Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Wallenberg-lak •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 21, 2020 12:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 569 • Credit:

Szemhéjaimat leheletnyire összehúzva pillantok elébb Drake-re, majd a bizalmasára, míg végül ismét a város vezetőjén állapodik meg a tekintetem. Eltart néhány kérészéltű momentumig, míg képes vagyok felismerni a szemeiben megbúvó segélykérést az összedolgozásra, ám még így sem telik többre, mint egy elbizonytalanodott bólintásra. Meglehetősen szerencsés, hogy ezt követően végre azzal foglalkozunk, amiért eredendően ide érkeztem...
Legalábbis megközelítőleg, hisz elhangzik még néhány szó kettejük között, ami újfent tanácstalanságot idéz a bensőmbe. Ennyi tapasztalat, s még mindég képtelen vagyok átlátni a halandók viselkedése mögött rejtező összes indítékot, de jelenleg nem is kívánok komoly erőfeszítést tenni a felvilágosodás érdekében. Éppen elég energiát emészt fel itt ülni, és egyben tartani magamat. Apró sóhajjal nyújtóztatom ki sérült szárnyaimat.
- Pontos terveket nem osztott meg, azonban a Pestisről beszélünk, bármi elképzelhető – osztom meg velük, arról mélyen hallgatva, hogy a legfőbb célpontja Drake. Ismerem őt, amennyiben tudna róla, hogy ő rajta múlik egyedül a városa épsége, minden észszerűség dacára odavetné magát Mammonnak, holott ez nem garantálna semmit. A szurokszemű vélhetően akkor is tombolásba kezdene, nem elégedne meg egyetlen halandóval, hisz velem sem tette. Ha hihetek a szavainak, az egész fajtánk ellen készül fellépni, de erről végkép nem értekezek a jelenlévőknek. Az angyalok problémái nem rájuk tartoznak, elég a sajátjaikkal foglalkozniuk.
- Ha váltana, nem feltétlen volnék rá képes. Ellenben a bizalmasodnak igaza van, nem cserélne testet. Túlzottan gőgös hozzá – bólintok megerősítésül, mielőtt fejemet a nő felé fordítanám. - Mikor látogatott meg és mit akart tőled? - faggatózom összevont szemöldökökkel, bár nem nehéz Mammon logikáját felgöngyölíteni. Tőlem is mindenáron Wallenberg hollétét akarta megtudni, valószínűleg a társait is ezzel kapcsolatban kívánja megtörni. Ezúttal magamban tartom a sóhajomat.
- Mindent megsemmisített, Drake. Ehhez foghatót még sosem tapasztaltam – süllyesztem rá vissza a pillantásomat, igyekezve a gondolatvilágomon kívül tartani az érzést, ami akkor végigsöpört rajtunk. Annak fényében, mire óhajt apellálni Wallenberg a következő kérdésével, ez nem különösebben esik nehezemre.
- A vér az kevés. Ellenben ismerek egy angyalt, ki megbízható és csakugyan segíteni kíván az embereknek. Legjobb tudomásom szerint járt is itt a San Franciscoi szövetség megkötésekor. Veled kapcsolatban is segített, Drake – teszem hozzá. - Ophiliának hívják, s tulajdonképp meg is kért arra, hogy továbbítsam; a városnak tett ígéretét meg szándékszik tartani. Vele együtt szerezhetünk segítséget – jelentem ki az elbizonytalanodás leghaloványabb jele nélkül. Nővéremre az életemet is rábíznám, ha önző mód eszembe jutna félteni azt. - Révén, San Franciscoval is kapcsolatban áll, úgy vélem Natalie elképzelése nem megoldhatatlan. Ám nem lesz elég egyetlen oldalt védeni, kiszámíthatatlan az örvénylés iránya – tudatom velük az újabb kellemetlenséget, noha inkább a legrosszabbra készüljünk fel, mint a szükség órájában meglepődjünk. Talán ezért is veszem a bátorságot, hogy Drake jelenlétében a láda felhasználásának eshetőségét felvessem, igaz, a várt reakciója nem marad el.
- Drake… - pillantok rá, korábbi esdeklését hasonszőrűen leképezve az ábrázatomon. Néhány kitartott momentumig egyszerűen csak az arcát figyelem, mielőtt a bizalmasának szentelném figyelmemet.
- A láda képes elnyelni nem csupán egy lelket, hanem afféle entitásokat is, melyek nem rendelkeznek ilyesmivel. Vélhetően ennek a színtiszta energiának az elnyelése sem okozna problémát, ám a hatását szükséges lenne kiterjeszteni. Akár afféle pajzsként, mely egykoron San Franciscot védte. Ehhez természetest ismét angyalok kellenek, elvégre mi tudjuk a ládát is felnyitni – magyarázom csöndesen, többször tartva szünetet a beszédben. - Amennyiben ezt túl kockázatosnak ítélitek, az erejét, mely Atyánktól származik, megkísérelhetjük felhasználni és a védelmi rúnákkal kiegészíteni – osztom meg velük az elképzeléseimet, amelyek valóban nem többek, mint bizonytalan feltételezések egy afféle erővel szemben, mit se nem ismerünk, se nem értünk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 744 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Valójában eldobom az agyam azon, miként veszi védelmébe Drake a tollast. Ő. Aki egyébként bármelyik természetfelettinek a nyakát szívesen szegi, zokszó nélkül. Aki képes bármire, amíg azt a várost veszélyezteti és meggyőzni aligha lehet, hogy vannak közöttük jók. Szemréseim húzom csak össze. De nem szólok semmit sem. Hagyom, hogy dühöm bensőmet mardossa, lelkemet marcangolja. Feléjük, szótlanságomon kívül aligha fogok bármit is megosztani.
Ehelyett inkább helyére parancsolom legfőbb főnököm, s csak ajkam húzom el azon, hogy csak a homloka sérült meg. Ha engedi, gyorsan mosom le homlokáról a sebe körül a vért, tisztítom még és tapasztom is azt le, vagyis összehúzóval, hogy minél kevesebb nyoma maradjon a későbbiekben.
- Jó állni, nem tudnék egyhelyben maradni – sose tudtam, ha feszült vagyok, ha új információk miatt teng bennem az energia. S jelen esetben ez mindkettő fenn áll.
S amit mondd az angyal. A torkom hirtelen szárad ki, lélegezni kompletten megfeledkezem, néhány szívdobbanásnyi idő telik el, mire feltűnik a tüdőmet szúró érzés. Miközben enyhe szédülés is elkap. A félelem, a rettegés, mely az egyszerű név, a démon neve vált ki, az ereimbe ivódik, megfeszíti az izmaimat. Nehézzé válik a nyelés, a légzés. A létezés is.
- Nem fog porhüvelybe bújni – felelem száraz, enyhén rekedt hanggal. Ajkaim préselem egymáshoz, megpróbálok nyelni, de nem megy. – Akkor sem tette, amikor engem látogatott meg – adok magyarázatot. – Ahhoz túlságosan is gőgös, hogy elrejtőzzön, azt akarja, hogy lásd, ez mind az ő műve, hogy felismerd – tekintek Drakere szemem sarkából. Mammon nem fog elrejtőzni. Egy másodpercig sem.
Megpróbálom magam, gondolataim is összeszedni, hogy a lényegre tudjak koncentrálni. Amit mondd. A kérdéseimre a választ. Szemöldököm csak azért ráncolom, mert feszülten figyelek. Szóval nem biztos, hogy azért, mert természetfeletti. Ajkaim húzom el. Pedig ez egy jó kiindulópont lehetett volna. Viszont amit mondd… Közben Drake is másról kérdez, azon válaszokat is megvárom, fogaskerekeim pedig sebesen forognak elmém rejtekében. Ajkamba harapok, ahogy gondolkodok, ujjaimmal pedig lábszáramon dobolok. Segít a koncentrációban.
- San Franciscoval szövetséget kötöttünk, amit nem tudom, hogy manapság ez mennyit ér, főként angyali körökben, de emberiben sem. Kérhetnénk tőlük segítséget, angyalokat – tekintek az angyalról Drakere. – Egy tucat angyal segíthetne, legalább a város azon oldalára védelmet felállítani, ahonnan jön a szélörvény – tekintek vissza az angyalra. Nem tudom, hogy ez működőképes lehetne e. Majd pedig a láda, amiről beszél.
Ajkaim nyitom, hogy feleljek erre, vagyis inkább kérdéseket tegyek fel, ha drága főnököm nem fakadna ki. Szemöldököm ívesen a homlokom közepére tornyosul. Érzékelem, amikor felém fordul, szemöldököm ráncolom csak össze újra. Barna íriszeim visszafordítom újra az angyalra.
- Miként lehetne felhasználni az erejét? Ki lehet a ládából valahogy nyerni? Vagy miként gondoltad annak a felhasználását? – kezem anélkül emelem fel Drake felé, jelezve irányába, hogy most hagyja rám a beszédet, hogy valójában rátekintenék. Tudja, hogy kettőnk közül én értek jobban az ilyen tárgyakhoz. – Haladjunk sorba – addig nem fogok elvetni egy ötletet, amíg nem tudom, hogy mit okozhatna valójában, amely veszélyes lehet a városra nézve. – Ki akarod nyitni és abba elzárni az örvényt, vagy a benne lakozó erőt kinyerni valamilyen formába és azzal gátat szabni neki? – kérdezek rá konkrétan, bár nem tudom, hogy mégis mit tehetnénk egy istenség hatalma ellen… Úgy igazából.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 29, 2020 3:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Váratlan Vendégek


Fáradt vagyok, s erre rendszerint csak akkor döbbenek rá, amikor végre elhatározom magam a pihenésre. Egyébként mindig van mit tenni, mire koncentrálni, kivel foglalkozni. Szinte fel sem tűnik, mennyire kimerítem magam, csak amikor már megébredek fájó, zsibbadó nyakkal, oldalra hajtott, a semmibe lógó, vagy éppen a vállamra támasztott fejjel egy-egy álmatlan, szinte már ájulásnak nevezhető alvás után. Akkor mindig megfogadom, hogy rendesen kipihenem magam, időt áldozok az alvásra, de ez általában az első befutó hírnél szertefoszlik, s átveszi helyét a munka.
A kötszerre melletti érvként megemlíthetném az esetleges elfertőződést, mégha nem is tudom, olyasmi megeshet-e az angyalokkal, de nem most van itt a felesleges vitatkozás ereje. Hiába nem tudom, miről lesz szó, Cassael rossz állapota arra enged következtetni, hogy látogatása igen fontos lehet.
- Cassael néha hajlamos nos… embereket sértően fogalmazni, de biztosra veszem, hogy nem akart lenéző lenni veled szemben - veszem védelmembe a már már barátomnak is mondható szárnyásat, miközben megeresztek felé egy esdeklő pillantást, hogy megerősítse a történetem. Natalie lelke végre megkönnyebbüljön, mi pedig áttérhessünk a lényegesebb témákra. Helyet foglalok, ahogy a nő kéri. - Csak a homlokomon sérültem meg, az se vészes - kicsit kellemetlen, hogy mind a ketten ennyire dajkálnak, mintha öt éves kisfiú lennék, aki véletlen nekifutott egy ház falának. Natalie-től mégcsak hagyján, tőle nem meglepő eme anyáskodás, de a Szeráftól eléggé idegen. Azért hagyom, hogy a vadásznő ellása a homlokom, csak haladjunk. - Nati, kérlek te is foglalj helyet! - mutatok az utolsó épp fotelre, ami túlélte Cassael érkezését. A bizalmas megszólítással igyekszem megnyugtatni, oldani a feszültségét és jelezni neki, hogy bízom benne, na meg, hogy számítok rá, de persze könnyen megeshet, hogy pont az ellenkező hatást váltom ki belőle, s inkább csak a mérgét táplálom.
- Arra is van ötleted, hogy pontosan mire? - nem lep meg a hír, hogy Mammon nem fogja ennyiben hagyni a történteket, az döbbentene teljesen le, ha megtenné. Persze mindent meg fogok tenni, hogy újra meggátoljam a város tönkretételében. - Cassael, te képes vagy felismerni Mammont, bármilyen porhüvelybe is bújjon? - nem hallottam még ilyen képességről, de ki tudja, hátha egyszer szerencsénk lesz. Kétlem, hogy Mammon olyan bolond lenne, hogy a saját arcával állítson be a városba, hiszen azt páran láttuk, s nem lennék rest kiplakátolni vele az utcákat, ha így megállíthatjuk, elkaphatjuk, vagy még jobb, kivégezhetjük.
- Ezekszerint mostani állapotod az örvénynek köszönhető - foglalom össze. - A kő és fém tereptárgyakat is teljesen megsemmisítette? - ki tudja, talán falaink és házaink mégis nyújthatnak valamennyi védelmet, legalábbis ebben reménykedek. Persze azon sem lennék meglepve, ha szokás szerint csak a természetfelettiek úsznák meg. És milyen meglepő, hogy nem kedvelem őket...
- Szóval angyalvér szükségeltetik hozzájuk? - teszem fel a számomra legelemibb kérdést. Elvégre az azért akad raktáron, mégha Cassael nemes… nos gondolatai nem feltétlen értékelné a forrást. Igazándiból remélem, hogy nem kell maga az angyal is, hiszen jelen pillanatban csak egy együttműködésre hajlandó angyalunk van, s aligha hiszem, hogy az örvény érkezte előtt megemelkedne ez a szám. Ráadásul ez az egy sincs jó bőrben.
- Hogy micsoda?! - felhördülök, hangom pedig nem is kicsit emelkedik meg, noha nem fokozódik egyenlőre kiabálássá. - Mégis…? - ajkaimra rengeteg kéretlen gondolat s mondatfoszlány tolódik, alig győzöm visszanyelni őket. Nem találom az értelmes, vitaérett szavakat a fejemben, annyira letaglóz, hogy azt akarja felhasználni, ami már egyszer elnyelte őt. Azóta se tudtam meg, hogyan történt ez az egész, és nem fűlik a fogam a dologhoz. Nem, nem és nem és nem! Lázadozik az elmém, hogy azt a veszélyes holmit használjuk fel. Óvatosan Natalie felé lesek, hátha neki van kész ellenvetése a témában.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 12, 2020 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 698 • Credit:

Hosszas, kitartott momentumokig figyelem kiélezetten Wallenberg mozgását, arckifejezéseit, valahol még mindég azzal számolva, hogy bármelyik momentumban elengedhet a dühét visszafogó cérnaszál, s az nem lenne szebb annál, mint amit vélhetően a Sötétségtől kaptam egy fél órával ezelőtt.
Emlékszem. Én emlékszem arra a lidércnyomásra, amit közösen álmodtunk, ahol egymást tépve jutottunk a valóság realizálására, és ahol végül az emlékeit törölve biztosítottam; eszébe se jusson felnyitni a ládát. A szavai élénken csengenek a tudatom lankáin, a gondolat, hogy hasznomat venné itt, a városában, hogy képes lenne megbízni bennem… Az Úr eltűnése óta először éreztem honvágyat egy olyan otthon iránt, ami sosem volt az enyém, ám a kívánkozásnak nem engedhettem, biztonságban kellett Őt és a világot tudnom. Vajon ő emlékszik? Ennek köszönhetően szabadított ki Mammonnal együtt, vagy magától jutott a felismerésre; a ládában kell kutatnia? Nincs merszem rákérdezni, s a hely egyébiránt sem volna alkalmas ennek az átbeszélésére.
Bizton veszem, hogy néhány szavukról lemaradtam, ugyanis Drake már beszél, mikor a hangja kitisztul az elmémben. Vérfoltok… Összevont szemöldökökkel süllyesztem le íriszeimet a karfán pihenő alkaromra, melynek erekkel gazdagon átszőtt felén méretes vágás éktelenkedik s itatja az alatta nyugvó textíliát. Behunyom a szemeimet, s minden erőmet rákoncentrálom legalább annak a – mágiám szempontjából jelentéktelen - sérülésnek a felületes begyógyítására, azonban mihelyst már elkezdene összehúzódni, akár ha falba ütköznék; kivész belőlem mindennemű energia, és a seb ismét szétnyílik. Bosszúsan húzom el a számat, majd pillantok fel rájuk. Dühít, amiért se magamon, se Drake-en nem tudok segíteni, ám egykönnyen átszökken a feszültségem a bizalmasára.
- Elmondtam – szögezem le, majd újabb, mély sóhajjal igyekszem nyugodalomra bírni a háborgó bensőmet. El akartam kerülni, hogy a láda hatása révén bármi kárt okozzak nekik, hosszú hónapokig próbáltam távol maradni és visszatalálni önmagamhoz, ezért hát nem most fogom hagyni elpattanni a saját cérnaszálamat. Ahelyett inkább szentelem a koncentrációmat a vadásznő ténykedésének, nem tudván viszont elnyomni magamban a tehetetlenség érzetét. Angyal létemre vele szemben képtelen vagyok hasznossá tenni magamat egy áldatlan karcolás kapcsán.
- Rendben – bólintok Wallenberg tanácsára, habár mindaddig magam is bizalmat szavaztam a Natalie nevezetűnek, míg nem kísérelte meg riasztani az egész várost. A tényt mindenek dacára nem közlöm, ellenben nyitnám a számat, hogy megfogalmazzam a válaszomat Drake kérdéseire, csakhogy a hang bennem tartatik, ismét a nő révén. Megemelt szemöldökkel hallgatom, miként a fajtám képességeit ecseteli, s csupán akkor szólalok meg, mikor úgy ítélem, a saját mondandójával végzett.
- Mammon bosszúra szomjazik. Nagyszabásúra – felelem egyszerűen, ugyanis ezen semmi megütközni való nem akad. Attól a momentumtól fogva, hogy a Pestis szabadjára eresztetett, nyilvánvaló a szándéka, végtére is melyik, hozzá hasonlóan gőgös démon tűrné mindazt, amit vele tettünk?
- Hatással volt, miként láthatod – fújom ki a levegőt megadóan, megtépázott valómat a kanapé ölelésére bízva. - Ám nem tűntünk el, ahogyan minden más. Ugyanakkor nem állíthatom bizton, hogy a természetfeletti védve van   - teszem hozzá, ugyanis éppúgy lehet mindez a láda hatása is.
Tekintetemet a törmelékekkel fedett padlóról Drake-re kapom, miként a bizalmasa a további sérüléseiről faggatja. Megvárom a válaszát, mielőtt folytatnám.
- Sokkal több mindenre voltunk hivatottak, mielőtt Atyánk elhagyott bennünket s a Mennyek is bezárultak – szögezem le nem kiváltképp sértődöttségemben, sokkal inkább tapasztalok némi igazságtalanságot abban, hogy egy halandó kívánjon behatárolni minket; afféle, melynek városa felnégyelve, a falaikon szereti viszont látni a társaimat. - Azóta San Francisco városa, hol hasonló védelemről hallottam, noha nem tudom, mekkora részben köszönhető a halandóaknak, s mekkora részben az angyaloknak. Ám tény, Amara felbukkanásával megrongálódott a védelmük, nem lenne biztosíték a szélörvénnyel szemben – állapítom meg, mielőtt az ottani metódusra kívánnának teljes mértékben támaszkodni. - De csakugyan képesek vagyunk pecsétekkel védelmet biztosítani. Nagyságrendileg elképzelésem sincs, mekkorát, s ahhoz jó néhány angyal összedolgozása szükségeltetne – bólintok eltűnődötten, majd hagyok némi időt a pihenésre, hisz a levegőt egyre nehezebb beszéd közben kapkodni, s a lényem is egészen megfárad a töretlen koncentrációban. Ám mégsem azért jöttem, hogy menedéket keresve lopjam a napon, hát megerőltetem magamat a további válaszokra.
- Megtámadott – helyesbítek Natalie szavain, ugyanis kétségkívül végigsöpört rajtunk az örvénylés. - S elképzelésem sincs, hogy mi védett meg vele szemben – vallom meg őszintén, kendőzetlenül, mielőtt némi töprengést követően ezúttal megint csak Drake-re emelném a szemeimet.
- Úgy hiszem a pecsétjeink segíthetnek, ám mást is fel kellene használnunk. Ménész ládájában hatalmas erő lakozik – jelentem ki, jól tudván, hogy nem fogja örömmel megbolygatni az eszközt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 05, 2020 4:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 744 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Bosszant a tollas, nem is kicsit. Komolyan, sokkal karótnyeltebb, mint bárki más, akivel eddig találkoztam. Az eddigieknek legalább volt egyfajta fekete humora, amit tudtam értékelni, de ez a példány mást sem csinál, csak okoskodik. Fogaimat szorítva mégsem válaszolok neki. Lássa, hogy kivel van dolga. Azon ösztöneimnek, hogy vágjam ki a nyelvét, lenyelem.
Nyilvánvaló, hogy ok nélkül nem fogok egy olyan tollasnak sem ártani, akivel Wallenberg békét kötött. Eszem ágába sem jutna ilyet tenni. A vadászok közül még így is én vagyok a legliberálisabb szemléletű, ha ilyeneket tekintünk. Ennek ellenére nem örülök annak, ahogy viselkedik velem és ahogy viszonyul hozzám.
Csak mert nem vagyok Wallenberg. Régről ismerős dühöt lobbant lángra az ilyes fajta beszéd, melyet nehezemre esik igazán elfojtani.
Szerencséjére, hogy idejébe hazaér a ház ura. Szemöldökeim ráncolva figyelem miként változik meg az angyal. Arcát megfeszíti, izmait is, kézfején finoman mozdulnak az idegek. Tekintete is megváltozik. Nézelődésemnek a betoppanó vet véget.
Addig maradok csak csendbe kettejük között, amíg drága főnököm sebkötözőt nem ajánl az angyalnak. Hozzáfűzött megjegyzése csak még inkább ráncolják a szemöldököm.
- Ha valóban angyalpenge ártott neki, akkor végképp hasztalan az emberi kötözőszer. Azt csak saját erejükkel tudják begyógyítani – legalább is, amit eddig sikerült kideríteni az angyalokról… És tőlük. Főleg egy bizonyostól, ki tollának olaját használta a saját sebeimre, hogy mihamarabb ellásson. Vajon merre lehet Samariel?
Remélem, hogy nem történt vele semmi komoly. Keserű a nyál, ami számat telíti el, már csak a gondolata is. Utolsó megjegyzésére mégis megadóan dobom meg szemöldökeim, mint aki lát benne rációt. Azt azonban nem teszem hozzá: úgyis én fogom kitakarítani a vért a szövetekből, akkor meg nem mindegy?
Cassael kérdése Drakre tekintek én is. Homlokán lévő karcolásra. Kíváncsi lennék, hogy merre szerezte, mi történt, amíg dolgozott, mégis lenyelem a kérdést. Helyette beszámolok arról, hogy mit is keres itt a különleges jövevény. A megütközést nem tudom nem észrevenni Drake arcán. Ha tudná, hogy én mennyire tombolok magamba.
Nem érthetem, hangzott alig pár perce a válasz drága tollas barátjától.
- Úgy tűnik, ha nem Drake Wallenbergnek hívnak, akkor nem érthetem, így megosztva sem lett velem – mosolygok rá negédesen. Ha valaki, akkor ő kihallja szavaim közül is a gúny mögötti feszültséget, amit már csak a feltételezés is kivált. Komolyan, mit hisz, hogy valami egysejtű vagyok? – Ülj le – kérem főnököm, az egyik fotel felé bökve állammal. – Neked sem kellene összevérezned semmit – jegyzem meg enyhüléssel a hangomba és az elsősegély doboz felé veszem az irányt. Lépteimnek csak az vet egy pillanatra gátat, ahogy rólam nevetgélnek. Fogaim még jobban szorítom, légzésem megszaporodik. Kevés híján csapom le a kezembe tartott dobozt a földre és viharzok ki innen. Fogalmuk sincs, hogy mennyire pengeélen táncolnak velem szembe mind a ketten. Szemem sarkából szórok villámokat az amúgy is fáradt Drake felé. Ebben hasonlítunk és tudom, hogy emiatt is vagyok ingerültebb.
Ez azonban nem mentség viselkedésére. Sose volt az, mégis én voltam az kettőnk közül, aki képes volt engedni neki.
Nyugodt léptekkel, ám megfeszülő izmokkal lépek Wallenberghez, ha ül, ha áll. Utóbbi esetben nehezebb, de nem lehetetlen a homlokán lévő karcolást ellátni. Legalább a sebet kitisztítani és sebzáró szalagot rátenni, mely összébb húzza a sebet.
Kezeim megremegnek, ahogy meghallom a gyűlöletes démon nevét. A pánik csak egy pillanatra tűnik fel barna íriszeimbe.
- Miért? – szakad fel belőlem a hirtelen kérdés. Mit akar itt Mammon? Miért jönne ide? Hát persze, mintha nem tudnám, mintha nem világosan fogalmazta volna meg. A történetét mégis tovább folytatja és…
- Várj, azt mondod, hogy rajtatok kívül? Vagyis rátok, természetfelettire nem volt hatással a szélörvény? – fordulok felé, vállaim felett tekintek rá, míg végül ellátom Drake sebét. – Máshol is megsérültél? – vonom kérdőre a férfit és annak függvényében tapasztom be további sebeit… Ha már itt vagyok.
- Vannak védelmező rúnák és pecsétek, melyeket kifejezetten angyalok használnak. De ha jól tudom azok egy-egy tárgyat, épületet tudnak védelemmel ellátni. Egész várossal nem tudom, hogy próbálkoztak-e. Atlantisz az egyetlen, ami erre utalhat, de hát ugye, az sem lett teljesen megmentve… - tekintek az angyalra újra, hátha ő többet tud segíteni. – Legfeljebb még démonok képesek erősebb rúnákat létrehozni, sajátokat. Az is kérdés, hogy mennyire tudnak védelmezőt és ha tudnának is, mennyire segítenének minket – vonom fel végül a szemöldökeimet, karjaimat fonva keresztbe mellkasomon.
Azonban egy teljesen más vonal az, ami az én elmémet ragadta rabul, egyetlen megjegyzése.
- Az, hogy titeket nem támadott meg, az energiátoknak köszönhető? Ha New Yorkot egy ilyen energiamezővel tudnánk körbevonni, vajon mennyire tudná kivédeni ezt a vihart? – teszem fel az újabb kérdést az angyalnak. Igaza van, nem szabad rohanni és pánikot kelteni, de segítenie kell, mindenféleképpen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 2:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Váratlan vendégek


Lakásomban a kívánt csend, békesség és kihaltság helyet, amely kielégítő pihenésemhez elengedhetetlen lett volna, két személy is fogadott. Kimerült vagyok - mint legtöbbször -, ám most mégis rászántam magam a pihenésre, de úgy látszik nem élvezhetem ki. Talán fáradtságomnak köszönhető, hogy Cassael minden erőteljesebb, dühösebb kirohanás helyett mindössze némi csipkelődést kap. Rossz állapota egyébként is aggodalommal tölt el, noha azt még fogalmam sincs, mifélével. Nem tudom eldönteni, hogy sérülései az én vadászaimnak köszönhetők, vagy valami egyéb hatalomnak, akár angyali, akár démoni oldalról. Esetleg éppen Amarának. De itt ücsörög nálam, ahelyett, hogy valami biztonságos helyen húzná meg magát, ráadásul egészen eddig nem láttam. Úgy vélem, fontos információt akarhatott átadni.
Nataliet célzó szavaim inkább dicséret akartak volna lenni Natalie irányában, ám már az arcán látszik, hogy nem a tervezett irányban sült el. Se nem az első, se nem az utolsó ilyen alkalom, legalábbis azt gyanítom. A természetes reakció egyébként is ez lenne, hogy gondolkodás nélkül vágjuk le a természetfelettit, ha végre felismerjük magunk közt, s az a gyanúm, Cassael is csak azért van életben, mert Natalie-val futott össze, nem mással.
- Nem? Mi történt veled? - minden bizonnyal harcolhatott, legalábbis sérüléseit ennek tudom be, nem pedig holmi figyelmetlenségnek. Sérülései súlyosságáról azonban nem rendelkezem információval, ezért is nyújtom neki a kötszeres dobozt, hátha fel tudja használni. - Megeshet, hogy sebei angyalpengétől származnak - pillantok a nőre. Ráadásul még mindig nehézkes Cassael mozgása, alig kezdhetett neki a szervezete a regenerálódásnak. - Bekötözve pedig sokkal kevesebb vérfoltot hagy - a szobában körbepillantva érzékelem, hogy sokkal rendezettebb - már ahol nem fedi a padlót Cassael megérkezésének emlékeztetője némi por és törött fal- valamint üvegdarabok - a lakásom, mint ahogy itt hagytam ki tudja hány napja. Úgy sejtem, Natalie takaríthatott itt. Megint. Valahol talán a lelkem mélyén hálás voltam ezért, ahogy a törődése egyéb komponenseiért is, ám sosem kértem az ilyesmit, s ennek oka is volt: jobban szerettem saját magam intézni a dolgaimat. Éppen ezért nehezemre esett hálát fejezni ki más irányába ilyen ‘semmiségekért’. Nem látom értelmét erőltetni az elsősegélyt, talán békésebb lesz a hangulat, ha nem akarok mindenképpen segíteni az angyalon. - Akkor legalább maradj nyugton - teszem vissza a csomagot oda, ahonnan elővettem. Itt biztonságban van, legalábbis egyenlőre, ne ficánkoljon és súlyosbítsa a sebeit, pihenjen inkább, hogy minél hamarabbi lehessen a gyógyulása. - Ez csak egy karcolás - legyintek a homlokom lévő apró sérülésre. Egy, max két nap, s ember létemre is könnyedén eltűnik majd. Legszívesebben megkérdezném, mi a legsúlyosabb sérülés, amit meggyógyíthat - persze nem eme leharcolt állapotában -, de nincs most itt az ezirányú faggatás ideje.
Egész testemben megfeszülök, ahogy Natalie szájából elhangzik a veszély és New York. A falaink még nem éppek, több körzetben is kisebb káosz van, nemcsak kívülről fenyeget minket veszély, hanem sajnálatos módon belülről is. - Nem érted? Hogyhogy? - pillantok rá zavarodott döbbenettel. Hanghordozásából nyilvánvaló, hogy az angyal nem lopta be magát a szívébe, s szavai is gúnyosan csengenek, mégis bennem van az aggodalom. Natalie egyike a legokosabb embereknek, akiket ismerek, ha ő nem ért valamit, talán én esélytelenül indulok a megértésében.
Kishíján elvigyorodom, ahogy Cassael szóba hozza Natalie érzéseit, s hiába igyekszem elfojtani, szám széle ígyis árulóan görbül. - Az könnyen megeshet - erősítem is meg szóban az elhangzottakat. - Neki is bármit elmondhatsz, pláne ha az a város számára fontos, teljes mértékben megbízom benne - jelentem ki a tisztánlátás kedvéért. - Szóval egy ködféle… mit tehetünk ellene? Nincs véletlen valami hasznos védelmi rúna, amellyel megpróbálhatnánk megállítani, vagy eltéríteni? - igyekszem megragadni a lehetőséget valami új megtanulására. Persze az se mellékes, hogy veszély fenyeget minket. Ha szükség van rá képes lennék az összes elérhető vadászt kirendelni, sőt, akár az átlagembereket is, hogy az angyal sok ezer éves tapasztalataiból merítve a megfelelő rúnákat, közösen elháríthassuk a vészt.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 12, 2020 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 588 • Credit:

Leheletnyire szűkült szemhéjak mögül vizslatom a halandót, kinek ajkaira a démonok legsablonosabb kifejezése kanyarodik, s még ha cseppet sem értenék az emberi testbeszédhez, is képes volnék felismerni a gúnyt, mely olyannyira elcsúfítja az ábrázatát. Az okát mindenek ellenére nem tudom megfejteni.
- Úgy cselekedj a szavaid okán, s ne tégy meggondolatlan lépéseket – tanácsolom, nem forszírozva a tényt, tervezett cselekedete és a gondolatvilágán fogant megállapításai szöges ellentétben leledzettek néhány kérészéltű momentummal ezelőtt egymással. Nem forszírozom, hisz megtanultam, efféle kettősségben létezni ugyancsak a halandóakra oly jellemző vonás.
Hasztalan tüdőmet mélyen megszívva dőlök hátra a fotelban, de miként közeledő léptek zaja üti meg a hangokra kiváltképp érzékeny füleimet, tüstént visszaegyenesedek ültömben. Kulcs csörren, a zár kattan, s noha éppen lehetne Drake akármelyik embere, ki a bizalmasához hasonulva szabadon járhat a házában, a zsigereimben érzem, hogy ez nincsen így, hogy Ő van itt. S ez a gondolat létezésemben először készteti az izmaimat feszengésre, a lényemet készültségre s az arcvonásaimat megkeményedésre. Számítok a tajtékzására, a dühére, a megvetésére, miként korábban bizonyítottam alkalmatlanságomat a mellette kínált hely betöltésére, készülök rá, hiszen mindez jogos volna. Homokba dugtam a fejemet és hónapok óta ugyanezen aggodalom okán tartottam távol magamat tőle és a városától. Képtelem voltam a szemébe nézni, s mégis, ahogyan megjelenik a nappaliban, ábrázatán némi megilletődöttséggel, az ajka szegletében aprónyi mosollyal, váratlanul mindennemű kételkedésem elszáll, a testem pedig minden egyes atomi építőkövében megkönnyebbül. Nem haragszik, legalábbis nem akként, mint számtalan alkalommal vizionáltam azt tudatom a börtönvilágban megbolydult, kiszámíthatatlan lankáin.
- Drake… Nem voltam birtokában a választás lehetőségének – felelem csöndesen, puhatolózva. A képletes fellélegzésem s a látvány dacára nehéz elhinnem, hogy nem csal meg a tekintetem, hogy nem egy újabb csalfa rémkép kúszott a tudatomba, mely első ízben a bizalmam megnyerésének érdekében tökéletes ikertestvéreként mímeli Wallenberget. Mindazon pontig, míg felém nem lép a dobozzal, s a kezembe nyomván azt meg nem tapintom az ujjait, őrlődök a józanságom felett, de miként a levegő helyett húst és bőrt érintek, újra csak megkönnyebbedek.
Míg Natalie beszél, kíváncsian vizsgálgatom a dobozt, illetve a benne rejtező holmikat, melyek látványa nem ismeretlen a számomra. Annak idején, még a megismerkedésünk hajnalán ellátott velük Drake, azonban ennek fényében sem tudnék velük mit kezdeni.
- Köszönöm. Noha egyet kell értenem a bizalmasoddal, fogalmam sincs, mit kezdjek vele – vallom meg a nyilvánvalót mindennemű zavar vagy aggodalom nélkül. - Ellenben te hasznosíthatnád. Sajnálom, azonban nincs erőm meggyógyítani téged – utalok a homlokán húzódó sérülésre, mely nem hat többnek puszta karcolásnál, viszont ennek a látványát sem állhatom különösképp rajta.
Bármiként is tegyen, ezúttal – a kitárt szárnyaim óhaja ellenére - ténylegesen belesüppedek a fotel viszonylagos kényelmébe, hallgatva Natalie különös arckifejezésekkel gazdagított beszámolóját. Ismét a gúny öleli körbe a jellemét, melyre nem tudok többel felelni, mint elégedetlen hunyorral.
- Úgy hiszem megsértettem az érzéseit – osztom meg Drake-el az észrevételemet megint csak előrébb dőlve, sutyorogva, még az előtt, a valódi problémára kanyarintanám szavaim irányát. - Elsősorban tudnod szükséges, hogy Mammon a városba tart – jelentem ki, mielőtt újfent kínzó köhögésre pazarolnám értékes másodperceinket. Vér ezúttal nem kíséri az ingert, ellenben a kimerültség újabb hullámával súlyt le a testemre. Viharvert tollaim megadón simítják a csillár törmelékével gazdagon borított padlót. - Magam is ide tartottam – folytatom –, éppen így futottam belé. Csapdába kerítettem, azonban utolért minket holmi természetfeletti vihar. A Sötétségnek tulajdonítom a szélörvényt, mely végigsöpört rajtunk, s mindent, mi létezett, a semmivel tett egyenlővé rajtunk kívül… - nézek végig a vadászokon, noha pillantásom Drake-en állapodik meg. - Nem foszlott semmivé eztán, hanem továbbállt pusztítani, ezért hát úgy ítélem, a városod is veszélyben lehet – osztom meg vele is a tapasztalataimat, valamivel sűrűbben szedve a levegőt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 30, 2020 11:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 607 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Szemöldökeim lágyan dobom meg, még az állam is megemelem enyhén, miközben ajkaim kinyílnak. Némán hangzik el egy megértett ááh, jelezve irányába, hogy persze. Megértem, én vagyok a balga, hogy elfelejtettem, hogy az angyalok az emberiségnek is segítenek. Nem is értem, hogy feledhettem el hasonlót.
Jah igen…
- Ühüüüüüm – hát persze, ő megérti. Drake mindig, mindent megért, nem igaz? Érzem, ahogy az inger és a harag kezd felkúszni torkomba, most mégis visszanyelem. – Azért egy próbát tehetnél velem is. Ígérem, nem vagyok reménytelen – mosolygok rá negédesen. Valahogy mindig is frusztrált, ha ledegradálnak, és ez a példány, itt előttem, épp ezt teszi.
Figyelem, ahogy összerogyva, erejétől vesztve pihen a kanapén, mikor mehetnékje is van. Neki is. Egy futó gondolat erejéig elszórakozok azon, hogy milyen egyszerű lenne végezni vele. Csak a torkát elvágni angyalpengével, nagyon nem is tudna ellenkezni, majd csak kivinném a kocsihoz, beraknám a csomagtartóba és bedobnám a folyóba. Senkinek sem hiányozna – gondolom én. Legalább is nem, ebből a városból.
Az egyetlen ok, amiért nem teszem meg, az drága barátom iránt érzett tiszteletem. Ki nincs itt. S aki helyett én hallgatom az angyalt.
- Természetesen nem – ráncolom össze a homlokom. – Nem kívánom meg nem történté tenni a szavaidat. Híred nem kicsit sokkol, esendő ember vagyok – mosolygok rá újra negédes gúnnyal ajkaimon. – kell egy kis idő, mire megemésztem és átgondolom, hogy mit tehetünk. A városban rengeteg civil lakos él, az ő biztonságuk az első – ezért is emelem fel a kezem, melybe a walkie-talkiet tartom.
De addig nem jutok el, hogy meg is nyomjam rajta a gombot. Az angyal megállít. Kelletlen húzom el ajkaimat. Persze várjam meg Draket. S ha nem jön vissza, akkor mi lesz? Meddig várjunk mégis rá… A keserűség, melyet emiatt érzek pillanatok alatt önt el.
Nem számíthatunk örökké rá.
S mintha valami filmben lennénk, az ajtóban megcsörren a kulcs. Tekintetem lehunyom, mélyen szívom le a levegőt, mellkasom zártságából a félelem mégsem távozik, lágyan remegteti meg az izmaimat. Torkom keszerülöm meg.
- Eddig kellett várnod – mosolygok továbbra is az angyalra. Fejem fordítom csak az ajtó irányába és a fegyverét maga előtt tartó férfira. Szemöldököm ráncolom csak. Ez az apró gesztus pedig ott marad, ahogy megszólal.
Cass…
Becézi, újra csak. Szívembe fájdalom hasít, mintha egy láthatatlan erő szorítaná össze. És az a mosoly az ajka szegletébe. Visszatekintek az angyalra, s mivel drága főnököm már itt van a walkiet leteszem az egyik mellkasig érő komód tetejére.
Mégsem szólalok meg, mégis mit mondhatnék. Szemöldököm ívesen ugrik a magasba. Kettőnk közül pont nem én vagyok, aki esztelen öldöklésbe kezd, ha természetfelettit lát… Sőt…
Épp az a baja manapság, hogy nem teszem meg, hanem leülök velük tárgyalni, nem? Istenem, néha tudnám megérteni a pasikat.
- Mit kezdjen kötőzőpólya, kötszer és fertőtlenítővel? – döbbenek meg, ahogy meglátom Drake kezébe az elsősegély dobozt. Egek, ez egy angyal, nem ember. De aztán csak kezem emelem fel, mintha itt sem lennék. De amit ezek után mondd…
Talán fogalma sincs, hogy milyen kést forgat meg szívembe ezzel. Fogaimat szorítom össze, ujjaimmal egyetembe, ahogy ökölbe zárom őket. Körmöm vájom a bőrömbe.
Tényleg, mi a francot keresek itt? Szemlátomást nem kíváncsi társaságomra, erőfeszítéseimért sose kértem hálát, nyers valója mégis minden egyes alkalommal csak bánt. Szívem szerint csak kisétálnék az ajtón, pukkadjon meg, ahol van.
- Cassael épp veszélyre figyelmeztet, mely New York felé tart – nyelem le a büszkeségem, nem is olyan egyszerűen. A város érdekeit kell néznem, nem a sajátomat.
Sohasem a sajátomat.
- Amara általi vész, ha jól értettem – fordulok negédes mosollyal újra az angyal irányába. – De persze én nem értem, szóval át is adom neki a szót – jegyzem meg gúnnyal a hangomba, fejem enyhén félrehajtva. Velük ellentétben képtelen vagyok ülni, így csak velük szemben állok. Kezeimet mellkasomon fonom össze.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 4:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Váratlan vendégek


Az utóbbi időben nem aludtam sokat. Mondjuk mikor aludtam én egyáltalán eleget? Valahogy ez nem szerepelt New York vezetőjének az életében. Előtte sem aludtam valami sokat, elvégre folyamatosan rohamkészültségben voltunk, kb át se öltöztünk, mert bármikor hívhattak minket. Talán még azelőtt, hogy ténylegesen vadásszá avattak, volt, hogy kipihenten ébredt anélkül, hogy ettől bűntudatom lett volna. Aztán hamar előléptettek, nyakamba szakadt egy halom papírmunka, innen pedig márcsak lejjebb volt. Egyedül akkor pihentem ki magam, amikor Cassael a ládába zárta Mammont. Fogalmam sincs mennyi időt tölthettem kiütve, erre a kérdésre Phanuel sem tudott választ adni. Na akkor biztos megpróbálta kipihenni a testem és a lelkem minden fáradságát. Nem hiszem, hogy sikerrel járt.
Ma sem úgy alakult a napom, ahogy terveztem. Na nem alvást terveztem, egyszerűen az egész napot a 3. körzetben akartam tölteni. Hihetetlen, hogy ebben a városban semmi sem megy úgy, ha én nem vagyok ott! Meg kell végre tisztítanunk a körzeteket, amik nem biztonságosak, s úgy döntöttem, hogy a 3. lesz az első, aminek nekilátok, mivel ott egy termőföld is található, amire hatalmas szükségünk van. Már éppen indultam volna ki az említett területre, amikor is sikeresen elkapott a tanács egyik tagja. Hiába ébredtem tíz perce az irodában abból az álomtalan alvásból, amibe a kimerültség taszított hajnalban, sikerült jópofát vágnom az üres süketeléséhez. Igaz ebben az is közrejátszott, hogy feltartásának hála meg tudtam nyugodtan és tartalmasan reggelizni. Talán udvariatlanság a tanács egy tagja előtt tömni a fejem, de sajnálatos módon az én napom is csak 24 órából áll, és a város, ha tehetné, mindet kihasználná az utolsó másodpercig. Majdnem három órás késéssel indultam meg aznapi tényleges úticélom felé. A 3. körzetben a szokásos, lepusztult helyzet fogadott. Alig párszáz métert járhattunk végig, amikor is egyszercsak, igazából a semmiből az előttünk lévő falon repedések futottak végig, majd nagy darabok kezdtek lepotyogni. Csúnyán keresztbe húzva a mai terveimet. Nyilvánvaló volt, hogy az a falszakasz nem biztonságos, ráadásul kóbor impeket is láttunk nem túl messze, a fal túloldalán. Többen is meg akartak lódulni, hogy azonnal levadásszák őket, de inkább visszafogtam lelkes vadászaimat. Az impekkel gyakran jártak együtt pokol kutyák, akiket még érzékelni is kénytelenek voltak. Az egyik emberem szintén így vélekedett, azonban arra, hogy “jól jönne most egy félvér”, borzasztóan csúnya pillantást kapott tőlem, erre persze legszívesebben visszaszívta volna. A probléma azonban nem itt, meg a félvérmentességen volt, hanem azon, hogy tényleg jól jött volna valami, ami képes megérezni és felfedni nekünk a pokolkutyákat. Zagar egy démonnal tisztította meg a 10. körzetet. Nem dicsérendő cselekedet, de hatásos volt, el kell ismernem. Persze a démonok szóba se jöhetnek, inkább Amarától kérnék segítséget, mint tőlük… azonban, végülis ismerek egy angyalt, aki elvileg szintén képes érzékelni a pokolkutyákat. Ráadásul kiszabadítottam egy ládából, amire semmi vadászi okom nem volt. Összeálltam miatta egy másik angyallal és egy démonnal is. Elő kell kerítenem azt az angyalt!
A leomlott fal darabjait figyelve arra jutottam, veszélyes lenne itt maradni, ki tudja miket vonzott ide a hangja. Hazavezényeltem az embereimet, s gondosan figyeltem a távozásukat, aztán az utolsókkal együtt én is megérkeztem a biztonságos zónába. Egy rövid gondolkodás után végül a lakhelyem felé vettem az irányt. Nagy ritkán én is megengedhetek magamnak egy hosszabb meleg fürdőt és egy kiadós alvást. Fogalmam sincs, mennyi lehetett az idő, minden bizonnyal az irodámban hagytam az órámat, ráadásul a kivitt walkie-talkie is elromlott. Futólag felpillantottam a napra, és arra jutottam, New York tényleg nem fog belehalni, ha egy fél délutánra hiányolnia kell majd a vezetőjét. Bitang fáradtnak éreztem magam!
Lassú, kényelmes léptekkel sétálok az ajtómhoz, majd a kulcsommal kinyitva belépek. Otthon, édes otthon… nagy kár, hogy igazából az iroda az otthonom, nem ez a hely. Ismerjük el, óvatlanul érkeztem meg a saját házamba, mivel nem néztem alaposan körbe, járhatott-e itt valaki, amíg én máshol tartózkodtam. Azonban a csillár egyértelmű hiánya a megengedettnél hosszabb hitetlenkedésre késztet, így kezem is megkésve csúszik pisztolyom tokjára. Idegen támadók és behatolók helyett azonban ismerős arcok fogadnak, amelynek látványára zavartan leengedem a fegyver után tapogatózó kezemet. Natalie és egy nem várt, régi ismerős.
Nahát, nahát, a kedvenc angyalom is befutott… bár ez relatív, elvégre a kedvenceim a halott, angyalpengével leszúrt angyalok. Akkor fogalmazunk úgy, hogy a kedvenc ÉLŐ angyalom. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is lesz ilyenem. Hangosan azonban semmit nem nyögök még ki. Kicsit sokkosan érint, hogy partit rendeztek itt a meghívásom nélkül. Cassael mondjuk nincs igazán jó bőrben, bár pont nekem nincs jogom megszólni, lévén, hogy jó piszkos és poros vagyok, ráadásul a homlokomat némi megszáradt, alvadt vér borítja, ugyanis az egyik eltévedt kavics eltalált, felsértve a fejbőrömet. Ráadásul fürödni se tegnap fürödtem utoljára. Az angyalhoz képest azonban szinte friss vagyok és üde.
- Már nem kedveled az ajtókat Cass? Vagy ezen nem lehetett elég hangosan kopogtatni, így lármásabb bejutási módot kerestél? - kérdezem erőtlen hangon, mégis apró mosollyal szám szegletében. Nehéz lenne kielemezni mit érzek. Határozottan zavar, hogy Cassael csakúgy lelépett, miután kiszedtem a ládából, és még annyit sem volt képes mondani, hogy “Te idióta, Mammont is kieresztetted!” Nem hálát vártam, mégis… most pedig itt van megint, szinte átszakította a mennyezetemet. Mit kellene erre reagálnom? Örüljek?
- Nos, mivel a fejed még a helyén van, gondolom már bemutatkoztatok egymásnak - jegyzem meg némileg epésen, elvégre ez az egyetlen olyan eshetőség, amiért Natalie még nem kanyarintotta le egy elegáns vágással a jövevény fejét a nyakáról. Igyekszem olyannak látszani, aki teljesen ura a helyzetnek, de valamiért a gondolataim csakúgy örvénylenek. Na, ebből se lesz alvás! A helyéről előszedem az elsősegélykészletemet, majd az angyalnak nyújtom. - Azt hiszem erre szükséged lehet - arcom tudatosan érzelemmentes. - Megtudhatnám végre, mi a francot kerestek a nappalimban? - azt már nem hangsúlyozom, hogy “édes kettesben”, mert Cassael feltehetőleg úgyse értené, s ki tudja, Natalietól talán még egy fülest is kapnék érte. Fáradtan a legközelebbi fotelba rogyok, várakozva pillantva a furcsa párosra további magyarázatért.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 10, 2020 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 342 • Credit:

Leheletnyi hunyorral és a fejem egészen óvatos oldalra biccentésével fixálom a pillantásomat Drake bizalmasán. Komótos, lusta echóként kacskaringózik végig az elmémen az ajkairól alágördülő megállapítása, s noha tény és való, segíteni óhajtok Wallenbergnek, mégsem kizárólag érte vagyok itt. Képtelenség volna egyetlen halandóért egy egész életet és küldetést feláldozni, a józan tudatot csorbítani, netán újabb rémképekkel gazdagítani az éberen álmodott emlékeket egy afféle világról, mely egyszerre valós és mégsem. Mi lehetne ugyanis valós, mely annak a gödrébe szorulva haloványul el a tér és idő végtelen kontinuumában?
- És az emberiségnek – bólintok végezetül, helyesbítve a kijelentésén, mielőtt bizalmat szavazván neki, beavatnám ide igyekvésem borús indokairól. A reakciója nem épp afféle, amelyre fel volnék készülve, nem akkor, mikor a gyámoltalanság biztonságosnak vélt fala mögé bújni egyenlő az öngyilkossággal. Mélyülő ráncokkal az ábrázatomon függesztem a tekintetemet a Natalie-nak nevezett nőre, végül azonban lemondó sóhajjal fordítom el a szemeimet a szoba egyik tetszőleges, kevésbé romos pontjára.
- Ezért kívánok Drake-el beszélni. Ő _megérti_ - dörmögöm az orrom alatt kiábrándultan s türelmetlenül, amiért minden egyes ücsörgéssel és várakozással töltött perc végett csupán vesztegetjük az értékes időnket. Szívem kívánalma szerint csöndben maradnék, s ha már tétlenkedni kényszerülök, megkísérelnék visszaszedni magamba némi erőt, viszont rá kell döbbenjek, Wallenberg sem volt könnyebb eset a kezdetek kezdetén, évekkel ezelőtt. Mély sóhajjal nézek vissza a bizalmasára, megszorítva az ujjaimat a fotel karfáin.
- A Sötétség nem afféle entitás, melyet az angyalok legyőzhetnének. Vagy a démonok. Vagy az emberek. Vagy bárki, egyedül – emelem ki az utolsó szót, hisz ezen tornyosul és nehezedik a hangsúly. - A ti világotokban zajlik mindez, s mint azt fajod egyik korábbi képviselője figyelmesen megjegyezte, a tudás hatalom. Valóban vágynál a meglepetés erejére? - teszem fel a kérdést, melyet úgy hiszem, a halandók holmi értelmetlen oknál fogva költőinek neveznének. Ugyanis nem gondolnám, hogy a Drake-hez közel álló emberei a fejüket inkább homokba dugva preferálják, s erről tesz tanúbizonyságot a kommunikációs eszközéhez való elnyúlás. Vélhetően figyelmeztetni akarja a társait.
- Várd meg Drake-et… Nélküle legfeljebb esztelen pánik, mit generálni fogsz – figyelmeztetem, izmaimat készenlétbe feszítve, amennyiben meg kellene akadályoznom a meggondolatlan elhatározásában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


So it begins
Cassael & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 455 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Amíg Bobbal megtárgyalom, hogy merre is nincs drága főnököm és mennyire nem tudja senki sem - komolyan, kolompot fogok kötni a nyakába, hogy bárki hallhassa, és pontosan tudják, hogy merre is jár.
Nem tehetek róla, ha legalább fél napig nem látja senki, szívembe félelem ül meg. Félek, hogy újra képes lesz elhagyni minket, újra elmegy, nem mond nekünk erről semmit. Keserű nyál fut össze számba a gondolat nyomán, most mégsem hagyom, hogy ez megakadályozzon bármibe is. Nem, erre még csak gondolni sem fogok, nem szabad.
Kár, hogy ez nem ilyen egyszerűen megy, sőt. Szívem akaratlan szorítja össze egy régről jól ismert fájdalom, melyre nem vagyok hajlandó már figyelni.
Ezúttal nem, túl régóta kínoz ahhoz, hogy foglalkozzak vele.
Szemem sarkából figyelem az angyalt, Az Angyalt, a nagybetűset, ahogy a fotelbe lerogy. Ajkam szeglete kelletlenül rándul meg. Azt tudom, hogy miként írtsam őket, arról fogalmam sincs, hogy miként gyógyítsam!
- Nem igazán fáradtság - sóhajtom el magam, mely nem igazán neki szól, hanem az egész helyzetnek. Vele ellentétben nem ülök le, szinte érzem, hogy miként vagyok tele még mindig energiával - ami kvázi már lehetetlen. Mennyire rohannék már el innen, mégsem tehetem meg, mert valami másra kell várnom.
- Tudom, hogy te csak segíteni akarsz neki - felelem arra, hogy miért nem fáradtság és miért nem döftem még szívébe angyalpengét. Persze az a kettős mérce nálam is tökéletesen él. Samariel esetében sose éreztem hasonló ellenszenvedt - nem a fenéket - míg vele szemben… Nem tudok szabadulni a kellemetlen érzéstől, hogy miként került kapcsolatba Wallenberggel.
- Amara - ejtem ki a retteget nevet, ahogy meghallom a sötétséget. Hangom nem kérdő, kijelentem, mintha ezzel tudatosítanám a veszély komolyságát. Valahol így is van. Arcomon azonban megfeszül a bőr, ahogy hallgatom, érzem, hogy szívem egyre hevesebben ver, az adrenalin lassan árad szét bennem, mely egyre növekvő idegességem termel.
A végső döfést mégis az a bizonyos démon hangja adja meg. Három szívdobbanásnyi ideig levegőt is elfelejtek venni, ahogy a pislogást is hanyagolom. Torkomba gombóc képződik, a nyelés szinte lehetetlenné válik. Karba font kezeimbe markolok ujjaimmal, szorítom saját bőröm.
- A városba közelít - bólintok egyet. - S totális megsemmisülést említettél? Remek, öhm, egyszerű halandóként miként tudnánk ezt meggátolni mégis? - teszem fel némi szarkazmussal a hangomba. Persze nem így kellene. - Ne érts félre, rettentően hálás vagyok - köszörülöm meg a torkom, a nyelés, a beszéd túl nehezen megy. - hogy szóltál és figyelmeztettél. Ám ha igaz, amit mondasz és egy angyalra ilyen hatással van, mégis mit vársz, mit kezdjünk? - vonom meg a vállam, miközben mélyen szívom le a levegőt. Agytekervényeim gyorsan forognak. Tudom, hogy miért szólt, értem…
- Ami az útjába kerül, csak amivel érintkezik, vagy ami a közelében van, felette, alatta, körülötte, arra is? - fújok ki egy nagy adag levegőt, engedem le kezeimet és nyúlok újra a walkie-talkie után.
Mégis hogy a francba menekítsünk ki egy egész várost?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 366 • Credit:

Bólintással fogadom a kérését, cserébe, amiért ő sem engedte el az enyémet a füle mellett, noha a jelen helyzetemben egyebet nem is tudnék tenni, mint várakozni. Drake nincs itt, s most még ahhoz sem találnék magamban erőt, az elméjében szóljak hozzá, figyelmeztetvén a hazaérkezése sürgősségéről. Vélhetően gondolatom síkján még egy árva falevelet sem lennék képes jelenleg a levegőbe emelni, arra viszont mindennek fényében sem vetemednék, egy általam ismeretlen halandóra támaszkodjak az eddig kapaszkodómul szolgáló fotelig való elsétálásban. Az angyali büszkeséget, mint olyant, egyelőre nem volt módja a Sötétségnek kiűzni belőlem.
Csendben figyelem az izgága nő alakját, s hallgatom a párbeszédüket a Jackson nevezetű alakkal, miután lerogytam az ülő alkalmatosságra. Érdeklődésem egyhamar halálát leli, mihelyst kiderül, órák óta nem látta senki Wallenberget a bázison, s még azt sem tudják, jelenleg merre jár. Legkínzóbb óhajom szerint mégis csak felkutatnám a telepátia segítségével, ám tudom, azzal senkinek sem segítek, ha beláthatatlan időre kidőlök, mert nem marad bennem több energia az ébrenléthez.
Frusztrál a tehetetlenség, azonban tudom, a Natalie nevezetűre nem neheztelhetek; valóban eleget tett a kérésemnek, és a tőle telhetőt elvégezte Drake előkerítésének érdekében. Amiatt igazán nem hibáztathatom, az állapotomnál s valómnál fogva nem hagy hátra, hogy maga kutathasson a vezetője után.
- Köszönöm a fáradalmaidat, Natalie… - sóhajtom el magam a kellemetlen hírek oltárán; hiába igyekeztem ekkora vehemenciával idáig, végső soron itt is várakozni kényszerülök. Leghőbb kívánságom szerint néma nyugalomban tölteném el ezt az időt, addig is megkísérelve némi erőt magamba gyűjteni, ellenben a nőszemély hangja nem apad el az első kijelentésénél.
Fáradtan emelem rá a pillantásomat, tanakodva, vajh megbízhatok-e benne, de ha Drake megteszi, úgy nekem sincs okom másként viseltetni az irányába. - A Sötétség lecsapott ismét a világra. Szélörvényként süvít a vidékeken, s mit elér, annak nem hagy kegyelmet. Nem pusztítás ez, teljes megsemmisítés. Magam is az útjába keveredtem, miként… - itt néhány kérészéltű momentumra elhallgatok, ugyanis nem feltétlen emlegetném fel Mammont Drake jelenléte nélkül. Ám, ha mindezidáig megbízhatóságot szavaztam a bizalmasának Amarával kapcsolatban, hát ez az információ sem kell, hogy rejtve legyen előtte. - Miként Mammont épp fogságba ejtettem egy csapdában. A városba közelít - jelentem ki elkomorodva, mielőtt újabb adagnyi vér gurgulázna fel a torkomon, s távozna egy kényelmetlen köhögés formájában a fotel túloldalára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5