Hell or Heaven
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Welcome to Hell Or Heaven frpg
- Privát szerepjátékos oldal -


 

 

 
Kísértetkastély

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9 ... 17  Next
Hell or Heaven
Hell or Heaven
reveal your secrets
☩ Keresett személy :
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Szer. Nov. 11, 2020 2:56 pm
***
Szabad a játéktér
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 2:57 pm
Alessya & Athlan
- Azért vagyunk, hogy szórakozz, vagy azért, hogy megtaláljuk azt a szart, amit a hülye anyád elrejtett ide? - megállok, s gyanakvóan fordulok Alessya felé összefont karokkal. - Ha hazudsz, és nincs is itt semmiféle tárgy, csupán a te ostoba, gyerekes szórakozásod miatt rángattál ide, akkor... - a mondatot felesleges befejeznem, hiszen ő maga is tudja jól, hogy egy ilyen húzásának milyen következményei lehetnek. Nem jók. Nagyon nem jók. Ugyanis nekem ez az egész bohóckodás egyáltalán nem jelent mókát, s bár meg kell hagyni, a hely aurája egészen különleges, s a berendezések a régi korokat idézik fel bennem, ez mégsem érne nekem annyit, hogy itt legyek. A kezemet végül lassan leengedem, s egyelőre megkímélem a társaságot a csúfos haláltól. Egyelőre. Játszhatunk túlélősdit felőlem, de akkor azt én bizony komolyan fogom venni...
A könyvtárszoba még régibbnek tűnik, mint a többi helyiség, bár nem tudnám biztosra megmondani, hogy a könyvekben rejlő lapok nem csupán idióta kellékek, vagy tényleg van bennük írás. Ez már talán nem is fog kiderülni, számomra legalábbis biztosan, hiszen az egyik kényelmesnek tűnő fotel úgy döntött, hogy magához láncol. Kissé unottan nézem végig a mutatványt, s teljesen közömbös, halálra unott hanggal, egysíkúan szólalok fel.
- Ó jaj. Valaki mentse meg a bajba jutott királylányt... - némi fintor azért rám telepedik a sikongatások hallatán, de mikor Alessya lép közelebb, csak megcsóválom a fejem. - Őszintén szólva nem igazán. Reméltem, hogy valami kreatívabb trükköt vetnek be, de hát valljuk be, ez a könyvreptetés eléggé szánalmas volt. - sóhajtok mélyen, ám a levegő bent ragad a tüdőmben, mikor hirtelen lefelé kezdünk zuhanni minden előjel nélkül, s egy sötét veremben érünk földet. A fejem koppan a kövön, mitől meg is szédülök egy pillanatra, de végül elszakítom a szíjakat, s felnyögve tápászkodok fel a földről.
- Ha az én kezem lett volna a dologban, akkor más ülne ebben a székben, és a könyvek a torkukon csúsztak volna le. - leporolom magam, bár egyelőre én sem látok semmit a sötétben. S szerencsétlenségünkre a semmiből tüzet sem tudok gerjeszteni, hiszen valahol elhagytam az öngyújtóm útközben.
- Miben kéne őket megelőzni? Nem az volt, hogy az nyer, aki hajnalig kihúzza itt? - figyelek ám a részletekre! Ezzel egy időben kinyújtom a kezem, s elkezdek tapogatózni a sötétben. Két lépés után meg is érintek valami hűs, fémes dolgot, s némi nyúlkálás után leesik, hogy az nem más, mint...
- Egy ketrec. - ejtem ki hangosan. Tenyerem tovább simul végig rajta, de úgy tűnik, hogy nem mi vagyunk bezárva, hanem valami egészen más. Tovább haladok, tapogatni kezdek polcokat, üvegeket, s hamarosan mintha egy öreg íróasztalt érintenék, melynek egy bezárt fiókját erősen megtépem. Abban kutakodok tovább, hátha találok kulcsot, vagy bármi mást, de végül egy kisebb szivarkészletre bukkanok, s egy öreg gyufásdobozra. Hamar tüzet pattintok belőle, melyet kezemhez vonzok, s felerősítek, hogy lássunk a helyiségben.  
- Valamiféle pince lehet. - melynek egyik fele tele van kacatokkal, a másikban viszont ott az a bizonyos ketrec, melyben ugyan nincs semmi, de egy hatalmas, megfeketedett vértócsa tátong ott. Mintha valamit dokumentáltak volna ennél az asztalnál...
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 1:35 pm
Athlan & Alessya

- Igen. - Szélesen elvigyorodom, látva a reakcióját és hallva a magyarázatot, hogy szerinte nem vagyok amúgy életképtelen, csak hosszú távon egyedül nem bírnám sokáig, ami tény, utálok egyedül maradni, keresem a társaságot általában, társasági lény vagyok. Kicsit jól esik, hogy jobban kifejtette a szavait, én a legrosszabbra gondolok szinte mindig, ha sérteget és szinte minden egyes szavát komolyan szoktam venni, kivéve mikor nem, de azt utána hamar meg is bánom általában, Athlan tesz róla.
- Köszönöm. - Bár én élveztem, hogy belé karolhattam, tudom, hogy a démon utálja, minden érzelmes dolgot gyűlöl, pedig nem olyan rossz ez szerintem. Már az elején kiderül, hogy jó, hogy itt van velem, mert valami szöges gömb a boszorkánykalapom felé repül és ebből könnyen szerezhettem volna komolyabb sérülést, amit ő kézzel hárított. 
- Látod, már hasznos, hogy itt voltál mellettem - súgom oldalra, mert bárki is küldte felém azt a fegyvernek is elmenő dolgot, nem talált célba. Talán azok bosszúja ez, akik csatlakozni akartak hozzánk, kicsit összeszűkült szemmel méregetem őket, miközben megfordul a fejemben, hogy ez egy túlélős játék is lehet, mert mi másért támadna meg engem bárki is?
- De abba akkor nekem mi lenne a szórakozás? - kérdezek vissza és gondolatban még hozzáteszem, hogy főleg, ha mindenkibe engem is beleért és én is meghalok mindenki mással. Nem ez lenne az első alkalom, a kezemmel az övé felett hadonászok, hogy engedje le és nyugodjon meg kicsit. Még nem biztos, hogy túlélős játék, szóval megvárom, amíg elkezdenek többen is meghalni vagy eltűnni.
Megvizsgálom a mennyezeti képet, a könyvespolcokat, majd Athlan felé pillantok, aki helyet foglalt és még le is szíjazta magát, legalábbis a vigyorgásából erre következtetek, ugyanígy találkoztunk, nem dőlök be neki, főleg mikor megindulnék felé és a közeli könnyespolcról könyvek ostromolnak meg minket. Hátrébb ugrok és unottan sóhajtok felfelé nézve, nem hiszem el, hogy ennyire unatkozik, hogy direkt ijesztgetésbe kezd, mert bizony sokan felsikongatnak, ahogy a könyvek leestek, majd pár repkedett is, mintha valaki csak reptetné őket. Ugyan ki lehetne, ha nem a székhez kötözött ártatlannak tűnő démon kísérőm. Ahogy vége a mutatványnak oda is megyek hozzá, hogy kioldozzam a szíjait.
- Remélem jól szórakozol - jegyzem meg és a szék hirtelen hátra dől, úgy talajostól, így Athlan ölébe esve csúszunk lentebb egy emeletet a sötétbe lefelé. Felettünk bezáródik a talaj és hát fotelostul landolunk odalenn a pókhálós, poros helyen. A pókhálót érzem a szabad bőrfelületeken, a portól meg köhögni kezdek, ahogy felverődött körülöttünk.
- Nem is te kötötted le magad a fotelba és a könyvek sem a te műved volt? - kérdezem meglepetten, miközben magam körül tapogatózom, idelenn vak sötét van és nem látok semmit. Lehet tényleg van itt egy átkozott szellem, aminek nem tetszik a jelenlétünk? Meglehet, kezd efféle kétségem támadni, de ha megtaláljuk, talán tud mesélni valamit anyukámról.
- Fel kell jutnunk valahogyan, meg kell előzni a többieket, most úgy sem látnak, használhatod az erődet. - Nekem még az is nehezemre esik, hogy felálljak, mert négykézláb biztonságosabb a földön valahogy, érzem, hogy ott a talaj alattam és az egy kis biztonságot ad, ettől már nincs lentebb.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 7:48 am
Alessya & Athlan
- Nem kell ám minden egyes szavam szó szerint venni. – a szemeimet úgy megforgatom, hogy kis híján kiesnek a helyükről. - Azt, hogy szerintem nem tudnál egyedül boldogulni, úgy értettem, hogy az életben hosszútávon nem húznád sokáig, ha egyedül maradnál, és nem lenne veled senki. Nem pedig úgy, hogy olyan gyökér vagy, hogy még az evéshez is segítség kell... Így már érthető? – nem szerencsés ellenem fordítani a saját szavaimat, hiszen ez sosem jó fegyver, mindig van egy utolsó utáni magyarázatom mindenre. Az eddigiek alapján pedig erősen kétlem, hogy szükség lenne az én jelenlétemre, de hát azért be kell vallanom, ott motoszkál bennem is a kíváncsiság, hogy mi a faszt rejtettek el odabent az ősei.
- Az én módszeremmel elküldtem volna mindenkit a gecibe, de mivel nem lenne szerencsés senkinek, ha magunkra vonnánk a figyelmet, így most az egyszer elnézem neked. – mármint a karolgatást. Még viccből sem vagyok hajlandó eljátszani a hősszerelmest, inkább akkor felgyújtok mindent magam körül... Erre azonban nincs szükség, hiszen szerencsére Alessya nem olyan ostoba, hogy erőltetné az ilyet. Hamarosan komolyabban is belevágunk a történetbe, s alig haladunk pár lépést előre, már el is tűnik az egész bohóckodás viccesebb része. Nyújtom azt a szöges valamit Alessya felé, s amíg ő vizsgálgatja, az én tekintetem a plafont fürkészi, hogy mégis honnan a bánatból eshetett az le. Elgondolkodva hümmögök, miközben beletörlöm véres kezem a nadrágomba.
- Vagy inkább kurvára nem kéne fejjel menni a falnak, nem gondolod? – jegyzem meg halkabban, miközben lépkedek az egyik átkötő folyosón. - Túlélős játék? – ráncolom homlokom. - Ha véletlenül az is, ugye tudod, hogy ebben a pillanatban ki tudnék itt nyírni mindenkit? Szóval ha tényleg így látod, csak egy szavadba kerül... – célzóan emelem fel a kezem, hogy lássa,  komolyan is gondolom a szavaim. Nem értek az efféle szórakozáshoz, s én lennék a legboldogabb, ha elpusztulna az egész kamu szellemvadászós társaság. A remek ötletem még akkor is él, mikor egy könyvtárszobába haladunk át, melynek félhomálya és kísérteties atmoszférája egészen hangulatosnak is mondható. Akik erre jöttek, egyből elkezdenek vizsgálódni, de engem a nyomozás része hidegen hagy, szóval fogom magam, és letelepedek az egyik öreg karosszékbe. Rossz ötlet volt. Ugyanis ebben a pillanatban a faszom se tudja honnan, de két erős bőrszíj pattan rám, s odaszegeznek a székhez. Természetes el tudnám őket szakítani, de az kissé furcsa lenne... Úgyhogy mikor felém néz Alessya, s befejezte a nyomozást, én csak szélesen vigyorgok felé. S ha ez még nem lenne elég, akkor ha bárkinek is eszébe jutna, hogy a segítségemre siet, hamar meggondolhatja magát, hiszen váratlanul jó pár könyv hull le valahonnan a rozoga könyvespolcokról. Micsoda ostoba trükkök...
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 02, 2020 11:47 am
Athlan & Alessya

Van, amit jobb elengedni, mert úgy fest, hogy nem volt nyerő a megjegyzésem, elvégre ember volt és tudja, milyen annak lenni, csak nem felejtette el, hiszen apró morzsákat elhint előző életéről olykor. Beszélt az anyjáról vagyis a z ízetlen főztjéről és az országot is tudom már, ám az apjáról egész eddig nem hangzott még el semmi.
- Nos igen, ki tudja mik kerülnek még elő - sóhajtók fel, mivel egyre több új és gonosz teremtmény jelenik meg, amik legyőzésére még rá kell jönni, leginkább harc közben, ami nem könnyű feladat egy embernek, ellenben egy démonnál más a helyzet. Ráadásul, egyre több a nefilim és félvér is, melynél előbbi rendelkezhet valami különleges képességgel, ami szintén meglepetés, nem csoda, hogy a new yorki vadászok annyira vadásszák őket. Nem hiszem, hogy amúgy ők rosszak lennének és mind megérdemelné a halált.
- Jó - morgom oda, mikor a torkom megszorongatja kicsit, jelezve, hogy tényleg ott köt ki, ha valami olyat találunk, ami mégsem hasznos. De, ha hiányzik az az oldal... lehet itt lesz elrejtve és megtudom, mi az, ami olyan fontos neki. Amikor itt járt, terhes volt már velem, az biztos.
- Mert csapatjátékos vagyok, te mondtad, hogy nem boldogulnék egyedül szerinted. - Fogalmam sincs, mire kell itt számítani, szóval biztonságérzetet ad, hogy egy démon van mellettem. Jó, ez sem életbiztosítás, lehet hagyna meghalni, ha véletlen történne valami baleset, de talán meg is gyógyítana, csak húzzunk el innen a fenébe tovább majd.
- Bocsi, csak talán így nem tapadnak ránk, hogy látták, hogy együtt vagyunk - el is engedem, mert tudom, sok a jóból nekem, neki meg az idegszálait pengetem az ujjaimmal és a halál tusám játszom rajta.
Páram mérgesen pillantanak Athlan felé, mert beleszól a főnök beszédébe, meg azért is, mert ilyen kijelentéseket tesz. Hamar túllépünk ezen is, meg a következő helyiség küszöbén is áthaladunk és fáradtan felsóhajtok. Lehet jobb lett volna egyedül, mint a démon kijelentéseit hallgatva, hogy mennyire szánalmas ez az egész és a többi.
- Fogalmam sincs - válaszolok, majd megállok, mikor felszisszen, azt gondolnám valamit mondani akar négyszemközt, de nem, valami másról van szó. Meglepetten pislogok a keze felé és ha hagyja elveszem megnézni ezt a kis szöges valamit, ami fájt volna minden bizonnyal. Szóval ez olyan túlélő játék lenne, ahol egymást kell megölni vagy mi?
- Fogalmam sincs, de ez vért kíván - mosolyodom el és hátra pillantok, hogy kik jöttek utánunk, biztos ők voltak, akik előttünk jöttek be nem tettek ilyet, egy szellem meg senki se mondja, hogy ilyeneket szerezhet. A reptetés még talán oké is lenne, de ez egy tákolmány, olyat nem tudnak szerintem.
- Lehet ez egy túlélős játék és óvatosan kell mindenkit kinyírni, mintha egy szellem tette volna - súgom oda Athlannak, mert így nézve már több értelme lenne ennek az egésznek és persze olyan rég nem öltem már senkit, hogy talán még kedvemre is lenne egy kis vérengzés. A szoba, ahová kerültünk egy könyvtárszoba lehet, tele könyvekkel és pár asztal van csak itt, fotelek és kanapék, létra a magasabb polcokhoz. Nem csak egy ajtó vezet tovább innen, ám mindegyik zárva van. A terem tetején van egy festmény, amin egy alak a jobboldali ajtóra mutat a kezével, amin egy kígyó tekereg. Egy másik gonosz vigyorú nő, véres kézzel a középsőre mutat és van egy baloldali ajtó, amire egy sem mutat. Az lehet a jó ajtó, a többi meg valami veszélyesebb, méreg és halált hozó fegyverek lehetnek elrejtve utána. A könyvek színeit nézegetem, sorba vannak téve, biztosan a zöld a kígyós, a vörös meg a véres lesz. Mi is van a kettő között? Talán a sárga lesz vagy a kék. A többieket a halálba kell vezetni, szóval a vörös kötetű könyvekhez sétálok, miközben a többieket figyelem. Ki dobhatta rám azt a szöges gömböt?
- Akkor szórakozzunk egy kicsit - jegyzem meg indulás előtt még, látszik, hogy valamit kitaláltam már, de nem osztom meg Athlannal egyelőre, mert lehet hülyeség.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 11:21 pm
Alessya & Athlan
- A fajtád, igen. - húzom összébb szemeim. - Lehet, hogy voltam ember egykor, de már nem vagyok szerencsére. Csak úgy mondom... - unott grimasszal fordulok felé, hiszen pont most nem kellene, hogy feleseljen, inkább öntenie kéne belém folyamatosan a lelkesedést, hogy elkapjam a fonalat. Ugyanis bármikor megfordulhatok és itt hagyhatom a francba, hogy bohóckodjon egyedül.
- Ki tudja már, mi van és mi nincs. Azt sem gondolta volna senki soha, hogy egyszer bezárul a Pokol és a Menny, s minden mocsok erre a világra hullik. Aztán tessék. - megvonom a vállam kételkedve. - Ki tudja, milyen teremtények járják rejtve az utcákat... - felelem némi sötét éllel a hangomban, melyből érezheti, hogy nem ráijeszteni akarok, hanem nagyon is komolyan gondolom a szavaim. A kapuk bezárásával sok elvem romba dőlt, így már lényegében egy lehetetlen dolgot sem vetek el. Sosem lehet tudni, mi történik a következő percben.
- Szerintem is, mert semmi értelme egy nagy csoportban mászkálni odabent. - értek egyet azzal, hogy ketten menjünk tovább, lemaradva a többi nyomorúságos senkiházitól. Nem azért vagyok itt, hogy ezekkel a szánalmas alakokkal szórakozzak a tökéletes jelmezemben...
- Hát akkor kurvára ajánlom, hogy tényleg hasznos dolog legyen odabent. Mert ha valami faszság lesz, azt bizony ledugom a torkodon. - ezt már aközben felelem neki, miközben tenyerem az arcán köt ki. Onnan lecsúszik a torkára, s kissé megszorítom, hogy nyomatékot adjak mondandómnak. Tudhatja jól, hogy nem viccelek, s ha nem tetszik, amit találni fogunk, akkor bizony benne fog kikötni, ha már időt pazaroltunk erre.
- Miért ne sikerülne neked egyedül? Egyelőre nem látom magam túl hasznos tagnak. - felelem halkan, s a megrezzent arcok felé biccentek, majd az én unott képemre bökök. - Látod a pofám? Nem túl hiteles. - sóhajtok halkan, s elképedve figyelem, ahogy az első percekben maguk alá fosnak ezek az idióták, pedig még szinte el sem kezdődött az egész. Közben társaságunk is akadna, de Alessya elhessegeti őket szépen, így nem kell elővennem a kedvesebbik oldalam. Ja, hogy olyan nincs?
- Attól, mert privátban szeretnéd velem tolni, még nem kell karolgatni... - súgom oda Alessyának, aki láthatóan szintén elkezdte beleélni magát a történetbe, bár belőle inkább azt nézném ki, hogy nem is a szellemes részébe éli bele magát, hanem egy tinilányéba és egy tinifiúéba, akik lemaradva a társaságoktól elmennek valahova rosszalkodni ezen a kurva ijesztő helyen. Álomvilág... Bár nem is olyan rossz ötlet!
- Rejtvények. Azokban jó vagyok! - szólalok fel gúnyos, tettetett lelkesedéssel, miközben a "főnök" beszél. Pedig ha tudnák, hogy nekem nem kell rejtvény, hiszen egy mozdulattal tovább jutok bárhol, ahol csak akarok... Közben megindulunk valamerre, s hamarosan egy ócska férfihang hasítja ketté a teret. Én meg kénytelen vagyok megdörzsölni a halántékom, hogy ne folyjon ki rajta az agyam.
- Ez valami kibaszott rossz vicc? Mégis miért vettek részt ilyen szarságon az őseid? Kezdek csalódni bennük... - morgom Alessyának magam mellett, s mikor épp folytatni akarnám a sopánkodást, a szemem sarkából észreveszem, amint hirtelen valami repülni kezd fentről a lány feje felé. Szinte abban a pillanatban nyújtom ki a tenyerem, mikor épp elérné a kalapját. Ezzel együtt halkan fel is szisszenek, de nem adok hangot a többiek felé, mikor magamhoz húzom a kezem.
- Szóval kísértet, mi? - nyitom ki a véres kezem, melyben ott pihen egy szögekkel borított kerek dolog. - Vajon ha nem kapom el, s erővel a koponyádba fúródik, túlélted volna? - kérdem gyanakvóan a lányt.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 29, 2020 6:44 pm
Athlan & Alessya

- A fajtám? Te is voltál ember, csak úgy mondom. - Felemelem megadóan a kezem és igyekszem a lehető legbékésebben megjegyezni ezt, nem akarom magamra haragítani, mert van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni neki, amibe belerángatom majd most.
- Régen az átlag életkor a harminc volt, ma meg hát... ki tudja, mindegy is, de rengeteg minden változott a kultúrákat nézve is, ma már senki sem hisz a boszorkányokban, mert nincsenek ugyebár. - Pillogok felé, hátha meg tudja cáfolni, de jó is lenne. Nem véletlen öltöztem be én is annak, nagyon szeretem a misztikus mivoltját, a máglyarakás rész nélkül. Természetesen odafigyelek én arra, amiket itt elejt információkat magáról, szóval Európai, ráadásul francia származású. Vajon a porhüvelye is az vagy azt máshol szedte össze? Mit keres itt Amerikában egyáltalán, miattam sodródott ide ismét, hogy találkozzunk? Létezik sors vagy mindez csak a véletlen műve volt? Rengeteg kérdés van, amin lehetne elmélkedni és amit feltehetnék Athlannak már most is, de meghagyom a kocsiútra majd. Jelenleg más terveim vannak és arra koncentrálok, megindulok a kerítésen belül és még hallom, hogy mit morog mögöttem a démon. Azt hiszem tényleg jobb lesz nem elrohangálni mellőle, mert nem köti semmi alku mellém, hogy futkosson utánam, a rejtély után meg egyedül is, engem hátrahagyva mehetne is. Azért úgy teszek, mint aki nem hallott volna semmit és csak a kis csoportosulás mellett állok meg. 
- Jó-jó, nyugi! - felemelem a kezeimet is ártatlanul, eszem ágában sincs felbosszantani őt, vagyis most nincs per pillanat, csak azt akarom, hogy jöjjön velem és vadásszunk kamu szellemekre, mert itt van valami, amit anyám hagyott maga után. Kell nekem az a valami, mert fontos lehet.
- Jaj, mehetünk külön tőlük kettecskén kicsit lemaradva - vágom rá hirtelen, majd elmondom az igazat, hogy ténylegesen mi a fenét keresünk itt. Egy kicsit félek is tőle, mert úgy méreget, mintha itt helyben meg akarna nyúzni ezért, de hát na. Alapesetben nekem sem lenne kedvem kamu szellemvadászatra, mert abban nem sok izgalom van. mondjuk egy igazi szellem sem tűnne annak, bár azok nagyon ritkák és csak a könyvekben lehet megtalálni őket, leírás formájában.
- Csak annyit tudok, hogy sokat jelentett nekik és ezzel egy emlékezetes dolgot hagytak maguk után, ami segíthet jobban megismerni őket. - Arra nem is reagálok, hogy miért nem lepődik meg ezen, egyértelmű, hogy anyja lánya vagyok, már az őrültséget leszámítva természetesen. Mikor kérlelem, akkor a keze az arcomon köt ki és örülök, hogy csak taszít egyet rajtam és nem egyéb dologra készül. A nevetést meg ezt egy kis pozitívumnak fogom fel, elvégre megindul a többiek után és ez már valami.
- A győztesek csarnokában rejtette el, szóval meg kell nyernem ezt a versenyt és egyedül nem fog sikerülni. - Azért egy démon mellett sokkal nagyobb esélyem van megnyerni ezt a játékot, főleg ha még beveti a képességeit is, hogy megijessze ezeket a szektásokat vagy miket. Fogalmam sincs, hogy mi várhat ránk, de ez olyan szerepjátékos találkozónak tűnik, ahol mindenki beöltözik valaminek.
- Biztos vannak elrejtve ijesztő dolgok, van, akik nagyon bele tudják élni magukat a szerepükbe a játék kedvéért és azért félnek. - Nem értem sem, hogy mitől félnek ennyire, nekem az egyetlen bajom, hogy a szellemek nem loccsannak szét, ha megöljük őket, pedig, milyen szép látvány lenne. A pillanatnyi kis ábrándomból egy lányka hangja ránt ki, aki Athlant kérdezi meg. Magam mellett egy szemüveges ficsúrt veszek észre, csak úgy bűzlik a dezodorjától, ő egy varázsló és a pálcájával hadonászik itt össze vissza.
- Bocsi, de mi saját privát csapatban játszunk és nem fértek be. - Gonosz mosolyt is villantok feléjük és kicsit lenézően mérem végig őket, majd belekarolok a démonba, hogy menjünk. Persze nem maradok úgy vele, tudom mennyire nem díjazza az ilyen dolgokat. Belépve a kapun egy nagyobb kör alakú aulába kerülünk, ahol az idő nyomot hagyott, minden poros és pókhálós. Van egy szép nagy csillár is a plafonon, amit nézegetek, ebbe még gyertyákat helyeztek el annak idején, úgy világítottak vele, látszik a gyertya nyoma is, ahogy elfolyt a faggyú rajta. Sikeresen belesétálok egy pókhálóba is, amit az arcommal szedtem le és az undor hamar kiült az arcomra, a kezemmel kaparom is le róla a pókhálót, amit magam mellett elengedek, hogy a földre hulljon.
- Ah, fúj. - Morgom magamban és megindulok középre, ahol egy kőtömbben ott van a hely térképe. Amint mindenki beért, az ajtó becsapódik és a csilláron kigyulladnak a gyertyák. Sokan sikongatnak meg egymást ölelgetik, én meg csak felemelt szemöldökkel nézek körül, ez nem nagy cucc, biztos Athlan szórakozik vagy valaki más, de ki?
- Szóval, elindulunk a jobb szárny felé és onnan az emeletre, majd le a baloldali szárnyban és itt ér véget a körtúra majd. - Ecseteli a főmuki, én meg megjegyzem a térképet. Innen zárva van az ajtó, a túloldalról lehet csak nyitni a kép alapján, ahol pirossal látom mi van lezárva, direkt.
- A szobákban lesznek elrejtve rejtvények, amit ha megfejtünk, akkor jutunk tovább a zárt ajtókon. - Magamban elkönyvelem, hogy ez félig egy szabadulós játék is, amit inkább nem említek meg hangosan, mert fogalmam sincs hogy magyarázzam meg, hogy van, aki azt élvezi, ha félhet. Amint vége a kis tájékoztatónak el is indulunk és valahonnan egy velős férfihangot hallok, ahogy felnevet, amint valaki átlépi a jobboldali szárny küszöbét. Ez biztos valami felvétel, nem ijedek meg, csak felnézek Athlanra mosolyogva, hogy bírja ezt, ami most kezdődik még csak el.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 11:54 pm
Alessya & Athlan
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy szokott szórakozni a fajtád. Szóval ez az egész beöltözősdi is egyelőre még homályos nekem, sőt, leginkább furcsa. Az én időmben nem volt ennyire vidám ez az időszak ezen a világon, főleg nem egy borús francia faluban. Akkor régen ezen időszak leginkább az ördögűzésről, boszorkányüldözésről, s a holtakkal való kapcsolatról szólt. Egy csepp vidámság sem volt az év ezen szakaszában. - egy újabb kis információ morzsa rólam, hiszen eddig nem emlékszek, hogy említettem, hogy Franciaországban születtem halandóként, ott is egy rettentően elzárt közösségbe. Mi értelme lenne mindent kiteregetnem azonnal magamról? A nem várt pillanatok tökéletesek arra, hogy elejtsek ezt meg azt.
- Ajánlom is, mert a következőnél már én fogok elfutni, de akkor nem fogsz megtalálni! - lengetem meg ujjam utána, de talán még a szavaimat sem hallja, annyira előrerohan. Én meg csak morgok és morgok, mintha muszáj lenne, de egyszerűen képtelen vagyok komolyan venni egy ilyen idétlen szart.
- Te csak ne csitítgass! - préselem ki összeszorított ajkaim közül, s nem vagyok hajlandó egy lépést sem tenni innentől, amíg magyarázatot nem kapok erre a társaságra. Elvégre Alessya egy kislány, a helyzetet pedig én esélyesen jobban fel tudom mérni, főleg ha egy hatalmas ostobaság az egész. Némán, karba tett kezekkel hallgatom végig, közben úgy méregetem őt, mint aki azonnal le akarná tépni a fejét.
- Mi a faszt kell mégis kibírni? Egymást? Akkor én már most feladom... - vágok bele szavaiba szemforgatva. Csupa ostoba kölyök, s idétlen felnőtt. Egy szellemvadászaton. Amin nekem is részt kellene vennem, mert egyes királykisasszonyoknak épp ilyen fasz igényeik vannak. Az anyja sem volt százas, ez teljesen biztos. Ja, hát nem is, hiszen lehajította Alessyát egy szikláról, magával együtt...
- Miért nem vagyok meglepődve, hogy anyád ilyen szarokon vett részt? -  kérdem hitetlenül, szemeimben mégis valamiféle különös csillogás jelenik meg. - Semmi utalás nincs arra, hogy mi lehet az a tárgy, vagy hogy merre lehet? - teszem fel kérdéseim, s morgó megadással, lassan elkezdek lépkedni a bejárat felé. Mikor pedig rám néz azokkal a hatalmas szemekkel, amikkel azt hiszi, hogy meghathat, én váratlanul tenyerem az arcára feszítem, s taszítok rajta egy kicsit röhögve.
- Kár a gőzért, kislány. - a társaság mögött megállok, s az egyik főfasz épp azt ecseteli, hogy annyi a szabály, hogy a házat semmilyen módon sem szabad elhagyni. Ezen kívül pedig igazából nincs semmi extra. Ja, lehetőleg maradjunk életben.  
- Ezt most ezek komolyan gondolják? Ha kamu az egész, miért olyan nagy cucc reggelig maradni? És miért kell ide jelszó, meg ez az egész parádé? - kérdéseimet halkan hadarom el, hiszen még nekem is szokatlan, hogy őszinte rémületet vélek felfedezni egy-két szempárban. S ha ez nem lenne elég, két másik boszorkányruhás lány lép oda mellém, Alessya mellé pedig egy szemüveges ficsúr, aki valami pálcával hadonászik.
- Csatlakozhatunk? Tök buli lenne együtt menni. - szegezi a kérdést felém az egyik lányka, de őszintén szólva kihátrálok a válasz elől, s inkább meghagyom Alessyának a főnökösdit.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 4:15 pm
Athlan & Alessya

- Legközelebb akkor úgy fogalmazz, hogy jobban átadhatnám magam a mocskos szórakozásoknak, de ez buli és talán most vagyok itt először és utoljára ilyenen, szóval kiélvezném. - A nevelő szüleim más hit szerint neveltek fel nem ez volt a megszokott, hogy ilyenekre járok el, szerintük ez túl komolytalan és kigúnyolja a halottak napját, ami egy gyönyörű ünnep. Nos utóbbi lehet igaz, de így találkozva az elmúlással, talán nem retteg majd mindenki. Én sajnos már tudom, milyen meghalni és nem vágyom rá, jól érzem magam élőként egyelőre.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje. - Próbálom fentartani a titokzatosságot, amivel eljutottunk idáig, szerintem ha megtudná a valós indokomat, lehet kinevetne és vonszolna tovább elkerülve ezt a helyet.
- Milyen kreatív - mosolygok rá, mert hát nem fest embernek, ő egy démon és arra is hasonlít, talán pont ezért sem erőltettem rá semmi gúnyát, hogy öltözzön már be, pedig megnéztem volna valami feketétől színesebb göncben, biztosan nevetségesen festene benne.
- Ez az utolsó ma ígérem. - Hátrafordulok még és sikerül elkapnom a pillanatot, amikor landol és majdnem elcsúszik a sárban, csak az a szerencséje, hogy megkapaszkodott. Háttal fordulva neki megmosolygom a dolgot, mert lássuk be vicces lett volna, ha pofára esik, de csak addig a pillanatig, mert utána lehet elszabadult volna a pokol.
- Cssh... - hessegetek Athlan felé, hogy ne morogjon már ennyit, szerintem is elég gáz a jelszó, de most küldetésen vagyok és a beilleszkedés az első állomás, utána már csak végig kell menni ezen a kamu szellemüldözéses játékon és megtalálom, mit rejtette el itt a vérszerinti anyukám.
- Úgy nézel ki, mint egy démon vagy egy vámpír a könyvekből. - Nem gondoltam volna, hogy más is ezt látja meg rajta, de ha már így van, hát a tudtára adom, hogy egyáltalán nem emberi a külseje. Nincs sok időnk azonban ezt fejtegetni, mert én húznám őt, de a démon nem mozdul, a többiek meg elindulnak a bejárat felé.
- Csak kamu szellemvadászat nyugi, nem kell semmit sem csinálnod, csak segíts megnyerni a játékot, aki reggelig kibírja odabent, az nyer. - Próbálok rajta rántani még egyet, de eredménytelen a dolog, azt hiszem ideje elmondani, hogy pontosan mit is keresek itt és nem szeretnék külön válni tőle, mert ha gáz lenne, akkor van ki mögé bújni.
- Jó, anyám naplójában említette ezt az egészet és valamit elrejtett odabent, ami fontos, de hogy mi az és hová, azt nem találtam meg, hiányzik az a lap, de ha ezt végigcsináljuk, akkor megtalálhatom mi az és közelebb kerülhetek az igazsághoz. Kérlek, gyere! - Nézek rá nagy szemekkel, bár kétlem, hogy ez meghatná, de a kérlek szóval járnak ezek a kerek zöld szemek. Ha sikerül meggyőzni, akkor az ajtónál találkozhatunk is  a többiekkel, akik a játékszabályokat kezdik el ecsetelni, mielőtt bemennénk.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 3:28 pm
Alessya & Athlan
- Azt hiszem, hogy a kettőnk által értendő szórakozást nem kéne egy lapon vennünk... - mutatok körbe erre a sok erőltetett hülyeségre, no meg erre a bizonyos kísértetkastélyra, ami meglepő, hogy olyan rettegett hírnévnek örvend, főleg a mai világban. Hát nincs elég félelem és rettegés az utcákon?
- Főleg ha...? - pislogok felé felvont szemöldökkel, kicsit sem viszonozva a kuncogását. Nem vagyok túl jó kedvemben, az ilyen idétlen mókákhoz kell nekem egy kis idő, amíg feloldódok. Nem is értem, miért mentem bele ebbe a szarba amiatt az ócska sugallat miatt, ami idevezetett, de most már mindegy. Legyen. Legyen!
- Én embernek öltöztem. - jelentem ki közömbösen, s karba teszem a kezeim, miközben egy aljas vigyort engedek el a levegőbe. Elvégre másnak a testét használom, magamra húztam egy embert, szóval... Lényegében beöltöztem, nem igaz? Ennél jobb jelmezt keresve sem találnának ezek a nyomorultak!
- Örülnék, ha leszoknál arról, hogy elfutosgálsz! - vetem magam Alessya után unottan, s a kerítésre sem olyan kecsesen és macskaszerűen ugrok fel, mint ő, hanem szinte felvetődök, megtartom magam, s úgy esek át a másik oldalra, mint valami kibaszott krumplis zsák. Az a szerencsém, hogy talpra érkezek, ugyanis egyből megcsúszik a bakancsom, s ha nem kapaszkodok meg, akkor biztosan pofára esek. Odalépek aztán magam is a társasághoz, akik egyből befogadnak, miután a szürkeség elmormol egy idétlen szöveget.
- Fú baszdmeg... - temetem arcom egy pillanatra a tenyerembe, de csak én egyedül vagyok ilyen mérgelődő, hiszen a többieknek ez a szöveg teljesen természetes volt. Olyannyira, hogy az egyik még meg is paskolja a vállam, mintha a pajtása lennék.
- Menő jelmez, tesa. - lesöpröm a kezét magamról, s mivel ezen a napon az almás faszság után ez a második alkalom, hogy valaki a “jelmezem” dicséri, ideje feltennem Alessyának a nap kérdését, mikor hozzám lép.
- Mi a faszról beszélnek ezek mégis? - nézek végig magamon, hiszen most már nem tudom, hogy ironikusan dicsérnek annyira, vagy mert valami nem stimmel rajtam. Eme kérdés azonban elenyészik épp akkor, mikor a szürkeség elkezd húzni a kastély felé. S csak ekkor tudatosulnak bennem az egyik tag szavai.
- Szellemvadászat. Te azt akarod, hogy én oda bemenjek, és vadásszak... Szellemekre? Ezekkel? - biccentem oldalra a fejem értetlenül, miközben egy tapodtat sem vagyok hajlandó menni. - Mégis miért mennék bele ilyen hülyeségbe, Alessya? Ismerhetnél már annyira, hogy nem fogok ilyen fasz helyre bemenni “szórakozásból”. Szóval állj elő valami kézzelfogható dologgal, különben nem megyek sehova. - határozottan és nagyképűen biccentem felfelé állam, mint valami makacs kölyök, aki az egész világ ellen van.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 5:57 pm
Athlan & Alessya

Az év ezen szakasza mindig izgalomba hoz, elvégre ilyenkor van halloween és annyi mindent lehet csinálni, tiszta móka és kacagás, ami elfeledteti, hogy mennyi gondunk és bajunk van ebben a világban, annyi mindentől félünk és most mindezt viccesre vehetjük. Persze, nekem azt is jelenti, hogy ilyenkor a legvékonyabb a fátyol a halottak világa és a miénk között, így talán kapcsolatba lehet lépni ősi szellemekkel, mint mondjuk a szüleimmel, de jó is lenne. Szóval a kolostor felé vezető úton kérek egy kis kitérőt, mert van egy kísértetkastély, ahol valamit meg szeretnék nézni, mert olvastam valamit anyám naplójában. Természetesen a lehető legjobbkor érkezünk ide, én elővettem a boszorkányos holmijaim és még egy parókát, amit találtam a lakásban.
- Athlan, te mondogatod, hogy engedjem el magam és szórakozzak néha, ez neked sem árthat, főleg ha... - nem fejezem be a mondatot, csak somolyogva felé pillantok és kinyitom anyukám naplóját, hogy gyorsan elolvassam a bejelölt részt, igen, jó helyen vagyunk, már csak azt a fura jelet kellene meglátnom, amit iderajzolt. Van egy jelszó is, amit megjegyzek, aha szükség lenne rá. Összecsapom a naplót és az örömujjongás felé pillantok, ami nekem szól, így mosolygok feléjük és integetek is.
- Meg kell adni a módját ennek és én nem szeretnék kilógni a sorból, mert itt az lóg ki, aki nem öltözött be. - Biccentem felé a fejem, mert így nagyon nem olvadunk be ide, ami mindegy is, van egy küldetésem, amiről még nem szóltam neki sem, mert akkor lehet el sem jött volna, olyan furán viselkedik, amikor szóba kerül Atlas meg a hasonlóságuk. Amikor felteszi a kérdést, akkor látok meg pár köpenyes alakot, a jellel a hátukon a kerítésen át bemászni az épület felé.
- Gyere és megtudod! - felpattanok a kerítésre és átugrok, majd futva indulok meg a kisebb csoportosulás felé, remélem Athlan követ. Egy szellemvadász csoporthoz fogunk csatlakozni, anya eljött apával ide hagyott itt valamit elrejtve, csak azt nem tudom, hogy mit, mert az az oldal hiányzik a naplójából, szóval abban reménykedek, ha bejutunk, akkor megtalálom, mi lehet az, szinte értem, hogy valami nagy dolog, valami fontos, amit bárki nem találhat meg, csak én.
- Sziasztok! Csatlakoznánk mi is a vadászathoz? - teszem fel a kérdést, amint odaérek a kis csapathoz, akik méregetni kezdenek és persze kérik is a jelszót, mert akárki nem csatlakozhat ehhez a mulatsághoz, csak az elitek rokonai, ami nem tudom mit jelent, de anyám a tagja volt, így én is az lettem.
- Holdvirágos éjszakán, csirkelábról álmodik a lány. - Mondom fel a jelszót, ami elég nagy baromság, de gondolom pont azért, hogy bárki ne csatlakozhasson hozzájuk, elvégre öt-hat főre tervezték ezeket, bár azóta változhatott pár dolog, ahogyan a jelszó is, ám szerencsénk van.
- Üdv köztünk, akkor kezdődhet a szellemvadászat! - Megpaskolja Athlan vállát, én meg belé karolok, hogy magammal vonszoljam, ha kell a kastélyba, a rejtélyek nyomába eredni. Annyira izgalmas, bár tudom, hogy ha itt lenne szellem, már rég végeztek volna vele a vadászok, biztos járt már erre vadász, aki ért ehhez és nem ilyen emberi,  mint ezek a velem hasonló korú kölykök.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 2:12 pm
Alessya & Athlan
Az év ezen szakasza számomra sosem jelentett semmit, csupán egy ócska, halandó hiedelemvilágból táplálkozó ostoba szórakozás, vagy éppen egy újabb indok a könnyekre. A véleményem egyedül a tavalyi év óta változott meg egy cseppet, mikor is Zagarral ráleltünk arra a bizonyos gömbre a temetőben, mely egy szemernyi percig feléleszti a halottakat... S melynek titkára azóta sem jöttem rá, hiába bújtam fel ezernyi pergament, varázslatot, megsárgult könyveket, semmi. Csak és kizárólag ennek reménye bizserget belülről, hiszen éppen olyan furcsa érzés leng körbe, mint pontosan egy évvel ezelőtt. Ez pedig ennél a háznál összpontosul. Így hát az ében gömbbel a zsebemben lépek lassan feljebb a kúria udvarának rozoga pár fokán, ám ahelyett, hogy diadalittasan felkiáltanék, mint a régi filmekben vagy kalandregényekben, egy hosszas sóhaj hagyja el ajkaim, s szemeimet kénytelen vagyok megdörzsölni két ujjammal, hátha ezzel nyerek némi kedvet magamnak.
- Alessya... Jól jegyezd meg ezt a pillanatot, mert ez lesz életed első és utolsó ilyen estéje. - igen, a helyzet nem ennyire szép és egyszerű, mint azt egy magamfajta démon kívánná. Ugyanis hiába apokalipszis, hiába pusztulás és káosz, az emberek bizonyos dolgokat képtelenek elengedni, melyek még a múlt gyönyörű és nyugodt világára emlékeztetik őket. Ezért is cikázik el mögöttünk pár jelmezes kis fattyú, akik kis híján arcon dobnak egy guriga vécépapírral, csak hogy kifejezzék nemtetszésüket azért, mert nem öltöztem be például... Királylánynak. Nem úgy, mint egyesek, hiszen a mellettem lépkedő ellenben velem, örömujjongást kap.
- Ez feltétlenül szükséges volt amúgy? Mármint... Nem lett volna elég kiengedni a hajad? Azzal is már épp úgy festesz, mint valami kibaszott boszorkány. De ez... - mutatok végig az öltözetén megint csak egy sóhajjal, de megpróbálom egy karlendítéssel elhessegetni a nemtetszésem. Igen, tudom, én vagyok kurvára maradi, s igen, tudom, nem tudok szórakozni... Sosem vettem ki a részem ilyesmiből, s az efféle halandó mókák mindig távol álltak tőlem. Ám legyen. Megpróbálok ezen az egyetlen napon normálisan viselkedni, s nem minden sarkon kifejezni az utálatom. Mondom megpróbálok...
- Szóval mit kéne tudni erről a helyről? Itt ijesztik halálra egymást a hülye kis szarok? - állok meg sopánkodva odakint azelőtt a bizonyos kísértetkastély előtt, s tanácstalanul teszem karba kezeim, ahogy az épületet kezdem fürkészni. Én hozhatnék igazi riadalmat, igazi vérrel és igazi csontokkal... Ám ezt egy halk morgással elengedem a mai napra. Hátha még jól fog elsülni az egész.  
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kísértetkastély Empty
Utolsó Poszt
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9 ... 17  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell or Heaven :: Spooky Town-
Ugrás: