Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bálterem és földszint •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 10:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Miután látszólag leülepednek a kedélyek, és Frey is helyretette az öreget - amin egyébként nem tudok elnyomni magamban egy szórakozott horkantást -, csendben folytatom a falatozást a tányéromról. A sült zöldségek közül csemegézek, érdeklődően cikáztatva a tekintetemet a hármasuk között. Nagyjából sikerült eddigre leküzdenem a kényszeremet a nevetésre, és helyette inkább hálát érzek, amiért Freya kimondottan kedvesen üdvözölte Cole-t, míg Zagar visszavett egy árnyalatnyit a morcosságából. Legalábbis a kíváncsiskodásából erre következtetek, illetve a tényből, hogy hajlandó lenne osztozkodni a vacsoráján vele. Kedvelem őt annak dacára, hogy ritkán találkozunk, s még ritkábban beszélünk, mert egy egyenes és őszinte ember, amikor pedig leenged kicsit az éles stílusából, igazán gondoskodó tud lenni. Persze ki tudja, talán ő állítana belém elsőként nyilat, ha kiderülne, mi vagyok...
Szerencsére hamar kizökkenek a gondolatmenetből, még azelőtt, hogy igazán mélyre süllyedhetnék benne, bár ha akarnék, sem tudnék kitartani mellette, ugyanis Cole combomra simuló keze teljesen rövidzárlatossá teszi az agyamat. Nem rezzenek össze, vagy ugrok meg, de nem vagyok hozzászokva az ilyen váratlan érintésekhez, így óhatatlanul lepillantok előbb a lábam felé, majd a karjára. És pontosan ilyen gyorsan kapom el a szemeimet, mikor rádöbbenek, hogy egyrészt nincs aggódni valóm, másrészt ha tovább bámulok, másnak is fel fog tűnni a dolog. Aprót szusszanva próbálom csillapodásra bírni a szívemet, csakúgy visszatartani magamat a viszont-simítástól. Túlzottan feltűnő lenne.
Ezúttal egy szál sültkrumpli repül a számba, amint a változatosság kedvéért Cole szavai ragadják magukhoz a figyelmemet. Igyekszem faarccal végighallgatni az előadását, noha a lenyűgözöttség érzetét nem tudom távol tartani az ábrázatomtól, miként enyhén megemelkednek a szemöldökeim. Vagy a gyanakvásét, mert a mímelt komolysága mellől kicseng némi feszültség a hangjából, de lehet, hogy a testtartása juttat erre a megállapításra.
- Partnerek… - sutyorgom magam elé a szót, ami ugyan szinonimája annak, amit magunk közé képzelek, mégis olyan távolinak hat, hogy egyáltalán nem tetszik a csengése. Későn döbbenek rá, sikeredett azelőtt megszólalnom, hogy igazán szerettem volna. - Így igaz - dünnyögöm hozzá, nem árulva el nagyobb részleteket, mert ismerve Freya megfigyelőképességét vagy Berten élettapasztalatát, biztosan átlátnának rajtam és a feleannyira meggyőző ferdítéseimen. Próbálom helyette menteni magunkat, és feldobni a bál témáját, ami éppen olyan érzelmeket vált ki a másik kettőből, mint amire számítottam.
- Majd kapsz az arcodra egy gyógyító rúnát, szépen festenél vele - horkantok fel Frey kijelentésén, Zagar válaszán viszont elhűl egy kicsit a vérem. Persze tudom, nem a hozzám hasonlóakra célzott, mégis nehéz függetleníteni magamat, amikor már én sem tartozok szigorúan „hozzájuk”. Emellett a haver titulus bizarr hangzásán már fenn sem akadok, amit Cole-al kaptunk. - Nem hiszem, hogy aggódni valónk lenne. Biztosítva van a hely, bár a gondolat nekem sem tetszik jobban - állapítom meg, újabb krumplit tüntetve el a tányéromból. Folytatnám a gondolatmenetet, azonban megszólal az öreg, és pillanatokkal később Cole is felkel a helyéről.
Őszintén szólva kissé megdöbbent, hogy miután túléltük Berten haragját, képes nekiesni a boros kancsónak, ráadásul úgy iszik, mint akinek pontosan annyi feszültséget kell leküzdenie, mint nekem Kaitlyn és a legalább fél órás bájologás után. Összevont szemöldökökkel és némi aggodalommal figyelem, hogy mihelyst kiürült a pohara, újabb kört tölt magának. Vajon Zagar feszélyezi ennyire?
- Hé… - szólítom meg válasz helyett, és hacsak nem lép közbe senki, kivárom, hogy leüljön a helyére. Bocsánatkérőn pillantok a rangidős vadászunkra, remélve, nem nyeli le keresztbe az „üzleti-partneremet”. - Minden rendben van? - fordulok Cole-hoz a csöndes kérdésemmel, miközben megsimítom a felkarját. Teszek a titkolózásra és a látszatra, ha nyilvánvalóan nyomasztja valami és nem érzi jól magát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 4 CfJmUUkBálterem és földszint - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 2:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
– A tömeg – bólintok helyeslően. Tudom, hogy ő is nevetni akar, ennyire már ismerem a hanghordozását, a szituáció pedig van olyan borzasztó, mintha egy korai fekete-fehér vígjátékból vágták volna ki, így nem is hibáztatom érte, és különben is magamnak kavartam a szart, amiben most ülök. Ugyan Alex indítja a bemutatkozást, a lány, Freya nyújtja felém a kezét először. Felemelem a seggem, amíg elfogadom, bár van egy olyan érzésem, hogy a megítélésemen már semmi sem segíthetne, amit ma este az etikettről tanultam.
– Én is – sóhajtom válaszul mosolyogva, és komolyan is gondolom a szavaimat: nem a nagydarab társához fogok fordulni legközelebb, ha feszültségoldásra lesz szükségem. Már Alex tekintetét keresné a sajátom, de aztán mégis kénytelen vagyok az ellenkező irányba pillantani, mert Zagar mellettem barátságosságra lett kényszerítve kis csapatunk egyetlen női tagja által, és most felém nyújtja a tenyerét. Az övét is megrázom, habár ezúttal éppen az én arcomon díszeleg a bálozók tettetett mosolya.
Tovább folytatom az evést, mert legalább addig sem kell odafigyelnem, míg az előre felkockázott szeleteimet szurkálom a villámmal. Átveszem a bal kezembe, és ha már úgyis elég közel húzódtam az asztalhoz, hogy a terítő egy része az ölembe lógjon, elfedve minden gyanús mozdulatot, a takarása alatt ismét átnyúlok Alexhez. Az ő karjai persze fent vannak, így a combját érem el a térde felett, és hacsak nem okozok neki túlzott meglepetést, a következő kérdésnél cserélem vissza az ellenkező oldalra helyezett evőeszközt.
– A városból – vágom rá szemrebbenés nélkül, és végre otthon érzem magam: ha nem is feltétlen kell hazudnom, bőven ráfér a szépítés a történetre, és legalább addig jól szórakozom, míg szabadjára engedhetem a fantáziámat. – Pár szektorral arrébb dolgozom. Igazából üzletember vagyok – Két falat között úgy vizsgálom a két frissen érkező arcát, mintha éppen most bizonyítanám a közéjük tartozásomat, a másik oldalt pedig szándékosan kerülöm, ugyanis, ha Alex elröhögi magát, én sem bírom sokáig magamon tartani a mostani, komoly arckifejezésemet. – Kül- és belkereskedelem, cserék, kapcsolattartás… – intek és bólogatok, mialatt a lehető leglazábban fogyasztom a vacsorámat. – Természetesen az egész legális keretek között zajlik. Alexszel is így lettünk partnerek. Igaz, Mr. Payne? – nézek felé mégis, mikor vége a rövid monológnak, aztán úgy folytatom tovább a vacsorámat, mintha mi sem történt volna.
Ekkorra már tudom, hogy a stressznek köszönhető a meggondolatlan mozdulat és a rövid előadás, így visszafogom a kitörni kívánkozó szavak következő adagját. Az imént felvett szerep viszont megnyugtat annyira, hogy innentől csendben hallgassam tovább a beszélgetésüket, és mivel ezalatt leginkább az egyik kancsó borral és az üvegen legördülő vízcseppekkel szemezek, nem szólok hozzá a következő könnyű témához. Démonok. Lassan megszokom őket és a jelenlétüket, de csak részben felelnek ők idegességemért; úgy tűnik, hogy a vadászok speciális érzékelők nélkül is képesek felfigyelni rájuk, még ha azonosítani képtelenség is lenne mindannyiukat ebben a hatalmas teremben.
A vacsorazaj teljes mértékben kitölti a figyelmemet, amíg a továbbra sem kifejezetten barátságos Zagar a látóterembe nem tolja az egyiket a kancsók közül – természetesen nem azt, amire a legjobban vágyakozom. Legszívesebben persze valami rövidet és erőset innék, de közöttük még a bor is elérhetetlen távolságúnak érződik. Hirtelen azon jobbomra pillantok; végre felveszem vele a szemkontaktust.
– Ugyan már, a világért sem innám el előled – paskolom vállon lazán. Fasz kivan ezzel a bállal, a sok emberrel, a démonokkal, a titkolózással és amúgy is rühellem a vizet. Lesz, ami lesz, ismét felállok a székemről, de csak hogy újabb poharat húzhassak magam elé, amibe aztán a bort töltöm. Egyből a számhoz emelem és kortyolni kezdek; abba sem hagyom, míg ki nem ürül – úgymond helyet csinálok a következő adagnak. Szóval meglepem magam még egy teli pohárral, s mielőtt újra helyet foglalnék az asztalnál, felemelem a kancsót.
– Valaki? – Freya és Alex között kapkodom a tekintetem, mintha egyértelmű lenne, hogy a társuk ezt a kört kihagyja. Töltök, ha kell, de az sem zavar, ha nincs más partnerem, és miután helyet foglalok, mindkét felszabadult kezemmel a szmokingból kilógó ingem nyakát kezdem kigombolni; kényelmetlen az utcai ruhákhoz képest, nekem pedig elegem van ebből az egészből.

#kihívás1
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
- Őszintén szólva a te szádból akartam hallani a történetet, mert mostanában apád olyan, mint a karót nyelt kormornyik az ajtóban. Olyan dolgok miatt aggódik, amik csak mások számára fontosak, lényegtelen normák, amiktől nem jutunk előrébb, pedig volt idő, amikor ő maga ágált az ilyenek ellen. De megígérem neked, még azelőtt fogom seggbe rúgni, mielőtt olyanná válna, mint Marissa!
Válaszolom még neki a vegyes saláta emlegetésére. Húsz évvel ezelőtt az apja még megveregette volna a vállát egy ilyenért, és büszke lett volna rá, napjainkban meg saját maga cibálta a Tanács elé. Olyan érzésem van ennek kapcsán, hogy itt többről van szó, mint pusztán Freya életének féltése. Ezután helyet foglalunk Payne-ék asztalánál. A Cole-nak nevezett egyént figyelem, miközben Alex bemutatja nekünk. Érdekes módon most nem b@zdmegol minket. Nem érzek késztetést arra hogy ezt Alexander-rel megosszam, tekintve hogy az ő közeli ismerőse, ahogy fogalmazott, nyilván ismeri. Én közben eltakarítom mellőle az összes szeszes italt, Freya felé tolom őket. Ő feláll és kezet nyújt neki, én csendben várok és méricskélem a mi Cole nevű szájhősünket. Amikor helyet foglal a kicsi lány, oldalba lök. Én nem állok fel, csak elengedem az evőeszközt és a jobbomat nyújtom neki jobbra. Vajon elfogadja? Mindenesetre várok.
- Honnan érkeztél?
Kérdezem később, a kéz nyújtogatás után. A bázisról biztosan nem, mert nem ismerős az arca, úgy gondolom, mivel Alex ismerőse, így nem is San Francisco-ból. Közben megint megragadom a kést, de ha elkezd beszélni, nem vágok a szavába, úgy csak később szólalok meg ismét.
- Kér valaki belőle?
Inkább Freya-t és őt érinti a kérdés, mert Alex már javában hamburgerezik. De ahogy Freya irányába fordulok, ő meg épp most húz oda magának egy adagot. Akkor maradt a Cole gyerek. Ha kér, úgy vágok neki ahonnan szeretné és a tányérjára pakolom. Alex minket kérdezget, én még a csirkével szöszölök, de Freya válaszát hallva felhorkanok. Egyértelmű hogy érdekében áll itt lenni, a családja miatt is, de a vizsga sikeressége miatt is. Más kérdés hogy kényszeres nyomást érez a megfelelni vágyása miatt.
- Jah, gondolom ti is tök jól érzitek magatokat ketten, a haveroddal, ahogy én is jól érzem magam itt. De feláll az összes szőr a hátamon, ha arra gondolok hogy tele van a helyiség velük.
Kicsit halkabbra veszem a végét, Alex is jól tudja mire gondolok. Csak remélhetjük hogy valóban a szövetségesek jöttek el és nem kúszott be velük néhány aljasabb fajta ellenség. Ezért is akarok odamenni Drake-hez, őt kint láttam bóklászni, biztos körbenézett odakint. Nah meg mielőtt megkapom a parancsomat, tényleg jó lenne enni is ebből a csirkéből. Megragadom magam előtt a vizes kancsót és töltök, azután Cole elé rakom.
- Nesze! Ezt igyad!

#kihívás1
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 12:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi Bál
Alex & Zagar & Cole & Mindenki
──────────── ────────────
Bevallom, tényleg elbambultam, akkor is, hacsak egy pillanatra, de megtörtént. Fáradt voltam már, akkor is, ha az este még fiatal volt, a vendégek köszöntgetése leszívott, a többieknek való udvariaskodással együtt, így tényleg elbambultam, ám csak egy pillanatra, de mire észbe kaptam, Azura már eltűnt az éterben, így végül én fogadtam el Zagar karját.
- Nem várunk szerintem, úgyhogy jó lesz - bólintok aprót sóhajtva, legalább most pihentetem kicsit a számat a mosolygástól, mielőtt ismét munkára fognának.
Na persze nem mintha panaszkodnék. Visszakaptam a helyemet, az engedélyemet, és bár nem sérülésmentesen, de valamennyire a belém vetett bizalmat is.
- Megvagyok, épp vegyes saláta - kuncogom el magam, ahogy belegondolok az elmúlt hónapok felfordulásába. - Bár szerintem a legtöbbről te is értesültél, így nem sok mesélnivalóm van.
Én is az asztalhoz lépek, meglepetten látom, hogy Kaitlyn felszívódott, de a másik fiú ismeretlennek tűnt első pillantásra. Kerítettem magamnak valamit enni, de nem sokat, mert akkor késsel sem fognak tudni kivágni a ruhámból, mikor meghallottam Zagar Alexnek intézett mondatát, és felháborodva ránéztem.
- Hé! - Kissé ingerült a hangom, de a nézésemmel biztos gyilkolni lehetne. - Amíg mellettem vagy, illik viselkedni, különben nem mutatkozhatok veled - fintorgok, aztán bocsánatkérően nézek a Cole-ként bemutatottra.
Már mondanám a nevem, mikor Alex megteszi helyettem, így némileg felállok, és az asztal felett kezet nyújtok neki.
- Örülök, hogy megismerhetlek - Mosolyom most őszinte, nem a mű, erőltetett.
Visszaülök a helyemre, akár elfogadta a kezemet, akár nem, és erőteljesen meglököm Zagart, csak úgy, jelzésképpen.
Sóhajtok, remélem, ért ebből az öreg. Akármennyire is családi barát, azért... néha ellenségnek is felérne.
Alex kérdésére felnevetek.
- Tökéletesen érdektelenül, de biztos, hogy mosolyizomgyulladásom lesz, mire végzünk.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Cole & Zagar & Freya
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Szélesebb mosolyra görbülnek az ajkaim az ajánlatát hallva, és legszívesebben ismét megérinteném a felkarját vagy az alkarját, amiként azt ő is tette velem néhány perccel ezelőtt. Jól esett magamon érezni az ujjait még akkor is, ha kétrétegnyi ruha ékelődött közénk, és biztos vagyok benne, őt is pontosan ennyire nyugtatná meg a viszont-simítás. Ám ahhoz le kellene tennem a hamburgeremet, meg kellene törölnöm a kezeimet, és mire oda juthatnék, hogy cselekvéssé alakítsam az elgondolást, már el is illanna a pillanat.
- Megtisztelsz… - biccentek felé a hála és a viccelődés mezsgyéjén lavírozva, hisz legutóbb határozottan poénkodni szándékoztam a formális megszólításával, most azonban ténylegesen értékelem és megbecsülöm a lehetőséget. Persze ettől függetlenül nem tervezem gyakran emlékeztetni arra, amit el szeretne felejteni, éppen ezért nem is tartok ki tovább a téma mellett, hanem lovagiasan felajánlok egy harapást a hamburgeremből. Aki ismer, az tudja, hogy ilyesmire még sohasem vetemedtem... Mielőtt viszont megtehetném a hatalmas áldozatomat - feltéve, ha elfogadta volna a felkínálkozást Cole -, megjelenik Berten és Frey.
- Sziasztok - köszönök nekik némi elbizonytalanodással, miközben szaggatott tempóban leteszem a burgeremet a tányéromra. Kíváncsian figyelem Zagar mozdulatait, majd elpillantok Cole-ra is, próbálva felmérni a legutóbbi összezökkenésük mélységeit, és annak fényében, hogy még csak meg sem mer mukkanni, azt hiszem elég komolyan felbőszíthette a vadászunkat. Igyekszem nem elmosolyodni a láthatatlanná válás iránti elkötelezett próbálkozásán, hát még a momentumon, amikor összeakad a tekintetük. Ellenben ahogy rám néz a rangidős asztaltársaságunk, azonnal megszigorítom a vonásaimat.
- Hogy mondod? - vonom meg az egyik szemöldökömet, mialatt megtörlöm a kezeimet a kikészített textil szalvétában. Igazából csak az időt húzom ahhoz, hogy visszafogjam a kitörni készülő nevetésemet, és egy valamirevaló félig-meddig partnerként védelmembe vegyem az éles nyelvű szék-szomszédomat. - Igen, elég… közeli ismerősöm. Cole Andrews - nyögöm ki nagy nehezen, aztán rádöbbenek, hogy a béke érdekében ennyi még nem lesz elég, ezért félig Cole-hoz fordulok a bemutató-kör folytatásáért. - Cole, ő itt Zagar Berten, a hölgy pedig Freya Crusader, mindketten vadászok - ennyi talán megteszi ahhoz, hogy a kezdeti feszültség lecsillapodjon.
Legszívesebben itt abba is hagynám a beszédet, és szerencsére Cole nyer is nekem néhány másodpercnyi pihenőidőt a halk magyarázkodásával, amin újfent nehéz megállnom az elmosolyodást. Finoman megbököm a lábammal az övét, hogy tudja, nincsen egyedül a szarban.
- Bármit is csinált, bizonyára nem gondolta komolyan. Ugye, Cole? Nehezen viseli a tömeget - rögtönzök valami kézzelfoghatót azon kívül, hogy „berúgott”, közben a lehető legnagyobb nyugalommal töltve magamnak egy pohár vizet. Szükségem lesz néhány korty frissítőre ahhoz, hogy végérvényesen leküzdjem a kényszeremet a röhögésre…
- Szóval, élvezitek a bált? - terelem el a témát, amennyiben nem ragadnak le túlságosan az előzőnél.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 4 CfJmUUkBálterem és földszint - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
A nászéjszakás megjegyzése után nem tudom tovább visszafogni magam, az asztal takarásában mégis az alkarjára vándorolnak az ujjaim. Nem tartom őket rajta túlzottan sokáig, csak amíg halkan röhögök a szó kapcsán eszembe jutó emlékeken; kezdve attól a borzasztó zuhanyzástól, aztán meg az esésünkön, miután – talán még ő sem tudja, miért – megpróbált felemelni. Akármennyire is beleéljük magunkat a valószínűleg egész este tartó, óvatos titkolózásba, most mégis jó lenne szabadnak és feltűnőnek lenni Alex mellett.
Nem mi vagyunk a leghangosabbak, de egy kicsit még ennél is csendesebbek leszünk, mikor a vezetéknevem jön szóba. Miattam, mert én keresem a szavakat reménytelenül. A legtöbbször előre nézek; várakozva bámulok magam elé vagy a tányéromon lévő dolgokat aprítom fel szinte oda sem figyelve, hátha így könnyebbé válik gondolkoznom, de ha mást nem, legalább így elfoglaltnak tűnhetek.
– Te azért hívhatsz Mr. Andrewsnak… – tűnik fel egy halvány mosoly a szám sarkában, mikor már nincs mit felvágnom a kezemben tartott késsel. A magyarázata megnyugtat annyira, hogy ismét felé nézzek; tudom, hogy igaza van és még jobban esik, hogy a saját szavaival le is zárja a témát, tőlem pedig nem vár ennél bővebb magyarázatot. Azelőtt ajánlja fel a hamburgerét, hogy mégis hozzátehetnék valamit a gondolathoz, ezután pedig ismét elmarad a válaszom: alig, hogy beszédre nyitom a számat, ketten állnak meg asztalunk melletti nem túl forgalmas folyosón.
Hála a meglepetésnek, amit az ismerős és annál kellemetlenebbnek ható arc kelt bennem, még visszaköszönni is elfelejtek; helyette újra szótlanul bámulok magam elé. Múlnak a másodpercek és én egyre inkább abban reménykedem, hogy a vadász, akit nemrég sikerült magamra haragítanom, már nem ismer meg, ugyanis sokáig és a legnagyobb nyugalommal válogat az idehordott ételek között, de aztán csalódnom kell; hamarosan az enyémbe fúródik a pillantása. Nehezebb úgy tekintetet elkerülni, ha az illető azóta szemmagasságban ül az melletted és ilyen nagyon közel, egy darabig azonban mégis a kezében tartott kés foglalja le a figyelmemet.
Az első kérdését Alexnek címezi helyettem, így azonnal hátra is dőlök a széken, hogy aztán még lejjebb is csúszhassak valamivel; új stratégia után kutatok odabent és legalább addig sem érzem magam annyira nagyon útban. A megszólításomra azonban ismét megrándul a szám sarka, ugyanis legszívesebben megint csak röhögnék, mikor magamra ismerek a kifejezésben, valami azonban azt súgja, hogy ne hergeljem tovább a terem legidegesebb vadászát.
– Khm… – köszörülöm meg a torkom mélyen a gondolataim közé merülve, és bár eddig nem engedtem el az utolsó nálam lévő evőeszközt, a jobb kezemben tartott villámat, most ezt is leteszem, hogy megvakarhassam vele a tarkómat. – Már jól vagyok… Köszönöm. Elmúlt. – Őszintén szólva tippem sincs, hogyan jöhetnék ki ebből a legjobban; ha felállok és elsétálok, vagy ha maradok és újra teljesen részegnek vagy éppen frissen kijózanodottnak tettetem magam. Csak víz van előttem, de hirtelen nagyon megkívánom azokat a kancsós borokat kicsivel arrébb, tőlük pedig igazán csak egy dolog esne most még ennél is jobban; ha valaki valahogy kiment ebből a kellemetlen szituációból.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 12:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
Azura belém karol, viszont Freya mintha elgondolkodna. Azután a tömeg is megindul, mire kettőt pislogok már felcserélődnek a hölgyek körülöttem. Még válaszolni sem tudunk neki, mert a szőke hajú felszívódik az emberek között, mint szürke szamár a ködben. Nem érdekem utána menni, bár akkor biztos megtalálnám, így csak tétlenül Freya-ra nézek. Kérdő tekintettel nyújtom neki a karom és ha elfogadja, akkor úgy elindulunk befelé.
- Várunk még valakit? Payne-ékhez csatlakozunk?
Valahogy adja magát a kérdés, mert velük láttam a bejáratnál, ezért aztán Alexander fejét kezdem el keresni a tömegben. Nem azért, mert olyan különleges volna, hanem mert magas, előbb megtalálom, mint mondjuk Kaitlyn buksiját. Arra számítottam, hogy nem csak ketten leszünk Freya-val, de nem is tudom mit vártam. Mindenki elfoglalt.
- Hogy vagy mostanság?
A kicsi lány gyorsan vette az akadályokat, nem úgy mint a bátyja. Bár rajta meg nem csodálkozom, mert az én fajtám. Viszonylag hamar beérünk az asztalokhoz, mindenki oda tart befelé és amúgy is csak pár méter. Megtalálom a Payne kölyköt is és mivel náluk van hely még az asztalnál, így mellettük cövekelünk le. Én fordulok egyet, felmérem hol van most Nat, ezért aztán Drake fejét is kiszúrom, főleg mert az őrökön kívül már senki sem tartózkodik a bejáratban. Most bunkóság lenne egyből odamenni hozzá, tekintve hogy épp helyet foglalunk a sajátjaink társaságában, de őszintén szólva meg se nézem hova teszem le a hátsóm, csak Freya közelében legyek, egyrészt mert beszélgetünk, másrészt, mert jobban szeretnék én is vadászok között lenni és nem néhány vadidegen San Francisco-i társaságában.
- Üdv mindenkinek!
Köszönök hangosan, és felmérem a kaja állományt. A burgert oldalra tolom, helyette magam elé húzom a nagy tányér egybe sült csirkét a körettel, amit valószínűleg több embernek raktak ki, de ez kit érdekel. Van még belőle ahonnét ez jött, szóval ez most az enyém! Hát már éppen fenem a kést, amikor jobbra fordulva ismerős arcon akad fent a tekintetem. Az a hogy is hívják? Jah, a nevét nem tudom! De Alex mellett ül. Hm. Szúrós tekintettel méricskélem, de aztán lassan átvándorlok Alexander képére, keresztül nézve a kis mitugrászon.
- Te ismered ezt a f@szt?
Tudom, nem épp egy kedves kérdés hangzott el a számból, de ami azt illeti ő sem volt kedves velem az italos pultnál. Úh, hogy nekem is pont ide kellett helyet foglalnom! Ha megint elkezdi, én szájba fogom vágni! Előzzük meg a bajt!
- Ne adjatok neki több piát, mert hülye lesz tőle!
Jelentem ki mérgesen, még egy pillantás erejéig rá tekintve, aztán a környékét vizslatom, ha van kibontva előtte italos üveg, vagy pohár, benne alkohollal, azt most húzom magam felé. Persze ha idő közben elhangzik a neve, vagy még be is mutatnak egymásnak, akkor készséggel és civilizált formában fogok reagálni rá. Nem őket piszkálni jöttem ide.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 1:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Táncolj hajnalig!

everybody meg a másik kettő
DANCE • szószám: -• Credit:

 
Száradna le a karod a helyéről... - futott át a gondolat az agyamon oly sokszor, mintha a sebesvonat újra meg újra ugyanazon a rövidke alagúton suhant volna keresztül, mialatt kóros feltűnési viszketegségével küzdő testvérem magasba lendülő keze és hamis mosolya között váltogatom a tekintetem. Na meg a másik is itt van, a kis okostojás. Esetleg van itt még valaki a gyönyörű családból? Nem, nincs? Bosszúsan számba tömve a negyedik apró szendvicset és küzdve minden rágásnál a falattal futtatom végig az egybegyűlteken pillantásom, de ez sem garancia arra rögtön észreveszem a rejtőzködő maradékot. Harcolva a rengeteg étellel a számban indulok el testvéreim asztalához, kerülgetve az embereket, akik nem is néznek a lábuk elé, hanem letarolnak mindenkit, aki arra jár, miközben önfeledten viháncolnak beszélgető partnerükkel, vagy a csordával, amelyikkel éppen mozognak. Erről szól végül is az egész este, nem? Jó, nem igazán annyira, hanem az új vadászok állva történő megtapsolásáról, hogy ők is nyakukba vették egy pusztuló világ keresztjét, felszentelve annak életüket, hogy irtani fogják a magunkfajtákat, megállítják a világ végét és ehhez hasonló nemes cselekedeteket visznek végbe, titkon vágyva az elismerésre és a vállveregetésre. Hányan maradtok életben vajon az első küldetés után? Vagy a második után. Vagy a sokadik után, amikor már annyira magabiztosak vagytok, vagyis annak érzitek magatokat, hogy azt hiszitek titeket már semmilyen meglepetés nem érhet, ismertek minden trükköt, fortélyt, rúnát és pecsétet és mégis sikerül szembe találkoznotok az ismeretlennel. Van még egyáltalán ismeretlen? Tartogat még meglepetéseket az ágy alatt rejlő szörnyek világa? Újabb apró falatot dobva a számba dermedek meg a tömeggel együtt és fordulunk egy emberként a pódiumra, pontosabban a lépcsőre fellépő, ezek szerint házgazda irányába, akiből érződik, hogy ő ezt a beszédet, vagy közleményt ugyanannyira kínosnak és kellemetlennek, szükségtelennek és helytelennek tartja, mint amennyire a tömeg is fogja. Karomon végig szalad a libabőr a feszengéstől és egyre kisebbnek érzem magam a nő erőltetetten ragyogó mosolyától, szeretnék elsüllyedni és kikerülni innen. Már csak egy kis kuncogás hiányzik a végéről és sikerül elérnie, hogy égnek álljon a hajam is, ne csak a többi szőrszál a testemen. Elmélyülten tanulmányoznám a következő apró szendvicsen ékeskedő fekete kaviár kupacot és égek a vágytól, hogy a darabka kenyér és hal ikra közé beékelt fél citrom szeletet kihúzzam, hogy a tányér szélére vághassam, de nem kezdhetek ilyen akcióba, mert leborul a kupac kaviár a szendvicskéről, de ez sem segít. A nő hangja karcolja a fülemet és majdhogynem összerezzenek a tömegen végigfutó hamis nevetés hullámtól. De legalább vége! Az első megpróbáltatásnak legalábbis, ami nem volt betervezve, bár egy ilyen összejövetelen beszédekre és pohár emelgetésekre mindig számítani lehet, hadd lássam újra a másik két kihívást ma éjjelre. Tányéromat magasan a fejem fölé tartva vágok át a tömegen, húzom - vonom magam össze vissza, akár egy giliszta, hogy ne öntsenek nyakon az óvatlanok bármiféle itallal, ne tudják tányérjaikat a nyakamba borítani, s bár néhányaknál a léptek már eléggé bizonytalanok, megbicsaklóak, nem érkezett felkiáltás sehonnan, hogy a frissen kukázott ruha tönkrement volna.
'Uraim!' - lököm a tányért az asztalukhoz és foglalok helyet köreikben kevésbé kitörő örömmel. - 'Hogy halad a nosztalgiázás? Csemegéztek a régi idők elrohadt mazsoláiból?' - mert mi mást csinálnának?! Oh és persze tervezik, hogy hogyan igázzák le a világot. Hanyagul vetem hátra balom a szék karfáján, teszem keresztbe bal lábamat a jobbon és kezdek el hintázni, mintha annyira szellős lenne a hely, hogy anélkül megtehessem, hogy bárkinek akadályoznám az útját. Lehet velük ez kínosabb lesz, mint a rövid étkezésre történő invitálás a házigazda részéről.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 10, 2019 1:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Eltűnődötten pillantok Cole-ra a megjegyzése nyomán, de mire elkezdene tudatosulni bennem, mi mindent érthetett az utalása alatt, és úgy igazán eltölthetné a bensőmet az aggodalom - hisz van mit megmagyaráznom a számára -, bőven eltelik annyi idő, hogy inkább a bölcs csend mellett döntsek, és ne nyúzzam tovább a témát. Szerencsére az új feladatom egyhamar leköti a figyelmemet, az önkéntelen hablatyolásom meg az övét, és mikor elindulok a beszerző körutamra, már azt sem tudnám felidézni, néhány perccel ezelőtt miféle zavar vett rajtam erőt. Nem, miközben visszapillantva Cole-ra rájövök, hogy ő is engem néz, és amikor újabb mosolyt küld felém.
Nehezen tudom levakarni az arcomról az övénél terebélyesebb vigyoromat, mialatt elkezdek válogatni az ételek között, mindenesetre megpróbálok nem túl vidámnak és beszélgetésre kaphatónak tűnni, mert azon felül, hogy bőséggel biztosítsam magunknak a választékot, nem szívesen foglalkoznék mással. Az egyetlen ember, akivel hajlandó vagyok szóba elegyedni, az a pincér, és ő sem tart fel hosszabb időre, mint amíg segít az asztalunkra egyengetni a tálakat.
Nem vártam volna el Cole-tól, hogy felkeljen az asztaltól, ám egy hálás mosollyal megköszönöm az ideiglenes odébb állását.
- Beleadtam minden szakértelmemet a válogatásba - bólintok egyet az elismerő megjegyzésére, és végre leteszem a hátsómat a közvetlenül mellette helyezkedő székre. A komoly munka után úgy érzem, ez a megfelelő momentum a pezsgőm maradékának elpusztítására is, amire néhány pillanatnál hosszabb időt nem szánok, így még azelőtt üresen koppan a pohár alja a terítőn, hogy megszólalna a vacsoratársam. Hála az egeknek; meglehet, máskülönben visszaköpöm az italt a kijelentését hallva. - Lehetnél az - állapítom meg, összeszedve minden színészi tehetségemet a komolyságom mímeléséhez. - Végtére a nászéjszakát már letudtuk - teszem hozzá csöndesebben, kicsit közelebb is hajolva hozzá, aztán egy horkantást követően elvigyorodok. - Egyébként nincs mindig. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy egy ideig nem is lesz ezek után - futtatom körbe a tekintetemet a vendégseregen, majd vállat vonva én is elkezdek gyűjtögetni a tányéromra. Egyelőre nem sok mindent, pusztán némi sült zöldséget és krumplit.
Ami a kanál problematikáját illeti, mire felemelném rá a pillantásomat és érdemben válaszolhatnék a hiányra, a maga módján már meg is oldja a a kisebb kellemetlenséget, s amilyen határozottan mondja, azt hiszem nekem sem most kellene elröhögnöm magamat az ötletén. Pedig elképzelve, ahogyan hangosan szürcsöljük a tálból...
- Bármikor hozhatok kanalat… - mosolygok rá szelíden, egy kis ideig azt figyelve, hogyan mozgatja az állkapcsát az első falat elpusztítása érdekében, majd a kérdésemet és faggatózásomat követően én is belekezdek a - számomra - miniatűr hamburgerembe. Nem bajlódok az evőeszközökkel, ezt már hadd ne kelljen felvágni és villára szúrni.
Nehéz megállni, hogy ne sóhajtsak fel élvezettel a számban végigáramló íz kavalkád okán, mert a hamburger még mindig a legtökéletesebb ételnek tűnik a földkerekségen, de valahogy magamba fojtom az örömteli hangjaimat, mert annál sokkal jobban érdekel Cole válasza a vezetéknevét illetően. Igaz, az első megmukkanásánál kedvem támadna lefejelni az asztalt, ám elnézve, hogyan szöszmötöl az ételével, hagyom tovább fűzni a gondolatait. Addigra én is lenyelem az első falatot.
- Azért nekem tetszik. Jól cseng egybe a neveddel - jelentem ki némi gondolkodást követően, mert úgy érzem, ez is egy olyan dolog, amit nem most és nem itt kellene kiveséznem vele, hiába egyértelmű, hogy van története a hozzáállásának. - Aztán meg, a nevek csak nevek. Nem mintha meghatározhatnának minket. Úgy értem, én sem hiszem, hogy olyan lennék, mint amit a családomról híresztelnek - mosolyodok el, majd némi feszült töprengést követően előbb a hamburgeremre, aztán Cole-ra vezetem a pillantásomat. - Megkóstolod?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 4 CfJmUUkBálterem és földszint - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Alex & mindenki
────────────── ──────────────
– Ugyan már. Izgalmasabb lesz, mint gondolnánk – utalok a kettőnk megbeszéletlen, spontán titkolózására és a saját küldetésemre, amibe sohasem avatnám be önként. Talán azt hiszi, hogy miatta jöttem el. Miatta vagy az ingyen kajaért, esetleg a báli hangulat az, ami idevonzott, de valószínűleg ismer már annyira, hogy tudja, ez utóbbi egyáltalán nem illik a profilomhoz. Eddig nem gondolkoztam ilyesmin, most viszont érdekelne, Alex milyennek lát; társasági embernek vagy magányosnak és furának, esetleg spontánnak vagy aprólékosan tervezőnek. Nehéz kérdés, mert én magam sem tudom igazán, ki vagyok ebben az érthetetlen kavalkádban, ami a megjelenése előtt még ennél is inkább összezavarta az érzékeimet. Ha viszont minden a számításaim szerint történik, a terv még ezzel a kis változással együtt is sikeres lehet: megszerzem, amiért eredetileg jöttem, miközben mégis vele töltöm az estét.
Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára rendes főtt kaját – ha a sarkon vett patkányhús minden ízletessége ellenére sem számít annak –, így eszemben sem lenne válogatni, bármit hozzon vissza végül az asztalunkhoz. Eddig meggyőződésem volt, hogy nem vagyok éhes, most valahogy mégsem tiltakozna a gyomrom a beígért vacsora ellen. Alex menet közben már megint hozzám ér, s ezúttal a lapockáimon simít végig, mielőtt útjára indulna; észrevehetetlenül és óvatosan, mintha ez is az alakítása része lenne. Az én fejem az egyetlen, ami utána fordul, mialatt a fogások felé igyekszik, én viszont le sem tudom venni róla a tekintetem. Még egy afféle halvány, mindent tudó vigyort is kiérdemel vele magának, mikor hátranéz rám.
Egyedül valahogy sokkal lassabban telik az idő. Először billegek egy kicsit a széken, de a térdem furán felgyűri a terítőt az asztal szélén, így ezt abba is hagyom, és helyette az idehozott evőeszközöket kezdem rendezgetni. Fogalmam sincs, melyik oldalra mi való, így ezzel is elszórakozom egy darabig; mire Alex megérkezik, már le is adom a tippemet. Nincs egyedül, látszólag segítséget szerzett magának a legkülönfélébb menü összehordálásához, és amikor ideérnek, én illemtudóan fel- és arrébb állok, csak hogy kényelmesen le tudjanak pakolni.
– Ezt nevezem – ülök vissza mellé azonnal, amint újból kettesben maradunk. A poharam tartalmára vonatkozó kérdésre csak megrázom a fejem; szinte még a választékot sem sikerült teljesen feldolgoznom. – Ha azt mondod, hogy nálatok mindig ilyen kaja van, én is neves vadász leszek – húzom őt az utolsó szavakkal vigyorogva. Aztán szedni kezdek. Eleinte nem vagyok biztos benne, hogy mihez nyúljak, de aztán szinte minden létezőből pakolok a saját tányéromra, villával szurkálva végig a kínálatot. Egyedül a hamburgerét nem piszkálom, mert úgy látszik, Alex annak küldi a legszebb pillantásokat, és már amúgy sem férne el nálam sokkal több minden.
A leves idáig elkerülte a figyelmemet, de ahogy megemlíti, megtorpanok a következő mozdulatomban, csak hogy messziről ezt is megnézhessem magamnak.
– Nem hoztam kanalat – válaszolom mélyen elgondolkozva, aztán ezt még hozzáfűzöm, mielőtt nekiállnánk enni: – Majd megisszuk. – Én legalábbis biztosan rágni kezdem az első falatot, mire Alex újra felém fordul. Ugyan eddig őt figyeltem, onnantól kezdve, hogy felemlegeti a vezetéknevemet, félig mosolyogva és magam elé nézve folytatom tovább.
– Ha kérdezted volna, megmondom – vonok vállat végül, miután még egy darabot vágok a húsból. Most csak ennyit csinálok; darabolok és rendezgetek, és csak azután fordulok ismét felé, hogy kitaláltam, mit akarok mondani.
– Nem titkos, egyszerűen csak nem használom már egy ideje. Formalitás – teszem hozzá lazán. – Mint mondjuk egy második keresztnév. Igyekszel elfelejteni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 03, 2019 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Elnéző mosollyal biccentek egyet Cole félvállról tett megjegyzésére, mert igazából fogalmam sincs, mi lesz Kaitlynnel. Nyilván nem fog belefulladni a vécékagylóba, és a gyomorbajain is túljut, de annak biztosan oka van, hogy ennyit és ilyen korán ivott. Kötve hinném, hogy a bál lenne az indok vagy anyánk mesterkedései, netán Tony kétszínű viselkedése a vendégekkel szemben, hisz ezek mind-mind olyan dolgok, amelyekhez hozzá vagyunk szokva. Viszont nem is a mai estén fogom kifaggatni a lelki problémáiról, egy kicsit nekem is szükségem van a kikapcsolódásra, vagy legalábbis annak az illúziójára.
Az elhatározásaim fényében meglehetősen váratlanul ér a szemből felcsendülő kérdés, és szívem szerint egy gyengéd öleléssel tudatnám Cole-al; szemernyi kétsége se legyen, nagyon is akarom, hogy itt maradjon velem. Megnyugtatna engem is, és az érdeklődéséből kiindulva őt is, mégsem merem a karjaim közé vonni. Ellenben a felkarját akkor is végigsimítom, ha a következő momentumban kiűznek a családból érte - ez lenne végtére is a legkevesebb, amiért megtehetnék.
- Persze, hogy szeretném - felelem habozás nélkül, nyíltan keresve fel a páratlan kékjeit, amelyekben most sem nehezebb elveszni, mint a korábbi alkalmakkor. - Örülök, hogy itt vagy. Még akkor is, ha ennél unalmasabb helyen nem is lehetnénk most - mosolyodok el gyengéden, és miután finoman, de bátorítóan megszorítom a karját, eleresztem, hogy felmérhessem a vacsora kínálatát.
Mire észhez térek a bő lére eresztett felsorolásomból, addigra már az asztalnál ücsörög, és olyan szemekkel néz rám, hogy megint kedvem támadna lehajolni hozzá, majd szájon csókolni. De még mindig nem engedhetek a késztetéseimnek, ami egyszerre frusztrál és tölt el valami különös izgatottsággal; senki sem tud a kettőnk világáról, pedig itt van az orruk előtt.
- Rendben. Előre szólok viszont, hogy reklamációt nem fogadok el. Legfeljebb osztozni vagyok hajlandó - jegyzem meg tettetett szigorral a hangomban, aztán hamar ismét mosolyra görbül a szám, ahogy ellépek mellőle és lopva végigsimítom a hátát az egyik vállától a másikig. Azért néhány méter után nem tudom megállni, hogy ne pillantsak vissza rá, de miután megbizonyosodok róla, még mindig ott ül, ahol hagytam, nyugodtabb szívvel kezdek válogatni az ételek között.
Legszívesebben mindenből vinnék magunknak, hogy együtt csemegézhessünk a legkülönfélébb fogásokból, ám egyrészt nincs annyi kezem, másrészt belénk se férne. Ellenben egy felszolgálót így is sikerül megnyernem magamnak segítség gyanánt, szóval a kínálat már is szélesebbé válik az asztalon, mintha egyedül szervíroztam volna. Amint lepakoltuk a tálakat, megköszönöm a pincér munkáját, és a lehető legnagyobb elégedettséggel ülök le Cole mellé.
- Próbáltam többfélét hozni, szóval válogass kedvedre. Kérsz valami gyümölcslevet a víz helyett? - bökök a fejemmel a poharára, még mielőtt bárminek nekiesnék. Vagyis a hamburgeremnek biztosan, ellenben a húsos tálon is akadnak finomnak ígérkező szeletek, és a köretnek való sült zöldségek sem tűnnek utolsó választásnak a rizs vagy a fűszeres burgonya mellé. - Ja igen, hoztam valami levest. Ne kérdezd, milyen - vonom meg a vállaimat, rámutatva az egy adagnyi, gőzölgő valamire.
- Elégedett, Mr. Andrews? - ezúttal a szemöldökeimet emelem meg játékosan, száműzve magamból a korábbi aggodalmaimat és bosszúságaimat. Legalábbis részben. - Ha már itt tartunk, miért nem mondtad el eddig a teljes neved?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 03, 2019 10:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Ünnepi bál
Mindenki & Gadriel & Volgan
Kérdései mélyen a zsigereimen belül bosszantott, hiszen ki ő, hogy csak úgy kérdezősködjön? Ám az álcát meg kell hagyni, ezért folytatom a beszélgetést.
- Egy hosszú hajú szőkét - kissé elnevetve mondom ki a szavakat, hiszen van az emberek közt egy ilyen szokás a szőkék iránt. Miközben válaszol a kérdésemre. Ő is mosolyog mint akinek fegyvert tartanak a fejéhez
- Oh igen, és mennyire van távol ez a távol? - teszem fel az újabb kérdést miközben kutatom a tömeget. Közben helyet foglaltunk egy adag kajával, melyből óvatosan elkezdtem falatozni. Kisujját felemelve közli, hogy nincs kísérője. Feledtébb kínos. Mondjuk nem mintha én tudnám, hol is van az enyém.
- Én hát hogy is mondjam, nagyrészben kutatásokat végzek, az emberek viselkedéséről, idegen környezetben. Például, hogy mennyire feszültek miközben bájosan kell cseverészni egy tök idegen alakkal. - egy kisebb célzást vittem bele hátha érzi, hogy nem igazán van kedvem hozzá, nem rossz társaság, de nem az akire vágyom.    

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5