Hell or Heaven
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Welcome to Hell Or Heaven frpg
- Privát szerepjátékos oldal -


 

 

 
Elhagyatott temető

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Vas. Jún. 16, 2019 7:53 pm
It's killing time
Zarall & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 624 • Zene; Death of Me »
« Maybe you are, maybe you aren’t
Maybe you are the death of me »
Ha nem látnék halovány esélyt arra, hogy elkerülhetem a kellemetlen találkozó csatározásba torkollását, valószínűleg felhorkantanék a megjegyzésére. Ő a helyemben nem tenné. Vajon ennyire sablonosak az angyalok, vagy ők is ugyanazokat a filmeket lesik unalmas óráikban, mint mi? Esetleg azt tudja-e, hogy a komoly tanács ellenére sosem szoktak meghátrálni a figyelmeztetettek? Persze, még könnyítsem meg a dolgát, ha a küzdelem mellett tenné le a voksát. Azt lesheted, tollas.
Tehát csöndben maradok, ujjaim pedig változatlanul szorongatják az oldalamon nyugvó pengém markolatát. Hallgatom, ahogy folytatja a beszédet, és bár magamat sem illettem korábban szebb jelzőkkel, egy angyal azért csak ne ítélkezzen felettem. Főleg egy olyan, amelyik Gabriel talpát nyaldossa, mert mostanra egészen biztos vagyok benne, hogy az ő oldaláról szalajtották a pofátlan szárnyast.
- Szóval te is egy ilyen szorongásos, frusztrált angyal vagy - sóhajtok fel csöndesen, nem tudva magamban tartani a kijelentést. El sem tudom képzelni, hogy mehet ez náluk. Ücsörögnek valahol, duzzogva magukban, hogy mennyire rossz az élet óvoda nélkül, aztán, mint a dühkezelési problémás tinédzserek, útnak erednek a nagyvilágba, azzal a különbséggel, hogy rombolás és az állatok kínzása helyett kikezdenek néhány emberrel? Röhejesek. Ahogyan az is kezd szórakoztatóvá válni, milyen színpadiasan kíséri minden szavát a gesztikulációja. Talán még a feszengésem is oldódna, ha nem zúdítaná rám egyik pillanatról a másikra a kíméletlen valóságot. Ezúttal nem a félelemtől dermednek meg az izmaim, hanem a döbbenettől. Az apám…?
Néhány másodpercig megbénít a mellkasomba nyilalló fájdalom a felismerés nyomán, hogy éppen az akarja a vesztemet, akinek inkább fel kellett volna nevelnie, mellettem lennie, és felkészítenie arra, ami mindennek hiányában egy hete teljesen tönkretette az életemet. Borzalmasan esik a gondolat, mégis, ahogy telnek a pillanatok, egyre dühösebbé válok. Képmutató rohadékok. Teherbe ejtette az anyámat, és még én vagyok a hibás ezért?
- Azok után, hogy téged küldött, gondolom nem volt hozzá gyomra. Egyáltalán miért most jutott eszébe? - kérdezem, mert a haragom és a gyomrom szorítása ellenére válaszokat akarok. Jogom van hozzá, ahogyan az élethez is, mondjon bármit ez a szemétláda. Nem fogom hagyni, hogy hasson rám a szavaival, még akkor sem, ha közben a kezem érintésével és a tőröm megemelésével akar kizökkenteni. Felfordulnak a beleim, főleg az apámtól, ha igaz minden, amit mond róla. - Erre húsz éve is gondolhatott volna. Mit művelt az anyámmal? - nyögöm ki hirtelen, ugyanis azzal néhány napja tisztában vagyok, hogy valamelyik szülőm angyal volt, és most már azzal is, hogy az egy seggfej, de hol volt eddig a másik? Miért nem volt velem legalább ő? Vajon szintén egy hibának tartott, vagy valami sokkal rosszabb történt vele?
- Tudod minek nem kéne megtörténnie? Annak, hogy agyatlan angyalok rohangáljanak a világunkban - szűröm a fogaim között, ellenállva a keze irányításának. Pontosabban fogalmazva egy ideig hagyom magamat, majd váratlanul kapom oldalra a kezeinket, hogy a lelkem megnyugtatása érdekében megfejelhessem az orrát. Biztos vagyok benne, hogy nekem jobban fájt, mint neki, és pikkpakk meg fog gyógyulni, azonban nem fogom hagyni, hogy játszadozzon velem, mint macska az egérrel.
Tény, ezek után igen csak meglep, hogy még a tőrt is nálam hagyja, amiként ellép tőlem, persze hamar rádöbbenek, hogy nem holmi megtántorodásból vagy elbizonytalanodásból tette. Mire kettőt pisloghatnék, egy faág repül az arcomba, amit sietősen követnek a társai. Védekezőleg megemelem mindkét kezemet, hogy legalább a szemeim ne sérüljenek, így viszont nehéz kikerülni a többi szart, amit nekem reptet. Egykettőre ráeszmélek, hogy egyszerűbb lett volna sarkon fordulni, és például egy fa mögé rejtőzni, mint a képemet védeni, mihelyst egy kisebb kődarab, sírtörmelék a bordáimnak ütközik. A levegő nyomban kipréselődik a tüdőmből, egy kis ideig megnyikkanni sem tudok, végül pedig a fájdalom hatására a földre esek. Vagy inkább azért, hogy idő közben megvághassam a tenyeremet, és a földön támaszkodó kezem, illetve a velük háromszöget képező térdeim takarásában elkezdhessek felmázolni egy angyalűző pecsétet, a látványos kínjaim és hallható szuszogásom mellett.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 13, 2019 1:08 pm




To: Alexander Payne


Kill you

Habár próbált magabiztosnak tűnni, én átláttam rajta. Félt. Nem tudta, mihez kezdjen velem szemben, főként, ha elharapódzik köztünk a találkozó. Úgy ledermedt, mintha… hm. Nem is tudom. Mint egy mirelit csirke a fagyasztóban; nem mozdult, csak megkövülten bámult rám, mire végül erőt vett magán. A kis becenév, amit kaptam, vagy jelző, megmosolyogtatott. Aztán a hazugságán egyszerűen felnevettem.
- Oh, ember, hát persze. Milyen kis buta vagyok… - Újból körüljártam őt, méregetve, azon gondolkodva, hogyan kínozhatnám majd meg, míg végül megálltam előtte. – De egyébként, csak hogy tisztázzuk, nem vagyok ám hülye. Tudom, mi vagy, tehát kár a hazugságra pazarolt minden szó. Legyünk csak őszinték egymással – Bólogattam is a saját monológomra, majd a tőrre pillantottam, amit úgy markolgatott, mintha az élete múlna rajta.
- A helyedben nem tenném – Jegyeztem meg csak ennyit, majd áttértem arra a témakörre, amiért valójában jöttem. A „takarítás”. Igazából elég egyértelmű volt, mi is a célom. Elmosolyodtam.
- Hát, valójában… tényleg sok szemét van a Földön. Például Te. Meg az a megannyi ember, akik elrontottak mindent… akik miatt idáig jutottunk – Tártam szét a karjaimat, kissé körbemutatva, majd megvontam a vállamat. – De most az jobban érdekel, veled mi lesz, kicsi nephilim. Tudod, nem igazán van jogod az élethez… egy sötét kis folt vagy egy haverom életében és ezt ki kell szépen tisztítani. Mondd csak, sosem érdekelt, hogy az apád miért nem látogatott meg téged soha? – Vontam fel a szemöldökömet, majd közelebb léptem hozzá, s ha eléggé el volt foglalva velem és a félelmével, akkor lassan a kezére, s vele együtt a tőrre fontam az ujjaimat szorosan. – Talán azért, mert gyűlölt téged, félvér herceg. Gyűlölt téged, mert te csupán egy hiba vagy a számára… egy olyan valaki, akinek léteznie sem kellene – A tőrt saját maga felé kezdtem fordítani, avagy irányítani lassú, ám határozott mozdulattal.
- Az, hogy egy angyal érintkezett egy halandó nőcskével és megszülettél Te… olyasvalami, aminek sosem szabadna megtörténnie – Magyaráztam tovább, de azt hiszem, már ennyiből is könnyedén megérthette, hogy nem kívánatos az ő létezése. Azonban végül elléptem tőle, még a tőrt is nála hagyva, hogy aztán a telekinézis képességemmel repítsek felé bármit, ami épp a rendelkezésemre állt. Faágak, vagy a sírokról egy-egy nagyobb kődarab; nem számított. Fájdalmat akartam neki okozni, büntetni őt, amiért él. Ugyanis halottnak kellett volna lennie. Avagy… sosem kellett volna megszületnie.


377 words ✘ Zombie ✘ note:ha valami nem jó, sikíts Very Happy  ✘  kredit

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Kedd Május 07, 2019 4:53 pm
It's killing time
Zarall & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 474 • Zene; Death of Me »
« Maybe you are, maybe you aren’t
Maybe you are the death of me »
Ha nem terveznék éppen a bennem tomboló tűz martalékává válni, és közben mindent megtenni annak érdekében, hogy ez mégse következzen be - hisz az utamba tévedő semmivel sem érdemelte ki, áldozatává legyen a haragomnak -, valószínűleg színtiszta megrökönyödés ülne ki az ábrázatomra a sötétből kibontakozó alak és a hozzá tartozó szárnyak láttán. Volt már szerencsétlenségem angyalokkal találkozni, de sohasem egyedül, sohasem ennyire kiszolgáltatottan...
Apró nyeléssel küzdöm le a bensőmben felkavarodó feszültségemet, elvégre nincsen miért aggódnom; szövetséget kötöttünk velük. Legalábbis nagyon igyekszem elhitetni magammal, hogy nincs abban semmi különös, ha a többi pihéssel szemben ez a példány még csak meg sem próbál elvegyülni, hanem mutogatja a koromfekete tollait, mintha provokálni akarná mindenáron a környezetét.
Alig néhány momentumnyi a kizökkenésem, mielőtt eltervezném, hogy számon kérem az itt létéről, de bennem akaszt mindennemű gyenge elhatározást a megszólalásával és a kiejtett szavaival. Honnét… Honnan a fenéből tudja?
A pánik azonnal végigszáguld a testemen, és azon kapom magamat, hogy ellenére az ösztöneimnek s a józan eszemnek, képtelen vagyok megmozdulni. Csak figyelem őt, ahogyan méreget, akár egy vásári majmot, vagy mint inkább a következő levágandó állatot. Úgy pillant rám, mint valami alantas lényre, ami annyit se érdemel, hogy rá köpjenek. A felismerés nyomán, hiába önt el közben a félelem és az aggodalom, ismét felkapom a vizet. Pont nincsen szükségem egy szárnyas szemétláda gőgösségére és lenézésére.
- Mintha közöd lenne hozzá, tollas - Te is az vagy… Halk, suttogó hang emlékeztet a tudatomban az elfeledni kívánt tényre, azonban továbbra sem vagyok hajlandó odafigyelni rá. Helyette bosszúsan vetem oda a kijelentésemet a kétes alaknak, merev szoborrá dermedten követve minden egyes mozdulatát a tekintetemmel. Kerülget, mint egy megátalkodott keselyű. - Egyébként is ember vagyok - a hazugság sosem volt erényem, de a szituációból fakadó bosszús értetlenségem tökéletes aláfestőként szolgál a füllentéshez. Fogalmam sincs, hogy miből szűrte le a félvérűségemet, ám egy próbát mindenképpen megért a kijelentés. Már csak azért is, mert ha biztos a kilétemben, akkor talán elárulja azt is, honnét tud rólam. Ujjaim szorosabban markolnak az övemen függő tőröm nyelére, igaz, ha küzdelemre kerül sor, akkor nem fogok túl sokra menni vele.
Összevonom a szemöldökeimet, miként ismét megszólal. Ez remek, még a nevemet is tudja, de ami még ennél is feszültebbé tesz, az a tény, hogy biztosan nem a sírkerti gazt szeretné kigyomláltatni velem takarítás címszó alatt.
- Gondolom, nem a világunkra zúdított szemét felsöpréshez kérsz asszisztálást - jegyzem meg, előrántva közben a pengémet. Láttam már ezt az arckifejezést azzal a különbséggel, hogy eddig olyanok hordták magukon, akiknek jól is állt. A démonoktól nem vársz mást, viszont az angyalok… Dacára annak, hogy ebbe a világba születtem bele, még mindig nehéz elfogadnom, hogy azok hajszolják leginkább a végünket, akiknek a megvédésünk lenne a feladatuk. - Nem mintha bármiben hajlandó lennék segíteni neked - teszem hozzá, felkészülve, hogy a következő lépése nem egy figyelmeztetés lesz vagy az itt létének bő kifejtése, hanem a megtámadásom.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Kedd Május 07, 2019 1:34 am




To: Alexander Payne


Kill you

Aki ismer, az már pontosan tudja, miként megvetem és szánom, sőt gyűlölöm az emberi fajt magát, s legszívesebben az utolsó emberi lényig kiirtanám őket. Mindent elrontottak, amit csak lehet és ez… ez megbocsáthatatlan tény. Noha lehet, hogy nem minden egyes kis mocsadék tett azért, hogy minden tönkremenjen, de már az a tény elég volt a számomra, miként emberek… emberek és mint olyanok, eltaposható kis senkik. Porszemek a sivatagban, vagy apró cseppek a tengerben; egyszóval, felejthetőek és eltüntethetőek. Semmi másra nem voltak jók, csupán arra, hogy szórakozásomat leljem bennük… és a kínzásukban. S ebben még Gabriel maga sem állíthatott meg, plusz a felállított szabályai. Oké, be kellett volna tartanom, miszerint nem gyilkolásszuk az embereket. Egy ideig. De könyörgöm… mikor azt hallom, hogy egy kerub társam, sőt, haverom múltján fekete folt éktelenkedik, hát ki vagyok én, hogy ne szárnyaljak máris a segítségére?
Kezd érdekelni a történetem, ugye? S az, hogy miért is vagyok egy elhagyatott kis temetőben. Nos, visszatérve az előbbi kis monológomra, azért, mert az egyik haveromról kiderült, hogy a múltban bizony igencsak rossz fát tett a tűzre. Képes volt egy emberi, halandó nőcskével összefeküdni, s voilá: meg is lett az eredménye. Egy félvér hercegecske, avagy egy nephilim jött a világra és ez… ez igencsak sötét folt egy angyal múltjában. Nem beszélve arról, hogy aki Gabriel mellett áll, az igenis követ egyfajta eszmét.
Nem fogadhattam hát el, hogy egy ilyen nephilim életben van – nem, nem és nem! S örömmel vállalkoztam arra, hogy örökre eltüntessem a Föld felszínéről. Igen, örökre. Mert ez a tervem: megölni Alexander Payne-t.
Oh, nocsak, máris észrevett, milyen kis szemfüles. Egy halvány mosolyra futja, ahogy kilépek végül az árnyékból, nem rejtve el mivoltomat: szárnyaimat ekkor húzom magamhoz, s tüntetem végül el, a szeme láttára.
- Lám csak, egy kósza kis nephilim, csak így… egyedül. Mondd csak, nem kéne valahol máshol lenned? – Vontam fel a szemöldökömet, majd végigmértem a srácot. Egyszerűen undorító volt, miként egy ember és egy angyal szörnyű keverékeként tetszelgett előttem. Komolyan, inkább lett volna csak az egyik, vagy épp a másik! Ha angyal lett volna, nyilván semmi okom bántani, hacsak nem Michael oldalán áll. Ha viszont ember, akkor is egyszerű dolgom lett volna: simán leszúrom és mehet a pokolba, vagy ahová akar.
Nagyot sóhajtottam, majd lassacskán körbejártam őt, figyelemmel követve minden mozdulatát, ha netán támadni óhajtana, akkor meg tudjam állítani a telekinézis képességem segítségével.
- Tudod, fontos ügyben jöttem ide. Mármint, ide, Hozzád, Alexander. – Álltam meg végül előtte, karbatéve lassan a kezeimet. – El kellene takarítanom valamit. Nem tudom, hajlandó vagy-e segíteni benne. – Biccentettem meg a fejemet jobbra, egy halovány mosoly kíséretében, miközben furcsán kezdett csillogni a tekintetem.


431 words ✘ Zombie ✘ note: megjöttem szemöldökemelgetés  ✘  kredit

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Május 02, 2019 12:06 am
It's killing time
Zarall & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 536 • Zene; Death of Me »
« Maybe you are, maybe you aren’t
Maybe you are the death of me »
Mindig is tudtam, hogy valami nem teljesen kerek velem kapcsolatban... Kiskoromban visszahúzódó voltam, olyan, aki inkább volt el a maga világában, minthogy válogatás nélkül megossza azt másokkal, pedig sosem bántottak vagy közösítettek ki a többiek. Egyszerűen csak nem igényeltem az állandó társaságot, legalábbis nem akárkiét, ami ha belegondolok, most sem változott. Aztán később lassacskán ráeszméltem arra is, hogy nem feltétlen az hoz lázba - vagy egyáltalán bármi -, ami a többi srácot, legalábbis a nőkkel kapcsolatban. A többség a Freya vagy Kaitlyn táborra oszlott, a neves vadászcsaládok legcsinosabb lányaira, míg én egy harmadik, nem létező csapatba neveztem, ami a legjobb barátom és vadásztársam köré szerveződött. De ezek emberi dolgok voltak, furcsák, ám emberiek, viszont azok a különös emlékképek, amelyek egyre gyakrabban háborgatták az elmémet az utóbbi időben? Közel sem nevezhetném normálisnak őket.
Megkönnyebbülhetnék. Meg kellene könnyebbülnöm, amiért végre minden értelmet nyert, és nem kell többé bizonytalanságban, tudatlanságban élnem, azonban egy szemernyi békesség sincs a lelkemben. Fortyog, összeszorul, kínlódik, amióta… hirtelen már szárnyaim is vannak, amióta rádöbbenhettem, hogy nem vagyok ember. Kedvem támadna felhorkantani a néhány hónapos emléken, amiben Natalie leteremtett, mert látszatnak neveztem az életemet, pedig ennél nagyobb igazságot ki sem jelenthettem volna. Kíváncsi lennék, hogy vajon anyáék tudtak-e róla, amikor örökbe fogadtak, egyelőre viszont még nem volt bátorságom a családom elé állni. Talán soha nem is lesz, mert nem tudom elfogadni az igazságot…
Feszült sóhajjal, elveszetten pillantok végig a temető sötétségén, a töredezett, romos sírköveken, és újfent kényszerem támad egy keserű nevetésre, mert idő kérdése, hogy én is az egyik ilyen alá kerüljek, mélyen a földbe eltemetve. Vagy dacára a nevemnek és a családomnak, én is hamvakként fogom végezni, mint a többi természetfeletti, amit kivégeztek? Előbb-utóbb úgyis kiderül.
A fejemet csóválva könyökölök a térdeimre, helyezkedve egy kicsit a pad tetején, ahol délután óta bástyázok. A fenekemet már minden szögben és ponton megkínozta a vékony deszka, de nem tudtam rávenni magamat arra, hogy egy szinttel lejjebb költözzek, a konkrét ülésre, amelyen a sáros csizmába bújtatott lábaimat pihentetem. Butaság, de úgy érzem, hogyha megmozdulok, akkor biztosan észrevesz valaki, meglát, és azonnal tudni fogja rólam az igazságot, noha egyrészt nincs a homlokomra írva, hogy nephilim, másrészt ebben az üzemen kívüli temetőben a madár se jár.
Én sem vagyok oda a halottak társaságáért, ám Natalie még annyira se, ami nem utolsó szempont, ha el akarok bújni előle. Egyelőre még az ő szemébe sem tudnék belenézni, mert ő minden kétséget kizáróan láthatta, hogy mi vagyok. Egy szörnyeteg.
Düh gurgulázik fel hirtelen a mellkasomból. Harag a világra, magamra, az anyámra vagy az apámra, aki képes volt egy angyallal összefeküdni, a nevelőszüleimre, amiért egyáltalán örökbe fogadtak és felneveltek egy hazugságba, és a tényre, hogy valószínűleg nem tudhattak róla… A méreg végigjárja a testemet, és ez az a pont, amikor kénytelen vagyok leugrani a padról, majd kijárni magamból az érzéseket, mert félő, hogy egyébként ott helyben felrobbannék.
S mintha tényleg csak ennyi kellett volna, a balomon kibontakozik a sötétségből egy alak. Legszívesebben a szemeimet forgatnám, de ehelyett úgy teszek, mint aki komoly őrjáratot teljesít a… temetőben. Kezem az övemen függő vadászkésemre siklik, míg a hátamat kihúzom. Egyszerű, határozott biccentésre futja csak, egyelőre még próbálok hajlandóságot gyűjteni a megszólításához és a kifaggatásához arról, mit keres idekint, közel a kijárási tilalomhoz. Ha már látszat, adjuk meg a módját.
Vissza az elejére Go down
Hell or Heaven
Hell or Heaven
reveal your secrets
☩ Keresett személy :
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 19, 2018 6:36 pm
***
Szabad a játéktér
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 19, 2018 6:16 pm
Tökfaragás - eredményhirdetés

Credit:


Az ősz beköszöntével bizony még az apokalipszis kellős közepette sem kérdéses, New York városában megtartsák-e a Halloweent, vagy sem. Az itt élő emberek mind arra törekednek, hogy az életük a körülményekhez képest megközelítőleg a normálishoz hasonlítson, szóval éppen a gyerekek egyik kedvenc ünnepét hagynák el? Ugyan… Ám nem kizárólag a kisebbek lelhetik örömüket a rejtelmes éjszakán, az elhagyatott temetőben tököt faragni várják az alkotni és versenyezni kívánókat.
Négyen fel is bátorodnak sötétedés után nem sokkal, munkájukat pedig az alapanyagokat is szolgáltató Foster fivérek követik nyomon. Vagyis, akiét tudják, hiszen a negyedik versenyző, Amber Cartelle nem sokkal a tök átvevése után köddé válik. Remélhetőleg nem a temető szellemei ragadták el, és vonszolták a bokrok közé…
A testvérek közönnyel vonnak vállát, nem szól szám, nem fáj fejem, mindenkinek jobb így. A verseny is szépen halad, ki-ki a maga tempójában, trükkjeivel és elképzeléseivel tesz hozzá a remélt győzelemhez. Egyetlen óra áll a rendelkezésére a benevezőknek. A fivérek izgatottan hallgatóznak, figyelnek, jegyzetelnek, susmorognak és sündörögnek, míg aztán le nem telik az általuk kiszabott idő.
- Hölgyeim és Uraim! Tegyék félre az eszközöket, a verseny véget ért! - szólal meg John, majd párban sorra végignézik a három műalkotást. Látták a végeredményig megtett utat, mégis kíváncsiak az összképre, s arra, meddig sikeredett eljutnia a hármasnak a maga faragványában. Kritikusak a bírák, mégis kedvelik a csínyeket, hát még a korszakalkotó elképzeléseket.
- Kedves versenyzők és drága közönség, a nyertesünk kétség kívül Carolyn! Éljen a Tökfaragás idei mestere a Tök a tökben alkotásával! - a szerény közönség tapssal ünnepli a díjazottat, aki két erős kézfogást követően átvehet egy apró szobrocskát. A fa talapzaton egy konzervált dísztök ül, alá pedig a "Tökfaragó mester" titulus van vésve. Nem a legszebb és értékesebb kupa a világon, ám a Fosterek úgy adják át, mintha maga az Oscar díjat nyújtanák.
- A másik két versenyzőnknek is gratulálunk! Vagyis… Hová tűnt Piroska?! Oké emberek, csak semmi pánik! - zúgolódni kezd a kis létszámú nézősereg. - Igazuk van, jobb lesz, ha szedjük a sátorfánkat, mielőtt minket is elragadnak a holtak! De előbb még egy kis ajándék Vlad úrnak - sietősen a férfi kezébe nyomnak egy általuk aláírt vájót, majd már szelelnek is el. A díjnyertes tököket azért felnyalábolják, hogy amíg el nem rohadnak, a Vadászbázist ékesíthessék.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 8:11 pm
☽ Tökfejek helyett tökök faragása

Haloween
szószám:- • Credit:

 
Apró mozdulatokkal, precízen alkot képet, eleveníti meg az élettelen növényt. Kicsit furcsa szokás, hogy ételből alkotnak világításra alkalmas ezközt. A dekorálás elég szokatlan módja, de a szokatlan nem mindig rossz. Az ilyenek színezik ki a világot, és nem hagyják, hogy egyszínű legyen. Ezek a szokások létezése több mint jó.
A mágikus eszközt használva a férfi szépen alakította ki a képet, egy templomtorony rajzolódott ki a képen, és tetején a kereszt megfordult. Baljós képnek hatott ez már csak így magában. Ha ránézett az ember, kissé szorongás foghatta el, de az egész mű még zavaróbb volt. A templom elött egy emberalak volt kivehető. Az emberalak a rémisztő templom előtt apró furcsaságot hordozott magában. A humanoid olyan volt, mintha karóba lenne húzva. A feje hátrább volt hajtva, és a „tüske” a mellkasánál jöhetett ki. Ez volt még a gyorsabb módja ennek a módszernek. Ekkor szinte bizonyosan talált létfontosságú szervet, így a halál hamar utolérte. Alap járaton, aki karóra került megváltás volt a pusztulás. A hátborzongató kép hátborzongató árnyékot vethetett egy falon, miután a démon gyertyát gyújtott bele. A gyertya maga hangulatos fehéres, kékes lánggal égett, köszönhetően egy enyhe igézetnek.
A szőkeség szavainak hatására csöppet elmosolyodik.
– Ugyan drágaságom, nem élek én olyan sötét módszerekkel! - játssza el a meglepődöttet, mintha valami szörnyűt feltételeznének. Ezek mellé persze olyan arcot vág, mintha maga a szűzanya lenne. A cinizmusa hallatszik, de nem érdekli, felettébb nem izgatja ki mit reagál rá. Neki az a lényeg, hogy ő szórakozzon.
Biztonság, ez a fogalom eléggé képlékeny. Igen, biztonságban, de mi elöl? Talán nem kap hőgutát, attól meglehetősen védve van. Azonban ő veszélyt jelenthet bárki számára. Ha nem is nagyot, de valamekkora mértékűt igen.
A töklámpását szemügyre vette, felemelte tekintetét, és a nőknek biccentett.
– Nos, úgy érzem az időnk lejáróban, és magam készen is volnék.
Színpadiasan meghajol, mintha csak egy komornyik lenne, és a leánynak, kinek a nyelvét nem is kicsit felvágták, gúnyos mosolyt megengedve biccentett. – Remélem neked nem kell majd a kezedet használni semmi ellen. Az éjszaka teremtményei bizonyára óvakodni fognak tőled. – kuncog, tudván, hogy csupán meséről beszél, ám nagyon élénk legendák kötődnek ezekhez az emberek körében, ám köztudottan a fantáziájuk felülmúl mindent. Nem lehet a népen ebben lekörözni.
A kis tájképét megnézve ismét, várja szépen a bírákat, és gondosan tisztítja meg az eszközt a lámpás kék fényénél. Kíváncsi mi lesz a verseny eredménye. A hidegben cseppet toporogva várja a végkifejletet, hagyva a nőket, hogy örüljenek egymásnak, és kiépítsék kapcsolatukat.
Miután megvan a nyertes, csak biccent a többieknek, és elsétál, amint eltűnik szemük elől, füstté válik, csupán kénszagot hagyva maga után.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 17, 2018 6:32 pm
HALLOWEEN
A töketlen, a tökös és a tökcsősz
Natalie rögtönzött bemutatóját érdeklődve figyelem. Be kell valljam valóban kifinomultabb eszközök, mint az enyémek vagy inkább praktikusabbak. De így jár az, aki csak úgy betér egy tökfaragásra. Nem marad más, mint dolgozni azzal, ami van. Hm… olyanom nekem is van – ami a szikét illeti- legalábbis ahhoz hasonló. Vékony ez is, bár a pengéje kisebb és háromszög alakú. Diadal ittasan emelem fel, s mutatom, hogy azért ne bízza el ám annyira magát.– Nocsak! Talán az ördöggel cimborálsz, hogy így lenne? – emelem meg szemöldököm, s néhány kört írok le a levegőben a kanalammal. A belőle áradó energia cseppet sem barátságos, kissé sötét és ködös, ahogyan a ma éjszaka. Csak annak a pillanatnak az erejéig állok le a munkával. Kibelezve a tököt, megrajzolom a rácsos kaput, hogy aztán az én szikémmel metszem ki a felesleges darabokat. Kicsit távolabbról is szemügyre veszem, s még itt-ott korrigálok rajta. S ezzel félre is teszem, majd a kisebb tököt veszem magam elé. Kisebb, de annál nagyobb figyelmet kíván. Először is ennek is levágom a skalpját s az előzőhöz hasonlóan szabadítom meg a belsőjétől, hogy aztán hatalmasra nőtt szemeket és halál sikolyt formázó szájat rajzoljak neki. – Vérfakasok és vámpírok csak a mesékben léteznek. Az emberek élénk fantáziájának a szüleménye, semmi több. – noha minden mesének van alapja, egy véreskezű s kegyetlen uralkodó vagy éppen egy veszett magányos farkas. Mégis az emberi fantázia, ha elszabadul… s persze a hiszékenység. Mesék melyekkel a gyermekeket lehet ijesztgetni, hogy a fenekükön maradjanak. Furcsa lány ez a Natalie, szórakoztató a ismeretlentől való rettegése. Bár ettől függetlenül inkább egy agresszív kis malac rejtőzött meg benne, mint az ártatlan naiv kislány, aki a nagymamához indult.  Ez és a gyűrűs kezének lóbálása azért széles mosolyt csal arcomra, nem, inkább nevetés ez, mint szimpla mosoly. – Teljes biztonságban vagy. – nyugtatom meg, miközben a vékony, de éles él, úgy hatol át a tökön, mint kés a vajon. Lassan, de biztosan életre kelnek a szemek, s a száj is egy barlang bejárataként tátong a tök héján. Látván, hogy szerencsétlennek miként is reszketnek, kezei úgy döntök, a mai jó cselekedetnek utat engedek. – Dörzsöld össze egy kicsit a tenyered, hátha az segít. – ha megteszi, úgy addig magamban elmondok egy bűbájt, mely a kesztyűjét veszi célba.~ Kesztyű, kesztyű kicsi kesztyű, gazdád keze remeg, fázik. Mától bendőd meleg kályha, ne fázzon a hideg éjszakába. ~ – ez talán segít, s az idei évre be is zárt Calypso varázstára. Na, de hogy a munka se álljon meg, a kis tökfejbe, amely, amúgy engem hivatott ábrázolni, kis mécsest helyezek, s a kikészített gyújtóeszközök egyikével meg is gyújtom, majd a „fejemre” helyezem a kalapot. – Hát… - keresem a szavakat, miközben félre rakom kicsinyített másom és újra a nagyobb tököt penderítem magam elé, hogy a másik oldalára szép cirkalmas betűvel írjak fel egy szót. - … mondjuk azt, hogy inkább egy életérzés? – az enyém. Minek másnak lehetne ezt nevezni. Azt amikor bebörtönöznek hétszáz hosszú, kemény évre, lakótársaid s bűntársaid ugyanazok, a testvéreid. Nos persze, teljesen nem valósághű a kész remekmű, hisz nem volt ott még egy ablak sem, na de a lényeget átadja, az én szemszögemből. Belehelyezem a világító rabot, melynek arcán ott a világ összes fájdalma, mögé pont befér még egy kis mécses, melynek táncoló lángja sejtelmesen világítja meg hátulról, a szerencsétlen, míg a tök hátára írt szöveget teljes pompájában adja ki. „Szupercella”, ezt olvashatja Natalie és Vlad is, mikor feléjük fordítom, miután rácsapom a fedelet a börtönre. – Örülök, hogy találkoztunk. – intek oda a két szomszédnak az eredményhirdetés után, s gratulálok mellé a nyetesnek, aztán a nyakamba veszem a várost, hátha találok más kihívást is.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:17 pm
Spooky pumpkins
Some citizen
──────────── ────────────
« Scary cementery; ide • Szószám; 472• Zene; Santa Muerte»
« Life ask Death
Why do people love me,
but love you?
Death responded:
Because you're a beautful liar
And I'm a painful truth.»
A lány érdeklődik az én eszközeim iránt, de tessék, megmutatom neki. Egy magára valamire is adó tökfaragó mivel is dolgozik.
- Kérlek, ezzel a késsel kell a tetejét levágni. Ez csak arra való, elég nagy ahhoz, hogy átmetsze, de másra nem is tudnád használni. Egyszerű használatos. Persze sima kanál is megtenné, de hogy jobban tudj kanalazni, jóval formásabb kell, látod - mutatom fel az enyémet, ami egy háromszög alakú, nem túl öblös háromszög formájú kanalat. A végei le vannak kerekítve. - Ezekkel a végével jobban tudom az alját kikanalazni, a tetejével, meg az aljáról leszedni a maradványokat. Na akkor van itt egy, ami csavarhúzóhoz hasonlít. Ezzel rajzolom meg a mintát. A szikével pedig óvatosan ejtek rajta bemetszést. Újra és újra, amíg végül át nem faragom, ettől lesznek majd a mintáim precízek - magyarázom átéléssel. Nem tagadom, hogy ez az egyik kedvenc ünnepem.
Igaz ilyenkor mindig az étterembe segítek be, de most megkért Abigail, hogy jöjjek el, talán kicsit tudok felejteni is. Túl sok minden volt az elmúlt időszakban.
Közben én is haladok, de valamiért remegnek a kezeim. Pedig nem mondtak ma ennyire hideget és az arcom, de a nyakam sem fázik. Akkor meg mi lehet az oka? Jaj de frusztráló ez az egész!
de nem baj, a holdra vonyító valami így is meglesz. Amúgy is a részvétel a fontos?
- Farkas? - emelem fel tekintetem és figyelem a fickót árgus szemekkel. Össze is vonom azokat. Úgy mérlegelem végig. - Igaza van, legfeljebb vérfarkas lehet. Azok ellen viszont az ezüst műkődik. Szóval ha a gyűrűs kezemmel behúzok neki egyet - húzom le a kezemről a kesztyűt és mutatom meg a rubint köves gyűrűt. Majd vissza is húzom. A tökkel nem tenném tönkre a szép kezeimet.
- A vámpírok ellen pedig a karóbahúzás, oh meg szintén ezüst! Na meg reggel úgyse jönnek elő - vonom meg a vállamat. Azoktól nem félek, bezzeg az élőholtaktól.
Nagy szemekkel nézek Carolynra. Majd cinkosan vigyorodok el. Felemelem kosárkámra terített kendőt, mibe lelhet pár üveg sört. - Csak sunyiba, hogy ne lássam - kacsintok rá egyet. Jelenleg a tököt akarom kifaragni, de ittasan sem faragtam ki, mindent el kell kezdeni, nem?
- A holdra vonyító farkas lenne. Hogy témánál maradjunk. De persze, ha így fognak remegni a kezeim, semmit sem fogok érni…
A szikével egyre mélyebbre és mélyebbre karcolok, mígnem el nem kezdem lefejteni a mintát kihozó tökhéjat. Egyszer talán kész leszek vele. A terv szerint a farkas ül, fejét felemelve, ajkait csücsörítve emeli fel a holdra. Mely nem sokkal felette van, feje irányába. A farkas mögé még egy fát is tervezek, de meglátom, hogy mennyire lesz ez a remegés fárasztó. Szóval, szépen belekarcolom egy hegyes végű eszközzel, majd a szikével óvatosan vágom körbe. Néha megállok és óvatosan pattintom ki a héjat. Érzékeny a tök külseje, nem kívánom, hogy berepedjen, eltörjön. - És a tied? - fordítom fel a tekintetem. - Egyébként a köpenykém nagyon meleg ám - kacsintok rá. Tényleg az, télen is hordhatnám akár.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 10:29 pm
☽ Tökfejek helyett tökök faragása

Haloween
szószám:- • Credit:

 
A sárga moslék látványos volt a feketének tetsző földön, nem éppen guszta látvány volt, de látott már különbet. Egyszer leült egy film elé, amitől sokkos lett. Szegény, azokat az érzelmeket nem tudta érteni, hiszen túl furcsák voltak számára. Ezen felül még gusztustalan volt számára a könyv, amit az ő személye ihletett. Bizony, az egy valódi borzalom, ha lenne esélye, megakadályozná, hogy megíródjon, akkor megtenné. Ám, erre sajnos már nincs esélye, a szifilisz elorozta tőle a lehetőséget. Talán csak az a szerencse, hogy a könyvből kevés példány maradt a pusztításnak köszönhetően.
A lány egyik megjegyzésén pimasz csillogás jelenik meg szemében
– Szerintem arra kettőnk közül nekem van a legkevesebb esélyem – mondta a nyilvánvalót. Tudta, hogy belőle nem lehet zombi, még ha meg is hal, hiszen neki teljes elmúlást jelent az, végkép törlődést. Ahogyan a buddhisták hívják azt az állapotot, nirvána.  
Lassan elmormogja az átkot, s szinte meg nem jelenő örömmel orcáján konstatálja végül, a kínlódást és szitkozódást. Bizony, a munka nehezítése volt az, mit el akart érni, ez meg is történt. Békésen karcolta a formát. Pontosan, szinte sebészileg rajzolt. Lassan a karcolásból ki tudta olvasni az alakot, és neki is tudott látni a teljes értékű alkotásnak, miközben hallotta Carolyn szavait. Bizony, ő valakinek a farkasa.
Eszében van egy régi mese, melyre úgy emlékszik, mintha franciáktól származna. A mese lényege az volt, hogy egy kislány elindul az erdőn keresztül a nagyanyja házához, ám út közben a farkas elállja az útját. Természetesen a történet vége sablonos, a farkas átveri, majd széttépi a kislányt. Ő is hasonló veszélyt jelenthet, mint az említett farkas.
A penge, ami megvan bűvölve könnyedén siklik, a démon egyszerűen vágja a formát, ahogy farag lassan kezd kirajzolódni a kép, az eredeti, mit elérni kíván, már látni lehet, ahogy megjelenik a templom tornya, ám még van vele munka.
Egyszer csak egy kérdést hall, mire megrázza a fejét.
– Én nem fázok, lehet teérted jönnek a kísértetek, hogy maguk közé ragadjanak. Esetleg vérfarkasok, netalán vámpírok – mulat egész jót magában. Lehet, hogy másokat nem szórakoztat vele, ám neki tettszik, hogy ilyenekkel megrémisztheti a kislányt, még ha nem is ijed meg, akkor csak cukkolhatja.


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 9:10 pm
HALLOWEEN
A töketlen, a tökös és a tökcsősz
Meglepődök a nő kifakadásán. Barbár? Megforgatom kezemben a kanalat, nem tudom mi lehet egy kanálban, annyira barbár. Vajon ő mivel eszi a levest? De ha már így… felkeltette a kíváncsiságom, ő vajon milyen eszközökkel dolgozik? – Na és te? – nyújtom meg kissé a nyakam, hogy rálássak az ő felszerelésére. – Az a nagy disznóölő mivel civilizáltabb eszköz? – billentem kissé oldalra a fejem s rámutatok a kezében lévő késre. – Köszönöm. – bólintok, bár a dicséret sem engem sem anyámat nem illeti. De ez már csak részletkérdés, hisz itt a neveknek nem sok jelentősége van. – Vlad. – a fiatalember is kap egy bólintást üdvözlésképen, ahogy egy mosolyt is, ha már így kivillantotta felém, mind a harminckét fogát. A nagy civakodás közben, én azért folytatom a tököm faragását. Ami igazából mondhatni, hogy kissé fáradságos munka, legalábbis, ami a belezést illeti. Túlságosan kemény, még kanalam nyele is meghajlik, ahogy újabb és újabb adagokat merítek ki belőle. Míg végül csak megunom az erőlködést. -  Vagy ő lesz ma a farkasod, vigyázz melyik útra lépsz, ha haza indulsz. – persze, nem akarok én vészmadár lenni, de ennek a fickónak a szeme se áll jól, hiába is az ártatlan pofi. – Nézd meg milyen nagyok a fülei és a szeme, na meg a szája!– ennyi pihenés elég is volt, újra csuklóig merülök el a tökfejben, egy leheletnyi mágia és az agy rögtön aszalódni kezd, ahogyan a nedvesség elillan belőle. Így máris gyorsabban fogom kipakolni, s csak az apró cafatokat kell lekapirgálnom az oldaláról. – Hallom, hallom… nem szép dolog, ám hazudni. – csóválom meg a fejem, holott most kivételesen a démon mondd igazat. Ritka pillanatok egyike. Mikor végre befejeztem a kanalazást, egy tollat ragadok meg, hogy felrajzolhassam a kívánt formát a tök elejére. Na, nem kell ahhoz nagy kézügyesség, hogy egy rácsos ajtó kerüljön rá, lakattal az oldalán. Az idő valóban hűvös, bár én nem vacogok, de elnézve a lányt… - Elég pőrén öltözködtél, nem csodálom, hogy fázol, lehettél volna körül tekintőbb is. – Nincs a kosárkádban véletlen egy kis szívmelegítő? – hátha a jelmezhez dukál a kiegészítő is, mint a kalács és a bor. – A tietekből mi lesz? – kíváncsiskodom, hátha elárulják a remekmű címét.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Elhagyatott temető - Page 3 Empty
Utolsó Poszt
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell or Heaven :: Spooky Town-
Ugrás: