Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New York kapuja •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New York kapuja Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 3:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Egy gödör és még egy, és még egy pár, mire megtelt a táska a szükséges hozzávalókkal. Csak azt veszi vissza, mi eddig is a démoné volt, amit létrehozott és teremtett. S mire kimászott az utolsóból, fülét szárnyak suhogásának hangja csapta meg. Ajkára mosoly ült ki és az égre nézett.
- Csupán három? Kissé sértve érzem magam.- ennél többre számított, vagy talán magára a vadászra, de akárhogyan is, az üzenete célt ért. Ideje hát visszaindulni a kapuhoz, szemrevételezni, hogy mi is történt ott.
- Nem kell megszólalnotok, magamtól is visszatalálok, de kövessetek, ha akartok.- nem foglalkozott az angyalok válaszával, hátat fordított nekik, kézbe vette a táskáját, és visszaindult a csónakjához és a három szárnyas pedig az égből követte a démont, ki újra evezett.
Megérkezve a túlpartra, ott várta a biciklije, ismét felült rá és elindult vissza a kapuhoz. Egy tekerés és egy újabb, és egy újabb pokolkutyája jelent meg, biztosítva a saját biztonságát. S befordul a sarkon újra feltűnt a kapu és a tömeg látványa. Még mindig nem nyugodtak le, de annyi baj legyen, nem a démon dolga, ideje távoznia, de előtte természetesen még beköszön régi lakótársának. Ahogy azt az illem megköveteli. Ezért hát halvány de barátságos mosollyal az ajkán indult meg a tömeg felé, a vadász fel, nyomában a kutyáival, biciklijét pedig maga mellett tolva, hiszen valahogy vissza kell jutnia az otthonába.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 11, 2021 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Fall of San Francisco

Egyre hanyagabb vagyok, sajnos már az üzlet terén is. Ugyanis, amikor megkötöttük Drakekkel a megállapodást, nem gondoltam arra, hogy ilyen helyzetekben is helyt kell állnom. Az egész célja az információ szerzés, és ehhez persze szükség van némi színjátékra. Arról viszont kurvára nem volt szó, hogy a ’főszereplőnek’ megvadult menekülteket is istápolnia kell a színdarab kedvéért… Ha legközelebb ilyesmire adom a fejem, kénytelen leszek egy listát írni arról, hogy milyen ’jeleneteket’ fogok le passzolni. Már most tudom, hogy az első pont az lesz, hogy nem cirógatok nyivákolókat. Ezt egyszerűen nem lehet elég jól megfizetni. Az egyetlen szerencsém, hogy legalább a társam a ’bajban’ nem más, mint Natalie. Mondjuk, ahogy végig néztem rajta, erős volt a gyanúm, hogy neki is pontosan annyi kedve van ehhez az egészhez, mint nekem.
– Nos az előző delikvensből kiindulva, nem mindenki örül annak, hogy meg akarjuk menteni az életüket. Így azt kérném tőled, hogy ha kellemetlenkednének, akkor mutasd meg nekik, hogy milyen fából faragták a vadászok öklét. – egy bájos vigyort villantottam, hogy elvegyem a mondandóm élét, de minden szót komolyan gondoltam. Ha valaki nem képes elfogadni a segítséget, akkor röviden és tömören: baszódjon meg. Ehhez viszont az én fizikai erőm kevés. Csak a türelmemet tudom felkínálni, legalábbis, amíg tart…
– Ne aggódj, ki fogod bírni. – mondtam végül hangosan magamnak miközben lépdeltem a siránkozó nő felé, de Natalie biztosan azt hihette, hogy neki szól a mondatom. Sebaj. Mindkettőnknek szüksége lesz a mentális erejére. Már épp készültem volna megvillantani a nőnek, hogy a segítség már itt van, és nincs miért aggódni, amikor Natalie megelőzött, és ő fejtette ki, hogy a sérülést ellátandó vagyunk jelen. A mosolyom azonnal leolvadt, amikor a nő… hát, hogy is mondjam… nem túl szofisztikáltan Natalie tudtára adta, hogy nincs szüksége segítségére. Ha egy egyszerű nőről lett volna szó, minden bizonnyal tovább álltam volna, és csak egy finom, de mindenki számára érthető kézjellel tudattam volna, hogy nálam itt van a határ, de ez a forma olyan fizikummal rendelkezett, hogy képtelen voltam szó nélkül hagyni.
– Azt a picsa… hát téged milyen táppal etettek? – céloztam ’finoman’ arra, hogy már bőven vágósúlyban van a hölgyike. Azonban nem a gusztusos zsírpárnák dominálták az alakját, hanem a jóféle színizom… Szerencsére, viszont nem esett le neki a sértésem, így csak egy sanda pillantást kaptam tőle válaszul. Szinte rögtön vissza emelte a tekintetét Nataliera. Valamiért nagyon nem szimpatizált a társammal, és ennek hangot is adott.
– Menjél haza magadnak teee, mer koporsóba raklak, teee kutyafeju hollokutya… – az izommaca közelebb lépett Nataliehoz, és a válla irányába tett egy mozdulatot. Ha Natalie nem tér ki előle, akkor a nő legalább egy méterrel hátrébb löki őt. A méret különbség és a nő ’modora’ miatt igazából aggódnom kellett volna, de ismertem annyira Nataliet, hogy izgalom helyett egy huncut mosoly üljön ki az arcomra. Volt egy megérzésem, hogy mi fog itt következni.
– Nos, ez nem volt túl bölcs. – szóltam a nőhöz, de észre sem vett. Figyelmét kizárólag Natalienak szentelte…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja CqPr1KH
☩ Reagok :
156
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Párducok
Fall of San Francisco
Minden fájdalmas úgy érzem. Ha ott lettem volna, talán nem lett volna ez. Nem magamra haragszom, hanem Gabrielre és arra a szukára. Nem is tudom, mit érzek. Régóta vagyok birtokéban a tudásnak, és annak, hogyan éreznek az embereke, s sokszor úgy érzem ez inkább átok, mint áldás, hogy én is hasonló vagyok.
Kizökkentett a séta, s az, hogy feladatunk van. Majd hallótávolságon kívül mondta el mi is ő. Nem tudtam elképzelni, hogyan is lehet minden ez. Felolcsulva pillantok Fenrire, és horkantása után nem is válaszolok. Elhúzom a szám, s fintorgok.
Tekintettem arra fordítom, melyre felhívja a figyelmem. Kisebb tömeg, ami nem volt ínyemre. Fenrir próbálkozása egy mosolyt szüleményez. Azt hittem sok éve él emberek között. A szép szó ezeknél semmit nem jelent. Miután besétálunk, a tömeg közepére érezni lehet, hogy egyikünk sem magvakon nevelkedett. Nem tetszéseiket fejezik ki, ami engem rohadtul hidegen hagy. Örüljön, hogy nem mosok be neki a mai nap után egyet. Elég volt nekem a póni kergetés.
Felvonom szemöldököm új pajtásunk mondatán, s tekintettem Fenrirre vetem remélve összenézünk. Nem így lett, nem is csodálom. Tipikus hümmögés hagyja el száját.
Nehezemre esik nem elnevetnem magam. Ő, mint angyal, de tartom magamat. Majd hirtelen valami féle taszítást érzek, de mint hallottnak a csók. ismét a hóember tekintetét keresem, aki most viszonozza, miközben igazít egyet a szettjén. Lassan lehunyom a szemem, mély levegő. Kinyit. Majd lassú tekintettel pillantok rájuk, tekintettem pedig elsötétül.
- Te most komolyan hozzám értél? – Teszem fel az egyszerű kérdést, amire válasznak egy újjab próba. Hümmögök, próbálok jól öltözött barátom utánozni.
- Előbb el kell hívni vacsizni, de nem ajánlom… - Be se fejezem, mert arcomon csattan a keze, amit utána fájlal.
- Te!! Ez megütött? – Nézek rá haveromra.
- Na eddig voltam rendes. – Lökök egyet a férfin, aki csúszik egyet a sárban. AKKOR, kezdjük! Mosolyodom el.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


New York kapuja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
21
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 08, 2021 6:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


San Francisco bukása

@Mammon, @Abaddon, @Anael &    & DW  


A helyzet kaotikus, s elég nyilvánvaló, hogy magától semmi sem fog megoldódni, csupán minden sokkal rosszabb lesz. Noha a kész terveimet sajnos otthon hagytam, kénytelen vagyok cselekedni, hiszen New York vezetőjeként talán én vagyok az egyetlen, aki úrrá lehet a kialakult káoszon. Mások is - például elit vadászaim -, igyekeznek javítani a helyzeten, de senki hangja sem érhet el annyi embert, mint az enyém, New York megválasztott vezetőjéé. Csak remélni merem, hogy miután pár éve az emberek nagy többsége belém vetette a bizalmát, most megint készek reménytelve pillantani rám, s tenni, amit mondok.
Az Anael nevű lány válaszom után nekilát a sátrak felállításának, s úgy látszik érti a dolgát, így egy fokkal megkönnyebbülten fordulok vissza a zúgolódó tömeg felé. Elvonulásával figyelmem újra a Háború Lovasáé, s minő boldogság, elvileg eddig is a városban tartózkodott. Legszívesebben bosszús horkantással adnám tudtára, mennyire nem örülök ennek a hírnek, most mégsem teszek ilyet. A számtalan ismeretlen ember között egy ismerős démonnak még hasznát is veszem. Teljesíti a kérésem, így szavaim eljutnak az engem figyelőkhöz. A tömeg oszladozni kezd, s új emberek is kimerészkednek a kapukon túlra. Immáron New York polgáraiból is jócskán van a falakon kívül, pont ezért nagyjából lehetetlen elrendelni a becsukását úgy, hogy senki se maradjon kint azok közül, aki világ életükben itt laktak.
Ekkor egy vadász érkezik mellém, s szavaitól majd a szemem is kettéáll, olyan ideges leszek. Nem nehéz rádöbbennem, kitől is származik az üzenet. Mammon a városban van, és most valami szigetre hív… magam mellett tartom a rossz hírt közlő vadászt, miközben a lehetőségeimen tanakodom. Nem fogok tudni odamenni, egyébként is botorság volna. Még mielőtt döntésre jutnék, fekete tollak susogását hallom, s szinte rajtunk száll le egy angyal. Röppályájának pontatlansága minden bizonnyal annak a vinnyogó embernek köszönhető, akit magával hozott. Két felbátorodott tűntető is közelebb furakszik, hogy megmondhassák az angyalnak, mit gondolnak róla, de nincs szerencséjük, mert véleménynyilvánítás helyett egyszerűen elküldöm velük a sebesültet Anaelhez, majd pedig a fehérhajú angyalhoz fordulok, kinek éles vonásaiban ismerősre lelek. - Sephiroth - állapítom meg enyhe meglepetéssel, hogy Gabriel egyik egykori szeráfja szállít most sebesülteket San Franciscoból. Pár éve még határozottan emberellenes volt, azóta ki tudja mi történhetett, de jelen pillanatban pont egy hozzá hasonló harcos angyalra van szükségem. Rövid megbeszélés után sikerül együttműködésre bírnom, amit talán pont a “démon” megemlítésének köszönhetek. Pontosan elmagyarázom neki, hogyan néz ki Mammon, abban bízva, hogy a Pestis tényleg van olyan önhitt, hogy ne cseréljen alakot. A beszélgetés minden szavát hallhatja Don, s talán a lassan visszaérő Anael is. Ez most a legkevesebb, Sephiroth-ot még két további harcos angyal összegyűjtésére biztatom, majd pedig a Hart-szigetre küldöm, Mammonért. Azt nem árulom el neki, hogyan hívják az idehozandó démont, de remélem három harcost meglátva Mammon is inkább az angyaltaxi mellett dönt, az ellenállás helyett. Persze imádnám, ha a három, éppen alkalmazásomban álló angyal kinyírná, csakhogy mindenképpen szeretnék biztosra menni a halálával kapcsolatban. A minden jól megy, akkor nemsokára őt is körünkben üdvözölhetjük, éppen és sértetlenül - sajnos -, mivel az angyalnak külön hangsúlyoztam, hogy ha nem mutat ellenállást, akkor sértetlenül hozza ide. Még nem tudom, itt mit fogok vele kezdeni, de legalább szemmel tudom tartani.
- Mire gondolsz, mi készül? - kérdezek vissza a nálamnál sokkal többet megélt démonra nézve. Jelen pillanatban nem látok tovább a folyamatosan áramló sebesültek tömegén. A számukat elnézve kezdem úgy érezni, hogy az angyalok jelentik a kisebb problémát, hiszen se enniük, se aludniuk nem szükséges. Honnan lesz ennyi plusz embernek elegendő élelmünk, ruhánk és lakhelyünk? Kezd egyre nyilvánvalóbb lenni, hogy minden ellenérzésemet sutba vetve szükségem lesz az angyalokra. - Michael arkangyal merre lehet? - a kérdés inkább csak saját magamnak szól, talán pont embereket ment valahol… az ő személyénél jobban érdekel, hogy vajon Ophilia merre lehet, de Cassael miatt az ő nevét hangosan nem ejtem ki.
- Ettől valahogy nem lettem nyugodtabb - meredek a Háborúra fejtegetései legvégén. Időközben Anaellel is kiegészülünk. - Remélem a démonoknak van már terve arra, hogyan lehet legyőzni - vetek egy lapos pillantást Donra. Azt hiszem a következő hetekben a szokásosnál is elfoglaltabb leszek, s nemcsak én, hanem a város majdnem egésze.
- Köszönöm a fáradozásaidat - biccentek Anaelnek, aki számomra egy egyszerű civil asszony. - Hidd el, ha lennének rá embereim megtenném, csakhogy mindenki elfoglalt - ha nem is olyan látványosan, néhány vadász a tömeg szélére húzódott, s onnan vissza-vissza terelgetik azokat, akik látatlanul kívánnának beleolvadni az utcák szegényes járókelőik közé. Közben remélhetőleg Sephiroth és két bajtársa is egyben visszatér Mammonnal. Nem várom a találkozást, az bizonyos, de inkább az én lelkemet mérgezze a jelenléte, mint a várost.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 529
Legyünk őszinték, olyan idétlenül ácsorgok ennek a felfordulásnak a kellős közepette, mint egy ifjonti kurafi, aki először teszi be a lábát a kéjnők fűszeres parfümöktől bűzlő hajlékába. Bár az ígéret ott legalább adott egy kellemes végkifejletre, itt azonban a percek elteltével egyre idegtépőbbé válik minden. A halandóak értelmetlen visítozása, a túlélési ösztönüket hátrahagyott, ostoba civódása a bejutásért vagy a kintiek kizárásáért, és mindennek a tetejében itt kell cövekelnem és hallgatnom a két nőszemély oda-vissza pesztrálását egymással szemben. Valószínűleg a szituáció a legkevésbé zavarna, s a szavakat kizárva megtalálnám a módját a helyzet kiélvezésének, amennyiben nem járna táncot a cérnaszál idegeimen a megannyi kontrollálhatatlan inger. A legfelszabadítóbb momentum az utóbbi percekből a sipákoló férfi tarkón paskolása volt, így hát nem hibáztathat senki, amiért nem találom a nyugalmamat a pillanatnyi tétlenségben.
- Nem értem mi gátol meg ebben – vonom meg az egyik szemöldökömet Natalie megjegyzésére. Tulajdonképpen ez hiányzik ennek a csőcseléknek, egy kellemetlen emlékeztető a múlandóságukra és az esendőségükre ami a város vezetőségének tenyerében nyugszik, és hamarost elcsitulnának a kedélyek. A mai emberek… - Anélkül is segítenék – jelentem ki gondolkodás nélkül, remélve magamban, hogy a hazugság igazából olyan folyékonyan csordul belőlem, hogy már én sem veszem észre azt. Még mindig vonzóbb opció, mint a mélyen eltemetett nemes indíttatások bosszantó feltörekvése a bensőm mélyéről annak okán, hogy eltöltöttünk néhány hempergéssel teli órát. Vagy inkább napot.
Elhessegetve a kényelmetlen gondolataimat, bólintok a köszönetére.
- Ha néha van rá időd, tartsd szemmel Merlint – kérem tőle cserébe, már ha az elégedetlen morgást kérésnek lehet billogozni. Talán ő megérti, de azért egy egészen apró mosolyt én is odavillantok neki a simítása hatására. Aztán magunkra maradunk Hegyi trollal, aki eddig mintha vajmiféle transzba esett volna, némán, rezzenéstelen képpel toporgott mellettünk. Meglehet, ezért is vallom be neki a kényesen őrzött titkomat, mihelyst hallótávolságon kívülre estünk a fehérnéptől.
- Na mi van, előtörtek belőled a hazafias érzelmek? - horkantok fel, ugyanis a megrökönyödése, amibe egy egészen hintésnyi ellenérzés is vegyült, nem kerüli el a figyelmemet. Továbbra is vallom, a szárnyasokat és az embereket pusztán az élethosszuk és a képességeik választják el egymástól, egyébként pontosan ugyanakkora seggfejek. - Hagyd későbbre az egzisztenciális krízisedet, és angyalkodj – bökök fejemmel a kisebb tömeg felé, amelyik egészen felpaprikázottan ripakodik a falon túl lévő ugyanilyen idiótákból összeverődött csoportra. El kéne vezetni ezeket egy félreeső helyre, és egymásnak ereszteni őket.
- Először megpróbáljuk szép szóval – húzom el a számat, besétálva Raidennel a kellős közepébe az egész csőcseléknek, és addig meg sem állok, amíg a falhoz nem érünk. Akkor a leghangosabban háborgók felé fordulok, de mielőtt még megszólalhatnék, ránk morran az egyik.
- Ki a szarok vagytok? Nem érdekel minket, hogy a vadászok szerint le kéne nyugodnunk! Engedjetek be! - követelőzik a kis szarházi, amire egy elcsodálkozott hümmentés szakad fel belőlem.
- San Francisco angyalai vagyunk, és segítenénk bejutni – az évszázad vicce. Nem vagyok egy nagy műismerő, de meg mernék esküdni, hogy volt valami mozgókép Charlie angyalai címmel. Sajnos a ráismerésemet nem tudom megosztani a Hegyi trollal, ugyanis a pattogó barátunk csöndes belátás helyett megpróbál odébb lökni minket a társaival, nyilvánvalóan nem hörpintve fel az ígéretemet. - Rendben, ha így akarjátok rendezni… - vetek egy sokat sejtető pillantást Raiden felé, miközben megigazítom az alkarvédőmet. Ha bunyót akarnak, úgy nem én fogom megfosztani őket az élménytől.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
468
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 05, 2021 6:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 487 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Szemöldököm ráncolva figyelem, amiként felsóhajt Cara, szinte megkönnyebbülten. Szeretnék osztozni az életérzésén, ezúttal nem megy. A feszültség éppenhogy nem habzik ki a számon, füstöl a fülemen ki. Lenyelem ezt az érzetet, és azt is, hogy nem erre akartam visszatérni a városomba. De hát az élet nem habostorta, szokták volt mondani.
Beszámolója mégsem segít abban, hogy feszültségem oldjam. Érzem, hogy miként szorul ökölbe ujjaim. Felkarom izmai megfeszülnek és elemi késztetést érzek arra, hogy valakit megüssek. Kegyetlenül erősen.
- Nem fogjuk – mondom vészjósló hangon, ám ez most nem a sebtében összehozott kompániánknak szól. Fejetlenség, ami a kiképzésnél megy. Ha egy halom ember…
Jó, most elengedem. Egy mélyebb levegőt szívok be orromon keresztül, amíg Fenrir felé fordulok. Ennyi időt adok magamnak, hogy összeszedjem magam. Többre lenne szükségem, azonban a férfi nem mutatná, hogy észrevesz rajtam valamit. Így ezzel nem is foglalkozom, hisz amit nem tudok, az nem is fáj, nem igaz?
Torkom köszörülöm meg, amikor válaszol, nem azért, mert nem akarnám ezt hallani, a harag az egész helyzet miatt, olyan szinten önt el, hogy torkomba kúszik fel. Szükségét érzem a tettnek, ahhoz, hogy értelmes hangot tudjak megütni.
- Tudom. Ezért vagyok kint, az én attitűdöm a bentieket csak tovább hergeli – negédes mosolyt villantok Fenrirre. – Pedig néhány golyó a fejben és mindenki kussban lenne – köszörülöm meg a torkom, ahogy az utolsó megjegyzésem már inkább csak magamnak teszem meg. Mély levegőt veszek és sóhajtom el magam.
- Bent már foglalkoznak ezzel – tudatom mégis a férfival. – Viszont oda több ember kell, a város nem kis részének nem tetszik, hogy beengedjük őket – bökök fejemmel a kint lévők felé. – Ezért kellene egy kis segítség azoknak, akik kint vannak. Ha a két tömeget egyszerre csitítjuk, talán elkerülhető a nagyobb gond. Cserébe ellenőrzés nélkül bejuttatlak – hangom már lehalkítom legalábbis annyira, hogy csak a férfi hallja. Tekintetem magabiztosságról árulkodik, elszántságom pedig már talán ismeri. Nem fogok neki hazudni, csak azért, hogy segítsen.
Némán állva figyelem, ahogy megbeszéli a számomra ismeretlennel, akinek Hegyi Troll a neve? Szemöldököm ráncolom, de hamarosan el is indulnak. – Köszönöm – lapogatom meg Fenrir felkarját még egy halvány mosoly kíséretében, és már fordulok is vissza Carához.
- Mit szólnál, ha segítőkéz címszóval főbe lőnél? – tekintek rá félkomoly ábrázattal, fejem enyhén félrehajtva. -  De persze, mit segítsek? – tekintek rá. Nem tudhatja, de annyira nem vagyok képzetlen. Dylan mellett sokat tanultam, az elsősegélyen túl is komolyabb szintű a sebellátási képességem.
Elindulok Cara után, aki egy sipákoló nő felé veszi az irányt. – Na ne – ejtem ki… Esküszöm, dobjanak elém hat démont, angyali erővel felruházva, inkább harcolok el velük, mint a fiatal, hisztis nőt kelljen kezelni. – Cara – hangom elvékonyodik, egyfajta figyelmeztetésként, de egy lépéssel megelőzöm.
- Hölgyem, nyugodjon le – nyújtom ki a kezem, szakszerűen. – Szeretnénk ellátni a sérülését… Kérem, hagyja, hogy…
- Ne ugassáá itt bele te semmibe, teee szuka te – köp a lábam elé egy legalább két méter magas, és legalább kétszer olyan széles izomkolosszus, mint amilyen én vagyok. Kopasz fején szinte megcsillan a fény, mély sötét szemébe semmi jóindulat nincs.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 04, 2021 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Fall of San Francisco

Mindig is meg voltam győződve róla, hogy tökéletes emberismerő vagyok, és képes vagyok olvasni az apró jelekből, még akkor is, ha az illető megpróbálja elrejteni az igazi arcát. Mennyire naiv voltam. Igazából nem tudok semmit. Az utóbbi időben annyiszor nyúltam mellé, hogy az eddig megtépázhatatlannak hitt önbizalmam is súlyos sérüléseket szenvedett. Mondjuk erről főleg a természet feletti lények tehetnek, de sajnos már egyéb esetekben is előfordult, hogy csődöt mondtak az ösztöneim. Erre tökéletes példa, hogy amikor Fenrir azt mondta, hogy „egészségetekre” és Raiden ezen kuncogni kezdett, nem esett le azonnal, hogy mire is céloznak pontosan. Utólag persze teljesen egyértelmű, hiszen milyen más téma merülne fel két férfi között, amikor sebesültek árasztják el a várost, és nem mellesleg pattanásig feszült mindenki. De hát nekem akkor nem esett le egyből, így csak zavart tekintettel álldogáltam, mint egy idióta és nem szóltam semmit. Az eszem már a sebesülteken járt... Na jó igazából, inkább az italon, amit az otthonom melegében hagytam, és aminek a kortyolgatása egyre csábítóbb gondolat volt.
– Én meg a tervezett italozás előre hozatalát fontolgatom inkább, ha ez így halad tovább. – még pont rányomtam egy kis fertőtlenítőt a delikvens horzsolására a morgolódás közben, de hamarosan Fenrir már tovább is adta az illetőt egy másik személynek, aki szintén a sebesültek között forgolódott. Szavaira miszerint hoz egy csendesebbet hálásan bólintottam egyet, de mielőtt az említett cselekmény végbe ment volna, megérkezett Natalie. Megkönnyebbült sóhaj szökött ki a tüdőmből, hiszen a biztonság érzetem egyből szintet ugrott. Natalie már többször is bebizonyította számomra, hogy ha mellettem van, akkor nem kell aggódnom olyan ’apróságok’ miatt, mint az életveszély fogalma. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne piszkolnám be a nadrágomat, ha egy rázósabb szituációba kerülök, de tisztában vagyok vele, hogy nem fogok idő előtt jobb létre szenderülni, amíg Natalie tüdőjében is áramlik némi levegő. Amikor az autóban voltam a vadásszal, akkor is csak addig a pontig volt nehéz kordában tartani a vegetatív funkcióimat, amíg meg nem érkezett Natalie.
– Nem akartak minket átengedni. A vadász meg leblokkolt és nem tudta hirtelen, hogy mit csináljon. De most már minden szuper. Mondjuk, ha rám hallgattok nem léptetitek elő a közeljövőben azt a seggfejet. – ha nem lettem volna feszült, akkor minden bizonnyal sokkal kíméletesebb jelzővel illettem volna a kollégáját, de a maradék türelmemet inkább a sérülteknek tartogattam. Egy adott ponton még így is hiány fog fellépni. Azonban ezt a két férfi már nem fogja meg tapasztalni, mert Natalie nekik más feladatot szán, és hamarosan el is indulnak a fal felé, megfékezni a lázadozókat. Egy pár pillanatig hagytam, hogy ez a történés elvonja a figyelmemet, de hamarosan egy nő jajveszékelése törte meg az ideiglenes lelki békémet. A kezem ökölbe szorult, ahogy a hangja abba a hangtartományba ért, amit nehezen viselek, de végül kelletlenül megindultam felé. Lépteim persze nem voltak túl szaporák, így még volt időm segítségkérőn hátra pillantani Nataliera.
– Nekem még mindig a sérültekkel kell foglalkoznom? Csak mert ez esetben jól jönne egy segítőkéz. – jobban mondva egy ököl, ami nem rest kiosztani pár medvepuszit, ha szükséges. Fenrir például tökéletesen megfelelt erre a szerepre. Mindenesetre akár velem tart Natalie, akár nem, én a sipákoló nő felé veszem az irányt. Kivéve persze, ha más feladatot szán nekem. Mondjuk hozhatnék egy kis szíverősítőt a jónépnek? Áh, itt nem lesz egy hamar italozás…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Anael


New York kapuja 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
New York kapuja TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
New York kapuja Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


San Francisco bukása


Korábban megtudakolva a vadászok fejétől, hogy miképpen állnak a mobil-kórházak, azonban csakhamar meg is érkezett a nem túlzottan bíztató válasz, amely szerint – „Úgy hiszem, még nem kezdtek hozzá…” – a nagy felfordulásnak köszönhetően ezek felállításához még hozzá sem láttak; hátrébb lépve azon személyek társaságában, akiket rendelkezésemre bocsájtott el is kezdtük megszervezni azok felállítását és sürgetését.
Több fontos tényező is akadt, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
A felállított ellátó központoknak kellőképpen közel kellett elhelyezkednie a kapuhoz, azonban elég távol ahhoz, hogyha a tömeg megindul ne tudja elsodorni ezeket a könnyű szerkezetes sátrakat és járműveket, így ezért egy viszonylag békés utcát választottam, amerre könnyen be lehetett terelni az érkezőket. Gyógyszereket, kötszereket intéztettem.
Továbbá szabaddá kellett tenni még egy utcát, amely egyenesen a kórházba vezetett; a súlyos sérültek végett – ugyan az angyalok sorra hordták őket, azonban a tömegben is akadtak szép számmal, akik azonnali ellátásra szorultak.
A készletek és a rendelkezésre álló erő éles ellentétben állt a tömeghez képest.
Volt nekem is dolgom éppen elegendő és szinte nem is láttam a végét, azonban ahogy végig tekintettem a mostanra már haladtak a munkálatok és egyik-másik sátor már képes volt ellátni a gyengélkedő sereget; voltak, akik számára biztosítottak pihenőhelyet a közeli házakban távol a zavargó hangoktól, míg akadtak, akik inkább a város segítségére szerettek volna válni, ha már befogadtuk őket és látszólagos biztonságot nyújtottunk nekik.

A város magasabb pontjáról végig tekintve látni lehetett a távolból érkező és folyamatosan előbbre hömpölygő halandók végeláthatatlan tengerét, ahogy a kapu felé tartva bizakodtak a biztonságban, ahová még azelőtt bejuthatnak mielőtt az bezáródhatna. Aggodalmasan végigpillantottam újra és újra a megfáradt, sápadt orcákon – akik már bejutottak, azok megkönnyebbültek. Idővel, azonban a kaput a város kénytelen lesz bezárni, hiszen annak befogadóképessége véges és minden más szempontból korlátozottnak bizonyult. Mikor döntenek vajon eképpen? Ennek csak az idő lehetett a megmondója.
S ez sem volt más, csak egy újabb rémálom…

A város vadászának hangja messzire elért annak a démonnak a segítségével – mint ez utólag kiderült – akivel nem is olyan régen még egy kocsiban utaztunk idefelé. Az emberek – függetlenül attól, hogy itt éltek vagy most érkeztek – ráfigyeltek és szinte köré gyűltek és várták, hogy mit tegyenek, ami nem is volt meglepő, hiszen egy ilyen helyzetben szükségeltetett egy vezető, akinek utasításaira adnak és képes arra, hogy kezébe vegye az irányítást. Amint arról szó is volt a vadászok szinte azonnal elkezdtek körbe járni, sót osztani – a démonok ellen, akik közül a szerencsésebbek minden bizonnyal már be is jutottak a biztonságot és óvást nyújtó falakon belülre, hogy itt kezdjék el ízekre szedni mindazt, amit néhányan igyekeztek megteremteni.
– A mobil kórházak már egy része már felállítva, s az utak szabaddá téve a kórház felé, amennyiben szükség lesz rá. – Jelentettem az illetékesnek. – Talán át kellene fésülni a város gyengébb pontjait, előfordulhat, hogy arrafelé akadnak Hívatlanok. – Ugyan tudatában voltam annak, hogy kevesen voltunk és, ha megosztjuk az erőinket akkor a helyzet könnyedén rosszabbá fordulhat, azonban, ha a baj a városon belül üti fel hamarabb a fejét, mint odakint az komolyabb károkat okozhat, kiváltképpen egy olyan helyzetben, mint a jelenlegi, hiszen ahogy Don szavait elcsíptem nem egyszerre történt meg a csapás, talán vár valamire vagy valakire, s ilyen tekintetben az ellenség már lehet a falakon belül tanyázik…


team Oroszláncsapat



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja CqPr1KH
☩ Reagok :
156
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 4:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Párducok
Fall of San Francisco
Fenrir édes kis megszólalásán megvetően pillantok rá, majd elvigyorodom. ha tudná hány nőre lehetett volna mondani ezt. Isten szexinek teremtett, imádnak a nők. Megvonom a vállam válasz képpen még mosolyogva. „Egészségetekre” Mondja, belőlem egy halk kuncogás tör ki.

Az emberek tömkelege szinte földbe gyökerezi a lábam, csak bámulok rájuk elborzadva. Emberi érzelmektől megrészegülve, melyeket az évek során vettem magamra. Bár ne lennének most. Ha ott lettem volna talán segíthettem volna. Míg én csak bámulok addig a többiek haladnak, ám nem messze állok még így se tőlük, s csapat himnusz zökkent ki. Közelebb lépek, s figyelem őket. Érdeklődésem felkelti a sipákoló ember. Nehéz beismernem, hogy fogalmam sincs mit kellene most tennem. Nem vagyok gyógyító, sem pedig óvó bácsi.  Pedig valamit kezdenem kellene magammal. Vajon Cara honnan ért ehhez?

Fenrir elindulna, de ekkor valaki csatlakozik hozzánk. Jó kedvem elszáll, mint ha ott sem lett volna és felemészt a bűntudat maró fájdalma. Ha ott lettem volna, ha erősebben ellenállok Azura „varázsának”. Minden az én hibám. Hallom, hogy beszélnek, de egyszerűen nem érzem, hogy ott lennék. Ismét hóember zökkent ki, rám pillant kérdően. Megköszörülöm a torkom, s bólintok komolyan, s követem, a fal irányába. Összevonnom szemöldököm,s megtorpanok egy pillanatra.
- Hosszú ideje élek, komolyan láttam én már mindent, de mi van? – Kerekedik el a szemem a félvér szó hallatán. Persze értettem minden szót. Tudtam, hogy léteznek démononak gyermekeik az emberekkel, de nem tudtam, hogy még nem irtották ki mind. Azt sem, hogy ezek képesek ennyi ideig élni. Elkezdtem őt kedvelni, és most utálhatom meg?
Nagylevegő, és inkább a lényegre koncentrálok.
- Valóban, ám nem vagyok nagy mestere. – Jegyzem meg fintorral az arcomon.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New York kapuja Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Fall of San Francisco

Apró és vékony verejtékcsepp hasított magának kanyont a démon arcára tapadó poron át. Minden lépéssel közelebb került a vízhez és minden egyes lépéssel egyre jobban érezte a só kellemetlen hatását. De elviselte, mert el kellett viselnie, idős démon volt, nem engedhette meg magának, hogy legyűrje ez az apróság, céljára fokuszált, határozottan haladt, még elért végre a parthoz, ahol a hullámok lassan, ráérősen ringattak egy csónakot, mintha egyenesen Mammonra várna, hívná magához. A démon pedig él a lehetőséggel.
Egy húzás a másik után, és egy inkább csökkent a távolság a démon és a sziget közt. Figyelmét pedig úgy terelte el, ahogy kevesen várnák, énekelni kezdett. Hisz nincs ki hallja, nincs ki lássa, és arra pedig tökéletes, hogy ne foglalkozzon a levegőben lévő sóval.
Végre megérkezett a szigetre, minek fényes jövőt jósoltak, de végül nem lett más, csak hajléktalanok otthona, betegek börtöne, végül pedig a testüknek otthont adó föld. Tökéletesen megfelelt Mammon számára, hogy innen szerezze meg az angyalok bukásához vezető hozzávalók egyikét.
- Régóta itt pihentek, elszomorító, hogy itt vesztegetitek a tehetségeteket.- beszélt a fertőzésekhez, járványokhoz, amiket a csontok rejtenek magukban. S az ásó mohón mart a sáros földbe újra és újra, eltakarítva a mocskot a démon és a koporsó közt. Sietnie kell, hisz még máshová is el kell a mai nap jutnia.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 525
Ugyan elkapom a felém hajított doboz gyufát, de a gondolatkép sehogy sem akar összeállni bennem, amiként szorgosan hamvasztva a tollakat, serénykednék a sebesültek között. A fékevesztett segíteni akarás valahogy kimaradt a jellememből, amikor az anyám összefeküdt az apámmal, azonban nem adok ennek hangot. Ellenben felhorkantok a Hegyi troll újabb sziporkájára.
- Nem a te súlycsoportod, cimbora – jegyzem meg, miközben a számat aljas vigyorra rándítom, noha a Carát illető megállapításakor rajtam a sor, hogy egy momentumra megálljak, tegyek egy idézőjeles hátralépést, és hol az egyiket, hol a másikat mustrálva összepakoljam a fejemben az elejtett információt.
- Egészségetekre – összegzem végül a dolgot egy léha vállrándítással - úgy sejtem, az alsóneműjéről nem holmi véletlenségből van tudomása Raidennek -, majd magamra erőltetve a tettvágyat, vadászok magunknak egy ellátandó sérültet.
A visítozása és az ellenkezése újfent eszembe juttatja, miért is kedvelek inkább a halandóak körein kívül létezni, ám nincs apelláta, be kell jutnom a városba, szóval el kell viselni az összes logikátlanságot, mit a Teremtő képes volt magából ezekbe a lényekbe plántálni. Persze a kényszeredett maradás még nem gátol meg abban, hogy ne osszak le az alaknak egy sallert, mikor Carát vállba böki.
- Viseld magad – rándítok egyet a grabancán is, amit azóta nem eresztettem el, hogy eléjük vonszoltam a szerencsétlent. A gyógyításra különösképp egyébiránt nem figyelek oda, hagyom dolgozni a fehérnépet, akiről messzire süt, hogy pontosan annyi elkötelezettséget lelt a bensőjében vértől és portól mocskos sebesüléseket nyalogatni, mint kicsiny kompániánk bármelyikének.
- Azt hiszem, ezután megfontolnám azt a csapathimnusz komponálást – horkantok fel, hátrafele lódítva az ellátott fajankót az egyik segítőcsoport irányába, akik az eredeti feladatunkat kezdték el végezni, vagyis a sérülések mértékétől függő szortírozást. - Szerzek egy csöndesebbet – osztom meg velük a tervet, mielőtt azonban még újabb áldozat után nézhetnék, A szemtelen nőszemély társul hozzánk. Intéz néhány szót Carának, majd felénk fordul és bár rendkívül bonyodalmas odafigyelni az őt körüllengő érzésekre ebben a káoszban, azért nem tud egykönnyen a fejemre sem ejteni. Keserűség mégsem fogan bennem, hozzászoktam ahhoz, miként viseltetnek felém – felénk – az emberek, így hát nemes egyszerűséggel bólintok a felkérésre.
- Azzal remélem tisztában vagy, hogy a kintiek vérmérsékletét a benti ellenállás korbácsolja – meg néhány démon, jó eséllyel… Ismerem őket, ki nem hagynának egy ilyen lehetőséget, bár ezen a ponton kérdéses; valóban a halandóakat sanyargatják, vagy önmagukat? Minél kevesebb ember él túl ebben a háborúban, az ő életük annál céltalanabbá és érdektelenebbé fog válni. - Velük is kezdenetek kell valamit, nem lehet tüzet oltani miközben olajat locsolnak rá – állapítom meg, majd Raidenhez fordulva megemelem az egyik szemöldökömet, mintegy némán érdeklődve; jössz vagy maradsz? Amennyiben velem tart, elindulok vele a fal irányába.
- Figyelj ide, Hegyi troll. Félvérű vagyok, szóval azon kívül, hogy pofán verem a hőzöngőket, nem sokat tudok tenni az ügy érdekében – ez sem kimondottan igaz. Ha nagyon kívánom, képes vagyok kiszipolyozni belőlük az összes reménysugarat és hitet addig a pontig, míg nem marad más hátra belőlük, mint összetört, keserűségbe fulladt porhüvelyek. Azonban minden büszkeségem dacára nem szívesen taszítanék senkit ebbe az állapotba. - Kevés, amit rólatok tudok, de azt rebesgetik, képesek vagytok az elmét kontrollálni? - nem lenne utolsó, ha elültetné bennük a béke magvait noha lehet, ennél hatékonyabb eszközök is akadnak a tarsolyában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
468
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 1:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 398 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Wallenberg gyorsan kitessékelt a kapunk kívülre én pedig ha morogva is, de azért némileg megkönnyebbülten teljesítettem a kérését. Na jó, annyira azért nem, mert nem felejtettem el, hogy felzárkózzak abból, hogy mi is folyik odakint. Mély levegőt veszek, ahogy látom, hogy Merlin már nem kikötve van, de hirtelen áll meg, fékez le.
Figyelmem mégsem tudom teljesen az odasereglők és leginkább Carának szentelni, mert figyelmem elvonja az újonnan kialakult konfliktus helyzet. Ezúttal a kapun kívülről. Az emberek félnek, türelmetlenek. Ez pedig ritkán vált ki, békés megmozdulást tőlük. Akkor is, ha tudják, hogy egyetlen esélyük a városba jutás. És hát lássuk be, nem úgy néz ki a helyzet, mint akiket be akarnak engedni. Követ emelnek fel…
- Francba… - szűröm fogaim között, akkor is, amikor a kaput dobálják meg. Néhány társamat kérem meg, hogy segítsenek megfékezni őket, de szemmel láthatóan ez édes kevés lesz. Fogaim szorítom szorosa egymáshoz, a tehetetlenség és a keserűség hirtelen kúszik fel egészen a torkomig. A feszültség szinte már kézzel tapintható körülöttem. Tíz perce sem jöttem vissza, de mintha az elmúlt három nap pihenése mit sem számítana. Eltörölték volna.
Kezeim ökölbe szorulnak és hirtelen fordulok meg a hármas irányába, akik épp serényen látják el a sérülteket. Épp, ahogy kértem tőlük. Ez az egyetlen, ami némi megnyugvásul szolgál. Legalább van még olyan, aki azt teszi, amit kérek tőlük.
Megnyújtott léptekkel haladok feléjük, de nem tarolom le őket, amikor melléjük érek. Cara vállára teszem óvatosan a kezem.
- Hey, jól vagy? – vonom össze a szemöldököm. Lelki szemeim előtt lebeg még a tekintete, ahogy rám nézett a kocsiból. A rémület ott ült benne. – Mi történt odabent? – nem mintha nem láttam volna a végét, de az eleje érdekelne leginkább.
Közben pedig felöltöm a legbarátságosabb mosolyom és a két férfira tekintek.
- Lehet, hogy enyhén pattanásig feszült a helyzet a városlakók és az érkezők között. Nem hiszek abban, hogy elegen vagyunk arra, idekint, hogy a kintieket kordába tartsuk – kezdek bele, lenyelem minden büszkeségem, mely neveltetésemtől van bennem. Természetfelettit kérni, hogy segítsen, beismerni, hogy emberként képtelen… Keserű pirula, akkor is, ha az ősz hajú férfival igen kellemesen töltöttük az elmúlt napokat.
- Segítségre lesz szükségem a feldühödő tömeg ellen. Egyre többen jönnek és van egy olyan érzésem, hogy nem csak a békésebbik fajtából. Számíthatok rátok? – tekintetem előbb Fenrirre vezetem, majd onnan a tagbaszakadt férfira. Vele van, vélhetőleg ismerik egymást (?), de ha nem is, testalkata elmondja, hogy nem könyvolvasással tölti a mindennapjait.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7