Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Essie Dawson


Utcák           - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
San Francisco volt technológiáért felelős vezetője
☩ Play by :
Naomi Scott
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 5:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


622
Szó
San Francisco Bukása

@Puriel, @Cassael  & & Essie  


Szép napnak ígérkezett pedig. Reggel még fel sem merült bennem, hogy nem sokkal később ekkora káosz törhet ki. Kint ácsorgom, hazafelé készülődöm. Még nem ért véget a munkaidőm, csak egy kis szünet, utána még 30 perc és már itt sem vagyok. Terveimet a  semmiből megjelenő sötét szélörvény zavarja meg. Nem teketóriázom, rohanok vissza a laborba értesíteni az embereket, hogy mars ki az utcára, aztán pedig meneküljenek, ha lehet fegyelmezetten. Apám miatt nem aggódom, ma a városon majdnem kívül tevékenykedik, az örvénnyel átellenben, gond nélkül ki fog jutni a kapun. A szakértelme miatt úgyse hagyják meghalni. A vőlegényem ma szintén szabadnapos, minden bizonnyal neki se lesz baja. Aggódhatok hát a beosztottjaimért. Ki azt hiszi csak ugratom, ki pánikba esik élből, de egészen jól haladok. Sikerül mindenkit kiküldenem, s csak egy pillanatra állok meg, hogy számba vegyem, tényleg az összes beosztottam kint van-e már, amikor hatalmas robajjal bedől a bejárat. Csodás, arra se jutok ki! Van még egy lehetőségem, 6-7 méterrel alattam a generátoroktól nyílik egy folyosó hátulra a csatornarendszerbe. Az épület vészesen megrázkódik, én pedig döntök, nem jó ötlet a lépcső. Átvetem magam a korláton. Ez fájni fog... Szárnyaim kicsapódnak a hátamból, igyekszem verdesni velük, hogy ne teljes erővel becsapódjak, nem tenne jót egy törött láb. Persze, jó eséllyel úgyis kimegy a bokám földetéréskor. Vagy mégsem. Ugyanis még mielőtt a talpamon landolnék, fennakadok valami fémcsövön, ami rondán belemélyed a karomba. Felordítok a fájdalomtól, de túlságosan hajt az adrenalin, szárnyaimat visszarántom a hátamba, s végig szaladok a folyosón. Bárhogy keresem, sehogy sem találom az ajtó kulcsát. milyen jellemző… idegesen nyúlok a zsebembe a bicskámért, majd egyetlen gyors vágással ketté vágom az egyik ajtó mellett futó vezetéket. Sérült kezemmel ráfogok, amíg az épet az ajtó alsópántjára helyezem, hogy az árammal megolvaszthassam a fémet. Amint folyóssá válik nagyjából kijjebb rángatom az alsó részt, egy követ csúsztatok a résbe, hogy meghűlve ne forrjon ismét össze, majd nekiállok a felsőnek is. A hátam mögött potyogó kődarabok nem segítenek a koncentrálásban, ahogy az áram munkája nyomán keletkező forróság se, de végül sikerül a felsőt is leolvasztanom. Kapkodó mozdulatokkal nyitom ki az ajtónak a kilinccsel átellenes felét. Szerencsémre sikerül kikerülnöm mind a két forró pántmaradványt, így további sérülések nélkül, de erősen tántorogva megúszom a kijutást. Remegő lábakkal tántorgom a szomszéd falhoz, hogy a hátamat nekivetve lecsússzak rajta, pár perc pihenőre. Csak most veszem észre mennyire remeg a testem. Ez szoros volt... Fejem a falnak döntöm, felnézve arra, amerre a mennyezetet sejtem. Világítás nincs, de tudom, hogy itt nagyjából biztonságban vagyok. Én magam felügyeltem ennek az alagútnak az építését, noha pusztító földöntúli viharok helyett robbanásra terveztem, aligha van biztonságosabb hely a környéken ennél.
Amint végre túl vagyok az első sokkon, a fájdalom is újra a karomba mar. Kifelé jövet kidobtam a hátizsákom, amiben a zseblámpám is volt, most pedig nincs erőm tapogatni a környéken, így apró energiát passzírozok ki a testemből, hogy lágyan villódzó, kékes fényénél megkeressem a csomagom. Pár lépésre fekszik csak tőlem, így a lábamat használva közelebb húzom magamhoz.Kikeresem a zseblámpám, hogy szemügyre vehessem felkarom sérülését. Magamtól elfele fordítva kapcsolom fel, félig elfordítva a fejem, hogy minél kevésbé marjon a szemeimbe a hirtelen fény. Sebemre irányítva nem tudom megállni, hogy fel ne szisszenjek. Elég csúnya de szerencsére nem mély, és néhány másodperc után azt is sikerül megállapítanom, hogy se artériát, se nagyobb vénát nem ért. Közben lépteket hallok, amelyek határozottan közelednek. A hangok nem tűnnek ellenségesnek, de azért jobb az óvatosság.
- Kik vagytok? - kérdem, rájuk vezetve a zseblámpa fényét. Ha hajlandóak megállni, vagy gyorsan bemutatkoznak, úgy nem világítok az arcukba, hanem megtartom a mellkasuknál a fényt. Egy nő, és egy férfi, ez már biztos. Van bennem némi balsejtelem ugyan - aggodalmas óvatosság -, de inkább arra teszem le a voksom, hogy segíteni szándékoznak, nem ártani. Azt praktikusabb a föld felett megtenni.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Utcák           - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 26, 2020 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Falcon
Only in the darkness can you see the stars
• Zene: Swan Lake
Sokáig nem húzom az időt, amint Zachariel figyelmét nekem szenteli, rögtön kéréssel fordulok felé. Remélem, hogy nem fogja bánni. Messze áll tőlem, hogy ilyen határozottan kérjek bárkitől is bármit. Egykoron csak egy irattáros voltam. Mostanra ez a titulus egy kicsit megváltozott. Kötelességemnek érzem segíteni az embereket, az angyalokat irányítani. Noha, ha engedik még. Tekintetem sokáig nem időzik el a fiatalnak tűnő harcoson, zöldes íriszeim újra a toronymagas házra fókuszál. Leginkább arra, hogy egybe tartsam. Málló vakolat darabjai zuhannak a föld felé, port kavar fel. Siránkozó, jajgató emberek szaladgálnak körülöttünk.
- Köszönöm – lehelem elhalóan, de biztos vagyok benne, hogy Zachriel hallja a hangomat. Oldalra tekintek, s a tömegbe, feltűnő jelenséget kelt Metatron. Kit oly régen nem láttam. Ez nem annyira furcsa, hisz testvéreim jó részével nem találkoztam, mióta a háború a két fivér között kitört. Idelent pedig mindig más vonta el a figyelmemet.
- Merre voltál? – vonom össze enyhén a szemöldököm, rákapó pillantásomból az értetlenkedést láthatja csupán. – Amara pusztít a városba, ő képes még az embereket megölni. Vélhetőleg ez a terve. Nem tudom, hogy merre van Michael, angyalai segítik ki a városból az embereket, New York irányába – avatom be noha sietősen, mégis nyugodt hangon. Közben pedig minden energiámmal azon vagyok, hogy az épületet egybe tartsam.
- Mi angyalok nem érzünk – szúrom közbe, nem kioktató hangon, legalább oly nyugodtan, mint ő is. Kérdésére azonban egyből tudom a választ. – Idekint. Segíts megtartani az épületet, egyedül nem leszek rá képes. Nem sokáig… - s mintha csak végszóra ért volna vissza Zachriel is, két félelemtől reszkető emberrel és egy ájulttal.
- Sokan vannak még bent? Ki kell hoznunk mindenkit, Amara képes elpusztítani őket, ha alá szorulnának – vetek esdeklő pillantást a harcos angyalra. – A város északi pontján segítenek az angyalok kijutni a városból – pillantok a két emberre. – Kérem, buzdítsanak mindenkit arra, hogy induljanak meg arra – érintem meg puhán az egyikőjük karját. Barna íriszeibe látom a megnyugvást, határozottan bólint és húzza is magával azt, akivel kijött az épületből.
- Ki kell ürítenünk az utcát, a környéket. Kérhetek segítséget, ha sokan vannak még az épületbe – pillantok újra Zachrielre, majd Metatronra. – Legfeljebb öt percig tudjuk az épületet egyben tartani, ketten. Egyedül talán menni fog három-négy percig. Nem csak az épületből, de annak környékéről is el kell terelni az embereket. Rád bízhatom ezt? – kérdezem tőle, továbbra is nyugodtan. Az idő sürget minket, ha az épület összeomlik, az hatalmas port tud kavarni, amelyek elvakítják majd az embereket. Pánik lesz úrrá rajtuk, eltapossák egymást. Törmelékek alá szorulnak páran. Túl sok kockázattal járna, ha hagynánk.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zachriel


Utcák           - Page 2 76djYXd
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
szeráf
☩ Play by :
Dan Stevens
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 11:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
go falcons
──────────────── ────────────────
« Comment; oh, no • Szószám; 439 • Zene; danuvius »
« For life is terribly deficient in form. Its catastrophes happen in the wrong way and to the wrong people. There is a grotesque horror about its comedies, and its tragedies seem to culminate in farce. »
A nő kiáltásának utóhangja a fülében cseng, amikor a Menny irattárosa őérette szól. Évtizedek óta senki nem szólította az Atyjuk által adatott nevén, csupán rövidítését használta a beolvadáshoz, és ez egy kelletlenül szentimentálisabb pillanatot eredményez idegességgel társulva. Megindított lépte lelassul, lendületét visszafogva puhán érinti talpa a földet, és várakozón tekint az angyalnőre a folytatásért a nevének viszont kiejtésével.
- Ophilia. - Fogalma sincs mire számítson, esetlegesen készüljön. A türelmetlenség bosszantóan liheg a nyakában, ahogy az épületbe már beszökött kölyökre gondol a többi rászoruló terhére, és a segítségkérés az egyszerűségénél fogva nem fordult meg a fejében. Automatikusan bólint rá, és leplezi megkönnyebbülését, ahogy tekintete a mennyekből kitagadásuk előtt utoljára látott angyalnőéről a roskadozó betonszörnyetegre vetül. Az utóbbi években kizárólag az emberek egy kisebb csoportját támogatta az ő tudtukon kívül, kizárólag fizikai erejét használva, mikor látóhatárukon kívül esett, és ez nem jelenti azt most ne érezné ugyanúgy a késztetést, ne lenne kötelességtudata az emberiség felé. Ez azt jelenti egy bizonyos felé kivételesen többet érez.
- Persze. Máris megyek. - Az írnok felé egy biccentést intéz, talán volt egy évszázada is, mikor utoljára látta alakját. - Metatron. - Az udvariaskodást vagy az érdeklődést a hogyan létük felől mellőzi. Úgy fest egyikőjük sincs tisztában a helyzetével, amit áldásosnak él meg több okból is.
Szárnyait továbbra is elrejti, az épület belsejét nem ismeri jól, lenne-e egyáltalán helye kényelmesen mozogni tőlük vagy inkább akadályoznák. Érzi kissé be van rozsdásodva. A bejutását légáramlat kísérli a sebességénél fogva, de érzi. Az egyik kifelé rohanót hajszál híján nem döntötte fel az aulába érve, ahol az eseten túllendülve koncentrál Benjamin-ra. Ha elég gyorsan találja meg, hozza ki... Megáll egy szekundumra, hogy rá koncentráljon, az általa keltett zajokra, a hangjára, és hála az égnek nem esik nehezére kihallania a többiek közül. Közel van, és ő azonnal cselekszik. Rajta kívül még két másikat észlelt a folyosón, ahol egy pillanat múlva, számukra a semmiből felbukkanva ott terem, hogy radikális módszert alkalmazva vigye ki valamennyiüket.
Nem volt kíváncsi a fiú követelőzésére vagy a szitkozódására, így a telekinézis segítségével fejbe verte egy széklábbal, ügyelve rá baja ne származzon belőle, csak elveszítse az eszméletét. A másik két halandót nemes egyszerűséggel húzta közel magához, hogy amiként érkezett, úgy jusson ki velük, még azelőtt az instabil plafon rájuk szakad.
- Csak eszméletlen. - Kiérve egyedül találja-e az építményt egyben tartó angyalt vagy Metatron társaságában, annak fényében jegyzi meg neki vagy kettejüknek a lefektetett kölyök állapotát, aki nem szorul gyógyításra. A vele lévők összezavarodottan tekintenek rá fel. Szemmel láthatóan kutya bajuk a rájuk telepedett poron kívül.
- Menjenek minél távolabb a környéktől. - Távolabb lép tőlük, és ismét érzékelésére hagyatkozik, hogy meghatározza a bentiek helyzetét, hova kell mennie.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Metatron


Utcák           - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Falcon punch!

Teltek a napok és hetek, egyre inkább úrrá lett rajta a vágy mások társasága iránt. A bukott angyal volt a kapudrogja, újra hallhatta más hangját, és nem csak a kutyájának beszélt, ami talán még nem olyan hatalmas baj, de amikor már választ vélt hallani, az már talán okot adott az aggódalomra.
Csak egy rövidebb időre tervezte, hogy magára hagyja a farmját, még új ismerősöket talál, kiket meghívhat magához, akikkel újra beszélhet, de legalábbis unalomban ülhetnek a nappalijában és nézhetik, ahogyan pók szövi hálóját. Élelmet és vizet bőven hagyott hátra, akár egy hétre is elég lenne, nem fognak éhezni az állatai, és addig is a kutyája lesz az, aki vigyáz a házra.

- Ezt nagyon nem így terveztem.- mondta kissé csüggedten, miközben egy omladozó épületre nézett fel.Környezetét pedig leomló falak zaja, kiáltások hangja töltötte be, az emberek fejvesztve menekültek. S ott állt Metatron, piros, kék, sárga hawai mintás ingben, kék rövidnadrágban és strandpapucsban, kopasz fejét egy szalmakalap védte.- Nagyon nem…- csak ismerkedni jött és belecsöppent Amara dühödt viharjába. De ha már itt volt, hát hasznossá teszi magát, segít az embereknek, ahol csak tud, és a meg-megjelenő angyaloknak is. Hisz rég eltüntette a rejtő rúnákat, felfedte magát a Világnak.
Befordult egy sarkon, és mosolyba fordultak vén ajkai, olyan valakit látott, kit utódjának szánt Isten mellett. Oly kicsi a Világ, tényleg kicsi. S egy másik angyal, és ha jól emlékszik, akkor Zachariel névre hallgatott, kit kicsi Ophilia már meg is kért, hogy legyen segítségére.
- Oh, mi se természetesebb kicsi Ophilia. Már szaladok is.- szélesre tárta szárnyait és a könyvtáros mellé sietett, ki bár ismerős volt, de mégis mintha más lenne, de talán a vihar lehet az oka, vagy csak megint hallucinál.
- Hogy smint vagytok mostanában? Történt valami említésre méltó, még oda voltam? Már persze az egyértelműt leszámítva.- kérdezte csevegő hangon.- Nyugtasd le az elmédet és az érzelmeidet, legyenek olyan, mint egy csendes kis folyó, nyugodt. Gondolj úgy rá, hogy nem az egészet tartod meg, hanem az egyes részeit, az atomjait egyenként, könnyebbek mint egy madárnak a tolla.- szólt nyugodt és biztató hangon.- Oh, jut eszembe, itt kint szeretnéd a segítségem, vagy menjek be én is, és hozzak ki embereket?- vissza is tért bohókásabb viselkedéséhez, és a választól függően cselekszik. Ha kell, hát marad és beáll az angyal mellé, hogy tartsák az épületet, ellenkező esetben pedig szárnyra kap és berepül az omladozó épületbe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Utcák           - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 24, 2020 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Falcon
Only in the darkness can you see the stars
• Zene: Swan Lake
A feladatom, a kötelességem, ha úgy tetszik New Yorkba szólított. Drága fivérem kérte segítségemet a város védelmével szembe. Igyekeztem megtenni minden tőlem telhetőt, mely erőmben, tudásomban állt, hogy véghez vigyem. Az idő sürget és bár az angyalok számára csekélynek sem számít, amely megadatot a feladathoz.
Most mégis olyan, mintha nyakam szorítaná egy láthatatlan kötél gúzsba. Amara ereje napról napra nő és mi semmit sem teszünk ellene. Aligha tudunk felkészülni, hisz fogalmunk sincs, hogy valójában mivel állunk szembe. Talányokba bocsátkozhatunk csak, semmi többe.
Idő, melyből végtelen adatott meg, most mégis lejárt. Az ajtót egy fiatal férfi rántja fel, szó szerint, a hallottak, amiket állít szinte letaglóz.
San Franciscot elért Atyánk nővérének taglózó vihara. Hogyan? Miként? Hiszen New York felé tartott, nem az angyalok városának irányába. Lélegzetet is elfelejtek venni, mintha szükségem lenne rá. Zöldesbarna íriszeimet a fiatal férfira vetem, ajkaim enyhén nyílnak el.
Mi történt? Hogyan?
Hallgatom őt, a híreket, miként érkeznek sorra a város kapujához, milyen állapotba vannak. A felismerés és a lelkiismeretfurdalás egyvelege hirtelen csap mellkason. Rossz városba vagyok. Anélkül, hogy egy szót is szólnék, erőm felhasználva görbítem meg a teret, annyira, hogy röpke másodpercek alatt érkezzem meg San Francisco ezúttal nem is olyan kietlen utcájára.
Embertömeg hömpölyög. A levegőt beteríti a por és vér érdes szaga. Hallom, miként sikoltanak mellettem az emberek, löknek el az útból. Egy kisgyerek esik el, én pedig néhány lépéssel érek mellé, könnyed, mégis határozott mozdulattal húzom fel.
- A szüleid? – szakad fel a kérdés belőlem, szárnyaim bontom mindeközben. Nem  rejtem el valómat, nem szégyellem hovatartozásomat. Angyal vagyok, arkká emelt fel Atyám, s ekként is kell helyt állnom a világba. A gyermek hatalmas, tágra nyílt szemmel néz fel rám, fejét rázza meg. Nagyot kell nyelnem. A kétségbeesés sose ismert formákat ölt bennem.
Miként lehetséges ez?
Gyorsan tekintek szét az utcán, ismerős alakokat pillantok meg. Angyalok, kiket régen nem láttam már. Ismerem a nevüket, rangjukat, de többet aligha tudok róluk, legalább is az elmúlt harminc évben nem találkoztam velük. Mintha egy vákuum fogna körbe, s abból hirtelen tépnének ki.
Egyszerre fogok fel minden hangok, látok minden apróságot, melyre csak oda kell figyelni.
Hallom, hogy a mellettem tornyosuló ház alapzata miként reped meg. Sok időm nincs cselekedni, erőm használom fel, telekinézisem, hogy egybe tartsam a házat, tollaim felborzolódnak.
- Zachriel – szólítom meg az ismerős angyalt, aki a legközelebb vagy hozzám. – Tudnál segíteni? Minél több embert ki kell menekíteni a házból – ő egy harcos. Neki megvan hozzá az ereje. – Ameddig tudom, egyben tartom az épületet, de az én erőm is kiapad – egyszer legalább is, közben újra szétnézek s egy még régebbi ismerőst pillantok meg.
- Metatron – hangom lány és nyugodt, akkor is, amikor szívem hevesebben ver, mint valaha. – Szükségem lenne a te segítségedre is – kérem meg őt is. Nem parancsolok egyikükre sem, bízom abba, hogy tudják, mi a helyes cselekedet ilyen vészterhes időkbe.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

Emberi sikolyok, vad kiáltozások és a töredező beton mélyen zúgó morajlása tölti meg a hangokra érzékeny füleimet. Szemvilágom előtt szürreális jelenet bontakozik ki, afféle, melyhez hasonlót rég nem láttam már, nem voltam hiszen ott, mikor Gabriel alászállt, hogy véget vethessen az emberiségnek. Csutakos, vértől mocskos, szakadt ruhájú, zokogó halandóak szaladnak egyik irányból a másikba, kétségbeesetten s maguk sem tudván, hol lelhetnének igazán biztonságra. Füst, az élet vöröslő nedvének fémes szaga és az égett hús kesernyés aromája zúdul az orrjárataimba, habár mégsem a háborúk jellemvonásai sújtanak le igazán…
Amikor New Yorkban hasogatni kezdte az elmémet az angyali kommunikáció jól ismert pulzálása, és egyetlen hang helyett százak segélykérő zizegése özönlött a tudatomra, afféle aggodalom, melynek hatására kérészéltű momentumig sem gondolkodtam; értesítettem Drake-et és nyomban ide jöttem, nos, akkor sem készültem efféle látványra. Egy félbevágott város képére, melynek egyik felén keserűség és nyomorúság tombol,  míg a másikán a semmi kong üresen. Találkoztam már a vihar pusztításának lenyomatával, álltam már vele szemközt, s elmondhatom, hónapokig hevertem az érintését, ám egyetlen gyárépületet, egyetlen találkozót sem lehet mérlegre állítani egy egész várossal.
Szemdöldökeim aggódással, a lényemet mélyen szántó döbbenettel vonódnak egymáshoz. Kevesebb időnk van, mint azt hittem, azonban még San Francisco órájának ketyegése sem szűnt meg, még van kit megmenteni, még van kin segíteni. Hisz nem lehet, hogy egész nemzedékek, az emberiség egyik utolsó mentsvárának lelkei egyszerűen a Sötétség martalékává váljanak.
Mély, már-már hitehagyott sóhajjal vetem oldalra a tekintetemet, s az egyik beomlott aszfaltrész valószerűtlenül alakuló betonlépcsőin lefelé haladván ismerős angyalra leszek figyelmes. Úgy döntök, felé indulok meg, valahol ugyanis el kell kezdeni a segítségnyújtást. Hellyel-közzel meggyógyult szárnyaimat kitárva küzdöm le emberi ésszel felfoghatatlan momentumok alatt a közöttünk húzódó, több méteres távolságot, hogy aztán a tollaim suhogásával magamra vonván figyelmét, szólíthassam meg.
- Puriel… Megsérültél – állapítom meg a nyilvánvalót nem különösebb nyugodalommal. - Várj még, mielőtt bemászunk oda. Ha segíteni kívánsz, előbb magadat kell rendbe tenned – tanácsolom neki a felesleges formalitásokat s több évszázad lemarádásának pótlását kerülendő, miközben ballonkabátomban az üvegcséim után kutatok. Nem egyszer voltak már hasznomra a tollaim előre csomagolt hamvai és olajai, csupán azt bánom, ehhez a katasztrófához nem lesz elég az, amit magammal hoztam. - Mennyire súlyos? - pillantok szárnyai felé, melyet vér és finomszemű törmelék borít.
Nem sietek, nem sürgetem, noha élesen hallom a beomlott útszakasz alól a felszínre szűrődő segélykiáltásokat. Ha képes volna görcsbe ugrani a gyomrom, ezúttal bizonyosan megtenné...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zachriel


Utcák           - Page 2 76djYXd
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
szeráf
☩ Play by :
Dan Stevens
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
go falcons
──────────────── ────────────────
« Comment; oh, no • Szószám; 807 • Zene; danuvius »
« For life is terribly deficient in form. Its catastrophes happen in the wrong way and to the wrong people. There is a grotesque horror about its comedies, and its tragedies seem to culminate in farce. »
Kíséretként indult meg a hátramaradottakkal a város irányába. Egyikőjükkel sem osztotta meg a tervét, hogy ő nem fogja velük együtt átlépni a város kapuját. Se az emberek, se az angyalok történelmében nem volt rá példa örvendezve fogadták volna dezertőrjeiket, és elég néhány fajtársával találkoznia ahhoz, hogy a beszélgetés fonala előbb utóbb oda fusson ki. Kezdve az életben maradásának körülményeivel, az elmúlt közel harminc év történéseivel, amiket három évvel ezelőttig még talán ügyes hazugsággal el tudna fedni, de az utóbbiak túl sok problémát generálnának. Fejfájást, olyan párbeszédeket, amiket a háta közepére sem kíván, és amelyektől az évek óta gondosan elrejtett szárnyain is felállnak az ében fényű tollak. Beáll a sor legvégére, kivárja, míg mindenki átmegy az ellenőrzésen, végül az utolsó pillanatban búcsút int.
Ez volt az eredeti terv.

A saját szemeivel pusztán a vihar utáni pusztítást látta, először meredhetett az égen sötét felhők képében gomolygó előjelekre. Az ismerős érzés, amely évekkel ezelőtt felébresztette a meditatív állapotából, eltéveszthetetlenül futott végig a gerince mentén, és utólag visszatekintve, abban a szekundumban már tudta, nem tettetheti sokáig angyali mivoltát. Konkrétan nem fogalmazódott meg a gondolatai között, egy baljóslatú megérzésként suttogott a fülébe. Próbálta ignorálni, húzni, halasztani a felismerését, de a katasztrófa bekövetkeztével, és az utána őket köszöntő látvány előtt állva nehéz megmondani számított-e volna, ha előbb lép. Mégis elmondhatatlanul zavarja a hezitációja. Önös érdekből kifolyólag tartotta mindvégig titokban mire képes, de egyáltalán nem rossz szándék által vezérelve. A kölyök arcára rajzolódó érzelmek közül a félelem, és a harag üvöltött a legjobban, amikor őt a levegőbe ragadva lovallt menedék után. Ha Edgar-t is vitte volna, mind odavesztek volna. Ésszerű, logikus döntést hozott... amit ezúttal nem tud sikerként elkönyvelni.  

Idő híjján is kérdésekkel vagdalkozik a kölyök, miközben a csitítás, nyugtatás ellenére sem tudja hirtelen megmozdulás nélkül megközelíteni. A türelmével játszik a kritikus helyzetben, és nem hallgat a szóra. Biztonságban akarja tudni, legyen akármennyire is bosszantó olykor, most különösen a követelőzésével, amihez ha joga is van, szabad perce egyikőjüknek sincs. A körülöttük lévők menekülnek, dúl bennük az életösztön, hát ő miért nem adja be neki a derekát? Olyannyira rá koncentrál, a belérohanó, zavarodott nőt észre sem veszi, hogy kitérjen az útjából. Megragadja a karját, ne essen el, ám a fogás túl erősnek bizonyul, és kiáltás hagyja el a száját, ami a többiekével egybe olvadva alkot kánont.
Kizökkenve, a közvetlen környezetüknek ekkor szentel figyelmet. Eddig sem volt vak, látott, hallott, de sosem igazán, mert kizárólag Benjamin-nal foglalkozott. Sokan veszik körül az utóbbi érában megszokotthoz képest, az általuk vert zaj, a közelségük, az őket követő halál kellemetlenül csapja meg. Nem akar itt lenni, semmi jóra nem emlékezteti a jelenlegi helyzet, és mire visszanéz az emberfiúra, az már befelé tart az épületbe. A szeme sarkából, ahogy egyből utána iramodik, ismerős szárnyasokat észlel, és óhatatlanul fut végig minden ízén eredetileg miért nem akarta betenni a lábát a városba.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Utcák           - Page 2 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Sok évig, mialatt az emberiség talpra evickélt, azt hitte, van még esély. Úgy gondolta, sosem történik majd meg újra, hogy ennyi halált lásson... S most lám, az angyalnő zihálva terpeszti szárnyait, s engedi szabadjára kerúbi érzékei jó részét a levegőben, hogy könnyebben kutasson megrekedt túlélők után. A fájdalom, félelem, szenvedés, mint megannyi angyalpenge szúrják át, még mielőtt finomra hangolt hallása a föld felett vánszorgókon túlmutatva végül sikolyokat találna... Próbál összeszedett maradni, próbál koncentrálni, arra, hogy  mentse, akit még lehet.

Még zajlott az ételosztás, mikor a tucatnyinál is több emberrel körülvett Puriel szembesült a katasztrófa közeledtével. Az evakuáció felmerülése után azonnal összeterelte őket, de a vihar túl gyorsan ideért, ő pedig nem engedte ki őket az utcán menekülők közé, hisz látta, hogy már késő... Kapaszkodott beléjük, terelte őket, bújtatni, óvni akarta mindet, de az épületet is elérte a vég, s elvett tőle tízből hat embert... Szörnyű percek voltak ez az angyalnőnek, akit nem csak a jelen, de a múlt keserű emlékei sem hagytak nyugton. Ó, az aprócska csecsemő az anyja karjaiban... A kisdednek is lecsukta szemeit, örök nyugalma reményében.
A káosz kifejezhetetlen mértékben tépázta meg a várost; és Puriel szívét. Piciny, megmaradt, sokkos állapotban lévő embercsoportját még épp idejében bízta oda, hisz az utcákon vánszorgó túlélők között testvért is talált; tőle megtudta, hogy New York még áll, s oda megy mindenki, aki életben maradt. A nő mégsem csatlakozott, még nem, még itt van dolga...

Leszálláskor érzi, tollaiba miként vette be magát a katasztrófa miatt levegőben maradt nyirkosság és vér egyvelege. Ez utóbbi az övé is, hisz akkor, a romokban nem érdekelte, miként védi a halandókat. Szárnyai azonban ettől még úgy, ahogy alkalmasak voltak a repülésre: másképp nem segíthet, helyette viszont remél, hisz az nem lehet, hogy San Francisco népének zöme elpusztult...
Nem lehet.

Követi a fohászokat, a sikolyok süketítő fájdalmát, így talál bejutást egy alagút-szerű rendszerbe. Látását nem befolyásolják oly tényezők, mint a sötétség, habár úgy hírlik, maga a gonosz mászkál itt különböző ocsmány formákban, ő pedig, bár hiányzik belőle a félelem magva, egy pillanatra megtorpan, mielőtt beljebb merészkedne.  Mielőtt mozdulatait sietősre venné a könyörtelenül szívet mardosó segélykiáltások miatt, már most elhatározza, bármilyen mozgást is észlel, telekinézisét nem fogja sajnálni a hárítás miatt, így azt, ki elé, vagy mögé kerül, a pattanásig feszült Puriel azonnal falnak toloncol.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Utcák           - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 12:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Utcák           - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 27, 2020 7:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Just a little lesson
To:  Jessica

+18- Persze, hogy tudom, de a botnak is van vége... - meg a fasznak is, meg annak is, hogy mennyire lehet kiegyensúlyozni ezeket a súly és ügyesség dolgokat, én már csak tudom, ez az életem, csak annyit vállalni amennyivel elbírok. De ha ennek az apja vadász volt nincs itt semmi keresnivalóm, jó ég, még a végén elkap majd valami fattyú, hogy olyanokkal cimborálok, aki az övéire vadászik, ideges leszek, nem kicsit, hanem nagyon, nem csak a szavainak hála.
Nagyon nem csak a szavainak hála.
- Mi a picsa - érzem, hogy rántaná a kezem ahogy megfogtam, miután ő túrt a zsebembe, pofám leszakad, de számítok már rá, hogy el aljas geci, engedem, hogy forgassa a csuklóját, de nem ránt vele, az biztosisten hogy nem, engem nem ránt el, inkább elengedem. Kár volt megfogni egyáltalán akkor, amikor megláttam az utcán a szép vörös haját, hülyegyerek vagy te Darien, csak nem forogsz, hogy így át tudtak baszni a palánkon. Már nem bízom benne, merő gyanakvás vagyok, levegőt se tud venni anélkül, hogy én ne kapjam el, mit gondolt, mit hitt, mit képzelt, szuszogva kapkodom a levegőt felindultságomban, ha közelíteni akar felém én ellököm, a kezeit figyelem, a szemét, azt a rohadt gonosz, nemtörődöm szemét. Éppen csak a vállát nem vonogatja. Tudja mit jelent nekem ez a tárca? Fogalma sincs róla.
- Hát bazdmeg akkor talán nem kellett volna a zsebemben turkálnod ha nem viseled el! - hülye kamus na persze. Akkor bezzeg nem akart leverni amikor a falnak szorítottam és majdnem smároltunk, neeeem, akkor nem. Elhátrálok, elég ebből, bőven sok is volt.
Sarkon pördülök, hogy elhúzzak, nincs itt több dolgom, otthon van, a helyem is ott, elvégre holnap útnak indulok, hetekig nem jövök haza, de aztán... jó lesz minden.
Vissza sem intek, ahogy vissza sem nézek, egyszerűen magára hagyom a legügyesebb ugrifülest.

// Köszöntem, teljesen úgy emlékeztem ezt a hszt megírtam már Sad Ne haragudj.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 15, 2020 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To: Darien

- Az apám vadász volt megtanított, hogyan egyenlítsem ki a súly hátrányokat. Tudod nem mindig az van előnyben, aki nagyobb darab. Minél kisebb és rugalmasabb valaki annál hajlékonyabb. - magyarázom el neki, hogy súlyból még nem szabad ítélkezni.
Tudom nem erkölcsős, amit tenni készültem, de hát eddig sem voltam az. Az egyetlen erkölcs, amit betartok, hogy nem fekszek össze mindennel, ami lélegzik. Még csak az kéne, hogy teherbe essek. Nem lenne szerencsés 16 évesen kihordani egy gyereket. Főleg azok után, ami anyámmal történt. Valószínűleg egy ideig én sem lennék képes kihordani egyet anélkül, hogy ne halnék bele. De kitudja. Nem tudom mennyire ütöttem anyámra.
Keze szorítását érzem csuklómon és hiába fáj ellenállok és reflexből kicsavarom a kezét, megfordulok és elgáncsolva átdobom a vállam fölött.
- Ne haragudj, de nem igen viselem el, hogy hozzám érnek. - nézek le rá, majd kezemet nyújtom, hogy felsegíthessem.
- Tudom, hogy nem fogsz nekem hinni, de nem meglopni akartalak csak tanítani. Rámutatni a hibáidra, hogy tanulhass belőlük. Nem ártani akartam neked. - magyarázom el neki a félreértést. Nem gondolom, hogy hinne nekem, miért is tenné. Bár tény, ha elloptam volna az értékeit visszaadtam volna, amint észre veszi. De, hát nem mindig úgy sikerül minden ahogy tervezzük. És ez a jó az életben lévén, ha mindig úgy sikerülne ahogy akarom akkor unatkoznék és megörülnék.
A felvetésre csak sóhajtok.
- Legyen. Meghívlak enni csak, hogy lásd tényleg nem ártani akartam neked. - egyezem bele a feltételébe és elindulok felé. Testi kontaktust nem kísérlek meg ezek után, már így is kilehet miattam.
- Gyere. - invitálom, hogy kövessen és az egyik boltba vezetem ahol a pultos lány nagy mosollyal az arcán köszönt engem.
A pult tele van szendvicsekkel, pék sütikkel és innivalóval. Megkérik az árát, viszont isteni finomak. Míg más casinokban és kocsmákban veri el a pénzét addig én itt teszem meg.
- Látom új polcot vettetek. - mosolygok az eladóra, aki nagy lelkesedéssel mond igent.
- A szokásosat? - kérdezi tőlem. - Ő csak nem a barátod? - vigyorog rám. Na persze, mintha eddig lett volna valaki az életemben apámon kívül.
- Igen a szokásosat és nem, nem a barátom. Csak most találkoztunk és, hogy kiengeszteljem a baklövésemért meghívóm enni. - magyarázom a barna hajú lánykának a szitut.
- Te mit kérsz? Bármit választhatsz úgy is én fizetek. - kérdezem újdonsült társamtól, majd ismét a lányhoz fordulok. - Apád itthon van?

From: Jessica
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Utcák           - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 15, 2020 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Just a little lesson
To:  Jessica

+18A meddő csodálkozásom hamar olvad ellenszenvvé. Istenem, mekkora arca van, hát már azzal is kiütötte volna csóró részegest. Tekintetem végig svenkel a szikár izmain, képtelenség, hogy ez a csaj azt a férfit, ilyen játszi könnyedséggel a padlóra hajítsa.
– Menj már, ez a tag vagy száz kiló, veled meg a vaságyat mérik negyvennek! – biztos, hogy van valami földöntúli képessége csak még nem tud róla. Ilyen még a legelbaszottabb  komédiákban sincs, maximum képregényben.
Imádom, ahogy hülyének néz, de édesem, én sem ma kezdtem, nyugodt lehetsz efelől. Tenyerének óvatos tapintása redőt gyűr a nadrágomon, felpezseg a vérem, végtére csak egy nő ért éppen hozzám. Ez az egész még rohadt jó is lehetne, ha nem volna egy utálatos picsa, aki az én verítékkel és majdhogynem vérrel szerzett vagyonom,akarja magáévá tenni. Ráfogok a csuklójára, csontos ujjaimmal bilincsébe zárom roppanékony alkarját. Ki kéne tépni a benne feszülő inakat és azt a nyakára kötni matrózcsomóba.
– Mi faszt képzelsz magadról? – ösztönösen fröcsögök felé, ütőere az ujjbegyem alatt lüktet. Kedvem lenne a körmömmel kósza félholdakat nyomni a vékony bőrbe, sőt, a legjobb lenne, ha vére is fakadna. Elönti az agyamat a szar, mit hitt? Hogy csak így, simán kikapja a zsebemből a szajrét? Hogy teljesen fogyatékosnak néz? Valami tehetségtelen hülyegyereknek, aki tegnap csórta el élete első csokiját a kisboltból? Mivel éppen azt emlegeti, hogy képzett közelharcos, direkt úgy állok, hogy védjem becses testrészem és annak sem adok esélyt, hogy az orrom homlokkal küldje fel az agyamba.
– Kérj bocsánatot!  – üvölteni lenne kedvem, de a hangomra harapok, nem akarom megijeszteni végtére mégiscsak megmentette a seggemet a szupererejével.  – Soha többet eszedbe ne jusson! – ellököm magamtól, pulzál bennem a káosz szele, azt is leszarom ha az alkesz mellett rogy össze. Mondjuk ennyire nem vagyok erős, de bárcsak lennék. Vibrál belőlem a feszültség, hát menten agyfaszt kapok! Marhára gyűlölöm, ha lenéznek.
– Inkább neked kellene bujkálnod! Egy sorstársadtól lopsz? Komolyan? Ennyire nem megy mástól? Szeretnéd, hogy segítsek? Adjak én is tanácsot? – a harag felismerhetetlenségig gyűri az arcom, mindig csalódok a nőkben, azt hittem ez a Lara Croft kevésbé lesz kiállhatatlan. Anyámnak volt igaza, nem érdemel meg engem senki.
– Igazán nagyra becsülöm, hogy leütötted azt az alkeszt, de azt hiszem nincs már miről beszélnünk! – hátat fordítok neki, lehet, hogy hiba, amilyen amazontermészetű, de leszarom. A düh a torkomba fecskendezi a mérget, a savanyú íz kimossa belőlem az szolidaritás hamvába hulló magvát is. Egyébként is, ő akart meglopni, tehát az ő kurvaanyját.
– Ennél nem tudom van-e lejjebb. – még egy csakazértis mondatot felé böfögök és, ha nem jön utánam, minimum térden csúszva elhagyom az épületet.
– De engesztelésképpen meghívhatsz kajálni.– megállok egy pillanatra, a mellkasom sűrűn emelkedik, próbálok lehiggadni és az összes erőmet egy csokorba gyűrve igyekszem nem kitaposni a belét. Az éhség meg nagy úr, ha fizet egy hamburgert valahol, akkor szent a béke, de még a béka is.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7