Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Temple of the Sun - Peru •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 12:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


A harc, egy eszköz… Ezzel egyet tudok érteni. Ez olyan válasz, amit Ophilia mondana, a mondata másik felével viszont nem tudok egyet érteni. Persze, akár az is lehet igaz, de minden nézőpont kérdése. Eszköz arra, hogy megvédjük a halandókat, vagy hogy megöljük őket. Használható testvéreink védelmére, vagy elpusztítására, ugyanez igaz a démonok kergetésére. Sok oka lehet, a valódi célját viszont nem hiszem, hogy manapság bárki tudná. Senki, Atyánkon kívül. Elvesztünk és mindenki a saját véleménye szerint dönt erről.
Olyan, mintha Ophilia szemrehányást tenne. Most először, igazán. Ez megmosolyogtat. Fogalmam sincs miért, de halványan elmosolyodom, miközben néhány pillanatra lesütöm szemeim. Igaza van, nekem pedig eszemben sincs ezt tagadni.
- Fogalmam sincs. Nem az volt a feladatom, hogy a halandókat védjem.
Ezt pontosan tudja. Valószínűleg még emlékszik arra, amikor utoljára nála jártam odafent. Amikor azon gondolkodtam, helyes-e szerencsétlen embereket halomra ölni. Végül pedig arra jutottunk, hogy a parancs, az parancs. A mi dolgunk annak követése, még ha nehéz is.
Figyelem, hogyan tartja a kardot. Nem remeg meg keze, miért is tenné? Ez is csak egy eszköz. Egy kis segítség a harcban. Még. Számomra már kicsit több annál. Az évezredek, vagy még többek során a társammá lépett elő fegyverem. Sosem hagyott még cserben. Néha viszont voltak olyan napok, amikor a közelébe sem akartam menni. Amikor irtóztam érintésétől, s valahányszor rá néztem, testvéreim vérét láttam rajta száradni, akkor is, ha előtte százszor megtisztítottam. Egy küzdelemben mégsem remeghet meg kezem. Ki kell zárnom mindent, ami nem oda tartozik és koncentrálnom kell.
Ophilia hirtelen tűnik el szemeim elől. Becsukom azokat, hogy ez ne zavarjon. Nem azzal kell keresnem őt, hanem más érzékeimmel. Hallom, mikor jelenik meg mögöttem, nála lévő pengém suhanásával együtt. Könnyedén szeli a levegőt, épp úgy, ahogy egy ember kettévágása sem okoz neki nehézséget, ha kellő erővel használják. Nem fordulok, nem is mozdulok. Továbbra is csukott szemmel várom, hogy az angyalfém húsomba marjon. Nem állt meg előtte. Néhány centire bevág, majd lándzsám nálam lévő részét függőlegesen elé emelem és megállítom vele a csapást.
- Alig hiszem el, hogy tényleg megvágtál, pedig piszkosul fáj! – nyavalygok.
Ha nem húzza ki belőlem a fémet, úgy megragadom a penge hegyét és kirántom magamból, nem törődve azzal, hogy kezem megvágom. Vérem szép mennyiségben kezd el távozni belőlem. Talán kicsit túlzásba estem. Hamarabb kellett volna megállítanom, de tudni akartam, képes-e rá. Na meg arra is kíváncsi vagyok, hogy viseli, ha megsebesít egy angyalt.
- Milyen érzés? Megsebesíteni egy testvéredet… Tudod, ha nem kezelem, bele is halhatok - fordulok felé.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 09, 2019 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Szemhéjaimat leheletnyit vonom csak össze mondandójára. Mire akar vajon utalni? Lent járok és? Azt hiszi, hogy ez mindenre magyarázatot tud adni? Hogy ennyi röpke időn belül képes vagyok saját véleményt alkotni? Hogy azt hiszi… Legyen hát. Kapd meg azt a választ, mit tőlem várnál.
- A harc, csak egy eszköz Atyánk kezébe, hogy megvédjük halandóit - rázom meg a fejemet, majd le is hajtom mintha rossz ötletnek tartanám ezt az egészet. Hiszen nem vagyok harcos, ezt ő is tudja, s talán el is hiszi nekem. - Mit jelent számomra a harc? Semmit - vonom fel az egyik vállamat. - Tényleg Jaesa. Számomra semmit sem jelent, egy eszköz? Hogy ne ártsanak nem csak nekem, de a környezetembe lévőket sem. Tudod milyen érzés, amikor a halandókat saját testvéreimtől kell megvédenem? S mi történik akkor, amikor erre képtelen vagyok? De persze… Honnan is tudhatnád, nem igaz? - vonom össze újra csak a szememet, fejemet könnyedén oldalra bökve.
- Lehet, ez rossz ötlet volt - emelem fel kezemet. Mit vártam tőle? Hogyha kérek valamit megteszi? Persze nem vagyok ostoba, hisz tesztel. Azt hiszi, hogy még a mennybéli énem van itt vele. De túl sok minden változott és elhiheti, hogyha valakinek ezt egyedül kell átvészelnie, annak a személyisége elferdül.
A kardot mégis felemelem kezemmel. Tekintetem leveszem nővéremről és a kardra emelem. Nem remeg meg benne, nem… érzek semmit annak hatására, hogy fogom. Egyszerűen csak… fogom. Egy eszköz, semmi több.
Figyelem minden érzékszervemmel. Hallom, miként változik meg hangszíne. Harcos. Ez Ő. Ez valójában Ő, nem az, akit nekem mutogatott a mennybe. Hiszen én csak egy ócska angyal voltam, kit könnyű volt kihasználni, de mit is mondhatnék. Ez volt a munkám.
Nem fogok siránkozni miatta.
- Legyen hát… - ejtek ki ennyit, majd hirtelen tűnök el. A térmeghajlítást hívom segítségül. Eltűnök a szeme elől, hogy egy pillanattal később a háta mögött jelenjek meg, kardomat vízszintesen emelem, úgy vágok az irányába.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 06, 2019 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


A belőle áradó dac meglep. Azt hiszem, Rassilon erre mondaná, hogy gyerekes… Szerintem nem az, bár… Jó, van benne valami. Arra jó, hogy kirángasson haragomból egy kis időre. A kérdésem teljesen komoly. Nem mellesleg jogosnak is vélem, hiszen arra kért, hogy tanítsam meg harcolni. Ettől az ötlettől még mindig nem ugrálok örömömben. Fejem enyhén megingatom a felsorolást hallgatva. Tudom, hogy minderről tud. Végig figyelte az említettek útjait, ahogy sok más emberét vagy angyalét. Azt is elhiszem, hogy belefáradt abba, hogy mindig megsérül. Annak idején nekem is elegem volt belőle. Igaz, sokáig tartott. Valószínűleg azért, mert bár megsérültem, én oda tudtam csapni. A kérdésemre mégsem kaptam választ.
- Egy ideje már lent vagy a halandók között, Ophilia. Mostanra kialakulhatott a saját véleményed. Ha nem így lenne, nem kérnél arra, amire. A harcnak sok módja van. Ha nem tudom, hogy számodra mit jelent, azt sem tudom, mit akarsz megtanulni.
Nem fog neki tetszeni, hogy ennyire ragaszkodom ehhez, én viszont már rég túlvagyok azon, hogy ilyesmin agyaljak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem próbálok meg javítani a képességein. Nem tetszett, ahogy elfordította a fejét. Így még azt sem képes észrevenni, honnan jön a támadás, vagy épp mivel. Puszta kézzel, esetleg fegyverrel? Mi van, ha angyalfémmel akarják felnyársalni?
Hajamba túrva sóhajtok egyet. A kard már nála van, mégsem tesz vele semmit. Az nem volt rossz döntés, hogy erejével vette fel. Én is így tettem volna. Hogy miért? Azért, mert így nem kell lehajolni vagy azt figyelni, hova nyúlok a kezemmel. Helyette szemmel tarthatom az ellenfelemet. Persze mindez mit sem ér, ha odatartom neki az arcom, amikor nekem esik.
- Mire vársz még? – billentem oldalra fejem – A fegyver már nálad van, használd! – szólítom fel.
Kíváncsian várom, hogyan kivitelezne egy támadást. Már ha egyáltalán képes rá. Türelmes vagyok, egyelőre. Azt nem mondom, hogy sokáig az maradok, bár sose lehet tudni. Attól függ, mi lesz ezek után.
- Támadj rám, Ophilia!
Újra várok. Elég egyértelmű, hogy mit várok el tőle. Ha még mindig nem áll szándékában nekem jönni, úgy én indulok meg felé. Szinte kilövök helyemről, most viszont nem állok meg. A kardot tartó kezével ellentétes oldalon torpanok meg, miközben öklöm megindul gyomra felé. Valamikor el kell kezdeni.
Ha rászánja magát a támadásra, akkor nyugodtan, képemen kisebb mosollyal állok. Nem védekezem, azt figyelem, hova menne támadása, aztán úgy helyezkedem, hogy ha meg is sebesít, ne súlyos helyen álljon belém saját kardom.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Már nem tudom, hogy az én dühöm ragad-e rá, vagy az övé énrám. Érzem. Érzem a bőrömön, az ereimbe, a velőmbe. Érzem, ahogy rabláncként tartom fogva, ahogy a vad vergődik bensőmbe. Érzem, hogy nem sokáig fogom tudni féken tartani, mégis mélyet sóhajtva próbálom elnyomni. Vele ellentétbe nem szorítom kezemet ökölbe, csak lehunyom szemeimet. Koprsót vonok lélektükröm köré, elrejtek mindent.
A maszkot újra felszem, nem engedhetem meg magamnak, hogy az álarc mögé lásson. Elég ennyi tudnia rólam. Csak egy elveszett lány vagyok, ki…
- Tényleg? - nevetem el magamat kedvesen, mikor újra kinyitom a szemeimet. A korábbi dac, kétkedés, harag már nincs bennem. Már nem láthatja. Csak a sugárzó, mosolygó arcomat. Fejemet kissé oldalra hajtom ismét csak. - Pontosan tudom, hogy mit jelent a harc Szun-ce számára, Marcus Aureliosnak, Alfonso Cruznak, Churchillnek vagy épp Theodor Rooseveltnek. Tudom mit jelent Disraeli számára, Nietzsche miként szónokolt róla. Ha most azt várod tőlem, hogy megalkossam a saját, hangzatos véleményem, azok alapján, ami történt velem, akkor csalódnod kell. A szavak angyala vagyok, de mások szavait szónoklom csak - nem kicsinlem le magamat, egyszerűen ez így van. Ezt ő maga is tudhatja. Saját gondolataim Isten gondolatai. Nem az enyémek, de ezzel soha nem is volt gondom, ezt neki is tudnia kell. - De egyszerűen, már belefáradtam… - remeg meg hangom, ahogy ajkam is. Ujjaimat behajlítom és újra szóra nyitom a számat, ám hang nem jön ki.
Egy magam fajta mégis miként fogalmazhatná ezt meg?
- Belefáradtam, hogy én legyek a préda, hogy én legyek a zsák, amit mindenki üt. Egy célkereszt. Tudod, hogy az önvédelem és a harc között minimális különbség van. Hajszál, még annyi sem. Hát olyannak ismersz, aki harcot kezdeményezne? De attól az még harc, nevezhetjük bárhogy… - tekintek rá komolyan. Igen, annak ellenére, amit kértem, még mindig többet jártatom a számat, mint cselekednék, hisz egyhelyben állok csak. - Nem akarok démonoktól segítséget kérni ebbe. Ebben már nem szeretnék - ejtem ki végül. Félő, ha nem megy bele a taníttatásomba, akkor nem lesz más választásom.
Megkérem a Pusztítót, hogy segísen. Tanítson meg. Évszázadokon át túlélt, tud harcolni. Tudja, hogy miként kell és nem használja csak úgy. Amikor szükséges, de egy eszköz számára, nem a cél. Nem ezzel akarja elérni, mit akar.
Zöldes lélektükreimet az elém dobott fegyverre vetem. Nem hajolok le érte, erőm segítségével emelem fel és fogom kezembe. Olyannyira leértékelik az erőnket. Annyira nem használjuk őket, pedig…
- Sokan annak születtek, te is jól tudod. Vannak mások, kik harcos ösztöneiket az életben szerezték. A legtöbbjükben a közös, hogy fiatalon kezdték el. Az ösztönök ott voltak bennük, mikor mát tudatosan kezdték el tanulni. Előre ki tudták számítani az ellenfél lépését - mintha folyton magyarázkodnék, holott nem. Csak arra kérem, hogy lássa, miért is kérem tőle. Öreg vagyok még az angyalok körébe is. Az ösztönöket nem lehet olyan könnyen megszerezni, mint bárki hiszi, de…
Nem adom fel. Elszánt vagyok, s ezt láthatja rajtam. Meg akarom tanulni. Meg akarok tanulni harcolni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


A düh újra elragad. Elménk összekapcsolódása során érezhet ebből valamennyit, hiába próbálom elzárni előtte. Amiatt van, amit nekem mutat. Lám, hiába tanultam meg visszafogni magam, hiába tanultam meg ésszel küzdeni, még mindig meglehetősen lobbanékony vagyok. Ez a dolog nem fog változni, azt hiszem. Nem is kell változnia. Az alapján viszont amit mutat, nem nevezném a vele történtek eredményét túlélésnek. Szerencsének annál inkább.
Szavaim mintha nem érnének célt. Mintha nem értené szándékomat. Tudom, hogy nem harcos, ezért sem szeretném, ha csatákba kezdene. A baj mégis megtalálja, én pedig nem lehetek ott mindig mellette. Ösztönök… azok képezhetők. Kifejlesztheti a saját reflexeit, ha akarja. Ezzel kellene kezdenie.
- Mit jelent számodra a harc, Ophilia? – érdeklődöm, némiképp színtelen hangon.
Fegyvereim egy részét megmutatom neki. Leveszem róluk a leplet, melyet erőmmel alkottam. A két kardméretű penge oldalaimon lóg. Az egyiket lomhán húzom ki hüvelyéből, miközben hallgatom válaszát. Nem, nem akarom megtámadni. Karddal semmiképp. A pengét lábai elé dobom. Azt akarom, hogy felvegye. Azt akarom, mutassa meg, hogy számára mit jelent harcolni.
Se nem támadás, se nem védekezés… A kettő együtt, miközben zökkenőmentesen váltják egymást. Számomra ezt jelenti igazán, ehhez viszont olyan ellenfélre is szükség van, akivel lehet harcolni. Akkor lehet csak élvezni, más esetben értelmét veszti az egész.
- Mitől lesz valaki harcos? Harcos angyalnak neveznek, mert erre a célra lettem teremtve, de nem csak közöttünk vannak azok. Az emberek közül jó párat illettek ezzel a jelzővel. Mit gondolsz, mitől lettek azok? Annak születtek, vagy azzá váltak?
Neki, aki egész életében a halandókat szemlélte, tudnia kell. Hangom most közel sem olyan kedves, mint korábban. Nem kiabálok, sőt… Mintha valamivel csendesebbé is váltam volna. Komorabbá. Olyasmi ez, mint amikor Rassilonra rátelepszik a vészjósló nyugalom, csak épp nyugalom nélkül. Talán nem épp ez a legjobb megoldás. Fogalmam sincs. Egy részem úgy érzi, hogy nem tudok neki segíteni. Sosem tudtam, miért pont most lenne ez másként? Lehet, hogy régebben kellett volna lépnem. Huszonhét évvel ezelőtt. Tudtam, hogy nem képes lenézni, hogy kerüli feladatát, mégsem tettem semmit. Mellé kellett volna állnom és lenéznem vele, amíg meg nem szokja valamennyire a látványt. Segíts, Ophilia! Áruld el, hogy segíthetnék rajtad! Bökd ki végre, mitől nyugodnál meg! Legszívesebben ezt kiáltoznám felé, de semmi értelme nem lenne. Talán még ki is nevetne. Én is magamat.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ütése nem ér el, mégsem mozdulok. Teljesen megdermedek, mint máskor is. Ellenben az eddigiekkel, nem viselem szelíden. Dühös vagyok és haragos, amiért a megfelelő védekező mechanizmus nincs meg bennem. Ajkamat összehúzom és hátrébb lépnék, ám ekkor hirtelen mozdul és átölel.
Tehetetlenül állok, nem viszonzom, ellenben karjára simul tenyerem, mellyel finoman követelem, hogy engedje el. Nem teszi, viszont képeket mutat nekem.
Képeket, melyeket láttam. Végigkísértem az útján, láttam mindig is, hogy miként küzdött az első időkbe. Mennyire vad volt, eleven, akárcsak egy vad. Rémült oroszlán, mindig ez jutott róla eszembe. Nehéz idők vártak rá, a mennybe, amíg kiképezték. Tudom, mert azt is figyelemmel kísértem, de miért… Miért mutatod ezt most meg nekem?
Mégsem kérem tovább tetteimmel, hogy engedjen el. Sőt, mintha… mintha még viszonoznám is számára. Gyengéden, röviden. Hasonlót nem éreztem már hosszú ideje. Már ha képes lennék érezni, de mivel nem… Furcsa ez és… Szokatlan.
- Túlélnem? - ismétlem szavait. Talán itt lenne az ideje, hogy viszonozzam kedvességét. Csak pár képpel. A Colosseumben álló énemről, ki segítséget kért testvérétől, hasonlót kértem. Tanítson, helyette kardját mélyesztette belém és hagyott ott elvérezni. Megmutatom neki Bartholomew arcát, ahogy a las vegasi könyvtárban állunk.
Mezei pengéjét fúrja először a hasamba, habzó szájjal, miért? Mert nem mentem el, mert rájöttem egy titok nyitjára, melyet nem hallgatott meg. Önkívületben volt, amiért ott talált még, ezt pedig nem tűrhette. Nem hallgatott a szép szóra. Kése előbb hasamba végezte, majd torkom metszette. Mégis azzal búcsúztam el tőle, hogy mindig is hinni fogok benne.
Végül Beliallal való csúfos találkozásomat mutatom meg. Amikor a lovas csapdába ejtett, gerincemre taposva kényszerített a földre.  Térdét fúrta bele, minél nagyobb fájdalmat generáljon vele. Erejével próbálta szívemet kitépni.
- Azon már rég túlvagyok - rázom meg a fejemet. Számtalan egyéb képet láthat. New York és San Francisco utcáin, ahol testvéreimbe botolva, a fájdalom és a vér fogadott csak. Bántalmazásaik… Zephyr, ahogy Ramiellel nem tudtuk leküzdeni, ahogy a falnak csap, miközben csak segíteni kívántam neki…
- Tudod, hogy nem vagyok harcos - kezdek bele nehezen. Ezeket a képeket még nekem is nehéz elviselnem. - Bennem nincsenek meg a védekezéshez kellő ösztönök - hajtom a fejem oldalra, szemeimet lehunyom. - Sose akartam, hogy arra kényszerítsenek, hogy ezt megtanuljam… Hogy ezen változtassak.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Miért kellene választani? Az élet választásokból áll. Nem így van? Régen nem választottam. Tettem, amiért megalkottak. Megbántam. Ahelyett hogy ténylegesen elhatároztam volna magam valamelyik ügyért, tovább lépkedtem az előttem kivilágított úton. Gabriel útján. Aztán jött Rassilon. Idővel… őt választottam. Nem is esik nehezemre mellette maradni.
- Fogalmam sincs – felelem tömören.
Fogalmam sincs, mi maradna tartós és mi nem. A leviatánok feltűntek, mi pedig egyáltalán nem emlékszünk arra, mit műveltek a múltban. Ez igaz. Létezésük viszont nem lett eltörölve, csupán emlékeink. Azok pedig nem tértek vissza azóta sem.
Egyfajta sajgást érzek bensőmben, miközben húgomat hallgatom. Már nem az, aki egykor volt. Mintha kifordult volna önmagából és meglepő, hogy mindezt csak most veszem észre. Ennek ellenére, még mindig az én szeretett testvérem. Az, akivel számtalanszor beszéltem a múltban, akihez fordulhattam, ha segítségre volt szükségem. Akinek nem tudtam segítséget nyújtani, amikor szüksége volt rá…
Megállított csapásom szele megmozdítja Ophilia szőke tincseit. Tudatomban visszhangzanak szavai. Látom magam előtt, miket műveltem más angyalokkal. Akár én is lehettem volna. Olyan, mintha én tettem volna vele azokat a szörnyűségeket. Mintha én taszítottam volna ebbe az állapotba. Karom leeresztem, de a következő pillanatban magamhoz ölelem testvéremet. Erősen tartom, akkor sem eresztem, ha szeretné. Még nem.
Ahelyett hogy megszólalnék, képeket mutatok neki. A múltamról, arról az időről, amikor első küldetéseimet végeztem a földön. Azt a vadnak mondható önmagamat, ami alig várta, hogy laposra verhessen néhány démont. Aki számtalan sebet szerzett azért, mert nem tett mást, csak támadott. Felsorolni is nehéz lenne, hányszor sebesültem meg komolyabban. Egészen addig, amíg valaki rendre nem utasított. Egy angyal, aki megelégelte, hogy állandóan vágásokkal teli lát. Nem volt hajlandó leengedni, amíg nem tanultam meg rendesen védekezni. Azt hittem sokszor, hogy a kiképzése lesz a vesztem, de amikor végre elégedett lett teljesítményemmel, megláttam az eredményét.
- Ahhoz hogy harcolhass, előbb túl kell élned – suttogom fülébe, majd eleresztem.
Eltávolodom tőle, míg hátam bele nem ütközik a helyreállított romba. Ajkaim halvány, szomorkás mosolyba húzódnak, ahogy őt figyelem. Még mindig nem akarom, hogy harcoljon, de azt sem akarom, hogy meghaljon, amint megpróbálkozik vele. Ennek ellenére… Kezem gondolkodón emelem magam elé. Fogalmam sincs, hogy képes vagyok-e őt megütni. Elkeserít a gondolat, hogy meg kell tennem. Talán más módot kellene találni. Egy másik megoldás, ami mindkettőnknek megfelel.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 6:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Szemem sarkából figyelem, ahogy szólásra nyitja ajkait. Felé fordulok, nem csak a fejemet, de az egész testemet. Elrúgom magam a romhalmaztól, szembe állok vele. A tájat felesleges kémlelnem, választ nem fogok tőle kapni semmire. De tőle? Már magam sem tudom. Senkitől sem várok válaszokat, sem megértés. Alázatot pedig végképp nem. Ő csak egy testvérem, ki sokszor látogatott meg tanácsokért. Keserű ízt érzek a számba, ha belegondolok, hogy nem viszonozná. Az ő szemeiből is sütne a megvetés, mint mindenki máséból.
Senkiben sem bízhatok ebben a világban már.
Nem maradt senki…
- Félreértesz. Ahogy hallom, én is téged. Mindig van másik út, mit válaszhatunk. Sőt, nem is kell választanunk, miért kellene? Emlékeinket nem vehetik el örökre, erre tökéletes példa a leviatánok. Vízi szörnyek, melyek létezését elfeledtük és lásd, most itt vannak, körülöttünk élnek. Ha el is feledtük őket, nem tudták kimosni a Földről őket. Mit gondolsz, ha emlékeinket, szárnyainkat vennénk, mindez tartós maradna? - sétálok hozzá közelebb. Már magam sem tudom, hogy mit is szeretnék ezzel mondani neki. Fejemet mégis lehajtom közbe, ajkamra halvány mosoly fut. - Mindig van másik út. Nem kell beletörődnünk abba, ami vár ránk, amit hiszünk, hogy vár ránk - emelem fel tekintetem, szemöldökeimet némileg összeráncolom.
Mégis ha választhatnénk a hatalmam és az emlékeim között az előbbit választanám. Könnyebb lenne. Most könnyebb lenne számomra. Azt hiszik, hogy nekem oly egyszerű, nem igaz? Feláldozni mindent? Egyáltalán nem az. Könnyebb lenne… Könnyebb lenne, ha nem emlékeznék.
- Atyánk sem mindenható - hajtom fejemet oldalra, sokatmondóan. Neki eszébe sem jutna harcolni ellene, én épp ezt teszem. Mennyit változtunk. Változtam.
Csak most döbbenek rá, amikor vele szemben állok, vele beszélek. Keserűség fog el, mélyen lappangó düh. Hibáztatom érte Istent, Amarat. De be kell látnom. Ez én vagyok. Nem bújhatok amögé, hogy ilyennek teremtettek, hogy Amara tette ezt velem. Volt választásom. Én teszem ezt magammal.
- Én pedig nem szeretnék még egy tőrt a hasamb kapni. Nem szeretném, ha még egyszer átvágnák a torkomat, Jaesa - tekintek rá komolyan. A szelídség eltűnik arcomról, komolyság költözik a helyére. - Védekezhetek a végsőkig, tudod jól, hogy ez nem lesz elég. Belefáradtam abba, hogy tűrjek - könny szökik a szemembe. Egy pillanat alatt végigélem mindazt, amit idelent kaptam az állítólagos testvéreimtől. Fejemet enyhén megrázom, eltekintve mellette. - Harcolni akarok tudni, nem védekezni. Pontosan tudom, hogy mi a különbség, ezt az utat akarom választani.
Beszéd közbe mégsem figyelem mozdulatát. Csak arcom fordítom el. Tudom az elmélet, melyet nem tudok gyakorlatba ültetni. Nincsenek meg bennem a védekező reflexek…
Az ütés mégsem ér el. Megáll az arcom előtt. Szemem sarkából tekintek fel testvéremre.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


A világ változása elkerülhetetlen, mégis… egykor arról beszéltünk, hogy végül mindig ugyanaz ismétlődik. Végül mindig harc a vége. A küzdelem pedig mindenkit megváltoztat. Eleinte nem hittem, hogy ránk túl nagy hatással lenne, elvégre az egész életem erről szólt. Démonokat kergettem, háborúkba avatkoztam be, mégsem történt velem különösebben semmi. Ugyanúgy követtem a parancsokat, nem éreztem úgy, hogy mást kellene tennem. Nem éreztem, hogy gond lenne velük. Amióta viszont lent vagyok, oly soknak tűnő éve már, annak ellenére, hogy életünkből az a huszonhét év vajmi kevés, sokat formálódtam. Ez a világ formált. Magukkal rántottak az események.
Ki az? Ha valóban az a kérdés, hogyan reagálunk a történtekre, ki mondja meg, hogy helyesen döntöttünk? Ki lesz az? Atyánk? Amara? Valaki más, akinek létezését sem sejtjük? Kinek van ehhez joga? Ajkaim szólásra nyílnak, de a kérdés helyett csak egy sóhaj hagyja el. Kár lenne ezzel fárasztani, erre ő sem tudhatja a választ.
- Tényleg azt hiszed, hogy semmin nem változtat? Ha nem emlékeznél arra, hogy Nasmiel mit tett, eszedbe sem jutna tartani tőle – hozok fel egy példát.
Az emlékeink tartalmaznak mindent. Döntéseink következményét, ami által tanulunk. Ilyen szempontból ugyanolyanok vagyunk, mint a halandók. A másokkal kialakított kapcsolataink is ezen múlnak.
- Nyugalom, csak annyit mondtam, hogy könnyebb lenne azokat elengednem! Azt nem, hogy nem harcolnék értük – mosolyodom el – Persze… a korlátaimmal tisztában vagyok. A teremtőnkkel még én sem tudnék szembeszállni. Valószínűleg bevégezném még az előtt, hogy eszembe jutna, futnom kellene – vált mosolyom vigyorba.
Hallom, miként áll össze hátam mögött a rom. Nem mintha én nem állítottam volna helyre, csak erre később került volna sor. Nem vagyok az a fajta, aki összedöntve hagyna ilyesmit. Jó, talán mégis, de csak abban az esetben, ha gyorsan távozni kell és nincs taktikai jelentősége. Helyemről felkelek. Karjaimmal végigporolom nadrágom, a tőlem megszokott módon.
- Nem szeretném, ha harcolnál – emelem rá tekintetem – Éppen ezért, nem is tanítalak meg rá. Arra tanítalak meg, hogy védheted meg magad.
Persze a kettő nem sokban tér el egymástól. A legfőbb eltérés a szándék. Aki harcolni akar, az kezdeményezni is, ezzel veszélybe sodorva magát. Más támadni és ellen támadni. Jobban szeretném, ha elkerülné a bajt, ha viszont az mégis rátalál, nem árt, ha meg tudja védeni magát. Talán már rég meg kellett volna rá tanítanom.
Öklöm figyelmeztetés nélkül indítom meg felé. Egyenesen arcának irányítom, előre lépve, de ha úgy látom, hogy nem képes kivédeni, megállítom a támadást, hajszálnyival orra előtt. Most az egyszer. Később meg kell tanulnia elviselni a fájdalmat.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Kihalt városaitól. Emlékeimbe idézem, hogy miként nézett ki a hely, amikor eljöttem. Sehol egy árva lélek. Egy kósza szárnycsapás. A házak falai üresek voltak, a Gihon partja néptelen. Nasargiel nem volt már ott, hogy őrizzen. Nem maradt ott más csak üresség és magány. Harag, Gabriel angyalainak haragja. A gyűlölet, mely szemükbe égett. Vagy a kétség. Néhányuknál a mélabú, kik tudják, hogy mit tesznek, tenni ellene mégsem akarnak.
- A hófehér lepelen megjelentek az első vércseppek. Bemocskolta a fényűző tisztaságot, mely hitet, szeretetet és békét nyújtott a legnehezebb időkben is - kétlem, hogy a pokolban hasonló események zajlottak volna végbe. Az már a valódi kifordulása lenne a mai világnak. Ennyie nem cserélődhetnek fel a szerepek, még akkor is ha démonokról beszélünk.
Tudom, hogy nem minegyikük szent de a legtöbben gyávák. Nem látják a fától az erdőt. Úgy vannak vele, hogyha nem foglalkoznak a Sötétséggel, akkor az erejük el sem érheti őket. Hogy nem lesz közük hozzá, hogy amikor eljön a világvége, ők életben maradnak. Mintha ezzel védenék magukat.
Ostobák.
De akárcsak az angyalok, kik ezt hiszik.
- Mint mondtam, sok dolog történt. Az angyalt megérinti a pusztítás szele, a folytonos szembeszél. A harcok. Nem hagy senkit érintetlenül. Változunk, ez az élet rendje. Meglehet ezt kellett megtanulnunk és a lehető legjobban reagálni rá - kérdés, hogy az én reakcióm mennyire tartozik a helyes irányhoz. Nem fogom neki elmondani, nem fogom felhozni neki. Nincs rá szükségem, hogy még valaki elítéljen miatta. Hallgatni a hegyi beszédet az irányából. Unom már.
Nem kell tudnia. Ez már az én titkom marad, mindaddig, amíg Bartholomew, vagy Gabriel el nem mondja neki. Amíg utánam nem küldi őt.
- Emlékeket újra szerezhetsz. Nem változtat rajtad semmit. Aki el is veszti az emlékeit, a vélmeénye a világ alakulásáról ritkán változik meg gyökeresen. A jelleme megmarad. Az embereknél, hisz a lélek az, mi megmutatja milyene is valójában, hogy nálunk? Gyávaság? Nem gyávaság belenyugodni abba, hogy elvesztesz valamint, mint harcolni értük? - fordítom meg a kérdést, reá emelve tekintetem. Nem vádló, de nem is tükrözi már a megnyugvást, mint egykor.
Üres. Fejemet enyhén megrázom.
- Mindig van más választás, mint a beletörődés - felelem, parányi mosollyal az arcomon. A nemrég összetört romdarabot erőmmel állítom vissza. - Elég pusztítást szenvedett már el az világ - igazolom tetteimet. - Megtanítanál harcolni? - tekintek újra nővéremre.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Talán túl optimista vagyok. Ez a jellemvonás sosem állt távol tőlem, mindig a kedvező kiutat kerestem az elém kerülő akadályok legyőzése során, ennek viszont köze van húgomhoz is. Ha valaha megingottam, ott volt, hogy megerősítse hitemet. Szokatlan számomra, hogy most pont ő az, aki elveszíteni látszik mindezt. A baj pedig az, hogy fogalmam sincs, hogyan segíthetnék.
- A Menny már megszűnt abban a formában létezni, ahogy mi ismertük. Jelenleg nem különbözik sokban a halandók kihalt városaitól.
Legalábbis szerintem. Ott is pusztítás ment végbe. Tudom, még ha nem is láttam saját szemeimmel. Nem is látnám szívesen, még akkor sem, ha most azonnal visszamehetnék. Az angyalokban viszont hiszek. Azokban, akiket nem mérgezett meg a halandó világ zűrzavara, vagy nem annyira, hogy már menthetetleneknek tűnjenek. Képesek lesznek talpra állni, feltalálják majd magukat.
Az oszlopszerű képződmény összetörése bár kicsit lenyugtat, közel sem annyira, mint szeretném. Legszívesebben porrá zúznám az egész helyet, majd visszaállítanám és újra megtenném, amíg el nem múlik a bőröm alatt feszülő harag. Mégsem teszem. Beérem most ennyivel.
- Sokat változtál, Ophilia – suttogom magam elé.
Én nem mondhatom el, hogy megérteném Gabrielt. Szerintem sokszor az arkangyal sem érti önmagát. Ráadásul most nem ő az emberiség legnagyobb baja. Sem a világé. Ott van Amara. Furcsa kettősség van bennem miatta. Zavar, hogy nem tudok róla semmit, azt leszámítva, amit Rassilon mesélt. Hatalmas ereje van, az nyilvánvaló. Atyánkéval vetekszik. Saját hatalmunk eltörpül övéhez képest, éppen ezért, nem értem. Fogalmam sincs mi a célja, és ez zavar. Pont úgy, ahogy Gabriel esetében is bosszantott. A különbség az, hogy a Sötétséget nem kell szolgálnom. Vagy mégis kellene? Rassilonban már megmutatkoznak befolyásának jelei…
- Az erő java a tapasztalásban rejlik. Ha törölnék emlékeimet, hiába lennék fizikailag erős, olyan lennék, mint egy újszülött. Ezzel ellentétben, még ha meg is gyengülnék szárnyaim elvesztésével, segíthetnék, hála az emlékeimben rejlő tapasztalatnak.
Karjaimmal megtámaszkodom hátam mögött és az égre emelem kékségeim. Kezdek lenyugodni, hála annak, hogy nem foglalkozunk tovább Nasmiellel.
- A szárnyaimat egyébként is elveszítettem már. Tudom, hogy csak addig lesznek hátamon, amíg utol nem ér a rám váró büntetés. Rég elengedtem őket. Az emlékek viszont… Sokszor nyújtottak menedéket a zűrösebb napokon. Visszaemlékezve, még ha rövid időre is, de elmenekülhettem a valóság elől. Elég gyáva lépés, nemde? – nevetek fel.
Talán az, talán nem. Kitartok amellett, hogy mindenkinek kell egy menedék, ahova megnyugodni járhat. Egy hely, egy világ, egy emlék, amibe kapaszkodhat, hogy kibírja azt, ami még rá vár. Még dolgom van ezen a földön, még segítenem kell neki… Egészen addig, amíg meg nem halok.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ajkamra parányi mosoly úszik. Szemeimet lesütve hallgatom nővérem naiv szavait. Vissza. Minek? Az egy dolog, hogy ő még hiszi, hogy vissza akarok. Az megint egy más, hogy ez mennyire nem igaz. Tudom, hogy ennek két végkimenetele lehet. A pusztítás vagy sikerrel jár és legyőzni Amarat - melyet kétlek, de amilyen erő és elszántság van benne… Nehezemre esik kételkedni benne. S ha ez így fog történni, tudom, hogy elpusztulok a Sötétséggel is. Nem, Isten nem fogja megkegyelmezni az életemet. Nem fogja elfogadni, hogy “ez nem én vagyok”. Hiszen sokan emögé bújnak. Nem ők tették, csak irányították őket.
Holott van választásunk. Harcolhatnék az akarata ellen, mégsem akarom. Mert tudom, hogy az a helyes irány, melyre vele együtt lépek. Nem fog életbe hagyni. Ahhoz ezek a gondolatok túl veszélyesek.
Azonban ha a Sötétség győzedelmeskedik és mindent megteszek majd, hogy ez így legyen, akkor nem marad ebből a világból semmi. Sem a menny, hova visszatérhetnénk, sem nővérem, sem én. Bárhogy is végződjék hát, a végére biztos vagyok abban, hogy nem maradok életben.
- Túl sok minden történt. Abban sem vagyok biztos, hogy a menny megmarad létezni abban a formában, amit mi ismerünk - s egyébként is minek? Ha Nasmiel valóban annyira bosszúálló, ahogy állítja, gyanítom, hogy irattáramból nem maradt semmi. Hogy porig égette volna?
Nem hinném, de kinézem belőle.
Szemem sarkából szemlélem, ahogy egy távolabbi romkupac felé közeledik. Ajakmra szomorú mosoly húzódik és inkább az alattunk elterülő tájat szemlélem.
- Nincs mit sajnálod, ahogy nekik sem. Gabriel teszi, amit tennie kell. Egyre jobban képes vagyok megérteni őt, ami azt illeti - az emberek romlottak. - Atyánk - keserű utóízt hagy a számban nevének eme említése - nem fog visszatérni. Ő talán tudja, hogy miért. Ha akart volna, megtette volna. Michael képtelen megvédeni az embereket, ahogy a többi ark is. Talán tényleg az a helyes út, amit ő kövezett ki maga előtt - hisz egykor is ezt beszéltük. Vele még talán beszélt Isten. Kapott tőle egy végső parancsot, melyet nem mondhat el senkinek. Melyet megtart magának. Derűs arccal tekintek felé.
Nem bánok semmit, mi velem történt. Minden csak tapasztalás volt, mely eldönti az utamat, melyen járni akartam.
- Szárnyaidat? Kárhoztatnád magad az örök létre, úgy, hogy végignézed mindenki más szenvedését, de segíteni képtelen lennél? Miért? - vonom össze a szemöldököm. Számomra logikátlan egy lépés lenne. Ha választanom kellene, soha nem választanám a bukásomat.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2