Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Rejtekhely, Pristina •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ophilia & Jaesa


 


Mikor kiérek a nappaliba, mintha látnám Rassilon alakját az asztalnál, ahol régebben a térképemet nézegette. Mindez csupán egy pillanat. Amint pislogok egyet, eltűnik. Nyoma sincs. Jobbra-balra forgatom fejem, mégsem látom sehol, válasz pedig nem érkezett tőle. Nem értem. Mi a franc folyik itt?
Ekkor hallom meg nevem. Valami rémlik, mintha hallottam volna korábban, ugyanezen a hangon. Nem… Ez most sokkal tisztább. Annyira, hogy fel tudjam ismerni. Zavartan nézek húgomra. Mit keres itt? Honnan tud erről a helyről? Beletelik néhány másodpercbe, mire eszembe jut. Akkor sem voltam a legjobb állapotomban. Akkor kért arra, hogy tanítsam harcolni, én pedig gondolkodás nélkül beleálltam első csapásába, hogy megtudja, milyen kiontani egy angyal vérét. Utána mutattam meg neki.
- Ophilia – suttogom.
Vonásaim elkomorodnak. Furcsán érzem magam. Csalódottnak? Igen, annak is. Reméltem, hogy Rassilon lesz itt. Tévedtem. Ez viszont újabb kérdéseket szül. Honnan tudta húgom, hogy hol vagyok? Miért keresett fel? Mit tett a harcossal?
- Miattad vagyok még életben? – kérdem, tőlem szokatlan ridegséggel.
Az egész úgy cseng, mint egy szemrehányás. Mintha… haragudnék rá. De miért? Mert nem hagyta, hogy ott vesszek el, ahol Rassilont megöltem. A válasz eléggé egyértelmű. Szemeim hosszú időre lehunyom. Vége van. Biztos ez? Mi van, ha mégis él? Meg kell róla győződnöm. Vissza kell oda mennem.
Felszerelésem kezdem el keresni. Egy hiányzik. A kard, amivel átszúrtam őt. Mondhatnám lándzsám egyik végének is. Ott kell lennie, azt hiszem. Vissza kell szereznem, mindenképp. Nem hagyhatom, hogy más kezébe kerüljön. Ugyanez igaz Rassilon fegyverére is. Kezem arra a pontra simul, ahol átszúrt. Azt hittem, mostanra begyógyult, de úgy tűnik, tévedtem. Nem kerüli el figyelmem az apró barázda, ami valószínűleg heget jelent. Talán maradhatna így. Úgysem számít már. Semmi nem számít. Nem maradt semmi. Célom sem. Ha elintéztem a dolgokat, talán egyszerűen maradhatnék itt. Nem, itt nem. Ő már járt itt. Akaratlanul Rassilonhoz kötnék dolgokat. Keresnem kell egy másik helyet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 05, 2019 8:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
A percek órákká nyúltak, az órák pedig napokká is talán. Idelent a föld alatt teljesen máshogy telik az idő. Mégis itt maradtam nővérem mellett. Bőre verejtékezett, lázálmok gyötörték. A sebe lassabban gyógyult, mint ahogy az várható lehetett volna. Szívem helyén a légüres tér szorult össze. Sajnáltam érte. Számos tollamat égettem el nap, mint nap, hogy begyógyítsam sebét.
Újra és újra lemostam vízzel, megtisztítottam, mígnem egy nap begyógyult a seb. Könnyedén eltüntethettem volna a heget is, hogy soha többé ne lássa. Valamiért mégsem tettem. Szerettem volna, ha emlékszik arra, ami történt. Hogy mi várhat bármelyik testvérére is. Hogy nem ő volt az első angyal, akit megölt.
De miért? Miért ilyen fontos ez nekem, hogy ezt tudja?
Felesleges ezen aggódnom, majd magától is jönnek eme gondolatok. Addig is. A hatalmas előtérben, a kanapén ülve olvasok egy könyvet. Lábaimat magam mellé húzom fel egy kósza plédet terítek rájuk, mintha ez bármit is számítana. Gyertya lassan csonkig ég mellettem, mégis tökéletesen látom a betűket. Nincs is már több dolgom, minthogy hagyjam pihenni és várni, hogy magához térjen. Nem szeretném egyedül hagyni.
Ki tudja, hogy mi történt vele valójában. Nem… Senki sem érdemli meg, hogy egyedül legyen ilyenkor. Ő pedig végképp nem. Egy régi gondolat kerít hatalmába, melyre egyre többször fordul meg a fejembe. Nem Ő az egyetlen, kinek halálát nem akarom, mégis mindent amit teszek… Egyáltalán nincs összefüggésbe. Persze mondhatnám azt is, hogy nem Én akarok véget vetni az életüknek. Akarom, hogy lássák a véget. Hogy lássák, hogy igazam van?
Puha léptekkel tér ki a szobából. Tekintetem lassan emelem fel a könyvről. Figyelem kutató tekintetét, még ha rám is néz, nem vesz észre. Nincs itt.
- Jaesa? - ejtem ki a nevét sokadjára az elmúlt napok folyamán. A könyvet nyugodtan zárom be, kézfejemet a borítóján tartom. - Még pihenned kellene, súlyos sebeket kaptál - szólok nyugodt hangon. Mégsem állok fel, hogy visszatuszkoljam az ágyba.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 03, 2019 3:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ophilia & Jaesa


 


Túl lassú! A vágyott csend, a sötét béke lomhábban jön értem, mint bármi más életemben. Hosszabbnak érzem mint azt az időt, amikor Rassilon évekre magamra hagyott. Szemeim becsukom, türelemre intem magam. Biztosan nem kell már sok. Hamarosan… Vége lesz mindennek. Nem kell több parancsot követnem, nem kell semmit tennem. Léteznem sem kell.
Ujjaimat már nem tudom mozdítani. Tehetetlen simulnak a földre, véremben fürödve. Az egész olyan… semmilyen. Nem érzem, hogy gond lenne a tény, hogy haldoklom. Szemhéjaimra mintha ólomköpenyt húztak volna, oly nehezek. Mostanra azok sem rezzennek. Elfáradtak. Egyedül elmém az, ami még tompán, de érzi a valóságot. Az egyáltalán? Azt sem tudom. Egyszerűen érzek vele valamit. Na meg hallok. A nevemet hallom.
Bárki vagy, menj innen! Takarodj és hagyj itt! Hagyj minket! Szavak viszont nem hagyják el torkom. Ajkaim sem nyílnak, még résnyire sem. Gondolataim sem szöknek ki fejemből. Aztán végre csend lesz…
Talán egy hét is eltelik, mire szemeim kinyílnak. Értetlenül bámulom a szürke plafont, a rajta beáramló fénnyel együtt. Nem mozdulok, felesleges ellenőriznem, hogy valóság-e, vagy sem. Biztos, hogy az. Miért? Miért maradtam életben? Ki érte a felelős? Eszembe jut egy hang, ami nevemen szólít, de túl torz ahhoz, hogy tudjam, kihez tartozik. Fejem jobbra, majd balra fordítom. Tudom, hol vagyok, csakhogy nehéz elhinnem ezt az egészet. Hogy kerültem ide? Erről a helyről csak én tudtam és Rassilon. Rassilon?
Fél pillanat alatt felpattanok. Az ágyat elhagyva sietek ki a szobának nevezett helyből, keresve az angyalt. Életben van? Észhez tért? Ha itt vagyok és élek, arra csak ez lehet a magyarázat.
~Hol vagy, Angyalom?~ - nyúlok felé gondolattal, de nincs válasz.
Semmi, csak a némaság. Mint amilyen akkor volt, amikor még véres teste alatt feküdtem az alagútban. Egyáltalán hogy maradhatott életben? A szíve megállt, ebben biztos vagyok. Átszúrtam őt kardommal, ugyanakkor nem ez az első eset, hogy visszatért a halál széléről. Amara keze van a dologban? Akkor hogy élhetek még mindig?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rejtekhely, Pristina - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 23, 2019 10:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Jaesa
Because there’s one thing stronger than magic: sisterhood
„Sajnálom, Ophi! Mostantól nem fogok tudni segíteni neked…”
Hallom meg az ismerős hangot az elmémbe. Tekintetem felemelem a könyvről, melyet olvasok. A szél kellemes cirógatása akaratom ellenőre lapoz egyet. Majd még egyet, hogy aztán még egyet. A lapok mégsem fordulnak át, ujjaim megakasztják őket.
- Jaesa? - azonosítom be a hangot. Szemöldököm ráncolva emelem tekintetem az ég irányába. A napot fátyolfelhők takarják. A tavasz közeleg, ám messze van még. A levegő mégis édes, a virágok illata elbódítja még az angyalt is, ahogy beleszippantok. Erre még sincs időm. Bezárom a könyvet. Fedelére helyezem tenyerem, ujjaim kitakarják a cirádás írást: Dorian Gray arcképe, Oscar Wildtól.
Még mielőtt végeszakadna a világnak addig kívánok annyi könyvet elolvasni, amennyit csak tudok. Most mégsem tudja lelketlen porhüvelyem meghatni a lebilincselő történet. Lassan állok fel a fa aljáról, kezeimet a puha fűre helyezve. Egy lépést teszek előre, miközben a teret hajlítom meg.
Egy lépést, hogy aztán egy sötét katakombába találjam magamat. Íriszeimnek szüksége van pár másodpercre, hogy be tudja azonosítani, hogy merre is vagyok. Akaratán kívül idézett volna meg?
Az első, mit észlelek az a lassú légzés. Szemöldököm összevonva tekintek az irányába. Nővérem fekszik a földön, lassan vérbe fagyva. Rajta egy másik fivérem, kinek arcát nem látom. Ám az ő szívének dobogását nem hallom már. Sietős léptekkel termek ott mellettük. Féltérdre helyezkedve görgetem le róla a nehéz testet. Nem foglalkozok a holttal. Az élők azok, melyek érdekelnek még.
A világunk a pusztulás felé sodródik. Miért hagyjam hát őt életbe, hogy láthassa azt? Eggyel kevesebb gondja lenne Amaranak. Valami mégsem tud rávenni, hogy a szoborszép angyalt hagyjam meghalni.
- Jaesa - suttogom halkan a nevét, szelíd mosollyal az arcomon. Vélhetőleg nem kapok rá választ. Erőmet kihasználva emelem fel testét. Ekkor tűnik csak fel a sebe.
Tudom, hogy mit mondott. Hogy merre van az a biztonságos hely, ahol el tud bújni. Meghajlítva a teret lépek át a még élővel rajta, hogy egy újabb zárt és sötét helyen találjam magunkat. A holtat ott hagyom, vele nem foglalkozom már. Isten ha akarja felemelheti. Már ha egyáltalán foglalkozik ezzel.
Egy fekvőhelyre helyezem a testet és úgy fordítom, hogy sebét kényelmesen el tudjam érni. Olajat préselek ujjamból, ám félek ez nem lesz elég. Hátán tátongó seb szélére kenem. Ha lehetőségem van rá, akkor elégetek pár tollat, azzal is a segítségére sietek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Rejtekhely, Pristina - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 04, 2019 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 4:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Biccentek egyet, jelezve hogy megértettem, majd magára hagyom. Jó ideig gondolkodom azon, hogy most mi a francot kellene kezdenem magammal. A kanapéra dobom magam. Kezembe az egyik könyvespolcról vonok olvasnivalót. Régi, kopott könyv, amit a démonok nyelvén írtak. Nem mondom, hogy mindent megértek, ami le van bele írva, de minél többször olvasom és minél többet találkozom kapcsolataimmal, annál többet. Idővel talán az egész megfejthető lesz számomra. Egyelőre… Nagyjából a felével kell beérnem.
Ábrák és kézzel írt sorok váltják egymást. Némelyik oldal olyan, mintha vért használtak volna tinta helyett. Észre sem veszem és rám sötétedik. A nappali fényt éjszakai derengés veszi át. Még félhomálynak sem nevezhető állapot telepszik a teremre, engem mégsem zavar. Jó ez így, amíg látom annyira a könyv tartalmát, hogy el tudjam olvasni. Még ha csak részben is. Segít elterelnem a figyelmem a történtekről. Később még ráérek azon agyalni, hogyan tovább. Amikor Rassilon felébred.
Szemeim becsukva hallgatom, miként trappol néhány órával később. Már erősen az éjszaka közepén járunk. Mikor beér a nappalinak nevezett szobába, a különböző pontokon elhelyezett gyertyákra kezdek koncentrálni. Jól tudom mindről, hogy hol a helye. Néhány szót elmormogok, majd egyszerre meggyúlnak, jobb megvilágítást adva nekünk. Olvasmányomat erőltetett nyugodtsággal csukom össze és küldöm vissza korábbi helyére.
- Lassíts, Angyalom! - kezdek bele, visszafogva hangom – Arról volt szó, hogy beszélünk, ha felébredsz, erre te azonnal parancsokat kezdesz osztogatni anélkül, hogy bármit mondanál a miértjéről. Ráadásul még abba is belekötsz, hogy vagyok felöltözve.
Tőlem nem szokatlan, hogy értelmes magyarázatot várok, de ez most különösen így van. Kényes a helyzetünk és valljuk be, megváltozott minden. Azt sem tudom, hogy milyen szerepet töltök be nála. Még mindig úgy gondolja, hogy csak egy beosztott vagyok akit ugráltathat? Dezertáltunk. Nem vagyunk többé Gabriel katonái, nem tartozunk sehová. Ideje lenne nagyobb hangsúlyt fektetnie a beszédre. Egyáltalán kit akar megidézni és minek? Mi köze ennek a ruháimhoz? Persze a kívánságlistáját nem nehéz teljesíteni. Van raktáron a csontokból, akár egy tucat angyalt is megidézhetne. A tőr sem jelent problémát, de kaphat kardot is, ha az jobban kedvére való. Ennek ellenére, nem vagyok hajlandó megmozdulni. A hátsóm a kanapén marad, és csupán arcom az, amivel felé fordulok.
Van egy olyan sejtésem, hogy ez nemigen fog neki tetszeni. Mondhatni… Alighogy elszabadultunk, máris lázadok. Erre viszont úgy érzem, szükség van. Én vagyok jelenleg az egyetlen, aki mellette áll. Legalábbis mellette szeretnék, nem pedig alatta, valami hülye rangsor miatt, ami már aligha vonatkozik ránk.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 3:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Valóban látok Azmael számára némi reményt arra, hogy a viharos távozásom hátszelén fentebb lépjen a ranglétrán. De ez a kimenetel lepne meg a leginkább. A valóság az, hogy féltem őt. Nem kellene ott maradnia. Tudom, hogy nem fog velem kapcsolatba lépni, hogy meghozza a saját döntéseit. Mindig is egyenlőként kezeltük egymást, a barátom volt, testvérem. És neki is megvannak a maga ambíciói. De az arkangyalunkat is ismerem, meg azokat, akik őt körül veszik. Félek, eltapossák Azmaelt, mint egy bogarat. Abban az átkozott környezetben egyedül Sharaelnek van esélye az emelkedésre vagy úgy eleve a túlélésre.
- Nincs. – Nemlegesen fordítok egyet fejtartásomon a harcosom kérdésére nem túl szószátyár módon felelve. Dühös vagyok. Egy. Egy katonám tudtam onnan kihozni. Egy a karjaimban halt meg. Egy ellenem fordult. Egy eltűnt. És még sorolhatnám, de erőszakkal kényszerítem a lényem az elalvásra. Ez az állapot pedig tovább tart, mint gondoltam. Hat, talán hét óra is eltelik, mire kinyitom kék szemeimet. A szobában lehangoló sötétség uralkodik, a nap beszűrődő fénye már sehol. A mi érzékeinket ez persze nem gátolja. Van annyi beszűrődő, tompa fény, hogy angyali érzékeink remekül működjenek. Felállok, visszaveszek magamra mindent. Végül… úgy trappolok ki a harcosom nappalijába, mintha mi sem történt volna. Aludtam egyet, ismét maximális pörgésszámon működök.
- Jaesa! – Mély hangom parancsszerűn tölti meg a teret, majd visszhangzik a falakról mielőtt elhalna, én pedig máris az asztal előtt állok, ahonnan eleve kiindultam a pihenés előtt. Bár inkább nézek ki úgy, mint aki szimplán átlendült a holtponton, mint úgy, mint aki kialudta magát. A térkép felett állok meg, alaposan felmérem. Jaesahoz pedig csak akkor kezdek beszélni, mikor már érzem, hogy biztosan az enyém a figyelme. – Szedj össze legalább két szeráf megidézésére elegendő madárcsontot. Oh és egy éles tőrt. Lehetőleg ne angyalfémből legyen. – Futólag végig pillantok rajta, ha civil ruha van rajta, akkor nekem is van még hozzáfűzni valóm. – És öltözz fel normálisan. - Sok dolgunk van.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Együttműködőbb, mint azt elsőre vártam volna. Nem nézek hátra, tudom, hogy követ. A szobába beérve azonnal odébb húzódok, hogy ne álljam el az ajtót. Bevallom, kérdése egy fokkal jobb kedvre derít. Szemeim megforgatom, majd keresztbe font karokkal dőlök a hideg, szürke betonfalnak. Ha játékosabb hangulatomban lennék, vigyorogva rávágnám, hogy persze. Még azt is mellé tenném, hogy ő lesz a családfő, most viszont távol áll tőlem ez a fajta kedvtelés.
- Inkább örülj annak, hogy szükség esetén nem a földön kell aludnod! Egyébként is, a hely adott volt, én csak bele pakoltam néhány dolgot, miután kipucoltam. Szerintem egész jól sikerült. A nagy hely pedig nem hátrány. Legalább van hely a holmiknak, amiket felhalmoztam és nem kell mindent egy rakásba hányni. Könnyebb megtalálni azt, amire aktuálisan szükség van – vonok vállat.
Figyelem, hogyan dől hátra. Most még inkább örülök neki, hogy már nem olyan mocskos, mint amikor megérkezett. Megszoktam, hogy odafigyelek a környezetemre. Szeretem, ha rendezett és áttekinthető, annak ellenére, amilyen vagyok. Ugyanez igaz a megjelenésére. Számtalanszor tüntettem el róla a harcok nyomait, mielőtt megérkezett volna a takarító, vagy más csapat. Egy idő után már fel sem tűnt. Szinte reflexből tettem mindezt.
- Nem lep meg – sóhajtom.
Az sem, hogy Indra vele akart jönni és az sem, hogy Sharael ott maradt. Tisztelem őt, mint angyalt. Erős és mindig kész nyugodtan gondolkodni. Mindünk közül talán ő változott a legkevesebbet az évek során. Megmaradt olyan angyalnak, amilyen mindig is volt. Azmael és Vector maradt a kérdés. Előbbit tarthatják olyan értékesnek, hogy ne akarjanak végezni vele. Tekintve, mennyire hasonlít Azmael az előttem lévő szeráfhoz, van rá esély, hogy átvenné helyét. Részben. Teljesen biztosan nem. Rassilon alatt szolgált, óvatosak lesznek vele. Sharaellel szintén. Szemmel fogják őket tartani. Ami Vectort illeti, fogalmam sincs. Meglehet, már nincs is az élők között.
- Szükséged van valamire?
Az ajtó felé indulok. Szívesen beszélgetnék vele, vagy csak hallgatnám, hogy elmondhassa mindazt, amit szeretne, mégis… Ha fizikailag nem is, szellemileg biztosan kimerült. Jobb hagyni, hogy pihenjen. Egyébként sem szabad kapkodnunk, jelen helyzetben az végzetes is lehetne. Szépen nyugodtan. Ha minden átgondolásához egy hét kell, vagy kettő, az sem probléma. Itt biztonságban vagyunk, amíg nem hívjuk fel magunkra a figyelmet.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 11:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ha gyakorlatban még nem is, elméleti síkon határozottan érezhető, hogy milyen hátrányokkal jár az, hogy leszálltam arról a hatalmi bázisról, aminek a tetején eddig csücsültem. A hírszerzés, amit az arkangyalunk földi berendezkedéséhez építettem ki és átszővi az új világrendet az irányításom alatt hatékony volt, erős fegyver Gabriel kezében. És az enyémben is. Hisz volt bőven kit mozgósítanom, számtalan katonával rendelkeztem. Bizonyára van még néhány angyal Las Vegas falai mögött, aki hű a nevemhez, de a katonáimat elveszítettem, hisz ők elsősorban az arkangyalhoz tartoznak. Én pedig azzá váltam, akiket eddig magam is megvetettem, sokkal jobban mint Michael csatlósait. Függetlenné. Így pedig, hogy a hálózatom alaposan megapadt – és akkor még finoman fejezem ki magam. Sokkal inkább érzem úgy, mintha a gondosan kidolgozott pókhálómba valaki beledugta volna a kezét és végig húzta volna rajta, alig néhány szálat meghagyva. – szóval most, hogy a hálózat jelentős részének annyi, érthető, hogy munkának láttam, mihelyt átléptem a városhatárt. Nem volt idő dühöngeni, sem gyászolni. Sebeket nyalogatni végképp nem. Dolgoznunk kell. Ezért húzom a szám arra is, amikor Jaesa pihenésre int. Mégsem ellenkezem. Kelletlenül, de szó nélkül indulok meg utána.
- Családalapításra készülsz? – Teszek érces, de nem kifejezetten bántó megjegyzést. Szimplán csak minél többet látok a rejtekhelyéből, annál inkább meglep a mérete és berendezettsége. Nem úgy néz ki, mint egy átmeneti meghúzódásra alkalmas zug, épp ellenkezőleg. Azt nem mondhatom, hogy bosszant. Néhány nappal, héttel ezelőtt még bosszantott volna, hogy mit csinál ő egy ilyen hellyel. De most már nem számít, mert hűségünk és létcélunk tárgya odavan. Az ágy ellen sem tiltakozom. Épp hogy helyet foglalok az ágy szélén, egy könnyelmű és nagy sóhajjal azzal a lendülettel hátra is dőlök, keresztbe elfeküdve rajta, lábaimmal még mindig a földön.
- Indra könyörgött, hogy vigyem magammal. – Jegyzem meg halkan, a nem túl díszes plafont figyelve. Azmael nem tartózkodott a városban és ha van esze, nem megy vissza. Bár nem csodálnám, ha megpályázná a helyem a hírszerzés élén. – Sharael maradt. Vectorról nincsenek információim. – Annyi mindent szeretnék Jaesaval megbeszélni, annyi teendőnk van. Fel is ülök, megdörzsölve arcom. Nem érzem kimerültnek magam, legalábbis erőszintileg nem. Erősebb vagyok, mint valaha az elmúlt három évtizedet tekintve. Bűnnek tűnik pihenni. Mentálisan azonban fáradtnak érzem magam, ebben egyet kell értenem a bizalmasommal. Tisztán kell gondolkodnom. Felállok, hogy leemeljem magamról a páncélom és lábaimról is leoldom, hogy csak a nadrág maradjon. Néhány óra, nem több. Csak néhány óra.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 9:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Nem türelmetlenkedem, csendben kivárom, hogy összeszedje gondolatait. Nehezen mehet most neki. Túl sok dolog történt az elmúlt időszakban, és ha ez nem lenne elég, az egyik ezek közül megváltoztatott mindent. Minden eddigi tettünk feleslegesnek tűnik. A sok vérontás, hazugság… Minden, amit Gabriel kedvéért tettünk.
Amíg én összeszedtem kapcsolataim listáját elméletben, úgy tűnik, ő felkereste egyiket. Szavaiból azt veszem ki, hogy a démonnő inkább választ minket, mint az arkot. Valamiért ez nem lep meg. Örülök is neki. Rassilon és közte furcsa kapcsolat van, ráadásul azt sem mondanám, hogy mi nem férünk meg egymás mellett.
Fejem kíváncsian billen oldalra, amikor másik kapcsolatát említi. Érdekel, hogy ki lehet ő, hogy hogyan akadt rá a szeráf és miféle munkákban segíti őt. Kérdezni mégsem kérdezek. Azért nem, mert mielőtt megtenném, az angyal keze ökölbe szorul. Észre sem vettem, hogy egészen eddig fogtam. Csupán most tűnik fel, amikor elveszi mancsát ujjaim közül. Idővel már a gyűrűt sem figyeltem, helyette arra koncentráltam, amit mond. Már puszta hangszínétől elkomorodom. Valami történt. Valami más.
Karjaim testem mellé omlanak. Újra és újra ökölbe rándulnak kezeim, mígnem úgy maradnak. Nem nézek Rassilonra. Helyette félig lesütött szemekkel lesek magam elé, bár azt nem mondhatnám, hogy látok is valamit. Megint Nasmiel… Mostanában túl sokat hallom a nevét. Tényleg szét kellett volna szednem, nem is most, hanem évekkel ezelőtt. Mit évekkel? Évtizedekkel. Mindig olyanoknál próbálkozik, akik nem tudják megvédeni magukat. Alávaló féreg! Haragom szempontjából elenyésző az, amit velem művelt. Elmémben Ophilia szavai visszhangoznak. Azok az apró információk, amiket mesélt róla. Indrát megölte, rátámadt Rassilonra, és Ophiliát is üldözte. Őt is meg akarta ölni. Ez már tényleg több a soknál.
Hosszan hallgatok. Eltelik egy perc, talán kettő is, mire tekintetem Angyalomra emelem, s újra látom is őt. Ennyi időbe telik átrágnom magam a fejemben kavargó örvényen, hogy visszatérjek a valóságba. Oda, ahová menekülni kényszerültünk. Lényegében mindig is ez volt ennek a helynek a szerepe, hogy menedéket nyújtson számomra. Azt viszont sosem hittem, hogy majd hosszabb távon lesz rá szükségem az alkalmi idelátogatások helyett.
Rassilon arcát fürkészem. Hangja hűvösen csengett, de tudom, hogy ő sem viseli ezt könnyedén. Egyszerűen próbálja elnyomni, ahogyan én is, bár láthatóan nála nagyobb a siker. Egyelőre. Meg akarom őt érinteni. Végigsimítani arcán, magamhoz ölelni… Nem tehetem.
- Pihenj egy keveset, Angyalom! Holnap is beszélhetünk – mondom lágy mosollyal arcomon.
Az sem zavar, hogy másik kérdésemre nem válaszolt. Egyelőre elengedtem, majd később megbeszéljük. Akkor, amikor mindketten nyugodtabbak leszünk. Amennyiben beleegyezik felvetésembe, úgy hátat fordítva neki, a hálóba vezetem. Ott kényelembe helyezheti magát. Egyszerűen van berendezve. Egyetlen ágy, egy kisebb szekrény, amiben néhány kacatot tartok, meg egy nagyobb a ruháknak. Egy aprócska, elkerített fürdőrész, amit egy mintázott üvegfal választ el a háló többi részétől. A falak az alapanyagul szolgáló beton színében maradtak. Nem foglalkoztam azzal, hogy átalakítsam. A fény ugyanúgy szűrődik be ide is, mint bárhol máshol ebben a földalatti zugban.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 11:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Mit is csináltam eddig. - Hogy kérdés vagy kijelentés formáját öltik-e szavaim, azt nem egészen lehet kivenni. Mindkettő, egyik sem. A szavakat övező sóhaj azonban jól kivehető, mely - ha nem lenne elég nyilvánvaló, már pedig az, számára tudom, hogy az - arra enged következtetni, hogy elfáradtam, hogy meg sem álltam, mióta kiléptem Gabriel dolgozószobájából. Pedig mint tudjuk, előtte sem pihentem túl sokat a hírszerzés fejeként. Mindent megtettem. Érte, még ha az eszközeim megkérdőjelezhetők is voltak. De ez most nem számít. El kell hessegetnem a fejem felől az arkangyal árnyékát. Szabad kezemmel, amelyen nem forgatja a gyűrűt arcomhoz nyúlok és kelletlenül dörzsölgetem meg orrnyergemet. A régmúltban nem csináltam ezt. Mióta a Föld felszínét járjuk vehettem fel ezt a szokást. Nem akarok most Jaesanak hazudni. Az Azurát övező teljes igazságot sem akarom elmondani, legalábbis most még nem, amíg én magam is meg nem értem, mi történt pontosan és ennek milyen következményei lesznek. De szeretnék neki minden információt átadni, amit szükséges. Jaesa a bizalmasom és a tanácsos kifejezés a démoni berkekben szokás, meg nem mintha olyan sűrűn megfogadnám bárki tanácsát, de a harcosom valahol azt hiszem a tanácsosomnak is nevezhető. Elvégre ahhoz viszonyítva, hogy milyen gyakorisággal veszem fontolóra mások javaslatait a saját elképzeléseimmel szemben, Jaesa egészen előkelő helyet foglal el.
- Miután elhagytam Las Vegast, felkerestem Azurát, hogy megszilárdítsam a szövetségét. - Bár nem mondom ki nyíltan, mindketten tudjuk, hogy a démonnőt hosszú hónapok kemény munkájával dolgoztuk meg, hogy megszerezzük őt Gabrielnek. De ott volt még az az apró rés, amin átfúrva magam át tudtam őt fordítani, hogy az én szövetségesem legyen, ne az arké. Legalábbis a felszín alatt. A Jordán vizét használtam, biztosan tudom, hogy velünk van, egyelőre. - Ezután összeakadtam egy démoni kapcsolatommal egészen régről. - Még a világégés előtt kerültem velük kapcsolatba, sőt, évtizedekkel előtte. Jól lehet, Jaesa nem is ismeri őket. A sors fintora, hogy épp most sodródtunk ismét egymás útjába. Remek eszközök lehetnek, ha nem hullanak el.
- És… - Itt egészen elhal a hangom, a kezem pedig, amin eddig a gyűrűt vizsgálgatta ökölbe szorítva húzom el a közeléből. Ajkaim összeszorítom, rágom a szavakat. A harcosom jelenlétében történő eddigi oldódásom most ismét a masszív frusztráció veszi át, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Felé nézek és teljes hűvösséggel jelentem ki. - Indra halott. - Indra volt közöttünk az egyetlen angyal, aki nem harcos, mégis méltó helyet foglalt el az osztagban. Mindig emlékeztett rá, hogy kinek is teremtett az Úr. - Nasmiel és közém vetette magát. - Olyan halkan ejtem ki a szavakat, hogy ennyi erővel gondolatban is közölhetném, de nem akarom. Nem akarok neki túl nagy hangot adni. Most nem boríthatják el elmém a bosszúvágy viharfelhői. Épp ezért nem reagáltam le az előbb sem, amikor Jaesa félig-meddig szórakozottan Nasmiel nevét említette. Mert nem akarok róla hallani.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Fogalmam sincs mi baja azzal, hogy összeszedtem fejben azokat a kapcsolatokat, akikre számíthatunk. Úgy értem… Annak ellenére, hogy már nem Gabriel kedvéért kell használnunk őket, még használhatóak. Sőt, most mindennél nagyobb szükségünk lehet rájuk. Információk kellenek, démonok, bukottak, vagy bármik, amik segíthetnek célunk elérésében. Amint megtaláljuk, hogy mi legyen az. Az sem árt, ha néhány szívességgel lógótól behajthatjuk az adósságot. Kell a segítségük. Sajnálatos hogy így van, de ez van. Mindegy. Inkább nem kérdezem meg mi a gondja, helyette folytatom annak felsorolását, hogy mit csináltam. Nem tart túl sokáig.
Valahol meg tudom érteni Gabrielt. Elég bizarr egy helyzet ez. Megértem, hogy tart a Rassilonban lévő erőtől. Én is hasonlóan állok hozzá. Sosem tudni, mikor veszi át elméje felett az uralmat ez a sötétség. Mégis, tudom, hogy a szeráf hűsége hozzá kötötte. Megkérdőjelezhetetlen volt. Eddig. Vagy talán mégsem? Véleményem szerint nem olyan könnyű ezt eldobni. Mondom én, de engem csak a kötelességtudat kötött hozzá, nem komolyabb hűség. Tettem, amiért teremtettek. Aztán felnyílt a szemem. Jóval korábban, mint felettesemé.
- Talán – vonok vállat – Amíg szétszedem Nasmielt – vigyorodom el.
Igen, ezt az egyet azért sajnálom. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy megtehetném. Már nem kötött az arkangyal rangsora, nem kellett a hibájára várnom. Megtehettem volna, és még csak nem is számított volna rá, ha időben cselekszem. Nagy kár.
Pillantásom a kezére siklik. Nem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor Rassilon Gabrieltől lop valamit. Ha korábban jön rá arra, miket tartogatok itt, valószínűleg kiszaggatta volna szárnyaimat helyéről. Nem egy tárgynak Vegasban kellene lennie, többek között az előbb szemlélt lándzsának is. Örülök, hogy néhány dolgot megtartottam magamnak. Jelen esetben magunknak.
- Mit csináltál az elmúlt napokban? – nézek fel újra rá, de csak egy pillanatra.
Kezemmel övéért nyúlok. A gyűrűt szemlélem még mindig. Megforgatom ujján, ha engedi, hogy alaposan megnézhessem. Használható lesz, ebben biztos vagyok. Másként nem hozta volna magával. Egy nagy kérdés viszont még mindig hátra van. Azt leszámítva, hogy mit művelt eddig, hogy miért kellett rá várnom ilyen sokáig, bár az évekhez képest ez most rövid volt, ez a lényeges. Valószínűleg a legfontosabb mind közül.
- Mihez akarsz most kezdeni? – lépek elé, eltávolodva az asztaltól.
Nem ártana ezt eldöntenünk, ugyanakkor… Talán pihenhetne előtte egy keveset. Fáradtnak tűnik. Én sem vagyok sokkal jobb, de én az elmúlt napokat itt töltöttem, különösebb aktivitás nélkül. Még bírom egy ideig.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7