Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Hatshepsut temploma •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Hatshepsut temploma VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Hatshepsut temploma SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return

Rezzenéstelen csendben követem figyelemmel a testvérek tanakodását. Mellkasom egy milliméternyit sem emelkedik, a levegőre, mi eme föld lényeit élteti, egyáltalán nem kényszerülök hagyatkozni; fölötte állok hiszen mindannak, amelyet univerzumnak neveznek fivérem cirkuszi bohócai. Bohócok ugyanis, éppen, mint az előttem nyüzsgő félszerzetek. Az apró kis tudatukban pár ezer évnyi uralkodás okán meggyőzték magukat arról, hatalmasabbak ők nálam is, holott még a világegyetem működését sem képesek átlátni, netán holmi indokkal előhozakodni, amiért a hasznomra lehetnének. Egy megfontolt válasszal, mely valódi hatalomvágyból fogant s nem ostoba büszkeségből vagy dacból… S mire az egyik fejet hajt, a másikuk megtalálja a hangját ahhoz, hogy kioktasson olyasféle dolgokról, melyek a legkevésbé érintik meg sötétellő bensőmet.
- A céljaimról kívánnál hallani, tengeri kígyó? Miként más eszköz nem áll rendelkezésedre, érdemeld hát ki - felelem színtelen hangon, melyet úgy vélem, az unalom érzetével azonosítanának a bolygó lakói. És csakugyan semmi érdekeltségemet nem lelem a faggatózása megválaszolásában, mégis, ahogy a módszereim kerülnek megkérdőjelezésre általa, fagyos alig-mosoly költözik a szám sarkaiba. Szavakkal ugyan nem felelek, ám úgy vélem a tanult mimika kellően kifejezi a kérdésével kapcsolatos véleményemet.
Néhány kérészéltű momentummal később végigfuttatom érzéketlen tekintetemet a többieken, kik lassacskán, a maguk módján fejet hajtanak az óhajom előtt. Valódi vagy színlelt hűségből, azonban elfogadják a feltételeimet, s hogy láthassák, az általam kínált hatalom igazi, hát megkínálom őket vele. Az egyetlen, ki még ezzel is elégedetlenkedik, természetest az eddig is legnagyobb hanggal felvértezett példány.
Kifejezéstelen ábrázatom ezúttal sem veszít rezdületlenségéből, amint összekulcsolom az ujjaimat magam előtt, és íriszeimet a férfire süllyesztem. A koromfekete füst még mindég ott dereng az alakjaik körött, ellenben a gőgös beszéd végére a hálátlan szavak gazdája friss levegővel telt térben találhatja magát; a kegyeim hátrahagyták, vele együtt az erő, amivel az imént felruháztam.
- Ha képtelen vagy a szavaim s a tetteim között neked megfelelőt találni, úgy puhatold ki a hűséged árát egymagad - állam enyhén oldalra biccen, majd szemeim a kisebbként titulált felé andalognak, mihelyst az megszólal. Köszönete nem talál feleletre, legfeljebb ujjaim észrevétlen jelzésére az irányában.
- Most, hogy ezzel megvolnánk, íme a feladatotok - szólalok meg ismét, kiegyenesítve az államat, míg pillantásomat ezúttal is mindnyájukon végighordozva. - Létezik egy könyv, amely mágiával van felruházva, s lapjain varázslatok pihennek. Hatalmát sokan szomjazták, s miként túl sok bajt okozott, hát egyes részeit a világ különböző pontjain csapdák közé rejtették. Fel kell őket kutatnotok és elém hoznotok, hogy ismét egyetlen egésszé tehessem - hangom közel sem cseng parancsolón, egyszerű tények, melyek alácsordulnak ajkaimról. - Amint újfent összeáll, visszanyerhetitek belőle az erőtöket - mellékes információ vagy éppen ösztönző erő, döntsék el maguk, miként viszonyulnak hozzá.
Az utolsó lépcsőfokot is hátrahagyom mindeközben, s kimért lépteim a közvetlen közelükbe egyengetnek. Mindössze egy méter választ el bennünket onnét, ahol végül megállapodok.
- A rejtekek három vidéken nyugszanak. Egy a szent földnek nevezett helyen, egy az örök tél hazájában, s a legutolsó a felkelő nap országában. A ti érdeketek is, hogy mihamarabb visszatérjetek ide velük - s ezzel magukra hagyom őket a templom sötétellő magányában. Alakom szempillantás alatt tűnik el előlük, míg a füst, mely eddig fenyegetőn keringett a lényeik körött, lassacskán elpárolog.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Hatshepsut temploma Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠ Bábok a sakktáblán

Amaramama & a kígyók
•  szószám: 706 • Credit:

 
- Kérlek, ne vedd a lelkedre... szívedre... bármid is van. Mohó népség ez, mindig csak a haszon és a haszon. Berögzült szokások – nem mintha az övé nem lenne és mégsem. Persze, vágyja a jót és a sokat, vágyja azt, amikor nem kellett megküzdeni azért, ami a lényege és amikor nem kell tartalékolnia, mégsem követelt semmit sem, sőt, ahhoz képest igen csendes, de hát mit is lehetne tőle várni. Nem egyszer kapta már meg, hogy ezzel talán még veszélyesebb, szeszélyesebb, mint aki hangos, sosem tudni, hogy kezet nyújt vagy már a kést feni az árulásra. Ez ugyan most elég életveszélyes dolog lenne, nem is fordul meg, kevergeti a lapokat és azt akarja kiteríteni, ami hasznos és ideillő. És persze közben egyet is ért a gyengeséggel és az eltiprással. Elég csak az angyalra gondolnia, kinek pengéje most már jó barátja, aki majdnem sikeresen kilapította és egyedül volt, emlékszik még azokra az időkre, amikor erre semmi szükség nem volt, sem harcra, sem időre, minden egy szempillantás alatt volt és fene enné meg az emlékezetet, ha tud fájni. Ruben húzza ma a rövidebbet, aprót szisszen, ahogy végignézi, persze, ugyanúgy semmit sem tesz, mint a többiek, érdemtelen lenne ezzel az erővel szembe is szállni, nincs közel hozzá, mégis szinte érzi, hogy az ő bőrébe is belemar, mintha csak az erő aurája elég lenne és elég is az elrettentésre, hazudna, ha azt mondaná, valahol nem ijesztő még számára is. Apró sóhajjal engedi ki a levegőt végül, Seth szavaira szemeit forgatja. Hát persze, a fölényeskedés, a mindennél jobbnak mutatkozás, hogyne nyomná el még így is őt, nem elégszer sütötték rá a legkisebb jelzőt, mintha amúgy sokat számítana és mégis, ezt olyan jól meg tudták jegyezni, akár a homlokába is belevéshetnék, mintha amúgy számítana, már nem hagyja magát, nem bólint rá, apró mosolyt húz arcára és csak épphogy felé pillant.
- Nekem legalább adtak észt, nem csak elvettek. Látod, minden rossznak van egy nyertese – aztán már mintha meg sem történt volna, úgy áll tovább, a szót visszaveszi az idősebb, hát még mindig nem esett le neki, vagy ha igen, próbál fölénybe kerülni a szavaival. Mintha egy apró kutya próbálna minél hangosabban ugatni, hogy ijesztőbb legyen, de ez a gőgösség mit sem ér, nem megy vele semmire. A nőről minden lepereg, látni a tekintetében, az egész lényéből süt, hogy akármit szájalhat akármelyik, nem éri el még a felszín apró rétegét sem. Neki ezek csak szavak, hangok, neki megvan már az, amit akar és akkor mondta ki, amikor a láda teteje kinyílt, ez csak formaság. Hagyja hát a többieket, próbálkozzanak, szórakozott arccal figyel, mintha csak egy családi ebéd lenne, a főfogás pedig anyjuk helyett talán lehetne ő is, csak épp túl nagy falat. Egyelőre. Nem kell aggódni, nem néz úgy rá, mint egy zaftos sültre, egyszerűen csak megfigyelő, amit akart, kimondta, bár neki is felmerültek ez a kérdések, amiket Seth ki is mond, nem kell hazudni, ebben itt most vigyék csak el helyette az egészet.
- Nincs mit ezen eldönteni. Meg kell tenni – nem fog ígérkezni, Delphinia felé pillant csupán miután a többiek mellett az ő hangját is hallani véli. - Elég csorba világ ez. A maradék. De romokra lehet jól építkezni, nemde? - ó, a világ túl nagy, majd talál magának olyat, ami elfoglalja. Vagy már talált is? Mégis, egy pillanatra megmerevedik, amikor az előbb szemlélt erő most őt járja át. Szemeit lehunyva azonban nem kínok kínja követi, inkább kellemes és leülepedik, valami új és minden porcikája belebizsereg. De mégsem teljes. Homloka ráncolódik, mert elér valamit, felkavar valamit, ami már leült rég és ott tanyázott, a ládában történtek, az angyal ténykedése, pedig már azt hitte, rég eltűnt, híre sincs. És mégis. A kettő együtt nem kellemes, egy pillanatra mintha meginogna aprón, mintha az és a benne tárolt valami apró csatát vívna, elillan azonban, furcsa kavargás marad csak, mintha ott sem lenne, de haloványan érzi. Homloka kisimul, arca nyugodttá válik, talán annyira pillanatnyi volt ez az egész, hogy senki sem vette észre, sőt, talán ő maga sem realizálta. Szemeit kinyitva pillant a nőre, arra, akinek ereje valamit adott és kicsit talán el is vett. Ez az ár, de egyben béklyó is.
- Köszönjük – egy pillanatra érezte csak a régi ízt, de ez is egyre kellemesebb. Egy kicsivel mindig több. Csak szép lassan.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 06, 2019 12:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return
Levik zene  • Credit:
Végig mérem a gyönyört tökéletes nőt, ki előttünk állt. Tökéletes arca, azonban nem csak szép, rémisztő jegyeket is visel. Földbe gyökerezett lábam nem mozdul, s a szívem kalapál. Miért érzek ekkora félelmet egy szinte törékeny nőtől? Miért érzem, hogy mindjárt helyben meghalok?
Valóban bezárt minket testvére, de most ő azzal, hogy kiengedett minket nem csak a szabadságot, de a rabságot is adta nekünk, amire én nem tudok ajándékként tekinteni.
Hirtelen fordítom oda a fejem Seth kissé meggondolatlan kijelentésere, amire én is gondoltam, de ajkaim nem akarnák kiejteni a szavakat.
- Te megakarsz halni? - Suttogom oda Sethnek, aki mindig is ilyen volt, de talán most csendben kellene lennie. Nem tudom mit tehetnénk, talán engedelmeskednünk kellene? Még is miért lenne rossz, ha engedelmeskednénk? Hatalmat kaphatnánk.
- Talán...- Kezdem bátortalanul.
- Talán igaza lehet. Miénk lehet az egész világ, s újra nagyok lehetünk. - Teszem hozzá, majd mérem fel testvéreim arcait. Hiányzok, mikor Egyiptomban éltem. Hiányzik maga a város, a kultúra. Már nincs az az emberekben amit tiszteltem, amit szerettem.
Hirtelen felkúszó füst nagyobb lesz, s érzem ahogyan át jár az erő, kiss félelmem még nagyobb lesz, s kezdem azt érezni mindjárt hányok. Mi ez? Miért érzem ezt?
Nem beszélek, hiszen Seth ezt megteszi helyettünk is. Én nekem nincs kedvem kikezdeni egy olyan lénnyel, mint Isten. Vagy is hát ha a testvére, akkor arra képes, mint ő nem? Teljes homály a nő.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Snakebite
Leviathans & Amara
become the beast • szószám: 1176 • Credit:

 


Az évszázadok óta tartó börtön után megváltás volt a szabadság. A friss levegő, a napfény, a csönd melyet testvéreim hiánya hagyott maga után maga volt a csoda amiért akár a fél karomat is odaadtam volna még odabent. Bár tény maga a Föld és lakossága gyökerestül megváltozott. Hamar jutottak fülembe a hírek miszerint a Pokol és Menny kapui bezáródtak ezzel kivetve minden förtelmet magukból. Ráadásul az a félkegyelmű tollas népség még az emberek többségét is kiirtotta a nagy csatározásaik közepette. S még tőlünk féltették ezeket a korcsokat.
Nem vesztegettem az időmet. Körbejártam minden ismert és ismeretlen helyszín amely közelében víz volt fellelhető. Szinte mindenhol ugyanaz a kihalt, üres táj fogadott. Elkeserítő.. legalábbis az emberek számára. Számomra csak egy újabb lehetőség a terjeszkedésre és a hatalom iránti vágyam csillapítására.
Végül, hogy kiélvezhessem a várva várt magányt Hawaiire utaztam. Az időm többségében a parton feküdve az eget kémleltem és azon agyaltam, hogy mégis hogyan kéne újra dicsővé tenni nevem és felemelkedni a több évszázadnyi tudatlanság alól. Ebben nagy szerepet játszott első körökben az erőm visszaszerzése, ami valljuk be túlságosan is megcsappant bebörtönzésem óta. Visszataszító.
A mai nap terveztem elhagyni Hawaiit. Eleget tétlenkedtem már és úgy döntöttem először is kiderítem mit tudnak rólunk az emberek. Mennyire maradt nyomunk a történelemben. Azonban még mielőtt a vízbe léphettem volna, hogy útnak induljak valami megváltozott. A környezet biztosan, a levegő is, a fényviszonyok is. Ráadásul már nem voltam egyedül. Egy ismeretlen női hangra leszek figyelmes. Mind? pillantok egyből oldalra ahol nem mások sorakoztak fel mit testvéreim, egytől egyig mindig vagyis majdnem ugyanis egyikünk nem jelent meg valamilyen oknál fogva.
- Hát ez remek…- morgok halkan miközben a többiek próbálják megmagyarázni, hogy az a bizonyos egy vajon miért nem jelent meg vagy éppen azt próbálják meg kideríteni, hogy mi történt. - Mi van akkor ha csak egyszerűen nemet mondott erre a kevésbé kellemes meghívásra? - tekintek fel a trónuson elhelyezkedő nőre. Biztos voltam benne, hogy Ő felelős az idekerülésért hiszen más rajtunk kívül nem is volt jelen ráadásul éreztem a belőle szivárgó mágikus erőt.  Tetszett és abban is biztos voltam, hogy nagy hasznát tudnám venni eme erőnek. De ezzel nem csak én voltam így, Kisa szemeiben is láttam a vágyat, hogy megkaparintsa azt a titokzatos erőt, ami elősegítette idekerülésünket és körbeöleli azt a szajhát. Katonáiként? Kapom vissza fejem a nőre, aki éppen az előbb nevezet haszontalannak minket és mintha azt akarná, hogy katonák legyünk. Hét idegesítő és unalmas testvéremmel együtt voltam összezárva szinte egész életem során ebből adódóan megedződött idegrendszerem. Azonban a katona szó hallatán hamar felszaladt bennem az a bizonyos pumpa amelyet idegességnek is csúfolnak. Nem azért akartam kiszabadulni, hogy ismét megint szolgáljam valami hülye fruska vágyait mint annak idején Anyánkat. Saját magamnak akartam azt a hatalmat amivel ez rendelkezik sőt még ennél is többet akarok nem holmi bábu akarok lenni egy sakktáblán amit más irányít éppen ahogy kedve tartja. Úgy kívánja. Akarva akaratlanul gúnyos vigyor terül el arcomon eme kijelentés hallatán. Sőt hangosan akartam kacagni addig míg levegő után nem kell kapkodni, de ezt a vágyamat magamban tartottam.
- Miként neked úgymond köszönhetjük szabadságunkat úgy tudnod kéne, hogy nem éppen élvezeti cikkek vagyunk a létezés polcán. - forgatom meg szemeimet miközben Őt vizslatom. S itt ezzel a kijelentésével a szabadság szó is elveszítette jelentését. Azáltal, hogy szolgálnunk kell Őt nem vagyunk szabadok. Kötne minket az Ő parancsa. Majdnem olyan mint a dobozban szenvedni ezzel a csapat idiótával karöltve. A további fennhéjázó kijelentését hangos sóhajokkal veszem tudomásul. Néha testvéreimre pillantok miként reagálnak a dologra. Engem személy szerint bosszantott és kezdett kihozni sodromból, de igaza volt azzal kapcsolatban, hogy jelenleg gyengék vagyunk. De ez csak a jelen. Az, hogy Ő akar erősíteni minket.. biztosan nagy árat kell érte megfizetni. Abból pedig kinőttem abban a percben amikor testvéreimet anyám ellen fordítottam, aki szintén használt minket.
- Hűséget fogadni? Nem holmi haszonállatok vagyunk, de gondolom ez azért rémlik. - morgom egyre ingerültebben. Nehezebben tudok artikulálni mert szívem szerint ordítanék vele amiért ennyire semminek néz minket. Tény gyengébbek vagyunk mint fénykorunkban, de az nem jelenti azt, hogy semmivé lettünk. Pláne én.
Eme hirtelen haragomat szertefoszlatják hőn utált testvéreim reakciói. Leginkább Ruben megnyilvánulása tetszik a legjobban még egy szelíd mosolyt is eleresztek irányába. Ezt követően jött Kisa az elsőszülött fruska, aki szintén ellenkezett, de legalább abban igaza volt, hogy nem éppen vagyunk egy alkudozó népség. Viszont Athan a drágának nem nevezhető kisöcsém rávilágított a lényegre. A kis sunyi egészen idáig kussolt… és láss csodát...értelmes mondat hagyta el száját.
- Nocsak az évszázadok némi észt is adtak kisöcsém? - szólok oda neki gúnyosan. - Viszont fáj beismerni amikor a kisebbnek van igaza, de így van. Egyszer már elbuktunk szóval itt az ideje felemelkedni. Részemről rendben a biznisz akárhogy is hívnak. - tekintetem egyből Kisára vándorol akire rá is kacsintok jelezve ezzel, hogy jó ha tud róla, hogy nem kell teljesen komolyan venni azt amit mondok és van valami tervem. Az pedig nem más mint az, hogy minden erőt elfogadunk amit csak ad majd ráveszem ezt a csürhét ismét ugyanarra a tettre amit anyánkkal követtünk el. Habár nem vagyok benne biztos, hogy egy isteni létformának oly könnyedén vehetjük szívét megelégszem azzal is ha sikerül ugyan úgy lezárnunk mint fivérének.
A kis műsor amit Rubennal csinált megerősített abban, hogy jelenleg muszáj lesz legalább látszólagosan engedelmeskedni számára.
- Nem csak a fivéred az akire haragszunk. Az egész világra. Elfeledettek lettünk holott mi formáltuk a történelem egy részét. - tárom szét magam előtt karjaimat majd Rubenra tekintek és biccentek neki, hogy maradjon, köteles maradni különben rosszul fog járni.
- Persze, hogy törjük a hasznon a fejünk. Te se mennél bele olyanba amiben nem bízol vagy éppenséggel nem lenne belőle nagy hasznod. S lássuk be… annak vagy a testvére, aki elzárt minket. Ráadásul pontos szándékot se tártál elénk mi a célod velünk csak azt akarod, hogy szolgáljunk. - váltok kifejezéstelen arcra miközben Amarához beszélek. Az, hogy egy kis erőmorzsát kapunk majd ki tudja milyen időközönként nem jelenti azt, hogy teljes mértékben megéri úgy ugrani ahogy Ő fütyül.
- S mond Neked miért éri meg az, hogy erőt adsz nekünk és azt akarod, hogy azt csináljuk amit korábban? Biztos vagyok benne, hogy a dologban van számos hátsó szándék csak éppen nem akarod kinyögni - lépek kicsit előrébb és nézek végig bugyuta rokonságomon. Mintha ez nekik meg sem fordult volna a fejükben. Leragadtak a hűségeskü résznél.
- Visszakerülünk a ládába. Azt akarod, hogy hűséget fogadjunk, de fenyegetsz. Biztos vagy benne, hogy ezen az úton a legjobb szövetségeseket tudod magad mellé gyűjteni? - vonom kérdőre a nőt majd meglepődött arccal figyelem ahogyan feljebb kúszik rajta a füst mely eddig csak körbevett majd érzem ahogy átjár egy ismeretlen erő, valószínűleg Amara ereje majd a műsor után olyan mintha egy kevés bennünk is maradt volna.  
- Szép mutatvány volt, de egyik szavaddal ütöd a másikat a tetteiddel pedig szintén. Így elég nehéz tényleges hűséget fogadni. Maradjunk annyiban, hogy megteszem amire kérsz, de amíg nem kérsz meg új dologra békén hagysz és hagyod had éljem az életem amiből jó pár száz év elveszett. - tárom elé saját magam álláspontját. Vagy elfogadja vagy nem ez már a jövő zenéje és biztos vagyok benne, hogy pillanatokon belül megkapom a választ rá.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 16, 2019 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathans, come to the Dark Side

Leviathans & Evil God
God is a girl (?) • szószám: 549• Credit:

Na - na - na - na - na! Ez most meg mi?! Ijedtemben ugorva egyet, akár egy óvodás kislány nézek le a körülöttem egyre vastagabban felgyülemlő fekete ködszerű képződményt, mely mintha életre kelne s mint egy idegen lény, kapaszkodna fel rám, ölelne körbe és akarna beborítani. Így legyenek önálló gondolataid és merj mellettük kitartani.
'Ez most... most vegyem úgy, hogy még egy nemleges válasz és én leszek a példa a többiek számára, hogy miért nem éri meg nemet mondani?' - fordulok vissza testvéreim és a nő irányába, miközben jobbomat kirántom a sűrű feketeségből és mutatok le a ködlepelre. Nagyon nehéz kihozni a béketűrésemből, azt mondanám, hogy még Athannál is türelmesebb vagyok és megértőbb, a problémákra szeretek rálegyinteni, hozzátenni valami tibeti szerzetesi szöveget a türelemről és a kitartásról, melyekkel előszeretettel indítanak lélek motiválására alkalmas, bár inkább alkalmatlan könyveket, ám ha megfenyegetik az embert, egészen más dolog. Nem beszélve az évek óta felhalmozódott családi és egyéb más problémákról, mint példának okáért, hogy a nagy szakállú, aki nem a Mikulás, bezárt minket évszázadokra egy ingerszegény környezettel ellátott ládába és ha tehette volna, akkor otthagyott volna minket amíg világ a világ. Ki csinál ilyet? Legalább fejezett volna le minket vagy valami ehhez hasonló, hogy hamar vége legyen a dalnak, minek kellett ez az értelmetlen ládásdi? Bezár minket, hogy abból megtanuljuk a leckét? Most persze nincs sehol, amikor szembe kéne néznie tettének következményeivel. Itt van a testvére! Őt is bezárta, kiszabadult, a bátyjának meg hűlt helye. Szép, mondhatom nagyon szép! De egyébként neki is gubancolódjon össze a haja egy kiadósabb alvás után, ugyanúgy, ahogy a többieknek. Karjaimat mellkasom előtt összefonva sétálok vissza a sorba a többiek közé, miközben ujjammal orrnyergemen ismét a helyére tolom szemüvegemet, majd lassan kieresztve a levegőt, fejemet kissé félre billentve figyelem, ahogy a nőszemély közelebb jön hozzánk, mégsem ereszkedik le a pórnép közé. Azt már nem.
'Rendben. Nem tudom, hogy ki hogyan dönt, végül is teljesen mindegy, mert vagy ő lesz az intő példa arra, hogy miért nem éri meg nemet mondani, vagy az összes bűnhődjön egy bűnéért elven mind visszakerülünk a ládába, amit szerintem egyikünk sem szeretne, na meg aztán ki tudja, hogy hány száz év múlva kerülnénk ki onnan megint, esetleg az is lehet, hogy soha többé nem látnánk meg a napvilágot. Én azt mondom, hogy kezemet a szívemre téve fogadom meg, hogy segíteni fogok neked, Amara.' - bár nem vagyok lelkes, nem vetem magam előtte térdre s nem hajbókolok, szavaimat komolyan gondolom, már amennyire kényszer hatására ezt komolynak lehet venni. Különben is, lenne más választásunk, amiből nem mi jövünk ki rosszul? Nem hinném.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Hatshepsut temploma SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 26, 2019 12:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return

Noha ezeket a lényeket közvetetten keltette életre Fivérem, egytől egyig magukon hordozzák mindazt, amit megvetek az általa teremtett világban. Hatalmat kínálok nekik, szövetséget ajánlok anélkül, én magam ragadnám el az elméjüket s az érzéketlen bensőjüket a céljaim beteljesítéséhez, ennek dacára képesek tanakodni, faggatózni, nemet mondani. Mégsem ölel körbe a düh vagy a haragvás, miként elébb leheletnyire oldalra biccentettem a fejemet a férfialak nevetésére, ugyanazon pozitúrában méregetem az ábrázataikon átsuhanó idegességet vagy éppen mosolyt. Megfontolom a következő lépésemet, amely az akaratuk ellenére történő irányításuk volna egyéb esetben, ám velük kapcsolatban másként kell eljárnom. Egy dolgot el kell ismernem a Fivéremnek, amennyiben a lényei önszántukból cselekednek, sokkalta eredményesebben képesek aládolgozni az óhajomnak, márpedig a leviatánok esetében szükségem van a hatékonyságukra.
- A Fivéremre kellene haragudnod. Ő zárt be, hiszen, akár csak engem. Mondd, nem kívánod a bosszút és az azt követő szabadságot? - állam lágy mozdulattal billen vissza egyenesbe, amiként az imént kacarászó lábai körül sűrűbben kezd örvényleni a feketeség. Fel-felkapaszkodik a végtagjaira, felelevenít benne minden negatív és bosszús érzetet, melyet hosszúra nyúlt élete során megtapasztalhatott, azonban ennél többet nem tesz. Ártalmatlanul félemlít. Tekintetem átsiklik a korábban csakugyan mosolygó nőre.
- Tudjátok, hogy ki vagyok, s a hasznon töritek a fejeteket? - nem mellékelem a további kérdéseimet, habár az érdeklődésem egészen halovány csírát bont aziránt, hogy megtudjam, valóban ilyen ostobák, vagy csupán a szerencséjüket szeretik próbálni? - Gyengék vagytok, s előbb tiporna el titeket bárki, minthogy erőt gyűjtsetek magatoknak. Hatalmat kínálok, szövetséget. Azt akarom, hogy úgy tegyetek, ahogyan annak idején. Formáljátok a világot kedvetekre, én nem tartok igényt erre a szemétdombra - és ebben közel sem hazudok, viszont az indokaimról nem fogok szót emelni semmilyen alantas lénynek. Ha ilyesféle tudást szomjaznak, ahhoz nekik kell bizonyítaniuk. - A testvéretek jól beszél. A ládába is könnyen visszakerülhettek természetest - teszem hozzá, mielőtt felemelkednék a trónusról. Lépteim hangtalanul, ráérősen simítják a kőlépcsőket, az utolsó előtti fokon viszont megállapodnak.
- Ha nem kívántok mind hűséget fogadni, ám legyen. Azonban az erőtök maradéktalan visszanyeréséhez végül mindannyian kelleni fogtok. Ha nem én, úgy a testvéreid fognak kényszeríteni - vezetem vissza pillantásomat a jobbra-balra toporgó férfire, nem fűzve mellé, az üres szavaknál hatékonyabb eszközök állnak a rendelkezésemre egy-két hibás láncszem kijavításához. - Döntsetek hát - szólítom fel őket ismét, utoljára, mialatt enyhén megemelve a kezeimet, a köröttük gomolygó füstöt is feljebb mozdulni kényszerítem az alakjaikon. Érezhetik, hogy átjárja őket az erőm, melynek kicsiny szegmense egyelőre bennük is marad. Hogyan fogalmaznak ezzel kapcsolatban a Fivérem kis hangyái? A jóindulatom jeléül…


//A plusz erővel ismét képesek vagytok a küllemetekre vonatkozó teljes illúziókeltésre Wink//
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rizikó
Csak négy szabályt kell észben tartani. Készíts tervet, hajtsd végre a tervet, számíts rá, hogy valami baj lesz vele, és vesd el a tervet.
Az a higgadtság mely belőle árad már-már megnyugtató is, s mégis… Kinyújtotta karját a sötétség, s most, mint a folyondár szerelmesen csavar körbe minket. Énem egyik része riadt vadként szabadulna a kötelékből, s engedek is a hívó szónak. Eszembe jut a bársonykék látóhatár, melyet mára már a gyász színére festett a hűvös szél. Az elmére telepszik, s ki gyenge akarattal bír, azt a mélybe rántja. Csapda? Figyelemelterelés a kristályként csengő szavak? Hatalommal kecsegtet, s mire észbe kapunk a lábnyomát is megcsókoljuk? Akinek csak egy kicsi fogalma is van rólunk, az tudhatja, hogy néhány dolog mellett ez is a gyenge pontjaink közé tartozik. Mozdulatom nem hirtelen – de szinte biztos vagyok benne, hogy figyelmét nem kerüli el, még akkor sem, ha sötét íriszeit nem emeli rám- tétovának is mondható, ahogyan hátra lépek, mint aki attól fél, hogy a bilincs, egy szemvillanás alatt ránt vissza oda, ahova szerinte való vagyok. Próbálkozás, mely, ha sikerrel jár újabbat generál. Ruhám halk suhogása, árnyékom lassú tánca jelezhetik mozdulataim a hangok dallamában. Gondolom én. Csak annyira távolodom el, hogy helyet foglalhassak egy faragvány szélén, melyben egykor tavirózsák ringatóztak hűs vízén. Hasztalan a bolondos megjegyzés fivérem szájából, s ezt szerintem sejti ő is, ahogyan hallgatásunk tűzfürtű Delphiniaval, s a bölcselkedés, mely mégis szöget üt a fejemben.- A démon szavai, találkozásuk, hogy nem aratott felette sikert, nincs ereje teljében. Vajon nem erre a hullámra kellene felülni, s nemet mondani vagy tartsuk meg a látszatot, s végül hagyjuk, hogy a saját farkba harapjon? Rubennek egyben igaza van, át kell gondolni, de félek ez az, amit nem kapunk meg.  – Kérdezni pedig kérdez helyettünk nővérünk is, minek szaporítani a kérdések halmazát, amíg ajkai azt formázzák, amit mind hallani, tudni akarunk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Hatshepsut temploma Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 31, 2019 11:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Bábok a sakktáblán

Amaramama & a kígyók
•  szószám: 456 • Credit:

 
Lassan mindenki itt, mindenki bemutatkozik és a szavak elszállnak, nyomuk sem marad. Arca a semlegesség lágy vízén nyugszik, tekintete is, bár hazudna, ha azt kellene mondania, valahol nem tört fel benne feszültség, vagy bármely emberihez hasonlítható foszlány. Fura, hisz mióta ismét szabad, úgy érezte, kicsit övé a világ, egy nagy szelet, itt azonban, az elemi őserő és sötétség úgy telepedik köré, mint egy kényelmetlen, fojtogató szövet és nemhogy a szelet az övé, jóformán üvölt, hogy még az sem lesz soha, amekkora talpalatnyi földön jelenleg áll. De hadd mondják, hadd mutassák be, hogy ők nem egyszerű és nem támadható felületek, pöröljenek, ő nem teszi, ő ismét a sor végén áll, a legkisebb, az utolsó, de csak látszatra, már csak névlegesen, mert ó a csúnya önbizalom és más erők már rég mást duruzsolnak fülébe és engednek annak, hogy kényelmesen eleresztve magát, többé ne engedjen az árnyékban való lépkedésnek. Testvérei azonban kifogynak a szuszból, sőt mi több, talán még magukat is meghazudtolva maradnak végül a csend medrén, ezért nyúl ki azonban a nő, ragadja meg a pillanatot, a tekinteteket és a megannyi fület, hogy hangja birtokolja azt, szavai pedig az elméket. Apró, jelentéktelen pihék merednek égnek hátán, karján, mindenütt, gyomráig hatolva kavarva meg a feketeséget odabent, a lényt, amely megtudja az igazat és amely előtt elhúzzák a mézesmadzagot. De ő mindig más volt, mint a lény, nem harapott egyből az őt etető kézbe, mégis, tudja igaz minden és milyen könnyű lenne elfogadni azt. Túlontúl könnyű, ha a józan esze is beszáll a néma vitába önmagával.
Ruben.
Ruben szavaira apró mosoly ül ki szája szegletébe, kövéren, és már-már kedve lenne nevetni, azzal szemben, hogy mások esetleg gyiloktekintetet engednek meg felé. Nem várt mást, ez a fele más, nem vágyik semmire, ami közös és semmi másra sem, ami az újdonsült kényelme. Ó, igen, kérhet halasztást, de tudhatná, hogy igazából ezek nem kérdések, kérések. Elég az arcot, a tekintetet, az egészet figyelni. Noha nem készült fel, nem írt leckéket arról, mi vár itt rá, mivel kell szemben állnia, lassan, némasága alatt válik kissé bölccsé, engedi, hogy elvigyék a szavakat mások, ő évelődik, kis része akarja, de csak elenyésző, olyannyira, hogy amikor sóhajt, talán azt fújja el.
- Amelyik kéz ad, könnyen elvesz, kedves nővérem. Amilyen könnyen nyílt a láda teteje, úgy záródhat vissza. Erőnk vesztessége pedig csupán egy olyan alkalom, amivel könnyíteni lehet a válaszokat, vagy bármi mást. Egy előny számára, nekünk hátrány. Itt vagy elveszünk vagy felemelkedünk – talán megértik, talán nem. Ezek csak szavak. Tudja, mi lenne abból, ha belemegy, tudja, és mélyen elrejti, hogy nem akarja. Rettentő mélyre. A kígyók nem véletlen olyanok, amilyenek. Elrejtőznek az avarban, elrejtik mivoltukat, fogaikat. Bábut kért, így azt kap, csak színjátékot, amennyire tudja. Az apró bölcs, aki mintha bólogatna, csak szabaduljon innét. Ez itt nem alkudozás.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Amara
&
Leviatánok
Sakkfigurák  • Credit:
Töretlen mosollyal hallgatom szavait, mit úgy peregnek le rólam, mint bármely gúny, aminek nem látom alapját. Ő szabadított ki, tudnia kellene, hogy milyenek vagyunk. Miért törődnénk azzal, hogy merre jár egyikünk, amikor akkora bennünk az összetartás, mint egy marék hamuban amit szétfújt a szél? Ha akarunk valamit valakitől, megtaláljuk. Addig pedig eszünk ágában sincs keresni. Mindezt persze már nem teszem szóvá. Úgy sejtem, nem értékelné túlzottan. Helyette erejét fürkészem.
Egyáltalán nem lep meg, hogy használni akar minket. Bárki így tenne, akinek elég ereje lenne ahhoz, hogy igába hajtsa képességeinket. Milyen kár, hogy a kígyó akkor is kígyó marad? Etetheted, simogathatod, nézheted milyen szép nagyra nő, még alhatsz is vele, amíg egyszer meg nem fojt párnádon feküdve. Nem anyánk volt az egyedüli, aki így járt. A történelem folyamán számos alak végezte be hasonlóan. A legtöbb viszont csak gyengének hitt minket. Amara egészen más eset. Vele szemben tényleg azok vagyunk.
Ruben… Legszívesebben kitépném torkát hogy befogja, de ez a cselekedet feleslegessé vált abban a pillanatban, hogy megszólalt. Mosolyom egy pillanatra eltűnik, mialatt szemeim kígyószerű alakja megvillan. Nem több egy tized másodpercnél, talán még annyi sincs. Hamar úrrá leszek magamon. Hiába a vágy, hogy megszerezzem a sötétség asszonyának erejét, vagy a higgadtságot mutató görbület szám sarkában, ennek az elmeroggyantnak a meggondolatlan megjegyzése még bennem is feszültséget okoz. Nem mintha nehéz dolga lenne. Öcsém sajnos túl hamar képes felhergelni. Pont azért, mert úgy viselkedik, ahogy.
- Annak gondolata hogy melléd álljunk, akkor is megfontolandó lenne, ha nem segítettél volna a kijutásunkban. Ennek ellenére… a leviatánok nem egy esküdöző népség. Mi hasznunk lenne abból, ha megtennénk azt, amit még soha? – gondolok itt arra, hogy hűséget fogadnánk valakinek.
Erőt szereznénk, valószínűleg hamarabb, mint saját magunktól, de megérné ez nekünk? Ha nem úgy használjuk ahogy akarjuk, nem annyira. Ráadásul mindig tudná, milyen szinten állunk hozzá képest. Nem zavar, hogy az erőt kövessem. Üldözném, hajlonganék előtte ha kell, amíg meg nem szerzem azt. Ez a hűség viszont… számomra idegen. Nem tudom hogyan viselkednek azok az ostobák, akik alávetik magukat. Soha nem állt szándékomban megtenni és most sem akarom megtenni. Talán még neki sem.
- Mi lenne, ha nem fogadnánk neked hűséget? – kérdezem meg nyíltan.
Nem kellene? Talán, ha viszont Ruben megjegyzése után még élünk, akkor akár ezt is megengedhetem magamnak. Gondolom nem esik nehezére válaszolni.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The eternal return
Levik zene  • Credit:
Ijedt kislányként álltam ott, bár az arcomon igyekeztem nem ezt tükrözni. Még is a félelem minden porciámat átjárta, ahogyan a nőt láttam. Ruhája nyaldosta a padlót, s arca tiszteletet követelt, míg a tekintetében a tűz, a hatalom iránti vágy tombolt.Pillantásait bátyáimra szegezik, s visszatérnek az emlékek, mikor anyánk is így tett, s a lábaim szinte gyökeret vertek a megkopott padlóba.
Fel rémlett, az emlék kép, még mikor teljes pompájában láttam az épületet, s csodálhattam a nagyhatalmu nőt, kit Nefertitit elő szeretettel másolt, s ajnározott.

"Leviatánok" Rezzentem meg kissé. Én nem játszottam a harcos amazont, se nem köszörültem nyelvem a nőn. Szavait kényelembe helyezve mondta, s mit sem törődött azzal a nővel, kit tényleg megilletett az a trónus.   Végig mértem a nőt többször is, s egy hang sem hagyta el ajkaim, de figyeltem, s éreztem a hatalmát. Olyan volt, mint egy Fáraó, ki az istenek képviselője, de ő maga volt egy isten. Hiszen teremtésben ő volt az első nő, ki megjelent. Türelme meghökkentett, nem sietettet nem ráncolta homlokát, csupán teljes nyugalomban ült, s kémlelte szolgáit, s hangját rá bízta a teremre, mint egy ókori megafonra.

Ruben vicceskedésére odakapom fejem, s vörös hajam mardossa arcom, a hirtelen mozdulattól, pár száll ajkaimra ragadt, mint ujjaimmal választok el róla.
Össze vont szemöldökkel jelzem testvéremnek, hogy most fogja be! Tudom, hogy kellünk neki, de mi van akkor, ha elég pár is neki? Ha képes megölni minket? Hiszen oylan sokat nem tudunk még.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathans, come to the Dark Side

Leviathans & Evil God
God is a girl (?) • szószám: 655• Credit:

 
Ruben, miért kell minden kényelmetlen és komoly helyzetben röhögnöd? Áruld már el! A többiek arcát elnézve mindenkin feszültség uralkodik, indulataikon akarnak úrrá lenni, de akadnak, akik erőltettek egy kis érdeklődést az arcukra, meghallgatják ezt az udvariatlan nőszemélyt annak reményében, hogy utána mehetnek a dolgukra, és itt vagyok én, aki pofazacskóit ameddig csak lehet beszívja, ajkát csücsöríti, mintha kiszabadításunk hálájának jeléül csókkal szeretném jutalmazni a hölgyeményt, mégis egyszer - egyszer kuncogásra emlékeztető horkantások törnek elő belőlem, melynek hatására szemeimet összeszorítom és lehajtott fejemet ingatom ide - oda. Miért kell nekem minden ilyen helyzetben röhögő görcsöt kapnom? Persze, ha a hölgy egyedül engem engedett volna szabadjára, akkor valóban hatalmas csókkal jutalmaznám, de mivel a maradékot is szabadon engedte, nem jár a díjazás. Orromat megvakarva rázkódom meg kissé és emelem a kőtrónuson pihenő alakra a tekintetem, s valamiért már egyáltalán nincs kedvem mosolyogni és nevetni szavai hallatán, illetve van, mégis úgy érzem, hogyha egyenesen a szemébe röhögnék nagyon hamar belőlem is hasonló füst gomolyag lenne, mint ami körülöttünk tekereg, ó pedig mennyire tudnék most kacagni és a könnyeimet törölgetni, vagy legalább egy erőltetett nevetést szabadjára engedni.
'Hát... nagyon szépen köszönjük, hogy kiengedtél minket, a magam nevében annyit mondhatok, hogy nem haragudtam volna, hogyha a többiek bent maradnak, de gondolom mivel titokzatos tervedhez mindannyian kellünk, így ők sem maradhattak a ládában. Ruben viszont kicsit gondolkozna még ezen az elköteleződés dolgon, ha nem bánod. Nem a személyeddel van gond, félre értés ne essék, még csak a testvéred miatt sem haragszom rád, hiszen hiába vagytok egy család, senki nem tehet róla, hogy a többi tagnak hibádzik valami a fejében, lásd a többieket nálunk. Odázzuk el ezt a dolgot pár száz évvel, aztán majd leülünk és megbeszéljük, nekem jelenleg jó ebben az állapotban.' - mutatok végig magunkon, majd megvonom a vállamat és kihátrálva a sorból indulnék el a kijárat felé, hogyha tudnám, hogy merre is van. Tanácstalanul pillantok körbe a csarnokban, lépek egyet erre, lépek egyet arra, lépek egyet emerre, lépek egyet amarra, de mégis visszakerülök a kiindulási ponthoz. Vajon kijutok egyáltalán innen, vagy bosszúból amiért nemet mondtam a kérésére, illetve nagylelkű cselekedete miatti hála behajtásra, visszaküld a ládába vagy itt maradok ebbe a terembe bezárva, amíg világ a világ? Vagy csak egy maroknyi füst lesz belőlem. Mondanám, hogy azért az agyam mégis azt akarja, hogy gondoljam át a dolgokat, legyek okosabb ennél és egy picit tegyem félre a szabadság iránti vágyamat, az elkülönülést a többiektől, a gondolatot, hogy megelégszem ennyivel is a régi korok régi erejéhez képest, de az igazság az, hogy az agytekervényem ezen része most hallgat, meg sem szólal. Nem nyomta meg a nagy piros gombot, nem csinált vészriasztást, egyszerűen egyetért velem. Nem szeretném a harmadik csapatot erősíteni, ami a két testvér ökölharcába önkéntesen belegyalogol, én inkább a nézői széket preferálom egy hatalmas hegy szélén ücsörögve és a lábamat lóbálva. Ha újra megkérdezné, a válaszom újra ugyanaz lenne, bár motoszkál bennem az az apró sejtés, hogy tőle nem lehet ennyire egyszerűen megszabadulni és rám fogja erőltetni, hogy bocsánatáért esedezve válasszam azt, hogy elsőként rohanok érte harcba. Lehet könnyebb lett volna annyit mondani, hogy rendben, persze és elengedni javarészt mindent a fülem mellett a továbbiakban? Utólag könnyű okosnak lenni, mégis reménykedem benne, hogy elenged a hegy szélére.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6