Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Piszkos Fred kocsmája •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 11:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Mysterious business

Drake & Cara
zene: Toss a coin to your witcher  szószám: 926 • Credit:

 

Drake egyre több információ morzsát csepegtetett nekem, noha nem tudom, hogy szándékosan-e, vagy csak véletlenül. Mindenesetre nem ért váratlanul, hogy gondot okoznak nekik az emberek közé szivárgott démonok, csak éppen, amikor így kimondva hallom, akkor mégiscsak elfog egy pillanatra a félelem. Amúgy sem vagyok az-az ember, aki mindenféle jöttmentnek tálcán nyújtja át a bizalmát, de amikor a város vezetője is azt mondja, hogy még nekik is gondot okoznak az inkognitóban lévő démonok, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy ezután még óvatosabb legyek. Már ha egyáltalán ez lehetséges, mert nem igazán van már ötletem arra, hogy miként kéne kiszúrnom a nem kívánatos egyedeket.  A végén még kénytelen leszek minden ügyfelemet arcon önteni szentelt vízzel, ha nem akarok bajt… Basszus, tényleg őrült időket élünk.
– Nos, ez tényleg elég aggasztóan hangzik. Mondanám, hogy ebben is a segítségedre leszek, de sajnos igen hiányosak az ismereteim természetfeletti fronton. – nem a legjobb reklám rögtön az első találkozón beismerni az egyik legnagyobb hibánkat, de legalább őszinte voltam. Van bőven erényem, nem szorulok rá, hogy kiszínezzem a rólam kialakult képet. Az már más kérdés, hogy megelégszik-e azzal, amit tőlem kaphat, de ha nem, akkor tehet egy szívességet. Sok mindent hajlandó vagyok megtenni egy üzlet lebonyolításáért, de a büszkeségem fontosabb, mint a vagyonom gyarapítása. Vagyis… Öhm… Na mindegy remélhetőleg nem fogunk eljutni eme dilemma feloldásáig. Ezután szerencsére kellemesebb témák felé eveztünk, és belefogtunk a fedősztori kidolgozásába. Voltak még kérdőjelek a fejemben, de rengeteg időnk van tisztázni ezeket, mielőtt élesbe fordulna át az akció.
– Még hogy megérteném… Valószínűleg észre se venném, hogy elmaradt a randi, mert jó magam öt napig gázoltam a munka gyönyörű mezején. – szelíden felnevettem a gondolatra, de ami azt illeti tényleg volt valóság tartalma. Talán pont ezért sem akartam soha kapcsolatot, mert úgysem értették volna meg, hogy igenis nekem a munka fontosabb, mint a magánélet. Ezt csak az tudja átérezni, aki maga is a munkamánia tüneteivel él együtt, és abból bizony nincs túl sok.
– Foglalkozom fegyverekkel is. Ami azt illeti próbáltam már eladni néhányat a vadászoknak is, de le lettem intve azzal, hogy meg vannak a saját forrásaik, és rám nincs szükségük. – megpróbáltam elrejteni a belőlem feltörő sértettséget, így az arcom teljesen semleges maradt. Persze nem tudtam elkerülni, hogy egy nagyot kelljen nyelnem. Azonban nem fogom közölni a vadászok vezetőjével, hogy az emberei többsége egy seggfej. Az én embereim is gyökerek, de csak én szidhatom őket. Az én gyökereim. Ebből feltételezem, hogy ő sem lenne boldog, ha kritikával illetném a kollégáit. Tehát póker arc fel, pofa befog, és haladjunk tovább.
– Esetleg mondhatnánk azt, hogy puskaport vettél tőlem. Azt, ha akarnák sem tudnák leellenőrizni. Így nem fogunk lebukni. – mi tagadás igen bizsergető érzés volt, hogy ha minden jól megy továbbra is, akkor lesz egy olyan titok a város életében, amiről csak én fogok tudni. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem keresett meg még valakit rajtam kívül ez ügyben. Az eddigi bókok szart sem érnek, ha közben nem bízik meg bennem és máshol is próbálkozik. Részemről a megállapodás szent, és ha ez eddig nem jött át neki, akkor nem tudok segíteni. Egyedül csak az marad, hogy bebizonyítom, hogyha üzletről van szó a városban, akkor én vagyok a legalkalmasabb személy. Erre azonban még várni kell, mert még számos részletet kell tisztáznunk, és úgy néz ki, hogy ebbe a gyerekkorom is beletartozik? Picsába. Számítanom kellett volna rá, hogy ezt nem fogom megúszni, de ennek ellenére elsötétült a tekintetem, amikor válaszoltam neki.
– Huh, nem erre a kérdésre számítottam. De ha összekéne foglalni, akkor semmi különös. Apám lelépett még a születésem előtt. Anyám meg egy kőszívű ribanc volt, és mikor tizennyolc lettem ő is dobbantott. Tehát egyedül voltam akkor is és most is. Neked is ilyen mámorítóan indult a földi pályafutásod? – igyekeztem a lehető legkevesebb gúnnyal a hangomban kommunikálni, de hajlamos vagyok tüskéket növeszteni, ha kellemetlen dolgokról kell beszélnem. Már pedig a gyerekkorom határozottan az. Vannak persze, akiknek sokkal szarabb volt, de ettől még az enyém sem lesz csoki puding partikkal átitatott. Hamarosan végül áttértünk az üzletre, és ez már sokkal komfortosabb téma.
– Oh, hát ez jó régen volt már. Valakinek tettem egy szívességet, ő pedig viszonozta azt. A hír terjedni kezdett, egyre több embert megismertem, aztán már azt vettem észre, hogy ki sem látszódom a munkából. A vagyonom pedig szépen gyarapodásnak indult, de minél több ütötte a markomat, nekem annál több kellett. Ezzel el is érkeztünk a mai napig. – a korábbi sötét tekintet szinte egy pillanat alatt változott át izgatott mosollyá. Hát most mit csináljak, ez a kedvenc témaköröm. A férfiak arca is rögtön felvidul, ha szexről van szó, nekem a munka okoz örömöt. Nem vagyok annyira bonyolult.
– Remek, akkor most én jövök egy kérdéssel. – néhány pillanatig gondolkodtam azon, hogy mire is vagyok a  legkíváncsibb, és közben mélyen a szemébe néztem a reakcióit vizsgálva. Erről persze gyorsan letettem, mert túlságosan elterelte a tekintete a figyelmemet a munkáról, így inkább csak összeszűkült szemmel gondolkoztam magamban. Hirtelen be is ugrott egy kérdés, ami nem tűr halasztást, és rendkívül lényeges, ha hitelesek akarunk lenni.
–  Ha most teljesülhetne egy kívánságod azonnal, mi lenne az? – nem volt ez más, mint a burkolt kérdése annak, hogy mi a legfőbb célja. A csajának tudnia kéne róla. Azt hiszem. Nem igazán vagyok jó ebben a pár témában. Arra viszont határozottan büszke voltam - és minimum buksi simit érdemeltem volna – hogy nem kalandoztak el a munkáról a gondolataim. Egészen addig, míg meg nem láttam a vigyort az arcán a kacsintásomra reagálva.
– Fogalmad sincs, hogy mennyire csábító… – egy huncut mosoly került az én arcomra is. Oké ez volt az utolsó ilyen. Esküszöm…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 23, 2020 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Just a little Business

@Cara Pierce &    & DW  


Ahogy a nőt fürkészem, egyre jobban várom a közös munkát. Jelen pillanatban huszadlagos szempont, hogy igen jól néz ki, habár később biztosan nem felejtek el egy kósza pillantást vetni az idomaira. Szemetgyönyörködtető látvány. Na igen, ennyit arról, hogy hátra van szorítva ez a pont. Viszont, intelligens és egészen merész, szóval a jóhíre nem csak kamu, avagy valami felfújt mendemonda, hanem hozzáérő személlyel hozott össze a sors. Igazából a mostani feladaton kívül is vannak ötleteim, hogyan használhatnám fel, de ez egyenlőre a jövő zenéje, még előtte meg akarok bizonyosodni arról, hogy tényleg lojális hozzám.
- Ígyis mondhatjuk - bólintok rá a szavaira. Éjjel-nappal küzdhetek a tanáccsal, de ebbe még ráérek beavatni. - De az emberek közé szivárgó démonok jóval nagyobb gondot jelentenek. Hiába az egyezmény, a legtöbbje nem tartja be - csóválom meg a fejem, s alig bírom elfojtani a dühömet. Nem szabad most felháborodott kirohanást rendeznem. Még nincs minden veszve és akarok is beszélni ezügyben Luciferrel, de egyenlőre az újjáépítés a legfontosabb, valamint, hogy Amara jelenlegi fenyegetését elhárítsuk. Aztán persze kíváncsi vagyok, mit akarnak ellene tenni az arkok és alattvalóik. Kinézem abból a csürhéből, hogy behódolnak neki. Aztán persze lehet, hogy a rosszindulat, na meg az ellenszenv szól belőlem, s ebben a pillanatban én remélem a legjobban, hogy nincs igazam, mert akkor tényleg hatalmas baj lesz. Azt gyanítom, még Gabriel támadásánál is borzalmasabb lesz. Szóval elkerülendő, s én csak akkor tudok aktívan tenni ellene, ha képes leszek megtartani a pozíciómat New York élén a tanács ármánykodása ellenére.
- Ezt jó tudni - vérszegény mosolyt kerítek az arcomra. Sajnálatos módon jópáran hajlamosak áthágni a többek közt általam hozott törvényeket. Valahol bosszant, hogy nem lehet ezeket az aprócska szabályokat betartani, de az emberek sajnos hajlamosak elfelejtkezni róla, hogy elsősorban az ő érdekeiket szolgálja. Nem is egy esetben fordult elő, hogy például egy a falakon kívülre kiszökött embert megszállt egy démon, aztán pedig valamelyik vadász kénytelen volt megölni, mert csak így tudta az élete megtartásával kiiktatni a démont. Ezek még az Amara előtti időkben estek meg, ám most is éppúgy megtörténhetett. Meg is történt feltehetőleg. De a legborzalmasabb dolog még mindig az volt a szememben, hogy az emberek hajlandóak voltak vegyülni angyalokkal, vagy démonokkal, aztán szerelembe, vagy mit tudom én mibe esni és utódot szülni nekik. Egy nyomorult félvért! Na ettől a hideg is kirázott. Azt például nagyon értékelem a San Francisco-iakban, hogy hasonló ellenszevvel viseltetnek ez iránt.
- Valahogy úgy - ajkaim ezúttal nemcsak tettetés miatt kúsznak felfelé, ahogy látom milyen elégedett ettől a hírtől. Furcsa egy nő, bár valahol talán érthető a reakciója, mégha nekem nem is szokásom úgy tekinteni magamra, mintha valami trófea lennék. Talán nekem is jót fog tenni egy kis változatosság, mégha nem is érzelmi okokból lesz barátnőm. Néha tényleg nem árt meg egy kis kikapcsolódás.
- Ennyire céltudatos és munkaorientált vagy? - hangomban enyhe meglepetés bujkál, de határozottan tetszik, amit hallok. Ha annyira bele szokott merülni a munkába, mint én, úgy talán jobban hasonlítunk, mint azt elsőre gondoltam, s ez közös pont is bennünk. - Ezekszerint az nem jó szakítós indok, hogy három nap egymás utánban dolgoztam és ezért nem jutott eszembe a randink - csóválom meg a fejem, enyhe vigyorral. - Mert teljesen megértenéd - megcsóválom a fejem, ámbár egyáltalán nem zavar a dolog. Az emberi kapcsolatok annyi mindenen tönkre tudnak menni, például ezért is különbek vagyunk, mint a lelketlenek. - Rendben van, benne vagyok. Akkor gondolom az üzlet hozott össze bennünket - ez tűnt a legrelevánsabb indoknak és persze találkozóapropónak. - Foglalkozol fegyverekkel? Azt mondhatnánk, hogy vettem tőled valami ilyesmit. Csak ne legyen nagyon antik, lehessen használni, úgy bármi jöhet - nem tudom pontosan, mivel kereskedik, de azért ne azt mondja, hogy egy Octavianus idejéből megmaradt tőrt vettem tőle, mert az azért kicsit hihetetlen lenne, sosem tartozott a műgyűjtés a szenvedélyeim közé.
- No jó, akkor a szokásos kérdések… Milyen volt a gyerekkorod? Gondolom a kialakult helyzetben nem túl jó, de ez szokott beszédtéma lenni. - nem várom el, hogy valami hatalmas ívű sztorit adjon elő arról, milyen kegyetlenek voltak vele az aljas angyalok, vagy démonok, beérem az igazsággal, vagy azzal, amit megoszt velem. Én azt sem bánom, ha egészen kellemesnek mondható gyerekkora volt, elvégre itt mi azért dolgoztunk. Ámbár emlékeim szerint saját maga küzdötte fel idáig szerény személyét, legalábbis nem rémlik, hogy mondjuk 5 éve bárki is említette volna a nevét. - Hogyan jutottál el eddig? - értem ezt az üzleti útjára. Azt hiszem egyenlőre ennyi. - Te is kérdezhetsz nyugodtan - biztatom.
- Hmm, csábító - őszintén szólva nem tudtam hovatenni ezt a plüss unikornisos dolgot, azt se tudtam mi az, de úgy tűnt nagyon fontos lehet, szóval bíztam benne, hogy később úgyis megmutatja. Esetleg a hálószobájában járok. Azért egy vigyort megeresztettem a kacsintására.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 10:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Mysterious business

Drake & Cara
zene: Toss a coin to your witcher  szószám: 1078 • Credit:

 

Kezdett egyre jobb érzésem lenni ezzel a tárgyalással kapcsolatban. Mint már említettem, az is nagy dolog volt, hogy egyáltalán létrejött a nagy Drake-Cara találkozó, de sokkal többet kaptam annál, mint amit vártam. Felmerült bennem, hogy a megbeszélés során előfog kerülni az a dolog, hogy nem vagyok éppen a vadászok kedvence, de ha Drakenek voltak is ellenérzései velem kapcsolatban, ennek nem adott hangot. Sőt. Még annak is hangot adott, hogy csupa jót hallott rólam. Kellő szkepticizmussal fogadtam ezt a kijelentést, de azért jól esett. Automatikusan düllesztettem ki a mellkasomat, annak ellenére is, hogy ez a mozdulat inkább a férfiakra jellemző. Bár fényezem én eleget az egomat, azért csak jobban mutat, ha inkább más teszi ezt meg. Ehhez hasonló az is, amikor mondjuk néha napján… khm… flörtölésre adom a fejem. Ha pozitív vissza jelzést kapok, akkor úgy értékelem, hogy király vagyok. Már pedig Draketől már a sokadik kacsintást kaptam, ez elméletben ugye jót jelent… Mondjuk az is meglehet, hogy csak alacsonyabb árat akar belőlem kisajtolni. Milyen kár, hogy ez esetben csúnyán mellé nyúlt. Ha ő a világ legjobb szeretője… öhm… akarom mondani a legbefolyásosabb személy New Yorkban, akkor sem engedek az árból. Ez elvi kérdés. Ahogy ő is mondta, a jó munkához idő kell és tisztességes ellenszolgáltatás. Valamit viszont még mondani akart, erre utalt, az a bizonyos „és” kötőszócska is. Feltételeztem, hogy kishíján elkotyogott nekem, valami szuper bizalmas hadi titkot, de még gyorsan kapcsolt. Nagy kedvem lett volna rákérdezni, mi nyomja még a lelkét, de nem véletlenül hallgatott el. Nem akarta elmondani. Ezért inkább úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre a habozást, és egyéb irányba tereltem az aggodalmát.
– És az emberek nem könnyítik meg a dolgodat ugye? Sajnos magam is tapasztaltam, hogy igen kevesen vannak, akik tovább gondolkodnak a saját szükségleteiknél. Pedig némi összetartással igen sok veszélyt el lehetne hárítani. – annak a kifejtésébe nem mentem bele, hogy én ugyan más emberek igényeit is megértettem, csak éppen gyakran le szartam őket. Ha a társadalomnak jó, akkor nekem is elvben abszolút hittem, csak mások egyéni problémái hagytak hidegen. Egészen pontosan érdekeltek, de csak üzleti szinten. Illetve én a vadászokkal ellentétben sosem áldoztam volna, mondjuk fel az életemet másért. Sok mindent el lehet mondani róluk, és általában szoktam is nem túl barátságos jelzőkkel illetni őket, de az tény, hogy elég önfeláldozók. Ezt azt egyet nem lehet tőlük elvenni. Drakeről különösen az a hír járja, hogy a városért képes mindenét feláldozni. Bíztam benne, hogy a józan eszét azért nem, mert arra még szükség lesz. Meg fogalmazódott már a terv e fejemben, ami sikerre vezethet, de ahhoz ő is kell. Lehetek én a világ legjobb színésznője, de ha ő lebuktat minket… és bár ő veszítene rajta többet, de nekem is fűződik némi érdekem a sikerhez. Az a bizonyos szívesség, amit kérni akarok tőle. Azt még nem tudtam, hogy mit is fogok kérni siker esetén, csak ötletek szintjén voltam még, de azt tudtam, hogy nekem jó lesz. Neki viszont voltak fenntartásai, és erre utalt az is, hogy megemlített bizonyos tabukat. Egy pillanatra felszaladt a szemöldököm, de végül egy bájos mosolyt terült inkább szét az arcomon. Volt egy sejtésem, hogy mire gondol, így inkább a biztonság kedvéért megnyugtattam, hogy ezen a téren nem lesz gond velem.
– Tabuk? Ne aggódj, még ha egyesek az ellenkezőjét is állítják, én nem veszek részt az illegális üzelmekben. Néha megsúrolom az erkölcsi szürkezóna határait, de szigorúan a törvényi kereteken belül. – bár én jobban szerettem inkább a józanész határainak hívni, de ez talán most mellékes. Mondjuk elképzelhető, hogy nem feltétlenül törvényes az, amikor verő embereket küldök valakire, de manapság ezért már nem szokott büntetés járni, és ha nincs ejnye-bejnye, akkor törvényt sem szegek… Ah, kikezdhetetlen a logikám. Éppen ezért is bíztam benne maximálisan, hogy ez a barátnő dolog működni fog. Az teljesen lényegtelen, hogy ez mennyit is fog dobni az én renomémon…
– Szóval én leszek számodra az első? Micsoda megtiszteltetés. – ha akartam sem tudtam volna leplezni a vigyoromat. Nem is gondoltam volna, hogy Drake ennyire hasonlít rám. Bizony az élet úgy hozta, hogy én sem neveztem még senkit nyilvánosan a pasimnak. Előfordult, hogy néhány egy éjszakás kalandom, több héten keresztül is kellemes elfoglaltságot nyújtott, de én magam sem vagyok a hosszú távú kapcsolatok híve. Talán azért, mert eddig senki nem volt, aki testi vonzalomnál többet tudott volna kiváltani. Az pedig csak egy rövid ideig tartja fent az érdeklődést ugye. Kapcsolati tapasztalat híján így talán érthető, hogy én magam is ódzkodtam, attól, hogy nyálas romantikusra vegyük a figurát. A pénzért persze megtettem volna, de megnyugtató volt, hogy erre neki sincs igénye.
– Nos, ez egy kiváló ötlet, és abszolút támogatom. Több lehetőség is van, viszont érdemes mindegyiket mérlegelni, mert egyik sem az igazi. A barátok extrákkal esetében azt hiszem, nem lenne reális, hogy miért viszel bele az elitebb körökbe, szóval ezt talán ki is zárhatjuk. Ha hirtelen romantikus érzelmekre hivatkozunk, akkor jogosan merülne fel többekben az a kérdés, hogyan is alakulhatott ki valami ilyen gyorsan. Egy szenvedélyesebb, szexualitásra épülő kaland már sokkal reálisabb, bár én ebben az esetben is mindenkinek azt fogom mondani, hogy jövőbeli üzleti lehetőségekre építek. Senki nem hinné el, hogy pusztán valaki két szép szeméért hanyagolom a munkát. – bármilyen szép szempárról is van szó… a munka az első. Azért kénytelen voltam egy hatalmasat nyelni és még egy párszor elmantrázni ezt magamban. Többet akartam megtudni Drakeről, és üzleti téren ez elengedhetetlen volt, de egyben aggasztó is. Így könnyebb volt, hogy előbb engem akart kitárgyalni.
– Parancsolj, csak tedd fel a kérdéseidet bátran. Nem tudsz rosszat kérdezni. Maximum, ha túlságosan intim, akkor nem válaszolok. De elvileg pont az lenne a cél, hogy éppen ezeket a kényes információkat tudjuk meg egymásról. – hát inkább arra kérdezzen rá mondjuk, hogy hány férfival volt dolgom, mint teszem azt feltegye azt a kérdést, hogy mi is történt az egyik kis vadászkájával, amikor az velem tekert… Biztosan nem lenne túl boldog, ha tudná, hogy pusztán amiatt csábítottam azt a csávót el, mert információt akartam arról, hogy a városban kinek lehet puskapora. Esküszöm mindenki életére, hogy arra a gyűrűre még véletlenül sem adtam okot…
– Ezen a fronton akkor én is jó hírrel szolgálhatok. Az egyetlen családtagom Samu az unikornis. Akivel biztosan találkoztál, ha a hálószobámban jártál. – nem bírtam magammal, és jó magam is rákacsintottam Drakere. Apám, itt még bajok lesznek. Most már rendeznem kéne a hormon háztartásomat valahogy. A hanyatló szexuális életem, már a munkámra is rányomja a bélyegét, ez pedig tarthatatlan állapot. Mentségemre szolgáljon, hogy ő kezdett el velem flörtölni, én meg nem vagyok fából ugyebár. Fókuszálj Cara, fókuszálj…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 24, 2020 2:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Just a little Business

@Cara Pierce &    & DW  

- Sajnálatos módon egyedi darab, ilyet még én sem ajándékozhatok senkinek - az más kérdés, hogy nem is tenném meg. Semmi problémám a nővel, sőt, ha tehetném magam építeném újjá kristálygömbökből egész New Yorkot, de nem rendelkezünk csak néhány darabbal belőle, amik pedig az igazán fontos helyeket illeti meg, ahol sok száz ember fordul meg. Bár ki tudja, a nyomorult Payne kurva biztos rendelkezik sajáttal, ami akár az ajtaja fölött is lehet. Az övé például véletlenül eltűnhetne, és átkerülhetne Cara lakásába. Csak kéne hozzá egy igazán dörzsölt tolvaj. Az biztos, hogy nem törném magam az utána való nyomozással. Persze keveseknek volt merszük magukra vonni a Payne család haragját.
- Valóban csupa jót hallottam önről - különben itt sem lehetne. Kizárólag azért kockáztatok, mert úgy vélem megéri. Nagyon szomorú leszek, ha csalatkoznom kell. Én ugyan nem vagyok démon, de csodálatos kínzókamráim vannak, és… legszívesebben dühösen megráznám a fejem. Mikre gondolok? Sosem bántanék magamtól embert, pláne nem olyat, aki a városomhoz tartozik. Az persze más kérdés, hogy mi van, ha a természetfelettiek bérence, de még akkor se valószínű, hogy megkínoztatnám. Maximum ha nagyon értékes információi lehetnek, elvégre a cél szentesíti az eszközt. Ám az előbbi sötét gondolat aggodalomra ad okot. Hiába távozott Mammon, mintha lényének egy cafatja bennem maradt volna, s mérgezné a lelkem. Egyszerűen undorító!
- Ahhoz ennél jóval több kell! - kacsintok rá. Láttam én már mindent is, bár sajnálatos módon felkoncolt hullából jóval többet, mint meztelen hölgyből, és egyenlőre nagyon nem úgy áll a világ szénája, hogy ez megváltozni látszon. Hallottam történeteket, mi volt itt az apokalipszis előtt, de mégha Isten visszatér és rendet tesz a nyomorult teremtményei közt, akkor sem lehet egyszerűen elfeledni és szőnyeg alá söpörni a történteket. Még generációkkal később is emlegetnék, hogy az angyalok hóhérok, alig jobbak a démonoknál.
- Én nem siettetem, a jó munkához idő kell, ráadásul nekem is sok dolgom van. Újjá kell építenem a várost, és… - majdnem kimondtam, hogy fel kell készítenem Amara újabb csapására, de még időben visszanyeltem a szavakat. Fogalmam sem volt, mennyit tudhat a világ dolgairól a nő, de semmiképpen sem akartam tömegpánikot kelteni, Cassael pedig igen sötét híreket hozott.
- Nos… - komorodom el azonnal, amint a szívességeket emlegeti. - bizonyos dolgokban hajlandó vagyok segíteni, de vannak tabuk, ezt sose feledd! - hangomba ezúttal vegyül némi fenyegető él. Semmi akadálya a szívességtételnek, amíg sós karamelláról, ruháról, ingatlanról van szó, tehát olyan dolgokról, amik a város életében lényegtelenek. Még az ellen sincs kifogásom, hogyha a segítségemmel kívánja tovább virágoztatni az üzletét, elvégre az nekem is hasznos lehet. Azonban a vadászaimhoz és a város ‘tiltott’ részeire vonatkozó kérést sosem teljesítenék, és elég csúnya dolgokra kellene rászánnom magam, ha zsarolni próbál. Például a cellákban senyvedő angyalok ott is pusztulnak meg...
- Bocsáss meg, ezt észben tartom! - álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul érinti egy olyan egyszerű, mezei szó, mint a ‘kedvesem’. Meglepődtem, de gondosan az eszembe is véstem. Azért egy másodpercre felötlött bennem, miért is ilyen ellenszenves. Egy rossz véget ért kapcsolat talán?
- Na igen. És új értéked is lenne a társaságban. Nem volt még olyan nő, akit a barátnőmnek neveztem volna - illetve de, Natalie, de ő nem abban az értelemben az. Ő tényleg egy barát. - Ne is mond, a nők haragja… - sajnos már nem a legpusztítóbb dolog a világon, mert a természetfeletti csúnyán beelőzte, de benne van a top tízben. Az más kérdés, hogy nem vagyok túl jó ezen a téren. Az elcsábítani egy nőt még elég jól megy, de az erős és mély érzelmek terén roppant gyengén teljesítek. Meg furcsa is lenne, hogy ennyire könnyedén belehabarodom valakibe.
- Nahát, ez egy újabb randinak hangzik… szeretem a bátran kezdeményező nőket! - vigyorodom el. - Ámbár, lehet, hogy a nyálas csöpögős helyett érdemes lenne valami más párkapcsolattal előállni. Az mindkettőnk tekintélyét rontja - láttam már ilyen nyálas-csöpögős párokat, nem is keveset, és már akkor is megfogadtam, hogy én sosem leszek ennyire papucs. Lehet hódolni a szebbik nemnek, de ez nagyon durván túlzás.
- Na jó, félre a tréfát, fontos üzleti teendőink vannak - azért egy könnyed kacsintást megengedek magamnak. - Faggathatlak, vagy legyen a hölgyeké az elsőbbség? - mivel nem volt még komoly párkapcsolatom, s eddig nem is érdeklődtem ez irányban, fogalmam sincs, mennyit, és legfőképpen mit ildomos tudniuk egymásról a pároknak. Az már nyilvánvaló, hogy a sós karamellás csoki nagy rajongója. - Viszont anyós és após terén meg tudlak nyugtatni, nem rendelkezem szülőkkel - támadási felületet adnának. Persze régebben vágytam a családra, de mostanra… mindent meg tudok oldani egyedül, és akad néhány barátom is. Számomra ez ideális állapot.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 04, 2020 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Mysterious business

Drake & Cara
zene: Toss a coin to your witcher  szószám: 928 • Credit:

 

Azt hittem, hogy Drake valami komoly beavatási szertartásnak fog engem alávetni azért cserébe, hogy a bizalmába fogadjon, de végül nem így lett. Ezek szerint pozitív kritikával illetett az, aki beajánlott neki. Ez esetben biztosan nem egy vadásztól hallott rólam. Talán majd, ha a helyzet úgy engedi egyszer rá is kérdezek, hogy ki volt ez a névtelen lovag. Vagy úrihölgy. Illene megköszönni neki. Ebből a gondolatból azonban kirángatott, hogy egy furcsa szerkezetre mutatott a szomszédos ház homlokzatán, ami, ha minden igaz a természetfeletti lényeket hivatott kiszűrni. Egy picit még a szám is kikerekedett, annyira meglepődtem, hogy már ilyen felszereléssel is el van látva a város.
– Wow. Kérhetnék egy ilyet a lakásomba? – természetesen viccnek szántam a dolgot, így egy apró mosolyt csaltam a szám szegletébe, de persze ha mégis van ilyenre lehetőség, akkor azonnal élnék vele. Sajnos a démonok nem szaladgálnak Luciferes tetoválással a homlokukon, így el kél némi segítség a beazonosításukban. Mesteri módon rejtik el a személyazonosságukat, így könnyedén becsaphatnak egy hozzám hasonlót, akinek semmi tudása nincs a természetfeletti lényekről. Egyéb területen viszont szerencsére már rendelkezem tapasztalattal, így egy percig sem féltem attól, hogy esetleg egy lehetetlen küldetést kapnék. Attól már jobban tartottam, hogy kordában tudom-e tartani a hormonjaimat.
– Ha hallott már rólam, akkor tudja, hogy az ügyfeleim titkai biztonságban vannak nálam.  Éppen ezért választanak sokan engem a többi hozzám hasonlóval szemben, még akkor is, ha én magasabb áron dolgozom. – amikor szóba kerül a pénz, akkor mindig lágy hangon és bájos mosollyal az arcon kell reagálni, így ebben az esetben is megőriztem ezt a szokásomat. Valamiért egy kedves nőtől szívesebben fogadják az ügyfelek a ’számlát’. Phil is egészen jól tudja adni a jómodorú urat, de ha igazán zsíros melóról van szó, akkor a biztonság kedvéért inkább én szoktam alkudozni. Nekem ez már a véremben van, Phil pedig még mindig csak ismerkedik ezzel a ’művészettel’. Persze a pénz mellett, ugye fontos az egyéb juttatás is, ezért is fogadtam örömmel, hogy még egy olyan nehezen beszerezhető áru sem akadály Drakenek, mint a sós karamellás csoki.
– Pazar. – természetesen nem kerülte el a figyelmem a mondandója végén elhangzott „is” szócska sem. Vajon mégis milyen élvezetekre gondolhat még? Talán segítene nekem szerezni egy ingatlant, amiben végre fürdőkád is van? Nah, azért már tényleg megérné üzletet kötni. Nem mintha egyébként hezitálnék. Továbbá most már az is biztos, hogy valóban van valahol egy elrejtett édesség készletük. Sunyik ezek a vadászok.
– Csak nem sikerült zavarba hoznom a város vezetőjét? – huncut mosoly jelent meg az arcomon, amikor Drake a kísértést hozta szóba. Automatikusan elgondolkoztam rajta, hogy ha ennyitől zavarba jön, akkor mit tenne, ha ne adj isten ténylegesen bedobnám magam? Milyen kár, hogy ez nem fog kiderülni. Ügyféllel sosem kavarok… öhm… vagyis… hát… nagyon-nagyon-nagyon ritkán. Az üzlet az első. Főleg az utóbbi időben tartottam magam nagyon szigorúan ehhez.
– Hmm. Nos ez akkor egy hosszabbtávú feladatnak tűnik. Az ilyen akciókat nem lehet pillanatok alatt végrehajtani. Több emberre is szükség lesz. Plusz nekem is személyesen intéznem kell akkor pár dolgot. – kissé komplikáltnak tűnik, de nem megoldhatatlan. Persze szükség lesz arra, hogy feltűnés nélkül beszivárogjak a vadászok köreibe. Ehhez pedig Drake is kelleni fog. Egyébként tényleg gyanús lenne, hogy mi a francért akarok most velük tekerni, ha eddig ez az igényem sosem merült fel. Illetve mivel ez tényleg nem egy két napos meló lesz, így még annál is több profitot várhatok, mint először reméltem. Még a hideg is kirázott, olyan izgalomba jöttem ettől a gondolattól.
– Igazából eszembe jutott még valami. Az embereim, akiket befogok vonni biztosan elégedettek lesznek az anyagi juttatásokkal.  Azonban lehet, hogy én valami másra tartanék igényt, siker esetén. Teszem azt, néhány szívességre, amit csak te tudsz elintézni. – nem volt semmi konkrét ötletem, de azt tudtam, hogyha a város vezetője tartozik néhány szívességgel, az olyan kapukat nyithat meg, amiről korábban álmodni sem mertem. Talán sikerülne New Yorkon kívüli üzleteket is megkötnöm. Hiszen abban van az igazi haszon, ha olyat tudsz tenni, amit mások nem, és a városok közötti kereskedelem határozottan abba a kategóriába tartozik, amit nem tud lemenedzselni akárki. Már csak egy hiteles fedősztori kell, ami lehetővé teszi nekem a diszkrét elvegyülést. Bár először én vetettem fel a randevúzás ötletét, egy kicsit mégis váratlanul ért, hogy Drake hajlott arra, hogy ezt a sztorit hosszabb távon is alkalmazzuk.
– Huh, ezt a kedvesem szót kérlek ki ne mondd többet, mert azonnal haza szaladok. – egy tettetett nevetéssel próbáltam elvenni a szavaim élét, de ettől tényleg kirázott a hideg. Én ugyan nem leszek senkinek a kedvese. A csaja, vagy a bigéje esetleg. De se a kedvese, se a párja, se az édese nem leszek még Drake Wallenbergnek sem.
– De végül is van benne ráció. A barátnődként feltűnés nélkül betudnál juttatni a felsőbb körökbe. Aztán persze idővel jöhetne a szomorú szakítás, aminek okán reális lenne, hogy a haragom elszabadul, és ezért akarok ártani neked. Tapasztalataim szerint ebben az esetben tisztességesen csepegni fog az-az információ, amire szükségünk van. – bár kissé szokatlan módszer, de még akár működhet is. Egy megcsalt nő bosszúja veszedelmes, így tényleg hihető lenne, ha ezek után ártani akarnék Drakenek. Egy kicsit a barátnő rész sántít, de majd valahogy előadom kibaszott szerelmeset. Majd Peteről és a csajáról veszek példát nyál csorgatós, szerelmes, fos szöveg ügyben. A többi már csak színészkedés.
– Viszont, ha tényleg hitelesek akarunk lenni, akkor szükség lesz némi információra egymásról. Furcsa szokások, intim helyen lévő anyajegyek, és ehhez hasonló dolgok, amikről csak egy barátnő tudhat. – széles mosolyra húzódott a szám a gondolattól. Elképzeltem, ahogy eljátsszuk ezt a szerepet, és éreztem, hogy ez elképesztően szórakoztató lesz. Hiszen a pénzkereséssel egybekötött móka a legjobb kombináció.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 1:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Just a little Business

@Cara Pierce  &   & DW  

A vadászok ritkán nyitnak a többi ember felé, ez nyílt titok volt. Több oka is volt, de főleg a bizalmatlanságban volt keresendő a miért. Még a vadászoknál sem volt száz százalékig biztos, hogy tényleg mindenki ember, de köztük azért elég magas a hibahatár, azonban a város többi lakosánál… Persze, csodálatos lett volna, ha mindenki ember, de valószínűtlen, hogy ez tényleg így lenne. Dolgozunk rajta azért, talán egy nap tényleg csak az emberek városa lesz New York. De még azelőtt pokolkutya, imp és legfőképpen Amara mentes övezetté kell tenni. A rendbehozás elsőbbséget élvez. Majd ha állnak a falak, s kívülről csak az jöhet be, akinek engedélyezzük, majd akkor lehet újra nekiállni a belső dolgoknak.
Nekem azonban most újabb ismeretségeket kellett kötnöm, ha a végére akarok járni az engem foglalkoztató problémáknak. Márpedig a végére akartam, így kénytelen voltam kockáztatni egy aprót. Persze ez még mindig a kevésbé problémás része volt a történetnek, főleg azzal szembe állítva, mi lesz, ha a tanács tagjai rájönnek, hogy kémkedtetek utánuk. Kötve hiszem, hogy örülnének. Mondjuk sokkal előrébb lennénk, és könnyebb is lenne a dolgunk, ha ők se sugdolóznának a hátam mögött. Azonban ez nem olyan világ, ahol az embereknek csakúgy teljesülnének a kívánságai. Ezt azonban én kevéssé bántam, hozzászoktam már, hogy vért izzadva kell küzdeni a kitűzött célokért. Mi nem vagyunk démonok, vagy angyalok, akiknek könnyedén az ölébe hullik minden.
- Az nem probléma - fogalmam sincs, mi lehet az az “önéletrajz”, de ha egyáltalán nem hallottam róla a város vezetőjeként, úgy nem is lehet lényeges kettőnk üzletéhez. - A legfontosabbon már átment - villantok meg egy futó mosolyt. - Nézze csak - mutatok ki a helyiségből, át a szomszéd épület homlokzatára. - Látja azt a gömböt az épület falában? Nem villant fel, amikor elhaladt előtte, így biztos lehetek benne, hogy ön ember - igazából nem tudhatom, hogy felvillant-e, mivel amikor érkezett, még nem is tudtam pontosan, hogyan fog érkezni - már ami a ruhátját illeti -, ráadásul az arcáról sem volt pontos képem, de ha véletlen felvillant volna a gömb, annak bizonyára nagy hatása lett volna az utcán, s el sem ért volna ide. Emellett azonban óvatosan próbálgatom kiugrasztani a nyulat a bokorból, ha esetleg mégis természetfeletti lenne. Fogalmam sincs, tudja-e, hogy a gömb a félszerzeteknél nem villan fel, szóval egyébként sem tudhatnám biztosra, hogy semmi köze a természetfelettihez. - Egyébként a megbízhatóságát kellene még tesztelnem, de azt hiszem az majd csak éles helyzetben fog megmutatkozni - persze, játszhatnék mindenféle, akár aljasnak is titulálható játékoket, aminek nyomán rájöhetnék, hogy köp-e valakinek, de erre se időm, se erőm nincsen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elárulásom esetén ne bűnhódne meg. Ám az ajánlások azt mutatták, hogy emiatt nem kell aggódnom, mégha kevés dolgot utálok is jobban, mint vakon megbízni másokban.
- Nahát, kegyed édesszájú? Ha az együttműködésünk sikeresnek mutatkozik, úgy azt hiszem tudok ssegíteni ilyen élvezetek terén is - ezúttal csupán egy talányos pillantást kap, mire is utalhattam még. Hirtelen fogalmam sem volt, hogyan feleljek az általa leütött magas labdára úgy, hogy azzal semmiképpen se sértsem meg.  - Ne kísértsen, kérem! - remélem ezzel még semmilyen kellemetlen határt nem lépek át, sajnos az ilyesmiben nem vagyok túlzottan jó. Egyébként sem tudtam, mire utalhat, megeshet, hogy nem is a szexre, ami az én első, igencsak kanos gondolatom volt. Ha azonban ennek hangot adok, minden bizonnyal úgy nézne ki, mintha kurvának minősíteném, az pedig roppant kellemetlen lenne, főleg így, ismeretlenül. Hogy utálom az etikettet! Ki nem állhattam az udvariaskodást, ám szerencsére felajánlotta a tegeződés lehetőségét, így ezen a téren is engedhettem egy picit.
- Úgy tűnik, tényleg olyan profi vagy, mint mondják - biccentek elégedetten “az ügyfélnek bármit” kijelentésére. - Magam nem járhatok személyesen utána ezeknek a pletykáknak, egyrészt, mert gyanús lenne, másrészt mert túlzottan jól ismernek - nekem biztos nem fordítana hátat egyetlen tanácstag sem, titkos ügyleteit teregetve, nem úgy, mint mondjuk egy takarítónőnek, vagy valami más “alantas” munkát végző személynek. Ráadásul ezek számomra elérhetetlenek voltak. - Szükségem van valakire, aki észrevétlenül, teljes titokban szerez nekem információt azzal kapcsolatban, miket is suttognak rólam a hátam mögött - remélem sikerült rendesen összefoglalnom a kívánságomat. Azt nem tettem hozzá, hogy esetleg szaftosabb “magán” jellegű titkokra is igényt tartanék, de az volt a gyanúm, ha ilyen jut az üzletasszony birtokába, nem lesz elég szégyenlős, hogy visszatartsa egy nagyobb összeg ellenében. Ugyan ezt eléggé megvetettem, már elég hosszú ideje mozogtam a politika világában, hogy megtanuljam, időnként az ármánykodással többet lehet elérni, mint bármilyen egyenes tettel. Marissa Payne sokat tudna erről mesélni.
- Ne aggódj, fáradozásaid busásan meg lesznek fizetve - ezúttal mosolyom kicsit hasonlít egy éhes cápáéra. Lelki szemeim előtt megjelenik Marissa Payne, aki hiába rikácsol és gágog, családja elveszti a befolyását és kitiltásra kerül a tanács terméből. Gyönyörű álom, mégse hiszem, hogy valaha is valósággá válik. Ahhoz sajnálatos módon túlzottan okos az a boszorka.
- Azt hiszem ez egy igen hiteles fedősztori lenne a későbbiekre is - bólintok, noha maga a gondolat furcsa, hogy legyen egy “Barátnőm”, mégha teljesen üzleti célból is. - Sokkal kevesebben gyanakodnának, ha mint a… Kedvesem kerülne be a köztudatba - azért remélem senki sem olyan kíváncsi az intimszférámra, hogy ágytáji titkokra szomjazzon. Az kifejezetten undorító lenne, merthát a szex mindenki magánügye, mégha esetünkben nem is erről lenne szó.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 18, 2020 5:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Mysterious business

Drake & Cara
zene: Toss a coin to your witcher  szószám: 1157 • Credit:

 

Mindig is az volt a célom, hogy egyre befolyásosabb ismeretségekre tegyek szert, ezzel pedig lassan, de biztosan egyre nagyobbra építsem a ’birodalmamat’. Egy ideig jól is haladt ez a terv, azonban volt egy pont, ahol megakadtam. A vadászokkal nem sikerült túl jó kapcsolatot kialakítani, ami azért is volt különösen sajnálatos, mert igen nagy befolyásul vannak a város életére, és ezáltal pont a legnagyobb halak nem akadtak ’horogra’. Drake Wallenbergre például olyan régóta ’vadásztam’, hogy fel sem tudnám pontosan idézni mikor is döntöttem el pontosan, hogy nekem ezzel az emberrel bizony megegyezést kell kötnöm. Valószínűleg azért nem jött össze a dolog, mert a város vezetőjeként bármit meg tudott szerezni magának, amire szüksége volt, így az én szolgáltatásaimra nem volt szüksége. De végül mégis csak eljött ez a nap. Olyan volt az számomra, mint egy megvalósult álom. Helyet kaptam a legnagyobb ’kutya’ asztalánál. Hát kell ennél több? Nem, ennyi nekem pont elég is lenne. Viszont az a mellékes információ, hogy Drake amúgy egy rendkívül… hmm… vonzó férfi is egyben azért határozottan egy olyan plusz adalék, ami rendkívül pozitív hatással van a… lelki világomra. Ennek köszönhetően hiába voltam tisztában azzal, hogy a nevem hallatán elejtett apró bók, csak is formalitás és semmi több, önkéntelenül szökött leheletnyi pír az arcomra. Így tényleg elég nehéz lesz az üzletre koncentrálni. De meg kell oldani ezt is, mert a város vezetőjével megkötött üzlet olyan profittal kecsegtet, amit nem hagyhatok veszni holmi hormonális üzemzavar miatt. Az első mindig az üzlet.
– Kötelező körök? Önéletrajzot nem hoztam. – igazából nem is volt, de hallottam hírét, hogy a régi időkben szokás volt egy papír lapra felvésni a szakmai eredményeinket. Nem tudom mi az értelme pontosan, de az egy olyan világ volt, amit én sohasem ismerhettem meg. De talán ez jobb is így. Ha éltem volna akkor is, biztosan sokkal nehezebb lenne elfogadni a mostani állapotokat. Viszont mivel én ebbe a világba születtem, könnyebb volt alkalmazkodni. Aztán hirtelen fejbe kólintott az a gondolat, hogy mennyire felkészületlenül jöttem erre a találkozóra. Arra például egyáltalán nem számítottam, hogy a diszkréció fenntartása, már erre a találkozó létrejöttére is szükséges, mert bármennyire is felszínes a kapcsolatom a vadászokkal, lesz valaki a kocsmában, aki felismer engem. Még szerencse, hogy azonnal eszembe jutott egy hihetőnek tűnő fedősztori. De legfőképp képes voltam póker arccal előadni azt. Piros pont nekem.
– Az édességeket jobban szeretem. A virág elhervad, de például a sós karamellás csoki… – tartottam egy rendkívül drámai hatás szünetet, miközben felidéztem az ízét. – nagyon finom. - már a gondolatra is összeszaladt a számban a nyál, így kénytelen voltam egy hatalmasat nyelni. Nem véletlenül állítottam rá Phil-t, hogy szerezzen nekem valahonnan. Viszont biztos voltam benne, hogy a vadászoknak van valahol egy titkos csokoládé készlete. Ki tudja, ha jobban bekerülök a köreikbe, talán ez az elmélet is bizonyítást nyerhet. Persze csak akkor, ha egyszer sikerül bejutnom a főhadiszállásukra. Az első dolgom biztosan a dugi csoki felkutatása lesz.
– Pontosan. – bólintottam is egyetértőn arra, hogy feltehetőleg már most eljutott a találkozónk híre a társadalomhoz. Elég nagy ez a város, de még sem annyira, hogy egy Drakehez vagy hozzám hasonló ember elvesszen benne. Legalábbis szerettem azt gondolni, hogy azért én is ismert vagyok már valamennyire. Na ő viszont biztosan az. Minimum a nevét tudja minden városlakó, még ha arcot nem is tud mindenki hozzá csatolni. Éppen ezért is volt nagyon fontos, hogy az üzlet megköttessen, és én esküszöm, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy megőrizzem a póker arcomat, és csak a ’szent’ célra koncentráljak. De, amikor Drake benyögi az első randevúra vonatkozó mondatát és még egy kacsintással is megtoldja azt, akkor már nem tudom tovább tartani a profi hozzáállást.
– Oh, én ennél sokkal tovább szoktam menni az első randevúkon. – teljesen automatikusan kúszott egy huncut mosoly az arcomra, bármennyire is próbáltam magamba gyömöszölni. De sajnos nem vagyok fából, és Drake a hírnevének, valamint exteriőrjének köszönhetően még előnyből is indult. Azt hiszem sürgősen szükség lenne egy hideg, és alkohol mentes italra, mielőtt elszabadulok. Addig is póker arc vissza, vízszintes testmozgásra vonatkozó gondolatok elnyomva.
– Valóban. – bólintottam nagyon határozottan inkább a vadászcsaládokkal kapcsolatos információjára. Sajnos beletalált a gyengepontomba. Értékes kapcsolataim vannak, de lehet, hogy annyira még sem. Persze éppen azt reméltem, hogy ez a mai napon változni fog. Ha ehhez az kell, hogy ne pont most nyissak a vezető családok felé, ám legyen, ez a legkevesebb, amit megtehetek.
– Az ügyfélnek bármit. – és ismét egy mosoly szabadult el az arcomon. Hát most már tényleg takaréklángra kell rakni magamat. Az istenit már… Próbáltam egy pénzzel teli aktatáskára gondolni, hogy elnyomjam azokat a gondolatokat, amiben ruha már egyik jelenlévőn sem volt, de így a vagyonom gyarapításának gondolata még inkább… khm… ösztönzőleg hatott. Más valami kellett tehát. Magam elé képzeltem inkább a pocakos asszisztensemet, amint éppen magába töm egy hamburgert, és a hús szaftja végig csurog a mocskos szakállán. Na ez hála istennek be vált. Veszély elhárítva, most már tényleg koncentrálhatok az üzletre. Ezért figyelmesen végig hallgattam a vársora és a vezetői képességeire vonatkozó apró információ forrásokat. Az-az igazság, hogy én is hallottam erre vonatkozó pletykákat, csak azoknak nem igazán szoktam hitelt adni, mert minél több szájon fut át egy információ, annál jobban átalakul, míg végül az eredeti üzenet teljesen semmissé válik. Viszont úgy tűnt, hogy ez véletlenül mégis igaz. Szomorú. Éppen most váltsák le Drake-t amikor sikerült végre összehozni ezt a találkozót… Na azt már nem.
– És hogy jövök én a képbe? – egy kicsit megemeltem a szemöldökömet, mert még mindig nem volt tiszta az én szerepem. Sok mindenre képes vagyok, de pontos információkra van szükségem ahhoz, hogy elkezdhessek tervezni. Annyi viszont világossá vált számomra, hogy nem valamilyen csecse becsét akar Drake beszerezni. Remek. Amúgy is jobban szeretem a problémák elrendezését, mint a sima kereskedelmet. Mert egy terméknek van egy adott ára és ott nincs helye túl nagy alkudozásnak. De, amikor szívességet teszek valakinek, akkor jogomban áll olyan magas árat szabni, mint amennyire az ügyfél rá van szorulva a segítségemre. Mocsok dolog tudom, de ez van.
– Ezt nagy örömmel hallom, mert az tényleg felettébb gyanús lenne, ha bárkinek is ingyen dolgoznék. – ez viszont tényleg sziklaszilárd elv volt. Még a nagy Drakenek sem dolgoznék ingyen. Sőt. Pont azért akartam már régóta felvenni a kapcsolatot, mert ő olyasmit is nyújtani tud, amit más nem. Mert ha mondjuk egy csempész tartozik egy szívességgel, azt csak arra tudom használni, hogy mondjuk elrejtsek valami értékeset. Na de egy város vezetője akkora befolyással bír, hogy szinte bármit kérhetnék cserébe. Csak a fantáziám szab határt a beváltható szívességek tárházának.
– A randevút mint fedő sztorit erre a találkozóra gondoltam magyarázatként, de függően attól, hogy pontosan mi is lenne az én feladatom, lehet, hogy szükség lesz némi kreativitásra. – újból magam elé képzeltem az asszisztensemet a biztonság kedvéért, így tökéletesen semleges maradt az arckifejezésem. A kíváncsiság azonban ott motoszkált a mélyben, és azt már végképp nem volt erőm kordában tartani. Gyerünk Drake, mond szépen el a Mamának, hogy mi kell és akkor végre elkezdhet számolni, hogy ez mennyibe fog neked kerülni.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Just a little Business

@Cara Pierce &    & DW  


- Bájos név, egy gyönyörű teremtésnek - mosolygok tétova bemutatkozására. Tény, hogy tudtam a nevét, elvégre én hívtam őt, de mégis úgy illendő, hogy a felek bemutatkozzanak egymásnak. Érzékelem zavarát, bár nem lehetek biztos, hogy ez udvarias modoromnak, vagy személyemnek köszönhető. Talán egy kicsit mind a kettőnek. Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy kevésbé illene “rámozdulnom”, elvégre én vagyok ennek a városnak a vezetője, akinek nem a szoknyák kergetése lenne az elsődleges feladata, ám ki akarom élvezni, hogy megszabadultam Mammontól, s innentől kezdve a magam ura vagyok, nem kell aggódnom, mit fog tenni a démon azokkal, akik a közelembe kerülnek. Elvégre mi lett volna a vadászaimmal, ha Cass nem lett volna ott… Bosszúsan űzöm tova a gondolatot.
- Ennek örülök - biccentek a találkozó helyét illető feleletére. - Amint lefutottuk a kötelező köröket kegyeddel, erre is kitérek - bólintok keményen, a mosoly pedig eltűnik a vonásaimról. Nem véletlenül őt hívtam, a jó hírének köszönheti, azonban nem fogok csakúgy mindent elhinni, előbb magam is meg akarok bizonyosodni arról, hogy tényleg érdemes-e rábíznom a titkaimat, s azt a több, mint kényes feladatot, amivel akár saját magamat is bajba sodorhatom.
- Ezt remek hír - értem ezt a diszkréció alapvetőségére. Sajnálatos módon még a mostani, vészterhes időkben is füle van a falnak, ez nem változott az angyalok nyomorult apokalipszisével se. Az a hülye picsa Payne kurva… határozottan nem kedvelek minden nőt. Figyelmesen hallgatom javaslatát. - Zene füleimnek eme fedősztori - ha akarnám se tudnám palástolni a vigyorom. - Csak azt sajnálom, hogy virágot nem hoztam - na jó, ebben talán egy csipetnyi irónia, hiszen New York vezetője azért nem hord finom, illatos rózsát a kalandjainak apokaliptikus időkben. Azért árnyalatnyi mosolyom remélem sugallja, hogy viccnek szántam a kijelentést, nem gúnyolódásnak. Ez van, újra bele kell jönnöm a csajozásba, úgy látszik kissé berozsdásodtam! Ráadásul kénytelen vagyok - khm, khm - csak egyéjszakás kalandokban gondolkozni, elvégre egy barátnő nem fér bele az időmbe, hüpp, hüpp… Valójából persze nem bántam, hiszen számomra a város volt az első, és mindig is az lesz. A védelme a legfőbb kötelességem, ráadásul Mammon mindent tud, amit én tudtam, most nem érek rá lazsálni és a magánéletemet egyengetni, na meg aludni is csak ritkán… Azért a mostani találkánkra Carával kipihentem magam, hiszen itt kell lennem fejben teljesen. - Ne is mondja, szerintem már el is jutottak a kellemetlenkedni kívánó fülekbe - teszem még hozzá.
- Nahát, már ilyen közel kerülünk egymáshoz, élből az első randinkon? - hamiskás mosolyra húzom az ajkaimat, s azért még egy kacsintással is megtoldom a mondandóm. Mammon most biztosan azt hangoztatná, milyen béna vagyok, így egyáltalán nem lehet levenni egy nőt a lábáról… mintha ő ennek a szakértője lenne. Bosszant a gondolata, hogy a Pestis átkozott Lovasa hány ember nővel szűrhette össze a levet - csak abban reménykedhetek, hogy nem az én bőrömben. - Természetesen benne vagyok - inkább szóban áldásomat adom a tegeződésre, hátha eddig nem vette volna ki a szavaimból az egyetértést.
- Tudod,  azt hallottam rólad hogy, - hajolok bizalmasan közelebb hozzá - egyik nagy vadászcsaláddal sincs komolyabb kapcsolatod - egy kicsit még furcsa a magázódás hiánya, de egyáltalán nem kényelmetlen. Akkor volt feszélyező, amikor minden nyomorult kis pondróval úgy kellett bánnom, mintha a legnagyobb úr lenne, holott… csak a származása egy kicsit előkelő. Egy nőt bármikor szívesen magázok - leszámítva a Marissa féle álnok kígyókat -, ha másnem azért, hogy nézegethessem őket, de a mellüket kitoló, a semmire szörnyen büszke férfiakat már annál kevésbé. Megvárom, amíg rábólint csak aztán folytatom.
- Remélem nem haragszol meg, ha azt kérem, egyenlőre ez maradjon is így - vetek rá egy bocsánatkérő pillantást, aztán gyorsan folytatom, még mielőtt esetleg tiltakozhatna. - Gondolom hallottál már róla, hogy egy időre kénytelen voltam elhagyni a várost - tartok némi drámai szünetet, azt természetesen eszembe se jut elárulni, mi is volt az a kellemetlen körülmény, amiért erre kényszerültem. - Mostanság úgy érzem, hogy úgy gondolják a nagy családok vezetői, hogy hiába választott meg a város, mégse vagyok alkalmas New York élére - hangom ezúttal szenvtelen, úgy ejtem ki ezeket a szavakat, mint puszta tényeket, holott belül forr bennem a düh. Elkövettem ugyan néhány hibát, azonban szándékaim mindig is tiszták voltak, s Mammon bezárásával saját magam elé is helyeztem a várost, amire azok a… mindegy is, nem lettek volna hajlandóak. Őket csak a hatalom érdekli, nem az emberek érdeke. - Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba ezzel kapcsolatban! - kimondottan határozottnak és ellentmondást nem tűrőnek látszom. Az is vagyok, semmit sem utálok jobban, mint a mismásolást, na meg ha hülyének néznek. - A városnak egységre van szüksége ezekben a vészterhes időkben, különben a következő vihar talán teljesen eltöröl minket a Föld színéről - ennyire talán nem súlyos a helyzet, mégis, úgy érzem nem árt meg, ha ő is érzékeli a helyzet komolyságát. Talán Gabriel seregei nem fenyegetnek már minket és San Franciscoval is egészen barátságos a viszony, a démonok ugyanolyan könnyedén garázdálkodnak közöttünk, valamint Amara és az alattomos csatlósai… a falainkat még mindig nem sikerült újjá építenünk, és ha nekem azzal kell foglalkoznom, ki próbál elmozdítani a helyemről, akkor éppen a lényegről fog elterelődni a figyelmem.
- Természetesen nem ingyen kérném a segítségét - ugyan nem bőven, de rendelkezek felhalmozott készletekkel, ráadásul akadnak még csak hozzám hűséges embereim is… régi barátok, elkötelezett ‘hívek’, akik segítségét mégha áttételesen is, de megkapná a nő. - Ráadásul a felsőbb körökbe is szívesen bevezetem, főleg ha ragaszkodik a randevús történethez - kacsintok rá, de az ajánlat nagyon is áll, a szerelmi dolog nélkül is. A legtöbbször az van a legjobban elrejtve, ami mindenki orra előtt játszódik le. Szavaim végével hátradőlük, türelmesen várva, hogy megemészze a hallottakat és feleljen rájuk.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 14, 2020 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Mysterious business

Drake & Cara
zene: Toss a coin to your witcher  szószám: 619 • Credit:

 


Szerencsére nem égettem be magamat a széles publikum előtt és nem egy vadidegenhez sétáltam oda. A férfi biztosított róla, hogy ő az a bizonyos D.W és kezet nyújtott nekem. Nem haboztam, és határozott, erős mozdulattal megráztam a kezét. Amikor viszont kimondta, hogy ő tényleg a nagy Drake Wallenberg elakadt egy pillanatra a lélegzetem. Most komolyan, személyesen a Főnök hívott találkozóra? Éreztem, hogy mostanában már elég jól megy az üzlet, na de ennyire? Amikor reggel felkeltem, abszolút nem számítottam rá, hogy épp a mai nap lesz az, amikor összejön végre ez a találkozó.
– Ca…Ca…Cara Pierce.   – dadogtam, és közben gondolatban a homlokomra is csaptam, amiért ilyen buta voltam. Fölösleges volt bemutatkoznom, mert ő maga hívott ide, nyílván pontosan tisztában volt a nevemmel. Vissza szívni azonban nem tudtam már, így még idegesebb lettem. Gondolom régen így érezhették magukat az emberek, ha egy hírességgel találkoztak. A tenyerem elkezdett izzadni, és minden magabiztosságomat elvesztettem egy pillanat alatt. Nem csak hogy sikerült összehozni a régóta áhított találkozót, de ő keresett meg ENGEM. Ha egyszer megírom a vállalkozásom törtnetét, ezt a napot biztosan csupa nagybetűvel fogom feltüntetni. Amikor hellyel kínált, és az udvariassági szabályokat követve még a széket is kihúzta nekem még inkább zavarba jöttem. Egy bugyuta mosolyféleség jelent csak meg az arcomon, és csak egy szinte alig hallható köszönöm hagyta el az ajkaimat.
„Szedd már össze magad Cara” – dorgáltam meg saját magamat az elmémben. Profi vagyok vagy mi a franc, nem viselkedhetek úgy, mint egy bugyuta tinédzser. De nem volt könnyű, na. Ha lennének poszterek Drake Wallenbergről, biztosan helyet kapnának pár kislány falán. És ahogy így személyesen alkalmam volt nekem is tetőtől talpig végig mérni, talán az én lakásomban is akadna hely neki. Csak a szekrényem mélyén, hogy ne legyen olyan ciki és csak én láthassam, de akkor is. Vettem egy nagy levegőt, majd lassan kifújtam a tüdőmből, ahogy helyet foglaltam a széken. Elhatároztam, hogy ahogy a fenekem hozzá ér a székhez átkapcsolok a profi üzemmódba, és elfelejtem a rajongást. Nem lesz könnyű feladat, de nincs más lehetőség.
– A helyszín egyáltalán nem okoz gondot. Viszont az nem teljesen tiszta, hogy milyen találkozóra is gondolt. A levele elég rejtélyesen volt megfogalmazva. – megdicsértem magam, amiért a hangom nagyon is magabiztosnak tűnt. A tenyerem persze még mindig nedves volt az idegességtől, de legalább az arcom és a hangom már egy üzletasszony benyomását kelthették.
– Részemről a diszkréció nem probléma. Sőt. Én minden tranzakciómnál alapnak tekintem. Azonban fel kell hívjam rá a figyelmét, hogy az én arcomat is ismerik itt páran. Bölcs lenne kitalálni, valami fedő sztorit. – a tekintetemet szolidan körbefuttattam a teremben. Így kapásból csak egy ismerős arcot láttam, de ha diszkrécióról van szó az egy is bőven sok.
– Ha gondolja, mondja csak azt, hogy randevúja volt velem. Szerintem ez hihető fedő történet. Mi tagadás, az én üzletemet is fellendítené, ha ez a pletyka kelne szárnyra. Mert ne legyenek illúziói afelől, hogy a madarak már útnak is indultak. – a fejemmel diszkréten biccentettem egyet a teremnek abba az irányába, ahol az ismerős forma ült. Nagyon reméltem, hogy megértette a célzást. Hiszen nagyon gyakran nincs is szükség arra, hogy egy beszélgetést kihallgassanak. Bőven elég, ha egy találkozónak híre megy, és már el is kezdődik az elmélet gyártás. Az ilyen teóriák, pedig sokszor nagyobb galibát okoznak, mint maga az igazság.
– Viszont mielőtt ismertetné velem a tényállást, nem tegeződhetnénk esetleg? Sokkal könnyebb lenne, ha egy kicsit engednénk a hivatali szabályokon. – hátradőltem a székemben, és mély levegőt vettem. Büszke voltam magamra, hogy sikerült valamelyest túl lendülnöm a kezdeti izgatottságomon. Már csak amiatt izgultam, hogy milyen ügyben is keresett meg Drake. Nagyon bíztam benne, hogy valami zsíros meló van kilátásban.
– Nos, csupa fül vagyok.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Just a little business
• Zene: noise• SZÓSZÁM: 383
Számos vadász társa pillantott felé érdeklődve. Nem volt mindennapos, hogy mint vezető megjelenik egy ilyen helyen. Sőt.. mióta megkapta a vezetést egy kezén meg tudja számolni, hogy pontosan hány alkalommal volt hajlandó betenni a lábát a krimóba. A jég elolvadt italában és számos üdvözlést kellett elviselnie, voltak akik távolról intettek, de voltak olyanok is akik vették a bátorságot, hogy testközelből üdvözölhessék főnöküket. S bár mélyen legbelül tetszett neki a tisztelet amit felé tanúsítanak a jelen helyzetben inkább zavarónak találta és kezdett kételkedni abban, hogy a megfelelő helyszínt választotta ki a találkozóhoz.
Az utolsó csepp is elfogyott a pohárból amikor kinyílt az ajtó. Nem fordult oda csak a szeme sarkából figyelte a betérő személyt. Egy nő volt az. A remény apró szikrája csillant fel tekintetében, hogy eleget tettek a meghívásának, de még nem volt teljesen biztos benne. Intett a pult felé, kért még egy italt. Gyanús lenne ha betér egy ilyen helyre és nem iszik. A tanácsnak mindenhol van füle és szeme így muszáj volt beolvadni a környezetébe és kerülnie a gyanús viselkedést. Az ital a nővel egy időben érkezett az asztalhoz.
- Teljesen élő nagyságban. - válaszolt neki majd felállt és kezet nyújtott felé. Ha a nő viszonozza a gesztust kicsit közelebb hajol. - Nyilván biztosan tudja ki vagyok, de engedje meg. Drake Wallenberg. - mutatkozik be rendesen. S bár valószínűleg tényleg szükségtelen volt mégis úgy érezte ezt követeli az illem.
- Engedje meg. - intézte a kedves szavakat Cara felé miközben kihúzta neki a vele szemben található széket és intett ismét a pult felé. - Az italt én állom. - kedves, szelíd mosolyra görbült a szája. S bár nem szokása hiszen közismert a fapofájáról jelen helyzetben tudta, hogy miként is érheti el a célját. Amint helyet foglaltak körbepillantott hátha valaki túlságosan feltűnően bámulná Őket.
- Remélem nem haragszik, hogy egy ilyen helyre rángattam. Az irodámban nem minden esetben lehetséges az ilyen találkozókat megejteni. - dől hátra, háta a szék támlájának feszül. Egyik keze az oldalára rögzített lőfegyver markolatára siklik míg másik kezével szájához emeli sajt italát.
- Örülök, hogy eljött, de előre le szeretném szögezni, hogy az ügy teljes diszkréciót igényel. Csak maga és én fogunk tudni az itt lezajlott beszélgetés tartalmáról tehát ha máshonnan hallom vissza nem lesz nehéz visszakövetni a forrást. - aprót kortyol az italból majd továbbra is a nő arca és a krimó között ingázik tekintete.
- Ezek ellenére is hajlandó végighallgatni?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Piszkos Fred kocsmája Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 12:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Mysterious business

Drake & Cara
zene: Toss a coin to your witcher  szószám: 1005 • Credit:

 


Fáradtan, szinte már meggyötörten vonszoltam fel magam a lépcsőn egészen a lakásom ajtajáig. Azt hittem, hogy a tegnapi napom volt a leghúzósabb az elmúlt időszakban, de a mai nap rátett egy tisztes méretű lapáttal az elképzelésemre. Közel húsz kilométert sétáltam ma, és bár elméletben jó formában vagyok, és ezen táv megtétele nem kéne, hogy komolyabb gondot okozzon, de ennek ellenére annyira kikészültem, hogy minden egyes lépcsőfok leküzdése a születés fájdalmával ért fel. A legrosszabb az volt, hogy még nem is volt túl sok értelme a fáradozásaimnak. Semmivel sem kerestem többet, mint egy átlagos napon, amikor néhány találkozóval a közelben letudom a ’munkaidőt’. Egyszóval, másra sem vágytam, csak hogy belezuhanhassak a pihe puha ágyikómba.
Amint elértem a lakásom ajtaját lassú és kimért mozdulattal nyitottam ki az ajtót. Belépésemet követően az ajtót rögtön becsuktam és a cipőmet pedig egy nem túl elegáns mozdulattal lerúgtam. A világ pénzért sem hajoltam volna le, hogy tisztességesen távolítsam el a lábbelit a megfáradt végtagomról. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert lett volna az a pénz, amiért nem csak, hogy lehajoltam volna, de még béka ügetésben is közlekedtem volna. Minden csak a matek kérdése. De a cipőmből nem lógtak ki a nagy címletű bankók, így maradt lustaság. Á, ez nem is lustaság, nevezzük inkább erőforrás tartalékolásnak.
Tekintetemmel az elrúgott cipőimet kerestem, mert még egy rúgó mozdulattal a szoba falához akartam terelni őket, hogy a későbbiekben nehogy hasra essek az aktuális lustaságomnak köszönhetően, de a lábbeliken kívül egy fehér lapocskát is észrevettem a földön, ami határozottan nem volt ott korábban. A kíváncsiságom felülírta a fáradságomat, és izgatott mozdulattal nyúltam a lapért. Teljesen biztos voltam benne, hogy Phil hagyott nekem üzenetet, hogy végre szerzett nekem sós karamellás csokit. Már hónapok óta „vadászom” rá, és tudtam, hogy ez biztosan feldob egy ilyen szar nap után. De nem Phil írt, hanem valaki egészen más.
A levélben egy találkozóra invitáltak meg. Hely, időpont egyszóval minden lényeges információt tartalmazott kivéve az illető nevét és a találkozó pontos okát. Csak egy monogram szerepelt a levélen: D.W. Próbáltam kutatni az emlékezetemben és felidézni a kapcsolati hálóm, de nem ugrott be senki ezzel a monogrammal. Volt egyszer egy Dave Williams nevű ’hapsim’, vagyis valaki, akivel két estét együtt töltöttünk, bizonyos fizikai igények kielégítése céljából, de ő biztos nem lehetett. Szegénynek úgy kiadtam az útját, hogy biztosan nem akar velem többet találkozni. Nem vagyok a hosszú kapcsolatok híve szóval jelképesen megkapta a lapátját tőlem. Sajnos ez van, ha már a második este gondok lépnek fel.
Leültem a kanapéra és tovább gondolkodtam. A találkozó időpontja igen közel volt, így sokáig nem töprenghettem, hogy ki lehet az, de valami támpontot mégiscsak akartam, hogy egyáltalán érdemes-e elmenni vagy nem. Tehát hogy vajon vastag-e a buksza vagy nem. Pár percnyi agymunka után beugrott egy név, akivel ugyan sohasem találkoztam még, de mégis szinte legendának számított a városban. Drake Wallenberg. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert nagyon kicsi esélyt láttam rá, hogy a nagy Drake éppen az én nagyon szerény személyemet akarja megbízni valamivel. Már régebben próbáltam felkeresni, de még az én jelentős reputációm is kevés volt ahhoz, hogy a ’mester’ fogadjon. Na de mi lenne, ha mégis ő lenne az? Nagyon fáradt voltam, és semmi kedvem nem volt kimozdulni, de ha esetleg mégis valami csoda folytán ő kérné a találkozót, akkor nem hagyhattam, hogy az esély elússzon. Ha mégsem ő az, és valami nímand akar megbízni egy filléres üggyel, akkor meg legalább levezethetem a stresszt egy határozott, de nőies káromkodás cunamival. Ezért végül úgy döntöttem, hogy ideje rendbe szedni magam, és megjelenni a találkozón tisztességgel.
A készülődést rövidre szabtam, és csak a legszükségesebb tevékenységeket végeztem el, elvégre nem randira készültem. Bár azt halottam pletyka szinten, hogy a ’Főnök’ határozottan a teremtés egyik kiemelkedő alkotása, de akkor sem vittem túlzásba, mert nem a csábítás volt a cél, csak, hogy gyorsan hazaérjek és előtte keressek egy kis pénzt. Ha tényleg, annyira jó pasi, mint amilyennek mondják, akkor meg amúgy is van más is, amit be lehet vetni, nem csak az erős smink. Szóval csak egy nagyon alap pár perces alkotást varázsoltam az arcomra csak a szememet hangsúlyoztam ki. A hajamat laza kontyba rendeztem. Felvettem egy szűk nadrágot, és egy mélyen dekoltált felsőt, hogy azért mégse nézzek ki úgy, mint egy nagymama, és mutassak valamit, ha már nekem is adott a természet ezt-azt. Egy elegáns nyakláncot is felvettem, hogy legalább egy picit egy üzletasszony benyomását keltsem. A cipő esetében viszont teljes mértékben a kényelem mellett tettem le a voksomat, és sportcipőt húztam. A mai séta után még Drake Wallenberg kedvért sem lettem volna hajlandó magas sarkút felvenni. Pláne így, hogy nem is volt semmi biztosíték arra, hogy valóban ő invitált találkozóra. Ahogy elkészültem rögtön el is indultam, mert már nem volt túl sok időm.
Félóra séta után meg is érkeztem Piszkos Fred Kocsmájába. Épp csak egy ici picit késtem, pont annyit, amennyi egy nő esetében még akár indokolt is lehet. Jártam már itt ezelőtt, bár nem voltam törzsvendég az biztos. Ez a hely inkább a vadászok territóriuma volt, engem pedig páran nem kedveltek abból a csapatból. Nem is értem hogy miért, én tök aranyos vagyok. Sajnos, hajlamosak elfeledkezni arról, hogy bár én igen más nézetekkel rendelkezem az élet nagy kérdéseiben, de néhányuknak igenis megmentettem az életét nem egy, és nem is két alkalommal. Szóval, ha tiszteletet nem is, de legalább egy „köszi bazd meg, nesze itt egy sör” igazán kijárt volna nekem.
Tekintetemet körbe futattam a helyiségben, de nem igazán tudtam kit keressek, ezért egy ideig csak tétován álltam a bejáratban. Észrevettem, hogy mindenki kettesével, vagy még nagyobb csapatokban múlatja az időt, csak egy valaki gubbasztott magányosan a sarokban. Rövid mérlegelés után úgy döntöttem, hogy valószínűleg ő lesz az én emberem, ezért határozott léptekkel megindultam felé. Ahogy oda értem, egyből megszólítottam.
– Üdvözletem. D.W-hez van szerencsém?
Nem akartam, rögtön kérdések hadával lerohanni, mert simán benne volt a pakliban, hogy rossz emberhez sétáltam oda, ezért a kérdésem után csak vártam, hogy vajon mit reagál. Mélyen bíztam benne, hogy helyesen döntöttem, amikor őt ’választottam’ ki, semmi kedvem nem volt egy ilyen szar nap után még be is égetni magamat.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 13, 2020 11:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


just a little business

Zene: noise • Komment: ide • szószám: ide
@Cara Pierce & Drake Wallenberg
──────────── ────────────
Visszatérésének sokan örültek, de tudta jól, hogy voltak olyanok is akik egyáltalán nem örültek annak, hogy visszajött na meg persze annak, hogy él hiszen így továbbra is övé volt a város vezetői pozíciója és szinte minden hatalom az Ő kezében összpontosult legalábbis így kellett volna lennie.
Tudta jól, hogy vannak ellenlábasai, azt is tudta nagyon jól, hogy valószínűleg nem mindenki van megelégedve azzal, hogy Ő a vezető, de egyik sem hatotta meg igazán. Egy dolog érdekelte az pedig az emberek élete, ami ólomsúlyként nehezedett vállaira nap mint nap. Tudta mire képesek a démonok hiszen Ő is otthont adott egynek, tudta azt is, hogy nem minden angyal szent még ha volt olyan, aki segített neki a démontól való megszabadulásban. S azt is tudta, hogy léteznek félvérek akik pár évvel ezelőtt háborút indítottak. A világ telis-tele volt mocsokkal, vérrel, halállal és neki csak az számított, hogy a vezetősége alatt létező város lakói mindebből kimaradjanak. Ehhez viszont szükséges volt az is, hogy Ő legyen a mindenkori vezető és ebből a pozícióból senki se tudja majd eltávolítani főleg ne a nevesebb családok vagy a tanács kik jobban örültek távozásának hírének mint az érkezésének.
Ehhez viszont információkra volt szükséges. Tudnia kellett ki van ellene, kik elégedetlenek és, hogy miért azok. Mindent tudnia kellett anélkül, hogy kiszivárogna a nyomozása. Bár tudta, hogy ez szinte lehetetlen ezért muszáj lesz b tervként kitalálnia valamit ha ne adj Isten lebukna. De mindenek előtt informátorra volt szüksége, olyan emberre, aki nem vadász, nem valami neves család tagja, egy egyszerű emberre volt szüksége, aki tud dolgokat vagy kiderít dolgokat és senki keze alá sem tartozik.
Így jutott el egy névhez. Cara Pierce. Egyszerű ember akinek van üzleti érzéke ebből adódóan van ismeretségi hálózata ahonnan bármilyen információt képes megszerezni persze fizetség fejében hiszen veszélyes vizekre kellene eveznie.
Vezetőként szinte bárkiről bármit képes lett volna egymaga is megtudni hiszen minden forráshoz van hozzáférése, de túl nyilvánvaló és feltűnő lett volna ha mindenhol felbukkan és kérdezősködik. Ezért végül csak a nő lakcímét derítette ki. Írt egy levelet egyenesen Neki címezve amiben meginvitálta egy találkozóra. Gondosan figyelt arra, hogy minden nyomot eltüntessen maga után és, hogy senki se kövesse soha sehova.
A levelet is saját maga kézbesítette igaz kicsit álruhába bugyolálva magát nehogy olyasvalaki figyeljen fel rá az utcákon akinek nem kéne.  Ezt követően pedig a levélben említett helyre ment. Piszkos Fred Kocsmája. Vadászok által kedvelt ivó volt, páran itt tengették mindennapjaikat vagy csak itt eresztették ki az aznapi gőzt. Ennek tudatában muszáj úgy tennie mintha Ő maga is csak egy italra térne be és a majd megjelenő személlyel véletlen futna csak össze.
Természetesen egyből felismerték, üdvözölték, Ő viszonozta végig kifejezéstelen arccal majd miután kikért egy whiskyt a legtávolabbi sarokba foglalt helyet ahol mindent és mindenkit belát. Az egyetlen pont volt a kocsmában ahova nem lehetett feltűnés nélkül odamenni és minden más asztal hallótávolságon kívül esett. Bár... mit is várna bárki is a vadászok és a város vezetőjétől, a tapasztalt vén rókától. Természetesen fegyver is volt nála, de nem állt szándékában használni, megszokás, rögeszme, paranoia, és egyéb dolgok vezérelték mikor magához vette kését és pisztolyát.
Aprót kortyolt az italba majd az ajtó felé pillantott és várta, hogy a nő eleget tesz e meghívásnak vagy sem.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5