Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Upper East Side •
reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Komótsan lódul egyetlen csepp, hogy végső útjára kéljen egyenest a padó felé. Apró, sötétlő foltként hagyja el testem, hogy végül alant terüljön el és egy újabb kövesse. Közben a körülöttünk lévők is mozgolódnak, egy fikó mozdul mikor a szőkeség is, a védelmére próbálna kelni. De Ő kevésbé jár kellemesen, érintés helyett Ő is golyót kap. Peh. Nyomatékosítják a betolakodók, hogy bizony nem nagyon tűrnek elentmondást. A fickó tudomást sem véve a dologról le sem veszi a szemét az angyalról. Szavai végül a hasfalamat díszítve kapnak választ. Aztán érkezik a nagyszerű felvetés, erre már az idős nő is felnéz, éppen szóra nyitotta volna száját mikor meghallja Ophilia szavait. Kapcsol rögvest hát rájátszik Ő is. - Ezt nem teheted, ha hozzájutnak mindünket megölnek kedvesem... - Szerencsére nem mai csirke, hamar bekapcsolódik a színjátékba. Ugye ugye, a túlélő ösztön. Szemeim az nőre felé fordítom, össze is akad tekinteünk, persze engem a két fickó továbbra is lefog s térden tartanak a földön. A férfi pedig mélázik a szavakon, a szőke angyalt, majd engem mustrál. Ügyes lány, úgy néz ki sikerült bogarat ültetni a fülébe. Járnak a fogaskerekek. Közelebb lép majd leguggol hozzám, a pengét állam alá tolja úgy emeli maga felé tekintetem. - Ez a lány nagyon az életed akarja megmenteni. Én hálás lennék neki. - Kezd bele normál hangsúllyal. - Ezt a hálát rögvest meg is köszönheted neki igen egyszerűen, igaz amit mond? Ha nem, akkor bizony ez a penge az Ő makulátlan bőrét fogja felhasítani legközelebb. Tehát? - Eszelősen halálos nyugalommal beszél, mintha csak magamat látnám. Bosszant a fickó, hiszen tudom, hogy gond nélkül elintézném az egész csürhéjével együtt. De most Ő van nyeregben. Persze a kocka mindig fordul ugye mint tudjuk... Eltekintek mellette és az angyalra nézek, a szokásosnál gyorsabban veszem a levegőt. Az idős nő még rá is segít a műsorra. - Ne mondj nekik semmit, Don! Ha elmondod végeznek mindenkivel! - Rimánkodik mire csak viccent a fickó és az egyik marcona maszkos puskájának tusával üt oda, hogy padlón fogjon az asszony. Nem lacafacáznak. Odakapom tekinteem mint aggodó halandó. Persze inkább csak nyugtázom a helyzetet. De azért hálásak lehtünk az öreglánynak lássuk be, ügyesen bekapcsolódott a színjátékba. A fickó a választ várva figyeli íriszeimet. Bólintok végül nagyot nyelve, némi vér úszik ajkaim közé, mélyre ment az első szúrása. - Igaz. - Hajtom le a fejem mint ki megtört s nem lát más megoldást. - Csak ne bántsák. - Toldom még meg, hogy még hatásosabb legyen. - Na ugye! Megy ez! S el is vezetnél gondolom oda, nemde? Bizonyára! - Int a két alaknak akik felrángatnak. - Nos, akkor ha ezt így meg is beszéltük, ez esetben indulhatunk is. Magácska is elkísér minket igaz, hiszen ahogy kivettem szavaiból maga tudja merre is a hely. Meg persze nem árt a biztosíték, így a hölgytől sem válnánk meg. - Adja ki a parancsokat előbb az angyalra nézve, majd az idős nő irányába kinek halántékan vér serken, az ütéstől nem egészen van magánál. - Azt mondtad biomechanikus igaz? Írisz és ujjlenyomat. Nos akkor erre nem lesz szüksége. - Azzal mellém hajolva egy határozott mozdulattal vágja végig combomat. - Csak, hogy ne akarj ugrálni, katona. - Súgja még oda, erre következtet hiszen nem valószínű, hogy átlag civilek csak úgy tűrnék a hasonlók vágásokat. Fájdalmas üvöltés szakad ki belőlem így a harmadik angyalpenge általi vágás után már. Féltérdre rogyok, de a mellettem állók nem hagynak hullni, felegyenesítenek. Dühödten veszem a levegőt, s vérben forgó szemekkel tekintek a fickóra. Kicsinálom. - Egy rossz mozdulat és baja esik a leánynak. Csak okosan. - Lép oda az angyalhoz és kocogtatja meg hasfalát a pengével. Felnyalábolják az idős asszonyt is, engem is, és persze Ophilia sem mard kíséret nélkül. - Hölgyeim és uraim, egy élmény volt! Köszönjük az együttműködést! Nagy szolgálatot tettek a jövőnek! - Hajol meg színpadiasan búcsúzóul. Végül az angyalhoz fordul. - Akkor hát, vezessen kisasszony! - Engedi előre s a katona tessékeli is a lépcső irányába. A központi liftekhez jutva majd leindulhatunk a földszintre, úgy talán gyorsabb mint végig gyalogszerrel, főleg, hogy engem mondhatni cipelnek. Idő kell míg kicsit ergenerálódok. ~ Ügyes lány, csak jussunk le, elintézem őket... ~ Nyögöm magamban, remélem a szőkeség hallja gondolataim. Az idős nőt is tessékelik, segítük velünk, így hát hárman akadtunk a horgunkra. A többiek fent maradtak s, hogy mit tesznek, passz, bizonyára értesíteni próbálják a vadászokat és utánunk küldeni őket, vagy valmi hasonló... én most csak ide koncentrálok.
reveal your secrets

Ophilia


Upper East Side - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Sokat nem tudok mit tenni, minthogy egyelőre közbelépek és próbálok az ész érvekre hatni. Merészen. Könnyedén véget vethetnénk ennek, azonban a tökéletesre felépített álcámat egykönnyen le is rombolnám. Az pedig egyelőre nem éri még meg. Így inkább csak kiállok egy férfival szembe. Arról egyelőre nem veszek tudomást, hogy az itt ülő nagyon magukra lévő férfiak miért ülnek úgy, mint akik maguk alá csináltak volna.
Kétségtelen, hogy a férfi Amara füstjének a hozadéka. Attól bolondulnak meg az emberek. A kérdés csak az, hogy miért akarok ellene véteni, miért akarok végetvetni ebben a pillanatban a Sötétség terjedésének. Jó is lehetne számomra, elég lenne végignéznem, ahogy legyilkolnak mindenkit és elmennem, azzal, amiért jöttem. Ez most mégsem megy…
Mintha mennék valamire a szavakkal. Végigsimít arcomon, én pedig félrefordítom azt. Valahogy továbbra is idegen, hogy bárki is hozzám ér. Fent a mennyben senki sem tulajdonított ezeknek nagy dolgot, nem is alkalmaztuk. Ám ezzel még nincs vége. Állam alá fogva kényszerít arra, hogy ránézzek. Állom tekintetét és ha már itt vagyok, belenézek elméjébe is, anélkül, hogy ő ezt akár észre is venné. Az információkkal most mégsem tudok mit kezdeni.
- Engedje, hogy… - kezdek bele, de nem érdekli. Szavamba vág, arcom pedig eltorzul. - Ez pont egy olyan válasz, amit most csak várhat. Azzal, ha árt még bárkinek, nem fogja megkapni, amit akar - kezdek bele, de hasztalan, félrehúznak, én pedig karomat rántom ki fogságából, rántanám, hogy visszaálljak a férfi és a démon közé. Még ha későn is. Megérzem a vér érdes illatát és ha tudom egy kicsit hátrébb lököm a vezetőt. Valaki a háttérbe igazán csinálhatna már valamit… Vagy tényleg mind itt halnak meg.
- Épp azt akarja megölni, akinek teljes hozzáférése van a raktárhoz. Biomechanika védi, amire szükség van rá! A kódokra, amiket csak ő ismer, ha most megöli, soha nem jut be, nemhogy maga, de senki más sem oda - hazudok egy őrületeset, de tán ha hasznát látja abban, hogy életbe tartsa Dont… akkor egy próbát megér. A vérzőre tekintek, majd vissza a férfira. Lélegzetem szapora.
- Ebben az állapotában nem fog tudni beszélni, engedje, hogy elállítsam vérzését. Senki sem akar ma itt meghalni, segíteni akarunk, azoknak, akik megvédenék a várost - fogalmazok direkt úgy, hogy érdekük legyen. Nem érdekelnek az emberek jelenleg… csak kicsit. Nyilván nem fogjuk hagyni, hogy bármit is elvigyenek… Bárhonnan.
reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Hogyan csesszünk el egy nyugodtan induló napot. Persze lássuk be, a nyugalom manapság igencsak nagy luxus cikk. Meg nem is az én asztalom. A perdülés ügyesen veszi aztán szóra nyílnak ajkai, de sokáig nem jut mondandójában. Csak úgy pörögnek az események a padlón, előbb a padlón, majd a falnál találjuk magunkat. Senki sem marad ki a kellemes motozásból. Aztán érkezik a monológ s kiderül, hogy kivel állunk szemben, mondjuk én ezt nem nevezném annak, de legalább az kiderült, hogy őrülttel van dolgunk, vagy inkánn fanatistával, igen azt hiszem ez jobb szó, persze a lényegen nem változtat. Egy lövés támasztja először alá, majd a penge éle a hasamban. Még be sem gyógyultak teljesen az előző hegek már is egy újabb díszeleg majd, remek. Fájdalmasan szisszenek fel kivívva elismerését, melyre csupán amolyan kabbe jellegű tekintettel válaszolok. No persze a szőkeség nem bírja ki. Közbe lép. ~ Bolond lány ~ fut át agyamon azonnal, a fickó rá emeli rideg szemeit. Ő pedig csak dacol, ügyes, mondanám, de jelenleg nagyon rossz ajtón kopogtat. Mozdulnék, de tartanak, no nem mintha gondot okozna két halandó számomra, ámbár a fém mely belém hasított, az nagyban rásegít az összhatásra. Orcája nem rezdül, a szőke lányt fürkészi. - Bátor vagy. - Jegyzi meg majd folytatja. - Jól mondod, a javak amikről beszéltem, nem a pénz. Az manapság hasztalan. Nyersanyag, élelmiszer. Ezért vagyunk itt. Pontosan a hely érdekel, hogy hol rejtegetik, hol tárolják. Eszes lány vagy Te. - Mosolyodik el s simít végig az arcon, még ha amaz nem tetszését is fejezi ki, s húzza állát parányit közelebb. Mire én is mozdulnék, figyelmeztetése eljut agyamig, de attól még rándulok egyet, hogy cselekedjek, de valami gyengít, a két fickó erősen tart így csupán, fújtatva rántok rajtuk egy nem túl kellemeset. Pár pillanatnyi csend ahogy a szemekt fürkészi ily közelről, majd ismét szól a férfi. - De ez nem válasz, így nem nek veszem. - Biccent fejével és egy újabb katona lép oda, hogy az angyalt félrehúzza, s nincs más hátra, lendül a kard, újra. Mellkasomon szántja a penge ezúttal végigmarva a húst. Mintha belülről gyúlna lángra a test, olyan érzés mikor a szentelt penge hasítja a szentségtelen testet. Vér serken nyomán, csupán én érzem fokozottan a hatását. Legalább a színjáték még valósabb, nézzük a jó oldalát. A pengét a kezében tartva tekint le rám. Fogam összeszorítva tartom magam, szemhélyam szorosra húzva tűröm. Egyelőre. - Kitartó fickó vagy Te. De kérdés vajon meddig bírja. Én ráérek. - Magyarázza előbb nekem, majd a közönségnek mely rémülten figyeli az eseményeket, tanácstalanok, jórészt felsem fogják mi történik éppen, sokkot kaptak, egyebek. - Tudom nem értik most, de nincs más választásom. Ha kell egyesével halnak meg. A végük jó célt szolgál majd, az utókor megérti, akik túlélik majd tudni fogják. - Magyarázza maga elé s a közönségnek is egyben.
reveal your secrets

Ophilia


Upper East Side - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Amint közelebb hajol, akaratlanul is kissé hátrébb húzom a fejemet. Szemréseimet parányira húzom össze, jobb szemöldököm egy pillanat erejéig a magasba szökken. Vagy ennyire nem érdekli a figyelmeztetésem, vagy tényleg ennyire felelőtlen. De hát csak egy démonról van szó, miként máshogy is viselkedhetne, ha nem így?
Az esemény, eseményt követ, lépés pedig lépést. Táncparkettán állva nem sok időt hagyunk magunknak, de legfőképpen annak, hogy egy pillanat erejéig is egyedül lehessünk. Nem, hiszen újra mozdul, karjainkat a magasba emelve csavar egyet csuklóján, pörgésre kényszerítve. Végig a lábaimat figyelem nehogy egymásba gabalyodva orra bukjak. Mégis talán ez a mozdulat az, mely a legkönnyebb az eddigi „táncunk” alatt.
- Tudod… - kezdenék bele, de mire bármi hasznavehetőt is mondhatnék az események felgyorsulnak. A robbanás elsüketít röpke időre. Hajam alatt nyúlok fülemhez, érzem, ahogy vékony csíkban folyik a vérem. Dobbhártyám, gondolhattam volna. Fajomnál fogva érzékenyebb vagyok a külvilágra, ez most meg is látszik. Igyekszem letörölni ujjammal, nehogy bármit is eláruljon rólunk.
A földön fekve, alulról tekintek fel a férfira. Ismernem, emlékeznem kellene rá. Legalább gyerekként milyen lehetett. Több mint huszonhét éves, az biztos, ha lenne csak egy…
A kérdés, mely mindenkit izgat elhangzik, ám válasz nem érkezik. Halkan horkanok csak fel azon, hogy ő lenne a remény. Fejemet lehajtom, homlokomat a földhöz érintem.
~Minek fektettek le, ha…~ Engedelmesen felállok, habár fejem még zsong a zajtól, a fájdalomtól. Kapaszkodót keresek, egy kósza oszlopot, vagy falrészt, aminél meg tudok állapodni egy pillanatra. Szívesen kibújnék köröm cipőmből, mégsem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Durva kéz tapintja végig ruhámat, lábamat, hajamba is beletúr, ám semmit sem talál. A kéz államat fogja meg, kényszerít, hogy a támadóm szemébe nézzek. Ellenkeznék - csak a színjáték kedvéért. Durván löki fejemet oldalra, karomat megfogva pedig egy szófa irányába lök. Eddig tartott kecses megjelenésem, bokáim összeakadnak, én pedig félig elterülök a gondos kezek készítette díványon.
Kezeimmel feltámaszkodom, úgy hallgatom az önjelölt hős szavait. Számra nem egy, de nem is két megjegyzés ül, de még mielőtt bármit is mondhatnék lövés dörren. Akaratlanul rándul meg vállam, figyelem a vér lassú terjedését a falon, majd miként válik több útra, hogy mielőtt a földre érjen.
Majd megszólal Ő is. Szemeimet vetem rá, csendre inteném, nyugalomra, de esélytelen. Nem tekint rám, nem néz engem.
~Don, légy nyugodt~
Tanácsolom számára, remélem hangom eléri.
- Az erőszak semmit se… - kezdek bele, ám ekkor új áldozatot akarnak szedni. Hangom elcsuklik, ahogy a vezér kését meríti a démon testébe. Érzem, ahogy izmaim megfeszülnek, szemeim kikerekednek. Meglepődik. Miért? A pengét figyelem, egy vonását, egy…
Nevet rajta.
Lailah. Ismertem az angyalt, kedves kerub volt, az emberek javát akarták. Az a penge nem hozzá tartozik, az…
Testem lassan mozdul meg. Óvatosan állok fel, de annál sietősebben lépek a férfi és Don közé, még akkor is, ha ezzel két idegennek fordítok hátat.
- Értjük, az erőszakkal akarja megoldani, de… -kezdek bele nyugodt hangon, ahogy egykor is tettem a mennybe. Ahogy egykor megismert Don is. - A vadászok kint harcolnak az utcán, védve a várost, de legfőképp az ártatlanokat. Mit gondol, mi az mi számukra a legjobban szükség van? Pénz? - tekintek a vezetőre, mosolyogva intek fejemmel. - Semmi haszna nincs már a pénznek ebben a korban - alsó ajkamba harapok, óvatosan. - Mindent, mit adunk, nem hozzuk magunkkal. Az élelmiszer, a fegyver, a gyógyszerek, azt hiszi, hogy itt vannak, ebben az épületben? - kérdezem meg őszintén. Nem hinném, hogy a tehetősek a pénzükkel bármire is mennek. Nem. Ebben a városban és ebben a világban már nem.
- Elmondhatom magának, de előbb engedje, hogy a barátom sebét ellássam - kezdek bele alkudozni. Megölhet, a megoldáshoz nem kerül közelebb. Tekintetem nem veszem le róla, nem tágítok előle. Merészen állom pillantását.
reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Szó szót követ és érkezik a perdület, cipősarka élesen támad, célt talál fintort vágat. De a célt végül elérjük s esetlen karolunk beléjük. Egy mosoly s pár újabb szó. - Tudod, szeretek a dolgok sűrűjében lenni, első sorból élvezni mindent. - Hajolok parányit közelebb sokat mondón halkabban szólva, arra, hogy jobb volna tartanom a távolságot. Ha folyton tartanánk valamitől akkor hova az élet élvezete? Azért kaptuk, hogy használjuk, élvezzük ki. Apró nevetés kezdeményt kényszerít ki belőlem mikor a sorban állásról beszél, elismerően bólintok, ez ám a harci szellem. - Ó, igazán? Akkor próbáljunk valami újat! - Jegyzem meg kényelmetlennek ítélt helyzetére nézve és azzol meg is perdítem, kezellem feje felett vezetem, hogy rövid időre távolra kerüljön, megperdülhessen majd visszatérjen ismételten. Ahogy azt illik. Mosollyal fogadom mikor visszatér amint elkapom hogy folytassuk a lépéseket. Köröttünk már igen sokan hasonlóképp tesznek. De a jó lát nem örökké való. Éles robbanás szakítja meg a hangulatot s hangos, távoli kiáltások míg a hallójáratok tisztulnak. Ütemes lépések zaja érkezik mikorra kitisztul a hallás. - Még is kinek képzeli magát?! Ki a fene maga?! - Jön az értelmes kérdéssorozat az egyik öltönyöstől ki erősnek érzi magát a helyzetben. Nem túl bölcs. De a kérdés egy része engem is foglalkoztatna. A fickó a kíváncsi felé fordul s kimért léptekkel vonul elébe. Pisztolyát előveszi s annak álla alá helyezve emeli feltekintetét. - A remény vagyok, a megoldás a fertő ellen ami ellepte a világunkat. - Válaszol nyugodt, kimért, csendes hangon mintha csupán neki szólna. - A falhoz, mindenkit megmotozni. - Adja ki az újabb parancsot. A fegyveresek szó nélkül engedelmeskednek és tessékelnek fel mindenkit a falhoz háttal, majd motozás következik. Fegyverek után kutatnak. Akivel végeznek azokat mind a kanapékre, ülőalkalmatosságokra tessékelnek, 2 fegyveres áll velük szemben, hogy ne csináljanak butaságot, míg a maradék a fennmaradt embereket ellenőrzni fegyverügyben. - Nos, tudják világunkat egy fertő mérgezi. Szeretett városunk vezetői pusztítóinkkal szövetkeztek. S a magunk fajta hazafiak már szinte ellenségként kezeltetnek. - Folytatja a körjáratát kezét háta mögött kulcsolva össze, így kémlelve az embereket. - Ha elül a por, majd megértik, megérti mindenki miért volt szükség erre. - lép oda egy nőhöz s szinte már sajnálkozón folytatja. - Most szörnyetegnek tekintenek, rémségnek, de nincs más út. Ha mindennek vége akkor majd hálásak lesznek, hogy voltak magunk fajták kik nem féltek bemocskolni kezüket. Kik cselekdtek mikor mások csak a csodát várták. - Eszelős hazafi, nincs kétség. A maga szemszögéből reálisak a szándékai, s sikerült pár bohócot is maga köré állítani. Ophilia szavai eljutnak hozzám, bár nem értem miért óv ennyire csecsebecséket, tudom, hogy nagy rajongója az ilyesminek, de nem érnek ezek annyit. - Erőszakkal nem megy itt semmire! - Bukik ki egy idős nőből, az egyik házigazda. Vélhetően a fiatal nőről akarta elterelni a figyelmét, sikerült. Elmosolyodik majd lassan megfordul. - Valóban? Hiszen az mindig mindent megold. - Jegyzi meg hűvösen, majd emeli a pisztolyt és dörren is egy lövés, az egyik falnál állót találja el úgy szív magasságban. Vér borítja a falat majd csuklik is össze a férfi némi hörgéssel karöltve. Sikolyok szakítják meg a viszonylagos csendet és mozgolódás. - Mit akarsz? - Rivallok rá magam is reflexből, sajnos egyébre nem futja lévén még mindig csupán halandó vagyok a szemükben. Persze többse kell a fickónak, rám emeli tekintetét. - Csupán egy kis adomány, hogy megvívjuk a csatát maguk helyett. - Persze a sokat látott idős nő rögtön rá kell kontrázzon. - Maga fajunk ellensége, nem kap egyetlen vasat sem! - A fickó nem áll meg, kimért lépteivel felém tart, arcára eszelős mosoly ül, nem néz a nőre, csak engem figyel. - Pedig én jó szívvel adok a vasamból... - Jegyzi meg amint közelebb ér és már lendül is a karja, hogy a pengéjét rántsa és egyenst döfje a hasfalamba. Szemeim kikeredve érzékelik a hideg vasat. Éles fájdalom száguld át a testemen. Ez bizony nem sima acél, jut el tudatomig amint letekintek. Fekete ingem hamar ragacsossá válik véremtől, a két katona mellettem azonnal rámfog, hogy a földre nyomjanak. Féltérdre kényszerítenek, hogy úgy ránthassan ki a pengét. Nem tagadom engem is meglepett. Egy pillanatra nézek csupán az angyalra. Ha lát a gondolatiamban akkor értheti orcámra kiült kérdéseket s a fájdalmat, ez bizony igazi, nem épp könnyen múló élvezet. Volt már benne részem nem egyszer. A legutóbb is ilyen fegyver okozta majdnem a vesztem, s a legbosszantóbb, a tudat, hogy gond nélkül végezhetnénk az elégg bagázzsal, de nem tehetem, lebuknánk azonnal, így egyelőre marad a féjdalmas színjáték. - Egész jól bírod fiam. - Jegyzi meg kissé térdét rogyasztva. - Sajnálatos, pedig hasznos volna egy ilyen a csapatba. De hát minden háborúnak vannak áldozatai. Innentől kezdve, minden nemleges válasz egy vágással közelebb juttat majd a véghez. Így hát újra megkérdem, hol rejtik az adományokat? Csupán anyagi javak, már épp elég vér folyt, feláldoznának még egy életet, hogy óvják a javaikat? - Tekint le rám miután felegyenesedett és tekint körbe is a többiekre. Valóban csupán javak, de az itt összegyűlt javak erősíthetik meg a város vadászait, őrzőit, anélkül bizony New York igencsak hátrányba kerül... Fogós kérdés, hogyan dönt majd az nép, 1 a sokért. Irónikus. Egyelőre még az égető fájdalommal küzdök mely a mellkasomat veti szét, nem kellemes érzés az angyalpenge általi vágások. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem az első eset, így már ismerem, de ettől még nem kedvelem... Egy kósza pillantást vetek a szőkeség felé, remélem nem tervez butaságot a kobakjában. Tán parányit láthatja is mozdulni fejem mellyel nemlegesen bólintok, egészen aprót, szinte észrevétlen.
reveal your secrets

Ophilia


Upper East Side - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Szemöldökömet egy pillanatra összevonom, így tekintek a démonra. Fejemet is kissé félrehajtom, miközben hallgatom a mondatát. Visszaemlékszem azon időkre. Miként nőtt fel, miként viselt hadat számos háborúban.
- Sose akart hírnevet, csak egy csendes életet - felelem. De mindketten tudjuk, hogy voltak, kik tettek arról, hogy neve fennmaradjon. Csakhogy cselekedetei nem az övék voltak. Egy tiszta lélek ekként vált tisztátalanná. Egy nemes ekképp nem került soha a mennybe. Kihasználta testét, amíg győzelmet nem szerzett, mások kárára.
De hát az már mind a múlt, melyen kár is rágódni. Változtatni nem is lehetne rajta.
Letekintek a padlóra, majd pedig onnan újra fel rá. Sok választásunk nincs. Holott van, épp ő mondta. Mindig van választásunk.
- Mi tagadás, noha eléggé békés lénynek képzelem magam, ezt magam sem hittem volna. De ez csak azért lehet, mert nem tudod még, hogy mily veszélyt is jelent rád nézve egy angyal - legyen az akár én is. Démon még eddig nem járt jól azzal, ha egy angyalt közel engedett magához. És fordítva sem, de erről talán ne most ejtsünk szót. - Talán nem ártana tartanod a távolságot - olykor. Néha.
De nem teszi meg, ehelyett a táncparkettre ránt. Lépteimet képtelen vagyok teljes mértékben kontrollálni, így ha kissé meg is taposom, teljes véletlenségből teszem. Persze ez nem jelenti azt, hogy utólag nem tölt el kellemes érzéssel eme aprónyi elégtétel.
- Az nem igazán alku volt - jelentem ki kissé megrázva a fejemet. Mozdulataim kissé vontatottak, tanácstalanok, ezt érezheti annak ellenére is, hogy ő próbál vezetni. - Inkább egy fogadás, és mint tudod a kettő köszönő viszonyba sincs egymással - mosolygok rá hitetlenkedve. Egyszerűen hihetetlen számomra, miként tudja csűrni-csavarni a dolgokat.
- Vagy csak előre vágok a sorba - vonom meg a vállamat karja érintése alatt. - Egyáltalán nem. Kényelmetlen számomra a helyzet, melybe belekényszerítesz - s ezt érezheti is. Izmaim feszültek, képtelen vagyok elengedni magamat, noha próbálok nem úgy mozogni, mint egy darab pálcikat. Nehezemre esik. Ismeretlen számomra a szituáció, de az elkövetkező események sem segítenek ebben.
A lift ajtaja újra nyílik, hallom a csengő hangját, majd pedig egy kattanást. Fejemet már későn fordítom abba az irányba. A detonáció hirtelen robban, visszhangot teremtve az apró teren. Dobbhártyám, mintha beszakadna, elengedve Dont tapasztom be fülemet, görnyedek meg némileg. Cseng a fülem, semmit sem hallok, fájdalmasan kiáltok fel. Mintha távoli univerzumból érzékelném az ablakok betörését, a falhoz csapdó testeket. A padlót nézem magam előtt, de a hallásom mit sem akar javulni. Cseng minden, a szavak, minden… tompák de egyszere mégis élesek.
Mire újra felnézek két fegyveres közelít felénk, körülöttem emberek fekszenek le önszántukból, köztük Don is. Tétován követem őt, nem esik nehezemre eljátszani az ijedt lány szerepét. Amíg…
A füst csípős szaga megcsapja az orromat, a csengő hang egyre jobban tompul.
Félig feltekintve látom, ahogy egy férfi válik ki a füstből, hátra tett kézzel sétálgat és… A tárgyakat nézi. Mély levegőt veszek, igyekszem magam megnyugtatni. Oldalra fordítva fejemet tekintek a démonra.
~Nem vihetnek el semmit…~
Nem vihetik el, amiért jöttünk…
reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Vitába ezúttal nem torkollunk, legalább is egyelőre nem úgy néz ki, de valóban, gyermeteg még az este... Egyetértőn bólintok a harcosokkal kapcsolatban. - Néhány név marad fenn csupán az utókornak. Achilleus is ezt vágyta, az örök létet. Megkapta. - Mosolyodom el sokat mondón, az alku megköttetett, és végre is hajtatott. Még ma is zengik nevét. - Nem, valóban nem. De nincs választásuk. Ahogy nekünk sincs. Gondoltad volna, hogy egyszer majd egy démonnal lejtesz táncot? - Humorizálom el, de azért látható a mögöttes tartalom. Valóban elég nyakatekert egy világban élünk. Galád mód vonom meg jobb vállam és közelítek hozzá állammal, "Ilyen ez" kifejezéssel reagálva az imént elejtett közhelyekre. Aztán elérünk a szenthármashoz. Érkeznek ellenkező szavai, de az események gyors ütemre váltanak és hirtelen perdülve érkezünk meg a táncparkettre immáron egymással szemben. Természetesen nem rest éles sarokkal megáldott cipőjét lábamba mélyeszteni. Orcámon apró jele megcsillan persze, hadd legyen csak boldog vele. A végeredmény végül csak elérkezik. - "Az elsőként partot érő a győztes" - Idézem a hajón elhangzottakat. Közben lassú táncot járunk a háttérben szóló dallamra. - A győztes én voltam, a kérésem pedig egy tánc volt. S lám most itt volnánk. Tehát lényegében éppen most hajtom be az alkut. - Kacsintok röviden aztán mosolyom szélesebbre húzódik amint meghallom szavait. - Szerintem ahhoz nem ártana sorszámot tépned. - Nevetek is röviden, jó kedélyűen. Majd parányit hajolok közelebb s úgy folytatom némileg halkabban. - De azért ne tagadd, hogy ínyedre van. - Toldom meg egy parány kacsintással. S közben köröttünk mások is kedvet kapnak a mulatáshoz. Néhány páros csatlakozik hát a tánchoz. Aztán újabbat csendül a lift ajtaja. A kedves leány rendre megy is, hogy szívélyes mosolyával üdvözölje az érkezőket. De nem várt meglepetés fogadja. Robajló robbanás szakítja ki az ajtót eltaszítva a lányt még az előtt, hogy egyáltalán odaért volna. A közelben tartózkodók mind a falnak, padlónak csapódnak a lökéstől. Akik beljebb tartózkodnak, úgy mint mi is, reflexből óvva magukat közelednek a padlóhoz. Szitok szavak és sikolyok szakadnak fel. De csak, hogy ne unatkozzunk az ajtó robbanásával egyetemben az ablakok közül 4 szintén beszakad ahogy feketébe öltözött maszkos alakok vágódnak be rajta ütemes tempóban. Automata fegyvereik roppannak egyet, fokozva a káoszt és jelezve a komolyságot. Nagyszerű pszichológiai hatás. Meg is van az eredménye. - Földre! Mindenki a Földre! Senki sem mozdul! - Dübörögnek a szavak a maszkok mögül, persze hát a riadt népek teljesítik is engedelmesen a rájuk fegyvert szegezők szívélyes kérését. Tekintetem Ophiliara siklik egy pillanatra. Halandóként vagyunk itt, nem árulhatjuk el magunkat, remélem ezt Ő maga is letisztázza magában. Parányit bólintok felé miközben eleget teszek a kérésnek magam is. A lift ajtó pora lassan ülepszik. A füstből 2 maszkos lép ki ugyancsak fegyvert szegezve, határozott parancsot adva rá, hogy senki se mozduljon. Végül még egy alak bontakozik ki a lift irányából. Érdes hangja megzavarja a pár pillanatra kialakult csendet. - Kopp Kopp. Remélem nem zavartuk meg a mulatságot. - Lépdel be kényelmesen a középkorú férfi. Tar fején hegek díszelegnek, csak úgy mint arcának jobb felét, csúnya vágás lehetett. Egyszerű, fekete katonai mellényt visel, pisztolya combjára erősítve, s míg valami díszeleg rajta, egy rövidkard méretű penge is pihen mellkasán keresztbe szíjjazva. - Úgy hallottuk adományozó kedvében van a város színe java. - Jár körbe lassan, szemlélve a falra aggatott vagy épp asztalra helyezett méregdrága tárgyakat, kezet háta mögött összefonva mint pedagógus a múzeumban. - Ez nagyszerű, igazán nagylelkű. Mi magunk is a rászoruló kisebbség volnánk. Igazán értékeljük, hogy ránk is gondolnak. - Magyaráz még jártában. Nem láttam még a fickót, járatom a kobakom, de eddig nem volt hozzá szerencsém.
reveal your secrets

Ophilia


Upper East Side - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Habár kezeimet védekezőleg tettem fel, végül kérdéses tartássá alakul át. Csukloimát megtöröm, tenyereimet a plafon irányába fordítom, így vonom meg a vállamat. Mégis ki tudja? Valóban így lenne?
- Mindennek megvan a maga ideje és helye - felelem, hiszen társaságunk már elment. A magunk módján lehetünk őszinték egymáshoz. Ajkaimat csenevészen húzom el az egyik irányba. Viszont korai még az este, még megeshet, hogy vitatkozni fogok vele.
Még akkor is, ha el akarom ezt engedni és nem kívánok senkinek sem érvelni semmiről. Előbb-utóbb mindenki belefárad ebbe. Még én is.
- Valahol ez igazságtalan, nem gondolod? Ők, azok kik vérüket adják, és ők azok, akik a legvégén nem lesznek megbecsülve - húzom össze enyhén szemeimet. A kérdés csak költői, valódi választ nem várok rá. Ez egy olyan örök igazság, mely végigkísérte az emberiséget. Én pontosan tudom, hisz láttam. Ő is tudja, ő tapasztalta ezt. Valahol hasonlítunk egymásra, annyi különbséggel, hogy amíg én mindent láttam, ő mindent tapasztalt. Tökéletesen ki tudnánk egymást egészíteni… - Különös, hogy New York nyitott a tengeren túlra is. Nehezen nyitott saját kontinensén belül is. A vadászok… Nem épp barátságos népség - húzom el a számat, mint akinek volt már szerecséje párral.
Sajnos volt. De ez rég volt, amit akartunk megszereztünk tőlük. A magot. Amit elzártam és ezzel meg is érkeztem ahhoz, amiért itt is vagyok. Hjaj, csak egy pillanatra akartam kiszakadni ebből. Talán majd egyszer sikerülni fog. Vagy nem, akkor meg már ugyan mindegy lesz.
Úgy tűnik van még valami, amiben egyet értünk.
- A megoldást még ha tudjuk sem fogjuk nekik elárulni - jutok mégis erre a következtetésre. Várjuk, kíváncsiak vagyunk, hogy mit tudhatnak, de saját tudásunk nem adnánk át számukra. Nem, mert veszélyes lenne a kezükbe. A bizalmatlanság az, mi mindkettőnket jellemez a mai világban.
Köszönetképpen hajtom meg a fejem előtte, hogy nem akarna belefolyni jobban a témában. Még akkor is, ha két perccel később visszasírom ezt. Inkább folytunk volna bele a véget nem érő vitába, mint…
- Tényleg, kiszúrod a szemem közhelyekkel és tőszavakkal? Máskor úgy csűröd-csavarod őket, hogy még egy költő is megirigyelhetné - tekintek rá hitetlenkedve. Tudja, hogy mennyire szomjazok a tudásra, hogy tudjak mindent, erre meg itt kéreti magát. Ajkamba harapva rázom meg inkább a fejemet.
- Hidd el, nem fogok táncolni - rázom meg a fejemet nevetve, lépnék el mellette, még akkor is ha folytatja. Ölelő karja mégis váratlanul ér. Egy pillanatra kifut minden vér az arcomból, miközben feltekintek rá. - Embereket győztél meg, nem angyalokat… - javítom ki, csak hogy tudja, hogy mi is a bökkenő ebben a szituá…
Hirtelen mozdul, ajkamon meg halk sikkantás csúszik csak ki. Belekapaszkodok karjába, lábammal igyekszem nem megbicsaklani, de azért remélem sarkammal sikerül a lábára taposnom.
Amilyen hirtelen indultunk meg úgy állunk is meg. Hitetlenkedve és szapora légzéssel tekintek fel rá, némileg dacosan. Mégis engedem, hogy keze derekamra simuljon, másik kezemet pedig kezei közé fogja.
- Nem kötöttem veled alkut - rázom meg a fejemet, végül csak mosoly kerül az arcomra. - Úgy levakarnám ezt a mosolyt az arcodról. El sem hiszed, hogy mennyire idegesítő - tudatom vele, miközben lassan kezd el vezetni. Óvatos, bizalmatlan léptekkel követem. Mégha ő nem is, nekem olykor muszáj lepillantanom, hogy lássam merre is lépek. Mégis újra és újra a jégkék szemeibe fúrom tekintetem. Újra feljönnek bennem a kérdések, melyekkel mindig is bombázom. Szólásra is nyitom számat, ám hangok nem jönnek ki. Inkább csak elnevetem magam...
reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Tompán csilingel a felvonó ajtaja mielőtt szélesre tárja magát, hogy megmutassa kiket is hurcolt magával az emeleti lakásba. Sorra érkeznek a népek, fiatalok, idősebbek. Ajkam pillanatra tátva marad színpadiasan majd bukik is ki belőlem. - Nocsak, nocsak, valóban? - Tetetett hitetlenkedésem karöltve nagyszerű színészi tehetségemmel, hamar rövid kis nevetésbe fordul át. Nagyjából ennyi a reakcióm kijelentésre. Tekintetem követi az övét amint körbe jár, s helyeslőn bólintok is. - Ők valóban nem az első soros harcosok, az igazi harcosok a rókalyukban vannak, a fronton. Nekik sosem jut a pompából. - Idézem fel magamban a múltat, régi idők emlékeit a csatatérről. - Minden vidéknek megvannak a maga katonái, természetesen. - Válaszolom röviden neki, hogy van a Sejknek vadásza, persze, hogy van, nem csupán Amerika körül forog a világ. Akadnak még túlélő tájak másutt is. Bár ezt bizonyára Ő maga is jól tudja. - Mi tagadás... Én is. - Nézek körbe a népen mintha keresném azt a valakit, de be kell lássam egyelőre nem lelek olyat ki épkézláb ötlettel bírna. Csupán akkor fordulok vissza irányába mikor a harcról beszél újra, bájos ahogy Önmagát megelőzve kér a bele sem kezdésbe. Némán várom végig, orcámon parányi mosoly. - Nem is terveztem. - Jegyzem meg röviden elmosolyodva fejem enyhén csóválva.
- Csupán egy vakvágány. De ott találkoztam először az ezredessel, éles eszű tapasztalt katona. - Fogom rövidre, hiszen annyira valóban nem fontos jelenleg. Ő az kitől tán értelmes ötletet várhatnak a helyiek, ez csupán az oka, hogy érdekel. Gyorsan tova is siklunk rajta s már a táncon a szó. - Nos, először is, egyszer mindent ki kell próbálni. Másodszor világokon át győztem meg sokakat olyanokról amit valójában nem akartak. Harmadszor pedig... - Lépek mellé s ölelem át derekát úgy mint akkor, abban a váratlan pillanatban, azon az esős napon. Egy megfelelő mozdulat és őt magát, de jómagamat is perdítve kötünk ki hirtelen a táncparkett közepén. Mire a perdülést befejezzük gondoskodom róla, hogy a jobbom az derekán, míg balomban pedig az Ő keze pihenjen. A lemoshatatlan megnyerő mosollyal megáldott orcám tekint rá, szemeim az övébe fúrom mintha más nem volna a világon. - ... az alkut bizony mindig be kell tartani. - Emlékeztetem a szigeten megesett alkura. Bizonyosan jó páran felfigyelnek a hirtelen mozdulatra sorra, már ha sikerrel jártam persze. Ha igen, akkor a felcsendülő dalra lassú mozgásra kélünk. Vezetem, hiszen azt mondta nem tud. Kezdjük valami szoliddal. Nincs most sem tegnap, sem holnap. A szoba lassan jár körbe, az acélszín szemek pedig nem engedik a szemben álló íriszeit.
reveal your secrets

Ophilia


Upper East Side - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Amolyan tényleg? Nem mondod? arckifejezéssel tekintek a férfira. Szemöldökeim némileg felvonom, ajkam szegletébe ott bújkál egy mosoly. Végül csak megcsóválom a fejemet. Költői kérdésére nem kap választ, pontosan tudjuk a választ. Nem is hibáztatnám a csecsemőket, de aki felneveli őket? Őket mindenképp. Talán egy gyermek ártatlan, de nem sokáig.
Vajon, ha az emberiségnek lett volna alkalma Hitlert megölni gyermekként nem tették volna meg? Persze nem, hiszen csak gyermek egy gyermeket pedig vajmi kevesen bántanak.
Túlságosan elvittem a gondolataimat, ezek most nem is számítanak.
- Eszem ágába sincs vitatkozni veled, ugyanazt valljuk - emelem fel a kezeimet védekezőleg. Nem gondoltam volna, hogy valaha is elhagyja számat ez az egyszerű mondat egy démon irányába. Még ha épp róla is van szó.
Körbetekintek a termen, végignézek az embereken. Öltönybe bújt férfiak, magassarkú topánokat viselő nők. A hajuk tökéletes, ahogy a sminkjük. Ruhájuk pöpecül áll rajtuk, kifogástalanok. Testalkatuk átlagos. Némelyikük ennél kissé túlsúlyosabb. Mindig is lenyűgözött, hogy az emberek miként képesek mohón enni, miközben társaik éheznek.
- Nem épp úgy néznek ki, mint akik személyesen harcoltak volna azok ellen, kik ellen szervezik a gyűjtést. A megoldást tán nem is tőlük kell várni. A Sejknek nincsenek meg a maga vadászai? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben a férfira pillantok. Tekintetem őszinte kíváncsiságról árulkodik. - Persze, semmit nem jelent tudom - hunyom le a szemeimet egy pillanatra, mihelyst belegondoltam kérdésembe. - Valóban, talán egy tapasztaltabb egyed elő tud állni valami újjal. Szó se róla, kíváncsi lennék egy ilyen javaslatra - vonom fel mindkét szemöldököm.
Nem azért, mert meg akarnám állítani, egyszerűen csak kíváncsi lennék, hogy mégis merre felé halad a világ. Tényleg megérdemelnek egy újabb esélyt, vagy ezt is inkább csak tivornyába folytanák. De igaza van. Korai még az este, még bármi kialakulhat.
- Persze, amíg csak démonokkal, esetleg angyalokkal harcolnak. De most istenségről beszélünk… - nem kezdek abba bele újra, hogy ellene még mi sem tudunk igazán harcolni. Tudom jól, hogy mit fog erre felelelni, de tán megelőzhetem. Kezemet emelem fel irányába, megálljt kérve tőle. - Ne is kezdjük el. Soha véget nem érő viták ezek - kérem. Egy napunkat meg elrontotta, az esténkkel nem kellene ezt kezdeni.
Figyelmesen hallgatom a szavait, hogy mi is várható ránk az est hátralévő részébe. Figyelem a kellemes vonású nőt, majd végig a többieket is. Idegenek számomra a hátamon áll fel a szőr. Vannak, kik harcolnak az utcán, az ő épségükért. És igen, próbálnak valamit alkotni, de…
- Mi történt a nevada-i sivatagba? - szakítom félbe, vagy már be is fejezte volna. - Furcsa, hogy annyi mindent láttam és most lényegében semmiről sem tudok - vonom fel egyszerűen a vállam, majd leengedem.
- Oh nem, Don… - tekintek rá hitetlenkedve. Fejemet enyhén megrázom nevetésem közepette. - Nem táncolok. És ennek csak az egyik oka, hogy nem tudok - tekintek rá sokatmondóan. - Nem fogsz tudni rávenni - nevetem halkan, majd ellépve mellette inkább megszemlélek egy görög vázát egy oszlopszerű állványon, miközben karjaimat keresztbe fonom.
reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 5:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Tekintetemmel követem a távolodó nőt, pár pillantást vetek az érkezőkre, szeretek tisztába lenni azzal ki - mi vesz körbe. - Nem mindenki érdemel ilyen sorsot, vegyünk egy csecsemőt, Ő még képtelen cselekedni, sem jót sem rosszat, Ő ugyan miért érdemelme hasonló sorsot? - Dobom be a költői kérdést melyre választ nem várok, csupán egy vállmozdítással erősítem meg a "nemde?!" kifejezést mutatva. A nő orra előtti kis eszmecsatánk mellékterméke csak ez is. Nem is folyunk bele jobban, jó esetben. - Az este a gyűjtésről szól, a Sejk kész támogatni olyan ötletet mely valóban hatásos lehet. Légből kapott dolgokkal viszont nem foglalkozik, teljesen jogosan. Így hát az én tisztem meglelni itt azt aki valóban elő tud állni valami megfelelő és használható ötlettel. Amit bevallok eddig nem sikerült elcsípnem. - Vezetem körbe tekintetem a díszes társaságon kezemben italom, szabad kezem pedig lezseren zsebemben. Végül ismét felé fordulva egy biztató mosolyt engedek meg ahogy emelem kissé poharam. - De gyermeteg még az este szokták mondani. - Kortyolok is egyet ha már megemeltem s rövidet kacsintok is felé sokatmondón. Ki tudja mit hallunk, vagy éppen látunk az este folyamán, rejtelem.
- Harcolni bármivel lehet, csupán kreativitás kérdése. A túlélő ösztön pedig igen erős a halandó létben, bármire képes a szív a túlélésért. - Bizonyította már a halandó világ nem egyszer, ha nem is 1 egységként, de egyénenként megannyi történet támasztja ezt alá, van bennük spiritusz, kitartóak a végsőkig, legalább némelyek. Éppen erre van most szükség. Szavaim célt érnek, csupán szemem sarkából látom arcának derülését. A kép előtt megállapodva hallgatom alteregójának rövid történetét. Feltett kérdésére a válaszom pedig kényelmes tempójú fordulatom közben érkezik. - A protokoll nem valami bonyolult, elegáns hacukába bújtatott beszélgetés, ismerkedés, egy vacsorával kísérve. Ő ott, Sindhu Satisha - Mutatok ekkor a fekete hajú, indiai beütésű nőre poharat tartó kezemmel enyhén mozdulva. - Fegyverkereskedő, beszállító. Az üzlethez ért, de a stratégiában nem túl jártas. Néhány hónappal ez előtt volt egy kis incidensem a Neveda-i sivatagban. Ott volt egy ezredes, nos Ő már érdekesebb lehet. Sindhu jó barátja. Vélhetően később érkezik. A többiekről nem sokat tudok, gondolom új vagy épp régi gazdag beruházók akik így próbálják lelküket tisztábban látni. - Vonom meg vállam s kortyolok. - S végül, de nem utolsó sorban, a jó hangulat megpecsételendő, táncra is van lehetőség, sőt szinte már kötelező az este későbbi részében. - Utalok a parkettre majd fordulok felé mikőzben újabbat kortyolok. - Ha jól rémlik úgy is lógsz egy tánccal. - Engedem le a poharat s villantok egészen apró mosoly kezdeményt irányába.

reveal your secrets

Ophilia


Upper East Side - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Kíváncsi lennék, hogy a találkozásunk puszta véletlen, a sors akarta így, vagy Isten játszik velünk valami ismeretlen játékot, melyben folyton egymás útjába kerget minket. Eddig nem álltunk még a másik útjába, de tekintve az ő hozzáállását előbb, vagy utóbb ez is megtörténik. Ezzel mégsem foglalkozom jelenleg.
A jelennek kell élnünk, ahogy ő is vallja.
Szavai nem tévesztenek célt, pontosan tudom, hogy mire is gondol, a kérdés, hogy ő tudja-e, hogy mennyi démon gondolkozik még így. Sejtem, hogy nem is érdekli.
- Ebben látod, teljesen egyet értünk. A tétlenséggel megérdemelnénk, hogy a sötét felleg uralkodjon el rajtunk, de ugye nem a negatív gondolatok végett vagyunk itt. Esetleg van már valami javaslat, hogy az embereken eluralkodó negatív gondolatokon miként lehet felülemelkedni? - kérdezem amolyan költőien.
Mindenkinek feltűnt már, hogy a füst óta a legszelídebb ember is képes őrjöngésbe csapni a semmiből. Kíváncsi lennék, hogy tudják-e, hogy mi okozza és miként tudnak ellene harcolni.
De a válaszra még várnom kell.
- A fekete arany értéktelen, még ha túlságosan is nagy hasznot húztak belőle az emberek. Nem más, mint holt lények maradványai. Azzal nem lehet harcolni - legalább is nem azok ellen, akik ellen mi tesszük. Azonban van ott olyan olaj, mely testvéreimre halálosak lehetnek. Remélem szerez belőlük és felhasználja ellenük.
Klimt egyik festménye mellett állok meg. Lenyűgöző számomra, hogy a férfi miként tudta felhasználni az aranyat, a nemesfémeket. Noha a stílusa hagy kivetni valót maga után. Egy pillanatra sem hasonlít arra a hölgyre, kit valójában megfestett. Egy fikarcnyit sem.
- Oh - fordulok felé, elismerő mosollyal arcomon. Habár a hasonló bókokra való reagálás nem nagyon van benne az eszköztáramba. Alsó ajkamba harapva tekintek a férfira, ki úgy tesz, mintha lenyűgözné a festmény. - Köszönöm - felelem végül. Így illik és nincs is okom vitakozni vele ebben.
- Csak egy lány, ki a vadászok közelébe él és szeretné a munkájukat megkönnyíteni. A Tanács küldött - pillantok rá félmosollyal az arcomon. - Majd utólag tudomást szereznek róla - vonom meg a vállamat könnyedén. - Úgy tűnik, hogy elég jártas vagy eme eseményeken. Mik a szokások? A gyakorlatban - az elméletet jól ismerem, de más valamit átültetni a gyakorlatba. Ha már itt van, talán segítségére lehetünk a másiknak.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2