Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katonai központ •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 10:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 582 • Credit:

Pillantásom Ophilia cipőjének orrára siklik, miként a rúna éles határának feszül. Míg nővérem beszél, látszólagos figyelmem zömét az említett viseleten tartom, s pusztán mondandója végén emelem vissza rá a szemeimet. Egyetlen szava sem kerülte meg a tudatomat.
- Egyikről sem. Tán egyiket sem lehetünk képesek megérteni vagy saját érzésünkké formálni, ezt elfogadom, azonban, ha a Sötétség valóban csak kért téged… Mi szükség volt a fejedbe költözésére? A szíved elbitorlására? Tényleg szabad akaratodból segíted, s valóban így tennél akkor is, ha teljes volnál? Ha nem lennél sebezhető? Nem tudhatod, mert befolyásolt téged. Ő is - szegezem neki a kíméletlen igazságot, bár mint eddig, ezúttal sem várok megértésre. Időnyerés mindez, csupán, s különös felderengése a múltnak. Homályosan rajzolódik ki előttem New York csillagos egének képe, tompán visszhangzik fejemben az angyal orgánuma. A megértése Amara felé, az első apró jel, melyre ugranom, semmint legyintenem kellett volna.
Fejemet csóválva engedem szélnek a hasztalan rágódást, mit ér hiszen, mikor most, a jelenben is képes lehetek tenni az érdekében. Ujjaim Zephyr kezére szorulnak, megérintik Ophilia szívét, ki ennek hatására fájdalmas kiáltásban tör ki. Révén, a saját árnyékától is megrettenő halandó nem vagyok, nem kapom el rögvest a kezemet, próbálkozom néhány másodpercig, mielőtt belátnám, ennél többre van szükség a kiszabadításához. S máskülönben a Háború is jelenését teszi.
Megjegyzésére a szemeimet forgatom, habár nem gondoltam volna, ténylegesen a száját fogja jártatni. Leheletnyi hunyorral méregetem az alakjukat, hol a démonon, hol pedig a koncentrációját teljesen neki felejtett nővéremen függesztve tekintetemet. El kell telnie egy kis időnek, mire rájövök, éppen azzal próbálkozik Abaddon, mint amivel eddig én, így hát kihasználom a felszabadított perceket, s visszatérek Zephyr vizsgálgatásához. Nyilvánvalóan a fizikai erő nem jelent megoldást, ezért a nehezebb utat kell választanom, választanunk. Megtörni a pecsétet, melyet Ramiél vére tett biztossá. Kötve hinném, egyszerű dolgom lenne, ezért is volt szükségem egy másik arkangyal vérére, tehát újfent előhúzom a fiolát, persze mindeközben figyelemmel kísérve kettejük diskurálását. Meg is akadok ténykedéseimben, mihelyst a démon Ophilia szabadságáról kezd alkudozásba.
Összevont szemöldökökkel, értetlenül fordulok hozzá, tűnődve, vajh miféle játékot űz? Egészen idáig csalogatott bennünket, hogy vajmi ostoba bosszút álljon vagy céltalan szórakozását élje ki? A démon ennél – noha keserű szájízzel látom csak be – eszesebbnek bizonyult eddig, a korábban felsorakoztatott indokai a testvérem felszabadítására pedig affélék, melyeket pusztán egy idióta vetne tűzre. Ophilia is gyanakvással közelít a felvetéséhez, s változatlan, töretlen figyelemmel adózik Abadonnak. Neki és nem nekem.
Kényelmetlen érzettel ugyan, ám visszatérek a dolgomhoz, és Sariel vérét felhasználva végre megtöröm - megdöbbentően egyszerűen - a Zephyr karján ékeskedő pecsétet. Mindezt nem követi semmiféle látványos jelenet, felvillanás vagy mennydörgés, néma csendben foszlik semmivé az eddig feszengő érzetet maga után hagyó béklyó, igaz, a megkönnyebbülés még várat magára. A szoborrá dermedt angyal szaggatott mozgásba kezd, fekete szemekkel pislog rám, míg karját előre húzza, ujjai között Ophilia megfeketedett szívét szorítva. Ismét hunyorra húzom a szemhéjaimat, miként csendben végighallgatom vészjósló szavait, s az idő közben kétrét görnyedő testvéremnek csupán egy pillantással adózok.
- Mégis mi hasznod volna a szíve elpusztításából? A te fejedben valódi sötétség lakozik, elkárhozott fivérem - jegyzem meg rezzenéstelen ábrázattal, kézügybe egyengetve eközben a pengémet. Logikája mentén baja nem esne nővéremnek, amennyiben szíve megsemmisülne, ám a jelen helyzetet figyelembe véve inkább nem támaszkodnék félbiztos spekulációkra. Ellenben Zephyr koncentrációját megtörhetem, időt nyerve magunknak a további lépések kidolgozásához, így hát egy határozott csapással elválasztom az angyal csuklóját a karjától. Vélhetően a szívvel együtt fog a porba hullani a keze, s mielőtt még összeszedhetné magát, újabb támadással igyekszem ártalmatlanná tenni a problémánk megoldásához szükséges időtartamra. Tenyeremet a homlokára tapasztom, és megkísérlem a tudatát befolyásolva álomba szenderíteni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 07, 2020 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
- Oh, máris más a helyzet, érdekes, hogy annyi időn keresztül senkinek sem hiányzott nem? Igazán összetartó egy családról árulkodik – mosolygok rá gúnyosan, s ahogy szemlélem, ahogy szavaim kiejtem ez a mosoly úgy is tűnik el ajkaimról.
Csapdában érzem magam. Tudom, hogy ott vagyok és nagyon nem tetszik ez a helyzet. Szabadulnék, ám nem tudok. Nem tudok, mert figyelmem újra eltereli, egy egyszerű emlékkel, mely most mégis keserű szájízt ad maga után. Pillantásom…
Szomorú? Annak nem nevezném, ám tudom, hogy az az emlék nem igazán az enyém. Játszottak velem akkor és ott, bár erről a méltán híres démon megfeledkezik. Azt hitte, hogy segít? Kezeimet keresztbe fonom mellkasom előtt.
- Tudod – lépek egyet előre, ám tovább nem tudok. Cipőm orra a rúna széléhez ér, blokkolja áthaladásom. – Van különbség aközött, ha valaki úgy használja ki a tudásom, hogy ezt elmondja, hogy nyíltan beszél előttem, nem alakoskodik, nem játszadozik és aközött, hogy mindenki álnokul becsap, kihasznál, miért? Hogy megtudjanak valamit. Mindig csak_kérni_kellett volna. Soha nem tették meg, inkább kijátszották az információt, mert az sokkal egyszerűbb volt, nem igaz? Testvériségről beszélsz, szeretetről, tán megbocsájtásról? – karjaimat leengedem, fejem megrázom. Rég nincs hitem már senkibe, ám ez a legkisebb gondom ezzel a világgal.
Mégis ahogy hozzáér szívemhez, fájdalmas ordítás hagyja el ajkamat. Mellkasomhoz kapok, miközben előrehajolok. Másik kezemmel térdembe kapaszkodok. Tán angyali szent keze lenne az, mely ilyen hatást vált ki szénné feketedett szívem érintve?
Mégsem tudhatok meg többet, hisz újabb társaságunk akad. Enyhén zihálva tekintek fel reá.
- Táncot? – kérdezek vissza szemöldököm ráncolva, újra felegyenesedve. A szívbe markoló fájdalom nem tűnt el nyomtalanul orcámról, íriszeimbe ott játszik még halovány lángja. – Nem táncoltam vele… - itt azonban a számomra idegen férfira tekintek, fejem határozottan rázom meg. – Nem táncoltam vele – biztosítom róla, ahogy lélektükreim visszakapom a démonra. – Nem táncoltam veled, nem tudok táncolni – felelem neki könnyedén.
De hogy én küldtem volna ide?
- Mindennél jobban kerülni akarom ezt a helyet, miért küldenélek akkor pont ide? – teszem karba a kezemet. – Ha már hazudni kívánsz, legalább felépítettebben tennéd – nem értem miről beszél. Legutóbb épp a városban láttam, a börtönszigeten. A tánc, hónapokkal ezelőtt volt, New Yorkba. Még a bálon sem tudott rávenni, vagy épp arra gondolna? Ám ott sem táncoltam.
Viszont, ahogy közelít hozzám, úgy teszek egy óvatos lépést hátra. Bizalmatlanul mustrálom a férfit. Szemöldököm ráncolva figyelem a férfit. Valami nem stimmel. Visszaemlékszem minden vitánkra, egyszer sem akarta, hogy így maradjak, most mégis szabadságom ajánlja fel nekem?
- A kérdés inkább az, hogy mit érsz el te azzal, ha elengedsz – lépek hozzá közelebb, egészen a pecsét széléhez újra, kezeimet magam mellett tartom, fejem felszegve tekintek a férfira, szinte már büszkén – Egy alku? Mit akarsz hát tőlem, valójában mit akarsz – teszem fel újra a kérdést, mert nem jószívűségből van itt, nem azért keres meg újra, mert a társaságom kedveli. Akar valamit. Hát itt az ideje, hogy elmondja.
Mindeközben kitakarja előlem Cassaelt. Nem láthatom, hogy mit csinál, ám a béklyóba kötött angyal alkarján vérrel rajzolt pecsét díszeleg, mely megtörése nem nehéz, ám következményekkel jár. Ha megtenné, akkor az eddig szoborként álló angyal először csak pislog egyet, fejét jobbra-balra forgatva ropogtatja nyakát.
Csak és kizárólag ebben az esetben tekintek el a démon válla felett.
- Nem áll szándékomba kimenni – tán ostoba vagyok. Nem igazán gondolom már át a cselekedeteimet. Én nem tudok kimenni, azt hiszem, hogy biztonságba vagyok, ám Zephyr könnyedén átjut, árthatna nekem.
És ha a férfi valóban volt oly balga, hogy elengedje, akkor szurokfekete szemeit veti fivérére.
- Amara hírnöke, ki végső pusztulást hoz el a világra. Szíve méregfekete, elméje mégis tiszta. A két erő viaskodik benne – emeli előre a kezét, melybe szívem tartja. Ujjai megszorulnak benne. Hangja túlvilági vészjóslással zeng.  – Amíg az egyik el nem pusztul örökre – s ahogy megszorítja a fájdalom úgy költözik vissza mellkasomba.
Szemöldököm összevonva, némán tátogva görnyedek össze.
Persze ha mást tervez elfeledett fivérem, akkor mindez nem történik meg.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 07, 2020 7:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Bad Man • Szószám: 442 • Credit:

Hajdanán vörös, mostanra kopottas cső vonul végig a fal mentén, kígyóként kebelezve be a végtelennek tűnő folyosókat. Betonlabirintusokat emeltek a halandók, maguk védelmére. Abszolúte logikusan kialakított masszív részei a hadigépezetnek. Egy ehhez hasnló építmény kopár folyosóinak ugyancsak kopár padlóját koptatja cipőm talpa. Öregedó, fa ajtók haladnak mellettem mígnem végül elérem az imént hallott hangforrást. Érkeztemre sokat várnom sem kell, a két angyal tekintetének keresztüzébe hamar bekerülök. Sajnálatos, hogy a disputa kezdetét nem volt lehetőségem hallani. Belépőm hatása sem marad el. Orcámra elismerő vigyor úszik, s meglepett hümmentés kíséretében. - Ami azt illeti, valóban nem. - Bólogatok parányikat amint Cassael felé nézek, majd vissza Ophilia felé, vagy aki épp birtokolja. Szavaiból hamar leesik most épp a másik van itt, bár már magam sem tudom melyik melyik... Nem is fontos. Míg tekintetem Cassael felé fordítottam, nem volt nehéz szemügyre venni figyelmének tárgyát, mely egy meredt test köré öszpontosul. "Zephyer" legalább is gondolom, ugyan mi másért lennének itt ők is? S ezzel a lendülettel juthatna eszembe, hogy az a bizonyos elbeszélés Ophiliatól, akkor ott, a táncunkkor, lehetett e csapda. Hiszen ha azt nézzük ide irányított s mi fogad? 2 angyal is... No persze értelme nem sok, hiszen a kérdéses személy mozdulatlan, láthatlan gúsba kötve, a rúnák tartják helyén, míg a másik, Cassael épp a célpontot veszi szemügyre. Tehát logikus mi történik, csupán levezettem na...
- Fecserészni, természetesen. Én mindig hasznossá teszem magam. - Húzódik parányi mosoly orcámra miközben fejem enyén hajtom előbbre így tekintve a szőkesége íriszeibe sokat mondón. - Óh, csupán gondoltam illendően megköszönöm a táncot melyet velem lejtettél, így van rendjén, nemde? - Magyarázom tovább tekintetemmel nem engedve a másikat. Cassael kikerül a képből, mintha itt sem volna úgy fecsrészek ha már így felvetette. - Hiszen, Te magad küldtél ide. Épp tesztelem a szavahihetőséged. - Egy kóbor lépést teszek, kezem hátam mögött kulcsolom össze s tekintek a falak mentén körbe, mint kíváncsi ingatlan vásárló mikor a portékát szemléli, ezzel a szemkontaktust is megtöröm egy kis időre. Cipőm tompán koppan a padlón lépteim nyomán haladtomban, komótosan, ráérősen, csupán néhány lépést teszek. A falról a tekintetem a szőke angyalt körülvevő alkotásra tévedek. - Hm, ez nem lehet túl kényelmes. - Jegyzem meg, számára vélhetően nem túl humorosan. - De kívülről mindig könnyebb megtörni egy csapdát, igaz e. - Tekintek fel rá újfent, immár közelebb hozzá, íriszeim újfent az övébe fúrom, úgy szólalok meg ismét. - Mit érne neked ha ez a rúna megtörne, csupán egy kicsit, véletlen? - Teszem fel a kérdést, orcámra parányi, apró, már jól ismert mosolykezdemény kúszik, csupán haloványan játszik ajkam szegletében. Hoppá. A kocka fordulni látszik? Cassael vajon hogyan reagál a felvetésre, hogy szabadon engedjem a sötétség gyalogosát, kit vélhetően s szemmel láthatóan nehezen ejtett a csapdába? Tik tak. Acélos íriszeim s ajkam szegletében játszadozó parány mosolyka nem szűnik, Ophilia válaszát várja, mit sem törődve most a másikkal...
Az idő mintha megfagyna óráknak tűnő pillanatokra. De pörgessük vissza azt a kereket...
Egy angyalt egy démon nem engedhet ki fogságából, erre hamar rájöttem. Szükség volt a másik oldal erejére, kézenfekvő volt hát, Cassael volt a leglogikusabb választás. Phanuel jó szolgálatott tett a láda kinyitásánál, így nyertünk egy megoldást és egy újabb problémát Mammon személyében, de azzal majd később foglalkozunk. A következő lépés, Zephyer felkutatása volt. Tudtam róla, hisz maga említette akkor, ott azon az esős napon. Csak a megfelelő pillanat kellett, hogy elmondja hol is van. Reméltem itt lesz majd valaki, kit szintén hasonló cél vezérel, ez pedig nem más mint Cassael, hisz elmondtam neki a részleteket, tudta mik kell tennie. Hát itt vagyok én magam is, biztosíték. És épp szabadságot kínálok neki, hogy miért? Mert mást nem tudok... S az ég áldjon meg Cassael ha nem esik le, hogy időt nyerni készülök mert nekem, hogy feloldjak egy angyali pecsétet, melyet angyali vérrel pecsételtek, nincs azt hiszem meghaladja még jelenleig képességeimet is. Nos meglátjuk leesik e Mr Együgyű angyal, ha nem akkor eztán is joggal hívlak majd így. Illúzió, káosz, zavarodottság, hatalmas fegyverek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 439 • Credit:

- Raguelt megmentették, mihelyst tudomásukra jutott az elrablás ténye - felelem szűkszavúan, elvégre Ophilia sem gondolhatja, e két eset minden mozzanatában azonos. Nővérem bajba jutásáról viszonylag hamar értesültünk, s Ramiél tán nagyobb áldozatott hozott, mint a Harmónia megmentésekor - az ismeretlennel vív csatát ezúttal, ugyanis.
Folytatom mindeközben a pecsét felfestését, bár figyelmemet nem kerüli el testvérem próbálkozása, feszengése az erőit elnyomó gúzzsal szemben. Kénytelenné válok változatlan szóval tartani, beszéltetni, hogy koncentrációját inkább szentelje a megvetésemnek, netán az angyali faj lekicsinylésének, mint a vad ellenkezésnek. A Háború említése pedig olybá tűnik, hatásos módszer volt a kizökkentésére. Szemei felvillannak, és ha megvilágosodás nem is andalog végig a tekintetén, az emlékek határozottan felelevenednek tudata szövevényes lankáin, elrévedéséből legalábbis erre következtetek.
Mire felocsúdik, végzek a csapda felállításával, s már éppen indulnék Zephyr alakja felé, mikor újonnan megszólal. Lépteimben megakadok, eső és vér áztatta kabátom ellenirányban lendül a hirtelen fékezésnek köszönhetően, míg pillantásom oldalra vetül. Az azzal megegyező irányban fordulok aztán hátra, hogy egyenest Ophiliára nézhessek.
- Mit gondolsz, a Sötétség mit akar tőled, ha nem a tudást, amit birtokolsz? Ne álltasd magadat, nővérem - jegyzem meg, mielőtt folytatnám utamat a mozdulatlan angyal felé, s tüzetesebben átvizsgálnám szoborrá merevedett lényét. Sok időbe nem telik felfedezni, mi rejlik a háta mögött, habár a rálátásom korlátozott - inkább a ragyogása az, mely azt sugallja, jó helyen tapogatózom. A szó szoros értelmében, ugyanis megkísérlem átfogni az ujjait, és azokon keresztül elérni testvérem szívét, melynek pulzálása egyre hevesebbé válik. Arra is próbát teszek, egyszerűen kifejtsem a görcsbe állt kézből az elbitorolt testrészt, s pontosan ekkor csendül a helyiség viszonylagos csendjébe egy bosszantóan ismerős hang. Fél szemmel sandítok csupán a homályban ácsorgó démonra, majd folytatom, mit elkezdtem.
- A lehető legjobbkor, démon. Ilyet se mondtak még neked, gondolom - szólalok meg, összedolgozásunk okán nem különböztetve meg a fajtáját illető bánásmódomtól. A végén még furcsállná légből kapott bajtársiasságomat… Közben, ha úgy is tűnne egy momentumra, sikerül elemelnem nővérem szívét, a következőben rá kell döbbenjek, hogy közel sem lesz ez ilyen egyszerű, a megkövült angyal nem ereszti oly’ könnyeden a jussát. Mély sóhajjal húzom hát vissza a karomat Zephyr háta mögül, s fordulok a Háború irányába.
- Fecserészni érkeztél, vagy ide jössz, és hasznossá teszed magadat? A felé intézett szavakkal már nem sokra megyünk - vetem a pillantásomat Ophiliára, mialatt ismét az oldalamra markolok. Nem hittem volna, valóban felbukkan majd a démon, ám úgy fest, szorosabb kötelék fonja őket össze annál. Jobban mondva érdek. Az enyém pedig most az, hogy felszabadítsuk nővéremet, szóval némi türelmetlenséggel pislogok Abaddonra. Ha mindenáron meg kell zavarnunk Zephyr békéjét, s fékezhetetlenné válna az őrülete, szükségem lesz valakire, aki féken tartja az angyalt, míg én megtisztítom Ophilia szívét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Dühöm elvakított és engedtem az érzésnek. Mily balga dolog volt ez részemről. Megannyi történetet láttam, mely rosszul végződött, épp ezek miatt. A düh nem segít, csak korlátoz. S milyen korlátai lettek ennek?
Egy pecsét.
Keserű fintorral tekintek a férfira, ki testvéremnek mondja magát. Szavait hallva sem simulnak ki homlokom ráncai.
- Milyen édes, ahogy hirtelen fellángol bennük a testvéri szeretet. Hol volt ez akkor, amikor Raguelt tartották fogva? – mérem végig, méla undorral a férfit. – Hipokrata mindannyi. Amikor a testvérének igazán szüksége lett volna rá, nem volt sehol, hagyta, hogy egy démon kínozza meg. Ám amikor meg jól érzi magát, akkor meg hirtelen aggódik? Hogy él? – szavaim elterelések mindcsupán.
Próbálom határaimat feszegetni a körön belül, ám hiába feszítem meg kezemet, ujjaimat, hiába próbálom a földet magam alatt megrengetni nem sikerül.
Hiába próbálom a teret megnyújtani, képtelen vagyok rá. Az időt sem tudom megállítani, vagy épp visszájára fordítani, hogy ne engedhessek a csapdának.
Nem sikerül.
Mégis, ahogy elmondja, hogy a démon milyen trükköt alkalmazott ellenem íriszeim hirtelen kapom rá. Gúnyos mosolyt kap csak válaszul.
- Bizonyára – hagyom csak rá, ahogy újra emlékeimbe idézem az esős délutánt, ahogy a villám átcikázik az égbolton, megvilágítva a stúdiólakást, melyet otthonának hív. Ahogy kinyitom az ajtót, ő pedig mögöttem terem. Egyetlen határozott mozdulat csupán, nem több volt.
Mély levegőt veszek, pislogással igyekszem az emlék foszlányát is eltüntetni. Nekem negatív érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.
- Hát erről szól az egész, nem igaz? – fújtatok egyet, tekintetembe először költözik valódi érzelem. A szomorúságé. – Ti nem engem akartok, csak a tudást, melyet birtoklok – rázom meg fejem, tekintetem a plafon irányába emelve.
Ekkor köszörüli meg a torkát valaki. Tekintetem arra.
- Hát persze – sértődötten rázom meg a fejem, karjaimat keresztbe fonom mellkasomon, tekintetemet lehunyom és próbálok nem foglalkozni velük.
S amíg az idegen a testvéremet szemléli, addig az ördög cimborája sem bírja meg szó nélkül.
- Miről beszélsz, Háború? – oh, igen. Fülembe jutott a pletyka, hogy ki is ő valójában. Keresztbe font karomat nem engedem le, az angyalnak kiadó férfit annál inkább. Ajkam összepréselem, ahogy Zephyr mögé kerül.
- Csak egy módon lehet megszerezni. Erősen markolja, nem engedi. Szabadsága az ár – somolygom orrom alatt. Én tisztában vagyok azzal, hogy mire képes az eszét vesztett angyal. Ösztönlénnyé változott, kit még egy ark sem tudott legyőzni. Csak két pecsétet kell megtörni. Az egyik, mely alatta pihen és egy, ami a karján.
- Hajrá – mutatok a kővé meredt angyal irányába, s szinte látható az enyhe pulzálás hogy kezd egyre jobban gyorsulni. Ha akarja meg tudja érinteni a férfi. Érzem a szúró fájdalmat, mely a mellkasomba szökik. Mosolyom mégsem árulkodik semmi jóról.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Bad Man • Szószám: 442 • Credit:

A sós tenger illata orromat cirógatja, a dallamos, latinos muzsika hangja még fülemben cseng. Kecses lépések sorozata ahogy egymásba fonódva alkotnak látványos koreográfiát s táncként szórakoztatják önnön magát s körötte lévők hadát. Szavak, melyek lehetnek igazak, de a vég felé taszító rémségek is egyben. Persze ezt csupán egyetlen módom tudhatom meg, ezt már akkor is tudtam, s most sincs ez másként. Megannyi lépés a táblán, megfelelően elejtett szavak s mondatok vezettek utamon és most itt vagyok. Egy újabb lépés a sakktáblán, melyet meg kell tegyek. Hogy Cassael vajon hallgatott e szavamra mit ott a Wallenberg vadász házában tettem mikor a ládát, börtönét elhagyta, hogy Ramiél, sikerrel járt e, bejutása nem kétséges, a sötétség hamar elnyel, a kijutás már annál nehézkesebb... hogy bármely cselekedetem vezetett e eredményre nem tudhatom. Meg aztán amúgy is jobb szeretem magam végezni a munkát, lévén, nem bízom senkiben. Véleményem továbbra sem változott, ha a szőke angyal elméje Amara markába kerül, úgy mindent megtud mi ellene használhat, s ez által az a bizonyos mérleg igencsak rossz irányba billenhet. Így hát itt vagyok. A helyen amit Ophilia mondott. Hamarost kiderül vajon igaz szavak voltak e, vagy éppen egy csapdába lépdelek. Végül is, egyszer élünk nemde? Mi speciel nem, de ez most részlet kérdés... főként a világ jelenlegi helyzetét tekintve, aktuálisan helytálló a kijelentés, hiszen ha most pusztulunk, akkor bizony nincs visszaút. Nincs hova visszatérjünk, így hát vékhetően elenyészünk a semmibe. Vagy elpusztulunk a Sötétség elleni küzdelemben, vagy Ő maga pusztít el mikor épp úgy akarja kénye-kedve. Jó kilátások, s személy szerint, mint a Háború s a Pusztítás megtestesítője, én inkább harcban vesszek oda, nem tudom Ti hogy vagytok vele. És nem is érdekel.
A kapu hasznos dolog, hamar átszelhetők vele a távolságok. Éppen kapóra jött miután A Spanyol vidéktől s a szőkeségtől búcsút vettem. Uriel volt a következő lépés, kit San Fraciscoban leltem meg, biztosíték, amolyan B tervet mint akkor említettem. Persze csupán egy teória, nem tudom sikeres volna e, ez legyen a jövő zenéje. S ha már a városban voltam, gondoltam Zephyrnél is látogatást teszek. Így kerültem hát ide...
Az ódon, masszív falak oltalmat hivatottak adni a mögéjük vonulóknak. A biztonság illúziója, ugye már erről is diskuráltunk egy keveset.
Cipőm tompán koppan a nyers, beton padlón, miközben haladok, kutatok. Hangfoszlányok jutnak el fülemig, nem is oly messze, lássuk hát mi lehet erre. Idővel eljutok az említett helyre, s lám kit látnak szemeim. A szőkeség s az együgyű angyal esete. Pár pillanatig várok csupán, majd halántékom vakarva meg egyetlen pillanatra, torkom köszörülve hívom fel magamra a figyelmet. - Remélem nem zavarok... - Töröm meg az idillt. Hogy mi történik pontosan még nem tudom igazán, de úgy hiszem hamarost fény derül sokmindenre. Egy harmadik alak is kibontakozik előttem, mozdulatlanságba révedve. Tekintetem Ophiliáét keresi, majd Cassalet is szemügyre veszem egy pillanatra, fejemben a gondolat röviden fogalmazódik meg, Zephyr? Ő volna az ott, a leírás s a helyszín stimmel, s nem hiszem, hogy túl sok egyebet zárnának el éppen itt, mely körül a két kérdéses személy is leledzik. Hihetetlen logikus nemde? Persze vélhetően úgy is hamarost kiderül, hogy jók e a gondolatok, vagy abszolúte nem. A bejáratnál állok, a falat támasztom (már ha van itt olyan ha nem akkor szimplán kényelesen állok. - Elfeledtem megköszönni a táncot. - Kacsintok az angyalra s kúszik orcámra a parányi, jól ismert kis mosolykezdemény, megtörve ezzel a vélhetően beállt csendet, vagy épp a meglepődést, már ha történt ilyen...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 4:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 442 • Credit:

Hagyom, hogy tenyerembe csorduljon a felszántott húsomból szivárgó, sűrű vérem, amellyel aztán elkezdhetem átfesteni az illúzió keltette vonalakat s formákat. Túlzóan sokáig nem fog kitartani az erőm ellene, az idevezető utunk kezdetén tanúsított makacssága tán többet kivett belőlem, mint maga a tér s idő megcsalása. Gyorsan dolgozok hát, mégsem kapkodva, mi gyanúját kelthetné elgyengülésemnek. Egy-egy rúna felfestését követően rá emelem szemeimet, és mikor kijelentéseimet megfeleli, úgy néhány kósza momentumnál tovább bűvölöm tekintetemmel az ábrázatát.
- Sariel a fivéréért aggódik, hisz a megmentésed érdekében Ramiél sokat tett kockára. Nem többet, mint önnön maga szabadságát. S a démon? Bizonyára örömmel segít, főleg ha közben megcsókolhat téged - rándítom meg a vállaimat, habár a hirtelen mozzanat éles fájdalmat fakaszt az oldalamban.
„Egy csókkal már sikerült legutóbb.” Váratlanul kondul fel a koponyám falai között a Háború megfakult hangja, s pimasz kacsintása, ami a megjegyzését követte. Kíváncsian méregetem Ophilia pillantását, hátha felsejlik rajt’ valamiféle érzelem a dühön s a megkeseredettségen kívül. Egy emlékfoszlány, mely végigringatózna szemeinek üveges felszínén, pillanatnyi józanságot ajándékozva ezzel a testvéremnek.
- Ostobának bélyegeznéd a démont is, nemde? Ám tényleg az volna, mert nem kívánja pusztulását? Mert nem kíván a Sötétség kezére juttatni általad bizonyos… dolgokat? Gondolkodj, nővérem - egyre halkulva engedem felé a szavaimat, minél nagyobb koncentrációra bírhassam, mialatt az utolsó vonásokat is megigazítom a csapdámon. S mihelyst elkészül, végre hagyhatom szertefoszlani az illúziót, sürgetőbb feladatoknak tartogatva energiáimat.
Amennyiben Ophilia nem tereli el figyelmemet szökési kísérlettel, úgy Zephyr elé lépdelek. Nem különbül ismertem az angyalt, míg a Mennyeket szolgáltuk egytől egyig, abban azonban biztos vagyok, nem ilyen véget érdemel. Mozdulatlan szenvedni Amara ráhatásától szörnyűbb képzelet, mint kegyelmes halált lelni egy csöndes, iszonytató háború csataterén.
Fiolát húzok elő zsebemből, melyben a Hóhér vérét fogták fel. Gondoskodott róla, hátrahagyjon belőle, ha netán maga is bajba jutna. Igaz, még korai lenne bevetni, elébb az angyal karján levő pecsétet szükséges megtörni, s kitalálni, miként oldozzam fel az átka alól… Hiszen Ophilia is ezt kívánná, kegyelmet, megoldást a vérengzés helyett, noha biztosan ígérni az utóbbi elkerülését nem tudhatom.
Persze meglehet, nem is kell őt elmozdítanom, feloldanom a pecsétjei alól ahhoz, testvéremet megmentsem...
Homlokráncolva süllyesztem vissza kabátzsebembe az üvegcsét, majd tüzetesebben elkezdem megvizsgálni Zephyr pozícióját, lényét, tűnődve, mégis hol tarthat magánál egy szívet? Közelebb hajolok hozzá, vékonyka vonallá szorított szájjal, szakértően nézek végig rajta a feje búbjától kezdve egészen a lábaiig. Révén, különöset az eddig látottakon kívül nem tapasztalok, oldalirányból lendülök neki újra a mustrának, s bár eddig hátratartott keze nem hordozott magában túl sok jelentőséget, az onnét szűrődő halovány pulzálás annál inkább. Akárha Ophilia elveszett, angyali ragyogása fénylene, s nem tudom megállni, ne kezdjek el fél kézzel a szoborrá lett fivér mögött tapogatózni. Már amennyiben lehetőségem van rá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 11:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Örökös szélmalomharcot vívok. Ő sem érti meg. Ő is csak valami maszlaggal jön, rejtélyei mögé burkolózik és közhelyekkel dobálózik. Viszont, hogy tőle eredne minden tudásom? Ebbe rég nem hiszek már. Amara által többet láttam, jobban megértettem a világot és úgy benne mindent is. Tisztábban látok, mint valaha és az olyanok mint ez is, vissza akar húzni, abba a sivárságba, ami még akkor jellemzett.
Ezt pedig én nem engedhetem.
Végre tisztán látok, végre elmém őszinte önmagammal szembe is. Nem kívánok visszasüppedni abba a naiv angyalba, aki voltam. Még hogy mindenki megmenthető és mindenkinek segíteni kell. Annyira, mint amennyire mások is, nem igaz? Isten minden tanítása akkor került a kukába, amikor ő elment. Nem érdekel, hogy miért tette. Nem haragszom rá, azért jobban, amiért az egyensúlyt felborította és még csak be sem látja a hibáját.
Eső áztatja mindkettőnket, szárnyaink súlyát megsokszorozza. Lágyan rázom le a vízcseppeket tollaimról, tudom, hogy mindhiába. Pillanatokon belül újra súlyossá válnak.
- Világunk rendje megváltozott, harcolni azért, mi volt, balgaság már – régóta itt lennék? Nem igazán, ez a pár év semmiség. Nem lettem ember, végképp nem emberi. Irtózom az összestől, még akkor is ha olykor tökéletes álcát nyújtanak számomra.
Az angyalpenge repül, ám az utolsó pillanatban tűnik el a férfi. Szemöldököm ráncolom. A penge erősen csapódik be a közeli őrtorony oldalába, vakolat pereg a vízáztatta padló irányába.
Hirtelen fuvallat csap meg hátam mögött, ám mielőtt még tehetnék bármit szárnyaimat satuba fogják. Mégsem engedek neki oly könnyedén. Próbálom őket kiszabadítani, nekifeszítem a csontos részét, ellökném, ám nem tudom. Próbálok előrehajolni, hátha lendületét elvesztené, mégsem. Erőmhöz folyamodok, hogy azzal taszítsam el magamtól, az sem érdekel, ha közben tollaim bánják, a fájdalom nem igazán ér el tudatomig. Többet és rosszabbat is kaptam már.
Mégsem tudom használni. Nem tudom annyira a teret meghajlítani, hogy eltűnhessek szeme elől. Kikerekedett szemmel tekintek magam elé, a víz nem mossa arcomat, noha az esőcseppek rámesnek. A kellemes, hűvös érzés mégsem édesíti orcámat.
- Rohadt… - kezdek bele, ám ekkora már késő.
Tekintetem kitisztul, ahogy világom is.
Sötét terembe érkeztünk, hideg falai vészjóslóan emelkednek felén. A külvilágról tompán világít be a hold lágy fénye, az utcalámpák narancssárga világítása pedig torzzá formáz mindent.
Ismerős hely, ismerős angyal áll velem szembe, csapdájába, melyet én állítottam. Melyet Ramiél vére tett biztossá.
Gúzsba kötött Zephyr alakja nem mozdul, mintha megfagyott volna. Karján ott éktelenkedik az ezt biztosító pecsét. Alatta pedig az, mely azt kívánja meggátolni, hogyha az előbbi megtörnie, ne tudjon elmenni.
Válogatott szitokszavak tódulnak nyelvemre, amíg a férfi meg nem szólal. Az ismerős név hallatán kapom felé a fejemet.
- Tényleg? Sariel inkább vágná le a szárnyaim, minthogy segítsen. S egy démon? Kelj fel, mikor segítene egy démon egy angyalnak – mérem végig a férfit. – Ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy segíteni akar – minden idegszállammal küzdök azellen, hogy így legyen, holott tudom. Vissza akarja hozni. Mindenki. S senki sem érti, hogy nekem így tökéletes és ettől egyre dühösebb vagyok. És ezáltal egyre erősebb is vagyok.
A pecsétből mégsem tudok kiszabadulni.
Zephyrre tekintek. Dühösen. Nem is értem, miért nem tértem vissza és döftem át szívét angyalpengével. Egyik karját maga mellett tartja, míg a másikat a háta mögött. Mintha fogna valamit, ám nem látszódik semmi. Halványan mégis pulzál ott valami. Elrejtette, hogy senki észre ne vegye. Szemei feketék, akár egy démonnak, teste megtépázott. Nem tudott meggyógyulni azóta sem. Elméje ép, ám teste nem tud mozogni…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Katonai központ        - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 09, 2018 9:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Nem tudom, hogy mi várhat ránk odalent, mégsem hinném, hogy ez gátolhatna minket bármiben is.  Meg kell szerezünk a fegyvert a Sötétség ellen. Még egy testvéremet nem szippanthatja be. Világunkat nem teheti egyenlővé a semmivel. Ahhoz túl fontos ez Atyánk számára. Szárnya végül lassan kezd gyógyulni, kevésbé kókad lefelé. Szelíd mosollyal az ajkamon lépek el tőle és vezetem tekintetem megfertőzött angyalunkra. Nem akarok szavaira gondolni, a hangra, mely a fejembe szól újra és újra.
- Rendben - felelem, mosolyogva fordulva immár az ark felé. Aztán lázas keresésbe kezdek. Lényegében bármi jó lehet most számomra, mellyel véremet tudnám ontani, ama kis időre, amíg újra felrajzolom a csapdát.
Választékom van bőven. Több is, mint szeretnék, így nincs nehéz dolgom, csak egy enyhé rozsdás kés veszek kezembe.
- Talán az a legjobb, ha senki sem tud róla. Minél kevesebb angyal látja, annál kevesebb az esély. Nem tudjuk, hogy a sötétség, mely megfertőzte veszélyes-e. De szeretném megtalálni a módját annak, hogy a folyamatot visszafordítsuk - fáj a gondolata annak, hogy végezzünk egy testvéremmel, csak mert egy felsőbb hatalom megfertőzte elméjét.
Fejemmel utána fordulva mosolygok rá.
- Tájékoztatni foglak folyamatosan - tudom, hogy veszélyes játékba kezdek és nem tudom, hogy egyedül mire fogok jutni Donnal szembe. Igaz, először meg kellene találni. Nem, nem csapda útján, úgy biztos ne árulná el… aztán ki tudja. De nem kockáztatnék. De mégis… miként mérjem be?
Ölelése már nem lep meg annyira, mint az első alkalmaink közül bármikor. Mégis tétován viszonozom ölelését. Homlokomat vállgödrébe simítom. Némán bólintok, de tán nem is látja, nem is érzi.
- Köszönök mindent - felelem végül. Sokszor érzem, hogy egyedül maradtam a világba. Hogy mindenkire, kire számíthatnék eltűnt, elveszett, elárult. Becsapott. Mintha egyedül harcolnék az egész világ ellen, holott én csak a régi dicső fényt szeretném visszahozni. Atyánk jóságát és szeretetét. A természet egészséges rendjét.
Talán Ramiél az egyetlen, ki nem ellenségként tekint rám, ki bármikor szívesen segít nekem, ki… Kire bármikor számíthatnék, ha hívnám. Továbbra is bennem él a hiearchiánk szabályai. Ő mégis csak egy ark, miért törődne egy egyszerű angyal apró problémáival.
Öleléséből kibontakozva mosolygok alakja után. Fejemet egy pillanatra lehajtva figyelem a kezembe szorított kést. Megrázva búrámat, térek dolgomra, rajzolom fel a csapdát, hogy mielőbb kutatásba kezdhessek. Túl sok minden van, túl sok dolgot kell egyszerre elintéznem és az időnk túl kevés.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 07, 2018 11:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Ophilia megkerül engem, míg én még az előzőeken gondolkodom, aztán a válaszai más vizekre terelnek, ismét a csapdáknál vagyunk és grimaszt vágok a pokolkutyák emlegetésére. Ők gyenge ellenfelek, ám ha másfajta lények is oda szabadultak, akadhat köztük olyan, amivel meggyűlik a bajunk. Hagyom hogy megérintse a szárnyamat, néhányszor megrándul az arcom és amikor eléri a törés helyét, összerezzenek, de kínosan tűröm míg bekeni. Vele ellentétben csupa kosz vagyok, ugyan a ruházatom és a hajam megszáradt, ezzel együtt rászáradt a kosz is, nem pazaroltam arra az erőmet, hogy a megszokott ábrázatomat varázsoljam vissza. Hamarosan szabadulok, ő kuncogva fordul el tőlem, én meg felállok, elrugaszkodva az asztaltól.
- Köszönöm.
Zephyr nevére odafordulok a pórul járt testvérünk irányába.
- Igen. Menjünk biztosra.
Nem lesz időnk arra hogy őt vigyázzuk, noha Mihálytól kérhetek őröket ide. Várok egy kicsit, majd az eljövendő teendőinket kezdem sorolni, közben megrökönyödve tapasztalom a szédülés milyenségét. Kikerekedett szemekkel pislogok a falra, aztán Zephyr-re, de tartásomon ez egyáltalán nem látszik meg, mert hozom a szokásos karót nyelt komornyik szálegyenességét.
- Szorít minket az idő. Beszélnem kell Mihállyal, mert ha már szövetséget kötött Luciferrel, akkor szüksége lesz rám. De talán megtudok tőle néhány dolgot az ügyünkkel kapcsolatban is, bár elmondani nem fogom neki. Zephyr egy jó darabig egyedül lesz itt.
Teszek egy félkört a mozgásommal, majd Ophilia arcára tekintek. Tudom, nem mehetek vele, egyedül marad Abaddon-nal.
- Amint lerendeztem a kötelességeim a bátyám felé és lehetőségem lesz rá, csatlakozom hozzád!
Közben megmozgatom a karjaimat és így már megvan az egyensúly. Más egyebet nem tudok neki mondani, még az sem biztos hogy olyan fene nagy segítség leszek. Megbízom benne, szerintem mindent el fog követni hogy megtudja az ereklye helyét, éppen emiatt aggódom. Csak annyit lépek közelebb hozzá hogy átölelhessem.
- Nagyon vigyázz magadra!
Kit győzködök jobban? Őt, vagy magamat? Találékony, ebben rejlik az ereje, nekem pedig hinnem kell benne hogy túl fog járni Abaddon eszén. Mégis nehezemre esik elengedni, de megteszem, rendre rá hátat fordítok neki és elindulok kifelé. Közben megint felpattannak a szemeim, mert ez a fránya szédülés csak nem akar elmúlni, mégsem olyan erős az intenzitása hogy ne tudjak elkullogni a bátyám rezidenciájáig. Kicsit szórakoztat, nem egyszerű rajta felül kerekedni, ilyen érzés lehet az is, amikor egy ember részeg. Egy pillanat erejéig inog meg a tartásom, köszönhetően a hirtelen megfordulásnak, aztán folytatom az utamat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 06, 2018 8:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Ramiél
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Halvány, szelíd mosoly kúszik ábrázatomra. Arcom immár nyoma sincs a parkban történő dulakodásnak. Egy árva mészfolt sem tétlenkedik sem ruhámon, hajamat is könnyedén szabadítottam meg fehéres vakolatrétegtől is. Felületi sérüléseimnek nyoma sincs már, kezemet övező vágás még enyhén rózsállik tenyeremen. De nem zavar már.
Tekintetem csak lopva vezetem le a föld irányába, majd tétován mozdulok meg. Nem adott oly nagy engedményt arra, hogy segítsek neki, mégis megtette. Testem mégis mozdul, lassan vezetem lépteim mögé, szárnya felé. Egyelőre mégsem nyúlok hozzá, csak zöldesen csillogó lélektükreimmel figyelem meg, merre is fájhat számára a legjobban.
Az izmok akaratlanul is elárulják az angyalt. Apró rángások, melyek még annyira észrevehetetlenek sem. Mégsem feltétlenül érezzük azokat.
Kérdésére  Ramiél szárnyáról arcának élére siklik pillantásom.
- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Nem tudom, hogy az emberek mily földi csapdákat voltak képesek állítani, bár sejtéseim vannak. Ahogy azt sem tudom, hogy démoni erők is közrejátszanak mily lényeket tartalmaz a katakomba. Talán démonkutyákat. De azok és egyéb lényeik elszabadultak a pokolból. A földet járják, beeszik magukat minden létező helyre. Így talán odalent is találkozhatunk velük - tippelek. Azonban a démoni teremtmények mindegyikét nem ismerem, még én sem. Fogalmam sincs, hogy odalent a pokolba mily lényeket keltettek életre a démonok és Lucifer. Melyek most akár szabadon garázdálkodnak a Földön.
Végül ujjaim megmozdulnak. Először csak szárnyamból merítek néhány csepp olajat. Ahogy nézem a legnagyobb felületi sérülése a szárnyának törése. Emlékszem, hogy számomra mily kínokat jelentett a gyógyulása.
Azzal a pár cseppel az ujjamon lépek közelebb hozzá, és amilyen finoman csak tudom, simítom végig törött végtagján. Szeretnék a lehető legkevesebb fájdalmat nyújtani neki.
S talán, ha nem is annyira, de gyorsabban begyógyul törött végtagja. Akár egy szárnyaszegett madár. Gondolatomon halkan kuncogok egyet, végül elfordulok a férfitól. tekintetem a még mindig béklyóiban élő Zephyre fut. S jókedvem máris tovaillan.
- Persze, felületi sérüléseim voltak csak - mosolygom őket. - Volt már rosszabban is részem és azok is elmúltak - tekintek rá vállam felett. - Fessek fel még egy csapdát, hogy biztosra menjünk? - utalok itt Zephyre.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5