Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Temple of the Sun - Peru •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Temple of the Sun - Peru VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 08, 2019 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 22, 2019 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Nem húzódok el érintése elől. Finoman simítom bele arcomat tenyerébe, még ha ez egy akaratlan mozdulat is számomra. Szemeim lehunyva rázom meg végül a szememet.
- Nem is igazán voltunk soha egymás pártján, nem ez volt a feladatunk. A világtörténelem folyamán nem 27 éve történt meg először, hogy angyalpenge, egy angyal húsába mártódott. Atyánk eltűnésével kitágult a világunk, hisszük, hogy szabad akaratunk van - mosolyogva hajtom le a fejemet. Eszembe jutnak a démon szavai. Ő nem ismeri a világunkat, csak a sajátját. Ő azt hiszi, hogy van szabad akaratunk, hogy szabadon cselekedhetünk, de ez nem így van. Nem érti meg, hisz soha nem is tapasztalta, milyen a mi világunkba. - De ez más. Így soha nem fordulnánk egymás ellen - rázom meg végül a fejemet, arcomra ezúttal komolyság kúszik. Nincs rendjén. Nem is volt, nem is lesz. Ezután mégis inkább a sebével próbálok foglalkozni, hogy mihamarabb begyógyítsam azt.
- Elnézést - szólalok meg, hallva miként veszi a levegőt. - De tudod, hogy ezután hamar elmúlik majd - mosolygok rá biztatóan. Harcos, tudja, hogy mivel jár a fájdalom, de maga a gyógyulás is. Nem emberek vagyunk, akiket egy ilyen seb vagy örökre eltesz, vagy hosszabb időre mozgásképtelenné. Angyalok vagyunk, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy akár napokra is kidőljünk.
- Raguel meghalt, a többiek pedig… Érdektelenek - ez a legjobb kifejezés rájuk. Mosolyom szomorú, ám nem tudok többet kezdeni ezzel. Ezek a tények, melyeket nem cáfolhatják meg. Még én sem tudom, a másik Én sem. Nem érdekli őket, az egyetlent, akit igen…
Az vélhetőleg miattam érdektelen már. Nem létező szívem helyére fájdalom költözik. A lelkiismeretfurdalás kínzó fájdalma, még ha lelkem sincs. Sebe lassan begyógyul, ő pedig elhelyezkedik. Vérével borított kezemet ruhámba törlöm, nem figyelek rá egy pillanat erejéig és már azon kapom magamat, hogy átölel. Egy pillanat erejéig hökkenek csak meg, hogy aztán könnyedén viszonozzam.
- Tudod, hogy sohasem hibáztatnálak ezért - nevetem el magam halkan. - Sem pedig semmiért. Harcos vagy, megvan a magad kötelessége Gabriel oldalán. Nem várom el senkitől, hogy velem tartson eme világba - engedem végül el. Mosolyom felhőtlen, mint régen is volt. Kedves és szelíd. Jó újra beszélni nővéremmel, mégis tartok elmondani neki, ami szívtelen mellkasom mélyén gyötör. - Örülök, hogy számíthatok rád. Kevesen maradtatok - sok angyalt ismerek, de még kevesebben ismernek engem. Ez így van rendjén, csak sokszor itt tudatosítanom kell magamba.
Figyelek a képekre. Más perspektívából mutatja, mint amit én láttam fentről. Idővel tudom, hogy össze fog állni, talán pár perc múlva is, most azonban csak engedem, hadd pörögjenek. Kezeit gyengéden szorítom meg.
- Köszönöm, nővérem - ölelem át újra. Még egyszer. - Köszönök mindent - suttogom ezúttal én. Tekintetem az Ég irányába emelem.
~Kérlek Atyám. Segíts rajta.~
Gondokkal küzd, látom rajta. Ahogy én is. Látja rajtam. Mégsem akarjuk a másikat terhelni saját bajainkkal.
- Mennem kell - búcsúzom el tőle, majd felállok mellőle. - Pihenj még egy darabig, amíg teljesen be nem gyógyul a sebed - szárnyaim szétbontom. Könnyedén emelkedek a magasba. A sötétség újra úrrá kezd lenni rajtam. Nem láthat meg így. Nem láthatja már az olajfeketévé váló szemeimet. Nem kellett volna elmondania, vegy megmutatnia. Ő is tudni fogja. És ebből még baj lehet…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 19, 2019 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Csendben nézem végig azt, amit megmutat. A látvány nem szép. Annak ellenére, miket műveltem a múltban és miket láttam, még engem is elborzaszt. Egy angyalnak sem kellene így kinéznie. Nem kellene… Mégis megtörténik. Elnyeli őket a sötétség. Szemeim lehunyom, amíg feldolgozom a látottakat. Elzárom magamban, hogy ne zavarjanak. Emlékezni fogok rá. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer eszembe fog jutni. Kezem húgom felé emelem. Ha nem húzódik el, gyengéden végigsimítok arcán, miközben szomorú mosollyal nézek szemeibe.
- Rég egymás ellen fordultunk, Ophilia.
Mancsom visszahullik ölembe. Onnantól kezdve, hogy Gabriel elrendelte a halandók irtását és fellépett ellenünk egy másik ark által irányított angyalsereg. Az első pillanattól, hogy testvéreink vérét ontottuk. Itt persze nem ezekre az apró, gyakorlások közben szerzett sérülésekre gondolok. Azok előtte is előfordultak. A mostani pedig mondható az én hibámnak, vagy akaratomnak. Semmi köze ennek az előttem lévő angyalhoz, akit most már nem állítok meg. Engedem, hogy kezét oldalamra simítsa, s még csak meg sem nyikkanok közben. Orromon lomhán szívom a levegőt, tűrve a pillanatnyilag erősödő fájdalmat.
- Vannak még arkangyalok rajtuk kívül. Biztos vagyok benne, hogy találsz egyet, aki majd segít.
Azt nem mondom, hogy Gabrielre számíthat. Valószínűleg az utolsók között lenne a sorban. Én meg sem kérdezném, csak ha nincs más választásom. Nekem viszont vannak… kapcsolataim. Fel tudok állítani néhány angyalt, bukott testvért, vagy épp démont, hogy nyitva tartsák a szemüket és szóljanak. Ezt viszont nem említem meg. Nem, amíg Ophilia a segítségem nem kéri.
Sebem folyamatosan gyógyul, amióta húgom ellátta. Lábaim összehúzom, majd egy rövid guggolással átbillenek másik oldalukra, hogy sarkaimra ülhessek egy kis időre, amíg új erőre kapok. Akkor térdeimre nehezedve dőlök felé, hogy ölelésembe zárjam az angyalt. Ebből sajnos csak annyi sikerül, hogy  átkarolom nyakát, viszont ezzel a lendülettel hanyatt is borítom, ha nem figyel, vagy tesz ellene.
- Biztosan nehéz volt… Kibírni mindezt egyedül. Sajnálom, hogy egyszer sem voltam melletted! – suttogom füle mellett – Ezután sem lehetek ott. Továbbra is egyedül kell boldogulnod, de ha nem sikerül, vagy csak beszélnél valakivel… hívj.
Amint elhallgatok, képeket kezdek neki mutatni. Apró nyomokat, amik alapján eljuthat valahová. Csatákról, különböző időkből és más történésekről. Egy városról. Akkoriban még figyelt a világ eseményeire. Biztos vagyok benne, hogy ezek alapján megtalálja rejtekhelyemet.
- Ha nincs hová menned, vagy el kell rejtőznöd, menj oda. Tudni fogom, ha ott jársz. Nem ígérem, hogy azonnal oda tudok majd menni, de megpróbálok.
Bízom benne, ezért is mutatom meg neki. A menedéket, ami nem egyszer volt már segítségemre, ha magányra vágytam. Ha el akartam szakadni a világtól.
- Egyetlen kérésem van. Ne vigyél oda magaddal senkit.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 10, 2019 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Már kértem tőle. Bizalmat és hitet.
Bizalom. Ritka kincs ez a mi körünkbe manapság. Ki az, kiben tényleg meg tudok bízni? Ki nem árulna el? Ki elhinné a szavaimat és segítene nem pedig ellenem fordulna? Lelki szemeim elé beúszik egy jégkék szempárt, egy pimasz mosoly. A bizalmat ki kell érdemelni, mint mondták. Ő lehet az, ki segíthet nekem.
Érzem, miként próbál újra úrrá lenni rajtam a sötétség. Szemeimet lehunyva küzdök ellene. Próbálom elzárni elmém rejtekébe, ám nehezen megy. Mégsem engedek neki. Nem tehetem! Még nem. Még… Még dolgom van. Sok és rengetget.
~Kérlek Atyám, adj erőt neki, nem csak hogy bennem bízzon, hanem az ösztöneibe is. Kérlek téged. Te osztottad ki a sorsunkat, te tudod, hogy mi a célod velünk, mégis kérlek téged, mentsd meg Őt.~ Imádkozok egy pillanat erejéig nővéremért, kinek sebe bár nem mély, mégis egy testvére ejtette neki.
Kezem félúton áll meg, hallva szavait. Megállítja a mozdulatom. Méregzöld szemeimet reá emelem, ajkamon a mosoly most halványul el először.
- Különbség van a tudatosság és az állati ösztönök között Jaesa - felelem neki halkan, mégis szelíden. S ha már hozzámért, akkor megosztom vele az emlékeimet. San Francisco ködös napján, a parkba, amikor egy gyilkos elől menekítettem meg két gyermeket majd belefutottam Ramiélbe. Miként tette ártalmatlanná, kapta fel a vállára és mentünk a rögös úton a parki rendőrség felé. Hol nem más fogadott minket csak vér és testrészek. Fekete szárnyait kibontott Zephyr állt háttal nekünk, fejét lassan fordította felénk. Szája habzott, szemei akár a démonoknak. Keze vérben fürdött, szája sarkából egy szív cafatja fickándozott.
Önkívületében támadt ránk, próbálunk úrrá lenni rajta, de nem. Engem a falnak vágott, Ramiélnek pedig a vízvezetékkel támadt…
A látomást itt ér véget. Fejemet megrázom.
- Nincs ez rendjén. Nincs rendjén, hogy szívünkbe sötétség férkőzzön és egymás ellen fordítson minket - nem, nincs rendjén. Akaratomat nem tudja megállítani. Amint engedi kezem óvatosan simíton végig ujjaimat a sebe körül, angyali olajjal gyógyítva azt meg. Nem idegenkedek a vér látványától, vagy érintésétől. Rosszabb is történt már. Majd felsóhajtok.
- Vélhetőleg egy ark segítségével meg lehetne menteni, valakivel, kinek van annyi fénye, hogy kiűzze az ártó sötétséget. Urielt nem találom sehol, Raguel pedig… - a harmónia halott és ez érződik az arkok között. Miatta még tartották magukat, ám most?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 10:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Nem tartom magam annak a nyámnyila fajtának, aki az első sikertelen próbálkozás után feladja. Ha valami nem válik be, hát kell találni más megoldást, ha az sem, hát tovább kell keresni. Az más kérdés, hogy végül megélem-e azt a pillanatot, amikor ráakadok a főnyereményre, avagy sem. Amennyiben Amaráról van szó, nagyobb az esélye az utóbbinak. Akkor legalább emelt fővel esek el. Az is valami. Harcoshoz méltó, vagy mi a szösz. Persze… a szánkat jártatni könnyű, cselekedni sokkal nehezebb.
Nem így van, Ophilia… Legszívesebben ezt mondanám. Számtalanszor ellenkezem saját ösztöneimmel. A parancsot követem a megérzésem helyett, amikor választanom kell a kettő közül. Ez az utóbbi években már sokkal ritkábban fordul elő. Rassilon mellett szabadabban cselekedhetek, mint előtte. Megváltozott a helyzet, egy fokkal… könnyebb is lett, talán. Persze nem a munka, abból akad bőven. Sokkal inkább a terhe.
- Ha nem kérsz semmit, mire mondhatnék nemet? – húzom el a szám.
Nem fogja elmondani, most már tudom. Bármi is az, azt akarja, hogy kitaláljam. Vagy talán nem is akarja… Távol akar tartani tőle, azt hiszem. Persze ettől még zavaros. Na meg dühítő. Azt, amit mond, a tőlem telhető legnagyobb figyelemmel hallgatom. Ettől sem lesz jobb kedvem. Próbálom kiszűrni a lényeget, hátha előmozdít valamit azzal kapcsolatban, amit nem mond el nekem, de egyetlen mondat körül forognak gondolataim. „Számos embert ölt meg.” Nincs ezzel egyedül. Sokan vagyunk így, mégis, most úgy hangzik, mintha hatalmas bűn lenne. Ezt ugyan én is jól tudom, mégis… Ennek az angyalnak a szájából hallani, sokkal rosszabb. Akár egy arcon csapás, ahol a várt tenyér helyett egy görög oszlop csapódik a képembe.
Némán figyelem ténykedését. Mondhatnám, hogy nem szükséges, mert mindig hordok magamnál olajt és hamut, mégsem teszem. A kis fiolák nyugodtan pihennek zsebemben tovább. Felém nyújtott tenyerét hosszasan figyelem, mire bólintok. Vagy valami olyasmi, mire azonban hozzám érhetne, megragadom csuklóját és megállítom.
- Én is rengeteg embert öltem meg, Ophilia. Valószínűleg még jó párral végezni fogok, amíg követem a parancsokat. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Megmentheted őket… tőlem – mondom komoran.
Szorításom gyengül keze körül. Kezem ölembe ejtem. Tegyen, amit akar. Elmondtam, hogy mire számíthat. Akkor sem haragszom meg, ha magamra hagy. Akkor saját magam látom el. Nincs ebben semmi új.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 5:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
- Sosincs olyan, ami ellen ne lehetne harcolni. Legfeljebb gyengék vannak, kik képtelenek ezt megtalálni -mosolygok rá gyengéden. Én gyenge vagyok. Itt van bennem, érzem, hogy próbál újra előmerészkedni. Mégsem adhatok neki utat, még nem. Harcolok az elmémmel ellene, ám ez nem elég. A sötétség, melynek utat engedett bennem… Gyenge vagyok. Ezt tudom, mégsem kérhetem nővérem segítségét. Nem kérhetem, hogy harcoljon értem. Helyettem. Ezt a terhet nem tehetem rá az ő vállára is. Már így is túl sok társamnak okoztam gondot.
Szavaimat mégis komolyan gondolom. Amara ellen is lehet harcolni, vannak ellene fegyverek, melyeket Atyánk elrejtett a nagyvilágba. Az arkok. Ők lehetnének a kulcsok, ám Ramiél… Elveszett ő is velem együtt és nem tudom, hogy miként rángathatnám vissza, ha mellette sem vagyok önmagam. Ha ő sem Önmaga. Magammal rángattam és… Nem. Nem teszem meg ezt Jaesaval.
- Rajtad áll, hogy nemet mondasz-e - mosolyodok rá szelíden. Őszintén. Mint annak idején. - Bárki másnál jobban ismersz. Rengeteget beszélgettünk, vitatkoztunk. Tudom, hogy az ösztöneidre fogsz hallgatni, a megérzéseid mindig helyesek - még velem szemben is. Még akkor is, ha ennek az lesz a következménye, hogy ártania kell nekem. Jelenleg azt mondom, hogy rendben van. Nem érdekel és nem zavar, hiszen megérdemlem. Valahol megérdemlem. Az, hogy a Másik mit fog tenni? Attól jobban tartok. Nem akarok ennél jobban, önszántamból ártani nővéremnek. Valahogy ezt benne is tudatosítanom kell ám nem tudom még, hogy miként.
Követem lassú léptekkel, hiszen már hagyja, hogy segítsek rajta. Szárnyaimat magam elé emelve, tollaim tövét kezdem el dörzsölni. Szelíden pillantok fel rá, mosolyom továbbra is változatlan. Kérdésére gondolkozás nélkül tudok válaszolni, anélkül, hogy hazudnom kellene neki.
- Mikor megtámadott… Ha nincs ott Ramiél, akkor nem tudom, hogy mi történt volna velem. Ő segített harcolni ellene, ami azért nem teljesen igaz, hiszen csak ő harcolt, elterelte figyelmét, hogy addig felállítsak neki egy csapdát, ám ha egyedül lettem volna? Képtelen lettem volna harcolni ellene Jaesa. Számos embert ölt meg - ejtem ki szomorúan a szavakat. Nem akartam volna ellene harcolni, az embereket mégis miként védhettem volna meg?
- Miatta is akarnék megtanulni megvédeni az ártatlanokat, kik nem érdemlik meg azt a sorsot, amit ő osztott ki másnak - rázom meg a fejemet. Amint pár csepp olajat sikerül kiserkentenem, tenyerem nyújtom nővérem felé.
- Szabad? - kérdezem tőle, felpillantva.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 05, 2019 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Amara nevének hallatán olyan érzésem lesz, mintha egy hegyet omlasztottak volna a fejemre. Már megint ő. Mostanában túl sokszor hallom a nevét, ha pedig ez nem lenne egyszerűen elég, a főnökömnek is köze van hozzá. Ami pedig legutóbb történt… Akaratlan kezemre nézek. Szemeim lecsukva emlékszem vissza, miként szippantott magába, amikor Rassilon utat adott neki. Mintha még most is érezném ereimben azt a lüktetést. Azt hiszem, akkor és ott, megadtam magam annak a látomásnak. Képes lettem volna miatta lemondani a szárnyaimról, az életemről…
- Az Ő erejével nehéz szembeszállni. Megtalálja a legapróbb rést, de ha az nem sikerül, hát csinál magának egyet, csak hogy eluralkodhasson az angyal elméjén.
Ez jött le abból, amit Rassilon mondott. Én ebből alig kaptam valamit, benne viszont ott van, és én azzal az erővel hagytam magára. Abba az irányba nézek, amerről ide repültem. Vissza kellene térnem hozzá, de előbb Ophilia. Vele sem stimmel valami, az pedig, hogy Amarát említi, olyan, mintha egy harangot kongatna bennem. Kár, hogy a nagy zajtól alig hallok valamit. Fogaim összeszorulnak. Most nem szólalhatok meg. Ezt nem mondhatom el neki. Senkinek! Ahogy azt sem, hogy mit ígértem Rassilonnak.
- Kérhetsz, Ophilia! Nem csak azért, mert számtalanszor segítettél nekem a múltban… Nyugodtan kérhetsz tőlem többet. Legfeljebb nemet mondok – erőltetek magamra egy mosolyt.
Nem tetszik, ahogy beszél. Mondjon, vagy tegyen bármit… Ez a része cseppet sincs kedvemre, mégis nehezen állnak össze a darabok. Egyszer így viselkedik, majd teljesen máshogy. Saját szavait cáfolja, mintha hirtelen meggondolná magát. Aztán ott van Amara… Miért kell az ő nevének mindig felbukkannia? Az egy dolog, hogy Zephyrt elkapta, de hogy jutott ez az eszébe? Miért pont most beszél róla? Teljesen belefájdul a fejem.
Egy romig hátrálok, hogy annak mentén lecsúszva a földre üljek. A kardot ekkor magam mellé ejtem, és felszabaduló mancsomat homlokomra tapasztom. Nem mintha segítene. Tudjuk, hogy semmi haszna.
- Amara… Miért kezdtél el hirtelen olyasvalakiről beszélni, akit legyűrt a Sötétség? Értem, hogy segíteni akarsz neki, de az egész olyan volt, mintha csak kimondtad volna, ami eszedbe jutott – nézek az angyalra.
Nem makacskodom tovább. Ha akarja, elláthatja a sebemet, ha nem, úgy megteszem magamnak. Kezdem azt hinni, hiba volt eddig hagynom, hogy vérezzek. Nem tudok tőle rendesen gondolkodni, pedig most kellene. Biztos vagyok benne, hogy kellene. Ha ez nincs, talán már rá is jöttem volna arra, hogy mi van itt.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 05, 2019 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Igen én mondtam ezeket a szavakat. Pontosan igaza van, mégis… Ez nem ennyire egyszerű. Igaza van és mégsem. Igaza van a másiknak, mégsem értek vele egyet. Nem akarok másoknak ártani, nem akarom, hogy bármikor, bárkivel, bármi is történjen. Tudom, hogy mire akart célozni az előbb a harccal és annak módszereivel. Azokkal Én is egyet értek, ezt maga is tudhatja.
- Tudom, hogy mit mondtam, de ez… - nem ilyen egyszerű? Mégis hogy mondjam el neki? Miként fejezzem ki, amit valóban akarok, anélkül, hogy ártanék neki? Ha elmondom a Másik vadászni fog rá, hiszen ismerem nővéremet. Segítségemre sietne, mégsem… Okozhatok neki, neki végképp nem. Nem, Ophilia.
Kedvesen mosolygok rá. Nem fogom veszélybe sodorni, Amara közelébe engedni, azzal, hogy tudja. Már így is túl sokan. Ramiélt teljesen bekebelezte.
~Atyám, kérlek segíts rajta~
Hunyom le újra a pilláimat, imádkozva a Mindenhatóhoz. Abaddon, ki fejébe vette, hogy visszaránt, de félek, mi történik vele és az egyetlen, kire ezt rá merném bízni? Nem találom sehol. Mégis… Nővéremet elég gond gyötri nélkülem is. Elegedet szenvedett Gabriel szolgálata alatt, miért súlyosbítanám a terhét?
Tekintetem hirtelen kapom fel, hallva testvérünk nevét.
- Amara… Amikor bezárta a mennyeket a világba több helyen is érezni lehetett az erejét. Nem tudom, hogy Las Vegasba miként csapódott le, de New Yorkot egy furcsa, fekete füst árasztotta el. Kihatással van mindenkire, angyalra is. Zephyrt teljesen megfertőzte, San Franciscoba Ramiélre és rám támadott. Nehezen, de pecséttel gátolni tudtuk a mozgását - teljesen kikelt magából. Nem akarok ilyenné válni, küzdök ellenne, ameddig csak lehet… Mégsem tudom, hogy miként segíthetnék rajta. - Ő egy Jó angyal - hajtom oldalra a fejemet. - Nem érdemel ilyen sorsot, nem ölhettük meg - rázom meg a fejemet. Nem akarom, hogy több testvérem vérét is kioltsák. Meg akarom menteni. Igen. Meg akarom menteni. - Segítségre van szüksége. Cassael ismeri a legjobban a rúnákat… - harapok bele ajkamba. Ezzel sok mindent nem árultam el. Szükségem van Cassaelre, hogy segíteni tudjak rajta. Mégis miként érhetném el őt?
Figyelem miként távolodik el tőlem én pedig megtorpanok. Látom miként komolyodnak meg vonásai.
- Jaesa - ejtem ki a nevét, mosolyom azonban nem lankad. Inkább csak halkan sóhajtok egyet hozzá. Teljes mértékbe meg kell értenem őt. - Kérlek bízz bennem, nem kérhetek tőled többet. Bízz és higgy az ösztöneidbe. Évezredek óta ismersz, nem fogok egy-két év alatt megváltozni - azóta vagyok a földön. Ha máshogy nem tudom, hát most figyelmeztethetem. - Számtalanszor megvitattuk már a nézeteinket, számomra Atyám tanításai lesznek Mindig a legfontosabbak. Mondjak, vagy tegyek bármit is - mégis viselni fogom annak a következményeit, amit a Másik tesz. Még eggyel közelebb lépek hozzá.
- De most el kell látni a sérülésedet - súlyos, hiszen angyali pengével vágtam meg. Ez rá nagyobb kihatással van, mint egy közönséges halandó fegyver. Csak remélni tudom, hogy enged a segítségemnek.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 7:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Meglepetten pislogok néhányat, amikor meghallom, hogy mit mond. Azt hiszem, kezdem nem érteni a dolgot. Komoly volt korábban, ebben biztos vagyok. Azokat a szavakat teljes elhatározással mondta nekem, ahogyan a karddal is hasonlóképp csapott. Mondhattam neki bármit, nem mutatta megingás jelét, amíg ki nem serkent vérem. Most pedig… Olyan, mint régen? Közelebb áll ahhoz az angyalhoz, mint akivel ma találkoztam.
- Te magad mondtad, hogy a harc mások védelmének eszköze, és hogy meg akarsz tanulni harcolni – emlékeztetem.
Abban azért nem vagyok biztos, hogy ezen a világon léteznek még ártatlanok. Védtelenek, igen, de ártatlanok… Nem állnék neki keresgélni, hogy találjak egyet, az biztos. Túl sokáig tartana és túl sok nyűggel járna. Az egész csak bosszantana, mint ahogy az is, hogy értetlenül állok Ophilia előtt. Már az is furcsa volt, hogy arra kért, amire, erre most teljesen mást mond. A vérveszteségem még nem lehet ok arra, hogy ennyire lassan járjon az agyam. Ahhoz többnek kell kifolynia. Néhány perc múlva már ráfoghatnám, de most… Elhallgatva figyelem húgomat. Nagy csendességemben szinte hallom ahogy nyikorognak fejemben a fogaskerekek.
- Mi van Zephyrrel? – döntöm oldalra fejem.
Most már tényleg nem értem. Egyik kezem közben oldalamra szorítom, nyomva a sebet. Ez valamennyit talán segít a helyzetemen, ha másképp nem is, hát a fájdalomból tudom, hogy még mindig a valóságban járok.
Elviseli a csapásokat? Nem arról volt szó, hogy elege van belőlük és ezért akar tanulni? Itt valami nagyon nem stimmel! Vele, vagy velem, vagy egyikünkkel sem, azonban valami határozottan abnormális. Nem mintha létezne még normális dolog a bolygón.
Amikor Ophilia kikerüli a kardot, azt egyszerűen hagyom a földre hullani. Gondolom, részéről ennyi volt a gyakorlás, akkor pedig részemről is. A sebem viszont nem engedem. Úgy érzem, tovább kell makacskodnom. Legalább addig, amíg megtudom, hogy mi folyik itt, a véremen kívül. Olyan jó lenne vele nevetni, csakhogy nem tudok. Nagyot szusszanok, majd hátrébb lépek egyet, tartva egy kis távolságot. Azt hiszem, még akkor is vidámabb fejet vágtam, amikor rájöttem, hogy megsebesített. Igen, határozottan. Tőlem ritkán látott módon komolyodom meg.
- Mi folyik itt, Ophilia? Nem szoktál ilyen… ellentmondásos lenni – próbálom megtalálni a jó szót.
Ha közeledne, én azzal egy időben távolodom tovább. Amennyiben kell, úgy egészen addig, amíg bele nem ütközök a romok valamelyik részébe. Onnan ugyebár nehéz lenne tovább hátrálni. Jó, nem, de nem akarok pusztítani. Annak most nem lenne értelme. Persze máskor sincs sok.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 4:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Hatalmas szemekkel tekintek nővéremre. A szavaira, amiket mondd. Pontosan tudom, hogy miért mondja, mégsem értek vele egyet. Fejemet könnyedén rázom meg, ellenkezve velük.
- Egy pillanatig sem akarok harcolni. Eszembe sincs, viccelsz? Ártani nem tudnék egy árva léleknek sem, nem hogy egy testvéremnek - szólok hitetlenkedve. Tudom, hogy mit mondtam, az… Mégsem teljesen én voltam. Én voltam, nem tagadhatom, soha nem is fogom, hiszen én ejtettem ki a szavakat. - Csak… - keresem azt, amit valójában Én akarok, nem pedig Ő. Szavaim igazak voltak, mégsem abban a formában, amikben kiejtettem őket. - Én csak megvédeni akarom az ártatlanokat, kik senkinek sem ártottak, kik védtelenek - kiket jogtalanul bántalmaznak Michael és Gabriel katonái egyaránt. Érdekes, hogy ebben is épp a démonok vannak jobban a segítségemre. Nekik lételemük, hogy védjék az embereket, nekünk?
Fejemet lehajtom. Eszem ágába sem volt, soha, hogy ártsak neki, hogy önszántamból megtámadjam. A sötétség napról-napra egyre mélyebbre ránt és félő, hogy nem sokat tehetek ez ellen. Ritka józan pillanataimra kell támaszkodnom.
~Cassael. Cassael, hol vagy? Kérlek segíts~ Hunyom le a szemeimet és keresem gondolatban bátyámat. Ő és… Zephyr…
- Zephyr… - ejtem ki halkan testvérünk nevét. Michael angyala, tudhatja nővérem is. Még mindig elzárva raboskodik. Még mindig nem tudom, hogy miként szabadíthatnám meg az elméjét uraló sötétséget. - Katonai bázison - ejtek még ki ennyit, majd fejemet megrázom.
Gondolataimat összeszedem, mikor újra megszólal Jaesa.
- Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem, inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel - idézem egy híres filozófus szavait, amit mindig is ezt vallottam. Ezen nem akarok változtatni. Nem ártani akarok másoknak, megvédeni őket. Továbbra sem tudnék úgy viselkedni, még ha jelenlegi tetteim nem is ezt bizonyítják. - Majd ha olyan helyzetben leszek, akkor majd elviselem a csapásokat, melyeket rám mérnek. Tudod, hogy mindennek mindig megvan a maga oka. Most pedig, engedd meg, hogy ellássam a sérüléseidet! - határozott hangom még engem is meglep. Nem fogom meg a kardot, kitérve sétálok Jae elé, megérintve karjait, mosolygok rá.
- Ne légy ennyire makacs - nevetek rá kedvesen.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Jaesa


 


Azt nem mondanám, hogy rég éreztem ilyesfajta fájdalmat. Alig néhány napja volt, hogy végighasították a hátamat, mondhatni épphogy begyógyult, erre tessék. Saját magamat szeleteltetem apró darabokra. Jó, olyan messzire nem áll szándékomban elmenni, valami viszont változik. A penge megremeg testemben. Fogaim összeszorítva tűröm az újabb fájdalmat emiatt, na meg azt, amikor kiszedem magamból az angyali fémet. Most már azt is elmondhatom, hogy a saját fegyverem vágott meg. Remek! Még jó, hogy nem látta senki rajtunk kívül.
Nem engedek Ophilia húzásának. Felőlem lehet rám mérges emiatt, az sem számít. Még nincs vége, a kérdésére viszont azért egy választ még adok.
- Mert kíváncsi voltam. Részben. Másrészt szükség volt rá. Ha harcolni akarsz, meg kell tapasztalnod ezt az érzést. Utána pedig meg kell tanulnod kizárni azt – nézek rá.
Sok angyal úgy gondolja, hogy könnyű nekünk, hiszen erre lettünk teremtve. Nem. Nem azért létezünk ezen a világon, hogy testvéreinket kaszaboljuk. Ez a része új volt számunkra. Nehezebb volt elviselni, mint bármi mást. Inkább száz démon, vagy ezer halandó, mint egy angyal. Én legalábbis így vagyok ezzel. Mások talán nem. Sőt, egyesek biztosan nem.
- Most ne foglalkozz a sebemmel, Ophilia. A harcosok még ilyen sérüléssel is küzdenek, ha kell. Rád fognak támadni, főleg, ha az úgynevezett büszkeségük csorbát szenvedett és emiatt feldühödnek.
A kardot, amit korábban leejtett, elé emelem erőmmel. Előtte lebeg a levegőben, csak meg kell fognia. Azt akarom, hogy megtegye. Nem, valójában nem akarom, de ha tanulni akar, meg kell tennie. Jobban örülnék annak, ha meggondolná magát, ugyanakkor azt is tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb megoldás számára.
Emlékszem az első alkalomra, amikor egy testvéremet kellett elintéznem. Az embereken mondhatni megedződtünk előtte, ki tudtam zárni az érzelmeimet. Meg kellett tennem. Egy egyszerű ellenfelet kellett benne látnom, más helyett. Olyan voltam, mint egy gép. Mint amilyennek lennem kellett angyalként. Később viszont előjött minden. Akkor, amikor egyedül voltam, amikor senki más nem látta és megengedhettem magamnak.


reveal your secrets

Ophilia


Temple of the Sun - Peru Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 2:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Jaesa
From the deepest desires often come the deadliest hate
Ez csak természetes. Nem ez volt a feladata. Ennél sokkal több, esetleg magasztosabb? Nem hinném, nem tudom, hogy tudom-e hinni, hogy így van. Mégis képtelenek voltak rendes munkát végezni. Annyi embert öltek meg, annyi embernek ártottak, mégis ezzel a pár millióval már képtelenek voltak? Elgyengültetek volna a végére Jaesa? Mi történt valójában? Meg tudnád mondani? Mert bárkit kérdezek, csak a kifogásokkal jönnek, hogy miért nem csinálták meg. Gabriel maga is. Legalább is, amikor találkoztam vele.
Meglehet, hogy ez most nem is fontos, nem is számít. Csak egy futó mosolyra futja tőlem. Olyan mosolyra, melyből láthatja, számítottam erre a válaszra. Csalódott? Meglehet, hogy így fejeznék ki az emberek. Eme érzésekkel továbbra sem vagyok tisztába. Egyedül a harag az, melyet képes vagyok megérteni. Ehelyett inkább a harcra koncentrálok.
Vagyis arra, amit tanítani akar nekem. Így hát nem is nagyon hezitálok. A teret lágyan hajlítva jelenek meg mögötte.
Kardját emelem, vízszintesen vágok vele. Érzem miként nem állít meg, csak áll egyenesen. Hajam lebben, még ideje sem volt, hogy alább hulljon de az éles penge a húsába vág. Érzem, szemeim kikerekednek, kezemben először megremeg a kard. Vele együtt állítom meg a mozdulatom. Szinte egyszerre, talán nem is tudom megmondani, hogy az ő lándzsájának hatására állítottam-e meg vagy sem…
Amint húsát elhagyja a penge, remegve ejtem ki a kezem közül a gyilkos eszközt. Ijedten tekintek fel nővéremre.
- Jae… - ejtem ki gyengéden a nevét, mint régen. Szemeim könnybe lábadnak, majd letekintek oldalára. Mit tettem? Hallom hangját, ám szavai nem jutnak el elmémig. - Atyánkra, miért hagytad!? - pirítok rá, ijedten, majd közelebb lépve hozzá fogom meg a karjánál fogva és próbálom meg leültetni. Nem válaszolok kérdésére, nem akarok.
Nem, amíg a másik itt van a fejembe. Figyelmeztessem? Nem tudom… Nem tudom, hogy…
- Maradj nyugton - kérem, gyengéden, hajamat hátra seprem, tollaimat pedig előre hozom. Olajat préselek ki belőlük.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2