Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Wallenberg-lak •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 7:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 788 • Credit:

- Te pedig hidd el, Drake Wallenberg, nem azért senyvedtem a láda időtlenségében a Pestissel, hogy az első adandó alkalommal megölesd magadat vele – jelentem ki elégedetlenül, s bár nem óhajom a lelkére hatni, ám ez a legkevesebb, amit megtehet a fáradalmaimért cserébe; életben marad és elvezeti az emberiség egyik utolsó mentsvárát. De éppen annak okán, kérlelésem hatékonyságában nem különbül hiszek, hozakodok elő egy alternatívával. - Illúzióval. Angyali, vagy úgy hírlik, akad holmi köpeny is erre a világban – nem kívánok mélyebben belemerülni a tervezésbe, egyrészt, mert nem egy kockázatos akció részleteit taglalni érkeztem, másrészt a tartalék energiáim határát súrolom. Pedig még számtalan a megbeszélni valónk…
Drake bizalmasának kijelentésére megvonom a szemöldökeimet, hisz megint csak határozott bizonyossággal értekezik olyasmiről, melyben nem lehet biztos. Kevés, mit valójában tudhatnak rólunk, angyalokról, s ez így is van rendjén. Mellékes kérdés, ebben éppenséggel igaza van, nem volt eddig efféle nevű a legelsők között.
- Tán úgy gondolod, hazudok? - érem tetten a kétkedésén, iszonyúan hasonulva az emberek temperamentumához, s nem tudom eldönteni, a láda utóhatása szól-e belőlem, vagy a meggyengült lényemet érő folyamatos támadása. - Most már létezik. Pontosan ezért kell titokban maradnia, senki nem tud arról, még az angyalok között sem, hogy Ophilia felemelkedett – pillantok rájuk elkomolyodva, ugyanis nagy kockázatot vállaltam a nővérem titkának elfecsegésével. Az ellenben meglep, hogy a vadászok vezetője előtt az egykori irattáros New York-i látogatása is újdonsült információnak hat. Gyanakvó tekintettel mérem végig a Natalie nevezetűt.
- Akkor volt itt. Beszéltem vele, mikor ide tartott, míg én Egyiptomba – felelem meg a kérdést helyette. Pusztán akkor eresztem el a figyelmemtől a nőszemélyt, mikor Drake ismét kérdést intéz felém. - Megidézhetjük, amint erősödtem valamit – biccentek felé. Egyszerűbb lenne ide szólítanom őt, ám amilyen zavaros most a világ, nem venném biztosra, el is érne hozzá a hangom.
Ophiliáról hamarost tovább gördül a beszélgetésünk a démonokkal megköttetett szövetségére a városnak, és ezúttal sem vagyok képes elkendőzni az ábrázatomon a gyanakvó zavarodottságot. Attól tartok Drake távolléte több nehézséget okozott, mint feltételeztem.
- Nem tudtál róla – osztom meg vele a megfigyelésemet, hiszen ahogy a történtekről beszél, nem tűnik úgy, valóban egyet is értene vele. - Erről sem – emelem ki szándékkal a tényt, jobb lesz odafigyelnie arra, mit hallgattak még el előle. Miféle döntésekből hagyták ki őt. - Az édenkert fájáról származó alma magját keresik – állapítom meg, de többet nem fűzök hozzá a témához. Szemmel tartom a bizalmasát, ki csöndbe burkolózva réved a gondolatai közé. Meglehet, Drake bízik benne, én azonban nem, ezért az információimat ebben az esetben mélyen elhallgatom. Majd később, ha magunk leszünk, felvilágosítom a helyzetet övező különlegességekről.
Mindennek fényében azon sem lepődöm meg, a feláldozásom mellett is hithűen kiáll, bár ezzel kapcsolatban ha nem is hangosan, de egyet kell értenem vele. Katona vagyok, afféle, kinek elő sem kellene fordulnia a halandóak világában, amennyiben az élet rendje a megfelelő medrében folyna. Ez a világ, ez az élet az embereké, mi nem arra teremtettünk, hogy részt vegyünk az Úr áldásában. Legalábbis igyekszem ebbe kapaszkodni s nem arra gondolni; Atyánk eltűnésével a létezésünk módja, helyszíne tulajdonképpen lényegtelenné vált. Hogy magunkra maradtunk és a magunk igazságát kell megkeresnünk. Nem gondolok rá, máskülönben rendkívül nehéz volna hátrahagynom Drake-et.
- Mint mondtam, kutassatok a láda erejének kinyerésével kapcsolatban. Ophiliát elérem, mihelyst módomban áll – jelentem ki fáradtan, noha a szemöldökeim ismét felkeresik egymás társaságát a nő utasító hangnemére. A felépülésem kérdésköre egyértelműen nem rajta nyugodott, s mégis úgy söpri le Wallenbergre a feladatot, akárha ő, se nem a védencem volna New York vezetője. Csendben figyelem, amint szót váltanak, és nem leplezem, megkönnyebbedek, miként ketten maradunk.
- Köszönöm – hálámat és leheletnyi megrökönyödésemet sem igyekszem elkendőzni, amiért megengedi, hogy nála gyűjtsek erőt a harchoz. - Hálás vagyok neked, Drake. S ne aggódj, nem fogok elmenni, jó eséllyel napokig fel sem fogok kelni – biztosítom, majd összeszedve minden maradék erőmet, felkelek a fotelból. Ingatag lábakon állok csupán meg, ám úgy hiszem, nem a nappaliját kívánja a felépülésem helyszínéül. Bárki belépne ide, rögvest észrevenne. De nem pusztán a helyváltoztatás az egyetlen indoka a felegyenesedésemnek; a szemébe akarok nézni, hogy lássa, komolyan beszélek vele.
- Nem bízok a bizalmasodban – jelentem ki, a vállára helyezve az egyik, kevésbé mocskos tenyeremet. - Nem is fogok. Elhallgat előled dolgokat, s míg te barátként szólsz hozzá, ő a felettesedként beszél veled. Te vagy New York vezetője, s ennek így is kell maradnia. Figyelj hát oda rá – osztom meg vele a legőszintébb meglátásaimat, amelyekért meglehet, cseppet sem fog rajongani, azonban nem kívánhatja, elhallgassam azt, mi az orra előtt zajlik számára észrevétlenül.
Csak eztán vagyok hajlandó reagálni a gyógyulásom módjára.
- Nem szükséges, nem kívánom, hogy kockázatot vállalj értem. Elég lesz bekötni a vérző sebeket, hogy ne csináljak nagyobb koszt a kelleténél – biccentek felé, a válla helyett ismét a kanapé háttámlájára támaszkodva. - Hová menjek? - teszem fel a kérdést némi bizonytalansággal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 4:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek


- Talán csak meg akart téveszteni - vonom meg a vállam. Mammon úgyis hamar megtudja hol vagyok, hiszen nehéz nem a nyomomra lelni… New York tudja, hogy visszatértem, onnan pedig márcsak szerencse kell hozzá, hogy egy megfelelő vadászból kiszedje az információt pontos tartózkodási helyemről. Ha egyszer bejut a városba, biztosan megtalál, szóval abban kell megakadályoznunk. Mindenképpen a falainkon túl kell tartanunk!
- Mindent meg kell próbálnunk, amit csak lehet! És hidd el, nem azért lettem vadász, mert hosszú és boldog életet szeretnék! - noha igen, kemény vagyok, meg bátor. Az igaz, hogy mindig tisztában voltam vele, hogy egy-egy küldetés könnyen az utolsó lehet, ez benne van a pakliban. Értelmetlenül nem dobom el az életem, de gondolkodás nélkül odaadnám a városért, ehhez kétség sem férhet. - Azt hogyan? - vonom össze a szemöldököm, úgy szegezem tekintetem a férfire. Talán van erre valami angyali hókuszpókusz? Az azonban nem lep meg, hogy a “kiadatást” ingoványos útnak találja, Lucifernek minden bizonnyal többet ér a Lovasa, mint egy békeszerződés az emberekkel.
- Nem tudja meg tőlünk más - bólintok rá Natalie nevében is Cassael kérésére. Ugyan ő maga nem tette meg, de tudom, hogy bízhatok benne, s miután a nevében megígértem, tiszteletben tartja majd a titkot. - De miért nem tudhatja meg más? - teszem fel a kézenfekvő kérdést, amely talán helyére mozgathatja fejemben a kirakós darabjait. - Amíg nem tartózkodtam itt? - fordulok Natalie felé. Mondjuk az se lepne meg, ha olyankor látogatott volna meg minket, mikor teljesen a munkába voltam temetkezve, vagy éppen gondolkodni nem tudtam a fáradtságtól. - Esetleg megidézhetnénk Ophiliát - pillantok óvatosan Cassaelre, hogy mit gondol az ötletről. Egyértelműen kelleni fog a segítsége, hiszen fogalmam sincs, hogyan írják énoki krikszkrakszokkal az arknő nevét, s az is felmerül bennem, hogy nem valami udvarias dolog csakúgy magunkhoz rendelnünk egy arkot, pláne ha a segítségét kérjük valami nagyobb szabású dologban. A hírek elkeserítőnek is mondhatók akár, hiszen ki állhat ellen a Sötétség befolyásának, ha még egy ark se volt képes rá? Nagyot sóhajtok, mikor a démonokkal való egyezséget firtatja.
- Hivatalosan békét kötöttünk New Orleans démonaival - elhúzott szám jól mutatja, mit is gondolok erről valójában. - Valami almamagot keresnek, ami jó Amara ellen, és ebben segítünk nekik - itt újra Nataliera pillantok, hiszen erről ő többet tud, mégse szólal meg. Ahogy vonásait figyelem más is megfogalmazódik bennem. Talán nem is figyel? Minden esetre nem teszem szóvá, inkább visszatérek a témához. - Ezért cserébe elvileg bejelentkeznek a démonok a városkapukban, és nem csinálnak zűrt. Az egyezmény csooooooodálatosan működik - hagomban aligha lehetne ennél is több gúny. - Erősen modernizálásra szorul - szusszanok még egyet.
Natalie indulata nem lep meg. Emlékeztetnem kellene talán Dylanra? Kérészéletű csupán eme gondolatom. Ő is fáradt, én is fáradt vagyok. De a felelet hiánya megenged bizonyos következtetést. Nem fogom hagyni, hogy Cassaelt csakúgy elnyelje a láda! Ne csak a város polgáraira nézve legyen biztonságos a felhasználása, hanem rá is! Ebből nem akarok engedni.
- Ez kellemetlen - tényleg semmit sem hagy maga után az örvény? Ezt még elképzelni se tudom. - De legalább nem lesznek fertőzöttek - ez végülis pozitívum. - Értem. Sietnünk kell, de van még remény - a megfogalmazás enyhén szentimentális, de ezekszerint engedélyezhet magának némi pihenést. Elit vadásznőm távozni készül, így egy pillanatra háttérbe szorítom Cassaelt.
- Natalie - félrehúzom a nőt, mielőtt indulna. Ugyan a terv az lenne, hogy Cassael ne hallja és bizalmas legyen a dolog, azonban éles érzékei minden bizonnyal esélytelenné teszik eme próbálkozásom. - Kérlek, véss magadra egy megszállás elleni rúnát! - Tekintetem az övébe mélyesztem. Határozottságot sugall, mégha hangom kérlelő is. Szeretném minél nagyobb biztonságba tudni, s ennek egyik fontos része ez. Neki is jobb, ha biztonságban van az elméje. Remélem legalább megfontolja. A mondandóm végeztével visszamegyek az angyalhoz, hacsak a nő meg nem akaszt valamivel.
- Itt, nálam pihenhetsz. Érezd magad otthon! - ajkamra leheletnyi mosoly vetül. - De kérlek, ne nagyon hagyd el ezt a helyet, amíg nem vagyok itt - megvárom, hogy Natalie távozzon, csak aztán folytatom. - A városon belül is akadnak olyanok, akik nem szimpatizálnak velem, s emlékezhetnek rád. - az hiányzik márcsak, hogy az álnok Payne kígyó valamilyen módon hírt kapjon arról, hogy Cassael itt van. Előbb minimum gyógyuljon fel. Jópár döbbent pillantást kap, mire megemésztem, hogy mégis elfogadja az “emberi” gyógymódokat. Tétován pillantok rajta végig. - Nem hiszem, hogy rajtad egy orvos segíthetne - de ha szeretnéd előkerítek egy megbízhatóbbat -, kenőcsöket és gézt tudok adni - ha elfogadja az utóbbi lehetőséget, akkor kibányászok minden gyógyító hatású kencét a szekrényeim mélyéről, hogy elláthassam.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 2:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 488 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Szemöldököm ráncolom csak. Nem tudja, hogy hol van Drake? De hát ha engem megtalált, őt is könnyedén le tudta volna nyomoozni. Járt a lakásomba, úgy mászott a fejembe, hogy nekem az fel sem tűnt. Fogaim szorítom össze, de nem szólok semmit. Csendben maradok. Ami azt illeti igen sokáig. Hallgatom a két felet és csendben emésztem a hallottakat. Nem így készültem mára, nem ilyen hírekkel és ez egyszerre most kezd túl sok lenni.
Az arkangyal kifejezés, vagy legalább a nevének elhangzása értetlen ráncokat hív homlokomra. Fejből tudjuk az összes ark nevét, ezekkel kelünk és fekszünk, ahogy a démonokéval is. Legalább is a taníttatásunk idején.
- Nincs ilyen nevű a hetek között. De a neve ismerős. Járt már a városba – felelem. Mintha mesélték volna a vadászok, a bázison. Nem tudom, hogy hol voltam és mit csináltam, Alex alakja sejlik fel lelki szemeim előtt. De nem, nem ő volt az ark, aki itt volt, hanem a halál angyala.
Azonban, amit az angyal mond. A segítség. Akaratlan húzom ki magam, szemeim mohón csillannak meg. Egy térkép a természetfelettiekkel. Ajkaim nyalom meg alig láthatóan, elmémbe pedig már rég máshol járok, mint ők. Legfőképp a kivitelezésnél.
Ezért sem lehet, hogy nem hallom meg a beszélgetés további részét, legalább is, ami a démonokat illeti, mert biztos, hogy felhorkannék. Hanem, amikor drága főnököm kikell magából, az már jobban magára vonja a figyelmem. Vállaim rázódnak össze, miközben a jelenbe rázódok vissza.
Szemöldököm ezúttal rosszallástól terhesen vonom össze, kezeimet pedig a mellkasom előtt kulcsolom össze.
- Ha választani kell egy angyal és a város lakói között, soha nem a természetfelettit választjuk – felelem hűvösen. A város polgára? Mióta? Miért? Fogaim szorítom össze, a kellemetlen érzés újra visszaköltözik mellkasomba. Mégis mit képzelsz magadról Drake? Te vagy a város vezetője, de odadobnál mindannyiunkat egy nyamvadt tollasért?
Körmeim a tenyerembe várnak, érzem miként feszül meg az összes izmom. A keserűség, mely akkor járt át, amikor hazatért, most újra magával ránt. Hányni támadna kedvem, de újra csak miatta. És az egész helyzet miatt.
Nagyot nyelek, újra csak elfojtom a feltörni kívánt érzéseimet.
- Mit tehetünk, addig, amíg pihensz? Mikor érhető el ez az úgynevezett angyal? -  fordulok az agyonvert angyal felé, ki felé a unszimpátiám egyre nagyobb. Nem ő tehet róla. Jó, létezése, hovavalósága igen, de ahogy kimosta Drake agyát, vagy fogalmam sincs, hogy miként nevezzem. A keserű békát azonban lenyelem. A város érdekébe.
Mert ennek kell a legfontosabbnak lennie.
- Wallenberg elmondja, hol tudsz pihenni. Én elkezdem összeszedni az elérhető információkat – engedem le a kezem, és ha nincs más, ha nem tartanak fel, akkor könnyed léptekkel közelítem meg a hátizsákom és a kabátom kettősét. Mindkettőt egyszerűen veszem fel.
Anélkül, hogy elköszönném, vagy ellátnám az angyalt – lássa el a rossebb – hagyom őket magukra. Szó nélkül. Láthatóan úgyis tökéletesen megtalálták egymást. Tagadhatatlan miként forr az epém az egész helyzet miatt, dühöm egyre nagyobb, és nem lenne a legjobb, ha itt tölteném ki. Eszem ágába sincs az orrukra kötni a tényt, mennyire fel tudtak húzni…

:hearts::
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 02, 2020 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 737 • Credit:

- Onnét, hogy tudni akarta – pillantok fel Drake-re, leképezvén az ábrázatán keringő értetlenséget, bár jobban megfontolva az sem kizárt, pusztán az árulásomat kívánta ekképpen megalapozni a szurokszemű, és valójában jól tudja, merre van Wallenberg. Persze azt sem tartom elképzelhetetlennek, mindennemű baklövését követően kevesek, akik az igazát szolgálják. Jobb lesz ezt minél hamarabb kideríteni.
Gondolataim közül a város vezetőjének ötlete ránt fel, s nem azért, mert olyannyira elmésnek, briliánsnak tartanám. Összevont szemöldökökkel méregetem, igaz, leginkább az erőmet gyűjtöm, hogy képes legyek haragra gerjedni. Hogy lássa, engem sem éltet az önfeláldozása.
- Úgy hiszed, nem találna módot? S máskülönben, nem lehetünk biztosak abban, mihelyst visszáll a rend, életben is maradnak azok, akik idő közben megkerülték a halált – morranok rá elégedetlenül, mielőtt oldalra vetve a tekintetemet, egy momentum erejéig eltöprengenék. Nem lelem kedvtelésemet a tényben, egy bizonyos fokig igaza van. - Talán van lehetőség arra, hogy téged lásson de ne te legyél ott – bököm ki csöndesen, mielőtt folytatná a további lehetőségek mérlegelését Mammonnal kapcsolatban. Lucifer együttműködésére pusztán a fejemet rázom – ismét megbánva kapkodó tettemet – legyen szó bármilyen egyezményről is. - Nem bíznék benne. Legalábbis nem erre tenném fel minden… kockámat. Kártyámat – javítom ki magamat, mihelyst beugrik a megfelelő kifejezés, nem mintha a társalgásunk szempontjából nem lenne lényegtelen. Nagyon is az, apró, kósza porszem főként amellett, hogy Ophilia bizalmát minden törekvésem dacára elárulom.
- Kérlek, ezt kezeljétek bizalmas információként. Ha mást nem, taktikai előnyként sokakkal szemben – nézek elébb Natalie-ra, majd ismét Drake-re. - A semleges arkokról nem tudok sokat, rég nem láttam egyet sem. Ramiél, ő a Sötétség martalékává lett, őt szolgálja. Dolgozunk a felszabadításán, azonban a többiekről nem hallottam hírt – a kényszer a nyakamba ékelődik, újfent megcsóváljam a fejemet, de ezúttal körültekintően elnyomom magamban a kívánalmat. Sőt... kis híján mosolyra görbül a szám, látván Drake felhőtlen lelkesedését, mely ugyan nem tart tovább néhány másodpercnél, ám éppen elég, hogy tudjam, helyesen cselekedtem a megmentésével. Talán még sosem láttam ilyennek. Bólintok hát, jelezve, Ophilia vélhetően meggyőzhető lesz két pecsétről is.
- Nem tudom megmondani, azonban őket ismerve kötve hinném – térek vissza a komolyabb hangvételű témához, és ezúttal nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Mégis milyen szövetségről, egyezségről beszélsz, Drake? - kíváncsiskodok, ráncolva a homlokomat, mert minél tovább tanakodok ezen, annál furcsább következtetésekre jutok, s valahogy egyik sem nyeri el a tetszésemet.
Nos, az elégedetlenek táborát már ketten gyarapítjuk, hiszen ő sem repes a kockázatvállalásomért. Értem őt, senki nem kívánná magának osztályrészül a bűntudatot, mégis megdöbbent a heves tiltakozása. Hovatovább a kijelentése, ha nem is egészében, ám valamely mértékben a városa tagjának tekint.
Tudom, hadakoznom kellene, ellenezni a gyönge halandó érzéseit, de lám, engem is elragad holmi különös érzékenység. Bizonyosan a sérüléseim tehetnek róla, és nem a tény, hasonlót fogalmazott meg abban az álomban is. A gondolat, hogy voltaképpen megbocsájtott, hogy nem kíván a falán felnégyelve viszont látni, amiért nem voltam képes megölni Mammont, amiért felrúgtam az egyességünket, s amiért a kiszabadításomat követően gyávaként menekültem el... Nagyot nyelek, és tudom, a vágyakozást aziránt, ami sohasem lehet az enyém, képtelen vagyok elkendőzni az ábrázatomon. Éppúgy az óhajt aziránt, a saját módjukon mutassam ki a hálámat, és megöleljem. Egyetlen kósza gondolat nélkül megtenném, amennyiben szánalomra méltó állapotom nem láncolna a foteléhez.
- Mindent megteszek annak érdekében, hogy ne történjen meg – nyögöm ki csöndesen, oldalra vetve a pillantásomat, majd egy mélyet sóhajtva. Felszabadító a röpke lehetőség arra, míg ketten beszélnek, összeszedjem magamat, így hát kizárólag akkor szólalok meg ismét, mikor újabb kérdést szegez nekem Drake.
- Feltételezem megsemmisülnek. Lélek vagy anélkül, de az az örvény a puszta semmit hagyja maga után – felelem, egy hosszabbra nyúló pislogással hátradöntve a fejemet a háttámlának. Fogy az erőm, az ellátatlan sérüléseim pedig nem segítenek sokat a helyzetemen. Talán igaza van Wallenbergnek, és ezúttal a saját gyógymódjukra kellene támaszkodnom.
- Abban sem vagyok biztos, hogy erre tart, csupán a közelben bukkant fel. Tán több hetünk, hónapunk is akad, tán egyetlen napunk sem, nem tudhatom – válaszolom meg a kérdését őszintén, elvégre nincsen értelme szépíteni a valóságot. Ahogyan a sajátomat sem. Elébb felemelem rá a szemeimet, aztán végignézek magamon, noha bölcsebbé nem válok.
- Még sosem kerültem ilyen helyzetbe – vallom be töredelmesen, meglehet, kissé zavartan is egyben. - Ha valahol meghúzhatom magamat, az segítene. És talán… - összevont szemöldökökkel pislogok oldalra, immáron sokadjára. - talán a ti emberi gyógymódjaitok is hasznomra lehetnek – ezt már egészen halkan teszem hozzá. Nem vagyok hozzászokva a gondolathoz, a saját erőforrásaimat túlnője valami, ám úgy vélem, másik angyal nincs a közelben, aki helyrehozhatna, ezért marad a halandók módszere a korábbi ellenkezésem dacára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 1:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek


- Persze, hogy így tesz, nincs benne elég bátorság, hogy szembe nézzen velem! - sajnálatos módon azonban csak a düh beszél belőlem. Biztosra veszem, hogy kettőnk közül nekem esne nehezemre belenézni abba az éjfekete szempárba. Meg tudtam érteni, mit is érezhet Natalie, néha még most is izzadva, s ordítva ébredek, máskor pedig szinte hallom Mammon szavait az elmémben, mintha nem sikerült volna kiüldözni őt onnan. - Miből gondolod, hogy nem tudja, hol vagyok? - pillantok kicsit értetlenül Cassaelre. Minden bizonnyal terjed már a híre, hogy visszatértem New Yorkba. Nem valami kellemes belegondolni, de biztos, hogy akadnak a város falain belül démonok, akik jelentenek neki. Még az az átkozott egyezség is neki kedvez! - Nincsenek illúzióim. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes megpróbálni csapdába csalni velem. Most úgyse halhatok meg, legalább ennyi haszna van Amarának - megeshet, hogy a Sötétség úrnője a legnagyobb ellenfelünk, azonban érdemes megragadni, ha valami hasznossal is szolgál. - Viszont azt nehéz lesz kitalálni, hol fog lecsapni következőnek. Ehhez hatalmas a város és rengeteg lakója van - egy pillanatra elgondolkozom. - És mond csak… ha megsérti az egyezményt, úgy Lucifer nem adná át? - kötve hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne, de a remény hal meg utoljára. Várakozóan és némileg reménykedve pillantok Cassaelre a válaszért.
- Arkangyal? - szemeim hatalmasra tágulnak a döbbenettől. - Dehát...? - hirtelenjében fogalmam sincs. Valahol jóérzéssel tölt el, hogy van egy arkangyal erejű támogatónk, mégse értem, hogy maradhatott ez ilyen hosszan titokban. 8 arkangyalról tudtunk, de a 9.-et titokban tartották? - A semleges arkokkal mi a helyzet? - pillantok rá. Gabriel ellenség, Michael barátféle, Ophilia szintén, Raguel halott, Lucifer meg a Pokol Ura, de mi a helyzet a maradékkal? Raphaellel, Uriellel, Sariellel, Ramiéllel? - Ez remek hír! - értem ezt a hatalmas tudásra. Igen, határozottan új rúnákra fáj a fogam. Végig hallgatom, amit Cassael mond, mégse tudom megállni, hogy ne fűzzem hozzá a magam részét. - Azért a későbbiekben azt a természetfelettis pecsétet is szívesen látnám - tudom, olyan vagyok most, mint egy gyermek, akinek a felnőtt a kisujját nyújtja, ő meg már harapná le az egész kezét, azonban a városban illegálisan tartózkodó természetfeletti kimondottan aggaszt. S Mammonnak is nehezebb a közelembe férkőznie, ha nyomon tudjuk követni a természetfeletti mozgását. Sőt, fantasztikus csapda lenne belőle… Igen, valahogy mindig ide lyukadok ki, szeretném megrövidíteni Mammon szabadságát és életét, ez az egyik dolog, ami végtelenül boldoggá tenne.
- Ez a többi démonra is igaz? Mert itt van a szövetségünk Luciferrel, de ki tudja, mik a démonjai céljai - egyáltalán nem venném biztosra, hogy az összes démona úgy gondolkozik, hogy Amara mellett nem tud eléggé kedve szerint pusztítani, mivel az a nő elveszi a rivaldafényt… Na tessék, látszik, hogy Mammon mennyit volt a fejembe, mi ez a gondolkodás?
- Én viszont nem engedem! Szükségünk van rád, és félig már New York polgára vagy, nem hagyhatom, hogy elnyeljen! - szép, szép ez a heveskedés, csakhogy szokás szerint fogalmam sincs, hogyan oldhatnám meg helyette a problémát.
- Igaza lehet Cassaelnek az evakuálással kapcsolatban - pillantok csalódottan Nataliera. - Nem vagyunk elég gyorsak, vannak öregek, fiatalok, akikkel nem lehet még úgysem haladni… - zavartan húzom össze egy pillanatra a szemem, majd Cassaelre vetem a tekintetem. - Mi lett azokkal, akiknek volt lelke és az örvény elnyelte őket? - elvégre se a Pokol, se a Menny nem nyílt meg a legjobb tudomásom szerint.
-Mennyi idő amíg ideér? Nem hiszem, hogy lenne időd kutatni... - látszik rajta, hogy már a végét járja. - Tudunk valahogy segíteni a felépülésedben? - valamikor a beszélgetés hevében talpra ugrottam, s most zavartan állok egyik lábamról a másikban. Cassael számtalan alkalommal segített már rajtam, s jó lenne, a végre egyszer meg tudnám hálálni neki.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 731 • Credit:

Drake bizalmasának feleletére megvillan a tekintetem, ugyanis pontosan azt engedte világnak, melyről én az imént mélyen s úgy hiszem, bölcsen hallgattam. Mégsem okolhatom, elvégre a kíváncsiskodásom, az minden volt, csupán bölcs nem. Mit hittem, volna abban a démonban elég fantázia az egyszerű megvesztegetésen túlmutatni? Ugyanazt a dalt fújja mindannyiunknak, remélvén, valamelyikünk között megtalálja azt az elkeseredett láncszemet, amelyik kínkeserves zokogásban fog Wallenberg térdei elé omlani. Bosszúsan rázom meg sajgó tollaimat.
- Persze, hogy nem őt, hiszen képtelen volna rá. Fogalma sincs, hol vagy épp, Drake – jelentem ki a feszengésem dacára higgadt ábrázattal, révén, mindent összevetve ez egy jó hír. - Azonban egyiktek se vesse bele magát az illúzióba, hogy amint Drake feladná magát, ő majd elégedetten továbbállna. Így is, úgyis bosszút fog kíván állni méghozzá az egész világon; embereken s angyalokon egyaránt – tudatom velük, mielőtt a város vezetője önfeláldozó hajlamainak engedelmeskedve, ugrana is Mammon karjai közé, ha más nem, pengét állítani a szívébe, mely koránt sem lenne egyszerű. Megnyugtat a tény, hogy ábrázatáról ugyanezen következtetés süt le; sokszor láttam már rajta ahhoz, hogy felismerjem, mikor kíván erősnek mutatkozni mások érdekében.
- Nem tudok róla, hogy San Franciscot elérte volna – felelek, pihenés gyanánt az örvény hatásait illető megütközését és az angyalokat érintő gúnyosságát figyelmen kívül hagyva. Az Ophiliát célzó kérdésére azonban halovány mosolyra görbülnek a szám sarkai, noha a kérészéltű jó kedv el is hal, mihelyst rádöbbenek, a válaszom közel sem olyan egyszerű. Megbízhatok Drake bizalmasában, s egyáltalában az emberekben, vagy hagyjam eltitkolva az egykori irattáros leghőbb titkát? Valóban most volna ideje számot vetni a lojalitásról, arról, kihez húz az emberek szíve és kihez az angyaloké?
Elébb Natalie-ra, majd Wallenbergre emelem a szemeimet, ám rá kell jönnöm, képtelen lennék hazudni neki  ebben, elhallgatni előle a remény sugarát. Ha tőle elvenném, miként adhatná tovább az embereinek?
- Ophilia egy arkangyal – jelentem ki hithű meggyőződéssel, bár kimondásra még sosem került a józan észnek ellentmondó változás, mi a halálát kísérte. Remélem, megbocsájtasz nekem Ophilia, amiért az engedélyed nélkül elárultalak. - A Mennyek irattárosaként is ismeretes volt, tudása hatalmas. S az ígéret... – tekintek vissza a vadásznőre. - Akkoriban egy pecsétet ígért a város köré, mely egy térképpel állna kapcsolatban. Ekként megmutatná, pontosan hány természetfeletti tartózkodik a körön belül és hol. Noha azóta sürgetőbb ügyek kerültek a természetfeletti elé, bizton veszem, egyéb módon is hajlandóságát fejezné ki a segítségre – nem szívesen beszélek nővérem nevében, viszont ismerem őt. Nem fordítana hátat, nem azután, hogy nehezen visszakapott szívét savként mardossák a Sötétség hatása alatt elkövetett bűnei. S egyébiránt sem volt soha híres arról, hogy ne állna az emberek szolgálatában. Mégis, a ládával kapcsolatos dolgokba nem vonnám őt be. Nem úgy, tudván a szelence veszélyeiről… Ophilia nem egy egyszerű, feláldozható gyalog ezen a képzelt s rendkívül kusza sakktáblán.
- A Háború Lovasa ne aggasszon, Drake. Én sem bízok egyetlen szurokszeműben sem, de míg Amara ellen küzdünk, hihetsz benne, hogy a mi oldalunkon áll – osztom meg velük a mellékes információt. - S csakugyan, nagy erő kell, ezért van szükségem több angyalra is ahhoz, hogy megvalósítsuk ezt a tervet – teszem hozzá, noha igaza van Wallenbergnek… Olyasmivel játszom, amire nincsen teljes rálátásunk, egy hiba pedig katasztrofális következményekkel járna. Nem vagyok ember s ő sem angyal, mégis furcsa mód képesek vagyunk átlátni egymás sületlenségén.
Mély, köhögésbe torkolló sóhaj hagyja el a mellkasomat.
- Az, hogy engem elnyel, vállalom. Ismét – jelentem ki kisvártatva, szemeimet a törmelékekkel meghintett padlón fixírozva. Hiába lennék kész erre, a lényemen a hideg futkos végig annak a világnak a gondolatára, a tudatra, hogy egy újabb ottani látogatásból többé nem térnék vissza. Fizikálisan meglehet, egyéb módon viszont… - De való igaz, akad veszélye, bárki mást is elnyelhet. Drake-et ettől egy pecsét révén védtem meg legutóbb. Talán Ophilia inkább ennek a létrehozásában segíthetne a város körött – bólintok egy aprót, mihelyst kezd körvonalazódni egy konkrét terv a tudatomban. - Az evakuálás magában rejtené a veszélyét annak, ami pajzs és egyéb védelem nélkül a városban is leselkedne a lakókra. Nincs sok értelme – csóválom meg a fejemet, bár a rá következő váratlan szédülés hatására megfogadom, hogy jó ideig nem fogom ismét megingatni.
- Fogalmam sincs, miként lehetne kinyerni az erejét – válaszolom a nő újabb, kimerítő kérdésére. - Ha ezt az utat kívánjátok, a legtöbb, mit segíthettek, hogy kutattok a módok után. Mihelyst képessé válok, én is csatlakozok. Viszont Drake… - fordítom a fejemet az említett irányába. - Nem hiszem, hogy sokáig bírom még szóval – tudatom vele a tényt, sokkal többet most ne próbáljanak meg kiszipolyozni belőlem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 21, 2020 4:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 460 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Nehezen viselem még mindig Mammon nevét. Akkor éjjel, annyi csapda és rúnát ki tudott játszani, áthatolni rajtuk, egészen addig, amíg ágyamig el nem jutott. Ott aztán a fejembe mászott és megmutatott mindent. Mindent, amit egykor Drake tett Dylannel, a holt testét, a cella mélyén. Az újra felszakadt sebek, amit azóta sem zárultak be, sőt mi több. Egyre mélyebbé válik és képtelen vagyok tenni ellene. Gondolataimból az angyal szavai rángatnak ki.
- Néhány hete, meglátogatott álmomba. Megijeszteni és átadni a hírt, hogy Draket azokon keresztül fogja elkapni, akik fontosak neki. Nem őt fogja vadászni, hanem minket, a társait, a város népeit. S nem fog nyugodni addig, amíg bele nem roppan – válaszolom nemes egyszerűséggel. Szívem újra hevesebben ver, torkomat szorítja a félelem. Nem mertem akkor elmondani Drakenek, volt épp elég problémája, miután visszatért a városba, ezzel nem kellett volna megbirkóznia. De, mint oly sok mindenben ebben is tévedtem. Szemem sarkából tekintek csak az említett felé, amikor arról biztosít, mennyire szeretné, ha a penge a szívét érné el.
Nincs vele egyedül.
- Milyen ígéretet? – kérdezem az angyalférfit. Ha már új angyalról beszélünk és itt járt. Nem mindenről tudok, ami azon a tárgyaláson folyt. – Miben tudna segíteni, leginkább… hogyan? – faggatom tovább a sebesültet. Szívesebben beszélek olyanról, amivel tenni is tudunk majd, nem csak rágódni egyes démonokon. Most félre kell tennünk a kicsinyes érzékeinket.
Nem lesz elég egy oldalt védeni.
- New York túl sok oldalról sebezhető, a falakat még mindig nem tettük rendbe és az óceán irányából is támadhatóak vagyunk, a folyót pedig már nem is említem. Olyan erőre van szükségünk, amely az egész várost, minden oldalról tudná védeni. Akárha egy burok lenne. Ebben tudna segíteni az említett angyal? – kérdezem újra a férfit, enyhén kihúzom magam, kezeim is leengedem a testem mellé, de sokáig nem tudom ott tartani úgysem.
Szükségünk van védelemre, valahogyan. Az embereket, az ártatlanokat meg kell védeni.
- Ha nincs semmi, akkor idejében kell evakuálni a várost – teszem hozzá. Ez senkinek sem fog tetszeni, sem a tanácsban, sem a városban. Számos, néptelen város van még az országba, muszáj lesz elmenni, ha nincs más lehetőségünk. Az időnk, úgy érzem, igazán kevés.
De persze, amikor valami megoldással áll elő az angyal, Drake, a semmiből teremti le szinte. Én ellenbe, csendre intem.
- Mi lenne a kockázata annak, ha védőpajzsként használnánk? Azon túl, hogy elnyelhetne titeket – szemem sarkából tekintek legkedveltebb főnökömre. – Két vagy több angyalt elnyel, az csekély áldozat, azért cserébe, hogy milliókat menthetünk meg – emlékeztetem legfőbb feladatunkra. Akkor is, ha kegyetlennek hangzik. Most nem ez a lényeg. Ennyi áldozatot igazán be lehetne nyelni. Plusz, ahogy hallom, valahogy kiszabadult. Majd újra kiszabadul.
- És ha nem felnyitjátok, akkor miként lehetne az erejét használni? Kinyerni belőle? – faggatom tovább, hiszen, ahogy látom van egy megoldás a kezünkbe. – Miben tudunk mi segíteni ebben? – veszek egy mélyebb levegőt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 19, 2020 4:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan vendégek

@Valaki &    & Valaki  


Hagyom, hogy Natalie ellásson, nem is lenne értelme tiltakoznom a női akarattal. Közben azért kicsit elhúzom a számat, hogy nem hajlandó letenni a helyes hátsóját valami erre alkalmas tárgyra. Hamar megbánom azonban, hogy nem parancsoltam rá mégis, Mammon jól láthatóan felkavarja. Engem is, de rajta látszik, hogy ez más, ez mélyebb. Idegesen, izmaimat megfeszítve dőlök előrébb, hogy legyen esélyem elkapni, ha véletlen elájulna. Mammon érkeztének híre engem is megvisel, de valahol meg már alig várom, hogy… belemélyesszem a Démonölő késemet és addig kínozzam amíg már könyörögni fog a halálért. Sőt, még annál is tovább azért, amit velünk tett, azért amit a városommal akarna tenni. Aztán pedig végleg megölni egy angyalpengével. A halála megérné nekem a New Orleans-szal kötött szerződés felrúgását! Na meg, nem is feltétlen kell megtudniuk, hogy mi voltunk, vagy, hogy meghalt…
- Alig várom már, hogy pengét állíthassak a szívébe! - hangom kemény és egészen nyugodt, ábrázatom semmi jót nem ígér. Nagyon szeretném miszlikbe aprítani Mammont, de ahhoz bizony el is kell kapni, ami már korántsem lesz egyszerű feladat. Mégse adok hangot kétségeimnek, legalább Natalie előtt erősnek akarok mutatkozni, hátha ettől megnyugszik legalább egy picit. Aztán majd magányomban fájhat a fejem, hogyan oldjam meg, de valahogy biztosan összehozom, képes vagyok rá… most az örvény nagyobb probléma! - Mindent?! - meredek rá Cassaelre inkább szörnyülködve, mint hitetlenkedve. Nagyon kellemetlen rádöbbenni arra, milyen apró porszemek vagyunk a világban. És nem vigasztal a tudat, hogy az angyalok és a démonok csak egy árnyalattal nagyobb porszemek.
- Na igen, angyalokat… - hangom nem éppen boldog, inkább olyan gúnyosan beletörődő. Semmi kedvem nincsen közelebbi barátságot kötni a többi angyallal, de a szükség nagy úr, nekünk pedig cselekednünk kell. Talán nem életbiztosítás San Francisco angyalaiban megbízni, de ha bárki megkérdezi, hogy ők, vagy egy marok démon, hát biztos, hogy a tollas bagázs mellett teszem le a voksom. Mammon mély nyomot hagyott bennem, és igen, egy angyalról könnyebben hiszem el, hogy jót akar, mint a Pokol egy lakójáról. Merthát elvileg őket Isten jónak alkotta. Aztán persze Gabriel, meg a bagázs fele balesetes lett.
- San Francisco-t is megtámadta az örvény? - kérdem. Jó lenne megkísérelni segítségért fordulni hozzájuk, de ha náluk is ugyanez a helyzet, mint itt - lesz -, akkor sutba dobhatjuk az ötleteinket, mert ők is a saját bajukkal lesznek elfoglalva, nem a miénkkel.
- És ez az Ophilia… szeráf? - kérdezem kissé bizonytalanul. Az már elég protekció neki, hogy Cassael név szerint ajánlja, így a jó szándékában nem is kételkedem, mégsem tudom elképzelni, hogyan is segíthetne ő magába, ezért is gondolom, hogy több angyalnak parancsolhat. Talán anno alatta szolgált, vagy valami, azért őt említette meg, ámbár más kapcsolat is fűzheti hozzá, noha nem tudom, milyen egyéb “kapcsolat” lehet két angyal között. De talán mindegy is, ámbár a kíváncsiság már elkezdte fúrni az oldalam. Anyám Drake, ki ne találd, hogy majdnem olyanok mint az emberek, mert teljesen jogosan te leszel a vadászok szégyene!
Van bennem némi morcosság, ahogy nevem kiejtése után felfedezem az angyal arcán ugyanazokat a vonásokat, amiket nemrég én vetettem be nála - sikertelenül. Ezekszerint csak megértette, de nem érdekelte! Csendben hallgatom Cassael ládával kapcsolatos szavait, nem szólok közbe, hiába is rí le az arcomról egyet nem értésem. Még azt is hagyom, hogy az a szemtelen nőszemély leintsen. Hagy kérdezzen, hiszen az érdeklődés csak jó, hátha ő közelebb tud jutni a megoldáshoz, mint én.
- Cassael, azért a láda veszélyeibe se felejtsd el beavatni Natalie-t! Elvégre elnyelt téged is Mammonnal együtt. Aztán meg, amikor Phanuellel nyitottuk ki, hogy kiszabadítsunk, a Háború Lovasa is ott volt. Sok… erő kell hozzá, azt hiszem - vagy mágia? Nem tervezem megint a segítségét kérni a Lovasnak. Ugyan nem ő trónol a legjobban gyűlölt démon posztján - elvégre azt nem is kevés farhosszal Mammon birtokolja -, de nem felejtettem el neki, hogy a Pestis is kiszabadult a ládából. Talán nem tehet róla, de akkor is démon, neki sokkal jobban az érdekében állt kiszabadítani, mint Phanuelnek.
- Valami “ellenörvényt” akarsz létrehozni? - nem tudom, sikerült-e jól értelmeznem, de ez legalább olyan veszélyesnek hangzik, mint maga az örvény. Valami félrecsúszik, és New York tényleg menthetetlenül az enyészeté lesz. - Szerintem kimondhatatlanul veszélyes! Félre ne értsd, nem a képességeidben kételkedem, de valami olyasmivel akarunk játszani, amit egyáltalán nem értünk - osztom meg vele újfent a kétségeimet.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 21, 2020 12:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 569 • Credit:

Szemhéjaimat leheletnyire összehúzva pillantok elébb Drake-re, majd a bizalmasára, míg végül ismét a város vezetőjén állapodik meg a tekintetem. Eltart néhány kérészéltű momentumig, míg képes vagyok felismerni a szemeiben megbúvó segélykérést az összedolgozásra, ám még így sem telik többre, mint egy elbizonytalanodott bólintásra. Meglehetősen szerencsés, hogy ezt követően végre azzal foglalkozunk, amiért eredendően ide érkeztem...
Legalábbis megközelítőleg, hisz elhangzik még néhány szó kettejük között, ami újfent tanácstalanságot idéz a bensőmbe. Ennyi tapasztalat, s még mindég képtelen vagyok átlátni a halandók viselkedése mögött rejtező összes indítékot, de jelenleg nem is kívánok komoly erőfeszítést tenni a felvilágosodás érdekében. Éppen elég energiát emészt fel itt ülni, és egyben tartani magamat. Apró sóhajjal nyújtóztatom ki sérült szárnyaimat.
- Pontos terveket nem osztott meg, azonban a Pestisről beszélünk, bármi elképzelhető – osztom meg velük, arról mélyen hallgatva, hogy a legfőbb célpontja Drake. Ismerem őt, amennyiben tudna róla, hogy ő rajta múlik egyedül a városa épsége, minden észszerűség dacára odavetné magát Mammonnak, holott ez nem garantálna semmit. A szurokszemű vélhetően akkor is tombolásba kezdene, nem elégedne meg egyetlen halandóval, hisz velem sem tette. Ha hihetek a szavainak, az egész fajtánk ellen készül fellépni, de erről végkép nem értekezek a jelenlévőknek. Az angyalok problémái nem rájuk tartoznak, elég a sajátjaikkal foglalkozniuk.
- Ha váltana, nem feltétlen volnék rá képes. Ellenben a bizalmasodnak igaza van, nem cserélne testet. Túlzottan gőgös hozzá – bólintok megerősítésül, mielőtt fejemet a nő felé fordítanám. - Mikor látogatott meg és mit akart tőled? - faggatózom összevont szemöldökökkel, bár nem nehéz Mammon logikáját felgöngyölíteni. Tőlem is mindenáron Wallenberg hollétét akarta megtudni, valószínűleg a társait is ezzel kapcsolatban kívánja megtörni. Ezúttal magamban tartom a sóhajomat.
- Mindent megsemmisített, Drake. Ehhez foghatót még sosem tapasztaltam – süllyesztem rá vissza a pillantásomat, igyekezve a gondolatvilágomon kívül tartani az érzést, ami akkor végigsöpört rajtunk. Annak fényében, mire óhajt apellálni Wallenberg a következő kérdésével, ez nem különösebben esik nehezemre.
- A vér az kevés. Ellenben ismerek egy angyalt, ki megbízható és csakugyan segíteni kíván az embereknek. Legjobb tudomásom szerint járt is itt a San Franciscoi szövetség megkötésekor. Veled kapcsolatban is segített, Drake – teszem hozzá. - Ophiliának hívják, s tulajdonképp meg is kért arra, hogy továbbítsam; a városnak tett ígéretét meg szándékszik tartani. Vele együtt szerezhetünk segítséget – jelentem ki az elbizonytalanodás leghaloványabb jele nélkül. Nővéremre az életemet is rábíznám, ha önző mód eszembe jutna félteni azt. - Révén, San Franciscoval is kapcsolatban áll, úgy vélem Natalie elképzelése nem megoldhatatlan. Ám nem lesz elég egyetlen oldalt védeni, kiszámíthatatlan az örvénylés iránya – tudatom velük az újabb kellemetlenséget, noha inkább a legrosszabbra készüljünk fel, mint a szükség órájában meglepődjünk. Talán ezért is veszem a bátorságot, hogy Drake jelenlétében a láda felhasználásának eshetőségét felvessem, igaz, a várt reakciója nem marad el.
- Drake… - pillantok rá, korábbi esdeklését hasonszőrűen leképezve az ábrázatomon. Néhány kitartott momentumig egyszerűen csak az arcát figyelem, mielőtt a bizalmasának szentelném figyelmemet.
- A láda képes elnyelni nem csupán egy lelket, hanem afféle entitásokat is, melyek nem rendelkeznek ilyesmivel. Vélhetően ennek a színtiszta energiának az elnyelése sem okozna problémát, ám a hatását szükséges lenne kiterjeszteni. Akár afféle pajzsként, mely egykoron San Franciscot védte. Ehhez természetest ismét angyalok kellenek, elvégre mi tudjuk a ládát is felnyitni – magyarázom csöndesen, többször tartva szünetet a beszédben. - Amennyiben ezt túl kockázatosnak ítélitek, az erejét, mely Atyánktól származik, megkísérelhetjük felhasználni és a védelmi rúnákkal kiegészíteni – osztom meg velük az elképzeléseimet, amelyek valóban nem többek, mint bizonytalan feltételezések egy afféle erővel szemben, mit se nem ismerünk, se nem értünk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael, Drake & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 744 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Valójában eldobom az agyam azon, miként veszi védelmébe Drake a tollast. Ő. Aki egyébként bármelyik természetfelettinek a nyakát szívesen szegi, zokszó nélkül. Aki képes bármire, amíg azt a várost veszélyezteti és meggyőzni aligha lehet, hogy vannak közöttük jók. Szemréseim húzom csak össze. De nem szólok semmit sem. Hagyom, hogy dühöm bensőmet mardossa, lelkemet marcangolja. Feléjük, szótlanságomon kívül aligha fogok bármit is megosztani.
Ehelyett inkább helyére parancsolom legfőbb főnököm, s csak ajkam húzom el azon, hogy csak a homloka sérült meg. Ha engedi, gyorsan mosom le homlokáról a sebe körül a vért, tisztítom még és tapasztom is azt le, vagyis összehúzóval, hogy minél kevesebb nyoma maradjon a későbbiekben.
- Jó állni, nem tudnék egyhelyben maradni – sose tudtam, ha feszült vagyok, ha új információk miatt teng bennem az energia. S jelen esetben ez mindkettő fenn áll.
S amit mondd az angyal. A torkom hirtelen szárad ki, lélegezni kompletten megfeledkezem, néhány szívdobbanásnyi idő telik el, mire feltűnik a tüdőmet szúró érzés. Miközben enyhe szédülés is elkap. A félelem, a rettegés, mely az egyszerű név, a démon neve vált ki, az ereimbe ivódik, megfeszíti az izmaimat. Nehézzé válik a nyelés, a légzés. A létezés is.
- Nem fog porhüvelybe bújni – felelem száraz, enyhén rekedt hanggal. Ajkaim préselem egymáshoz, megpróbálok nyelni, de nem megy. – Akkor sem tette, amikor engem látogatott meg – adok magyarázatot. – Ahhoz túlságosan is gőgös, hogy elrejtőzzön, azt akarja, hogy lásd, ez mind az ő műve, hogy felismerd – tekintek Drakere szemem sarkából. Mammon nem fog elrejtőzni. Egy másodpercig sem.
Megpróbálom magam, gondolataim is összeszedni, hogy a lényegre tudjak koncentrálni. Amit mondd. A kérdéseimre a választ. Szemöldököm csak azért ráncolom, mert feszülten figyelek. Szóval nem biztos, hogy azért, mert természetfeletti. Ajkaim húzom el. Pedig ez egy jó kiindulópont lehetett volna. Viszont amit mondd… Közben Drake is másról kérdez, azon válaszokat is megvárom, fogaskerekeim pedig sebesen forognak elmém rejtekében. Ajkamba harapok, ahogy gondolkodok, ujjaimmal pedig lábszáramon dobolok. Segít a koncentrációban.
- San Franciscoval szövetséget kötöttünk, amit nem tudom, hogy manapság ez mennyit ér, főként angyali körökben, de emberiben sem. Kérhetnénk tőlük segítséget, angyalokat – tekintek az angyalról Drakere. – Egy tucat angyal segíthetne, legalább a város azon oldalára védelmet felállítani, ahonnan jön a szélörvény – tekintek vissza az angyalra. Nem tudom, hogy ez működőképes lehetne e. Majd pedig a láda, amiről beszél.
Ajkaim nyitom, hogy feleljek erre, vagyis inkább kérdéseket tegyek fel, ha drága főnököm nem fakadna ki. Szemöldököm ívesen a homlokom közepére tornyosul. Érzékelem, amikor felém fordul, szemöldököm ráncolom csak össze újra. Barna íriszeim visszafordítom újra az angyalra.
- Miként lehetne felhasználni az erejét? Ki lehet a ládából valahogy nyerni? Vagy miként gondoltad annak a felhasználását? – kezem anélkül emelem fel Drake felé, jelezve irányába, hogy most hagyja rám a beszédet, hogy valójában rátekintenék. Tudja, hogy kettőnk közül én értek jobban az ilyen tárgyakhoz. – Haladjunk sorba – addig nem fogok elvetni egy ötletet, amíg nem tudom, hogy mit okozhatna valójában, amely veszélyes lehet a városra nézve. – Ki akarod nyitni és abba elzárni az örvényt, vagy a benne lakozó erőt kinyerni valamilyen formába és azzal gátat szabni neki? – kérdezek rá konkrétan, bár nem tudom, hogy mégis mit tehetnénk egy istenség hatalma ellen… Úgy igazából.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Wallenberg-lak Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 29, 2020 3:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Váratlan Vendégek


Fáradt vagyok, s erre rendszerint csak akkor döbbenek rá, amikor végre elhatározom magam a pihenésre. Egyébként mindig van mit tenni, mire koncentrálni, kivel foglalkozni. Szinte fel sem tűnik, mennyire kimerítem magam, csak amikor már megébredek fájó, zsibbadó nyakkal, oldalra hajtott, a semmibe lógó, vagy éppen a vállamra támasztott fejjel egy-egy álmatlan, szinte már ájulásnak nevezhető alvás után. Akkor mindig megfogadom, hogy rendesen kipihenem magam, időt áldozok az alvásra, de ez általában az első befutó hírnél szertefoszlik, s átveszi helyét a munka.
A kötszerre melletti érvként megemlíthetném az esetleges elfertőződést, mégha nem is tudom, olyasmi megeshet-e az angyalokkal, de nem most van itt a felesleges vitatkozás ereje. Hiába nem tudom, miről lesz szó, Cassael rossz állapota arra enged következtetni, hogy látogatása igen fontos lehet.
- Cassael néha hajlamos nos… embereket sértően fogalmazni, de biztosra veszem, hogy nem akart lenéző lenni veled szemben - veszem védelmembe a már már barátomnak is mondható szárnyásat, miközben megeresztek felé egy esdeklő pillantást, hogy megerősítse a történetem. Natalie lelke végre megkönnyebbüljön, mi pedig áttérhessünk a lényegesebb témákra. Helyet foglalok, ahogy a nő kéri. - Csak a homlokomon sérültem meg, az se vészes - kicsit kellemetlen, hogy mind a ketten ennyire dajkálnak, mintha öt éves kisfiú lennék, aki véletlen nekifutott egy ház falának. Natalie-től mégcsak hagyján, tőle nem meglepő eme anyáskodás, de a Szeráftól eléggé idegen. Azért hagyom, hogy a vadásznő ellása a homlokom, csak haladjunk. - Nati, kérlek te is foglalj helyet! - mutatok az utolsó épp fotelre, ami túlélte Cassael érkezését. A bizalmas megszólítással igyekszem megnyugtatni, oldani a feszültségét és jelezni neki, hogy bízom benne, na meg, hogy számítok rá, de persze könnyen megeshet, hogy pont az ellenkező hatást váltom ki belőle, s inkább csak a mérgét táplálom.
- Arra is van ötleted, hogy pontosan mire? - nem lep meg a hír, hogy Mammon nem fogja ennyiben hagyni a történteket, az döbbentene teljesen le, ha megtenné. Persze mindent meg fogok tenni, hogy újra meggátoljam a város tönkretételében. - Cassael, te képes vagy felismerni Mammont, bármilyen porhüvelybe is bújjon? - nem hallottam még ilyen képességről, de ki tudja, hátha egyszer szerencsénk lesz. Kétlem, hogy Mammon olyan bolond lenne, hogy a saját arcával állítson be a városba, hiszen azt páran láttuk, s nem lennék rest kiplakátolni vele az utcákat, ha így megállíthatjuk, elkaphatjuk, vagy még jobb, kivégezhetjük.
- Ezekszerint mostani állapotod az örvénynek köszönhető - foglalom össze. - A kő és fém tereptárgyakat is teljesen megsemmisítette? - ki tudja, talán falaink és házaink mégis nyújthatnak valamennyi védelmet, legalábbis ebben reménykedek. Persze azon sem lennék meglepve, ha szokás szerint csak a természetfelettiek úsznák meg. És milyen meglepő, hogy nem kedvelem őket...
- Szóval angyalvér szükségeltetik hozzájuk? - teszem fel a számomra legelemibb kérdést. Elvégre az azért akad raktáron, mégha Cassael nemes… nos gondolatai nem feltétlen értékelné a forrást. Igazándiból remélem, hogy nem kell maga az angyal is, hiszen jelen pillanatban csak egy együttműködésre hajlandó angyalunk van, s aligha hiszem, hogy az örvény érkezte előtt megemelkedne ez a szám. Ráadásul ez az egy sincs jó bőrben.
- Hogy micsoda?! - felhördülök, hangom pedig nem is kicsit emelkedik meg, noha nem fokozódik egyenlőre kiabálássá. - Mégis…? - ajkaimra rengeteg kéretlen gondolat s mondatfoszlány tolódik, alig győzöm visszanyelni őket. Nem találom az értelmes, vitaérett szavakat a fejemben, annyira letaglóz, hogy azt akarja felhasználni, ami már egyszer elnyelte őt. Azóta se tudtam meg, hogyan történt ez az egész, és nem fűlik a fogam a dologhoz. Nem, nem és nem és nem! Lázadozik az elmém, hogy azt a veszélyes holmit használjuk fel. Óvatosan Natalie felé lesek, hátha neki van kész ellenvetése a témában.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 12, 2020 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Drake & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 698 • Credit:

Hosszas, kitartott momentumokig figyelem kiélezetten Wallenberg mozgását, arckifejezéseit, valahol még mindég azzal számolva, hogy bármelyik momentumban elengedhet a dühét visszafogó cérnaszál, s az nem lenne szebb annál, mint amit vélhetően a Sötétségtől kaptam egy fél órával ezelőtt.
Emlékszem. Én emlékszem arra a lidércnyomásra, amit közösen álmodtunk, ahol egymást tépve jutottunk a valóság realizálására, és ahol végül az emlékeit törölve biztosítottam; eszébe se jusson felnyitni a ládát. A szavai élénken csengenek a tudatom lankáin, a gondolat, hogy hasznomat venné itt, a városában, hogy képes lenne megbízni bennem… Az Úr eltűnése óta először éreztem honvágyat egy olyan otthon iránt, ami sosem volt az enyém, ám a kívánkozásnak nem engedhettem, biztonságban kellett Őt és a világot tudnom. Vajon ő emlékszik? Ennek köszönhetően szabadított ki Mammonnal együtt, vagy magától jutott a felismerésre; a ládában kell kutatnia? Nincs merszem rákérdezni, s a hely egyébiránt sem volna alkalmas ennek az átbeszélésére.
Bizton veszem, hogy néhány szavukról lemaradtam, ugyanis Drake már beszél, mikor a hangja kitisztul az elmémben. Vérfoltok… Összevont szemöldökökkel süllyesztem le íriszeimet a karfán pihenő alkaromra, melynek erekkel gazdagon átszőtt felén méretes vágás éktelenkedik s itatja az alatta nyugvó textíliát. Behunyom a szemeimet, s minden erőmet rákoncentrálom legalább annak a – mágiám szempontjából jelentéktelen - sérülésnek a felületes begyógyítására, azonban mihelyst már elkezdene összehúzódni, akár ha falba ütköznék; kivész belőlem mindennemű energia, és a seb ismét szétnyílik. Bosszúsan húzom el a számat, majd pillantok fel rájuk. Dühít, amiért se magamon, se Drake-en nem tudok segíteni, ám egykönnyen átszökken a feszültségem a bizalmasára.
- Elmondtam – szögezem le, majd újabb, mély sóhajjal igyekszem nyugodalomra bírni a háborgó bensőmet. El akartam kerülni, hogy a láda hatása révén bármi kárt okozzak nekik, hosszú hónapokig próbáltam távol maradni és visszatalálni önmagamhoz, ezért hát nem most fogom hagyni elpattanni a saját cérnaszálamat. Ahelyett inkább szentelem a koncentrációmat a vadásznő ténykedésének, nem tudván viszont elnyomni magamban a tehetetlenség érzetét. Angyal létemre vele szemben képtelen vagyok hasznossá tenni magamat egy áldatlan karcolás kapcsán.
- Rendben – bólintok Wallenberg tanácsára, habár mindaddig magam is bizalmat szavaztam a Natalie nevezetűnek, míg nem kísérelte meg riasztani az egész várost. A tényt mindenek dacára nem közlöm, ellenben nyitnám a számat, hogy megfogalmazzam a válaszomat Drake kérdéseire, csakhogy a hang bennem tartatik, ismét a nő révén. Megemelt szemöldökkel hallgatom, miként a fajtám képességeit ecseteli, s csupán akkor szólalok meg, mikor úgy ítélem, a saját mondandójával végzett.
- Mammon bosszúra szomjazik. Nagyszabásúra – felelem egyszerűen, ugyanis ezen semmi megütközni való nem akad. Attól a momentumtól fogva, hogy a Pestis szabadjára eresztetett, nyilvánvaló a szándéka, végtére is melyik, hozzá hasonlóan gőgös démon tűrné mindazt, amit vele tettünk?
- Hatással volt, miként láthatod – fújom ki a levegőt megadóan, megtépázott valómat a kanapé ölelésére bízva. - Ám nem tűntünk el, ahogyan minden más. Ugyanakkor nem állíthatom bizton, hogy a természetfeletti védve van   - teszem hozzá, ugyanis éppúgy lehet mindez a láda hatása is.
Tekintetemet a törmelékekkel fedett padlóról Drake-re kapom, miként a bizalmasa a további sérüléseiről faggatja. Megvárom a válaszát, mielőtt folytatnám.
- Sokkal több mindenre voltunk hivatottak, mielőtt Atyánk elhagyott bennünket s a Mennyek is bezárultak – szögezem le nem kiváltképp sértődöttségemben, sokkal inkább tapasztalok némi igazságtalanságot abban, hogy egy halandó kívánjon behatárolni minket; afféle, melynek városa felnégyelve, a falaikon szereti viszont látni a társaimat. - Azóta San Francisco városa, hol hasonló védelemről hallottam, noha nem tudom, mekkora részben köszönhető a halandóaknak, s mekkora részben az angyaloknak. Ám tény, Amara felbukkanásával megrongálódott a védelmük, nem lenne biztosíték a szélörvénnyel szemben – állapítom meg, mielőtt az ottani metódusra kívánnának teljes mértékben támaszkodni. - De csakugyan képesek vagyunk pecsétekkel védelmet biztosítani. Nagyságrendileg elképzelésem sincs, mekkorát, s ahhoz jó néhány angyal összedolgozása szükségeltetne – bólintok eltűnődötten, majd hagyok némi időt a pihenésre, hisz a levegőt egyre nehezebb beszéd közben kapkodni, s a lényem is egészen megfárad a töretlen koncentrációban. Ám mégsem azért jöttem, hogy menedéket keresve lopjam a napon, hát megerőltetem magamat a további válaszokra.
- Megtámadott – helyesbítek Natalie szavain, ugyanis kétségkívül végigsöpört rajtunk az örvénylés. - S elképzelésem sincs, hogy mi védett meg vele szemben – vallom meg őszintén, kendőzetlenül, mielőtt némi töprengést követően ezúttal megint csak Drake-re emelném a szemeimet.
- Úgy hiszem a pecsétjeink segíthetnek, ám mást is fel kellene használnunk. Ménész ládájában hatalmas erő lakozik – jelentem ki, jól tudván, hogy nem fogja örömmel megbolygatni az eszközt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 49 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 39 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6