Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 7:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Még így is értetlenül állok a magyarázat előtt, hisz az előbb éppen azt mondta,hogy csak akkor játszanak kicsiben, ha ő ott van. Mindegy, végül is csak megrántom a vállam, biztos sokat iszik. S ha már nem lehet őket megkopasztani, már annyira nem is érdekes, kell a fenének a bab, csak felpuffadok tőle, s chili nélkül is tudok tüzet okádni, ha nagyon muszáj, szóval több szempontból is elvetettem, a szórakozás ezen fajtáját. – Szép neved van. – jegyzem meg teljesen őszintén. – Illik hozzád.– bár még nem ismerem, még is, mintha ráöntötték volna. Mondják, hogy egy név nem jelent semmit, viszont mégis van, ha ránézünk a másikra… akadnak olyan nevek, amelyeket nem tudnánk elképzelni nekik. Egy név is sugározhat kedvességet, bájt, de akár erőt és határozottságot. – Sarah. – válaszolok röviden, nem téve hozzá semmit sem. A valódit kötöttem az orrára, ha kíváncsi, hogy igazat szóltam e majd megkérdezi. A pillanatnyi tétovázás után ugye követem alkalmi idegenvezetőmet. – Az már éppen elég lesz, a szagot az is leviszi, nem kell hozzá hab. – hozzá hasonlóan emelem meg csuhám, még mielőtt orra buknék. Nekem nincs western csizmám, csak egy fekete, orrán kopott és lyukas cipőm. Megállva egy ajtó előtt szinte felveri az egész kuplerájt, úgy csinál, mintha ő lenne itt a Madame, aztán ki tudja, lehet csak másodállásban postás kisasszony. – Na látod, ebben lehet valami. – mosolyodom el a kijelentésén. - Majd legközelebb. – vonom meg a vállam, miközben rákacsintok és ellépve mellette belépek a szobába. Valóban az én lyukamhoz képest ez a szoba királyi lakosztály, nekem jó, ha egy szalmazsák jutott. – Nem baj. – vetem le magam a matracra, hogy ellenőrizem valóban olyan puha e, mint amilyennek látszik. És igen, finoman rugózik a hátsóm alatt, így el is dőlök rajta. Máshol sem töri a testem. – Addig talán elmondhatnád milyen kincsekről is fecsegtél nekem. – egyenesedem vissza. A hajam előre bukik, néhány tincs az arcomra tapad, melyeket több apró mozdulattal sikerül csak kikotorni orcámból. – S ki is vagy te itt pontosan? Mert azt még a vak is látja, hogy hallgatnak vagy inkább… tartanak tőled az emberek. – veszem egyik lábam térdemre, hogy lehámozzam róla a cipőt s a kapcarongyot s a sarokba hajíntsam, s masszírozni kezdem a nem éppen rózsaillatú talpam.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 29, 2018 7:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
- Én? - mutatok magamra, miközben jóízűen elnevetem magam. Ama gondolat kezd megfogalmazódni piciny buksimba, hogy talán, de csak talán és csak nagyon lehetségesen több vendéget kellene fogadni a városba.
Rám férne, de talán a többi lakóra is. Nem lennének ennyire zárkózottak és búval béleltek, mint amilyenek. A vidámság egy percre sem költözik eme világvége helyre.
- Dehogy is! - legyintek könnyedén, ha esetleg a nevetésemből nem vette volna ezt ki. Vélhetőleg ez sem lesz számára elég magyarázat. - De a városiak ama kevés pénzt, amit nem vettek még el tőlük, nem szívesen játszák el. Ehelyett inkább ingóságokba és chilis babba játszanak - vonom meg a vállam. Az éhező embernek még ez is lehet nyereség. Na meg azoknak akik mondjuk egy kakukkos órát akarnak nyerni. Az isten háta mögött erre szükség van. - Eleanor, de szólíts csak Ellienek. Téged? Persze az álneved is jöhet, de akár a valósat is elmondhatod. Nem fogom senkinek sem elárulni - fordulok felé egy kacsintással karöltve.
A kocsma népével nem foglalkozom. Vélhetőleg a kisasszony is követ, így mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy velem van. És jaj annak, aki annak árt, ki velem van! Pedig én egy újjal sem nyúlnék hozzájuk, csakhogy…
- Ühüm, nem ígérem, hogy habos lesz, de azt igen, hogy meleg - indulok meg a lépcsőn. Szoknyám elejét felhúzom, western csizmám gondoskodik arról, hogy bokám ne látszódjon ki. Felérve az emeletre, az egyik ajtón bedörömbölök. - Rosaria! Hozz forró vizet a hátsó szobába! - kiáltok be, meg sem állok, úgy haladok tovább, intve a hölgynek, hogy kövessen engem.
Még nem tudom a korát, addig be sem tudom határolni, hogy minek hívjam.
- Ne aggódj, még így is te vagy itt a legillatossabb - nevetem el magamat, fejemmel a lent lévők felé bökve. Ez tény és való. Az itteni férfiak fene mód nem adnak a higéniára. Bezzeg a bajuszukra. Egy pillanatra megforgatom a szemem, mielőtt a leghátsó ajtón benyitnék. A rézből készült gombkilincs könnyedén adja meg magát. - A fenébe - állok meg az ajtóba és engedem be a nőt is. - Pedig előbb át akartalak öltöztetni és ruhástúl beletenni a vízbe. Ma nagyon nem vagy velem előzékeny - rázom meg a fejemet kelletlenül. Milyen galád egy nőszemély ez! Persze szemeim csillogásából láthatja, hogy nem gondoltam komolyan.
- A vízre várnod kell egy pár percet, de addig, adok neked törölközőt - jegyzem meg, majd egy szekrényhez lépve tárom azt ki. A szoba berendezése elég puritán, de még így is fenséges. Van benne egy kétszemélyes ágy, minőségi! matracal. Egy akasztós szekrény, mely előtt én állok, mellette pedig egy paraván fal. A szoba éke, a sarokban álló oroszlánlábakon álló rézkád. De van itt egy kis asztal, egy komód és egy szintén ruhákkal teli láda is.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Igazán megtisztelő, hogy ennyire vártak. Nos, ha van is valami valóság alapja annak, amit a szőkeség mond, nem hiszem, hogy pont én kellenék ennek a városnak. Bár ahogyan elnézem, s elgondolkodok a hallottakon, valószínűleg könnyen beilleszkednék ebbe a fertőbe, s fel sem tűnne senkinek. Ám inkább elvetem eme ötletem. Senkinek sem kell megmagyaráznom, ugye? Helyes, hisz mindenki láthatja, hogy ez a hely a pokol egy olyan bugyra, ahova Lucifer szórakozni jár. – Ez is csoda. – röviden s tömören ennyi a reakcióm. Mire? Hát, hogy a Szalon az egyetlen tiszta hely. Ha valóban atya lennék, meggondolnám, hogy oda szervezzem a következő misét. De mivel nem vagyok… Komótosan veszem a lépteket a nő után, fekete ruhám alján, vastagon áll a por, szinte már valamiféle mintát rajzolva rá. A gondolat, hogy hamarosan megszabadulhatok tőle, melengeti szívemet. – Ilyen veszedelmes kártyajátékos lennél? – mérem végig, miközben mögötte kullogok, hol itt, hol ott rángatva magamon a rongyot. Fogalmam sincs, ki lehet ez a nő… - Mi a neved? – ha már ilyen kedves, hogy a szárnyai alá vesz, illő lenne tudni a nevét, hogy tudjam, kinek címezzem az üdvözlőlapot, ha már messze járok. Követem a lengőajtón át, többen felénk fordulnak, abbahagyva tevékenységüket. Hirtelen néma csend uralkodott el a helységben, a háttérben a gramofon is megállni kényszerült. Nem csoda, nő reverendában, nem mindennapi látvány, tekintve, hogy nem rendeztek álarcosbált. Csak egy pillanatra veszem fel a rám szegeződő tekinteteket, s inkább úgy döntök, kerülve a feltűnést, kapkodom apró lábaim a szőkeség után. Jó döntésnek bizonyul, mert újra eluralkodik a hangzavar. – Hogy? Fürdő? – rázom meg kissé a fejem, hisz csak most sikerült felfognom, hogy kérdezett is valamit. Mindkét oldalról újra megszagolom magam. Megállapításomon, továbbra sem tudok változtatni. Büdös vagyok, mint egy marhacsorda. – Az szerintem mindenki számára jó lenne. – válaszolok, s mellé még bólogatok is, mire kontyom, végleg megadja magát, s szőke hajam mézként csurog le vállamon. Úgy is áll össze, de ne csodálkozzatok rajta. Már több mint két hete utaztam, miközben a lovam is megdöglött. Az hogy nem feküdtem mellé, csak a szerencsének köszönhető, s annak a párnak, akik éppen arra járta. Akikről később derült ki csak, hogy miben is utaznak. Tőlük van ez a hacuka is. Az ajtó mögül kiszűrődő hangok, valóban nem téveszthetőek össze semmivel, még álmomból felkeltve is be tudnám azonosítani. Eleget hallgattam, miközben bátyám, anyámat dolgozta meg. – De ha lehet, előbb fürdenék meg, majd csak utána öltöznék át. Ha lehet… - emelem fel az ujjam a magasba, hogy azért a sorrenden változtassunk. Nem akarok én parancsolni eme fehérnépnek, csak úgy mellékesen jegyeztem meg.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Fejemet kissé oldalra döntöm, ajkaimat is elhúzom, tekintetem pedig a plafon irányába emelem. Így reagálok csak arra, hogy mennyire is igaza van.
- Ez valóban csoda, Anyám, de lehet csak mind azért, mert mindannyian a maga jöttére vártunk - habár az az álbajusz  nagyon mozog a szája felett, igyekszem nem kiesni azon szerepből, hogy bizony nem tudom, hogy ő kicsoda, vagy micsoda.
Valójában persze, hogy nem tudom, hogy kicsoda, csak azt tudom, hogy nem férfi és nem Atya.
- Ebben is bőszen egyet kell magával értenem - vigyorgok szemtelenül. Meglehet, hogy ez lehet az, amely annyira összezavarja a benti lakosokat - de a kint állókat is. Hiszen tudják, ha én nem vagyok annyira feszült túl nagy baj nem lehet. Oh, ha tudnák, hogy ez nem mindig így van. A tetett önbizalmam fogalmam sincs, hogy honnan ered.
Viszont a fegyvert tartó álruhás teljesen más érzést vált ki belőlük, teljes jogosággal.
De amint jött, úgy is távozik innen - noha nem tudom, hogy miként is jött. Ezt majd a későbbi történetírók, vagy a városi dolgozók megmondják. Ez már nem az én reszortom, nekem annyi a dolgom, hogy a városiak vagyonától tartsam távol. Nem, nem a férjem vagyonától, még szerencse, hogy a kettő az teljesen más.
- Áh, az egyetlen tiszta hely a városban a Szalon - legyintek könnyedén, miközben az említett hely tornácára felléptek. Súlyom alatt megreccsen a deszka. Nem a legjobb minőség, de még áll, és ez a lényeg.
- Mikor  hogy. Ha én ott vagyok kicsibe, valamiért azt hiszik, hogy nem lehet velem nagyba játszani - vonom meg a vállamat. Persze, pontosan tudom, hogy miért hiszik ezt. De nekem sem célom megkopasztani őket még jobban. Erre kaptak már egy embert.
- Szóval először átöltözés, az egyik lánynak van kádja, kívánja igénybe venni? - indulok el, miután a lengőajtón benyitok. No persze nem rögtön a pult irányába indulok, hanem a lépcsők felé. Az emeletről pedig néhány szobából… érdekes hangok szűrődnek ki. Félreismerhetetlen hangok, melyek alapján könnyedén ki lehet találni, hogy mivel is foglalkoznak a lányok odafent.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Na jó, több furcsaság van itt, mint egy kalandregényben. Rázom meg a fejem, hogy ez már bizton nem igaz. El is hessegetem a lelki szemem elé kúszó képet. – Jó, jó… Az a csoda, hogy él itt még valaki. – tartom fel egyik fegyveres kezem, megadóan, hogy most már elég lesz s nézek körbe a rémült közönségen, akik most valószínűleg azon agyalnak, igaz e a színjáték, melybe belecsöppentek. Kifújom újra a tincset a szememből, melyet ide – oda libbent az ablakon beszökő szellő. Már rohadtul fájnak a karjaim, de még kitartok egy darabig. Izmos leszek, mint egy bika. – Ha már életében nem volt hasznos… - vonom fel mindkét vállam, s húzom félre ajakam. Vannak olyanok, akik úgy tartják, hogy mindenkinek megvan a maga feladata… az életben. Neki a halál hozott dicső feladatot. Közösségi munka, milyen szép is az, posztumusz díjat érdemelne. A helyzet faramuciságát nézve is kezd egyre rokonszenvessé válni ez a fehérnép. Elsősorban azért mert nem lőtt rögtön agyon. Ez már önmagában dicséretes dolog, s ha nem felejtem el, megemlítem az Úrnak. A másik, mert igencsak segítőkésznek bizonyul, s végre nem én az vagyok, aki azt teszi, amit mondanak. A harmadik, mert szórakozás, pia s mesés vagyon lehetőségét csillantja fel szemem előtt. Innentől kezdve aztán csak felpörögnek az események. Sokáig nem is kell neki kérlelnie, hogy átlépjem ennek a bódénak az ajtaját, már úgyis kezdett kiverni a víz. Tétován ugyan, de követem, ha azt mondja maradhatnak, hát maradjanak, mégis csak ő a helybéli. A zsákot csuhám alá rejtem, mégsem kellene a város pénzével úgy flangálni, mint, aki bevásárlásból tért haza. Követem, s lépteim egyre határozottabb. – Ott hány hullát raktároznak a kamrában? – kíváncsiskodom, hisz még sem hagy nyugodni ez a sok halál eset. Közben Megszabadulok a a szemöldökömtől is, ha már a bajuszom oda lett. Megjegyzésére végig nézek magamon. Nem értem mi baja van a ruhámmal, ápol s eltakar, igaz kicsit meleg. Két ujjam közé csípem a ruhadarabot valahol a mellkasom körül, s bele szagolok. No meg büdös is, állapítom meg fintorodva, bár előfordulhat, hogy ez a szag belőlem árad, idejövet nem sok lehetőségem volt a tisztálkodásra. – Abban biztos vagyok. – húzom el a szám a megjegyzésére, hisz közel és távol más istenverte hely nincs is. – Na, az már jól hangzik, nagyban játszanak? – csillan fel újra a szemem.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Vigyorom tovább szélesedik, fejemet enyhén félrehajtva tartom. Hát igen, nem egy ördögűző. Vajon arra mondjak valamit? Úgy vélem, hogy eléggé kezdi érezni, hogy bárki aki ebbe a városba jön, az hamar a vég kezére kerül. Na de kérlek, nem mintha a vadnyugat többi részén nem ez lenne a helyzet. Kietlen helyekre épült városok, ahol a kiszáradás határait súrolja a talaj. S mindez miért? Néhány fényesen csillogó aranyért.
Persze bárki mondhatja, hogy nekem könnyű. A főnök nőjének megvan minden. De nem mindig volt ez így. Gyerekként nem kaptunk meg mindent, sőt. Nélkülözők voltunk. Mégis szép életünk volt. Mindaddig, amíg…
- A férgeknek, meg a prérifarkasoknak - vonok könnyedén vállat. - Habár mesélik, hogy vannak dögevő útonállók. Kik oly régóta járják a prérit, hogy nincs más élelmük, mint a döglött tetemek. És ilyenkor biza nem válogatnak Atyám, nekik már mindegy, hogy állat, vagy épp emberdög - vigyorgok. De ez mind csak szóbeszéd, amit drága férjem terjeszt. Merem állítani, hogy ez nem igaz.
Viszont a falu népe van annyira ostoba és egyszerű, hogy elhiszik. Hiába a józan ész és a logika, ebben a korszakban sajnos ez nem működik. Tán nem is fog. De esetleg ez így is van rendjén, nem?
Nem tudom. De talán a tisztelendő asszony igen. Aki nem is annyira tisztelendő, mind asszony.
- Áh, a budiból inkább majd csak komposzttá válik a sheriff! - legyintek nagyvonalúan. Ő nem fog a mocsok kakiból kimászni. Ha igen, azt messze földről megéreznénk majd.
- Messze, de ha így folytatjuk, akkor egész nap itt fogunk lenni - nyújtom csak ki nyelvem hegyét tiszteletlenségem határait súrolva.
Hát na, jól érzem magam. Túl nagy bűn ez?
Aztán dördül a fegyver, akaratlan sikoltás, kezem a szám előtt. S máris azt hiszi, hogy pánikolok. Nem tagadom szívem hevesebben dobog, mint máskor. Hiszen… Sok minden megesik a vadnyugaton, de a halál még… Mindig is megérintett. De hát ez van, talán ha leitatom, más irányba tudom terelni a szándékát.
- Hát ez nagyszerű! - tapsolok egyet, vidámat. - Bob megtennéd, hogy feltakarítasz utánunk? Addig az új Atyánkat körbevezetem a városba - kacsintok az egyik bent lévő férfira. Ő tétován bólogat nekem, de végül csak nem mond nekem ellen.
Mint olyan sokan mások. A nő felé, csak bólintok. Maradhatnak.
- Itt van nem messze a Szalon. A környék legjobb whiskeyét lehet kapni. Néhány majd megpróbálják bevonni a kártyajátékba. Mind csalnak - mesélem neki, miközben kimegyek az ajtón, nyomomba remélem vele. - Az emeleten van néhány dolgozó hölgy, ők biztos tudnak kölcsönözni neked pár ruhát. Azért nem járja, hogy ilyen hacukába kell járnia, nemde - vigyorgok rá, fejemet hátrafordítva csak, miközben kalapomat visszahelyezem a fejemre.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 18, 2018 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Most ez komoly? Nem elég, hogy itt úton útfélen kileheli a lelkét egy tag, de még utána fel is kelnek, hogy éjszaka megmozgassák csontjaikat. Mondjuk, az egyszer biztos, ha már bevonszoltam a seggem ebbe az Isten verte porfészekbe, a hajnal első sugaraival, nem másznék vissza, hogy tovább aszalódjak a napon. De úgy tűnik itt a holtakban több tolerancia szorult, mint az élőkbe. – Nem ördögűző vagyok én, hanem csak egy egyszerű csuhás! Küldessetek egy olyanért! – rikkantok fel, na még pont az hiányozna nekem, hogy a nyakamba varrja a megtisztításukat. – Szóbeszéd ez mind gyermekem, aki meghalt az halott is marad. A Mennyben vagy a Pokolban talál végső nyugalmat vagy szenvedést kinek mi jár, míg teste a földben porlik el. Porból lettünk, porrá leszünk. A férgeknek is kell valami, nem igaz? – rántom meg a vállam, hisz már álcám szinte teljesen oda. – Meg aztán, ha így lenne, ahogyan mondod, a budiról is rég megszökött volna már a seriff. – kezdek kételkedni szavaiban, s közben magamat nyugtatni, hogy a lánynak vagy túl élénk a fantáziája vagy neki is el kellene egy zubbony. Egy fehér.  – Nyugalom angyalom, messze még az éj, sort kerítünk azokra is. – óvatosan kell itt bánni a szavakkal, mert még utolér engem is a vég, s hóhérom nem más lesz, mint ebbe a csinos pofiba költözött démon, merthogy ő az ördög… Nem sok lélek szorult belé az biztos, neki nem kell pap. Sikítására s a bennlévők nyöszörgésére a szám elé kapom a mutatóujjamat. – Psszt… csak semmi pánik. – a két fegyverrel kezemben dőlök előre, s mint a repülni tanuló veréb csapkodok kezemmel, jelezvén vegyék lejjebb a hangerőt. – Felőlem legyen… - bólintok rá, majd kezembe veszem a pénzzel teli táskát. Igaz, más terveim voltak a szőkeséggel, gondoltam, majd túszéként cipelem magammal úgy a határig, majd ott elengedem, mint valami kézhez szoktatott vadállatot. De nem lehetek hálátlan, ha már ennyire segítőkész, s talán még többet is tudhatok magaménak. Aztán, ha már megszedtem magam, belelököm egy gödörbe, amit maga ásott ki. – Biztos itt akarjuk hagyni? – nézek vissza kiterült bankárra, miközben kifelé veszem az irányt. – És hova is megyünk pontosan?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
- Azt suttogják, hogy megszállták őket! S hogy éjjel mozognak! - suttogom kicsit közelebb hajolva a nőhöz. Persze semmi köze ennek ahhoz, hogy miért hagyták őket a határba. Egyszerűen túl babonás ez a nép. - Kéne valaki, aki megtisztítja őket, na de Atyám! - fakadok ki, miközben szavamba vág - vagy én az övébe, lényegtelen. Kezemet előbb ökölbe szorítom, majd így helyezem teátrálisan a csípőmre. - Mégis mi a fontosabb! A holtak lelke, vagy a rablók!? - horkanok fel, persze pimasz vigyorom nem olvad le még most sem arcomról.
Ha nem szórakoznék ennyire jól, az is lehet, hogy nem is venném ilyen komolyan ezt az egészet.
- A bánya Anyám… Az nem megoldás - csóválom meg a fejemet. Szívem szerint golyót eresztenék előbb mindkettő heréjébe, majd pedig a kobakjukba. Szép is a sheriff-helyettes élete, nem igaz? Főleg, hogy az egész város elbújt, mert azt hiszik kirabolják őket, de én azért szálljak velük szembe.
Miért is védem őket mégis? Persze, ártatlanok egy olyan harcba, amit soha nem is akartak.
Mégis hirtelen ér a lövés hangja. Olyannyira, hogy akaratlanul is felsikítok és ugrok is egyet. Kezemet a számhoz kapom. Na jó a manus, vagy csajszi nem szórakozik.
- Legalább valakiben volt elég tök, hogy megtegye - legyintek és a bankárra pillantok. Halványan kacsintok felé, jelezve, hogy ne aggódjon túl sokat. Nem lesz itt túl nagy baj. Csak egy kicsi. - Ennek a városnak már ugyan mindegy… Majd ha az ura visszatért, foglalkozik ezzel - legyintek újra csak, kezemet újra a csípőmre téve.
Majd pedig segítek… a maradék egy bandita megkötözésébe, miközben meghallom a kérdést, melyet újra nekem tesz fel. Vigyorogva fordulok felé, de mivel hajolok… A kalapom a fejemre csúszik, hajamat összekócolja. Hiába próbálom kibontani belőle az arcomat, nem sok sikert érek el vele.
- Ha segít elvinni innen ezt a rohadékot, akkor egy ital mellett elmesélem önnek - kacsintok rá sunyin. Na igen, eszem ágába sincs megállítani, amíg a férjem vagyonát viszi. Ne mondhassa senki, hogy nem vagyok segítőkész. - Ahova megyünk még ruhát is tudunk önnek szerezni, ez egy kicsit… - mutogatok szakadtas kinézetére, miközben felemelkedem. - Poros…
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Kezd túl sok lenni itt a hulla. Az is csoda, hogy itt még két lábon jár valaki. Kiváló reklámszöveg születhetne „ A gyilkos budi”  vagy a „ Ásó, kapa, nagy harang „ címmel. Akciós áron kapható földdarab, s z örökösödéssel sem kell bajlódni. – Ritka bizony… - bólogatok bőszen. ~ Nem is sejted mennyire.~ Kevés ilyen szolgalelkű csuhás szaladgál, nem hogy a környéken, de az egész világban. A fura csillogás a szemében, szinte már rémisztően hat rám, de azon kívül, hogy kezemben kissé megremeg a stukker, elég jól leplezem. – A határban? No de hát, miért nem hozták be onnan őket? – csodálkozom rá. – Persze, persze, de mindent szép sorjában. – végül is teljesen mindegy, miért hömbölögnek azok ott, úgy se nekem kell elhantolnom őket, még el lesznek ott egy darabig. Eddig se zavartak ott senkit, legfeljebb ezután csak a bűz lesz nagyobb. – Jól beszélsz leányom. De mindenkinek kell adni egy újabb lehetőséget, hogy visszatérhessen az Úrhoz. A bányában lesz idejük elgondolkodni. – vonom meg a vállam, hol máshol, ha nem ott. S fordulok is a fickó felé, aki gyanúsan szorongatja fegyverét. – Mit csinálsz!? – rivallok rá, teljesen elfeledkezve magamról. A szeme közé célozva fogom rá a fegyverem. Nem mondanám, hogy könnyű meló ez a bankrablósdi, komoly állóképesség kell ahhoz, hogy percekig tartsd a levegőben a kibaszott pisztolyt. – Haaccciii… - bajszom teljesen megadva magát hullik a padlóra, miközben egy lövés is eldördül. – Bocsánat… - mozgatom meg az orrom, majd törlöm fekete csuhám ujjába. A tompa puffanásra felnézek füstölgő pisztolycső mögül. A rács mögött reszkető bankár szőrén szálán tűnt el, míg a bandita nadrágján sötét folt kezd el terjedni. Földre hullik fegyvere, miközben ő sírva kuporodik össze a fal tövében. Felkapva ruhám alját, sietve lépek a pénzkiadó pulthoz – Huppsz… - kapom kezem a számhoz, miután felmértem a terepet, szegény párának kinőtt a harmadik szeme a homlokán. Esdeklő vigyorral fordulok a szőkeség felé. – Azt hiszem az álláshirdetési rovatot bővíteni kell. -  húzom nyakam két vállam közé. Na de, hamar úrrá is leszek a veszteségen, s újra egy rossz hírrel kell szembe néznem, a helyettes valahol éppen nyaral. Sok jövőt nem jósolok ennek a városnak. Vagy meghalnak itt az emberek vagy elmennek. Kivéve a szőkeséget, de dolgozzunk abból, ami van.– Persze, nekem bármit elmondhatsz… - nézem miként gyakorlott mozdulattal teríti le a banditát, amelyik szinte már eggyé olvadt a környezettel. – Drágakövek? – csillan fel szemem, azok említésére. – Miféle drágaköveket rejt ez a koszfészek? – válok kissé kételkedővé, kihinné el ugyan, hogy ebben a városban bármilyen érték lapul.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
- Ritka már egy önhöz hasonlatos lelkiismeretes lelkipásztor - képtelen vagyok a vigyoromat levakarni az arcomról. Figyelmeztetésemre rögtön vissza is illeszti a kóbor szemöldököt a helyére. Ragasztásnak a saját nyálát használja.
Nahát! Hallottam már olyan férfiakról, kik olyannyira nem adnak a higéniára, hogy a nyálukkal akár egy egész házat össze tudnak rakni - ragasztóként funkcionálva. De hogy ez mind igaz legyen! Hát ez valami csodálatra méltó!
A tisztelendő láthatja, hogy elkerekedő szemeimmel szinte megnyerte minden csodálatomat. Na! Ne nézzetek így. Egyéb esetben ez egy nagyon de nagyon unalmas kisváros. És néha én is szórakozni akarok.
- Köszönjük Atynyám - hajtok fejet előtte, mintha amúgy ez a két tökfilkó itt sem lenne. - Igazán hálás lenne érte az egész város népe. Nem mellesleg a határba is van néhány temetetlen - legfőképp a keselyűknek addig sem a teheneket, birkákat támadják, de hogy egyébként miért nem temették el?
Úgy vélem, hogy ezt a várost nem is nagyon érdeklik sem az élők, sem a holtak. Mintha mindenki megrekedt volna ennek a kettőnek a peremén.
- Pláne az ilyen helytelen bárányokat, igaz? - bökök fejemmel felé és az egyik álló mitugrász felé. Direkt ez a célzás. Talán már sejti, hogy tudom, hogy mit akar tenni, talán ő is sejti, hogy én is sejtem ezt. Mégis megmaradunk a színjátéknál, amit jobban élvezek, mint bármi mást az utóbbi tíz évben.
Szomorú egy asszony élete a vadnyugaton.
- Szaladnék én Atynyám… - hajtom le a fejem, ajkaimat lebiggyesztve. - De ő meg a falu urával van oda már másfél hónapja - sóhajtom el magamat. Jaj, hogy mennyire sajnálom én, hogy nincs itt a férjem. Szinte hihetetlen. Torkomat köszörülöm meg, de úgy vélem, hogy a fintor még így is kiült az arcomra.
Mégis készségesen segítek neki, amikor erre kér.
- Egyébként nagyon hálásak vagyunk a segítségéért. Ha a város Urának fülébe jutna, hogy kirabolták a drága vagyonát - rázom meg a fejemet. - Ha azon értékes drágakövekre bárki is kezet emelne, de hát Önnek gondolom elmondhatom nyugodtan, hiszen mint Isten szolgája ez közöttünk marad, igaz? - tekintek rá vigyorogva, Közben az egyik felé indulok meg. Kezeit könnyedén csavarom hátra, mintha nem először csinálnám ezt. Szoknyám alá nyúlva csizmám száráról csatolom le az egyik bilincset. Na, ha már nincs helyettes, megteszem én is, nem igaz? Kalapom eközben a fejemre csúszik, arcomat teljesen összeborzolva.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 05, 2018 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
- Válogatás nélkül. – vágom rá, miközben a fejem még mindig ide-oda kapkodom. Persze, ez az álcámnak a legkevésbé sem tesz jót, mondjuk, aki nem vak vagy hülye, az mind átláthat már rajta. Vakot egyet se, de hülyét annál többet látok, kivétel talán a szőkeség, aki úgy esett be ide, mint anyám arca, mikor kivette a fogsorát. Na de ahogyan ő, úgy én sem most buktam át a falvédőn így, az aprócska utalása hamar célt ér a központi szerverbe. Beleköpök a tenyerembe – biztos, ami biztos- és úgy próbálom helyre tenni a dolgokat. Ah, talán három percig tökéletesnek is lehet majd mondani. Mondanom se kell, hogy a szemeim kikerekednek, mikor meghallom, miként is végezte a pap. Veszélyes egy város ez, nem kellenek ide se indiánok, se banditák, elintézi a város a túlnépesedést magától. Eddig se voltam nagy templomba járó, – csak akkor mentem, mikor apámnak nem maradt más csak a misebor – de biztosra veszem, hogy itt még gyónom, se kell elmenem, mert rajtam nem a harang állna bosszút, hanem az egész templom. Úgy dőlne össze felettem, mint a kártyavár. – Ó, Isten nyugosztalja! – vetek gyorsan keresztet, jobbról balra, majd elbizonytalanodva balról jobbra is, inkább kétszer, mint egyszer se. – Igazán figyelmesek vagytok… mondok majd egy imát a lelki üdvötökért, s persze az elődömért is. S első dolgom lesz, hogy megkapja a neki járó végtisztességet. – na bassza meg, már meg a bajuszomra lehulló por kezdi csavarni az orrom. Nem is értem, miként tudja ezt a férfinép elviselni, mármint combkefének nem rossz, na de… orrom ide oda mozgatva próbálom visszatartani a rám törni akaró tüsszögést. – Ez nem munka, Isten szolgájának az a dolga, hogy helyes irányba terelje a bárányokat. – úgy tűnik annyira nem siet, mint amennyire én szeretném, s az oka, hogy a seriffre könnyítés közben sújtott le a kaszás. Arcom torz fintorba rendeződik át, nem a legnemesebb halál, főleg, hogy itt a semmi közepén érte utol. – Azt hiszem sok dolgom lesz. – vakarom meg halántékom a fegyver csövével, lehet túlságosan átélem ebben a percben a szerepem. – Akkor szaladj a helyettesért, azt csak nem taposta agyon a lova!? – bár kezdem úgy érezni, hogy nagyon rossz városba tévedtem, mehettem volna még egy pár napot, de akár hetet is. – de…de előtte segíts… - ha már így felajánlotta. – Kötözd meg ezt a két bar… bárányt. – intek az egyik felé pisztolyommal, míg a másik mellől felkapom fegyverét, s köszönet képen ismét belerúgok. Ez amolyan örökségféle, sokszor láttam anyámat, ahogyan Márki bátyámat eképpen akarja szóra bírni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Ezek az új ingerek az újdonság hatásával vannak rám. Igyekszem kiélvezni minden egyes percét, minden egyes másodpercét a dolgoknak. Az ajtófélfát támasztom a vállammal, kissé eldőlök emiatt a jobb oldal irányába. Szemöldököm akaratlanul is fel-alá járkál, ahogy figyelem az eseményeket. Ajkamra kiülő nyílt vigyorgásomat egy pillanatra sem szüneteltetem.
Karjaimat a mellkasom előtt fonom keresztbe, de nem mozdulok akkor sem, amikor a pisztolyt az Atya rám szegezi. Sem akkor amikor elfordítja tőlem. Valami különös oknál fogva teljes mértékbe eluralkodott rajtam a nyugalom. Egy belső ösztön azt súgja, hogy itt nem lesz semmi baj.
Hogy itt most csak jót fogok szórakozni. Oh, hogy a fiúk ezt hogy sajnálhatják, hogy kimaradnak!
Nem úgy a városlakók. Akarva-akaratlanul is egy-egy járókelő megáll, vállam fölött, derekam alatt próbál bepillantást nyerni.
- S mondja csak Atyám, mindenkire lecsap? - vigyorgok rám szemtelenül. De a fegyvert újra elfordítja tőlem. Ekkor döntök csak úgy, hogy elfordítom róla a figyelmem és szemügyre veszem a testvérpárost.
Egészen addig, amíg nem a város pénzét akarnák elvinni semmi bajom sem lenne vele. Sőt, ha egy bizonoyos ember vagyonára fája a foguk, még hagynám is nekik, de…
- Anyá… Atyám - javítom ki gyorsan magam, nem, nem buktatjuk le. Egyik kezemet elengedve simítok végig saját szemöldökömön, miközben magam is megszólalok. - A szemöldöke, mintha külön életet kívánna élni öntől - vigyorgok rá újra.
Nem tehetek róla, a magam részéről iszonyatosan jól érzem magam. Ritkán történik bármi érdekes a városba - ha csak az egész bizarr halálnemek nem tekintjük azokat. Komolyan, itt szinte mindenbe bele lehet halni.
- De jó! Végre megérkezett Atyám! Alig vártuk! Még a harangot is megtisztítottuk az ön tiszteletére. Sajnos elég csúnyán nézett ki, amikor a legutóbbi tisztelendőre ráesett. A gyerekek egy álló hétig vakarták le róla az agyvelőt - húzom el a számat. - De, hogy máris munkához lát! Maga aztán tényleg a munkájának él! - rúgom el magam ezúttal az ajtófélfától és egy fél lépést teszek beljebb.
- Hogyne, máris, épp ott aszalódik a teste az árnyékszéken. Úgy hírlik, hogy szó szerint kifordult a bele - sóhajtom el magamat, letargikusan. Azt se fogják onnan kiszedni még egy jó darabig.
Figyelem, ahogy újra belerúg szegény párába. Mindjárt megsajnálom őket. Jah, nem.
- De talán én is segíthetnék önnek...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 41 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6