Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Natalie' place •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Natalie' place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 10:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem állítom, hogy a nyugodtság átjár, de a tegnapi állapottól messze kerültem. Bőröm alatt ott vibrál még a félelmem, rémületem, minden levegővételnél érzem, hogy a tüdőm miként szorul össze, fojtogat ez az érzés.
És én utálok félni, rettegni. Gyűlölöm az érzést, melyet máskor könnyedén rázok le magamról, most mégsem tudok. Azzal tisztába vagyok, hogy hideg fejjel kell gondolkodnom, nagyon, nagyon át kell gondolnom a dolgokat.
Az elhatározás már a bálon megszületett, mégis most öltött igazán formát elmémbe. Most határoztam el igazán magamat a lépésre.
- Természetes, nem csináljuk nélküle - és nem csak azért, mert most már elég időt kapott, hogy feltápászkodjon. Mindenki tudja, hogy a végtelenségig ott tudok lenni mellette, támogatom, hogy talpra álljon, felzárkózzon az eseményekkel, most már mégis napirendre kell térnie felette. Ez az ügy már nem tűr halasztást.
Elszántságom láthatja rajtam. Amíg tehetek, soha nem titkoltam semmit Drake elől. Ami fontos… Ami a város miatt fontos. Ez pedig már régen túllépett rajtunk ahhoz, hogy kihagyjuk belőle.
- Mammont azonban nem akarom neki még emílteni. Amíg lehet, nem kell aggódnia azon is, hogy itt járt - amíg csak engem vadász, addig kordába tudom magam is tartani, előtte is. - Így is megviseli, hogy megszállta, ne adjunk neki több okot arra, hogy megőrüljön - a jelei megmutatkoznak rajta, mégis jó érzékkel tudom mikor hozzam fel neki és mikor nem. Többet jelent neki és a lelkének is, ha nem cseszegetve van, hanem támaszra talál társaiba.
Nem neheztelek Zagarra, amiért Dylan székébe ül. Az érzés meglep, hiszen az a zug szent volt nekem, most mégis nyugalommal figyelem, ahogy lassan áll fel és mellém lépked.
A pult szélét fogom továbbra is és feltekintek a férfira, mikor mellém ér.
- Rendben, szólok - mosolygok rá hálásan, bár tudom, ő is sejti, hogy nem fogom. - Köszönöm, Zagar. Tényleg hálás vagyok a tegnapiért - simítok végig karján. - De miattam ne aggódj, majd bent alszok a bázison - vonom meg a vállam. - Már úgyis teljesen berendezkedtem, hetekig ott voltam, még pár nap - hét, hónap - nem számít - próbálok egy önfeledt mosolyt felé küldeni, ez most mégsem megy. Végül csak elsóhajtom magam.
Majd megoldom ezt is. Megoldom magam, mint a legtöbb dolgot az életembe. Amíg tehetem nem használom ki senki kedvességét.
- Rendben, ha itt végzek, úgyis bemegyek, megtaláltok a térképszobába - úgyis valószínű, hogy ott fog enni a fene, hogy a hatos körzetet beszéljük át. Ma az van terítéken és már előre látom, hogy túl fáradt leszek bármilyen vitára a vészhelyzet csoporttal, hogy újra alkossunk mindent.
Némán figyelem, ahogy szedelőzködik és elhagyja a lakásomat. Egy darabig még figyelem hűlt helyét, zárt ajtóm. Figyelem és testem megremeg, előbb csak gyengéden, majd egyre erősebben. A félelem újra mellkasomba költözik, lassan kúszik fel. Kapkodom a levegőt, próbálok nyugalmat erőltetnem magamra.
Muszáj, hogy senki se lássa meg rajtam.
Senki se.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie
Nem tűnik dühösnek, se ingerültnek, ellenben a tárgyalásról határozott elképzelései vannak. De a saját lakásáról semmi. Majd kitalál valamit. Ahha! Csak bólintottam magam elé, utána pedig a továbbiakat próbáltam összerakni fejben. Valaki hiányzik a képletből.
- Wallenberget is be kell vonnunk.
Jelentem ki csendesebben, egyszerűen, tényként. Ez már olyan szintű dolog, amihez legalább ő kell, ha már mást nem szándékozik értesíteni erről. Úgyis meg fogják tudni, bár ez most nem érdekes. Szóval a bálon Lucifer kifejtette ama véleményét, hogy blablabla...Elkalandozok a falon, a többi tárgyon, bútoron, egyébként egész nyugodt kis zug ez. Viszont nekem nem kellene itt meresztenem a hátsómat. Végig ért az agyamon a többi is, csupán csak nem érdekel mi a meglátása Lucifernek, vagy hogy mit szeretne, mert az egyértelmű. Velünk óhajtaná elvégeztetni a piszkos munkát. Natalie annyira elszánt, hogy felesleges győzködni az ellenkezőjéről, olyan ez, mintha az ember széllel szembe pisálna. Komótosan felállok a kényelmes ülő alkalmatosságomból és melléje lépkedek.
- Nézd! Ha nem tudod bevédeni a lakást, üzenj értem és jövök este őrt állni odalent. Vagy maradj a bázison, amíg ezt az egészet átbeszéljük és megtörténik a tárgyalás.
Mást nem tudok hozzátenni. Nem vagyok egy kedves ember, de azt hiszem tudja jól hogyha segítségre van szüksége, rám is számíthat.
- Előkerítem Drake-t, és ma este átbeszéljük a terved az irodájában.
Magamhoz veszem a fegyverem, meg a furgon kulcsait. Szinte biztos hogy az autója szerelése elnapolva, pedig belenéztem volna a motorháztető alá, sokkal érdekesebb és békésebb elfoglaltság, mint démonokkal tárgyalgatni meg hajkurászni őket. De muszáj, mert ellepték a várost és még ez a Mammon is itt sertepertél és borzolgatja a kedélyeket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 10:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 328 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Majd kitalálok valamit, hosszú még a nap – dörzsölöm meg orrnyergem. Ez nem egy olyan kérdés, amire oly egyszerűen lehet válaszolni, sőt. Mit lehet tenni? Egyelőre fogalmam sincs, de mivel amúgy is ezen fog járni egész nap az eszem, előbb-utóbb kitalálok valamit. Addig pedig a bázison el tudok dekkolni, ha mégsem. Ott nehezebben találna meg Mammon. Vagy ha igen, elég őrültnek kellene lennie, ahhoz, hogy megtegye. Jelen pillanatban számít arra, hogy nem teszi meg.
Ő bosszankodik, egyszerű kijelentésemen, én pedig rátekintek. Tekintetem komolyságról árulkodik, ajkaim sem görbülnek most mosolyra. Ezúttal nem.  Kiakadhat, ordibálhat, ellenérvelhet, ha szeretne, a kívánalmam attól még megmarad. Régóta fogalmazódik bennem, pontosabban a bál óta. Ott még csak elbeszélgetni tudtunk, kifejteni a dolgokat aligha lehetett.
Annyi biztos, hogy ez a helyzet, így nem maradhat fenn tovább. Ennek itt és most véget kell vetni, legalább is gátat kell valahol szabni, a végtelenségig pedig mi sem lehetünk makacsak.
Szemem sarkából figyelem, miként sétál Dylan asztalához, veszi fel az óráját. Izmaim nem feszülnek meg, tekintetembe sem lobban harag. Nem az a gyászoló vagyok – közel nyolc év után – aki hisztis lenne, ha a szeretett férfi holmijaihoz hozzáérnek.
Ő helyet foglal én pedig megfordulva csípőm a konyhapultnak támasztom.
- Nyílt helyen, korán sem a bázison. Természetesen előzetesen biztonságossá tenni mindenki számára. A helyzet nem csak nekünk nem felel meg, neki sem. A bálon kifejtette ama véleményét, hogy újratárgyalná az alkut és hajlok arra, hogy igaza van. A démonok pofátlanná váltak, az egyetlen esélyünk velük szembe, ha nem akarjuk, hogy felemésszen a tömérdek munka, ami még Mammon mellé jár, az az, hogyha vele beszélünk. Rá hallgatnak a démonok. Szükségük van az emberekre az Amara elleni harcba. Segíthetünk nekik, ha cserébe kordába tartja a lényeit – az elképzelés egyszerű a kivitelezés sokáig fog tartani, de úgy vélem, hogy az eredmény megéri. Hangom nyugodt, arcom azonban komoly. A tegnap esti pánik teljesen elmúlt – látszólag. Tudom, hogy éjszaka, amikor egyedül leszek újra csontjaimig fog hatolni, most viszont túl elszánt vagyok ahhoz, hogy hagyjam felülemelkedni magamon.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie
Követem a tekintetemmel, lassan kikötünk az ablaknál és egyre inkább világossá válik, ez az a tipikus otthon, amibe még a szomszéd macskája is átjár. Innentől kezdve azon csodálkoznék inkább, hogy eddig miért nem tett jelenést Mammon. Bólintok egyet a szavára.
- És most mit fogsz tenni annak érdekében, hogy biztonságos legyen?
Egy estét nálunk töltött, oké. Nem vagyok zseni a krikszkrakszokban - ez inkább az öreg és a testvérem privilégiuma -, de elvileg ő is biztonságosabbá tudja tenni a lakását. Hamar érkezik a válasz, amire bosszankodva fújok egyet magam elé és a kezeim a derekamra húzódnak.
- Nah, jah!
Ez az első reakcióm a kijelentésére, a második pedig az, hogy hülyeség az egész. A hazugságok nagymesterével beszélni olyan, mintha az ember a fallal társalogna. De ő valamiért bizton hiszi hogy rátermett. Az a baj hogy tényleg elhiszi! Az arcára tekintek, amely azt sugallja hogy "Nekem menni fog! Muszáj!". A kicsi kocsi is ment, egy darabig. Látva a makacs közönyét, inkább nem akarok hegyi beszédet tartani. Amúgy is mi a jó fenét mondjak neki? Elindulok az asztalhoz, amelyen a karóra pihen, mellette a fotel. Amikor odaérek, a kezembe veszem azt és elgondolkodva forgatom. Közben ő befejezi a chili locsolgatását. Nem tudom, lehet hogy felbosszantja ez a fajta pofátlanság, mert szerintem annak a határát súrolom, de egyet gondolva helyet foglalok a fotelben. Az órát óvatosan visszateszem a helyére, ahogy ott találtam, aztán nekidőlök a háttámlának és konokul pislogok onnan rá.
- Hogyan gondoltad?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 623• Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem egyszerűen feszült vagyok. Érzem, hogy saját korlátjaimat a szélét súrolom. Érzem, hogy bőröm alatt lágyan vibrál, minden izmom megfeszítésére szükségem van, hogy ez ne mutatkozzon ki rajta. Fogaimat szorosan szorítom, arcomon a bőr megfeszül, tekintetemmel most nem őt fürkészem, nem tekintek rá, nem is figyelem. Egyszerűen, csak túl akarok minden esni és fogalmam sincs, hogy miért. Az esetek nagy többségében tudom, hogy mi lesz a következő lépésem, hogy mit fogok legközelebb tenni… Most pedig nincs meg bennem ez. Nem tudom, hogy mit tegyek, mit csináljak, egyáltalán mit fogok.
Kézzel fogható a magyarázat, hogy elmenjek. Miért is ne mennék, mi köt még ebbe a városba? A válasz mégis túl egyértelmű. Tekintetem lehunyom, mielőtt megkérném, hogy álljon meg.
A lakásba könnyen bejutok, a sóra nem is figyelek ezúttal - máskor sem szoktam, éjszakára rendezem csak el mindig. Ha felrúgom, annyi gond legyen, nem ilyenkor számítana. Nem mintha már számítana, szeretett otthonom démon jelenléte szennyezte be. Nincs már itt, jelenlétét mégis érzem. Lelki szemeim előtt látom, ahogy ágyam mellett áll, ahogy felém hajol, miközben én alszom.
A fájdalom, újra a szívembe mar. Megölhetett volna. Könnyedén megölhetett volna és fel sem tűnt volna, reagálni nem is tudtam volna rá.
A magam részéről nem állok meg nézelődni, ismerem hajlékom, egyenesen a háló irányába megyek vagyis a polcsorral elválasztott rész irányába. Ennyi választja csak el a nappalitól, semmi több, ruhásszekrényem mégis itt van. Zagar holmijait gyorsan levetem magamról, sajátjaimba bújok. Egyszerű fekete nadrág, fekete zokni. Piros trikó, piros kockás ing. Piros hajgumival fogom fel a hajamat, itthon többször is így teszek, enged látni dolgokat, amelyeket én lehet észre sem vennék. Nem időzök sokat itt, az meg egyenesen fel sem tűnik, amikor kiiszkolt a helységből. Ruháit összehajtogatom, kezembe veszem úgy megyek ki vissza és teszem le őket egyelőre a hatalmas étkező asztal egy olyan részére, ahol kevesebb a papír - ugyanis egy négyzetcenti szabad hely sincs rajta. Mégis ha megkérdezné pontosan el tudnám mondani, hogy mi hol van, mit hol keressek. Káoszelmélet tökéletes mintapéldája vagyok.
A férfit keresem meg tekintetemmel, ki a bejárati ajtó előtt áll.
- Sokszor felrúgom… - vonom össze a szemöldököm. - Akaratlan, sokat vagyok képes napközbe ki-be járkálni, éjszakára szoktam rendbe szedni - rázom meg a fejem, ez mégis ad nekem egy ötletet. Megfordulok és a hatalmas ablakhoz lépek. Vagyis az alatta húzódó kanapéra térdelek fel. Egyrészt az egyik reteszt nyitom ki rajta, hogy a hideg, ám friss levegő átjárja a lakást, rettegésem vigye magával - ha képes rá. Az itteni sót is megtekintem.
Végül mélyen sóhajtok fel. Itt is meg van törve.
- A szomszéd macskája megint bent járt - rázom meg a fejem kelletlenül, hangom most  monoton, nem itatja át semmi érzelem. Már semmilyen sem. Rezignált, melyet ritkán érnek el nálam. Majd a falakra tekintek. Kelletlenül húzom el a szám. - Pár pecsét meg van törve, de nem csoda, ha már bent járt, nem vérrel kentem fel őket, nem túlzottan erősek, nem egy lovasnak - de mégis ki gondolta volna, hogy egy lovas ellen kell védekeznem. Tekintetem lassan vezetem vissza Zagarra.
- Ha a macska bent járt, akkor a bejáratot is szétbarmolhatta. Imád a földön lévő sóval játszani - szállok le a kanapéról és a konyhacsaphoz sétálok, szokatlan nyugodtsággal. A pult alatt lévő apróka locsolókannát veszem kézbe, vizet engedek bele, hogy legalább a konyhanövényeim ne hervadjanak el.
- Azt hiszem, a rejtély megoldódott - ez ettől még nem tölt el jó érzéssel. Testem egy pillanatra megremeg. Hiába feszítem be az izmaimat, azok is kezdenek fáradni. Mégsem engedhetem, hogy kiüljön rám. Most nem - vagy inkább, most már nem engedhetem.
- Beszélni akarok Luciferrel - tekintek fel hirtelen a férfira, miután a chilit megöntözöm. Kezd nagyon elegem lenni a démonokból, nagyon, nagyon elegem. Jobban idegesítenek, mint az angyalok, pedig köztudott, hogy őket jobban utálom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie
Túlságosan olyan mély csend telepedik ránk, mint mielőtt kitörni készül a vihar és várja az ember a villámcsapást, utána meg a dörgést. Szerencsére ilyesmi nem történik, Natalie még az övét is becsatolja, bár az út során a kínos csend az megvan. Csupán csak a kérdésemre válaszol. Ha valóban el akarna tűnni, úgy nem oda menne, gondolom. De ez akkor is egy általa megemlített hely. Párszor rá tekintek, feszültnek tűnik, de még mindig jobb, mintha ki akarna ugrani a kocsiból, ahogy az előbb. Sokáig így haladunk, míg egyszer csak megszólal. Kérésére lassítok, és leparkolok a ház előtti járda mellett. Én szállok ki utoljára, követem felfelé és odafent először a nyitott ajtón csodálkozom. Bár ez kimerül egy hosszasabb nézésben, mikor megállok előtte, közben ő már be is megy. Nem tudom miért csodálkozom, amilyen állapotban érkezett az este, az lenne a csoda, ha be lett volna zárva kulcsra. Fázis késéssel, de követem befelé. A konyhában termünk. Amikor Athan-nál jártam, már levontam magamban a konzekvenciát, hogy én ilyen lakásban biztosan nem érezném jól magam. Lehet hogy Natalie is ezért ennyire hisztis. Persze még csak a konyhánál tartok, bár az egész lakás egy nagy tér, a nagy szó szerint értendő, én meg elveszek a részletek között. Megteszek egy kört, de nem nyúlok semmihez. Megnézem a konyhapultot, a polcokat, a zöldségeit. Majd az innen nyíló kisebb térbe éppen csak betekintek, de a férfióra elég magyarázat arra, hogy tudjam, ő nem dobta el Dylan cuccait. Másé nem lehet, elvégre az ember az alkalmi partnereinek a holmijait nem tartja ilyen becsben, inkább az első adandó alkalommal visszaadja, vagy kidobja. Aztán ahogy eltávolodom ettől és bekerülök a konyha előtti térbe, ott már látom, ő is haza hozza a munkáját. Jó nagy asztal, térképek, de nem kerüli el a figyelmem az a rengeteg sok rúna és pecsét sem. Szerintem ott is lehet, ahol nem látom. A térképeknél megpiszkálom az egyik gombostűt, mégsem szedem ki. Ő nem haza hozza a munkáját, hanem inkább itthon is dolgozik. Sok koszos bögrét látni az asztalon. A tervező asztalon látottak nekem nem mondanak túlzottan sokat, a figyelmemet inkább a fegyverek kötik, le, aztán ahogy kilyukadok a szekrénysornál, már a könyveket vizslatom. Sikerül betévednem a hálószobába, aztán egyet gondolva gyorsan kifelé jövök onnan. Így első nekifutásra fogalmam sincs honnan kéne kezdeni, ráadásul megzavar. Végül inkább a bejárat elé igyekszem. Nem akarok útban lenni, mikor nekiállt öltözni, és azt sem akarom hogy azt higgye kukkolom, vagy ilyenek. De hiába nézem a rúnákat, ha azokat megtörte Mammon, akkor azt nehezebben szúrom ki nála, inkább ráhagynám. Viszont logikus hogy az ember a bejárattól haladjon befelé, ha már betörtek. A nyitott ajtó előtt állok meg és a küszöböt nézem, a leszórt só meg van törve. Bár ez csak só, még egy harmat démon is gyorsan megtöri a vonalát. Még az sem biztos hogy Mammon volt, de valahogy be kellett jönnie. De Natalie is el tudom képzelni mekkora sebességgel szaladt ki innen.
- A só meg van törve itt!
Mutatok le magam elé a küszöbre, amint észreveszem hogy jön és átöltözött már.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 3:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1156 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Zagarral a személyiségünk olyan mint a tűz és a víz. Nem, ez nem igaz. Mint a tűz és az olaj és soha nem tudjuk, hogy melyikünk a tűz és melyikünk az az olaj, amitől ez a tűz csak még nagyobbra lobban. Ő azt hiszi rólam, hogy ez nem más, mint egy hiszti. Persze nem ismer, nem ismer úgy igazán, elkönyveli női hisztinek, de jelenleg nem vagyok abban az idegállapotban, hogy egy másodpercig is ellenkezzek ez ellen.
Egyszerűen mi soha a büdös életbe nem fogjuk egymást igazán megérteni, ő engem végképp nem. Nem látja, nem is láthatja a bennem, pillanatok alatt végbemenő változásokat. Rettenetem újabb lépcsőfokára érkeztünk és az ő szenvtelen lelke fel sem fogja ezt.
És persze, oldjam meg magam. Csak bólintok erre, Mammonra már nem is reagálok. Persze, mások fontosabbak. Mások mindig fontosabbak. Mások mindig, mindennél előrébb vannak, életünket áldozzuk értük, persze, hogyne. Ezt mindig is tudtuk, ez mindig is így volt. Könyököm az ablakra illesztem, hüvelykujjam körmét idegesen rágcsálok.
Koncentráljak Mammonra. Persze, a másik félelmemre, mely kikerget a saját bőrömből. Egyre jobbak, nagyszerű Zagar, pontosan tudod, hogy kell megnyugtatni az ideges embert. Azt legalább elérte, hogy ne szóljak meg, mert nem teszem. Bámulok ki a fejemből, az utcák képe elmosódik. Övem becsatolom, de továbbra sem szólalok meg, nem haragszom rá. Egyszerűen a bennem dúló viharok csillapíthatatlanok és roppantul unok vitatkozni, bármennyire is nem úgy tűnik. Hálás vagyok érte a tegnap éjszakaiért, a ma reggelért, de nálam is van egy pont, ami már túl sok. S kezdjük átlépni. Életemben a dráma egyre több az utóbbi időben és érzem, hogy nem bírok megbirkózni vele. Ő pedig jelenleg csak olaj a tűzre.
-Cheyenne - jön a kézzelfogható válasz a kérdésére. - Félúton San Francisco felé, a katonai konvoj ott áll meg. Szüleimnek van ott egy birtoka, nagynéném ott él, a félvér háború után költözött oda. Nemrég tért vissza - vér szerinti családomról ritkán beszélek, még ritkábban is gondolok rájuk. Remek gazdasági vezetők és a kereskedők. Amint lehetett és biztonságos volt, a pihenő zónákba megjelentek, ezzel tisztába is vagyok. Noha nem ez lenne az első hely, ahova elmennék, de joggal nem mondom el neki. Sem neki, sem másnak. Cheyenne mégis a lehetőségek között van.
Ha egyszer azonban tényleg megfogadom saját tanácsom és tényleg elmegyek, azt azért tenném, hogy senki se találjon meg. Így pedig balga lennék elmondani az egyetlen helyet, ahol a legnagyobb biztonságban és magányban érezhetném magam. Észrevétlenül simítom végig hüvelykujjam eljegyzési gyűrűm görbületén.
- Állj meg - kérem halkan, továbbra sem beszélek a kelleténél többet. Viszont megérkeztünk. Szótlan szállok ki a kocsiból, csapom be annak ajtaját. A kapualjban megállok, megvárom, amíg Zagar utol nem ér, ekkor nyitom ki az ajtót és a lépcsők felé veszem az irányt. Felcaplatok a harmadik emeletre az amúgy is négy szintes épületbe, és jobbra a harmadik ajtó előtt állok meg. Nincs szükségem kulcsra, tegnap nem csuktam be magam után. Nem abban az állapotban vagyunk, meg amúgy is. A házból senki sem törne be. Mammon pedig már megtette.
Belépve szerény hajlékomba, merőben másabb, mint Zagaré. Az egész nem más, mint egy nagy tér, egykori stúdiólakás maradék választó falait is eltávolítottuk Dylannel. Egyedüli, mi megmaradt, a fürdőt elválasztó helység fal.
Az előszoba, konyha részlegbe érkezik meg az ember, ahogy belép. Balra található a konyhapult, hosszan, rajta több cserepes növénnyel is - chili, paprika nő rajtuk. Ez a része a lakásomnak rendezett, tiszta. A polcok néhány részén nem található ajtó, itt a friss zöldségek kapnak helyet és legfőképp levegőt. Szeretek főzni, legfőképp Alexra, aki több napi adagom is képes megenni, de legalább semmi sem megy kárba.
A helység egyébként legalább tíz méter hosszú és legalább ennyire is széles. Hatalmas, nem tagadom, főleg egy ember számára. A szemközti falat plafontól indul neki az ablak és egy méteres távon nem takar csak el. Apró négyzet alakú reteszekre osztottuk, több része nyitható, így szellőztetés is egyszerűbb - a mosása annál kevésbé. Az ablak alatt széles kanapé hever, előtte dohányzó asztallal. A konyha és az eközti térbe két asztal található. Az egyik egy hatalmas, egykor talán egy tíz fős családnak lehetett étkező asztala, ez már az én egyik munkaasztalom. Számos rúna, pecsét látványterve pihen rajta lapokon. New York több térképe, mindegyik egy-egy szektoré, rajta piros, sárga és zöld gombostűkkel. Igen, én is hazahozom a munkámat. Több kávésbögre is jelzi, hogy napjaim, estéim is ezen a retek helyen töltöm. Egy kisebb részén szerelő állomásom, ahol új fegyvereket próbálok kifejleszteni, James után szabadon, kevés sikerrel. A másik asztal inkább egy tervrajz állvány, vagyis amit a mérnökök használnak, nem vízszintes síkon fekszik lapja. A legtöbb rúnát itt készítem el, hogy pontos is legyen és ne gémberedjek el az asztal mellett. Erre egy kisebb lámpát szereltettem az évek folyamán, hogy éjszaka is jobban láthassam, mit is csinálok.
A kanapé melletti részt egy hosszabb polcsor választja el a lakás többi részétől, vagyis amit mi egykor hálónak gondoltuk. Itt van egy bődületesen nagy francia ágy, több szekrény, éjjeli szekrények. A bejárattól balra lévő rész egybe nyílik a konyhával. Itt csak egy kisebb fotel, mellette gitárral. Egy kisebb asztalocska, rajta egy férfióra pihen. Egy kisebb tévé, alatta VHS lejátszó, pár filmmel. Dylan sarka. Ami azt illeti a lakás egyáltalán nem lányos, férfi nyomát a mai napig magán hordozza. Ennyi év után sem pakoltam el semmit sem, ami az övé lett volna. A polcokon megtalálhatóak könyvei, lemezei, kazettái, orvosi műszerei, takaros dobozba. Az ő részei rendezettek. A polc háromnegyedét mégis az én dolgaim teszik ki. Vaskos, régi könyvek, számtalan irattári poros irat. Szótárak tömkelege - leginkább latin, német, francia, óangol. Hol egymás hegyén, hátán vannak, hol rendezett sorba. Épp mikor mire van szükségem.
Az ablak alá virágosláda álványokat szereltem, benne pedig széles ládákba több konyhanövény is helyet foglal. Rozmaring, menta, oregánó, kakukkfű, zsálya, bazsalikom. A lakásba jellegzetes föld és friss növény illat van, az széles ablakoknak hála pedig a nap minden szakaszába fényes.
Ami pedig egyértelműen bárki tudtára hozhatja, hogy ez egy vadász lak, hogy az egykör világosszürkére mázolt falak, melynek színe mára mélyült pár árnyalatot, több vérrel festett rúna is fedi. Leginkább erőblokkoló, gyengítő fajtából, mindkét faj számára. A padlón pecsétek virítanak, hogy ne érjen meglepetés. Az ablakok alatti részt, de még az ajtó körül is mindig sót hintek - paranoiám nem véletlenül mindig olyan hatalmas.
- Átöltözök, nézz szét nyugodtan - a pecsétek, rúnák állapotát nem tettem meg, amikor elmentem belátom. A cipőjét az ajtóba rúgom le magamról, kényelmesebb mezítlen talppal járni a faburkolaton, melyet sehol sem fed szőnyeg, csak az ágy mellett, azon az oldalon, ahol én alszok. A másik része amúgy is mindig érintetlen. Csoda, hogy nem fogok soha túllenni rajta? Saját magam nem engedem, hogy sebem begyógyuljon, amíg hiányának minden rezdülése kézzel tapintható hajlékomba?
Ha Zagar bemegy a fürdőbe, akkor előbb a színes üvegablak szúrhat neki szemet. Kocka alakú üveglapok alkotják az ablakom, csakhogy nem színtelen üveg, hanem színesekkel raktuk körbe, így játszik a fény a fürdő fehér falával. Ez a hely is nagyobb, itt is több kertinövényt helyeztem el, melyek a párásabb helységeket kedvelik. Pecsétek és rúnák itt is találhatóak.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 11, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie
Egy darabig szemezünk, de aztán úgy dönt visszaül a kocsiba.
- Igen.
Bólintok neki a szóra, mert szándékomban áll hazavinni. De aztán megint elkezd hisztizni és parancsolgatni. Kedvem lenne leüvölteni a fejét, most már tényleg elegem van a show műsorból, amit produkál. Nem tudom ezt direkt csinálja, csak hogy mindenki vele foglalkozzon, vagy mi a fene van? Az egészből nem lesz semmi, mert észbe kap. Részben. Nemlegesen megrázom a fejem, közben ő ötvenszer elmotyogja hogy nem.
- Hazaviszlek. A városhatárt oldd meg magad! De előtte Mammon, tudod. Anélkül mások élete is veszélybe kerül.
Elfordítom a kulcsot, gázt adok neki és elindulunk. Jó lenne, ha észben tartaná miért fontos ez, mert egyedül nem vagyok biztos benne hogy ki fogom következtetni hogy a démonunk hogy jutott be a lakásába.
- Tök mindegy hogyan, már vége. Koncentrálj inkább Mammon-ra!
Amúgy sem tudnám elmondani hogyan, mert nem fogtam fel agyilag. Azt Athlan tudná neki elmagyarázni. Különben is, nem tök mindegy? Jelenleg nem azzal kell foglalkoznunk!
- Csatold be az övet!
Megvárom amíg megteszi, aztán csak a gázt nyomom, mert szeretnék minél előbb odaérni.
- És hova költöznél?
Nem tudom tényleg meg akarja-e tenni, vagy csak mondott hetet havat, mint amikor az ember mérges. Maximum San Francisco-ba mehetne. Minden város romokban hever, New Orleans a pokol teremtményeié, Las Vegas-ban meg Gabriel tengeti napjait a seregével, szerintem mind a kettő halálos egy ember számára. Kint a vadonban meg összetalálkozhat még pár járkáló hullával is, az előbb említetteken kívül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 520 • Zene; The Violence»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hol rám, hol pedig az útra figyel, amikor rám, akkor láthatja, hogy az ajtóval készülök nagyon jó barátságot kötni, hozzá közelebb eső lábamat helyezem az ülésre, vagy legalább is magam alá húzom, mintha szeretnék nagyon, nagyon gyorsan kiugrani innen, vagy inkább rávetni magam. Egy régről ismerős félelem kúszik fel nagyon lassan a gyomromból, a torkom irányába, talán nem is volt tisztába, amikor csak úgy elmondta, hogy mi történt vele, hogy ezzel mit is vált ki valójában belőlem. Oh, dehogy tudta, eme gyenge pontom nagyon erősen próbálom titkolni, Alexen kívül talán Abigail ismeri, ám mindkettő folyamatosan ugrat ezzel, azzal az elszánt céllal, hogy megszokjam a gondolatot.
Amit sose tudtam.
- Megfulladok – felelem, és részben igaz is. Egy dobozba vagyok bezárva, a vélt legnagyobb félelmemmel – igen, jobban tartok ettől, mint bármely démontól, angyaltól együtt téve. Rettegek minden létező módon, a légzésem felgyorsul ennek következtében pedig lassan tényleg semmi éltető levegő nem jut el hozzám.
- Ó, jól hallottad, elhúzom innen a csíkot – magyarázom neki, bár talán nem igazán erre kérdezett rá erőteljes hangján, a hideg levegő beszökik a kocsiba, ha eddig nem voltam beteg, ezután tuti, hogy az leszek én is, ám ez most nem tud érdekelni egy pillanatig sem.
És naná, hogy elhülyéskedi és ami azt illeti ez még inkább megrémít. Mert nem hülyéskedik. Mert nem hazudik – bár sose tette. Ő nem, én annál inkább megteszem, de ő nem. A holtak tényleg közöttünk járnak és… Ekkor törik el bennem a mécses, és kérem meg – talán kicsit erőteljesen – hogy álljon meg. Ha nem teszi meg is, kikapcsolom a biztonsági övet és kiszállok.
De nem teszi, eleget tesz a kérésemnek én pedig kipattanok a hat számmal nagyobb cipővel. Remegő kezekkel támaszkodom meg a kocsi oldalán, és görnyedek ketté, levegő után kapkodva. Egyetlen egy dolog jár a fejembe, mégpedig, hogy szabaduljak a zárt helyről. Mennem kell. Mennem kell valahova, bárhova, ami nem itt van és ez a kényszer egyre erőteljesebb, egyre jobban uralkodik el elmémen, még ha próbálok is mindent megtenni azért, hogy ez ne így legyen.
Ebből legfeljebb csak annyit láthat, hogy egy ponton túl felegyenesedek és hatalmas, döngő léptekkel indulok meg a kocsi elé, majd ott fordulok vissza és a kocsi végéig sétálok. Majd újra. Közben újra és újra mély levegőt veszek az újra hatalmába kerített félelmemet próbálom megzabolázni. Ez most azonban nem olyan páni, mint amilyen tegnap este látott tőlem. Ez jóval inkább feszült, zizegő félelem.
Nevem erőteljes szólására megyek vissza az ablakba, egy pillanatig nézem a sofőrt, majd visszaszállok a kocsiba.
- Hazaviszel – kezdek bele, az ablakot is felhúzom, szívem dobogása azonban egy másodpercig sem csillapodik. A torkomba érzem, bárhogy is köszörülöm meg azt. – Nem érdekel, hogy jutott be Mammon, összeszedem a cuccaim, te meg kiviszel a városhatárhoz. Vagy nem, nem parancsolok veled – fordulok felé, ahogy eszembe jut, hogy miként beszélek vele, kezem egy pillanatra simul csak karjára, annyi időre, amíg helyesbítem saját szavaim, majd vissza is húzom. Nem több célt szolgált, mint néma bocsánatkérésnek. – Kimegyek egyedül, és elhúzok innen. Az angyalokkal, démonokkal bármikor megküzdök, de holtak? Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem – ismétlem el egymás után gyorsan, egyre halkabban. – Sok mindenre felesküdtem, erre már nem – rázom meg a fejem…
- Mégis hogyan? – bukik ki belőlem a kérdés. Hogy a francba tudnak feltámadni a holtak? A füst utániakat értem, de az amúgyiakat is? Oh, nem, én elmegyek a világ végére és még azon is túl, egy lakatlan szigetre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Natalie' place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 03, 2020 10:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie' place 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Where were you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 304 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Csak sóhajtva figyelem, hogy miként hajtja oldalra a fejét, amikor az instrukcióimat adom felé. Nem lehet, hogy ne tudja, hogy mi a függöny!!! Ne szórakozzunk már, könyörgöm!
Egyelőre mégis némán figyelem, ahogy körmeivel megkocogtatja a nájlont, majd már el is haladok mellette. Nincsen jól, lázas. Össze kell szednie magát, vagy két nap múlva sem tud elmenni, aztán lesz nekem nemulass, ha tényleg így lesz. Élve koncol majd fel.
Kérésemnek könnyedén tesz eleget, én pedig egyszerűen csak hálás vagyok, hogy nem most fog vitatkozni velem. Így hát csak sóhajtva engedem meg neki a vizet, és igyekszem nem rá nézni. Figyelek arra, hogy ne forró legyen a víz, hanem csak langyos. Mégis teszek bele egy kis tusfürdőt, ami felhabosítja. Tán megijed tőle, ám eme szagokat nem fogom kibírni. Így nem.
Megkérem, hogy üljön bele és el is fordulok tőle. Az ablakhoz lépek és résnyire nyitom csak ki. Felülről nyílik lefelé, így vízszintesen tudom csak eltolni. A színek mellett a nap fénye is bekukucskál, melegével árasztja el a nagyobb helységet.
S amikor visszafordulok.
Halkan köszörülöm meg a torkom, ahogy végignézek rajta, s látom rajta a tanácstalanságot.
- Ülj bele – mosolygok rá kedvesen, ezúttal. Eddig hallgatott rám, ez pedig jó. Még ha módszereim hagytak is kivetnivalót maguk után. – Sőt félig el is feküdühetsz benne, hogy a víz az egész testedet beborítsa, úgy sokkal kényelmesebb – adok neki egy tippet, már ha elfogadja. Talán majd most rájön, hogy nem akarok neki rosszat.
S ha megteszi, akkor amilyen gyorsan csak lehet a ruháihoz lépek és felemelem.
- Ne aggódj! – szólalok meg, mielőtt még megijedne. – Kimosom őket, mert büdösek, egyrészt. Másrészt, meg a betegségeddel van tele. Ha így veszed vissza, nem fog meggyógyulni! – magyarázom neki és ha nem igazán ellenkezik, akkor elindulok az aprócska mosogógéphez és gondolkodás nélkül vágom be az egészet és pár perc pepecselés után el is indítom a készüléket.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5