Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katonai központ •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Dühöm elvakított és engedtem az érzésnek. Mily balga dolog volt ez részemről. Megannyi történetet láttam, mely rosszul végződött, épp ezek miatt. A düh nem segít, csak korlátoz. S milyen korlátai lettek ennek?
Egy pecsét.
Keserű fintorral tekintek a férfira, ki testvéremnek mondja magát. Szavait hallva sem simulnak ki homlokom ráncai.
- Milyen édes, ahogy hirtelen fellángol bennük a testvéri szeretet. Hol volt ez akkor, amikor Raguelt tartották fogva? – mérem végig, méla undorral a férfit. – Hipokrata mindannyi. Amikor a testvérének igazán szüksége lett volna rá, nem volt sehol, hagyta, hogy egy démon kínozza meg. Ám amikor meg jól érzi magát, akkor meg hirtelen aggódik? Hogy él? – szavaim elterelések mindcsupán.
Próbálom határaimat feszegetni a körön belül, ám hiába feszítem meg kezemet, ujjaimat, hiába próbálom a földet magam alatt megrengetni nem sikerül.
Hiába próbálom a teret megnyújtani, képtelen vagyok rá. Az időt sem tudom megállítani, vagy épp visszájára fordítani, hogy ne engedhessek a csapdának.
Nem sikerül.
Mégis, ahogy elmondja, hogy a démon milyen trükköt alkalmazott ellenem íriszeim hirtelen kapom rá. Gúnyos mosolyt kap csak válaszul.
- Bizonyára – hagyom csak rá, ahogy újra emlékeimbe idézem az esős délutánt, ahogy a villám átcikázik az égbolton, megvilágítva a stúdiólakást, melyet otthonának hív. Ahogy kinyitom az ajtót, ő pedig mögöttem terem. Egyetlen határozott mozdulat csupán, nem több volt.
Mély levegőt veszek, pislogással igyekszem az emlék foszlányát is eltüntetni. Nekem negatív érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.
- Hát erről szól az egész, nem igaz? – fújtatok egyet, tekintetembe először költözik valódi érzelem. A szomorúságé. – Ti nem engem akartok, csak a tudást, melyet birtoklok – rázom meg fejem, tekintetem a plafon irányába emelve.
Ekkor köszörüli meg a torkát valaki. Tekintetem arra.
- Hát persze – sértődötten rázom meg a fejem, karjaimat keresztbe fonom mellkasomon, tekintetemet lehunyom és próbálok nem foglalkozni velük.
S amíg az idegen a testvéremet szemléli, addig az ördög cimborája sem bírja meg szó nélkül.
- Miről beszélsz, Háború? – oh, igen. Fülembe jutott a pletyka, hogy ki is ő valójában. Keresztbe font karomat nem engedem le, az angyalnak kiadó férfit annál inkább. Ajkam összepréselem, ahogy Zephyr mögé kerül.
- Csak egy módon lehet megszerezni. Erősen markolja, nem engedi. Szabadsága az ár – somolygom orrom alatt. Én tisztában vagyok azzal, hogy mire képes az eszét vesztett angyal. Ösztönlénnyé változott, kit még egy ark sem tudott legyőzni. Csak két pecsétet kell megtörni. Az egyik, mely alatta pihen és egy, ami a karján.
- Hajrá – mutatok a kővé meredt angyal irányába, s szinte látható az enyhe pulzálás hogy kezd egyre jobban gyorsulni. Ha akarja meg tudja érinteni a férfi. Érzem a szúró fájdalmat, mely a mellkasomba szökik. Mosolyom mégsem árulkodik semmi jóról.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Katonai központ        - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Bad Man • Szószám: 442 • Credit:

A sós tenger illata orromat cirógatja, a dallamos, latinos muzsika hangja még fülemben cseng. Kecses lépések sorozata ahogy egymásba fonódva alkotnak látványos koreográfiát s táncként szórakoztatják önnön magát s körötte lévők hadát. Szavak, melyek lehetnek igazak, de a vég felé taszító rémségek is egyben. Persze ezt csupán egyetlen módom tudhatom meg, ezt már akkor is tudtam, s most sincs ez másként. Megannyi lépés a táblán, megfelelően elejtett szavak s mondatok vezettek utamon és most itt vagyok. Egy újabb lépés a sakktáblán, melyet meg kell tegyek. Hogy Cassael vajon hallgatott e szavamra mit ott a Wallenberg vadász házában tettem mikor a ládát, börtönét elhagyta, hogy Ramiél, sikerrel járt e, bejutása nem kétséges, a sötétség hamar elnyel, a kijutás már annál nehézkesebb... hogy bármely cselekedetem vezetett e eredményre nem tudhatom. Meg aztán amúgy is jobb szeretem magam végezni a munkát, lévén, nem bízom senkiben. Véleményem továbbra sem változott, ha a szőke angyal elméje Amara markába kerül, úgy mindent megtud mi ellene használhat, s ez által az a bizonyos mérleg igencsak rossz irányba billenhet. Így hát itt vagyok. A helyen amit Ophilia mondott. Hamarost kiderül vajon igaz szavak voltak e, vagy éppen egy csapdába lépdelek. Végül is, egyszer élünk nemde? Mi speciel nem, de ez most részlet kérdés... főként a világ jelenlegi helyzetét tekintve, aktuálisan helytálló a kijelentés, hiszen ha most pusztulunk, akkor bizony nincs visszaút. Nincs hova visszatérjünk, így hát vékhetően elenyészünk a semmibe. Vagy elpusztulunk a Sötétség elleni küzdelemben, vagy Ő maga pusztít el mikor épp úgy akarja kénye-kedve. Jó kilátások, s személy szerint, mint a Háború s a Pusztítás megtestesítője, én inkább harcban vesszek oda, nem tudom Ti hogy vagytok vele. És nem is érdekel.
A kapu hasznos dolog, hamar átszelhetők vele a távolságok. Éppen kapóra jött miután A Spanyol vidéktől s a szőkeségtől búcsút vettem. Uriel volt a következő lépés, kit San Fraciscoban leltem meg, biztosíték, amolyan B tervet mint akkor említettem. Persze csupán egy teória, nem tudom sikeres volna e, ez legyen a jövő zenéje. S ha már a városban voltam, gondoltam Zephyrnél is látogatást teszek. Így kerültem hát ide...
Az ódon, masszív falak oltalmat hivatottak adni a mögéjük vonulóknak. A biztonság illúziója, ugye már erről is diskuráltunk egy keveset.
Cipőm tompán koppan a nyers, beton padlón, miközben haladok, kutatok. Hangfoszlányok jutnak el fülemig, nem is oly messze, lássuk hát mi lehet erre. Idővel eljutok az említett helyre, s lám kit látnak szemeim. A szőkeség s az együgyű angyal esete. Pár pillanatig várok csupán, majd halántékom vakarva meg egyetlen pillanatra, torkom köszörülve hívom fel magamra a figyelmet. - Remélem nem zavarok... - Töröm meg az idillt. Hogy mi történik pontosan még nem tudom igazán, de úgy hiszem hamarost fény derül sokmindenre. Egy harmadik alak is kibontakozik előttem, mozdulatlanságba révedve. Tekintetem Ophiliáét keresi, majd Cassalet is szemügyre veszem egy pillanatra, fejemben a gondolat röviden fogalmazódik meg, Zephyr? Ő volna az ott, a leírás s a helyszín stimmel, s nem hiszem, hogy túl sok egyebet zárnának el éppen itt, mely körül a két kérdéses személy is leledzik. Hihetetlen logikus nemde? Persze vélhetően úgy is hamarost kiderül, hogy jók e a gondolatok, vagy abszolúte nem. A bejáratnál állok, a falat támasztom (már ha van itt olyan ha nem akkor szimplán kényelesen állok. - Elfeledtem megköszönni a táncot. - Kacsintok az angyalra s kúszik orcámra a parányi, jól ismert kis mosolykezdemény, megtörve ezzel a vélhetően beállt csendet, vagy épp a meglepődést, már ha történt ilyen...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 4:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 442 • Credit:

Hagyom, hogy tenyerembe csorduljon a felszántott húsomból szivárgó, sűrű vérem, amellyel aztán elkezdhetem átfesteni az illúzió keltette vonalakat s formákat. Túlzóan sokáig nem fog kitartani az erőm ellene, az idevezető utunk kezdetén tanúsított makacssága tán többet kivett belőlem, mint maga a tér s idő megcsalása. Gyorsan dolgozok hát, mégsem kapkodva, mi gyanúját kelthetné elgyengülésemnek. Egy-egy rúna felfestését követően rá emelem szemeimet, és mikor kijelentéseimet megfeleli, úgy néhány kósza momentumnál tovább bűvölöm tekintetemmel az ábrázatát.
- Sariel a fivéréért aggódik, hisz a megmentésed érdekében Ramiél sokat tett kockára. Nem többet, mint önnön maga szabadságát. S a démon? Bizonyára örömmel segít, főleg ha közben megcsókolhat téged - rándítom meg a vállaimat, habár a hirtelen mozzanat éles fájdalmat fakaszt az oldalamban.
„Egy csókkal már sikerült legutóbb.” Váratlanul kondul fel a koponyám falai között a Háború megfakult hangja, s pimasz kacsintása, ami a megjegyzését követte. Kíváncsian méregetem Ophilia pillantását, hátha felsejlik rajt’ valamiféle érzelem a dühön s a megkeseredettségen kívül. Egy emlékfoszlány, mely végigringatózna szemeinek üveges felszínén, pillanatnyi józanságot ajándékozva ezzel a testvéremnek.
- Ostobának bélyegeznéd a démont is, nemde? Ám tényleg az volna, mert nem kívánja pusztulását? Mert nem kíván a Sötétség kezére juttatni általad bizonyos… dolgokat? Gondolkodj, nővérem - egyre halkulva engedem felé a szavaimat, minél nagyobb koncentrációra bírhassam, mialatt az utolsó vonásokat is megigazítom a csapdámon. S mihelyst elkészül, végre hagyhatom szertefoszlani az illúziót, sürgetőbb feladatoknak tartogatva energiáimat.
Amennyiben Ophilia nem tereli el figyelmemet szökési kísérlettel, úgy Zephyr elé lépdelek. Nem különbül ismertem az angyalt, míg a Mennyeket szolgáltuk egytől egyig, abban azonban biztos vagyok, nem ilyen véget érdemel. Mozdulatlan szenvedni Amara ráhatásától szörnyűbb képzelet, mint kegyelmes halált lelni egy csöndes, iszonytató háború csataterén.
Fiolát húzok elő zsebemből, melyben a Hóhér vérét fogták fel. Gondoskodott róla, hátrahagyjon belőle, ha netán maga is bajba jutna. Igaz, még korai lenne bevetni, elébb az angyal karján levő pecsétet szükséges megtörni, s kitalálni, miként oldozzam fel az átka alól… Hiszen Ophilia is ezt kívánná, kegyelmet, megoldást a vérengzés helyett, noha biztosan ígérni az utóbbi elkerülését nem tudhatom.
Persze meglehet, nem is kell őt elmozdítanom, feloldanom a pecsétjei alól ahhoz, testvéremet megmentsem...
Homlokráncolva süllyesztem vissza kabátzsebembe az üvegcsét, majd tüzetesebben elkezdem megvizsgálni Zephyr pozícióját, lényét, tűnődve, mégis hol tarthat magánál egy szívet? Közelebb hajolok hozzá, vékonyka vonallá szorított szájjal, szakértően nézek végig rajta a feje búbjától kezdve egészen a lábaiig. Révén, különöset az eddig látottakon kívül nem tapasztalok, oldalirányból lendülök neki újra a mustrának, s bár eddig hátratartott keze nem hordozott magában túl sok jelentőséget, az onnét szűrődő halovány pulzálás annál inkább. Akárha Ophilia elveszett, angyali ragyogása fénylene, s nem tudom megállni, ne kezdjek el fél kézzel a szoborrá lett fivér mögött tapogatózni. Már amennyiben lehetőségem van rá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 11:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Örökös szélmalomharcot vívok. Ő sem érti meg. Ő is csak valami maszlaggal jön, rejtélyei mögé burkolózik és közhelyekkel dobálózik. Viszont, hogy tőle eredne minden tudásom? Ebbe rég nem hiszek már. Amara által többet láttam, jobban megértettem a világot és úgy benne mindent is. Tisztábban látok, mint valaha és az olyanok mint ez is, vissza akar húzni, abba a sivárságba, ami még akkor jellemzett.
Ezt pedig én nem engedhetem.
Végre tisztán látok, végre elmém őszinte önmagammal szembe is. Nem kívánok visszasüppedni abba a naiv angyalba, aki voltam. Még hogy mindenki megmenthető és mindenkinek segíteni kell. Annyira, mint amennyire mások is, nem igaz? Isten minden tanítása akkor került a kukába, amikor ő elment. Nem érdekel, hogy miért tette. Nem haragszom rá, azért jobban, amiért az egyensúlyt felborította és még csak be sem látja a hibáját.
Eső áztatja mindkettőnket, szárnyaink súlyát megsokszorozza. Lágyan rázom le a vízcseppeket tollaimról, tudom, hogy mindhiába. Pillanatokon belül újra súlyossá válnak.
- Világunk rendje megváltozott, harcolni azért, mi volt, balgaság már – régóta itt lennék? Nem igazán, ez a pár év semmiség. Nem lettem ember, végképp nem emberi. Irtózom az összestől, még akkor is ha olykor tökéletes álcát nyújtanak számomra.
Az angyalpenge repül, ám az utolsó pillanatban tűnik el a férfi. Szemöldököm ráncolom. A penge erősen csapódik be a közeli őrtorony oldalába, vakolat pereg a vízáztatta padló irányába.
Hirtelen fuvallat csap meg hátam mögött, ám mielőtt még tehetnék bármit szárnyaimat satuba fogják. Mégsem engedek neki oly könnyedén. Próbálom őket kiszabadítani, nekifeszítem a csontos részét, ellökném, ám nem tudom. Próbálok előrehajolni, hátha lendületét elvesztené, mégsem. Erőmhöz folyamodok, hogy azzal taszítsam el magamtól, az sem érdekel, ha közben tollaim bánják, a fájdalom nem igazán ér el tudatomig. Többet és rosszabbat is kaptam már.
Mégsem tudom használni. Nem tudom annyira a teret meghajlítani, hogy eltűnhessek szeme elől. Kikerekedett szemmel tekintek magam elé, a víz nem mossa arcomat, noha az esőcseppek rámesnek. A kellemes, hűvös érzés mégsem édesíti orcámat.
- Rohadt… - kezdek bele, ám ekkora már késő.
Tekintetem kitisztul, ahogy világom is.
Sötét terembe érkeztünk, hideg falai vészjóslóan emelkednek felén. A külvilágról tompán világít be a hold lágy fénye, az utcalámpák narancssárga világítása pedig torzzá formáz mindent.
Ismerős hely, ismerős angyal áll velem szembe, csapdájába, melyet én állítottam. Melyet Ramiél vére tett biztossá.
Gúzsba kötött Zephyr alakja nem mozdul, mintha megfagyott volna. Karján ott éktelenkedik az ezt biztosító pecsét. Alatta pedig az, mely azt kívánja meggátolni, hogyha az előbbi megtörnie, ne tudjon elmenni.
Válogatott szitokszavak tódulnak nyelvemre, amíg a férfi meg nem szólal. Az ismerős név hallatán kapom felé a fejemet.
- Tényleg? Sariel inkább vágná le a szárnyaim, minthogy segítsen. S egy démon? Kelj fel, mikor segítene egy démon egy angyalnak – mérem végig a férfit. – Ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy segíteni akar – minden idegszállammal küzdök azellen, hogy így legyen, holott tudom. Vissza akarja hozni. Mindenki. S senki sem érti, hogy nekem így tökéletes és ettől egyre dühösebb vagyok. És ezáltal egyre erősebb is vagyok.
A pecsétből mégsem tudok kiszabadulni.
Zephyrre tekintek. Dühösen. Nem is értem, miért nem tértem vissza és döftem át szívét angyalpengével. Egyik karját maga mellett tartja, míg a másikat a háta mögött. Mintha fogna valamit, ám nem látszódik semmi. Halványan mégis pulzál ott valami. Elrejtette, hogy senki észre ne vegye. Szemei feketék, akár egy démonnak, teste megtépázott. Nem tudott meggyógyulni azóta sem. Elméje ép, ám teste nem tud mozogni…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Katonai központ        - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 09, 2018 9:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Nem tudom, hogy mi várhat ránk odalent, mégsem hinném, hogy ez gátolhatna minket bármiben is.  Meg kell szerezünk a fegyvert a Sötétség ellen. Még egy testvéremet nem szippanthatja be. Világunkat nem teheti egyenlővé a semmivel. Ahhoz túl fontos ez Atyánk számára. Szárnya végül lassan kezd gyógyulni, kevésbé kókad lefelé. Szelíd mosollyal az ajkamon lépek el tőle és vezetem tekintetem megfertőzött angyalunkra. Nem akarok szavaira gondolni, a hangra, mely a fejembe szól újra és újra.
- Rendben - felelem, mosolyogva fordulva immár az ark felé. Aztán lázas keresésbe kezdek. Lényegében bármi jó lehet most számomra, mellyel véremet tudnám ontani, ama kis időre, amíg újra felrajzolom a csapdát.
Választékom van bőven. Több is, mint szeretnék, így nincs nehéz dolgom, csak egy enyhé rozsdás kés veszek kezembe.
- Talán az a legjobb, ha senki sem tud róla. Minél kevesebb angyal látja, annál kevesebb az esély. Nem tudjuk, hogy a sötétség, mely megfertőzte veszélyes-e. De szeretném megtalálni a módját annak, hogy a folyamatot visszafordítsuk - fáj a gondolata annak, hogy végezzünk egy testvéremmel, csak mert egy felsőbb hatalom megfertőzte elméjét.
Fejemmel utána fordulva mosolygok rá.
- Tájékoztatni foglak folyamatosan - tudom, hogy veszélyes játékba kezdek és nem tudom, hogy egyedül mire fogok jutni Donnal szembe. Igaz, először meg kellene találni. Nem, nem csapda útján, úgy biztos ne árulná el… aztán ki tudja. De nem kockáztatnék. De mégis… miként mérjem be?
Ölelése már nem lep meg annyira, mint az első alkalmaink közül bármikor. Mégis tétován viszonozom ölelését. Homlokomat vállgödrébe simítom. Némán bólintok, de tán nem is látja, nem is érzi.
- Köszönök mindent - felelem végül. Sokszor érzem, hogy egyedül maradtam a világba. Hogy mindenkire, kire számíthatnék eltűnt, elveszett, elárult. Becsapott. Mintha egyedül harcolnék az egész világ ellen, holott én csak a régi dicső fényt szeretném visszahozni. Atyánk jóságát és szeretetét. A természet egészséges rendjét.
Talán Ramiél az egyetlen, ki nem ellenségként tekint rám, ki bármikor szívesen segít nekem, ki… Kire bármikor számíthatnék, ha hívnám. Továbbra is bennem él a hiearchiánk szabályai. Ő mégis csak egy ark, miért törődne egy egyszerű angyal apró problémáival.
Öleléséből kibontakozva mosolygok alakja után. Fejemet egy pillanatra lehajtva figyelem a kezembe szorított kést. Megrázva búrámat, térek dolgomra, rajzolom fel a csapdát, hogy mielőbb kutatásba kezdhessek. Túl sok minden van, túl sok dolgot kell egyszerre elintéznem és az időnk túl kevés.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 07, 2018 11:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Ophilia megkerül engem, míg én még az előzőeken gondolkodom, aztán a válaszai más vizekre terelnek, ismét a csapdáknál vagyunk és grimaszt vágok a pokolkutyák emlegetésére. Ők gyenge ellenfelek, ám ha másfajta lények is oda szabadultak, akadhat köztük olyan, amivel meggyűlik a bajunk. Hagyom hogy megérintse a szárnyamat, néhányszor megrándul az arcom és amikor eléri a törés helyét, összerezzenek, de kínosan tűröm míg bekeni. Vele ellentétben csupa kosz vagyok, ugyan a ruházatom és a hajam megszáradt, ezzel együtt rászáradt a kosz is, nem pazaroltam arra az erőmet, hogy a megszokott ábrázatomat varázsoljam vissza. Hamarosan szabadulok, ő kuncogva fordul el tőlem, én meg felállok, elrugaszkodva az asztaltól.
- Köszönöm.
Zephyr nevére odafordulok a pórul járt testvérünk irányába.
- Igen. Menjünk biztosra.
Nem lesz időnk arra hogy őt vigyázzuk, noha Mihálytól kérhetek őröket ide. Várok egy kicsit, majd az eljövendő teendőinket kezdem sorolni, közben megrökönyödve tapasztalom a szédülés milyenségét. Kikerekedett szemekkel pislogok a falra, aztán Zephyr-re, de tartásomon ez egyáltalán nem látszik meg, mert hozom a szokásos karót nyelt komornyik szálegyenességét.
- Szorít minket az idő. Beszélnem kell Mihállyal, mert ha már szövetséget kötött Luciferrel, akkor szüksége lesz rám. De talán megtudok tőle néhány dolgot az ügyünkkel kapcsolatban is, bár elmondani nem fogom neki. Zephyr egy jó darabig egyedül lesz itt.
Teszek egy félkört a mozgásommal, majd Ophilia arcára tekintek. Tudom, nem mehetek vele, egyedül marad Abaddon-nal.
- Amint lerendeztem a kötelességeim a bátyám felé és lehetőségem lesz rá, csatlakozom hozzád!
Közben megmozgatom a karjaimat és így már megvan az egyensúly. Más egyebet nem tudok neki mondani, még az sem biztos hogy olyan fene nagy segítség leszek. Megbízom benne, szerintem mindent el fog követni hogy megtudja az ereklye helyét, éppen emiatt aggódom. Csak annyit lépek közelebb hozzá hogy átölelhessem.
- Nagyon vigyázz magadra!
Kit győzködök jobban? Őt, vagy magamat? Találékony, ebben rejlik az ereje, nekem pedig hinnem kell benne hogy túl fog járni Abaddon eszén. Mégis nehezemre esik elengedni, de megteszem, rendre rá hátat fordítok neki és elindulok kifelé. Közben megint felpattannak a szemeim, mert ez a fránya szédülés csak nem akar elmúlni, mégsem olyan erős az intenzitása hogy ne tudjak elkullogni a bátyám rezidenciájáig. Kicsit szórakoztat, nem egyszerű rajta felül kerekedni, ilyen érzés lehet az is, amikor egy ember részeg. Egy pillanat erejéig inog meg a tartásom, köszönhetően a hirtelen megfordulásnak, aztán folytatom az utamat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 06, 2018 8:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Halvány, szelíd mosoly kúszik ábrázatomra. Arcom immár nyoma sincs a parkban történő dulakodásnak. Egy árva mészfolt sem tétlenkedik sem ruhámon, hajamat is könnyedén szabadítottam meg fehéres vakolatrétegtől is. Felületi sérüléseimnek nyoma sincs már, kezemet övező vágás még enyhén rózsállik tenyeremen. De nem zavar már.
Tekintetem csak lopva vezetem le a föld irányába, majd tétován mozdulok meg. Nem adott oly nagy engedményt arra, hogy segítsek neki, mégis megtette. Testem mégis mozdul, lassan vezetem lépteim mögé, szárnya felé. Egyelőre mégsem nyúlok hozzá, csak zöldesen csillogó lélektükreimmel figyelem meg, merre is fájhat számára a legjobban.
Az izmok akaratlanul is elárulják az angyalt. Apró rángások, melyek még annyira észrevehetetlenek sem. Mégsem feltétlenül érezzük azokat.
Kérdésére  Ramiél szárnyáról arcának élére siklik pillantásom.
- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Nem tudom, hogy az emberek mily földi csapdákat voltak képesek állítani, bár sejtéseim vannak. Ahogy azt sem tudom, hogy démoni erők is közrejátszanak mily lényeket tartalmaz a katakomba. Talán démonkutyákat. De azok és egyéb lényeik elszabadultak a pokolból. A földet járják, beeszik magukat minden létező helyre. Így talán odalent is találkozhatunk velük - tippelek. Azonban a démoni teremtmények mindegyikét nem ismerem, még én sem. Fogalmam sincs, hogy odalent a pokolba mily lényeket keltettek életre a démonok és Lucifer. Melyek most akár szabadon garázdálkodnak a Földön.
Végül ujjaim megmozdulnak. Először csak szárnyamból merítek néhány csepp olajat. Ahogy nézem a legnagyobb felületi sérülése a szárnyának törése. Emlékszem, hogy számomra mily kínokat jelentett a gyógyulása.
Azzal a pár cseppel az ujjamon lépek közelebb hozzá, és amilyen finoman csak tudom, simítom végig törött végtagján. Szeretnék a lehető legkevesebb fájdalmat nyújtani neki.
S talán, ha nem is annyira, de gyorsabban begyógyul törött végtagja. Akár egy szárnyaszegett madár. Gondolatomon halkan kuncogok egyet, végül elfordulok a férfitól. tekintetem a még mindig béklyóiban élő Zephyre fut. S jókedvem máris tovaillan.
- Persze, felületi sérüléseim voltak csak - mosolygom őket. - Volt már rosszabban is részem és azok is elmúltak - tekintek rá vállam felett. - Fessek fel még egy csapdát, hogy biztosra menjünk? - utalok itt Zephyre.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 06, 2018 12:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Csendben követem a gondolatmenetét, látom az arcán hogy szavaim súlya alatt elgondolkodott, ami azt jelenti, nem volt süket rájuk. Aprót bólintok a köszönetére, aztán a lekonyuló arcát figyelem. Most már sokadjára helyezi a kezét a nemlétező szíve helyére és sejtelmesen motyog maga elé. Kezdem azt gondolni hogy van valami, ami eltér a megszokottól, ami miatt a földet bámulja. Szólásra is nyitom a számat, kérdezni akarom erről, közben azonban megzavar. Még az előbbi kérdésemre válaszol.
- Nem is tudom. Alapesetben magamtól is meggyógyulok, a segítségeddel talán gyorsabban...
Persze ő is jól tudja, erre nincs garancia, nem feltétlen gyorsul be a gyógyulás csak azért, mert ő is rásegítene. És én sem szeretem ha hozzám érnek, nem szoktam meg, ahogy az ilyen sérülések sem történnek meg velem gyakran. Bár a fájdalom mint olyan, nem ismeretlen a számomra, hiszen bajlódtam már ennél sokkal súlyosabb sérüléssel is.
- Szerinted a csapdák ellenében még őrzik is? És ha igen, akkor miféle lények?
Hangomban némi kétely csendül a kiváncsiság társaságában. Mit tudnak odaállítani, ami megizzasztana egy magam fajta teremtményt? Úgy gondolom a csapdáktól jobban kell tartanunk. Ha közben idejönne hozzám, úgy engedem hogy megérintse a szárnyam, még ha fájdalmat is okoz vele. Sikerrel járhat és ha hamarabb összeforr, akkor én sem kínlódom itt. Most én kezdem el a padló repedéseit elemezni és közben eszembe jut egy momentum, egy villanásnyi idő, akkor, mikor Ophilia elől félre sodortam Zephyr-t. A tekintete kétségbeesett volt, ugyan azt csinálta, mint az előbb is és félelem költözött az ábrázatára. Lehetséges hogy ugyanaz történt vele, ami velem is a zuhanás előtt? És ha igen, akkor miért hazudott? Hiszen akkor már ő is találkozott Amarah-val. Megfordul a fejemben hogy rákérdezek, de az túl egyértelmű lenne és ha titkolni akarja, akkor ennél nem is lehetne egyszerűbb dolga.
- Te rendben leszel? Begyógyultak a sérüléseid?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 02, 2018 8:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


- Ezt tudom, csak… - még is hol kezdhetném el a magyarázatot? Egykor ezek az információk megszerzése nem okozott túl nagy gondot. Még ha voltak is titkos megállapodások a Mennyben, valamilyen úton, módon mindig tudomást szereztem róla. Hiszen ez volt a dolgom. Ez a dolgom. Hogy tudjak mindenről és ezeket leírjam. - Furcsa, hogy szinte semmiről sem tudok. Tudom, hogy csak egy rangtalan vagyok - kezdek bele a magyarázkodásba, mielőtt még azt hinné, hogy ennyire öntelt vagyok. - Csak régen mindenről tudtam. Mindent láttam és mindent hallottam. Most semmit. Olyan, mintha egyszerre vesztettem volna el látásomat és hallásomat - húzom el enyhén számat.
Olyannak érzem magam mint egy sérült versenyló, mint egy szárnyaszegett madár. Mint egy oroszlán, kit megfojtottak ragadozó mivoltától. Szörnyű ez, mégis hozzá kell idelent ehhez szoknom. Nincs más kiút ebből.
- Van olykor, hogy a tettek többet elárulnak a szándékunkról, mint a szavak - hajtom le a fejem csendesen. Figyelem sáros cipőinket, melyeken megmaradtak az átalakított rendőrintézet fehér mészpora. Az emberiség nagy részét elpusztította Gabriel. Mi ez, ha nem az emberek végzetének akarása?
- Épp ettől különlegesek - jegyzem meg az emberekkel kapcsolatban. - És esendők. Sose lehetnek olyanok mint, mi, ahogy fordítva is igaz. Atyánk számukra megadta a legnagyobb kincset, mit adhatott csak nekik: a szabad akaratot - ezért sem leszünk soha képesek embermód érezni, cselekedni, gondolkodni. Mi csak egy szabályt követünk, amint Urunk parancsol nekünk. Nélküle pásztorát vesztett nyáj vagyunk.
S szemmel láthatóan olykor még az arkok is tehetetlennek bizonyulnak. Nem igazán tudják, hogy mikor és mit kellene tenniük. Ha ők nem tudják, akkor én? Semmi tapasztalatom nincs a földi létet illetően. A materiális világ teljes mértékben megzavarja érzékeimet. Más minden, mi odafent volt. Ott… minden olyan egyszerű és tökéletes volt.
Hiányzik otthonunk. Egyre többször érzem, s még ha lopva fel is akarnék menni, immár nem tehetem meg ezt.
A Sötétség elvette tőlünk otthonunkat, ki tudja, hogy mivé változtatta át.
- Köszönöm a tanácsodat Ramiél - pillantok szemeibe, fejemet enyhén félrehajtva. Ajkamon szelíd mosoly bujkál. - Mindenképpen így fogok tenni. Tudom, hogy esélytelen vagyok vele szemben. Sokkal erősebb és leleményesebb. Szeretném hinni, hogy többet tudok nála és ezáltal túljárhatok az eszén - felelem, noha még azt sem tudom, hogy merre is keressem meg Őt. Furcsa. Minden mit mondd a démonokról alapesetben igazat is adnék neki. Viszont Don… Valamiért nem így viselkedik. Az is lehet, hogy ezzel csak engem akar megtéveszteni, s be kell látnom, lassan sikerül neki. Minden mit eddig tett értem, nekem… Őszinte volt. A maga pökhendi, egoista módján.
Szemöldökömet enyhén vonom össze újabb szavai hallatán.
- Köszönöm - suttogom szinte, hálásan. - A végsőkig megkívánok maradni Atyám szolgálójának. Mégis erőm sose volt nagy, a Sötétség eljövetelével ez csak még jobban megcsappant - dobogtalan mellkasomra helyezem kezemet. Nincs szükségünk szívre, hogy éljünk ezt tudom. Mégis furcsán tapasztalom, hogy üresen kong szívem helye. - Csak remélni tudom, hogy sosem kell találkoznom vele - szólok csendesen fejemet újra lehajtva.
Elgondolkozom a szavain, megrágom őket és talán jobban is tudnám értelmezni, ha nem tenné fel kérdését.
- Ami azt illeti igen - emelem fel újra fejemet, pillantásom törött szárnyára siklik. Mozdulnék, hogy segítsek neki… - Nincs szükséged segítségre a gyógyuláshoz? - szakítom meg elkezdett mondatomat, de aztán gyorsan folytatom is. - Ha elmondja, ha nem, akkor is rá fogok jönni idővel, hogy hol a mag. Biztos vagyok benne, hogy őrzik azt. Mint az előbb is mondtam, az én erőm gyenge. Egy harcos erejére mindig szükség van ilyen kalandoknál - mosolygok rá újra szelíden, de egyszerre aggódó pillantásom sem tűnik el íriszeimből.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 01, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
A visszakérdezésére igenlően bólintok, majd szavakba öntöm a magyarázatot.
- Nekik nagyobb szükségük van az emberekre, mint nekünk. A legtöbb démonnak elengedhetetlen a munkájához hogy az emberek testét vegyék birtokba. Lucifer egyértelműen szembe menne mindezért a Sötétséggel, Mihály pedig hajlamos rá, hogy megegyezzen vele. Mivel Atyánk nincs jelen, úgy gondolja nem érvényesek már a régi szabályok, jó ideje nem követi a protokollt, amit a Mennyekben megszokhattunk.
Szomorúan ejtem ki ezen szavakat, de sajnos igazak. Gabriel, tettei ellenére, és jövőbeni tettei ellenére még mindig követi ezeket a szabályokat és tűzzel, vassal betartatja minden követőjével. Sokszor elgondolkodom ezen, de mindig arra jutok, amire Ophilia is, vagy Cassael. Ezért segítem még mindig a bátyámat, annak ellenére hogy nem nézem jó szemmel a döntéseit, a cselekedeteit. De Lucifer esetében is belátom, szükség van a szövetségre. Bár magam valószínűleg teljesen más megoldást kerestem volna. Most már azonban kifutunk az időből, nincs idő a tétlenkedésre.
- Sosem kívánta fennhangon.
Jegyzem meg halkabban a szavaira, aztán megvárom míg befejezi ezt a részét a mondandójának.
- Hidd el, én sem szeretném az emberek pusztulását végignézni, noha néha úgy gondolom megérdemelnék. Aztán mindig találkozok egy olyan bárgyú halandóval, aki rácáfol erre.
Haloványan elmosolyodom. Igen, rengeteg érdemtelen rohangál odakint köztük, akiknek a helye a Pokol kénköves bugyrai között lenne és talán idővel valóban odakerülnek majd, azonban a kisebb részük Atyánk tökéletes teremtményei. Az ő vonatkoztatásukban pedig hasonló véleményt fogalmaztam meg magamnak, mint Ophilia. Ezt a részét ő nagyon jól szavakba öntötte. Gabriel-ről nem akarom győzködni sem őt, sem magamat, úgyhogy a téma hamar Abaddon felé evickél. Bágyadtan támasztom a falat, fejemet a hűvös köveknek hajtva, miközben fájó szárnyamra koncentrálok, legalább annyira gyógyuljon be, hogy ne kelljen ezzel bajlódnom. Enyhén érzem a sebláznak hívott emberi nyavalyát, de talán fél óra és nyoma sem lesz.
- Egy démon ellenében legjobb ha úgy mondasz igazat, hogy a fontosabb részét elhallgatod. Mindenképpen megpróbál majd kiforgatni önmagadból, szóval ha ezt ki akarod védeni, akkor adj neki olyan információt, amiről azt hiszi, ez az út hozzád. Nem csak az embereket szokták megkísérteni és bár kiemelkedő intelligenciával, adottságokkal rendelkezel, neki veled szemben évezredes tapasztalata van a mások kihasználásában, megtévesztésében és átverésében.
Valaha odafent nem foglalkoztunk egymással, ritkán jártam Ophilia privilégiumában, bár azt be kell vallanom, akkor is nagyon kedveltem, csak sosem mutattam ki neki sehogy, mert mindig más dolgom volt. Csupán félszavakat váltottunk, néha pár mondatos beszélgetést ejtettünk és akkor az a ritka pillanatok egyike volt. Én odafent nagyon magamnak való, mogorva alak voltam, ami sokszor idelent is megmutatkozik. Amióta rátelepedett a világra a káosz, egyre inkább felcsillannak a Mennyek legjobbjai, ahogy azok is porba hullanak, akikről valaha azt gondoltam, bárcsak olyan lennék, mint ők. Mondhatnám neki azt is hogy összetörne a nemlétező szívem, ha a levéltárosunkat a bukottak sorai közt látnám, de akkor ezzel már befolyásolnám, s mint olyan, Atyánk útját neki kell szem előtt tartania, nem másnak kell rávezetnie, vagy figyelmeztetnie.
- Hiheted azt hogy áldozat nélkül nincs győzelem, de ha ez felmerült benned, akkor gondold újra át! A jelenlegi helyzetünkben nincsenek győztesek, és az áldozatot már rég meghozta mindenki. Ne akard hát saját magad pengeélre helyezni, mert a Sötétség közeleg, a vele való konfrontáció pedig elkerülhetetlen. A tudásod miatt rád mindenkinél nagyobb szükség van.
Muszáj vagyok neki elmondani ezt, de aztán egy ideig csak a falat bámulom. Bizonyára már megvan a terve, az előbb elmondta mit akar megvalósítani Abaddon ellenében. A mostani szavaim pedig vagy új értelmezést adnak ennek a tervnek és átvariálja, vagy azt fogja gondolni rólam, teljesen vak vagyok az elképzelésére.
- Akárhogy is lesz...tudok valamelyik részében segíteni?
Mély hangom szelíden töri ketté a teret egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet múltán.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 12:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Ajkamba harapva várom reakcióját. Tudom, hogy nagy dolog, mit kérek tőle. Hiszen a démonokkal mindig is harcban álltunk. S ezután is abba fogunk. Mégis… Sötétség nélkül nincs fény, jó nélkül nincs gonosz. Ez a két pólus vagyunk mi a világba, még ha az ark nem is értene ezzel egyet. Olyan vagyunk, mint a Jin és a Jang. Nem lehetünk csak és kizárólag feketék és fehérek. És mégis azok vagyunk. Összetartozunk velük. Én ezt látom bennük a sok gonoszság mellett, melyet elkövettek az emberiség ellen.
De kérdem én, ha ez is Atyánk akarata volt, a Pokol maga is, akkor miért viselkedjünk…
- Luciferrel? - kapom fel a fejemet? Új információ ez számomra. A mennyben hozzászoktam már, hogy mindenről tudok mindig. Most mégis furcsa számomra, hogy alig tudok valamit, csak apró elszólalásokból. Mégis hogy végezzem így a munkám? Ha semmit sem tudok?
Fejemet rázom meg a valóságban.
- Mégis az emberek pusztulását akarja ő is, ahogy a Sötétség is… Még ha ideiglenesen is, de az ő szándékaik is megegyeznek - jegyzem meg halkan, óvatosan. Aztán újra ajkamba harapok és fejemet hajtom le. Persze, én nem ismerem az arkot. Nem tudom, hogy mik a valódi szándékai Gabrielnek, talán közöm sincsen hozzánk.
A magam részéről csak nem akarom elveszni hagyni mindazt, melyet Atyánk oly sok évezreden át épített, finomított. Mely az övé. Nem akarom, hogy elvegyék tőle.
Megállva előtte, fejem enyhén hajtom félre, szemöldököm pedig enyhén összevonom.
- Sose cselekednék önző módon. Még ha a Földön is vagyok jelenleg, akkor is Atyánk kívánságát tartom szem előtt, ő pedig nem akarná, hogy az emberek elvesszenek. Hogy a munkája semmivé váljon - közlöm határozottabban, mint eddig bármit. Emiatt… Emiatt…
Amiatt mert Atyánkat képviselem kell egyelőre annyi szenvedést és fájdalmat elviselnem testvéreim felől. Amiért nem álltam be az egyik oldalra sem. Még ha Ramiél igen, tudom, hogy ő sem osztozik teljes mértékben Mihály véleményét. Ő még sincs kitéve az angyali kegyetlenségnek. Akaratlanul is körbenézek a szobába, testem enyhén megremeg… Nem csak démonokon használják ezen eszközöket.
Fejemet újra lehajtom és minden rossz emléket kizárok onnan. Nem érdekel, hogy mi történik velem, mindaddig, amíg megőrizhetjük mindazt, mi az övé.
- Az igazat - emelem fel újra fejemet. - Nem tudok, de nem is tudok hazudni és nem vele szeretném ezt elkezdeni. Tudja, hogy tudok a magról. Vagy ha nem is, legalább sejti, valamiért több információja van rólam, mint azt gondoltam volna… - már a kezdetektől tudja, hogy mily információk birtokában vagyok valójában. - Ő nem tudja felhasználni, de én tudom, hogy miként kell.  Egyszerűen csak kölcsönösen kihasználjuk egymást - habár érzem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. - Ha nem is segít, mégis elszólhatja magát. De hanem, idővel rájövök, hogy merre van. Végignéztem a mag útját, ott van elmém legmélyén. Tudja, hogy vele vagy nélküle, de fel fogjuk használni a Sötétség ellen - összegzem végül mit agyaltam ki nagy hirtelenjében. Nem bízok abban, hogy segítene, mégis hiszek benne, hogy belátja. Furcsa, de egykoron épp ő látta be, hogy a két fajnak szüksége van egymásra. S így… legalább a lekötelezettje leszek. S ez az, amit ő el akar érni.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6