Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Wallenberg-lak •
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 5:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 310 • Credit:

Oldalra biccentett fejjel, leheletnyi hunyorral szemlélem a küzdelmét a csapokkal és a kígyóként tekergőző csővel, melynek végén ő maga is csurom vizessé válik. Némi elégedettséget érzek, miként nem az én hozzáértésem hiánya vezetett az ördögi szerkezet elszabadulásához, habár eme ábrándomból egyhamar kizökkent Drake a magyarázatával. Csendben hallgatom, közben a kérésének megfelelően a derekamra tekerve az átnyújtott, nedves törülközőt. Bizonyosan vajmiféle tisztulási rituálé lehet… Egy meglehetősen kellemetlen fajta, hiszen az imént kezdődő didergés pusztán erősödni látszik tőle.
- Ó… Legközelebb helyesen fogom csinálni – bólintok merő elhatározással, ugyanis szégyenletes volna, amennyiben angyal létemre egy efféle emberi dologban hagynám cserben Wallenberget. És a fürdőszobáját. - Még sokat kell tanulnom a ti eszközeitekről – pillantok le magam elé eltűnődötten, egymásnak vont szemöldökökkel, de mihelyt újabb kérdést intéz hozzám, felemelem rá a szemeimet.
- Nem sokkal. Talán a törülközőt használhatnám, már ha nem szükséges a derekamon lennie. Úgy fest, nem működik úgy – töprengek el, mielőtt szabadjára engednék egy frusztrált sóhajtást. Bizton veszem, nem kellene ennek ennyire nehéznek lennie, és ez a didergés is… Egymásnak préselt ajkakkal tekintek vissza az alkaromra, melyen a bőröm még mindig furcsán viselkedik. Elnézegetem néhány másodpercig, mielőtt Drake felé nyújtanám a kezemet.
- Ez az elmúlás jele? Netán a Sötétség hatása? Furcsa érzésem van tőle – osztom meg vele az aggodalmaimat, melyekből mintha egyre több kerekedne momentumról momentumra. Mammon felbukkanása, Amara megjelenése és a vihara, Drake városának, s ő magának a biztonsága, ráadásként most még ez is. Hogyan lehetnék hasznára efféle siralmas állapotban? Tán igaza van és meg kellene bíznom a társában, Natalie-ban, ugyanis ki tudja, nekem mennyi időm van hátra. Ennek előtte még egyszer sem kerültem szemközt a Sötétség csapásával, s ha kellemetlen helyzetbe is jutottam, ennyire sosem éreztem gyengének, esendőnek magamat.
Végtére a feladatomat elvégeztem, figyelmeztettem őket a vihar közeledtére és a Pestis terveire, megjelenésére, a rájuk hagyott tanácsokkal pedig vélhetően egyedül is boldogulni fognak. Tudják, kit keressenek, kihez forduljanak helyettem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Cassael Kedvelte a hozzászólásod



Váratlan vendégek

@Cassael &    & DW  


- Nem, ez egy mondás - vigyorodom el, ahogy félreértelmezi a szavakat. - Elsősorban azt jelenti, hogy nagyon odafigyelek mindenre, de itt most arra is gondoltam, hogy vannak, akik védik a hátam. Például Natalie - teszek még egy utolsó rámutatást arra, hogy fordulhatna nagyobb bizalommal a nő felé, de az a gyanúm, hogy ezt makacs barátom úgyse fogja megtenni. Mindenesetre én megpróbáltam.
Határozottan aggódom, amikor arra kérem, hogy vegye igénybe fürdőszobámat. Az a gyanúm, hogy még sosem próbálkozott ilyesmivel, eme baljós sejtésem pedig hamarosan beigazolódik, de ne szaladjunk ennyire előre. Részletes magyarázatot adok róla, mit hogyan kell, oda külön hangsúlyt fektetve, ahol angyali ereje miatt esetleg kárt tehetne. A nagy koncentráció a magyarázat közben azonban nem jár tökéletes eredménnyel, valahogy kifelejtem, hogy lassan kell állítgatni a csapokat, amíg a megfelelő hőfokra jut, nem pedig folyamatosan, egyszerre. Az is magyarázatra szorulna, hogy a zuhanyrózsa fejét majd neki kell irányítania, ezért kell fogni, de erre talán magától is rájöhetne, ha óvatosan bánik a csapokkal. Nos óvatosnak óvatos volt, rossz szavam nem lehet, csak éppen kicsit türelmetlen.
Köszönetére csak biccentek, majd kivonulok a fürdőből, rácsukva annak ajtaját. Igazából egy egészen rövid momentum erejéig felmerült bennem, hogy segítek neki megszabadulni a ruháitól, legalábbis az ingtől, de végül elvetem az ötletet. Talán kicsit tovább tart, de biztosan fog vele egyedül is boldogulni, valamint így legalább gyakorolja a gombok megszelídítését.
Belesek a vendégszobának keresztelt helyiségbe, ahol legnagyobb meglepetésemre egy grammnyi por sincs. Minden bizonnyal Natalie keze munkáját dicséri ez, de ígyis bosszús vagyok egy csöppet, hogy ilyesmikkel tölti az idejét sokkal hasznosabb tevékenységek helyett, mégha ez jelen pillanatban kapóra is jött. Az én pátyolgatásom helyett aludhatna mondjuk… de rég letettem már róla, hogy erre rávegyem, mert halálra ítélt küldetés volt. Megágyazok az angyalnak, két pokrócot is a lepedő alá terítve, hogy minél kevesebb esélye legyen magát az ágyat összevéreznie. Azzal kapcsolatban, hogy szüksége van-e takaróra némileg zavart vagyok, végül behúzok neki egy pokrócot, legfeljebb félre teszi, ha nincsen rá szüksége. Közben kissé aggodalmasan fülelek a fürdő irányában, mintha bármelyik pillanatban elszabadulhatna a pokol. A tevékenykedést a nappaliban folytatom, ahol igyekszem feltakarítani a romokat. Gyanakvásom nem bizonyul alaptalannak, sőt, hamarosan furcsa hangra leszek figyelmes az előbb emlegetett helyiség irányában. Határozottan úgy tűnik, hogy Cassael túlzottan sok vízben kíván fürdőzni, de egyenlőre nem zavartatom túlzottan magam, legyen az ő dolga. Amikor azonban megjelenik már sejtem, hogy nem volt a dolog akaratlagos. Gondolkodás nélkül rohanok a fürdőbe, hogy elzárjam a vizet, amelyet éppen pazarolunk. Kishíján hasra esek a földön lévő ruhákban, de a reflexeimnek hála sikerül talpon maradnom. Csupa víz leszek, mire megfékezem a különböző irányokba ömlő vizet, így a saját ruháim kicsavarásával kezdem, csak aztán térek vissza hozzá a szintén kicsavart, ám ettől függetlenül is nedves törölközővel.
- Tekerd a derekad köré kérlek - nyújtom felé a fejemet elfordítva. Nem kívánom mustrálni meztelen alakját, de csakúgy odadobni se akartam a szárítkozásra alkalmas eszközt, mert elkapása nehézkes lehetett volna a sérüléseivel. Megvárom, amíg megcselekszi a kívánalmam, csak aztán fordítom felé a fejemet. - Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy szépen lassan próbálgasd a víz hőmérsékletét, és a zuhanyrózsát tartsd a kezedben közben - jegyzem meg minden érzelem nélkül, inkább csak magamnak adózva némi helytelenítéssel. - Elzártam a csapokat, így már újra csend van bent - adom a tudtára. - Mennyivel lettél tisztább? - kérdezem, ezúttal már nem ragaszkodva ahhoz, hogy visszamenjen a zuhany alá.

reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 5:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 499 • Credit:

- Mióta van a hátadon szemed? Elátkoztak? - faggatózom, mialatt gyanakodó arckifejezéssel, hunyorítva méregetem az alakját. Kezdem gyanítani, hogy ez is egy afféle mondása a halandóaknak, melynek értelme alig, azonban sosem árt biztosra menni. Ha Wallenbergnek problémái vannak, úgy segítenem szükséges és későbbre halasztani a kényszeredett pihenőmet.
Drake-nek persze egyéb elképzelései akadnak, melyek magukban hordozzák a szárnyaim fájdalommal és kínokkal teljes eltüntetését csakúgy a megtisztulásomat, amit jelen helyzetben nem bízhatok angyali hatalmamra. Megadón és fáradtan hagyom hát, hogy a segítségével átsétáljunk a fürdő helyiségbe, ahol kérésének megfelelően a csempének dőlök a hátammal. Persze az értékes momentumokkal nem bánok bőkezűen, bosszús ábrázattal esek neki újra a nyakkendőm kilazításának, mely a nappalijában félbe maradt.
Ezúttal sem jutok sokkal előrébb, mire visszatér néhány holmival a kezei között, mindösszesen a cipőimtől és a kabátomtól sikeredik megszabadulnom. A jelenléte önmagában nem akasztana meg, de miként odafigyelésre szólít fel, megtorpanok a kisebb háborúmban az ingem gombjaival.
Igyekszem minden utasítását memorizálni, habár nem gondolnám, néhány csavarás és a víz megzabolázása komolyabb erőfeszítéseket s értelmet kívánna meg tőlem, ezért hát az okítása végén határozottan bólintok felé. Ruhák nélkül kell beállni, az ajtót óvatosan behúzni, a kígyószerű eszközt távol tartani, s a két megkülönböztető színnel ellátott csapot egyszerre tekerni.
- Értem. Köszönöm, Drake – biccentek felé újfent, miután pedig magam maradok a fürdőben, befejezem a vetkőzést. Tulajdonképpen cseppet sem bánom a halandóak által olyannyira forszírozott holmik hátrahagyását, Atyánk úgy teremtett meg minket, hogy szükségünk igazán ne legyen rájuk.
Révén, azt nem mondta Wallenberg, pontosan hová tegyem őket, a padlón hagyom a véres rongyokat, majd beállok a kabinba, melynek ajtaját nem felejtem el magam mögött óvatosan behúzni, nem emelni. Kattanásig tolom, aztán a velem szemező eszközre vetem fáradt pillantásomat. El kell tartani magamtól. De akkor miként csavarom egyszerre a csapokat?
Hirtelen ötlettől vezérelve emelem le a fejet, és a tálcára simítom, ahol nem kell fognom, viszont nem is lesz velem szemben. A megelégedettség érzetében fürdőzve helyezem eztán a kezeimet a két fogantyúra, majd egyszerre fordítom el őket. Eleinte nem különösebben kíván víz fakadni a használatuk okán, tehát tovább tekergetem mindkettőt, addig, ameddig már nem lehet tovább fordítani egyiket sem. Ennek már megérik a foganatja, ugyanis a tálcán pihenő „kígyó” vad sziszegéssel kezd el tekeregni, a szélrózsa mindennemű irányába spriccelve magából a vizet. Hunyorítva, a fejemet enyhén oldalra billentve szemlélem a mozgását, azonban őszintén nem értem, miként kellene ennek megtisztítania. Cseppet sem hatékony. Egyáltalán helyén van az, hogy önálló életet él?
Fejemet csóválva hátrálok meg az egyre vadabbul hánykolódó masinától, kilépve a kabinból, ámde odafigyelve, hogy magam mögött ismét behúzzam az ajtaját – bár ennek sem látom jelentőségét, révén, a tetején ugyanolyan könnyedséggel tör utat magának a víz a fürdőszobába –, aztán nehézkesen, s az oldalamat tartva kisántikálok az ajtón.
- Drake? Attól tartok bűbáj hatása alá került a fürdőszobád. Megzabolázhatatlan – figyelmeztetem némi aggodalommal, igaz, a koncentrációm egyhamar az alkarom bőrére összpontosul, melynek furcsa elváltozása holmi didergést von maga után a lényem egészén. Összevont szemöldökökkel méregetem, mielőtt az esedékesen megérkező Wallenbergre emelném a szemeimet. - Félő, súlyosabb az állapotom, mint eddig gondoltam...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek


- Hogy micsoda?! - kapok levegő után, ahogy megtudom, hogy igazából a semmiért egyeztünk ki - kicsit sem előnyösen - a démonokkal. - Nos legalább jó kezekben van a mag - bízom benne, hogy ez az Ophilia tényleg megszolgálja a belé vetett hitet. - Sajnos mi se vagyunk túlzottan egységesek - hagyom végül rá, noha azt hiszem ezen információk birtokában komolyan át kell gondolnom néhány dolgot. Például, hogy mi legyen azzal a nyomorult szurokszeműekkel kötött szövetséggel, meg a Payne kurvával...
- Odafigyelek, ne aggódj, Drake Walllenbergnek a hátán is van szeme! - vagy legalábbis az elit vadászaim fedeznek. A helyzet kezd sietőssé válni, ahogy látom, hogy már nagyon tervez megszabadulni a ruháitól.
Nem pehelysúlyú angyal, de én sem holmi remegő egy éves, csenevész fácska vagyok, így legszívesebben elégedetlen morgást hallatnék arra, hogy próbálja kímélni vállaimat a saját súlyától. A magyarázat azonban, amely elégedettlenségem mibenlétét illetné, sokkalta hosszabb lenne, mint az út, amelyet meg kell tennünk, szóval visszafogom magam, nem fejezve ki érzelmeimet. Szerencsémre sikerrel jár szárnyai visszahúzásával. Az emberi testet be tudom határolni, arra tudok figyelni, hogy a karját, vagy éppen a fejét ne verje be az ajtófélfába, azonban biztosan nem boldogulnék kiszámíthatatlan szárnyaival. Egyáltalán, mekkorák azok? Fáradtságomnak hála olyan képtelen ötletek tolulnak a fejembe, hogy lemérem colostokkal a hosszát és széltét, látom is magam előtt, ahogy hümmögve jegyzetelek… Nagyon sürgősen le kell feküdnöm nekem is aludni! Aggodalmasan figyelem, ahogy eltünteti a tollas végtagot, úgy látszik pokoli kínok árán tette meg. Valamennyire sajnálom, de az emberi lakásokat nem kitárt szárnyú angyaloknak tervezték. A fürdő felé kormányzom, ott aztán kicsit bajban vagyok, de végül megkérem, hogy támaszkodjon a hideg csempének, én pedig pár percre eltűnök, amíg kerítek neki egy törölközőt és egy váltás ruhát a sajátjaim közül. A melegítőnadrág pólóval nem a legelegánsabb viselet, de vélhetőleg méretben megteszi, egyébként sem készülünk bálba. Csak remélni merem, hogy az összes ruhadarab rendeltetését ismeri, és használja is őket, mert nem hiszem, hogy tudnék neki fapofával előadást tartani az alsógatya témakörében.
- Na most figyelj nagyon - lépek közelebb a zuhanykabinhoz, kezembe véve a zuhanyfejet. - Amikor megnyitod mindig tartsd el magadtól, mert… - már majdnem meglódul a nyelvem, hogy valami mocskosul emberi kifejezéssel éljek, de idejében észreveszem magam - nagyon hideg víz fog belőle folyni. A piros a meleg víz, a kék a hideg. Óvatosan csavard, mert nem angyali erőre tervezték, és ha kiszakad a falból, nem biztos, hogy vissza tudom szerelni. A kettőt tekerve be tudod állítani a víz hőfokát és a vízsugár erősségét. - itt mély levegőt veszek, mert ez még az egyszerű része a dolognak - Mindent vegyél le, mielőtt beállsz a fülkébe, és húzd magadra az ajtót, szintén óvatosan - prezentálom neki, az miképpen működik. - Ami fontos, hogy húzni kell, nem emelni. Ha elhúzod nem fog úszni a fürdőszoba - mélyen el kell gondolkoznom rajta, vajon túléli-e a fürdőhelyiség Cassael minden bizonnyal első nagyvárosik körülmények között végbemenő tisztálkodását, de most ez csak másodlagos. - Ha végeztél, húzd el a kabin ajtaját, és törölközz meg. Nem baj, ha véres lesz az anyag, ki lehet tisztítani. Aztán öltözz fel. Ha bármi van szólj nyugodtan - de ha lehet felöltözve kerülj elő tenném még hozzá legszívesebben. Közben igyekszem kifelé araszolni a fürdőből, még mielőtt minden ruhájától megszabadulna. - A bútorok miatt meg ne aggódj, úgyse nagyon szerettem őket - lakásomban mindössze két igazán hasznos tárgy van, az ágy, és a hűtő, sajnos az utóbbinak nem mindig tökéletes a működése.

reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 2:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 468 • Credit:

Kétkedő hunyorral vetem a tekintetemet Wallenbergre, ám úgy határozok, ezúttal csendben maradok a bizalmasa kapcsán. Ez persze nem jelenti, kevésbé süppednék elégedetlenül a fotel ölelésébe, s kevésbé merednék magam elé, míg tova nem gördülünk a témán. Sőt, voltaképpen csak akkor fogalmazok meg többet néhány megértő és egyetértő hümmentésnél, miután Natalie elhagyta a házat.
Fáradtan fogadom el a kimondatlan ajánlatot a támaszra, noha igyekszem őt a legkisebb mértékben terhelni a súlyommal. Fogalmam sincs, miért kapaszkodok egyáltalán belé a bútorok helyett, azonban olybá tűnik, egy ideje már levetkeztem magamról az angyali büszkeségemet a közelében. Legvégső soron - bár nem szeretném bevallani - jól esik meggyőződni róla, hogy tényleg itt van, és mindeddig nem a kimerült elmém űzött velem tréfát, elvégre azóta nem láttam, hogy kiszabadított a ládából.
- Megpróbálhatom… - egyezek bele a lelkesedés fogalmától oly távol esve, mint Menny a Pokoltól. Tulajdonképpen ezt szívesebben művelném valahol máshol, távol tőle, s nem a vállait markolva, de ha ezt kívánja, úgy megkísérlem elrejteni a szárnyaimat anélkül, hogy komolyabb kínokat okoznék neki a szorításommal, vagy felkiáltanék a heves fájdalomra. Bizton veszem, hosszú percekig vesződök a procedúrával, lehajtott fejjel, véresre harapott szájjal és sűrűn kapkodva a levegőt, pedig az egész nem tart tovább néhány másodpercnél. A végén kedvem támadna felnevetni a tény okán, minderre azért volt szükség, mert túlzottan koszosnak talál, ellenben azzal, a sérüléseimen nem segít a jelenlegi állapotom, nem vitatkozhatok, így hát végül bólintással jelzem a beletörődésemet.
- Rendben. És köszönöm. Ha nem volnék efféle helyzetben, könnyedén megtisztítanám magamat. S a nappalidat – vetem oldalra a pillantásomat egy kérészéltű momentumra, mielőtt visszafordítanám rá a szemeimet, és megosztanám vele az aggodalmaimat a bizalmasa kapcsán.
Összevont szemöldökökkel hallgatom a magyarázatát, s igaz, egyrészt megértem – igyekszem megérteni – az emberi kötelékeiket, másrészt nem tudja azt, amit én. Nem most kívántam ebbe belemélyedni, mégsem tudom visszafogni a szavaimat.
- Nem érted. Ophilia a magért jött New Yorkba, és meg is szerezte azt. Ezt követően mégis egyezséget kötnek a démonokkal, hogy itt keresgélhessenek? Még ha át is kívánták ejteni őket a vadászaid, kockázatos volt beengedni ide őket. Még kockázatosabb elhallgatni előled a tényt, a puszta semmiért randalíroznak itt a pokol fattyai – jelentem ki kertelés nélkül, inkább a gyakorlati oldalát közelítve meg a figyelmeztetésemnek, elvégre én pusztán ezzel vagyok képes dolgozni. Sokat tanultam az emberekről és az érzéseikről, kapcsolataikról, de még mindég rendkívül messze leledzek onnét, hogy valóban meg is tudjam őket érteni. Valahogy mégis úgy sejtem, mindez nem lesz elég, s gondolataimnak egy mély, kiábrándult sóhajjal adok hangot.
- Csupán ígérd meg, hogy odafigyelsz. Hosszú ideig voltál távol tőlük - zárom ennyivel a mondandómat, majd némi felkészülést követően eleresztem őt. Újabb bólintással veszem tudomásul az ideiglenes szállásom tényét, bár elképzelésem sincs, hol van az a vendégszoba vagy egyáltalán a fürdője. Minden bizonnyal meg fogja mutatni, addig is viszont nem szórom bő marokkal az időt; elkezdem magamról lehámozni a ruhákat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 6:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek

@Cassael &    & DW  


- Jól van, akkor Mammonra később még visszatérünk - biccentek. Ideje továbblépni. Ha jobban lesz, akkor ráérünk kitervelni, és alaposan megszervezni. Szeretném látni azt az illúziót, mielőtt rábólintok a dologra. Alig akarom elhinni, hogy a szemem előtt fognak ezek ketten lassan ölre menni, pedig úgy tűnik ez a helyzet. - Nem hazudtolt meg, csupán az értetlenségét fejezte ki - hangom némileg erélyesebb, mint elsőre terveztem volna, de nem tudom, hogy ez a fáradtságnak, vagy tényleges dühnek fogható-e fel. Amikor hazajöttem nem voltam felkészülve erre az egészre, ami itt fogadott. Ha tudom, talán haza se jövök. Na jó mégis, mert talán képesek lettek volna egymás torkának esni.
- Akkor ez újdonság? - ragadom meg azt, mi megoldásnak látszik. Még mindig nem állt össze teljesen a kép, de úgy érzem, kezd felszállni a köd. - Szeretnék azért erről később többet hallani - zárom hát le ezt a vonalat is.
- Még Egyiptomból tartottam hazafelé, mikor a szerződés megköttetett - felelem szűkszavúan a fel nem tett kérdésre. Valóban nem tudtam róla, de lehetetlen lett volna értesíteni, hiszen eltűntem.
Natalie távoztakor közelebb lépek Cassaelhez, hogy támaszként használhasson. Némileg tanácstalan vagyok vele kapcsolatban. Azt mondta, benne van az emberi gyógymódokban, mégse vagyok benne biztos, hogy egyéb emberi dolgokat is szívesen fogadna.
- Be tudod húzni egy rövid időre a szárnyaidat? - kérdem puhatolózva, hogy már esetleg itt fennakadjunk, s ne kelljen tovább folytatnunk. - Arra gondoltam, esetleg megfürödhetnél - dobom fel végül, ha sikerült eltűntetnie a szárnyait. - Persze nem kötelező, és megértem, ha nem akarsz, azonban segítené a megtisztulásod, és a sérüléseidet is jobban szemügyre tudnám venni - magyarázom neki szépen, tagoltan ennek előnyeit. - Tiszta ruhát tudok adni a mostaniak helyett - az lesz a legkisebb probléma, sőt, a zuhanyzáshoz képest sehol sincs.
- Natalie ő… - keresem a megfelelő szavakat, mégse lelem meg - mindig ilyen volt - tekintetem a távolba réved, ahogy eszembe jut a fakarddal hadonászó kislány, aki nálánál nagyobb fiúkat is könnyedén megfutamított. - Enélkül a tűz nélkül nem lenne az, aki. És pont a parancsoló természetének köszönheti, hogy a vadászok hallgatnak rá - egy cincogó hangú asszonykára aligha fosná magát össze egy majdnem két méteres vadász, ha az ráförmed. - Ő az egyetlen, aki ilyen hangvételben beszélhet velem - kettesben egyébként sem várom el a szigorú, udvarias hangvételt, ám erre Cassael nem sokat tudhat. - Nem kell megbíznod benne, csupán az én döntésemben - jelentem ki magabiztosan. - Sokkal régebb óta ismerem, mint… - azt mondanám, hogy “mint gondolnád”, de ez eléggé megfoghatatlan még egy embernek is. Azon is gondolkozom, hogy esetleg úgy fogalmazom meg, hogy sokkal közelebb áll, hozzám, mint bárki más, ez számára minden bizonnyal ugyanolyan semmitmondó. - A múltunk összeköt minket, valamint az ellenségeink is közösek. Ő is legalább annyit áldozott a városért, mint én - teszem még hozzá egészen halkan, némi szomorúsággal a hangomban.
- A vendégszobában foglak elszállásolni - közlöm vele. Valahol megkönnyebbülés, hogy nem kell orvost kerítenem. Egyrészt, mert biztosan álmából verném fel a jó doktort, másrészt mert nem tudom, képes lenne-e bármit kezdeni egy angyallal, esetleg nem ártana-e neki akaratlanul. A további teendőket a fürdéshez igazítom, remélem ha belemegy, akkor azt még kibírja erővel.

reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 7:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 788 • Credit:

- Te pedig hidd el, Drake Wallenberg, nem azért senyvedtem a láda időtlenségében a Pestissel, hogy az első adandó alkalommal megölesd magadat vele – jelentem ki elégedetlenül, s bár nem óhajom a lelkére hatni, ám ez a legkevesebb, amit megtehet a fáradalmaimért cserébe; életben marad és elvezeti az emberiség egyik utolsó mentsvárát. De éppen annak okán, kérlelésem hatékonyságában nem különbül hiszek, hozakodok elő egy alternatívával. - Illúzióval. Angyali, vagy úgy hírlik, akad holmi köpeny is erre a világban – nem kívánok mélyebben belemerülni a tervezésbe, egyrészt, mert nem egy kockázatos akció részleteit taglalni érkeztem, másrészt a tartalék energiáim határát súrolom. Pedig még számtalan a megbeszélni valónk…
Drake bizalmasának kijelentésére megvonom a szemöldökeimet, hisz megint csak határozott bizonyossággal értekezik olyasmiről, melyben nem lehet biztos. Kevés, mit valójában tudhatnak rólunk, angyalokról, s ez így is van rendjén. Mellékes kérdés, ebben éppenséggel igaza van, nem volt eddig efféle nevű a legelsők között.
- Tán úgy gondolod, hazudok? - érem tetten a kétkedésén, iszonyúan hasonulva az emberek temperamentumához, s nem tudom eldönteni, a láda utóhatása szól-e belőlem, vagy a meggyengült lényemet érő folyamatos támadása. - Most már létezik. Pontosan ezért kell titokban maradnia, senki nem tud arról, még az angyalok között sem, hogy Ophilia felemelkedett – pillantok rájuk elkomolyodva, ugyanis nagy kockázatot vállaltam a nővérem titkának elfecsegésével. Az ellenben meglep, hogy a vadászok vezetője előtt az egykori irattáros New York-i látogatása is újdonsült információnak hat. Gyanakvó tekintettel mérem végig a Natalie nevezetűt.
- Akkor volt itt. Beszéltem vele, mikor ide tartott, míg én Egyiptomba – felelem meg a kérdést helyette. Pusztán akkor eresztem el a figyelmemtől a nőszemélyt, mikor Drake ismét kérdést intéz felém. - Megidézhetjük, amint erősödtem valamit – biccentek felé. Egyszerűbb lenne ide szólítanom őt, ám amilyen zavaros most a világ, nem venném biztosra, el is érne hozzá a hangom.
Ophiliáról hamarost tovább gördül a beszélgetésünk a démonokkal megköttetett szövetségére a városnak, és ezúttal sem vagyok képes elkendőzni az ábrázatomon a gyanakvó zavarodottságot. Attól tartok Drake távolléte több nehézséget okozott, mint feltételeztem.
- Nem tudtál róla – osztom meg vele a megfigyelésemet, hiszen ahogy a történtekről beszél, nem tűnik úgy, valóban egyet is értene vele. - Erről sem – emelem ki szándékkal a tényt, jobb lesz odafigyelnie arra, mit hallgattak még el előle. Miféle döntésekből hagyták ki őt. - Az édenkert fájáról származó alma magját keresik – állapítom meg, de többet nem fűzök hozzá a témához. Szemmel tartom a bizalmasát, ki csöndbe burkolózva réved a gondolatai közé. Meglehet, Drake bízik benne, én azonban nem, ezért az információimat ebben az esetben mélyen elhallgatom. Majd később, ha magunk leszünk, felvilágosítom a helyzetet övező különlegességekről.
Mindennek fényében azon sem lepődöm meg, a feláldozásom mellett is hithűen kiáll, bár ezzel kapcsolatban ha nem is hangosan, de egyet kell értenem vele. Katona vagyok, afféle, kinek elő sem kellene fordulnia a halandóak világában, amennyiben az élet rendje a megfelelő medrében folyna. Ez a világ, ez az élet az embereké, mi nem arra teremtettünk, hogy részt vegyünk az Úr áldásában. Legalábbis igyekszem ebbe kapaszkodni s nem arra gondolni; Atyánk eltűnésével a létezésünk módja, helyszíne tulajdonképpen lényegtelenné vált. Hogy magunkra maradtunk és a magunk igazságát kell megkeresnünk. Nem gondolok rá, máskülönben rendkívül nehéz volna hátrahagynom Drake-et.
- Mint mondtam, kutassatok a láda erejének kinyerésével kapcsolatban. Ophiliát elérem, mihelyst módomban áll – jelentem ki fáradtan, noha a szemöldökeim ismét felkeresik egymás társaságát a nő utasító hangnemére. A felépülésem kérdésköre egyértelműen nem rajta nyugodott, s mégis úgy söpri le Wallenbergre a feladatot, akárha ő, se nem a védencem volna New York vezetője. Csendben figyelem, amint szót váltanak, és nem leplezem, megkönnyebbedek, miként ketten maradunk.
- Köszönöm – hálámat és leheletnyi megrökönyödésemet sem igyekszem elkendőzni, amiért megengedi, hogy nála gyűjtsek erőt a harchoz. - Hálás vagyok neked, Drake. S ne aggódj, nem fogok elmenni, jó eséllyel napokig fel sem fogok kelni – biztosítom, majd összeszedve minden maradék erőmet, felkelek a fotelból. Ingatag lábakon állok csupán meg, ám úgy hiszem, nem a nappaliját kívánja a felépülésem helyszínéül. Bárki belépne ide, rögvest észrevenne. De nem pusztán a helyváltoztatás az egyetlen indoka a felegyenesedésemnek; a szemébe akarok nézni, hogy lássa, komolyan beszélek vele.
- Nem bízok a bizalmasodban – jelentem ki, a vállára helyezve az egyik, kevésbé mocskos tenyeremet. - Nem is fogok. Elhallgat előled dolgokat, s míg te barátként szólsz hozzá, ő a felettesedként beszél veled. Te vagy New York vezetője, s ennek így is kell maradnia. Figyelj hát oda rá – osztom meg vele a legőszintébb meglátásaimat, amelyekért meglehet, cseppet sem fog rajongani, azonban nem kívánhatja, elhallgassam azt, mi az orra előtt zajlik számára észrevétlenül.
Csak eztán vagyok hajlandó reagálni a gyógyulásom módjára.
- Nem szükséges, nem kívánom, hogy kockázatot vállalj értem. Elég lesz bekötni a vérző sebeket, hogy ne csináljak nagyobb koszt a kelleténél – biccentek felé, a válla helyett ismét a kanapé háttámlájára támaszkodva. - Hová menjek? - teszem fel a kérdést némi bizonytalansággal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 4:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek


- Talán csak meg akart téveszteni - vonom meg a vállam. Mammon úgyis hamar megtudja hol vagyok, hiszen nehéz nem a nyomomra lelni… New York tudja, hogy visszatértem, onnan pedig márcsak szerencse kell hozzá, hogy egy megfelelő vadászból kiszedje az információt pontos tartózkodási helyemről. Ha egyszer bejut a városba, biztosan megtalál, szóval abban kell megakadályoznunk. Mindenképpen a falainkon túl kell tartanunk!
- Mindent meg kell próbálnunk, amit csak lehet! És hidd el, nem azért lettem vadász, mert hosszú és boldog életet szeretnék! - noha igen, kemény vagyok, meg bátor. Az igaz, hogy mindig tisztában voltam vele, hogy egy-egy küldetés könnyen az utolsó lehet, ez benne van a pakliban. Értelmetlenül nem dobom el az életem, de gondolkodás nélkül odaadnám a városért, ehhez kétség sem férhet. - Azt hogyan? - vonom össze a szemöldököm, úgy szegezem tekintetem a férfire. Talán van erre valami angyali hókuszpókusz? Az azonban nem lep meg, hogy a “kiadatást” ingoványos útnak találja, Lucifernek minden bizonnyal többet ér a Lovasa, mint egy békeszerződés az emberekkel.
- Nem tudja meg tőlünk más - bólintok rá Natalie nevében is Cassael kérésére. Ugyan ő maga nem tette meg, de tudom, hogy bízhatok benne, s miután a nevében megígértem, tiszteletben tartja majd a titkot. - De miért nem tudhatja meg más? - teszem fel a kézenfekvő kérdést, amely talán helyére mozgathatja fejemben a kirakós darabjait. - Amíg nem tartózkodtam itt? - fordulok Natalie felé. Mondjuk az se lepne meg, ha olyankor látogatott volna meg minket, mikor teljesen a munkába voltam temetkezve, vagy éppen gondolkodni nem tudtam a fáradtságtól. - Esetleg megidézhetnénk Ophiliát - pillantok óvatosan Cassaelre, hogy mit gondol az ötletről. Egyértelműen kelleni fog a segítsége, hiszen fogalmam sincs, hogyan írják énoki krikszkrakszokkal az arknő nevét, s az is felmerül bennem, hogy nem valami udvarias dolog csakúgy magunkhoz rendelnünk egy arkot, pláne ha a segítségét kérjük valami nagyobb szabású dologban. A hírek elkeserítőnek is mondhatók akár, hiszen ki állhat ellen a Sötétség befolyásának, ha még egy ark se volt képes rá? Nagyot sóhajtok, mikor a démonokkal való egyezséget firtatja.
- Hivatalosan békét kötöttünk New Orleans démonaival - elhúzott szám jól mutatja, mit is gondolok erről valójában. - Valami almamagot keresnek, ami jó Amara ellen, és ebben segítünk nekik - itt újra Nataliera pillantok, hiszen erről ő többet tud, mégse szólal meg. Ahogy vonásait figyelem más is megfogalmazódik bennem. Talán nem is figyel? Minden esetre nem teszem szóvá, inkább visszatérek a témához. - Ezért cserébe elvileg bejelentkeznek a démonok a városkapukban, és nem csinálnak zűrt. Az egyezmény csooooooodálatosan működik - hagomban aligha lehetne ennél is több gúny. - Erősen modernizálásra szorul - szusszanok még egyet.
Natalie indulata nem lep meg. Emlékeztetnem kellene talán Dylanra? Kérészéletű csupán eme gondolatom. Ő is fáradt, én is fáradt vagyok. De a felelet hiánya megenged bizonyos következtetést. Nem fogom hagyni, hogy Cassaelt csakúgy elnyelje a láda! Ne csak a város polgáraira nézve legyen biztonságos a felhasználása, hanem rá is! Ebből nem akarok engedni.
- Ez kellemetlen - tényleg semmit sem hagy maga után az örvény? Ezt még elképzelni se tudom. - De legalább nem lesznek fertőzöttek - ez végülis pozitívum. - Értem. Sietnünk kell, de van még remény - a megfogalmazás enyhén szentimentális, de ezekszerint engedélyezhet magának némi pihenést. Elit vadásznőm távozni készül, így egy pillanatra háttérbe szorítom Cassaelt.
- Natalie - félrehúzom a nőt, mielőtt indulna. Ugyan a terv az lenne, hogy Cassael ne hallja és bizalmas legyen a dolog, azonban éles érzékei minden bizonnyal esélytelenné teszik eme próbálkozásom. - Kérlek, véss magadra egy megszállás elleni rúnát! - Tekintetem az övébe mélyesztem. Határozottságot sugall, mégha hangom kérlelő is. Szeretném minél nagyobb biztonságba tudni, s ennek egyik fontos része ez. Neki is jobb, ha biztonságban van az elméje. Remélem legalább megfontolja. A mondandóm végeztével visszamegyek az angyalhoz, hacsak a nő meg nem akaszt valamivel.
- Itt, nálam pihenhetsz. Érezd magad otthon! - ajkamra leheletnyi mosoly vetül. - De kérlek, ne nagyon hagyd el ezt a helyet, amíg nem vagyok itt - megvárom, hogy Natalie távozzon, csak aztán folytatom. - A városon belül is akadnak olyanok, akik nem szimpatizálnak velem, s emlékezhetnek rád. - az hiányzik márcsak, hogy az álnok Payne kígyó valamilyen módon hírt kapjon arról, hogy Cassael itt van. Előbb minimum gyógyuljon fel. Jópár döbbent pillantást kap, mire megemésztem, hogy mégis elfogadja az “emberi” gyógymódokat. Tétován pillantok rajta végig. - Nem hiszem, hogy rajtad egy orvos segíthetne - de ha szeretnéd előkerítek egy megbízhatóbbat -, kenőcsöket és gézt tudok adni - ha elfogadja az utóbbi lehetőséget, akkor kibányászok minden gyógyító hatású kencét a szekrényeim mélyéről, hogy elláthassam.

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 2:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 488 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Szemöldököm ráncolom csak. Nem tudja, hogy hol van Drake? De hát ha engem megtalált, őt is könnyedén le tudta volna nyomoozni. Járt a lakásomba, úgy mászott a fejembe, hogy nekem az fel sem tűnt. Fogaim szorítom össze, de nem szólok semmit. Csendben maradok. Ami azt illeti igen sokáig. Hallgatom a két felet és csendben emésztem a hallottakat. Nem így készültem mára, nem ilyen hírekkel és ez egyszerre most kezd túl sok lenni.
Az arkangyal kifejezés, vagy legalább a nevének elhangzása értetlen ráncokat hív homlokomra. Fejből tudjuk az összes ark nevét, ezekkel kelünk és fekszünk, ahogy a démonokéval is. Legalább is a taníttatásunk idején.
- Nincs ilyen nevű a hetek között. De a neve ismerős. Járt már a városba – felelem. Mintha mesélték volna a vadászok, a bázison. Nem tudom, hogy hol voltam és mit csináltam, Alex alakja sejlik fel lelki szemeim előtt. De nem, nem ő volt az ark, aki itt volt, hanem a halál angyala.
Azonban, amit az angyal mond. A segítség. Akaratlan húzom ki magam, szemeim mohón csillannak meg. Egy térkép a természetfelettiekkel. Ajkaim nyalom meg alig láthatóan, elmémbe pedig már rég máshol járok, mint ők. Legfőképp a kivitelezésnél.
Ezért sem lehet, hogy nem hallom meg a beszélgetés további részét, legalább is, ami a démonokat illeti, mert biztos, hogy felhorkannék. Hanem, amikor drága főnököm kikell magából, az már jobban magára vonja a figyelmem. Vállaim rázódnak össze, miközben a jelenbe rázódok vissza.
Szemöldököm ezúttal rosszallástól terhesen vonom össze, kezeimet pedig a mellkasom előtt kulcsolom össze.
- Ha választani kell egy angyal és a város lakói között, soha nem a természetfelettit választjuk – felelem hűvösen. A város polgára? Mióta? Miért? Fogaim szorítom össze, a kellemetlen érzés újra visszaköltözik mellkasomba. Mégis mit képzelsz magadról Drake? Te vagy a város vezetője, de odadobnál mindannyiunkat egy nyamvadt tollasért?
Körmeim a tenyerembe várnak, érzem miként feszül meg az összes izmom. A keserűség, mely akkor járt át, amikor hazatért, most újra magával ránt. Hányni támadna kedvem, de újra csak miatta. És az egész helyzet miatt.
Nagyot nyelek, újra csak elfojtom a feltörni kívánt érzéseimet.
- Mit tehetünk, addig, amíg pihensz? Mikor érhető el ez az úgynevezett angyal? -  fordulok az agyonvert angyal felé, ki felé a unszimpátiám egyre nagyobb. Nem ő tehet róla. Jó, létezése, hovavalósága igen, de ahogy kimosta Drake agyát, vagy fogalmam sincs, hogy miként nevezzem. A keserű békát azonban lenyelem. A város érdekébe.
Mert ennek kell a legfontosabbnak lennie.
- Wallenberg elmondja, hol tudsz pihenni. Én elkezdem összeszedni az elérhető információkat – engedem le a kezem, és ha nincs más, ha nem tartanak fel, akkor könnyed léptekkel közelítem meg a hátizsákom és a kabátom kettősét. Mindkettőt egyszerűen veszem fel.
Anélkül, hogy elköszönném, vagy ellátnám az angyalt – lássa el a rossebb – hagyom őket magukra. Szó nélkül. Láthatóan úgyis tökéletesen megtalálták egymást. Tagadhatatlan miként forr az epém az egész helyzet miatt, dühöm egyre nagyobb, és nem lenne a legjobb, ha itt tölteném ki. Eszem ágába sincs az orrukra kötni a tényt, mennyire fel tudtak húzni…

:hearts::
 
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 02, 2020 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 737 • Credit:

- Onnét, hogy tudni akarta – pillantok fel Drake-re, leképezvén az ábrázatán keringő értetlenséget, bár jobban megfontolva az sem kizárt, pusztán az árulásomat kívánta ekképpen megalapozni a szurokszemű, és valójában jól tudja, merre van Wallenberg. Persze azt sem tartom elképzelhetetlennek, mindennemű baklövését követően kevesek, akik az igazát szolgálják. Jobb lesz ezt minél hamarabb kideríteni.
Gondolataim közül a város vezetőjének ötlete ránt fel, s nem azért, mert olyannyira elmésnek, briliánsnak tartanám. Összevont szemöldökökkel méregetem, igaz, leginkább az erőmet gyűjtöm, hogy képes legyek haragra gerjedni. Hogy lássa, engem sem éltet az önfeláldozása.
- Úgy hiszed, nem találna módot? S máskülönben, nem lehetünk biztosak abban, mihelyst visszáll a rend, életben is maradnak azok, akik idő közben megkerülték a halált – morranok rá elégedetlenül, mielőtt oldalra vetve a tekintetemet, egy momentum erejéig eltöprengenék. Nem lelem kedvtelésemet a tényben, egy bizonyos fokig igaza van. - Talán van lehetőség arra, hogy téged lásson de ne te legyél ott – bököm ki csöndesen, mielőtt folytatná a további lehetőségek mérlegelését Mammonnal kapcsolatban. Lucifer együttműködésére pusztán a fejemet rázom – ismét megbánva kapkodó tettemet – legyen szó bármilyen egyezményről is. - Nem bíznék benne. Legalábbis nem erre tenném fel minden… kockámat. Kártyámat – javítom ki magamat, mihelyst beugrik a megfelelő kifejezés, nem mintha a társalgásunk szempontjából nem lenne lényegtelen. Nagyon is az, apró, kósza porszem főként amellett, hogy Ophilia bizalmát minden törekvésem dacára elárulom.
- Kérlek, ezt kezeljétek bizalmas információként. Ha mást nem, taktikai előnyként sokakkal szemben – nézek elébb Natalie-ra, majd ismét Drake-re. - A semleges arkokról nem tudok sokat, rég nem láttam egyet sem. Ramiél, ő a Sötétség martalékává lett, őt szolgálja. Dolgozunk a felszabadításán, azonban a többiekről nem hallottam hírt – a kényszer a nyakamba ékelődik, újfent megcsóváljam a fejemet, de ezúttal körültekintően elnyomom magamban a kívánalmat. Sőt... kis híján mosolyra görbül a szám, látván Drake felhőtlen lelkesedését, mely ugyan nem tart tovább néhány másodpercnél, ám éppen elég, hogy tudjam, helyesen cselekedtem a megmentésével. Talán még sosem láttam ilyennek. Bólintok hát, jelezve, Ophilia vélhetően meggyőzhető lesz két pecsétről is.
- Nem tudom megmondani, azonban őket ismerve kötve hinném – térek vissza a komolyabb hangvételű témához, és ezúttal nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Mégis milyen szövetségről, egyezségről beszélsz, Drake? - kíváncsiskodok, ráncolva a homlokomat, mert minél tovább tanakodok ezen, annál furcsább következtetésekre jutok, s valahogy egyik sem nyeri el a tetszésemet.
Nos, az elégedetlenek táborát már ketten gyarapítjuk, hiszen ő sem repes a kockázatvállalásomért. Értem őt, senki nem kívánná magának osztályrészül a bűntudatot, mégis megdöbbent a heves tiltakozása. Hovatovább a kijelentése, ha nem is egészében, ám valamely mértékben a városa tagjának tekint.
Tudom, hadakoznom kellene, ellenezni a gyönge halandó érzéseit, de lám, engem is elragad holmi különös érzékenység. Bizonyosan a sérüléseim tehetnek róla, és nem a tény, hasonlót fogalmazott meg abban az álomban is. A gondolat, hogy voltaképpen megbocsájtott, hogy nem kíván a falán felnégyelve viszont látni, amiért nem voltam képes megölni Mammont, amiért felrúgtam az egyességünket, s amiért a kiszabadításomat követően gyávaként menekültem el... Nagyot nyelek, és tudom, a vágyakozást aziránt, ami sohasem lehet az enyém, képtelen vagyok elkendőzni az ábrázatomon. Éppúgy az óhajt aziránt, a saját módjukon mutassam ki a hálámat, és megöleljem. Egyetlen kósza gondolat nélkül megtenném, amennyiben szánalomra méltó állapotom nem láncolna a foteléhez.
- Mindent megteszek annak érdekében, hogy ne történjen meg – nyögöm ki csöndesen, oldalra vetve a pillantásomat, majd egy mélyet sóhajtva. Felszabadító a röpke lehetőség arra, míg ketten beszélnek, összeszedjem magamat, így hát kizárólag akkor szólalok meg ismét, mikor újabb kérdést szegez nekem Drake.
- Feltételezem megsemmisülnek. Lélek vagy anélkül, de az az örvény a puszta semmit hagyja maga után – felelem, egy hosszabbra nyúló pislogással hátradöntve a fejemet a háttámlának. Fogy az erőm, az ellátatlan sérüléseim pedig nem segítenek sokat a helyzetemen. Talán igaza van Wallenbergnek, és ezúttal a saját gyógymódjukra kellene támaszkodnom.
- Abban sem vagyok biztos, hogy erre tart, csupán a közelben bukkant fel. Tán több hetünk, hónapunk is akad, tán egyetlen napunk sem, nem tudhatom – válaszolom meg a kérdését őszintén, elvégre nincsen értelme szépíteni a valóságot. Ahogyan a sajátomat sem. Elébb felemelem rá a szemeimet, aztán végignézek magamon, noha bölcsebbé nem válok.
- Még sosem kerültem ilyen helyzetbe – vallom be töredelmesen, meglehet, kissé zavartan is egyben. - Ha valahol meghúzhatom magamat, az segítene. És talán… - összevont szemöldökökkel pislogok oldalra, immáron sokadjára. - talán a ti emberi gyógymódjaitok is hasznomra lehetnek – ezt már egészen halkan teszem hozzá. Nem vagyok hozzászokva a gondolathoz, a saját erőforrásaimat túlnője valami, ám úgy vélem, másik angyal nincs a közelben, aki helyrehozhatna, ezért marad a halandók módszere a korábbi ellenkezésem dacára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 1:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek


- Persze, hogy így tesz, nincs benne elég bátorság, hogy szembe nézzen velem! - sajnálatos módon azonban csak a düh beszél belőlem. Biztosra veszem, hogy kettőnk közül nekem esne nehezemre belenézni abba az éjfekete szempárba. Meg tudtam érteni, mit is érezhet Natalie, néha még most is izzadva, s ordítva ébredek, máskor pedig szinte hallom Mammon szavait az elmémben, mintha nem sikerült volna kiüldözni őt onnan. - Miből gondolod, hogy nem tudja, hol vagyok? - pillantok kicsit értetlenül Cassaelre. Minden bizonnyal terjed már a híre, hogy visszatértem New Yorkba. Nem valami kellemes belegondolni, de biztos, hogy akadnak a város falain belül démonok, akik jelentenek neki. Még az az átkozott egyezség is neki kedvez! - Nincsenek illúzióim. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes megpróbálni csapdába csalni velem. Most úgyse halhatok meg, legalább ennyi haszna van Amarának - megeshet, hogy a Sötétség úrnője a legnagyobb ellenfelünk, azonban érdemes megragadni, ha valami hasznossal is szolgál. - Viszont azt nehéz lesz kitalálni, hol fog lecsapni következőnek. Ehhez hatalmas a város és rengeteg lakója van - egy pillanatra elgondolkozom. - És mond csak… ha megsérti az egyezményt, úgy Lucifer nem adná át? - kötve hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne, de a remény hal meg utoljára. Várakozóan és némileg reménykedve pillantok Cassaelre a válaszért.
- Arkangyal? - szemeim hatalmasra tágulnak a döbbenettől. - Dehát...? - hirtelenjében fogalmam sincs. Valahol jóérzéssel tölt el, hogy van egy arkangyal erejű támogatónk, mégse értem, hogy maradhatott ez ilyen hosszan titokban. 8 arkangyalról tudtunk, de a 9.-et titokban tartották? - A semleges arkokkal mi a helyzet? - pillantok rá. Gabriel ellenség, Michael barátféle, Ophilia szintén, Raguel halott, Lucifer meg a Pokol Ura, de mi a helyzet a maradékkal? Raphaellel, Uriellel, Sariellel, Ramiéllel? - Ez remek hír! - értem ezt a hatalmas tudásra. Igen, határozottan új rúnákra fáj a fogam. Végig hallgatom, amit Cassael mond, mégse tudom megállni, hogy ne fűzzem hozzá a magam részét. - Azért a későbbiekben azt a természetfelettis pecsétet is szívesen látnám - tudom, olyan vagyok most, mint egy gyermek, akinek a felnőtt a kisujját nyújtja, ő meg már harapná le az egész kezét, azonban a városban illegálisan tartózkodó természetfeletti kimondottan aggaszt. S Mammonnak is nehezebb a közelembe férkőznie, ha nyomon tudjuk követni a természetfeletti mozgását. Sőt, fantasztikus csapda lenne belőle… Igen, valahogy mindig ide lyukadok ki, szeretném megrövidíteni Mammon szabadságát és életét, ez az egyik dolog, ami végtelenül boldoggá tenne.
- Ez a többi démonra is igaz? Mert itt van a szövetségünk Luciferrel, de ki tudja, mik a démonjai céljai - egyáltalán nem venném biztosra, hogy az összes démona úgy gondolkozik, hogy Amara mellett nem tud eléggé kedve szerint pusztítani, mivel az a nő elveszi a rivaldafényt… Na tessék, látszik, hogy Mammon mennyit volt a fejembe, mi ez a gondolkodás?
- Én viszont nem engedem! Szükségünk van rád, és félig már New York polgára vagy, nem hagyhatom, hogy elnyeljen! - szép, szép ez a heveskedés, csakhogy szokás szerint fogalmam sincs, hogyan oldhatnám meg helyette a problémát.
- Igaza lehet Cassaelnek az evakuálással kapcsolatban - pillantok csalódottan Nataliera. - Nem vagyunk elég gyorsak, vannak öregek, fiatalok, akikkel nem lehet még úgysem haladni… - zavartan húzom össze egy pillanatra a szemem, majd Cassaelre vetem a tekintetem. - Mi lett azokkal, akiknek volt lelke és az örvény elnyelte őket? - elvégre se a Pokol, se a Menny nem nyílt meg a legjobb tudomásom szerint.
-Mennyi idő amíg ideér? Nem hiszem, hogy lenne időd kutatni... - látszik rajta, hogy már a végét járja. - Tudunk valahogy segíteni a felépülésedben? - valamikor a beszélgetés hevében talpra ugrottam, s most zavartan állok egyik lábamról a másikban. Cassael számtalan alkalommal segített már rajtam, s jó lenne, a végre egyszer meg tudnám hálálni neki.

reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 731 • Credit:

Drake bizalmasának feleletére megvillan a tekintetem, ugyanis pontosan azt engedte világnak, melyről én az imént mélyen s úgy hiszem, bölcsen hallgattam. Mégsem okolhatom, elvégre a kíváncsiskodásom, az minden volt, csupán bölcs nem. Mit hittem, volna abban a démonban elég fantázia az egyszerű megvesztegetésen túlmutatni? Ugyanazt a dalt fújja mindannyiunknak, remélvén, valamelyikünk között megtalálja azt az elkeseredett láncszemet, amelyik kínkeserves zokogásban fog Wallenberg térdei elé omlani. Bosszúsan rázom meg sajgó tollaimat.
- Persze, hogy nem őt, hiszen képtelen volna rá. Fogalma sincs, hol vagy épp, Drake – jelentem ki a feszengésem dacára higgadt ábrázattal, révén, mindent összevetve ez egy jó hír. - Azonban egyiktek se vesse bele magát az illúzióba, hogy amint Drake feladná magát, ő majd elégedetten továbbállna. Így is, úgyis bosszút fog kíván állni méghozzá az egész világon; embereken s angyalokon egyaránt – tudatom velük, mielőtt a város vezetője önfeláldozó hajlamainak engedelmeskedve, ugrana is Mammon karjai közé, ha más nem, pengét állítani a szívébe, mely koránt sem lenne egyszerű. Megnyugtat a tény, hogy ábrázatáról ugyanezen következtetés süt le; sokszor láttam már rajta ahhoz, hogy felismerjem, mikor kíván erősnek mutatkozni mások érdekében.
- Nem tudok róla, hogy San Franciscot elérte volna – felelek, pihenés gyanánt az örvény hatásait illető megütközését és az angyalokat érintő gúnyosságát figyelmen kívül hagyva. Az Ophiliát célzó kérdésére azonban halovány mosolyra görbülnek a szám sarkai, noha a kérészéltű jó kedv el is hal, mihelyst rádöbbenek, a válaszom közel sem olyan egyszerű. Megbízhatok Drake bizalmasában, s egyáltalában az emberekben, vagy hagyjam eltitkolva az egykori irattáros leghőbb titkát? Valóban most volna ideje számot vetni a lojalitásról, arról, kihez húz az emberek szíve és kihez az angyaloké?
Elébb Natalie-ra, majd Wallenbergre emelem a szemeimet, ám rá kell jönnöm, képtelen lennék hazudni neki  ebben, elhallgatni előle a remény sugarát. Ha tőle elvenném, miként adhatná tovább az embereinek?
- Ophilia egy arkangyal – jelentem ki hithű meggyőződéssel, bár kimondásra még sosem került a józan észnek ellentmondó változás, mi a halálát kísérte. Remélem, megbocsájtasz nekem Ophilia, amiért az engedélyed nélkül elárultalak. - A Mennyek irattárosaként is ismeretes volt, tudása hatalmas. S az ígéret... – tekintek vissza a vadásznőre. - Akkoriban egy pecsétet ígért a város köré, mely egy térképpel állna kapcsolatban. Ekként megmutatná, pontosan hány természetfeletti tartózkodik a körön belül és hol. Noha azóta sürgetőbb ügyek kerültek a természetfeletti elé, bizton veszem, egyéb módon is hajlandóságát fejezné ki a segítségre – nem szívesen beszélek nővérem nevében, viszont ismerem őt. Nem fordítana hátat, nem azután, hogy nehezen visszakapott szívét savként mardossák a Sötétség hatása alatt elkövetett bűnei. S egyébiránt sem volt soha híres arról, hogy ne állna az emberek szolgálatában. Mégis, a ládával kapcsolatos dolgokba nem vonnám őt be. Nem úgy, tudván a szelence veszélyeiről… Ophilia nem egy egyszerű, feláldozható gyalog ezen a képzelt s rendkívül kusza sakktáblán.
- A Háború Lovasa ne aggasszon, Drake. Én sem bízok egyetlen szurokszeműben sem, de míg Amara ellen küzdünk, hihetsz benne, hogy a mi oldalunkon áll – osztom meg velük a mellékes információt. - S csakugyan, nagy erő kell, ezért van szükségem több angyalra is ahhoz, hogy megvalósítsuk ezt a tervet – teszem hozzá, noha igaza van Wallenbergnek… Olyasmivel játszom, amire nincsen teljes rálátásunk, egy hiba pedig katasztrofális következményekkel járna. Nem vagyok ember s ő sem angyal, mégis furcsa mód képesek vagyunk átlátni egymás sületlenségén.
Mély, köhögésbe torkolló sóhaj hagyja el a mellkasomat.
- Az, hogy engem elnyel, vállalom. Ismét – jelentem ki kisvártatva, szemeimet a törmelékekkel meghintett padlón fixírozva. Hiába lennék kész erre, a lényemen a hideg futkos végig annak a világnak a gondolatára, a tudatra, hogy egy újabb ottani látogatásból többé nem térnék vissza. Fizikálisan meglehet, egyéb módon viszont… - De való igaz, akad veszélye, bárki mást is elnyelhet. Drake-et ettől egy pecsét révén védtem meg legutóbb. Talán Ophilia inkább ennek a létrehozásában segíthetne a város körött – bólintok egy aprót, mihelyst kezd körvonalazódni egy konkrét terv a tudatomban. - Az evakuálás magában rejtené a veszélyét annak, ami pajzs és egyéb védelem nélkül a városban is leselkedne a lakókra. Nincs sok értelme – csóválom meg a fejemet, bár a rá következő váratlan szédülés hatására megfogadom, hogy jó ideig nem fogom ismét megingatni.
- Fogalmam sincs, miként lehetne kinyerni az erejét – válaszolom a nő újabb, kimerítő kérdésére. - Ha ezt az utat kívánjátok, a legtöbb, mit segíthettek, hogy kutattok a módok után. Mihelyst képessé válok, én is csatlakozok. Viszont Drake… - fordítom a fejemet az említett irányába. - Nem hiszem, hogy sokáig bírom még szóval – tudatom vele a tényt, sokkal többet most ne próbáljanak meg kiszipolyozni belőlem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2