Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Natalie' place •
reveal your secrets

Fenrir


Natalie' place DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 04, 2021 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


House of healing
- A halandóakat olykor megőrjítik a veszteségek. Vagy egyszerűen bolondok voltak – vonom meg a vállaimat, ugyanis nem tisztem megítélni a kint történteket, s egyébként sincs okom arra, hogy védelmembe vegyem az angyalváros lakóit. Egyedül a szemtelen fehérnépnek kívánok némi magyarázattal szolgálni, bár hogy erre miért érzek kényszert, azt nem tudnám megállapítani. Az az átkozott szentimentalizmus… - Bebocsájtást nyertek a városba a menedéket kérők. A részletekre nem figyeltem igazán – nem teszem hozzá, hogy jobban lefoglalt az istápolása, mert egyébként sem vetettem volna sok ügyet az emberek dolgaira. Nem az én felelősségem, nem az én életem, és New Yorkban is mindössze átmenetileg fogok tartózkodni. Akkor miért érdekeljen?
Inkább foglalkoztat a tény, hogy Natalie akár egy állhatatos öszvér, nem hajlandó eleget tenni a kérésemnek, pedig semmi problémát és nehézséget nem vélek felfedezni egy bájital elfogyasztásában. Mély sóhajjal veselkednék neki a noszogatásának, azonban a szót belém akasztja a szitkozódásával és fájdalmas felszisszenésével. Összevont szemöldökökkel vetek egy pillantást a combomba maró ujjaira, majd visszaemelem a tekintetemet az arcára, amit jócskán elintéztek odakint.
- Megsebesültél. A sebek meg általában fájni szoktak – felelem elhúzott szájjal, de én is tudom, mikor szükséges felhagyni a pátyolgatásból fakadó köntörfalazással. - Egy vágás. Kicsivel a szemöldököd felett kezdődik, és az arcodnál ér véget. Igazi harctérre illő sérülés – paskolom meg a kézfejét, valamiféle mosolynak sem nevezhető grimaszra rándítva a szám sarkait, ugyanis bizton veszem, hogy a női meggyőződéseit nem fogja meghatni a vigaszom.
Ám a gyengéd törődésem eddig ér el, az újonnan feléledő dacoskodása frusztrált szusszanásra késztet. Elkapom az üveget, mielőtt még az ágyról a földre gördülve széttörhetne.
- A tököm se tudja, hogy hívták a fickót. És mindegy is, mert nem állította, hogy ő kotyvasztotta. Meg is lepne, ha egy halandó képes lenne ilyesmire – vonom meg az egyik szemöldökömet. - Hidd el, a mágia többre képes, mint a ti orvosságaitok – erősködök, ismét felé emelve az üvegcsét, igaz, amennyiben ismét nemet mond, nem fogom forszírozni a témát, legfeljebb a fogaimat fogom szívni, amiért kidobtam az ablakon a pénzemet.
Elnyomva magamban egy ismételt, feltörekedni kívánó sóhajt, oldalra vetem a szemeimet a polcokra, amelyeken mindenféle könyvek, kacatok sorakoznak, többek között egy… egy csörgő?
- Mégis tartasz a lakásodban egy babacsörgőt? Nem mondtad, hogy van gyereked – tekintek rá vissza némi megütközéssel.


Spoiler:
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 28, 2021 5:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Cassael Kedvelte a hozzászólásod



You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 369 • Zene; Try»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Nevetnék azon, amit állít, de nehezen megy. Mégis egy felhorkanás erejéig futja.
- Egy kicsit mindkettő. Remélem. Mocskos volt a módszere. Nem is értem… ők kértek segítséget – a morális kérdések még mindig nem igazán jöttek át, és ahogy elmémbe fészkeli be magát az ott történtek emléke csak még inkább nem értem az egészet. Nem volt egyszerű… de... – mi történt odakint? Mi lett a végső döntés? – kérdezem, mert fogalmam sincs, hogy végül beengedték-e az embereket, vagy nem. Vagy hogy ezzel a két madárral mi történt. A fájdalmon túl is érzékelem, hogy ez a kérdés őszintén foglalkoztat engem.
Mégis muszáj valamit kezdenem magammal. Lassan, megfontol mozdulatokkal ülök fel, az ágy szélélben kapaszkodom meg. Ujjaim enyhén fehérednek el, a világ is forog körülöttem. Ezernyi csillagokat látok lelki szemeim előtt. Az egyetlen, ami mozgat, hogy fájdalomcsillapító kell. Több, mint amit a gyógyszer kínálni tudna. Felvetem hát ötletem, mely nem arat osztatlan sikert. Nem is értem. Szemem sarkából tekintek rá, amikor a löttyökre mutat.
- Csak hogy tudd… nem hiszek a boszorkányságban, főként nem ha az ember egészségéről van szó – próbáljuk meg ezzel. Hol élünk a középkorban. Szemöldököm felvonnám, ha nem hasítana bele a fájdalom. – Mi a rohadt élet – szisszenek fel… Valami nem okés ezzel a fájdalommal és a sebbel… Sebbel?
- Fenrir! – kezemmel hirtelen szorítok combjába. – Mi történt az arcommal? – lassan, túl lassan fogom fel, ami történik körülöttem, velem. Az elmém még csak most kezd el tisztulni. A kezembe nyomott lötty továbbra sem hat meg, azt csak leteszem magam mellé az ágyra.
- Jamestől vetted!? – hördülök fel, elképedve tekintek fel rá. – A James Antikvár boltjában? – pontosítok, hátha a cégérre jobban rémlik, hogy mégis hova ment be. – Hohohoho- nevetek fel epésen és csak messzebbre pöccintem az üveget magamtól.
- Ha azt hiszed, hogy bármit megiszok, amit ő kotyvasztott drágám… - a leírás ráillik én pedig nem iszom meg, amit ő kotyvasztott. – Már ha nem úgy működik, hogy eltesz láb alól. Azt hiszem, egy napra elég egy halálközeli élmény – makacsolom meg magam. – Az a fickó őrült – teszem hozzá és fogalmam sincs, hogy honnan jött neki, hogy betérjen hozzá. Az a bolt nem valami bizalomgerjesztő.
Épp ezért járok én is mindig oda. Igazából elég jó cuccai vannak, de tuti, hogy nem iszom meg, amit ő kevert.
reveal your secrets

Fenrir


Natalie' place DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


House of healing
Meredeken emelkednek a szemöldökeim az elbeszélését hallva, s a megnevezések kapcsán eltűnődök, vajh félrebeszél, vagy akként fűzi a szavait, mely a modern világot tükrözi s nem az általam megszokottat? Inkább nem kérdezek bele, láthatóan így is nehezére esik a hangképzés, a józanságának felderítésével pedig bőven ráérünk. Én legalábbis határozottan, ugyanis fogalmam sincs, egyelőre mit kezdjek magammal ebben az örökkön zúgó forgatagban. Kezdetnek talán hozzá kellene szoknom.
- Tehát vagy fogalma sem volt arról, hogyan kell használnia, vagy állhatatos vagy, mint egy öszvér – vigyorodok el, hiszen sajnálkozni nem tervezek felette – éppen elég az istápolása –, s egyébként sem úgy ismertem meg, mint aki arra vágyna, mások nyalogassák a sebeit, legyenek azok fizikálisak vagy mentálisak. Szerencséje, hogy nem hordozok magamban effajta kényszereket, mert akkor még a gyomra forgásával is lenne elszámolni valója.
Idő közben felül, s kisebb huzavonába kezdünk az ellátása módjáról. Kitartásának és életrevalóságának fényében nem kellene meglepnie, hogy még morfiumból is akad privát ellátmánya, a lehetőség azonban nem nyugtat meg. Fanyarra rándítom a szám sarkait. Semmi kedvtelést nem lelek a hajlandóságomért felelős porcikáimban ahhoz, hogy a bőrét szurkálgassam, s az ápolónő mellett még gyógyítót is mímeljek.
- Egyelőre próbáljuk meg ezekkel, aztán ha nem javul az állapotod, keresek valakit, aki alkalmasabb az ereid böködésére – sóhajtok fel, a kezébe nyomva a löttyöt, amit éppen olyan kétkedéssel méreget, mint én a kereskedésben. Ennek dacára én nagyobb bizalmat szavazok neki, mint ő, meglehet azért, mert az én világomban a mágikus keverékek cseppet sem ismeretlenek és inkább hasznosítottak, mint a halandóak gyógyszerei.
- Ne akadékoskodj, hanem idd meg és maradj a hátsódon – morranok rá, mihelyst a bő lére eresztett szabadkozását követően megpróbálna felállni. Ostoba fehérnép. - Itt szereztem a városban, egy kereskedésben, ahol mindenféle kacatokat árul egy madárijesztőt meghazudtoló, botlábú alak. Nem emlékszem a nevére, de kínosan sokat pofázott – magyarázom neki, hátha ráismer az illetőre, s kicsivel nagyobb bizalommal fogadja a felkínált orvosságot.
- Adj neki egy esélyt, ha nem működik, a te szabályaid szerint játszunk – pillantok rá kérlelhetetlen ábrázattal, mégis türelmesen várva, elfogadja-e az ultimátumot vagy tovább dacoskodik?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 18, 2021 9:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 448 • Zene; Try»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Csibészes félmosollyal tekintek fel a férfira. Pokolian fáj minden porcikám, de van amit még én magam sem tudok levetni. Szemöldököm pajkosan vonogatom fel, amíg újra nem ráncolásba torkoll a művelet és halk sziszegésbe. Tagadhatatlan, hogy jólesik a törődése, legalább is addig, amíg össze nem szedem magam.
- Tökéletes az ehhez való érzékem. Többen mondták már – jegyzem meg. A célt viszont elérte. A városban van. Az ár pedig ehhez… Nos. Lehet, hogy egy kicsit nagy volt. Legalább is az én részemről. Már csak azt nem tudom, hogy valójában mit keres itt. A gyanú ott lappang elmém rejtekében, hogy a hétvége emléke mely bűntudatot ébresztett volna benne? Sandán tekintek fel rá.
Áh, biztos, hogy nem. Kicsorduló könnyem gondoskodón törli le, mosolyom hálás, melyet felé küldök cserébe. Nagyobbat nyelek a kínzó érzés mégsem múlik el.
- Kettővel – helyesbítek a hibbant agyúnál. – Voldemort képű és Kutyafejű hollókutya. Bunyó közben kapták a nevüket. Szerintem eléggé illik rájuk – nevetem halkan, de a szűnni nem akaró érzés továbbra is sejtjeimet szaggatja.
- Boxkesztyű. Fémből, általában acélból öntött fegyver. Felhúzod az ujjaidra és azzal ütsz. Arcon még sose ütöttek vele, íratlan szabály, hogy azt csak akkor, ha a másik halálát akarod – fasza, hogy ezek szerint az a nyomorult ezt kívánta nekem. Még jó, hogy befogadtuk őket a városunkban, nem? Pusztult volna meg odaát.
- Remek – nyögöm. Miért is nem húztam fegyvert? Miért is próbáltam a szabályok szerint eljárni? Le kellett volna lőnöm, az első adandó alkalommal.
S ezzel alapozzam is meg a két város közötti kapcsolatot, mi? Senki, de senki nem hinné el nekem, hogy önvédelem volt. Cara, de még Fenrir szava sem érne semmit, ha a tanács elé kerülne ez az ügy. Felfordul a gyomrom. S szó szerint is.
Megpróbálok felülni, anélkül, hogy igazán kiadnám gyomrom tartalmát, és talán a fejem sem szakad szét teljesen. Remek, remélem még agyrázkódást is szenvedtem. Úgy a hétvégi pihenésem megnyújtom majd.
- Ühüm, arra – felelem neki, fel sem fogva, hogy mily hanghordozással kérdez vissza. Az ágyban kapaszkodom meg, amíg biztos helyet találok meg az ágyban. Közben pedig benne találtam kapaszkodót. Makacs tudok lenni, de ilyenkor a segítségnek sosem mondok ellent.
Szemem sarkából tekintek rá. – Ühm, és ha azt mondom, hogy van itthon? – húzom félmosolyra az ajkam. – Ritkán járok kórházban, és akkor is inkább a bázis készleteit csaklizom el – vonom fel az egyik vállamat. Hét éve nem jártam kórház közelében… kivéve, amikor drága barátom úgy döntött, hogy ott fog wendigóra, vagy mi a fenére vadászni.
A gyógyszereket beveszem, várom a csodát, hogy fájdalmaim alább hagyjanak. Egyelőre ez azonban még várat magára. Bizalmatlanul szemlélem a löttyöt, amit elém tol. Semmi bizalomgerjesztő hatása nincs.
- Mi ez? És honnan szerezted? – mutatok rá arra a valamire, amire azt hiszi, hogy képes leszek meginni. Hol rá, hol pedig a kék löttyre tekintek, anélkül, hogy fejem mozdítanám meg. Azt ugyanis eszem ágában sincs. Persze először is hallottam, hogy mi ez: összeforrasztja a csontokat. Hát persze, én pedig tündérföldjéről származok, nem?
- Jó lesz a morfium. Pikk-pakk nem érzek majd semmit. Bekötöm majd magamnak, elmúlik kezem remegése, és sima-liba lesz, igaz régen csináltam már, főként magamnak, de – könnyedén legyintek, mintha semmiség lenne az egész. – Ha megtennéd, kint van a fürdőben. A kádnak van egy olyan cssempéje, ami enyhén meg van lazulva. Ott van egy doboz ott tartom őket – igazából nem én. Dylan rejtette még el, egy egyszerű elsősegély doboz, mely mégis komolyabb, mint bármely háztartásban illene tartani. A tetejére megfakult cetlin virít nagy betűkkel: Kinyitni tilos! Főleg neked, Tökfej!
Megtartottam – azt is – mert hasznos. Többször is használtam már, a készletet ellenőrzöm és a lejáró dolgokat pótlom frissekre. – De ha nem, nem kell – felelem neki és megkísérlek felállni. A fájdalom azonban még mindig nem engedi. Szisszenve huppanok vissza az ágy tetejére.
reveal your secrets

Fenrir


Natalie' place DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 18, 2021 7:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Natalie Rossmyra Kedvelte a hozzászólásod



House of healing
Humorizálásán magasra kapaszkodik a szemöldököm, miközben óvatosan lapogatom az arcának vérrel pettyezett felét a nedves ronggyal. Vékony csíkban vezet a vörösség az orrának vonalán és az orcájának alsó felén, ahol vélhetően meglazult a varrat az önkéntelen grimaszainak hála.
- Megveszekedett fehérnép. Kétségtelen, remek színésznő válna belőled. Kiváló érzéked van a dramaturgiai hatásfokozáshoz – csóválom meg a fejemet, gondosan simítva el az ábrázatáról a kigördülő könnycseppet is. - Fogalmam sincs, mi történt. Ölre mentetek vajmi hibbant agyúval, és valamivel végigszántott az arcodon. A Róka… Cara bizonyosan jobban el fogja tudni mesélni – osztom meg vele őszintén, ugyanis nem látom értelmét sem a kertelésnek, sem a helyzet szépítésének. Persze annyira én sem vagyok kegyetlen, az állapotában még azzal is belé rúgjak, hogy közlöm; sok évszázados tapasztalataim alapján az a seb bizony a hátralevő életén végig fogja kísérni. - Néhány napig valószínűleg még ilyen lesz – teszem hozzá, majd odébb húzom a kezemet, illetve a rongyot, amíg a szekrényén tapogatja a számomra ismeretlen gyógyszereket. Meglehet, nem ártott volna felvennem a ritmust a világ legújabb vívmányaival, akkor talán többel is tudnék szolgálni válasz gyanánt, mint egy léha vállrándítás.
Megjegyzésére gyorsan haló vigyorral felelek, aztán visszaejtve a kendőt a vízbe, az egész tálat lepakolom a földre, hogy ne legyen útban. Igyekszem segíteni neki a felülésben, bár hagyom, hogy a saját erejéből is hozzátegyen a művelethez, máskülönben félő, a fejemet veszi, amiért törékeny virágszálként kezelem. S nem is hibáztatnám érte.
- Morfiumra? - nem tehetek róla, őszintén robban fel belőlem egy hitetlen, prüszköléssel felérő nevetésfoszlány. A szer neve még számomra sem ismeretlen, s biztos vagyok benne, anélkül is túl fogja élni a sérüléseit. - Attól félek, Natalie, azt több tucat leszakadt karú és lábú embernek tartogatják a csordultig telt kórházaitokban – osztom meg vele a csúfos igazságot, egyelőre az ő ellátásának körülményeiről nem kezdve bővebb értekezésbe.
- Semennyire, de nem is lesz szükséged rá. Vedd be azt a pirulát, aztán idd meg ezt – átnyúlok az éjjeliszekrényen várakozó kékes löttyért, és kicserélem a kezében tartott poharat az üvegcsére, mihelyst eleget ivott a vízből. - Összeforrasztja a csontokat. Szerencsére neked csak a bordád tört, de sokat fog segíteni, ha az a sérülés már nem kínoz – magyarázom elkomolyodva, a várható megpróbáltatásokról szintén mélyen hallgatva. Bízom a pirula hatásosságában és a reményben, a bájitallal járó nehézségek zömét el fogja nyomni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 17, 2021 2:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Fenrir Kedvelte a hozzászólásod



You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 448 • Zene; Try»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
A valóság és az álomvilág közötti törékeny vonalat képtelen vagyok még átlépni. Elmém utolsó, megmaradt képekbe kapaszkodik, amelyek a város határában történt dolgokból táplálkozik. Az első, mely beugrik, hogy a város főkereskedője címéért versenyző nőt meg kell védeni. Izmaim ennek megfelelően mozdulnak ösztönösen. Felállna a porból, kiköpném a nyálammal keveredett port és folytatnám a harcot, ott, ahol abbahagytam.
Ebben több minden is akadályoz. A fájdalom, ami több szinten is elér. Felkiáltva hanyatlok vissza az ágyra… Ágyra? Itt következik a második akadály. Az elmúlt napok férfi hangja kúszik bele a fülemben. A lakásomon vagyunk. Vele. Ajkaimon keresztül, szaporán veszem a levegőt, igyekszem a fájdalmon úrrá lenni. Felsandítok, ahogy leül az ágyra mellém. Halkan szisszenek fel, a langyos víz érintésére, arcom akartlan húzza grimaszba. Ez az érzés azonban nem igazán tetszik neki. A fájdalom újra elér. Nagyobb, nyögésnek is beillő szusszanás szakad fel belőlem.
- Mondtam, hogy bejuttatlak, nem? – változik ajkaim formája. Mosolyra húzom, lihegésembe ágyazott nevetéssé alakul át egy szívdobbanás erejéig. Tekintetem lehunyom újra. Nagyobbat nyelek. – Mi… - kezdek bele, ám nehezen megy a beszéd. Minden lélegzetvétellel érzem a bordáimon keresztülhasító fájdalmat. – Mi történt. Miért ég… piszkosul az arcom? – szisszenek fel újra. Újra próbálnék mozdulni, hátamra gördülni, a fájdalom mégsem enged.
Kósza könnycsepp gördül ki szemeimből, a fájdalom szüli őket. Fenrir újabb megszólalására szinte azonnal mozdul a kezem. Kinyújtom az éjjeliszekrény irányába.
- Mit adott? – jön a kérdés, s csak azután jut eszembe, meglehet, hogy ezt maga a férfi nem is tudja. vakon tapogatózom a sok minden között, mely ott szerepel. Nagy részét felismerni sem tudom. Apró, pirulákat tapintok ki, amint ujjaim megérzik, már húzom is vissza a kezem.
- Ah… bókolni te is tudsz – szusszanok egy újabbat, hangomban sértődésnek nyomát sem lehet hallani. A gyógyszert tartó kezemmel nyúlok az övéhez, mellyel épp az arcom törli át. Némán, gyengéden kérem, hogy egy pillanat erejéig hagyja abba. Kezéről, az ágyra simul tenyerem, ott támaszkodom meg, hogy fel tudjam tolni rajta magam. Tekintetem végig csukva tartom, homlokom keltenek némi ráncot és újra érezem a kínzó, húzó fájdalmat, az arcomon keresztül.
Szabad kezemmel a pohárért nyúlok, ujjaim remegve érik el. A fájdalom minden szinten körbejár, pocsék egy érzés. Remélem, hogy a pirulák fájdalomcsillapítók ráadásul az erős fajtából. Ha nem lesz jó… - Morfiumra is szükségem lehet. Azt hiszem eltört néhány bordám, vagy megrepedt. Anélkül nem fogom ezt  túlélni – nyögöm, vizenyős tekintetem vetem a mellettem lévő férfira. Ki itt van mellettem. Kiszáradt ajkaim nyalom meg.
Nem először kerülök abba a helyzetbe, hogy morfiumra legyen szükségem.
- Mennyi az esélye annak, hogy be tudsz injekciót vagy kanült kötni? – kérdezem tőle, összevont szemöldökkel. Sok reményem nincs az ügy iránt. Egy próbát mégis megér. A gyógyszert könnyedén veszem be, és a pohár vízzel nyelem is le.
reveal your secrets

Fenrir


Natalie' place DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 16, 2021 12:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


House of healing
Ezúttal kétségtelen, a fehérnép magához tért az egész estét és éjszakát felölelő eszméletlenségéből, amely bár nem vallanám meg hangosan senkinek – tán még magamnak sem –, megkönnyebbedéssel tölt el. Mégis úgy döntök, elébb kicserélem a vizet tiszta, hűvösre, amíg megkísérli összekaparni a valóság számtalan, zavaros alkotóelemét. Tekintve, hogy végül a Rókát hívja, bizonyítja, még kitartott percek okán sem jár töretlen sikerrel az igyekvésében.
- Vélhetően otthon húzza a lóbőrt – jegyzem meg csöndesen, ügyelve a kínoktól felfokozott érzéseire, miközben változatlan a tálat szorongatva leülök mellé az ágyra. - A lakásodon vagy, velem. Csúfosan elbántak veled – tudatom vele a vélhetően nyilvánvalót, kicsavarva az edényben nyugvó rongyból a vizet, hogy óvatosan letörölgethessem az arcáról a kiserkent vérét s egyúttal enyhülést kínáljak a forrongó bőrfelületnek. Az ápolónő remek munkát végzett a varratokkal, ám az önkéntelen grimaszokból származó húzódását a sérülésnek nehéz megkerülni.
- Mielőtt elment, ide készített vajmiféle pirulát a fájdalmakra – tudatom vele, állammal az éjjeliszekrény felé bökve, amelyen katonás sorban rendezkednek az ellátásához szükséges eszközök. Az üvegcse alkohol, a két bájital, kötszerek, a néhány szem tabletta és egy pohár víz. A franc se gondolta volna még másfél nappal ezelőtt, hogy ilyen príma gyógyítót fogok mímelni az oldalán, pedig mástól sem idegenkedem jobban, mint mások pátyolgatásától. Ha valakivel törődni kezdünk, aggódni érte, az azt jelenti, hogy kötődünk, ami egyenes úton vezet ahhoz, amit régóta kívánok elkerülni; felesleges, semmibe vesző ragaszkodást, mely napok, hetek, hónapok, de legfeljebb évek után az enyészetévé lesz, pusztán idő kérdése. S ez még csak a leghaloványabb vetülete mindannak a problémának, amit magával vonz a bevonódás. - Ha engem kérdezel, rád fér, pocsékul festesz – teszem hozzá kisvártatva, tőlem szokatlan türelemmel lapogatva az arcát a kendővel, amit sűrűn öblítek a vérétől fokozatosan elszíneződő vízben.
Remélem lesz benne elég erő hozzá, ugyanis sokat segítene az állapotán, ha valamelyik löttyöt le tudná még a mai napon gurítani. Utólag bánom, hogy nem faggattam ki jobban azt a madárijesztőt a kereskedésben az italok esetleges veszélyeiről, netán arról, mit jelent az ő olvasatában a „nem valami kíméletes”, habár úgy sejtem, szüksége lesz Natalie-nak az energiájára hozzá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 16, 2021 8:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 431 • Zene; Try»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Végtelennek tetsző folyosón futok. Árnykép mögöttem üldöz, kacaja, mintha csontjaimba karcolna, vájna bele magának utat, hogy aztán megüljön ott. Éles kanyart vesz a folyosó reményem él abban, hogy lerázhatom üldözőmet.
Befordulok rajta… és újra a folyosó elején találom magam. Mintha egy ördögi körbe kerültem volna, ennek a tudata azonban nem ér el engem. Csak futok, az életemért, mert túl akarom élni, bármi is jön mögöttem. A sötét árnykép, mely sajátomra vetül, túlnő rajtam.
Újra befordulok a sarkon, a padló pedig megszűnik alattam. Mélységben zuhanok, sikolyom nem ér el engem, mintha egy üres térbe süllyednék alá. Testem megrándul, fejem félrefordítom a párnán, halkan nyüszítek fel.
A szakadék mélyén mélyfekete kátrány fogad, testem csapódik bele. Olajon, nehéz massza lassan szív magába. Próbálok kijutni belőle, kapaszkodót keresek, ám csak a fekete massza van, semmi más, azt lapátolom magam körül és minél inkább kapkodok annál inkább süllyedek.
Érzem saját szívem miként dobog a torkomban, érzem, hogy ez a vég órája, innen már nincs visszaút. Megcsináltad Natalie, sikerült oda eljutnod, ahova mindig is akartál, mégis küzdöttél azért, hogy ez ne történhessen meg. A halál pillanata ez. Magatehetetlenül engednek el izmaim, hagyom, hogy magába szippantson a mélység, elnyeljen. Egy ismeretlen életösztön késztet arra, vegyek még egy levegőt. Még egy utolsót. Nyakam nyújtózom a magasságba, a kátrány lassan ellep. Mély levegőt veszek, szemeim is behunyom.
Orromba, fülembe türemkedik a szénfekete massza. Éltető nem jut már el hozzám, fuldoklom. Különös érzés miként ég az arcom jobb oldala. Kínzó a fájdalom.
Fejem megint csak félrefordítom, testem megrázkódik az ágyon. Szívem ritmusa felgyorsul, légzésemmel együtt. Hirtelen fordul a fejem, ezúttal jobb irányba. A fájdalom szinte az elevenembe hatol.
Ajkaimon keresztül egy nagyobb levegőt juttatok a szervezetemben, íriszeimet fedő koporsók abban a pillanatban pattannak ki. Izmaim kényszere, hogy felüljek az ágyon, az arcomba, mellkasomba hatoló fájdalom azonban megakadályoz ebben.
Fogaim szorítva szisszenek fel. Oldalra fordulok az ágyon, a bal oldalamra, a jobb oldalamon érzett fájdalom miatt nem kockáztatnám meg ezt. Összegörnyedek az ágyon, matracom szélébe kapaszkodom meg. Könnyem csordul ki, az égető érzések végett.
Az álomvilágból magával hoztam a massza elnyelő érzését, a futás keltette félelmeit. Lassan, túl lassan, adaptálódok újra a világba, az emlékképek lassan szivárognak vissza elmém rejtelmeiben.
- Cara – szisszenem. Bajban volt. Két san franciscoi támadott meg minket. Segítséget kért hozzá, nekem is arra lett volna szükség. Emlékszem a tagbaszakadt férfi képére, ujjain a boxkesztyűvel. Ismeretlen az erő, amivel megpróbálom magam feltolni. A fájdalom újra az elmémbe hatol. Halkabban kiáltok fel, fejem hajtom le.
Forróságot érzek meg arcomon végigcsorogni. Lepedőmön bíborló vércseppek jelennek meg…. Nem értem a jelenséget. Testem megremeg, nem bírom megtartani magam. Visszahullok, csecsemőpózba húzom magam össze.
reveal your secrets

Fenrir


Natalie' place DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 15, 2021 3:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


House of healing
Meggyötört, kimerült ábrázattal billentem a fejemet a városra néző ablak keretének, némán szippantva magamba a kora hajnali fények méltóságteljes csöndjét. A tegnap éjszaka merő lidércnyomással teljes valójának még ott feslenek a nyomai a kihalt utcán; sebtében a falakhoz vonszolt sátrak foszlányai, a hőbörgők zsebeiből kihullt szemét és a környéken ellátott sérültek vérpettyei. Nemrég a házsor végén még egy bádogszekér platóján csepegtették az éltető vörösséget Natalie testébe, öltögették a felszakadt bőrét több helyütt, ugyanis a kórházak mind színültig teltek a sérültekkel. Kész öröm, hogy az az agyalágyult társa nem követett minket, éppen elég volt a Róka méltatlankodását hallgatni e végett. Ha a feszült momentumok és kényszeredett megoldások közé beékelődött volna a férfi, ciklusuk mélypontját élő nőket megszégyenítő hisztériája, nem garantáltam volna az épségét, sőt, a legkevesebb, hogy bevertem volna azt a tenyérbemászó képét.
Szóval megbecsülöm a nyugalmat, még akkor is, ha magam nem hunytam többet egy-két szánalomraméltó óránál. A szemtelen fehérnép fájdalommal teljes nyöszörgései vertek fel a sekély álomvilágomból, noha ő ténylegesen nem ébredt meg. Pedig meg kellene, hiszen az ágya melletti asztalon ott sorakozik a két üvegcse, amit az érdekében szereztem. Meglehet, tegnap megtettek mindent a jólléte érdekében, ám nem ejtettek a fejemre a születésemet követőn, jól tudom, mit jelentett az ápolónő kétségbeesett kutakodása a táskájában egy újabb adag löttyért ami nem volt ott, majd a simára polírozott arckifejezése a kijelentéséhez mellékelve; ennél többet egyelőre nem tudnak tenni Natalie-ért. Küldessünk érte másnap, s ha addig megébred, itassunk vele minél több folyadékot. Noha mindannyian tudjuk, mi lesz ma, mi lesz holnap, s mi lesz még az elkövetkezendő hetekben az elfoglaltsága, amely közé kétséges, hogy beleférne a házhoz járás...
Apró morranással fonom egymásba a karjaimat a mellkasom előtt, tűnődve, vajon errefelé akadnak-e gyógynövényes kertek. Tény, a világuk sokat fejlődött a magamé óta, azonban a ma gyógyítói a felszerelésüktől függenek, elfeledvén a legkézenfekvőbb megoldások alkalmazását. Mégsem vesz rá a kényszer, hogy magára hagyjam a barna fürtöst a lakásán - amibe sűrű szitkozódások árán kaptam csak bebocsátást -, főként, a legsúlyosabb problémáinak orvoslására egyelőre minden feltétel adott. Az arcán húzódó, heves pírral szegélyezett sérülése még elbír egy kis időt az alkohollal, amit fertőtlenítési céllal a kezembe nyomott a fehér ruhás nő búcsú gyanánt.
Újabb szusszanással, a házak sziluettjein egyre magasabbra kapaszkodó napfényt hátrahagyva az egyik polcon nyugvó tálhoz fordulok, hogy a langymeleggé vált vizet ismét hűvösre cserélhessem. Mielőtt azonban még a konyhai bádogteknő felé indulhatnék az ujjaim között szorongatott edénnyel, megakaszt Natalie csöndes nyöszörgése. Érdeklődőn pillantok hát felé a vállam felett, töprengve, vajon eszméletéhez tért-e, vagy változatlan a lázálmai kínozzák?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Natalie' place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 10:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem állítom, hogy a nyugodtság átjár, de a tegnapi állapottól messze kerültem. Bőröm alatt ott vibrál még a félelmem, rémületem, minden levegővételnél érzem, hogy a tüdőm miként szorul össze, fojtogat ez az érzés.
És én utálok félni, rettegni. Gyűlölöm az érzést, melyet máskor könnyedén rázok le magamról, most mégsem tudok. Azzal tisztába vagyok, hogy hideg fejjel kell gondolkodnom, nagyon, nagyon át kell gondolnom a dolgokat.
Az elhatározás már a bálon megszületett, mégis most öltött igazán formát elmémbe. Most határoztam el igazán magamat a lépésre.
- Természetes, nem csináljuk nélküle - és nem csak azért, mert most már elég időt kapott, hogy feltápászkodjon. Mindenki tudja, hogy a végtelenségig ott tudok lenni mellette, támogatom, hogy talpra álljon, felzárkózzon az eseményekkel, most már mégis napirendre kell térnie felette. Ez az ügy már nem tűr halasztást.
Elszántságom láthatja rajtam. Amíg tehetek, soha nem titkoltam semmit Drake elől. Ami fontos… Ami a város miatt fontos. Ez pedig már régen túllépett rajtunk ahhoz, hogy kihagyjuk belőle.
- Mammont azonban nem akarom neki még emílteni. Amíg lehet, nem kell aggódnia azon is, hogy itt járt - amíg csak engem vadász, addig kordába tudom magam is tartani, előtte is. - Így is megviseli, hogy megszállta, ne adjunk neki több okot arra, hogy megőrüljön - a jelei megmutatkoznak rajta, mégis jó érzékkel tudom mikor hozzam fel neki és mikor nem. Többet jelent neki és a lelkének is, ha nem cseszegetve van, hanem támaszra talál társaiba.
Nem neheztelek Zagarra, amiért Dylan székébe ül. Az érzés meglep, hiszen az a zug szent volt nekem, most mégis nyugalommal figyelem, ahogy lassan áll fel és mellém lépked.
A pult szélét fogom továbbra is és feltekintek a férfira, mikor mellém ér.
- Rendben, szólok - mosolygok rá hálásan, bár tudom, ő is sejti, hogy nem fogom. - Köszönöm, Zagar. Tényleg hálás vagyok a tegnapiért - simítok végig karján. - De miattam ne aggódj, majd bent alszok a bázison - vonom meg a vállam. - Már úgyis teljesen berendezkedtem, hetekig ott voltam, még pár nap - hét, hónap - nem számít - próbálok egy önfeledt mosolyt felé küldeni, ez most mégsem megy. Végül csak elsóhajtom magam.
Majd megoldom ezt is. Megoldom magam, mint a legtöbb dolgot az életembe. Amíg tehetem nem használom ki senki kedvességét.
- Rendben, ha itt végzek, úgyis bemegyek, megtaláltok a térképszobába - úgyis valószínű, hogy ott fog enni a fene, hogy a hatos körzetet beszéljük át. Ma az van terítéken és már előre látom, hogy túl fáradt leszek bármilyen vitára a vészhelyzet csoporttal, hogy újra alkossunk mindent.
Némán figyelem, ahogy szedelőzködik és elhagyja a lakásomat. Egy darabig még figyelem hűlt helyét, zárt ajtóm. Figyelem és testem megremeg, előbb csak gyengéden, majd egyre erősebben. A félelem újra mellkasomba költözik, lassan kúszik fel. Kapkodom a levegőt, próbálok nyugalmat erőltetnem magamra.
Muszáj, hogy senki se lássa meg rajtam.
Senki se.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem tűnik dühösnek, se ingerültnek, ellenben a tárgyalásról határozott elképzelései vannak. De a saját lakásáról semmi. Majd kitalál valamit. Ahha! Csak bólintottam magam elé, utána pedig a továbbiakat próbáltam összerakni fejben. Valaki hiányzik a képletből.
- Wallenberget is be kell vonnunk.
Jelentem ki csendesebben, egyszerűen, tényként. Ez már olyan szintű dolog, amihez legalább ő kell, ha már mást nem szándékozik értesíteni erről. Úgyis meg fogják tudni, bár ez most nem érdekes. Szóval a bálon Lucifer kifejtette ama véleményét, hogy blablabla...Elkalandozok a falon, a többi tárgyon, bútoron, egyébként egész nyugodt kis zug ez. Viszont nekem nem kellene itt meresztenem a hátsómat. Végig ért az agyamon a többi is, csupán csak nem érdekel mi a meglátása Lucifernek, vagy hogy mit szeretne, mert az egyértelmű. Velünk óhajtaná elvégeztetni a piszkos munkát. Natalie annyira elszánt, hogy felesleges győzködni az ellenkezőjéről, olyan ez, mintha az ember széllel szembe pisálna. Komótosan felállok a kényelmes ülő alkalmatosságomból és melléje lépkedek.
- Nézd! Ha nem tudod bevédeni a lakást, üzenj értem és jövök este őrt állni odalent. Vagy maradj a bázison, amíg ezt az egészet átbeszéljük és megtörténik a tárgyalás.
Mást nem tudok hozzátenni. Nem vagyok egy kedves ember, de azt hiszem tudja jól hogyha segítségre van szüksége, rám is számíthat.
- Előkerítem Drake-t, és ma este átbeszéljük a terved az irodájában.
Magamhoz veszem a fegyverem, meg a furgon kulcsait. Szinte biztos hogy az autója szerelése elnapolva, pedig belenéztem volna a motorháztető alá, sokkal érdekesebb és békésebb elfoglaltság, mint démonokkal tárgyalgatni meg hajkurászni őket. De muszáj, mert ellepték a várost és még ez a Mammon is itt sertepertél és borzolgatja a kedélyeket.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2