Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

A rég nem látott kerub atyánk által tökéletesre szabott ábrázata fájdalmas grimaszba torzul szárnyának próbálásánál, ezért hát ismerősen csengő szabadkozását hallván felfelé görbül az egyik szemöldököm. Különös, olykor milyen kényelmetlenül is hasonulunk a halandóakhoz, legalábbis azokhoz a példányokhoz, kik semminemű imádság árán nem látnák be esendőségüket. Olyanokhoz, mint Drake.
Kíváncsi volnék, miként birkóznak meg a New Yorkba érkező menekültekkel, s egy halovány, kérészéltű momentumra belém hasít az érzet; ott kellene inkább segítenem. Azonban csakhamar kiűzöm a fejemből a sületlen gondolatfoszlányt, elvégre, amíg az emberek nem tanulják meg machinálni az idő és tér kontinuumát, addig rám itt van szükség.
- Miként esett el a város? Nem tartott ki a védelme? - érdeklődöm csöndes hangon, várván, míg Puriel megfordul s szárnyait szabaddá teszi nekem. Nem itt s nem most volna a helye a testvérem vallatásának, azonban tudnom kell, mi az, ami ehhez a katasztrófához vezetett. Mi az, mellyel hamvában holt ötlet volna New Yorkban próbálkozni… Hogy egyáltalán volna-e értelme az angyalok erejére összpontosítani a stratégiánkat, vagy az idő szűkében újabb megoldást kellene találnunk? - Valóban akadhatott volna kellemesebb módja is egymás viszont látásának – értek egyet vele, mialatt ellátom a szárnyait. Az olajat elégséges leheletvékonyan felkennem a sérülésekre, hogy amazok melengető pulzálás és gyér fényjelenség kíséretében összeforrhassanak. - Azonban hiszem, lesz még alkalmunk békés találkozóra. Készen vagyok – tudatosítom vele, mit vélhetően ő is összetéveszthetetlenül érzékelt. Az üvegcsét visszasüppesztem a kabátom belsejébe, majd homlokomat ráncolva pillantok el a beomlott alagút irányába.
Megvolna a gyors és hatékony módja a környék feltérképezésének, ám félő, a végére a New York-i útra nem maradna erőnk, főként a nyakunkban egy, netán több halandóval.
- Keressünk beomlási pontokat, illetőleg ha tudomásod van lejárókról az alagútba, azok környékét is fel kell térképeznünk. A köztes szakaszokon egyelőre feltételezzük, nincsen halandó – biccentek felé, mialatt az óvatosság oltárán adózva higgadt tempóban indulok meg a föld alá. - Az erőforrásainkat is tartalékolnunk szükséges, Puriel, hacsak nem társul hozzánk valaki, aki a mentést követően rögvest tovább is szállítja az embereket – teszem hozzá kelletlenül, ugyanis még mindég különösen nehéz elfogadni egykori hatalmunk drasztikus megcsappanását. Ha nem hagyott volna el minket az Úr, ha nem volna zárva a Mennyek kapuja, tán San Francisco sem esik el. Ám felesleges a történések alternatíváiba ásni magunkat, a jelent ezen momentumokban éljük azokkal a feltételekkel, amelyek adottak a számunkra. Az érzékeink még nem tompultak el, a szárnyaink még a helyükön vannak, s állóképességünk sem hagy cserben minket mérföldek távlatában sem. Ez pedig éppen elegendő ahhoz, hogy felderítsük a túlélőket, méghozzá sikerrel.
A közelben különös fény villan, majd egy zseblámpáé, s másodpercekkel később egy bizonytalan lány hangja társul a jelenséghez. Halandó szemnek sötét van az alagútban, ezért sem ér meglepetésként a tény, elkerülte figyelmét a hátunkhoz simuló, egyébiránt csakugyan éjfekete szárnyaink jelenléte.
- Az Úr angyalai vagyunk. Aggódnod nem szükséges – biztosítom, majd helyt hagyok Purielnek a meggyőzésre. Temérdek jellemvonását figyeltem már meg a röpke éltűeknek, többek között azt is, gyakorta fordítanak nagyobb bizalmat a saját nemüket gyarapító idegenekbe. Ezért hát, míg a kerub megbecsüli a sérülés mértékét és a halandó együttműködését, tovább lépdelek, felmérni a viszonyokat. Olykor-olykor különös hangok érnek el a füleimhez, ám nem vagyok benne biztos, a visszhang csalfa játéka szórakozik-e az érzékeimmel, vagy valóban rejtezik még valami méterekkel előttünk?
- Vannak társaid a közelben? Másik lejárat talán? - fordulok a lányhoz, majd Purielnek szegezem a szemeimet, néma kérdést intézvén hozzá; szükséges asszisztálnom a seb ellátásában?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Online
Metatron


Utcák           - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Team Falcon!!

- Egy farmon neveltem néhány nyulat, kukoricát termesztettem és éltem a farmerok életét, tudod, fűszál a számban, szalmakalap, overál, kockás ing, és ilyesmik. Nem volt kedvem megnézni az angyalok polgárháborúját… megint.- talán valami bővebb magyarázatra várt, többre, valami olyanra, aminek van értelme is. Sajnos akkor csalódnia kell az ifjú angyalnak. Nem volt ilyen. Metatron egyszerűen belefáradt abba, hogy látnia kell, ahogy újra és újra egymásnak esnek az angyalok.- Awwh… ez nem jó hír, már az, hogy pusztít, kár volt ennyi időre bezárni, csak még mérgesebb lett. Mindig mondtam, hogy legalább valami olvasnivalót adott volna Amaranak, hogy elterelje a figyelmét a bosszúról. A tervének egy része, hogy embereket mészárol, csak egy része. Akkor végre valami hasznosat is csinálnak azok az angyalok.- ezt kellett volna már a kezdetektől, nem egymással kakaskodniuk, hanem Isten távozása után az embereket védeni, oltalmazni őket, a démonoktól és saját maguktól is ha szükséges.
- Shaj… még egy, aki a régi utat követi. Na majd ha megnősz, akkor máshogy látod, pici Ophilia. De azért jó tudni, hogy a lényeget hallottad meg te is.- orrlyukain át fújta ki a levegőt, és hangjában némi megrovás, oktatás bújt meg. Azt hallani meg, amibe bele tudnak kötni, tipikus tini viselkedés.- Többre is képes vagy, mint gondolnád, de majd később visszatérünk rá.- széttárta szárnyait, felemelte karjait, kifújta a levegőt, ellazította a testét és becsatlakozott az épület megtartásába.
- Ügyes volt Zachariel, ha van még valaki, akkor hozd ki őket, ha túl sokan vannak… hát dobáld ki őket az ablakon, nincs halál, maximum kicsit mérgesek lesznek utána, de legalább életben maradnak… vagyis újra élni fognak.- bonyolult volt ez a mostani helyzet, de inkább beszélt sokat és feleslegesen, mintsem tudomást vegyen arról, hogy elég rég kellett ennyire igénybe vennie a képességeit. Vénségére még elpuhul itt a végén, kellene valami angyal viagra.
- Hallották a hölgyet, shushushu, mondják el annyi embernek, amennyinek csak tudják, szaporán.- legördült egy verejtékcsepp a halántékán, miközben a szavak elhagyták az ajkát.
- Öreg angyal nem vén angyal, pici Ophilia, menni fog az akár négy perc és egy másodpercig is. Csak bízd rám, ti pedig menjetek és tegyétek a dolgotok. Ha esetleg néhányan mégis az épület vagy épületek alatt ragadnak, majd utána kiszedjük őket, most próbáljatok meg annyit megmenteni, amennyit csak tudtok.- mondta nyugodt, lágy hangon. S bár nem volt ark, de nem is volt egyszerű angyal, Isten tollnoka, az első Iphraeme volt, Metatron, ezer és ezer éve volt arra, hogy tökéletesítse a képességeit, egy ilyen épület nem fog ki rajta, addig tartja meg, még csak képes rá, még rá nem omlik az egész. S egyébként is túlélné, maximum a ruhája látná a kárát.
reveal your secrets

Puriel


Utcák           - Page 2 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Reagok :
36
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Röptében lentebb érzékelte szárnyas testvéreinek körvonalát, ahogy messzebb, az égen is nyugtázta a felbukkanó, egy-egy sziluettfoltot. San Francisco angyalai teszik, amit kell. Azonban nem talál rá elegendő felszabadítani való időt, hogy az alakokhoz arcokat, s ezáltal személyeket társítson, a prioritás máshol helyezkedik: ott, ahol mindig is lennie kellett teremtésétől fogva. Az embereken. Higgadtsága rozoga, hisz felkavarták a történtek, mindazonáltal sürgetően érik el a segélykiáltások egy barátságtalan alagútrendszer mélyéből, hát indulni készül. Mégsem lepődik meg, amikor a háta mögül szárnysuhogást hall, ez az egyetlen hang, mely biztatóan furakszik hallószervébe. A nő oldalvást fordul, s Cassael pillantásába fonhatja sajátját. Jobb esetben azok a kék íriszek barátságosan csillannának fel, azonban e helyzet megfakítja, s elveszi az üdvözlés szokványos módját. - Cassael... - ejti a megkönnyebbülés sóhajával, hiszen az angyalférfi segítsége kétség kívül áldás. Persze hallja a megállapítását a szárnyairól, és azt is tudja, hogy a szeráfnak igaza van; könnyebben mozogna, és könnyebben menthetne, ha nem hátráltatnák szárnyai. Automatikusan jobb oldalon pillant háta mögé, kissé kiterjeszti hozzá tollazatát. A mozdulat önmagában sikeres, de mindeközben a szárnyvégekig nyilall a lüktető érzés, és ez a nő arcán is nyomot hagy. - Valószínűleg zúzódás. Tudom használni őket, csak... - csak nehezebben, tenné hozzá, de előbb győz a józan ész, hát megrázza fejét, és inkább segítségkérőn fordul Cassaelhez, aki eközben már feltételezhetően folyékony gyógyítását kutatja. - Igazad van. - e apró beismerés nélkül is biztos benne, hogy társa nem hadakozna ellátásának kapcsán, megfordul hát, hogy rálátást biztosítson szárnyterületeire. - Kár, hogy ily körülmények között látjuk viszont egymást. - susogja, habár csakhamar abbamarad csacsogása, s türelemmel, hangtalanul próbálja viseli a következő pillanatokat.
- Van valami javaslatod? - fordul fivére felé, de csak miután túl lesznek az szárny-ellátáson. Puriel javasolhatja, hogy szakaszonként, angyali gyorsasággal haladjanak, de a szeráf minden téren tapasztaltabb, így csak az ő válaszának/tanácsának függvényében indul meg végül az alagútrendszer belsejébe.

Bármilyen sebességgel is haladjanak, a szapora légzés, a heves szívdobogás, a levegőben terjengő friss vér elegye messze megelőzi a falnak dőlt női alak körvonalait. Puriel ösztönösen lesz óvatosabb, mely haladásában is meglátszik. A lánynál zseblámpa van, azonban biztos benne, hogy érzékei nem csaltak, mikor a lámpa fehér fénye előtt kéket látott felvillanni, majd eltűnni. Minden esetre, kezeit engedelmesen emeli fel, mintegy jelezvén, nincs mitől tartani. - Nyugalom kedvesem, segíteni jöttünk - kommentálja érkezésük mibenlétét a tőle telhető leglágyabban. Mivel regenerálódás céljából nem volt lehetősége elrejteni szárnyait, és csupán összébb húzva pihennek hátán, azok feltűnhetnek, mely talán megerősítésnek is kisegíti szavai mellé. - Fájdalmasnak tűnik... megengeded, hogy megnézzem? - figyelmét nem kerüli el a felkar sérülés, de szerencsére úgy tűnik, ennyivel megúszta az ittlévő. - Hogy kerültél ide? - kérdezi, ámbár ha Cassaelnek is van a nővel szemben hozzászólása, természetesen megvárja, s ezután szól ő.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 5:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


622
Szó
San Francisco Bukása

@Puriel, @Cassael  & & Essie  


Szép napnak ígérkezett pedig. Reggel még fel sem merült bennem, hogy nem sokkal később ekkora káosz törhet ki. Kint ácsorgom, hazafelé készülődöm. Még nem ért véget a munkaidőm, csak egy kis szünet, utána még 30 perc és már itt sem vagyok. Terveimet a  semmiből megjelenő sötét szélörvény zavarja meg. Nem teketóriázom, rohanok vissza a laborba értesíteni az embereket, hogy mars ki az utcára, aztán pedig meneküljenek, ha lehet fegyelmezetten. Apám miatt nem aggódom, ma a városon majdnem kívül tevékenykedik, az örvénnyel átellenben, gond nélkül ki fog jutni a kapun. A szakértelme miatt úgyse hagyják meghalni. A vőlegényem ma szintén szabadnapos, minden bizonnyal neki se lesz baja. Aggódhatok hát a beosztottjaimért. Ki azt hiszi csak ugratom, ki pánikba esik élből, de egészen jól haladok. Sikerül mindenkit kiküldenem, s csak egy pillanatra állok meg, hogy számba vegyem, tényleg az összes beosztottam kint van-e már, amikor hatalmas robajjal bedől a bejárat. Csodás, arra se jutok ki! Van még egy lehetőségem, 6-7 méterrel alattam a generátoroktól nyílik egy folyosó hátulra a csatornarendszerbe. Az épület vészesen megrázkódik, én pedig döntök, nem jó ötlet a lépcső. Átvetem magam a korláton. Ez fájni fog... Szárnyaim kicsapódnak a hátamból, igyekszem verdesni velük, hogy ne teljes erővel becsapódjak, nem tenne jót egy törött láb. Persze, jó eséllyel úgyis kimegy a bokám földetéréskor. Vagy mégsem. Ugyanis még mielőtt a talpamon landolnék, fennakadok valami fémcsövön, ami rondán belemélyed a karomba. Felordítok a fájdalomtól, de túlságosan hajt az adrenalin, szárnyaimat visszarántom a hátamba, s végig szaladok a folyosón. Bárhogy keresem, sehogy sem találom az ajtó kulcsát. milyen jellemző… idegesen nyúlok a zsebembe a bicskámért, majd egyetlen gyors vágással ketté vágom az egyik ajtó mellett futó vezetéket. Sérült kezemmel ráfogok, amíg az épet az ajtó alsópántjára helyezem, hogy az árammal megolvaszthassam a fémet. Amint folyóssá válik nagyjából kijjebb rángatom az alsó részt, egy követ csúsztatok a résbe, hogy meghűlve ne forrjon ismét össze, majd nekiállok a felsőnek is. A hátam mögött potyogó kődarabok nem segítenek a koncentrálásban, ahogy az áram munkája nyomán keletkező forróság se, de végül sikerül a felsőt is leolvasztanom. Kapkodó mozdulatokkal nyitom ki az ajtónak a kilinccsel átellenes felét. Szerencsémre sikerül kikerülnöm mind a két forró pántmaradványt, így további sérülések nélkül, de erősen tántorogva megúszom a kijutást. Remegő lábakkal tántorgom a szomszéd falhoz, hogy a hátamat nekivetve lecsússzak rajta, pár perc pihenőre. Csak most veszem észre mennyire remeg a testem. Ez szoros volt... Fejem a falnak döntöm, felnézve arra, amerre a mennyezetet sejtem. Világítás nincs, de tudom, hogy itt nagyjából biztonságban vagyok. Én magam felügyeltem ennek az alagútnak az építését, noha pusztító földöntúli viharok helyett robbanásra terveztem, aligha van biztonságosabb hely a környéken ennél.
Amint végre túl vagyok az első sokkon, a fájdalom is újra a karomba mar. Kifelé jövet kidobtam a hátizsákom, amiben a zseblámpám is volt, most pedig nincs erőm tapogatni a környéken, így apró energiát passzírozok ki a testemből, hogy lágyan villódzó, kékes fényénél megkeressem a csomagom. Pár lépésre fekszik csak tőlem, így a lábamat használva közelebb húzom magamhoz.Kikeresem a zseblámpám, hogy szemügyre vehessem felkarom sérülését. Magamtól elfele fordítva kapcsolom fel, félig elfordítva a fejem, hogy minél kevésbé marjon a szemeimbe a hirtelen fény. Sebemre irányítva nem tudom megállni, hogy fel ne szisszenjek. Elég csúnya de szerencsére nem mély, és néhány másodperc után azt is sikerül megállapítanom, hogy se artériát, se nagyobb vénát nem ért. Közben lépteket hallok, amelyek határozottan közelednek. A hangok nem tűnnek ellenségesnek, de azért jobb az óvatosság.
- Kik vagytok? - kérdem, rájuk vezetve a zseblámpa fényét. Ha hajlandóak megállni, vagy gyorsan bemutatkoznak, úgy nem világítok az arcukba, hanem megtartom a mellkasuknál a fényt. Egy nő, és egy férfi, ez már biztos. Van bennem némi balsejtelem ugyan - aggodalmas óvatosság -, de inkább arra teszem le a voksom, hogy segíteni szándékoznak, nem ártani. Azt praktikusabb a föld felett megtenni.


reveal your secrets

Ophilia


Utcák           - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 26, 2020 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Falcon
Only in the darkness can you see the stars
• Zene: Swan Lake
Sokáig nem húzom az időt, amint Zachariel figyelmét nekem szenteli, rögtön kéréssel fordulok felé. Remélem, hogy nem fogja bánni. Messze áll tőlem, hogy ilyen határozottan kérjek bárkitől is bármit. Egykoron csak egy irattáros voltam. Mostanra ez a titulus egy kicsit megváltozott. Kötelességemnek érzem segíteni az embereket, az angyalokat irányítani. Noha, ha engedik még. Tekintetem sokáig nem időzik el a fiatalnak tűnő harcoson, zöldes íriszeim újra a toronymagas házra fókuszál. Leginkább arra, hogy egybe tartsam. Málló vakolat darabjai zuhannak a föld felé, port kavar fel. Siránkozó, jajgató emberek szaladgálnak körülöttünk.
- Köszönöm – lehelem elhalóan, de biztos vagyok benne, hogy Zachriel hallja a hangomat. Oldalra tekintek, s a tömegbe, feltűnő jelenséget kelt Metatron. Kit oly régen nem láttam. Ez nem annyira furcsa, hisz testvéreim jó részével nem találkoztam, mióta a háború a két fivér között kitört. Idelent pedig mindig más vonta el a figyelmemet.
- Merre voltál? – vonom össze enyhén a szemöldököm, rákapó pillantásomból az értetlenkedést láthatja csupán. – Amara pusztít a városba, ő képes még az embereket megölni. Vélhetőleg ez a terve. Nem tudom, hogy merre van Michael, angyalai segítik ki a városból az embereket, New York irányába – avatom be noha sietősen, mégis nyugodt hangon. Közben pedig minden energiámmal azon vagyok, hogy az épületet egybe tartsam.
- Mi angyalok nem érzünk – szúrom közbe, nem kioktató hangon, legalább oly nyugodtan, mint ő is. Kérdésére azonban egyből tudom a választ. – Idekint. Segíts megtartani az épületet, egyedül nem leszek rá képes. Nem sokáig… - s mintha csak végszóra ért volna vissza Zachriel is, két félelemtől reszkető emberrel és egy ájulttal.
- Sokan vannak még bent? Ki kell hoznunk mindenkit, Amara képes elpusztítani őket, ha alá szorulnának – vetek esdeklő pillantást a harcos angyalra. – A város északi pontján segítenek az angyalok kijutni a városból – pillantok a két emberre. – Kérem, buzdítsanak mindenkit arra, hogy induljanak meg arra – érintem meg puhán az egyikőjük karját. Barna íriszeibe látom a megnyugvást, határozottan bólint és húzza is magával azt, akivel kijött az épületből.
- Ki kell ürítenünk az utcát, a környéket. Kérhetek segítséget, ha sokan vannak még az épületbe – pillantok újra Zachrielre, majd Metatronra. – Legfeljebb öt percig tudjuk az épületet egyben tartani, ketten. Egyedül talán menni fog három-négy percig. Nem csak az épületből, de annak környékéről is el kell terelni az embereket. Rád bízhatom ezt? – kérdezem tőle, továbbra is nyugodtan. Az idő sürget minket, ha az épület összeomlik, az hatalmas port tud kavarni, amelyek elvakítják majd az embereket. Pánik lesz úrrá rajtuk, eltapossák egymást. Törmelékek alá szorulnak páran. Túl sok kockázattal járna, ha hagynánk.

reveal your secrets

Zachriel


Utcák           - Page 2 76djYXd
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
szeráf
☩ Play by :
Dan Stevens
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 11:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
go falcons
──────────────── ────────────────
« Comment; oh, no • Szószám; 439 • Zene; danuvius »
« For life is terribly deficient in form. Its catastrophes happen in the wrong way and to the wrong people. There is a grotesque horror about its comedies, and its tragedies seem to culminate in farce. »
A nő kiáltásának utóhangja a fülében cseng, amikor a Menny irattárosa őérette szól. Évtizedek óta senki nem szólította az Atyjuk által adatott nevén, csupán rövidítését használta a beolvadáshoz, és ez egy kelletlenül szentimentálisabb pillanatot eredményez idegességgel társulva. Megindított lépte lelassul, lendületét visszafogva puhán érinti talpa a földet, és várakozón tekint az angyalnőre a folytatásért a nevének viszont kiejtésével.
- Ophilia. - Fogalma sincs mire számítson, esetlegesen készüljön. A türelmetlenség bosszantóan liheg a nyakában, ahogy az épületbe már beszökött kölyökre gondol a többi rászoruló terhére, és a segítségkérés az egyszerűségénél fogva nem fordult meg a fejében. Automatikusan bólint rá, és leplezi megkönnyebbülését, ahogy tekintete a mennyekből kitagadásuk előtt utoljára látott angyalnőéről a roskadozó betonszörnyetegre vetül. Az utóbbi években kizárólag az emberek egy kisebb csoportját támogatta az ő tudtukon kívül, kizárólag fizikai erejét használva, mikor látóhatárukon kívül esett, és ez nem jelenti azt most ne érezné ugyanúgy a késztetést, ne lenne kötelességtudata az emberiség felé. Ez azt jelenti egy bizonyos felé kivételesen többet érez.
- Persze. Máris megyek. - Az írnok felé egy biccentést intéz, talán volt egy évszázada is, mikor utoljára látta alakját. - Metatron. - Az udvariaskodást vagy az érdeklődést a hogyan létük felől mellőzi. Úgy fest egyikőjük sincs tisztában a helyzetével, amit áldásosnak él meg több okból is.
Szárnyait továbbra is elrejti, az épület belsejét nem ismeri jól, lenne-e egyáltalán helye kényelmesen mozogni tőlük vagy inkább akadályoznák. Érzi kissé be van rozsdásodva. A bejutását légáramlat kísérli a sebességénél fogva, de érzi. Az egyik kifelé rohanót hajszál híján nem döntötte fel az aulába érve, ahol az eseten túllendülve koncentrál Benjamin-ra. Ha elég gyorsan találja meg, hozza ki... Megáll egy szekundumra, hogy rá koncentráljon, az általa keltett zajokra, a hangjára, és hála az égnek nem esik nehezére kihallania a többiek közül. Közel van, és ő azonnal cselekszik. Rajta kívül még két másikat észlelt a folyosón, ahol egy pillanat múlva, számukra a semmiből felbukkanva ott terem, hogy radikális módszert alkalmazva vigye ki valamennyiüket.
Nem volt kíváncsi a fiú követelőzésére vagy a szitkozódására, így a telekinézis segítségével fejbe verte egy széklábbal, ügyelve rá baja ne származzon belőle, csak elveszítse az eszméletét. A másik két halandót nemes egyszerűséggel húzta közel magához, hogy amiként érkezett, úgy jusson ki velük, még azelőtt az instabil plafon rájuk szakad.
- Csak eszméletlen. - Kiérve egyedül találja-e az építményt egyben tartó angyalt vagy Metatron társaságában, annak fényében jegyzi meg neki vagy kettejüknek a lefektetett kölyök állapotát, aki nem szorul gyógyításra. A vele lévők összezavarodottan tekintenek rá fel. Szemmel láthatóan kutya bajuk a rájuk telepedett poron kívül.
- Menjenek minél távolabb a környéktől. - Távolabb lép tőlük, és ismét érzékelésére hagyatkozik, hogy meghatározza a bentiek helyzetét, hova kell mennie.
reveal your secrets

Online
Metatron


Utcák           - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Falcon punch!

Teltek a napok és hetek, egyre inkább úrrá lett rajta a vágy mások társasága iránt. A bukott angyal volt a kapudrogja, újra hallhatta más hangját, és nem csak a kutyájának beszélt, ami talán még nem olyan hatalmas baj, de amikor már választ vélt hallani, az már talán okot adott az aggódalomra.
Csak egy rövidebb időre tervezte, hogy magára hagyja a farmját, még új ismerősöket talál, kiket meghívhat magához, akikkel újra beszélhet, de legalábbis unalomban ülhetnek a nappalijában és nézhetik, ahogyan pók szövi hálóját. Élelmet és vizet bőven hagyott hátra, akár egy hétre is elég lenne, nem fognak éhezni az állatai, és addig is a kutyája lesz az, aki vigyáz a házra.

- Ezt nagyon nem így terveztem.- mondta kissé csüggedten, miközben egy omladozó épületre nézett fel.Környezetét pedig leomló falak zaja, kiáltások hangja töltötte be, az emberek fejvesztve menekültek. S ott állt Metatron, piros, kék, sárga hawai mintás ingben, kék rövidnadrágban és strandpapucsban, kopasz fejét egy szalmakalap védte.- Nagyon nem…- csak ismerkedni jött és belecsöppent Amara dühödt viharjába. De ha már itt volt, hát hasznossá teszi magát, segít az embereknek, ahol csak tud, és a meg-megjelenő angyaloknak is. Hisz rég eltüntette a rejtő rúnákat, felfedte magát a Világnak.
Befordult egy sarkon, és mosolyba fordultak vén ajkai, olyan valakit látott, kit utódjának szánt Isten mellett. Oly kicsi a Világ, tényleg kicsi. S egy másik angyal, és ha jól emlékszik, akkor Zachariel névre hallgatott, kit kicsi Ophilia már meg is kért, hogy legyen segítségére.
- Oh, mi se természetesebb kicsi Ophilia. Már szaladok is.- szélesre tárta szárnyait és a könyvtáros mellé sietett, ki bár ismerős volt, de mégis mintha más lenne, de talán a vihar lehet az oka, vagy csak megint hallucinál.
- Hogy smint vagytok mostanában? Történt valami említésre méltó, még oda voltam? Már persze az egyértelműt leszámítva.- kérdezte csevegő hangon.- Nyugtasd le az elmédet és az érzelmeidet, legyenek olyan, mint egy csendes kis folyó, nyugodt. Gondolj úgy rá, hogy nem az egészet tartod meg, hanem az egyes részeit, az atomjait egyenként, könnyebbek mint egy madárnak a tolla.- szólt nyugodt és biztató hangon.- Oh, jut eszembe, itt kint szeretnéd a segítségem, vagy menjek be én is, és hozzak ki embereket?- vissza is tért bohókásabb viselkedéséhez, és a választól függően cselekszik. Ha kell, hát marad és beáll az angyal mellé, hogy tartsák az épületet, ellenkező esetben pedig szárnyra kap és berepül az omladozó épületbe.
reveal your secrets

Ophilia


Utcák           - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 24, 2020 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Falcon
Only in the darkness can you see the stars
• Zene: Swan Lake
A feladatom, a kötelességem, ha úgy tetszik New Yorkba szólított. Drága fivérem kérte segítségemet a város védelmével szembe. Igyekeztem megtenni minden tőlem telhetőt, mely erőmben, tudásomban állt, hogy véghez vigyem. Az idő sürget és bár az angyalok számára csekélynek sem számít, amely megadatot a feladathoz.
Most mégis olyan, mintha nyakam szorítaná egy láthatatlan kötél gúzsba. Amara ereje napról napra nő és mi semmit sem teszünk ellene. Aligha tudunk felkészülni, hisz fogalmunk sincs, hogy valójában mivel állunk szembe. Talányokba bocsátkozhatunk csak, semmi többe.
Idő, melyből végtelen adatott meg, most mégis lejárt. Az ajtót egy fiatal férfi rántja fel, szó szerint, a hallottak, amiket állít szinte letaglóz.
San Franciscot elért Atyánk nővérének taglózó vihara. Hogyan? Miként? Hiszen New York felé tartott, nem az angyalok városának irányába. Lélegzetet is elfelejtek venni, mintha szükségem lenne rá. Zöldesbarna íriszeimet a fiatal férfira vetem, ajkaim enyhén nyílnak el.
Mi történt? Hogyan?
Hallgatom őt, a híreket, miként érkeznek sorra a város kapujához, milyen állapotba vannak. A felismerés és a lelkiismeretfurdalás egyvelege hirtelen csap mellkason. Rossz városba vagyok. Anélkül, hogy egy szót is szólnék, erőm felhasználva görbítem meg a teret, annyira, hogy röpke másodpercek alatt érkezzem meg San Francisco ezúttal nem is olyan kietlen utcájára.
Embertömeg hömpölyög. A levegőt beteríti a por és vér érdes szaga. Hallom, miként sikoltanak mellettem az emberek, löknek el az útból. Egy kisgyerek esik el, én pedig néhány lépéssel érek mellé, könnyed, mégis határozott mozdulattal húzom fel.
- A szüleid? – szakad fel a kérdés belőlem, szárnyaim bontom mindeközben. Nem  rejtem el valómat, nem szégyellem hovatartozásomat. Angyal vagyok, arkká emelt fel Atyám, s ekként is kell helyt állnom a világba. A gyermek hatalmas, tágra nyílt szemmel néz fel rám, fejét rázza meg. Nagyot kell nyelnem. A kétségbeesés sose ismert formákat ölt bennem.
Miként lehetséges ez?
Gyorsan tekintek szét az utcán, ismerős alakokat pillantok meg. Angyalok, kiket régen nem láttam már. Ismerem a nevüket, rangjukat, de többet aligha tudok róluk, legalább is az elmúlt harminc évben nem találkoztam velük. Mintha egy vákuum fogna körbe, s abból hirtelen tépnének ki.
Egyszerre fogok fel minden hangok, látok minden apróságot, melyre csak oda kell figyelni.
Hallom, hogy a mellettem tornyosuló ház alapzata miként reped meg. Sok időm nincs cselekedni, erőm használom fel, telekinézisem, hogy egybe tartsam a házat, tollaim felborzolódnak.
- Zachriel – szólítom meg az ismerős angyalt, aki a legközelebb vagy hozzám. – Tudnál segíteni? Minél több embert ki kell menekíteni a házból – ő egy harcos. Neki megvan hozzá az ereje. – Ameddig tudom, egyben tartom az épületet, de az én erőm is kiapad – egyszer legalább is, közben újra szétnézek s egy még régebbi ismerőst pillantok meg.
- Metatron – hangom lány és nyugodt, akkor is, amikor szívem hevesebben ver, mint valaha. – Szükségem lenne a te segítségedre is – kérem meg őt is. Nem parancsolok egyikükre sem, bízom abba, hogy tudják, mi a helyes cselekedet ilyen vészterhes időkbe.

reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

Emberi sikolyok, vad kiáltozások és a töredező beton mélyen zúgó morajlása tölti meg a hangokra érzékeny füleimet. Szemvilágom előtt szürreális jelenet bontakozik ki, afféle, melyhez hasonlót rég nem láttam már, nem voltam hiszen ott, mikor Gabriel alászállt, hogy véget vethessen az emberiségnek. Csutakos, vértől mocskos, szakadt ruhájú, zokogó halandóak szaladnak egyik irányból a másikba, kétségbeesetten s maguk sem tudván, hol lelhetnének igazán biztonságra. Füst, az élet vöröslő nedvének fémes szaga és az égett hús kesernyés aromája zúdul az orrjárataimba, habár mégsem a háborúk jellemvonásai sújtanak le igazán…
Amikor New Yorkban hasogatni kezdte az elmémet az angyali kommunikáció jól ismert pulzálása, és egyetlen hang helyett százak segélykérő zizegése özönlött a tudatomra, afféle aggodalom, melynek hatására kérészéltű momentumig sem gondolkodtam; értesítettem Drake-et és nyomban ide jöttem, nos, akkor sem készültem efféle látványra. Egy félbevágott város képére, melynek egyik felén keserűség és nyomorúság tombol,  míg a másikán a semmi kong üresen. Találkoztam már a vihar pusztításának lenyomatával, álltam már vele szemközt, s elmondhatom, hónapokig hevertem az érintését, ám egyetlen gyárépületet, egyetlen találkozót sem lehet mérlegre állítani egy egész várossal.
Szemdöldökeim aggódással, a lényemet mélyen szántó döbbenettel vonódnak egymáshoz. Kevesebb időnk van, mint azt hittem, azonban még San Francisco órájának ketyegése sem szűnt meg, még van kit megmenteni, még van kin segíteni. Hisz nem lehet, hogy egész nemzedékek, az emberiség egyik utolsó mentsvárának lelkei egyszerűen a Sötétség martalékává váljanak.
Mély, már-már hitehagyott sóhajjal vetem oldalra a tekintetemet, s az egyik beomlott aszfaltrész valószerűtlenül alakuló betonlépcsőin lefelé haladván ismerős angyalra leszek figyelmes. Úgy döntök, felé indulok meg, valahol ugyanis el kell kezdeni a segítségnyújtást. Hellyel-közzel meggyógyult szárnyaimat kitárva küzdöm le emberi ésszel felfoghatatlan momentumok alatt a közöttünk húzódó, több méteres távolságot, hogy aztán a tollaim suhogásával magamra vonván figyelmét, szólíthassam meg.
- Puriel… Megsérültél – állapítom meg a nyilvánvalót nem különösebb nyugodalommal. - Várj még, mielőtt bemászunk oda. Ha segíteni kívánsz, előbb magadat kell rendbe tenned – tanácsolom neki a felesleges formalitásokat s több évszázad lemarádásának pótlását kerülendő, miközben ballonkabátomban az üvegcséim után kutatok. Nem egyszer voltak már hasznomra a tollaim előre csomagolt hamvai és olajai, csupán azt bánom, ehhez a katasztrófához nem lesz elég az, amit magammal hoztam. - Mennyire súlyos? - pillantok szárnyai felé, melyet vér és finomszemű törmelék borít.
Nem sietek, nem sürgetem, noha élesen hallom a beomlott útszakasz alól a felszínre szűrődő segélykiáltásokat. Ha képes volna görcsbe ugrani a gyomrom, ezúttal bizonyosan megtenné...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Zachriel


Utcák           - Page 2 76djYXd
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
szeráf
☩ Play by :
Dan Stevens
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
go falcons
──────────────── ────────────────
« Comment; oh, no • Szószám; 807 • Zene; danuvius »
« For life is terribly deficient in form. Its catastrophes happen in the wrong way and to the wrong people. There is a grotesque horror about its comedies, and its tragedies seem to culminate in farce. »
Kíséretként indult meg a hátramaradottakkal a város irányába. Egyikőjükkel sem osztotta meg a tervét, hogy ő nem fogja velük együtt átlépni a város kapuját. Se az emberek, se az angyalok történelmében nem volt rá példa örvendezve fogadták volna dezertőrjeiket, és elég néhány fajtársával találkoznia ahhoz, hogy a beszélgetés fonala előbb utóbb oda fusson ki. Kezdve az életben maradásának körülményeivel, az elmúlt közel harminc év történéseivel, amiket három évvel ezelőttig még talán ügyes hazugsággal el tudna fedni, de az utóbbiak túl sok problémát generálnának. Fejfájást, olyan párbeszédeket, amiket a háta közepére sem kíván, és amelyektől az évek óta gondosan elrejtett szárnyain is felállnak az ében fényű tollak. Beáll a sor legvégére, kivárja, míg mindenki átmegy az ellenőrzésen, végül az utolsó pillanatban búcsút int.
Ez volt az eredeti terv.

A saját szemeivel pusztán a vihar utáni pusztítást látta, először meredhetett az égen sötét felhők képében gomolygó előjelekre. Az ismerős érzés, amely évekkel ezelőtt felébresztette a meditatív állapotából, eltéveszthetetlenül futott végig a gerince mentén, és utólag visszatekintve, abban a szekundumban már tudta, nem tettetheti sokáig angyali mivoltát. Konkrétan nem fogalmazódott meg a gondolatai között, egy baljóslatú megérzésként suttogott a fülébe. Próbálta ignorálni, húzni, halasztani a felismerését, de a katasztrófa bekövetkeztével, és az utána őket köszöntő látvány előtt állva nehéz megmondani számított-e volna, ha előbb lép. Mégis elmondhatatlanul zavarja a hezitációja. Önös érdekből kifolyólag tartotta mindvégig titokban mire képes, de egyáltalán nem rossz szándék által vezérelve. A kölyök arcára rajzolódó érzelmek közül a félelem, és a harag üvöltött a legjobban, amikor őt a levegőbe ragadva lovallt menedék után. Ha Edgar-t is vitte volna, mind odavesztek volna. Ésszerű, logikus döntést hozott... amit ezúttal nem tud sikerként elkönyvelni.  

Idő híjján is kérdésekkel vagdalkozik a kölyök, miközben a csitítás, nyugtatás ellenére sem tudja hirtelen megmozdulás nélkül megközelíteni. A türelmével játszik a kritikus helyzetben, és nem hallgat a szóra. Biztonságban akarja tudni, legyen akármennyire is bosszantó olykor, most különösen a követelőzésével, amihez ha joga is van, szabad perce egyikőjüknek sincs. A körülöttük lévők menekülnek, dúl bennük az életösztön, hát ő miért nem adja be neki a derekát? Olyannyira rá koncentrál, a belérohanó, zavarodott nőt észre sem veszi, hogy kitérjen az útjából. Megragadja a karját, ne essen el, ám a fogás túl erősnek bizonyul, és kiáltás hagyja el a száját, ami a többiekével egybe olvadva alkot kánont.
Kizökkenve, a közvetlen környezetüknek ekkor szentel figyelmet. Eddig sem volt vak, látott, hallott, de sosem igazán, mert kizárólag Benjamin-nal foglalkozott. Sokan veszik körül az utóbbi érában megszokotthoz képest, az általuk vert zaj, a közelségük, az őket követő halál kellemetlenül csapja meg. Nem akar itt lenni, semmi jóra nem emlékezteti a jelenlegi helyzet, és mire visszanéz az emberfiúra, az már befelé tart az épületbe. A szeme sarkából, ahogy egyből utána iramodik, ismerős szárnyasokat észlel, és óhatatlanul fut végig minden ízén eredetileg miért nem akarta betenni a lábát a városba.
reveal your secrets

Puriel


Utcák           - Page 2 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Reagok :
36
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Sok évig, mialatt az emberiség talpra evickélt, azt hitte, van még esély. Úgy gondolta, sosem történik majd meg újra, hogy ennyi halált lásson... S most lám, az angyalnő zihálva terpeszti szárnyait, s engedi szabadjára kerúbi érzékei jó részét a levegőben, hogy könnyebben kutasson megrekedt túlélők után. A fájdalom, félelem, szenvedés, mint megannyi angyalpenge szúrják át, még mielőtt finomra hangolt hallása a föld felett vánszorgókon túlmutatva végül sikolyokat találna... Próbál összeszedett maradni, próbál koncentrálni, arra, hogy  mentse, akit még lehet.

Még zajlott az ételosztás, mikor a tucatnyinál is több emberrel körülvett Puriel szembesült a katasztrófa közeledtével. Az evakuáció felmerülése után azonnal összeterelte őket, de a vihar túl gyorsan ideért, ő pedig nem engedte ki őket az utcán menekülők közé, hisz látta, hogy már késő... Kapaszkodott beléjük, terelte őket, bújtatni, óvni akarta mindet, de az épületet is elérte a vég, s elvett tőle tízből hat embert... Szörnyű percek voltak ez az angyalnőnek, akit nem csak a jelen, de a múlt keserű emlékei sem hagytak nyugton. Ó, az aprócska csecsemő az anyja karjaiban... A kisdednek is lecsukta szemeit, örök nyugalma reményében.
A káosz kifejezhetetlen mértékben tépázta meg a várost; és Puriel szívét. Piciny, megmaradt, sokkos állapotban lévő embercsoportját még épp idejében bízta oda, hisz az utcákon vánszorgó túlélők között testvért is talált; tőle megtudta, hogy New York még áll, s oda megy mindenki, aki életben maradt. A nő mégsem csatlakozott, még nem, még itt van dolga...

Leszálláskor érzi, tollaiba miként vette be magát a katasztrófa miatt levegőben maradt nyirkosság és vér egyvelege. Ez utóbbi az övé is, hisz akkor, a romokban nem érdekelte, miként védi a halandókat. Szárnyai azonban ettől még úgy, ahogy alkalmasak voltak a repülésre: másképp nem segíthet, helyette viszont remél, hisz az nem lehet, hogy San Francisco népének zöme elpusztult...
Nem lehet.

Követi a fohászokat, a sikolyok süketítő fájdalmát, így talál bejutást egy alagút-szerű rendszerbe. Látását nem befolyásolják oly tényezők, mint a sötétség, habár úgy hírlik, maga a gonosz mászkál itt különböző ocsmány formákban, ő pedig, bár hiányzik belőle a félelem magva, egy pillanatra megtorpan, mielőtt beljebb merészkedne.  Mielőtt mozdulatait sietősre venné a könyörtelenül szívet mardosó segélykiáltások miatt, már most elhatározza, bármilyen mozgást is észlel, telekinézisét nem fogja sajnálni a hárítás miatt, így azt, ki elé, vagy mögé kerül, a pattanásig feszült Puriel azonnal falnak toloncol.

reveal your secrets

Hell or Heaven


Utcák           - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 12:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2