Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Elhagyatott temető •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Elhagyatott temető Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Elhagyatott temető ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Elhagyatott temető 9BtQwhA
☩ Reagok :
58
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


First night of craziness
A leendő kamu főnökasszonynak is van humorérzéke, méghozzá milyen! Máris szimpatikusabb lett a szememben az aszimmetrikussága ellenében. Talán kiegyenlítődik a mérleg két oldala. Jót szórakozom azon, milyen olimpiai sprintet levág a lopkovic kölyök, bár jobban szerettem volna megszabadítani a két lábától. De ezzel kell beérjem. Inkább rátérek a munka mibenlétére, mert az jobban izgat, mint az egyszemélyes futóverseny. Miután elindultunk a megadott útvonalon, Cara elárulja, hogy tényleg a hantoldába lesz a menet mégpedig egy szektabuli miatt. Magamban ördögi vigyor terpeszkedik a képemre, de nem hagyom ténylegesen kiülni, inkább tanakodó arcot vágok.
- Érdekes egy estének ígérkezik, nem mondom. Fegyvert azért kapok tőled vész esetére, vagy rögtönöznöm kell? - kérdezek vissza, mert nagyon nem hiányzik a lebukás már első munkanap/este. És nemcsak nekem, neki sem. Ha én bukok, az szar ügy lesz neki is. Még mindig nem világos, mi mindennel foglalkozik ez a halandó asszony, de kezd az a benyomásom lenni, hogy kimeríti az illegális fogalmát. Ez pedig igencsak bejön a számomra.
- Szerintem odapiszkított volna a járdaszegélyre ijedtében. Nem mindenki bír el a szorult helyzetekkel. - reagálom le csalódottnak tűnő arcát látva egy vállrándítással kísérve. Az agyam már nem a múltban, hanem a jövőben jár. Kit érdekel a fosos kölök, mikor valami sokkal izgalmasabbnak nézek elébe? Hamarosan megérkezünk a siralomvölgybe, a kapun függő szentszövegtől kétszer átfordul a gyomrom tartalma. Egyedül a feltámadunk rész stimmel itt mostanában. De kárörvendéssel tölt el a tény, hogy az egyház is rottyra került, jól legatyásodott, főleg mióta a temetésekből sem folyik már be nekik semmi árenda. A kicsike azonnal átszellemül, mikor meglátja a sötét alakokat, akik az egyik sírhelynél gyülekeznek. Szám szerint tíz, a gyors fejszámolás után.
- Gondolom azt nem említették, hogy ennyien lesznek. - jegyzem meg a nyilvánvalót halkan, hogy csak ő hallja, majd hátra vetem a két kezem és összekulcsolom a hátamon a derekamnál, úgy ballagok mellette. Valószínűleg több gorillát vetett volna be ő is, ha nem egy face to face kétszemélyes bizniszre számított volna, hisz nincs tisztában a ténnyel, miszerint a Pokol vetett ki engem a földre. Bár elnézve egyik-másikat, csoda, ha tudják, hogy kell használni a fegyverüket. Mondjuk, nem a ruha teszi az embert, szokták mondani, ebben az esetben ez különösen igaz, mert némelyik igencsak híján van a rongyoknak. Arcom rezzenéstelenül siklik végig rajtuk és a fegyvereiken. Nem adom jelét semmiféle érzelmi megnyilvánulásnak, amúgy sem vagyok szívbajos. A japán kardot ki tudom kerülni,  ki tudom csavarni a kezéből, az pipa. Igazából azzal lehetne lefejezni őket a legjobban, mert úgy megy keresztül a húson és nyakcsigolyán, mint kés a vajon. A bozótvágó eltulajdonítása sem okozna gondot, de a hentesbárd meglétét nem igazán érzem indokoltnak jelen esetben, hacsak nem a megfélemlítést akarja demonstrálni. Eltalálni minden esetre engem nem fog vele, maximum visszaküldöm a koponyájába bumeráng módjára. A nyíl meg hatásos lehet, de nem egy közelharcban. És nem ellenem. Puskát, egyéb ritka lőfegyvert és angyalpengét egyiknél sem látok, de az nem jelenti azt, hogy később nem kerülhet elő egy valahonnan. Mondjuk a pockos bő gatyájából. Miss Aszimmetria letudja a kötelező köröket, én meg csak állok mellette szótlanul, mint az egy jó beosztottól el is várható. Válaszul a pockos góré szólal meg, de nem az itt használatos nyelveken. Többezer éves pokoli lényként nem okoz a számomra gondot a világ nyelveinek megértése és beszélése, így azt is értem, amit a tag vakerál, de még se áll össze a kép a fejemben, mi köze a látogatásunknak a Holdhoz és miért veszélyes az. Talán ez valami utalás lenne valamire? Egyáltalán mi a faszomat keres egy viking leszármazott fején indián fejdísz? Viszont kamu munkaadómról hamar kiderül, nem beszéli ezt a skandináv nyelvet, így fordítóért kiált. A pantallót viselő machétés kölyök felszólal és holmi horoszkópokról kezd el vakerálni. Még az én szemöldököm is megemelkedik. Cara úgy néz rám, mint aki tőlem várja a megváltást én meg úgy nézek vissza, mintha azt kérdezném, hova a faszba kerültem én?
- Én egy kicsit értek svédül, de ez határozottan nem svéd. De három szót minden esetre megértettem. Befejez, a Hold veszélyes. Nem lehet, hogy ez valami csillagászati szekta? - súgom oda kamumunkaadómnak a kérdést, de már el is hangzik a következő a góré szájából, amire szintén csak pislogok. Kecske?? Hova a faszba kerültem én, most már tényleg? Ez valami vicc?
- Biztos ezekkel van nekünk találkozónk itt? Valami kecskét akarnak, de feltételezem nem ígértél nekik jószágot. - jegyzem meg sóhajtva. A fura szektatagok egyre türelmetlenebbé válnak, Cara kitárja a két karját, mint a tollasok a szárnyaikat, mire a viking csillagharcosok ujjai már a fegyvereikre tapadnak. Édes faszom!
- Pratar du svenska? - nyögöm be az indián imitátornak a kérdést svédül, hátha valamit mégis el tudunk makogni.
- Szerintem maradj szorosan mellettem. - javaslom a nőnek, csak így tudom könnyebben megvédeni a hirtelen jövő támadásokkal szemben.
- Varför är månen farlig? Är det här en astronomiklubb? Vem skulle du möter här? - teszem fel a következő kérdéseket és merem remélni, hogy valamennyit megértenek belőle, mert ha nem, akkor két választási lehetőség maradt. Otthagyjuk őket a picsába, vállalva, hogy megtámadnak vagy elkezdek nekik a saját nyelvükön makogni, de akkor meg hamar lebukom. Elvégre egy szimpla halandó manapság nem beszél ennyi nyelvet. Tök indokolatlan lenne. És mivel meg akarom találni a démonjaimat, így még nem mehetek el a városból és nem bukhatok le ezelőtt a kicsike előtt. Szóval marad az első verzió. Úgy érzem, most is be kell nyelnem pár könnyebben gyógyuló sebet a látszat kedvéért. Lassan már szokássá válik ez, a három éves tollas rabság után pár karcolás már igazán semmiség.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott temető Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'm only human

Az üzlet az életem. Aki egy kicsit is ismer, az pontosan tudja, hogy ez határozza meg az életem fő aspektusait. Ugyanakkor azt is egyre többen tudják rólam, hogyha alkalmam nyílik összekötni a kellemeset a hasznossal, akkor nem szoktam habozni, és bűntudat nélkül vetem magam bele az élvezetekbe. Legalábbis nagyon sokáig ez így működött. Az utóbbi időben azonban annyira beindult az üzlet, hogy nem igazán jutott időm másra. Már nem is emlékszem, hogy mikor csaptam utoljára egy tisztes görbe estét… Elszomorító… Emiatt is eshet meg, hogy időnként azért levetem a profizmus álarcát és az embereim társaságában bizony lecsapok egy-két magas labdát.
– Milyen remek ötlet. Legalább a méretek stimmelni fognak, ha ott lesz a modell is.   – a fiatal embernek amúgy sem kellett már túl sok ahhoz, hogy távozzon, de feltételezéseim szerint az én utolsó mondatomnak köszönhető, hogy a kunkori farkú haszonállatokat megszégyenítő hangon visított, miközben az „életéért” futott. Természetesen nem bírtam ki nevetés nélkül. Ivan viszont nem hagyta, hogy túl sokáig időzzenek a gondolataink ezen a szerencsétlenen, és rögtön a munka iránt érdeklődött. Be is írtam neki egy piros pontot.
– Tényleg oda megyünk. Ott akarnak találkozni velem. Egy kisebb csoport, akik földet akarnak a városban. Van egy olyan érzésem, hogy valami szekta féleség lehet. De addig nem ítélek el senkit, míg nem adnak rá okot. – pontosabban addig nem mondok nemet egyetlen egy üzletre sem, amíg a matematikai kérdések nincsenek megválaszolva… Van az-az összeg, amiért cserébe rugalmasabban tekintek a simlis alakokra. Illetve mivel úgy tűnt, hogy Ivanban kezd túltengeni a tettvágy, nem állt szándékomban tovább késleltetni a találkozót. Ha minden jól megy, tisztes profit van kilátásban, az teljesen mellékes, hogy ezzel a tranzakcióval valószínűleg még több idióta lesz a városban. Plusz 10-20 hülye szerintem már nem oszt nem szoroz. Tehát, amint Ivan arra bíztatott, hogy induljunk meg, nem haboztam sokáig, bólintottam egyet, és el is indultam a temető felé. A fáradtság miatt az út szörnyen hosszúnak érződött, és csak a csevegésnek sikerült valami színt vinnie bele. Noha én alapvetően nem érzem szükségesnek, hogy az embereim kitöltsék a csendet, de mivel Ivan még ’teszt’ körön volt, így minden elejtett információ morzsára szükség volt.
– Áh, ha több időnk van, sokkal mókásabb is lehetett volna. Például kíváncsi vagyok milyen hangokat hallatott volna, ha teszem azt utána iramodsz. De sajnos az üzlet az első. – ha Ivan épp rám nézett, akkor némi csalódottságot fedezhetett fel az arcomon, de csak néhány pillanat erejéig, mivel időközben megérkeztünk a temetőhöz, és felvettem a profi üzletasszony maszkomat. Tíz férfi álldogált a sírok között, és még innen is látszódott, hogy változatos fegyverekkel és ruházattal készültek az estére. A ’kedvencem’ a pocakos, de ennek ellenére félmeztelen fazon volt, akinek egy teljesen indokolatlan indián fejdísz került a fejére. Mielőtt oda értünk volna még odaszóltam Ivannak.
– Oh, bassza meg. Már most érzem, hogy ez szörnyen fájdalmas megbeszélés lesz. – amint a mondandóm végére értem azonnal megjelent egy száz wattos mosoly az arcomon, és a férfiakhoz már a kezemet kézfogásra emelve érkeztem meg.
– Szép estét uraim, remélem nem várakoztattuk meg önöket nagyon. – közöltem az első kötelező udvariassági formulát, noha igazából pontosan érkeztünk. Nem én tehetek róla, hogy hamarabb jöttek, és hogy a társaság fele az időjárásnak nem megfelelő öltözetben jelent meg. Ami azt illeti egy bizonyos has körméret fölött azt hiszem bekéne tiltani a nyilvános meztelenkedést. Legalább a libidómmal nem lesz gond ezen az estén…
– Velkommen. Venligst afslutte denne hurtige, fordi månen er temmelig farlig i aften. – szólt az indián fejfedős, és persze eszében sem volt nekem kezet nyújtani. Mondanom sem kell egy büdös szót sem értettem abból, amit mondott, így csak megemelkedett szemöldökkel elhúztam a kezemet, és bólintottam egyet.
– Na jól van, ez így nehéz lesz… Esetleg valaki, aki beszél angolul? – kérdeztem, és végig néztem a társaságon. Egy bőr mellényes, bicikli nadrágos férfi jelentkezett, akinél nem mellesleg, egy tisztes méretű machete is volt.
– Én beszélek angolul, de nem akarok. A horoszkópom azt mondta, ma szerencsétlen leszek. – nem hittem volna, hogy a szemöldököm képes fizikailag magasabbra kúszni, de mégis ez történt. Tekintetem Ivanra emeltem, hátha neki van valamilyen ötlete, hogyan közelítsük meg ezt a helyzetet.
– Hvor er den ged, du har lovet? – kezdett rá ismét a ’főnök’, mielőtt bármi konstruktívval előálltam volna. Mivel még mindig nem értettem semmit csak széttártam a karjaim, hátha megszáll az ihlet, és időközben megtanulom ezt a halandzsa szart. Dehát nem így történt. Néhányan viszont rámarkoltak a fegyverükre, az ’úriemberek’ közül. Ez így nagyon nem lesz jó…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Elhagyatott temető Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Elhagyatott temető ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Elhagyatott temető 9BtQwhA
☩ Reagok :
58
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 4:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


First night of craziness
A legjobban azt rühellem, ha megpróbálnak átbaszni a palánkon. De azt mindennél jobban. Nincs ez másként a csirigli kölyök esetében sem. Legszívesebben elintézném, hogy egy életre elmenjen a kedve a csóringeléstől, de ebben a tetves városban lapulnom kell, mint szar a susnyásban. Bosszantó. Viszont annyit megengedhetek magamnak, hogy én ejtem pofára őt, szó szerint. Pont abban a pillanatban jelenik meg Miss Aszimmetria, mikor a bagós dobozt visszacsúsztatom a kabátom zsebébe.
- Épp ellenkezőleg. - válaszolom, majd halvány mosolyt csalok a pofázmányomra. A kérdése első felére csak bólintok, felőlem indulhatunk, a másodikra azért meglepett arckifejezésbe váltok. Nocsak. Igazából nem is a találkozó helyszíne lep meg igazán, bár nem igazán szokásom temetőkben lófrálni, elég kényelmetlenül szoktam magam érezni megszentelt földön. Sokkal inkább a nő fekete humora.
- Ha összeborulás nem is, de talán hasznát vehetjük a sírásáshoz. - felelem adva az életérzésnek, amit csak az említett kölyök nem értékel, mert úgy felpattan a földről és rohan el fejvesztve (mindezt 10 másodperc leforgása alatt), mintha magával Amarával futott volna össze.
- Ez aztán tud sprintelni. - jegyzem meg hangosan. - Amúgy tényleg egy temetőbe fogunk menni? És mit keresünk mi ott? Tán elföldelt értékeket? - kérdezem összevont szemöldökkel Carára emelve a tekintetem. Remélem, hogy nem valami hű katolikus temetkezési hely lesz az, mert okádhatnékom támad mostanában mindentől, aminek köze van a tollcsomókhoz. Bőven elég volt a Mennyek közelsége az elmúlt három esztendő során. Aztán elgondolkodom, hogy mi dolgunk lesz nekünk egy temetőben? Valakit el kell ásni? Vagy valamit kiásni? Miféle alvilági kis körbe csalt ez a nő? Egyre izgatottabbá válok. Szeretem ezt a fajta izgalmat. A Viszály kezei alatt szolgálva volt is benne részem, nem is kevés.
- Csak utánad. - adom meg az elsőbbsáég jogát, elvégre még mindig úriember vagyok. Vagy valami hasonló. Ráadásul ő tudja az utat, nekem halvány gőzöm nincs arról, merre van ebben a városban a temető. Kerültem eddig is, mint ördög a tömjénfüstöt. Tényleg van igazság egyes közmondásokban...
- Egyébként tetszik a humorod leendő főnökasszony. Az a kis enyves kezű kölyök megérdemelte, majdnem elcsórta a cigimet. De csak majdnem. - magyarázom meg az előbbi pofáraesés igazi okát, nehogy azt higgye, hogy hobbigáncsoló vagyok, aki szabadidejében random kölköket ismertet meg a betonnal testközelből.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott temető Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 12, 2020 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'm only human

A világ összes fájdalmát a testemen éreztem, amikor pilláimat szétnyitottam. Sokan hangoztatják, hogy a húsz perces gyors alvás bizony kiváltja, ha éjszaka nem volt elég időd a pihenésre, de ez egy mocskos nagy hazugság. Miközben vergődtem ki az ágyamból úgy éreztem, hogy minden egyes izmom még az igazak álmát alussza, az elmém pedig sírva könyörgött csak még tíz percnyi alvásért. Azonban kegyetlen hírében állok, még magammal szemben is, így könyörtelenül indultam meg a ruhásszekrényem felé, hogy kiválasszam az esti munkára szánt öltözetet. Szóba sem jöhetett, hogy esetleg lemondjam az éjszakai műszakot, hiszen mára beszéltük meg Ivannal, hogy leteszteljük, hogyan állna helyt az én kis csapatomban. Maradt tehát az, hogy egy gyors szunyókálással a délután folyamán megtámogattam, hogy remélhetőleg ne aludjak el az éjszaka folyamán. Azonban nem éreztem úgy, hogy bármit is javult volna a helyzet. Piszkosul nyomottnak éreztem magamat, és esély sem volt rá, hogy ez a közeljövőben megváltozzon.  
Félig csukott szemmel kihalásztam egy egyszerű fekete felsőt és egy nadrágot, az eleganciámat viszont egy fényes bőrkabáttal azért bebiztosítottam. A hajamat lófarokba kötöttem, hogy ne legyen útban elvégre ez most nem egy olyan tárgyalás lesz, amikor mindannyian békében leülünk és megbeszéljük, hogy kinek milyen gyerekkora volt… Mondjuk azt, hogy számítok némi bonyodalomra. Igazából szívem szerint Ivanon kívül még más tisztességes embert is magammal vittem volna, de minimum az első teszt napon tartozom annyival a férfinak, hogy a bizalom látszatát keltem és csak őt viszem magammal. Csak meg ne bánjam…
Majdnem fél óra volt, mire némi sminknek köszönhetően emberhez méltó ábrázatom lett, így nem volt más hátra, mint hogy elinduljak a Beelzeboobshoz, ahova a találkozót megbeszéltük. Az út szörnyen lassan telt, minden lépéssel egyre fáradtabbnak éreztem magam ahelyett, hogy a hűvös idő kitisztította volna a fejemet. Viszont legalább nem voltam késésben. Ha munkáról van szó, nem engedek olyan kísértéseknek, mint még öt perc pihenő, hiszen az időveszteség. Marad tehát a szenvedés, és ennek az érzésnek a palástolása némi cinizmussal. Néhány méterre voltam már csak a találkozó ponttól, amikor felsejlett előttem Ivan alakja, és egy másik szerencsétlené, aki éppen akkor próbált meg felkászálódni a földről. Na lám, mégis csak elkéstem valami eseményről. Vajon mi történhetett?
– Nocsak, remélem nem zavarok. – eresztettem meg egy mosolyt Ivan felé, majd a még mindig a földön vergődőre vetettem egy pillantást. Úgy néz ki az utóbbi időben én minden mókából kimaradok. Na majd talán a mai megbeszélés nem lesz olyan unalmas. Elvégre egy nagyobb csoporttal van találkozónk, akik földterületet akarnak maguknak, mert valami gyülekezet szerű kiscsoportot akarnak alapítani. Az hagyján, hogy már az indok is elég fura, de némelyik tag olyan exteriőrrel rendelkezik, hogy… hát, hogy is mondjam… lehet, hogy tényleg meggondolatlanság csak Ivant meghívni erre a bulira. Egyesek szerint én is elég őrült vagyok, de azoknak a férfiaknak a szemében tisztán látni, hogy valami nem kerek a fejükben. Már eleve az, hogy egy temetőben akarnak velem találkozni…. Finoman szólva is hátborzongató. De hát nem lehet nagy baj, majd Ivan meg véd engem nem igaz? Ehhez viszont előbb oda kell érnünk a helyszínre, ami igen problémás lesz, ha túl sok időt eltöltünk ezzel az idegennel.
– Indulhatunk egyébként vagy még fehérnemű cserés összeborulás is lesz? Netán rögtön vigyük az urat is a temetőbe? – én esküszöm, hogy csak az indulásunkat akartam megsürgetni, de a szerencsétlenül járt beton csókolónak nem igazán jött át a szándék, és olyan ijedt pillantást vetett rám, amit már régen láttam magam előtt.  Aztán persze leesett, hogy mi a gondja, és miért pattant fel azonnal a földről majd kezdett őrült tempóban futni. Azt hiszem jobban meg kell válogatnom a szavaim. Mindenesetre némi jó érzéssel töltött el, hogy beszarattam egy kölyköt. Ennyi örömöm legyen már, ha még hulla fáradtan is dolgozom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Elhagyatott temető Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Elhagyatott temető ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Elhagyatott temető 9BtQwhA
☩ Reagok :
58
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 6:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


First night of craziness
Nem leptek meg Miss Aszimmetria szavai, mikor éjszakai melót említett. Mondhatni még izgalomba is hozott a témával, az én terepem az alvilág. Egész éjjel azon pörgött az agyam, miféle pokoli helyre visz és vajon hány emberrel kell megverekednem. Jó lesz végre kiropogtatni vén csontjaimat, melyek remélem nem puhultak sokat az ördögcsapdában eltöltött három évben. Reméltem, nem okoz csalódást a kicsike és izgalmas lesz az éjjel. Rámfér már, hisz amióta itt dekkolok ebben a tetves városban, semmi izgalmas nem történt velem, pedig a Pokolban az északi régió kapuját őrizve jutott belőle rendesen, mindig ébernek kellett lennem. Ez a munka eredeti mesterségem nyomába sem érhet, de már annak is örülök, ha nem puhulok el teljesen és nem lesz belőlem puding. Ha meg nagyon unatkoznék, majd kreálok én magamnak munkát. Ördögi vigyor terpeszkedik rá a képemre a gondolataimat magam elé képzelve. A kavé lefő a kotyogósban, a nap jól indul. A bögrémet tele töltöm, majd kiülök az erkélyre hallgatni az alsó szomszédok szokásos mizériáját, ami szinte zene a füleimnek. Észrevettem, hogy mindig résnyire kinyitják az ablakot, ami épp elég, hogy én halljam a kálváriájukat, amit minden egyes nap lenyomnak. Néha mégiscsak előny, ha a démonnak szomszédai is vannak. Jobban mondva félig már válófélben lévő szomszédai. Miután kiélveztem a gőzölgő kávém mellett a sok anyázást és fenyegetőzést, úgy döntök, ráedzek egy kicsit a késő délutánra. Utamat egy elhagyatott szabadtéri edzőpark felé veszem. Igaz, a gépek egy része már használhatatlan, ellepte a rozsda, de a gazt az edzeni vágyó önkéntesek mindig eltakarítják. Pár órás intenzív testmozgás után hazatérve lezuhanyzom és összekészülődöm az estére. Teleszívom magam egy kis irigységgel, majd elindulok a Belzecsecs felé, ami gyalog egy laza negyvenöt perces út. A Romanov családi ékszer a kabátom belső zsebében pihen. Út közben zsebretett kézzel figyelem a halandókat. Hiába taposom már egy ideje az Istenpista teremtette világ földjét, még mindig ugyanannyira zavarónak hatnak teremtményei, pedig már túlestek valamiféle evolúción is. Halványan szabályosabbak lettek, tartásuk egyenesebb, megszaporodtak, mint a nyulak, de a bűneik mégis ugyanazok maradtak, azt nem tudják kinőni, elhagyni, ami nekünk csak még kedvezőbb. Minél több a bűnös ember, annál könnyebb erőhöz jutnunk. Ezzekkel a gondolatokkal érkezem meg a Belzecsecs bejárata elé pontban négy óra 52 perckor és rágyújtok egy szál saját kezűleg sodort cigire, miközben várakozom. A szemem sarkából látom, hogy valami csirigli suttyónak a szeme rácsillan a számból lógó pokoli bűzrúdra és megindul felém. Van egy olyan sejtésem, hogy el akarja csórni a zsebemben lévő értékes pár szálat és be is jön a tippem. A következő másodpercekben az alábbi jelenet zajlik le: A kölyök "véletlenül" nekem jön, bele is nyúl a zsebembe, hagyom, hogy kiemelje a cigitartót, majd bocsánatot kérve tovább is állna a csórt zsákmánnyal, de én is merő "véletlenségből" kinyújtóztatom a lábam, amit nem vesz észre és keresztül tanyál rajta, arccal a betont csókolja. Kiesik a kezéből az értékes füstölnivaló, pont a lábaim elé. Felveszem a földről a dobozt, majd a kölyök felé fordulok, aki próbálja felvakarni magát a betonról.
- Bocs, véletlen volt. Máskor azért, ha csórni támad kedved, keress más balekot, jobban jársz! - nézek rá jelentőségteljes pofázmánnyal, miközben meglóbálom a visszakerült tulajdonomat. Örülhet neki, hogy nyílt terepen vagyunk, szívesen letéptem volna az enyves karjait és hallgattam volna a vernyogását, miközben elvérzik, de akkora feltűnést sajnos nem kelthetek itt, ésszel kell cselekedjek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Elhagyatott temető VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 11:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 2:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next






To: Alexander Payne


Kill you

Nem győzködött tovább, nem próbált semmit sem tenni és örültem, hogy így volt. Aztán a szemébe mondtam az igazság azon részét, ami rá tartozott. Az apja, a valódi apja sosem kívánta az ő létezését – ha valaha számított volna neki Alexander, már rég felkereste volna, de nem tette. Mert csak egy szégyenfolt volt a múltjának fehér vásznán. Ami már közel sem volt olyan fehér… a félvér miatt.
Elengedtem, mert nem akartam, hogy újra a fejemben vájkáljon a képességével, de ő továbbra is kapaszkodott belém. Volt bennem egy enyhe kényszer, hogy újra megfogjam, de végül nem tettem. Talán a szavai kapcsán ment el tőle a kedvem, nem tudom.
- Hát ez legalább olyan kedves gesztus, mint amit én műveltem… - Felnevettem. Vicces volt a srác a maga fura módján. Bár tudtam, hogy nem humornak szánja, miszerint az apja csessze meg. Figyeltem, hogyan csúszik a földre. Nem maradt ülve, hanem egyszerűen elfeküdt a törmelékekkel teli talajon. Nagyot nyeltem, majd tettem egy lépést hátra. Csendben. Fogalmam sem volt, most, ezek után mit kellene tennem vagy mondanom: megölni úgysem tudtam volna és talán már nem is akartam. Valahol… mélyen legbelül elgondolkodtatott az ügy. Talán bántam is, amit tettem. Meglátott bennem olyasvalamit, ami még… hogy is mondják? Az „emberi” vagy… nem. Inkább a normális oldalamra utalt. Talán nem lettem olyan romlott, mint sokan gondolják. Gyengén megráztam a fejemet, aztán előhívtam a szárnyaimat. A lehető leghalkabb voltam: egy szárnycsapás, némi porfelhő és már hűlt helyem volt. Ha Alexander felnézett még, vagy később magához tért, már nem voltam ott.
Hát ennyi volt. Többé nem látsz, Alexander. Ég veled.
Aznap éjjel csak szárnyaltam a város felett, mint valami vészmadár. Egyik tetőről a másikra, egyik helyről a másikra… aztán eltűntem végül.


281 words ✘ Zombie ✘ note: köszönöm a kört, meg a türelmet! ✘  kredit

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott temető 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 10:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


It's killing time
Zarall & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 447 • Zene; Death of Me »
« Maybe you are, maybe you aren’t
Maybe you are the death of me »
Nem vitatkozok vele tovább arról, hogy mennyire egyformák vagy különbözőek az emberek, a hópihék valakinek mindig is csak egyszerű hópelyhek fognak maradni, míg másnak gyönyörködni való, egyedülálló jelenségek. Habár a különös, az eddigieknél gyengédebb viselkedése éppen azt mutatja, hogy számára sem fekete vagy fehér a világ, legfeljebb csak szeretné, hogy az legyen, ezt pedig valahol még meg is érteném, ha nem engem használt volna a bokszzsákjának. Mióta megtudtam, hogy… nem vagyok teljesen ember, azóta én is visszavágyom a korábbi életem biztonságát, a tudatot, hogy valahova egyértelműen tartozok, és ezzel valószínűleg ő is így van. Mindennek ellenére dühösnek kellene lennem, az utolsó porcikájáig utálnom őt, de őszintén? Arra sincs már igazán erőm, hogy megtartsam a testemet és az eszméletemet, szóval sokadrangúvá vált a sorban a harag és fájdalom fűtötte dacolásom. Kimerültem, és olyan… olyan egyszerű lenne megadni magamat. Óhatatlanul ringatózom el egy furcsa ábrándon; elképzelem, hogy a természet rendje mit sem változott, és aki meghal, az úgy is marad. A nyugalmat, amit az elmúlás jelentene és a gondtalanságot, melyet magával vonzana. Hihetetlen könnyű lenne most felemelkedni a földről és soha vissza sem nézni, a kezei mégsem engednek, ellenben megtartanak, a valósághoz láncolnak.
- Ha te mondod… - megvonnám a vállaimat, amennyiben volna rá lehetőségem és módom, így azonban egy halk sutyorgással hagyom annyiban a Gabriellel kapcsolatos nézeteit. Vajon akkor is kiállnának a követői az egykori meggyőződésük mellett, ha ő egyik napról a másikra pontosan az ellenkezőjét állítaná és az emberek oldalára állna? Kíváncsi lennék rá, igaz, nem annyira, mint az igazságra az apámmal és az előttem ácsorgó tollassal kapcsolatban.
- Nem. Nyilvánvalóan nem érdeklem, ha nem is keresett - rázom meg enyhén a fejemet, változatlanul a vállának döntött homlokkal. Azt hiszem, a válaszomat megkaptam, az itt létének oka kétélű, és minden bizonnyal mélyebb, valósabb következtetéseket is le tudnék vonni a szavaiból, ha nem révednének el időről-időre a gondolataim a vágyott, néma ürességbe. Hozzá kell tenni, az utolsó megjegyzése azért egy momentumra felráz az önkívületből; óhatatlanul emelem el tőle a fejemet, hogy lenézhessek rá. Ő már elengedett, én viszont még kapaszkodok.
- Miatta létezek, legfeljebb magát kellene szégyellnie - a bensőmben eltompult düh ismét elkezd bugyogni a gyomrom tájékán. - Nekem is egyszerűbb lenne nem így létezni, szóval… - kénytelen vagyok nyelni egyet, mielőtt visszatalálva a makacsságomhoz, kibökném a szidalmamat. - szóval üzenem, hogy csessze meg - nyögöm ki végszóként, majd eleresztve a karját, szép lassan visszacsúszok a földre, ahol ezúttal nem maradok ültömben, hanem tovább dőlve teljesen elfekszek a törmelékekkel tarkított, porzó talajon. Egészen biztos vagyok benne, hogy néhány másodperc múlva már nem fog zavarni, milyen faág ékelődik éppen a sajgó oldalamba, vagy, hogy miként fog velem végezni az angyal, ha egyáltalán; a rezzenéstelen sötétség egyre csábítóbban hívogat…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 3:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next






To: Alexander Payne


Kill you

Nem, nem és nem. Nem értettem vele egyet. Nem akartam egyetérteni vele. El sem akartam fogadni, sőt, fel sem akartam fogni a szavait. Nem lehetett igaza. Nem láthatott belém, nem láthatta, mi zajlott le bennem, Jaelben, bennünk… az életünkben. Nem tudhatott egész egyszerűen semmit.
- Nem, Alexander. Nincs igazad. Nem különböztök egymástól… az emberek mindannyian a vágóhídra valók. És amint… amint újra lehetséges lesz, mindannyian pusztulni fogtok – Sziszegtem, de már magam sem tudtam, kit győzködök. Őt vagy épp magamat.
Zavart, hogy a fura kis képességével meglátott bennem valami olyat, amit nem szabadott volna. Nem kellett volna tudnia Jaelről és arról, mi történt köztünk. Velünk. Ez… ez magánügy volt. Családi ügy. És sokkal bonyolultabb, mint azt sejteni vélte.
- Nem. Ne forgasd ki – A szemeimet forgattam. Nem várhattam el tőle, sem pedig magamtól, hogy barátok legyünk; ahhoz túl sok olyan dolgot tettünk és mondtunk, ami nem engedhette meg ezt a lépést. És amúgy is szembeköptem volna magamat, ha lepaktálok egy félvérrel.
Aztán, mindezzel ellentétben, mikor össze akart szinte esni, elkaptam. Megfogtam. Gyengéden és nem erőszakosan. Szinte óvni akartam őt az újabb fájdalomtól, amit elszenvedhetett volna. Ahogy a vállamnak dőlt, lepillantottam rá értetlenül. Nem sokan voltak hozzám ennyire közel, sőt, talán csak Jael és Sera. Megráztam a fejemet és elgondolkodtam egy pillanatra azon, hogy most, ebben a pillanatban tépem ki a szívét, de tudtam, hogy mit sem érne, másrészt… nem volt bennem már akkora kényszer. Talán Alexander csak rosszkor volt rossz helyen. Dühlevezetőnek használtam és most úgy tűnt, lehiggadtam valamelyest.
- Chh… azt hiszed, Gabriel direkt fordít az emberiség ellen? Ugyan már. Nem az ő döntése volt, hanem a sajátom – Félrepillantottam, de továbbra sem engedtem el. Csak gondolkoztam. Ahogy ismét megszólalt, felvont szemöldökkel néztem rá. Nem számítottam erre a kérdésre. Tényleg nem.
- Azt akarod hallani, hogy apád imád téged és csak én akarlak megölni, igaz? Ki kell, hogy ábrándítsalak. Tényleg nem örül a létezésednek – Bár a halálát nem kívánta, legalábbis sosem kért meg rá, hogy tegyem meg, ez… ez az egész önkényes tett volt. Vagy lett volna. – Elvégre csak szégyent hozol rá, tudod? Egy angyal számára a ti létezésetek… a félvérek megléte a legelítélendőbb dolog az egész világon – Persze, ez a sajátos szemléletem volt.
Hirtelen engedtem el, attól félve, hogy ismét meglát olyan dolgokat bennem, a fejemben… amihez semmi köze. Az angyalra. Nagyon bíztam benne, hogy amíg őt fogtam, nem vájkált a fejemben. Frusztráló érzés volt.


395 words ✘ Zombie ✘ note: fanolos   ✘  kredit

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott temető 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 12:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


It's killing time
Zarall & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 485 • Zene; Death of Me »
« Maybe you are, maybe you aren’t
Maybe you are the death of me »
Volt idő, amikor gyűlöltem vadásznak lenni, utáltam, hogy minden lényt egy kalap alá véve, válogatás nélkül akarunk elpusztítani, mintha jogunk lenne rá. Felfogtam, hogy az angyalok között is vannak értelmesebbek, a létezésünkre érzékenyebbek, segítőkészebbek és intelligensebbek, éppen mint közöttünk, vadászok, emberek között. Aztán egyszer csak ott bizonyították az ellenkezőjét, ahol nem szégyellték és elfelejtettem, milyen gyomorforgatóan egyformák vagyunk velük. Hogyan gyűlöljük egymást gondolkodás és különbségtétel nélkül, miként aprítjuk a másikat néha még élvezve is azt, amit teszünk; bosszút állunk, igazságot szolgáltatunk, megvédünk és megelőzünk… Indok mindig van, volt és lesz is.
- Honnét tudhatnád? Beskatulyázol minket, mert félsz attól, mi lesz, ha kiderül valakiről az ellenkezője. Hogy nem a vágóhídra való. Azért vagy dühös a testvéredre, mert képes rálátni a világra - én is dühös lennék, és talán az is vagyok. Én is a magam kis személyes poklában őrlődök és sínylődök, holott mennyivel egyszerűbb lenne kiválni a testemből és kívülről szemlélni a helyzetemet; elképzelni, ha bármi rossz is történik, én mindössze megfigyelője vagy irányítója, semmint elszenvedője vagyok. Azt hiszem, ez a tollas rémálom is hasonló csónakban evez, mérgezik az agyát és elhitetik, hogy nincs jobb a céltalan küzdelemnél, holott…
A gondolataimat a felrántásommal járó fájdalom szakítja félbe, majd az angyal kérdése. Nos, a felvetése után nem érzek magamban újabb adagnyi lelkesedést a karattyolásra, más sem hiányozna, minthogy tényleg megfosszon a nyelvemtől és elvegye az egyetlen, hátramaradt fegyveremet a harcra. Ettől függetlenül a tekintetem dacosságából nem engedek, legfeljebb akkor, amikor átviharzik a testemen valamiféle gyengeség, és kénytelenné válok belé kapaszkodni.
- Ki tudja… - noha egyre kevesebb erőt érzek magamban az ellenkezésre, vagy úgy bármi másra, mégis felhorkantok a gondolatra. - Mindketten tudunk a másikról valami kellemetlen titkot, nem így kezdődnek a barátságok? - humorizálok, mert nem látom esélyét annak, hogy meggondolja magát a kiiktatásommal kapcsolatban, ahhoz túlzottan elvakultnak tűnik, ellenben ha már úgyis mindegy, mi történik velem, miért ne szórakozzak?
Meglepetésemre mégsem egy újabb ráncigálást kapok, vagy az orrom betörését a pimaszságomért, ellenben támasztékot és valamiféle furcsa, a létezésében is megkérdőjelezhető óvást. Ostobának és teljesen reményvesztettnek érzem magamat, amiért nem aggódást vagy ellenkezést, hanem halovány megkönnyebbedést érzek; ez egyszer nem a kínjaimat próbálja megerősíteni. Aprót sóhajtva, megadóan simítom a vállának a homlokomat, hagyva, hogy rövid időre megpihenhessenek a szemeim, ha már az elmém nem is - a filmekben ilyenkor jön általában egy határozott hasba szúrás.
- Megölhetsz… de az ürességen nem fog változtatni - bököm ki csöndesen. - És mindenki azt az oldalát erősíti a másikban, amelyik neki kedvezőbb. Vagy amelyikre könnyebb hatni - osztom meg vele a gondolataimat ebben a különös békességben, aminek tudom, bármelyik momentumban vége szakadhat. Mégsem vagyok képes némán várni a következő lépését, csak megszólalok ismét.
- Tényleg a halálomat akarja az apám, vagy te akarod elpusztítani a kötelékét ahhoz a világhoz, amihez téged is húz a testvéred? - teszem fel halkan a kérdést, mert tudni akarom. Tudni akarom, hogy valóban minden fekete-fehér-e, vagy létezik-e az a szürke maszlag, amelyben bármi megtörténhet?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next






To: Alexander Payne


Kill you

Megpróbált analizálni; megpróbálta átlátni a helyzetemet, vagy legalábbis azt hitte, sikerül. Feszülten figyeltem őt, majd megemeltem a hangomat.
- Nem döntöttem rosszul. Ő az, aki rosszul döntött, nephilim… nem pedig én. Még mindig az embereket pártolja, holott… nem érdemlik meg. Egyikük sem – Sziszegtem. – S azért vagyok dühös, mert Michael mellett áll. Mellettem lenne a helye, de… de tudod, mit? – Felnevettem. – Számtalan alkalma volt, hogy helyesen döntsön. Számtalan alkalma volt, hogy visszataláljon hozzám… nem élt vele. Ezek után pedig ne csodálkozzon, hogy az ellenségem lett, nem igaz? Elárult engem. Mindenféle értelemben, amiben csak el lehet árulni valakit – Nagyot nyeltem, furcsa mosollyal az arcomon. Gyűlöltem ezt az egészet, főleg azt, hogy beszéltem neki Jaelről és arról, mi zajlik igazából bennem. A tehetetlen düh… pedig semmit sem kellett volna éreznem. Semmit. Talán már ez is az őrület jele… ezek a kicsapongó „érzések”. Az emberek így hívják ezeket, ugye? Még a hideg is kiráz tőlük.
- Ha kivágom a nyelved, vajon akkor is tudsz beszélni, hmmm? – Kihívóan fürkésztem a szemeit, felvonva az egyik szemöldökömet. Aztán felrántottam magamhoz. Sejtettem, hogy fájdalmat okozok neki, de ez nem különösebben zavart.
- Kit próbálsz becsapni, hm? Magadat? Még hogy megpróbálsz megérteni… gondolod, lehetünk haverok a mai találkozónk után? – Felnevettem röviden. – Még ha abba is hagynám a kínzásod, nem változna semmi, ugye? Gyűlölsz, én is téged. Tehát nem kell a megértésed… - Valójában zavart ez a nagyszájú. Egy-két dolgot pontosan jól látott velem kapcsolatban, még akkor is, ha ezt képtelen voltam neki hangosan bevallani. Ostoba lettem volna.
Ahogy a karomba kapaszkodott, kissé visszarántott a gondolataimból. A kezére néztem, majd vissza rá. Aztán megfogtam a másik kezemmel, mintegy megtartva őt. Magam sem értettem, mi a francért. Eszembe jutott valaki… aki fontos volt. Megráztam a fejemet, de közel sem a szavaira, hanem a saját emlékképeimre.
- Senki sem képes megérteni, csak Gabriel – Sóhajtottam, mintegy megadva magamat. – Ő látja leginkább azt, mi van bennem – Vállat vontam, majd némileg közelebb húztam magamhoz a nephilim-t, hogy ne csússzon a földre a vérveszteségtől, és gyengeségtől.


330 words ✘ Zombie ✘ note: fanolos   ✘  kredit

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott temető 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 11:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


It's killing time
Zarall & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 460 • Zene; Death of Me »
« Maybe you are, maybe you aren’t
Maybe you are the death of me »
Mélyet szusszanok a feleletére, mert olyan vele beszélni, mintha sorra verném a fejemet a falba és azt várnám tőle, hogy puha legyen; soha nem lesz plüssből, ahogy ennek az elvakult angyalnak sem lesz jobb véleménye rólunk vagy más meggyőződése az elvakult hitén kívül. Legszívesebben köpnék egyet, ám igyekszem minimalizálni a mozgásomat, ugyanis az oldalam továbbra is hasogat, fájóan lüktet, az átszúrt tenyeremről nem is beszélve, és ameddig nem mocorgok, valamivel elviselhetőbbnek tűnnek a kínjaim is.
Látom, hogy frusztrálja a húga, Jael felemlegetése, de ha valóban nem érdekelné, ha nem érintené mélyen, mégis miért szorongatná olyan erősen azt a pengét, hogy a vére serkenjen? Mégsem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet-e tovább firtatni a kettejük közötti viszonyt, noha tény és való, addig sem velem foglalkozik, nem igazán. Egy utolsó próbát talán megér, talán megroppan benne valami annyira, hogy el tudjak menekülni és ne kelljen folytatnom a röhejes macska egér játékát.
- Legutóbb miért nem ölted meg, ha annyira nem érdekel? Talán azért vagy dühös, mert tudod, hogy olyan vagy, mint ő, viszont a hűséged most máshoz köt. Mert tudod, hogy rosszul döntöttél - szuszogom kimerülten, habár egy momentumra megakadok, mert rohadtul abszurd, hogy családterápiát tartok egy szárnyasnak, aki épp a kibelezésemet tervezi. De ha ez kell a túlélésért, szívesen megosztom vele, hogy minden gyerek addig boldog a családja nélkül, a hatalmas szabadságában, amíg rá nem jön, hogy egyedül boldogulni szar dolog.
Az újabb elmés válaszát hallva felhorkantanék, ha találnék magamban rá erőt. Kiábrándultan nézek fel rá, megvonva az egyik szemöldökömet.
- És hallgatnád a kerepelésemet? Vajon hogy bírná az emberundorod az állandó jelenlétemet? - teszem fel a költői kérdést, pedig a látszat ellenére komolyan elfog a félsz és a gyomrom is összeugrik a gondolattól, beteljesítse a nagy elképzelését. Talán véglegesen nem tud nekem ártani, de pokollá teheti az életem hátramaradó részét, ahogyan abban a momentumban is teszi, mikor felránt a földről magához. Fájdalmas nyögés hagyja el a számat, de egy újabb kiáltás örömét nem adom meg neki, ellenben összeszedve egy kicsit magamat, dacosan fúrom a szemeimet az övéibe.
- Szerintem csak félsz, hogy megértésre találsz. Hogy valaki rádöbbent, mindent rosszul csináltál eddig - jelentem ki erőtlen hangon, igaz, elképzelésem sincs, miért próbálkozom egyáltalán megtéríteni a szárnyast. Nem tervezek a cimborája lenni azok után, hogy egy genetikai hulladéknak tart és még helyben is hagyott, egy marék szarral se tartozom neki, nemhogy megértéssel, mégis ezt látom egyedüli kibúvónak ebből a lehetetlenül kiábrándító és megoldhatatlannak tűnő helyzetből. Szóval a másik oldalt belekapaszkodok az ép karjába, többek között azért is, hogy megtarthassam magamat az összecsuklástól. - Tollas vagy, nem egy hisztis gyerek az apja nélkül - bököm oda neki, és úgy érzem, a vérveszteség most kezd igazán jelentőssé válni, mert biztosra veszem, hogy még részegen sem jutna eszembe motivációs tréninget tartani egy ilyen pökhendi szemétládának.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7