Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Lezárt játék
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 01, 2019 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
A lány szavai megmosolyogtatnak. Fejemet kissé félrehajtva tekintek rá, mosolyom már-már melegnek ható. Persze, nem ott tartana. Az egész világ nem tartana itt, ha az emberek nem lennének kapzsik. Ha nem a saját hasznuk érdekelné őket a legjobban. De sajnos nem ilyen világban élünk, s hogy ez mennyire rossz? Nos, talán az utókor majd eldönti.
- De tenni az ellen, hogy ne mindig így gondolkodjanak még lehet. Ezt sose késő elkezdeni - vonom meg egyszerűen a vállamat, majd újra csak elnevetem magam. - Igen, igen, tudom. Naiv vagyok - nevetem el újra magamat. Naiv gondolat, pontosan jól tudom. De mégis mit tehetnék ez ellen?
Figyelem, miként folyik végig kezein a drága vízcseppek. Szavai ugyan elgondolkoztatnak, de oly mélyen nem maradnak meg bennem. Nem mond semmi újat, amivel eddig ne találkoztam volna. Elszomorít ennek a ténye? Talán.
- Ha így lenne, lehet nem ülnél most itt a kád forró vízben. Talán nem is vagy annyira önző, mint hiszed. Leüthettél volna a bankba - vonom meg újra a vállamat. A folytatást talán sejti. De miért is kívánnám ennyire meggyőzni, hogy nem is annyira rossz, mint gondolja? Magam sem értem.
Kezeimet összefonva figyelem és hallgatom.
- Az arcodba öntenék? - vonom össze a szemöldököm értetlenkedve. - Akik oda lent vannak? A szalon “vendégeire” gondolsz? - vonom továbbra is össze szemöldököm, de közben nevetés kaparássza a torkomat. - Na igen, lehet, de hidd el, hogy az első csúnya nézésnél fülüket, farkukat behúzzák. - Már ha a férjem nem hagy itt néhány idiótát. De szerencsére ettől most nem kell tartani.
Sóhajtására lehajtott fejjel nevetek halkan. Mennyi igazságot hordoz ez a sóhaj. Mennyi közös vonást rejtett. A családdal nem egyszerű. Sőt. Ők azok, akiket nem választhatunk meg, akiket nem hagyhatunk csak úgy a hátunk mögött. Még ha mocsadékok is, sajnos a vér, mi összeköt. De ennek nem kellene sokat jelentenie. Mégis jelent. Mily paradoxon.
- Károk - vonom fel az egyik vállamat, arcomat ahhoz közelítve. Mosolyom alig halványul. - S azért nincs rossz életem, még ha úgy is tűnik, hogy csak panaszkodom. Van tető a fejem fölött, lényegébe megkaphatok bármit, amit csak kívánnék. Az, hogy néha unalmas? - felvonom a vállamat. - Mindenhol lehet unalmat találni - mosolygom, majd legyintek is egyet. - Viszont ha ilyenekről beszélünk, nekem szükségem van egy kis erős italra. Menjünk le - invitálom a fejemmel intve abba az irányba. - Nemsokára lemegy a nap és akkor kezdődik a csehó igazi előadása - vonogatom fel szemöldökömet lágyan mégis cinkosan.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 26, 2018 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Mások lemondóan legyintenének, és máris megjegyeznék „ Hogy ennek a lánynak semmi sem jó!” és talán igazuk is lenne, de én nem tartozom közéjük. Nevetésem, akár visszhangja is lehetne az övéjének, annyi különbséggel, hogy nincs benne semmi hitetlenkedés. Jóízű kacaj, melyet szavai váltanak ki belőlem. Van akinek ehhez, van akinek ahhoz van tehetsége. S van, hogy rossz helyre sodor az élet, de a lehetőség mindig ott van, hogy változtassunk rajta… - Károk? Szerinted, ha bármelyik útonállót érdekelné, hogy milyen következményekkel jár tette, ott tartana ez a világ, ahol? Őszinte leszek, engem sem érdekel. Ha érdekelne, két kezű munkával keresném meg a kenyerem s vizet hordanák a bányászoknak. – emelem ki a vízből minkét kezem, a plafonnak emelve tenyerem. A víz elvékonyodó patakokban folyik ki belőle, míg végül nem marad benne semmi. – Önző vagyok, ahogy minden ember, s ezt semmiféle indokkal nem lehet elfedni. – vonom meg a vállam. Mi értelme lenne tagadni, s ha ezért a pokolra jutok? De legalább az életet élveztem, úgyis mind odakerülünk. – És amúgy is az a pénz ott, nem ezeké a kis embereké, hanem azon kevés tehetős polgáré, aki itt tanyázik. Nekik meg van elég máshol, s ahogy te is mondtad, visszaszerzi magának vagy még többet. – újfent csak megvonom a vállam, hisz nekik van még ahonnan ez jött. – S a senkiháziak ott lent? Gyanítom, ha csak úgy besétálok s kérek egy pohár vizet, azt is inkább az arcomba öntötték volna, majd kifordítottak volna az ajtón, nem törődve a következményekkel. – kicsit borús szemlélet, de talán nem áll messze az igazságtól. Szóval nekem ne jöjjön senki, a következményekkel s azzal milyen rossz ember is vagyok, mert nem törődök mások nyomorúságával. Nem, mert megvan a sajátom. - Igazad van, de mégis… - a mondatot nem fejezem be, csak mélyet sóhajtok. Azt hinné az ember, hogy a családi kapcsolatok a legegyszerűbbek, holott a családon belül vannak a legbonyolultabb viszonyok. Nem lehet ezt megmagyarázni, de még próbálkozni se fogok, hisz hallgatva őt, pontosan tudhatja ő is. Némán bólintok, végig nyúlok az ágyon, s a gerendákon, deszkákon végig futó repedéseket nézem, melyek hol összefutnak s együtt folytatják útjukat, hol pedig külön váltak. Találkoznak vagy szétválnak az idő dönti el. – Miért nem lépsz le innen? – támaszkodok fel mindkét könyökömre, s nézek a zöldes barna szemekbe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 5:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Felvetésére, előbb csak mindkét szemöldököm szökken a magasba, majd hangos nevetésbe fakadok ki, a hitetlen féléből, mely nem éppen hiszi el azt, amit hall. Vagyis, amit hall, azt jól hallja-e, hiszen ez. Még ha lenne is benne ráció, hogy horgoljak és eladjam…
- Hamarabb szúrnám ki a szemem a horgolótűvel, minthogy egy kész darabot képes legyek abból megcsinálni. Egyébként sem vagyok türelmes ezekkel. Félő, hogy annyira felbosszantana, hogy lelőném a tűt - áh, dehogy valós esetről beszélek. Horgolni sose horgoltam. Kötni akart megtanítani jó anyám, de hát… Nem lett szép vége, maradjunk ennyiben.
Bezzeg, ha akkor vettem volna a fáradtságot! Talán nem itt tartanánk. Hanem ott, hogy egy idegennek mondom el én miként fosztanék ki egy várost. Persze van ráció abban is, amit én mondok, de abban is, amit ő. Nem tudok neki, nem igazat adni, így első körben, csak hümmögve bólintok rá párat.
- Persze, csak tudod, nem tudhatod, hogy valójában milyen károkat is okozol. Persze ezek csak aranyok, újra lehet őket szerezni nem? Hiszen ez az aranyakat érő vidék, ahol minden bokorban ott terem, csak ki kell ásni. Nem nagy ügy. Viszont vannak, kiknek nem is kell, hogy ez legyen az életük. De, azoknak, kik ezek felett áll? - teszem fel a költői kérdést. Mégis, egy hozzá hasonlót, miért érdekelné egy nyomorult kis város ügyes bajos dolga?
A magam részéről mégis örülök annak, hogy nem sikerült kirabolnia. Határozottságára csak halványan mosolyodom el. Semmi kedvem, még csak elképzelni sem, azt a borzalmat, amit a városnak kellene átélnie, csak mert a férjemnek épp olyan kedve támad. Ám, ha a házivagyonát kobozzák el? Na, az már egy érdekesebb történet. Ott már nem tudná a várost hibáztatni.
- A vér nem jelent semmit. Persze egy életen át van, min osztoznotok, emlékek és hasonló dolgokon, de gondolj bele… Emiatt tartsd el te őket? Ezért legyél te hálás nekik? - fejemet halkan kuncogva rázom meg. - Bármennyire is vér a vérből, sokszor ez semmit sem jelent. Sokszor ez jelent más, mintcsak koloncot - nevetem el magam, mint aki valódi tapasztalatból beszél.
- Na igen, a családon kívül sose legyen nagyobb ellenséged. Az is néha épp elég. De legalább felkészítenek az életre - vonom fel az egyik vállamat, felé fordulva. Vállán egy vízcsepp gördül végig, egészen a könyökéig, hol úgy véli kipróbálja a szabadesést. Az ágy huzatján végzi. Kérdésére szomorú, halvány mosollyal felelek. - Amennyire egy nő szeretheti manapság a férjét - kényszerházasság. Az enyém is az, mint a többieké. Nem hinném, hogy sok szerelem van ebben, vagy máséban. Eléldegélünk.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 23, 2018 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Na persze így már minden érthető, ami a fegyvertudományt illeti. Ezzel kapcsolatban több hozzáfűzni valóm nincs is, kivéve egy, amolyan elismerő bólintást. Bár ettől függetlenül mégsem tartom hétköznapinak, hogy egy lánynak ezt tanítják meg elsőnek, a varrás és a főzés helyett. Mert, ahogy arra majd később is teszek utalást, nem egy nincstelen és ostoba parasztnak tűnik. Én mindenesetre, ha lenne kölköm és vagyonom – ami nincs- fix, hogy inkább zongoraórákra járatnám. De én csak egyszerű paraszt vagyok. –Akkor horgolj s hímezz. – biztos van valami, ami leköti a figyelmét. – Aztán majd eladod. – vonom meg a vállam. Végül is járnak erre olykor – olykor a jó kézi munkát megfizetik. Gondolom. Nevetése engem is arra késztet. Nos valóban meredek ötlet, de hát nem kell sok színészi tehetség, ezek itt még nálam is ostobábbak. Igazából csak kérnie kellene, s újra magamra kapnám a csuhát, már csak a szórakozás kedvéért is. Kissé felvonom a szemöldököm hallgatva az ő elképzelését. Felvonom majd összeráncolom, ez is egy járható út, de… - Van valami abban, amit mondasz, de csak nézz ki az ablakon. Itt mindenki ismer mindenkit, s az emberek túl gyanakvóak egy ilyen szűk közösségben. S nem is marhatenyésztőkkel, bányatulajdonosokkal van tele a kocsma. S számomra nem éri meg a fáradságot, hogy néhány összekuporgatott garasért, kedves legyek. – csurgatom végig vállamon a vizet, miután elveszem róla a tekintetem. – Viszont egy kis bank kirablása nem igényel ekkora tervezést. A mostani példa is mutatja, hogy nincsenek felkészülve eléggé, s ha nincs ez a két balfék sima ügy lett volna. – mondom határozottan, mint, aki tudta mit is csinál pontosan. – Ugyan ne is foglalkozz vele. – legyintek nevetve. Bájos ez a fajta tolakodás. Kiszállva magam köré tekerem a kapott törölközőt, s a ruhákhoz lépek, melyeket előhalászott nekem. Eltartom magamtól úgy veszem szemügyre, majd beleszagolok az anyagba. Kellemes szappan illata van. Félre téve ülök le az ágy szélére, hagyom, hogy az ablak résein beosonó szellő szárítsa fel bőrömről a legördülő vízcseppeket. Hogy nincs egyszerű dolga az embereknek, ezzel csak egyet tudok érteni, s ezt egy apró biccentéssel jelzem felé. – Mégis csak egy az anyánk s az apánk. – rántom meg a vállam. De abban igaza lehet, hogy elég nagy ez a világ, hogy ne találjanak meg, nem mintha vennék rá a fáradtságot. – Akkor mondhatni, hogy eladtak egy zsák krumpliért. Nem kellenek az embernek ellenségek, ha ilyen családja van.- jegyzem meg, persze ezt mindkettőnk részéről. – Mondd, s szereted a férjed? – tekintek fel újra rá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Mosolyom nem halványul arcomról. Kellemes emlékek lepnek el. Szemeimet lehunyva hajtom le egy picit a fejemet.
- Apám töltényeket gyártott. Elvárás volt a családba, hogy mindenki tudjon fegyvert használni - magyarázom a lánynak. Ilyen háttérrel nem csoda, ha tőlem kérnek segítséget. Még ha nem is vagyok a fegyverek híve.
Meg azoknak az idióta párbajoknak, mely a vidéket uralja. Főleg, mert ha Vele kerülnek össze, általában senkinek sincs semmi esélye ellene. Sóhajtva fordulok meg inkább és követem tekintettemmel a csinos női alak mozgását.
- Áh, nem élek már annyit, hogy tudjak szülni - legyintek könnyedén. Elmúltam már rég tizenhat, hogy gyerekem lehessen. A hozzám hasonló vénlányoknak már menthetetlen a helyzete - nevetek halkan. Na meg, ha eddig nem jött össze, nem hinném, hogy ezután jönne össze.
De hát ez a természet törvénye, nem igaz?
Gondolatára, hogy miként próbálja megoldani a város problémáját csak elnevetem magamat. Szinte látom magam előtt, ahogy megveszi az ötletével az egész várost és még sok sem kellene hozzá. S tudjátok mit gondolok? Hogy képes is lenne megjátszani. Én meg hagynám is, ha ilyen balgák ezek. S közben mégsem, mégis kezemet széttárom, nevetés közbe.
- Csak tessék, az út előtted van - adok neki szabad utat. Aztán ki tudja, lehet, hogy démonűző? Ki tudja, hogy mi folyik itt ebben a világban egyébként.
- Mh, a helyedbe? - gondolkozok el, miközben csípőmet támasztom meg a párkányon. - Talán először beépülök a városba. Körbeszaglászok, hogy kik élnek itt, mit esznek, hogy élnek. Ki a főmufti, ő mit csinál, ő hol van - vonom meg a vállam. - Tény, hogy körülményesebb, de te nő vagy, ezek ott lent, meg ostobák. Két szemrebegtetés és a tenyeredből esznek - vigyorgok rá. Én ezt tenném.
De én nem is vagyok bandita, fogalmam sincs, hogy ez miként működik. Talán az én elképzelésem is túl szép, hogy igaz legyen.
Végül is igaza van benne, vállam újra csak megvonom. Ez tényleg könnyebb út. Főleg ezen a vidéken, a becsületesség már nem él. Ne legyen senkinek sem tévhite, ez a város sem a becsületesség oltárán épült, sőt! Több vér tapad ehhez, mint az egész országhoz összesen. Lopott aranyból épült minden egyes deszkája.
Kedves szemrehányására elnevetem magamat, fejemet újra csak lehajtom. Tincseimet a fülem mögé kényszerítem, miközben nevető fogakkal tekintek fel rá újra.
- Sajnálom - vallom meg, fejemet kissé oldalra hajtva, szemöldökeimet felemelve. Még hozzá a jobb vállamat is felvonom, hogy lássa valóban mennyire sajnálom.
Ezután pedig csak csendesen hallgatom a meséjét. A család. Számat kelletlenül húzom el.
- Úgy vélem eme vidéken senkinek sem egyszerű. De ha nem érdekel, hogy mi van velük, miért küldesz nekik bármit is? Nem hinném, hogy meg tudnának találni - vonom fel a szemöldököm, majd újra visszafordulok irányába. Kérdésére szomorú mosoly húzódik végig ajkamon.
- Apám kezdett elszegényedni. Túl drágán árulta a lőszereket, viszont nem tudta olcsóbban, mert akkor a nyersanyag árral nem jött volna ki. A férjem akkor jött, hogy ő elvenne és tetemes összeget otthagyott neki. Na meg tizenhárom éves voltam, nem akartam vénlány lenni - forgatom meg a szemem, saját ostobaságomra. - Így kerültem ide, ebbe a városba. A férjem meg folyton úton van - vonom meg a vállam. Mégis pontosan tudná, hogy hol vagyok, mit csinálok mert elég besúgója van a városnak...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
A víz halk csobogása ad háttárzenét Elli kellemes hangjának, ahogy az a kád széléhez csapódik, mikor mozdulok egyet. – Az már elég nagydolog, ha a férfinépet, te tanítod lőni. – valóban így gondolom, hisz ez azért nem teljesen megszokott. Egy nő tudjunk főzni, mosni meg gyereket szülni, aztán persze bánjon jól a sörétessel is, ha éppen az ura valahol a prérin kaptat és betévednének az indiánok. De fordítva? Még egy férfit se láttam mosni, se pedig kölyköt pesztrálni, de legalább lőni tudott. – Szülj néhány porontyot, azok mellett biztos nem unatkoznál. – most mi van? Jobb nem jutott eszembe, s csak segíteni próbálok. És tényleg, mit lehet ebben a poros városban csinálni? Amit eddig tudok róla, hogy büszkélkedhet egy templommal, aminek se papja, se harangja, van egy bankja, aminek már bankárja nincs és van egy szalonja, ahonnan talán még a kocsmáros nem halt ki, mert amúgy szép lassan fogynak el azok, akik számítanak. Tuti, hogy van itt egy boszorkány, aki elátkozta az itt élőket. Azért felmerül bennem, hogy csak költői kérdések voltak ezek, s nem is várt rá jó tanácsot, főleg nem ilyet. De most már mindegy, rántok is egyet a vállamon. – Hmm… ha gondolod, rajzolhatok egy kört a város köré, rajzolok bele néhány akasztott embert, s kiűzöm belőled a gonoszt, a város közepén. Jól megfizettek érte, aztán… - hogy mi lesz aztán? Ellovagolok a város pénzével a naplementébe. – A kevesebb is több, mint a semmi. Ebben azt hiszem, megegyezhetünk. És szerinted mégis hova kellett volna mennem? – kérdezek vissza, hisz olyan erősen akar arról meggyőzni, hogy rossz helyen keresgélek, hogy biztos tud jobbat. – Ebben is van valami, nagy a verseny a piacon, sokan választják a könnyebb megoldást, de hát kinek van kedve a kiszáradt földet kapirgálni? Könnyebb elvenni azt, ami nem a tied. – és ki hibáztatná érte őket? Én aztán biztos nem. Inkább kérgesedjen ki a kezem a markolattól, mint a kapanyéltől. Mondjuk, ehhez az kellene, hogy forgatni is tudjam. Hogy? Ááá… a bankban csak egy apró baleset történt. Már éppen merülni készülnék, de rám szegezi barnás – zöld szemeit. Olyanok, akár a nyári falevél, melyet már megérintett az ősz. Így inkább a kád mellett lévő tálat veszem magamhoz és merítem a vízbe, hogy aztán a fejemre borítsam. Ezt párszor megismétlem, majd kitörlöm az arcomból a vizet. – Hmm… igazából, nagyon sok választást nem hagytál. – nevetem el magam, de hangomban nincs semmi szemrehányó. Igazából innen nézve valóban mulatságos. – Ne érts félre… igazából nagyon is szimpatikus. – szelídül nevetésem mosollyá. – Talán ezért is vagyok itt. – mi másért? Van benne valami, ami mellett az ember nem tud csak úgy elmenni. Kérdésére elsőre csak némasággal felelek. – Sok választásom nem volt. Vagy eljövök otthonról vagy a testvéreim előbb- utóbb elevenen falnak fel. – erősen túlzok, de igazából az sem lepne meg, ha öcsémet már nyársra tűzték volna. - Úgy gondolták valakinek dolgozni is kell, hogy ne dögöljenek meg az éhségtől. Az a valaki én lettem volna. De eszem ágában sincs visszamennem oda, majd küldök nekik, de ha éhen pusztul mind se érdekel. – vonom meg a vállam, s újra dörzsölni kezdem magam. – De ha már itt tartunk, én is kérdeznék valamit. – én nem udvariaskodom, mi értelme lenne. Ha akar válaszol, ha nem, hát nem. – Egy ilyen kifinomult teremtés, mint te, mit keres itt a semmi közepén? – nyúlok a törölközőért, hogy mire felállok, magam elé tudjam tartani.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 5:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Ez még nem válasz. Igaza van az idegennek, többel egyelőre mégsem szolgálhatok. Mindenki titkol valamilyen formában, valamit a másik elől. Ő a kinézetét próbálta. Talán, ha nem szakítják félbe akkor és ott a banditák, sikerült volna neki.
- Túl sokat vagyok a városba, de tényleg? Azon túl, hogy néhány férfit megtanítok lőni, mit lehet itt kezdeni? - mosolyodok el, fakó tükörképemet nézem az ablakba. Tekintetem elszakítom tőle, és csak hallgatom, amit a nő mondd nekem.
Kiábrándult sóhaj szakad fel torkomból. Fejemet is lehajtom hozzá, hajam az arcomba lóg.
- Kár. A városra tényleg ráférne már egy ördögűzés - még ha maga Lucifer nincs is jelenleg itt. Elég ha lépteinek nyomát őrzik a falak, az utak.
Ha mindenki itt retteg tőle, elmenni mégsem mernek. Hova mehetnének? Beetették őket, hogy itt majd fényes jövő várhat rájuk. Nonszensz.
- Rendben, akkor tudjuk, hogy ki vagy. Ha sikerült volna a kis terved, akkor nem a megfelelő zsákmánnyal léphettél le volna itt. Szerinted ebben az időben bárki is megbízik még a bankokba? Bárki olyan, aki esetleg sejti, hogy mennyi bandita jár eme vidéken? - fordulok meg. Ajkamon játszi mosoly vibrál. Karomat a keblem alatt fonom keresztbe. Fenekemet az ablakpárkánynak támasztom, talpaimmal kissé pedig előrébb, így támaszkodom meg.
Így figyelem és ha még most is lemegy a víz alá, akkor most sóhajtok egy hatalmasat. Társalkodónőnek. Ugyan már, inkább csak szabadságot óhajtok semmi mást. Mivel ezt nem kaphatom meg, marad a B verzió. Az átutazók meséivel töltöm fel magamat. Így minden sokkal elviselhetőbb.
- Számítana, akkor nem kérdezném meg - vonom meg a vállamat - Nem te vagy az első, de vélhetőleg nem is az utolsó átutazó, ki minél kevesebbet akar megosztani magáról. Közted és a többiek között az a különbség, hogy ettől függetlenül nem zárkózol el a társaságtól - lépek el az albaktól, majd a szekrényhez lépve kezdem el kiválogatni számára azon ruhákat, melyek kényelmesen el tud majd viselni és jó is lesz a méreteire. És persze amibe nem úgy fog kinézni, mint az itt dolgozó, egyébkén igazán kedves lányok.
- Miért döntöttél úgy, hogy útonálló leszel? - teszem fel végül a kérdést, újra csak háttal állva neki. Félő, ha nem tenném, felfedezné szemeimbe a vágyódást a külvilág felé és a rabság halvány szikráját, mely mégis ideköt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 05, 2018 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
A forró víztől, hamar kivörösödik hófehér bőröm, de hamar megszokom. A hátának beszélve, kezdem el lemosni magamról az út porát. – Ez még nem válasz a kérdésre. – mosolyodom el, bár ezt ő nem láthatja. Beszappanozom kezem, s az arcomat is dörzsölni kezdem, az sem lehet tisztább, mint a többi tagom. – Játszunk nyílt lapokkal, tudjuk, hogy csak egy álruhába bújt lelkész vagyok…, hacsak tényleg nem akarsz felszentelni papnak… - folytatom habos arccal. Nem mondom ki a nyilvánvalót, hogy csak egy bankrabló vagyok, és annak is csapnivaló. Még nem. – Ha igen, akkor el kell, hogy keserítselek… erre nem én leszek a megfelelő személy. – mosom le arcomról a fehér hab maradványokat, melyek csiklandozva kúsztak le arcomon. – Vagy esetleg társalkodó nőnek akarsz, hogy ne unatkozz annyira? – emelem magasba a szemöldököm, miközben újra és újra átdörzsölöm karjaim s lábaim. – Hmm… - összefut a nyál a számban, ahogy felsorolja a kínálatot. Ami biztos, hogy még mielőtt innen távozok, tele rakom a bendőm, majd alszom egy nagyot, majd az éjszaka leple alatt rámolom ki a bankot, ha már ott hagytam mindent. – Ha azt mondanám, hogy nem, számítana? – fordítom ismét felé fejem, ám mivel túlságosan el van foglalva a kinti tájjal, a víz alá merülve nedvesítem be a hajam, míg bírom szusszal maradok a kád alján, kis légbuborékokat küldve a felszínre. Prüszkölve tolom vissza magam ülő helyzetbe, s simítom ki arcomból a vizet. – Kérdezz, s hogy miként válaszolok, az majd elválik.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 4:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Egy témánál sem ragadunk le, több szóval tovább. Vélhetőleg amiatt, mert ezek annyira nem is nagyon foglalkoztatnak minket. Vele ellentétben számomra a név, csak egy név. Tehetek hozzá vicces megjegyzéseket, ezekre mégsem lehet beszélgetéseket építeni.
Ahogy arra sem, hogy épp mit is próbált csinálni Valójában a bankban. Mert, ahogy azt is tudjuk, hogy nem lelkész, úgy azt is, hogy nem a bankrablókat akarta megállítani. A magam részéről arra tippelnék, hogy ő is szeretne részesedni némi aranyból. Könnyű pénz, gondolják sokan. Amiért más megdolgozik kínkeservesen, úgy azt mások egyszerűen ellopják. De ami azt illeti, neki még hagynám is. Már csak azért is, mert nő létére tökösebb, mint a város legtöbb férfia.
- Meglehet - vonom meg a vállamat. - Viszont, amíg ő az egyetlen, akitől az itteniek megvehetik, nem fogják megfontolni, hogy nem veszik meg. Inkább összekuporgatják rá a szerény vagyonukat - olvastam már erről. Valami… már nem emlékszem, hogy minek hívják. A kereskedők egyik taktikája.
Hememónia, a piacon, valami hasonló lehet. De ezen, most nem is nagyon kattog az agyam. Határozottan bólintok a nőnek. Valóban, levisz majd róla, minden piszkot és jelenleg csak ez a lényeg.
Hátatfordítva neki, hagyom, hogy nyugodtan tudjon vetkőzni. Ha nagyon akanék az ablak visszatükröződéséből, torzuló alakját láthatnám. Mégsem teszem. A ruhadarabok suhanását figyelem, a kinti néptelenséget. Egy ördögszekér robog végig az úton. Nyomában egy prérifarkas szalad.
Nyugodt minden és csendes. Túl nyugodt és túl csendes. Mintha valami készülne. Erre szokták mondani, hogy a vihar előtti csend?
A városközpont órája delet üt. De mivel harang nincs a templom tornyába, így már nem kongja el az énekszót, melyre egykor gondos kezek tervezték. Egyszer majd talán.
- Mint láthatod, nem sok érdekesség történik egy kisvárosban. Még kevesebb érdekes személyt vet erre a sors - tekintek át vállam felett, rá mosolyodva, majd már adom is a kezébe a szappant. A kalapot leveszem a fejemről és az ágyra dobom.
Egyszerű, mégis könnyed ruhám suhan velem együtt.
- Burgonyát, bárány és marhahúst. Oldalast, átsütve. Véresen is adják, de jól átsülve is. Hozzá nem a legjobb whiskeyt adják, de még úgy is iható az a lötty - vonom meg a vállamat, amikor visszaállok az ablakba.
Hagyom, hogy fürödjön.
- Kérdezhetek valamit? - szólalok meg hirtelen. Nem reagálok arra, hogy kér-e illóolajat. Előbb még átgondolom, hogy melyiket és honnan adjak neki. Úgy rémlik, hogy ebben a szobában is van, de már nem vagyok benne biztos.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 3:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Las Bandidas
Vadnyugat hősei
Elidőzök mosolyán, nem csak azért mert ékszer ezen a bájos arcon, melyen itt-ott megtelepedett a por, hanem ahogyan az én szavaim, úgy az ő mosolya őszinte. S honnan vagyok ebben olyan biztos? A családom sosem volt a kedvességről híres, behízelgő és önző népség, orcájukon csak akkor derengett fel a mosoly, ha akartak valamit. – Van ez így. – vonom meg a vállam. Tudjuk mindketten, hogy se lelkész, se apáca nem vagyok. Ó, közöm sincs hozzá, ahogyan a széphez, a becsülethez sem. Mindezt csak a szükség hozta, s már- már kezdtem élvezni is a dolgot. Ez a kis város tele van meglepetésekkel, amellett, hogy szép lassan kihal innen, mindenki aki fontos, az ország legjobb szappangyáros eljut ide, pont ide. Vagy Isten volt huncut kedvében, mikor ezt a lepratanyát felrajzolta a térképre és megírta történetét vagy pedig egy őrült démon garázdálkodik itt. – Az jó… ezt a sok koszt a tiszta víz nem vinné le… - örvendek mindennek ellenére, s nézek végig magamon. No de akkor mégis csak lesz hab.  – Lehet, hogy hazudik… - vonom fel az egyik szemöldököm. - … ahogy elnézem ezeket az embereket, ezeknek bármit, bármit el tudnál adni. S ők meg is vennék. – mit mondjak az eddig tapasztaltak alapján, nem sok jót nézek ki az itt élőkből. De tehetek én róla? Na ugye! Hallgatom, hogy a polgármesternek mennyi vagyona van, akaratlanul is felcsillan a szemem, az ilyet az ember nem tudja elnyomni. Legalábbis a magamfajta kis kezdő biztos nem. Közben a másik cipőmtől is megszabadulok, az is valahol a sarokban köt ki vagy az ágy lábánál, igazából nem foglalkozom vele, örülök, hogy egy kis időre fellélegezhet a lábam. Majd két nő érkezik egy fiatalabb és egy idősebb nyanya, térülnek fordulnak, míg a kádat meg nem töltik, gőzölgő vízzel. Mikor végre becsukódik az ajtó, megszabadulok ruháimtól. Először a fekete csuhát hajítom le magamról, majd kombiném pántját seprem le először az egyik majd a másik vállamról. Ez nem az a fajta, melyet az úri macák hordanak a nagyvárosokban, nem az, amely, ha végig kúszik testeden, érintése olyan, mint gyengéd szeretőé. Nem ez az, melynek anyaga durva vászon, s mikor a bőrödhöz ér csiszolópapírként karistolja végig tested. Színe már rég elfejtette, mi is az a fehér, sárgába fordult, ahogy az őszi erdő. Testem vékony, kulcscsontom, bordáim s medencecsontomra fehér bőröm jobban rátapad, mint hogy kellene, jó pár hete nem ettem rendesen, de egy idő után megszokja az ember, s nem kínozza már úgy az éhség. Pőreségem nem zavar, nincs semmi olyanom, ami neki ne lenne, se három mellem, se pedig más nem odaillő testrészeim. Először a lábujjam emelem bele a vízbe, s kapom is ki onnan azonnal. Forró, akár a láva, de aztán újra próbálkozom, s fogamat összeszorítva merülök el a vízben. – És mégis egy feleség, miért is segít egy hozzám hasonlónak? – nézek rá, miközben egyik tenyeremből a másikba csurgatom át a vizet. – Köszönöm. – bólintok, miközben ideadja a szappant. Még mielőtt a vízbe meríteném, az orromhoz emelem, s mélyet szippantok bele. Illata, mint a puha bababőr. Kellemes. – Lehet itt enni mást is, mint bab? – rejtem el a víz alá a szappant, a nedves szagos szappannal kezdem el bedörzsölni a karom. – Ha szükségét érzed… - vonom meg újra vállam, ez már így több, amit mostanában reméltem.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Las Bandidas, 1800-as évek Vadnyugat Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 7:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Calypso
Western is our dream
Kedves és hálás mosollyal az arcomon fordulok az idegen felé. Talán ez lehet a magyarázat. A szavai őszinték. Nem azért mond kedveset, vagy épp gorombát, mert tudja, hogy ki vagyok. Hanem mert szívből jön. A városiak is tudják, hogy nem kell velem kesztyűs kézzel bánni, mégis ott van a szemükben a félelem. Mi van, ha mégis? Mi van, ha nekem végképp nem tetszik és árulkodok? Tudják, hogy nem tenném meg, mégsem hiszik el nekem. Szomorú, ha belegondol ebbe az ember.
- Köszönöm - felelem, szavakkalis megtoldva azt a mosolyt. Az ő nevére azonban hümmentek egy sort. Újra felé fordulva, nyíltan mustrálom végig. - Valahogy, nem illik egy lelkészhez. De még egy kezdő apácának sem - húzom ajkamat félre, hevesen megrázva a fejemet. Amennyira a kalap engedi az pedig illeg-billeg.
- Viszont szappant fogunk tudni adni. Hozzánk jár az ország legjobb szappana. A helyi kisiparos elmondása szerint, nagyoooon nehéz hozzájutni - hangsúlyozom, pont úgy, ahogy a finom bajszos férfi is szokta, csak hogy éreztessem én is, hogy mennyire, de mennyire nehéz dolga van ám neki. - Meglehet, ezért akarja mindig horribilis összegért adni - rázom meg a fejem nevetve.
Közbe pedig felérkezünk az emeletre is. Jártas vagyok már erre, úgy mozgok, kelek, mintha ide születtem volna. Holott csak a kapcsolatok… Újra és újra ide lyukadunk vissza. Egyszer túlteszem magam rajta, de addig is foglalkozzunk minden mással. A lenti terhes szagokkal ellentétben idefent a teret finom illat lengi körbe. Különböző olajok és párfümökről árulkodik. Még ha kissé büdös is a vendégünk, eme illatok elnyomják. Ez kell a lányoknak de olykor a vendégeiknek is.
A szobába belépve, az ágyra dobom le a törölközőt.
- Oh, a polgármesternek rengeteg drágaköve van. Nem csak arany, azoknál értékesebbek - vonom meg a vállamat, mintha teljesen hidegen hagyna a téma. A város amúgy sem profitálna belőle. És talán még úgy is el tudnám mondani neki, miként férhet hozzá, hogy közbe nem fogják velem összefüggésbe hozni a végén. Talán, de ha még meg is tennék, elérkeztem arra a pontra, hogy ne érdekeljen.
- Áh, csak egy feleség, semmi több - mosolygok rá, s mintha végszóra jöttek volna.
Egy lány nyitja ki az ajtót. Vékonyka testtel rendelkezik, két kézzel fogja a termetéhez képest hatalmas vödröt. Mögötte egy megtermettebb nő, egyből kettőt is. Forró víz van benne. Egyik sem foglalkozik Sarahval, csak megtöltik a rézkádat. Fordulnak még két kört, majd se szó, se beszéd ránk zárják az ajtót. No nem kulcsra…
- Jaj a szappan - csapok a homlokomra, és az éjjeliszekrényhez lépve a fiókjából húzom ki. - Utána ha gondolod kérhetek neked kölcsön néhány illóolajat - fordulok neki háttal, az ablak előtt. A kinti felvert port figyelem. Esőre áhítozik a föld.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 36 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6