Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 15, 2020 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To: Darien

Nincs kedvem tovább az ártatlan leányt játszani, aki a hős királyfira vár, hogy megmentse, nem is hagynám. Nem vagyok én esetlen, hogy ne oldjam meg magamtól a helyzetet. Nem erre lettem nevelve.
Egy követ megfogva eldobom velem szembe, hogy felhívjam a pasas figyelmét. Az már nem érdekel, mit csinál a társam csak ne állítson meg, mert nagyobb szarban leszünk utána. Elérve a fickó hátát megszorítom és fojtogatni kezdem. Ez az előnye, ha egy vadász gyermeke vagy és egyedül nevel. Már korán kiképez, hogy felmerüljön benne a felvetés, hogy egyedül hagyhat a házban, ahol nem mellékesen több búvóhely is akadt és nem, nem az ágy alá bújásról beszélek.
Mikor elernyed a férfi teste elengedem és a másikra nézek. Látom arcán a csodálatot, de nem lep meg. Biztos nem számított erre. Főleg, hogy fiatalságom és termetem miatt nem igen vesznek komolyan az emberek.
Kérdésére csak pislogok párat, majd sóhajtok.
- Cselgáncs, birkózás, hallottál már ezekről? - kérdezem tőle. Ezek kicsit alap harcművészetek, amikkel megvédheted magad. - Amúgy meg egy egyszerű ember akárcsak ez itten. - bököm meg a lábammal a fickót. Hiába vagyok ember és képzetlen vadász, vagyok olyan veszélyes, hogy ne szórakozz velem.
Gondoltam köcsög leszek egy ideig és megmutatóm neki, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és ahogy megfordul magamhoz veszem a dolgokat miket magáévá tett, majd megyek utána. Kíváncsi vagyok, mikor veszi észre üres zsebét, de megesik rajta a pici szívem...már, ha lenne nekem olyanom.
- Nem vagy egy ügyes tolvaj. - állapítom meg hangosan. - A te módszereiddel nem lopsz el semmit, ha mégis lebuksz és csak a szerencse rángat ki belőle. - ha osztályoznák az őszinteségemet akkor most akkora ötöst kapnék, hogy eladva gazdag lehetnék belőle. De ez nem lehetséges szóval marad a jó öreg, régi módszer, a lopás.
Végül kiveszem zsebemből az ő zsákmányát és visszadobva neki tanácsot adok.
- Gyakorolj sokat, hogy úgy tudj lopni, hogy ne vegyék észre. Addig meg bujkálj. Egy jó tolvajt nem veszik észre lopás közben sem. De, ha lebukik meglapul a sötétségben és elszökik. - adok neki egy kis leckét, bár tény többre is képes lennék. Olyan dolgokat tudnék neki tanítani, amivel egyszerűbb lenne az élete, sőt még harci mozdulatokat is tudnék neki mutatni. Ehhez persze csak kérni e kell, de az már nem az én dolgom, hogy él e a lehetőségeivel vagy sem.

From: Jessica
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Utcák           - Page 3 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Just a little lesson
To:  Jessica

+18
Azért elég burleszk ez az egész, az összes isten se mosná le rólam, hogy nem valami béna szatír vagyok, aki éppen rákészül egy kiadós mutogatásra. A farkam öreg ismerősként üdvözli a baráti kezet, szegénynek rajtam kívül más társaság nem sűrűn jut. Az adrenalin pánsípot fúj a fülemben, nincs nagy hangulatom részeg barmokkal közelharcba keveredni, ezt meg kimagyarázni sehogyse tudnám, mellé nem is akarom. Erőt vesz rajtam az egészséges féltékenység, én loptam, én szajrém alapon eszembe sem jutna a csajjal osztozni, de mire a gondolat végére érek, már egy távoli tompa koppanás karcolja zavarosra a dobhártyámat.  Mi történik? A lány után nézek, de az már rég harcos amazonba vágta magát, előttem meg felsejlik a szökés nem túl férfias, ám annál hasznosabban lehetősége.
Óvatosan dugom ki a fejem a fal mögül, úgy kukucskálok, mint egy Mikulást meglesni készülő kiskölyök. A szemem a cipőorromról pattan vissza és ezernyi kérdés kezd vad pogóba bennem. Miféle lény lehet ez a vörös, mert nagyobb összegben fogadnék, - ha rendelkezésemre állnának nagyobb összegek- hogy mégsem csak egyszerű porhüvely, mint jómagam, lévén a saccra negyven kilójával úgy birkózza le az alkoholmámorban fürdőző barátunkat, mintha minimum képzett ketrecharcos volna. Döbbenetbe mártott csodálat ver gyökeret a lábamba, bámulom az izmok táncát, a pasi esetlen próbálkozásait és
közben meg hálát adok az egeknek, hogy engem nem akart hasonló módon meggyűrni.
A férfi testének ernyedt puffanása ránt vissza a romos valóságba, tekintetem Lara Croftéba, akad, habognék valamit, de ráfagy a szó a torkomra, nem tudom, hogy a pillantása jelzés-e ám, vagy hadüzenet? Nagyot nyelek és eszembe jut, hogy mennyire kurvára hugyoznom kellene.
– Normális vagy?! – ennyit bírok kinyögni, mert baszd meg, máshogy billen a mérleg nyelve, ha elcsórtál egy pénztárcát, vagy, ha elcsórtál egy pénztárcát ÉS bűnrészese voltál egy durva bántalmazásnak. Azt meg hagyjuk is, hogy mennyire geci szánalmas, hogy egy félkamasz nőcske hatástalanította borissza emberünket és nem én, a hős, rettenthetetlen, büszke férfi. Ha humornál lennék, akkor még röhögni is tudnék önnön jellemzésemen.  
Megindulok Rambina felé, a szívem a bordáimat repeszti, kurvára fosok, hogy engem is összecsomagol, mint valami rongybabát.
– Ezt amúgy, hogy? Mi vagy te? – értetlenül pislogok az holtnéma testre és a frissen szerzett társam pálcika karjára. Hogy? De komolyan hogyan?
De mivel mégsem halni jár belém az ösztön csak letapogatom az alkesz másik zsebét is, de ott csak valami taknyos zsepit sikerül megujjaznom, undorodva törlöm bele a ragacsot nadrágszáramba és azért elmondok egy imát, hogy tényleg csak fika legyen. A színét meg sem merem nézni. Gusztustalan. Ellenben a másikban dudorodik még valami, beleremeg a tenyerem, ahogy rászorítok, óra, láncon, fasza. Szó nélkül elrakom, valakinek csak le tudom passzolni vagy beváltom valami kajára, az eszembe sem jut, hogy esetleg értékesebb darab.
-Húzzunk innen a faszba! – lehet egy köszönömöt azért kellene mondanom, de hát kurvára nem kértem, hogy védjen meg, egyedül csak annyit, hogy ne visítson, mint az újévi malac. Megiramodok előre, azt meg már le is szarom, hogy követ-e, tán jobb is lenne, ha nem, mielőtt belőlem, hogy sűrű csontpépet csinál.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 10:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To: Darien

Kis nyugalommal áraszt el, hogy hajlandó együtt működni és kezét leveszi számról. Ha apám látna...Agyon verné a srácot, majd engem is lecsesz, mit csináltam én itt. Bár tény, minden más lenne, ha ő itt lenne. De nincs és én egyedül maradtam. Miért kellett elmennie? Miért nem maradt otthon velem? Hallgatnom kellett volna az érzéseimre és marasztalnom kellett volna, jobban. De gyenge voltam és most eltűnt. De már nem vagyok gyenge. Nem leszek puhány. Erősebb leszek és nem fogom hagyni, hogy újra elkövessem ugyan azokat a hibákat.
A bizonytalan, dühöngő léptek egyre hangosabbak és mi beszorultunk ide. Ki kell találnom valamit. Egy rejtek helyet ahol elbújhatunk és túléljük ezt az egészet dulakodás és lila foltok nélkül. Ki is szemelek egy egykoron lépcsőként állt tákolmányt és oda vezetem a fiút. Ő is érzi, hogy szarban vagyunk és siettet. De, ha ennél gyorsabban megyek akkor megnyikkanhat a padló és csak növeljük annak az esélyét, hogy lebukunk.
Végül elérjük a lépcsőt és mögé telepszünk. Egy kis mázlival hamar tovább áll az ürge és én is leléphetek. Addig meg csak meghúzom magam a romok között és fülelek. Hallom minden egyes szavát, minden egyes torok köszörülést, amit az alkohol hiánya okoz. Ha egy kicsit jobban figyelek szinte azt is hallom mennyire szaporán veszi a lélegzetét. Tolvajként az ember megtanul csendben figyelni és a legapróbb neszeket is észlelni.
A suttogásra ösztönösen oda tekintek, de ahogy meglátom hova nyúl rögtön el is fordítom a fejem. Nem szólok semmit, de legszívesebben felsóhajtottam volna. Hogy keveredtem ide?
Egyre több késztetést érzek, hogy tegyek valamit és én engedni szoktam ezeknek a késztetéseknek. Hangtalanul kitekintek és megnézek hol van a faszi. Látom pont úgy áll, hogy ha egy hirtelen mozdulatot tennék akkor észre venne, hacsak vissza nem húzódok. Ezek szerint a kiosonás nem opció. Se baj.
Egy követ fogva nézem, hova dobhatnám el. Előttünk van egy nyitott ajtó, ami be van omolva, de a helye még áll. Erőt gyűjtve karomba egy gyors mozdulattal elhajítom a követ, ami nagy valószínűséggel egy az épület törmelékeiből.
A részeges botladozva megy a hang irányába. és ez nekem csak jó. Lapulva követem, lassan beérve. Mikor mögé érek egy határozott mozdulattal kapom el a torkát és szorítani kezdem. Nem töröm el csak megvárom ,míg elveszti eszméletét. Kezemen érzem zavart és büdös leheletét. Kapálózva próbál szabadulni, de hátra döntve kezei nem érnek el engem. Mozgása lassan lelassul és elernyed. Még lélegzik, így lassan leteszem a földre had józanodjon ki. Leporolva magamat a fiúra nézek, hogy tiszta a terep. Feltéve, ha nem lógott meg míg elkábítottam üldözőjét.

From: Jessica
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Utcák           - Page 3 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Just a little lesson
To:  Jessica

+18 Jól van, jól, elcsihad a kezem alatt, nem kezd vergődni, sem sikoltozni, nem rúgkapál és nem kiabál segítségért, nem akarja lerúgni a vesém és nem, nem áll neki ellenem küzdeni, elernyed a teste. Veszek egy mély levegőt és lecsúszik a kezem a szájáról, viszem a forró lélegzetét, a szívének dobbanásait az ajkáról. Végre nem egy hülye picsa, aki lesikoltozza nekem a csillagokat az égről és ad ezzel el, hogy lebukjon a rejtekhelyem.
Ahogy az ő tekintete is azt kutatja merre lehetne elhúzni az enyém is, mert mi sem egyértelműbb, minthogy a férfi be fog kukkantani, még mondjuk eljátszhatom, hogy a szájára nyomom a sajátom és éppen dugni készülünk klisét,  de biztos vagyok benne, hogy akkor folytatódna a visongás, főleg, mert a tárca nekinyomódik a lágyékomnak és noha régi vicc, de nincs elemlámpa a zsebemben. Sajnos buksza sem, az éppen a nadrágomba szorult.
Lepattantabb randihelyet nem is választhattam volna, de nem sok lehetőséget rejtett magába a helyzet, a ház lehet ránk is omlik, egykor biztosan szép épület volt, de akkor még nem is éltem. Áldozatul esett a háborúnak, mely a földre hozta a poklot, pedig a mennyet vártuk végig, azt hitték az emberek, hogy egyszer még lesz paradicsom, de onnan régen kiűzettünk, már sosem térhetünk vissza.
A lány érintése ránt ki a mélyre sodródott mélázás ollójából, rápillantok, lebomlik a kezem az álláról is, ahova engedtem és a kezét is elengedném, de most ő az, aki kézen fog és az ujjaim az ujjai közé fűzöm, könnyebbnek tűnik. Előre engedem, lévén ő talán látott valamit.
A férfi léptei megközelítik a rejteknek nem nevezhető helyünket, feldobom magam félig a lány hátára, hogy sürgessem kicsit, megtolom előre és utána osonok a lépcső alá.
A hely kisebb, mint amire számítottam, de jól takarja a törmelék, megjegyzem magamnak, jó lesz aludni, ha anyám nem fogad vissza. A gondolattól is összefacsarodik a szívem.
A részeg pacák megérkezik, mint a tornádó, a hűlt helyünk fogadja. – A kurvaanyád  te tetű, itt bujkálsz? Kitaposom a beled. – már a hangjában is alkohol úszik, de embert sejtek benne, ami messze mázli, egy démonnal nehezebb helyzetben lennék, vagy egy jó kis félvérrel, de ez pór ember, mint jómagam, hogy a lány mi… az remek kérdés.
A faszi zajosan járkál a törmelék között, de maga sem hiszi, hogy megtalál, csak káromkodik.
Ráhajolok a lány fülére. – fordulj el kicsit. - Muszáj a gatyámba túrnom, ha elfordul, ha nem, megteszem, mert az ordibáló magántulajdona feltolja a heréimet a gyomomba és rettenet kényelmetlen.
A férfi hangja motyogássá halkul, de nem szűnik meg, jelen van, szerintem elfelejtette, hogy mit is csinál voltaképpen. Már egy női nevet mantrázgat, azt szidja, mint a bokrot. A hátam a falnak nyomom és lecsúszok a tövébe, lehet kicsit itt maradunk.
A zsebembe rejtem a tolvajlásom jutalmát, ha egyedül lennék, most mohon átkutatnám, de így nem lehet. Intek a lánynak, ha már társammá szegődött, kuporogjunk a szűk helyen cseppet.
Sokat nem látok belőle, mert fény sem jut be túlzó mennyiségben, meg az ég is felhős, csak mint a gondolataim.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 6:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To: Darian

Szerintem hiba volt felkelni, jobb lett volna otthon maradni és kivenni egy szabadnapot és ágyban maradni. Akkor most nem tapizna egy srác, aki egy ittas pasast sem tud kirabolni. És az imént említett pasi nem követne minket. Mi az, hogy minket? Én nem tartozom hozzá, nem is ismerem. Ennyire nem szeretne a sors? Nem elég az, amin átmentem? Nem elég, hogy megfogalmazódott bennem a javulás gondolata?
Cseppet sem tetszik ahogy lefogja a számat és az ajtónak támaszt. Szívesen megharapnám és ellenkeznék minden erőmmel, de még sem teszem. Nem vagyok ostoba tudom jól, ha együtt működöm hamarabb szabadulok.
Némileg elengedtem magam jelezve nem fogok semmit sem tenni és elengedhet. Már belekeveredtem ebbe, kénytelen vagyok kihúzni magamat. Légzésemet korrigálva egyenletes lesz ezáltal a szinte nem hallható válik. A srác is csak onnan tudhatja lélegzek még, hogy keze még számon pihen.
A férfi lépteit hallgatom ahogy egyre közelednek. Megérzésem azt sugallja befog nézni és, hát nem vagyunk a legjobb helyen. Célszerűbb lenne elmozdulni. Kétséges, hogy ezt a ház is hagyná nekünk a padlókat elnézve, amik egy széltől is megnyikorognának. A srác mögé tekintek, hova lenne célszerűbb elballagni.
A ház eléggé lepusztult. Falak részei és korhadt fák a földön, de egyes részei még jók, hogy valami hasznát is vegyék. Megpillantok egy félig leomlott lépcsőt, aminek oldala az ajtó felől el van takarva. A másik részébe eltudnánk bújni, egy kis mázlival a lépcső alá ezzel csökkentve lebukásunk esélyét.
Mélyet szívok a levegőből és gyengéden érek a fiúhoz, hogy eresszen el. Ha ezt megteszi szám elé emelem ujjam és kezénél fogva lassan elvezetem a lépcsőig. Az idővel játszunk, vagy együttműködő lesz, vagy lebukunk és elnézve a srácot rajtam marad a munka piszkos része. Nem szívesen bántok embereket, de ha muszáj akkor muszáj. Legalábbis ahogy eddig menekült a kis részegecske ellen tuti azt hiszi végünk, ha megtalálja az ajtót.

From: Jessica

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Utcák           - Page 3 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 3:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Just a little lesson
To:  Jessica


+18
A türelem meg annak rózsája, most nem nekem terem, de az éhség hajt és a vágy, hogy végre valamivel feltöltsem a lassan elfogyó energiáimat, így esik meg, hogy a muki pontról pontra leköveti a mozdulataimat, de ködös agya nem fogja fel, hogy mit is akarhat egy koszos utcakölyke a seggét fogdosva, azt azonban messze díjazom, hogy nem tesz ajánlatot egy kósza szopásra egy lepangott sikátorban, még az is lehet bevállalnám, a vitamin az vitamin, akárhonnan nézzük is.
De a viccet félre sodorva, akárcsak a lányt, akiről egy pillanatra érteni vélem, hogy az előbb, mintha láttam volna, de bíbor ködöt húz a szememre a robogó szívverésem és a fejem éles fájása, amin nem segít, ellenben nagyon sokat ront, hogy a csaj felvisít, mint egy disznó, akit éppen leszúrni készülnek. - Kuss! - kérem szépen és a szó mellé társítom a mozdulatot, amivel befogom a száját és felpasszírozom a málladó faajtóra, hogy a hátával lökjem be. - Kérlek, nem… nem bántalak. - a száját szinte azonnal felszabadítom, ha harcias jellem, ami nem lenne kizárt manapság, lehet lerúgja a vesém, vagy a tökeimet kapásból, egyik lehetőség sem annyira csábító, hogy próbálkozzak vele.
A buksza szabad útra kél és elsorvadt hasam tartását vesztett lihegésében megindul lefelé, még a csaj kezét markolom, amikor a nehézkes súly végig gördül az alhasam mentén és felakad a nadrág középvarrásán. Értetlenül pislogok kettőt, vélhetően a lány ebből mit sem lát, de ha most odanyúlok, isten le nem mossa rólam, hogy nem egy szatír vagyok, aki máris a gatyájában turkál. - Két perc, kérlek és mehetsz. - minek is hoztam ide magammal? A kérdés jogos, követeli a választ de nincs, nem ered sehonnan. Közelről nézem az arcát, próbálom meglátni, hogy fog-e még sikoltozni, vagy csendben tud lenni, míg a faszi léptei felénk közelednek? Nem hülye teljesen, csak részeg, így biztosra veszem, hogy ő maga is be fog jönni a lerobbant épületbe, csak, hogy lássa a saját szemeivel, minden a legőszintébben rendben van, és nincs itt a tárcatolvaj. Magamban elmormolok néhány imát, hogy tovább haladjon, de jut eszembe, kihez? Nincs is Isten.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 1:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To: Darien

Bevallom nem a legjobb a vörös haj, ha elvegyülni akarunk. Eléggé feltűnő a szőke és sötétebb hajak között. De mit tehetek, ilyen a genetikám. Apám volt az, aki a legjobban szerette a hajam. Ápolta, míg kicsi voltam. Azt mondogatta olyan, mint amilyen az anyámé volt. De ez már a múlt. Egyedül vagyok és olyan dolgokkal keresem a pénzt, amivel nem hittem volna. Nem hittem volna, hogy lopni fogok és a bűntudatom teljes elvesztése ilyen hamar bekövetkezik.
Békésen sétálgatok az utcán, kivételen most nem tervezek rablást. Nem, mintha eddig nagyon megterveztem volna. De, amióta beszéltem azzal a nővel a hecc része a dolognak már nem izgat. Ez a szakma könnyen függőséget tud okozni. Eleinte zakatol a szíved, mikor prédádat megközelíted. Ez csak fokozódik ahogy benyúlsz a zsebébe és elcsened értékeiket. Itt még nem áll meg a móka. Amíg nem telik el pár perc és érzed magad biztonságban addig szíved kiakar ugrani helyéről. Ez kezelhető. Gyakorlat teszi a mestert, ahogy egyre többet lopsz annál magabiztosabb leszel és a kellemetlen tünetek is megszűnnek. Hátulütője az, hogy ha nagyon rákapsz nem a megélhetést látod benne és nem csak a szükség fog hajtani. Poén lesz ebből, ami nagyokat vigyorogsz, mikor nem buksz le, ebből lesz a függőség és a kleptománia. Elveszted az irányítást tested fölött és azt veszed észre, hogy bármi, ami a közeledben van azt ellopnád, vagy már meg is tetted. Kis kanál, váza, pénz, egyéb csecsebecsék? Mind kelleni fog. Hiába nem tudod, hova tenni őket neked kell és meg is szerzed.
Lassú léptekkel haladok a kövön és népet figyelem. látom, hogy egy fiú eléggé spurin halad mögötte egy férfival. Kezdő. Egy lopás csak akkor sikeres, ha nem buksz le. Ha a kiléted titok marad akkor minden, ami a lopásba belefér könnyen megy és egy kis önkontrollal nem részegít el a siker.
Nem foglalkoznék a sráccal csak a magam dolgával foglalkoznék, de megérzem a fiú megragad és magával húz. Mintha ismerne úgy vonszol.
- Hé!!! - visítok fel reflexből ahogy talpammal próbálom csillapítani a lendületünket ezzel lelassulva. Ha szerencsém van észre vesz és elenged. Ha nem akkor ujjait megpróbálom lehámozni kezemről. Nem fogom én itt cselgánccsal átdobni a fejem fölött, ott még nem tartunk. Ha hallgat a szép szóra akkor én is hajlandó vagyok a békésebb megoldásokat alkalmazni.

From: Jessica
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Utcák           - Page 3 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 7:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Just a little lesson
To:  Jessica

Egy vers dübörög a fejemben, a fájdalom mellé rossz tanácsadó. Hozzá igazítom borongós lépteimet, vagy a lüktetéshez a fejemben, kicsit még várok, hogy eldőljön, fáj- e annyira, hogy behányok az egyik ház tövébe? Mély levegőkkel töltöm fel a tüdőm, úgy szemlélem az embereket, mint az éhes kutya, aki arra vár, ki dobja meg egy csonttal, ami vélhetően nem szúrja ki a szemét, sem a szívét, azt mondjuk érdekes lehet nyársra tűzni.
Lobbanó vörös hajzuhatag.
Áh biztos a fejfájás mókázik velem, ösztönből utána fordulok, pedig nem ő vonzott a sötét utcák felé, az éhség hajt, annak reménye, hogy valakinek van egy közepesen púpos zsebe, melynek tartalma, ha nem is valósan, de megtömi a hasam ma estére, az éhezés nagy úr, elég mélyen hajszolja meg az emberi lényt, lesüllyeszti, olyan dolgokra készteti, amit amúgy nem tenne meg, bár manapság mire nem képesek az emberek? Farkasa a farkasnak és gyilkos a léleknek a fajtám, mert a túlélés túl nagy árat követel, a túlélés, pedig halál nem is létezik.
Végül úgy döntök követem a faszit, akit célba vettem, a vörösség meg köddel együtt fog lemálni az elmémről. Befordul egy sarkon, lemaradok, nehogy még a végén gyanút fogjon.
Lehajtott fejjel  hagyom a betonnak, hogy vezessen utamon. A szívem hangosan dübörög, az tény, hogy ügyes a kezem, hogy ritkán túrok mások zsebébe, de van az a helyzet, amikor nem tűr halasztást az éhség. Az egész anyám hibája, miatta vesztem össze az öregemmel, ez az oka annak, hogy második napja kóborlok és megint a kutya jut eszembe, csak most a kivert példánya.
Sóhajtva gyorsítok a lépteimen, hogy utolérjem a félig részeg férfit, hátulról nekikoccanok, magasabb, mint én, erősebb, mint én. – Bocsásson meg! – rátartian porolok egyet a ruháján, kicsípem a farzsebéből a pénztárcáját és sarkon pördülök. A remegés most úszik végig a testemben, most, hogy már azon vagyok, hogy a nadrágom derekába tűzöm a hasamnál a tárcáját, és szembesülök vele, hogy kell egy új lyuk a régi övemre, mert a nadrág elkezdett kinőni engem, ezt teszi az éhezés, az alvás hiánya, a létbe vetett hitem… Hallom, hogy utánam pördül, naná, hátrafelé figyelek, és még fel sem kiállt, már futásnak is eredek. Valami, amiben jó vagyok, gyors, kis termetem rásegít.
Már visszafelé fordulok be a sarkon, amikor a férfi futásnak ered imbolygó léptein és beleütközöm valakibe, nekisodrom a falnak, ösztönösen rántom be a lerobbant ház ócska kapualjába, pedig semmi közöm hozzá, hogy merre tart, ki fia és borja, az sem, ha helyettem csapnak le rá, de valami azt súgja rántsam magammal és hallgatok az intuíciókra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Utcák           - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Michael & Nuriel

If you try to fail, and succeed, which have you done?

Szívemet még jó pár másodpercig mardosta a bánat, ahogy az immár ehetetlenné váló pirítóstól elszakítottam tekintetemet. El kellett engednem, még ha most igazán nehéznek is tűnt a dolog, később biztosan könnyebb lesz majd. Vagyis igyekeztem ezzel vigasztalni magam, amíg rá nem jöttem, tulajdonképpen mi történt körülöttem. Sokkalta egyszerűbb lett volna a dolog, ha inkább otthon maradok, a meleg szobában, ahol magamon kívül semmi másban nem lennék képes kárt tenni.
Összerándulok hangjára, pedig annyira nem tekinthető szigorúnak, mint amit elképzeltem a kártevés után, talán nagyobb részt a meglepettség miatt. Mégis mit kellene csináljak, egyáltalán nem akart halványulni, sőt, mintha valamiféle viccnek tekintette volna a dörgölést, és egyre nagyobbá duzzadt volna. Persze, a jam ritka ragaszkodó volt, bár jobban szerettem, ha inkább a kenyeremhez ragaszkodik!
- A kedvenced?! - Leheltem elhaló hangon, és talán keresztet is kellett volna vetnem, bizonyos, hogy vagy két emberöltőre valami sötét helyre leszek bezárva… - Tényleg nagyon sajnálom, Michael! De kitisztítom neked, ha addig élek is! - Feleltem elszánt arccal, mintha az életem múlna azon, hogy ismételten tiszta lesz-e a felsője, és egy kicsit így is éreztem.
Nem mertem felpillantani rá, akkorát sóhajtott, mint én, amikor a kenyerem jobblétre szenderült, és akkor nagyon szomorú voltam. Úgy éreztem, hogy az ő szívét is sok minden nyomja, kicsit se furcsálltam, hogy ennyire fontos lehetne neki a ruhadarab, elvégre nem volt csúnya, és mindenki máshoz kötődött. Szerettem volna megnyugtatni, hogy ne aggódjon, mindig tartom a szavam, valamint elég jól értek a foltok tisztításához, ha lehet ezt mondani, a mesterük vagyok. Lévén elég nagy tapasztalatot szereztem már életem során, amennyiszer összemaszatoltam egyik-másik ruhámat.
Aztán eszembe jutott, hogy miért is siettem annyira, és szívem szerint már tovább nyargaltam volna, de az nagyon nem lenne szép dolog tőlem. Idegesen kapkodtam tekintetem a férfi mellkasa és az út között, amerre mennem kellene, talán hallható volt, ahogy fejemben forogtak a fogaskerekek.
- Most velem kellene jönnöd egy kicsit! - Ragadtam meg végül a kezét, és ismét futásnak eredve igyekeztem magam után húzni. Minden bizonnyal erősebb nálam, így ha nem hajlandó, nem tudom elrángatni, és igazából nem is lenne célom, csak nem jutott jobb eszembe. - Mindenképpen el fogom tűntetni a foltot, csak előtte segítenem kell itt egy kicsit. - Álltam meg némileg kifulladva egy romosabb épület előtt, ahol emberek gyülekeztek.
Nem voltam hozzászokva, hogy fizikailag jobban megerőltessem magam, mint muszáj, így a futás kicsit kifárasztott, de azért igyekeztem nem lihegve beszélni. Mély levegőt vettem, majd kissé félve attól, hogy még mérgesebb lett, megint rápillantottam.
- Ételosztás lesz, és megígértem, hogy besegítek! Szerezhetek neked egy cserepólót addig, és ha van kedved, biztos örülnének a többiek is, hogy erre jártál! - Mutogattam a bejárat felé, fel se véve a furcsa pillantásokat, rám majdnem mindenki így nézett, ki érti?


✧  *q*  ✧ I thought I could fly

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 1:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




Nuriel & Michael
"The meetings can be a lot of fun or they can be frustrating. "


Nehezen bár, de ahogy telt az idő úgy tudtam kilábalni szépen, lassan a mély depresszióból melyet démonná lett szerelmem hiánya váltott ki. Elfogadtam a tényt és azt is, hogy nem lehetünk többé együtt. Ahogyan azt is, hogy Amara megjelenésével nem engedhetem meg magamnak az elgyengülést hiszen akkor fog támadni amikor a leggyengébbek vagyunk.
Az elmúlt napokban igyekeztem minél több időt tölteni San Francisco lakosai között. Megmutatni magam, hogy nem tűntem el hogy nem hagytam itt Őket. Csak kis szabadságra volt szükségem. Az utcákon sétáltam és ha valaki beszélni akart azzal beszéltem. Bár az elégedetlenség olyan méreteket öltött, hogy a feszültséget szinte fizikálisan is tapintani lehetett bizonyos helyeken. Rosszalló tekintetek, grimaszok néha egy-egy beszólás… Meg lehet Őket is érteni, de engem is meg kell, hogy értsenek. Ha nem teszik az már nem az én problémám. Megóvtam Őket amikor szükség volt rá és amikor nekem lenne szükséges támogatásra vagy csak pár kedves szóra ezt adják. Érdekes faj azt meg kell hagyni.
Zsebre dugott kézzel haladtam előre az utcán. Ha intettek vagy rám köszöntek csak egy biccentéssel viszonoztam és mentem tovább.  Valamennyire sikerült visszarázódni a régi énembe, de olyan mint azelőtt voltam soha nem leszek. Távolságtartó és némileg rideg lettem másokkal szemben. Amolyan falat húztam magam köré. Nem engedhetem mg magamnak még egyszer, hogy érzelmeket tápláljak valaki irán mert meggyengít. Olyan lettem mint egy satnya, húszadrangú ember, aki még egy egy kapát se tudna rendesen megfogni. Én. Michael. A nagy arkangyal, aki annak idején a Mennyek nagy hadvezére volt. Aztán csőstül zúdult a nyakamba minden. Atyánk elment, Gabrie az embereket kezdte el irtani, nekem mint kiderült vannak érzéseim, Amara is megjelent viszont Atyánk még mindig nem tért vissza. Mintha nem számítana neki egyikünk se vagy a világ amit megalkotott. Bosszantó, sértett gyermekként fújtatok magamban amikor egyszer csak valaminek nekiütközök.
Meglepődötten térek vissza a valóságba. Az utcára ahol hemzsegnek az emberek. Magam elé pillantok és szemöldökráncolva nézek a lányra, akit elsősorban a reggelije foglalkoztatott. A táplálék megsiratását követően jutottam csak az eszébe mintha nem lenne fontos, hogy majdnem letarolt valakit. A felsőm tiszta maszat lett, de ez most nem foglalkoztatott annyira mint az ahogyan a lány rájön kinek is ütközött neki. Legalábbis a reakciójából ezt lehetett kivenni. Ami még furcsább volt, hogy számomra is ismerősnek hatott arca, de valamiért nem tudtam felidézni, hogy honnan.
- Öhm. - pillantok le a felsőmre amit vadul törölgetni kezd. Igaz a lekvár nem tűnt el, sőt pimasz módon csak nagyobb foltot hagyott, de enyhe mosolyra görbült szám széle ahogy néztem a lány harcát a folttal.
- Ha nem jön ki akkor tartozni fogsz egy felsővel. Ez volt az egyik kedvencem. - mondom kifejezéstelen arccal miközben jobban szemügyre veszem a tényleg makacs foltot.
~Ezt se fogom tudni kiszedni, nem értek az ilyenekhez…~ sóhajtok egy hatalmasat ezzel talán ráijesztve a lányra.




NOTES: bocsi a késői reagért  scratch

❈ NuNu ❈

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Michael & Nuriel

If you try to fail, and succeed, which have you done?

Nagyot haraptam a pirítósból, amit úgy terveztem, hogy sokkalta kényelmesebb körülmények között fogyasztok majd el, de erre esélyem sem volt. Igyekeztem, hogy félre ne nyeljem a falatot, miközben feszített tempóban haladtam az utcán. Ez mégiscsak jobban hangzik, mint bevallani, megint rohannom kell valahová.
Sose gondolom végig, hogyha segítséget vállalok valahol, az azt is jelentheti, hogy korán, vagy esetleg hajnalban ott kell már lennem, ami nagyjából a fizikai képtelenség határait feszegeti. Minden bizonnyal túl sok időt töltöttem az emberek között, már Atyánk távozása előtt is tettek megjegyzéseket arra, mennyire átvettem bizonyos vonásaikat, és túlságosan könnyedén beilleszkedem. Először azt hittem, hogy ez egyfajta dicséret, azonban később rá kellett döbbennem, ezt nagyon sokan nem tartották megfelelő viselkedésnek. Bár most se bánom, Atyánk szerette őket, és én se szándékozom másképp tenni.
Elmosolyodtam, aztán bekanyarodtam az egyik utcán, hogy rövidítsek, vagyis ez volt a terv. Mit terv, ötlet, felvetés, halovány merengés! És összejött? Naná, hogy nem. Mármint, mielőtt bárki azt feltételezné, hogy a kanyarodás nem jött össze, hiszen erre is nagy esély lett volna, azt sikerrel vettem. Aztán ott álltam, teljes testmagasságommal, vagyis közel százhatvan centivel, felkenődve egy mellkasra.
Sokféle megfejtése lehet egy ilyen helyzetnek. Indexelés nélkül kanyarodtam, egyáltalán szét se néztem, mielőtt fordultam volna, és minden valószínűség szerint a mellkas tulajdonosát legalább annyira megleptem, mint magamat. Mély levegőt vettem, mert a bocsánatkérést mindig gyomorból kell indítani, akkor igazán őszinte, és nem csak nyivákolós hang jön ki a számon… Aztán abban a pillanatban bevillant, hogy hol a pirítósom!? A mihaszna kihasználta az ütközés okozta döbbenetet, és galád módon cserbenhagyott, hatalmas ívvel repült vagy négy métert, hogy aztán a lekváros oldalára borulva terüljön el az úton. Könnybe lábadt szemekkel pislogtam az áruló kenyér felé.
- A reggelim… - Leheltem elhaló hangon, és olyan nagyot sóhajtottam, mintha legalább egy rokonomat veszítettem el. - Oh, nagyon sajnálom! -  Fordultam vissza, hogy az elgázolt felsőtest tulajdonosától elnézést kérjek, és a ruháján felfedeztem még némi lekvárt, majd feljebb pillantottam, és ahogy az ismerős arcot fürkésztem, szép lassan fehéredtem el, majd lettem pipacs vörös.
Színváltásom oka nyilvánvaló, bénázásom mindig a legrosszabbul időzít, és persze a célpontjait se válogatja meg. Én pedig összelekvároztam Michael ruháját!!! Zavartan tördeltem a kezem, majd mélyen a zsebembe nyúltam, hogy előkotorjak egy zsebkendőt.
- Tényleg rettentően sajnálom, máris letörlöm! - Lendültem előre, és igyekeztem ledörzsölni a ragacsos gyümölcsszószt. - Mindig ilyen vagyok, annyira restellem! - Nem, egyáltalán nem engedett a folt abból, hogy márpedig ő folt maradjon. - Jó ég, mi lesz, ha sose jön ki?! - Suttogtam magam elé, és valóban azt éreztem, talán ettől a maszattól a világ is összedőlhet.


✧  *q*  ✧ I thought I could fly

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7