Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Natalie' place •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Natalie' place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
916
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 10:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem állítom, hogy a nyugodtság átjár, de a tegnapi állapottól messze kerültem. Bőröm alatt ott vibrál még a félelmem, rémületem, minden levegővételnél érzem, hogy a tüdőm miként szorul össze, fojtogat ez az érzés.
És én utálok félni, rettegni. Gyűlölöm az érzést, melyet máskor könnyedén rázok le magamról, most mégsem tudok. Azzal tisztába vagyok, hogy hideg fejjel kell gondolkodnom, nagyon, nagyon át kell gondolnom a dolgokat.
Az elhatározás már a bálon megszületett, mégis most öltött igazán formát elmémbe. Most határoztam el igazán magamat a lépésre.
- Természetes, nem csináljuk nélküle - és nem csak azért, mert most már elég időt kapott, hogy feltápászkodjon. Mindenki tudja, hogy a végtelenségig ott tudok lenni mellette, támogatom, hogy talpra álljon, felzárkózzon az eseményekkel, most már mégis napirendre kell térnie felette. Ez az ügy már nem tűr halasztást.
Elszántságom láthatja rajtam. Amíg tehetek, soha nem titkoltam semmit Drake elől. Ami fontos… Ami a város miatt fontos. Ez pedig már régen túllépett rajtunk ahhoz, hogy kihagyjuk belőle.
- Mammont azonban nem akarom neki még emílteni. Amíg lehet, nem kell aggódnia azon is, hogy itt járt - amíg csak engem vadász, addig kordába tudom magam is tartani, előtte is. - Így is megviseli, hogy megszállta, ne adjunk neki több okot arra, hogy megőrüljön - a jelei megmutatkoznak rajta, mégis jó érzékkel tudom mikor hozzam fel neki és mikor nem. Többet jelent neki és a lelkének is, ha nem cseszegetve van, hanem támaszra talál társaiba.
Nem neheztelek Zagarra, amiért Dylan székébe ül. Az érzés meglep, hiszen az a zug szent volt nekem, most mégis nyugalommal figyelem, ahogy lassan áll fel és mellém lépked.
A pult szélét fogom továbbra is és feltekintek a férfira, mikor mellém ér.
- Rendben, szólok - mosolygok rá hálásan, bár tudom, ő is sejti, hogy nem fogom. - Köszönöm, Zagar. Tényleg hálás vagyok a tegnapiért - simítok végig karján. - De miattam ne aggódj, majd bent alszok a bázison - vonom meg a vállam. - Már úgyis teljesen berendezkedtem, hetekig ott voltam, még pár nap - hét, hónap - nem számít - próbálok egy önfeledt mosolyt felé küldeni, ez most mégsem megy. Végül csak elsóhajtom magam.
Majd megoldom ezt is. Megoldom magam, mint a legtöbb dolgot az életembe. Amíg tehetem nem használom ki senki kedvességét.
- Rendben, ha itt végzek, úgyis bemegyek, megtaláltok a térképszobába - úgyis valószínű, hogy ott fog enni a fene, hogy a hatos körzetet beszéljük át. Ma az van terítéken és már előre látom, hogy túl fáradt leszek bármilyen vitára a vészhelyzet csoporttal, hogy újra alkossunk mindent.
Némán figyelem, ahogy szedelőzködik és elhagyja a lakásomat. Egy darabig még figyelem hűlt helyét, zárt ajtóm. Figyelem és testem megremeg, előbb csak gyengéden, majd egyre erősebben. A félelem újra mellkasomba költözik, lassan kúszik fel. Kapkodom a levegőt, próbálok nyugalmat erőltetnem magamra.
Muszáj, hogy senki se lássa meg rajtam.
Senki se.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Natalie' place 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Natalie
Nem tűnik dühösnek, se ingerültnek, ellenben a tárgyalásról határozott elképzelései vannak. De a saját lakásáról semmi. Majd kitalál valamit. Ahha! Csak bólintottam magam elé, utána pedig a továbbiakat próbáltam összerakni fejben. Valaki hiányzik a képletből.
- Wallenberget is be kell vonnunk.
Jelentem ki csendesebben, egyszerűen, tényként. Ez már olyan szintű dolog, amihez legalább ő kell, ha már mást nem szándékozik értesíteni erről. Úgyis meg fogják tudni, bár ez most nem érdekes. Szóval a bálon Lucifer kifejtette ama véleményét, hogy blablabla...Elkalandozok a falon, a többi tárgyon, bútoron, egyébként egész nyugodt kis zug ez. Viszont nekem nem kellene itt meresztenem a hátsómat. Végig ért az agyamon a többi is, csupán csak nem érdekel mi a meglátása Lucifernek, vagy hogy mit szeretne, mert az egyértelmű. Velünk óhajtaná elvégeztetni a piszkos munkát. Natalie annyira elszánt, hogy felesleges győzködni az ellenkezőjéről, olyan ez, mintha az ember széllel szembe pisálna. Komótosan felállok a kényelmes ülő alkalmatosságomból és melléje lépkedek.
- Nézd! Ha nem tudod bevédeni a lakást, üzenj értem és jövök este őrt állni odalent. Vagy maradj a bázison, amíg ezt az egészet átbeszéljük és megtörténik a tárgyalás.
Mást nem tudok hozzátenni. Nem vagyok egy kedves ember, de azt hiszem tudja jól hogyha segítségre van szüksége, rám is számíthat.
- Előkerítem Drake-t, és ma este átbeszéljük a terved az irodájában.
Magamhoz veszem a fegyverem, meg a furgon kulcsait. Szinte biztos hogy az autója szerelése elnapolva, pedig belenéztem volna a motorháztető alá, sokkal érdekesebb és békésebb elfoglaltság, mint démonokkal tárgyalgatni meg hajkurászni őket. De muszáj, mert ellepték a várost és még ez a Mammon is itt sertepertél és borzolgatja a kedélyeket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 10:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 328 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Majd kitalálok valamit, hosszú még a nap – dörzsölöm meg orrnyergem. Ez nem egy olyan kérdés, amire oly egyszerűen lehet válaszolni, sőt. Mit lehet tenni? Egyelőre fogalmam sincs, de mivel amúgy is ezen fog járni egész nap az eszem, előbb-utóbb kitalálok valamit. Addig pedig a bázison el tudok dekkolni, ha mégsem. Ott nehezebben találna meg Mammon. Vagy ha igen, elég őrültnek kellene lennie, ahhoz, hogy megtegye. Jelen pillanatban számít arra, hogy nem teszi meg.
Ő bosszankodik, egyszerű kijelentésemen, én pedig rátekintek. Tekintetem komolyságról árulkodik, ajkaim sem görbülnek most mosolyra. Ezúttal nem.  Kiakadhat, ordibálhat, ellenérvelhet, ha szeretne, a kívánalmam attól még megmarad. Régóta fogalmazódik bennem, pontosabban a bál óta. Ott még csak elbeszélgetni tudtunk, kifejteni a dolgokat aligha lehetett.
Annyi biztos, hogy ez a helyzet, így nem maradhat fenn tovább. Ennek itt és most véget kell vetni, legalább is gátat kell valahol szabni, a végtelenségig pedig mi sem lehetünk makacsak.
Szemem sarkából figyelem, miként sétál Dylan asztalához, veszi fel az óráját. Izmaim nem feszülnek meg, tekintetembe sem lobban harag. Nem az a gyászoló vagyok – közel nyolc év után – aki hisztis lenne, ha a szeretett férfi holmijaihoz hozzáérnek.
Ő helyet foglal én pedig megfordulva csípőm a konyhapultnak támasztom.
- Nyílt helyen, korán sem a bázison. Természetesen előzetesen biztonságossá tenni mindenki számára. A helyzet nem csak nekünk nem felel meg, neki sem. A bálon kifejtette ama véleményét, hogy újratárgyalná az alkut és hajlok arra, hogy igaza van. A démonok pofátlanná váltak, az egyetlen esélyünk velük szembe, ha nem akarjuk, hogy felemésszen a tömérdek munka, ami még Mammon mellé jár, az az, hogyha vele beszélünk. Rá hallgatnak a démonok. Szükségük van az emberekre az Amara elleni harcba. Segíthetünk nekik, ha cserébe kordába tartja a lényeit – az elképzelés egyszerű a kivitelezés sokáig fog tartani, de úgy vélem, hogy az eredmény megéri. Hangom nyugodt, arcom azonban komoly. A tegnap esti pánik teljesen elmúlt – látszólag. Tudom, hogy éjszaka, amikor egyedül leszek újra csontjaimig fog hatolni, most viszont túl elszánt vagyok ahhoz, hogy hagyjam felülemelkedni magamon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Natalie' place 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Natalie
Követem a tekintetemmel, lassan kikötünk az ablaknál és egyre inkább világossá válik, ez az a tipikus otthon, amibe még a szomszéd macskája is átjár. Innentől kezdve azon csodálkoznék inkább, hogy eddig miért nem tett jelenést Mammon. Bólintok egyet a szavára.
- És most mit fogsz tenni annak érdekében, hogy biztonságos legyen?
Egy estét nálunk töltött, oké. Nem vagyok zseni a krikszkrakszokban - ez inkább az öreg és a testvérem privilégiuma -, de elvileg ő is biztonságosabbá tudja tenni a lakását. Hamar érkezik a válasz, amire bosszankodva fújok egyet magam elé és a kezeim a derekamra húzódnak.
- Nah, jah!
Ez az első reakcióm a kijelentésére, a második pedig az, hogy hülyeség az egész. A hazugságok nagymesterével beszélni olyan, mintha az ember a fallal társalogna. De ő valamiért bizton hiszi hogy rátermett. Az a baj hogy tényleg elhiszi! Az arcára tekintek, amely azt sugallja hogy "Nekem menni fog! Muszáj!". A kicsi kocsi is ment, egy darabig. Látva a makacs közönyét, inkább nem akarok hegyi beszédet tartani. Amúgy is mi a jó fenét mondjak neki? Elindulok az asztalhoz, amelyen a karóra pihen, mellette a fotel. Amikor odaérek, a kezembe veszem azt és elgondolkodva forgatom. Közben ő befejezi a chili locsolgatását. Nem tudom, lehet hogy felbosszantja ez a fajta pofátlanság, mert szerintem annak a határát súrolom, de egyet gondolva helyet foglalok a fotelben. Az órát óvatosan visszateszem a helyére, ahogy ott találtam, aztán nekidőlök a háttámlának és konokul pislogok onnan rá.
- Hogyan gondoltad?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 623• Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem egyszerűen feszült vagyok. Érzem, hogy saját korlátjaimat a szélét súrolom. Érzem, hogy bőröm alatt lágyan vibrál, minden izmom megfeszítésére szükségem van, hogy ez ne mutatkozzon ki rajta. Fogaimat szorosan szorítom, arcomon a bőr megfeszül, tekintetemmel most nem őt fürkészem, nem tekintek rá, nem is figyelem. Egyszerűen, csak túl akarok minden esni és fogalmam sincs, hogy miért. Az esetek nagy többségében tudom, hogy mi lesz a következő lépésem, hogy mit fogok legközelebb tenni… Most pedig nincs meg bennem ez. Nem tudom, hogy mit tegyek, mit csináljak, egyáltalán mit fogok.
Kézzel fogható a magyarázat, hogy elmenjek. Miért is ne mennék, mi köt még ebbe a városba? A válasz mégis túl egyértelmű. Tekintetem lehunyom, mielőtt megkérném, hogy álljon meg.
A lakásba könnyen bejutok, a sóra nem is figyelek ezúttal - máskor sem szoktam, éjszakára rendezem csak el mindig. Ha felrúgom, annyi gond legyen, nem ilyenkor számítana. Nem mintha már számítana, szeretett otthonom démon jelenléte szennyezte be. Nincs már itt, jelenlétét mégis érzem. Lelki szemeim előtt látom, ahogy ágyam mellett áll, ahogy felém hajol, miközben én alszom.
A fájdalom, újra a szívembe mar. Megölhetett volna. Könnyedén megölhetett volna és fel sem tűnt volna, reagálni nem is tudtam volna rá.
A magam részéről nem állok meg nézelődni, ismerem hajlékom, egyenesen a háló irányába megyek vagyis a polcsorral elválasztott rész irányába. Ennyi választja csak el a nappalitól, semmi több, ruhásszekrényem mégis itt van. Zagar holmijait gyorsan levetem magamról, sajátjaimba bújok. Egyszerű fekete nadrág, fekete zokni. Piros trikó, piros kockás ing. Piros hajgumival fogom fel a hajamat, itthon többször is így teszek, enged látni dolgokat, amelyeket én lehet észre sem vennék. Nem időzök sokat itt, az meg egyenesen fel sem tűnik, amikor kiiszkolt a helységből. Ruháit összehajtogatom, kezembe veszem úgy megyek ki vissza és teszem le őket egyelőre a hatalmas étkező asztal egy olyan részére, ahol kevesebb a papír - ugyanis egy négyzetcenti szabad hely sincs rajta. Mégis ha megkérdezné pontosan el tudnám mondani, hogy mi hol van, mit hol keressek. Káoszelmélet tökéletes mintapéldája vagyok.
A férfit keresem meg tekintetemmel, ki a bejárati ajtó előtt áll.
- Sokszor felrúgom… - vonom össze a szemöldököm. - Akaratlan, sokat vagyok képes napközbe ki-be járkálni, éjszakára szoktam rendbe szedni - rázom meg a fejem, ez mégis ad nekem egy ötletet. Megfordulok és a hatalmas ablakhoz lépek. Vagyis az alatta húzódó kanapéra térdelek fel. Egyrészt az egyik reteszt nyitom ki rajta, hogy a hideg, ám friss levegő átjárja a lakást, rettegésem vigye magával - ha képes rá. Az itteni sót is megtekintem.
Végül mélyen sóhajtok fel. Itt is meg van törve.
- A szomszéd macskája megint bent járt - rázom meg a fejem kelletlenül, hangom most  monoton, nem itatja át semmi érzelem. Már semmilyen sem. Rezignált, melyet ritkán érnek el nálam. Majd a falakra tekintek. Kelletlenül húzom el a szám. - Pár pecsét meg van törve, de nem csoda, ha már bent járt, nem vérrel kentem fel őket, nem túlzottan erősek, nem egy lovasnak - de mégis ki gondolta volna, hogy egy lovas ellen kell védekeznem. Tekintetem lassan vezetem vissza Zagarra.
- Ha a macska bent járt, akkor a bejáratot is szétbarmolhatta. Imád a földön lévő sóval játszani - szállok le a kanapéról és a konyhacsaphoz sétálok, szokatlan nyugodtsággal. A pult alatt lévő apróka locsolókannát veszem kézbe, vizet engedek bele, hogy legalább a konyhanövényeim ne hervadjanak el.
- Azt hiszem, a rejtély megoldódott - ez ettől még nem tölt el jó érzéssel. Testem egy pillanatra megremeg. Hiába feszítem be az izmaimat, azok is kezdenek fáradni. Mégsem engedhetem, hogy kiüljön rám. Most nem - vagy inkább, most már nem engedhetem.
- Beszélni akarok Luciferrel - tekintek fel hirtelen a férfira, miután a chilit megöntözöm. Kezd nagyon elegem lenni a démonokból, nagyon, nagyon elegem. Jobban idegesítenek, mint az angyalok, pedig köztudott, hogy őket jobban utálom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Natalie' place 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Natalie
Túlságosan olyan mély csend telepedik ránk, mint mielőtt kitörni készül a vihar és várja az ember a villámcsapást, utána meg a dörgést. Szerencsére ilyesmi nem történik, Natalie még az övét is becsatolja, bár az út során a kínos csend az megvan. Csupán csak a kérdésemre válaszol. Ha valóban el akarna tűnni, úgy nem oda menne, gondolom. De ez akkor is egy általa megemlített hely. Párszor rá tekintek, feszültnek tűnik, de még mindig jobb, mintha ki akarna ugrani a kocsiból, ahogy az előbb. Sokáig így haladunk, míg egyszer csak megszólal. Kérésére lassítok, és leparkolok a ház előtti járda mellett. Én szállok ki utoljára, követem felfelé és odafent először a nyitott ajtón csodálkozom. Bár ez kimerül egy hosszasabb nézésben, mikor megállok előtte, közben ő már be is megy. Nem tudom miért csodálkozom, amilyen állapotban érkezett az este, az lenne a csoda, ha be lett volna zárva kulcsra. Fázis késéssel, de követem befelé. A konyhában termünk. Amikor Athan-nál jártam, már levontam magamban a konzekvenciát, hogy én ilyen lakásban biztosan nem érezném jól magam. Lehet hogy Natalie is ezért ennyire hisztis. Persze még csak a konyhánál tartok, bár az egész lakás egy nagy tér, a nagy szó szerint értendő, én meg elveszek a részletek között. Megteszek egy kört, de nem nyúlok semmihez. Megnézem a konyhapultot, a polcokat, a zöldségeit. Majd az innen nyíló kisebb térbe éppen csak betekintek, de a férfióra elég magyarázat arra, hogy tudjam, ő nem dobta el Dylan cuccait. Másé nem lehet, elvégre az ember az alkalmi partnereinek a holmijait nem tartja ilyen becsben, inkább az első adandó alkalommal visszaadja, vagy kidobja. Aztán ahogy eltávolodom ettől és bekerülök a konyha előtti térbe, ott már látom, ő is haza hozza a munkáját. Jó nagy asztal, térképek, de nem kerüli el a figyelmem az a rengeteg sok rúna és pecsét sem. Szerintem ott is lehet, ahol nem látom. A térképeknél megpiszkálom az egyik gombostűt, mégsem szedem ki. Ő nem haza hozza a munkáját, hanem inkább itthon is dolgozik. Sok koszos bögrét látni az asztalon. A tervező asztalon látottak nekem nem mondanak túlzottan sokat, a figyelmemet inkább a fegyverek kötik, le, aztán ahogy kilyukadok a szekrénysornál, már a könyveket vizslatom. Sikerül betévednem a hálószobába, aztán egyet gondolva gyorsan kifelé jövök onnan. Így első nekifutásra fogalmam sincs honnan kéne kezdeni, ráadásul megzavar. Végül inkább a bejárat elé igyekszem. Nem akarok útban lenni, mikor nekiállt öltözni, és azt sem akarom hogy azt higgye kukkolom, vagy ilyenek. De hiába nézem a rúnákat, ha azokat megtörte Mammon, akkor azt nehezebben szúrom ki nála, inkább ráhagynám. Viszont logikus hogy az ember a bejárattól haladjon befelé, ha már betörtek. A nyitott ajtó előtt állok meg és a küszöböt nézem, a leszórt só meg van törve. Bár ez csak só, még egy harmat démon is gyorsan megtöri a vonalát. Még az sem biztos hogy Mammon volt, de valahogy be kellett jönnie. De Natalie is el tudom képzelni mekkora sebességgel szaladt ki innen.
- A só meg van törve itt!
Mutatok le magam elé a küszöbre, amint észreveszem hogy jön és átöltözött már.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 3:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1156 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Zagarral a személyiségünk olyan mint a tűz és a víz. Nem, ez nem igaz. Mint a tűz és az olaj és soha nem tudjuk, hogy melyikünk a tűz és melyikünk az az olaj, amitől ez a tűz csak még nagyobbra lobban. Ő azt hiszi rólam, hogy ez nem más, mint egy hiszti. Persze nem ismer, nem ismer úgy igazán, elkönyveli női hisztinek, de jelenleg nem vagyok abban az idegállapotban, hogy egy másodpercig is ellenkezzek ez ellen.
Egyszerűen mi soha a büdös életbe nem fogjuk egymást igazán megérteni, ő engem végképp nem. Nem látja, nem is láthatja a bennem, pillanatok alatt végbemenő változásokat. Rettenetem újabb lépcsőfokára érkeztünk és az ő szenvtelen lelke fel sem fogja ezt.
És persze, oldjam meg magam. Csak bólintok erre, Mammonra már nem is reagálok. Persze, mások fontosabbak. Mások mindig fontosabbak. Mások mindig, mindennél előrébb vannak, életünket áldozzuk értük, persze, hogyne. Ezt mindig is tudtuk, ez mindig is így volt. Könyököm az ablakra illesztem, hüvelykujjam körmét idegesen rágcsálok.
Koncentráljak Mammonra. Persze, a másik félelmemre, mely kikerget a saját bőrömből. Egyre jobbak, nagyszerű Zagar, pontosan tudod, hogy kell megnyugtatni az ideges embert. Azt legalább elérte, hogy ne szóljak meg, mert nem teszem. Bámulok ki a fejemből, az utcák képe elmosódik. Övem becsatolom, de továbbra sem szólalok meg, nem haragszom rá. Egyszerűen a bennem dúló viharok csillapíthatatlanok és roppantul unok vitatkozni, bármennyire is nem úgy tűnik. Hálás vagyok érte a tegnap éjszakaiért, a ma reggelért, de nálam is van egy pont, ami már túl sok. S kezdjük átlépni. Életemben a dráma egyre több az utóbbi időben és érzem, hogy nem bírok megbirkózni vele. Ő pedig jelenleg csak olaj a tűzre.
-Cheyenne - jön a kézzelfogható válasz a kérdésére. - Félúton San Francisco felé, a katonai konvoj ott áll meg. Szüleimnek van ott egy birtoka, nagynéném ott él, a félvér háború után költözött oda. Nemrég tért vissza - vér szerinti családomról ritkán beszélek, még ritkábban is gondolok rájuk. Remek gazdasági vezetők és a kereskedők. Amint lehetett és biztonságos volt, a pihenő zónákba megjelentek, ezzel tisztába is vagyok. Noha nem ez lenne az első hely, ahova elmennék, de joggal nem mondom el neki. Sem neki, sem másnak. Cheyenne mégis a lehetőségek között van.
Ha egyszer azonban tényleg megfogadom saját tanácsom és tényleg elmegyek, azt azért tenném, hogy senki se találjon meg. Így pedig balga lennék elmondani az egyetlen helyet, ahol a legnagyobb biztonságban és magányban érezhetném magam. Észrevétlenül simítom végig hüvelykujjam eljegyzési gyűrűm görbületén.
- Állj meg - kérem halkan, továbbra sem beszélek a kelleténél többet. Viszont megérkeztünk. Szótlan szállok ki a kocsiból, csapom be annak ajtaját. A kapualjban megállok, megvárom, amíg Zagar utol nem ér, ekkor nyitom ki az ajtót és a lépcsők felé veszem az irányt. Felcaplatok a harmadik emeletre az amúgy is négy szintes épületbe, és jobbra a harmadik ajtó előtt állok meg. Nincs szükségem kulcsra, tegnap nem csuktam be magam után. Nem abban az állapotban vagyunk, meg amúgy is. A házból senki sem törne be. Mammon pedig már megtette.
Belépve szerény hajlékomba, merőben másabb, mint Zagaré. Az egész nem más, mint egy nagy tér, egykori stúdiólakás maradék választó falait is eltávolítottuk Dylannel. Egyedüli, mi megmaradt, a fürdőt elválasztó helység fal.
Az előszoba, konyha részlegbe érkezik meg az ember, ahogy belép. Balra található a konyhapult, hosszan, rajta több cserepes növénnyel is - chili, paprika nő rajtuk. Ez a része a lakásomnak rendezett, tiszta. A polcok néhány részén nem található ajtó, itt a friss zöldségek kapnak helyet és legfőképp levegőt. Szeretek főzni, legfőképp Alexra, aki több napi adagom is képes megenni, de legalább semmi sem megy kárba.
A helység egyébként legalább tíz méter hosszú és legalább ennyire is széles. Hatalmas, nem tagadom, főleg egy ember számára. A szemközti falat plafontól indul neki az ablak és egy méteres távon nem takar csak el. Apró négyzet alakú reteszekre osztottuk, több része nyitható, így szellőztetés is egyszerűbb - a mosása annál kevésbé. Az ablak alatt széles kanapé hever, előtte dohányzó asztallal. A konyha és az eközti térbe két asztal található. Az egyik egy hatalmas, egykor talán egy tíz fős családnak lehetett étkező asztala, ez már az én egyik munkaasztalom. Számos rúna, pecsét látványterve pihen rajta lapokon. New York több térképe, mindegyik egy-egy szektoré, rajta piros, sárga és zöld gombostűkkel. Igen, én is hazahozom a munkámat. Több kávésbögre is jelzi, hogy napjaim, estéim is ezen a retek helyen töltöm. Egy kisebb részén szerelő állomásom, ahol új fegyvereket próbálok kifejleszteni, James után szabadon, kevés sikerrel. A másik asztal inkább egy tervrajz állvány, vagyis amit a mérnökök használnak, nem vízszintes síkon fekszik lapja. A legtöbb rúnát itt készítem el, hogy pontos is legyen és ne gémberedjek el az asztal mellett. Erre egy kisebb lámpát szereltettem az évek folyamán, hogy éjszaka is jobban láthassam, mit is csinálok.
A kanapé melletti részt egy hosszabb polcsor választja el a lakás többi részétől, vagyis amit mi egykor hálónak gondoltuk. Itt van egy bődületesen nagy francia ágy, több szekrény, éjjeli szekrények. A bejárattól balra lévő rész egybe nyílik a konyhával. Itt csak egy kisebb fotel, mellette gitárral. Egy kisebb asztalocska, rajta egy férfióra pihen. Egy kisebb tévé, alatta VHS lejátszó, pár filmmel. Dylan sarka. Ami azt illeti a lakás egyáltalán nem lányos, férfi nyomát a mai napig magán hordozza. Ennyi év után sem pakoltam el semmit sem, ami az övé lett volna. A polcokon megtalálhatóak könyvei, lemezei, kazettái, orvosi műszerei, takaros dobozba. Az ő részei rendezettek. A polc háromnegyedét mégis az én dolgaim teszik ki. Vaskos, régi könyvek, számtalan irattári poros irat. Szótárak tömkelege - leginkább latin, német, francia, óangol. Hol egymás hegyén, hátán vannak, hol rendezett sorba. Épp mikor mire van szükségem.
Az ablak alá virágosláda álványokat szereltem, benne pedig széles ládákba több konyhanövény is helyet foglal. Rozmaring, menta, oregánó, kakukkfű, zsálya, bazsalikom. A lakásba jellegzetes föld és friss növény illat van, az széles ablakoknak hála pedig a nap minden szakaszába fényes.
Ami pedig egyértelműen bárki tudtára hozhatja, hogy ez egy vadász lak, hogy az egykör világosszürkére mázolt falak, melynek színe mára mélyült pár árnyalatot, több vérrel festett rúna is fedi. Leginkább erőblokkoló, gyengítő fajtából, mindkét faj számára. A padlón pecsétek virítanak, hogy ne érjen meglepetés. Az ablakok alatti részt, de még az ajtó körül is mindig sót hintek - paranoiám nem véletlenül mindig olyan hatalmas.
- Átöltözök, nézz szét nyugodtan - a pecsétek, rúnák állapotát nem tettem meg, amikor elmentem belátom. A cipőjét az ajtóba rúgom le magamról, kényelmesebb mezítlen talppal járni a faburkolaton, melyet sehol sem fed szőnyeg, csak az ágy mellett, azon az oldalon, ahol én alszok. A másik része amúgy is mindig érintetlen. Csoda, hogy nem fogok soha túllenni rajta? Saját magam nem engedem, hogy sebem begyógyuljon, amíg hiányának minden rezdülése kézzel tapintható hajlékomba?
Ha Zagar bemegy a fürdőbe, akkor előbb a színes üvegablak szúrhat neki szemet. Kocka alakú üveglapok alkotják az ablakom, csakhogy nem színtelen üveg, hanem színesekkel raktuk körbe, így játszik a fény a fürdő fehér falával. Ez a hely is nagyobb, itt is több kertinövényt helyeztem el, melyek a párásabb helységeket kedvelik. Pecsétek és rúnák itt is találhatóak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Natalie' place 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Natalie' place Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 11, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Natalie
Egy darabig szemezünk, de aztán úgy dönt visszaül a kocsiba.
- Igen.
Bólintok neki a szóra, mert szándékomban áll hazavinni. De aztán megint elkezd hisztizni és parancsolgatni. Kedvem lenne leüvölteni a fejét, most már tényleg elegem van a show műsorból, amit produkál. Nem tudom ezt direkt csinálja, csak hogy mindenki vele foglalkozzon, vagy mi a fene van? Az egészből nem lesz semmi, mert észbe kap. Részben. Nemlegesen megrázom a fejem, közben ő ötvenszer elmotyogja hogy nem.
- Hazaviszlek. A városhatárt oldd meg magad! De előtte Mammon, tudod. Anélkül mások élete is veszélybe kerül.
Elfordítom a kulcsot, gázt adok neki és elindulunk. Jó lenne, ha észben tartaná miért fontos ez, mert egyedül nem vagyok biztos benne hogy ki fogom következtetni hogy a démonunk hogy jutott be a lakásába.
- Tök mindegy hogyan, már vége. Koncentrálj inkább Mammon-ra!
Amúgy sem tudnám elmondani hogyan, mert nem fogtam fel agyilag. Azt Athlan tudná neki elmagyarázni. Különben is, nem tök mindegy? Jelenleg nem azzal kell foglalkoznunk!
- Csatold be az övet!
Megvárom amíg megteszi, aztán csak a gázt nyomom, mert szeretnék minél előbb odaérni.
- És hova költöznél?
Nem tudom tényleg meg akarja-e tenni, vagy csak mondott hetet havat, mint amikor az ember mérges. Maximum San Francisco-ba mehetne. Minden város romokban hever, New Orleans a pokol teremtményeié, Las Vegas-ban meg Gabriel tengeti napjait a seregével, szerintem mind a kettő halálos egy ember számára. Kint a vadonban meg összetalálkozhat még pár járkáló hullával is, az előbb említetteken kívül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 520 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hol rám, hol pedig az útra figyel, amikor rám, akkor láthatja, hogy az ajtóval készülök nagyon jó barátságot kötni, hozzá közelebb eső lábamat helyezem az ülésre, vagy legalább is magam alá húzom, mintha szeretnék nagyon, nagyon gyorsan kiugrani innen, vagy inkább rávetni magam. Egy régről ismerős félelem kúszik fel nagyon lassan a gyomromból, a torkom irányába, talán nem is volt tisztába, amikor csak úgy elmondta, hogy mi történt vele, hogy ezzel mit is vált ki valójában belőlem. Oh, dehogy tudta, eme gyenge pontom nagyon erősen próbálom titkolni, Alexen kívül talán Abigail ismeri, ám mindkettő folyamatosan ugrat ezzel, azzal az elszánt céllal, hogy megszokjam a gondolatot.
Amit sose tudtam.
- Megfulladok – felelem, és részben igaz is. Egy dobozba vagyok bezárva, a vélt legnagyobb félelmemmel – igen, jobban tartok ettől, mint bármely démontól, angyaltól együtt téve. Rettegek minden létező módon, a légzésem felgyorsul ennek következtében pedig lassan tényleg semmi éltető levegő nem jut el hozzám.
- Ó, jól hallottad, elhúzom innen a csíkot – magyarázom neki, bár talán nem igazán erre kérdezett rá erőteljes hangján, a hideg levegő beszökik a kocsiba, ha eddig nem voltam beteg, ezután tuti, hogy az leszek én is, ám ez most nem tud érdekelni egy pillanatig sem.
És naná, hogy elhülyéskedi és ami azt illeti ez még inkább megrémít. Mert nem hülyéskedik. Mert nem hazudik – bár sose tette. Ő nem, én annál inkább megteszem, de ő nem. A holtak tényleg közöttünk járnak és… Ekkor törik el bennem a mécses, és kérem meg – talán kicsit erőteljesen – hogy álljon meg. Ha nem teszi meg is, kikapcsolom a biztonsági övet és kiszállok.
De nem teszi, eleget tesz a kérésemnek én pedig kipattanok a hat számmal nagyobb cipővel. Remegő kezekkel támaszkodom meg a kocsi oldalán, és görnyedek ketté, levegő után kapkodva. Egyetlen egy dolog jár a fejembe, mégpedig, hogy szabaduljak a zárt helyről. Mennem kell. Mennem kell valahova, bárhova, ami nem itt van és ez a kényszer egyre erőteljesebb, egyre jobban uralkodik el elmémen, még ha próbálok is mindent megtenni azért, hogy ez ne így legyen.
Ebből legfeljebb csak annyit láthat, hogy egy ponton túl felegyenesedek és hatalmas, döngő léptekkel indulok meg a kocsi elé, majd ott fordulok vissza és a kocsi végéig sétálok. Majd újra. Közben újra és újra mély levegőt veszek az újra hatalmába kerített félelmemet próbálom megzabolázni. Ez most azonban nem olyan páni, mint amilyen tegnap este látott tőlem. Ez jóval inkább feszült, zizegő félelem.
Nevem erőteljes szólására megyek vissza az ablakba, egy pillanatig nézem a sofőrt, majd visszaszállok a kocsiba.
- Hazaviszel – kezdek bele, az ablakot is felhúzom, szívem dobogása azonban egy másodpercig sem csillapodik. A torkomba érzem, bárhogy is köszörülöm meg azt. – Nem érdekel, hogy jutott be Mammon, összeszedem a cuccaim, te meg kiviszel a városhatárhoz. Vagy nem, nem parancsolok veled – fordulok felé, ahogy eszembe jut, hogy miként beszélek vele, kezem egy pillanatra simul csak karjára, annyi időre, amíg helyesbítem saját szavaim, majd vissza is húzom. Nem több célt szolgált, mint néma bocsánatkérésnek. – Kimegyek egyedül, és elhúzok innen. Az angyalokkal, démonokkal bármikor megküzdök, de holtak? Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem – ismétlem el egymás után gyorsan, egyre halkabban. – Sok mindenre felesküdtem, erre már nem – rázom meg a fejem…
- Mégis hogyan? – bukik ki belőlem a kérdés. Hogy a francba tudnak feltámadni a holtak? A füst utániakat értem, de az amúgyiakat is? Oh, nem, én elmegyek a világ végére és még azon is túl, egy lakatlan szigetre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Natalie' place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
916
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 03, 2020 10:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 304 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Csak sóhajtva figyelem, hogy miként hajtja oldalra a fejét, amikor az instrukcióimat adom felé. Nem lehet, hogy ne tudja, hogy mi a függöny!!! Ne szórakozzunk már, könyörgöm!
Egyelőre mégis némán figyelem, ahogy körmeivel megkocogtatja a nájlont, majd már el is haladok mellette. Nincsen jól, lázas. Össze kell szednie magát, vagy két nap múlva sem tud elmenni, aztán lesz nekem nemulass, ha tényleg így lesz. Élve koncol majd fel.
Kérésemnek könnyedén tesz eleget, én pedig egyszerűen csak hálás vagyok, hogy nem most fog vitatkozni velem. Így hát csak sóhajtva engedem meg neki a vizet, és igyekszem nem rá nézni. Figyelek arra, hogy ne forró legyen a víz, hanem csak langyos. Mégis teszek bele egy kis tusfürdőt, ami felhabosítja. Tán megijed tőle, ám eme szagokat nem fogom kibírni. Így nem.
Megkérem, hogy üljön bele és el is fordulok tőle. Az ablakhoz lépek és résnyire nyitom csak ki. Felülről nyílik lefelé, így vízszintesen tudom csak eltolni. A színek mellett a nap fénye is bekukucskál, melegével árasztja el a nagyobb helységet.
S amikor visszafordulok.
Halkan köszörülöm meg a torkom, ahogy végignézek rajta, s látom rajta a tanácstalanságot.
- Ülj bele – mosolygok rá kedvesen, ezúttal. Eddig hallgatott rám, ez pedig jó. Még ha módszereim hagytak is kivetnivalót maguk után. – Sőt félig el is feküdühetsz benne, hogy a víz az egész testedet beborítsa, úgy sokkal kényelmesebb – adok neki egy tippet, már ha elfogadja. Talán majd most rájön, hogy nem akarok neki rosszat.
S ha megteszi, akkor amilyen gyorsan csak lehet a ruháihoz lépek és felemelem.
- Ne aggódj! – szólalok meg, mielőtt még megijedne. – Kimosom őket, mert büdösek, egyrészt. Másrészt, meg a betegségeddel van tele. Ha így veszed vissza, nem fog meggyógyulni! – magyarázom neki és ha nem igazán ellenkezik, akkor elindulok az aprócska mosogógéphez és gondolkodás nélkül vágom be az egészet és pár perc pepecselés után el is indítom a készüléket.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Bólintok. Ezek szerint nem lehet kint. Annak ellenére, hogy körbenézek, nem tudom, mik vannak bent. A függöny… Fejem kérdőn billen oldalra. Mi az a függöny? Sosem hallottam róla. A színes fal az, amire jobban felfigyelek. Egyenesen ahhoz megyek, kezemmel nyúlva ki felé, áthajolva az előtte lévő tárgyon. Nem tudom, mi van velem. A sok szín, ami rajta van, egészen más. Nem is fal igazából. Erre akkor jövök rá, amikor az átlátszó részre téved kezem. Körmömmel óvatosan megkopogtatom.
Összerezzenek, amikor meghallom Natalie hangját a közelemből. Fél lépést ellépek tőle. Miért felejtettem el, hogy itt van? Ez a hely nem jó. Be vagyok zárva, nem mehetek el. Lehet, hogy tényleg két nap, remélem hogy így van, de mi van, ha meggondolja magát? Leszek addigra olyan jól, hogy el tudjak menekülni?
Lassan veszem le magamról ruháimat. Ez a parancs nem új. Sokszor hallottam már. Régen viszont nem volt rajtam ennyi minden. Csak egy valami, amitől gyorsan meg lehetett szabadulni. Jobb volt levenni. Ha nem tettem volna, akkor a démon azt is szétvagdalja, nem csak a bőrömet. Akkor még hidegebb lett volna a sötétben.
Ruháim lábaim mellett dobom le egy kupacba. Nem szólalok meg, csendben várom, hogy mondja, mit tegyek. A nő hátát figyelem. Valamiért örülök, hogy nem fordul meg. Nem akarom, hogy lássa, mit csinált az a szörny. Ha látná, újra azt gondolná, hogy én is csak egy szörnyeteg vagyok. Utasításainak mégis engedelmeskedem. Lábam magasra emelve lépek bele a vízbe, majd állok meg előtte. Most már nem rá figyelek. Magam elé nézek, jobban mondva lábam elé, a vízre, aminek furcsa szaga van.
Nem tudom, mit tett bele Natalie, de nem fáj. Nem hideg, nem is túl meleg. Egészen jó, de a legjobb tényleg az, hogy nem fáj. A baj az, hogy kicsi. Csak a bokámig ér, nem úgy, mint amikor beleesek egy tóba. Ott figyelnem kell, hogy el ne merüljek, itt nem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 522 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Haladást érünk el. Lassan, de biztosan. És ezer százalékosan nem a megfelelő úton, de egyelőre nincs más a kezemben, csak ez. Most hallgat rám, most megteszi, amit kérek, ez pedig már fél siker. Ha a két nap végére nem jön rá, hogy valójában nem akarok neki rosszat, akkor valóban el kell engednem, akkor nincs okom tovább bizonygatnom neki semmit. Félő, hogy akkor már senki sem lenne képes rá. Ha pedig igen, na hát ahhoz egyébként hatalmas csoda kellene.
Kezeimet csípőmön tartva, félrehajtott fejjel nézem, ahogy próbálgatja a kapcsolót. Mély levegőt veszek és csak lassan fújom ki. Számunkra ez természetes, valójában el sem tudnánk enélkül képzelni az életünket, de számára? Lényegében ha elé tennék egy papírt és ceruzát még az is új lenne neki. Én meg kezdem magam úgy érezni, mint egy óvónő.
- Kicsi? - düllednek ki a szemeim. Persze, persze a természethez képest minden kicsi és zárt, ezt értem. - Lépj be - kérem finoman, egy halk sóhajt követően. - Balra… Az ép kezed irányába - magyarázom így inkább, mert már nem tudom, hogy ismeri-e egyáltalán, hogy mi a jobb és a bal. - Van egy függöny, húzd el… A függöny… - na ezt hogy magyarázzam el. De ha bemegy, akkor megyek utána és elhúzom neki én a függönyt.
Igazából annyira nem kicsi ez a fürdő, habár az egykor hófehér csempe mára néhol megsárgult, megrepedezett. De hát kinek van arra ideje, meg egyáltalán szépérzéke, hogy ilyennel foglalkozzon? Az ajtóval szembeni falnál egy hatalmas ablak húzódik, több keresztvas is keresztezi, ezért tűnhet háló mintásnak. Nem mindegyik üveg átlátszó van közöttük színes is, sárga, zöld, piros és kék. Emiatt egy kis színt hoz az amúgy egyhangú helyre. Az ablak két szélén egy-egy függöny van, de látszik rajtuk, hogy riktán vannak elhúzva. Az ablak alatt pedig egy oroszlánlábakon álló kád. Kikerülöm a lányt.
- Vedd le a ruháid - kérem, ellentmondást nem tűrő hangon és a kádhoz lépve elforgatom a csapot. Pár másodperc múlva kellemes, langyos víz csordogál bele. A kád mellé a földre helyezett kencék közül beleteszek az egy kicsit. Majd hátrafordulok a lányhoz és úgy döntök, hogy nem kicsit.
Emellett van még egy mosdókagyló, hozzá tükörrel, mellette apró polccal, amin minden létező hülyeség megtalálható, ami ahhoz kell, hogy a reggelem végére üdítően szép lehessek. Smink, fésű, göndörítőhöz használható gázpalackkal működő ősrégi göndörítő, amihez még a vasat kell göndöríteni, de van ott hajvasaláshoz is alkalmas eszköz, a becsben tartott hajszárítóm, hajgumik, lakkok, és persze férfiholmik is, amelyeken már vastagon áll a por, hiszen nincs már ki használja.
Vele szembe helyezkedik el a régi, de még mindig működő mosógép, melyet ritkán használok, felette pedig a plafon irányába szerelve a szárító. Ezt cselesen úgy oldottuk meg, hogy bármikor le tudjam magam szintjére hozni, majd felhúzni a magasságba, hogy ne zavarjon senkit. A majd három méteres belmagasságba, lássuk be, van rá bőven hely.
- Ha megvagy - nem nézek hátra, bár nem hinném, hogy szégyellős, azt sem tudhatja, hogy mi van. A kád közbe szépen gyarapodik. - Szállj bele. Igen, tudom, kicsi - látom be. - De jobb, mint a hűs források - melyek korán sem ilyen kellemes meleg. Igaz ez sem, de számára az lehet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Hinni… Azt hiszem, tudom, mit jelent, de nem tudnám elmondani. Abból, amit tudok, azt mondanám, hinni olyan, mint valamiről biztosan tudni. Hittem abban, hogy a démon bántani fog, amint kivesz a sötét lyukból, azért, mert biztos voltam benne. Nem tudom, mennyire jó ez így. Azt viszont igen, hogy nem vagyok biztos abban, hogy Natalie nem fog engem bántani. Hinni akarok abban, amit mond, de nem tudok, amíg nem tudom biztosan. Ez így túl… nehéz.
Nem mondok semmit. Csendben felállok, úgy, ahogy tudok és elindulok arra, amerre mutatta. Egészen a kis szobáig. Ott bent kellene fürödnöm? Kezeimmel ruhám szélére gyűrök. Amíg a nő beszél, rá figyelek, aztán arra a valamire, amiről magyaráz. Félve nyúlok ki felé. Ujjammal meglököm, mire az megmozdul. Átbillen, akár egy farönk, ami egy nagy kövön van, amikor megpróbálok végigsétálni rajta. Odabent valamivel fényesebb lesz utána. Amikor visszabillentem, újra olyan lesz, mint előtte.
- Kapcsoló… - motyogom magam elé, megjegyezve a szót.
Még néhányszor megcsinálom azt, amit az előbb, csak nem ismétlem el a nevét. Akár fényesebb, akár sötétebb, akkor is kicsinek tűnik ott. Szemeimmel visszanézek Natalie felé. Szám összepréselem néhányszor, azon gondolkodva, megszólalhatok-e.
- Ilyen kicsi helyen lehet csak fürdeni? Nem lehet itt?
Tudom, hogy erre zavart miután megemlítette, és úgy gondolom, itt lehet valami olyan, ami kell a fürdéshez, de jobban érezném magam, ha nem kellene bemennem. Ennek ellenére akkor sem ellenkezem, ha nemet mond. Többet nem, nincs értelme. Akkor annyit teszek, hogy világosságot csinálok odabent a kapcsolóval. Beljebb lépek, megállva nem sokkal az ajtó előtt.
- Mit kell csinálni? – kérdezem.
Sosem csináltam ilyet, kell az, hogy elmagyarázza. Az, hogy segítsen… nem tudom. Nem merek túl közel lenni hozzá, ezért is lépek el tőle, ha két lépésnél közelebb kerülne. Ha lehet kint csinálni, akkor ott várok arra, hogy elmondja, mit tegyek.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 298 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Lassan, de biztosan haladunk Reynaval. Kezdi megérteni a dolgokat. Nem vagyok türelmes, tudom, hogy nem vagyok egy türelmes fajta. Emiatt ne is kellett volna ezt az egészet elkezdenem, elég lett volna, ha beviszem a központa, kiosztanak mellé egy szociálisan érzékenyebb és türelmesebb embert és majd ő szépen mindent elmagyaráz neki. Nem, Natalie, te úgy gondoltad, hogy te is meg fogod tudni oldani.
Hát gratulálok, nem sikerül. Fogalmam sincs, hogy mit tud és mit nem. Minden, mi számomra természetes, az neki nem. És egyáltalán nem tűnik úgy, mintha be akarna egy társadalomba illeszkedni, anélkül meg odakint bármikor meghalhat.
- Igen – felelem neki röviden és tömören. Egyik kezemet a csípőmre teszem, a másik lóg a testem mellett. Fejemet kissé félrehajtom, ám még most sem mosolygok. Arcom nem derűs, inkább bosszús. Komolyan tekintek végig a lányon. Látom, hogy szenved, látom, hogy fájdalmai vannak, akkor mégis miért nem képes elfogadni csak úgy a segítséget? Miért kellett eddig elmennie?
Pillanatnyi nyugalmam is eddig tartott.
Nem érti.
- Egyszer… - kezdek bele, szemeimet lassan hunyom le. – Egyetlen egyszer, kérlek csak higgy nekem. Nem akarom a halálod, nem akarom, hogy bántótásod essen, szóval csak higgy, kérlek – mondom lassan, érthetően, nyugalmat erőltetve magamra. Ajkaim mégis remegnek, sírhatnékom van a makacssága miatt. De talán sikerül annyi észt vernem bele, hogy megértse.
Feláll.
Még ha alig is. Mozdulok, hogy segítsek, ám inkább mégsem teszem. A fürdő előtt megáll azonban és tétován néz rám.
Karjaimat immár összefonom.
- Nincs bent semmi, ami megehetne – bíztatom, majd az ajtó melletti kapcsoló felé bökök állammal. – Az egy kapcsoló, lehet fel és lenyomni. Az adja a világosságot, bár ha engem kérdezel elég fényes így is a fürdő. Ne aggódj nem kell magadnak csinálni mindent, segítek. Nem bántalak – emelem fel kezemet. Megjegyezném, hogy eddig sem tettem, ő volt az, ki ártott magának, nem én.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Lassan kezdek semmit sem érteni. Natalie egyre félelmetesebb. Miért kiabál? Miért beszél úgy, hogy ne értsem? Miért dobott meg? Csak akkor nézek rá, amikor megkérdezem, mennyi az egy nap. Úgy tűnik, nem akar válaszolni, helyette a homlokát fogja. Miért? Miért csinálja ezt? Amíg nem figyel, én is a homlokomra teszem egyik kezem, de úgy sem jövök rá, miért jó ez. Meleg. A bőröm még mindig olyan, mintha égne, viszont már nem annyira, mint mielőtt aludtam. Aztán magyarázni kezd…
Arra fordulok, amerre mutat. Szemeimet gyorsan be kell csuknom, amikor a nagyon fényesre nézek. Az lenne a nap. Mindig ott van fent, amikor világos van. Mozog odafent, átmegy mindenen, utána meg eltűnik és sötét lesz. Helyette jön valami, amit könnyebb nézni. Az nem bántja a szemem.
- Akkor… ha újra fényes lesz kétszer, letelik a két nap? – kérdezem – Akkor mehetek?
Lassan felülök, hogy ne feküdjek tovább összehúzott lábakkal. Így könnyebben kapok levegőt. Lábaim még mindig úgy vannak, hogy átölelhessem őket, de már nem olyan szorosan, mint eddig. Állam térdeimre támasztom, úgy hallgatom, mit mond. Mintha most egy kicsit nyugodtabb lennék. Jobb, amikor elmond dolgokat és nem kiabál.
- Nem értem – motyogom.
Annyit értek, hogy itt van olyan, ami máshol nincs és hogy beteg vagyok. Ők tudják, hogy kell meggyógyítani, azért, mert régen ők is voltak betegek. Azt nem tudom, miért mondja mindig, hogy meghalok. Régen is voltam rosszul, mégsem haltam meg. Élek. Úgy tudom. Ennek ellenére nem ellenkezem. Nem vagyok elég erős hozzá, azt kell tennem, amit mond. Két nap… Annyi ideig, utána ha nem akar elengedni, valahogy megszököm. Meg kell próbálnom.
Kicsit nehéz felállni. Amikor sikerül, várnom kell egy picit, mielőtt elindulnék arra, amerre mutat. Az ajtóban viszont megtorpanok. Túl kicsi. Nem kisebb, mint az, ahol régen voltam és nem is olyan sötét és büdös, de… Nem elég nagy. Nem akarok bemenni. Félve nézek befelé, majd a nőre. Egy lépést hátrálok attól a helytől. Még egyet, ha Natalie valamiért közelebb jönne.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 18, 2019 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 401 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Szemöldököm ráncolva tekintek a földön gubbasztott lányra. Visszaemlékszem Abigail szavaira. Türelem, az, amelyből most kevés van. Igen, ezt mondjuk hozzávehettük volna a számításba, amikor az egészet a nyakamba vettem. Késő bánat, vagy ahogy mondják, eső után köpönyeg. Hallom kiáltását, amiket mondd, mégsem áll össze.
Persze, hiszen számomra ez mind logikus.
- Ez nem így működik! - felelem neki vehemesebben, mint ahogy azt terveztem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ezzel is nyugtatva magamat, noha tudom, hogy most épp az ellenkezőjét kívánom neki megmutatni.  
Kérdésére azonban újabb mély levegőt veszek.
- Ezt nem hiszem el - fordulok el tőle egy pillanatra, kezemet a saját homlokomra tapasztom, amíg a másikkal a csípőmet fogom. Igen, ami számunkra logikus nem igazán jelenti, hogy mások számára is. A vadonba nőtt fel, ezt mondja. Fogságba. Mégis honnan tudná, hogy mennyi egy emberi nap?
De ezt még egy idióta is ki tudná következtetni!
- Látod odakint a napot!? - mutatok az ablak irányába, drámaian, közben pedig visszafordulok az irányába. - Kétszer kell ezen a ponton állnia, hogy elmenj. A Nap ugyanis körbeforog, vagyis mi a nap körül, de ez most lényegtelen! Az egy nap akkor telik le, amikor újra ott lesz - ennél közérthetőbben már aligha tudnám neki elmondani.
Szemöldököm ráncolva hallgatom szavait. Hitetlenkedve meredek rá.
- Mégis ki a fityfütty bántott téged? - fakadok ki újra. Nem hinném, hogy ugyanazt csinálnák. Drasztikus vagyok? Igen. Az ő érdekébe. A pokolban is, igen! Belátja? Soha nem fogja. - Na idefigyelj… Eddig egyedül éltél egy vadonba, mindentől elzárva. Ergo, minden emberi betegségtől elzártan, mindentől - kezdek bele nyugodtabban. - Most bekerültél egy társadalomba, egy közösségbe. A szervezeted olyan betegségekkel találkozik, amilyenekkel eddig még soha, de! Ez nem azt jelenti, hogy bárki direkt bántana téged. Mi erre már immunisak vagyunk, vagyis a mi szervezetünk fel sem veszi, mert mi már találkoztunk vele, megküzdöttünk veled. A szervezeted most éppen küzd. De segítség nélkül nem sokáig fog tudni. Így már érted? Egy olyan helyzetbe kerültél, amilyenbe még soha nem voltál, olyan környezetbe, ami számodra ismeretlen volt, ha bele akarsz halni, menj - mutatok az ajtó irányába. - De ha meg akarod még egyszer látni a napot, a holdat, a városon kívül, akkor tenned kell érte, de fogalmad sincs, hogy mit, Én, Mi, a Város igen! - magyarázom neki. - Most pedig irány - mutatok újra a fürdő irányába. Nem fogok erről letenni, ne is reménykedjen. Most erősebb vagyok, gyűlölhet érte. Nem érdekel.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 24, 2019 9:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Reyna


 


Miután megharapom, sikerül szabadulnom, de nem jutok messzire. Lábaim még mindig nem elég erősek. Miért? Miért nem képesek segíteni nekem, amikor futnom kellene? Nem értem. Azért, mert olyan sokáig voltak felhúzva? Az ajtó felé nézek, utána visszaszorítom térdeimhez fejemet. Próbálok minél kisebbnek látszani és elmondani az igazat. Nem hazudok. Elmondom, miért csináltam, de úgy tűnik, nem hisz nekem. Megint nem hisz.
- Nem tudom! – kiáltom. – Amíg aludtam, azt láttam, hogy más színe van és ott voltál te is. Nem tudom, mitől lett fekete. A démon csinált velem valamit. Te is csinálhattál, hogy más színű legyen! – mondom gyorsan.
Tudom, hogy nincs új fájdalom a körmöm helyén kívül, ez mégsem jelent semmit. Tehette úgy, hogy ne fájjon, hogy ne vegyem észre, csak amikor már késő. Nem tudom, mire képes. Most már nem. Eddig azt gondoltam, bántani sem bántana, de megdobott. Kiabál velem, bezár, rángatja a kezem… megijeszt. Az is, hogy nehéz levegőt venni. Gyorsan lélegeznék, mégsem kapok eleget. Annak ellenére, hogy igyekszem. Miért nem? Miért akarja ennyire, hogy fürödjek? Addig, amíg találkoztunk, azt sem tudtam, mi az a fürdés. Nélküle is éltem és nem esett bajom. Miért lenne ez most más? Miért kellene ő? Miért kellene itt maradnom?
- Mennyi idő az a két nap? – nézek fel térdeimről.
Nem tudom, hihetek-e neki. Bízni nem bízhatok benne, azt tudom. Hazudott. Mondtam neki hogy nem akarok épületbe menni, tudja, hogy félek attól, hogy bezárnak, mégis ide hozott és nem enged. Az emberek rosszak. Jobb volt nélkülük.
- Eddig is túléltem odakint egyedül! Nem kell a város, az emberek sem! Ugyanazt csináljátok, mint az a démon – mondom neki.
Ha nem éltem volna túl, nem lennék itt. Voltam beteg, támadtak meg állatok, a démont is túléltem, igaz, nem szabadítottam ki magam. Arra nem voltam képes, de túléltem. Kibírtam azt, amit csinált. Azt hiszi gyenge vagyok, mert sokat nem tudok, valahogy mégis éltem ott kint, messze a várostól. Sokszor rossz volt egyedül, de nem annyira, mint régebben abban a sötét… lyukban.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
397
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 21, 2019 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 378 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Viselkedése és reakciója teljesen természetes. Másként én sem viselkednék, ha úgy érzeném, hogy sarokba szorítanak. Előbb védekeznék, majd támadnék. Azonban mindennek megvan a maga határa. Meglehet Abigail épp ettől próbált megmenteni? Vagy csak figyelmeztetni? Tudja, hogy csak egy pontig vagyok türelmes, főként idegenekkel. Ez a pont Reynaval szemben pedig most jött el.
Vadász vagyok. A város védelméért felelek, nem helyezhetek egy idegent előtérbe a lakókkal szemben. Ha nem jelent biztonságot számunkra, akkor cselekednem kell. Akkor is, ha tudom, hogy ártalmatlan.
Ebben az állapotban nem maradhat.
- El fogsz, de nem most - rántok rajta egyet, testsúlyomat a hátsó lábamra helyezem és a fürdő irányába húzom.
Húznám. De aztán történik valami, amire totálisan nem számítottam. Visszatámad. Egyéb esetben ennek örülnék, hiszen valóban vannak életösztönei - mégha nem is egészségesek - most ezt mégsem teszem meg.
- Au - eresztem el és húzom magamhoz közel a kezem. A lendület itt megszakad, én két lépésre távozom, ő pedig iszkolna. Mennék utána, de elesik. Így megtartom kettőnk között a tisztes távolságot.
A szoba, a kanapé, a padló, de még a kezem is tiszta vér. Fekete vér.
Nagyokat lélegezve tekintek a rémült lányra. Ő rémült én ideges. Remek párosítás. Ezt talán mégis az előnyeimre tudom fordítani.
- Mégis mitől változott volna meg? - bukik ki belőlem a felháborodott kérdés, kezeimet széttárva tekintek a plafon irányába.
Anyám borogass.
- Idefigyelj - tekintek rá újra, mutatóujjammal pedig felé mutatva. - Elmész lefürdesz, nem érdekelnek a kifogások, nem érdekel, hogy mit akarsz. Próbáltam kedves és türelmes lenni, lássuk be, nem erényem, hogy hosszabb távon tudom ezt űzni. Ha rám bízod magad, két nap alatt rendbe jössz, aztán elviszlek a város széléhez és mehetsz utadra - emelem magam kezé a kezemet, mint akit halálosan nem érdekel. - Ha nem vagy hajlandó beilleszkedni egy társadalomba, akkor nincs helyed közöttük. Mások majd levadásznak, mert ha mással viselkedsz így, akkor ők ellenségnek fognak nézni. A város védelme pedig mindenkinél fontosabb. De ha azt hiszed, hogy így egy percig is túléled odakint, akkor tévedsz Reyna. Mert megdöglesz, és nem éppen a láz miatt - magyarázom.
Nyers vagyok, ezzel teljes mértékben tisztában is vagyok. Próbáltam tényleg türelmes lenni. Ez nem az én asztalom. Határozott nő vagyok, akaratos. S ezt fogom kihasználni vele szemben. Egyelőre mégsem közelítek felé. Vagy elfogadja az ajánlatom, vagy… Vagy fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de nem szeretném kideríteni, az már biztos.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/6
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
7