Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katonai központ •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Katonai központ        VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
915
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 09, 2020 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 09, 2020 9:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 348 • Credit:

Nővérem szavaiban tán rejtezik némi igazság, holmi mérgezett realitás avval kapcsolatban, nem lehet mindent a Sötétség rovására elszámolni, azonban továbbra sem hinném, valóban oly’ nagy szabadsága lett volna a saját tettei felett. Hiszen még rám sem emlékezett.
- Nem kérem, hogy feledd tetteidet s ne okulj belőlük, ne törekedj a jóvátételre, ám nem vehetsz minden terhet a saját válladra, Ophilia - osztom meg vele legőszintébb véleményemet, csöndben, gyengéden, a komótos tempóban alászálló porszemcsék különös táncot lejtő hálójában. Megülnek a vállainkon, hajainkat finom pernyével borítják, mintha csak megkísérelnék tartósítani a momentumot s egyúttal benne minket is; mozdulatlan, békességben, egymás közelségében. - Ha igazán lehetőséged nyílt volna a választásra, nem lett volna ily’ nehéz megtörni feletted a varázsát. A nevemet sem feledted volna - fejtem ki a korábban pusztán gondolatvilágom lankáin megfogant összefüggést, ezzel viszont lezárom a meggyőzésére tett kísérleteimet, bármi is legyen ennek az utóbbinak a végkimenetele. Bizonyosan fáradt, kimerült, akár én magam s a mellettünk fekvő démon, kötve hinném, ennél többre a jelen pillanatában befogadó lehetne az elméje. Pihenésre és nyugalomra van szüksége mindnyájuknak, ezért hát felvetem a továbbállás lehetőségét. Ophilia tán úgy érzi, Amara nem tart rá igényt, én ellenben nem bizakodnék a közömbösségében. Az egyik szolgáját felszabadítottuk, míg a másikat megöltük, így ha valamiként is hasonul az Úrhoz, a fivéréhez, nem fogja ölbe tett kézzel várni a következő lépéseinket. Szavaimnak eleget téve elkezdek feltápászkodni, noha New York említése megakaszt a mozdulataimban.
- Mihelyst biztonságba értünk, fejtsd ki bővebben - kérem Őt elhagyva orgánumomból az utasító élt, mindösszesen esdeklést, mit kihallhat a hangomból, amennyiben igazán odafigyel rá. Tisztában lehet vele, az említett város védelmét jelentéktelen szívemen hordozom, ezért hát ha segítségre szorulnak, nem maradhatok tétlen. Nem azok után, mennyi áldozatot hoztam az ott élőkért s vezetőjükért.
Ismerős lakás torzult vonalai és árnyai öltenek formát előttem mindeközben, miként nővérem meghajítja előttünk a tér s idő kontinuumát. Leheletnyi szemöldökráncolással figyelem a kivitelezés könnyedségét, mégsem adom a tudtára, ez is újabb bizonyítéka az ereje növekedésének. Helyette néma bólintással segítek felnyalábolni a földről az eszméletét vesztett démont, majd átemelni a valóság egy, a mostaninál ha nem is rendezettebb, ám megnyugtatóbb szegmentumába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 5:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael & Abaddon
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Szavai még sokáig visszhangoznak elmémbe. Minden más a múlté. Lehet ezt nekem ily egyszerűen értelmeznem? A múlt miatt létezem, a múltban történt dolgok miatt nyert értelmet az életem, elengedhetem azt egyszerűen? Mosolyom mégsem törik meg, szelídségem fenntartom. Szerény személyem valaha érezhet ilyen boldogságot, amit most? Megkönnyebbülést, számomra megengedett ez? Angyal volnék, rezignáltan kellene mindenről tudomást vennem, de rég képtelen vagyok már erre. Azelőtt is, hogy Amaraval találkoztam volna, azóta pedig…
Nem gondoltam volna, hogy a gyűlölet, a harag ily szörnyű dolgokra képes, a szeretet, a gyengdéség valójában milyen törékeny dolog. Mennyire könnyen fordul ez át és mily nehezen lehet visszafordítani a régi kerékvágásba.
Fejem lágyan rázom meg, a kifogás hallatán.
- Meglehet, de én tettem. Nem fogott rám fegyvert Amara. Egy dolgot kért tőlem, s miután azt teljesítettem, utána minden tettemért én felelek, nem ő. Azért az egyért is, de minden másért is. Ez nem egy olyan dolog, Cassael, amit áttolhatok rá - és korán sem azért, mert soha nem is tennék ilyet. Tetteimért csakis én lehetek a felelős, a választás joga ugyanúgy fennállt hatalma alatt is, mégis elhittem az igazát. Valahol még mindig is hiszem, mégsem olyannyira, mint alig pár órával ezelőtt. Javaslatára bólintok, egyetértésem jeléül.
- Valójában megkapta tőlem, amit kívánt, nem tudom, hogy mennyire tart igényt rám, eddig sem tette - noha az állóvizet sikerült felkavarnom, vagy legalább is én így érzékeltem. Remélem, hogy csak zavaros emlékeim azok, melyek így is gondolják, valójában azonban tetteim semmit sem értek, jelentéktelenek maradtak, mint én magam is.
- Van itt egy házikó, ahol megszálltam, amit bázisomnak gondoltam. Nem hiszem, hogy sokan járnának ott, én nem tettem, mióta Amara gondolataim közé került, aki keresni kíván, az New Yorkba teszi meg, nem ebben a városba - nem itt akartam maradni, Michael és angyalaitól kirázott a hideg, ahogy Gabrieltől is. Az emberek közelébe akartam lenni, hogy lássam rajtuk Ramiél… Oh, ne. Tekitnetem hirtelen kapom ijedten fivérem felé.
- New York veszélyben van - ejtem ki a szavakat. Oly sok zavaros emlékem van még, nem minden tiszta még. Fejem megrázom, ez most mégsem kötheti le elmémet. Lassan állok fel magam is. A teret, annak ellenére tudom könnyedén meghajlítani, hogy így is sok erőmet emésztették fel az elmúlt percek, órák. Egy apró lakás felé nyílnak, ő ismerheti, ott járt Abadonnal, legalább is láthatta. S ha már a démon is az elmémbe jár. Letekintek rá. - Segítenél? - kérdezem meg tőle. Nem akarom itthagyni, ha Amara tényleg ide tévedne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 1:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 376 • Credit:

Ophilia érintése akár az égből aláhulló, kövér esőcseppek egy tikkadt növénynek; ujjai nyomán élet kúszik a bőröm alá a pórusaimon keresztül, s békesség a lényembe, dacára annak az örvénylő, kavargó fekete masszának, mely az elmúlt időszak történéseiből összecsapódva emlékeztet nap nap után mindarra, mit legszívesebben elfelejtenék. És ezúttal még ha nem is sikerül végérvényesen, nyom nélkül kitörölnöm az elmém lankáiról ezeket a mérgező lenyomatokat, valamiként elveszítik az élüket, röpke momentumokra jelentéktelenné és súlytalanná válnak...
Habár könnyeit nem, mosolyát ösztönnel viszonozom, miként megkönnyebbülten nevetve örvend úgy gondolom, nem pusztán nekem, hanem kicsiny győzedelmünknek a Sötétség erői felett. Sajnálatára mindössze a fejemet csóválom, elhalón a vállát simítom; nincs miért bánkódnia ugyanis. Nem vártam megváltást vagy segítséget senkitől, elfogadtam a sorsomat akkor, mikor számításaimmal ellentétben magam is rabjává váltam a Pestis börtönének. Persze nővérem minderről nem tud, s noha magam sem lehetek biztos benne, mire utalt pontosan, azért jelezni kívánom neki, nincs miért sajnálkoznia vagy szégyent éreznie. Sem az oldalamon húzódó sebért, sem a fogságomért, sem azért, mert Amara karmai közé kerülve minden bizonnyal olyasféle dolgokat művelt, melyek távol állnak az elevenétől.
- Ezúttal győztünk, Ophilia. Minden más a múlté - tudatom vele egy határozott biccentés kíséretében, mielőtt még figyelmünk a földön fekvő démonra vetülne. Magam sem gondolnám, egyszerű szívjóságból kísérte útján a testvéremet, de be kell látnunk, valóban sokat tett érte, s vélhetően nélküle még mindég gazdagabb lenne egy katonával a Sötétség serege. Újabb bólintás, mellyel tudomásul veszem; jóllehet a fajtájában megbízni ostobaság, a Háború ennek fényében is az oldalunkon fog ragadni.
- Amara irányítása alatt cselekedtél. Ám mindent rendbe fogunk hozni - ígérem, noha töredékével sem vagyok tisztában annak, mi mindent követett el nővérem, szívében a feketeséggel. Azt viszont bizton veszem, Ramiél döntése messze nem az ő bűnlajstromát ékesíti. - Úgy szedjük rendbe magunkat, és szabadítsuk fel őt is. Egyébként sem tanácsos sokáig maradnunk, a Sötétség már kétségkívül felfigyelt az itt történtekre - osztom meg a nézeteimet, bár rögvest nem kapkodok tovább állni. Attól tartok jelen állapotomban túlzottan messzire nem juthatnék velük, kérdés hát, San Francisco városában hol lelhetünk biztos nyugalomra.
- Kötve hinném, megcsalnának az érzékeim, ellenben ezt beszéljük át később, biztonságos környezetben. A várost jobban ismered nálam, mi a tanácsod, hol keressünk menedéket? - kíváncsiskodok, s a rövidre szabott pihenő végett elkezdek felkászálódni a padlóról.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael & Abaddon
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Hüvelykujjaimmal óvatosan simítok végig borostás arcán, szinte egyszerre mosolyom halovány, szelíd, mégis örömmel teli. Elmondhatatlan az érzés, amit ebben a pillanatban átélek. Hasonló eddig soha nem környékezett meg, nem is hittem létében.
Fivérem íriszeit figyelem, arcának nyugodt vonásait, többnapos borostáját, mely annyira illik rá és hozzá. Szavaiba nincs okom kételkedni, emlékei között nem kutakodok, nincs rá sem szükségem, sem pedig okom. Jogom pedig annál kevésbé. Lassan engedem el, csúsznak le ujjaim arcáról, lágyan simítok rajtuk végig.
- Úgy örülök neked - nevetem kissé sírva, könnyekkel a tekintetembe, mely nem másnak szól, csak annak, hogy itt van, hogy biztonságba tudhatom. Szívemről hatalmas szikla gördül le, hisz mikor elmém tiszta volt a sötétségtől aggódtam érte. Aggódtam, mert tudtam, hogy bajba lehet, amiért nem felel szavaimra. Mégis örülök, hogy nem tette meg. - Sajnálom - ejtem ki röviden ezt az egyszerű szót. Sajnálom, amit tettem vele, hogy ártottam neki. Sajnálom, hogy nem indultam meg keresésére.
Sajnálom, hogy elfelejtettem. A köztünk lévő kötelék erősebb, mint azt bármelyikünk is feltételezte. Ő volt a kulcs szívemhez, tisztaságomhoz. Ő kellett ahhoz, hogy végleg önmagam maradjak ne csak lopott percek erejéig. Mi nem csak fivérei vagyunk egymásnak, sokkal mélyebb a kapcsolatunk. Több, mint barátság. Legfőbb bizalmasom.
Tekintetem levezetem Abaddonra.
- Biztos oka volt erre, de a lekötelezettévé tett - tekintek fel újra fivéremre, ahogy lágyan csókolom homlokon a pokol szülöttét. - De megérdemli - gördülnek ajkaim szelíd mosolyra. - Sok testvérem fordított hátat nekem az elmúlt években. Ő sosem tette, pedig igazán semmi oka nem lett volna arra, hogy a végletekig eljöjjön utánam - hálám üldözni fogja, tisztában vagyok azzal, hogy Don nem az a démon, aki csak a két szemem szépségéért tette volna mindezt. Előbb, vagy utóbb meglesz az ára, ezzel mégis tartozok irányába. Félő, hogy nem lennék itt, ha ő nem lett volna mellettem, nem kérdőjelezi meg Amara hatalmát elmémbe.
- Jól, ám a bűntudat mardossa a lelkem. Oh, Cassael, szörnyű dolgokat tettem - rázom meg a fejem. - Ramiél miattam szolgálja Amarat - segítenem kell neki, de nem csak ő. Gabriel és Lucifer… Kiadtam nekik a titkot, hogy miként tudják megölni az embereket, hogy miként fordulhatnak egymás ellen. Nagyot nyelve tekintek testvéremre, ki…
- Ez lehetetlen Cassael - rázom meg a fejem. - Egyszerű, rangtalan angyal vagyok, nem lehet erőm olyan, mint egy arké, soha nem is lehet - hasonlóra sose volt még precedens, de hogy Sariel vére…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
326
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 16, 2020 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: In The End • Szószám: - • Credit:

Pengefogú szörnyetegek, a sötétségben megbúvó rémségek, az élet bíborszín nedvének csordulása, halandók számára rémítő látképek. Az emberi elmének mindez túl sok, elrettentő, s ez mi kiváltja az érzést melyet csupán úgy neveznek: félelem. A mi elménk másként működik, számunkra e látvány az otthon megtestesítője. S egy harcos szívében felelmet akarsz kelteni akkor ettől mélyebb, súlyosabb eszközökre lesz szükséged. Mi az mi megrémíthet valakit ki megállíthatatlannak képzeli magát? A válasz egyszerű: állítsd meg. Egyetlen eszközre van szükséged, tehetetlenség. Ez mi a legrémesebb lehet a harcos lényének. A tudat, hogy képes lenne küzdeni, harcolni a végsőkig, de képtelen mozdulni, a rutinos, begyakorlott mozdualtok nem jönnek bármennyire is szeretné. Kínzó, égető érzés ez mindenki számára...
Tehetetlenség, pontosan ezt érzem amint a pengefogú közeleg, a hideg padló élesen mar a bőrbe, nyugtunk nekünk soha nincsen, az számukra nem létező luxus. Újabb mancscsapás vágódik a falon át, izzó karmok szaggatják a vasalt beton falakat mintha csak ott sem lennének haladnak a cél felé... Aztán...
Zuhanok. A padló enged én pedig süllyedek, fehéres, sárgás fellegek úsznak a magasba, feltekintve a padlón át a 3 fejű vicsorogva tekint távolodó alakomra, mígnem egy kósza felhő úszik arca elé ezzel eltakarva előlem s mire tova úszik már nyoma sincsen. Csupán a memenő nap utolsó sugarai közt úszom a fellegekben, egy pillanatnyi nyugalom, mi ez? Számomra ismeretlen. Íriszeim a kullogó felhőkön pihentetem. Egészen addig míg be nem csapódok a feketeségbe. A végtelen tenger vesz körbe amint a felszínre érek, a távolban a lemenő nap utolsó sugarainak reménye, a felhők komótosan lebegnek a hűs szélben. Alattam a fekete mélység ásít, köröttem a végtelen víz, felettem a sárgás szín fellegek. A testem mozdulni látszik, immár tudok cselekedni hát, ha nehezen is, fájdalom nyilal belém, de legalább már mozdulhatok valamicskét. A felszínre fekszem, hagyom, hogy testem lebegjen, íriszem pedig a felettem lévő sárgás bomolyagokra vetem, a nap búcsút intő sugarai még utoljára imítják orcám...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 13, 2020 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 416 • Credit:

Halovány derengésként sejlik fel ajkaimon a mosoly, miként azon a becenéven ér, melyet legelsőként Drake aggatott rám. Az elfogadásának jele volt akkor, s most, nővérem hangján csendülve sem marad jelentés nélkül; határokat küzdöttünk le együtt, mely örökre összekovácsol bennünket. Puha sóhaj gördül le a torkomról mégis, hisz feldereng bennem, a vadász bizalmát hosszú hónapok óta edzem, a Pestissel kapcsolatos vereség után azonban fogalmam változatlanul nincsen arról, miként keveredjek elé…
Az imént gyúlt örömre kellemetlen érzetek kezdenek felkapaszkodni, s már-már edzeném lényemet az elnyomásukért, csakhogy valamiként, minden különösebb erőfeszítés nélkül a következő momentumban szerte is foszlanak. Felemelem tekintetemet az idő közben eleresztett Ophiliára, kinek tenyerei ezúttal az arcomat simítják, s annak közvetítésében furcsa békességet áramoltat át a testemen. Hirtelenjében az aggodalma kapcsán felelevenedő emlékképek sem szorítják úgy a mellkasomat, mint kellene, s a szégyen sem marcangol olyan kifejezetten, mint egyébként szokása.
Ennek dacára megtanultam a halandóktól azzal a felelettel élni, amivel nem kívánnak a részletekbe bonyolódni, így hát valódi magyarázat nélkül hagyom testvéremet - egyelőre - arról, hol és hogyan is voltam mindeddig.
- Jól vagyok, Ophilia - biztosítom, lényegében elvégre igaz. Nem vagyok már a láda rabja, nem őröli az idegeimet a démon, kivel elképzeléseim szerint örök kárhozatra ítéltettem volna, és a szelence hátulütői sem kísértenek oly’ gyakran, mint hónapokkal ezelőtt. A helyzetünkhöz képest jól vagyok, ennél több szót fecsérelni rá kár lenne; angyalok vagyunk, hiszen, nem a lelküket megkönnyebbíteni kívánó halandók.
Újabb szusszanást követőn, szemeinek mozgását leképezve vezetem én is a tekintetemet a mellettünk fekvő Háborúra, ki látszólag békés álomban szendereg, ám kötve hinném, démoni léténél fogva valaha is elérhetné a nyugodalom. Kérdés csupán, vágynának-e rá valaha, vagy ténylegesen a káosz éltetné őket? Nehéz lenne erre választ kapni, miként érdeklődni sem kívánnék, ezért inkább nővérem szavainak szentelem a figyelmemet és az érdeklődésemet.
- Tudom. Legalábbis, hogy kitartott melletted. Véletlen találkoztunk össze a lakásodon, akkor beavatott szinte mindenbe - magyarázom csöndesen, s bár érzek némi tiszteletet Abaddon iránt, azért a megérintésétől ódzkodom - ellenben Ophiliával. Láthatóan mély kötelék alakult ki kettejük között, olyasmi, melyet annak idején Sariel gondolkodás nélkül büntetett volna. Vajon most is ezt tenné, tudván, a pokolfajzat nélkül sohasem szabadult és sohasem emelkedett volna fel a testvérünk?
- Hogy érzed magad? - vágok a meghitt momentum közepébe a kérdésemmel, mert kettejüknél inkább érdekelne az Ophiliában végbement változás. - Állíthatom, hogy az erőd megnőtt, az arkangyalokéra emlékeztet. Gondolod, köze lehet hozzá Sariel vérének? - töprengek, s mivel úgy fest, egy ideig még itt maradunk, ezért hát megigazítva kabátomat, helyet foglalok én is a porzó kövön.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael & Abaddon
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Olyan dolog történt velem, amit sose láttam még, melyet sose tapasztaltam. Senki angyal fia nem tért még így vissza a halálból, mégsem hiszem, hogy ez Atyánk akarata ellen lett volna. Hiszek abban, újra hiszek benne. Megkönnyebült sóhaj szakad fel belőlem, hogy nem kell a bennem élő, hadakozó sötétséggel megvívnom a mindennapi csatáimat. Meggyőzni őt arról, hogy Atyánk nem olyan rossz, mint ahogy azt ő gondolja. S képes vagyok benne újra hinni.
Akarata ellen sose történhetett volna ez, mégis új. Megfogalmazhatatlan az én számomra is, nem tudok egyszerűen felette… De most nem is kell.
Örömöm ebben a pillanatban felülmúlhatatlan, még ha hasonlót éreznem sem szabadna, képtelenség lenen ez részemről, most mégis minden porcikámat átjárja. A Földön töltött időm alatt megtapasztalhattam az emberek, testvéreim szeretetét és gyűlöletét is. Magába kebelezhetett Amara ereje, mégsem bánom. Egy másodpercig sem teszem, hiszen azokban a pillanatokban is én voltam, ezt soha nem is tagadnám le.
Mégis megismertem őt, képes voltam rá, és örülök, hogy ez megtörtént. Szeretném hinni, hogy megértettem Amarat, ám ez könnyelmű kijelentés lenne a részemről.
- Köszönöm, Cass – suttogom, halkan szipogva, a boldogság könnyei áztatják most arcomat, fivérem vállába kapaszkodva ölelem, melyből végül kiszabadulunk. Kezeim mégis arcára simulnak, vonásait vizslatom. Érezheti, ahogy a béke lassan járja át csontjait, ha lelke nyughatatlan is volt, elillan belőle minden rossz érzés.
- Úgy aggódtam érted – nevetem könnyesen mosolyogva. – Úgy féltem, hogy bajod esett – vallom be neki, mi nyomta a lelkem. Hányszor szólítottam, választ mégsem kaptam tőle. Szívemet aggodalom járta át, még ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Valóban aggódtam érte.
Pillantását követem, ujjaimmal törlöm le arcomról a sós cseppeket az arcomról. Óvatosan nyúlok a még mindig zenélő tojás felé. Emlékek halványan sejlenek fel bennem, ajkam szelíd mosolyra, húzom. Finoman zárom le fedelét, elhallgattatva azt, hogy a kintről bejövő neszen kívül más ne zavarjon minket. Tekintetem ekkor vezetem Donra, alvó alakjára. Mosolyom mélyül, fejem enyhén hajtom félre.
- Rengeteget segített nekem, Cassael – tekintek fivéremre, majd vissza a démonra. – Ő volt az oka, amiért Amara nem kebelezett be teljesen, képes volt az iránta érzet hitemet bizonytalanná tenni – csúszok közelebb a férfihoz, finoman simítok végig az arcán, fogom végül az övét is két kezem közé.
- Köszönöm – lehelek csókot homlokára.
Egyikünk sem tudja, hogy ujjaim érintése miként hat rá. Ám álma, börtönvilága szelídül, szépül. A karmos mancsok lassan húzódnak vissza, háborgó lelke megnyugvásra lel, még ha a pokol sajátja is, olyan békét élhet át, melyet egy háborúnak sem kellene.
Csendeset, szelídet, megnyugtatót.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
326
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 4:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Become the Beast • Szószám: - • Credit:

Sötét, dohos folyosó, pislákoló fények, melyek nyugtot nem hagynak, a látásban zavarnak. A hideg, betonpadló bőrömhöz ér, szinte csontig hatol. Odakint vihar dúl, bíbor fellegek tombolnak, s a távolban morajlanak. Fejem felett az elektromosság hívja vakító táncra a fényforrásokat. Végtelenbe nyúló folyosó bámerre is nézzek. Apró karmok kaparásznak, ahogy gazdájukat, izzó szemű patkányt hordoznak. Hamarost tűnik el a falat övező vaskos rések egyikében. A testmozdulatlan, kényszer, mint béklyó tartja a hideg beton lapos felületén. A környező világ minden aprósága áthalad a testen, de mozdulni bíz nem lehetséges. Tehetetlenség, a legsötétebb ellen egy olyannak kinek lételeme a cselekvés. Mindenkinek van gyenge pontja... A hely ismerős, nem először jár erre az elme, pihenőjét már máskor is itt megejtette. Az elme tulajdon csapdája, erődöt alkotva zárja rabságba a tudatot. A sötétség szolgáinak ez a jussa, nem lehet nyugalma, rablánc tartja e helyen míg az elme újra erőt nem nyer. Nem az első, s vélhetően nem is az utolsó alkalommal lesz vendége. Ezúttal még is, valahogy intenzívebb, tisztább az élmény, minden rezzenés borzolja az érzékeket. Valami mozdul, a végtelen folyosó nyúlni látszik a sötétségbe. Hatalmas karmokkal szőtt mancsok vágódnak a kemény beton szerkezetbe. Három fej, parázsló szemgödrök, kardokká nőtt fogak egész armadája villan a fény pislákolásával. Újabb méretes mancs, mely immár közelebb csapódik be. Elmét tépő, óráknak tűnú momentumok ahogy a vészjósló közeleg. Az energia elenyészett, nincs erő most mi visszafogja a vérebet. A test mozdlatlan, az épület megremeg...

A katonai bázis immáron csendesen fogadja magában a bent rekedteket. Odakint a vihár már távolra úszott a magas égen, csupán messzi morajlása, annak is csupán távozása hallható még utolsó jelzésként, végső búcsúként. A fizikai valón megannyi sérülés, az energia szabdalta nyílt sebek feketéllenek. Mozdulalan porhüvely, az elmének még idő kell, a véreg pedig közeleg...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 441 • Credit:

Ophilia segélykérése ez alkalommal nem marad cselekedetek nélkül. Nem furakszik a hallójárataimba mindösszesen azért, magamnak állított börtönömből várhassam ki a végeredményt; volt, ki segítsen helyettem vagy elbukott a harcában? Ezúttal itt vagyok, a jelen momentumában, s nem akadályoznak láthatatlan, kietlen határok a tenni akarásomban. A kérésére ugyan szavakkal nem felelek, pusztán egy halovány, ámde eltökélt bólintással, mielőtt visszahelyezném a szívét a mellkasába.
A legelső pillanatokban olybá tűnik, a remélt s várt megkönnyebbedés végre elérte a lényét; hosszú pilláiról kövér könnycsepp gördül alá az arcára, és hirtelen bennem is feloldódik az a különös szorítás, mely a gyomrom tájékát nyúzta, mindeddig észrevétlen. Azonban a nyugalom, az öröm most sem tarthat örökké, a következő másodpercben ismét fájdalom torzítja el nővérem tökéletesre szabott ábrázatát, és amíg torkából földöntúli kiáltás szakad fel, addig valójából afféle ragyogás, melyet angyal csupán ritkán tapasztalhat meg.
Hunyorítva próbálok ellenállni az újabb lökéshullámnak, noha hajamba és ruháimba vadul mar bele a feltörő energia; jobbról-balról taszítgat, kabátomat a magasba kapja, majd egy újabb irányváltoztatással a nyakamba csapja. A fejemet behúzva s jobb híján a földet fixírozva igyekszem kivárni a megmagyarázhatatlan jelenség végét, ezért nem kerüli el a figyelmemet az sem, miként a földre mágiával s vérrel mázolt pecsétem apránként felkopik, aztán pernyeként száll tova a levegőben. Egy szeráf csapdáját nem sokan képesek játszi könnyedséggel megtörni, éppen emiatt különös gondolat ver éket a koponyámban.
Összegyűjtöm az erőmet, hogy visszanézhessek testvéremre, viszont pontosan ekkor az elszabadult erők is visszavonulót fújnak Ophiliában, kinek arcára ezúttal valódi, látszólag megtörhetetlen békesség költözik. Szuszogva, némi értetlenséggel méregetem az alakját, hiszen néhány perc leforgása alatt több olyan dolog is megtörtént, melynek eddigi példáiról még csak nem is hallottam. Éonok óta létezem, s emígy láttam már halandókat feltámadni a halálból – Atyánk kegyelmével, hozzáteszem –, de angyalt még sosem. Nem is sűrűn leltük halálunkat a nagy háború előtt, ám azóta sem esett olyan, hogy bármely fivér vagy nővér megkerülte volna az elmúlás szigorú törvényeit. Ophilia ellenben megtette, visszatért, ahonnét a fajtánk még sosem, az újjászületés fogalmának legszorosabb értelmében.
Szavak nehezen formálódnak a számon, s nem segít rajta nővérem ölelése sem. Röpke másodpercekbe telik, mire végre megemelem a karjaimat, s magam is ölelésembe vonom őt, az angyalt, kinek ereje az arkokéval vetekszik, és akinek kisugárzása a nyolcak közül egyetlen egyet idéz meg a tudatomban; Harmónia.
- Végre szabad vagy, Ophilia… - suttogom reszelős hangon, s hacsak nem tart ellent, úgy engedek az ölelésünkből. Megint végigfuttatom rajta a tekintetemet, de egyértelmű; többé már nem az, kinek mindannyian megismerhettük. Dacára mindennek még nem mernék hamari kijelentéseket tenni, bizonyossá kell válnom abban, igazán felemelkedett-e. - Őszintén sajnálom, hogy eddig tartott ideérnem – teszem hozzá, pillantásomat a pecsét maradványaival teli padlóra, majd Abbadon békésen szendergő voltára süllyesztve.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 03, 2020 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael & Abaddon
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Félrefordított fejjel fekszem, testemet újra és újra a fájdalom hulláma löki végig. A démon arcát nézem, ám alig látok belőle valamit. Mosolyog, mégis most olyan más… Teljesen más. Fáradtan pislogok rá, tekintetem képtelen vagyok sokáig rajta tartani… Zöldesbarna íriszeim a kezére vezetem le, az ujján pihenő gyűrűre. Elmém mondani akar valamit, tudom, a megvilágosodás fénye mégsem jut el hozzám. A fájdalom görcsbe szorítja testem, mellkasom megemelkedik, hátam ívbe feszül. Szemeim könnybe lábadnak, a fájdalom szülte cseppek ezek, melyek arcom mossák végig. Kicsit fordítok csak fejemen, hogy fivérem láthassam, kiért oly régóta aggódok…
Mellettem egy test hanyatlik el. Don… Kezem hiába nyújtom ki felé esetlenül, elérni nem tudom, a fájdalom egy újabb hulláma ökölbe szorítja vékony, hosszú ujjaimat.
- Nem bírom… - lehelem elhalóan. A fájdalom túl éles, túlságosan is elevenembe hatol. Rettentő kín, melyet érzek, az elevenembe hatol, porhüvelyem égeti, ha mondani tudnám, akkor lelkemet, de nem.
Szívemet teszi, mely dobog, szakadatlanul, olykor gyorsabban is, mint ahogy az kellene neki. Mintha küzdene, harcolna valami ellen. De mi történhet? Mi baja lehet?
- Cassael… - ejtem ki erőtlenül fivérem nevét, tovább mégis képtelen vagyok mondani, szapora lélegzetem mit csak tőlem hallhat. – Kérlek… segíts… - segíts megszüntetni a kínokat, segíts ezt átvészelnem. Életemben nem kértem még segítséget, soha nem tettem. Nem én voltam az, aki erre rászorult, mindig tőlem kérték.
Sose éreztem úgy, hogy jogom lenne hozzá, Atyám azt tesz velem, amit óhajt, nem ellenkezek akarata ellen. Ha akarata az lenne, hogy meghaljak, nem küzdenék. De ez a fájdalom… Ez… Még ha érzem is fivérem puha érintését, elmémbe nem jut el.
Segíts… Segíts élnem, vagy meghalnom, segíts eme fájdalmat elmulasztanom. Cassael kérlek segíts…
Szívem visszahelyezi mellkasomba, oda, ahova való. Melynek hiányát meg sem kellett volna léteznem, mely csak egy szerv, eme emberi testbe raboskodva, jelentősége mégsincs. Nem kellett volna, hogy legyen, nem hathank ránk egy szív sem így.
Érzem, hogy ver, hogy lüktet újra mellkasomba és egy pillanatra kiengednek arcvonásaim, lélegzetem csillapodik. Remegő kezekkel érintem meg mellkasom, egy újabb könnycsepp szökik ki pilláim alól, melyeket megkönnyebülten hunyok le.
Erre várt, nem többre. Csak és kizárólag erre a megkönnyebbült pillanatra, hogy a fájdalom, ezúttal sokkal elevenebben hasson. Izmaimat feszíti, húsom szinte tépi, éget belülről, mintha csak meggyújtottak volna…
- Ca… - kezdek bele, ám végigmondani képtelen vagyok.
Lényemből hirtelen egy számomra ismeretlen erőhullám tör ki, angyali fényem járja be a katonai bázis szobáját. Sokkal erősebb, erőteljesebb, mim valaha is volt. A fájdalom belülről éget, hangot adok neki, torkomból szökik ki a túlvilági sikoly, a mennyei fény szinte vakító. Testem enyhén elemelkedik a pecsét közepéről. A fájdalom szaggatja izmaimat, s amikor azt hiszem, hogy ennél már nem lehet rosszabb, amikor már úgy érzem, hogy minden egyes porcikám elemeire bomlik, elvész az éterbe, amikor már hang nem tör fel belőlem, akkor szűnik meg minden.
A fényt elnyeli testem, elemi erő szippantja magába mellkasom, szívem. Izmaim lágyan remegnek, izmaim vibrálnak bőröm alatt, amint visszatérek a hideg padlóra.
Én pedig élek. Érzem, ahogy mellkasom emelkedik és süllyed. Érzem, ahogy ujjaimban megremeg az ideg. Érzem, a megkönnyebbült könnyeimet. Érzem az elemi boldogságot, megkönnyebbülést, melyet még sose tettem…
Óvatosan ülök fel, tekintettem megkeresem fivéremet… Fogalmam sincs, hogy mi történt, nem tudom, képtelen vagyok feldolgozni, ilyet nem éreztem még, mégis… Ha közel van még hozzám, egy szó nélkül ölelem át nyakát, nevetve, mosolyogva… Képtelen vagyok utat törni érzéseimnek, visszanyerő emlékeimnek…
Az emlékeimnek, melyeket az elmúlt időkben én tettem…
Én…
Credit •• Burn
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 03, 2020 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 514 • Credit:

Abaddon próbálkozásának legelső momentumaiban nem tápláltam reményt a sikere iránt, ám figyelve eltökélt küzdelmét Ophilia megmentéséért, óhatatlan telepedik rám holmi vágyódás az elképzelésének hatásosságáért. Melankolikus tekintetem milliszekundumról milliszekundumra olvad koncentrált összpontosítóba, homlokomat ráncolva kémlelem hol a plafont, melynek túloldaláról veszedelmes égzengés hallik, hol pedig kettejük alakját, miként a Háború egyik kezében a szívet, másikat meg amannak helyén tartva, egyfajta mérleget állít a világ elé; vagy Ő vagy Én, mi a feleleted, univerzum?
Az eddigi morajlás gátak nélkül tör át a tetőszerkezeten, élénken vibráló villámlás hasít át kettejükön, majd újabb és újabb, míg a démon kegyetlen ordításba nem kezd. Kényszert érzek a közbeavatkozásra, ne szakadjon ismételt veszteség a lényünkre, azonban maradásra bírom magamat, ugyanis tudom, a helyében én is pontosan ugyanezt tenném. Ugyanezt tettem a szíve megtisztításáért azzal a különbséggel, látszólag nem merítettem le minden hátramaradt energiaforrásomat. Abaddon márpedig ezt teszi, s olybá tűnik, a mutatványa végén hatástalanul, merthogy nővérem teste egyáltalán nem rezdül és az ujjak közül elguruló szív sem dobban, csöndes emlékeztetőjeként egy angyal szerény életének.
Bánom, hogy egy momentumra is hagytam magamat reménykedéssel bolondítani, hiszen a lényemre visszatelepedő fájdalom sokszorosává válik az előzőnek. Bizonyosságot nyer, innét tovább nincsen, a tudat pedig, hogy a harcunk hiábavaló volt, és a világ innentől kezdve Ophilia nélkül fog tovább haladni, teljes egészében lesújt. Elméjében a Föld, a Mennyek és a Pokol történelme lapult, míg szívében afféle igazérzet, mellyel manapság kevesen büszkélkedhetnek. Ő volt az első, ki nem kétkedett döntéseimben, nem kérdőjelezte meg a választásomat Menny és Föld s semlegességemet angyal és halandó között. Úgy gondolom, az emberek barátnak nevezik azt, akik törődnek velük s megértik a tudatuk működését, ezért kétségem sincs afelől, Ophilia a barátom volt; ő képviselte a legszorosabb kapcsot, mit fajtárssal valaha kötöttem...
Kellemetlent nyelve lépek odébb s szegezem tekintetemet vissza a repedésekkel teljes padlóra. Várom, mikor mondja ki a démon a végső ítéletet, mikor realizálja veszteségünket, ám elnehezült szavai soha nem csendülnek fel a központ némaságában. Ellenben testvérem szívének halovány dobbanásával, mely inkább hat csalfa téveszmének, mint a valóságnak, de miként kiélezem rá figyelmemet, meghallom az élet összetéveszthetetlen ritmusát.
Hitetlen arckifejezéssel fordulok vissza hozzájuk, szemeimmel kutatom az alakjukat, várva a megerősítést, ami végül el is érkezik egy hatalmas légvétel formájában. Nővérem teste megrázkódik, vállai és feje a padlótól elemelkednek, amint gyötrelmek között lel ismét a létezés gyönyöreire. Gondolkodás nélkül sietek oda hozzájuk, majd leguggolva óvatosan végigsimítok remegő felkarján.
- Szabad vagy… ez sosem volt egyszerű - suttogom neki, mialatt fájdalomról panaszkodik, aztán egy momentum erejéig Abaddonra is rápillantok. Nem sokáig marad velünk ünnepelni a győzelmet, pihentető alvásba szenderül, miután átadta a staféta botot. Róla majd Ophilia után gondoskodom.
Nevemre felkapom a fejemet, s ábrázatomra kontrollálhatatlan, halovány mosolykezdemény kúszik fel. Megismer, hiszen.
- Itt vagyok. Tarts ki, minden rendben lesz - vigasztaló szavakkal csitítom, melyek nem a levegőnek elrebegett üres ígéretek; magam is elhiszem, mihelyst a szíve a helyére kerül, az ő kínjai is megszűnnek. Ezért hát megint csak kézbe emelem a halandó világ egyik legfontosabb jelképét, majd mágiám hátramaradó harmatcseppjeit felhasználva, visszahelyezem a testébe azt, melynek hiányától már oly’ régóta szenvedett. Amint pedig végeztem, enyhén hátrahajolva várom a megkönnyebbülés legelső jeleit az ábrázatán felderengeni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
326
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Become the Beast • Szószám: 442 • Credit:

Kelletlen válasz szülte keserű íz a számba, mely dühöt, haragot szül bennem, mondhatnám lelkemben, márha rendelkeznék ilyennel. Testem kimerült, de ez mikor tartott vissza bármitől, keserű dühöm annál nagyobb ahogy a rövid válasz eljut tudatomig. Arcom izmai feszólnek ahogy nézem a mozdulatlant. De megállj nincsen, a lényem nem engedi, a Pusztítás s a Háború dúl bennem, ezek közül pedig egyik sem nyugszik sosem. Még akkor is mikor úgy hinnéd megpihen, a béke illúziójával kecsegtet, tévhitbe ringat, s akkor is készül, tervel, előkészít. Sosincs megálj, ez most sem lesz másként, bár testem vonszolom csupán de akkor is haladok, meg sosem állhatok. Így kerülök mellé, s nyújtam markom a szívért mely nem dobban immár. A harcos angyal pedig át is nyújtja hát, ellenkezés nem érkezik felőle. Időt nem pazarlok gyászára vagy bármire is mit éppen tesz. Cselekvésem, dühből fakad, elkeseredettség, végső vergődés? Nem tudni, de az biztos, hogy meg állhatok, itt nem, most nem, s máskor sem fogok, megmondtam, elhatároztam, nincs megállj, nincs visszaút...

Koncentrálok, szemeim ismét olajossá válnak ahogy arcom izmai feszülnek, az épület felett sötét fellegek gyülekeznek, vihar van készülőben. Testem használom, hogy rajtam fusson keresztül az tiszta energia. Hasztalan görnyedek előre, lihegek, álkapcsom megfeszülve, fogaim összeszorítva meredek a padlóra, olajos tekintetem a végtelen sötétbe ásító ajkakként vetül a hideg kőre. Lihegve kapom a levegőt, testem zakatol, a képességeim határait karcolgatom. Jópár légvétel telik el, ez alatt egyetlen hajdani kijelentésem mantrázom. "El kell menni a határig, s túllépni azt, csak így érheted el a végső célt, az ár nem számít..." Újabb légvétel, majd koncentrálok, a fellegek háborognak az épület felett. Komótosan koncentrálódnak, majd az epicentrumból egyenest, pengeként száguldú fénycsóva robog megállíthatatlanul, a célpont Én vagyok. Arcom torzulva üvöltöm be hangommal a teret, az épület megremeg. A bőr hasad, a repedések izzanak, fájdalom, nem számít, folytatom. A villámok nem apadnak, még nem... A szemem előtt felsejlő apró képek, szőke tincsek, tánclépések. Halovány kacaj, értetlen tekintet. Óráknak tűnő pillanatok csupán, míg a torkomból a hangok folyamatosan kiszakadnak. Immár egészen más, a túlvilágról robaljó idegen hang. A határt átléptem, visszaút immár nincsen.
Végül testem görnyed, erőtlen rogyok a földre, balkarom a padlón támaszt meg, jobbomból a szív komótosan gördül el, így azzal is támaszt találok. Fejem ernyedten borul előre, térdelek. Ujjaim a kőbe marnak, mintha csupán homok lenne úgy vájom bele azokat. Jobb csuklóm gyúrús ujján a gyűrű izzása még nem múlt el, lassan tűnik belőle tova megmaradt lelkek hada. A levegőt kapkodom, ennyire futja már, többre nem. S végül... meghallom az erőtlen hangot. Orcámra parányi mosoly ül, fájdalmas de akkor sem hagyhatom veszni a jó szokásom, aprócska, erőtlen, de akkor is a közel megszokott. Tekintetem nem látni hiszem továbbra is előre görnyedve szegezem szemeim a padló irányába. - Átérzem... - Próbálom elviccelni a dolgot, kevés sikerrel. A fizikai valón nincs túl jó állapotban, a tiszta energia áramlott keresztül minden porcikámon, olyan érzés mintha a fényesség vizében fürdötem volna, legalább is ahhoz hasonló. Lassan nézek fel, egy pillantás a földön fekvőre, hogy a bárgyú képem még láthassa, majd Cassaelre. - Te jössz, Angyal. - Ennyi még mire futja, majd ahogy egyenesedtem felfelé úgy dőlük is tovább s terülök el ezúttal én a padlón, testem nagyot koppanva adja meg magát. Szemem sötétje eloszlik, csábít az álomvilág. S magába is szippant immár. Ernyedten nyúlok el a padlón, hogy átadjam elmém a sötétségnek, ott majd jó helyem lesz...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 7:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael & Abaddon
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
A végtelen ürességben úszom, körülöttem megszűnt létezni a tér és az idő. Egyedül vagyok, nincs itt senki, vagy semmi. Csecsemőpózban fekszem, nem, inkább lebegek. Egyszerre van fény és sötétség, oly kettőség, melyet nem értek, mely mégis olyannyira kellemes, annyira megnyugtató. Mintha a tenger felszínén feküdnék és a hullámok játékosan vinnének tovább, ringatnának. Olyan érzés kerít hatalmába.
Egyedül vagyok, magányom még sincs, velem van minden és mindenki, akit valaha is ismertem. Ismerős hangok, zenék, ízek. Arcok villannak be, lezárt szemhéjaim alá, ajkam mosolyogva szemléli őket.
Ramiél első ölelése, amikor vigasztalni próbált. Mily megilletődve álltam mellette, féltem attól, hogy bárki megláthatná a mennybe, mely az otthona és ahova mégsem mehetett biztonságban. Akkor lopta be magát először szívembe az érzés. S mégis milyen felemelő érzés volt látni, a parkba aznap, segítő kezét elfogadni.
Cassael szórakozott hangját hallom, értetlen szemöldök ráncolását, mely olyan hatást keltett bennem, mintha tükörbe tekintettem volna. Senki sem tudott oly értetlenül nézni, mint ő, sokszor mégis képes voltam osztozni ebben benne. Halkan kuncogok, ő volt az első, kivel szembe érzéseket voltam képes megfogalmazni magamba. Szeretet, bizalom, egymásba vetett hit. Elkötelezettség, ha csak rá gondolok, szívembe melegséget érzek, akaratlan mosoly ajkam szegletébe. Nincs oly dolog, amit ne tennék meg érte, miatta.
Jael, kit nem ismerek oly régóta, mégis szívemen hordoztam sorsát. Az ikrek szebbik fele, aki a mai napig képes volt ártatlanságát megőrizni, védeni azokat, akiket Atyánk olyannyira szeretett. Szomorú pillantása most is magam előtt van, ahogy a reménnyel teli tekintete is, hogy képes lesz, fog tudni változtatni sorsukon.
S végül Abadddon jéghideg szempárja is. Ezúttal szomorúság, bánat járja át porcikáimat, még inkább csak összébb húzom magamat.
~Csupán magadat~ hallom hangját, amivel hitet cseppentett elmémbe, mely ösztönzött, hogy ne adjam fel, nem tettem. Ott állt mellettem, ott volt végig mellettem, a nehéz időkben is, a kétség mezején tartott.
~Ébresztő, Csipkerózsika~ tekintetem mégsem nyitom ki. Ólomsúlyként nehezedik szememre a fáradtság. Elfáradtam, a folytonos küzdelembe, képtelen vagyok már tovább harcolni, elfogyott az energiám.
A sötétség felemésztett. Nem érzékelem a hűvös padlót, a puha érintést.
~Kiűztem. A szíve viszont…~
Fájdalom nyílal mellkasomba.
A szívem viszont nem ver tovább. A túlvilág és az ébrenlét mezsgyéjén lebegek még, hallom a hozzám intézett szavakat, mégsem tudok rá felelni. Élettelenül fekszem mindkét síkon, mozdulni képtelenül. Minden egyes kiejtett szó késként fúródik mellkasomba.
Amara felemésztett, ereje elől nincs menekvés. Vagy az övé vagy senkié.
Oh, Ramiél. Ne engem mentsetek, mentsétek őt. Kérlek titeket, vele tegyétek, engem hagyjatok, nem érek ennyit. Nem érek egy porszemnyit sem, ám reá még szükségetek van. Elmondtam nektek mindent, őt mentsétek, ha még nem késő…
Kérlek, mondjátok, hogy nem késő…
Újabb éles fájdalom járja át testemet. Érzem, ahogy sikítok a semmibe, a végtelen űrbe, melybe kerültem. Izmaim görcsbe húzódnak, testem a kövön mégis mozdulatlan. Testem tehetetlenül rázkódik, ahogy az energia végigrázza. Ujjaim görbülnek be, lábam rándul össze. Mellkasom, tekintetem mégis csukva marad. Szívem dobogtalanul hever a démon kezébe.
El kell telnie legalább egy percnek, mikor halványan megdobban.
Az űrben testem megfeszül, egy villámcikázás gerincem kihúzza. Végtelen örvénylésbe kezd körülöttem a levegő, vákumi erővel hív vissza.
A fájdalom elviselhetetlen, mely porcikámat járja körbe…
Olyan mintha újra…
Szemeimet hirtelen nyitom ki, mély levegőt veszek, mintha erre igazán szükségem lenne, fejem, vállam elemelkedik a padlóról. Látom a bázis fehérre mázolt falát, érzékelem az erős kezet a mellkasomon. Testem megrázkódik, ám ezúttal, mert az élet tér vissza belé. Szívem egyre hevesebben dobog és ahogy dobog, úgy a fájdalom is erősödik.
- Fáj... rettentően fáj - vezetem az első alakra a tekintetem, Donra. Kezébe tartott szívére tekintek. - Nagyon fáj - remegő ajkakkal ejtem csak ki, arcom fájdalmas grimaszba torzul, testem megremeg, segélykérően tekintek fivéremre...
- Cass... - ejtem ki nevét, szinte alig hallhatóan, a fájdalom átjárja minden porcikámat... Fáj, de miért? Miért éget, miért perzsel?
Credit •• Burn
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 6:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 413 • Credit:

Ophilia veszedelmes, majd elhalkult kérlelése sem állíthat meg abban, végre lecsutakoljuk róla a sötétség kíméletlen, lényén kormos lenyomatot hagyó erőit. Fájdalmas sikolya sem zökkent ki a fékevesztett csatából, mit a szívében megtelepedett feketeséggel vívok, nem lebeg más cél a tekintetem előtt ugyanis, mint testvérem angyali ragyogásának megtisztítása, elméjének hosszan tartó rabigájából való felszabadítása. Mindennemű igyekezetemet az ádáz küzdelemnek szentelem, mígnem aztán vakító robajjal el nem hal a fényéért történő harc.
Kimerült szusszanás szakad fel a mellkasomból, miközben ujjaim közül kicsusszan nővérem hevesen verdeső szíve. Figyelmemet a vérben úszó szervről hamarost a földön elfekvőnek szentelem, ki éppen úgy heveredik el a bázis kőpadlóján, akár egy megfáradt gyermek az egész napos futkározását követően. Megnyugvás telepedhetne rám, bizonyosság a sikerünkben, ám valamiként nem stimmel a látvány. Kezéből melankolikus dallamot a világba suttogó, kerekded szerkezet gurul ki, míg mellkasa egy utolsó, kifejezett emelkedést követőn nem moccan tovább. Hiába várom feszülten az újabb - számunkra ugyan lényegtelen - légvételt, az nem érkezik el, így aggódóan kapom a pillantásomat az előttem heverő szívre. Az sem lüktet.
Abaddon hangjára leszek figyelmes, noha mindeddig észre sem vettem, már hátrahagyta Zephyr testét. A kérdésére a legegyszerűbb lehetne felelni, amennyiben Ophilia nem tűnne holtnak, elvégre a szíve megtisztult s azzal együtt ő maga is. Mi a probléma, tehát? Miféle egyensúlyt borítottunk meg, amiért végül neki kellett vesznie?! Képtelen vagyok válaszolni, bárminemű hangot a torkomon megformálni; a hitetlenség s a váratlan gyász teljesen megbénít. Ki hitte volna, érzéketlen lények révén valaha képes lehetek megrendülni, mélységesen átérezni egy fajtárs elmúlását? Persze a Mennyek irattárosa sem állt távol tőlem ahhoz, hogy kívülállóként szemlélhessem a tragédiát.
A Háború újabb, ingerült kérdésére mégis csak feleszmélek.
- Kiűztem. A szíve viszont… - ábrázatomról gondterheltség sugárzik, miként az előttem heverő szervre tekintek. Tán ennyi hiányozna? Egyetlen módon tudhatjuk csupán meg, ezért hát a démon kérésére késlekedés nélkül adom át a vérben ázott szívet, s mihelyst az ujjai közé kerül, odébb lépek, hogy csendben figyelhessem elkeseredett igyekvését Ophilia megmentésére. Remény mégsem gyúl a mellkasomban, csodák, mióta az Úr hátrahagyott bennünket, nem történnek, s bármily nehéz is legyen kimondani… Ha meg is nyertük ezt a csatát, éppúgy el is veszítettük azt. Mint az összes többit, amibe valaha beleártottam magamat, akárha átok ülne rajtam s a szerencsémen. Vagy ez sem volna több, mint mérföldkő egy következő "fejezethez"? Apró porszem a világ homokos tengerpartján, amelynek változása mégis az egész környezetét felbolygatja?
Ismételt, halk sóhajjal vetem magam elé a pillantásomat, feszengőn várva, mikor adja fel Abaddon a próbálkozást, s mikor válik igazsággá, valósággá testvérem halála…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
326
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Become the Beast • Szószám: 442 • Credit:

Véget nem érő szócsata, mely szinte már rutinossá vált számunkra. Jelen helyzetben egészen más a célja, nem több mint az idő húzása, hogy a harcos angyal ügyködhessen. A válaszok tárgytalanok, abszolút hidegen hagynak hiszen immár tudom, régen kiderült már, hogy nem Önmaga, a sötétség fertőzte elméje beszél bele, ami végeredményben a Sötétség maga. ~ Enged el a rabláncokat Ophilia, tudom milyen mi gúsbaköt s mélybeteszít, én magam is a sötétség katonája vagyok, nem választottam, de nem is fertőzték elmém, engem teremtettek rá. "vagyok ami vagyik mert kell egy ilyen is..." ~ Kósza gondolatok, melyeket tán csupán Ő maga hall, ott bent, mélyen, hol még pislákol a fénynek parányi szikrája, mert bizonyos, hogy így van. Nem jött volna hozzám akkor ott a spanyol partoknál, hogy tudtomra adja mit nekem szánt, nem hagyott volna kiskaput a romos házban mikor úgy gondoltam bezárt. Tudat alatt száguldó gondolataim tán csak Ő látja, már ha elmém fürkészi továbbra. Aztán végül Zephyr keze a porba hull. Ekkor kapom oda tekintetem magam is, Cassael cselekszik, s én magam is. Tulajdon szavait ízlelve hozok végül döntést, az egyiknek pusztulni kell szólt az ige. Hát akkor vesszem. Kénes füstgomolyag száguld az éterben, hogy próbálja bekebelezni Zephyr fertőzött testét s azon belül elméjét...
Éteri közdelem veszi kezdetét, elme az elme ellen. Fény már nem sok lakozik benne, így attól nem kell aggódjak, itt bíz a sötétség küzd a sötétséggel. Míg Cassael remélhetőleg tudatosan teszi amit kell, hogy a szőke angyalt visszatérítse a fényre. Az elmében vívott csata egészen más mint mit a materiális világban vívnak. Kiengedem valódi valómat, ahogy Ő is így tesz, látom a Sötétség erejét amint harcol a megmaradt fényfoszlánnyal. Szinte már alig pislákol, életjelt nem sokat ad, nem tart már soká kitartása, hogy végül teljes erejével a másikat szolgálja. Én ebből köszönöm nem kérek, s lássuk be ez a sors vár Ophiliára is, s akkor már nincs visszaút, ha csak nem járunk sikerrel. Teljes erőmet bevetem az egykori angyal ellen, hogy időt nyerjek, hogy feltartsam amíg csak lehet. Küzdelmünk közben hangfoszlányok szűrődnek be a külső világból, ismrős hang, de a szavakat nem értem s nem fordítok most ezeknek figyelmet, Cassael intézi, nekem ide kell koncetráljak minden erőmmel. Aztán hirtelen fényrobbanás száguld keresztül a semmiből, iszonyatos erővel pusztít minket, mint a sötétség híveit, a gyűrű felizzik ahogy az elme küzdelem robbanásszerűen ér véget és testemben vágódok a falnak én magam is, ahogy vélhetően Zephyer sőtét énje is.... "- Ophilia..? -" Jut el tudatomig a név, távoli, mintha víz alatt hangfoszlány volna. Szemeim sötétjét feltárom, hogy a felfogjam hol is vagyok, s a katonai központ ódon falai tekintenek vissza rám. Tekintetem hamar megleli a harcos angyalt kitől a hang érkezett, majd nem messze tőle a földön fekvő alakot. Aranyszín haja lustán terül el a hideg padlón. Halk muzsika szól, szemeim követik s nem kell soká kutasson megleli a forrást, apró tojás pattan fel melyből az ismerős dal szól. Az olajos szemek lassan húzódnak vissza, ahogy erőm egy része is elszáll belőlem, sokat kivett a sötét angyallal való küdelem, még ha nem is a fizikai valóban esett meg. Négykézláb támaszkodom meg, idő kell míg visszanyerem erőmet, a gyűrű izzása ujjamon lassan alább hagy, hogy ismét a megszokott fémes színét öltse magára. - Sikerült? - Bukik ki végül belőlem nehezen, szaiam pedig Cassael felé intézem. Nagynehezen feltápászkodom, lábam húzva de odabotorkálok a szőkeség mellé, hogy ott roggyak le, megpihentetve magam, jobbommal bordáim szorítom, az éteri sérülések egyiket melyet az elmében töltött küzdelem emlékekét őrizhetek, attól mert nem fizikai, a sérülések még igenis súlyosak, akár végzetesek lehetnek, sőt. - Ébresztő, Csipkerózsika. - Vezetem végig szemeim orcáján melyen ott úszik a kóbor könnycsepp. Életet nem fedezek fel benne, teste mozdulatlan, de számunkra, mintha csupán aludna. Íriszeim szűkülnek. - Sikerült?! - teszem fel a kérdést újra kissé ingerültebben mint az imént, mikor még a kíváncsiságot lehetett kihallani belőle. - Kiűzted a Sötétséget, s a szíve, a szíve visszakerült a helyére?! - Kérdezek újra, az egyiknek veszni kell... veszett, Zephyr veszett oda, a sötétség veszett oda, akkor hát mi lehet?! Megannyi gondolat cikázik fejemben jelenleg, szemeim kapkodom jobbra, balra, ahogy fejemben tervezek. - Add a szívet. - Jelentem ki végül, s ha adja, vagy ha nincsen nála hát igyekszem megkaparintani. - Egy próbát megér... - Ha Cassael hagyja hát kezembe veszem, szemeim feketére váltanak ahogy koncentrálok, a gyűrű felizzik ezzel egyetemben, s villám cikázik keresztüla magas égen. Ez is egy szervm tán újra indítja az élletent, hogy aztán a helyére kerüljön. Egyik kezem a szívet tartja míg a másik az angyal mozdulatlan testére helyezem. Rajtam fog keresztül futni minden energia, onnan pedig egyenest belevezetem. Egy próbát megér... egészen addig míg ki nem merülök... nem állok le, nem adom fel, nem itt, nem most. Visszajössz, mert nélküled elvesztünk...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 28, 2020 7:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael & Abaddon
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
A pecsét közepén rogyok össze, mégis ahogy enged a szorítás szívem közül, érzem én is, hogyan enyhül mellkasom fájdalma. Kezemet mégis ott tartom, ujjaim görcsösen gyűrik felsőm azon részét, ami szívemet fedné. A szorító, fojtogató érzés lassan foszlik semmissé, testem mégis enyhén remeg az emlék nyomán.
Hangosan kapkodok levegő után, zöldesbarna íriszeimet a még mindig a kézben lévő szívre irányítom. Az ujjak tartják, de nem szorítják már, ernyedtek, mintha egy holttestté lennének. Szinte kortylom a levegőt, pedig igazából szükségem sincsen rá, testem mégis ezt követeli tőlem.
Férfias ujjak nyúlnak a levágott kézhez, én pedig követem a vonalát. Csuklóját, alkarját, amint eltűnik a kopott, megtépázott barna kabát alatt. A széles vállakra, az ismeretlen férfi arcának élére, mígnem tekintetem szemén meg nem állapodik.
- Engedd el – sziszegem. Sziszegném, ha képes lennék hangot kiadni, mégis elfojtott, rekedtes szavak préselődnek ki. – Ne tedd – szinte már kérem, ahogy látom, ahogy szívét kezébe veszi. Súlyosságát most érzem csak igazán meg mellkasomba.
Némán tátogok, ahogy fejem lehajtom. Régről ismerős, meleg érzést újabb fájdalomhullám követ. Mintha kezébe dobogó, amúgy totálisan hasztalan szívem nem bírná elviselni a szent ujjak lenyomatát. De nem is képes, égeti, minden sejtjével, mivel hozzáér és érzem, ezt a forró, fájdalmakkal teli érzést.
- Engedd el… - kérem fejem lehajtva, fogaimat szorítva. Az élettelenné vált porhüvelyre tekintek, ami egykoron a démon volt, most mégis nem más, mint egy üres test, semmi több. Mintha az ő arcából próbálnék erőt meríteni. Felállni képtelen vagyok mégis, erőmet nem tudom idebent használni. Szabad kezemmel tenyerelek a földön, s mikor megérzem szívemen az arki vért… Hirtelen tekintek fel, arcomat a fájdalom okozta görcsök torzítják el, néma fájdalmamról tanúskodva.
Az angyal valódi fénye elvakítja látásomat. Valódi angyal állt előttem én mégsem hittem semminek, senkinek. Ereje mégis…
Gondolkozni nem tudok róla. Újabb sikoly szakad fel torkomból, a korábbiaknál erőteljesebb, mélyről fakadóbb. Fényem szó szerint kitör belőlem, a sötétség menekülne, szabadulna bennem egy mélyebb helyre, ám szívembe nincs már helye. Csatát küzd a mennyei erőkkel, melyeket ismeretlen testvérem vív meg értem.
Melyet Cassael vív meg értem. A sötétség és fivérem ereje tépi hajamat, mosna el a föld felszínéről is, ha a pecsét nem akadályozná meg ebben. Kitol a közepééig. Szeretnék neki segíteni a fájdalom mégis bénítóan hat rám, megmozdulni sem tudok.
Testem beleremeg az örvénybe, melyet kelt, érzem, ahogy belülről a sötétség, mint láncra vert rab éget, mar. Nem enged, nem hajlandó elengedni.
Akaratlan a mozdulat, amellyel ruhám zsebébe nyúlok. Apró tojás alakú tárgyat húzok, tetejét felpattintom. Szemeimbe könny szökik, ahogy a sötétség és a valóság mezsgyéjén emlékképek sorakoznak fel az elmúlt időszakról, mindenről, amit tettem. Szívemet maró fájdalmat már csak némán viselem… Kósza csepp gördül végig arcomon, mikor a végső táncra kerül a sor. Lelki szemeim előtt lepereg Abaddon alakja, tánca. Védelmező mozdulata.
Ramiél segítő szándéka, az áldozata, amit értem hozott...
Az örvény pedig semmissé válik, én pedig lehunyom a szemeim… Nem így akartam, búcsúm nem így terveztem, nem szó nélkül. Nem figyelmeztetés nélkül.
A por lassan ül el, halkan puffan testem a pecséten belül. Kezemből kiesik a tojás alakú zenedoboz, Tchaikovsky ismerős dallamát játssza, a hattyú haláláról.
Fivérem szólítását nem hallom már meg, tekintetem lehunyom, a fájdalom lassan emészt fel, mígnem megszűnik minden érzés, megszűnik körülöttem minden, nem marad más csak a végtelen sötétség és magány…
Földre hulló szívem dobban még egyet. Egy utolsót, hogy aztán nehézzé váljon a katonai bázis ódon betonján…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 27, 2020 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Abaddon & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 422 • Credit:

Zephyr csuklóját a mennyei fém, akár forró kés a vajat, úgy szeli át, keze pedig minden további igyekezet nélkül hull a poros kőlapra. Nem feltétlen számítottam efféle könnyed végkimenetelre, persze nem is áltatom magamat a harcunk lezárásával; mielőtt még rám emelhetné szabad karját, a homlokára tapasztom a kezemet, s megkísérlem álomba szenderíteni. A küzdelem itt nem a fizikai erőn múlik, jóval inkább az elménk tisztaságán s dacán, és bár tekintve, az enyémet nem ködösíti Amara - így némi előnyt élvezek -, azért megnehezíti a dolgomat a démon idő közben nekem intézett felszólítása.
A homlokomon eddig a koncentrációtól mélyedtek az árkok, ezúttal viszont az értetlenségtől, miként egy momentumra hátrafordítom fejemet a Háborúhoz. Kiszáradt, cserepes ajkaimon felkészülten, türelemmel ülnek a szavak, a kérdőjelek arról, mégis miért pazaroljam erőimet Zephyrre, ám látván, teste rongybabaként hanyatlik a földre, míg ő a maga füstös valójában a feltartott angyal felé száguld, megértem, kire is célzott igazából. A félkezű testvér immáron sokadlagos probléma, elsősorban Ophiliát kell felszabadítanunk, s mihelyst a velem viaskodó csakugyan elterül a kövön, úgy az ernyedt ujjak között heverő szívre fordítom a figyelmemet.
Aggályokkal telve, óvatosan guggolok le, majd emelem ki a vérben úszó, élettelen tenyérből nővérem kárhozatra ítélt szívét. Nem hinném, a démonűzés ténylegesen célra vezethetne minket, legfeljebb az energia, a mennyei tisztaság, amelyet egyéb esetben is latba vetnénk mellette. Mielőtt azonban bármivel megpróbálkoznék, Sariel megmaradt vérét a fiolából nemes egyszerűséggel a szervre csepegtetem, tekintve, a maga radikális módján az arkangyal is egy új kezdetet hirdet a fajtánknak, feloldozást a bűnök alól és lehetőséget a megváltásra. Amint pedig sűrű vére belepi Ophilia lényét, behunyom a szemeimet, hogy minden angyali erőmet megidézhessem, és ragyogó fényként összpontosíthassam a sötétség elhajtására. A Mennyek dicsőségével itatom át kettejük harmóniáját, a hitemmel iránta, s emlékek tömkelegével, melyek hozzá fűznek szorosan, megkísérelve a mérleg nyelvét felénk billenteni.
Kitartott momentumokig törekszem szakadatlanul; heves szél lobban körülöttünk, benne elegyedve a két ellenpólussal. Ádáz csatát vívnak egymással nem törődve, mi keveredik éppen az útjukba, ruháinkba tépnek bele, hajunkat kócolják és feltett szándékuk kibillenteni minket az egyensúlyunkból. Ellenfeszülök a háborgó erőknek, akárcsak a Falnál Ophilia támadásának, ám olybá tűnik, egyre vadabb táncot lejtenek, míg aztán egy bizonyos ponton túl a vakító örvény egyszeriben semmivé nem foszlik, s remegő tenyereim közül ismét kicsusszan a nehezen megkaparintott szív.
Megkönnyebbült sóhaj tör fel a mellkasomból, igaz, a közbeavatkozásunk sikerességéről még nem tudhatok. Szusszannom szükséges néhányat, mielőtt leheletnyi hunyorral megpróbálnám felmérni testvérem alakját a felkavarodott porfelhőben, figyelve, történt-e bármi változás, vagy a végkimerüléshez közel nem értem el többet, mindössze látványos fényjátékot a bázis kőfalainak mohás, zuzmós felületén.
- Ophilia...?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Katonai központ        Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 19, 2020 5:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Gúnyos pillantásom nem láthatja, hiszen topánom figyeli, mégis amikor feltekint rám, csak felvont szemöldökömmel találhatja magát szembe.
- Pontosan tisztába vagyok azzal, amit művel velem. Hogy mi az ára annak, hogy őt szolgáljam, mégsincs ellene egy rossz szavam. A tervét is csak támogatni tudom, mert képes vagyok túllátni saját önzőségemen, mely meglehet, mh, hogy is fogalmazol… Teljes valómba? Lehet, hogy ő nem értené meg, hanem harcolna ellene, feleslegesen. Mert Amaranak igaza van – az egyensúly felbomlott, végig mondani a gondolatmenetet mégsem tudom. Megzavarnak minket, ki már ismeri minden érvelésemet, mégsem érdekli.
Épp azért, mert elsőkörbe érdekli saját élete, hogy egy rothadó világban létezzen, minthogy esélyt adjon egy jobb életnek, egy jobb helynek. Igaz, annak részese már nem lehet.
Mégsem tudom, hogy miről beszélhet a démon, hiszen nem táncoltam vele, ebben szentül biztos vagyok, ő mégis állítja. Mégsem vitázom már vele, parttalan lenne, mint a legtöbb beszélgetésünk. Sok értelme így meg nincs.
Felszegett állal állom pillantását, ahogy rám tekint, ahogy kimondja azokat a bizonyos szavakat. Szemeim résnyire szűkülnek.
- Ez vagyok én – felelem végül, s grimasz nem jelenik meg orcámon, pillantásom komoly, őszinte. Nincs benne egy csepp kétség sem, még ha ő ezt is kívánja elérni.
Csupán magadat.
A mondat, mely az utóbbi hónapokban kísértet. Most mégis tudom rá a választ…
Beszélgetésünk mégsem tudjuk folytatni, hisz a háttérbe megmozdul Zephyr, én pedig taktikusan visszaállok a pecsét közepére, mintha ott biztonságba lennék tőle. Még ha nem is én harcoltam ellene, pontosan tudom, hogy mire képes az angyal. Mennyire nincs már önmagánál, vagy épp annál van? Ösztönlénnyé változott, képtelen volt a benne dúló sötétséget megérteni. Mégsem aggódom azért, hogy én is ilyenné válnék.
A fájdalom a mellkasomba hatol, térdre rogyok, a kör közepén, egyik kezemmel szívem helyét markolom, amíg a másikkal a földbe kapaszkodom. Szó szerint. A fájdalom az elevenemig hat, könnyem gördül le arcomon.
- Szíve a gátja valódi erejének. Míg szíve él, nem hozhatja el a világotok végső végét – közli továbbra is nem emberi, se nem angyali hangon. Mintha nem is ő beszélne.
Majd ordítás csendül fel, ám ez már nem az én torkomból származik. Kézfejét veszti elkárhozott fivérem, ujjai pedig mintha görcsbe ragadtak volna. Vére a földet áztatja, már mozdul is, hogy másik kezével ragadja torkon elfeledett testvéremet. Aki megelőzi őt, homlokára tapasztja kezét…
A szívet markoló ujjak mintha erősebbek lennének, én pedig felkiáltok. A fájdalom elviselhetetlen mellkasomba, fényem kitör, mégsem tiszta. Feketén gomolyog benne a sötétség. Kiáltásom egészen addig hat, amíg a démon úgy nem dönt, hogy megszállja a testet.
Mintha az ujjak meglazultak volna, az erő mellyel távolról is képes volt szorítani, megszűnt. Mégis térden maradok, pihegve tekintek fel. A levegőt kapkodom.
Azt hittem, hogy a pecsétben biztonságban leszek.
A kettős támadás sikeresnek hathat, Zephyr izmai elernyednek, ha nem fogja meg senki akkor, mint egy zsák hanyatlik le a porba.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Katonai központ        Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
326
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 18, 2020 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ophilia & Cassael & Abaddon
"In normal times, evil would be fought with good. But in times like these, well, it should be fought by another kind of evil."
Zene: Bad Man • Szószám: 442 • Credit:

Vészjósló ordítás rázza fel a csendet az öreg épület falai közt cikázva végig. Mint izzó acél érintése, úgy fog rá az elrabolt szívre. Váratlan érezésem a meglepetés erejét használva tereli figyelmét a helyiségben lévő díszes társaságnak, csak úgy a fogságban lévő, sötétségbe borult angyallánynak mint az Ő felszabadítására érkező másiknak. A pillanatnyi helyzet előnyt melyet ez a röpke meglepetés okoz egyetlen dologra használom fel: felmérni a terepet. Túl sok mindent nem is kell ugyebár, mert hát a látkép magáért beszél, csak úgy mint a szavak melyeket egymáshoz vagy éppen hozzám intéznek. Így hát a döntés is hamar születik meg bennem s rögvást válik is cselekvéssé, nem szeretem húzni az időt, legalább is nem minden helyzetben. A harcos angyal szerencsére szintén gyorsan kapcsol, bár Őt is sikerül meglepnem a tőlem már megszokott - de lássuk ki mindig űberelhető - pofátlanságommal. Ami most éppen kapóra jött, hiszen a szőkeség minden figyelmét nekem szenteli így - ha már eljutott Cassael tudatáig, hogy miért is teszem az idiótát és parádézok mint bazári majom ismételten, melynek ugye mindig oka van, csak hála az égnek keveseknek esik le - így hát a harcos szentelheti elméjének maradékát arra, hogy a szív felszabadításával foglalkozzon. Mi lássuk be nem tűnik egyszerűnek. Ez a bizonyos Zephyr karmaiban tartja azt, így nehéz hozzáférni.
Én pedig teszem a dolgom, s szóval tartom. Rögvest a táncra térek. Arcátlan mosolyom nem lankad, még fejem is enyhén mozdítom ahogy visszakérdezek. - Pedig a végére már egészen jól ringattad a csípődet. - Jegyzem meg elismerően. Ajánlatom a szabadságára nézve, rövid választ kap, nem szándékozik kimenni, fejemet ingatom csupán meg szavai hallatán, elgondolkodón, parányit. "Egy alku? Mit akarsz hát tőlem, valójában mit akarsz" hangzik el tőle, mire mosoly kúszik ajkram szegletébe, az a fajta melyet Ő jól ismer, tekintetemmel nem engedem az övét úgy mondom a szavakat. - Csupán magadat. - Hangzik el a rövidke mondat mely éles pengeként száguld elméje felé. Így már bizton akad ideje a másiknak, hogy haladjon a szabadítás igencsak problémás megoldása felé. S láss csodát, nem rest, cselekszik. Én már csupán a levágott kézre leszek figyelmes miután a lény elmondta kellemes mondókáját. "Amara hírnöke, ki végső pusztulást hoz el a világra. Szíve méregfekete, elméje mégis tiszta. A két erő viaskodik benne." "Amíg az egyik el nem pusztul örökre" Ismétlődik a fejemben, míg a földre hulló - már ha valóban így történik ugye - kezek szemlélem. Cassael itt nem is áll meg, tovább lép, hogy tenyerét tapassza a másik homlokára. Nos, most volna az a pillanat mikor is Uriel fényére volna szükségünk, legalább is elméletem szerint. De ez az opció nem áll jelenleg rendelkezésünkre. - Tehát az egyiknek pusztulni kell, nos, ez könnyű választás lesz! A pusztításban jó vagyok, rajtam ne múljon! - Heccelem kissé a sötétséget. Aztán Cassael felé fordulok. - Cassael, űzz ördögöt! Amilyen erősen csak tudod! - Szólok rá immár komolyabbra váltva, jobb tippem nincs, hiszen Ophiliát is megszállták, vélhetően hasonló módon ahogy mi is tesszük, s ami bejutott az ki is tud jönni nemdebár? Egy próbát megér ha a másiknak jobb ötlete nincsen. Uriel fényét szántam volna az űzésre, de mind mondottam Ő éppen nem áll rendelkezésre. A léyneg, hogy a szív már megvan, már csak meg kell szevadítsuk, szív a mellkasba és megmentettük a napot. Az elmélet jó, jöhet a gyakolrat. - A másikat intézem. - Zárom rövidre s lévén nem tudom mennyire járt sikerrel a kézlevágás utáni cselekmény a harcos angyaltól, én magam ismét kockázatos cselekvésre készülök: Alakom hirtelen foszlik koromszín füstté, gomolyog majd száguld egyenest Zephyr felé. Minden erőt bevetek hogy bejuthassak s uralmam alá vonjam a bábot, mert jelenleg Ő sem több bábnál, angyalnak semmiképp sem mondható lássuk be... Ha sikerül akkor belső harcot vívok vele, elméjében küzd a sötétség a sötétség ellen, így lesz ideje Cassaelnek Ophiliára koncentrálni. Én pedig... nos a paklabina benne van, hogy ott pusztulok mert a sötétség ereje erősebb a lényben mint gondoltam, de hát ez az opció bármikor adott... S az is lehet eddig el sem jutok, minden esetre egy próbát megér.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/6
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
7