Szerencse vagy sem, Cole az apokalipszis kirobbanása utáni új, veszélyes világban nőtt fel. Ezekhez a körülményekhez alkalmazkodva igyekszik túlélni, de komolyabb céljai sosem voltak ezen kívül. Kevés dologra van csak szüksége, de azt így vagy úgy, megszerzi, és ha a félvérek által birtokolt, csekély számú képesség felett eltekintünk, egyszerű városi életet él. Ha használja is őket, nem szívesen okoz kárt másoknak, persze ha őszinték akarunk lenni, ez a mindennapjai velejárójává vált már azelőtt, hogy egyáltalán megszületett volna. Saját magán kívül nem sok minden létezik ami megijesztené - azt hiszem, ez egy újabb szomorú tulajdonság, ami New York városában kapóra jöhet egy túlélőnek.

Cole története Maddie-ével kezdődik, ha pontosak akarunk lenni. Maddie gyermekkorától kezdve New York külvárosában élt, szerencsétlenségére egy még az átlagosnál is sokkal rendezettebb családban - az apja a kerületi görög katolikus templomot vezette, míg felesége nap mint nap a háztartásbeli teendőkről gondoskodott. Sosem kerültek nehéz helyzetbe, már ami a pénzt illeti, mégis szerény, fényűzéstől mentes, már-már példaértékű családi életet építettek maguk köré.  Gyermekeik, Maddie és a nővére szigorú, vallásos nevelést kaptak, de természetesen szeretetben és afféle harmóniában éltek; már magában emiatt is hihetetlen meglepetésként érte a helyieket, mikor a fiatalabbik lány hasa gömbölyödni kezdett.
Habár Maddie akkorra betöltötte a tizenhetet és barátai is voltak, nem járt el szórakozni, fiúknak pedig tilos volt a belépés az Andrews-házba. Ugyan a viselkedése hónapokkal azelőtt megváltozott, ő egyetlen szóval sem indokolta soha, mi áll a dolog hátterében, így hatalmas meglepetés érte a szülőket, mikor bebizonyosodott az addig felelősségteljesnek és erkölcsösnek hitt lányuk terhessége. Tinédzser volt és teljesen tapasztalatlan ezen a téren, mégis az őt megvédeni rendeltetett tudatlanság miatt nem cselekedett időben.
Hogy miért nem szólt róla senkinek? Ami történt, megtörtént, a rémálmok ellenére pedig Maddie legszívesebben elfelejtette volna az esetet. És amúgy sem hitt volna neki senki. A gondolat, hogy az őt megtámadó Gonosz magzatát hordja a szíve alatt, egyenesen undorral töltötte el őt, és különben sem olyasmi volt, amit szívesen elmondana a családjának. Bolondnak is nézhették volna, helyette hazugságnak vélték a lány szavait, mikor mégis kicsúsztak a száján. Őrült történet volt, amit azért talált ki, hogy felmentse magát a felelősség alól, gondolták a csalódott szülők, akikre az elrontottnak vélt nevelés hozott szégyent.
Fel sem merülhetett, hogy ne tartsa meg a nem épp áldásként érkező gyereket - ennek ellenére Maddie sohasem tudott teljesen a sajátjaként tekinteni Cole-ra. Akkor sem, mikor fia látszólag teljesen egészséges és normális babaként jött a világra, vagy mikor bebizonyosodott, hogy ugyanolyan ütemben fejlődik, mint a többi gyerek. Ezek után semmi sem támasztotta alá a sztoriját, ez pedig újabb okot adott arra, hogy minden nap egy kicsit messzebb lökje magától a fiút, akiben egyre inkább az egykori támadója vonásait vélte felfedezni. Akkor is, ha csak egy másodpercre látta az arcát a félhomályban, és ha leginkább a fekete szemek és a borzasztó érzés alapján azonosította az ördöggel az idegent.
'91-ben, az addig ismert világ bukásakor Cole már majdnem féléves volt. Ha a régi sebet be is gyógyította volna az idő, és ha néhány éven belül már senki sem fordult volna a fiatal anya és gyermeke után az utcán, Maddie-ben időről időre újra feltámadt a szorongás - ő már ismerte a gonoszságot, amit sokszor a saját fia közelében is érezni vélt.  A családja még ekkor sem hitt neki teljesen, pedig mind szemtanúi voltak a New Yorkban történő dolgoknak, részben talán amiatt is, mert szívesebben tekintettek volna kitalációként unokájuk démoni természetére. És ott volt Cole különös viselkedése, a hangulatingadozásai és depressziója, ami már-már összefolyt a lányukéval. Talán csak a valóság és a mentőövnek szánt történet véletlen egybeeséséről van szó. Mentális betegségekről, amelyek olyan könnyen örökíthetőek, mint mások szeplői vagy egyéb különös tulajdonságai. Végtére is Maddie épp annyira lehetett bolond, mint Cole démoni ivadék, a fiú pedig a teóriák egyikét sem erősítette meg, mielőtt elszökött volna otthonról. Senki sem foglalkozik eltűnt tizenévesekkel, mikor százak halnak meg naponta, és különben sem szívesen vallaná be az ember lánya egy vadászoktól nyüzsgő városban, hogy egy démon gyermekét hozta világra.