Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Gyümölcsös •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Gyümölcsös - Page 2 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 21, 2020 10:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Almahalászó verseny

• This is Halloween
Az öregasszony mímelt rosszallással pakolja csípőre a kezeit, amint egyik szemöldökét megvonva Athlanra sandít.
- A tétről? Hát fiacskám, nem elég neked a játék élvezete? - dorombolja le a szavai dacára kedves hangon, mielőtt horkantva egyet, legyintene. - Ne aggódj, lesz jutalom annak, aki nyer, de hogy mi…? - vállát megvonva hagyja nyitottan a kérdést, bár hallva utána, a hármas végül miféle tétet határoz meg magának, elbizonytalanodik a sejtelmeskedése helyességében. Végül mégsem kap a szívéhez, jóízű kacajjal veregeti hátba a mellette elhaladó Astot, akit olybá tűnik, kiemelt figyelmébe fogadott.
- Nagyon mulatságosak a daliás urak, egy percre sem zökkennek ki a szerepükből! - hahotázik nagy boldogan, ami abban a pillanatban szakad meg, ahogy mindhárman elfoglalták a helyüket a hordóknál. Innentől kezdve a versenyt komolyan veszi, szúrós szemekkel méregeti, hogy mindenki a szabályoknak megfelelő állást vett-e fel, mihelyt pedig erről megbizonyosodott, öblös tapssal indítja meg a gyermeteg viadalt.
Mindhárman különböző taktikákat vetnek be az almák kihalászása érdekében, noha be kell látni, egy sima felületű, csúszós héjú gyümölcsöt a szintén sikamlós vízből kikapni közel sem egyszerű. Úgy alapjáraton, merthogy akadnak itt még nehezítő körülmények. Alessya hordója például kicsit az ellenkező irányba lejt, Athlanéban pár centivel biztosan kevesebb a víz, míg Asto hordója olyan ingatag, hogy félő, bármelyik momentumban eldőlhet. Ezek önmagukban sem segítenek hozzá a könnyű győzelemhez, de van itt még más is… Ha jobban odafigyelnek a vehemens halászás közben, bizony feltűnhet nekik, hogy a természet áldásából származó gyümölcsök bőséggel eresztettek magukból kukacokat a vízbe, melyek épp olyan boldogan lötyögnek a felszínen, mint maguk a piros-pozsgás almák. Persze lehet, ez a démonokat kevésbé fogja undorra, mint a szerencsétlen vadászlányt...
Egy szó, mint száz, a hatás a tapssal záródó kör végére tetten érhető. Alessya hiába ügyeskedik, egyetlen almát sem sikerül kihalásznia, Asto ugyanígy jár, míg Athlan második próbálkozásra azért megszerez magának egyet. Vélhetően ő az, akit a nehezítések a legkevésbé akadályoztak a célja elérésében.
- Na, ki a vízből! - szól rájuk az asszonyság, orcáján a szokásos derűvel, míg ráncos, cserepes ajkain vidám mosollyal. - Vegyetek levegőt is, fiatalok, mert máris indul a következő kör! Ez egy kicsit gyérecske volt… - teszi hozzá, és amennyiben szusszantak egyet a versenyzői, megint tapsol egyet az újabb forduló megnyitása gyanánt.


//Eddigi állás:
Alessya: 0 alma
Athlan: 1 alma
Asto: 0 alma //

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Gyümölcsös - Page 2 P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
46
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 11:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Why...?

első forduló

Elég volt megközelíteni a taszító ígéretekkel csalogató standot, a hozzá tartozó, túlzottan jókedélyű nő máris korát meghazudtoló sebességgel csapna le rám, bár menekülni már nem terveztem, úgy tűnt, ő ezt nem is gondolta volna eshetőségnek. Sőt, mintha csak érezné a kétségeim az egész helyzet miatt, a kezébe véve a dolgokat már tovább is terel a többi jelentkező mellé, a démon és a kísérete elé. A kéretlen biztatásra megfeszülök kissé, de hagyom magam, végül is, közelebb akartam jönni. Nem a verseny miatt, Athlan miatt, a többi csak plusz kellemetlenség, aminek remélhetőleg gyorsan vége szakad… Úgy tűnt nem csak én érzek így, hármunk közül egyedül a nő tűnt izgatottnak… amiért nyilvánosan almákat halászhat a szájával? Sőt, az érkezésem előtti pillanatban a démon egyenesen idegesnek tűnt valami miatt, mostanra pedig már valami másra váltott. Felismerne? Talán fel tudna, de megjegyzett volna?
Mutat a hordókra, én pedig követem a mozdulatot, bár a szavai helyett a rúnákat figyelem, csak a pokol szóra pillantva vissza rá. Pechje van, háromból legalább ketten onnan jöttünk, de aligha fogom elismerni ezt neki, helyette a mellettem állókat mérem fel, mintha teljesen mellékes lenne, hogy milyen társaságba kerültem éppen. Athlanon valamivel tovább pihentetem a tekintetem, mintha várnék valamire, de sosem derül ki mire.
Utolsóként lépek a vízhez, amelyik maradt az tökéletes lesz, nem mintha számítana, egészen addig, amíg a démon felém nem pillant. A szavai váratlanul érnek, korábban csak lopva figyeltem, de így már rápillantok, egyre kíváncsibban várva a szavait, majd mikor a végére ért, bólintva felelhessek. – De ha én nyerek, te válaszolsz. – Mert ő is válaszolhatna, róla is pont annyira lenne értelme a kérdésnek, mint rólam. Hiszen még az a bizonyos este után sem tudtam meg a válaszokat, Tawrich elhallgatta őket, elterelte a figyelmem, de csak egy időre. Most, hogy előttem áll a démon, az emlékek kezdenek megelevenedni… - A vesztes halálának mikéntjéről a győztes dönthet. – Szinte meglepő gyorsasággal jön a válasz, részemről állhat az alku, de akkor én is kérem a részem belőle, ha úgy adódik. Végül is… talán mégsem lesz annyira rossz ez az egész… Ha nyerek, megtudhatom a válaszokat amiket túl rég óta halasztgattam, ha vesztek pedig… haltam már meg, ennyi kockázatot talán megér. Ha én választhatom ki, hogy miként vesszen a démon… már voltak ötleteim, az biztos, hogy nem pazarolnám el a kivégzését.
Így viszont nőttek a tétek, a vereség sem zavart volna, de a győzelem jutalma már régen vágyott volt, így aligha maradhattam volna a tervezett stratégiával, ami csak annyiból állt, hogy látszólag elhalászgatok az almák közt, miközben fontosabb dolgokra koncentrálnék… így viszont, Athlan ajánlatára már célirányosabban hajolok a vízbe, kiválasztva az egyik almát amiről úgy gondolom, könnyebb lenne elkapni, egyelőre szinte barátkozva, számolt mozdulatokkal próbálva megfelelő támaszhoz terelni, hogy kiemelhessem a vízből, ha sikerülne a fogaim közé zárni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fuckin' apples

Első forduló
Teljesen kihűlve és elképedve pislogok Alessya és a vidám asszonyság között... Mégis hogy lehet valaki ennyire lelkes? Honnan jön ez a temérdek jókedv, versenyszellem, mosolygás és olyan pozsga az öregasszony arcán, hogy legszívesebben magam is beleharapnék?
- A jelmezem... Sok év munkája ám, mama! - ennél a mondatnál talán még a bal szemem is elkezd tikkelni, ami csak még inkább ráng egy nagyot, mikor társaságunk akad. Szerintem ha még egy percig értetlenül nézek, most kivételesen a jövevényre, teljesen biztosan úgy marad a pofám, s az alap haragos vonásokat felváltja a “mi a fasz van?” ábrázat. Ez azonban társul most némi halovány derengéssel, hiszen meg kell hagyni, egyedi vonásai vannak az alaknak. Olyanok, amiket nem lehet könnyen felejteni, csupán némi kutatás kellene az elmémben ahhoz, hogy rájöjjek, pontosan hol és mikor láttam már ezt az arcot. Ez azonban nem ebben a pillanatban fog bekövetkezni, hiszen mintha megerőszakolnák a személyiségem, úgy lépek oda a középső hordóhoz. Hogy miért? Fogalmam sincs. De komolyan.  
- Inkább a tétről beszéljen, öreganyám! - jegyzem meg, miután végighallgattam a kis ismertetőt. Tehát foggal elkapni, kihúzni, nem megzabálni, örülni. Gyerekjáték!
- Kár. - felröhögök, mikor közli a banya, hogy belefulladni nem ér, pedig én már terveztem, hogy lábbal esetleg belerúgom Alessyát a vízbe, aztán lent is tartom a fejét egészen addig, amíg mozog... De hát ez nem az a mulatság. Nem az én mulatságom. Hanem ez inkább az embereké...  
- Ha én nyerek, elárulod, hogy ki vagy. - súgom magam mellé hirtelen, mikor odaér az idegen, kire épp hogy csak odasandítok. - S csak hogy tétje is legyen, amelyikünk nyer, az életben marad utána. Aki veszít... Nos... Azt majd meglátjuk. - felelem hangosan és aljas vigyorral immáron mindkettejüknek, persze az alap szabályokat nem módosítom, hiszen ezt utána is le tudjuk rendezni, miután elhagytuk a lugast. Csak ne mondhassa Alessya, hogy én nem tudok szórakozni... S ezáltal már céltudatosabban rakom hátra kezeim, s mikor felhangzik a taps, egyből belevetem a fejem a hordóba. Azonban nem a közepébe, hanem a széle felé próbálok tolni egy almát, hogy amazt nekitámasztva a széléhez könnyebben bele tudjam vájni a fogam. Ha ez a taktika sikerül, avagy ha nem, a következőnél amolyan szívó mozdulatot próbálok alkalmazni, minek hatására ugyan víz is kerül dögivel a számba, de legalább ennek az édes piros szarnak jobb lesz a fogása. Bárhogy is sikerüljön, a kör végén kénytelen vagyok köpni egyet a földre, hiszen ha nem is jutott az almának az íze a számba közvetlenül, elég volt benyelni a vízből egy jókora adagot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 19, 2020 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alma-halászó verseny

Első forduló
Engem szinte magával ragad a hely hangulata és befutok az almás lugasba, ahol versenyt szimatolok és azokat én annyira szeretem, amióta a húsvétin is részt vettem és megnyertem. Ahogy megérkezek már jelentkezek is kicsit zihálva. Nem gondoltam volna, hogy Athlan megszól azért, mert elrohantam mellőle, de hát ő a démon, aki gyorsabb még a villámlásnál is, legalábbis a vidámparknál úgy tűnt, ahol egy gokarttal mentem vissza a kocsihoz, ahol már ő várt, pedig mentem úgy ötvennel vagy hatvannal a kis járgánnyal. jó itt mondjuk feltűnő lenne, ha úgy meglódulna utánam, de mindegy is. Jelentkeztem helyette is, ami miatt még biztosan később számíthatok valamire, ami nem fog tetszeni.
- Köszönjük, az ő jelmeze tényleg lélegzetelállítóbb - ha tudná mennyire, mert hát gyakorlatilag egy emberi testet húzott magára, de ettől nem néz ki annak, olyan, mint egy démon és a tetovált rúnáit is festéknek hiszik biztosan. Csatlakozik hozzánk még valaki, akit végigmérek, fiatal, mint én és bár fiú, mégis olyan nőies kicsit az arca, furcsa kettősség. Én akartam versenyezni, szóval így más kettő ellenfelem lett, legalábbis így gondolom, mert már ismerteti a néni a szabályokat.
- Igen, így izgalmasabb - összecsapom magam előtt a tenyerem és mosolygok a vetélytársaimra, amiből egy biztos nem akar itt lenni, de már bevonták a játékba, talán élvezni fogja ezt kicsit. Az ismertető közepén kicsit nyelek, már nem azért, mert szárnyas lennék vagy  démon, hanem mert egy biztosan az. Kicsit görbül a szám nevetésre is, mert hát pont megdicsért egyet, hogy milyen jó a jelmeze, ha tudná, hogy Athlan így néz ki és nem öltözött ki valójában.
- Ilyennel nem kellene itt viccelődni, nagyon beleéled magad a jelmezed szerepébe - mosolygok bájosan Athlanra, de vettem a célzást, hogy legszívesebben most belenyomná a fejem az egyik hordóba, hogy megfulladjak, majd ha feltámadnék, akkor még megismételhesse, csak hogy tudjam hol a helyem és persze, hogy ne rángassam bele mindenbe az ő akarata ellenére. A sapkámat leszedem a fejemről és leteszem egy halloweeni tökre, nem akarom, hogy a vízbe essen a fejemről és elázzon.
- Győzzön a jobb! - Ezzel kicsit szökellve indulok meg és sétálok oda az egyik szélső dézsához, amit körbejárok hátra tett kézzel, szerencsére tele van almákkal, szóval azzal nem kell foglalkozni, hogy merre hajoljak be, hogy biztosra menjek. A szélénél kockázatos, hogy belefordulok a dézsába, a belsejénél is dettó, mivel alacsony vagyok , szóval csak okosan kellene csinálni, átgondolom még, amíg mindenki a tapsra vár, majd a kiszemelt alma felé hajolok. Természetesen ahogy a fogammal hozzáérek süllyedni kezd, így kénytelen vagyok az arcom is a vízbe nyomni. A nyelvemmel tapogatom ki az almát, mert a szemem nem tudom kinyitni a víz alatt. Ha pár másodpercig nincs meg az alma, akkor kiemelem a fejem és úgy nyomom bele, hogy egy alma biztosan a számnál legyen és igyekszem cápa módjára megharapni, hogy azzal együtt emelkedjek ki. Már tiszta libabőrös vagyok a hideg víztől, aminek frissítő hatása is van. Igyekszem kikapni egy almát és ha az meglenne, akkor jöhet a következő, csak és lépéssel arrébb megyek, hogy ott próbálkozzam meg vele, ha esélyem nyílik rá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Gyümölcsös - Page 2 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 19, 2020 11:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Almahalászó verseny

• This is Halloween
Sok mindent el lehet mondani a New York-iakról, de hogy ne értenének a szórakozáshoz, azt közel sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy még az apokalipszis kellős közepette is képesek afféle ünnepekbe energiát ölni, amely a túléléshez közel sem szükségeltetik. Elméletileg, hisz gyakorlatilag minden embernek szüksége van arra, hogy kiszakadjon a szürke, borús hétköznapokból, az állandó fenyegetettség gondolatából, és erre mi sem alkalmasabb, mint Halloween ünnepe, ahol aztán mindenki teljesen kifordulhat önmagából.
Ahogyan az ezt megelőző években, most is számtalan jelmezes rója az utcákat, kézzel készített édességekért, friss, őszi gyümölcsökért kopogtatva az ajtókon, ahol még a legspúrabb nagyik szívének is meg szokása esni a kuncsorgó kölykökön. Persze nem csak a gyerekek öltenek gúnyát, számtalan felnőttön lehet felfedezni a legkülönfélébb jelmezeket, amint a szokásos standok körül teszik az újabb és újabb köröket.
Az idei évben is találni kézműves asztalokat, a portékáikat árulókat, és természetesen a mulatság elengedhetetlen, örökös résztvevőit is, mint például az idős nénét a gyümölcsösben, aki fáradhatatlanul kínálja almáit a versenyszelleműeknek. Csak úgy vadássza magának a jelentkezőket, éberen figyel, és mihelyst valaki elköveti a hibát, hogy beforduljon az almás lugashoz, azt nem ereszti.
Nyilván akkor a legboldogabb, amikor magától érkeznek az áldozatok, tehát a legújabb érkezőket, a vadászlányt és a démont kitörő örömmel fogadja.
- Ó hogyne, hogyne, kedveském! Micsoda daliás urat hoztál magaddal, a jelmeze is lélegzetelállító! - hüledezik az asszonyság. - Persze a tiéd is, aranyom – teszi hozzá, egy kényelmetlen hangzású kacagást mellékelve a kijelentéséhez, de mielőtt még belekezdene a szabályok ismertetésébe, hirtelen oldalra kapja a tekintetét, mert bizony mozgást neszelt.
- Áh! Fiacskám, gyere csak gyere, ne szégyenlősködj, pont hárman is lennétek, így ni – taszigálja közelebb Astot, akit Athlan és Alessya mellé sorol egy csapatba. - Nagyobb így az izgalom, mint ha csak ketten lennétek – magyarázza meg a számára egyértelműt, aztán a standja mögé lép, és nagy koncentrációval feljegyzi Alessya nevét. Athlant és Astot Daliás 1-nek és Daliás 2-nek kereszteli el a fencijén.
- Most hogy a nevezéssel megvolnánk, ismertetném a szabályokat. Ott van az a három hordó – bök mutatóujjával a pár méterrel odébb helyezkedő, kellően kikerekedett és magas tartályokra, melyeknek vízzel telt felszínén vidáman ringatóznak a pirospozsgás almák. - Mindháromhoz odaáll valaki, hátratett kézzel. Gondolom szárnyasok nem vagytok, vagy fekete szemű pokolfajzatok, mindkettőt rühellem, de hát mit lehet tenni, a szövetség… Na, a biztonság kedvéért a csalás meg van gátolva – ismerteti a maga szakszerűségével a tudnivalókat. - Szóval a feladat, hogy csak a szátokat használva kihalásszátok az almákat, körönként kettőt lehet megszerezni és három kör lesz. Ó igen, belefulladni nem ér – fordul Athlanhoz, mutatóujját fenyegetően megemelve, majd int, hogy nyugodtan foglalják el a helyüket.
Amennyiben mindhárman beálltak, tapssal jelzi a verseny kezdetét, a kör végét pedig szintén a két tenyerének hangzatos összeütésével határozza meg.


//A következő reagotokat feltételes módban, az eredmény ismerete nélkül írjátok meg Wink Utána fogok dobni kockával, aminek az eredményét a következő mesélőiben foglalom össze nektek. Hajrá!//
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Gyümölcsös - Page 2 P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
46
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Why...?

jelentkezés

Október harmincegyedik napja a maga különlegességei ellenére is veszít a jelentőségéből, amikor már túl sokadjára tapasztalod meg. Amikor átléptél egy kort a korlátos halhatatlanságodban, utána egy év már egy nap csupán, az egyik jeles alkalmat szinte azonnal a követi az újabb… legalább is így volt ez, amíg nyitva volt a pokol. Azóta többek közt ez is megváltozott, az idő képlékeny fogalma teljesen új jelentést nyert. Eddig is sokat voltam a föld felett, de nem ennyire kényszerből, bármikor visszafordulhattam, ha szükségem volt valamire, ott biztosan megtaláltam… Bár már a földet is ismerem, a számomra szükséges felszereltsége nem hasonlít a sajátomra, amit magam mögött kellett hagynom, és ami már harmadik éve porosodhat magányosan… Mindez természetesen még mindig nem volt elégséges ok arra, hogy egy almahalászó verseny irányába forduljak. Erre igazából közel semmi nem lenne elégséges magyarázat. Azon kívül, hogy kezdek megőrülni, vagy mindenki más körülöttem? Vagy mindkettő. Ráadásul ide a mostani egyetlen épen maradt elméjű társaságom sem követett, Sagdid ehelyett a rendezvény szélénél kuporgott egyedül, mert arra kértem, hogy figyeljen amíg én elvegyülök az emberek közt. Bár kérdéses, hogy egy velem egykorú ember miért is menne az almahalászó verseny felé, megpillantva az előttem jelentkezőket már minden kételyem eloszlott afelől, hogy én leszek aki kilóg a sorból. A saját fiatal de mégis felnőtt vonásaim semmik ahhoz a tetovált férfihoz képest aki már ott toporog egy nő mellett. Az én tekintetem mégsem ezért akad meg rajta, sőt, talán nem is rajta van már, az emlékem visszavezetnek a múltba, egy különös estére… amin teljesen mellékesen felgyújtotta több évnyi munkámat. Ez a különös démon, akit Athlannak neveztek, és aki látszólag előbb vagy utóbb, mindenhol felbukkan. Hogyan felejtsem így el? Az arca az elmémbe égett a karnevál magasba csapó lángjaival együtt, amiket ő szított olyan hevesre. El akarta pusztítani. Meg akarta ölni. De tudhatta, hogy nem teheti örökre… mégis megtette. Szinte gondolkodás nélkül fordulok feléjük, olyan határozottsággal sétálva a jelentkező standhoz, mintha végig ez lett volna a terv, holott magamtól eszembe sem jutott volna. De ha ő itt van, én is itt leszek. Ez, ez talán egy elfogadható ok arra, hogy nevezzek egy ilyen ostoba versenyre. A helyzet másik érdekessége a hordókra festett jelek, tényleg készültek a természetfelettire, elképesztő...
Mindebből viszont szinte semmit sem engedek megjelenni az arcomon, olyan semmitmondó komolysággal kötöm össze a hajam, mint akit kicsit sem zavar a démon, vagy a helyzet amibe került úgy általánosan.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fuckin' apples

Jelentkezés
Ha nem lenne mindegyik léptem alatt valami nyomorult jelmezes, még egész hangulatosnak is tűnhetne a helyszín a maga szokatlan fényeivel s díszeivel. Különleges a maga módján, de természetesen ennek a sok szerencsétlennek el kell rontania a majdnem remek összképet. Mondjuk kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan dolog, melyben mások is részt vesznek, s kedvem lelném benne.
- Jó jelmez. - lép el mellettem egy szőke tizenéves lány két fura copffal, kockás szoknyában, betűrt inggel, s pár kamu szeplővel. Én meg megállok egy pillanatra, végignézek magamon tanácstalanul, majd Alessya felé próbálnék sandítani, hogy ugyanmár magyarázza meg a hülye kislányos felfogásával, hogy mi a faszt nézett az a csitri rajtam jelmeznek. A szakadt gatya, a bakancs, és a sima egyszerű hosszú ujjú felső egy teljesen átlagos viselet manapság... Ám mikor hozzászólhatnék a szürkeséghez, amaz elkezd valamerre rohanni idétlenül, a lelkesedését szinte érzem a levegőben. Én meg egyből utána, miközben fellökök egy macskaruhás kölyköt, kinek még a kosarát is sikerül megtaposnom. Nagy nehezen utolérem Alessyát, s szavainak már csak a végét sikerül elcsípnem.
- Na álljunk csak meg egy szóra! Nem engedtem meg, hogy a kérdezésem nélkül elszaladgálj, úgyhogy... - azzal megérzek a hátamon egy apró taszítást, mire kérdőn magam mögé nézek, s egy pozsgás, széles mosolyú idős asszony taszigál épp közelebb pár hordóhoz, amiknek a tetején almák fuldokolnak. Kérdőn pislogok a fahordókra, melyeken olyan rúnák vannak, amik megakasztják az erőm. Tehát ez a forgatag felkészült a magamfajták szórakoztatására is?
- És ha az egyikünk véletlenül belefullad közben, az is ér? - kérdem az asszonyságot, miközben szúrósan pislogok Alessya felé.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Almahalászó verseny

 Jelentkezés
Szeretem a halloween hangulatát, minden olyan hangulatos, töklámpásokat faragnak, tele van minden pókos, macskás, denevéres és szemgolyós édességekkel, akadnak műujjak is és rengeteg vörös ital, amivel a vért jelképezik. A legtöbben jelmezben vannak, akadnak ijesztőek és átlagosak, mint az enyém is, mert annyira nem toltam túl a boszorkányságot, csak megadtam a módját, mert egy ilyen helyen ez nem árt. A soron sétálunk és eleinte még mindent megnézegetek, az egyik standnál hallom, hogy almahalászós versenyre lehet jelentkezni, ahol pihéket lehet nyerni, szóval több sem kell, gyors helyzetfelmérés és elfutok az irányba, ahol az eseményt lelem, hogy ott jelentkezzek a megfelelő standnál, a megfelelő embernél.
- Üdv! Szeretnék jelentkezni, Alessya vagyok és ha lehet, akkor csapatban lennék a kísérőmmel, bár ha nem jelentkezik más, akkor végül is lehetek ellene is. - A végén beadom a derekam, vajon itt le tudnám őt győzni? Nem használhat semmi démoni erőt, szóval van esélyem ellene, kétlem, hogy annyira ott lenne almahalászásban, mert unalmában csak ezt csinálta, pláne úgy, hogy nem is evett szinte semmit, mert nincs rá szüksége.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Gyümölcsös - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 4:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Gyümölcsös - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 4:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Moonlight sonata
Cole & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 537 • Zene; Pass Them By »
...Three, two, one and here I go
Tiszta fejjel, egy lépés távolságból értékelni a szituációt. Ez lebegett a szemeim előtt, amikor megkíséreltem meggyőzni arról, hogy nincs értelme hitegetnem vagy félrevezetnem, azonban az eltökéltségem és a magamba vetett hitem pillanatról pillanatra fejtődik le a szívemről, a trónfosztásért pedig az aggodalom és a kétkedés felel. Mert még mindig nem áll meg, még mindig a cipőjével bajlódik, majd a lehető legtisztábban adja a tudtomra, hogy nem is hajlandó megbeszélni velem a problémát. Mert úgysem érteném. Miért ő dönti el helyettem? Igazságtalannak érzem, amiért kizár, pont most. Nem tegnap este a fa alatt, se nem aztán, hanem éppen most, amikor már egészen elhittem, hogy közel kerülhetek hozzá.
A parányi sérelmeim kiütköznek a rákövetkező, félig vádló kijelentésemen, ám látva, hogy még ez sem akasztja meg a sietségében, kénytelen vagyok sebtében korrigálni a hibámat azzal, hogy a lehető legőszintébben megosztom vele az érzéseimet. Hátha akkor megérti, hogy egyáltalán nem akarom kihasználni vagy átejteni, és egy momentumra úgy fest, eljut hozzá a mondanivalóm. Egy momentumra.
Egymáshoz vont szemöldökökkel figyelem az arcát, amely szinte alig rezzen, ahogy ismét ránt egyet a zsinóron, amin az érzelmeim sorakoznak katonás rendben. Ezúttal abban az irányban, ahol az égvilágon semmi pozitív nincsen, mert olyasmire emlékeztet, ami kétségtelenül valós nehézség. Bár semmi olyan, amit ne lehetne megoldani, ha igazán szeretnénk küzdeni érte.
- Miért? - ez az első értelmes szó, ami kiesik a számon a kifakadását hallva, hisz tényleg nem értem a problémát. Talán vadász vagyok, ő meg valaki, aki nem éppen a törvényeink szerint él, és akkor? Túl kell élnie, de ha esélyt kapna egy másik életre, akkor mi akadályozhatna kettőnket? Persze, a családom valószínűleg kitekerné a nyakamat, a vadászok meg lenéznének, amiért egy férfit választottam, viszont ez az én életem, ha pedig tényleg megérné felrúgni az egészet, akkor megtenném. Jelenleg legalábbis határozottan így gondolom, most, hogy szinte a bőrömön érzem, amiként kicsúszik a kezeim közül.
- Várj… - szólok utána, amikor újfent megindul, és már a kilincsre simul a tenyere, noha ennél többet hirtelen nem tudok kinyögni. Végig kell gondolnom, hogy mivel tartsam vissza, az időhúzásom azonban ellenem dolgozik. Felettébb bosszant a képtelenségem a gyors reakcióra, ez aztán még inkább satuba vágja az elmémet, s végül addig-addig tartom ki a csendet, amíg ő szólal meg helyettem.
- Micsoda? - kérdezek vissza megdöbbenve, ugyanis arra számítottam volna a legkevésbé, hogy sértegetni kezd. Nem is értem eleinte, hogy mire céloz, de a hozzátoldásával szépen lassan eljuttatja az agyamig a mondandója lényegét, amelyben az a legszörnyűbb, hogy akár igaza is lehet. Képes lehetnék ennyire önző lenni? A szívem hevesen tagad, győzköd az ellenkezőjéről, ám a tudatom összefüggést talál a kimondott szavak és a tetteim között. A problémáim elől menekültem a gyümölcsösbe, és még ha nem is terveztem összetalálkozni vele, onnantól kezdve rá koncentráltam és nem arra, ami engem kínzott. Amennyiben a szilárd tényeket nézzük, tulajdonképpen igaza van, figyelemelterelés volt.
A mellkasom hiába szorul össze, dacolva a felismeréssel és kiabálva, hogy akkor nem fájna ennyire az elvesztése, sőt, még csak nem is érdekelne, egyszerűen képtelen vagyok hallgatni rá, mert talán még magamban is jobban esik, könnyebb csalódni, mint benne. Ledermedve emelem meg a pillantásomat, hogy az őszinte arckifejezése alátámaszthassa a gondolataimat, de addigra már sehol sincs; még csak fel sem fogtam az ajtó csapódását, a hangja ennél nagyobbat kondult.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Gyümölcsös - Page 2 CfJmUUkGyümölcsös - Page 2 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
184
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 1:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Moonlight sonata
Alex & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 519 • Zene; Leftovers »
What makes night within us may leave stars.
A földre térdelek. Be akarom kötni a cipőfűzőt, de a kezeim remegnek, így hosszú ideig csak bámulom őket, miközben Alexet hallgatom. Nem akarok túl sok időt így és itt tölteni, ezért csak betűröm őket kétoldalt, először az egyik lábamat, majd a másikat véve előre. Válaszolni még ennyire sem tudok, s a kérdését hallva csak megrázom a fejem, lassan és észrevétlenül, közvetlen magam elé bámulva, nehogy mégis annak értse. Fogalmam sincs, hogy miért csinálja, és ha tényleg tetteti az érdeklődést, mit nyerhet vele a nap végén. Alex tovább beszél, és én ráállok a megoldandó rejtélyre, míg a szavain gondolkozom.
– Úgysem értenéd. – Nem hiszem, hogy New York egyik leghíresebb vadásza akár csak egyet is megoldhatna a problémáim közül; azt hozzá sem kell tennem, hogy a felét még akkor sem oszthatnám meg vele, ha akarnám. Egyszer megpróbáltam már, eljátszottam ezt az egészet valakivel és semmit sem használt, helyette visszafordíthatatlanul megváltoztatott valamit. Senki nem értheti és senki nem segíthet; ha mégis megpróbálná, az olyan lenne, mintha szándékosan rúgná le az omló falat tartó oszlopokat: értelmetlen katasztrófa mindkét oldalon.
Felállok és körülnézek, de nem tudom, merre induljak el. Miért nem hagytam, hogy tovább tartson a reggel? Akkor is, ha végig tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz tovább lépnem, elfelejtenem az együtt töltött időt, hacsak nem őrzöm meg azért az emlékezetemben, hogy elővehessem a következő hasonló éjszakán. Kóstoló volt egy másfajta életből, és pontosan annyi haszna lenne újra és újra felelevenítenem, mint kitörölnöm néhány üveg olcsó itallal, amint hazaérek.
Megcélzom az ajtót, de félúton meg kell állnom, hogy ismét Alex felé fordulhassak, hála a rövid vallomásnak. Azóta a konyhapulton támaszkodik, és tudom, hogy ha nem lennék ilyen zavart és ideges, ezzel együtt csalódott és mérges magamra, most odamennék, hogy újra a közelében lehessek, és hogy ennek az érzése megnyugtathasson. Helyette persze mégsem mozdulok, miután megtorpantam, éppen csak végig futtatom rajta a pillantásom.
– Én is kedvellek téged – kezdek bele halkan, de még mielőtt megörülhetne, hozzáteszem: – De nem működne. Meglepetés… – tárom szét a karjaimat. Igyekszem megszilárdítani az arckifejezésem, hogy alátámaszthassam vele a szavaimat, de nincs könnyű dolgom most elrejteni az érzelmeimet. Azért mégis megpróbálom. – Nézz rám, aztán nézz magadra – intek felé ismét. – Ez nem az a világ, Alex. Ez egy szar vicc. – Mert ez tényleg nem az a hely, ahol egy embernek és egy félvérnek, két férfinek, egy vadásznak és egy senkinek köze lehet egymáshoz; szinte azonnal halálra ítélne vele mindkettőnket.
Megteszem a maradék néhány lépést, majd lenyomom a kilincset. Már megint vissza kell fordulnom, de én sem tudom igazán, hogy miért teszem, mindenesetre még azelőtt megbánom a döntésemet, hogy kifelé menet átléphetném a küszöböt.
– És tudod mit? Nem az én problémáimat akarod megoldani, hanem a sajátjaidat elkerülni – élek vissza hitelen felindulásból a fák alatt elsuttogott információval a nővéréről és az álmatlanságról. – Nem én érdekellek, hanem figyelemelterelést keresel. Vagy unatkozol, nem tudom, de engem nem kell megmentened – csapom be az ajtót a hátam mögött. Tényleg ezt szerettem volna mondani? Valószínűleg nem. De mérges vagyok és kétségbeesett, és tudom, hogy a régi módszereimen kívül semmi sem teheti könnyebbé a kialakult helyzetet. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy vissza kell mennem a lakásba, ahol rám is vár egy kellemetlen szembesítés.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Gyümölcsös - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 23, 2019 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Moonlight sonata
Cole & Alex
────────────── ──────────────
« Szószám; 724 • Zene; Lavender Taste »
...Three, two, one and here I go
Amikor egy kósza pillanatra a mellkasomnak feszülnek a tenyerei, elbizonytalanodok afelől, hogy jó ötlet-e magamhoz ölelni, ám túl hamar enyhül a taszítása ahhoz, igazán komolyan vegyem az ellenkezését. Ellazul a karjaim között, az álla a vállamra simul, míg a kezei rajtam pihennek meg. Gyengéd mosoly költözik az arcomra, mert biztossá válok benne, hogy nem léptem túl a köztünk húzódó, egyelőre bizonytalan távolságokkal és szélességekkel bíró határon, és mert az ölelés szükségességét sem ítéltem meg rosszul. Alapvetően nem vagyok az a típus, aki halomra osztogatja az érintéseit, de azt hiszem, lehet igazság abban a hülye mondásban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ha valaki még nálam is ritkábban keresi mások közelségét, amellett nem nehéz társasági pillangónak tűnni, és kényszert érezni aziránt, hogy belevonjam a világomba. Főként, ha érdekel is az a valaki, márpedig Cole határozottan megnyerte magának a figyelmemet.
Apró szusszanással simítok végig a hátán, és ebben az árva szívdobbanásnyi momentumban, amikor elengednek az izmaim, akkor dönt úgy, hogy kihátrál az ölelésemből. Nem ellenkezek; ha ennyire volt szüksége, akkor ennyire volt szüksége. Túl friss ez az egész kettőnk között ahhoz, hogy ilyen mértékben kimutassam a ragaszkodásomat, még ha nem is bántam volna egy kicsit tovább kitartani a dolgot. Jól esik a közelsége, és amíg öleltem, szinte el is feledkeztem arról, micsoda baromságok futottak végig a tudatomon alig néhány perccel ezelőtt. A nyugalmam helyére azonban hamar elbizonytalanodás és aggodalom költözik, hallva a szipogását, és látva, ahogyan végigtöröl az arcán. Valami láthatóan felzaklatta, és egyelőre fogalmam sincs, hogy micsoda.
Óvatosan elkezdem kinyújtani felé a kezemet, az ajkaim is elnyílnak, kutatva a megfelelő, legkevésbé tolakodó kérdés után, viszont megelőz, s egy szempillantás alatt jól érzékelhető határt húz magunk közé. Elkapom az ujjaimat, mintha csak égetne a láthatatlan mezsgye, pedig a szavai sokkal pusztítóbban csapódnak le a mellkasomban. Összeszorul a torkom, a gyomrom is fordul egyet, ugyanis elképzelésem sincs arról, mit rontottam el, mivel üldöztem el hirtelen magamtól.
Olyan egyszerű lenne felháborodni a feltételezésén, és éppen annyira lenne könnyű összetörni alatta, de a furcsán szeszélyes hangulatom sem tudja egyik pillanatról a másikra megváltoztatni azt, aki vagyok. Ennél keményebb fából faragtak, és pont az ehhez hasonló helyzetekben van szükségem arra, hogy lenyeljek mindent, majd tiszta fejjel, egy lépés távolságból értékeljem a szituációt. Persze elhatározni könnyebb, mint kivitelezni…
Ezúttal a hátsómmal dőlök neki a konyhapultnak, és egymásba font karokkal figyelem, ahogy tanácstalanul odébb lépked mellőlem. Marja a bensőmet a távolságtartása és a mérgező gondolataim, amelyek ébredés óta környékeznek, a lehetőség, hogy csupán valami ostoba szórakozás voltam neki, ám ha félreteszem az önsajnálatomat, rá kell döbbenjek; ő még rajtam is túltesz a kételyeivel. Nem úgy viselkedik, mint akit nem érdekelne, hogyan reagálok, és aki mindenáron le akar rázni, inkább mint aki váratlanul elbizonytalanodott bennem. Nyelek egyet, majd minden erőmet összekaparom ahhoz, hogy higgadtnak és magabiztosnak hangozhassak, amikor végre megszólalok.
- Elég nehéz nem csinálni valamit, amikor akarod - állapítom meg halkan, figyelve, amiként a cipőjével bajlódik. - Sokkal könnyebb nem csinálni valamit, ha nem is akarod. Sőt, sokszor bele sem kezdesz. Mi értelme lenne hitegetnem téged? - kíváncsiskodok, igyekezve kiűzni a hangomból az erőteljes értetlenségemet, habár az egyik szemöldököm felfelé araszolását nem tudom meggátolni. - És nem, nem felejtem el, az előbb még minden oké volt. Mi történt? Úgy értem rendben van, ha nem akarsz többet belőlem, de akkor mondd meg, és ne rám kend, mert te sem ismersz engem. Nem fair - osztom meg vele a legőszintébb álláspontomat, továbbra sem moccanva a helyemről. Félek, hogyha megmozdulok, akkor minden határozottságom és összeszedettségem a darabjára fog hullani mindazzal együtt, amit közösen elkezdtünk felépíteni. Igaz, így sem sikerül teljesen diplomatikusnak maradnom, mert amíg a józan eszem tudja, hogy Cole viselkedése egyáltalán nem a lerázásomról árulkodik, addig a szívem bizonytalanságtól és elárultságtól háborog, ami ha nem is a temperamentumomból tűnik ki, de abból igen, hogy tulajdonképpen most én is megvádoltam. Gyerünk, Alex, hozd helyre.
- Igazad van - szólalok meg újfent, kiengedve a karjaimat egymás öleléséből. Helyette a konyhapult szélén támasztom meg a tenyereimet. - Igazad van, tényleg nem ismerlek még. De szeretnélek, és emiatt érdekel és számít, hogy mit gondolsz.
Határozott biztossággal állíthatom, hogy még soha nem beszéltem ennyire nyíltan az érzéseimről, az általa okozott hirtelen szívhalál-közeli élmény pedig emlékeztet rá, hogy ne csináljam túl sűrűn a jövőben sem, mert árt az egészségemnek és a józan tudatomnak. Főleg, ha ezután elutasít és magamra hagy, mint egy rakás szerencsétlenséget, de erre egyelőre nem is akarok gondolni.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7