Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New York kapuja •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


New York kapuja - Page 5 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
New York kapuja - Page 5 TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
New York kapuja - Page 5 Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco bukása


Egy kocsiban zötykölődtem.
Feszülten néztem az utat, ahogy egyre közelebb értünk úgy váltam én is egyre feszültebbé; ujjaim egymásba simítva, azonban mutatóm ütemesen kopogott a kézfejemen.
– Anael – válaszoltam a mindenki felé intézett kérdésre, miközben a Don nevű fiatalemberre tekintettem.
Olykor úgy véltem, hogy az emberiségnek lassan vége, hiszen létezésük nem ált másból, mint éhezésből és szegénységből, s a békeidő nem tartott tovább életükben, mint egy szemhunyásnyi pillanat, amelyet a háború kísért. Mióta öntudatuknál voltak és nem pusztán állatként az ösztöneikre és a génjeikbe kódolt az évszázadok alatt elsajátított tudásnak éltek, minden rosszabbá vált – kapzsik és önzők lettek; s hogy ezt megtörjék mindig szükség volt egy katasztrófára, amely sokszor a semmiből jelent meg – látszólag legalábbis; sokszor csak az eseményekkel sodródtak és próbálták a maguk módján megállítani a bajt, amit későn vesznek észre hiába történik mindez előttük, a szemellenző számukra is jó találmány volt.
S most… Szinte a semmiből – némi költői túlzással – az egész város átalakult, hiszen az eddigi viszonylagos béke most úgy tűnt, felborult; az üzletben ültem… S egyre többször éreztem úgy, hogy valami történik odakint; alapvetően sötét és zárt hely, keveset látok a világ folyásából – inkább olyan, mint egy pince, azonban ahogy kiléptem a felszínre a tömeg kishíján magával ragadott. Bajt éreztem és egészen a zsigeremig. Egy fiatal nőtől tudtam meg, hogy mi történt. San Francisco elesett és most az emberek ide érkeztek, hogy menedékre leljenek… Úgy tűnt, jelenleg – még a körülmények ellenére is – ez tűnt a legbiztonságosabb helynek. Látszólag.
Tekintetem aggodalommal telt, hiszen mindössze sejtéseim voltak arról, hogy milyen látvány fog majd a szemeim elé tárulni és nem is számítottam másra, mint rengeteg sebesültre és fáradt halandókra.

Kiszálltunk a járműből, ami tovább is hajtott, hogy felszedje az újabb segítséget.
– És még több idő, amire helyre áll. Ha ez valaha is meg fog történni. Nem igaz? – Hiába, hogy már nem feltétlenül állt szándékomban segíteni a halandókat, azonban ezúttal mégis szükségét éreztem, hiszen… Belém ez volt kódolva, s mindezt – mégha mások előtt előszeretettel – azonban magam előtt nem tagadhattam le teljes mértékben.
Rengeteg sérült és fáradt ember volt mindenfelé, ahogy körbenéztem. – Lát valaki valahol egy mobil kórházat vagy bármit, ahová elkísérhetjük az érkezetteket, hogy ténylegesen ellássák?
Egy nőhöz siettem oda, aki sokkos állapotban próbálta elmondani, hogy mi történt, azonban szavait nem értettem teljesen és csak maga elé meredve próbálta feldolgozni az eseményeket. A szeretteiről érdeklődött, ha jól értettem. Róluk azonban semmit sem lehetett egyelőre tudni. Élnek vagy halnak? Pontosan nem tudtam megmondani, nyugtattam – azonban tudtam, hogy nem állhatok egyetlen ember felett, így adtam neki egy kis nyugtatót, miközben arról faggattam, hogy fáj-e valamilye és minél több adatot próbáltam róla megtudni.
Káosz uralkodott. Mindenhol, amerre csak a szem ellátott.


team Oroszláncsapat



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


New York kapuja - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 2:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco Bukása
─────────────── ───────────────
« Oroszlán csapat • Zene; Starvation »
Elkezdődött. Fogalmazódik meg bennem a gondolat szinte azonnal mikor a hírek hozzám is eljutnak. Erről majd később kifejtem véleményem.
Átlagos holmim veszem magamhoz: Sötét nadrág, hozzá bakancs, felül a vastag pulóver fölé sötétszín bőrkabát. Fegyverként a megszokott kardot hordozom többnyire hátamon, ott kényelmes ugyebár. Átlagos vadász küllem, vélheti a laikus. S lássuk be így a beilleszkedés is egyszerűbb, elkerülendő a felesleges köröket. Az egyik közeli halyőrségnél jelentkezem szolgáltra, áthelyeztek címszóval. Megvannak a megfelelő módszerek, hogy ezeket be adagoljma, nem ma kezdtem...
A hintó előáll, s már szállok is befelé, hogy a kapukhoz induljak a csapattal. A mi neved és a honnan jöttél jellegű átlagos ismerkedős köröket lefutjuk. Egysuerűen Don ként mutatkozom be, ahogy szoktam. Akik ismerik a nevet tudják, testőrként szolgáltam egy Arab sejk mellett. Ez volt az egyik fedő történetem a könnyebb beépülés érdekében. Drake pedig már találkozott vele, tudja jól ki vagyok, így nincs és nem is tervezek mit takargatni. Persze ha nem kérdik...
Az autó, mellyel haladunk a vadászok terepjárója. Mellettem egy nő ül a hátsó ülésen (Anael ?) nem ismerem. Nincs kizárva, hogy Ő maga is átesik a protokolláris körökön s a nevét megtudjuk, részemről nem firtatom. Gondolataimba révedve járok más tájakon. - Jó kis nap. - Jegyzem meg magam elé. S a vezető a visszapillantóba sandít hátra, vélhetően Ő is épp ezen gondolkodott. Zötykölődve haladunk s végül megérkezünk a célterületre. A jármű félre áll a már ott lévők irányításának eleget téve. Mielőtt még ajtót automatikusan nyitom tekintetem a melletem ülő nő felé fordítom, egy bíztató bólintás majd nyílik az ajtó és a járművet elhagyom, hogy megérkezzek a káoszba. Sérültek, kiabalás, jajveszékelés keverdik a az ingerült dühvel. Tökéletes táptalaj. Tökéletes stratégia. Tekintetem komótosan, szinte elismerőn vezetem körbe ahogy az autó ajtaja mögöttem bezárul. Előbb a sérültekre majd az ingerült tömegre vonom figyelmem. - Az a sötét szuka, taktikus. - Jegyzem meg főként magam elé, de nincs kizárva, hogy a körülöttem lévők is hallják. - Logikus és taktikus lépés, ember embernek farkasa, kelts káoszt s egymást írtják ki. - Csupán egyetlen momentum kártyavárként döntse be a meglévő törékeny békét. Kataklizma effektus, Sun Tzu, elimserésem. Végül visszatérve a jelenbe, gondolataimból, a nőre s a másikakra nézek kikkel egy autóval érkeztünk. - Akad dolog bőven. - Jegyzem meg hihetetlen humorosan immáron tényleg nekik semmint magam elé gondolataim manifesztációit mint az imént. Segítek, ahol szükséges, látom amint van ki lóval érkezett, van ki szintén négy kerekű járművel, látom a nyomorultakat kik minden földi javukat magukkal cipelve menekültek, sérülten, éhezve s szomjazva az otthon melegére, de az igazat megvallva az én figyelmem más köti le, a távol. S a tény, hogy ez a lépés is teóriám bizonyítja: Amara fokozatosan erejét gyarapítja, lépésenként zúdítja tervét a világra. Az óránk ketyeg, s ezzel most ugrott is egy nagyobbat az óra mutatója. Elkezdődött, mint mondottam. S vajon a vezető, Drake, merre van?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja - Page 5 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja - Page 5 ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja - Page 5 CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 9:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


FALL OF SAN FRANCISCO
──────────────── ────────────────
«  • Csapatom; Párduc csapat • Zene; hop cici hop cici pacika »
A mogorva képe elvigyorodik. Régi énem juttatja eszembe, mikor még csak éppen hogy ismerkedtem az emberi világgal, az érzelmekkel, szokásokkal. Eszembe jutatja a sört, mit akkor ittunk, és azt milyen rejtélyes is volt. Nem hiszem, hogy ebben az új évezredben elárulná mi létét, de egyre jobban elgondolkodtat mi is ő.
- Ebben a városban? Most viccelsz? – Kerekedik el szemem, s lepörögnek előttem a legrosszabb opciók.
- A vadászok villanypóznád vezetnének a szeglyukamba, ha tudnák ki vagyok. – Mondom, majd felhorkanok kijelentésén. Ezek után a nehéz napok után jól esik a nevetés. Hóember és én talán hasonlóak vagyunk.
Belekezd mondandójába, ami érdeklődve ám annál nagyobb szörnyülködve hallgatok. Idegesen beletúrok a hajamba.
- Michaelel majdnem harminc éve otthonunk volt, róla nem tudsz valamit? – Érdeklődöm hátha. Hirtelen nem tudom, mihez kapjak. Már nyitnám szárnyam, hogy sebesültek megmentésére siethessek, ám lebukni nem akarok. Őszintén olyanokat hallottam idejövetelem közben, miket nem szívesen tapasztalna meg benga testem.
Figyelmesen hallgatom, hiszen össze kell dolgoznunk, de ekkor lövés hallatszik, mire a lova két lábra emelkedik, s lépek egyet hátrébb, majd el kezd vágtatni a fák irányába.
- Ó b@zdmeg! – Jelentem ki fapofával, s majd égnek emelem tekintettem. Hát ezért voltam én múltkor templomban? Hogy ilyenek történjenek? Mondanám, hogy jaj istenem, de éppen nem elérhető a mi urunk.
- Na, ez sokba lesz neked. – Mutogatok, majd összekötöm a hajam felkészülve a hajszára és emberi sebességben igyekszem futni.
- Paci…cic..cic.. gyere.. ne menj el arra!!- Kiabálok.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja - Page 5 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 10:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 634
Nincs más választásunk. A koponyám falai között többször visszacseng Natalie kijelentése, és képtelen vagyok elkendőzni a leheletnyi ráncokat, melyek a homlokomat árkolják. Egyszer a létezés megszürkült síkján jól esett volna csalódni a megérzéseimben és megfigyeléseimben, azonban úgy fest, az emberek már csak azok maradnak, amik. Megjegyzést mégsem teszek erre, követem őt, és amíg egy társát használja író padnak, addig újfent felmérem a környezetünket. A káosz nem tűnik enyhébbnek, mint első ránézésre, még mindig túl sok érzelem vegyül körülöttem, melyekbe a démonok kisugárzása szurok módjára ragad bele. Érdekelne, mit remélnek itt maguknak.
Merlin türelmetlen és elégedetlen prüsszögése ránt vissza a mustrából, illetőleg a fehérnép utasításai. Kis híján felhorkantok a tényen; majd kétszáz éve megszabadultam a nőtől, aki parancsokat osztogatott s lám, megint itt vagyok. Persze ez más, én ajánlottam segítséget, szóval körültekintően végighallgatom és memorizálom a teendőket. Pusztán csak akkor engedem vissza az ábrázatomra a kétkedést, mikor a feltűnés kerülésére és a démonok kiszimatolására kér. Megvont szemöldökkel tárom ki az egyik karomat jelezve, ha akarnék sem tudnék ennél kevésbé feltűnőbb lenni, arról nem is beszélve, többen ismernek itt mint azt gondolhatná. Ez utóbbit nem róhatom fel neki.
- Az embereken segíthetek, de amit a démonokkal kapcsolatban kérsz… Nem szolgálok senkit, Natalie, ezt ne feledd. Vigyázz magadra addig is – biccentek felé, finom, apró mosolyát elraktározva az elmémbe útravalóul a hálátlan munka idejére. Úgy érzem, harcosként többet tehetnék a lázongó tömegben, ám ha a sebesültek szortírozása a feladat, legyen. Igaz, ha rajtam múlna, a súlyos eseteket küldeném leghátra, a zömüket valószínűleg így sem fogják tudni megmenteni, és azok elől veszik el a lehetőséget, akiknek még van esélye a túlélésre, felépülésre. Elég háborút és csatát láttam már hozzá, de megértem az ő logikáját is. Mindamellett ott az a beláthatatlan következményekkel járó tény, hogy egyelőre egyik halandó sem tudja végérvényesen a halálát lelni. Különös napoknak nézünk elébe…
Szavaimhoz hűen odébb vezetem mindeközben Merlint, s legnagyobb meglepődésemre rég nem látott ismerősbe futok bele. A megnevezésre vigyor ül ki a képemre, és bár akkoriban be tudtam volna törni az orrát, ezúttal nem bánkódom a társaságán. A démonokat leszámítva kevesek létezését sikerül hosszabb távon nyomon követnem.
- Szóval rejtőzködsz. Ám legyen, a titkod biztonságban lesz nálam, Raiden. Ez pedig itt Merlin, a hátasom, ha vén korodra esetleg megcsalna már a látásod – horkantok fel a különös kérdésén, noha belátom, manapság már kevesen járnak-kelnek lóháton. - Azt beszélik, San Francisconak befellegzett, és ide menekítik a tollas cimboráid a halandóakat. Ha segíteni akarsz, a sérülteket kell válogatni, a súlyosabbakat a kapu felé terelni. De ha valaki menthetetlen, azt hagyd ott. Tudod, hogy megy ez, harcos – biccentek felé, mert az egy dolog, hogy mire kért Natalie, és más dolog a sok évszázados tapasztalat által kivájt tudás. Tán a fehérnépek vagy a kényelembe szokott emberek gyomra ezt nehezen bírja, de most még nincsenek is olyan nehéz helyzetben.
- Ha gondolod, társulj hozzám, egyébként is annyi kedvtelésemet lelem a sérültek pesztrálásában, mint lószarban hemperegni. Kikötöm Merl- - a mondatomat már nem tudom befejezni, ugyanis éles, mélyen dörrenő hang akasztja bennem a szavakat, de amíg én egy momentumra ledermedek, addig a hátasom utolsó cérnaszálai is elengednek. Vad nyerítéssel ágaskodik fel, mellső patáival felháborodottan evez a kínoktól terhes levegőben – ennek okán kénytelen vagyok odébb is állni tőle –, majd nem átallva faképnél hagyni a gazdáját, heves vágtába kezd a fák között.
- Picsába… - morranok fel elégedetlenül, gondolkodás nélkül lódulva Merlin után. Még nem elég edzett, még nem elég stabil, szóval a fejemet tenném rá, hogyha most hagyom elszökni, többet nyomát sem fogom látni a felszereléseimmel karöltve. Ki az istennek jutott eszébe lőni… - Gyerünk, hegyi troll, tedd magad hasznossá! - kiabálok neki vissza, aztán folytatom a hajszát, melynek könnyedén tehetnék pontot a végére a képességeim használata révén, de egyrészt túl sokan lennének itt szemtanúi, másrészt a sűrűn ücsörgő lombosok között cikázva megveszekedetten nehéz lenne a lóra koncentrálnom az erőimet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 26, 2020 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 731 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Keserű nyál gyűlik össze a számba a látványtól és hallottaktól egyaránt. Az öröm korán sem tölt el, az elmúlt napok pihentető mivolta mintha a kósza szellő fújta volna el. Izmaim közé lassan tér vissza a feszültség, fejem búbjától a lábujjam hegyéig átjár. Lelkemet a jól ismert furdalás gyötri. Nem kellett volna elmennem.
Na de mit tehettem volna? Hamarabb is ideérhettem volna.
- Vélhetőleg ez csak az előszele annak, ami még jönni fog – figyelem az angyalokat, ahogy egy újabb pár emberrel tarkítják a nyugati kapu körüli területet. – A Tanács szerint befogadjuk őket. Nincs más választásunk – egy ember halálát sem kívánom, származzon bárhonnan. Figyelmeztető mondatára, mégis hirtelen kapom felé a fejem. Szemréseim húzom össze.
- Sokan? – kérdezem vissza, halkabban. Démonok, már csak ők hiányoztak, de mily meglepő, hogy kihasználják az alkalmat. Oh, várj. Nem, nem lep meg. Táskámból előveszek egy régóta használt, rojtosra foszlott szélű jegyzettömböt, melynek számos lapja különböző rúnákkal van telefirkálva. Majd egy tollat is. – Hé! – kapom el egyik társam könyökét, és rántom vissza. – Tartsd a hátad – kérem tőle és pár rövid szó erejéig tartom fel. Persze ezeket csak leírom. – Vidd el Wallenbergnek – hajtom össze a lapot és nyomom a kezébe. – Senkinek se add át, csak neki, érthető voltam? – kérdezem, ellentmondást nem tűrő hangon. Vadásztársam csak bólint és már illan is el. Valamikor ekkor érkezik Fenrir felajánlása is.
- Tudsz – nézek szét újra, agyam fogaskerekei pedig rettentő gyorsan járnak. – Járd a tömeget, különítsd el a sebesülteket. Minél sérültebbeket tereld a kapu felé, addig szólok, hogy őket vegyék előre. Közbe mérd fel kérlek a démonok jelenlétét, de ne kelts feltűnést. Tudni akarom, hogy hol vannak a démonok és kik ők. Segíts az itteni embereknek – mondom neki, de szemem már nem rajta van, hanem a kaput figyelem és néhány társam, aki sietősre veszik a lépést a benti tömeg felé. Szemréseim húzom össze. – Addig én úrrá leszek a káoszon – jelentem ki nagyképűen, bár hiszek abban, hogy képes vagyok az itteni dolgokat az irányításom alá vonni.
Nincs más lehetőségem. Az embereknek segítség kell, ahogy a mi embereinknek is. Nincs idő már pihenni, épp eleget tettem.
- Megteszed? – vetek még egy pillantást Fenrirre, noha ez inkább már csak költői kérdés. Ha nem, akkor sem tudok mit tenni. Legfeljebb morogva lépek el mellőle, ha mégis segítségemre lenne, csak egy hálás mosolyt villantok felé. S már lépek is mellőle.
Rick, egy veterán vadász, bő negyvenes éveiben két lépés után utolér.
- Merre jártál?
- Nem lényeg. Szólj be Cameronnak. Riassza A 70es körzettől kezdve a 60-asig minden tartalékost. Mindenkit rendeljen ki, azonnal. Szóljon a 17-es és a 18-as körzetben lévő kórházaknak, hogy hozzanak ki minden orvost, ápolót, minden felszereléssel, amit csak bírnak.
- Nem fog menni.
- Nincs olyan, oldják meg, vigyék a vadászok kocsiját, szedjetek össze mindent a páncélozott autókkal. Fel kell állítani a fal két oldalán orvosi sátrakat…
- Nem azért, a tömeg összegyűlt a városból, nehezebb a közlekedés… - egy pillanatra torpanok meg és pillantok fel rá, szúrós tekintettel.
- Úgy nézek ki, mint akit érdekel? Oldják meg. Teljesenek haza mindenkit. Szóljatok a 9es, 6os és 10es körzetnek. Állítsatok fel kordonokat. Ettől, Rick – mutatok az egyre növő menekülttábor felé. – Csak sokkal többen lesznek. Szóljatok az északi kórházaknak, hogy készüljenek fel, hogy megnövekszik a forgalmuk, készítsék a műtőket, ha tudnak nélkülözni mentőket bocsássák a rendelkezésünkre. Katonaság?
- Úton van, hoznak felszerelést, fegyvereket…
- Minek?
- A tömeget lecsillapítani.
- Remek. Próbáljuk meg fegyverek nélkül, nem kell több sebesültet generálni – hangom nem kedves, ezúttal egyértelmű parancsot adok.
Rick már nem szól semmit, csak bólint és futó lépésben előz meg, de én is sebesen haladok előre a kapu irányába. Ahol gyorsan átjutok a tömegen, legalább is néhány más vadász a segítségemre van. Gyorsan kapom az új információkat, egy pillanatra sem állok meg. A tömeg elállja az utat, de ha nem mondják is látom magamtól. Fogaimat szorítom össze, miközben látom, hogy néhány ember a kocsinkat lökdösi.
- Hé! – csattan fel a hangom, de mintha a falnak beszélnék. Néhány társamnak a fejemmel intek. – Szedjétek le a kocsiról – de ha a tömegen nem jutok keresztül ezúttal nem teketóriázok. Nincs most ehhez türelmem pedig lehet, hogy kellene.
Fegyverem veszem ki a tartójából és a levegőbe lövök, magam felett. A fegyver hangja élesen robban fel, a falak visszaverik a hangját.
- Távozzanak az autó útjából, engedjék át őket – tekintek feléjük, majd a szélvédő mögé… Cara? Szemöldököm ráncolom csak össze. – Álljanak félre az útból és engedjék a szabad átjárást – utasítom őket, magabiztos, kemény hangon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 26, 2020 8:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

Szabadnap. Olyasfajta luxus, amit én nem igazán engedhetek meg magamnak. Mindig van egy feladat, egy ügyfél, vagy egy szimpla találkozó, ami ellehetetleníti azt, hogy nyugodtan, egy pohár bor társaságában szigorúan mackó nadrágban üldögéljek az otthonomban. Azonban hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy egy napot még én is megérdemlek. Közöltem minden emberemmel, hogy egy nap erejéig felejtsék el, hogy létezem, és ha valami sürgős ügy merülne fel, forduljanak Philhez. Készen álltam rá, hogy egész nap lógassam a lábamat, és azt is elhatároztam, hogy még csak véletlenül sem fogok belenézni a könyvelésbe, kizárólag a boros pohár alját vagyok hajlandó tüzetesebben vizsgálgatni. Viszont hiába terveztem el mindent olyan szépen, és halasztottam el minden üzletet egy nappal, amikor a mackónadrágos alfelemet letettem a kanapéra mégis csak kopogott valaki az ajtón. Szinte morgásszerű hang tört belőlem elő, de végül a boros poharat még mindig a kezemben tartva odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam azt.
Meglepetésemre egy vadászt találtam az ajtómban, akinek a nevére ugyan nem emlékeztem, de halványan derengett az arca a legutóbbi Drake ’randiról’. Már lendítettem volna az ajtót, hogy egy határozott „ma nem dolgozom” felkiáltás kíséretében a tudtára adjam, hogy felejtsen el, de gyorsabb volt nálam. Hadarni kezdett valami katasztrófáról, meg sebesültekről, meg hogy a vadászoknak nagyon kéne most segítség. Gyorsan összeraktam a történet számomra lényeges részét, miszerint nem csak hogy dolgoznom kéne, de ráadásul ingyen, mert a halovány ápolói tudásom miatt Drake számít a jelenlétemre. Azért amikor belementem ebbe az egész kamu barátnő dologba, arra nem számoltam, hogy a ’szerelem’ nevében fizetés nélkül kell túlórázni. Sóhajtottam egy nagyot, és vetettem egy utolsó pillantást a boros poharamra, melyen éppen gyöngyözött lefelé egy vörös cseppecske, de végül közöltem a vadásszal, hogy adjon öt percet és mehetünk. Mondjuk fedő sztori ide vagy oda, még jelképesen sem fogom felvenni az ’I love Drake’ pólómat, legyen annyi elég, hogy ha azt az üzenetet kapom, hogy számít a jelenlétemre, akkor ott leszek, és csak módjával fogok panaszkodni. Azonban válaszul azt kaptam, hogy azonnal indulnunk kell, nincs már idő arra, hogy a megjelenésem rendbetételét megejtsem. Megforgattam a szemeimet, és elkönyveltem magamban, hogy ez esetben kénytelen leszek szösz-mösz mackóban megváltani a világot. Annyi időt még loptam magamnak, hogy letegyem a poharat a konyhapultra, egy szintén ’ultra szexi’ melegítő pulcsit magamra kapjak, és hogy magamhoz vegyem az első segély készletemet, de ezt követően, már robogtunk is le a ház elé a vadász kocsijához.
Már útközben is érezni lehetett, hogy valami nincs rendben, mert elképesztően sokan voltak az utcán, és többen kis csoportokba verődve kiabálták ki magukból a feszültségüket. A helyzet azonban a nyugati kapuhoz közeledve sokkal drámaiabb volt. Sohasem láttam ennyi egyént egyszerre egy helyen. Az autónkkal többször is meg kellett állni, mert az emberek teljesen ellepték az utat, és csak többszöri dudálásra voltak hajlandóak elengedni minket. Voltak, akik valamilyen sérüléstől kábultan ültek a földön, mások dulakodni kezdtek, és nem voltak restek néhány jobb horoggal ’igazságot tenni’. Néhányan skandálni kezdték az „angyal, takarodj’ című örök érvényű slágert, noha először nem teljesen értettem, hogy miért éppen most került ez a ’dallam’ elő. Pár perccel később viszont világossá vált, hogy jó páran az itt tartózkodók közül szárnyakkal is rendelkeznek, így némileg tisztább képet kaptam a helyzetről. Éppen a kapun haladtunk volna át, amikor hiába dudált a sofőröm, az előttünk lévő tömeg nem akart megmozdulni. Egy szürke kabátos férfi, felénk fordult és hatalmasat csapott a motorháztetőre. A hangra még többen felénk fordultak, és hamarosan elénk került egy apró, törékeny nő, aki viszont a méreteit egy baseball ütővel kompenzálta. Egy ideig csak kiabált, és vissza fordulásra bíztatott minket, de miután a velem lévő vadász kitartóan dudált még mindig, a hölgynél elpattant a húr és olyan erővel csapott a szélvédőre, hogy végül finom hajszálrepedések jelentek meg az említett alkatrészen.
– Ez így kurvára nem lesz jó. Forduljunk vissza. – kiáltottam egy picit nagyobb hangerővel a vadászra, amikor láttam, hogy a hölgy ismét lendíti az ütőjét. A biztonság kedvéért viszont lenyomtam az ajtó záró gombot is. Áh.  Nem vagyok beszari. Ugyan.
– Nem lehet. A falon kívül van a legtöbb sebesült. Ott kell segítenünk. – ezen a ponton a korábban már megismert szürke kabátos lökdösni kezdte az autót. A vadásznak szerencsére volt annyi lélek jelenléte, hogy a fékre lépjen, és a kéziféket is behúzta, de a férfinak nem fogyott el a lelkesedése. Sőt. Intett pár haverjának, hogy csatlakozzanak ők is az eseményhez, így néhány pillanaton belül, már négyen próbálták vissza tolni az autónkat.
– Ne most őrülj már meg ember. Itt nem fogunk átjutni. Tolass kicsit vissza és majd gyalog kimegyünk. – sajnos bármilyen ésszerű volt az általam felvázolt ötlet, a vadászt is elkapta a pánik, így annyi tellett tőle, hogy megfeszített izmokkal nyomta a pedált, és kapaszkodott a kézifékbe. Fasza. Ha tudom, hogy ez lesz nem az elsősegély ládámat hoztam volna, hanem a revolverem…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja - Page 5 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja - Page 5 ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja - Page 5 CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 3:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


FALL OF SAN FRANCISCO
──────────────── ────────────────
«  • Csapatom; Párduc csapat • Zene; Eye Of The Tiger »
Már lassan kettő hete tengetem napjaimat ebben a városban. Még mindig félelmet érzek, hogy kiderül a kilétem. Nem mutatkozom gyakran, csak amikor italért megyek, illetve ha lopom. Sokat iszom, és se csere árum, se pénzem nincs. Nem létező lelkem talán megnyugvásra talált már a sok megpróbáltatások után.   
Ismét napi pia adagomért mentem volna, mikor az egész város felbolydult. Mellettem egy szerkezet száguldott el, miről még csak hallottam, s láttam romokban. Leintem.
- Mi történt? – Kérdezem a férfit, aki vezeti a járművet.
- San Fransisco elpusztult, érkeznek a túlélők. – Hirtelen megtorpanok, mint ha földbe gyökerezne a lábam, szívem hevesebben kezd el verni. Ez az egy mondat angyal penge fájdalmával mar belém.
- Hall engem? – Kérdez megint, majd megrázom fejem, hogy visszatérjek a valóságba.
- Segítségükre lennék, mehetek? – Elfelejtem azt is, hogy lebukhatok, hogy valószínűleg ezek vadászok, és különféle spéci fegyvereik most fognak szirénázni a létemért. Beszállok hamar a járműbe, s kuporogva, de megférek mellettük.

Mikor megérkezünk, lassan kiszállok, s egy pillanatig csak meredek magam elé, nem tudom, mit segítsek hirtelen. Harcra teremtettem, a lényegem ez ám még is a hatalmas férfi most úgy áll ott, mint egy anyát elvesztett gyermek.
Magam mögül hangot hallok. „Hegyi troll” rég nem hallottam ezt. Hirtelen fordulok meg, s előttem áll ő.
- Hóember? – Vonom fel szemöldököm, melyen még ott ékeskedik a sebhely, mit nekem okozott. Majd elmondja gondolatait, amin elmosolyodom kissé. Ám még is győz a meglepettségem.
- Te élsz? – Kerekedik el a szemem.
- Mi az isten nyila vagy te? – Akkor se akarta elmondani, na majd most mondja el ám meg ez automatikusan ki kívánkozott belőlem. Rá pillantok a lovára, majd vissza a férfire.
- Na jó most nem foglalkozom ezzel, ha te nem buktatsz le én se téged, legyél akár méhekkel szaporodó veréb is. – Forgatom meg a szeme, majd beletúrok a hajamba.
- Minek ez a ló, és minek van nálad? És mi történik? – Kezdek megzavarodni.
- Mit tudok segíteni ezek az én embereim voltak. – Pillantok körbe és igyekszem a lényegre koncentrálni, de a pali megzavarja az elmém.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja - Page 5 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 528
Ugyan sejtettem, hogy Merlint nehéz lesz féken tartani a bádogmasina társaságában, ugyanis egyikünk sincs hozzászokva a hangosan pöfékelő fémszekérhez, azonban a hátasom kiegyensúlyozottságán nem segít a fehérnép olykor őrült tempójú száguldása, vagy a jármű kerekeinek oktalan csikorgatása. A végére már én is a fogaimat csikarom, míg gesztenyebarna társam a zablán tölti ki a vágtával vagy galoppal levezethetetlen feszültségét. Kimondott megkönnyebbülés, miként fordulót veszünk és Natalie is valamivel higgadtabban közlekedik, ami arra enged következtetni, hogy már közelítünk a vadászok városának határához. Persze ha a logikát félretesszük, elég bizonyságul szolgálnak a közelben emelkedő, viseletes falak. Kíváncsi volnék, mit tartanak kint azok az olykor igen csak méretes repedések, de nem teszem szóvá; egyrészt, mert a megveszekedett nőszemély mit sem hallana az ördögszekerének zúgásától, másrészt kisvártatva a kapu irányába fordulunk, ahol nem kis megrökönyödésemre népes tábor vár minket.
Egymásnak vont szemöldökeim alól futtatom végig tekintetemet a megannyi sérültön, és az idő közben felbukkanó tollasokon, akik újabb esendő halandóakkal bővítik az emígy is kaotikus látványt. Jó ideje nem láttam már ilyet, viszont nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljam, vagy háború robbant ki valamerre, vagy újabb természeti katasztrófa csapott le az egyik fennmaradt emberi városra.
Fintorra húzom az orromat, és a fehérnéppel ellentétben – aki máskülönben kis híján elgázolva a szerencsétleneket vág utat magának a tömegben – megrántom Merlin kantárját s megtorpanásra késztetem. Szükségem van néhány momentumra és mély lélegzetre ahhoz, hogy az érzékeimet kitöltő kétségbeeséstől, keserűségtől, fájdalomtól és a démonok erőteljes jelenlététől el tudjak vonatkoztatni. Rég nem volt ekkora hangzavar a fejemben… Kész szerencse, hogy még belátható időn belül töltődtem fel legutoljára, mert bizton veszem, ez a káosz egyhamar engem is magával ragadna.
Egy utolsó, mély légvétellel a tüdőmben követem Nataliet, bár amint nehézkessé válik lóháton közlekedni, abban a pillanatban ugrok le Merlinről, és a maradék utat a kantárjánál fogva vezetve teszem meg. Nem telik sok időbe, hogy a fehérnép felvilágosítson a helyzet indokáról, igaz, meglepettség már nem ül a bensőmbe.
- Kevesen vannak – állapítom meg, hisz egy egész városhoz képest – egy San Francisco méretű városhoz képest – valóban nincsenek sokan. Kevesen maradtak életben vagy lassan dolgoznak a tollasok, még nem tiszta, azonban érdekelne, miféle pusztítás csaphatott le rájuk, hogy egyáltalán túlélőkről tudunk beszélni. Legutóbbi tudomásom szerint a halandóak elveszítették a névadóul szolgáló képességüket. - Démonok is vannak itt – adom a tudtára némi töprengést és a falon túlról kiszűrődő háborodott skandálás hallgatását követőn. - Kikötöm Merlint, aztán segítek, ha tudok mit – biztosítom. Ugyan nem noszogatnak hősies és önfeláldozó érzetek – Natalie elhúzott száját elnézve őt sem különösebben, bármit is bizonygatott Hamptonban –, de egyrészt, ha már belecsöppentem a közepébe, elütöm valamivel az időmet, másrészt ha teszek valamit New Yorkért, a bekerülésem is sokkal simulékonyabbá fog válni.
Szóval odébb vezetem a hátasomat egy félreesőbb helyre, ahol remélhetőleg senki sem fogja zaklatni, de mielőtt még találhatnék egy ilyen töredéket a fákkal tűzdelt környéken, rég nem látott ismerősön akad meg a tekintetem. Háttal áll nekem, ám a robosztus alakját bárhol felismerném.
- Hegyi troll… - szólítom meg egy horkantás kíséretében. - Ki hitte volna, hogy ötszáz év múlva éppen itt fogsz felbukkanni. Egy taverna helyett a félelemtől és vértől, húgytól bűzlő menekült táborban – vonom meg az egyik szemöldökömet, fél kézzel a türelmetlenül és feszülten toporgó Merlin izzadt nyakát simítva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 24, 2020 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 338 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Régen pihentem ennyit, mint az elmúlt három napban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. Jól esett, de még mennyire, rohadtul jólesett. Az elengedés érzete még lelkemet mardossa, érzem a súlyát, mégis mintha lélegzetről, lélegzetre egyre könnyebb lenne.
Elhiszem, el akarom hinni, hogy innentől már csak jobb lehet. Ugyan már, mégis mi baj lehetne? Az újonnan szerzett autommal nem haladok gyorsan, hogy a mellettem hol vágtázó, hol ügető Fenrirt ne hagyjam le. Persze a néptelen úton van, hogy nevetve taposok a gázra, hogy amíg be nem várom csak drifteljek. Őrült bolondozás semmi több.
A várost most mégsem északról közelítem meg, ahogy kellene, ott amúgy is gyanúsan kevesen vannak. Messziről nem igazán látom, de lekanyarodom az úton. Egy belső ösztön késztet erre, magam sem értem, hogy mi ösztönöz erre. A fal mellettem húzódik a magasba, fejem enyhén lehajtom, hogy kinézhessek rá. A munkálatok nem fejeződtek még be rendesen, egy-egy repedés még most is található rajta.
Ahogy bekanyarodok a nyugati kapuk irányába, meglep a kapu előtt sérült tömeg.
- Mi a franc? – csúszik ki a számon. Sokat tökölni mégsincs időm, Fenrirnek csak kezeimmel jelzem, hogy előrerohanok. Szemem még sincs már a pályán. A mellettem lévő ülésen lévő táskába matatok. Combommal tartom a kormányt egyenesen, amíg magamra öltöm a pisztolytáskát. A combom köré is feltekerem az egyiket, kissé felemelkedem az ülésből, a gázt jobban megtaposom.
Még időbe nézek fel.
- Basszus – taposok a gázba, és még épp időbe állok meg a tömeg előtt, mellett, nézőpont kérdése csupán. Nagy szerencse, hogy nem tartoltam le őket, mint a tekebábukat. Morbid, tudom.
De ha már itt tartunk. Az itteni emberek nem ismerősek, közelről sem. Sőt. Sebesültek, a kapu túloldalán, meg nagy a kiabálás.
- Mi a franc? – nyitom ki teketóriázás nélkül az ajtót és szálok is ki a kocsiból. Sietős léptekkel célzom meg egyik társamat, ki pár szóban beavat arról, hogy mi is történik itt.
- Fasza – dörmögöm az orrom alatt, s ha közben Fenrir is mellém él, kelletlenül húzom el ajkamat. – San Francisco elpuszult, ők a túlélők és még várhatóak többen is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New York kapuja - Page 5 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 23, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


[b]Csodálatos napra virradt az emberiség, valami, mi végre eggyé kovácsolhatja őket, szétszakadt fajtájukat ért csapások sorozatára és egy kisebb viharnak szelére volt szükség ehhez, hogy két városból egy legyen. S egy tökéletes alkalom, hogy egy kósza démon is megtalálja céljához a legkönnyebb utat, több legyet is lecsaphat egyszerre, felkereshet régen látott ismerősöket, gyarapíthatja falkáját és jövendőbeli besétálásának módját is könnyebbé teheti. Oly csodás napra virradt az emberiség és a város.
Bármennyire is rosszul érinti Mammont, de kénytelen volt kissé egyszerűbb, mocskosabb külsőt öltenie. Körmeit se reszelte legalább egy napja, haját se simította tökéletesen hátra, kosza tincsek serege az arca elé lógott, arcán is kimerültség jelei játszottak, hosszú kabátja is valaha olcsó lehetett, most szakadtt és poros, alatta öltönye se volt különb, cipőjéről nem is beszélve, műbőr és kopott, rémes, hogy miken keresztül nem kell mennie, de célért mindent, el kell vegyülnie, szerepet kell játszania, egyszerű emberbőrbe kellett bújnia, aki csak menedéket keresett, hogy a lehető legkisebb feltünést kelthesse. Elvegyüljön az emberek tömegén, vizslató szemek elől elrejtőzve, nehogy azon kevesek egyikbe fusson, kik tudják, hogyan is néz ki és ezen város falai mögött éltek.
Hangok ütötték meg fülét, elégedetlenkedő, zajos csürhe, birkák egy serege, kik nem akarják az idegen nyájat beengedni a legelőjükre. Oh, minő szerencse egy démon számára, nem kell többet tennie, csak egy kis zűrt és zavart keltenie, néhány darab kőnek kell majd szállnia az elégedetlenkedők közzé, talán találnia, hogy egymás felé induljanak és erőszakba torkoljon az egész, és ezt kihasználva akár nevetve is be tudjon sétálni a falak mögé. Ám még várt, várta, hogy mi is lesz az egészből, megvárta, hogy tágasra nyíljanak azok a kapok, addig is a legnagyobb tömeghez csatlakozott, közéjük lépett, elvegyülve az emberek tömegében, fejét lehajtva, szemeivel éppen csak fel-fel pillantva, megereszkedett vállakkal, bánatos tekintettel. Mintha nem lenne több, csak egy hangya a sok közül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New York kapuja - Page 5 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Are we waiting for you?
Neriah & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 737• Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Ragozására csak elnevetem magam. Persze eszem ágába sincs, hogy ragozzam tovább a dolgokat. Elengedem, de azt nem, hogy éveken keresztül nem jutott eszembe ennek az egy dolgonak a neve! Az író. Emlékszem még anyám az ágyam szélén olvasta. Általában egy gyertya égett, az segítségével mesélt nekem. Az egyetlen emlék, mely éles róluk.
- S a gyerekkönyvek a legkevesebbek. Az emberi életek… Értékek, a… Sose voltunk tökéletesek, de ezt… - ezt egy faj sem érdemli. Ahogy nem érdemelték meg a fák, hogy kiírtsák őket, az olaj, hogy felszívják őket a föld alól, vele pedig óceánokat szennyezzenek be. Mondom, nem vagyunk szentek, de… Az emberi érték sokkal jobban elveszett és sokkal jobban hiányzik ez a Földnek és a két városnak egyaránt.
- Már akinek van rá ideje - mosolygok rá sokatmondóan a kacsintására. Tetszik nekem ez a nő. Belőlem nem vált ki oly ellenszenvet, mint a kedvenc rókámból tette az a lány.
Örökbe fogadott kutyám nevét hallva furcsa érzés fog el. Eddig még csak én neveztem nevén, a fiúk nem foglalkoztak ezzel. Olyan idegen, mégis, ahogy rátekint és Kajla is… Meg kell tanítani neki, hogy nem mehet oda bárkihez. Remek vadászkopó lehet belőle, csak időbe telik számunkra.
- Ha valakik, akkor az állatok nem tehetnek arról, mi itt kialakult, ők csak ártatlan szenvedői. Igaz a legtöbb eb és egykori háziállat már visszavadult a vadonba. De vannak még, akik nem tudtak asszimilálódni eme világhoz - s ha ennyivel tudom segíteni őket, akkor megteszem.
- Tegyél össze két embert, mondj el neki valamit, küld el egy harmadikhoz az majd eljön hozzád egy teljesen más verzióval… Emberi gyengeség, hogy imádnak pletykálni - forgatom meg a szememet, ezzel is kinyílvánítva számára, hogy mit is gondolok erről valójában.
Torkomat mégis megköszörülöm. Nem! Nem szoktam pletykálni! Egyszerűen csak elmondom a történéseket az én szemszögömből és néha megjegyzést is teszek hozzá! Ennyi! Ez még nem pletyka, annyira. De úgy látom, hogy többet nem fog nekem mondani.
Leülve vele szemben hallgatom a szavait.
- Valóban a tetteink azok, melyek elárulják, hogy milyen emberek is vagyunk valójában - szememet mégis kissé összevonom. Én többesszámba beszélek magunkról, de ő… Lehet csak véletlen. - Többet elárulnak ezek, mint a szavak. Főként eme szűkös időben, nem igaz? - mosolygok rá cinkosan.
Ő ezt mégsem viszonozza, de ezt el is engedem. Hálájára meghajtom a fejemet. Többet egyelőre úgysem tudok ájanlani. Egyszer engedni kell San Francisco felé is. A jégnek olvadnia kell, még ha egyelőre ezt egy gyufaszál lángja is biztosítja. Lehet még ebből lobogó tűz.
- A minőségre már nem igen adhatunk. A termőföldek kis hányadát áldozhatjuk csak a kávéra, de ez talán érhető. Nem a legjobb termőterületet akarjuk mi sem erre “pazarolni”. Vagy ha netalán találunk régi városokban kávékat… Már azok sem az igaziak - felhúzom az orromat. Viszont a tej! És a méz! Awww, az egyszerűen csodát művel a kávéval!
- Talán nem titok, hogy rebesgették egy feljsebbvaló érkezését. A hír megelőzte önt, ezért is ülünk most itt - az alkut a tanács meg akarja erősíteni. Most nem akarják, hogy Wallenberggel foglalkozzak, el akarnak tántorítani.
Harcolnék ez ellen, viszont a város érdekeit kell néznem. S ez most az lenne, még akkor is ha, Drake nem értene velem egyet. Most nincs itt, és ha visszajön… Akkor meg majd tartom magam előtte, bármi is legyen.
- Egyik sem. Én segítek felfedezni az új rúnákat, a pecséketet kitapasztalni, hogy mikre lehetnek jók. Számos iratot kell átnyálaznom, a legtöbb démon, angyal különböző mitolgóiákban jelent meg. Na meg vannak olyan rejtett kincsei a városnak, melyeket az irattár őriz. Esetleg olyan démon, aki már járt itt és egyik ősünk jegyzetelt is róla - magyarázom neki. Olvasott némber volnék. A csúnya írás már nem jelent akadályt. Sem a latin. A franciával még küzködök, de egyszer ezt is legyűröm. Magyarázatával azonban több választ is kapok, mint vártam.
- A félvérek ellen nem nehéz tenni, sőt igazán könnyű - vallom meg. Nem humánus módszer a gyógyintézetekbe dugni őket. - Vannak rúna kombincáiók, melyekkel el lehet rejteni az erejüket, higgye el, volt időnk kitapasztalni - talán eljutott a testvérvárosba az egykori félvérháború híre.
Akaratlanul forgatom meg a gyűrűt az ujjamon, akárhányszor elhangzik a félvér szó. - Szóval az angyalok ellen is védekeznek? Mégis miként? Vannak részek, ahova nem mehetnek be az angyalok, csak az emberek? - faggatózom tovább…
A maradási válaszára bólintok. Talán kapunk is rá engedélyt, viszont ami fontosabb…
- Mily segítséget vár San Francisco pontosan New Yorktól? - teszem fel a végső kérdést, hiszen ez az, amiért ide jöttünk. A magam részéről nem tudnám eldönteni, hogy mire is lenne szükségünk tőlük. Esetleg ha adnának pár angyalt, hogy kíséreletezzünk rajtuk. Félő, ezt nem adják meg.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5