Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• New York kapuja •
reveal your secrets

Cara Pierce


New York kapuja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 26, 2021 7:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fall of San Francisco
Párducok
Az-az egy tény nyugtatott meg ebben az elcseszett helyzetben, hogy legalább Fenrirrel egy ’hullámhosszon’ voltunk, és nem kellett hosszadalmas diskurzust folytatnunk arról, hogy mi is a teendő. Tudta ő is, és én is, hogy minden másodperc számít. Ezért is hagytam szó nélkül azon megjegyzését, hogy nem tűntem New Orleansban ápolónőnek, csak egy egészen más értelemben. Volt egy megérzésem, hogy pontosan mire is gondolt, és más körülmények között biztosan nem mentem volna el emellett, de Natalie élete többet ér, mint a büszkeségem ugyebár. Nem hittem volna, hogy valaha is erre a megállapításra jutok, de így van. Továbbá időközben Raiden is megérkezett, ez pedig tovább növelte a béke pontjaim számát, hiszen személyesen tapasztaltam meg, hogy alélt, illetve félig alélt hölgyek szállításában hatásosan közre tud működni. Emiatt viszonylag higgadtan tudtam már válaszolni Fenrirnek.
– Rendben, akkor haladjunk tempósan, csak most már tényleg induljunk meg. – már majdnem el is hittem, hogy most már minden rendben lesz, hiszen úton vagyunk a segítség felé. Lépteink sebesek voltak, és tényleg képes voltam a helyén tartani a rögtönzött vérzés csillapító ruhadarabot, annak ellenére is, hogy muszáj volt a saját lábaim elé néznem szinte az egész úton. Épp elégszer vettem már talajmintát a tomporommal, és se Natalienak, se nekem nem lett volna túl jó, hogyha ismét hódolok ennek a perverz ’szenvedélyemnek’. Végül sikeresen elértük a kaput, és egy megkönnyebbült sóhaj is elhagyta az ajkaimat, mikor a kaput őrző vadászok orra elé toltam az egyik kezemmel a vadászjelvényt.
– Engedjetek át minket. – kértem őket magabiztosan, és kétségem sem volt afelől, hogy azonnal utunknak is engednek minket. Mekkorát tévedtem…
– Sajnálom, de ti nem vagytok vadászok. Különben is. Honnan loptátok a plecsnit? – szavaira kissé oldalra fordítottam a fejemet, mert nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam-e. Ránéztem egy pillanatra Fenrirre, hogy az ő pillantása elárul-e valamit, de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy igen… tisztán hallottam minden szót. Ez a seggfej neki állt velünk baszakodni….
– Na ide figyelj. Nincs most időnk erre a szarakodásra. Natalie Rossmyra megsérült. – elemeltem egy kicsit a pamutot tartó kezemet Natalie arcától, hogy a vadász a saját szemével is láthassa, hogy miről is beszélek. Csak néhány pillanatig tartottam fent ezt az állapotot, mert amint megszűnt a nyomás a seben, a vér ismét tisztesen megindult. – Ő eléggé vadász neked? – te seggfej, de ezt már csak magamban tettem hozzá. A haragba átfordult aggodalom miatt a hangerővel egyébként sem fukarkodtam,
– Uh, bassza meg. – hiába ismerte fel az arcot, a helyzet komolyságát nem igazán tudta felmérni, így a következőképpen folytatta. – Nem kéne előbb beszélnünk Drakekel? – kérdezte ezúttal a társához fordulva, ki csak egy vállrándítással reagálta le a dolgot. Ezeknél tényleg nem stimmel valami.
– Én Cara Pierce, átvállalom a felelősséget, és ha ebből balhé lesz, akkor Drake Wallenberg személyesen fenekelhet el, de most már tényleg engedjetek be, vagy a ti lelketeken fog száradni a társatok halála. Azonnal ellátást kell kapnia. – nem tudom, hogy a mondandómnak pontosan melyik része győzte meg ezt a két agyhalottat, hogy helyzet van, és cselekedni kéne, de végül utunkra engedtek minket. Az ’örömöm’ azonban nem tartott sokáig, mert a New Yorkiak még mindig tömött sorokban vesztegeltek a kapu másik oldalán, ezzel megnehezítve a haladásunkat. Már szinte fújtattam a haragtól, de nem engedtem, hogy az agyvizem felforrása túl sok időt elvegyen tőlünk, és cselekedtem. Ha már Fenrir rámutatott, hogy az ilyen eshetőségre is van egy megoldása, akkor nem haboztam, és felkértem az egyik érintett felet, hogy kezdje meg a ’csináljunk helyet akciót’.
– Raiden. Intézkedj. – udvariaskodásnak már nincs helye. Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülök majd jobban ügyelek az etikettre esküszöm.
reveal your secrets

Fenrir


New York kapuja DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 15, 2021 3:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fall of San Francisco
Párduc csapat

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 292
Bántja az épen maradt idegszálaimat a vadász hisztérikus kiabálása, ami a városáról alkotott képpel igen csak éles kontrasztot alkot. Talán valamelyik szeretője lehet a fehérnépnek, és azért visítozik úgy, mint egy fába szorul féreg, vagy a szigorú szabályok között élő népről faragott szóbeszéd sem több mint egyszerű legenda, s csodák csodájára itt is átlagos, esendő emberek élnek, illetve igyekeznek fenntartani a rendet. Ettől függetlenül nem viselem türelemmel a vinnyogását.
- Még magatokat sem tudjátok, mit is várhatna bárki – vetem oda neki fél fogról, mielőtt Natalie-hoz guggolnék felmérni az állapotát. Az agyrázkódás miatt jobban aggódnék, mint az arcán húzódó csúnya, drámai, ám viszonylag felületes sérülés végett. A fejet és az arcot ért sebek tudnak a leglátványosabban vérezni, még akkor is, ha nem többek felületes karcolásnál. Ez persze több annál, azonban a helyükben nem erre koncentrálnék elsődlegesen. A meglátásaimat mindenesetre magamban tartom, vélhetően ha megkapja a hozzáértő ellátást, tudni fogják, mi a teendő a barna fürtössel. Helyette a karjaimba emelem a földről, és miután a Róka elhelyezkedett mellettem, egy jó nagy darab ruhaneműt nyomva Natalie arcába, lassú tempóban útnak eredek, leginkább, mert be akarom várni a Hegyi trollt, aki kisvártatva végre követ is bennünket.
- Abban a bárban nem tűntél ápolónőnek, legfeljebb egy másik értelemben – horkantok fel Cara Pierce szavaira a haladásunkat illetően. - Gyors ellátásra van szüksége, nyomni pedig akkor is tudod a sebet, ha nem úgy haladunk, mint akiket másodpercek választanak el attól, hogy a gatyájukba tojjanak – bököm ki kevéssé udvariasan, majd a szárnyasra vetem a tekintetemet.
- Raiden kitűnően ért mások képének beveréséhez, tisztán fogja tartani az utat. Jól mondom, hegyi troll? - vonom meg az egyik szemöldökömet, hiszen az imént úgy nézett ki, mint aki szellemet látott. Talán valami balul sült el azzal a nővel, akinek a kezét némán szorongatta…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Raiden


New York kapuja E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
New York kapuja 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 11, 2021 3:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Fenrir Kedvelte a hozzászólásod



Párducok
Fall of San Francisco
- Na akkor örülök, hogy te is. – Nevetek fel. Most mit akar? Igyekeztem úgy élni az életem, mint egy gép. Tudtam, ha kérdezek vagy bármit teszek, ami emberi, nekem végem. Anael bukása óta, csak Michaelnek tartoztam. És én mit tettem? Elárultam, persze akaratomon kívül.
Nem reagálok, csak megforgatom a szemem, majd a következő pillanatban már a tollaim nyomja vissza a kezeimbe. Megforgattam a szemem ismét.
Majd elindultam a dolgomra, egy nőt vettem észre, akinek keze lába remegett. Leguggoltam hozzá, és próbáltam bejutni az elméjébe. Rég használtam így remélem, hogy segítek, nem pedig valami bajt hozok. Megfogtam a kezét, ki rám pillantott. Próbáltam kellemesebbé tenni az emlékeit, lassan finoman. Nem vagyok ennek a mestere, ám kis dolgokat kellemessé tehetek. Majd elővettem a tollakat, és a sérüléseit ápoltam vele. Látom, hogy a nő megnyugszik. Jó látni, hogy nem rontottam el ezt a kevéske feladatom.
Közben hallom, ahogyan morog nekem a hóember, kedves mosolyt vettem a nőre, és elengedtem a kezét. Csatlakoztam a férfihoz, és haladtunk el. Sietős léptekkel haladunk az emberek között.

Mikor oda értünk nem volt rózsása a hangulat. A nyuszis lány éppen egy fegyvert tart a kezében. Szemeim elkerekednek, és egyből mellettem álló férfira nézek. Ha lenne, angyal pengém elő rántanám, ám Anaelnél hagytam, így csak meredek mérgesen rájuk. Testem ereje többet ér minden pengénél.
A nő nem volt éppen túl jó bőrben. Ekkor a fejem nagyon elkezdett fájni, és emlékek törtek a felszínre. A világ forgott, és már csak azt vettem észre, hogy Fenrir a nőt cipeli, és Cara mellette lépdel, elszorítva a sebet. Próbálom a gondolataim helyre tenni, és ismét magam ura lenni.
Mikor összeszedem magam, követem őket, és remélem később majd gyógyításom is segítségükre lehet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Cara Pierce


New York kapuja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 27, 2021 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Raiden Kedvelte a hozzászólásod



Fall of San Francisco
Párducok
Miként egyre idősebb lettem, úgy engedtem egyre kevesebb embert közel magamhoz. Idővel már szinte reflexszerűvé vált a dolog. Ha meg is kedveltem valakit, akkor sem engedtem, hogy a felszínes viszonynál több alakuljon ki hiszen, ha nem közeli az ismeretség, akkor fájdalmat sem tudnak nekem okozni. Tisztában vagyok vele, hogy az én múltam még nem is olyan sötét, mint egyeseké, és viszonylag szerencsésnek tarthatom magam, amiért ebben a nyomorult világban még többé kevésbé megőriztem a józan eszemet, de jobb a békesség alapon inkább elkerülöm a pofonokat, mint hogy tátott pofával beleszaladjak. Vannak azonban helyzetek, jobban mondva személyek, akik minden igyekezetem ellenére valahogyan belopták magukat a kő szívembe, és hajlamos vagyok aggódni is, ha a mentális vagy a testi épségük veszélybe kerül. Sajnos Natalie pont ebbe a kategóriába tartozik, így amikor a férfi tarkójához tartottam a fegyvert minden erőmre szükség volt, ugyanis szerettem volna vissza rohanni Natalihoz és neki segíteni. A helyzet miatt viszont erre nem volt lehetőségem, csak bízni tudtam abban, hogy a vadász helyesen fog cselekedni.
Kezem finoman remegni kezdett, ahogy teltek a másodpercek, de nem a fizikai erőm kezdett apadni, azt bőven feltornázta a véráramomban dübörgő adrenalin. Amiatt voltam feszült, mert tudtam, hogy képes lennék a történtek után a férfi legapróbb mozdulatára is meghúzni a ravaszt, viszont utána nem biztos, hogy eltudnék számolni a lelkiismeretemmel. Sosem öltem még meg senkit, és nem akkor terveztem elkezdeni. De ha Nataliról van szó, vagy a saját biztonságomról, akkor megtenném. Tekintetem nem is vettem le egy pillanatra sem az emberünkről, még akkor sem, amikor a hangja alapján megérkezett Fenrir. Nem néztem rá, de mikor egy újabb mondatot intézett ezúttal az általam sakkban tartott embernek, biztossá váltam abban, hogy ő van itt. Némileg enyhült a feszültségem, hiszen ez azt jelentette, hogy még több segítő kéz áll a rendelkezésünkre, a kérdés, hogy ez elég lesz-e. A vadász hangját is tisztán hallottam, hiszen az általános hangzavar ellenére olyan érzés volt, mintha a saját kis buborékunkban lennénk. Már akkor is tudtam, hogy nagy a baj, amikor Natalie nem reagált a szólongatásomra, és nem kérte ki magának a hamburgeres megjegyzésemet, de a vadász szavai tovább fokozták az aggodalmamat. Az érzések hirtelen öntöttek el. Dühöt éreztem és tehetetlenséget. Hiába tartottam én a fegyvert, azt éreztem, hogy nem én irányítom a helyzetet, és minden igyekezetem ellenére elfogom veszíteni az egyetlen embert, akit úgy ahogy a barátomnak tartok… Ez pedig nem történhet meg. Az agyam szinte fel sem dolgozta a jelzést, amit a testemnek küldtem, így kicsit olyan volt, mintha valaki más irányította volna a testemet, amikor minden erőmet bevetve a férfi térdhajlatába rúgtam és a fegyvert még erősebben a tarkójához nyomtam.
– Térdelj le, te rohadék mert ki foglak csinálni…. – hangom akár egy idegené, olyan fenyegetést lehetett belőle érezni, amit korábban még soha. Szinte már ijesztő voltam. Hála a ’gyengéd’ lábbal való rásegítésnek és a hideg fém érintésének a férfi végül engedelmeskedett. Nyilván nem volt túl boldog, de ő tisztán láthatta Fenrirt és a vadászt, így talán még az ő csekély értelmi szintjével is felmérhető volt, hogy nincs esélye. Lehet, hogy a tömeg bevadul, és végül mi is meghalunk, de az tuti ziher, hogy neki előbb loccsan ki az agyvelője, mint hogy bárki is a közelembe érjen. Tekintve, hogy ezt halálosan komolyan gondoltam, már az sem érdekelt, hogy a kéz remegés miatt veszélyes lehet, ráfűztem az ujjam a ravaszra, hogy további tizedmásodperceket nyerhessek, ha szükség lesz rá. Szerencsére nem volt szükség arra, hogy élesben kelljen megválaszolni a ’vajon tényleg simán lepuffantom-e ezt a pöcsöt’ kérdést, mert a vadász a nevemet kiáltotta és odajött hozzám. Beletelt néhány másodpercbe, mire felfogtam, amit mondott, és mire elmerte fordítani a tekintetem a férfiról. Addigra már jelentőségteljesen nyújtotta a kezét felém, hogy szolgáltassam vissza neki a fegyvert. Kelletlenül, de végül megtettem, amit kért, és visszaadtam a pisztolyát. Búcsúzásképpen azért még egyet belerúgtam a térdelő férfiba, és az adrenalin löket csillapodása miatt már feltehetően ez nekem fájt jobban. Nem baj. A fő, hogy Nataliet visszajuttassuk a városba. Tekintetemmel Fenrirt kerestem, és reméltem, hogy ő magától is vállalni fogja a nő cipelését, míg én csillapítom Natalie vérzését. Az elsősegély dobozomat valahol az első és a második seggre esés között hagyhattam el, és biztosan megtaláltam volna, ha a keresésére indulok, de túl sok időt emésztett volna fel. Helyette inkább a melegítő pulcsimat vettem le, és abból gyúrtam egy gombócot. A fő, hogy csillapítsuk a vérzést, és ne ázzon át addig a ’kötés’, amíg oda érünk az elsősegély sátorhoz, erre pedig megfelelő lehet a vaskos, pamut anyag. Minden erőmmel Natalie arcához szorítottam a pulóveremet, majd Fenrirhez szóltam.
– Ne menjünk túl gyorsan, mert ezt folyamatosan szorítanom kell. Egyenletes tempóban haladjunk és akkor szerintem menni fog. Viszont, ha valaki az utunkba áll, azt rúgd fel, vagy bánom is én mit csinálsz vele, de meg kell érkeznünk néhány percen belül. – nem volt már idő arra, hogy egyeztessünk az esetleges szereposztásról, hangom határozott volt, és nem tűrtem ellentmondást ebben a kérdésben. Natalie mellkasára dobott vadászjelvényt magamhoz vettem, engem ismernek néhányan, így jobb lesz, ha az nálam lesz. Nadrágom egyik zsebébe tettem, majd mindkét kezemet visszatettem a Natalie arcához szorított pulcsihoz. Természetesen igyekeztem csak a sebet eltakarni, így a lélegzés nem kéne, hogy gondot okozzon, de mindenképpen sietnünk kell, mert nem tart ki sokáig a rögtönzött vérzés csillapítás…
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


New York kapuja 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 10:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Raiden and Fenrir Kedvelték a hozzászólásod



Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 705 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
A pillanat várakozik magára, a fájdalom azonban újra az elevenembe hatol. Nem elég az adrenalin, mely véremben dübörög arra, hogy elfedje a fádalmat. Az életösztönöm mégis megvan, megpróbálok kitérni előle. Először is elhajolnék, ösztönösen jön a mozdulat, a fájdalom viszont lelassít. Nem sikerül teljesen olyannyira, hogy boxkesztyűjével arcon talál az idegen férfi.
A világ fordul egyet körülöttem. Gyomrom legszívesebben visszaadná a tartalmát, azt a keveset, amit útközben a kocsiban még ettem. Mostanra távolinak tűnik Hampton napsütötte sziklaszirtje, melytől reggel egy utolsó búcsút vettem. Jobb szememre mintha vörös ködfátyol hullana. Vérem előbb csak elhomályosítja, majd el is vakítja a látásom. Érzem, hogy újra engedek a gravitációnak. Előre kinyújtott karjaimmal tompítom az ütést.
Korábban még láttam, hogy Cara elindult, segítséget hozni. Csak addig kell kibírni. Fejem mintha szétszakadna, valahonnan távolról érzem a fájdalmat, mely elemi erővel itatja át minden mozdulatom. Ebben a pillanatban mégis olyan, mintha az egészet egy külső szemlőként élném meg. Fogaim szorítom, a sikolyom, melyet a fájdalom kelt elviselhetetlen. Mégis kezeimre támszkodom újra. Utolsó és azutáni esélyek. Feltápászkodom. Megpróbálkozom vele.
- Mindenkit… be… - kezdek bele, érzem, hogy arcom jobb felét meleg vérem önti el. Szédülök, fáj a fejem, nem tudok beszélni. Nehezen veszem a levegőt, bordáim repedhettek el. Újra. – Fogunk… engedni… - halva született próbálkozás. A férfi rúg belém még egyet. Hiába a kísérlet, hogy fegyveremért nyúljak, nem érem már el. Hátamra esek, és most engedek a fájdalmamat átitató ordításnak. Könnyek szöknek a szemembe, a világ pedig lassan homályosul el. Küzdenék ellene, mégsem tudok, képtelen vagyok.
Izmaim megfeszülnek, még egyszer utoljára, a jótékony tudatlanságnak mégsem tudok ellen állni, már nem. Sietős lábakat pillantok meg. Ez az utolsó amit látok, mielőtt lehunynám szemeimet. Homlokom közepétől egészen arccsontomig éktelen sebet ejtett a boxkesztyű a vér ömlik belőle, arcom teríti be, folyik rajta végig, fülem irányába, hogy aztán barna hajammal keveredjen.
Nem hallom már miként kiabálja Cara a nevem, nem reagálok semmire. Lélegzetem nyugtalan, kapkodó, szívem próbál küzdeni a hirtelen támadt vérveszteséggel, a belső sérülésekkel.
Ricket elönti a harag, epéjét fojtogatja az érzés: segítenünk kellene ezeknek az embereknek. Mégsem tud már ő sem tisztán gondolkodni. Első adandó alkalommal lelövi a fickót, ha az megmozdul. Ádámcsutkája fájdalmasan mozdul, mikor letekint rám. Látja a fegyvert, annak csatját miként kapcsoltam ki, hogy használjam… még utoljára.
Carának nehezen enged mindössze, de átadja a fegyvert, letérdel mellém. Egyik zsebéből sebesen vesz elő egy textilzsebkendőt, arcom sebére szorítja. A hófehér kendőt gyorsan itatja át patakzó vérem.
Másik kezével walkie-talkie-ját veszi elő. – Egy hordágyat készítsetek elő. Súlyos sebesültet viszek a nyugati kapuhoz. Megsérült egy vadász – tudatja, a válasz recsegve érkezik a rádión, de nem reagál rá. Helyette egyik kezével a lábam alá nyúlna, ha nem jelenne meg Fenrir.
- Ha ennyire jobban tudod, akkor hajrá, csináld utána! – kiáltja Rick Fenrirre. A düh, mely eddig is az ereiben dübörgött, most elemi erővel robban ki belőle, fejét fordítja felé. Szemei vérben forognak, szinte látszik rajta, hogy bosszúért kiált. Józanságának utolsó maradékát szedi össze, hogy ne kezdjen vérengzésbe. – Ostoba, nőszemély - sziszegi, amikor visszafordul felém. Haragszik rám. Rég lelőhettem volna, valójában én sem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem tettem meg. Enyhe gyanú ébred mégis benne, amikor Fenrir letérdel mellém. Megfoghatatlan a bizalom, melyet felé táplál, mely keveredik azzal az ellenszenvvel, mely szemében is ott ég. Ezt most mégis félreteszi. Miattam.
- Bordái megsérültek, arcát össze kell varrni. A vérvesztesége folyamatos, mielőbbi ellátásra szorul. Ezzel – dobja a mellkasomra a vadászjelvényét. – Beengednek titeket. Cara! – kiáltja el magát és feláll, a fegyvert visszaveszi tőle. – Te ápoló vagy, csillapítsd a vérzését, amíg vissza nem értek. Az egyik sátorba lássák el, vérre, infúzióra van szüksége. Aztán vigyétek haza – tekint rá komolyan. – Ne vigyétek kórházba, ne akarjátok, hogy ott térjen magához – teszi még hozzá. Túlontúl jól ismer ahhoz, hogy sejtse, enyhe összeroppanással járna számomra, egy kórházi ágyban felkelni. És azt sose kockáztatnám meg.
Közben walkie-talkiját veszi elő újra. A fegyvert továbbra is a férfi tarkójának fogja, kétség nem fér hozzá, meghúzza a ravaszt, ha az csak egy rossz mozdulatot tesz.
- Wallenberg. Küldj ki annyi vadászt, amennyit tudsz. Rossmyra súlyosan megsérült – keserű a nyál a szájában, ahogy szavait hidegen közli főnökével. – Ha nem tudjuk megfékezni a tömeget, egyesével kezdem el lelőni őket – fejezi be. Türelme elpárolgott, amit még a san franciscoi néppel szemben táplált. Nincs már mi megakadályozná, hogy használja a fegyverét.

••:
 
reveal your secrets

Fenrir


New York kapuja DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Raiden Kedvelte a hozzászólásod



Fall of San Francisco
Párduc csapat

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 491
- Erre már a hülye is rájött – jelentem ki az újabb semmitmondó válaszára, noha magam sem tudom, mit reméltem. Sokat változott a kiállása az évszázadok alatt, azonban még mindig ugyanaz az idegtépő tollas, aki annak idején ízesen beleköpött a levesembe, és aki utána képtelen volt bármi hasznavehetőt kiköhögni a serrel öblögetett torkáról. Mégis, ahogy megállapítja a szaporodó kérdéseim tényét, kénytelen vagyok felhorkantani.
- Ismerős? - kérdezek vissza élesen, újfent eltökélve, hogy nem pazarlom az időmet parttalan társalgásra. Amennyiben a Hegyi troll azt képzeli, a hullámzó kedélyállapota és a komolytalansága kereszttüzében majd rögvest elregélem neki, egy közel idegennek az életem történetét, hát nagyot téved. Talán hajlandó lettem volna megosztani vele egy kicsit többet, mint az imént kibökött száraz kijelentésem, de a reakciói mind engem igazolnak; érdemtelen füleknek egészen felesleges kitárulkozni. Ha még a saját érzelmeit és elméjét sem tudja kordában tartani, éppen rá bízzam a titkaimat?
- Akkor tedd azt, futkoss. Vagy fogd a tollaid és tedd hasznossá magadat – morranok rá, kihúzva a nadrágszíjamból a korábban belegyömöszölt tollait, és bárminemű eleganciától mentesen a kezébe nyomom. Csak nem várja, hogy még ezt is én csináljam, holott eddig a szárnyainak mutogatásán kívül nem kamatoztatta különösképpen a fajtájának előnyeit. - Ezt itt hagyd, keresek valakit, akin többet tudsz segíteni – bökök az állammal a lábam mellett heverőre, majd ismét sétába kezdek a súlyosan sérült halandóak között. Tulajdonképpen egyik rosszabbul néz ki, mint a másik, így nehéz olyat választani, akibe nem lesz pazarlás energiát fektetni, mire azonban rámutathatnék egy alkalmas jelöltre, egy feszengő képű vadász sétál el mellettünk, vajmi a kezében szorongatott eszközzel. Mellette lohol egy másik, kevésbé derűs ábrázattal.
- Azt mondták, hogy megtámadták Rossmyrát a kaputól nyugatra. Szerinted ezek normálisak? Ide jönnek kuncsorogni a segítségért, és… - a mondata további részét már nem hallom, ugyanis egyhamar hallótávolságon kívülre érnek, noha a lényeg így is eljutott hozzám. A szemtelen fehérnép nem, hogy Merlinre nem tud figyelni, hanem egyenest bajban van. Hirtelen értelmet nyer a gerincemet tűpárnának használó előérzet.
- Maradj gyógyítani. Vagy gyere, bánom is én – további magyarázat nélkül fordulok háttal Raidennek, a sebesülteknek, és követem a két vadászt a nyüzsgő tömeg irányába.

A helyszínre érkezésünkkor feszült hangulat fogad, és egy meglehetősen bizarr látvány. Cara Pierce, a Róka éppen fegyvert szegez egy alak tarkójának, mellette pedig az öltözékéből ítélve csakugyan vadász töpreng elbizonytalanodva. Igaz, ő néhány másodpercet követően meglódul a földön heverő Natalie felé, akivel első ránézésre is jócskán elbántak. Irreális, megmagyarázhatatlan sebességgel és vehemenciával tódul a mellkasomba a düh, amit egy fenyegető morranással engedek szabadjára a segítőkész társa irányába.
- Erre sem vagytok képesek, kordában tartani a csőcseléket – szűröm a fogaim között keserű epével, tűnődve, előbb mérjem fel Natalie állapotát, vagy inkább rántsak kardot és tegyek pontot ennek a cirkusznak a végére? Bosszúsan vagyok kénytelen konstatálni, a fehérnéphez húzó vonzódásom újonnan felülírja a józan ítélőképességemet. - Egy mozdulat, és előbb találod a fejedet méterekre a testedtől, minthogy kettőt pisloghatnál – vetem oda a - fejének szegeződő lőfegyverből ítélve – főkolomposnak, mielőtt letérdelnék Natalie mellé átkutatni a sérülései után.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Raiden


New York kapuja E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
New York kapuja 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 7:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


« taggeld;  @Fenrir @Puriel »
Párducok
Fall of San Francisco
Megvonom a vállam.
- Mennyit kapok az infókért? – Vigyorodom el. Elgondolkodtam, hogy mik voltak. A sok káosz, és szenvedés. Borzalmas időszakok voltak.
- Gabriel beducizott, amit az emberekre vetített ki. Mellesleg én találkoztam vele, roppan irritáló személyiség. – Fintorodom el. Bűntudatra adott válaszára megvonom a vállam. Erre tényleg nincs jó emberi szó, ezeket csak egy naggyal értheti meg.
- Sokat kérdezel. – Vonom fel a szemöldököm. Én szívesen mesélgetnék neki, olcsóbb lehet, mint egy dili doki, azonban nem látom, hogy ő is ezt tenné. Én valami hihetetlen oknál fogva elkezdtem bizalmam építeni felé, s reméltem viszonozza. Bár talán ő már viszonozta is, hiszen elmondta azt, amit tán soha senkinek. Tán nincs is más mit meg kellene tudnom. Ám nagyon érdekelne, hogy ez hogy a f.szba jött össze.
- Leüljünk, befonni egymás haját? – Kérdezem nevetve fel ismét. Megjelent a kép a szemem előtt, ahogyan Válig érő fehér hajába virágokat, és szalagot tűzök.
Remélem maradt még nála elég toll, hogy gyógyíthasson. Fárasztó folyton kiengedni a szárnyam, főleg a rasszista megvetések végett. Végig mérem az embert, most akkor nekem kellene őt? Soha se csináltam ilyet, megszeppentem.
- Sajnálom, viszek neki egy csokor répát. Amúgy viccet félre, nem csodálom, hogy szegénynek tele lett a töke. Legszívesebben én is futkosnék. – Jegyzem meg teljes komolysággal. A látván akár egy csatatéren, emberi szemnek sem volt kellemes, de nekem se. Elszoktam az effélétől, ám többet láttam effélét, mint el tudnánk képzelni. Tekintettem arra téved, amerre mutat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Cara Pierce


New York kapuja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Raiden and Fenrir Kedvelték a hozzászólásod



Fall of San Francisco
Párducok
A tehetetlenség miatt érzett düh egyre jobban feszített. Továbbá miként láttam, hogy az én hősöm Natalie esélyei egyre inkább csökkennek, elkezdett a félelem is a felszínre törni. A két érzés már túl soknak bizonyult, így a józan eszemnek már nem jutott több kapacitás. Miután ismét a földön landoltam nem tudtam mit tehetnék még. Minden próbálkozásom hiába valónak bizonyult, és kezdtem attól tartani, hogy ennek a sztorinak nagyon csúnya vége lesz. Viszont miközben bambán bámultam ki a fejemből és figyeltem, ahogy Nataliet péppé verik, a szerencsének köszönhetően pont sikerült meghallanom, amit Natalie sziszegett felém… „hozz segítséget”. Beletelt néhány másodpercbe mire feldolgoztam az információt, de amint megkaptam az utasítást ösztönösen pattantam fel. Hátat fordítottam az eseményeknek és futásnak eredtem, tekintetemmel pedig egy ismerős, vadász arcot kerestem. Beletelt némi időbe mire felfedeztem azt a férfit, aki értem jött. Éppen egy angyallal folytatott egy fontosnak tűnő beszélgetést. Mivel sürgetett az idő és a kétségbeesés szinte teljesen eluralkodott rajtam, nem volt idő etikettre, ahogy közel értem hozzá megragadtam a karját és a fülébe ordítottam.
– Natalienak segítség kell. MOST. – az utolsó szó szinte sikításként tört ki, így elsőre csak egy ijedt pillantást kaptam válaszul. Nem volt viszont már kapacitásom további magyarázkodásra, így jobb ötlet híján húzni kezdtem őt magam után Natalie irányába, lássa csak a saját szemével mi történik. Éppen akkor értünk oda, amikor a férfi boxerrel a kezén lendített egy bal csapottat Natalie felé, aki hiába próbált meg kitérni, nem sikerült neki, így kiterült a földön. Szerencsére a vadásznak a helyén volt az esze és azonnal a fegyveréért nyúlt, majd a férfi tarkójához fogta azt, mikor már éppen lendített volna a lábát, hogy belerúgjon a földön fekvő Natalieba.
– Ha még egyszer hozzá érsz ólmot eresztek a tarkódba. – a férfi talán megérezhette a fém hűvös érintését, vagy az elhangzott szavak voltak rá hatással, de végül megtorpant és félbehagyta a mozdulatot, mielőtt ismét Natalihoz érhetett volna. Nekem csak ezen a ponton sikerült annyira összeszednem a lélekjelenlétemet, hogy oda tudjak Natalihoz rohanni. Rögtön rázni kezdtem, hogy kelljen föl, mert kitudja meddig tudja a vadász feltartani a fegyverével a tömeget, de nem reagált bármilyen hangosan kiabáltam is a nevét. Minél hamarabb biztonságos helyre akartam őt vinni, így én magam kezdtem őt felrángatni a földről.
– Picsába Nati, túl sok volt a hamburger… – szavaimat persze csak a saját erőtlenségem miatt érzett düh szülte, hiszen Natalinak tökéletes az alakja. Én voltam az, aki annyira gyenge volt, hogy képtelen volt őt felemelni a talajról. Sokkal több fizikai erőre van szükség… Felemelkedtem végül és a vadászhoz mentem, aki még mindig a férfi tarkójához tartotta a fegyverét, és ez egyelőre elég is volt arra, hogy se ő se a többiek ne mozduljanak meg. Persze mindenki pattanásig feszült volt, így nem lehetett tudni, hogy meddig fog tartani ez az ’idilli’ állapot.
– Átveszem a fegyvered, te hozd Natit, mert én nem bírom el. Vissza kell vinnünk a városba. – még mindig sokkal hangosabb voltam, mint illendő, de a helyzet talán indokolta is, viszont nem azt a választ kaptam, mint amit reméltem, így némi értetlenség biztosan ki ült az arcomra.
– Megőrültél? Nem fogom neked oda adni a fegyverem. – a vadász rám sem nézett, tekintete végig a férfin volt, de ez engem nem zavart. Kitartottam az elhatározásom mellett.
– Nincs most erre időnk, vissza kell mennünk. Azon a végén, ahol a cső van, onnan jön ki a golyó, nem olyan bonyolult. Segíts Natalinak, ezt majd én átveszem. – még egy fokkal sikerült halkabban szólnom, hiszen én is éreztem, hogy az őrület jeleit mutatom és ez esetben tényleg nem fogom megkapni sohasem azt a fegyvert. Már pedig Natalivel valamit csinálnunk kell, és nekem egyedül nem fog menni. A vadász végül rám nézett egy pillanatra, és ezt az időt kihasználta arra, hogy tetőtől talpig végig mérjen. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem bízik bennem, de nem igazán volt túl sok egyéb opciónk. Hátrébb lépett egy lépést - hogy az esetleges ember-fegyver váltásnál ne jusson eszébe a férfinak hősködni - azonban még mindig célra tartotta a fegyvert. Szerencsénkre a férfi még mindig csak ’lábadozott’ a korábbi családi ékszer polírozásból, így nem volt szándékában már egy fegyveresbe is belekötni. Basszus, Natinak is fegyvert kellett volna rántania…. Az ilyen szemetek nem érdemlik meg, hogy kíméletes legyen velük. Kezemet a vadász, fegyvert fogó marka köré fontam, és amint engedett a feszes tartásán átvettem a pisztolyt és az ujjamat a ravasz közelébe csúsztattam. Nem mertem rögtön ráfogni a ravaszra, mert annyira ideges voltam még mindig, hogy simán elsülhetett volna a kezemben a fegyver az pedig nem hiányzik senkinek. Végül sikeresen átvettem a kispityut és ugyanarra a célra tartottam én is mint a vadász korábban…. a férfi tarkójára. Nem néztem rá ezután a vadászra, de feltételeztem, hogy Natalie felé indul, mert a periférikus látóteremből kikerült. Egyelőre mindenki mozdulatlan volt, hiszen hiába voltam eddig teljesen veszélytelen ezúttal már volt nálam egy fegyver…

//Nataliera vonatkozó történések előre egyeztetve, titkos kocka dobás alapján//
reveal your secrets

Fenrir


New York kapuja DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Raiden Kedvelte a hozzászólásod



Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 298
- Arra céloztam, hogy érdekes, amiért több száz év történését erre a cirka harmincra korlátozod – emelem meg a szemöldökeimet az elmés válaszára. Egy hozzá hasonló szárnyasnak valószínűleg harminc esztendő egy szempillantással ért fel, sőt, biztos vagyok benne, hiszen még nekem sem jelentett többet a magam alig egy évezredes pályafutásának tükrében. - De ha már így szóba került a világvége, mesélhetnél. Mégis mi a franc történt odafent? - szegezem neki a bizonyára sokakat foglalkoztató kérdést, vagyis, hogy volt-e bármi előzménye Gabriel hisztériájának, netán Isten eltűnésének? Ha ténylegesen olyan közel állt az egyik arkangyalhoz, akkor neki ismernie kell a háttérben meghúzódó eseményeket.
- Nagyfiú, gondolom elboldogult – jegyzem meg, már ami a bűntudatának forrását illeti. Mindig is ilyen szentimentálisak voltak a tollasok? - A kérdés az, miért itt vagy most és nem ott voltál? - tekintek rá egy fél pillanatra, mielőtt folytatnám az utunkat a tábor széle felé.
Idővel egyre kevesebb rimánkodás és perlekedés üti meg a fülünket, ellenben a halál szélén lebegők elhaló nyögéseivel. Úgy fest, valaki elkezdte hátra terelgetni a menthetetlennek minősített menekülteket szállító angyalokat, amíg mi a falnál csináltunk bohócot magunkból, ami azt jelenti, nincsen itt már sok dolgunk, legfeljebb a gyógyítás a Hegyi troll jóvoltából.
- Rajtad állt, mit osztasz meg velem – állok meg egy félig leszakadt karú ember mellett. - De ha még egyszer így mered hívni a lovamat, esküszöm, hogy beverem a képedet – nézek rá elkomorodva, majd egy nagyobb szusszanással körbefuttatom a tekintetemet a környéken.
Valami nem stimmel. Már a nyilvánvalón kívül, azon, hogy egy negyed városnyi menekült roncsolt teste csipkézi New York külterületét. De hogy mi az, ami a rossz előérzet jegyében végigdidergeti a gerincem mentét, egyelőre nem tudnám megállapítani.
- Száz éve felhagytam a feladatommal. Ez volt a legtöbb, ami történt velem – bököm ki kisvártatva, feszülten pásztázva a fák és a bokrok közét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Raiden


New York kapuja E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
New York kapuja 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


« taggeld;  @Fenrir @Puriel »
Párducok
Fall of San Francisco
Vicces megjegyzésem figyelem kívül hagyja. Nem is értem. Terelgetésünk remélem hatásos lesz.
- Valóban, készültél? – Nézek rá kaján vigyorral. Nehéz lehetett elkerülni, ha csak valaki nem ásta el magát egy lyukba erre az időre. Ám nekünk angyaloknak, ez egy szempillantásnyi idő. Annyit láttam annyit éltem meg.
Újabb levegő. Nehéz ez a téma, ha nem vagy bizalmasnak teremtve.
- Ez érdekes, az Úr neki teremtetett engem. Mellé lettem, az ő segítségére. – Magyarázom. Szinte lehetetlen ezt elmondani egy kívülállónak.
- Bűntudat is. – Mondom.
- Nem olyan rég Gabriel parancsára eltérítettek a helyes útról, és magára hagytam, mikor szüksége lett volna rám. – Mesélem el. Időközben haladunk, és tereljük őket, mint valami pásztor a nyáját. Nem látom ennek a napnak merre lesz a vége. Végeláthatatlan történések, sérültek. Nem értek az ellátásukhoz, ahogyan ezt be is bizonyítottam, sem pedig az ékesszólás se az én asztalom. Bunyó, ebben vagyok jó, gondolkodástervezés ilyen téren nem a feladatom,valamint az asztalom.
- Áhá, szóval én itt lelkizhetek, de te nem nyílsz meg a jó öreg Raiden papának. Ugyan együtt kergettük a pacidat, az már minimum egy kapcsolat szint lépése. – Nevetem el magam ismét. Hiába a kellemesnek hitt beszélgetés, még nem tudjuk mi vár ránk. Remélni tudom csak, hogy hamarosan mindenki kap ellátást, és a fő muksi is cselekszik. Egy nyomkivető rúna viszont mindenképpen a seggemre lesz égtetve úgy érzem.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Fenrir


New York kapuja DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Raiden Kedvelte a hozzászólásod



Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 203
A hahotázással egybekötött vallomására újfent kénytelen vagyok megtorpanni, hogy leheletnyire szűkített szemhéjaim alól mérlegeljem, komolyan beszél vagy megártott neki a napsütés? Voltaképpen bármelyik eshetőség is jöjjön szóba, meg vagyok áldva egy hibbant angyallal, a gondolat pedig egyáltalán nem deríti fel azt a negyedrésznyi, elkárhozott lelkemet. És én még naivan azt gondoltam, volt esélyünk kettőnknek a tömeggel szemben... Inkább nem is kommentálom a mennyei származásával számomra összeegyeztethetetlen kijelentését, hanem tovább terelgetem az embereket, amiben kivételesen legalább a segítségemre is van.
- Tudomásom szerint a nevezetes világvége karcsú három évtizede következett be – ékelem közbe a megjegyzésemet, bár ennek dacára végighallgatom. - Mit számít, él-e vagy hal? Nincs már város, amit pesztrálhatna – osztom meg vele a nem éppen bájos nézeteimet. - Vagy az angyalok ilyen közeli kapcsolatot ápolnak? Esetleg a bűntudat mardos, Raiden? - villantok rá egy aljas vigyort, aztán folytatom az utat az emberek között. Akik jobb állapotnak örvendenek, azok közül többeket is megkérek arra, hogy folytassák a munkánkat és tereljék a könnyebben sérülteket a kapu felé.
- Ugyanazzal foglalkoztam, amivel mindig is. Bűnösök kergetésével – felelek a nekem célzott kérdésére, nem különösebben bocsátkozva részletekbe. Mióta felhagytam mindezzel, még érdektelenebbé vált az életem, legalábbis nem hiszem, hogy bármi említésre méltóval rukkolhatnék elő egy jóformán idegen tollasnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Raiden


New York kapuja E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
New York kapuja 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Fenrir Kedvelte a hozzászólásod



« taggeld;  @Fenrir @Puriel »
Párducok
Fall of San Francisco
Gondolataim sűrű erdejéből Fenrir ránt vissza. Rá pillantok, majd kajánul elmosolyodom.
- Ne is foglalkozz vele, olyan vagyok, mint egy klimaxoló nó mostanában. – Nevetek fel. Való igaz, hogy néha hol ez fut át az agyamon, hol az. Azonban Fenrir jól eső gondolatait nem tudom figyelem kívül hagyni, ami viszont a boldogság fele terel engem.
Mióta megbabrálták az agyam, csak úgy szembe jön velem, hogy miket is tettem. Kiket is bántottam. Félelmetes belegondolni, hogy akaratomon kívül kihasználnak.
- Kellj fel, s jár tanítja az Úr, gyerünk! – Mormogom el utána. Nem túl szerencsés a papát emlegetni, hiszen miatta vagyunk ekkora szarban. Én szarok bele, hogy ki mit gondol, ha akar fürödhet megint a sárban. Követem barátom, és haladunk vissza fele.
- Hmm.. – Kezdek bele a válaszba.
- Michaelt szolgáltam San Franciscoban, mióta eljött a világ vége. Összetereltem vele az embereket. – Mondom, majd nagyot sóhajtok.
- Azonban már pár éve elhagytam, és visszatérni nem tudtam. Nem tudom mi történt vele, hogy éle még. – Rázom meg zavartan a fejem. Az életem romokban. Anael elutasít, otthonom már jó ideje nincs. Minden olyan kusza.
- Na és te hóember? – Kérdezem.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2