Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New York kapuja •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja - Page 4 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja - Page 4 ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja - Page 4 CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 11, 2020 3:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


FALL OF SAN FRANCISCO
──────────────── ────────────────
«  • Csapatom; Párduc csapat • Zene; TIGGER »
- Hány állatod van? – Kérdezem már fulladozva a nevetéstől tőle, még akciózásom előtt. Aztán megelégeltem és szárnyaim bontva kerültem eléje, amit egy fejbe rúgással természetesen a paci is díjazott. Hirtelen hallom magam mögül a nyuszis bugyis lánynak hazudott nevem. Megfordulok, felmérem a nő alakját, nevére nem emlékeszem.
- Picsába! – Emelem égnek a szemem. Ezt akartam elkerülni. Tekintetem nem időzik sokat a nőn, hiszen a hóember keze emelkedik, s mint ha telekinetikusan állítaná meg a lovat.
- Mi a fsz??????!! – Kerekedik el a szemem. Szemöldököm összehúzódik és megemelem kezem értetlenségem kifejezve.
- Egy.. ez sokkal jobb ötlet volt, mint az enyém. – Számolok ujjamon.
- Kettő.. ezt később megbeszéljük hallod. – Rázom a fejem teljesen megmerevedve. Angyal lenne? Démon? Teljesen összezavar, de meglepett pofámba valami növény szóródik amit „kedvesen” nyújt át nekem.
- Ej.. – Szökik ki számból még teljes letablózódásom. Megszóltja a nőt, ami visszaránt a valóságba.. tényleg! Ez a neve. Nem tudok a nőre nézni, ha csak meg nem szólít közben így, ha ez nem történik meg az embereket figyelem tovább és barátunkat, ahogyan a tüzes paripáját kiköti. Visszatér, s beszól.
- Ha..ha..ha.. lesz időm nevetek. – Forgatom meg a szemem. Ebben igaza van, el kell kezdenünk valami értelmeset is csinálni. Mondjuk értelmes volt a ló kergetés egyrészt a pilátesz kimaradt a héten másrészt még több sérült lenne.
- Akkor, ha nincs mit titkolni tovább. Amúgy Raiden, nem Connor bár Connor menőbb lenne tudom.  – Mondom, majd kiengedem szárnyaim, s megtépem magam. Mint valami csirke úgy érzem magam.
- Az olajat mélyebb, súlyosabb sérülésekre, hamut pedig felületesebbekre használjátok. – Tartom oda nekik a tollakat.
- Ha kell még, van ahonnan ez jött, most pedig mivel a harc jobban megy, valaki lenne szíves navigálni hova menjek mit tegyek? - Mondom. Teljesen megfeledkezem a gondjaimról. Hogy Anaelt arra kértem, hogy öljön meg. Talán ez is valami emberi dolog, amit felvettem időközben? Eszembe jut Michael, így mókázásos képem egyből póker arccá vállig. Mi lett vele hol van? És mi lett Adexael-el? Eljutott SF városba? Megmenekült? Már több dolog is aggaszt, hiszen én is hozzájárultam ahhoz, hogy oda menjen, remélem még nem érte el a várost. Gondolataim elkalandoznak, így ha valaki netán hozzám szól csak másodszorra tudok figyelni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 10:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 479
Raiden láthatóan sokat fejlődött az emberi világ megismerésében, azonban az állatokhoz nyilvánvalóan semmi sütnivalója nem akad, mert egy újabb ostoba becenevet követően még meg is neveti a kérésemet.
- Figyelmeztettelek, Hegyi troll – vicsorítom rá a fogaimat barátságtalanul, aztán, hogy a tollashátú idétlen röhögése vagy a puszta véletlen, ám valami eltéríti Merlint a galoppjának irányától, és roham tempóban lódul meg a tömeg felé. - Ha bárkit eltapos, téged foglak odavetni a bosszúra szomjazó kutyáknak – mordulok rá, mielőtt ismételt futásba kezdenék, dacára az angyalnak, ki megállapodva végül egy egészen másfajta módját választja a távolság leküzdésének.
Mire beérem őket, a hátasom zaklatottan emeli meg újfent a mellső lábait, és akkorát kólint a szárnyas fejére, hogy egy embert valószínűleg nyomban meg is ölt volna vele. Óhatatlan elégedettség árad szét a bensőmben, de a megbékélt kárövendésnek még nem érkezett el az ideje, ugyanis a váratlan, madárijesztőt meghazudtoló akadály pusztán tovább hergelte a lovamat. Változatlan sebességgel veselkedik neki újra egy páros felé, amelynek egyik tagjában meg mernék esküdni az anyám elátkozott nevére, hogy azt a rókaszemű fehérnépet ismerem fel, akivel még New Orleansban találkoztam abban a lehangolóan giccses ivóban.
Mégsem a viszontlátás öröme és a nő épsége iránti aggodalom, hanem az idő közben felbukkanó Natalie látványa ösztökél arra, hogy erőimet bevetve vessek véget az ámokfutásnak. Egyik kezemet tehát megemelve – igaz, nem jó szívvel –, telekinetikusan kényszerítem megtorpanásra Merlint, aki bizton veszem, ettől még idegesebb lesz, de elég volt mára ebből a hisztériából. Egyetlen reményem, hogy összekevernek a sok tollashátúval, és nem bocsátkoznak komolyabb feltételezésekbe a kilétemet illetően.
- Ezt neked virág, te félkegyelmű tollas – morranok Raidenre, akit egy menet közben megtépett bokor száraz leveleivel szórok meg köszönet gyanánt, mielőtt a négylábúhoz sietnék, és a kantrájánál ráncigálva elvezetném a környékről.
- Cara Pierce – köszöntöm haladás közben, s noha szívesen megvillantanék felé egy aljas vigyort, mostanra nem fűlik többre, mint egy faképpel megfűszerezett biccentésre. Egyébként is amint elnézem, jobban leköti a figyelmét a madárijesztőnk, akinek ezek szerint még álneve is akad a halandóak között. Pff, kíváncsi volnék, miként fogja ebből kimagyarázni magát, viszont a zöméről vélhetően lemaradok, amíg kerítek egy biztonságos, csöndesebb helyet Merlinnek, s kikötöm oda.
Csak azután térek vissza, hogy megbizonyosodtam róla, semmiképpen sem fog kiszabadulni a patás és újabb jelenetet rendezni. A szemtelen nőszemély ahogy innét látom, éppen parancsokat osztogat, s erről nekem is megered a memóriám a kiosztott feladatomat illetően. Amennyiben még együtt van a hármas, hozzájuk lépek.
- Kész szégyen, hogy gyorsan gyógyultok, jól illene a vágásod mellé az a pukli – vigyorodok el, utalva a behemót szemöldökét átszelő sebhelyre, ami büszkén hirdeti Durendal érintését. - Na szedd össze magad, és kezdjük a sérülteket kiszelektálni – bököm ki még mindég akkora lelkesedéssel, mint amekkorát a trágyában való hempergés iránt tanúsítanék, ellenben a munka megkezdése előtt még a Rókára fordítom a tekintetemet. - Kegyed is segíteni érkezett? Ki gondolta volna, hogy a vagyonos nők előszeretettel piszkolják be egy ilyen helyen a mancsukat – vonom meg az egyik szemöldökömet félszegen, ugyanis lássuk be, az emlékezetemben élő, csillogó ruhás tünemény nem illik a jajveszékelő sebesültekkel teli környék látványvilágába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 4:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 687 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Nyilvánvaló, hogy a tömeg nehezen akar lecsillapodni és társam sincs nagy segítséggel. Metsző tekintetettel mérem végig, barna íriszeim semmi jót nem ígérnek neki, ha továbbra is megmakacsolja magát és hergeli az amúgy is teljesen begerjedt tömeget.
Szerencséjére veszi a nonverbális jeleneket és lenyugszik annyira, hogy a fegyverét leengedje. Mélyen szívom le a levegőt a tömegbe, ezzel még semmi sincs elrendezve. Nagyon nem, de annyi időre elég, hogy Carát kijutassam. Kezét gyorsan Rick kezébe adom és elzavarom őket a közelből.
Újra és újra mély levegőt veszek és próbálom meghallgatni aggodalmukat.
- Tudom, hogy feszült a helyzet, de legalább próbáljuk megérteni őket! – próbálok érvelni, de az egyik melák felém tornyosul, nyála teljesen beteríti az arcomat. Fogaimat szorítom össze. Uh, istenem, de képen törölném legszívesebben. – Uram, kérem lépjen hátrébb! – teszem kezem egyelőre csak figyelmeztetőleg a fegyveremre. A markolat alatt izzad a tenyerem, érzem a fémes érdes illatot az oromba.
- És mégis mit kellene tennünk?
- El sem férnek a városba!
- Így sem jut mindenkinek elég étel!
- Eddig sem segítettek ők, mi se segítsünk!
Hangzanak az érvek a felhergelt tömegtől, mely már lassan a kintiekkel kezd el összeveszni. Nagyszerű. Viszont egyre több vadász jelenik meg, de ez nem lesz elég.
- Hol a többi egység? – fordulok az egyikhez. – Vezényeljék ki őket! Mindenkit! kordonokkal, plexifalakkal, teljes menetfelereszélessel – társam csak bólint és már el is húz. Mintha nyúlcipőt húztak volna a lábára, de lehet érte kárhoztatni? A káosz egyre nagyobb. S komolyan azon gondolkozom, hogy az üvöltöző két ajtószekrényes meláknak betöröm az orrát, ha Wallenberg nem lép mellém.
Csak szemem sarkából tekintek fel rá.
- Kint sem jobb a helyzet? De jó, hogy ők kérnek segítséget… A város megőrült Drake, el kell őket küldeni innen – bökök fejemmel feléjük, majd már teljesen felé is fordulok, kezem mégsem veszem le a fegyverről. – Nem tudjuk áthozni a medikai segítséget, sem a vadászokat. A ki itt van bent azokat itt hagyom, ha nagyobb gond lenne. Ezek megőrültek – csóválom meg a fejem. Tényleg igaza lenne Gabrielnek? Az emberknek pusztulniuk kellene?
- Kint vannak elegen, onnan jöttem be. De te! – mutatok az autót vezető vadász felé. – Te velem jössz! Még mielőtt meglincselnek – és a kérés nem is annyira légből kapott, egyre többek kezébe kerül valami „fegyver”. Szemem forgatom meg.
- Vigyázz magadra – paskolom meg Drake felkarját és már fordulok is el tőle, hogy elinduljak ki, kissé morcos társammal az oldalamon.
A kapuban mégis megállok egy pillanatra és az ott átengedő kollégákhoz fordulok.
- Szerezzetek szenteltvizet. Mindenki kezére hintsetek belőle, bárki sistereg, tudjátok, hogy mi a dolgotok – kacsintok rájuk. Démonok vannak odakint és nem juthatnak be csak úgy.
Én pedig már megyek is tovább, a társam pedig ott hagyom az egyik egészségügyi sátornál. Csillapítsa le magát, addig látni sem akarom. Én pedig elindulok megkeresni elhagyott kompániám…
De csak a rohangáló Merlint sikerül befognom.
- Öhm… - homlokom ráncolom össze és fejem enyhén félrehajtva szemlélem, hogy mégis mit művel a négylábú patás és hogy ki felé száguldozik… - Van, aki csak úgy vonzza a bajt – sóhajtom el magam, lemondóan.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


New York kapuja - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 2:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco bukása

@Mammon, @Abaddon, @Anael &    & DW  


A városba már ígyis túl sok démon vette be magát, ráadásul a tiltakozó tömeget is csak szigorú ellenőrzéssel lehet meggyőzni. Nem szívesen gondolok rá, de ez a káosz Mammonnak kedvez, még akár a saját arcával is besurranhatna. Azokról a démonokról, akik már a városban tartózkodnak, egyikük meg is jelenik. A Háború Lovasa. Szemöldököm összevonom, ahogy próbálom kitalálni, mit kereshet itt. Nem tiltakozik félrehívásom ellen, mégse tudom megállni, hogy hangot adjak a gyanakvásomnak:
- Mit keresel te itt? - noha Cassael azt mondta, hogy Abaddon mellettünk áll, ha Amaráról van szó, ettől még nem fogok benne megbízni, ahogy egyetlen másik szurokszeműben sem. Pláne, ha az illető minden egyéb mellett még a Háború Lovasa is. - Figyelmeztethetnél, ha véletlen meglátnád Mammont - jobb félni, mint megijedni. Ki tudja, talán tényleg értesít, ha meglátja. Emlékszem még, hogy azt mondta, Cassaelt akarja kiszabadítani a ládából, Mammon benne maradhat, mégis valahogy kijutott az az átokverte Lovas, amivel nem tudom nem őt hibáztatni. És tegyük hozzá, inkább ráfogom, mint arra a Phanuel nevezetű angyalra.
Szükségem van két hosszú percre, amire sikerül valamit felelnem Don ajánlatára a tömeg lecsillapitására. A legrosszabb az egészben, hogy komolyan belegondolok, működhetne ez, ráadásul úgyis feltámadnának. Nem lenne kár értük? Undorodom magamtól, amiért úgy gondolkozom, mint egy démon. Mintha Mammon még mindig a fejemben suttogna borzalmas ötleteket. Gyengeségem azonban nem mutathatom ki a démonnak, így sikerül fapofával, és egy csipetnyi szarkazmussal felelnem: - Mit is vártam a Háborútól… - mély levegőt veszek, hogy végre sikerüljön rendezni a gondolataimat. Ki kell találnom valamit, mielőtt a tömeg gondot okoz. Ezt azonban könnyebb mondani, mint meg is tenni. Valaki már lőtt a levegőbe, ami azt jelenti, hogy ezt már kijátszották előttem, fölösleges lenne megismételni. Az egyik vadászomat elküldöm egy megaphonért, hogy a tömeg hallhassa a mondanivalóm. Határozott léptekkel sétálok a tömeg felé, noha fogalmam sincs még, mit fogok nekik mondani. Egyenlőre kapok haladékot, ugyanis felfedezem Nataliet.
- Natalie, kérlek menj ki és a kintieket próbáld meg lecsillapítani! Vidd magaddal a vadászok egy részét! Én ezt elintézem. Számítok rád! - a kívülről beszűrődő hangok egyre nagyobb aggodalomra adnak okot. A bentiek ismernek, úgy vélem velük könnyebben boldogulok, mint a kintiekkel, akik nagy részének biztosan nincs lövése se, ki vagyok én. Viszont biztosra veszem, hogy Natalie képes lesz orvosolni a problémát. - Tegyétek, amit mond! - parancsolok rá még egyszer a kifelé induló vadászokra, hogy nyilvánvaló legyen, ki közöttük a főnök. Amint eltávolodnak, felmászom egy autó motorháztetejére, hogy a tömeg minden embere jól láthasson. Átveszem a beosztottamtól a megaphonet, azzal azonban úgy tűnik van valami, mivel nem szól. Újra Don felé fordulok.
- Képes lennél eljutatni a hangom a tömeg minden tagjához? - kérdezem, jobb ötletem nem lévén. Valahol kimondottan groteszknek találom, hogy egy démon segítségét kérem, de az egyre akaratosabb és hangosabb tömeg nem hagy számomra más választást. Egyszer már ígyis elfogadtam a Háború segítségét. Vajon ez alkukötésnek számít? Na nem mintha számítana, Abadonnal csak jobban járhatok, mintha Mammon kaparintaná meg a lelkem. Mondjuk ahhoz előbb Amarát kell legyőznünk, s egyenlőre nem állunk nyerésre. A Sötétség legyőzése felé vezető úton pedig érdemes lenne leszámolni a Pestissel is.
Don válaszától függően emelem a rossz megaphonet a szám elé, hogy legalább imitáljam a belebeszélést. Ha nemet mondana, úgy a vadászok kerítenek nekem egy másik, működőképes eszközt.
- New York polgárai! - megvárom, hogy minden szempár rám szegeződjön, és a beszélgetés moraja is csituljon valamennyire. - Tudom, hogy nem értetek egyet az érkezők befogadásával, és hozzátok hasonlóan tartok tőle, hogy bejuthatnak az emberekkel egyéb lények is. Ezért gondosan ellenőrizünk minden érkezettet. Ebben a segítségeteket kérném, hogy senki se surranhasson be! A vadászoktól kaptok sót - a tömeg hümmögéssel fogadja a szavaimat, egyenlőre csillapulni a látszanak, aztán valaki megtalálja a hangját és újra szájról szájra terjed egy szó: Angyalok. Még magam sem tudom pontosan, mi legyen az angyalokkal, de most ennél lényegesebb problémáink is lennének. - Az angyalokból egyenlőre csak azok léphetnek a városba, akik sebesülteket hoznak. Egyenlőre még San Franciscóból mentik ki a lakókat. Később a Tanács dönt róla, mi legyen velük - ugyan pár torokból felhangzik a “halál, halál” felkiáltás, a tömeg mégis sokkal csöndesebbnek tűnik, mint eddig, s egyesek már sóval felszerelkezve indulnak a kapuk felé.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


New York kapuja - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco Bukása
─────────────── ───────────────
« Oroszlán csapat • Zene; Starvation »
"Anael" hangzik egy név, csupán egy a sokból. Rövid biccentéssel adom jelét, hogy elraktároztam a nevet s viszonzom üdvözlését ha már Ő sem volt rest bemutatkozni. Ki ki maga gondolatiba temetkezve zötykölődi végig a kapukhoz vezető utat. Az ablakon kitekintve mellettünk az egykori nagyváros csupán megtépázott árnyéka tekint vissza. Rég volt már mikor virág korát élte, év tizedek teltek a nagy távozás óta. A berögzült ösztönöket pedig még mindig nem tudtuk levetkőzni, mindenki mindenki ellensége, belénk van programozva. De túl kell látnunk mindezen, másként az aktuális valódi ellenség éppen ezt fordítja majd ellenünk. Nem, ennyire nem lehetek ostoba, hogy engedek. Ilyen könnyen nem kap meg hisz én vagyok a háború maga, miféle stratéga lennék ha bedőlnék egy ilyen cselnek? De e gondolatokat engedjük távozni az éterbe. Megérkezünk.
Tekintetem vezetem körbe miközben a nő válaszol felvetésemre. Rövid bólintás jelzem egyetértésem. - Pont olyan, már nem lesz soha, s tán éppen így van rendjén. - Jegyzem meg röviden még nézelődés közben. Valóban, nem kell a régi. Az örök harc fény és sötétség közt, jó és rossz között, sosem fog elmúlni, ez ugyan az maradhat, csupán az egyenletből ki kell vonni két változót... Sem Isten, sem Amara nem szükséges a számunkra. Ha az egyik megy, a másiknak is szükséges, másként az egyensúly sosem lesz meg. De erről majd később, nem itt és most van a helye sem pedig ideje. Anael szavaira tekintetem felé emelem egy pillanatra. Rögvest segítséget akar nyújtani, magamban el is könyvelem dokinak. Fordítom is fejem tovább, hogy kutassam érdeklődése tárgyát, de nem soká kell kutassak, mert ekkor az én kérdésem is választ nyer, hiszen megjelenik a város csapatainak vezetője, Drake. Rövid biccentéssel köszöntöm őt többre nem pazarlak időt. Anael választ kap a mobil kórházzal kapcsolatban. Segítőkész lány, önzetlen alakját figyelem míg a Wallenberg fiú parancsait osztogatja. Szemem sem rebben mikor biztonsági intézkedésit kijelenti az ellenőrzéssel kapcsolatban. Absolút jogos, reflexszerű emberi reakció, ámbár felesleges. De ez az én véleményem, pontosan a fent említett felvetés végett. Túl kell lépnünk magunkon, hogy szembe tudjunk szállni a sötét szukával. Hajlok a szóra s pár lépést magam is teszek ha már diszkréten akar szót váltani. Acél szín szemeim az övébe fúrom kérdését hallgatva, majd csupán pár légvételnyi idő s már érkezik is a válasz. - Emeled ki a két leg hangosabbat, a tömeg elé, s végezd ki az egyiket. Majd ha már rád figyelnek a másikat is. Egy nem elég, abból sokan majd azt gondolják gyengeségből tetted, hogy félelemmel nyomd el a hangjukat. De mikor a másodikat is megteszed, tudatosan, tervezetten, hideg vérrel. Akkor már biztos lesz, hogy nem csupán a hirtelen düh vezérelt. Utána bizonyosan csend lesz. - Nemes egyszerűséggel magyarázom, mintha csak karburátorokról esne éppen szó két fiatal közt. Drasztikus, igen, hatásos, biztosan. Pár pillanatnyi várakozás csupán majd folytatom. - Én ezt tenném, de nem biztos, hogy ez a módszer neked is megfelel. - Vonom meg parányit vállam. - Egy biztos, ezt a helyzetet rövidre kell zárni, gyorsan. Minden pillanat amit ide koncentrálunk az ellenség kezére hajtja a vizet. Ez csak figyelemelterelés Drake. Egy nagyszerűen kitervelt mozdulat. Nézz körül, egyetlen mozdulattal mért csapást a világra. Az összes erőt ide kell koncentrálja a halandó világ, mert nincs más választása. Kényszerhelyzetet hozott létre, hogy lekösse a figyelmet. És sikerült neki. Bármit is teszel Drak Wallenberg, azt gyorsan tedd. Az én módszerem adott. Nem leszel népszerű, de 2 élet százezkért cserébe. - A véleményem kérte, hát megkapta, vélhetően nem ilyesmire számított. De én a cél szentesíti az eszközt alapon gondolkodom, s nem pedig halandóként. Ekkor bődülfel a kinti tömeg, valamiféle kisebb támadás is megindul, követ repkednek. Lássuk be ez csupán idő kérdése volt. Egyelőre nem teszek semmit a felfordulás ellen, a vadászok majd megfékezik, ha pedig nem, nos, az erősebb marad életben ugye. Egyelőre pozíciómon nem változtatok, Anael közelében maradok, eddig is ott váltottunk szót Drake el. Az okot pedig megtartom magamnak, de ne feledjétek, ha rólam van szó, mindig mindennek oka van...

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 4:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

Sosem voltam egy kifejezett hős típus. Az én tudományom abban áll, hogy igyekszem a megfelelő embereket fellelni egy adott probléma megoldásához, hiszen jó magam nem rendelkezem kiemelkedő képességekkel. Viszont képes vagyok megőrizni a hidegvérem, még egy olyan elcseszett szituációban is, mint a mostani. Na jó amikor New Orleansban voltam, akkor nem igazán sikerült bebizonyítanom eme nemes erényem létezését, de azon az egy eseten kívül elég szépen helyt tudok állni mentálisan. Pont emiatt lepődtem meg nagyon erősen azon, hogy egy vadász, aki sokkal mocskosabb dolgokat látott, mint én, miért nem képes higgadt maradni, amikor ‘megcirógatták’ egy kicsit a kocsiját. Némi feszültség tökéletesen indokolt, és teljesen megtudom érteni, hogy a hangerővel nem fukarkodik, de hogy egy feltehetően csőre töltött fegyvert lóbáljon egy tömeg közepén azt igen erős túlzásnak érzem. Szerencsémre Natalie sem veszítette el a fejét, és elég határozott stílusban próbált értelmet verni a vadászba. Az akciója viszonylag sikeres volt, hiszen a férfi végül leengedte a teste mellé a fegyverét, de hiába az egyértelmű parancs Natalietól, nem mozdult el a helyéről. Mondjuk nem mintha túl sok esélye lett volna, hiszen a felbőszült tömeg éhes hiéna falkaként állta őt körbe, és készen állt rá, hogy bosszút álljon a fegyveres fenyegetődzéséért. Szegény fazon nem igazán gondolta át, hogy a tetteinek akár súlyos következményei is lehetnek, még akkor is, ha csak az ösztönei szerint cselekedett. Nem meglepő, hogy nekem eszemben sem volt az ő hibája miatt esetlegesen bűnhődni, így kellő távolságot tartottam tőle, és inkább Nataliehoz húzódtam közelebb. Remélhetőleg ő majd megtudja fékezni a tömeget, mielőtt szegény férfin csattanna a haragjuk. Ehhez viszont szükség van arra, hogy legalább velem ne kelljen bajlódnia, így mikor azt kérdezte tőlem, hogy mégis mit keresek itt, csak legyintettem egyet, hogy ez most teljesen lényegtelen. Egyáltalán nem azért kerültem ki a kérdést, mert nem akartam belemenni, hogy azért vagyok itt, mert szigorúan papíron én vagyok a főnöke macája. Dehogyis. Én csak egy segítőkész állampolgár vagyok, aki varázsütésre itt terem, ha baj van. Szerencsére nincs is szükség hosszas magyarázkodásra, mert Natalie végül utasít engem is, hogy inkább a falon túl lássam el a sebesülteket. Elvégre ebben az egy dologban talán tényleg hasznos lehetek. Jobb mindenkinek, ha a tömeg lecsillapítását a ‘felnőttek’ intézik.
– Rendben. - bólintottam egyetértésem jeléül, de a tömeget elnézve éreztem, hogy azért ez nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Szerencsére Natalie erre is gondolt, mert ő maga kezdett el vonszolni a helyes irányba, miközben további instrukciókat adott arra vonatkozóan, hogy kit kéne megkeresnem. A szemöldököm egyből az égnek szaladt, amint tudatosult bennem, hogy Natalie tényleg lovat mondott, de nem akadékoskodtam.
– Ló, jóképű, kard, nem büdös. Értettem. - foglaltam össze a lényeget magamnak is, majd hagytam, hogy onnantól kezdve az időközben előkerített Rick istápoljon tovább. Azért mélyen reméltem, hogy Natalie is majd csatlakozni fog hozzánk, és nem kell nekem megkeresni őt az említett időintervallum után. Ebben a tömegben szinte esélytelen lenne egy lóval és egy kardos férfival kutató csapatosat játszani.
Rick szerencsére rutinosan terelgette az embereket, az emberek nagy része amúgy is még Natalieval és a korábban pisztollyal hadonászó vadásszal volt elfoglalva. Jó pár percbe beletelt, de végül átjutottunk a fal túloldalára, noha ott is tisztességes ember tömeg verődött össze. Az állapotuk azonban sokkal rosszabb volt, mint a bentieknek. Rengeteg sérült ült, vagy éppen feküdt a földön, és számos angyal próbálta feltehetően enyhíteni a kínjaikat. Na most nekem meg van egy kis elsősegély készletem… Már éreztem is, hogy milyen hasznos leszek… Inkább árgus szemekkel vizsgáltam az embereket, a hosszú, ősz hajú után kutatva. Át kellett lépnem néhány szenvedő fölött, hogy kijjebb jussunk, de igyekeztem óvatos lenni, és nem rálépni a kínlódók végtagjaira.
A sors fintora, hogy a férfinak egyelőre a nyomát sem láttam, azonban egy a tömeg felé vágtató ló képe bizony kirajzolódott a szemem előtt. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy jó nyomon járok. A nyilvánvaló veszély ellenére rántottam egyet a kísérőm karján, és a patás pajtás irányába fordítottam magunkat, viszont mielőtt érdemlegesen is csökkentettük volna a távolságot egy angyal repült be a ló elé. Az állat természetesen megijedt a hirtelen előtte termett hatalmas alaktól, de csak addig, míg egy ágaskodást követően fejbe kólintotta a tollast, majd vágtatott is tovább. Meglepetésemre az angyal nem terült ki a ‘suhintástól’, helyette, mintha mi sem történt volna eltette a szárnyait. Tudtam, hogy tekintetemmel a lovat kéne követnem, de így szárnyak nélkül már egészen ismerős volt a férfi. De az nem lehet…
– Connor?  - kiáltottam oda annak ellenére, hogy nem voltam biztos a dolgomban. Rick viszont nem hagyott túl sok időt, a ‘nyomozásra’, mert ezúttal ő rántott egyet a karomon és elkezdett félrecibálni a ló elől, ami sebes tempóban éppen szerény kis kettősünk felé robogott...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja - Page 4 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja - Page 4 ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja - Page 4 CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 5:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


FALL OF SAN FRANCISCO
──────────────── ────────────────
«  • Csapatom; Párduc csapat • Zene; hop cici hop cici pacika »
- Jaj haver, te is csak kirakatnak vagy akkor jó itt. – Horkantok fel viccesen. Gondolataim egy percre elkalandoznak. Nagyon aggódom Michaelért, még ha már nem is vagyok a bizalmasa. Neki lettem teremtve, s segítenem kellene, de ez most olyan helyzet, hogy melyik kezembe harapja.
A ló elindul, s mi meg utána mit valami két szerencsétlen. Micsoda látványt nyújtha két behemót egy lovat kergetve. Elé vághatnék szárnyaimmal, de hiába mások magamutogatása bennem a félelem még nem nyugodott meg. Így hát marad a sprint.
Mögöttem a hóember hallhatóan tiltakozik kis paripája miatt, hiszen nem megfelelően hívtam.
- Tököm tudja, mire hallgat neked a póni lovad. – Állok meg s kiáltok neki, és felvonom szemöldököm.
- Mi a szar??? – Vonom össze a szemöldököm és olyan jól eső nevetésben török ki, hogy térdem csapkodom.
- Érzéseit. – Ismétlem, majd ismét futok, de nevetésem fel csendül közben.
Azt mondja érzéseit.
- Majd veszek neki virágot. – Érem be ismét a férfit. Majd drága szőrös én kicsi pónink úgy dönt szépen át bsza a fejünket, és félkörben tömeg fele tart.
- Ezek után te veszel nekem virágot cofoskám. – Jegyzem meg, és szavait megfogadom.  De akkor megállok, s megrázom a fejem.
- Ezt nagyon meg fogom bánni. – mondom magam elé. Lehunyom a szemem, majd hirtelen eresztem ki hatalmas szárnyaim, felrepülök, majd hirtelen le zuhanok a ló elé, aki az felágaskodik, és akkorát rá sóz a fejemre, hogy ha még nem is fáj meglepődőm, s hátrálok egyet. Ezzel csak megijesztettem, és feleslegesen fedtem fel magam. Szárnyaim elteszem, de már biztos vagyok benne, hogy aki látta nem felejti el.  A ló nem hogy megáll, ügyesen kikerül és tovább vágtat.
- Mikre neveled te ezt a pokolfajzatot? – Csapkodok a férfi felé, és fogalmam sincs hallotta-e.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 3:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 410
- Én sohasem viccelek – jelentem ki faképpel, noha egyhamar felengedek a mímelt komolyságomból, és a következő kijelentése szóhasználatát illetően újfent felhorkantok. Sokat változott azóta, hogy találkoztam vele, egészen megemberiesedett nem csupán a beszédének, hanem a testtartásának és viselkedésének vonatkozásában is. - Azért ne csüggedj annyira, sokak seggét részesítenék hasonló bánásmódban – húzom a számat egy gunyoros vigyorra, mialatt körbefuttatom a tekintetemet a kaotikus zsibongásban és nyüzsgésben leledző tömegen. Számtalan angyal van itt, még csak nem is rejtegetik a szárnyaikat, így kérdéses, van-e értelme Raidennek inkognitóban maradnia, ám ha azt kívánja tőlem, hogy tartsam a pofámat, akkor ez a legkevesebb, amit megtehetek. Szerencséjére nem születtem pletykás fehérnépnek.
- Eddig arról sem tudtam, hogy San Franciscot elérte a pusztulat. A te arkangyalodról még ennyit sem tudok - vonom meg a vállaimat, nem igazán tudva mit kezdeni az aggodalmával. Soha nem kötött engem semmilyen otthon, aminek a biztonságáért valaha is nyugtalankodnom kellett volna, ezért a halandók és angyalok által közösen megosztott város bukása felett sem érzek különösebb sajnálatot vagy döbbenetet. Az emberek szívósságát ismerve nem fogja őket ez sem visszavetni, ha megoldják a fő problémájukat, kettőt sem kell pislognunk a szárnyassal itt mellettem, és már vissza is építették San Franciscot.
Eltévelyedett gondolataim közül egy dörrenés, majd Merlin megveszekedett szökési kísérlete ránt fel. Sűrű szitkozódások közepette lódulok meg utána, és a tollashátú sem hagy cserben a szituációt tekintve meglehetősen röhejes és huszadrangú hajszával. Persze, mihelyst úgy kezdi el szólonganti, akár egy kandúrt, a magasba szökkennek a szemöldökeim.
- Hé! - állok meg egy momentumra, megemelve felé a mutatóujjamat, mintegy jelezvén, itt most komoly dolog fog világot látni, afféle, melyet férfinak a férfival kell megbeszélnie. - Nem egy bolhás kóbormacskát kergetünk! Cseszhetjük, ha még meg is sérted az érzéseit! - figyelmeztetem egészen komolyan, majd a pár perc futástól meglehetősen zilált külsővel, hirtelen oldalra kapom a fejemet, felmérvén a hátasom helyzetét. Aki valamilyen egészen logikátlan oknál fogva tett egy gyönyörű, szabályos félkört, és most éppen a tömeg kellős közepette felé száguldozik. - Az istenverte… - alaposan megszívom a fogaimat. - Gyerünk, próbáljunk meg bevágni elé! - kiabálok ismét Raidennek, majd irányt változtatva újból loholni kezdek Merlin után. Még egy ilyen megátalkodott lovat még nem láttam. Már csak az hiányzik, hogy az épp pesztrálásra váró embereket heves lelkesedéssel eltapossa, aztán majd hallgathassam Natalie kiabálását, amiért a félvérűek minden helyzeten pusztán rontani képesek. Fogalmam sincs, honnét fakad a feltételezés, de olyan vérmérsékletű fehérnépnek ismertem meg, amelyik előszeretettel perlekedik az urával. Tán enyhítő a körülmény, ez utóbbi nem vagyok neki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 687 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Amint a tettek mezejére lépek, szinte el is felejtek gondolkodni, hogy  kinek mit mondok, legfőképp mit kérek. Főként, hogy ilyen helyzetekbe már rég nem kérek senkitől semmit. Még csak nem is tanácsolok. Ha a város és az emberek veszélyben vannak, akkor az agyam átkattan. Egyetlen egy cél lebeg a szemem előtt: megvédeni minden élő, ártatlan embert. Így lehet, hogy nem gondolom át teljesen, amit kérek Fenrirtől. Agyam túlpörgetésében és tettrekészségembe is csak az állít meg, amikor megszólal.
Nem szolgál senkit. Persze. Mélyen szívom le a levegőt, farkasszemet nézek vele, de haragot, dühöt nem láthat benne. Hálát még így is. Ha az első kérésemnek is eleget tesz, már annak is hálás lehetek.
- Köszönöm. Te is. Igyekszem vissza hozzá – füzöm még hozzá hálásan. Két lépést távolodok úgy tőle, hogy nem fordítok neki hátat, majd esetlenül intek felé, mintegy jelezve, később találkozunk. S amint elfordulok, újra egy dolgon jár a fejem. Beavatnak abba, hogy mi is történik a városba, kiadom, hogy milyen intézkedések kellenek már azonnal.
Sokáig nem maradok egyhelyben – szinte egy másodpercig sem – magam sem tudom, hogy miért, de az összegyűlt tömeg vonz előre. A tömeg pedig nem akar feloszlani, akkor sem, amikor meglátom, hogy az egyik vadászkocsit vonták körbe és ütögetik. Mi a szent szar?
Gondolom először.
Az ordibáló, szitkozódó tömeget pedig nem tudom túlkiabálni. Így jön az első gondolatom: a levegőbe lövök. Ha egy pillanatra is, de lecsendesedik a tömeg.
- Na! Végre, szóhoz is juthatok? – kérdezem fennhangon, utat vágva magamnak a kocsihoz, egészen addig a nőig, akinek a kezébe a baseball ütő van. – Egy pillanatra megkaphatom? – villantok egy barátságos mosolyt, azonban az engedélyére nem várok, szabad kezemmel erősen markolok rá a fegyverre. A mosolyom bartságossága kitart, amikor Cara felém int, és egészen addig tart, amíg a vadász ki nem száll a kocsiból és neki nem kezd az őrjöngésnek.
Fasza.
Közben pedig visszajön a futárom, egy levéllel Draketől. Egy pillanatra – legalább is így érzékelem – lépek el az összecsődült tömegtől. Amíg elolvasom… és válaszolok neki.
„A városba káosz van, összecsődült a tömeg, nem akarnak senkit sem átengedeni, sem beengedni. Még nem tudom, hogy tud majd a medikai segítség kijönni a városból. Ha nincs a közvetlen környezetben vas, akkor só. Valami nyomdai pecsétbe szórjátok bele, kapjon pecsétet minden bejövő, aki ég tőle…”
Ám tovább írni nem tudom. Cara ekkor ér mellém.
- A picsába már – tör fel belőlem, összehajtom a papírlapot és visszanyomom társam kezébe és elzavarom Wallenberg felé, remélve, hogy ennyiből ő is ki tud valamit találni.
- Hé! – kiáltok oda a társamnak. – Szállj vissza a kocsiba! Menj vissza a bázisra, szedj össze annyi vadászt, akit csak tudsz, értetted? – társam felém fordul, kidülledt szemekkel, persze, hogy nem ért meg engem, hót ideg. Ki nem lenne az? Érzem, ahogy a feszültség engem is átjár. De erre nincs időm.
- Takarodj! – kiabálok rá, mikor a tömeg, újra elkezd körénk tömörülni. – Te meg mi a frászt keresel itt? – ripakodok Carára, a legkevésbé sem hiányzik, hogy itt legyen. – Menj ki a kapunk túl, sok a sebesült, RICK! – kiáltok hátra, és megfogom a nő kezét, amíg elkezdem húzni és visszafordulok Carához.
- Van kint egy fazon, egy lóval… jó, lehet már nincs ott, magas, robosztus, fiatal, rohadt jóképű. Hosszú, ősz haja van, és ódivatú ruhákat visel, de már nem büdös. Jah igen, van egy kardja, könnyen felismered. Menj oda hozzá, mondd neki, hogy én küldtelek, annyi sebesültet lássatok el, amennyit csak tudtok. Ha nem megyek ki 20 perc múlva, küld be – közben Rickhez is odaérünk, és a kezébe adom a nő kezét. – Vidd ki, ahhoz, akivel jöttem. Fenrirnek hívják. Ha be akar jönni, engem keres – teszem hozzá. Tudom, hogy a városba akar bejutni. Én pedig megígértem neki, hogy bejuttatom. A remény már csak a szívembe él, hogy nem használ ki.
- Én pedig… szembeszállok a várossal – sóhajtom el magam, torkom megköszörülve. – Van benne rutinom, minél több vadász kell, de segíteni kell a kintieknek is. Egyáltalán, hogy értek a városiak ilyen hamar ide? – teszem fel a költői kérdést.
Majd megfordulok. A fegyvert visszarakom az övembe, és elindulok, hogy hevesen összevesszek a városi polgárokkal. Nyálukat fröcsögve üvöltöznek velem és ameddig csak lehet türelmesen beszélek hozzájuk, hogy miért is van az egész itteni cirkuszra szükség…….
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New York kapuja - Page 4 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Beleszagolt a levegőbe, érezte verejtékben megbújó rettegést, a félelmet, kétségbeesést, türelmetlenséget, a fortyogó haragot, ami bármikor elönthet mindent, úgy söpörhet végig a tömegen, mint az árvíz az apró falucskán, ami az útjába kerül tombolása közben. Csak valakinek meg kell majd böknie ezt a darázsfészket.
Egymás után érkeznek a menekültek és mások is, mások, kiken látszik, hogy nem fülüket és farkukat behúzva menekülnek, segíteni jöttek. Mammon nem ismeri fel őket, legalábbis azokat, akik a látóterében voltak, ez csak annyit jelent, hogy ők se ismerhetik fel a démont. Szerencsére még mindig kevesen vannak, akik ismerik a kinézetét, és talán hála a mocsoknak, mi alá eltemette arcvonásait, és görnyedt tartásának, azonnal nem ismernék fel, ha látnák is.
Nyílt a kapu, lövés dörrent, ló nyerített, talán nem is kell bolygatni azt a fészket, felrobban az magától is.
- A rohadékok nem akarnak beengedni minket.- mondta egy tagbaszakadt alak Mammon mellet és egy másik helyeselt.
- Menjünk a kapu felé, hátha beengednek minket minden gond nélkül.- adta a tanácsot, hiszen minél közelebb akart jutni, hogy ha a két tábor egymásnak esne, annál könnyebben jusson be.
- Egy próbát megér, de esküszöm, ha nem engednek be…- nem fejezte be, tipikus emberi háborgás, csoda, hogy nem köpött egyet de legalább megindult kicsiny csapata a kapu felé, ahol a jelek szerint már belekezdtek az ellenőrzésekbe, de a benti embereknek ez nem tetszett. Kiabáltak, fenyegetéseket, szitkokat köpdöstek kifelé. Pont erre volt szüksége Mammonnak.
- Úgy fest nem lesz egyszerű bejutni, már ha betudunk egyáltalán.- tovább éltette a dühöt az emberekben, kezeik ökölbe szorultak, úgy lobálták a bentiek felé. Mammon pedig egy követ vett fel a földről, és a mellette lévő ember felé nyújtotta.
- Ösztönözd őket egy kicsit, sőt, mindannyian tegyetek így. Ha nem hallgatnak a szép szóra és meg akarják tartani maguknak a biztonságot és a falakat, minket meg itt kint hagyni, éhen dögleni.- könnyű az átlagembereken játszani. Mintha csak bábok lennének, egymás után vették fel a köveket, és dobták a kapu felé. Eltalálva néhányat a bentiek közül és talán az ellenőrző vadászok közül is. Ennyi kellett, hogy egymás irányába iramodjanak és vigyék magukkal Mammont is, ki nem ellenkezett, így még közelebb került a kapuhoz és takarásban. Kitört végre a káosz, ököl ért arcot, vér fröccsent, fogak hulltak ki, zűr volt és zavar, pont elég, hogy Mammon nyugodtan átléphesse a kaput, hisz a vadászok, kik az ellenőrzést tartották, a tömeget akarták szétválasztani.
~ Egyszerűbb mint gondoltam.- elmosolyodott, és ideje felkeresni jövetelének fő okait és helyszíneit.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


New York kapuja - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 02, 2020 5:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco Bukása

@Mammon, @Abaddon, @Anael &    & DW  


Amikor reggel arra ébredtem, hogy kipihentem magam, még úgy tűnt, ez egy jó nap lesz. Mindössze két órán keresztül élvezhettem eme téves hiedelmet. A szokásosnak éppen nem mondható teámat szürcsölgetem nagy megelégedéssel, amikor is szinte rám törnek a hírrel. Drága jó, eléggé besózott vadászom elkezdi taglalni, hogy menekültek vannak a kapuban, menekültek vannak mindenütt, akkor először csak legyintek, megvan rá a protokoll, mit kell ilyenkor tenni, cselekedjenek aszerint. Tovább magyarázza, hogy de olyan nagyon sokan vannak, hogy csak na, mire egy bosszús horkantás kíséretében rákérdezek, hogy mitől lennének többen, mint általában? Válaszától visszaköpöm a pohárba az éppen a számban lévő teát. - SAN FRANCISCO TELJESEN ELPUSZTULT?! - igen, minden bizonnyal az egész épület zeng a hangomtól, mégse tudom magam visszafogni. Amara fekete vihara az enyészeté tette azt a várost, melyet az angyalok védelmeztek… kicsit sem dob fel a hír, pedig még ott nem is tartok, mi lesz, ha a túlélők, amelyeknek tetemes része feltehetőleg angyal, nos nálunk kívánja majd folytatni az életét. Sikerült már kicsit szorosabbra fűznünk San Franciscoval a kapcsolatainkat, így annyira talán már nem idegenkedik tőlük mindenki, de attól még borzasztó messze állunk, hogy ide is költözzenek. Magam se látnám őket túlzottan szívesen, remek helyen voltak ott, ahol. Az emberek pedig… az elektromos hálózat, a vízellátás, és minden ilyesmi problémás, és ezek teljesen másodlagosak az élelemellátottsághoz képest. Az angyalok legalább nem esznek, de további éhes szájak még inkább megcsapolhatják egyébként is szegényes készleteinket.
Noha sok vadászt küldtem a kapukhoz, magam még nem indultam neki. Felkerestem a Tanácsot, hogy legyenek kedvesek állást foglalni az ügyben. Nem gyakori, hogy valamiben rákérdezzek a véleményükre - mert ha valami nem tetszik nekik, azt úgyis megtudom varázslatos sebességgel -, ám most kivételesen úgy voltam vele, több szem többet lát. Ne egyedül vigyem el a balhét. Engedélyt adtak a befogadásra, amit én se vétóztam meg, így a döntéssel együtt indultam a kapukhoz.
Direkt párszáz méterre kiszálltam az autóból, hogy ne zavarja meg érkezésem a folyó munkát, de néhány lépés után ígyis vagy tíz vadász termett előttem és egymást túlharsogva próbáltak jelentést tenni. Egyetlen morcos pillantással sikerült mindannyiukat elhallgattatnom, majd egyenként meghallgattam a mondandójukat. A lefestett kép semmilyen szempontból se volt rózsának mondható. Végül intettem nekik, hogy jöjjenek velem, amíg magam is körülnézek. Közben egy üzenet is befutott Natalie-tól. Démonok... Valamiért önkéntelenül az ugrott be, hogy akár Mammon is itt lehet valahol a hatalmas kavarodásban. Egy kicsit el is kezdtem sajnálni, hogy végül nem plakátoltam ki a rusnya fejével az egész várost. Mondjuk még megtehetem...
- Nyissátok ki a kapukat és engedjétek be a sebesülteket! Az angyalokat és akinek valamilyen, nem gyorsan gyógyuló sebe van, az bejöhet, de akinek nincs látható sérülése, azt teszteljétek sóval, vagy szentelt vízzel! Valamint írjátok fel a nevüket! - a vadászokat kiküldöm ezzel az infóval, majd a Natalie-től származó cetli másik felére egy kérdést firkantok: “Szerinted valahogy tudnánk két vasdarabot keresztezni a kapuban?” Ez talán még egy fokkal megnehezítené a démonok bejutását. Miután az üzenet hordozóját is útjára küldöm, a hozzám érkező csapathoz fordulok. Végigpillantok rajtuk, és… a Háború Lovasa néz rám vissza. Szerencsére időben sikerül elfordítanom róla a tekintetem, az kéne mégcsak, hogy valahogy kitudódjon, ki ő. Biztosan tovább rontaná a helyzetet. Rémlik még, mit mondott róla Cassael, de ettől függetlenül nem repesek, hogy itt van.
- Úgy hiszem, még nem kezdtek hozzá, de ha van gyakorlatod az ilyesmiben, szívesen rendelkezésedre bocsátom néhány vadászom - pillantok a nőre - az egyik sofőr szerint Anael -, amikor a mobil kórházról kérdez. Körbenézve egyenlőre vadászok vannak többségben, gondolom az orvosokat és ápolókat mégcsak most értesítik és hozzák ide. - Ellenőrizzétek, hogy emberek-e! - nyomatékosítom az előbb elmondottakat, amit minden bizonnyal ők is hallottak. - De az angyalokat is elláthatjátok - noha kötve hiszem, hogy bármelyiknek érdemi segítséget nyújhatnánk, azért megpróbálhatják. Lehet, csak Cassael túlzottan mazochista.
- Don, egy pillanatra - intem közelebb magamhoz a démont, hogy csak ő hallhassa amit mondok (és esetleg Anael). - Te hogyan csillapítanád le a tömeget? - ugyan nekünk éppen béke kell, de remélem, hogy a Háború Lovasának erre is akadnak ötletei. Apropó, remélem Ophilia is túlélte San Francisco elpusztulását! A későbbiekben elvileg még a segítségünkre lehet, amiről nem szívesen mondanék le. Eközben magam is morfondírozok a tiltakozók oszlatásán. Nagy gondokat okozhatnak még a falon belül...

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

Amikor a vadász közölte, hogy szükség van még az én segítségemre is, akkor igen szkeptikus voltam, és meg voltam győződve róla, hogy a bekövetkezett esemény jelentőségét illető állításai igencsak túlzóak. Pusztán amiatt adtam be a derekam, mert éppen folyamatban van egy megállapodásom Drake Wallenberggel és tudtam, hogy az igen negatív irányba lendítené az üzletünket, ha nem teljesíteném a rám vonatkozó kérését. Azonban, amint odaértünk és a saját szememmel láttam, hogy mi is zajlik a városomban, azonnal beláttam, hogy ez bizony tényleg nem játék. A mi generációnk elméletben hozzá van szokva az apokaliptikus viszonyokhoz, de ez sokkal több volt annál. Sosem látott tömeg összpontosult egy ’apró’ helyen, és egyértelmű volt, hogy forrtak az indulatok. Mi sem példázta ezt jobban, hogy az emberek megvadult falkaként vetették rá magukat az autóra, amivel a falakon kívülre szerettünk volna eljutni. Az összegyűlt tömeg miatt nem láttam pontosan, hogy mi lehet odakint, de feltételeztem, hogy ott még nagyobb káosz uralkodott. Ez tényleg az a helyzet, amikor még az én segítségemre is szükség van, és kénytelen vagyok elismerni, hogy jó magam is emberi lény vagyok, akinek kötelessége támogatni a társait még ingyen is. Azonban ez igen nehéz lesz, ha a felbőszült tömeg nem enged minket át. Mi tagadás a szívem tisztes ütemben dobolni is kezdett, amikor a baseball ütővel újra és újra lecsapott a hölgy, és pókhálóként terjedt szét a repedés a szélvédőn. Még aggasztóbb volt, hogy a mellettem ülő vadász, akinek az lett volna a feladata, hogy megvédjen engem és a többi városlakót még jobban be volt szarva, mint én. Ha nem zártam volna be az ajtót, és nem kiabáltam volna rá a vadászra, hogy tegyen ő is ugyanígy a sajátjával, akkor minden valószínűség szerint, már ki is rángattak volna minket a kocsiból. Ami késik az persze nem múlik…
Kezdett egyre jobban zavarni, hogy nem hoztam fegyvert, és az még jobban ingerelt, hogy a vadász övén ugyan pihent egy kis pityu, de láthatóan eszében sem volt elővenni. Csak egyre erősebben markolászta a kézi féket és úgy tűnt, hogy másra nem is igazán képest. Ezek a fazonok démonokkal küzdenek, és most fél elővenni a fegyverét, amikor sima emberekről van szó… Erősen elgondolkodtam rajta, hogy jó magam nyúlok oda a tartóhoz és én fogom kivenni a fegyverét, de biztosan nem vette volna ki túl jól magát a dolog. Azonban valamit tenni kell, mert előbb vagy utóbb, ha más nem akkor felborítják a kocsinkat. Szerencsémre viszont nem jutottunk el ennek a dilemmának a feloldásáig, mert valaki elsütött odakint egy fegyvert, és a minket ostromló tömeg szét vált. Az teljesen mellékes, hogy a pisztoly hangjától úgy megijedtem, hogy kis híján bepiszkoltam a maci nacimat, de végeredményben sokkal barátságosabb szituációban találtam magamat. Különösen, amikor felismertem, hogy a ’megmentőnk’ nem más, mint Natalie. Megkönnyebbült sóhajként szakadt ki belőlem a feszültség, és kedves mosoly kíséretében integettem egyet a pajtásomnak, jelezvén, hogy minden rendben. Pedig egyáltalán nem volt, csak a szart, lecseréltük fosra. Ugyanis, amint a közvetlen veszély elmúlt a vadász sofőrömnél bekattanhatott valami, és a fegyverével együtt kipattant a kocsiból. Kiabálni kezdett azokkal, akik korábban a járművünk épségét fenyegették. Egy ponton már olyan tempóban lóbálta a fegyverét, hogy még én is tudtam a tapasztalatlanságom ellenére, hogy ez nem túl biztonságos. Jó magam is kiszálltam a kocsiból és közelebb mentem hozzá egy kicsit.
– Most már nyugodj meg. Itt van Natalie. Tedd el a fegyvert. – mutattam jelentőség teljesen a nőre, és ugyan egy pillantást szentelt neki a vadász, de továbbra is változatos célpontokra fogta a fegyverét. A tömeg, ami épp eléggé ijedt meg Natalie közbe lépésétől, hogy néhány pillanat erejéig nyugalomban maradjon, ismét mozgolódni kezdett, ahogy a vadász szemmel láthatóan elég tételt akart venni az őt ért ’sérelmekért’. Változatos káromkodások közepette egyre közelebb húzódtak hozzánk és csak akkor torpantak meg egy-egy pillanatra, ha a vadász éppen őket vette célba. Ez így nagyon nem lesz jó. Tekintve, hogy éreztem itt tényleg elfog szabadulni a pokol, a túlélés jegyében közelebb mentem Nataliehoz, remélve, hogy ő majd kezelni fogja ezt a helyzetet. Én csak sérülteket ellátni jöttem. A pankráció nem az én asztalom.
– Csinálj valamit ezzel a hülyével, mert ennek csúnya vége lesz. – nem mintha nagy szükség lett volna rá, hogy éppen én világítsak rá a helyzet komolyságára, hiszen biztos voltam benne, hogy Natalie pontosan tudja, hogy mi a tét. Viszont én sem lehettem tétlen. Csak épp az én lehetőségeim igen korlátozottak.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5