Lezért játék

[You must be registered and logged in to see this image.]Megmaradt klánom igyeksző léptei felverik a port. Szívem zihál tekintettem komoly marad, arcomon megszáradt a vér. Elég! Elég a megrémült lányból, elég a játszadozásból.
Már-már látom a fényeit, s hallom a tombolást. Csapatom megérkezik ott állok Wanhedával szembe, s Lincolnt szorongatja. Senki nem támad mindenki a saját parancsnokát kémleli. - Egyedül nem ment? - Kérdezem. Ezzel arra utalok, hogy tudom Roan felkereste őt, hogy Rowenát támogassa. És a felkelésből ítélve, meg is tette Wanheda. - Félsz tőlem? - Lépek közelebb, arcomat megvilágítja a tűz. - Tőlem fél a nagy Wanheda? - Lassan mondom ki a nevét. - Klánjaink el fognak törlődni a semmibe. Ha mi itt most össze csapunk, kultúránknak vége. Tisztában vagy vele? Az emberek között akarsz élni? - Kevesen maradunk, hiszen az így is kevés falunkat lemészárolta Rowena. Gyerekeket, időseket ölt meg.

A középkorban sokkal hatékonyabb kínzási módszereket fejlesztettek ki. Ismétlés persze, de néha nem árt visszatérni a gyökerekhez. Fából vájt trónomon ülök egy kisebb magaslaton és nézem, ahogy a szakadárjaim őrült énekléssel vagy inkább artikulálatlan csatakiáltásokkal körítve táncolnak a hatalmas tábortűz körül. Félmeztelenek, arcukat vérrel és sárral kenték be és egykori áldozataink végtagjaikat vagy csontjaikat dobják a tűzbe. Velem szemben, a tűz másik oldalán vad dobolás kezdődik, mire az őrjöngő tömeg szétválik és utat enged a jelenlegei áldozatunknak.
Először csak a koporsója érkezik meg, amiben majd a halálát leli. Egy hatalmas vasbika, melynek üreges belsejébe fogjuk beletuszkolni. Ezt majd a tűzbe állítjuk, így nem közvetlen a lángok perzselik meg. Az forma túl kíméletes lenne. A forróra hevült vas fogja halálra kínozni. A középkorban aztán tudták, hogy mi a dörgés.
A bikát követte az áldozatunk. A másik szakadárfaluból idetévedt Lincoln. Illegálisan lépett be a területeinkre és meggyilkolta egyik testvérünket. Én mégsem ezért ítéltem erre a csúfos halálra. Abban reménykedem, hogy vele idecsalhatom a másik csoport vezetőjét, ennek a szánalmas, hősszerelmes fickónak a kedvesét, Deedrát.
- Elég! - harsogtam túl a dobolást, mire a tábortűz körül mindenki csendben maradt. - Hozzátok ide elém. - utasítottam őket már kicsit halkabban.
Trónszékem elé térdepeltették a megkötözött szakadárt. Eleinte még úgy vergődött, mint egy veszett vad, de már úgy tűnik beletörődött a sorsába.
Lassan odalépkedtem hozzá és végigsimította az arcán, miközben nyájasan mosolyogva a szemébe néztem.
- Szeretném, ha tudnád még a halálod előtt, hogy a szerelmed már érkezik. Küldtem neki egy üzenetet. Te már addigra halott leszel mire megérkezik, de ne aggódj. Ha hiszel a halálon túli életre, akkor hamarosan megy utánad. - közöltem vigyorogva.

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem ez volt az első és nem s az utolsó, hogy nyoma veszett. Vége ennek. Harcra készülök. Már nem az a kislány vagyok. Rowena támadása nem úgy alakult, ahogyan az ő akarta volna. Drága Roant elfogtuk, s ő egy kectrecben van a disznóolban.
Elegem lett. Nem maradok többé a jó kislány.

Ajtómra felfüggesztve állt egy levél, miben Wanheda üzent, kedvesem vérével. Lincoln nála van. Talán kém volt? Talán megjárta? Nem érdekel. Kunyhómban ülök, s elöttem a sok lemészárolt ember, kik életemre törtek. Meredek csak, s szívem zakatol. Arcom komor, még is szememben ott a végy, hogy most ölljem meg Rowenát. Felállok, s kardom kírántom, mellettem katonáim össze rándulnak. A pengével elvágom hosszú fekete hajam, s földre dobom. Leguggolok, s kezemet belemártom a vérbe, s azzal festem ki arcom.

- Indulás. - Mondom, majd felpattanok, s át lépdelve a hullákon haladok Wanheda táborába.