Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bálterem és földszint •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 30, 2019 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál

Mindenki és kicsi Cole Wink
Felvettem egy zakót, egy csokornyakkendőt, csak hogy ne legyen feltűnő a jelenlétem a puccos népek között. A szakadt nadrágom viszont maradta a régi, mert a zakóé finoman fogalmazva se nem volt kényelmes, se nem hozzám illet. Így még mindig van egy enyhe csöves beütése a megjelenésemnek, de fene bánja. Amúgy is annyira illek ide, ebbe a a bálba, mint szamárra a bársony nyereg. Amíg iszok pár kanyart, szemrevételezem a bent összegyűlt egyéneket, addig jó leszek így is. Nekem az őrség fog jutni. Már tegnap felcipeltem a távcsövesem a tetőre, hátha. De ha fogadnom kéne rá, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ki sem kell vennem a táskájából és össze sem lesz szerelve. Persze amennyi idegen érkezett ma, jobb az elővigyázatosság. Mindenhol őrök vannak. A nadrágom derekán, amit takar a zakó, a két vadászkésem is megpihen a tokjukban, természetfelettiekre várva. Bár remélem nem akarják tönkre tenni Payne-ék bálját.
Nagy elánnal belépkedek, biccentek az ismerős arcoknak, aztán inkább a terem egyik szélén próbálok meg elindulni. Utálom a tömeget. Menet közben a tekintetem ide oda cikázik egyik buksiról a másikra, itt is biccentek annak, aki ismerős. A sas szememnek hála hamar kiszúrom az italos részt, ahol már nem az üdítőnek szánt pezsgőt mérik.
Mikor odaérek, valaki javában válogat. Őt is alaposan megnézem magamnak, fiatalos arca van és az ízlését tekintve hasonló az enyémhez. Már ha tudja mit csinál és nem csak ecc-pecc-kimehecc módra választott. Mondjuk az ő kezében egy üres pezsgős pohár van, az enyémben meg semmi, de én lennék a legutolsó ember, aki felszólítaná, hogy másik poharat vegyen ehhez. Főleg, mert én megragadom az egyik whisky-s üveget és letekerem a kupakját. Mit vesződjek itt holmi poharakkal.
- Egészség!
Mondom neki a magam mély mormota hangján, aztán meg is húzom az üveget. Ez a kis rész olyan jól elhatárolódott a többitől, jelenleg komfortosabban érzem magam itt, mint beljebb, a népes seregnél.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 11 CfJmUUkBálterem és földszint - Page 11 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 29, 2019 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál
leginkább mindenki
────────────── ──────────────
Mindenhonnan érzem őket. Ha nincs is itt New York összes démonja, az életemet tenném rá, hogy többen gyűltek ma össze, mint amekkora létszám egészséges egy vadászok által szervezett ünnepségen. Az is lehet, hogy két-három fővel kell csak számolnom, de akár 360 fokos szélességben is szétszóródhattak körülöttem; képtelen lennék megállapítani. Egy-egy darab is piros vészvillogóvá válik az ember fejében, most viszont úgy érzem magam, mint azok a nagy oszlopok a város különböző pontjain; azok, amik az adóvevők sugarait továbbítják: először összegyűjtik őket, aztán pedig százfelé szórják a hullámokat. Én megakadtam az első lépés után, és most fogalmam sincs, hogyan zárjam ki a jelenlétüket.
A buborékokat számolom a tálcáról elvett, háromnegyedig töltött pezsgőspohárban, miközben rendezetlenül előre lógó tincsek takarják ki a látóterem nagyrészét. Annyira nem bánom, hogy az egyik oldalon leszűkül a kép; annyival kevesebb dolog között kell elosztanom az amúgy is ingatag lábakon álló figyelmemet. És mert a szépségért – már ha annak lehet nevezni a tökéletes álcámat, a gondtalan elvegyülést – klisé módon szenvedni kell. Felöltöztem, így egyetlen gyanús pillantást sem kaptam, mikor végig sétáltam az előtéren, és itt, a bálterem szélén sem látszom különbnek a többi vendégtől, de ha mégis, akkor sem olyan kegyetlenül rossz értelemben. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy a fürdés vagy a ruha teszi-e, mindenesetre azt is jól tudom, hogy egyetlen alkalomra szól csak a rutinom teljes kifordítása.
Kiszúrom azt az asztalt, ahol töményeket lehet önteni, ha nem bírsz addig várni, hogy kiszolgáljanak, és már ott sem vagyok, út közben azonban megöntözöm az egyik nagy cserepes növényt a pezsgőm maradékával. Részben a jócselekedetem ad megkönnyebbülést, részben pedig az üres pohár színültig töltése valami mással, ami drágának néz ki és sötétnek, és amiből az apró feladat elvégzése után egy egész üveggel tervezek majd hazavinni.
Hosszú percekkel ezelőtt felmértem, Alex merre fogdossa idegenek kezeit, és szándékosan úgy időzítettem, hogy két pár között észrevétlenül juthassak át a minket üdvözlőkön. Ez alkalommal nem annyira része a küldetésemnek, mint azt szeretném, éppen ezért nem engedhetem, hogy hátráltassuk egymást. Legalább ne most, ne a legelején, mikor mindkettőnknek megvan a maga feladata. Azért érdeklődve nézelődöm abba az irányba, amerre legutoljára láttam; egyszer úgyis kikerülhetetlenül össze fog találkozni a pillantásunk. Az este legnagyobb kérdése, ő mit kezd majd a megjelenésem okozta meglepetéssel.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 29, 2019 12:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bálocskácska

Athlan x mindenki
Végre valami izgalom… már komolyan kezdett halál unalmas lenni Athlannal ez a néhány nap. Nem elég, hogy meg kellett tanulnom a baromságait, még magamban is kellett tartanom, hogy irritál. Az egyezségünk javított persze a helyzeten, nem véletlenül találtam ki, hogy menjünk el erre a bálra. Utáltam a tömeget, a halandókat és a nem halandókat, de hátha akad ott valami szép kis dísz majd, amivel feldobhatjuk ezt a rusnya viskót. Arról nem is beszélve, hogy lesz alkohol, vagyis annyit iszok, amennyitől már talán én is kiütöm magam.
– Ez komoly? A ruhán fogsz nyafizni? – kérdeztem, miközben a hazahozott koporsót próbáltam feltörni. Valami híres pasast temettek el benne, aki súlyos, fertőző betegségben halt meg… a temetési fotókat elnézve egészen jó kis göncöt pakoltak rá. Az pedig nekem kellett, mégsem mehettem báliruhában és boában, ahogy azt Athlan javasolta korábban. Nem. Ugyanis Anzu ezúttal nem viccelt, Anzu szép lesz és mindenkinek leesik az állat.
– Rossz Athlan. – Emeltem én is rá az ujjamat, majd egy nagyot rúgtam a koporsóba, mire az végül feltárult. A hullabőzétől egy kicsit megindult a gyomrom, de tényleg remek ruha volt rajta. Rövidnadrág, szmoking, fényes bakancs, egy kicsit koszos fehér ing és egy vékony, elegáns csokornyakkendő. Egy igazi sztárhoz persze illet a nagylencsés, fekete napszemüveg is, így gondolkodás nélkül lerángattam róla mindent.
– Kösz, David, igazán csinos darabok. – Mondtam a maradányoknak, majd telekinézissel kivágtam a házból a koporsót. – Azt hiszem, elegen lakunk már itt. David nem maradhat, még ha ilyen szépen is énekel! – Engedtem egy hangos kiáltást kifelé.
Ledobtam a ruháimat és még egy percig úgy ácsorogtam Athlant bámulva, majd öltözködni kezdtem. Láthatóan feltalálta magát, így befejezte a „nincs egy göncöm” sem című hisztit, amit odahaza csak Elizabeth csinált, ha George nem figyelt rá… annyira hiányzott az otthonom. Az a kényelmes kripta, a maga barátságos sötétségével és az ágyammal, amit persze otthagytam. Így csak Athlan kényelmetlen helye maradt nekem. Nem csoda, hogy inkább aludtam rajta, a koporsóban, semmint azon a kényelmetlen ágyon. Persze ebben a pár napban még ezt sem tettem meg, csakhogy jól viselkedjek. Athlannak furcsa fogalmai voltak arról, mi a jó… ugyanis az pont annyira volt szórakoztató, hogy majdnem be is aludtam. Komolyan kontrollálnom kellett magamat, hogy ez a nap összejöjjön és az sosem volt az én formám.
– Majdnem olyan jól festesz, mint én. – Megrántottam a vállam, aztán elvigyorodtam. Arra nem számítottam, hogy a következő pillanatban már a kezemet szorongatja és rángat is magával… az elesésbe. Annak a vége persze a szokásos, felesleges kiakadása volt, amit egy ásítással jutalmaztam, majd feltápászkodtam a földről. Egy picit megráztam magam, hogy a por a földre hulljon.
– Most mi a bajod van amúgy? – kérdeztem és elvigyorodtam. – Ennél hatásosabb nem is lehetett volna. – Megrántottam a vállam ma már másodjára. A bálra érkezve nem nagyon érdekelt a többi ember, inkább azt néztem, mit lehet lenyúlni, mert igenis kellett valami, ami kielégíti az igényeimet ezen a helyen. Jó, mondjuk Athlan majdnem szórakoztató volt, leszámítva, hogy mindent olyan veszettül komolyan vett még mindig.
– Veszekedhetünk is, ha attól érzed jobban magad. Ne legyél már ilyen merev… esküszöm a szobrok lazábbak, mint te. – Röhögtem rá és lesodortam a vállamról a kezét. – Nem azt kértem, hogy szerepelj, hanem azt, hogy csinálj úgy, mintha a párom lennél. Ahhoz elég, ha normális formában jelen vegy… George-ot kellett volna inkább hoznom vagy Davidet. Ő még pucéran sem vette ilyen komolyan magát, mint te. Pedig igazi szupersztár volt.
Hagytam, hogy a teremszéléhez húzzon, de én lábujjhegyre álltam és az emberek feje felett kémleltem a terem másik végét. Nem érdekelt, ha valaki megbámul, nem azért érkeztem, hogy jófej legyek.
– Amúgy mi az a megnyitó? – kérdeztem csak úgy mellesleg Athlant, bele sem gondolva a szó jelentésébe. Életemben nem voltam bálon. Halandóként sem voltam több egy csóró birkapásztornál, akit amúgy sem láttak szívesen összejöveteleken. Még a falubeli ünnepségeken sem nagyon jelentem meg. Apám szégyellt, mert bolond voltam mindenki szerint… de én tényleg láttam azokat a halott embereket.
Elvesztettem az egyensúlyomat és persze nekiestem Athlannak. De nem érdekelt, ha estleg morogni kezd, a szemébe néztem és lassan dúdolni kezdtem egy dalt. Közben átkaroltam a nyakát, hogy megtartson, nem mintha addigra szükség lett volna rá. – Innod kéne egy kicsit, talán az helyre rázna. – Érintettem meg az orrát a mutatóujjammal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 11 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Bálterem és földszint - Page 11 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 11 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
110
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 27, 2019 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál
──────────── ────────────
Igyekeztem az eseménynek megfelelően felöltözni, de nem érzem magam kellemesen ebben a ruhabán. Nagyon ritka, ha ilyen ruhában látjuk egymást, s nem kapsz minden sarkon szép koktél ruhát. Jómagam egy helyes nénivel varrattam kis szentelt vízért cserében, ami remélem titokban marad. Ruhám nagyon elegáns, hátam kilátszik, hajamat pedig összefogtam. Anyámtól pedig elloptam a legszebb fülbevalóját és hozzá illő nyakláncát, és persze a vörös rúzsát. Sose használja őket mélyen egy dobozban tartja, de ma este biztos fejem veszi, ha meglátja rajtam. Kissé ingatag vagyok a magassarkúban, de belejövök majd. Sport cipőkhöz vagyok szokva.  

Hosszú hallgatást testvérem töri meg én pedig elmosolyodom, s igyekszem visszatartani egy kiadós nevetést. - Nem tudom már megittam két valamit ami jó volt.  - Mosolyom szélesebb, ahogyan rá pillantok Freyára, s Alexre. Will hallatán csak megrántom a váam, mire a ruha le esik a vállamról, s vissza igazítom azt. Kicsit remeg a lábam, úgy hiszem tényleg ez az első, hogy ilyen cipőt viselek. Még esküvúmöm is csak sport cipőm lesz.
- Az semmi! - Mondom felcsattanva, ami kicsit hangosabb lett talán.  - Sam is eltűnt. Vagy itt sem volt? - Kérdezem. Sam ki más is lenne, mint az idegesítő csávó, aki mindig csaka kést mártogatja bennem, bár úgy terveztem ma jól berúgok és mást is mártogathat bennem....NA JÓÓ .. asszem durva pia lehetett ez... Reménykedem, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. - PILLANAT. - Csattanok fel ismét, majd míg Freya válaszol szerető testvéremnek egy üveg pezsgővel térek vissza. - Ez nem megy józanul...  - Mosolygok, s próbálom rejtegetni az itókát. - Háhh. .. Már biztos széttört valamit e miatt, de ha rám néz engem megöl. - Mutatok a nyakláncra.
- Hmm koktél szenyó, hamburger...gyerekek én éhes lettem... kell valami ami felszívja a piát. Javaslom vadászunk, démonok helyet kajáraaaaaaa - Húzom el a végét. Nekem egész jó kedvem van, igyekszem kihasználni, és legalább jó emberekkel lehetek, akiket szeretek. Sam jó lenne, ha itt lenne...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Bálterem és földszint - Page 11 Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
395
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 27, 2019 10:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál

Anzu × Everybody
Az ajtó erősen vágódik neki a falnak, s szinte az egész rozoga kis ház megremeg, ahogy dühösen benyargalok rajta. Kicsapom egyből a szekrény ajtaját, s tanácstalanul, idegesen rakom csípőre a kezem.
- És szerinted mégis mi a francot vegyek fel?! Egy göncöm sincs! – tanácstalanul csóválom meg a fejem, azzal összébb húzott szemekkel a kölyök felé fordulok. Pár pillanatig méregetem őt, majd dühösen felé emelem az ujjam.
- Rossz Anzu! – ekkor tudatosul bennem, hogy milyen ostoba vagyok... Hiszen démon vagyok, lassan hétszáz éve gyakorlom a mágiát, így bármikor képes vagyok magamnak egy elegánsabb ruhát kreálni. Fel is húzok hát egy végtelenül egyszerű, kissé kopottas fekete inget, és egy öreg nadrágot, amik hamarosan egy röpke ige elmormolása után újszerű, felettébb elegáns alakot öltenek. Az egyik köpenyem átalakítom egy majdnem térdig leérő zakóvá, illetve egy fekete nyakkendőt is magamra aggatok. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltam a több évszázad alatt ilyen ostoba rendezvényen. Nem mintha most annyira önszántamból mennék... Sajnos a méreg olykor meggondolatlan szavakat idéz bennem elő, ezért sikerült az a ballépésem, hogy Anzunak alkut ajánlottam. Három napig nyugton marad, nem idegesít, rendesen tanul, akkor beszél ha kérdezem, és levegőt is akkor vesz, ha engedélyt adok rá. Cserébe pedig lehet egyetlen apró kívánsága, bizonyos kereteken belül. Én balga pedig azt hittem, hogy ő végtelenül egyszerű. Majd kér egy új ágyat, vagy egy saját mesés koporsót, vagy éppen egy napot nélkülem. Abban is biztos voltam, hogy úgysem tudja majd megállni, hogy ne idegesítsen valamivel. Hát a nyomorultja nem betartotta?! Három napig olyan volt, mint egy angyal – még annál is jobb -, s hiába kerestem rajta fogást, egyszerűen nem volt rá panasz. Így pedig kénytelen vagyok teljesíteni most egy kívánságát. Ami micsoda? Menjünk együtt arra az ócska bálra, és viselkedjünk úgy, mint egy pár. Igen, nem képzelődök, szó szerint ezt akarta. Én pedig kénytelen vagyok teljesíteni, s ezért csak magamat hibáztathatom.
- Így megfelelek őnagyságának? Nem fogok szégyent hozni a kisasszonyra? – vigyorgom aljasan, majd beletúrok a fekete tincsekbe, s széttárom a kezeim, hogy jól megnézhessen, nem mintha lenne rajtam bármi érdekes.  
- Akkor indulunk. – közlöm egyből, mikor Anzu is befejezi a készülődést. Odalépek hozzá, majd megragadom a csuklóját, s közelebb húzom magamhoz.
- Ezt most megfogom. – jelentem ki, majd a kezét az enyémbe simítom, s jól megszorítom azt. Így szokták a párok, nem? Ha hagyja, ha nem, nem akarom húzni az időt, így hamarosan belemerülünk egy kellemesen puha ködfelhőbe, melyből a birtoktól nem messze kellene kilépnünk. Kellene, igen...
- Hogy az a telibe vert, rohadt, mocskos... – a testem erősen koppan földön, mikor megérkezünk, persze egyáltalán nem talpra érkezem, hanem a hátamra. Egyből haragosan pillantok Anzu felé, s morogva feltápászkodok, majd leporolom magam.
- Ez is a te hibád... – fogok rá mindent egyből, ahelyett, hogy a hibát magamban keresném. Anzuban az ég világon semmit sem kell keresni. Én viselkedek mellette úgy, mint egy amatőr, hiszen szörnyen bezavar. Mellette egyáltalán nem tudok másra koncentrálni, hiszen mindenhol ott van már. Képtelen vagyok kiverni a fejemből, s ez rám nézve hatalmas szégyen...
- A hatásos belépők híve vagyok. – mosolyodom el végül halványan, megenyhülve. Nagyot sóhajtok a furcsa illatú levegőbe, majd újra megfogom Anzu kezét, s ha nem tántorodik meg az utolsó pillanatban, akkor megindulhatunk befelé. Az engem már nem különösebben érdekel, hogy ki mit szól ahhoz, ha kézen fogva érkezünk, lévén, hogy azt sem tudom, ki rendezi ezt az egész hülyeséget, na meg hogy minek. Egy valamit tudok, hogy Anzu ide akart jönni, mégpedig velem, mégpedig egy párként. S hiába puffogok magamban, komolyan veszem az alkukat, így a mai estén megpróbálom kicsit kikapcsolni az agyam, s a kölyökre koncentrálni egyedül. Ha már ez volt a kívánsága...
Beljebb haladva nem bájolgok, nem mosolygok, maximum biccentek annak, aki felém néz hosszabb ideig, ám különösebb érdeklődést senki iránt sem mutatok. Ha sikerült beljebb jutnunk az előtérbe, valahol a terem szélén megállok, s ha Anzu sem talál ki közben valamit, akkor vele szembe fordulva szabad kezem a vállára helyezem.
- Ha lehet, ne kelts feltűnést. - mondom én, kinek a legkevésbé sincs biztató ábrázata, s még egy másik férfi kezét is szorongatja. - Ugyanis tudatosítanám benned, hogy a párok veszekedni is szoktak, nem csak enyelegni... Úgyhogy ne akard, hogy kihasználjam én is a kiskapukat. - s már megint fenyegetőzök. Mint mindig... Nagy sóhajjal megpróbálom visszanyelni a gondolataim, s valami mosoly félét magamra erőltetni, amit a kölyök felé megvillantok. Van mit tanulnom az ilyen összejövetelekről, na meg arról, hogy mégis hogy a jó büdös francba kell "párként" viselkedni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi Bál
Alex & Kaitlyn & Mindenki
──────────── ────────────
- Képmutató és felszínes - bólintok, számon még mindig azzal a széles, jó kedélyű, invitáló mosollyal, amellyel az előttem megálló vendéget köszöntöttem alig pár másodperce.
Az ünnepélyhez illően kiöltözve érkeztem, és bár szűk ruhám ízléses hosszúságú volt, mégis meztelennek éreztem magam. Egyetlen apró kést tudtam csak magamnál, a combomon, azt feltűnés nélkül takarta a ruha, anélkül nem voltam képes eljönni otthonról, mégis, fő fegyvereim hiányoztak, nélkülük védtelennek éreztem magam, bár nem az ünnepélytől féltem. Még védőrúnák sem kerültek az épület köré, igazán nem értettem, mire ment ki a játék. Hogy a vendégeink otthon érezhessék magukat, persze, aztán pokolkutyák fognak sorban állni az itt-ott lehulló falatokért.
Finoman meghajoltam egy idősebb vendég előtt, és legbájosabb hangomon köszöntöttem, úgy, mintha egész életemben erre tanítottak volna, és igazából nem zsibbadt volna már most a szám konstans műmosolytól, pedig még csak az este legelején tartottunk.
- Ó, most, hogy ismét rendesen vadászhatok, gondolta, a "pártomat fogja", és előterjesztette apánál, hogy jópofiznom kéne a Tanáccsal és a befolyásos vadászokkal, és - hangsúlyozom ki a szót, édes mosoly mögé rejtve az ingerültségemet, mert épp kiszúrt magának valamelyik érkező -, kettőnk közül mégiscsak én vagyok az erre alkalmasabb Crusader, ő biztosan elszúrná, az öregek ketten meg bólogatva helyeseltek, szóval... - itt félbeszakított egy hozzánk sétáló vendég - gond nélkül bedobott a mélyvízbe, hogy magát mentse.
Azt nem tettem hozzá, hogy emiatt épp nem is állok szóba vele, na ne mintha ez Willt bármikor is annyira zavarta volna, épp nagyon simlisnek hitte magát, amiért ki tudta húzni magát ez alól az irritáló kötelesség alól. "Mert Freya meg tudja csinálni, neki jól megy az ilyen, a vérében van", blablabla.
- Hát remélem, hogy lesz, ezek mellett a kis koktélszendvicsek mellett éhen fogok halni - borul el egy pillanatra a tekintetem, majd ismét magamra öltöttem a sziporkázó mosolyom, és hagytam, hogy az egyik vendég kezet csókoljon üdvözletként, csakhogy aztán elborzadva forduljak Alex felé.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 11 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál
Abaddon  & Everybody
Lassan nyílik ki rögtönzött hintóm ajtaja, melyet a ma estére vettem úgymond kölcsönbe. A legutóbb a démon keresztbe húzta számításaimat, ma hasonlóra nem számítok. Még egyszer nem történhet meg velem. Szükségem van arra a tollra. Aki azonban legutóbb mentett ki minket hölgy, úgy gondolta, hogy a legjobb helye a vadászoknál lesz. Veszélyes vállalkozás pontosan jól tudom. Mégsem érzek izgalmat, esetleg félelmet miatta. Céltudatos vagyok, de nem balga.
Az emberek elméjét oly egyszerű átírni észre sem veszik a pondrók, hogy mit is teszek velük. Ekként történhet meg, hogy az ajtót nyitó sofőr azt hiszi, hogy évek óta a szolgáltomban áll. Hogy a város egyik kedvelt családjához tartozom, kik megengedhetik azt a luxust, hogy autót tartsanak. Még ha rozoga is és öreg, mégis státuszszimbólummal él.
Kezét nyújtja a fehér kesztyűbe bújtatott alak, én pedig elfogadom. Ruhám oldalát megcsípem, miközben kifordulok az ülésről. Cipőm magas sarka halkan koppan a feljáró betonján. Megragadom a sofőr kezét és engedem, hogy könnyedén kiemeljen a járműből.
- Mikorra jöjjek önért, Kisasszony? - teszi hátra mindkét kezét, fegyelmezetten. Vajon egész életében erre nevelték, vagy az utóbbi években vált ilyen szolgalelkűvé? Emberek rabszolgájává, ha úgy tetszik. Bárhogy bánhatnék vele, nem szólna érte semmit.
Mert ez a munkája. Szánalmas.
- Éjfél után nem sokkal jöjjön. Ha nem jövök addig ki, várjon itt meg - mosolygok rá mégis kedvesen, alázatosan.
Nincs mitől tartania, tőlem nem. Ma éjszaka nem. Halálát nem kívánnám, megölni nem is tudnám. Nem is akarnám. És amúgy sem ezért jöttem. Egy cél vezérel, az embereknek való ártás nincs benne a munkaköri leírásomba. Azt ráhagyom az arkra, vagy épp a Sötétségre.
Kényelmes tempóba, magabiztosan lépdelek fel a lépcsőn, ahol egy kétszárnyú ajtó nyitva található, rajtam kívül többen is érkeznek folyamatosan. A vadászok még emlékezhetnek rám, tudhatják, hogy segítek nekik. Egykor megtettem, igaz akkor eltűntem, mint a kámfor az ígéretem pedig azóta sem tartottam be.
Egy magas, magabiztosnak ám fiatal férfi fogad, amikor belépek. Udvarisa mosolyát mégsem érzem teljesen őszintének, kezét nyújtja, hogy üdvözöljön.
- Számomra az öröm, hogy újra a gyönyörű városukban lehetek - felelem neki, tekintetem pedig a mellette álló, már ismerős arcú vadászra pillantok. Elmém hátsó rejtekében ott rejtőzik a neve is. Alexander, ha nem tévedek. Röpke kalandunk egy időre összekötött minket. - Öröm látni, hogy a történtek ellenére is mindenki rendben van - felelem még a család legidősebb férfi tagjának, ám tekintetem nem veszem le a fiatalról. Szavaim legfőképp Amaranak szólnak, de bárki értelmezheti úgy, ahogy kívánja. Végül visszafordulok egy halvány mosoly kíséretében. Fejemmel aprót bólintok és egy kósza lépést teszek hátra. Ezt követően fordulok is.
Ruhám egyszerűbb nem is lehetne. Sötétkék anyagból varrták, testem vonalát követi a szabás. Elől egy apró részen kövekkel ékesítették, hossza pedig majd a padlót súrolja. Vállam nem takarja anyag, ellenben egy oldalra font szőke tincseim védi a kíváncsi szemek elől. Hátam egy része mégis fedetlen. Ékszer csak fülemben ékesít csupán.
S ahogy megfordulok. Mintha egy ismerős hátat, tarkót pillantanék meg. Érzem, hogy nem létező szívem rögtön kihagy egy dobbantást. A férfi fordul, arcéla mégis markáns, orra tövében apró anyajegy, szemeinek zöldje, szemöldökének bozontja mégsem kelt ismerős benyomást. Halk sóhaj kíséretében lépdelek az egyik asztal mellé.
A körben járó fiatalemberre halványan mosolygok és ha addig senki sem zavar meg, lassan elindulok magam is a megnyitó irányába. Pillanatok alatt felzaklatott lelketlen szívem mégsem tudom a helyére tenni még. A gyümölcsökhöz, italokhoz nem nyúlok, lévén továbbra sem tartom relevánsnak, hogy mások elől egyem azt meg, amire szükségem sincs.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 11 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 12:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál
Kaitlyn & Freya & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
- Ti nem találjátok röhejesnek a szituációt? - szólalok meg hosszas csend után Kaitlyn és Frey között ácsorogva, továbbra is rezzenéstelen képpel figyelve, ahogy Tony bájos mosollyal köszönti a tehetősebb vendégeket, míg azokat, akiket nem ismer vagy egyenesen gyűlöl, nagy ívben kerüli, átengedve őket hozzánk, a szerencsétlenekhez, akiknek itt kell rostokolni és huszadjára is elmondani; üdvözöljük a vadászavató ünnepségen, a Tanács reméli, hogy jól fogják magukat érezni. Ha tudom, hogy ez lesz a fontos megbeszélnivaló, amiért lerobbantottak az emeletről, egészen biztosan ott maradok, sőt, a biztonság kedvéért bezárkózok valamelyik szobába megalapozni az estét. Semmi kedvem és erőm mosolyogni és úgy tenni, mintha a világon semmi probléma nem lenne, mindezt órákon keresztül. - Egyébként hol van Will? Pontosabban hogyan tudta megúszni ezt? - fordítom a fejemet a balomon ácsorgó Crusader lány felé, akiről úgy hiszem, hozzám hasonlóan ezernyi más dolgot csinálna most szívesebben. Megkockáztatom, még a metró alagútba is nagyobb örömmel mennénk le, minthogy itt rostokoljunk, bár neki valahogy mindig is jobban ment ez az egész emberekkel foglalkozás dolog. Sóhajtva pillantok át a másik oldalamra, ahol Kait téblábol, ki tudja, épp kit perzselve fel a tekintetével ilyen vagy olyan módon.
- Szerinted anya hány perccel azután fog agyvérzést kapni, hogy lerohamozzák az emberek a kajás-pultjait, ahelyett, hogy rá figyelnének? - teszem fel a költői kérdést egy horkantás kíséretében, miközben hátrakulcsolt kezekkel nézelődök az egyre jelentősebbé váló tömegen. Bevallom, unatkozok, nem is érzem jól magamat ital nélkül, és már annak a gondolata is lefáraszt, hogy hány házassági ajánlatot kell majd kivédenem, amit tető alá hozott az anyám, vagy egyszerű táncot visszautasítanom, amihez semmi kedvem nem lesz. Óhatatlanul Naty után kezdek lesni a tömegben, mert ha valaki, akkor ő határozottan ki fog tudni menteni ebből a cirkuszból. Egyelőre nyoma sincsen.
Apró sóhajjal igazítok a fekete zakómon, ami alá egy mezei, szürke inget vettem fel, és a rend kedvéért egy sötétkék nyakkendővel tettem vállalhatóvá az öltözékemet. Közel sem csíptem ki magamat úgy, mint a családom többi tagja, még azt a kölnit is csak kényszerből pakoltam a nyakamra, amit a legidősebb nővéremtől kaptam, de nem hinném, hogy ma bárkinek is tetszeni akarnék. Lássuk be, elég kicsi az esély arra, hogy betoppanjon Ő, akkor meg egészen mindegy, mi van rajtam.
- Nem tudjátok, lesz hamburger?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Bálterem és földszint - Page 11 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 25, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Ünnepi bál
zene  • Credit:
A nyolcas szektor egykori, viktoriánus épületekkel teletűzdelt vidékén a megszokott csöndes, koraesti utcák most élettel telnek meg; elegáns, díszes ruhákba öltözött férfiak és nők, idősek s gyerekek sétálnak az egyik legnagyobb, mind a mai napig teljes pompájában fennálló birtokhoz, ahol az idei vadászavató ünnepséget követő bál került megrendezésre. Egyesek irigylésre méltó ruhakölteményekben mutatkoznak, mások kevésbé pazar holmikban bandukolnak az épület terebélyes előkertjéből a szélesre tárt bejárathoz, melyet előkelő, a magasba nyúló oszlopok határolnak.
A vendégsereg odabent sem a megszokott látványt nyújtja, a vadászokon és a hozzájuk közel állókon kívül a város minden zegzugából fellelhetőek emberek, de még ha csak onnét! Igaz, nehéz megmondani bárkiről, hogy természetfeletti-e vagy sem, ám egy-egy San Francisco-i angyal esetében egyértelmű, hiába élnek immár hosszú évek óta az emberek között, a szokásaikat, öltözékeiket még mindig nem tudták magukévá tenni. Róluk nem nehéz megmondani, hogy külhoniak, persze az őket gyanakvóan méregető vadászok is vörös fényjelzőként virítanak bizonyíték gyanánt. A jelenlétük dacára mégsem uralkodik feszültség az est eme korai szakaszában, a már fogadott és megérkezett vendégek frissítőket kortyolgatva beszélgetnek, vagy tanácstalanul téblábolnak, kószálnak ide-oda, várva partnereiket. Sokan a bálterembe is bemerészkedtek, néhányan a háttérben halkan duruzsoló komolyzenén felbuzdulva már könnyed táncba is kezdtek, míg egyeseket a lépcsőnél és a két oldalán nyugvó ajtóknál álló őrök, vadászok terelgetnek vissza, hiszen a megnyitóig nem szívesen engednek bárkit is kóvályogni, hiába szeretnének eljutni a mosdóig vagy megszemlélni a télikertet.
Az előtérben zömével a Tanács tagjai köszöntik a fontosabb vagy általuk meghívott vendégeket, a Payne család fejének - akinek tulajdonképpen köszönhető a bál - egyelőre azonban nyoma sincs. De nem is feltétlen kell rá tétlenül várakozni, a helyiségben megtalálható heverőkön kívül kisebb asztalok is fellelhetőek a falak mentén, rajtuk friss gyümölcslevekkel és falatoznivalókkal, amelyek többségével szintén gyümölcsökből állnak. Aki rendes vacsorára vágyna, különféle főtt ételekre vagy hidegtálakra, netán némi alkoholra, annak egyrészt a bálterembe kell mennie, másrészt ki kell várnia az ünnepélyes megnyitót.
Az előtérben hosszasan ácsorgók vagy ott ragadtak között egy férfi sétálgat, aki egyszerű segítője csupán a bálnak, mert se nem vadász, de még csak nem is egy ismert ember New Yorkban.
- Fáradjanak csak beljebb, nemsokára megnyitó lesz odabent! - lelkesen és udvariasan terjeszti az igét, s terelgeti a bálterem felé a legkülönfélébb vendégeket. Nem, nem csupán a furcsa San Francisco-i népeket vagy a város kevésbé tehetős rétegét, hanem rejtőzködő démonokat, angyalokat, egyéb természetfelettit. Ugyanis a város vezetőjének kimondott kérése ellenére még csak démoncsapdákkal sem készültek a szervezők, egy-egy félkész rúnát is kizárólag a biztonság és egyéb, váratlanul fellépő helyzet orvoslására rejtettek el a birtokon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bálterem és földszint - Page 11 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 20, 2019 8:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


Bálterem és földszint - Page 11 Plaza-new-york-city-lobby-2
Az épület kétszárnyú tölgyfaajtaján túl, először egy terebélyes előtér fogadja a betévedőt, ahol a fontosabb vendégeket köszöntik, illetőleg, ahol lehetőség nyílik a csöndesebb beszélgetésre és a bál közbeni megpihenésre, hiszen a falak mentén több heverő is megtalálható. Innét három ajtó vezet szélesre tárva a bálterembe, ami az ünnepség tulajdonképpeni helyszíne. A tágas helyiségben található tánctér, egy kisebb étkezősarok, ha valaki leülni vágyna, miután válogatott a különféle ételekből, italokból, továbbá egy szélesedő alapú, szőnyeggel borított lépcső, ami kecses formákkal fut fel az emeletre. Két oldalán egy-egy ajtó bújik meg, amelyek az épület további részeire csábítják a vendégeket. A bal oldali folyosóról a mosdót lehet megközelíteni, továbbá egy zeneszobát, szalonhelyiséget, míg jobb oldalról nyílik mód a télikert felderítésére, ami számos ritka növényt, virágot rejt magában. A konyháig, egyéb helyiségekig nem engedik tovább a kíváncsiskodókat.

Helyszínen zajló esemény: Ünnepi bál
Mesélő: CherryPie
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
11 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5