan förtelmes köpködő akcentussal beszélnék mindenkihez és terelném őket direkt a helytelen irányba, hanem inkább a lényegesebb beszélgetések morzsáit szeretném elcsípni. Mi újság a nagy világban? Megvannak az előnyei és a hátrányai annak, ha az ember elszigetelve játszik kisgyermek felvigyázót, aki már nem is annyira gyerek, mert hamarosan eléri a tíz éves kort, amikor már nem leszek más, mint púp a háta közepén, nem pedig a mindig aranyos és kedves Ruben bácsi, akit bármikor mozgósítani lehet, ha Twisterről van szó. Tudjátok az nagy fehér lap a földön, tele színes pontokkal, valakinek pörgetnie kell és addig kell ezzel szórakozni, amíg a végére már kezed - lábad természetellenes pózban helyezkedik el és a nagylábujjaddal ki tudsz simogatni egy hajszálat a szemedből. Visszatérve; előnyök és hátrányok. Előny, tudom mi az a Twister és senki nem zargat a világ végével, nem beszélve annak kellemetlen, előnytelen vonzatairól. Hátrány, majdhogynem semmiről nem tudok. Néha - néha hozzám is eljutnak információ morzsák, de azok olyan aprócskák és jelentéktelenek, hogy annyit nem tudok meg, hogy ki az ügyeletes nagy mellényes, az pedig, hogy neveket is megtudjak... Hoh! Micsoda elvárások!
'De itt aztán van minden...' - dörmögöm az orrom alatt és igyekszem egyszerre a lehető legtöbb helyre figyelni és fülelni, mialatt elém tárul a lelkemet édesdeden simogató terülj terülj asztalkám látványa. De mik ezek a kis... vackok? Homlokomat értetlenkedve ráncolom, miközben mutató - és hüvelykujjam közé csípett apró kenyérdarabot szemlélem, amire a lehető legtöbb dolgot próbálták rázsúfolni. Ezzel jól lakott már bárki is? Mennyit lehet belőle enni, ami nem faragatlan? Vállamat megvonva kapom be az apró falatot, majd elismerő hümmögések közepette kezdem el átrámolni a tetszetősnek tűnőeket egy nagyobb porcelán tányérra arról a fránya ezüst tálcáról, amit szívem szerint elemelnék a helyéről és annak társaságában keringeném végig az estét a tömegben, de nem lenne hosszú életű a mi barátságunk. A Gizai Piramis apró ételekből történő megépítése után új tányéromat és kiürüléséig legjobb barátomat magamhoz ragadva hagyom ott a félig lecsupaszított asztalt, s mint aki jól végezte dolgát indulok el fölfedezni a kedves egybegyűlteket és a híreket.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 6 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Kaitlyn újfent kiharcol magának egy morcos arckifejezést a részemről, mert nem hiszem, hogy éppen Cole előtt kellene a családunk árnyoldalait taglalnia, de legalábbis célzásokat tennie rá. Amúgy is, mióta Natalie bevallotta, mit gondol - s vele együtt vélhetően az elitek - valójában az anyámról, most mindennél nagyobb szükségét látom az összefogásunknak.
Ennek dacára nem dorgálom meg érte, inkább lefoglalom magamat a friss szerzeményemmel, illetve a meglepetés vendégünk beszámolójával. Érdekelne, mit mondhatott Bertennek, mégis mit gondol igazából rólunk, vadászokról, ám ezt a témát is úgy vélem, jobb, ha félretesszük, és nem hánytorgatjuk, mert a látszat ellenére még nem tettem le teljesen arról, hogy normális esténk legyen. Talán a vacsora mindnyájunknak jót fog tenni, ezért is terelem tovább a menetünket a kiszemelt asztal felé.
Néhány lépés után feltűnik, hogy Cole nincs az oldalamon, ezért némi aggodalommal átpillantok a vállam felett, s noha őt szerencsére látom utánunk lépdelni és Kait oldalára sorakozni, rajta kívül kevésbé nagy lelkesedésemre a tömegben kiszúrom Wallenberget is, amint komoran bámészkodik és méregeti a vendégeket. Remélem nem kezdi el angyalpengével kergetni a San Francisco-ból érkezetteket…
Nagyot nyelve fordulok vissza, a nővérem pedig éppen ekkor tölti magába egy szusszra az újabb pohár pezsgőjét. Mégis mi a francot művel?
- Komolyan, Kaitlyn, nem kellene ennyit innod - figyelmeztetem ezúttal a törődő hangomat vetve be, habár az arcára van írva, hogy ez a kör volt az utolsó csepp a gyomrának, részemről meg késő bármit mondani. S persze a következő pillanatban már rohan is el. Ennyit arról, hogy legalább a nővéremmel megismertetem Cole-t…
Mély szusszanással csippentem össze az orrnyergemet, egy-két momentumra a szemeimet is összeszorítom, mielőtt halovány, sajnálkozó mosollyal a mellettem kérdő tekintettel várakozóra pillantanék.
- Eddig te vagy a legjobb dolog ezen az estén - jegyzem meg ahelyett, hogy szabadkozni kezdenék, vagy kezdjük ott, Kait után rohannék. Nem, ezt most magának csinálta, evickéljen belőle ki ő. - Azért még volna kedved vacsorázni? - kérdezem, miközben a pezsgőmet leteszem az asztalra, jelezve, bármit is válaszoljon, én most itt enni fogok akkor is, ha a feje tetejére áll a világ. - Mert akkor ülj csak le, hozok magunknak valamit. Vagyis neked olyat, amit szeretnél - húzom össze a szemöldökeimet, majd átnézve a tömeg nagyja felett próbálom felmérni a választékot. - Hamburger tuti van. Az a legjobb, ha engem kérdezel - mosolyodok el haloványan. - Szendvicsek, levesek, ohh, valaki egy komplett sült csirkét vitt most el - kommentálom a látványt és az eseményeket, az utóbbi megjegyzésemnél megrökönyödötten ráncolva a homlokomat. Ekkor esik csupán le; úgy magyarázok neki, hogy még nem is válaszolt a kérdésemre. Bocsánatkérőn tekintek vissza rá, és hagyom, hogy eldöntse, mit szeretne, noha igazán örülnék neki, ha velem maradna. Annak tudatában, hogy itt van, rendkívül utálatos lenne ez a bál nélküle.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 6 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Bálterem és földszint - Page 6 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 6 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
110
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
« Alex && Cole  »
Relaxing Jazz Music
Nem akartam azzal megsérteni hogy félre nyelek, de nagyon megdöbbentett a hír hogy így kellett találnia.  Tömeg minden indul az asztalokhoz és én, teljes mértékben azon vagyok hogy ne essek el és ebben testvérem Alex is támogatást ad.
Körbe nézek, és látom csicsergő embereket és egyszerűen elkap az undor. Utálom ezeket a kényszer helyzeteket, utálom az ilyen embereket, akik csak a felhajtás érdekel. Bár vadászok idegesen pillant összevissza, és én mit csinálok?
Reménykedem abban hogy talán Drake vagy Sam megjelenik. A pia kiment ugyan, de egy újabb pohárért nyúlok ami visszaránt ebbe a mámoros helyzetbe.
Kezd velem forogni a szoba, nagyon rosszul érzem magam, és nem tudom hogy mit tudnék csinálni.

- Ja az elcseszett családunkat- horkantok fel, majd pillantok Alexre.  Csipkelődésemet Alexis csipkelődéssel folytatja, amit nem bánok mert nagyon szeretem azt a fajta testvéri szeretetet. Akkor is mi vagyunk a legjobbak a családban ezt ki kell, hogy mondjam hiába tudom, hogy Alex nem az igazi testvérem akkor is ugyanúgy szeretem!, mint hogyha saját véremből lenne.

Most, hogy felhívták a figyelmemet a kapcsolatunkra Csak erre tudok gondolni csak a pillantásokat lesem, az arca reszdüléseket, és a testbeszéd. Semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy milyen jól is néznek ki együtt, és hogy mennyire boldog vagyok, hogy a testvérem boldog, és hogyha valakinek ez meg nem tetszene a városunkba fogok egy bazi nagy kést és bele vágom a hátába!

Cole Időközben mellém keveredik, és ebben a felállásban indulunk el botorkálvan ugyanaz asztalokhoz végre.
Az émelygés egyre nagyobb lesz lassan már forog a szoba, de nem érdekel. Még egy pohár pezsgőt veszek el a pincér kezéből és egy húzásra megiszom azt.

Néma vagyok nem szólalok meg csendben figyelek, de akkor úgy érzem, meg kell szólnom!
Ajjaj, azt hiszem ez nem a szóáradat, hanem inkább egy jó adag hányás!
vissza nyelem s testvéremre pillantok.
-, elnézést- mondom egy enyhe mosollyal majd sietős léptekkel, amit nem bírok így fogom a magassarkúmat és leveszem. Kis kezembe fogva futok a vécére hányni.
Amint beérek eszeveszett tempóban ki csapom a WC ajtót és már megtörténik aminek meg kell

|| én most elköszönök amíg nyaralok. Jó szórakozást. Remélem csatlakozhat, ha visszatértem.
Ui. Bocsi ha hibás a reag telón írtam. ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 6 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, Seth
• szószám: 1044 • Credit:

 
- Mindegyikünk képes volt mindenre, még ha nem is használta. Odabent elég volt azokon rágódni, mi az ami elveszett. Kinek mi persze a lazítás, én szeretem kiüríteni a fejem, te megtölteni, ez így van rendjén – nem is szeretné, ha mindannyian egyformák lennének, vagy épp kötelező lenne. Bár ki tudja, lehet akad olyan aki szerint így kéne lennie, nem ismeri mindenki álláspontját, egyesek olyan mélyre tűntek el a rengetegben, hogy azóta sem hallott sokat felőlük, a bajt azonban nem érzi, így nincs probléma. Odabent meg főleg nem ért semmit egyikük dühe sem, csak megmérgezték a levegőt, a légkört, amely szép lassan szállt vissza rájuk, ölelte őket körbe és mindenki a maga módján nyelte le végül. És végül ez lett belőle, csorbaság és útkeresés. Az elején még percre pontos tervei voltak, mi lesz, ha újra talajt ér a lába, aztán minden elhalványodott és végül az lett, hogy a porban feküdve kereste önmagát. Furcsa a világ humora, még így is.
- Ó, ennek örülök – és valóban, a dühös felével nemigen tudna mit tenni, talán csak ha addig öntené rá a hűs alkoholt, ameddig vagy lehiggad, vagy végképp elpattan a húr és már minden mindegy lenne. Aprót bólogat végül. - Minden jobb, mint akkor. De majd meglátod, sokat még meg is találhatsz. Szerintem mindenkit elvarázsolt a maga módján, kit jobban, kit kevésbé – ő rettentően élvezi a felfedezés pillanatát, mintha nem soksoksok éves szörnyeteg lenne, hanem valami egészen frissen szülött, akinek ami nem új az nem is létezik. Lehet, csak ő ennyire lelkes, lehet, hogy néha túlságosan az, az ő elméjét is megrágta a láda, kicsit még van mit helyre billenteni, de már jóval józanabb, mint az első hetekben. Akkor, mint valami álomkóros, úgy kóborolt, enyhén eltátott szájjal, ma meg már úgy sétál az utakon, mintha mindig az övé lett volna. Aztán persze, nem is kell neki lennie a legmerevebbnek, az utolsó létnek előnyei is vannak, tőlük legalább nem lesznek nagyobb elvárások felé.
- Az biztos, hogy előny – vagy épp az arra fogékonyaknak ínyenc falat, sosem tudni, mikor épp ki és hogyan reagál rájuk, ha épp ledobnak minden leplet és megmutatkoznak. De mit várt, amaz alapos munkát végzett, irigyen és kapzsin törölte le a dolgokat az élet táblájáról és még a krétát is eldugta, hogy nehogy írhassanak rá valamit. Csak arra nem számított, hogy képesek a körmükkel addig kaparni, ameddig meglátszik majd minden. Ha nem előbb, úgy majd később. Aztán akkor, ha egyszer valaha megmutatja magát, már más lesz, most már ténylegesen minden jel arra utal, hogy elhagyta a terepet, így, lehet alkotni, használhatnak festéket is. Egyelőre azonban a tinta átlátszó, a szavak aprók.
- Legalább nem unalmas az életünk – nem mintha amúgy nem tennének semmit akkor se, ha önerőből jöttek volna elő és nem akarna ismét parancsnok az élükre állni, mégis, valamivel sivárabb lenne, bár megvallja, ő szívesen kihagyná ezt a sötét elemet az palettából. Kreatív lenne és lesz is, nem tudja, testvérei közül hányan álltak ténylegesen az ő álláspontjára, erről nem vitatkoztak a találkozó után. Talán kellett volna, talán nem. Az egyszeri kupaktanács vége is elég szörnyű lett...
- Csapda. Persze, van ebben is valami, vagy épp abban az érzésben, hogy mindjárt itt a vége, csináljunk valamit jót is. De lehet a válasz a legegyszerűbb és fogalmuk sincs, hogy nem az ártatlan lakosság fogyaszt éppen jó pár pohárral. Mindegy is, ameddig nem történik semmi, nem kell aggódni – neki egy kicsit még kevesebbet is kell, elvégre lefedte magát annyira, amennyire tudta, így efelől nem kell aggódnia, másoknak ha igen, az nem az ő gondja. Őt semerre sem osztották be, ahhoz túl új még, igazából semmit sem mondtak neki, ő jött magától, kis kerülővel. Nem is bánja, kedve nem lenne egy ekkora kavalkádban nem mulatni, bár sejti, ha még ittléte alatt lesz ilyesmi, abban talán már őt is elő fogják venni, de akkor már okosabb is lesz, mit és hogyan kéne csinálni, vagy előadni. Majd arra is figyelni kell, ha valaki megtalálja idebent és látja mellette fivérét, mit mondjon, de ismeri annyira bölcsnek a másikat, hogy vagy azonnal kapcsol, vagy hagyja, hogy ő mutassa be.
- Nekem már van lakásom, egészen kényelmes – dicsekszik kicsit a puritán panellakhelyével, de nem mintha bánná, hogy nem egy ekkora bálterem és ki tudja micsoda van benne. Bőven elég, az ágyon fekve egész kényelmes. Szinte újszerű. - Tudom, hogy tudnám elfelejteni – sóhajt egyet, mert csak az lenne képes ezt nem figyelni, aki a föld alatt rohad. Inkább nem fűz hozzá semmit, hallgatja a másik vágyát, óhaját, aprón csóválja a fejét, de ajkán mosoly ül. Hát persze. - Nem adják olcsón. Ők nem – utal a vendéglátókra, akik kezében ez a város is pihen. Bizonyára más helyeken is így van, annyira nem ment bele, de ha majd Seth megindul, biztos meglátja. Minden megtanult kicsit védekezni, mint a tüskék bokor, amely pillantásra ártalmatlan, amúgy pedig igencsak tud fájni. Anyjukra csak fintorog egyet, nem akar rá jobban emlékezni, ha fel lett bujtva, ha nem, továbbra sem kíván rá egy pillanatnál többet gondolni. Az egyik jó ötlet közé tartozott, bár az eredmény végül kicsit rossz lett, de még így is nyertek.
- Miért, tán én megbolondultam? Ugyan. Nem csak te éltél a fejedben – más kérdés, ki milyen okból. Ő csak nem akart hallani, nem akarta látni, ami ott ment. Az egészet. Bár tény, hogy űzött vadállat lett kissé a végére, mire kiért, már minden kellemesebb volt. Ilyen, ha a mennyek szolgáltatja a nyugtatót, akaratlan. - Az élet körforgása, hogy szipirtyók akarnak terelni minket. Azt szokták mondani, hogy a történelem ismétli önmagát, amire én nagyon nem vágyom – továbbra sem tudja, hol és mi a láda sorsa, reméli, sosem derül ki és kerül elő újra. Ha azt kihagyják, boldog lesz. Most ezeket elengedve megy kiszemelt helyükre, elhagyva az italokat és letelepedve az egyik asztalhoz. Kényelmes a szék is, hátradőlve húzza kicsit magát közelebb az asztalhoz, majd felpillant fivérére, aki immáron pezsgőt nyújt felé.
- Köszönöm – veszi el, aprót kortyol csak az íze végett, de ez épp nem ízlik neki, így az asztalra pakolja. - Ó, a tervem, hogy vadász leszek – a tekintet ellenére ő még vidámabb képpel kezd bele. Nem fogja egy rossz pillantás eltántorítani, főleg nem a további szavak. - A cél lebeg, nagyon is. De inkább ez, minthogy vakon tapogatózzak a világban a semmi után. Nem értem miért aggódsz az érzéseimen. Mintha léteznének – csóválja meg a fejét, majd körbetekint az ételek irányába. Az illatok egész jók, a kis intermezzo sem ront semmin, visszafordul hát felé.
- Engedd el magad erre az estére. A világ megvár.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 7:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Szószám; 951 • Zene; background noise »
Miután megunta az érzelmek színlelését melyeket soha nem tudokk magáénak arca teljesen kifejezéstelenné vált. Semmit nem lehetett leolvasni róla. Ezt az évszázadok során teljesen tökéletesre fejlesztette meggyőző képességével együtt bár erre most nem volt szüksége.
- Régebben falvak, városok leigázásával hiszen mint tudod akkor még képes voltam lényeket idézni így nekem meg sem kellett mozdulni.  De azóta sok víz lefolyt a Níluson. Napjainkban csak a világot járom, kihalt, kiírtott városokat, földrészeket látogatok meg, olyan helyeket ahol a nagy háború előtt már jártam. Visszaemlékezek, gondolkodok, tervezgetek. Nekem ez a lazítás. - válaszolja meg fivérének kérdését. Bár ez másoknak biztosan nem a lazítás kategóriába tartozik hiszen a tervezgetés sokaknak fárasztó vagy éppen hosszadalmas folyamat, de számára amikor elrugaszkodik a valóságból és csak a fejében létezik az igazi kikapcsolódás. Mindig is ezt tette. Ezt tette a dobozban is kizárva tudatából testvéreit, az angyalt és a démont is akik később csatlakoztak hozzájuk. Valószínűleg így sikerült megőrizni éppelméjűségét is miközben a hatalom és erő utáni vágya csak folyton folyvást nőtt.
- Kivételesen jó kedvemben vagyok ha nem látszódna. - vona meg vállait miszerint olcsón megúszták a dolgot. - Jobbak mint amik a mi korunkban voltak. Ráadásul sokkal több fajtáját találták fel az idő múlásával. Néha elvarázsol az emberi leleményesség. - mondja elismerően hiszen ez tényleg így volt. Az épületek, a zene, az italok, a ruhák. Mind mind sokat változott az évszázadok alatt és meglepő módon a jó irányba. Pedig le merte volna fogadni, hogy az akkor élő emberek mennyire életképtelenek voltak. Bár lehet ennek oka nem volt más mint az, hogy nem kaptak megfelelő útmutatást. Nem volt ki megfelelően vezesse Őket és amikor ez megtörtént meglepő iramban kezdtek el fejlődni. Bánta, hogy ennek nem volt része bár az alapokat Ő és testvérei helyezték el az emberiség életében s igaz ez ki lett törölve a köztudatból a tudat és az emlékek még ott éltek benne, bennük.
- Az első pár hétben engem kimondottan zavart, de végül kezdtem belátni ennek előnyeit is. Helyzeti előnnyel indulunk majd a későbbiekben. - kacsint rá Athanra. Tombolt, őrjöngött, pusztítani és gyilkolni akart amikor megtudta, hogy még a könyvekben is csak mint mesebeli lények léteznek, de ahogy teltek a napok és járta a világot, kezdte megismerni a jelenlegi helyzetet be kellett látnia, hogy ez a szörnyűség csak az előnyükre válhat. Jó stratégiai alapnak, hogy szinte semmit nem tudni róluk, azt sem, hogy léteznek. Az a maroknyi személy pedig remélhetőleg játékon kívülre lesz helyezve mire az emberek megtudják kik is Ők valójában.
- Ebben egyet kell értenem. Sajnos valahogy mindig sikerül belecsöppennünk az ilyen helyzetekbe. A karma nem éppen kegyes hozzánk. - ereszt el egy szelíd mosolyt miközben belekortyol italába. Sajnos tényleg csak a baj találta meg őket. Először az a doboz. Majd Amara és az erejük elvesztése. Bele se mert már gondolni, hogy ezeken kívül mit tartalmazhat az élet és a jövő.
- Van stratégiai alapja is ez tény és való. Vadászok akik bárkit beengednek az általuk szervezett bálra. Vagy egy nagyon jól kieszelt terv és csapda áll a dolgok mögött vagy csak ennyire figyelmen kívül akarják hagyni ezen az egy están a valós tényt miszerint az ismételt világvége közeleg, sőt közelebb van mint ahogyan azt gondolnál. - biccent fejével a tömeg felé ahonnan számos mágiát volt képes kiszűrni, ami nem másnak köszönhető mint annak, hogy számos természetfeletti lény volt jelen s bár nem tudni ki hova tartozik vagy éppen kit szolgál a tény, hogy itt vannak valós volt.
- Meglepő módon most nem magamra gondoltam. Mondjuk örülnék egy ilyesmi lakhelynek és pompának, de most nem mi vagyunk a legfőbb gonosz. A sötétség már terjed ezt Te is tudod. - veszi halkabbra mondandóját, nem akart sem pánik sem feltűnést kelteni azzal, hogy erről beszélnek. - Teljes halál? Ugyan, abban mi az élvezet? Akkor éri meg az egész ha van valami, ami felett uralkodhat az ember vagy éppen a leviatán. - forgatja szemeit hiszen meglepődve vette tudomásul, hogy testvére azt hiszi mindent el akar pusztítani.
- Nem pusztítani akarok hanem újjá építeni. Azt akarom amit elvettek Tőlem és Tőlünk. Azt amit most mind egy szálig magukénak mondanak. - vonja meg a vállait majd legurítja torkán a maradék italt és a poharat a többi mellé helyezi. Következőt viszont nem vesz a kezébe. Szívesen inna még, de közeleg a vacsora.
- Ha anyánk még élne egyikünk se lehetett volna az, aki lett. Ő tipikusan a járulékos veszteség kategóriába tartozik. - mondja gúnyos vigyorral a képén miközben az asztalok felé kóválygó népet figyeli. Mindegyik olyan gondtalannak tűnt. Mintha tényleg nem lenne mitől félniük.
- Mentségemre szóljon én az elmúlt hétszáz évben leginkább a saját fejemben éltem. Talán ez az oka annak, hogy nem bolondultam meg. Tervezgettem, ötleteltem. Bár az akkor még nem volt tervben, hogy ismét egy szipirtyó fog nekünk parancsokat osztogatni. - tűnik el az arcáról a vigyor és lesz úrrá rajta ismét a kifejezéstelenség.
Miután Athan elfogadta a meghívást a vacsorára az egyik távolabbi asztal felé vette az irányt ahonnan jól belehet látni a helyet. Érdekelte minden apró reakció, mozdulat, minden hiszen most a legjobb és legbölcsebb dolog az volt ha jómaga is embernek adja ki magát bármennyire is nehéz volt ez számára. Azonban még mielőtt helyet foglalt volna a mellettük elhaladó felszolgáló kezében tartott tálcányi teletöltött pezsgőspohárból magához vesz kettőt. S miután helyet foglalt remélhetőleg Athannal szemben az egyiket átnyújtja neki.
- S mond, a terved… Csak nem az, hogy elvegyülsz közöttük? - vonja kérdőre szúró tekintettel miközben kortyol egyet a pezsgőből. - Csak nehogy az legyen a vége, hogy amikor lépni kell nem teszed mert gyengéd érzéseket táplálsz irántuk. A cél lebegjen mindig a szemed előtt. Az pedig jelenleg nem más mint az erőnk. - ismét halkabban beszélt mint korábban.



« taggeld; @Athan • Komment: snake snack  »
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
449
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 1:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Bálterem
Lucifer & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 931 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Hát persze, hogy beletartozik. Nem is a kapzsiság, inkább a kevéjség, mely erre jellemző. Nem is maradhat el a jól megérdemelt elégedett mosoly, mely igazából csak ennek szól. Legalább nem titkolja magát, sem pedig azt amit vall. Még akkor sem, ha tudja, hogy egy vadász vagyok. Persze, láthatja, hogy nem fogok rátámadni, ruhámnak hála, nem tudok egy fegyvert sem elrejteni, bájomon kívül.
Na, ne nézzetek így, ami tény, az tény.
- Mit is mondhatnék, túl sokat olvasnék – vonom fel az egyik vállamat. – Az életünk rövid, nem fecsérelhetjük el – végképp nem alvással. Az már más tészta, hogy a legtöbbet a tanulmányaim alatt olvastam, az utóbbi időbe meg csak azért, mert képtelen vagyok aludni. Koncentrálni is nehéz az olvasmányra, de mindent megteszek. Bármit, csak ne kelljen végiggondolnom az elmúlt időszak eseményeit.
Nem tagadom, nagyon is fáj, ahogy átlátja a helyzetet.
- Talán ennyi jut ki a városnak, nem több fényűzés. Nyugodt pillanatok, amikor azt érezhetik, hogy minden rendben, a kaszás nem lebeg a fejük felett. Kevés ehhez hasonló alkalom van, még ha a legtöbbünk élelmezését is áldozzuk az ügyhöz – rohadt nehezen fogjuk összeszedni magunkat, de túléltünk már rosszabbat is. A félvérháború idején a terményeink nagy része elpusztult, félő volt, hogy éhen is pusztulunk mégis megoldottuk. Saját erőnkből. Persze tudom, hogy miről beszél, tudom, hogy mit szeretne mondani és mélyen legbelül egyet is értek vele. Mégsem ez az esemény lesz, ahol ezt az orrára fogom kötni. Most az egység látszatát kell megteremteni, még ha nincs is ínyemre és legszívesebben felakasztanám a Payne-kurvát az első kötélre.
- Na egy újabb angyal, aki elmondja, hogy a rossz bennünk – fonom keresztbe a kezemet, felsőtestemet csak kicsit tolom hátra, ám tekintetemből, mosolyomból láthatja, hogy egy cseppet sem haragszom érte, inkább csak szórakoztat. – Oh, tényleg? – nevetem el magamat végighallgatva mondandóját. – Szóval mi keressük magunkba a hibát, de az angyalok és démonok ne tegyék? Mi se tegyük velük szembe? Nézzen magára, ítélkezik felettünk, de maga felett? A saját testvére, a saját teremtményei felett ítélkezik? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Valóban érdekel a válasza ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy baj van velünk. Néha azt kívánom, hogy bár Gabriel végigvitte volna a tisztogatást még ha ez ritkán is jut eszembe. Az emberek rosszak, esendőek, bűnösek. De épp ugyanolyan jók is. Én sem vagyok jó, ezt is pontosan tudom, ahogy tisztában vagyok saját hibáimmal… Legalábbis egy jó részével biztosan, a többi meg nem érdekel.
- Ugyan már, nézzen rajtam végig, lát nálam golyókat tartalmazó fegyvert? – mosolygok rá szelíden, ártalmatlanul. Még kezemet is széttárom és megpördülök előtte, hogy láthassa, tőlem aztán tényleg nem kell tartania. Annyira. – Mindenesetre nem hinném, hogy akkora nagy bűn, felkészülni a legrosszabbra. Jobb félni, mint megijedni – kacsintok végül rá. Ebben talán nem fogunk dűlőre jutni. Én vadász vagyok, elvileg a fajtájára kellene vadásznom. Neki pedig az én fajtámra, szóval ebben sakk-matt helyzet állt elő.
- Gabriel? – tekintek rá kérdőn, összevont szemöldökkel, majd hangosan nevetem el magamat. – Ne higgye, hogy annyira szívesen látott vendég, körülményekre való tekintettel együtt is – rázom meg a fejemet. Abban biztos vagyok, hogyha Ő lenne itt, akkor biztos, hogy Drake lenne az első, aki szívén átszúrná az angyalpengét.
Halk megjegyzését nem igazán hallom a zene és a zsivaly miatt, mely körülöttünk zajlik. Nem úgy a következőt.
- Valahol mind azok vagyunk, nem igaz? De a sok légypiszok kitesz egy elég nagy káoszt – nevetek rá jóízűen. Új világrend állt fel, mely nekünk egy ideig kedvez, de vajon meddig. Nem hallhatunk meg, de ez nincs rendjén, még ha olykor áldás is tud lenni. A kényszer szülte a ma estét, melyhez nem fűlik fogunk. Nem lenne ezzel sem semmi baj, ha a megfelelő védőintézkedéseket megtehettük volna. Nem csoda, hogy Drake arca ennyire komoly, habár igazán megerőltethetné magát, mint mindannyian.
- Nem megalázó maguknak, hogy ennyire ragaszkodik az emberekhez? – persze ne felejtsem el Samariel szavait: neki köszönhetjük, hogy Gabriel nem tart örökké való tombolást a városba. Persze, persze, de attól még lássuk be az arkok túlzott "érzelmei" kicsit… gázok.
- Az nem ártana – mosolygok rá kedvesen, mégis élesen, veszélyt jelezve számára. A poharat jobban szorítom meg, mint ahogy kellene, ahogy iszok belőle. A démonok nem a kedvenc lényeim, főként nem az utóbbi időbe. Inkább harcolnék ezernyi angyallal összesen, mint egy démonnal is. De persze, hogy a pártjukat fogja.
Most először szalad ki a számon gúnyos nevetés, mely inkább felhorkanás.
- Nem kell védenie őket – rázom meg a fejemet. – Ha azt jelenti a helyükön kezelés, hogy a fekete füst érkezte óta, jóval több jelent meg a városba és a szövetségre teljesen fittyet hányva próbálják gyilkolni az emberek, hát akkor ne csodálkozzon az ördög sem azon, hogy továbbra is vadásszuk őket – vonom meg a vállam. Mi próbáltunk nyitni. Kicsit körbe nézek. – Látja, azt a férfit? – mutatok Volganra. – Alig pár hónapja, hogy az egyik társamat megkínozta, csak azért, hogy egy ajánlattal álljon elém, amit persze elfuserált. Minek mondja azt a démon is, hogy bármit megad, ha aztán meg nem tetszik neki a válasz? – ez inkább csak költői kérdés, de nem is ez a lényege. – Nem szépen váltunk el, és most nézze, úgy jön be ide, mintha mi sem történt volna – visszafordulok Lucifer felé. Szemembe fény villan meg és nem a kellemesebbik fajtából. Nem titkolom, hogy a démon vérét kívánom. Ember vagyok, nem szent. Bosszút állnék a társamon, ki azóta is lelki traumáktól szenved, emiatt.
- Nem igazán nekem szánták az ételt – mosolygok rá, eszébe juttatva, hogy valójában én ma dolgozom. Így se nem iszok alkoholt, se nem eszem meg a vendégek ételét.
- Felkérhet táncolni – engedem meg neki, nagy kegyesen. – De figyelmeztetem az alap lépésekkel vagyok legfeljebb csak tisztában – ennyi még nekem is kijár. Közben is tudok figyelni, legfeljebb párszor letaposom a lábát az Ördögnek.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
Valahogy sejtettem, hogy halandók számára felfoghatatlan korom lesz az, melyre utal. De ahogy az előbb is említettem, ha nőről van szó, jobb, ha kérdezel vagy az örökkévalóság is kevés lesz, hogy magyarázkodj. – Így van, de hazudnék, ha azt mondanám, ez nem tartozik a munkaköri leírásomba. – forgatom meg kezemben a poharat, s mosolyodom el, mielőtt ismét beleinnék. – Mmmm…- nyelem le az utolsó kortyot, s helyezem az asztalra. – Meglepő, milyen ismerettel rendelkezik fiatal kora ellenére. Túl sokat nem láthatott mind abból, melyet most leírt nekem. – fordítok neki félig hátat mindaddig, míg egy üveg nyakát meg nem tekerem, s töltöm meg poharam. – Nem kell pénz, jelen helyzetben az ér a legkevesebbet. Mégis nézzen csak körül, mi ez, ha nem színjáték? Olyan dolgokat halmoztak fel, melyet nehéz munka árával teremtettek meg vagy éppen kilométereket kellett gyalogolniuk, s mindezt miért? Csak azért, hogy egyetlen napig jó színben tüntessék fel magukat. S mi lesz az ára? Újabb hetek, hogy feltöltsék a készleteket. – aprót rántok a vállamon. Nem az én dolgom, de ne legyünk álszentek, semmivel sem lettek jobbak, mint eddig voltak. S hogy ezt talán az én érdemem is, nyilván, nem is akarok kibújni a felelősség alól. Büszkén vállalom a tettem. De míg bort isznak s vizet prédikálnak Damoklész kardja ott fog lebegni a fejük felett. – Pontosan. Ez a baj magukkal emberekkel. – jelentem ki, hűvösen, akár a fagyos téli szél. – Még mindig a bűnbakot keresik. Isten, Gabriel vagy én. De feltette már bárki is magának a kérdést: „Miben hibáztunk, mi emberek? „ Gyűlölik az angyalokat és a démonokat, igazából mindent, ami kicsit is más, mint maguk. De kérdem én, mindazt, amit tudnak, kitől tudják? Honnan ismerik a rúnákat, melyekkel ellenünk védekeznek? – fordulok immár felé, s vonásait és barna szemének árnyalatait fürkészve. – Talán igaza van, de a lényeg nem is ebben van, utánpótlás mindig lesz. Ha nem azért, mert eladják a lelkük, akkor azért, mert képtelenek a változásra. De igencsak bátor kijelentés. – küldök felé egy már-már barátságos mosolyt. Lehet félreértett kissé a kedves. Itt, ez a rakás szerencsétlenség, s ha megnyílik a Pokol kapuja újra, mind oda kerül, ha eljött az ideje. Annyi vaj van a fülük mögött, hogy nincs annyi Mi Atyánk, mellyel azt jóvá lehetne tenni, s kétlem, hogy Gabriel bármelyikőjüket is beengedné. Így hát az a bizonyos lift, csak lefelé szállít. Mindegy hogy eladja a lelkét vagy sem. Meg lehet, az előbbivel most jobban járnának. – Úgy tekintek. – bólintok. – Félre értett. Kicsit sem bosszant a maga helyzete, ha úgy érzi egy skatulyában kell lennie, hát ki vagyok én, hogy ebben a hitében megrengessem? A felajánlott golyó, az bosszant. – mosolyodom el ismét, a magyarázat után. Felőlem aztán mókusruhában, a konyhában is parádézhatna. Adják a látszatot, a fene nagy felebaráti szeretet miközben pislognak, mint nyuszi a lisztben. – Netalán tiszteletét tette ő is? – tekintek én is körbe, de nem látom sehol a marcona fejét. Pedig, akkor válna igazán szórakoztatóvá ez a bál, újra divatba jönne a „kidobós”. – Ezt a helyzetet, a kényszer teremtette. – jegyzem meg halkan. Hisz ha Amara nincs, semmit sem változott volna. Ember embernek farkasa. Örök törvény. Az, hogy egy nagyobb hatalom megjelenése kényszerítse őket, arra, hogy segítő jobbot nyújtsanak egymásnak, már – már szánalmasnak is nevezhető. De őszintén bevallom, lehet, ha nem így történik, én sem lennék itt. – Fivérem egy légypiszok egy fehér lapon, van ennél nagyobb problémája a világnak. – szándékosan nem csak őket halandókat említem, az ő bajuk éppen úgy a miénk is. Úgy hiszem Gabriel elvakultsága csalódásból fakad, míg Amarájé a bosszúból, s ez sokkal veszélyesebb. S a rizikó faktort növeli, hogy vágás van a lába között s sok évezred a háta mögött. – Ahogy esik, úgy puffan. – rántom meg ismét a vállam. – Megannyi módja van, hogy kapcsolatba lépjünk egymással, ez az egyik. Ragaszkodik az emberekhez, miért ne társaloghatnánk egy humánusabb környezetben? – nesze semmi fogd meg jól. Kaméleont játszik? Nos, lehet tökéletes vadász, de én általában figyelek a partnereimre. S meghagyom őket abban a hittem, hogy nem láttam semmit. Csak ki ne essen a szeme, mint a csigának. – Valóban. Lehet, ideje lenne újra tárgyalni a feltételeket. – jegyzem meg elmerengve a Tanács tagjain. Ash. Eltűnésével túl sok elvarratlan szálat hagyott maga után, melynek végére ideje lenne csomót kötni. – Helyükön? – vonom fel a szemöldököm. – A démonok jelenleg helyükön kezelik az embereket. Mindig is játékszerek voltak a kezükben. Sajnos beleestek abba a hibába, hogy azt hiszik, a nyúl viszi a puskát. Egyelőre, hogy talpon vannak, azt Michael ellenállásának köszönhetik. De nem zárkózom el egy újabb megbeszéléstől, melyen most már személyesen vennék részt. Magácska éhes? Mert szívesen elkísérem az asztalához. – már ha van olyan neki és nem állva fog enni, mint a lovak. Bár pár száz koktélszendviccsel jól is lehet lakni. – Vagy esetleg megbontjuk a rendet és a svédasztal helyet a táncparkettet vesszük igénybe?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 6 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, Seth
• szószám: 944 • Credit:

 
Nem nyúl ugyan új pohár után, egyelőre elég neki az, amit épp kortyolgat, körmével aprókat kopogtat a pohár oldalán valami dallamra, amit épp érez, tekintete ismét a tömegre siklik, már-már megszokásból, aztán csak aprón von vállat, szórakozott mosollyal a kérdésre.
- Nem mondtam, hogy képtelen vagy rá. Csak... elszoktam a tudattól, hogy bárki képes rá közülünk. És hogyan teszed? Én rettentő hosszú sétákat veszek olyankor – is, de a lényege ez. Sétál. Keres valami zöld területet és sétál, leül, a fűben fekszik. Mert ez valóban lazítás, kikapcsol mindent és csak létezik. Bár lehet, csak neki vannak ennyire minimálon az igényei olyankor, nem lenne meglepve, nem is kérné ki magának, elvégre ahányan vannak, annyi félét művelhetnek, hely is van rá bőven, nem kötelesek egy helyen tömörülni, még ha kicsit rosszak is a körülmények. Mégis, most itt állnak egymás mellett, valahogy mindig így jön ki valakivel a lépés, akaratlan keverednek egymás közelébe majd szembe a másikkal, már csak annyi időre is, hogy meglessék, hogy mutat aztán tovább is állnak. Vagy valami olyasmi. Igazából hosszabb dolgot csak Rubennel művelt, a többiekkel futólag, itt-ott pár szó vagy óra, ha azt kell nézni, javarészt egyedül volt és oldotta meg a dolgokat és lám, mi lett belőle. Most itt áll, itt is lesz egy darabig. Szebb kilátások.
- Talán. Az épp elég neked – csóválja meg a fejét, majd nevet egy aprót. Nem tudja megállni, olyan abszurd indok, főleg tőle, hogy ha akarja sem tudja teljességgel elhinni. - Csak az ital miatt? Elég olcsón megúszta akkor. Bár, ha neked ez jó... - azzal emeli meg a poharat, mintha tósztot akarna mondani és újabbat kortyol. Nem hiszi, talán más is van, talán mégis ennyi kell egy estére, hogy ne tomboljon. Meg hát, a logika. Itt előadja magát, a vadászok nagy része közrefogja és addig keresik a megfelelő eszközt, amíg úgy bökik meg, hogy az fájjon neki. Nem lenne szerencsés este, nem mintha magát féltené, ő bizony nem fog semmi ilyesmit tenni, végignézné és nem mozdulna, még ha az után el is átkozná. Szükséges lépés az, hogy most megőrizze a látszatot.
- Mmmmh – bólint egyet, valós a szerencse. Nem a legjobb hír volt, hogy a semmiben vannak, azóta viszont megtapasztalta, hogy van előnye. Ők a meglepetés, csak a masni maradt le. - Amúgy sem tudnák mit kellene keresni, de valóban könnyebb, sokkal. Már nem is zavar a tény, hogy egy sort sem kaptunk – von vállat ismét, sokat nem bosszankodott rajta, nem akart templomokat a nevére írva, nem volt szép dolog attól, aki ezt művelte, de nincs mit tenni, az élet már csak ilyen. Kiissza a maradékot a poharából és leteszi, majd kényelmesen nyújtózkodik egyet, míg fivére kiszolgálja magát ismét. Ő is hallja a dolgokat, el is néz abba az irányba, egyelőre azonban nem mozdul, még van idő, hiszen a nagy része még csak most mászik be kintről.
- Ó, okozhat és fog is – néz ismét az irányába. - Nem elhanyagolható, hogy kiről van szó. Vele akaratlan megkaptuk a galibát. No mindegy – ezen majd ráér akkor keseregni, amikor már benne van. Akaratlan piszkálja meg ujján az ékszert, mintha valami nyugtató mozdulat lenne és valóban. Egy kicsi gonddal kevesebb.
- Nem hiszem, hogy elkényelmesedtek. Inkább... stratégia. Mármint ha belegondolsz, ők is tudnak arról, mi szabadult a világra és most nem rólunk beszélek. Én simán tartanék nyílt estet, ahol találhatok szimpatizánsokat minden oldalról, hogy amikor majd eljön a pillanat, hogy valamit tenni kell, legyen még több kéz és erő. Vagy aztán lehet az van, hogy észre sem veszik. Fene tudja, nem találtam még meg a teljes logikát ebben – és nem is kell, hiszen nem ő dolga volt ezt kitalálni és leszervezni, pláne nem ügyelni rá. Ahogy esik, úgy puffan, nem érzi úgy, hogy valami nagy dolog fog itt várni rá, hiszen elvileg csak pofavizit meg minden, aztán ki tudja, mit vonzz be a szerencséjük. Egyelőre ezen a beszélgetésen kívül sok másik történik, nem is fülel jobban senkire, csak a másikra. Felvonja a szemöldökét ismét, úgy húzza vissza figyelmét hozzá és az érdekes megjegyzésre. Sőt.
- Kitépik? Ugyan kicsoda? - bár sejti a választ, kettő is akad, de talán a könnyebb válaszra kell gondolnia. - Csak nem te is pusztításra vágysz? Mi értelme a teljes halálnak? - halkít ismét a hangján, ragadja meg a dolgot, hangjából hallhatja, hogy komolyan nem fogja csak úgy elengedni. Sóhajt egyet, nem egyszerű ez. És akkor még csodálkoznak, hogy emberek közé menekül. Persze, biztos van valami tudatalatti abban, hogy kapott némi szelídítést, finomítást, hogy az elvadult láncokat ledobálja, de még régi fényében sem volt a mindent eltipró vonalán. Mindig másabb volt, tudták is, ő meg nem tett semmit se másképp. Kevesebb könyörület volt benne, de talán eleve anyja terve ez volt, elfogyott a kegyetlenség anyaga kissé. Gúnyosan horkant közben egyet, megint a megszokott vonal, szemét forgatja.
- Anyánk ha élne, még eddig se jutottam volna. Hagyjuk őt rohadni valahol mélyen – a lánc, a legnagyobb, amelyet már rég elfeledett. Vak volt annak idején, vak ameddig fel nem nyitották a szemét. De aztán annál kegyetlenebbül csapott le és ott nőtt igazán önmagához. - Mindig is fel voltam nőve hozzá, csak arról nem tehetek, hogy a kígyófészek oly hataloméhes, hogy a fényük teljesen elnyomott. Nem baj, megszoktam már – legyint végül, hadd mondja, már egészen jól lepereg. Bár továbbra sem a kedvence. Ez az utolsók sorsa. Végül eltűnik eme feszültség az arcáról, kellemesebb vonásokat húz rá, még mosolyt is.
- Igen, van. Menjünk akkor, mielőtt elfogynak a szabad helyek – bólintva egyezik bele és indul meg befelé, oda, ahonnan lassan már érezheti, hogy miféle fogások várnak rájuk. Nemigen eszik, az ízek a legtöbbször furák, de a látszat azt fogja kívánni ma tőle, hogy olyan lelkesedéssel falatozzon, mint egykor.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next




Mindenki & Volgan
Ünnepi bál

A férfi szótlansága a kezdetekben kicsit zavaróan hatott rá. mintha nem látná Őt szívesen pedig ez nem igazán fordult elő eddig életében. Angyali kisugárzása szinte mindenkit elvarázsolt legyen az férfi vagy nő.
- S kit keres? Hátha tudok segíteni. - ajánlja fel kedvesen a segítő kezet még akkor is ha egy plusz ember csak púp lenne a hátán akit el kéne viselnie pár információmorzsa érdekében. Szóval csak egy vendég. bosszankodik magában, hogy mennyire sikerült mellényúlni amikor kiszúrta a magányos férfit. Viszont már elég gyanús lett volna egyből faképnél hagynia ezért végül egy enyhe sóhajjal fogadt el sorsát az estével kapcsolatban.
- Jó magam is vendég vagyok Egy távoli delegáció küldötteként. -  mondja lelkesen bár azt a részt ki kell hagynia, hogy Gabriel kémeként van jelen és csak a gyenge pontokat jött felmérni és ha már itt van információkat is megpróbál kiszedni a lehetőleg nemsokára illuminált állapotba került vadász társaságból.
- Pompás,jó magam is megéheztem már az ide vezető úton. - válaszol lelkesen bár zavaróan hatott a férfi széles mosolya. Korábban beszélni is alig akart így gyanús volt számára, hogy tetteti a dolgot, ami csak arra enged következtetni, hogy Ő is a nemkívánatos vendégek listáján foglalhat helyet.
- Rendben akkor ha gondolja helyet is foglalhatnánk. - pillant a tömeg felé akik már percekkel ezelőtt elfoglalták helyüket a vacsora felszolgálására előkészített asztaloknál.

- Egyedül vagyok mint a kisujjam. - mutatja fel jobb kisujját miközben elindult a férfi által mutatott asztalok felé. Mindig is egyedül járta a világot. Soha nem rajongott a társaságért mert akkor magán kívül mással is foglalkoznia kellett volna az pedig nem az Ő asztala volt.  
- Szintúgy Phill, szintúgy. - viszonozza a nyájas gesztust miközben helyet foglal az egyik ülőalkalmatosságon.
- S mondja mive lfoglalkozik, hogy ellátogatott egy ilyen rendezvényre?.


XXX . @Volgan .
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 11:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Szószám; ide • Zene; background noise »
Lágy sóhaj hagyta el ajkaim miközben szabad kezemmel a jól fésülttől távol álló hajamba túrtam, hogy megigazítsam azt. Pót cselekedet volt. Nem igazán tudtam mit is kéne pontosan csinálnom ekkora tömegben azon kívül, hogy fivéremet boldogítom valószínűleg nem nagy örömére. A szemeim felváltva fürkészték a tömeget és Athan arcát amiről nem azt lehetett leolvasni, hogy mennyire örül drága bátyjának.
Számtalan poharat ürítettem ki rövid idő alatt. Hozzászoktam az alkohol szörnyű ízéhez. Olyannyira, hogy már-már olyan volt mintha csak vizet öntenék le percenként a torkomon nagy mennyiségben. Athan megjegyzésére mosolyra görbül szájának széle, de ezt elrejti a pohár mögé. Sokkal jobb ha a testvéreim is érzéketlennek hisznek akit semmi sem köt le. Pedig ez nem így van. Leköt a hatalom. Az erő. A másik kisemmizése. Ez mind mind igazán szórakoztató tud lenni főleg ha a cselszövő tudja is, hogy mit csinál.
- Ki mondta, hogy nem tudok lazítani? - vonom össze szemöldökömet ezzel jelezve, hogy nem igazán értem honnan veszi ezt. Mindig is tudtam lazítani csak nekem más tartozik ebbe a kategóriába. Ezt igazán megérthetné bár nem is értem miért foglalkoztat ennyire az, hogy mit gondol Ő.
Széles, gúnyos vigyor terül el az arcomon amint megkapja a várt reakciót arra, hogy kárt akar tenni az ittlévőkben. Mélyen legbelül a benne élő vals szörnyeteg tényleg ezt tenné. Pusztítanék és rombolnék, de sokat változott a világ ezt be kellett látnom és azt is, hogy ezen az úton már elég kevés dolgot tudok megszerezni. Sokkal nagyobb szerepet kapott a politika és a cselszövések bár ezt már jómagam évszázadokkal ezelőtt is műveltem. Nem véletlenül távozott az élők sorából anyánk sem.
- Nem is komolyan gondoltam, talán . - vonom meg vállaimat miközben forgok egyet a tömeget vizslatva nem e szúrt ki minket valaki bár nem is vagyok benne biztos, hogy az itt jelenlévők közül bárki is tudna a létezésünkről. - Túl jó az ital ahhoz, hogy a földdel tegyem egyenlővé ezt a helyet. - kuncogok halkan miközben Athan arcát fürkészem bár az továbbra is inkább érzéketlen velem szemben mint ahogy mindig is.
- Még szerencse, hogy minket szinte mindenki elfelejtett így nem tudják mit keressenek rajtunk, nem? - ismét egy üres pohár. Már lassan csak üres poharakkal volt tele az asztal aminek közelében tanyáztunk ráadásul a tömeg is szépen lassan szállingózott tovább. A tömeg valamilyen vacsoráról beszélt amely elég kecsegtetően hangzik hiszen ez is beletartozik az ismereteim bővítésébe.
- Viszont az átmeneti veszély is okozhat galibát hiába csak egy és tényleges van. - vonom meg vállaim. - Azért érdekes, hogy ennyire nyitott ez a rendezvény. A vadászokból kiindulva nagyobb biztonsági óvintézkedésekre számítottam. De pár szúrós tekinteten kívül mást nem igazán láttam és tapasztaltam. - adom tudtára az eddigi megfigyelésem lényegesebb részleteit.
- Talán ennyire elkényelmesedtek volna? Nagy hiba lenne. - mondom ismét a jól ismert, gúnyos vigyorral képemen. Bár kétlem, hogy csak ennyi eszük lenne. Biztos van valami vagy valaki, aki figyelemmel követi az eseményeket és ha olyasmit történik a meglepetésvendégek által, ami nem éppen szórakoztató számukra akkor felfedik magukat.
- Érdekesen hangzik. - mondom teljesen komolyan ahogyan hallgattam Athan beszámolóját arról mivé is fejlődtek azok a toprongyos emberek akik annak idején liszteszsákot hordtak ruha helyett és rozoga kapákkal művelték földjeiket. Furcsa ilyen modern környezetben látni Őket.
- S milyen kár, hogy ezt a látszatot is kitépik majd görcsösen szorító markaik közül. - váltok át valódi jellememre. A hideg, számító, érzéketlen férfivá aki még testvéreit is képes volt rávenni az anya gyilkosságra.
Bár arcom nem mutatja érdeklődve hallgatom öcsém monológját arról, hogy mennyire belemélyedt valamibe és, hogy ez majd segíthet nekünk. Ha képes lennék tényleges érzelmekre és egyebekre most tényleg meglepődtem volna. A kis sereghajtó egészen kikupálódott az évek során és mi észre sem vettük.
- Nocsak. - próbálom elismerően mondani bár kétlem, hogy sikerrel jártam. - Azt kell, hogy mondjam végre felnőttél ahhoz aminek születtél. Ha anyánk élne talán büszke is lenne Rád. - mondom kifejezéstelen arccal. Beleuntam a művigyorgásba. A felesleges, semmitmondó érzések utánzásába.
- Ahogy óhajtja kedves William. - biccentek felé színpadiasan. - Lenne kedve egy kellemes vacsorához? - invitálom meg egy közös étkezésre hiszen az utolsó ilyen alkalom anyánk szíve volt ha nem csal a memóriám.


« taggeld; @Athan • Komment: snake snack  »
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
449
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Bálterem
Lucifer, Drake & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 874 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Egyetértően bólintok a férfi szavaira. Magam sem mondhattam volna ezt szebben, vagy helyesebben. Legyen az férfi, vagy nő, becsülendő az a fáradtság, amit valami elsajátításának érdekébe történik. Még ha láthatólag nincs is eredménye vagy képtelen a tényleges elsajátítására, akkor is. Becsülendő.
- Ez így igaz - zárom is le ezt a témát ennyivel, tovább nincs is értelme ragozni a dolgokat. Amúgy sem hinném, hogy elfogynának a beszédtémáink. Mégis ki mondhatja azt el magáról, hogy magával az Ördöggel cimborál?
Na jól van Natalie, fejezd be, lassan már önmagadnak is sok leszel.
- Az elmúlt évezredek alatt mennyi olyan esetet tudna felsorolni, ahol azzal találkozott, hogyha az embereknek pénzük van, azt hiszik, hogy stílusuk is. Az egész pokoli színjáték előtt ezeket nevezték újgazdagoknak, vagy épp újdonsült maffiózoknak, tekintsünk el a lényegtelen részletekről - legyintek könnyedén. - De úgy vélem, hogy ez korábbi korszakokban is igaz lehetett. Szóval az emberek azt hiszik, hogy a pénzzel stílus is jár, holott, lássuk be ez, nem igaz. Erre értettem, hogy Magának ezt mindenkinél jobban kellene tudnia. Azt hiszik, hogy megtanulnak valamit, holott csak a saját giccsük szerint utánozzák le. És itt jön képbe a pacsuli parfümök - kanyarodjunk vissza az eredeti témára, ezzel is körbejártuk az egészet. Amivel kezdtük, azzal fejezzük is be.
- Eltévedt. Nincs mindenkinek. Mióta életvitelszerűen élvezzük az apokalipszist, rengeteget vesztett mindenki, igen sokan, ha tehetnék meglehet, hogy eladnák a lelküket értük. De a legtöbbje már nem. Mert tudja, hogy mivel jár és tudja, hogy a halál csak egy állapot. Meg amúgy sem megy a tűz a bőrömhöz - vonom fel a vállamat. Volt idő, amikor eladtam volna a lelkem Dylanért, ezt tudom. Ma már nem tenném meg. Nem tenném, mert tudom, hogy azzal, csak a pokolnak tennék jót. Eszem ágába sincs ezt megtenni. A legtöbb vadász is így van ezzel. - A világnak mindig is szüksége lesz egy bűnbaknak. Soha nem az adott személy a hibás, mindig más. Erre kapó az Ördög - mosolygok rá szemtelenül, de való igaz. Én is csak akkor szoktam számra venni a nevét, ha valamit istentelenül elrontok. Ugyanúgy igaz ez az Istenre is. Nálam már az ő neve sem szerepel a jó gyerekek listáján.
Visszakérdezésére csak határozottan bólintok.
- Vizet - tudatosítom benne. Ma észnél kell lennem. A meghívásom nem véletlen volt, vélhetőleg drága főnökömnek köszönhetem, ki még mindig nem dugta ide a képét. A véletlenekben nem hiszek, jogom meg nincs itt lenni, egyik vadászavatóval sem vagyok felhőtlen kapcsolatban.
- Tekintsen úgy rám, hogy csak egy alkalmazott vagyok, elegánsabb ruhába - ajánlom fel neki. - Így máris nem bosszantó - és amúgy is, egy vadász soha nem pihen. Legfeljebb kevésbé éber. A poharat átveszem tőle, óvatosan emelem a számhoz és kortyolok bele. Az utóbbi időben - pontosabban az Alexszal szétcsúszott éjszakánk óta - amúgy sem nagyon kívánom az alkoholt. - Ahogy érzi. Engem nem bosszant - vonom össze a szemöldököm, homlokomat ráncolva.
Miért kellene ezen bosszankodni… Rendben, nem fogom megérteni a férfiakat. Az Ördög is az, és ez elég sok mindent megmagyaráz. Vajon Isten nőnemű?
- Nos - széttekintek, tekintetem nem állapodik meg senkin, pedig elég sok angyalpengére feltűzni valót látok - Vannak szép számmal, akik azt hiszik, hogy az emberek még mindig nyársra való falatkák - vonom meg a vállam. - Na meg, lássuk be, Gabriel elég sokat tett azért, hogy Ön már kevésbé legyen érdekelt az emberek számára - vonom fel a vállamat. Igyekszem az angyal nevét egyszerűen kiejteni és nem úgy, mint aki épp összeszűrte a levet az egyik angyalával. Mintha nem lenne amúgy is bonyolult az életem. De legalább Ő nem fog itt megjelenni ma.
- Az emberi beidegződés érdekes - kezdek bele, hajamat a fülem mögé tűrve egy pillanatra. Ugyanis rájövök, hogy roppantul zavar, így előre is simítom hullámos tincseimet. - Mióta az eszünket tudjuk arra nevelnek, hogy az életben maradáshoz az kell, hogy minden természetfeletti lényt gondolkodás nélkül kiirtsunk. Ámde a világ változik, így nekünk is változunk kell. Az pedig nehezen megy, még ha egyeseknek - itt utalok a bál rendezőjére, kit nem szeretnék nevén említeni - ez könnyebben is megy. Na meg az angyaloknak és démonoknak is ezernyi hátsó szándékuk van  - a nyitás mégis megtörtént San Francisco felé, így nincs mit tenni. Nyitni kell. De nem lehetünk ostobák, észnél kell lennünk, hogy kit is engedünk be valójában a városban.
- Oh, szóval nem is személyesen keresik meg egymást, hanem az emberek által? - hökkenek meg, majd magam is körbetekintek, figyelem miként ülnek le az emberek az asztalhoz. Az ajtóban pedig ott áll Drake. Szívemről hatalmas kő esik, mely egy halk fújtatás kíséretében történik meg. Ha rám tekintek csak szememmel intek Lucifer irányába, remélve, hogy ő ezt nem látja. Ha meg igen, nem árultam neki zsákbamacskát.
- Angyal ellen nem kötünk alkut. Szóval marad az utóbbi. Azonban az egyik démona volt itt nálunk tárgyalni a Maga nevében - ezért sem tartom még egyelőre ellenségnek. Elvileg szövetségesek vagyunk. De ezt bárki mondhatja. A tettek azok, amelyek meghatározzák egy személy valódiságát.
- Majd ha a démonok helyükön kezelik az embert és a városomba nem úgy viselkednek, hogy azt hiszik bármikor, bárkit megölhetnek, megkínozhatnak, szórakozhatnak velük, majd nem fogjuk ellenségként kezelni - vetem oda neki.
- Kíván vacsorázni? - teszem fel könnyedén, mielőtt még a mellére szívná a szavait. Mégis a karomon lévő pecsét jelzi, hogy az utóbbi időben mennyire elfajzott a helyzet New Yorkban.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 4:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
- Az is becsülendő, ha egy nő veszi a fáradtságot, hogy elsajátítsa. De azt hiszem ez sok minden másra is igaz. – ha nem így lenne, mit sem érne az ész, az akarat, a tudásra iránti való vágy, mellyel Atyám ajándékozta meg az emberiséget. Mindegyik ugyanannyit kapott belőle, az, hogy ki mire használja, az csak rajtuk áll. – Kifejtené, hogy mégis miért kellene tudnom? – ember s démon, netalán angyal legyen az a talpán, aki egy nő gondolkodásán eligazodik. Megkapták azt a képességet, hogy egészen másképp lássák a világot, minden mágikus képesség nélkül. Hol többet, hol pedig kevesebbet gondolnak bele a világ működésébe. – De csak mert az ajtaja bezárult s a kulcsát eldobták.- viszont ez közel sem jelenti azt, hogy így fog maradni. - S ha szétnézek egyetlen egy embert sem látok, aki a Mennyország expresszre váltott volna jegyet. Még Magácska sem. Szóval, még találkozunk…odalent. –ezt akár ígéretnek is veheti, s arcomon továbbra is ott ül az a könnyedén pimasz mosoly. De csak néhány pillanatig. Hangosan kacagok fel kijelentésére, leplezni se akarom, hogy jót mulatok rajta.
- Nincs ebben a teremben olyan lélek, akinek ne lenne egy hőn titkolt vágya vagy valakije, amiért/akiért ne adná el a lelkét, ha csak ez lenne rá az egyetlen mód. A legtöbb embernek van egy olyan tulajdonsága, mely letereli a feloldozáshoz vezető útról. Hiúság, önfeláldozásra való hajlam, kapzsiság esetleg a szerelem iránti vágy.  – újabbat kortyolok, az immár kissé vizes italból. – Nézzen csak körül sokan 28 évvel ezelőtt még azt sem hitték, hogy létezik Isten, de valahogy az Ördög mindig is más volt. – intek az oszladozó tömeg felé, akik már alig várták, hogy elfoglalhassák helyüket egy –egy asztalnál.  S így a Pokol sose fog kiürülni, már most bőven utánpótlás, s démonjaimnak alkut sem kell kötniük. – Vizet? – ráncolom össze enyhén homlokom, de nem ágálok ellene. Vastag üvegű poharat veszek el az asztalról, megbontva ezzel a csatasort, s a kihelyezett kancsóból töltöm tele.-  Az a nem szép, hogy a saját báljukon, dolgozni kényszerülnek. Ha már itt van szórakozhatna is egy kicsit. – nyújtom át neki a poharat, melynek peremén fénycsillagok szikráznak, a bálterem megvilágításának köszönhetően. – Nem is tudom, hogy ez bosszantson vagy örömmel töltsön el. – húzom félre kissé szám, s tűnődők el a nyers valóságon. – Érdekelne, vajon ki az ebben a teremben, aki lekörözött? – talán csak egy kicsit zavar a tény, hogy akad ebben a szétzilált világban olyan, aki eme címet kiérdemelte és az nem Amara. – A jelen helyzet nem ezt mutatja, hacsak nem valami hátsó szándék húzódik meg mögötte. – könnyen előfordulhat ez is, nem állította soha senki, hogy az emberek nem zsiványok. Egy kidobott kolonc ezeknek a nyavalyás, kiéhezett démonoknak. Ez is egy lehetőség, de jelenleg csak futó gondolatként suhan át az agyamon. – De hagyj kérdezzek akkor én is. Ha ennyire paranoiások, miért is ennyire nyilvános ez az egész cirkusz? – fordulok felé, jeges tekintetemmel végig pásztázom vonásait, már-már zavarba ejtően fürkészem tekintetét. Nem sok idő, számomra nem, csak néhány pillanat, hogy utána ismét a vendégsereg s vendéglátók vegyes forgatagába merüljek el. Egy magas, szikár ismerős sziluettre leszek figyelmes, aki éppen egy ajtó mögött tűnik el. – A szórakozás mellett kíváncsi vagyok, kikkel is szűrte össze a levet fivérem. Reméltem, talán itt lesz, hogy bemutasson a Tanácsnak. Faragatlanság tőle, hogy nem jelent meg. – valóban, miért nincs itt? Érdekelt volna, hogy milyen előnyét látja ennek a szövetségnek, s egyáltalán az is, hogy tudja e ez a démonvadász népség, hogy nem is olyan régen az én segítségemet kérte. – Voltaképpen, melyik rokonom ellen is köttetett ez a szövetség? Gabriel fivérem vagy drága nagynéném ellen? – a kérdés teljesen logikus, jelen esetben az utóbbi a nagyobb probléma, sz előbbi csak egy szikra míg Amara maga a láng. – Talán itt lenne az ideje, hogy a démonokat ne ellenségként kezeljék… - nem fejezem be a mondatot, mit is biggyeszthetnék oda? Barátként? Ezen még magam is jót derülök.

#kihívás1
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5