Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Kísértetkastély •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Kísértetkastély Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 11:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Alessya & Athlan
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy szokott szórakozni a fajtád. Szóval ez az egész beöltözősdi is egyelőre még homályos nekem, sőt, leginkább furcsa. Az én időmben nem volt ennyire vidám ez az időszak ezen a világon, főleg nem egy borús francia faluban. Akkor régen ezen időszak leginkább az ördögűzésről, boszorkányüldözésről, s a holtakkal való kapcsolatról szólt. Egy csepp vidámság sem volt az év ezen szakaszában. - egy újabb kis információ morzsa rólam, hiszen eddig nem emlékszek, hogy említettem, hogy Franciaországban születtem halandóként, ott is egy rettentően elzárt közösségbe. Mi értelme lenne mindent kiteregetnem azonnal magamról? A nem várt pillanatok tökéletesek arra, hogy elejtsek ezt meg azt.
- Ajánlom is, mert a következőnél már én fogok elfutni, de akkor nem fogsz megtalálni! - lengetem meg ujjam utána, de talán még a szavaimat sem hallja, annyira előrerohan. Én meg csak morgok és morgok, mintha muszáj lenne, de egyszerűen képtelen vagyok komolyan venni egy ilyen idétlen szart.
- Te csak ne csitítgass! - préselem ki összeszorított ajkaim közül, s nem vagyok hajlandó egy lépést sem tenni innentől, amíg magyarázatot nem kapok erre a társaságra. Elvégre Alessya egy kislány, a helyzetet pedig én esélyesen jobban fel tudom mérni, főleg ha egy hatalmas ostobaság az egész. Némán, karba tett kezekkel hallgatom végig, közben úgy méregetem őt, mint aki azonnal le akarná tépni a fejét.
- Mi a faszt kell mégis kibírni? Egymást? Akkor én már most feladom... - vágok bele szavaiba szemforgatva. Csupa ostoba kölyök, s idétlen felnőtt. Egy szellemvadászaton. Amin nekem is részt kellene vennem, mert egyes királykisasszonyoknak épp ilyen fasz igényeik vannak. Az anyja sem volt százas, ez teljesen biztos. Ja, hát nem is, hiszen lehajította Alessyát egy szikláról, magával együtt...
- Miért nem vagyok meglepődve, hogy anyád ilyen szarokon vett részt? -  kérdem hitetlenül, szemeimben mégis valamiféle különös csillogás jelenik meg. - Semmi utalás nincs arra, hogy mi lehet az a tárgy, vagy hogy merre lehet? - teszem fel kérdéseim, s morgó megadással, lassan elkezdek lépkedni a bejárat felé. Mikor pedig rám néz azokkal a hatalmas szemekkel, amikkel azt hiszi, hogy meghathat, én váratlanul tenyerem az arcára feszítem, s taszítok rajta egy kicsit röhögve.
- Kár a gőzért, kislány. - a társaság mögött megállok, s az egyik főfasz épp azt ecseteli, hogy annyi a szabály, hogy a házat semmilyen módon sem szabad elhagyni. Ezen kívül pedig igazából nincs semmi extra. Ja, lehetőleg maradjunk életben.  
- Ezt most ezek komolyan gondolják? Ha kamu az egész, miért olyan nagy cucc reggelig maradni? És miért kell ide jelszó, meg ez az egész parádé? - kérdéseimet halkan hadarom el, hiszen még nekem is szokatlan, hogy őszinte rémületet vélek felfedezni egy-két szempárban. S ha ez nem lenne elég, két másik boszorkányruhás lány lép oda mellém, Alessya mellé pedig egy szemüveges ficsúr, aki valami pálcával hadonászik.
- Csatlakozhatunk? Tök buli lenne együtt menni. - szegezi a kérdést felém az egyik lányka, de őszintén szólva kihátrálok a válasz elől, s inkább meghagyom Alessyának a főnökösdit.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


Kísértetkastély PcdAo6p
☩ Történetem :
☩ Reagok :
135
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 4:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Athlan & Alessya

- Legközelebb akkor úgy fogalmazz, hogy jobban átadhatnám magam a mocskos szórakozásoknak, de ez buli és talán most vagyok itt először és utoljára ilyenen, szóval kiélvezném. - A nevelő szüleim más hit szerint neveltek fel nem ez volt a megszokott, hogy ilyenekre járok el, szerintük ez túl komolytalan és kigúnyolja a halottak napját, ami egy gyönyörű ünnep. Nos utóbbi lehet igaz, de így találkozva az elmúlással, talán nem retteg majd mindenki. Én sajnos már tudom, milyen meghalni és nem vágyom rá, jól érzem magam élőként egyelőre.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje. - Próbálom fentartani a titokzatosságot, amivel eljutottunk idáig, szerintem ha megtudná a valós indokomat, lehet kinevetne és vonszolna tovább elkerülve ezt a helyet.
- Milyen kreatív - mosolygok rá, mert hát nem fest embernek, ő egy démon és arra is hasonlít, talán pont ezért sem erőltettem rá semmi gúnyát, hogy öltözzön már be, pedig megnéztem volna valami feketétől színesebb göncben, biztosan nevetségesen festene benne.
- Ez az utolsó ma ígérem. - Hátrafordulok még és sikerül elkapnom a pillanatot, amikor landol és majdnem elcsúszik a sárban, csak az a szerencséje, hogy megkapaszkodott. Háttal fordulva neki megmosolygom a dolgot, mert lássuk be vicces lett volna, ha pofára esik, de csak addig a pillanatig, mert utána lehet elszabadult volna a pokol.
- Cssh... - hessegetek Athlan felé, hogy ne morogjon már ennyit, szerintem is elég gáz a jelszó, de most küldetésen vagyok és a beilleszkedés az első állomás, utána már csak végig kell menni ezen a kamu szellemüldözéses játékon és megtalálom, mit rejtette el itt a vérszerinti anyukám.
- Úgy nézel ki, mint egy démon vagy egy vámpír a könyvekből. - Nem gondoltam volna, hogy más is ezt látja meg rajta, de ha már így van, hát a tudtára adom, hogy egyáltalán nem emberi a külseje. Nincs sok időnk azonban ezt fejtegetni, mert én húznám őt, de a démon nem mozdul, a többiek meg elindulnak a bejárat felé.
- Csak kamu szellemvadászat nyugi, nem kell semmit sem csinálnod, csak segíts megnyerni a játékot, aki reggelig kibírja odabent, az nyer. - Próbálok rajta rántani még egyet, de eredménytelen a dolog, azt hiszem ideje elmondani, hogy pontosan mit is keresek itt és nem szeretnék külön válni tőle, mert ha gáz lenne, akkor van ki mögé bújni.
- Jó, anyám naplójában említette ezt az egészet és valamit elrejtett odabent, ami fontos, de hogy mi az és hová, azt nem találtam meg, hiányzik az a lap, de ha ezt végigcsináljuk, akkor megtalálhatom mi az és közelebb kerülhetek az igazsághoz. Kérlek, gyere! - Nézek rá nagy szemekkel, bár kétlem, hogy ez meghatná, de a kérlek szóval járnak ezek a kerek zöld szemek. Ha sikerül meggyőzni, akkor az ajtónál találkozhatunk is  a többiekkel, akik a játékszabályokat kezdik el ecsetelni, mielőtt bemennénk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Kísértetkastély Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 3:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Alessya & Athlan
- Azt hiszem, hogy a kettőnk által értendő szórakozást nem kéne egy lapon vennünk... - mutatok körbe erre a sok erőltetett hülyeségre, no meg erre a bizonyos kísértetkastélyra, ami meglepő, hogy olyan rettegett hírnévnek örvend, főleg a mai világban. Hát nincs elég félelem és rettegés az utcákon?
- Főleg ha...? - pislogok felé felvont szemöldökkel, kicsit sem viszonozva a kuncogását. Nem vagyok túl jó kedvemben, az ilyen idétlen mókákhoz kell nekem egy kis idő, amíg feloldódok. Nem is értem, miért mentem bele ebbe a szarba amiatt az ócska sugallat miatt, ami idevezetett, de most már mindegy. Legyen. Legyen!
- Én embernek öltöztem. - jelentem ki közömbösen, s karba teszem a kezeim, miközben egy aljas vigyort engedek el a levegőbe. Elvégre másnak a testét használom, magamra húztam egy embert, szóval... Lényegében beöltöztem, nem igaz? Ennél jobb jelmezt keresve sem találnának ezek a nyomorultak!
- Örülnék, ha leszoknál arról, hogy elfutosgálsz! - vetem magam Alessya után unottan, s a kerítésre sem olyan kecsesen és macskaszerűen ugrok fel, mint ő, hanem szinte felvetődök, megtartom magam, s úgy esek át a másik oldalra, mint valami kibaszott krumplis zsák. Az a szerencsém, hogy talpra érkezek, ugyanis egyből megcsúszik a bakancsom, s ha nem kapaszkodok meg, akkor biztosan pofára esek. Odalépek aztán magam is a társasághoz, akik egyből befogadnak, miután a szürkeség elmormol egy idétlen szöveget.
- Fú baszdmeg... - temetem arcom egy pillanatra a tenyerembe, de csak én egyedül vagyok ilyen mérgelődő, hiszen a többieknek ez a szöveg teljesen természetes volt. Olyannyira, hogy az egyik még meg is paskolja a vállam, mintha a pajtása lennék.
- Menő jelmez, tesa. - lesöpröm a kezét magamról, s mivel ezen a napon az almás faszság után ez a második alkalom, hogy valaki a “jelmezem” dicséri, ideje feltennem Alessyának a nap kérdését, mikor hozzám lép.
- Mi a faszról beszélnek ezek mégis? - nézek végig magamon, hiszen most már nem tudom, hogy ironikusan dicsérnek annyira, vagy mert valami nem stimmel rajtam. Eme kérdés azonban elenyészik épp akkor, mikor a szürkeség elkezd húzni a kastély felé. S csak ekkor tudatosulnak bennem az egyik tag szavai.
- Szellemvadászat. Te azt akarod, hogy én oda bemenjek, és vadásszak... Szellemekre? Ezekkel? - biccentem oldalra a fejem értetlenül, miközben egy tapodtat sem vagyok hajlandó menni. - Mégis miért mennék bele ilyen hülyeségbe, Alessya? Ismerhetnél már annyira, hogy nem fogok ilyen fasz helyre bemenni “szórakozásból”. Szóval állj elő valami kézzelfogható dologgal, különben nem megyek sehova. - határozottan és nagyképűen biccentem felfelé állam, mint valami makacs kölyök, aki az egész világ ellen van.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


Kísértetkastély PcdAo6p
☩ Történetem :
☩ Reagok :
135
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Athlan & Alessya

Az év ezen szakasza mindig izgalomba hoz, elvégre ilyenkor van halloween és annyi mindent lehet csinálni, tiszta móka és kacagás, ami elfeledteti, hogy mennyi gondunk és bajunk van ebben a világban, annyi mindentől félünk és most mindezt viccesre vehetjük. Persze, nekem azt is jelenti, hogy ilyenkor a legvékonyabb a fátyol a halottak világa és a miénk között, így talán kapcsolatba lehet lépni ősi szellemekkel, mint mondjuk a szüleimmel, de jó is lenne. Szóval a kolostor felé vezető úton kérek egy kis kitérőt, mert van egy kísértetkastély, ahol valamit meg szeretnék nézni, mert olvastam valamit anyám naplójában. Természetesen a lehető legjobbkor érkezünk ide, én elővettem a boszorkányos holmijaim és még egy parókát, amit találtam a lakásban.
- Athlan, te mondogatod, hogy engedjem el magam és szórakozzak néha, ez neked sem árthat, főleg ha... - nem fejezem be a mondatot, csak somolyogva felé pillantok és kinyitom anyukám naplóját, hogy gyorsan elolvassam a bejelölt részt, igen, jó helyen vagyunk, már csak azt a fura jelet kellene meglátnom, amit iderajzolt. Van egy jelszó is, amit megjegyzek, aha szükség lenne rá. Összecsapom a naplót és az örömujjongás felé pillantok, ami nekem szól, így mosolygok feléjük és integetek is.
- Meg kell adni a módját ennek és én nem szeretnék kilógni a sorból, mert itt az lóg ki, aki nem öltözött be. - Biccentem felé a fejem, mert így nagyon nem olvadunk be ide, ami mindegy is, van egy küldetésem, amiről még nem szóltam neki sem, mert akkor lehet el sem jött volna, olyan furán viselkedik, amikor szóba kerül Atlas meg a hasonlóságuk. Amikor felteszi a kérdést, akkor látok meg pár köpenyes alakot, a jellel a hátukon a kerítésen át bemászni az épület felé.
- Gyere és megtudod! - felpattanok a kerítésre és átugrok, majd futva indulok meg a kisebb csoportosulás felé, remélem Athlan követ. Egy szellemvadász csoporthoz fogunk csatlakozni, anya eljött apával ide hagyott itt valamit elrejtve, csak azt nem tudom, hogy mit, mert az az oldal hiányzik a naplójából, szóval abban reménykedek, ha bejutunk, akkor megtalálom, mi lehet az, szinte értem, hogy valami nagy dolog, valami fontos, amit bárki nem találhat meg, csak én.
- Sziasztok! Csatlakoznánk mi is a vadászathoz? - teszem fel a kérdést, amint odaérek a kis csapathoz, akik méregetni kezdenek és persze kérik is a jelszót, mert akárki nem csatlakozhat ehhez a mulatsághoz, csak az elitek rokonai, ami nem tudom mit jelent, de anyám a tagja volt, így én is az lettem.
- Holdvirágos éjszakán, csirkelábról álmodik a lány. - Mondom fel a jelszót, ami elég nagy baromság, de gondolom pont azért, hogy bárki ne csatlakozhasson hozzájuk, elvégre öt-hat főre tervezték ezeket, bár azóta változhatott pár dolog, ahogyan a jelszó is, ám szerencsénk van.
- Üdv köztünk, akkor kezdődhet a szellemvadászat! - Megpaskolja Athlan vállát, én meg belé karolok, hogy magammal vonszoljam, ha kell a kastélyba, a rejtélyek nyomába eredni. Annyira izgalmas, bár tudom, hogy ha itt lenne szellem, már rég végeztek volna vele a vadászok, biztos járt már erre vadász, aki ért ehhez és nem ilyen emberi,  mint ezek a velem hasonló korú kölykök.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Kísértetkastély Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 2:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Alessya & Athlan
Az év ezen szakasza számomra sosem jelentett semmit, csupán egy ócska, halandó hiedelemvilágból táplálkozó ostoba szórakozás, vagy éppen egy újabb indok a könnyekre. A véleményem egyedül a tavalyi év óta változott meg egy cseppet, mikor is Zagarral ráleltünk arra a bizonyos gömbre a temetőben, mely egy szemernyi percig feléleszti a halottakat... S melynek titkára azóta sem jöttem rá, hiába bújtam fel ezernyi pergament, varázslatot, megsárgult könyveket, semmi. Csak és kizárólag ennek reménye bizserget belülről, hiszen éppen olyan furcsa érzés leng körbe, mint pontosan egy évvel ezelőtt. Ez pedig ennél a háznál összpontosul. Így hát az ében gömbbel a zsebemben lépek lassan feljebb a kúria udvarának rozoga pár fokán, ám ahelyett, hogy diadalittasan felkiáltanék, mint a régi filmekben vagy kalandregényekben, egy hosszas sóhaj hagyja el ajkaim, s szemeimet kénytelen vagyok megdörzsölni két ujjammal, hátha ezzel nyerek némi kedvet magamnak.
- Alessya... Jól jegyezd meg ezt a pillanatot, mert ez lesz életed első és utolsó ilyen estéje. - igen, a helyzet nem ennyire szép és egyszerű, mint azt egy magamfajta démon kívánná. Ugyanis hiába apokalipszis, hiába pusztulás és káosz, az emberek bizonyos dolgokat képtelenek elengedni, melyek még a múlt gyönyörű és nyugodt világára emlékeztetik őket. Ezért is cikázik el mögöttünk pár jelmezes kis fattyú, akik kis híján arcon dobnak egy guriga vécépapírral, csak hogy kifejezzék nemtetszésüket azért, mert nem öltöztem be például... Királylánynak. Nem úgy, mint egyesek, hiszen a mellettem lépkedő ellenben velem, örömujjongást kap.
- Ez feltétlenül szükséges volt amúgy? Mármint... Nem lett volna elég kiengedni a hajad? Azzal is már épp úgy festesz, mint valami kibaszott boszorkány. De ez... - mutatok végig az öltözetén megint csak egy sóhajjal, de megpróbálom egy karlendítéssel elhessegetni a nemtetszésem. Igen, tudom, én vagyok kurvára maradi, s igen, tudom, nem tudok szórakozni... Sosem vettem ki a részem ilyesmiből, s az efféle halandó mókák mindig távol álltak tőlem. Ám legyen. Megpróbálok ezen az egyetlen napon normálisan viselkedni, s nem minden sarkon kifejezni az utálatom. Mondom megpróbálok...
- Szóval mit kéne tudni erről a helyről? Itt ijesztik halálra egymást a hülye kis szarok? - állok meg sopánkodva odakint azelőtt a bizonyos kísértetkastély előtt, s tanácstalanul teszem karba kezeim, ahogy az épületet kezdem fürkészni. Én hozhatnék igazi riadalmat, igazi vérrel és igazi csontokkal... Ám ezt egy halk morgással elengedem a mai napra. Hátha még jól fog elsülni az egész.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kísértetkastély VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 3:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Inferno


Kísértetkastély Tumblr_pib7wuJOgS1wcpipoo2_250
☩ Reagok :
19
☩ Play by :
arctalan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 3:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Paranormal activity




Démonunk nem fél, hiába kellene hölgyeink elszántak. Cara a terv szerint beleszúrta a kést a férfi nyakába. Minden remekül halad, persze ezt a démon nem monhatja el. Majd 100 éves, fiatal egy démonhoz képest. Még is most meg gondolatságával 100 évet veszített. Oda minden, már nem szerez porhüvelyeket, a terve nem jött be. Ruby az angyal penge után nyúl, s végre bele vágja azt a szívébe, ki elterül.  Ruby parancsolgatni kéz, majd át adja a pengét Carának.
Cara, ha el is jut a tükörhöz s összetöri azt, nem sikerül. A szellemek ott maradnak.
Ellenben a rúnák felvillannak, s újabb kisebb szél támad, át süvít az egész házon. Egy szellem éppen feléjük igyekszik, s hirtelen kell távozniuk, hogy ne kezdődjön minden ugyan úgy.
Ha elmennek Cara gazdagodott egy pengével, s fejében majd az fog zengeni, hogy vajon miért nem sikerült megállítani a szellemeket.
Meg menekültek, s a mesénk itt véget ér.


 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Halloweeni Buli
Ruby & Cara  • Credit:

Ha tudná a démon, hogy a bújócska is tervben van félig, lehet nem viccelődne ezzel, de hát ez van, amióta megláttam valamiért a fejébe akarok mászni, a vérfürdő és egyéb dolgoktól, amit láthatok én bizony nem rémülök meg, láttam már mindent boncasztalon.
A nő kicsit ledermed, de szerencsére, ahogy magammal rántom ő is szedni kezdi a lábát, de azért nem engedem el teljesen, mert a falhoz lapulunk és felvázolom neki a tervemet, gyorsan beszélek, sietnünk kell és talán ezért sem tűnik fel a démonnak, hogy egyedül csak engem kerget és a másik nő meg eltűnt a szeme elől. Szerencsére minden a terv szerint halad és amint a földre esik az angyalpenge, nyúlok is érte, hogy démonunk szívébe mártsam, egymás után vagy tízszer megszúrom még, biztosra megyek, megy a nyaki ütőeréhez is egy vágás és az alsó állkapcsa alatt felfelé is a fejébe állítom, majd kihúzva megtörlöm a ruhájába a pengét. Eléggé felhúzta az idegeim a szellemével, vagyis nekem annak tűnt, nem tudom, de a kalapáccsal odafent szét kell verni a tükröt és a rúnát is meg kell törni, ha még ez nem történt volna meg.
- Jó, ez volt a nehezebbik fele. Odafent van egy tükör, amit szét kellene törni, van körülötte egy rúna is, már ha nem szűnt meg a démon halálával, azt is tönkre kell vágni. Én félek a szellemtől, hogy megint a fejembe mászik, szóval jó lenne, ha te mennél fel. A kezem nyújtom a fegyveremért és cserébe átadom neki az angyalpengét.
- Ez angyalpenge, öli a démonokat és angyalokat is, tedd el, nekem tud adni a családom. Nem tűnt annyira elveszettnek, de talán neki nagyobb szüksége is lesz ilyen fegyverre, mint nekem. Ha hallom a tükör csörömpölését, akkor azért felmegyek körülnézni, hogy tényleg végeztünk-e mindennel, mert nagyon nincs kedvem itt maradni tovább, ideje hazamenni és elfelejteni ezt az egészet, főleg a rémképeket, amik felelevenítették a félelmemet.
- Azt hiszem végeztünk, nem mondom, hogy örültem, mert rémes ami itt történt, szóval szia! Magamra kanyarítom a kabátomat, a veszély elmúlt és ha minden igaz, az ajtó is nyílik és mehetek haza.

  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Kísértetkastély Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 10:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


☽ What am I doing

Ruby & Cara
zene: Halloween  szószám: 477 • Credit:

 


Sajnos a férfi nem az aktuális női divatról akart velünk elbeszélgetni. Teljesen egyértelművé vált mostanra, hogy vagy megöljük, vagy ő tesz el minket láb alól, hiszen az épületból nem tudtunk elmenekülni. A baj az volt, hogy én nem tudtam mit kéne tennem. Hátamat a falnak vetve csak álltam mozdulatlanul. A lányt szerencsére viszont nem bénította meg a pánik és rögtön akció módba kapcsolt. Mielőtt a férfi a közelemre érhetett volna megfogta a karomat és magával rántott. Ennyi már nekem is elég volt, hogy egy kicsit észhez térjek, és menekülőre fogjam a dolgot. Egészen a lépcsőfordulóig futottunk, én magam hátra sem néztem, hogy a férfi a nyomunkban van-e csak futottam rendületlenül. Mostanra már teljesen elengedtem azt, hogy esetleg a lány fog akkor végezni velem. Választanom kellett, hogy melyik csapatba is akarok tartozni. Mivel a lány valószínűleg megmentette az életemet amikor magával rángatott mielőtt a férfi szíven szúrt volna, úgy döntöttem, hogy megkapja a szavazatomat. Továbbá az én elmémben semmilyen haditerv nem szerepelt így boldogan és habozás nélkül követtem a lány utasításait.
A fiókot kikapta a kezemből, és bár így sokkal védtelenebbnek éreztem magam, nem vitatkoztam. Hagytam, hogy tegye, amit tennie kell, és csak reméltem, hogy most már tényleg a közös ellenség legyőzésére fog koncentrálni. Pár pillanatig csak álltam tétován, hogy akkor mi lesz az én feladatom, de hamarosan a kezembe nyomta fegyverét, amivel korábban az életemre akart törni. Nos, ha eddig a pillanatig esetleg voltak még rejtett bizalmi aggályaim, azok végleg elszálltak. Tudtam, hogy akkor a ’cica harc’ most már a múlté, itt ketten harcolunk együtt egy vérszomjas férfi ellen. A lány közölte, hogy mi lesz az én dolgom. Én habozás nélkül elindultam az asztal felé, amit potenciális búvóhelyként jelölt meg. Behajtogattam magamat az asztal alá a kést készenlétben tartva magam előtt és vártam. A lány tovább szalad, hogy elterelje rólam a figyelmet, a férfi pedig szorosan a nyomában volt. Vártam néhány pillanatot, mielőtt én is a nyomukba szegődtem volna, mert nem akartam, hogyha esetleg túl korán érkezem akkor a férfi átforduljon felém, mert ez esetben valószínűleg borítottam volna a lány tervét. Szóval vártam pár pillanatot, de végül én is futásnak eredtem.
A férfi szerencsére észre sem vette, hogy közeledek. Annyira elvolt foglalva a lánnyal, hogy rólam talán már el is feledkezett. Szedtem a lábaim, ahogy bírtam és csak reménykedni tudtam, hogy nem kések el és a lány kitart amíg odaérek. Már csak karnyújtásnyira lehettem tőlük, amikor az asztalfiók hangos csattanás kíséretében a férfi fejének csapódott. Még egy lépést tettem, és így már közvetlenül a férfi háta mögött álltam. Nem néztem a lányra, így nem tudtam, hogy mi lesz a következő lépése, de az enyém egyértelmű volt. A karomat hátra lendítettem, és a parancsnak megfelelően a férfi nyakába szúrtam a kést. Azonnal megtorpant és a torkához kapott. A pengéjét elejtette. Ahogy a lány kérte, én hátrébb léptem. Amit tudtam megtettem, immáron a lány kezében volt a további sorsunk.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Inferno


Kísértetkastély Tumblr_pib7wuJOgS1wcpipoo2_250
☩ Reagok :
19
☩ Play by :
arctalan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 4:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Paranormal activity




Hölgyeink remekül helyt állnak, igazi csapat munka, hiába elvesztette Cara a bizalmat „társa” iránt, most meg kell bíznia benne.
- Aki bújt, aki nem! - Mondja vérfagyasztó mosollyal.
Rubyban megmutatkozik a vadászi lét, s gondolkodás.Mozdulatai, a tanultakat trükközik.  Terve egyszerű, de nagyszerű. Cél az angyal  penge, amit valószínűséggel sikerül majd megszerezniük, és akkor vége lesz ennek a rémálomnak.
Rubynak talán sikerült a férfi gondolataiban olvasni, s talán tudja, hogy porhüvelyt akarja a férfi. Micsoda buta kis démon.
Férfi követi, teljesen beteg gonosz agyát elönti a vér, aj aj kis démon hát nem gondolkozol? Hirtelen csapódik a fején a fiók sarka, a férfi meg torpan, s már jön is a pofon, nincs ideje semmire rá eszmélnie, ideje sincs felfogni történteket. Most tökéletesen tudja használni a képességét, kitudja olvasni ellenfeléből a támadását. Egyenlőre a démon meglepődött. Ő két emberre számított.
Cara mit cselekszik? Ha Cara hallgatott Rubyra, akkor a férfi majd a tokához kap így kiejtve kezéből a pengéjét, amit elkaphatnak, s megölhetik.

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


Halloweeni Buli
Ruby & Cara  • Credit:

Kicsit gyorsan veszem lefelé a lépcsőfokokat, hogy az idegen nő közelébe érjek és a kért távolságot meg is tartom. Nem nagyon foglalkozok most az asztalfiókos viccével, remélem van benne valami hasznos is, mert egyáltalán nem állunk fényesen és persze ezt a megjelenő férfi alak bizonyítja a legjobban, aki már ránézésre is olyan, mint egy démon, mi a franc lenne más? A kezében az angyalpenge az egyetlen túlélésünk vélhetően, de hogy is szerezzük az úgy meg, hogy használni is tudjuk.
- Igen, ő sokkal rosszabb, mint én voltam! Elkapom a karját, mit sem foglalkozom most azzal, hogy tartsam a távot tőle, elvégre az életünk a tét és magammal húzom a lépcsőforduló mellé.
- Van valami értékes a fiókodban? Meg sem várom a választ, csak kiveszem a kezéből és kiszórom a földre a tartalmát, mert nekem a fiók kell, amit magam elé tartva védekezhetek és talán sikerül belé állíttatnom az angyalpengét és megszerezni.
- Én elterelem a figyelmét, te meg szúrd hátba, bújj el oda. Mutatok le egy kis asztal alá, ami nem túl kényelmes, de az is valami, a fegyverem is átadom neki.
- A nyakába ha kérhetem és utána fuss el  a közeléből. Csak egy kis időre kell kiütni, amíg az angyalpengét megszerzem és a szívébe mártom, nem tűnik rossz tervnek, a kivitelezés kérdéses csak. A démon le is ér a lépcsőn és én rámosolygok, majd a fiókkal futni kezdek, az meg követ is, de nem az angyalpengével támad, mivel ép testet akar, talán ez a porhüvelygyűjtő gondolata okozza majd a vesztét. A fiók sarkával azért fejbe vágom a démont, amikor már azt hitte, hogy megadom magam, mert magam elé pajzsként emelve az asztalfiókot kicsit mintha leguggoltam volna a földre, de csak féltérdre emelkedtem és kivártam, hogy jól behúzzak neki. Remélem Cara is megérkezik és még torkon szúrja. Tudom hol az angyalpenge és amint lehetőségem, érte nyúlok és használom is.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Kísértetkastély Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 01, 2020 4:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


☽ What am I doing

Ruby & Cara
zene: Halloween  szószám: 511 • Credit:

 


A lélegzetemet visszafojtva tártam egyre szélesebbre az ajtót. Nem biztos, hogy ez volt a legszerencsésebb taktika, de mivel a lány nem állt az ajtó mögött készenlétben állva, hogy megöljön, így megúsztam a dolgot. Kiengedtem a levegőt és óvatos léptekkel, de kezemben még mindig az asztalfiókkal megindultam előre. Mivel senki nem ugrott az ütőeremnek ezen időtartam alatt, gondoltam ideje engedni a készültségen, és lejjebb engedtem a ’fegyveremet’. Rájöttem, hogy bent hagytam a rajzot, amin a fénycsóva szerű valami szerepelt, amit meg kellene, hogy szerezzek ezért vissza szaladtam érte és zsebre tettem. Lehet, hogy az életem múlik azon a rajzon, én meg majdnem bent hagytam. Talán mégsem vagyok akkora túlélő, mint amekkorának képzelem magam. Visszafordultam az ajtó felé, és megindultam megkeresni a rejtélyes fény eszközt.
A szívem már egyre csendesebben dobogott, és szinte már majdnem megnyugodtam, hogy nem várt az ajtó mögött semmi borzalmas és úton voltam megszerezni a fény bigyót, de hamarosan közelgő léptek zaját hallottam meg. Pár másodperc múlva a lány hangját is meghallottam, aki korábban az életemre tört. A hangjában már nyoma sem volt a korábbi agressziónak, és szinte kedélyes hangon mondta, hogy most már nem gyötrik őt a hallucinációk, úgyhogy ideje újra összefogni a közös ellenfél ellen. Nem mondtam ki, ami először eszembe jutott, és szerintem jobb is ez így. Talán most már tényleg nem akart bántani engem, de én óvatos akartam lenni. Nem olyan egyszerű túllépni azon, hogy megakartak ölni, még akkor sem, ha a lánynál feltehetően sokkal nagyobb veszély leselkedett rám. Viszont az is tény, hogy a természetfeletti lényt, ami alapból foglyul ejtett minket - és a lányt is az őrületbe hajszolta - csak vele van esélyem elkapni. Nekem csak a józan eszem a fegyverem, meg az asztalfiók, másom nincs. Ez az arzenál, pedig gyanítom, hogy nem elég a természetfeletti ellen. Tehát kellő óvatosságot megtartva visszaszóltam neki.
– Hát ez szuper. Ennek ellenére megtennéd, hogy minimum két méter távolságot tartasz tőlem? Asztalfiók van nálam és nem félek használni, ha kell. – hogy nyomatékosítsam a mondani valómat, a fiókot ismét felemeltem. Tovább lépkedtem előre, és pár pillanat múlva már nem csak a hangját hallottam, hanem megláthattam őt magát is. Még mindig nem festett túl jól, de legalább már a gyilkos ösztönt nem láttam a szemében, és ez határozott haladás a korábbiakhoz képest. Persze meglehet, hogy ez csak egy jól átgondolt csapda, így a ’fegyveremet’ továbbra is készenlétben tartottam. Sőt, olyan erősen fogtam, hogy az ujjaim már enyhén görcsbe álltak. Ettől eltekintve, viszont határozottabban jobban állt a szénám, mint korábban. Ez az ’idilli’ állapot azonban nem tartott túl sokáig. A semmiből egyszer csak egy férfi alakja bontakozott ki előttünk. A szeme egy pillanatra furcsán felvillant. Ránéztem egy pillanatra a lányra, majd vissza a férfira.
– A rohadt életbe – kiáltottam pániktól eltorzult hangon. Nem tudtam, hogy mit csináljak, mert nem volt idő taktikai megbeszélésre, mielőtt a szar hordóstul borult volna a nyakunkba. Jobb ötlet híján elkezdtem hátrálni, szemmel tartva mindkettőjüket.
– Mit csináljak? – kérdeztem immáron egy magasabb frekvencián. Tovább lépdeltem hátrafelé, de végül falnak ütköztem. A lélegzetemet ismét visszafojtva vártam, hogy mi lesz a férfi és a lány következő lépése.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5