Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• 90-es út New Orleans felé •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To: Misran
Soha nem bíznék egy démonban sem. Egy olyan kaliberűben meg még annyira sem, mint Misran, az egyik pokolherceg. A történelem folyamán találkoztam már többükkel. Arrogánsak, gőgösek, önteltek. Persze, mifélék is lehetnének a Szárnytalan fattyai? Ettől függetlenül néha egy angyal is rákényszerül, hogy egyféle alkut kössön egy démonnal. Na persze, bizonyos keretek között. Azért nem adunk többet, mint amennyit kérni szeretnénk. Más kérdés, hogy a démon mindig magasra veri az árat. Meglátjuk. Misrannal jó régóta nem találkoztunk már, és nem tudom, hogy a jelenlegi helyzetben mivé fajult. A tapasztalatom azt mutatja, hogy legtöbbjük szabadjára engedte rejtett ösztöneit, titkos vágyait, és úgy dorbézolnak, mintha semmi sem szabhatna számukra gátat.
Felsóhajtok, és nézem, ahogy az alkonyat lassan szürkületbe hajlik, a nap korongja lebukóban a távoli város házai mögött. Már ami megmaradt a városból. New Orleans sem maradt több, mint a további városok, mind megsínylette a harcokat, és a nem oly régen felbukkanó sötétséget. Amara uralma még csak kibontakozóban van, és úgy vélem, semmi jóra nem számíthatunk.
De most ezt is elhessentem, próbálom kiélvezni a pillanatnyi nyugalmat.
A távolban mozgás támad, a házak és növényzet sötétedő sziluettjéből lovasok alakja válik ki. Felsóhajtok megint, megcsóválom a fejem. Miből is gondoltam, hogy egymaga fog jönni. Felállok, és így várom be közelebb érjenek. A lovasokkal kutyák is érkeznek, nem örülök nekik, de az állatok könnyen irányíthatóak, még a megmaradt képességekkel is. Közel érnek, körül lovagolnak. Mire számítanak? Talán, hogy lebukom: még sem egyedül vagyok?
-Misran! -Biccentek a megszólításra, majd elmosolyodom.- 1863 július 2.-án Gettysburg mellett, konföderációs tábornoki egyenruhába bújtál. Százötvenhét éve volt. Úgy tűnik romlott a memóriád.
Ennyit az ezer évről. De persze, mindezt mosolyogva említem meg, korántsem piszkálódás céljából. Még. Nézem őt. Mindig is kilógott valahogy a sorból. Bár, ha mélyebben belegondolok, nincs két egyforma démon. Mintha a Szárnyatlan mindegyiknek más és más örökséget adott volna tovább.
-Látom tréfálkozós kedvedben vagy. Tudod, az a helyzet, hogy nem szeretem a váratlan meglepetéseket. És nem tagadhatom, de terítéknek is pocsék vagyok.
~Adok én neked nyársra húzást Kedvesem!~ Gondolom magamban hozzátéve az elhangzottakhoz. Tekintetem a megugró lóra téved. Szegény állatok, nehezen viselik a démoni jelenlétet.
-Örömtánc? -Legyintek, mintha ez teljesen lényegtelen lenne.- Hol látsz te itt diadalt Misran?
Most tényleg őszinte a kérdésem. Nincs diadal, szerény véleményem szerint az egész balul sült el. De Gabriel bizonyára elégedett, s talán ismerném is véleményét, terveit, ha vele lennék. De nem vagyok. Na persze, ezt nem fogom az orrára kötni. Elszakadtam az enyéimtől, s jobbára magányosan járom a világot.
-De látom, neked a bátorságot veszett el a csatákban Misran. Azelőtt egyedül is el mertél volna jönni egy ilyen találkozóra. Most kísérőt hozol, meg kutyákat. Mire véljem ezt? Félnél talán tőlem? -Pillanatnyi szünet után folytatom, a kérdésére visszatérve.- Amiért jöttem, az csak rád tartozik és rám.
Egyértelmű jelzés, hogy nem kívánok más füleket a megbeszélésünkre. Lehet akármilyen bizalmasa is a fickó, nem kell, hogy belekotnyeleskedjen.
-És... esetleg le is szállhatnál. Még a végén megfájdul a nyakam a felfelé nézéstől.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 20, 2020 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
- Üzent a nőd - jó kapitányom nem a legjobb barátom, amikor megzavarja a forró fürdőm, a kád szélére ereszkedik, felrúgja a vödröket, és belelógatja a küldönctől véres kezét a vízbe a farkam felett.
- Melyik?
- Az a szőke, amelyik mindig Gabriel seggében lógott - a keze rátalált, győztem elhessegetni, csalódottan húzta a száját és mérges kígyóként sziszegett.
- Menj, nézd meg Ash jól van-e, amíg megtörölközöm és felöltözöm.

- Jól van. Be is takargattam. Alszik, mint aki meghalt. Alig vérzik - kicsivel később jelentett, én már a lovamat nyergeltem. Amióta kilőtték az angyalok a motormeghajtást olcsóbb a napelem helyett az élőállat, mert azokat legalább ritkán bántják azok a kártékony szárnyas rohadékok.
- Adtál neki csókot a nevemben?
- Adtam.
- És?
- Nem volt túl boldog. Veled mehetek?
- Gyere. Hozz két kutyát is. A csendesebbek közül. Ne ugassanak angyalra ha nem muszáj.
- Meglesz.

A nappali fény agonizáló pászmáin ügettünk az autópályán kettecskén, meg a kutyák. A lovak nyugtalan fújtatása igazodott kígyóhangú kapitányom hangulatához, én csak értetlenül álltam a találkozás előtt. Öreg ördög vagyok, a legtöbb angyallal már találkoztam amelyik nem átallott földi dolgokba ártani magát. Olyasmivel foglalkoztak amihez nem értettek, de ezt megmagyarázni nekik lehetetlen volt.
És a nőcske tényleg ott várt rám a pihenőnél. Magányosnak látszott. Milyen jó, hogy megérkeztünk, jó társaságot hozni.
- Nephabriel! Minő öröm! Ezer éve nem láttalak, lehet, hogy szó szerint így van! - a lelkendezés hangján kiáltok, körülötte rövid vágtára fogom a lovat tisztes távolságból, kapitányom szintén így tesz, a lova jobban utálja őt, mint engem az enyém, nyugtalanul kapálva áll meg végül, de sebes fara megmutatja, hogy milyen, ha megharagítja az én démonom. Vad szeme a nőn csüng, mint az enyém, miközben a közeledő sötétség nyugtalanságba borítja a lelkét. Te nem félsz, angyal? Vékony a hold, aranyló szőkeséged megmutatja majd hol leszel az éji fénytelenségben, célponttá válsz, ha nem mindjárt áldozattá. - Kár, hogy nem ugrottál be személyesen hozzám, egy jó kis régimódi ökörsütést terveztem éjszakára, de téged is bármikor felhúznánk a nyársra, ha elfogadsz egy ajánlatot tőlem, és tudod, hogy ez a legjobbak közül van, amit remélhetsz - kapitányom nevet, a hangjától még az én lovam is majd megbokrosodik, nyugtalanul dobog, menne már haza a fenébe, csitt lovacskám, nem időzünk itt soká, sokkal jobb játékok várnak minket odahaza, mint egy kardövvel felszerelt angyal itt kint a pusztaságban.
- Mondd csak, mi szél hozott el hozzám így a világvége után harminc évvel? Nem valahol emberbél hullahopp-szoknyában kéne ráznod a jó Gábriellel az örömcsörgést, megünnepelendő a diadalt?

#misrankezdő #misrankezdő2
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 19, 2020 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To: Misran
Alkonyat. A nap lemenő fényei vörösaranyba fürdetik a tájat. Keleten már kékesszürkébe hajlik az ég. Csend van. Legalább is itt, ahol állok. A régi 90-es autópályán, amely New Orleans-ba vezet. Még távol a város, idáig elszűrődő halvány zaja, kevesebb, mint a szél susogása, mely belekap hajamba. Várok.
Nem mintha a várakozás nagy erényem lenne, de türelmet kell magamra húznom. Elvégre hová is sietnék? Évezredes lény vagyok, és még ezredévek állnak előttem. A pillanat porszem csupán. Addig is legalább pihenek. Nagy bánatomra a benzin gyártást nem élesztették újra, s talán az egyetlen olyan dolog volt, melyet igazán sajnálok mindabból, amit Gabriel pusztítandónak ítélt. A benzin hiánya ugyanis lekorlátozta az utazást, s ezzel a gépjármű ipar lehetőségeit is. Ami ebből a leginkább hiányzik, azok a motorok. A két keréken száguldás élménye valahol a repüléshez hasonlatos. A repülés... Mióta Isten elhagyta a világot, és mióta oly távol élek az enyéimtől, még ez is megterhelő. Rövid utakat tudok megtenni, és sűrűn kell megállnom pihenni. Ahogy most is. Lehet, nem is erőltettem volna magamat, ha nem hajtana az idő szűkössége. Már így is sokat elrabolt belőle, míg nyomára bukkantam annak, akit keresek.
A küldönc, kit a városba küldtem az üzenettel, már órák óta elment. Azóta senkivel nem találkoztam. Egyetlen elektromos autót láttam csak elhaladni a távolban, nem tudom hová tarthatott, s kivel. Manapság a városok közötti utazás veszélyes vállalkozás. A hely, ahol épp állok, egy régen pihenőként használt rész. Akkor illemhely, padok és asztalok álltak rendelkezésre az erre utazóknak, hogy megpihenjenek kicsit. Elszívtak egy szál cigarettát, ettek és ittak. Gyerekek szaladgáltak a fűben, kutyusok emelgették lábukat a gazdi mellett. Idilli volt a kép, még el is lehetett volna hinni, hogy egy boldog világ. De a felszín alatt ott fortyogott a bűn, mint valami kitörni kész láva. A robbanáspont pedig nem is volt olyan messze. Most... kihalt a táj, emberek milliárdjai haltak meg, a technika száz évre esett vissza, vagy még tovább, és akik megmaradtak talán még nagyobb fertőben élnek. Mi értelme volt hát?
A kérdés újra és újra felbukkan bennem, de saját hitemtől nem tudok elszakadni. A Teremtő azért hagyta el e világot, mert megcsömörlött az emberi gonoszságtól, belefáradt abba, hogy mindezért folyamatosan őt vonták kérdőre. A sok MIÉRT, kiűzte őt.
Körbesétálok újra. A Nap lassan lebukik a város mögött, halvány, távoli fények pislákolnak fel. A szürkület körém lopakodik. A felhőtlen égen sorra gyúlnak meg az égi lámpások, valahol feltűnik a Hold halvány ezüst sarlója is.
Most már lassan érkeznie kéne.
Visszatérek az egyik asztalhoz, félfenékkel foglalok rajta helyet, bal lábam még a régi kövezetre simul. Kissé előrehajolva támaszkodom meg a jobb combomon, tekintetem a város felé futó aszfalt csíkon. Vajon merről fog érkezni, s hogyan? Elképzelem, de minduntalan a régi képek bukkannak fel.
Először Egyiptomban találkoztunk Ehnaton fáraó udvarában. Akkor alig bírtam megakadályozni, hogy romlásba ne zúzza a kor legvirágzóbb civilizációját. Később Spártában akadtunk össze. Ő a Perzsa seregek oldalán. Kétes győzelem volt. Utána hosszú ideig eltűnt a szemem elől, de az amerikai polgárháborúban megint egy csatatéren harcoltunk, egymás ellen. Azóta megint nem találkoztunk. Leginkább a nevetése maradt meg bennem.
Megcsóválom a fejem, hogy ezzel űzzem el a régmúlt képeit, s visszatérjek a jelenbe. Most megint itt vagyok, és a véletleneket felcseréltem a szándékosságra. Angyal lándzsám láthatatlanul fekszik mellettem az asztalon, kardom baloldalamhoz simul, s a névre szóló angyalpengém is kézközelben van. Felkészültem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


90-es út New Orleans felé - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 09, 2019 2:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Szabad a játéktér

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 30, 2019 12:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽ Prayfor me

Rassilon xXx Coni
zene • szószám: 412 • Credit:

 
Szentelen, morajló nevetésem hallotszódott ki a fal mögül. A rejtekem lebukott, így hát egekbe emelt karokkal jelentem meg:
– Nyugalom, Cowboy! Egyedül vagyok, nincs velem senki sem. – A fájdalmas igazság pedig az volt, hogy nem is akartam – és azt csak még keserűbbé tette az, hogy nem is lett volna kit, aki mellett társamra leltem volna ebben a szorult helyzetben. Nem mellesleg pedig… A kígyók fejét mindig levágom, ugyanis nem állt szándékomban mozgó céltáblává válni a nyílt mezőn. – Becsületszavamra. – A cipőm tompán koppant a kietlen, szétrepedezett aszfalton, ahogy közelebb léptem hozzá; talán azon kevesek közé tartoztam, akik nem rettentek meg a félelmet keltő megjelenésétől, hiszen szenvtelen mozdulattal jelentem meg előtte és törpültem el alig egy karnyújtásnyira – jelenleg pedig nem a vakmerőség vagy épp az erőfitogtatás vezérelt, hanem ennél egyszerűbb és plátóibb okom volt: ha akar, úgyis megöl – mit számítana neki eggyel több démon-lélek strigula a képzeletbeli falán? Legalább annyira érdekelné Őt, mint ahogyan engem fordított helyzetben. Nagyjából semennyire. Hasonlítottunk, valamelyest – mindössze egyetlen komoly különbség volt közöttünk: nekem az élet szórakoztatóbb oldalát sikerült megragadni. – Angyalian festesz. – Hízelgő hangom ezúttal fájdalmasan ironizálónak hatott és még én magam sem hittem el, mert még magam számára is inkább érces megjegyzésnek tűnt. A szociális életemből kimaradt a tárgyalás rész – a halandókkal persze nem különösebben okozott nehézséget, hiszen jobbára mind megtörhető lélek volt és könnyedén megtaláltam, hogy mit irigyelnek másoktól, viszont ez jelenleg egészen másként működött – ha úgy tetszik, semennyire. Főleg mostanában.
– Hallottam hírét a pálfordulásodnak. Érdekes. – Nem, számomra nem különösebben. Hidegen hagyott hányavetett sorsa az elmúlt időszakban és pontosan tudta Ő is. – És, milyen érzés kikerülni az eddig megszokott kis angyali berkedből? – Viszont annál inkább szórakoztatott a helyzete, mint amennyire nem érdekelt a lelki épsége, ha még egyáltalán volt neki.
– Na, de… Hagyjuk is a mellébeszélést, van jobb dolgom még nekem is mára. – A frissen szakító szerelmesek vérző, szét hasadt szívével és fáradt sóhajával morzsoltam el majdhogynem egy egész könnycseppet. Itt az idő. Az árok szélén álltam, a mélységgel néztem farkas szemet az elmúlt hónapokban és mindaz, ami az elmúlt években kísértett most utól ért: a vég. Nem tartott vissza semmi, hogy bele zuhanjak. – Azért fordultam hozzád, mert nem találom Ltaasobael-t. – És a probléma nem is ez, megszoktam. Hanem világ életemben Ő volt az, akihez fordultam és most nem volt más szövetségesem, akiben bízhattam. Kizárásos alapon maradt Ő. – Hallottál esetleg valamit róla? – Nem találtam, égre és földre kerestem. Eltüntette minden nyomát, ami alapján követhettem volna, viszont mostanra elfogytak az ötletem és a lehetőségeim és természetesen ennél sokkal többről volt szó.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 24, 2019 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Egy bizonyos Ltaasobael nevű démont évtizedek óta tartok adósságban. Illetve, az adósság kifejezés talán túlzás, de jön nekem. Szerintem nem annyira véletlen, hogy nem sűrűn keresztezik egymást útjaink. A világégés előtt tettem neki egy nagy szívességet, aminek a megfizetését akkor nem kértem. Mindig is ilyen alapon működtem. Hidd el, jó, ha az angyalnak vannak olyan felebarátai ebben a cudar világban, akikhez fordulhat, ha megszorul a nyaka körül a kötél. Az én szakmámban mindenképp. Akihez fordulhat. Bizalomról szó sincs persze, mindez nem több, mint üzlet. Bizalom helyett szabályok vannak. Ha pedig azokat valaki betartja, remek kapcsolati hálót építhet ki. Valahogy így vagyunk vele mi is. A szabály az, hogy kölcsönkenyér visszajár. Kölcsön szívesség is. És épp ezért lep meg – márpedig engem nem könnyű meglepni – hogy Ltaasobael kutyája felkeresett. Tulajdonképpen kíváncsi vagyok. Mit akar? A főnöke akar tőlem valamit? Esetleg ő maga, a gazdáját megkerülve? Utóbbi izgalmasabban hangzik, de őszintén szólva most nagyon nincs szükségem komplikált helyzetekre, van elég bajom másoké nélkül is.
Eljöttem hát. Nevezz vakmerőnek, de az egyszerű kivetülés helyett inkább amellett döntöttem, hogy hús vér alakban szállok le a felhők közül. Lábaim a néhai 90-es úton érik a betont, veszélyes közelségben New Orleans városához. Tőlem aztán üzletelhetünk az ördög orra alatt. Nem az első – és van egy olyan sejtésem, hogy nem is az utolsó – alkalom a közelmúltban, hogy megfordulok errefelé egy démon kedvéért. Szárnyaim visszavonva, emberi alakot öltve sétálok be az út mentén húzódó kis épületbe, ami majd’ három évtizeddel ezelőtt benzinkútként szolgált. Általában én érkezem előbb, ez már csak biztonsági okokból is fontos, de az ajtón belépve rögtön a démonnal szembesülök. Közelebb sétálok, majd én magam is megállok a kifosztott, leszakadt polcok mentén, merev tekintetemmel el nem engedve az övét.
- Ha nem egyedül jöttél, meghalsz. – Közlöm vele az egyszerű szabályt, amit már akkor lefektettünk, hogy mindketten egyedül érkezünk, amikor felkeresett, hogy találkozni akar. Halljuk, mit akar.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 24, 2019 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7