Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New York kapuján kívül •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New York kapuján kívül VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 5:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


New York kapuján kívül F1bTbvm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
133
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
- Azért hagy döntsön mindenki a maga sorsáról, más, ha valakit vadállat elé löknek és más, amikor elmegy kirándulni és úgy találkozik össze eggyel óvatlanul. - Ha az életemről van szó, megvédem én, muszáj, mert van ami hajt, van amiért küzdeni akarok és nem számít semmi és senki sem, bárkin vagy bármilyen állaton áttaposok, ha kell. Azért ezt nem kötöm az orrára, nekem ez csak egy túléltem egy farkast gondolat egyelőre, jobban aggódtam, hogy itt hagy majd Athlan, ha győzök akkor is. Általában a nap végén szoktam csak átgondolni, mennyi minden történt velem aznap, lehet később tudatosul, hogy mennyire menő vagyok már, elvégre legyőztem egy ordas! És csak egy pengét használtam teszem hozzá, ami azért elég jól hangzik. De egyelőre még nem érzem magam büszkének emiatt, elvégre természetes, hogy küzdök az életemért, már tudom milyen meghalni és feltámadni, nem akarok ismét kinyiffanni.
- Rendes vizsgálatok, tudod, vérvétel, megnézik nem fertőzöttem-e meg valamivel, ha kell ellátják a sebeket, érdeklődnek a rúnámról meg ilyenek. Amúgy nem vadászaton voltam, csak fel kellett volna mérnem a terepet, be se kellett volna mennem hozzád a házba, szólnom kellett volna a központnak és várni egy másik vadászra. - Még jó is, hogy nem tettem meg, mert ha akkor látom meg és lát meg ő is engem, hogy is választhattam volna egy démont az emberek helyett? A törvényeik és szabályaik megsértése nélkül sehogy sem, de az emberek még pár év és meghalnak, ő meg csak élt már majd hétszáz évet, csak értékesebb és sokkal nagyobb a tudása is. Tény, veszélyesebb is és pont nem érdekli, hány embert kell megölnie, akik az útjába kerülnek, de nem tűnik olyan nagy gyilkolónak, aki eszét vesztve  oltja ki az életeket. Csak néha pillantok inkább Athlan felé, annyira ugyanolyan, mint az emlékeimben is volt, nem változott semmit, már külsőre, ami nekem feltűnt volna, én meg totyogós bőgőmasinából már mondhatni nővé értem, de azért van még mit fejlődnöm. Eddig gyermek voltam egy szerető családban, most kellene önállósodnom teljesen, mégis egy démon mellett kötöttem ki, aki mellől nem szívesen tágítok.
- Nem vagyok átlagos. - Megvonom a vállam és inkább elfordulok, amikor kacéran felvonja a szemöldökét, tudom, hogy nem normális dolog, meg sem kéne lepődnöm, hogy bezzeg ezt kihallotta a meséből, de a többihez nincs semmi megjegyezni valója. Kinézek az ablakon és a szám sarkát kezdem el harapdálni, miért kell neki ennyire tetszenie nekem. Utálom, hogy ennyire tetszik egy démon, aki képtelen bármit is viszonozni és úgy szórakozik velem, ahogy csak akar, de a célért mindent vagy semmit. Meg akarom tudni, hogy honnan származom, mi ez az egész köztünk, mert az, hogy egy démon aggódik egy emberért, az önmagában egy olyan dolog, amit senki sem hinne el.
- Nem lep meg. - El is nevetném magam ezen, ha nem törte volna szét az előbb a visszapillantó tükröt, amiben a hajam fésülgettem. Könnyű neki, nincs hosszú haja, ami igényli a törődést, ha nem fésülgetném akkor a végén olyan gubancos lesz, hogy le kell vágni rövidre, na az meg kizárt dolog! Én így szeretem, hogy hosszú.
- Remélem darabokban. - Jegyzem meg gúnyosan, most már úgy sem fog nekem esni, mert feleselek kicsit, de amilyen aljas vigyorral búcsúzik el, hát meg is érdemli. Szóval magára is hagyom, majd amint végzek, akkor jövök is ki, nem mondom, hogy gyorsan végzek, mert nem siettem el a dolgot, de merje csak felróni ezt nekem. A kocsihoz érve tudatosul, hogy gáz van, szóval felfegyverkezve indulok meg az erdőbe, hogy utána járjak mi történt. Athlan felém fordul, pont mikor megbotlok az átkozott láthatatlan pokolkutyában, ez valahogy annyira tipikus, de mindegy is. Elég gyengének tűnik, élettelen emeli fel a kezét, ami vissza is hull az avarba, miközben közli, hogy már végzett az ellenféllel, de én azért még körülnézek, nem bízom benne annyira, simán kinézem, hogy láthatatlan pokolkutyával is meg akar nézni, hogy boldogulok. Közelebb lépkedek hozzá, szerencsére nem fekete a szeme, szóval nem félek tőle annyira. Felül és én meg végignézek rajta, eléggé megtépázták, nem túl szép látvány, de nem kell félteni, visszaregenerálódik, csak idő kérdése. A talizmánt inkább nem is mondom neki, mert még megszól, amiért elvettem és ismét a nyakamba hordom. Had szenvedjen csak egy kicsit, megérdemli, a farkasos miatt, azt hiszem ez a karma.
- Igen. - Valamit elhoztam, olyan semmilyennek tűnt, lehet semmire sem jó, de ez tűnik fel a legkevésbé a vadászoknak, hogy eltűnt a bizonyítékraktárból. Amúgy sem mondta meg, hogy konkrétan mit kér, szóval így járt. Nincs jó kedve, de erről aztán már tényleg nem én tehetek, hogy egy falka pokolkutya pont őt nézte ki magának. Én nem hisztiztem neki, hogy folyton baszogat, ő meg, egyszer történik vele valami és egyből milyen morcos. Körülnézek, hogy biztos ne támadjon ránk semmi, majd mikor visszafordulok, akkor tépi le magáról a felsőjét. Alapesetben talán folyna  a nyálam gondolatban, ám most nem az a látvány tárul elém, ami lázba hozna. Rosszul sem leszek tőle, mert még így is jól néz ki, be is villan a kép, amikor elvágja a mellkasát, hogy rám folyjon a vére. Basszus, gyorsan elfordulok és a visszafelé vezető utat nézem inkább. Az csak egy este volt, nem kellene így gondolnom rá, ki is rázom a fejemből és hallgatva, mennyire elege van New Yorkból és a környékből, el is indulok visszafelé. A kijelentése, amint megindulok megakaszt és hunyorogva fordulok vissza hozzá. Komolyan leboszorkányozott engem? Pont ő, akinek a kunyhója egy boszorkánylak mondhatni?
- Ha ilyen hatalmam van, akkor retteghetsz mit kapsz még. - Lehet nem kellene fenyegetnem, de mégis mennyi valóságalapja van ennek? A boszorkányok csak mítoszok és ha igazak lennének a mendemondák is rég kihaltak már. Hagyom, hogy előttem botorkáljon a kocsihoz, inkább nézem a hátát, mint előtte menjek. A kocsihoz érve megint vezetnem kell, elhúzom a számat, mert semmi kedvem hozzá, de amilyen állapotban van, talán jobban járunk így és nem fog próbálkozni ismét a pedálos trükkjével.
- Rendben. - Miközben mögötte mentem, levettem a talizmánt és a zsebembe dugtam, majd visszacsempészem a málhájába, ha nem figyel, de ha eddig nem szúrta ki a nyakamban, akkor most már ne is tegye. Beülök a kocsiba és felelevenítem, melyik pedál micsoda is és elindulok Stamford felé, haza akarok menni, kell onnan pár dolog és van, amit inkább otthagynék, a szüleimnek is szólni kell, hogy megtaláltam a megmentőmet és megyünk nyomozni. Azt, hogy meghaltam, meg a többit inkább kihagyom, mert miért is mesélnék el mindent nemde? A végén még nem engednek el és meg kell szöknöm.
- Stamfordnál még megállunk egy kicsit? A szüleimre rá szeretnék nézni és lecserélném a bőröndöt is valami sporttáskára, meg kellene még pár dolog otthonról. - Meg lehet be is mutathatnám a szüleimnek, bár lehet nem kellene, még a végén kellemetlen helyzetbe hoz a megjegyzéseivel, vagy elmeséli, miként ölt meg vagy vetett farkas elé, amit hogy túléltem, esetleg rákérdez, hogy ez a véres ösztön mindig is megvolt bennem. 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


New York kapuján kívül Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
391
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 2:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Alessya & Athlan

"Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad."
- Igen, könnyedén megeshet, hogy szétszaggatnak, ám ha nem... Az azért eléggé kellemes sikerélmény, nem gondolod? Még ha nem is táplálkozol mások dicséretéből és elismeréséből, akkor is magadnak bizonyítasz, hogy képes vagy megküzdeni egy vadállattal. Egy olyan lénnyel, ami nem alkalmaz trükköket, cseleket, mint az ember. Vagy nem így működtök, ti halandók? - költői a kérdés, hiszen tudom jól, hogy az emberek nagy részének lelkét melengeti, hogy mások csodálják a tettei miatt. Alessyánál egyelőre nem tudom eldönteni még, mit érezhetett akkor, mikor jelét adtam annak, hogy tetszett a látványa. A fantáziám egészen megbizsergette végtagjaim a hatására, hiszen a leányzó egyre inkább látszódó kettős jelleme most igazán megmutatkozott. Nem láttam benne félelmet vagy gyengeséget, mikor az a farkas nekitámadt, olyan volt, mintha egy másik ember lenne. Szívesen leásnék elméjének a mélyére, hogy meglássam, milyen dolgok lapulnak a sötét lepel alatt, s honnan szivárognak fel a személyiségének kettős jegyei.
- Milyen vizsgálatok? - pillantok felé értetlenül. - Szerintem meg épp az a furcsa, hogy egy vadászatról sértetlenül térsz vissza. Sehol egy karcolás! Nekem köszönhetően... - húzom összébb szemeim cinkosan, de végül mikor visszaemelem tekintetem az útra, már egy ravasz rezdülés jelenik meg ajkaim szegletében. Alessya valójában olyan, mint egy tökéletes tárgy, amit kedvemre használhatok és formálhatok, s ha véletlenül túlságosan is elereszteném magam, akkor is képes vagyok meggyógyítani őt a talizmánnal, mintha mi sem történt volna. Ennek fejében pedig újra és újra áldozatom lehet, egészen addig, míg lelke már nem fogja bírni a sok démoni nyomorgatást. A tegnap este csak a kezdet volt. Egy kellemes előjáték számomra, mellyel csak belekóstoltam a jövő egy kicsiny szegletébe. Talán jobb lenne, ha maga döntene úgy, hogy nem marad mellettem, hiszen minél érdekesebbnek találom, annál inkább leszek kegyetlen, önző és fájdalmas. Ezt pedig kétlem, hogy elbírná a rózsaszín lelke.
- Tehát ez a gyermekkori trauma kissé más hatással volt rád, mint egy átlag embernél. - hümmögök halkan, elgondolkodva. - Pont, hogy taszítania kellene téged, erre meg... - vonom fel némi kacérsággal a szemöldököm, de nem mondom ki, mire is gondolok pontosan. Alessya kissé máshogy működik, mint a többi ember, hiszen nem annyira kiszámítható, eléggé váratlan, s furcsa vágyai és képzelgései vannak. Talán a pecsét okozza s az, hogy egy kicsiny részem ott van rajta. Talán nem. Talán hamarosan fény derül mindenre.
- Női dolog... Kurvára nem akarom érteni a női dolgokat. Soha! - a visszapillantó rommá törik mögöttünk az úton, de én azért látom, ahogy néha magára les az oldalsóból. Borzalmas egy nőszemély! Szerintem ha bezárnám egy szobába, melynek falai tükrökkel vannak borítva, akkor kapásból egy orgazmussal kezdene a látványától...
- Szerintem megoldod. Ha nem, majd visszaküldelek dobozban. - aljasan vigyorgok még felé, mikor kiszáll az autóból. Mikor pedig elmegy, én végre megkezdem a jól megérdemelt nőmentes pihenésem, ahol nem kell elviselnem sem a hisztit, sem a tollászkodás, sem pedig a királylány viselkedést. Persze, semmi sem működik úgy, ahogy elterveztem.
Pokolkutyák... A gazdátlanok e világon könnyedén verődnek csapatokba, s akkor bizony semmi sem szent nekik. Sem halandók, sem angyalok, sem démonok. Mégis mennyi esély van rá, hogy pont a határnál lebzsel egy falka, mely minden élőt és mozgót darabokra akar cincálni? Túlságosan magamba merültem az ülésen, mikor rám rontottak, s éles fogaikat belém vájva rángattak ki az autóból. Most pedig egy ideje nyomorultan fekszek az avarban, hiszen számtalan harapásnyom ékesíti eddigre már a testem. Néhol hiányzik egy kis darab, néhol vastag, lila foltok terülnek el rajtam, s gyöngyöző vörösség terít be mindenhol. Nem volt egyszerű dolog szembeszállni egy falkával. A Pokolban sokkal kiszolgáltatottabbak, s nekem is egyszerűbb a dolgom. Ám itt gyengébb vagyok, jóval gyengébb...
Hamarosan neszt hallok meg oldalról, mire egyből arra kapom a fejem, viszont négylábú helyett Alessya közelít felém, ki úgy tűnik, hamarosan érzékeli, hogy mi dönthetett le a lábamról. Kissé erőtlenül és felnyögve emelem fel a kezem, ami egyből visszahullik a száraz, véráztatta levelek közé.
- Már végük. - jegyzem meg felé kissé rekedten, majd erőt veszek magamon, s lassan ülőhelyzetbe tornázom magam. Fejem a vállam felé fordítom, ahonnan még egy vaskos fog is kikandikál, amit persze a leányzó nem láthat.
- Faszomat már, hogy ezen a kibaszott világon még ülni sem lehet egy kurva autóban anélkül, hogy valaki vagy valami ne akarna baszogatni. - morgok halkan magamban, majd a lány felé pillantok. - Szereztél valamit? - kissé komorabban kérdem, a hangulatom épp nincs a tetőfokán. A szétszaggatott ruhámra pillantva dühösen ragadom meg a felsőt, s egy határozott mozdulattal leszakítom magamról, majd idegesen elhajítom azt.
- Húzzunk erről a kibaszott helyről, mert elegem van egész faszom New Yorkból és környékéből. Még szerencse, hogy a régi házatok kurvára messze van mindentől. - nem nézek rá, hanem tenyerem a közeli fa törzsére simítom, s annak segítségével húzom fel magam nehézkesen a földről. Ekkor villan be egy fura gondolat, amit nem tudok magamban tartani.
- Ez volt a bosszú, mert ledobtalak ahhoz a farkashoz? Boszorkány... - forgatom a szemeimet, s ha nem áll az utamba, akkor botorkálva visszaindulok az autóhoz, hogy végre elhúzzuk innen a csíkot. - Te vezetsz. - nem kérés, ez kijelentés volt. Amíg helyrerakom magam, mindenkinek jobb lesz, ha nem vezetek autót, mert még a végén tényleg szakadékba küldöm magunkat...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


New York kapuján kívül F1bTbvm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
133
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
Persze, mi sem egyszerűbb, mint vadállatokkal összezárni valakit, hátha szétszaggatják. Elhúzom a gondolatra a szám a másik oldalra, mint amerről Athlan sétál az úton felettem egyvonalban körülbelül. Voltak éles helyzeteim és valahogy sokkal jobban örülök, hogy ez nem tartozott közéjük. Amúgy sem a középkorban élünk a gladiátorok idején, ahol kilöktek az oroszlán elé. Igaza van abban, hogy az állatok ösztönlények és ezért kiszámíthatóak, akár a fertőzöttek, csak emellett erősek is sajnos. Azt, hogy valójában folytonos készenlétben kellett lennem, inkább nem kötöm az orrára, mert a szüleim előszeretettel művelték ezt a legmagasabb fokon, már nyílt a szobaajtóm vagy közeledett valaki, egyből felriadtam és a fegyverem felé küldtem. Elég éber szoktam lenni, mondjuk ehhez kell a kiegyensúlyozott lelki állapot is és a kipihentség. Tegnapról mára sikerült kialudnom magam, lehet ennek is köszönhetem éles reflexeim, ami jól jött, hogy túléljem a találkozást az ordassal, de ettől még nem fogom elbízni magam.
- Emberek közé megyek a városba, nem nézhetek ki úgy, mint egy hulla vagy ellátásra szoruló, mert akkor túl sok kérdéssel bombáznak meg, el kell mennem vizsgálatokra, amihez semmi kedvem, sietni akarok. - Nem vagyok ellene, hogy bemocskoljam magam, de nem is érzem úgy hogy, állandóan a saját és más rám száradt vérében kellene mászkálnom. Jó, azt, amikor megszerzem az arcomba a rám fröccsenő vörös folyamot. Felérve hozzá nem tudom mit gondoljak róla, annyira fura ez a csók is, de mégsem csók, mert csak szó szerint összeérnek az ajkaink és nem több, nekem ez mégis annyira kellemes, hogy simogatja a lelkemet ez az apróság. 
- Aha. - Még jó, hogy már nincsenek ilyen cirkuszok a nagyvilágban, mert a végén tényleg elvinne, csak mert miért is ne. Nem tudom, miért bízom benne ennyire amúgy, hogy hagyom, hogy ő fuvarozzon meg minden, elvégre egy démon és nem kellene. Nekem ő azonban különleges és nem csak egy démon, hanem a démon, az én sötétségem, ami körbeölel kiskorom óta. Tudtam valahol legbelül, hogy nem angyal, mégsem mertem erre gondolni, bűnös gondolat lett volna, mégis igaz. Először, én balga, azt hiszem, hogy a majdnem csók tetszett neki, aztán mikor csattogtatja a fogait, akkor leesik az előző monológ elejéből, hogy a farkasra gondol és az életre-halálra szóló harcunkról. Valahogy nem lep meg, hogy élvezte, a szemem oldalra forgatom, jelezve mennyire nem osztom a véleményét. Komolyan nem értem őt. Egyszer kedves, egyszer meg akar ölni. Jó, vannak kényes témák, mint a megidézése és az érzelmesség, amiket jobb elkerülni nála. Nem tudom, hogy hány embert hagyott maga mellett ennyi ideig életben, volt-e egyáltalán bárki is, akit így ennyi ideig eltűrt maga mellett, mint engem. A különleges kötelék sokat segít ebben vagy amúgy is ilyen lenne? Amikor fekete a szeme, akkor úgy érzem, nem fog kegyelmezni és nem érdekli mi lesz velem.
- Amelyik meg nem kap be, az valószínűleg kihúzza magát a munkából és nem tűnik jónak, ezért lekezelik és tud meglepetést okozni! - Mindennek két oldala van és miért is ne látnám meg a sajátomban a legjobbat? Fel is hozom természetesen neki is, mert van benne némi igazság, ha az ellenfél nem vesz komolyan, még okozhatok neki meglepetést, nem arra hajtok, hogy hírnevet szerezzek. Utána mesét kér, én meg jó kislány módjára neki is látok, mindent elmondok, ami gondolatban átsuhant azt is, talán untatom vele, de ő akarta, hogy ne hagyjak ki semmit sem, megtettem.
- A pillanatot, amikor anyám szétkenődik a szomszédos sziklán és beterít minket a vér, valahogy kellemes emlék számomra és szeretem látni, ahogy felrobbannak előttem vagy olyan vágás éri az ellent, amitől beterít a vére. - Megvonom a vállam is, kicsit motyogva beszélek, mert annyira nem kellene erre így ráizgulnom, meg van benne érzelgősség és azt megint nem akarom erőltetni, örülök, hogy végre beszélgetős és zöldszemű Athlan megint.
- Igen? - El sem tudom képzelni, hogy most meg mi baja van, de tényleg. Hunyorogva méreget, ahelyett, hogy az utat nézné. Kicsit hátrébb húzódok és abba is marad a tollászkodásom, főleg mikor kihajítja a tükröt, én meg csak követem a szememmel. Most komolyan nem lesz visszapillantónk? Nem tudom mit mondjak, nem szoktam a figyelemért nagyon megdolgozni, elég természetes adottságom van már alapból, hogy felfigyeljenek rám, de ha már néznek, jól akarok kinézni.
- Ezt te úgysem érted, női dolog! - Forgatom meg a szemeimet és amíg ő ismét az utat nézi, én a jobb kezemre támaszkodva az autó ablakának dőlve nézem magam az autó oldalsó visszapillantó tükrében. Nem piszkálom a hajam, meg az arcom sem, csak megjegyzem, ha kiszálltam, akkor mit kéne még megigazítanom majd, nem hiányzik, hogy az utolsó tükröt is szinte a végzetébe küldjem, valamibe még nézegetném magam később. Lehet hiúság, de szeretem magam megnézni és leellenőrizni, hogy minden rendben van.
- Sietni fogok, de nappal nehéz betörni a bizonyíték raktárba, azt meg nem kapkodnám el. - Azért meglátom mit tehetek, ha túl kockázatos nem fogok hozni neki semmit, a saját bőröm nem teszem kockára. Vicces, hogy a vadászok bizalma miatt félek, mert egy démonban jobban megbízom. Miért? A pecsét miatt vagy mert beleszerettem? Talán is-is. A fene a mindenét. Intek neki és távozom is, egy fürdő, egy kis betörés és csomagolás. Azt mondom, hogy hazamegyek, a fekete tornádó miatt aggódom a szüleim miatt és meglátogatom őket, jó kifogás egy kis kiruccanásra, nem is nagy hazugság, mert tényleg haza is megyünk. Hazaviszek egy démont... Apa ki fog akadni. A bőröndöm magam mögött húzva, megpakolva mindenféle női kencével és hasznos dologgal, sok ruhával érkezem vissza a kocsihoz. Az ép oldalán kinyitom és bedobom a táskámat. Furcsa, hogy a málha itt maradt, Athlannak meg nyoma sincs. Átsétálok a másik oldalra és megriadok a látványtól. Ó, valami történt és ez nem jó, nagyon nem. A nyílpuskámat leteszem a kocsira, felszerelem az övem, ami a combom is körbeöleli és több tőrt lehet bele helyezni kézközelbe. A csinos fekete bársonyos ruhám nem erre terveztem, reméltem nyugodt utunk lesz, de nem. A málhát feltúrom és a talizmánt a nyakamba akasztom a ruha alá téve, lehet szükség lesz rá. A fegyverem a kezembe veszem, bezárom a kocsit, a kulcsot a zsebembe süllyesztem és lassan halk léptekkel indulok meg az erdő felé, követve a nyomokat, amik nem túl biztatóak. Annyira nem szeretem ezt, mindenfelé nézni kell, lassan haladok, de legalább meglepetés nem fog érni. Meglátom Athlant a földön messzebb, úgy fest él, szóval nem rohanok oda hozzá, ki tudja hol lehet a támadója. Ahogy haladok valamibe sikeresen belebotlok és majdnem elvágódok, oldalt egy fának támaszkodva állok meg. Mi a fene. A lábammal megrugdalom kicsit azt a részt, valószínű pokolkutya, de már nem morog, szóval halott lehet vagy csak regenerálódik, nem tudom. Csapdát sejtek, szóval körülnézek, a fák teteje felé is elnézek, nem akarok nefilim vagy angyaltámadás áldozata lenni. Ha nem látok semmi veszélyt, akkor lassan elindulok felé, a szemeit próbálom bemérni, milyenek, mert ha sötét, akkor nem biztos, hogy a közelébe merészkednék. 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


New York kapuján kívül Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
391
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Alessya & Athlan

"Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad."
Nehezen hiszem el a szavait, de most semmi kedvem sincs tovább bonyolítani Alessya múltját, hiszen van egy olyan érzésem, hogy a következő napokban úgyis sok mindent meg tudok majd róla, olyanokat is, amiket a hátam közepére sem kívánok. Például, hogy milyen sampont használ...
- Elég baj, pedig pont ilyenekkel kellett volna összezárni téged, hogy éles helyzetbe kerülj. - kezdek bele némi okításba, miközben hátrakulcsolt kezekkel haladok a szakadék szélén a leányzó lassú tempójában. Nem nézek le rá, nem figyelem a környezetet, egyszerűen csak fülembe irányítom halk lihegését, s talpának finom zaját.
- Ezek nem alkalmaznak sok taktikát, ösztönből cselekednek, neked pedig néha nem ártott volna, hogy valaki vagy valami igazán lerohanjon. Ezzel az állandó fürdési meg tisztálkodási kényszereddel az őrületbe kergetsz... - hiszen láthatóan nem bírja elviselni magán a mocskot, a bűnt, szinte állandóan azonnal meg akar tőle szabadulni. Bármilyen legyen jellemre, nehezen hozom össze őt a gondolataimban egy igazi, vérre menő harccal, hiszen olyan ártatlan babaarca van, s szinte karcolásmentes bőre, hogy egy ilyen test nehezen illeszkedik be számomra a vadászok közé. Szívesen megbélyegezném őt életre szóló hegekkel, belekarmolnám nevem a hátába... A tegnapi este után azonban hagyom még magam töltődni egy kicsit, hogy szép lassan folydogáljon a méreg az ereimben, hogy aztán hamarosan megint rosszkor legyen rossz helyen ez a leányzó. Addig is gyötröm a lelkét a kétes szavaimmal és cselekedeteimmel, ha már a figyelmem egyetlen halandóra korlátozódik le jelenleg, aki a látszat ellenére igenis érdekes számomra. Régebben is ha épp olyan sugallatok érintettek meg, akkor tanulmányoztam a halandók viselkedését, változását bizonyos események hatására. Alessya jó tanulmány lenne arra, hogy a sötétség mennyire erősen képes befolyásolni egy embert, a lány pedig minden percben e teóriám erősíti, hiszen szinte érzem testének gyönge borzongását, mikor ajkaim közelebb szöknek hozzá, de nem teljesülnek be.
- Egy hatalmas cirkusznak, ahol kosztümben harcolhatsz vadállatokkal. Mint a régi korokban. Ha győzöl, gazdagon és büszkén távozhatsz, ha veszítesz... Nos, úgy meghalsz. - vonom meg vállaim, miközben még mindig nem engedem el őt. - Én élvezném. Ahogy ezt is élveztem. - felelem mélyen és halkan, utalva a szakadékban levő dögre. Szavaim végén pedig összecsettintem előtte a fogaim, mintha csak a farkast utánoznám. Aztán végül kénytelen vagyok megszánni őt... Magam miatt. Nem azért, mert hatalmas tűzorkán gyúlna a szívemben, hanem azért, hogy ezzel is még nagyobb zavart okozzak benne. Egy kicsit adok, egy kicsit elveszek, majd sokat adok, s mindent elveszek...
-  Vedd, de emlékeztetnélek arra, hogy nem mindig hiteles, ha úgy nézel ki, mint egy ma született királylány. Egy vadász azért bekap pár sérülést... - megjutalmazom egy szemforgatással is, miközben felberreg az autó, s megindulunk a bázis felé. Következik egy kis mesedélután, aminek a felénél elkalandozok, s egyetlen szónál pillantok csupán a kisasszony felé.
- Miért élvezed, hogy fröcsög a vér? Mi szépet látsz benne? - nem mintha magam nem látnám benne a gyönyört, de őt és engem kár lenne egy lapra venni, így kíváncsi vagyok a válaszára. Hamarosan azonban újabb szemforgatás, elnyújtott sóhaj, s a homlokomra simuló tenyér következik, mikor a tükörben kezd tollászkodni.
- Alessya... - összébb húzott szemekkel kezdem őt méregetni, mit sem törődve az úttal, aztán egy ponton megragadom a tükröt, tépek rajta egyet, majd egy könnyed mozdulattal kihajítom azt a lehúzott ablakon. - Neked mégis mi bajod van? Mintha ötven nő nyomorogna a testedben egy kis figyelemért. - vonom fel egyik szemöldököm, de végül figyelmem visszairányítom az útra, s innentől kezdve javarészt csendben maradok. Nagyjából fejben meg van a bázis térképre, hiszen nemrég onnan szöktem meg, így az autót a határnál állítom le, egy öreg tölgy árnyékában.
- Majd még meggondolom. Igyekezz. Nincs kedvem egész nap verni a farkam a kocsiban. - megeresztek még felé egy vigyort, s mikor eltipeg, majd eltűnik az egyik távoli ház sarkánál, én hátradöntöm az ülésem, lábaimat kilógatom a kocsiból, s elkezdek belehalni az unalomba. Egészen addig, amíg zajt hallok meg magam mögül a sűrű bozót mélyéről...
...mikor Alessya visszaér, teljesen mindegy, hogy mikor, akkor nem épp bizalomgerjesztő látvány fogadja, hiszen az autónak az az oldala, ahol én ültem, csupa vér, mely alvadtan mocskolja be a kopottas jármű oldalát. Kisebb tócsák és vonszolásnyomok vezetnek az erdő sűrűjébe, oda, ami egyelőre az ő szeme előtt még takarva van. Én pedig sehol.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


New York kapuján kívül F1bTbvm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
133
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 06, 2020 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
Én csak az Ő képével akartam jóban lenni, meg a szüleimmel, szóval nem kellettek barátok, amolyan magányos farkas vagyok, nem tudok senkit hosszabb ideig megtartani a közelemben, mert hát, nem foglalkozom a kapcsolatokkal, ezt meg sokan nem szeretik. Az egyetlen páros, akik felé érzelmi szálak kötnek, a vadászcsaládom, akik befogadtak, mikor elhagyott engem az én nagy Ő-m.
- Mert nem igaz és nekem ez így jó volt. - Megvonom a vállaimat is, tényleg így érzem, annyira nem erőltettem meg magam, aki a barátom akart lenni, az lett, de csak ő adott bármit is a kapcsolatba, mert tőlem nem kapott sokat, mindig fontosabbnak képzeltem magam, mint ők, elvégre van egy természetfeletti, aki az én életemet megvédte és emellett még kaptam egy rúnát is, ami fogalmam sincs, hogy mit jelent, anyuék sem jöttek még rá és még mindig nem tudom pontosan, mintha Athlan mondott volna már valamit róla, de elfelejtettem. Hogy felejthettem el? A szám szélébe harapok, amiért ilyet képes voltam elfelejteni, tudom, hogy mondott valamit róla és hogy szerinte elszúrta, de az is elhangzott, hogy mi is ez. Mire figyeltem én akkor? Talán lesz még róla szó, nem kérdezek rá, nem ám, nem fogom elárulni, hogy miss tökéletesség, mindenre odafigyel elfelejtett egy számára fontos információt.
- Remek, alig várom miként hívsz legközelebb! - Így kell lelkesen felszólalni és kihívást adni a démonnak, hogy ha már ennyire kifogyhatatlan, akkor használjon csak bátran bármit, valahogy csak túl leszek rajta. hozzáteszem, hogy ha túl durvát mond, azt nem veszem fel, ha túl rózsaszínt, azon meg jót derülök, a közteseket meg látom milyen vegyes érzelmeim tárházával jutalmazom meg.
Talán ha nem lett volna akkor szám, akkor nem találnám magam egy veremben, felettem egy tapsikoló démonnal, farkasszemet nézve egy ordassal. Hogy én mennyire utálom én ezért most őt, még sose harcoltam vadállatok ellen. Mondhatni győztesen kerültem ki, de mivel megharapott ez aligha mondható győzelemnek, csak túléltem a támadását, semmi több. Nagyon fáj a bokám, mintha egy vadászcsapda csapódott volna rá. Jó, csak mást láttam belelépni és utána hasonlóan nézett ki a lába, onnan sejtem, hogy hasonló lehet, meg ezeknek az állatoknak elég erős az állkapcsa is. Egy fogát szívem szerint kiütném, de nincs időm ilyen trófeákat szerezni, vissza fel kell jutnom. Kerítek egy botot, amivel elindulhatok döcögősen, de viszonylag gyors tempóban az út melletti szakadék mentén. Ő persze szóba hozza, hogy felgyorsíthatná a fertőzést,  már visszaszólnék mérgemben, hogy akkor miért kímél, tegye! Csak az a baj meg is tenné, vissza kell vennem, nincs is jobb bizonyíték rá, mint hogy itt vagyok lent, ő meg ott fent. Nem kell odafigyelnem sem rá, hallom a hangjából, hogy jön velem merőlegest fent.
- Ragadozó vadállatok ellen így még nem. - Kinek mi számít harcnak ugyebár és ha úgy vesszük egy veszett kutya is állat, de ha olyat láttam előbb lőttem, mint a közelembe ért volna, általában mindent levadásztam, a csapdába lépett egyedeket is fejbe lőttem, nem volt esélyük visszaharapni, mint ennek a farkasnak. Egy omláshoz érek, elég meredek, de nagyon jobb lehetőségem nem lesz, hogy visszajussak hozzá, szóval marad ez. A kezembe veszek kettő kisebb kést, amit belevágok a talajba, mert kapaszkodni annyira nem tudnék benne, de itt még fel tudom magam tornázni a lábammal is, nem olyan meredek. A térdemen támaszkodom meg és lépegetek rajtuk fentebb, közelebb a kezemhez, majd nyújtom az egyiket, majd másikat is, hogy belemélyesszem pengéim a talajba és ismét mászhassak fel. Egyszer nem túl messze a céltól kicsit megcsúszok a béna lábam miatt, de szerencsére hamar ismét fogást találok, nem csúsztam le túlságosan, de mérgesen fújtatok magamra, amiért újra mászhatok egy-két métert legalább, ami nem is tűnik soknak, de nekem az. Kezd begörcsölni az izmom, már a farkast tartani is elég durva volt, nem, hogy felmászni az aszfaltra. Ahogy felhúzom magam, előbb csak a popsim teszem le, majd a lábaim is felteszem, a szalagkorlátba kapaszkodva állok fel és húzom ki magam, igazgatom meg a ruhám és az arcomba szökő rakoncátlan szálakat fújom is félre. Csak a gyors szépítkezés közben pillantok Athlanra, nem értem a büszke vigyorát, fel is húzom kérdőn a szemöldökömet, amíg leporolgatom magam, úgy nézek ki, mint valami menekült, na jó nem, de úgy érzem magam. Közelebb lép és a hajamba túr ismét, nem szeretem ha tépkednek, de most nem is azt csinálja, csak maga felé fordítja a fejem és az ajkait az enyémhez nyomja és ennyi, semmi több, ott marad rajta én meg nem értem az egészet. Lesütöm a szemeim, nem akarom, hogy engem vizsgálgasson, elég nagy hatással van rám ez is, eszembe jut, hogy milyen volt vele csókolózni és rendesen beindul a nyáltermelésem és a szívem is hevesebben dobban. Legszívesebben beleharapnék az alsó ajkába, hogy vérre fakasszam, de nem teszem, túl veszélyes játék lenne az most.
- Cirkusznak? - Na ez honnan jött neki, én csak hallottam ilyen legendás szórakoztatásról, egykoron nagy divat volt, de mára már nincs semmi ilyen, kihaltak vagy csak nem valami életbiztosítás már, ki tudja. Ha a csatám miatt kerülnék oda, akkor én is könnyen fogyócikk lehetnék.
- Nem, nem gondolom. - Valahogy a legkisebb bajom jelenleg, hogy a hajamba kapaszkodik-e a démon vagy sem. A lábam zsibbad, a talpammal helyezkedek aprókat egy helyben, amíg a másiknak csak a lábfeje éri a földet és igyekszem egy minimálisan sem megmozdítani, nagyon rossz, le kellene vennem a cipőt, kicsit elegem van nézéssel nézem, hogy Athlan mit csinál, az ujjai végén látom, hogy vízcseppek vannak és úgy nyúl a hajam felé, majd  a ruhámhoz is. Egy pillanatig belemerülök, hogy a keze végigjár rajtam, még ha nem is úgy érint meg, ami jelentősebb lenne, de mégis olyan gondoskodó megint, a mágiáját használva. Egy szellő is jön, aztán a kosznak és vérnek annyi is, nem egy mosógép persze, de így is elég jó munkát végzett, alig várom, hogy megnézzem, a hajam is ennyire tiszta-e, csak a kocsihoz kéne eljutni még egyben. Nem számítottam, hogy segíteni fog, szóval odasántikálok, de inkább csak fél lábon ugrálok a kocsihoz, aminek az ajtóját kinyitva bevágódok, még a démonnak is nekidőlök a nagy lendület miatt.
- Hoppá. - Csúszik ki, nem így terveztem. A lábam beteszem és az ép lábam segítségével hátratolom a székemet, amennyire csak lehet.
- Kivehetem a málhádból a talizmánt egy kicsit? Vissza is teszem eskü! - Az ülést is hátradöntöm és oldalra feküdve már nyúlok is érte, hogy kikotorjam a talizmánt, csak nem akar sokat várni rám, mert ha így megyek be a bázisra, lehet ki sem tudok szökni majd. amint megvan bedugom a cipőbe és jólesően sóhajtok fel, ahogy szűnik a fájdalom és a seb is megszűnik létezni. Már csak a cipőmet sajnálom, kár, hogy azt nem hozza rendbe semmi, annyira szerettem ezt.
- Ő... Azt, hogy vagy megpurcanok vagy legyőzöm a farkast, én inkább a másodikat választottam, szeretek élni és egy darabban lenni. Mikor nekem ugrott, megijedtem, de tudtam, hogy ott a pengém és csak a nyakába kell szúrni. Ahogy a fogait csattogtatta, akkor majdnem megfordult a fejemben, hogy milyen büdös a szája, de csak nem akadhatok le egy ilyesmit nem? Inkább élveztem, hogy fröcsög a vére, gyengül és végre szíven szúrhatom és a nehéz testét, amivel rám borult leguríthatom magamról, egy pillanatig tuti bennem maradt a szusz és levegőt sem kaptam miatta, ki gondolná, hogy egy farkas ennyire nehéz? - Mesét akart, hát kapott egy szép kereket, olyan szívből jövőt, nem mondhatja, hogy hazudtam, mert miért is tenném, ha valaki előtt nem ciki semmi, az szerintem ő. Na jó, lehet az érzelmesség az lenne, de szerintem azt meg tudom magamnak tartani a kis rózsaszín felhőcskéimmel együtt. Miközben mesélek a talizmán visszakerül a helyére és a széket is vissza beállítom rendesen és be is csatolom magam végre, mert azt elfelejtettem, szépen repülhettem volna, de ha azt vesszük, hogy a legtöbb időt fekve töltöttem öv nélkül, talán nem történt volna meg. Ahogy felülök a hajam is megnézem és az arcom is, van egy-két maszat, amit a benyálazott ujjammal lekenek magamról, a hajam is fésülgetni kezdem ismét, jól kell kinéznem, bár nem akarok senkinek sem tetszeni, de a jó megjelenést elvárják az emberek azért, ki bízna meg egy csövesen szakadt vadászban?
Ahogy megérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan ő már nem jöhet tovább, mert nem biztonságos, akkor felé fordulok oldalasan, miközben hátranyúlok a holmimért.
- Ugye itt leszel, mire kijövök? Igyekszem értékes rakománnyal jönni, ahogy kérted. - Kinyitom az ajtót, már ha nincs más terve és felveszem a hátizsákomat is. Ha csak mondana még valamit meghallgatom, majd ha nincs semmi, akkor mehetek is befelé New York városába, hogy összeszedjem magam, a legelső dolgom a szállásom lesz és egy jó meleg fürdő!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


New York kapuján kívül Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
391
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 05, 2020 10:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Alessya & Athlan

"Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad."
Jól megvolt barátok nélkül is... Az egész összképét nézve ezt nehezen tudom elképzelni róla, hiszen véleményem szerint aki annyira jól elvan mások társasága nélkül, az nem kapaszkodik ennyire bele az ábrándjaiba.
- Miért nem mondod ki, hogy magányos voltál egész életedben? - jegyzem meg még halkan az autóban úgy, hogy tekintetem az elsuhanó fákon legel, s hangom furcsa módon nem válik gúnyossá. Nem attól lesz valaki kemény, hogy mindent magában tart s próbál magára egy erős és áthatolhatatlan páncélt emelni, ami elrejthet mindent. Az hamar törékennyé válik, hiszen hiába bírja ki a külső támadásokat, ha közben belülről roppantják ketté. Az emberek persze amilyen gyengék, annyira próbálják ezt mindig leplezni ilyen olcsó trükkökkel, mint a személyiségük megmásítása. Holott ha egy kicsit is megpróbálnák félretenni a büszkeségüket és az egojukat, akkor sokkal magasabb szinteket érhetnének el. Alessyában véleményem szerint nagyon sok minden van, rengeteg olyan dolog, mely mélyen a felszín alatt van elásva, s nem talált még módot arra, hogy előkaparja őket. S ha ehhez egy démon szükséges, hogy kikaparja lelkének sírgödrét... Miért ne lennék én a szerencsés sírásó?
- A becézgetéseim tárháza kifogyhatatlan! - bármelyik polcról le tudok emelni egy kellemes kis sértést, amit hozzávághatok, amikor csak kedvem tartja. Hiába a hangneme, valójában teljesen igazat beszél, hiszen akit sokszor cseszegetnek, az egy idő után a saját malmára hajtja a vizet, s egyre nehezebben hatnak rá a kellemetlen megjegyzések. Minden gyakorlás kérdése... Olyan, mint az ellenméreg, melyben kis dózisban ott pihen maga a méreg, s épp ezzel teszi ellenállóbbá a szervezetet.
Utunk a bázis felé kissé megakad, de mellettem számítani lehet az ilyen kitérőkre. Nem csak az ilyenekre, de arra is akár, hogy egyik pillanatról a másikra meggondolom magam, s mégsem akarom végigcsinálni az egészet. Az elmém hullámzik, s még én magam sem tudom, hogy mi fog következni. Most épp hagyom, hogy a haragom teljesen kiszálljon a testemből, miközben izgatottan figyelem Alessyát odafentről, mint valami isten, ki bármikor közbe tudna avatkozni. Ám ez az isten nem fogja ezt tenni, ez az isten hagyja, hogy apró darabokra szedje az a farkas, ha így kell végződnie. Először arra várok, hogy pár pillanat erejéig megtör, s e törés kiül arcára és tetteire, ám ez nem történik meg, sőt, megint azt a különös csillogást látom a szemeiben, mint akkor, amikor azokat a vadászokat intézte el. Mi lehet ez? Mélyen gyökerező vágy az ölésre? A hatalom édeskés ízének az élvezete, hogy ő rendelkezhet mások élete felett? Ha egy ilyen lélek kiteljesedik e világon, még akár sokra is vihetné a Pokolban. Ha nem lenne olyan könnyű elbukni...
Mikor látom, hogy a farkas utolsó lélegzetével Alessyát jutalmazza meg, felállok a szikla pereméről, s párszor lassan, hangosan csattanva csapom össze kezeim, mintha ezzel jelezném, hogy élveztem a műsort.
- Majdnem jó. De meghaltál. - könnyedén szállnak szavaim a szélben, miközben odafent én is megindulok lassan abba az irányba, amerre a leányzó is. - Vajon ha felgyorsítanám a szervezetedbe jutó fertőzés tüneteit... - töprengek el egy pillanatra. Bár kedvemre volt ez a kis harci játék, viszont ha Alessyát nézem, akkor teljesen mindegy, hogy megharapja, vagy csupán széttépi, mindnek halál lesz a vége, maximum az egyik hosszabban tart, mélyebb szenvedést eredményezve.
- Harcoltál egyáltalán valaha állattal? - szólok lefelé, s hagyom, hadd bicegjen csak. Hamarosan elérhet egy omlást, mely ugyan meredek, ám egyelőre ez tűnik a leggyorsabb lehetőségnek, hogy visszajusson hozzám. Nem, nem gördítek elé köveket, nem csúsztatom ki lába alól a talajt, de nem is nyújtok segítséget. Hagyom, hogy saját erejéből térjen vissza, amit remélhetőleg gyorsan fog tenni, ugyanis hamarosan a vérének mámorító illata nem csak egy farkast fog odavonzani...
Amint felér hozzám, láthatja, milyen önelégült és büszke vigyor terül el az arcomon. Hirtelen lépek közelebb hozzá, s csak hogy még inkább zavart okozhassak az éterben, váratlanul belefúródnak ujjaim a hajába, kicsit elhúzom oldalra fejét, s ajkaim az övéire tapadnak. Ám a hevesség itt abba is marad. Ajkaim nem mozdulnak vad csókra, egész egyszerűen csak ott tartom őket, majd lassan eltávolodok tőle.
- Tetszett a műsor. El kellene adjalak egy cirkusznak, nem gondolod? - mosolygom szélesen, s még mindig kapaszkodok a hajában, kivéve persze ha nem akart közben egy pengét döfni a gyomromba. Most könnyedén megtehetné, s minden bizonnyal sikerrel is járna. Azonban ha nem tesz ellenem semmit, akkor felemelem szabad kezem, s ujjaim végén apró cseppek keletkeznek, melyek szürkés hajkoronája felé siklanak, hogy az ott levő vért magukba szippantsák. Ugyanez történik ruhájával is, melyet ezután egy erősebb, meleg szellő segítségével szárítok meg. Ha nem akadályoz meg ebben, akkor a kis tisztító közjáték után elégedetten mosolyogva, némán lépek vissza az autóhoz, s immáron én ülök a vezető ülésre. A málha a hátsó ülésen, ha abból ki akarja venni a talizmánt, úgy nem fogom megakadályozni benne.
- Azt akarom, hogy elmeséld, mit éreztél, miközben harcoltál azzal a döggel. Mi járt a fejedben? Milyen érzések kerítettek a hatalmukba? Őszintén válaszolj, hazug szavaknak nincs értelme. - ha ezek után még be akar szállni mellém, s meg is teszi, onnantól nem teszek semmilyen kitérőt, nem húzom őt aljas csapdába, hanem egészen addig vezetek, míg elérjük a városnak azt a szegletét, ahonnan én már nem mehetek tovább.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


New York kapuján kívül F1bTbvm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
133
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 2:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
- Úgy legyen. - Elhúzom a számat, úgy tudtam, hogy nem élvezte annyira, hogy sokat jelentsen neki, csak az agyamat akarta húzni, de most elárulta magát. Mindegy, nem kellene ezen pörögnöm, hogy nem vagyok elég jó neki, keressen csak mást akkor, legalább nem én szenvedem meg a nagy szeretetét.
- Tök jól megvoltam barátok nélkül is. - Teszem hozzá, hogy annyira nem siránkoztam én, csak annak tűnhetett. Nem szeretem mindig, hogy ilyen színű a hajam, ám most inkább vöröses és barnás a vér miatt, ami rászáradt. Én csak az ő társaságára vágytam világ életemben, bár ha tudtam volna ez mit jelent, akkor lehet annyira nem vártam volna, de mégis itt vagyok, nem menekülök el előle, vele akarok lenni, mert azt hiszem szeretem mindezek ellenére is, pedig ő csak egy lelketlen gomolygó fekete füst egy testben, semmi több. De az a test...
- Az ilyen becézgetésektől! - Nem képzeli, hogy majd kifejtem, hogy miért érzem magam erősebbnek, mindent a maga érdemének könyvelne el, pedig csak kihasználtam őt, ahogy ő is engem az előző éjjelen. Huh, kiráz a hideg is ahogy visszagondolok, de nem, nem szabad, elhessegetem. Persze neki fel kell hoznia ismét a dolgot, hogy a pokolkutyát nem dugja, de engem igen persze, erre céloz, bár egy alkalom még nem jelenti azt, hogy szokás lenne, ám inkább ezt már nem teszem szóvá, mert úgy érzem kezdem feszegetni a határait. Sőt, ki is húzom a gyufát, nem sok átmenet volt, nem sok jelét mutatta, hogy fogytán a türelme, ezzel még lehetnek gondok később is, jobb lesz vigyázni, hogy mekkorára nyitom a számat. Látom az üvegben, ahogy kissé lenyugszik és megindul felém. Az üveget leteszem a kocsi tetejére és hirtelen bennakad a levegőm, ahogy a hátamhoz simul, érzem a tarkómon a leheletét és beharapom a számat, hogy még véletlen se kezdjek el izgatottan levegőért kapkodni tőle. Fogalmam sincs mit akar a kezemmel, de tegye csak a hátam mögé. A tenyeremben érzem őt szinte és lenne kedvem az ujjaim mozgatásával valamibe belekezdeni, de nem teszem meg, mert akkor oda a hitelességem, hogy nem vagyok belé zúgva és hogy mennyire is vágyakozik a testem utána. Annyira nem szeretem, mikor a hajamnál fogva rángatnak.
- Nem fizikailag erősebbnek! - Emelem ki a lényegesebb információt, bár aligha fogja érdekelni őt, amikor már valamit a fejébe vett. A szakadék széléhez sétálunk, mert megyek én, csak ne rángasson. Odalent egy farkas köröz a zsákmánya körül. Csak nézem, jó remek megfélemlítés, hogy egy szakadék felé kilógat, de én ettől nem félek, bár féltem volna! Ahogy meglök és zuhanni kezdek, nem sikítok, eszembe jut, milyen is volt amikor csecsemőként zuhantam így lefelé és tudtam, hogy nem halok bele, mert ő megvéd. Lehunyom a szemem is és érzem, ahogy lassulok, erre térek csak magamhoz. Levelek jönnek alám, hogy tompítsák az érkezésemet. Remek, féltérde érkezek meg és a földön megtámaszkodom a kezemmel. A rohadék! Most szembesülök azzal, hogy ő most tényleg ledobott engem egy farkassal szembe, akivel konkrétan szemezünk egy kicsit. A kezemmel a nyúl lábához kapok, hogy majd azzal jól fejbe vágom párszor, amíg nem találok más használhatót. A farkas első körben csak felém csattogtatja a hegyes fogait, én meg meglendítem a nyulat, hogy egy balos pofont kapjon. A nyúl szétszakad és csak a lábai maradnak nálam, amivel sokra nem megyek, hacsak nem hiszek a babonába, hogy szerencsét hoznak és megúszom ezt ép bőrrel. Hátrálni kezdek és fél szemem a farkason, fél meg körülöttem, hogy mi használhatót találok, az egyik kezemmel a csizmám szárából előveszek egy pengét, amit el is ejtek, mert a farkas nekem ugrik, én meg hátrálnék, de elkapja a lábam, a cipőn keresztül is érzem, ahogy a fogai a bokámba beleállnak. Csak a bakancsnak köszönhetem, hogy nagyobb gond nem lett, bár ez is elég ahhoz, hogy sántikáljak egy darabig majd. A másik lábammal fejbe rúgom, hogy engedje el a lábamat és a földön utána hátrébb tolom magam, bár nem sokat ér, mert egész testével vetődik rám, az alkarom az álla alá feszítem és úgy próbálom távol tartani magamtól. A fogai csak úgy csattognak és a nyála is csak új fröcsköl rám, nagyon büdös a szája is. Bár ez lenne a legnagyobb bajom! A másik kezemmel tapogatózok a pengém után és amint megvan, oldalról a nyakába mártom egymás után vagy tízszer, de ez csak nem adja fel így kicsit oldalra dőlök és a szívébe mártom bele, mire az rám nehezedve elfekszik, én meg letolom magam mellé. Mit nekem izgalom, tök be voltam szarva, de most, hogy megdöglött örülök, hogy ilyen erős vagyok meg menő, hogy legyőztem egy farkast, még ha kisebb egyed is volt. Ismét véres lettem, meg sáros és ahogy a földön elvágódtam és maga felé húzott a farkas összeszedtem pár horzsolást és karcolást is, hála a kavicsoknak és az egyenetlen földnek. Lassan ülök fel és a sérült lábamon meglazítom a bakancsomat, oh, nem túl rózsás a helyzet, ahogy elnézem. Lehet jobb is nem bolygatni. Felnézek és látom, hogy Athlan ott ül, remélem élvezte a műsort, mert én nem. Ez a fájdalom semmi, ahhoz képest, amit átéltem, de mégis kellemetlen. Felállok az ép lábamra támaszkodva, majd megpróbálok a másikra is nehezedni, de nem, túlságosan fáj, így nem fogok tudni vissza felmászni a démonomhoz sem, hogy a rosseb álljon belé! Kissé szúrósan nézek rá, csak remélem, hogy ez egy magányos példány volt és nem jön még pár társa ide. Próbálok rájönni, hogy vagy merre juthatok vissza fel az útra, keresem az utat, tudom, hogy kelleni fog valami bot is, ami segít a járásban, már tervezgetek, mert Athlanban nem bízom, hogy lesz oly kedves és kihoz innen.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


New York kapuján kívül Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
391
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Alessya & Athlan

"Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad."
- Akkor majd a jövőben megtartom magamnak a bajom, ha te nem kérsz belőle. Vagy majd keresek mást, aki kér belőle. - ezt már háttal mondom neki, így nem is láthatja azt az aljas vigyort, mely elterül a képemen. Az embereknek annyi cikázó gondolata van, mely bizonyos érzéseket képes felébreszteni, s bizony nekem célom lett, hogy Alessyát minden szempontból megmozgassam belülről. Hogy miért? Mert éppen ehhez van kedvem, s mivel nem szállhatok vissza a Pokolba, így kénytelen vagyok ilyen ostobaságokkal elfoglalni magam.
- Mert nem mindenkinek vannak olyan adottságai, mint neked, erre pedig inkább büszkének kellene, hogy legyél, nem pedig siránkozni azért, hogy utáltak téged gyermekként és nem voltak barátaid a hajad miatt... - vonom fel egyik szemöldököm, miközben visszaidézem magamban az egyik beszélgetésünket annál az étkezdénél. A hangom természetesen eléggé kioktató, főleg azért, mert a halandók annyira... Társasági lények, ami undorító. Ha kilógnak a sorból, akkor már jön a mély depresszió és halálvágy, Alessya pedig lássuk be, többre hivatott, mint ezeknek a hitványoknak a többsége, még akkor is, ha a másságát nekem köszönheti.
- És mitől érzed magad erősebbnek, Királylány? - ha attól, hogy megöltem és fájdalmat okoztam neki, azzal bizony elismeri az igazam, hiszen éppen az volt a cél, hogy megleckéztessem. Ugyanakkor ezt sem szabad készpénznek venni, hiszen legközelebb már egyáltalán nem biztos, hogy tanító jelleggel fogom megmártani benne a késem. Lehet, hogy legközelebb már csupán puszta élvezetből roppantom el a nyakát... Ő vállalta! Én figyelmeztettem! Őrültek a halandók...
- Pokolkutyát bármilyen hihetetlen, de nem szoktam dugni. - ezzel ennyiben is hagyom a témát, bár már ennek végén is érezhető, hogy valami kissé megváltozott a hangomban. Alessyának pedig az az egy szerencséje van, hogy hagyja végigmondani, amit akarok, s nem szól bele abban a stílusban, ahogy eddig tette. Túl sokáig eresztettem a pórázát, melyet ideje rövidebbre vennem, mielőtt még túlságosan megszokja a jót.
Ujjaim alatt még ott lüktet nyakának puhasága, s ahogy figyelem őt hátulról, szép lassan kezd csillapodni a zihálásom. A dühöm lassan kiúszik a testemből, s valami egészen más fogan meg ott bennem mélyen... Bakancsom halkan koppan hát a repedezett betonon, ahogy közelebb sétálok hozzá, s hátulról egészen közel simulok hozzá, hogy a fülébe súghassak.
- Mintha visszatért volna az erőd... - egyik kezét lassan húzom a háta mögé, majd a másikat is, ha hagyja. Ha sikerül, akkor ölem az ujjaihoz simul, míg kezem a hajába túr hátulról, s egy kicsit megrántom magam felé.
- S erősebbnek érzed magad, igaz? - ekkor összefogom kezeit, hogy ne tudja őket használni, majd váratlanul a szakadék szélére rángatom ezt a nagyszájú kisasszonyt a hajánál fogva. Halk morgást eddig is hallottam lentről, de most már ő is láthatja, hogy bizony egy farkas köröz egy megtépett nyúl teteme körül.
- Második lecke. Amelyik kutya ugat, az harapjon is egy geci nagyot. - s ha nem tesz bármi cseles dolgot - mert hogy erővel nem tud eltántorítani -, akkor bizony a szakadék pereménél egyszerűen csak lökök egyet rajta, mire ő elkezd zuhanni lefelé. Természetesen nem hagyom, hogy a köveken loccsanjon szét, hiszen mire lejjebb ér, addigra a környező lombok leveleit összegyűjtöm a levegőben egy kupacba, így amaz megtartja őt, ám a földtől egy méterre már szerte is foszlanak, így a lány könnyebben landol. A farkas pedig egyből rászegezi vérben forgó tekintetét, készen arra, hogy bármelyik pillanatban támadjon. Én pedig széles vigyorral leülök a szakadék szélére, s onnan figyelem az eseményeket, már ha sikerül idáig eljutnunk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


New York kapuján kívül F1bTbvm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
133
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 10:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
Mikor megkérdezi, hogy mi van, ha neki ez több volt, mint egy sima szex, akkor egy pillanatig lefagyok. Kizárt, hogy több lett volna neki, csak húzni akarja az agyamat, meg amúgy is, semmi átlagos nem volt ebben, vérrel áztatott volt az egész, ez aligha mondható simának.
- Az a te bajod.  - Én csak azt tudom elképzelni, hogy mint azt mondta is, halállal végződnek az ilyenek nála és mivel ez nem történt meg, így ez neki rosszabb volt, mint egy sima, így is érthette. Sőt biztos így értette és csak hülyít, hogy mennyire jó volt velem, hogy ne akarjam kiverni a fejemből az estét. Nos, nem fogom, de nem is hozom fel, hogy de jó volt, amikor... Most elég sok dolgot tudnék idevenni, többet, mint ami nem volt jó, ez valahol megrémít azt hiszem,  nem kellene élvezkednem egy démonnal.
- Szerintem simán felállítok farkakat csak úgy, miért lennék rá büszke? - Kicsit oldalra billentem a fejem, eddig is epekedtek értem a férfiak, csak engem nem érdekeltek és most sem vonzanak, hogy őszinte legyek. Mindig is egy valaki létezett a szívemben mélyen, az a személy, aki a legjobban bánt engem és fizikailag, meg lélekben is szétzúzta a szívemet már mondhatni, mégis megvan a helye, jól befészkelte magát oda. Megvakarom a fejem búbját, nem tudom mit kérnék cserébe, ami nem túl sok, igazából a talizmánon kívül nem is érdekel semmi jelenleg.
- Nem tudom mit kérnék, de ha megtudom, arról tudni fogsz. - Mosolygok rá vissza, mert úgy tűnik ez egy ilyen nap, amikor még Athlan elég türelmes vagy fáradt vagy nem tudom milyen, de annyira nem veszi fel, hogy mindenhez van hozzáfűznivalóm és nem mindig az, amit hallani szeretne. A szám egy kicsit elhúzom, amikor szóba kerül, hogy olykor kis időre jó feljönni ide, gondolom az emberek lelke miatt és hogy legyen kiket felkoncolnia, kivéreztetnie. Nem tudom elképzelni, milyen lehet számára ez a kötelék, ami hozzám fűzi, a démonok magányos farkasok, nem szoktak társulni egymással sem, hát még egy emberrel, aki ráadásul vadász. Jó, tény, nekem van több félnivalóm tőle, nem fordítva.
- Lehet nem vagyok a legkeményebb, de erősebb vagyok, mint voltam. - Én meg a fene nagy szám, nem tudom, hogy csak most az út miatt vagy a beszélgetés miatt gondolta úgy, hogy most megleckéztet vezetés közben, de biztos elküldtem pár nemkívánatos helyre magamban. Jó, mondjuk pokol helyett mennyeket kellett volna mondanom, az még nagyobb kínzás lehet neki, mint a föld.
- Azért ne legyek már a kiskutyád, arra ott a pokolkutyád. - Morgom felé, mert tudom, hogy ő irányít, én tehetek bármit, nem érek ellene túl sokat, látva a képességeit, meg tudva, hogy mennyire szeret játszadozni az áldozataival. Azért sem hagyom magam olyan könnyen, beszélni még tudok és a szavakat csak úgy formálom a csinos kis ajkaimmal, ő meg hallgat és nem szól semmit. Mikor a víz loccsan a földön, akkor nézek felé és a lehunyt szemek nem sok jót jelenthetnek, túl sokat pofáztam neki? Nem tudom, annyira nem is érdekel, amíg ki nem száll az autóból és engem is kirángat onnan. tudom, hogy felesleges ellenkeznem, szóval nem csinálok ilyesmit, hagyom, hogy a kocsinak csapjon, talán egy kicsit be is horpad az olcsó kaszni a hátam mentén. A francba! Mikor ránézek látom, hogy fekete lett a szeme, mivel húztam ki ennyire a gyufát? A kezeit megfogom, ez olyan ösztönös önvédelem lehet, de meg sem próbálom a torkomról lefejteni a kezeit. Ahogy közelebb hajol és persze fojtogat, egyszerre tölt el félelemmel és mással is, aminek nincs itt a helye, nem is értem, de utoljára teljesen más volt, mikor ezt csinálta, valami egészen mást csinált velem, amit élveztem. Egész kicsire összehúzom magam, amikor szóba kerül, hogy lehajít innen, hogy a farkasok szaggassanak széjjel, tényleg megtenné és nem jönne utánam? A lehetőségeimhez mérten enyhén bólintok, hogy jó, visszaveszek magamból, megpróbálok nem annyit szájalni. Szinte érzem dühös fújtatását a bőrömön és megborzongok tőle, kicsit nehéz koncentrálnom arra, amit mond, mert elmerülök a fekete gomolygó füst nézésében és az érzésben, hogy megint ilyen közel van. Úgy érzem magam, mint a kislányok, akik beleszeretnek az első srácba, akikkel lefeküdnek, ez így nagyon nem lesz jó, de csak túl leszek ezen is. Valami megidézésről hadovál, hogy megöl, ha megpróbálom, lehet ez húzta ki a gyufát nála? Mindegy is, helyeselnem kell, mert ezt várja el, aztán csendesebb perceimben megpróbálok majd visszaemlékezni, mit is mondott pontosan. Bólintok, majd mikor elenged, köhögök párat és a torkomhoz kapom a kezem, jobban szorította a végén, mint kéne.
- Igen értettem, nincs idézgetés. - Erősítek rá és megtámaszkodom a kocsiban, csak úgy kapkodom a levegőt, amit eddig korlátozottan vettem csak. Miből gondolja, hogy egy ember szava szent amúgy? Ha meg akarok halni, legalább ő vegye el az életemet, aki miatt életen maradtam eddig, legyen ő az utolsó akit látok, de még nem most, egy jó darabig élni szeretnék még, kideríteni kitől származom és mi ez a kötelék közöttünk. Hátat fordítok neki és a kocsin támaszkodok meg. Nem tudom mi legyen, benyúlok a kocsiba az üveg vizemért, hogy igyak és az italos flakon tükröződésében nézem Athlant, hogy most mi lesz, mert eléggé begurult, ami nem jó, nagyon nem, a zöld szemeit akarom vissza. A legjobb, ha kussban maradok, amíg nem kérdez vagy utasít valamire.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


New York kapuján kívül Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
391
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 11:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Alessya & Athlan

"Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad."
Apró mosoly kúszik az arcomra, miközben csendben hallgatom a szavait. Megfoghatna könnyedén egy ilyen sértéssel, ezt elismerem. Más esetben vagy bedühödnék, vagy egész egyszerűen ignorálnám az ostobasága miatt, ám ez most mégsem így történik. Hagyok némi hatásszünetet, s csak azután szólalok meg halkan, épp hogy felé sandítva.
- És ha nekem több volt, mint egy sima szex? - ezzel a mondattal lépek el mellőle, mintha meg sem hallanám a következő szavait. Hogy célom lett-e, hogy összezavarjam? Ez egyértelmű! Úgyis olyan hatalmas lett a szája a tegnapi este óta, ami már kezd szöget ütni a fejembe, de még egy kicsit hagyom érvényesülni, hadd higgye, hogy nyeregben lehet felettem, s bízza csak el magát, legalább jobban fáj majd, ha megértetem vele az ellenkezőjét.
- Nem elég neked maga a tény, hogy felállítasz pár farkat csak úgy? Nem töltene el büszkeséggel, ha rád izgulnának a férfiak? Még cserébe akarsz valamit tőlem? Mégis mit akarsz ezért cserébe? - egy cukrot? Egy parfümöt? Egy vállveregetést? Most már komolyan érdekel...
- Hosszútávon rossz, ám rövid távon olykor egészen kellemes tud lenni. - sejtelmesen pislogok a leányzó felé, bővebben azonban nem fejtem ki a mondandóm. Lehet pár sejtése, hogy mit élvezhetek annyira ebben a világban néhanapján.
- Hiába próbálod most hirtelen keménynek mutatni magad, ezt még gyakorold egy kicsit. - vetem a szemére még az autóban. Aztán ráijesztek egy egészen kicsit, kis híján újra a halálba sodrom, s bár ő nem szórakozik olyan jól, mint én, teljesen megérte kockáztatni. Ami nem is volt kockázat, hiszen bármikor könnyedén a magasba reppentem az autót. Helyette mégis itt gurulunk a kacskaringós utakon... Ki érti ezeket a démonokat?!
- Bánthatsz, ha hagyom. Egy szóval sem mondtam, hogy szabad akaratod lesz mellettem. - vonom fel egyik szemöldököm, miközben beszélek hozzá. Az álomvilágból úgy látszik, hogy még nem ébredt fel, ideje lesz szép lassan felrázni belőle. De még bírom egy kicsit... Még húzom egy kicsit... Már fogaim a nyelvemre csattannak szavainak hallatán, de nem, még nem lépek... Inkább elterelem a figyelmem egy kicsit azzal vizes gömbbel, melyet természetesen nem tervezek ingyen adni. Nem szokásom jótékonykodni, főleg nem olyan vakmerő kislányoknak, akiknek ennyire felvágták a nyelvét. Ő azonban csak beszél és beszél, és hisztizik, és beszél és... Fenyeget? Jól hallottam, hogy azt mondta, hogy meg fog idézni, ha elmegyek? Egy pillanatra lehunyom szemeim, ekkor pedig a gömb is a földön landol. Nyugalom, Athlan. Lélegezz mélyeket... Beszívom a levegőt, majd lassan fújom ki. A mérgem azonban nem tűnik el. Helyette dühösen lépek oda a kocsihoz, kivágom annak ajtaját, s minden finomkodást mellőzve rángatom ki Alessyát a nyakánál fogva. Ha esetleg próbálkozna valami pengével, akkor azt vagy erőteljesen csavarom ki a kezéből, vagy pedig messze repítem. Mikor valahogy sikerül őt kihúzni az autóból, egyből a szélének tolom, s közelebb hajolok hozzá. Szemeim sötéten gomolynak, mely általában nem jelent túl biztatót.
- Tisztázzunk valamit, Alessya. Jobb lenne, ha azt a kurva hosszú nyelved egy kicsit visszaraknád a szádba, ugyanis kezd kibaszottul irritálni a stílusod. Én a helyedben rohadtul meghúznám magam, és nem kekeckednék, ugyanis lehet, hogy ott van rajtad az a faszom pecsét, és lehet, hogy van valami kötelék közöttünk, de ha tovább idegesítesz, akkor leszarok mindent és egész egyszerűen lehajítalak erről a kurva dombról, hogy aztán a tested zabálják meg a farkasok, hogy még véletlenül se tudj visszatérni. - ekkor megszorítom jobban a nyakát. - Kezd elegem lenni belőled, érted? - egészen közel hajolok arcához, onnan pislogok feketén a zöldellő szemeibe. - Menj inkább egy másik démonhoz, ha ennyire szájalni akarsz valakivel. Engem nem könnyű megidézni, de ha csak egyszer is megpróbálod... Ha csak egyetlen egyszer hívsz magadhoz, amikor nem akarom, akkor megöllek. Örökre. Értve vagyok, Alessya? - biccentem oldalra a fejem, ahogy arcát figyelem. - Megértetted, amit mondtam? - mintha megint egy szempillantás alatt tűnne el az az Athlan, akit leginkább megszokhatott. Ezt mind magának köszönheti, hiszen ezzel az idézgetős szöveggel rátette az i-re a pontot. Ugyanis gyűlölöm, ha megidéznek akaratomon kívül, s annak bizony sosem szokott jó vége lenni. Egy ideig még tartom őt a nyakánál fogva, végül elengedem, s hátrébb lépek tőle, onnan figyelem őt tovább, hogy mégis hogy reagál a szavaimra. Mellkasom közben erőteljesen pulzál, érezhetően épp eléggé sok feszültség gyűlt fel bennem, ami bármelyik pillanatban robbanhat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


New York kapuján kívül F1bTbvm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
133
☩ Play by :
Dayana Crunk
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
Remélem most örül, hogy ezt mondtam, még ha annyira nem igaz, de muszáj elhitetnem vele, hogy nem annyira fontos, mint amennyire mégis. Ahogy a testét nézem nehéz uralkodnom magamon, annyira nagy a csábítás, de nem, nem gondolhatok rá úgy, mint tegnap este, még ha a talizmán ott is volt és begyógyította minden sebesülésemet. Nem tudom eldönteni, hogy mi fájt jobban, mikor a hátamat hasította egyre több csíkban vagy a tény, hogy én is vagdostam magam, a véremmel kínáltam és a vérével kenegettem magam, meg nyeltem is belőle, mikor csókolóztunk. Azt hiszem jobb ha nem is gondolok rá, mert már most felfalnám a szemeimmel, mi másért jönne azzal, hogyha így nézek végig rajta, akkor megismétlődhet a tegnap este. Sóhajtok egyet és miért is ciki rá nézve ez? Miért is mondtam ezt? Jöhet a válasz, ami biztosan nem fog tetszeni neki, sőt meg sem állja a helyét, de kit érdekel, bosszantani akkor is jó lesz vele egy kicsit. Bár ne kísértene magával, eddig egy démon sem hatott rám, miért pont neki kell?
- Azért ciki, mert mint egy kislány ki akarod beszélni, pedig csak szex volt, semmi több, miért kéne róla csacsogni? - Féloldalasan elmosolyodom, olyan kis rókás ravaszsággal, most tényleg azt hiszem, hogy ezzel betalálok neki vagy bosszantom legalább egy kicsit, elvégre az első alkalmat a lányok szokták kicsacsogni egymás között, nekem meg nincs ilyesmire késztetésem, jobb szeretem megtartani magamnak, főleg azért is, mert mit szólnának a szüleim, ha megtudnák, hogy egy démonnal vesztettem el, a hab a tortán meg még ott van, hogy még vagdostam magam, meg ő sem kímélt, amikor a végén a hátamba véste a csíkokat. Még mindig érzem a fantom vágásokat, pedig a tükörben láttam, hogy nincs ott semmi, olyan makulátlan a bőröm, mint azelőtt volt, hogy bármi is történt volna. Vajon a barlangom védőgátja is meggyógyult? Elég morbid lenne, de nem kizárt, hogy már nem vagyok szűz, de mégis az lettem, hála egy gyógyító talizmánnak. Az emlékek megvannak az a lényeg amúgy is, mert így már nem leszek annyira szemérmes, hogy megtörjenek a perverz taperolásokkal.
- Az én szemszögemből nem változna semmi. - Megvonom a vállam és el is fordulok. A nagy francokat nem, de majd az orrára kötöm, hogy mennyire élveztem és mennyire jól esne, ha ő jobban élvezte volna velem, mint mással a közel hétszáz éve alatt. Hiú ábránd, de mégis bennem él, hogy jó lenne különlegesnek lenni számára, ő is az számomra, egyáltalán nem bántam meg, amit tettünk, de nem verném nagydobra. Nem szeretek hazudni, de néha muszáj, nem tudom mennyire lát át rajtam, remélem annyira nem és valamennyire hihető. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy túl fontos számomra, de nem is engedném el magam mellől, biztos megkeresném, ha el merészel hagyni anélkül, hogy a döntéssel én is egyetértenék. 
- Rendben, de ha segítek kapok is cserébe valamit ugye? - Nem vagyok én olyan jótékony, hogy ingyen bármiben segítsem őt, még ha jó mókának is tűnik megfosztani másokat a férfiasságuktól, ami nem nekem fáj, az meg annyira nem is érdekel, ott is rengeteg vér fröcsköl majd, azt meg szeretem.
- Ha oda kerülök és ha démonná válok, miért is jönnék fel, ha az olyan rossz? Ha, úgy lenne sem kell már megtapasztalnom, mert megválaszoltad. - Direkt használok sok ha szót, amivel ő is élt a kijelentésénél, nem tudom milyen lehet odalent és miféle korlátokról beszél, de elhiszem neki, hogy itt csak szenved, de nem tudom sajnálni érte, megérdemli, hogy ő is szenvedjen egy kicsit és amíg a pokol kapui zárva vannak, addig én ki is fogom élvezni ennek minden pillanatát. Amíg megkeseríthetem az életét még pluszban a jelenlétemmel, addig meg pláne boldog leszek, valaminek muszáj örülnöm is elvégre.
- Nem vártam senkire, csak nem érdekelt a dolog, csak azért akartam túlesni rajta minél előbb, hogy levetkőzzem a gyengeségemet, amit a szégyenlősségem okozott. - Még, hogy őrá vártam, fel is húzom az orrom a dolgom, hogy képzeli, hogy ezt vágja hozzám? Lehet róla álmodoztam, lehet ő volt a nagy Ő, de akkor sem gondoltam ezt úgy komolyan. Jól beletrafált, de már csak azért sem adok neki igazat, mert nem és kész! Mindenre van épeszű kifogás vagy frappáns válasz, ezt nála jobban senki sem tudhatja, elvégre a démonok szeretik ezt a részét a dolgoknak, ahogy én is. Vadász létemre meg kellett tanulnom ezt és elég jól alkalmazom is, szerintem, meg tudtam már fogni egyszer-kétszer, ami elég nagy szó lehet, tekintve az erejét és a korát, talán még vállon is veregetném magam, ha nem szórakozna velem. Komolyan a gázpedált tövig nyomja és a fék sem ér sokat, a kézifékkel sikerül befarolni a kanyart és megállni, nem sokon múlott, hogy a szakadékba végezzük. Ő persze élvezi a helyzetet, azon csodálkoznék, ha nem így tenne, a francba már.
- Már miért ne tudnék vadászkodni? Attól, hogy melletted vagyok, még bánthatok másokat. - Kicsit haragosan nézek rá, ez még az előző szórakozásának a hatása és szerintem amúgy sem kell pont neki bizonyítani, hogy én bárkit megölök, aki az utamba áll a múltam felkutatásában. Csak sóhajtok arra, hogy ő unatkozik, basszus, akkor vezessen ő és ne engem idegesítsen ilyenekkel.
- Nem tetszett, még csak most tanulok vezetni, elég stresszes a vezetés alapból is, nem ha még akadályt is állítasz elém! - Morgok rá és kitalálom, hogy hajat is moshatnánk, persze az ő segítségével, mert ő a hókuszpókusz, nem én. Az ötletemre csak értetlenül pislog, én meg elnevetem magam, mert szinte biztos vagyok, hogy ilyet sem kértek még tőle és ez annyira szórakoztató. Kiszáll és egy vízgömböt is kreál egész gyorsan, amit a levegőben tart, miért is gondoltam, hogy ez ingyen lenne?
- Az ételt én szereztem magamnak mindig, a kocsi visz, nem te cipelsz, amikor meg mégis, ott emlékeztetnélek, hogy megöltél és nem megmentettél a haláltól, mert csak meg akartál leckéztetni és nem a megölésem volt a célod, a víz már más dolog, de nem hagyhatsz szomjan halni, mert akkor semmi hasznomat nem veszed és ki fog segíteni falloszokat gyűjtögetni? - Nem is én lennék, ha nem kezdenék el mindent kimagyarázni, hogy az nem úgy van ám és nem is érdekel, hogy a vízgömb felettem kering, ha megunja és hagyja rám esni, akkor is jól járok, mert már vizes lesz a hajam és kevesebb vízzel csak le kell öblítenem és kész is a hajmosás. Az ellenkező eset kellemetlenebb, de meg tudom oldani magam is ezt, nem fogom a lelkem ilyen apróságért eladni.
- Felejtsd el a lelkem, nem kapod meg! - Inkább be is ülök a kocsiba és ráadom a gyújtást, hogy húzzunk inkább tovább, majd csak lesz egy pihenő, ahol hajat tudok mosni a mosdóban vagy valami, nem adom oda neki az egyetlen értékes dolgom, annyira nem vagyok kétségbe esve.
- Segítek falloszokat gyűjteni, de ha ez nem elég, akkor hagyjuk és menjünk, majd lesz útközben biztos valami hely, ahol megoldom a hajmosást. - Ha más nem, akkor keresek egy folyós részt, ahol megmoshatom a part szélén térdelve is, nem megyek véres hajjal a határhoz az is biztos.
- Amúgy a te érdeked is, hogy ne úgy menjek be, mint aki egy vérfürdő kellős közepéből lépett ki, azaz csak majdnem, mert a haján kívül vérnek sehol semmi nyoma, ami gyanús és ha valaki az, azt megfigyelik és nem engedik ki csak úgy, szóval be kellene jönnöd értem, mert már tudom a neved és ha elmész, akkor biztosra veheted, hogy meg foglak idézni! - Még fogalmam sincs hogyan, de megtanulom, Isten biza!
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5