Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bárpult •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 17, 2019 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 662 • Credit:

 

A koktélom mennyisége erősen megfogyatkozott. Ennek köszönhetően kellemes melegség kezdett szétáradni a testemben. Az arcom bizonyára eddigre kipirult, legalábbis én tűzforrónak éreztem. Az alkohol sajnos viszont nem hatott olyan gyorsan, mint vártam, ezért a hangulatom még mindig elég borús volt. A pultost kezdtem el bámulni, jobban mondva azt, ahogy dolgozott. Megkellett állapítanom, hogy nem valami gyors. Egyre több vendég ült a pultnál, az italok viszont igen lassan találtak gazdára. Még szerencse, hogy én időben jöttem, és nem kellett túl sokat várnom. Hajlamos vagyok arra, hogy mindent azonnal akarjak. Persze a világ nem így működik, és ezt tudomásul kell vennem, de attól még vágyhatok rá.
Ahogy a vendégek száma nőtt, úgy lett egyre nagyobb az alapzaj is a klubban. Próbáltam kizárni a zajokat, de nagyon nehéz volt. Nem láttam csak hallottam, hogy egy hölgy éppen azt ecseteli teljes átéléssel, hogy milyen szépen törölte le a port az összes bútoráról ma. Ahogy ez a mondat megütötte a fülemet, éreztem, hogy vetnem kell egy pillantást erre az idiótára a saját szememmel. De leginkább azt kell megnéznem ki az, aki ezt végig hallgatja. Kerestem a tekintetemmel, de mire hátranéztem abbahagyta az „élménybeszámolót”, így nem tudtam beazonosítani, ki mondhatta. Nagy kár. Szívesen megnéztem volna, kinek volt még az enyémnél is unalmasabb napja. Visszafordultam a pulthoz, és egy nagyot kortyoltam az italomból. Pár másodperccel később egy ismerős hangot hallottam a közvetlen közelemből. A hang irányába fordultam, és egy pillanatra minden megállt bennem, aminek alapvetően mozognia kéne.
Seymourt láttam magam előtt. Azt a Seymourt, aki az én egyik kiszállítóm volt, de hónapokkal ezelőtt eltűnt. Egy szállítmányt intézett, és közvetlenül azután, hogy megkapta a pénzt lelépett, és nem hozta vissza nekem a drága bankjegyeket. Hónapokig kerestettem, de senki nem találta. Már kezdtem azt gondolni, hogy esetleg valami baja esett, és nem direkt nyúlta le a pénzem, de itt állt előttem mintha mi sem történt volna. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy szándékosan nyirbálta meg a profitomat. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ebben a helyzetben, az egyik leghasznosabb érzelem a harag öntötte el minden porcikámat. Különösen akkor, amikor közölte velem, hogy milyen kellemes véletlen, hogy találkoztunk.
Nem mondtam ki azonnal, amire gondoltam mikor megláttam, mert annak nem lett volna szép vége. Inkább lélegeztem egy mélyet és próbáltam higgadtan átgondolni, hogyan is kezeljem a helyzetet. Ha a torkának ugrom, az valószínűleg csak el riasztaná. Más stratégiát kellett választanom. Az ilyen pillanatok azok, amikor megvillanthatom, hogy nem vagyok az a bögyös buta liba, amilyennek kinézek. A gond csak az, hogy a koktél azért már hatott a gondolkodó képességemre, ezért nem úgy forogtak a fogaskerekek, ahogy kellett volna.
Több választásom is volt. A leglogikusabb, és valószínűleg a leghatástalanabb az lett volna, ha egyből kiborítom a bilit és a pénzt követelem rajta. A másik, hogy a higgadtságomat megőrizve megpróbálom kideríteni mi történt a pénzemmel, és biztosítom arról, hogy még mindig van lehetősége számomra azt eljuttatni, akár részletekben is. A harmadik, hogy nem is hozom szóba a dolgot, hanem én leszek a legkedvesebb hölgy a világon, csak a mostanság aktuális tartózkodási helyét tudakolom meg, majd később rá küldöm a fiúkat, hogy verjék ki belőle a szart is.
Kortyoltam egy nagyot az italomból. Ezzel ki is végeztem a koktélt. A kezemet a pohár köré fontam és döntést hoztam magamban. Az első lehetőséget elvetettem, annak semmi értelme, ha elkezdek hisztizni, simán csak itt hagyna. A másik két lehetőség még játszik, de előbb kicsit beszélek vele, hogy többet tudjak meg, és majd az alapján döntök. Elmosolyodtam egy kicsit. A mosoly persze nem neki szólt. Saját magamat dicsértem meg gondolatban, hogy milyen ravasz kislány is vagyok, ha kell.
 - Ah drága Seymour milyen rég láttalak, gyere ide. – jelzés értékűen megpaskoltam a mellettem lévő bárszék ülését, majd tovább folytattam.
 - Iszunk valamit?   - a pultosnak már intettem is, hogy jöjjön közelebb hozzánk.
Próbáltam a legártatlanabb mosolyomat magamra erőltetni. Nem volt könnyű, mert belül fortyogtam a dühtől, de a valódi érzelmeim palástolásában, már rendkívül gyakorlott vagyok. Valójában ez járt a fejemben: „Huhh Seymour, micsoda ganéj lavina közeledik feléd.”


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 09, 2019 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk

Kezdett szétesni, egyre nyúzottabb volt és olykor magában beszélt, mert a halandók elméje törékeny kis porcelán, amit én oly kegyesen újra és újra a földhöz csaptam képletesen, hogy nem pusztán hajszálrepedések hálózták be immár, hanem egyes darabok elvesztek. A bűntudat mardosta a tegnapi vacsoránkért, ugyanakkor az én élvezetem átragadt rá és lassan a sajátjaként kezelte, mert már nem tudta, hol a határ, hogy hol kezdődik én, vagy ő. Mi voltunk. Bár az ízlése nem változott ily gyorsan, valamiért még mindig viszolygott a véres, szaftos hús látványától, még öklendezett, ha fogai között rágta, az ízétől undorodva borzongott, nem kéjes elégedettséggel és úgy nyelt, mintha nehézkes lenne leküzdeni minden falatot. Megtette, miattam, az uralmam miatt, az utasításom miatt, a félelem miatt. Később megteszi már a maga kedvéért és akkor nem fog ilyen kelletlen arcot vágni, ha vadászni indulunk. Most még ő is olyan, mint a többi préda, csupán annyiban másabb, hogy a vele való játszadozás szórakoztat. Kiválasztottam, általam lesz több, a közben járásommal lesz ő is ragadozó és aztán egy szép napon...
Jól esően borzongtam meg, még sóhajtottam is révetegen közös ajkainkkal, amire ő ijedten rezzent össze, mert ez nem jelenthetett sok jót. Hiába érezte a saját bőrén, a testében a vágyakozást valahol reménykedett, hogy a ma este olyan lesz, amilyen még régen, előttem volt. Nem pedig olyan, mint mostanában, hogy vér fröccsen az arcába, amikor kezében mozdítom a kést, vagy a dobhártyájára ordít a csontok törésének hangja, mikor lecsapunk a húsbárddal. A reménykedése szánalmas volt, ráadásul értelmetlen, mert én bizony éhes vagyok. Mindig. Hiába hiszi hát, hogy egy kis időre nyugta lesz, ha megetet, ha egész éjszaka együtt tömjük degeszre a gyomrunkat, míg ő úgy érzi majd kidurran és a rosszulléttel küzdve igyekszik minden lenyelt falatott gyomrában tartani, mert én már akkor megéhezem, amikor az utolsó falatot nyeli. Mert kell még, még, még, méééég.
- Seymour, éhes vagyok. - a tekintete az ablak üvegfelületét kereste, hogy benne homályos tükörképet lásson, elmosódott körvonalakkal. Ismert ajka, ismeretlen torz mosolyra húzódott, a kék szemek helyett fekete üresség tátongott éhesen vissza rá. Elkapta a tekintetét. - És hova akarsz menni? - kérdezte megadóan, de bánta a kérdést, azonban volt ott némi izgalom is. Nagyon jó Seymour. Lassan egészen jó kapcsolatunk lesz. - A Belzeboobs-ba. - mondtam, némi undor megrezgett a hangomban, amire érdeklődve vonta fel a szemöldökét. Nos, ahhoz, hogy valakit uraljunk, néha hagynunk kell, hogy kicsit kiismerjen, de sajnos hiába az igyekvése, előbb-utóbb az ő sorsa is az lesz, mint az előtte megszállt halandóknak. - Miért? - - Nincs jelentősége! - vágtam rá. Az emberi kíváncsiság azonban legalább oly makacs, mintha ez is egy démonok által generált bűn volna. Sajnos, aki a tudást ennyire áhítja, az hamar meghal. A tapasztalatok szerint, mert a kíváncsiság nem csak bátorrá, de ostobává is teszi a halandókat. - Még nem kérdeztem meg a nev...- - Ennek sincs jelentősége Seymour, megkérnélek, hogy koncentrálj arra, amit mondok. Éhes vagyok! És tudod mi lesz, ha nem kapok enni? - nem tudta, de sejtései voltak, hát csak bólintott. Nagyon helyes.

***

Az ajtóban majdnem föllöketek minket, Seymour pedig sűrű elnézést kért, amikor még mi kaptunk ingerült pillantást. Ez mi volt? Nem akarom, hogy bemossanak... Szép izmai voltak, de elhiheted, hogy éppen olyan könnyű lerágni róla, mint rólad. Azt hiszem ezt a hasonlatot nem igazán értékelte, hát csak tovább indult nyakát behúzva, hogy a bárpult felé vegye az utat, bár én azért  a szemem sarkából felmértem a terepet, ahogy illik. Gondolom, úgy volt vele, ha megitat kevésbé leszek éhes és akkor talán.... Megint ezek a talánok, ha mi volna hák, a csupa feltételes mód irritál. Szemét egy piros ruhás, véleményem szerint igencsak zabálni való hölgyre fordítottam, amire megtorpant. Ugye most nem fogsz felizgulni? Ijedten fordította el az arcunkat. Zavart, hogy nem igazán értem a cselekedeteit, bár egyszerű a következtetés, amit le kell vonni. Ismered. Nem  kérdeztem megállapítottam és már hessegettem is hátra. Majd én megtudom a kis titkaidat, és ha ismer könnyebb célpont. Ki ne szeretné az ingyen vacsit? Megnyaltam az ajkaimat, amíg ő hátul vinnyogott, hogy ne, meg egyéb, de addigra én már megindultam, hogy elfoglaljam a nő melletti széket. - Milyen kellemes véletlen. - jegyeztem meg, bár én nem hiszek a véletlenekben, sőt igazából semmiben nem hiszek. Belélegeztem az illatát, éppen olyan volt az illata, mint a kezében lévő koktélnak, kicsit édes, kicsit fűszeres, kicsit savanykás. Fincsi.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
217
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 771 • Credit:

 


Késő este volt már. A hold lusta óriásként terpeszkedett az égen. Egy felhő sem állta az útját, így szabadon garázdálkodhatott. Ez volt az az időpont, amikor a rendes kislányok felveszik a kedvenc nyuszis hálóingjüket és szépen elteszik magukat a másnapra. Ez mind szép is lett volna, csak a probléma az, hogy én nem vagyok rendes kislány, és eszembe sem volt még ágyba bújni, legalábbis nem egyedül. Piszok hosszú napom volt. Egy régi-új ügyfél, ki akarta deríteni, hogy az új párja hűséges-e hozzá, úgyhogy egész nap egy nőt követtem. Az ilyen egyszerű dolgokat általában másra bízom, de a férfi nagyon sok pénzt fizetett, hogy személyesen én menjek a barátnője után. Semmi kedvem nem volt a dologhoz, de pénz beszél, Cara pedig ugat, mint a vadászkopó amikor a zsákmány nyomába ered. Mondanom sem kell a nő semmit sem csinált. Elment reggel kávézni, utána vásárolni ment, találkozott egy barátnőjével, végül pedig egyedül hazament. Az ő napjánál csak az enyém volt unalmasabb, mert végig a nyomában voltam. Diszkréten persze. Már csináltam, ilyet korábban többször, ezért van benne gyakorlatom, hogyan maradjak észrevétlen. Elvileg egy napra szerződtem, de mivel nem találtam semmi érdekeset, tartok tőle, hogy holnap ismét vadászkopót kell játszanom. Szóval holnap ismét halálra fogom magam unni. Éppen ezért úgy voltam vele, hogy ma még megérdemlek egy kis szórakozást. Szóval irány egy bár.
A ruha választáson már túl voltam. Egy mélyen dekoltált piros testhez simuló ruha volt rajtam, hozzá illő magas sarkúval. Egy kicsit messze volt a bár, ahova tartottam, de bíztam benne, hogy a cipő addig nem töri ketté a lábamat. Felvehettem volna valami kényelmesebbet, de jól akartam kinézni. Felvettem még egy vékony arany láncot, amin egy kis arany delfin fityegett. Hogy miért, pont delfin arra nincs különösebb magyarázat.  Ez az ékszer még az anyámé volt, de én csak azért vettem fel, mert az arany jól megy a piroshoz. Nem jelentett számomra semmit. Ahogy anyám többi megmaradt ékszere sem. Csak befektetésként tekintettem rájuk, mert hamarosan eljön az idő amikor nagyon sokat fognak érni. Egy pillanat alatt tovább adnék rajtuk, ha megfelelő árat kapnék érte.
Leértem az utcára és szembesültem vele, hogy azért elég csípős az idő, rajtam pedig nem volt más csak egy kis miniruha. A bőröm szinte azonnal libabőrös lett. Visszamenni már nem akartam, hogy felvegyek valamit inkább gyors léptekkel elindultam a bár felé. A sietség hasznomra vált, mert ahogy haladtam egyre kevésbé fáztam. Azért, amikor odaértem a bárhoz, már nagyon beakartam menni. Rajtam kívül még két másik hölgy is épp akkor ment be amikor oda értem. Természetesen ők rendesen fel voltak öltözve, és nem dideregtek. Tipikus.
Egyenesen a bárpult felé tartottam. A hangulatom nem volt rózsás. Átfáztam, és egyedül voltam. Ergo szükségem volt egy erős italra. Leültem az egyik bárszékre pult szélénél. A mellettem lévő szék üres volt még. Egy long island koktél rendeltem így kezdésnek. Amíg a pultos fiú elkészítette, körbe néztem a bárban. Nem voltak még túl sokan, és így első ránézésre férfi felhozatal is elég szegényes volt. Csalódottan fordultam vissza a pult felé. Hát ez az este sem az lesz, amikor jóképű pasikat cipelek fel a lakásomra. Legalább akkor tisztességesen, ámbár mértékletesen leiszom magam. Néha azt is kell. Tekintetem ismét a pultosra vándorolt, jobban mondva a poharat figyeltem a kezében, amiben az én egyik kedvenc koktélomat készítette épp. Ezért fel sem tűnt, hogy közben leültek mellém, már csak akkor mikor meg is szólítottak.
- Szia cica, mennyibe fájna, hogy egy estére karjaimba zárhassalak?  
Hát ennek is eljött az ideje. Tudtam, hogy egy nap bekövetkezik, de mégis váratlanul ért. Engem kétségkívül kurvának néztek. Hirtelen nem jutottam szavakhoz. A szar egy pillanat alatt öntötte el az agyamat. Rendben valamennyire jogos, hiszen nem sokan vennének fel egy ilyen ruhát, mint én, na de akkor is. Nem akartam, hogy a haragom kiüljön az arcomra, ezért ahelyett, hogy a gazdag káromkodási szókincsem egy szeletét megvillantottam volna a férfinak, először végig mértem alaposan, tetőtől talpig. Nem is volt olyan vészes, esős napokra még jó is lett volna, ha nem éppen most nézett volna prostinak. Nekem is vannak elveim, és ez nálam kizáró tényező. Valami frappáns riposzton gondolkodtam, de annyira mérges, és frusztrált voltam, hogy semmi jó nem jutott eszembe. Végül csak annyit válaszoltam:
- Veled még a boltba se mennék el kifliért, nem hogy összebújjunk. Szerintem lépj le gyorsan, amíg még maradt egy kis méltóságod.
Tüntetőlegesen visszafordultam a pult felé, ezért már csak a szemem sarkából láttam, hogy a férfi ahogy jött úgy távozott is. Csendben és gyorsan. Az italom közben elkészült, és megkönnyebbülten kezdtem el kortyolgatni. Legszívesebben egyben megittam volna az egészet ezek után, de inkább mértéket tartottam. Én akartam magamnak egy izgalmas estét. Na tessék megkaptam. Ilyen egy jó indítás.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bárpult - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bárpult - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠ New York, New york te csodás

Kyara & Athan
•  szószám: 575 • Credit:

 
Ennek az egésznek talán semmi értelme. Sőt, sosincs értelme nagyon. Sosem volt. És mégis, muszáj, kell és keresni fogja. De most nem, most inkább kikapcsolja. Vagy valami hasonló. Tény, hogy őrjítő, ha mások rángatják és akaratukat akarják rányomni, mégis, néha ez a kis irányítás mutatja meg az utat valami új felé. Ember ellen még nem állt ki, noha alapvetően sosem tette le a voksát, mennyire van mellettük. Vagy mégis? Volt már kegyetlenebb, kreatívabb és gyorsabb annál, ami itt készülődik. Káosz. Viszont nem sejthette, hogy ahol ő van, ott ez bizony megjelenik. Első fejezetük sem volt zökkenőmentes, hát miért most lett volna másképp? Nem mindenkivel tud könnyen és mindenmentesen lerendezni akár csak pár szót, akár ügyletet. Ez a hely viszont, lehet, hogy jobb lett volna kívülről.
- Sok mindent tudok, de hogy mi a francot akarsz ezzel, azt nem – és nem is fontos. Szórakozni, látni a tekintetén, aztán persze inni és bűzleni. Nem nyúl több pohár után, hát már elve nem is ez a kívánság, tekintete kíváncsian marad végig rajta a nőszemélyen, aki lassan úgy bukdácsol, mint az újszülött borjú. Szemeit forgatja, a kommunikáció lassan a homályba vész.
És mégis belemegy a játékba. Valamiért. Ezidáig sok más nem érhette, talán kicsit csalódott az újdonságokkal szemben, sosem tudni. Egy biztos, hogy akkor már valamelyest a maga malmára hajtja. Bár nem tud mit kezdeni az ismeretséggel, azzal sem, ahogy elfoglalja a helyét és amit tesz. Az ő dolga, neki most másra kell figyelnie.
Aztán kapcsol csak be. Ugyan, ez mindig másképp volt, másképp csapott volna le, tudja, hogy az a fele elveszett. Tapasztalatlansága ugyan akad, nem épp a kétkezes mestere, az előny, hogy ezek itt már többet fogyasztottak, mint illene. Mégis, adok-kapok, oda és vissza. A hangja csattan fel ismét, fél szemmel pillant csak felé. Úgy néz ki, hamarabb véget ért számára, mint hitte. Az a bizonyos valaki nem finomkodva kapja fel és adja tudtára, hogy itt nincs helye, hogy innen távozni kell. És ki ő, hogy ez ellen tegyen bármit? Nem hős. Az meg ott nagylány és biztos megoldja. Ha nem lenne más dolga sem eredne utána, bár nem mondja, hogy nem kíváncsi. Sőt.
- Ám legyen – engedi útjára, hagyja, hogy a penge tánca vörösre fesse a vásznat, köztük őt magát is. Lehunyt szemekkel hagyja a mocskot, hagyja, hogy bőrén folyva, vagy épp ruházatán ázva pihenjen.
A pokol ugyan nem szabadul el, ha az indulatok kissé mégis.
Nem számolni, mennyi ideig tart minden. Az ő sötét vére is megmutatkozik, nem kíméli, ahogy a másik sem, aki a felmentő kívánt lenni. Ő viszont úgy dönt, nem fogja cafatokra vagdaltatni magát. Aki még közelített, az erővel és könyörületet nem ismerve csapja a falnak, zihálva egyenesedve ki, saját megrágott mivoltát kiemelve a halomból. Mintha fölényesnek és kiskirálynak akarna tűnni, mégis, jobbnak érzi azt, hogy ő itt most nem nyert és nem is veszített. Próbálnak feltápászkodni, ő pedig még egy lökettel nyomja őket vissza, eltáncolva a kimerültség ismerős és utált terepére. Sehogy sem jó ez. Vannak korlátok, amiket újra kell építeni. Saját kezeire bámul le, arra, amit érzett, hogy rátermettebbnek kell lennie, olyannak, akinek már a fogása is gyilkosabb.
Tehát, végül is annyit nyert, hogy tudja, mi a gyengesége. A tapasztalatlansága. És valahol örül, hogy nem ezt látta belőle. Fejét megemelve végül, kabátját magához véve távozik sebesen, nem úgy, mint ahogy érkezett és odakint, mint ahogy nemrég a nőszemélyt, őt is elnyeli az éjszaka, mire bármelyik vadállat keresni kívánná. A sebeket nyalogatni, a terveket újraszőni kell.
Még nincs készen.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Bárpult - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Athan
Nem is értem, az ember lánya, khm, démon lánya eljön szórakozni. Nem kíván sokat, csak egy kis csetepatét, semmi többet. Egy kis vért, balhét, káoszt. Ám rá sem hederítenek. És miért nem? Nah miért, valaki meg tudja mondani?
Ha bárkinek is az a válasza, hogy azért, mert lány, menten lefejel valakit és Kínt átszúrja a torkán, majd onnan egy könnyed mozdulattal választja ketté a fejét az orra vonalának mentén. De nem, még most sem nagyon.
A kígyó megszólja, hogy unalmas, mert senki. Pedig épp…
Még figyelnék is, ha nem jönne egy tálcányi feles épp a pult másik oldalán. Örömmel hajolok le hozzá. Felkapok legalább két poharat és mind a kettőnek a tartalmát a torkomra öntöm. A fejem egyre zavarosabb, vagyis inkább csak a gondolataim, állni is alig tudok már, nem hogy még beszélni.
- Hát tudod – kezdek bele, kissé dőlöngélve, az egyik kopasznak a fején megtámaszkodva. Arra nem gondoltam csak, hogy az viszont izzad és megcsúszik rajta a kezem és a vállán landol tenyerem alsó, csontosabb része, én pedig engedek a lendületnek és félig letérdelek a pultra.
- Bocsánat – nevetek őrült módjára a fószerra. Látom, hogy nem igazán érti, hogy most megüssön, vagy inkább hagyjon békén. Melyik lesz neki jobb, de nem is ásom bele magam jobban a témába. Mert fordulnék a kígyóhoz, ha nem látnék érkezni egy régi jó ismerősömet.
Két kezemet magasra emelve kapálok neki, közben pedig már teljesen a pulton ülök, lábaimat lelógatva róla, lóbálom fel és le, lendületesen.
A párbaj lassan elkezdődik, de ő már alig tudok oda figyelni, ugyanis amikor tudnék, akkor érkezik a pulthoz a régi jó ismerős!
Az első pofonnál. Vagy a késnél.
- Emeljük a tétet! – ölelem át a nyakát, azon keresztül figyelem, hogy mi történik. Legutóbb mintha nem ilyennek tűnt volna a kicsi kígyó.
Sokat még sincs időm ezen gondolkozni, ugyanis a fickó combom alá nyúl és könnyedén emel le a pultról és dob a vállára, indul el velem a kijárat irányába.
- Kicsi kígyó! – kiáltok utána. – A győztesnek jövök eggyel – kacsintok rá, miközben hangosan nevetve, Kínnal a nyomomba hagyom el az épületet. De senki sem mondhatja, hogy nem vagyok segítőkész. Miközben ő harcol, addig az ismeretlen fickó hátába vágom a kést, úgy háromszor, négyszer. Vére a szélrózsa minden irányába spriccel, a kicsi kígyót is megszínesíti. Persze nem tudják, hogy ki mozgatja a tőrt, én vagy ő. Ez már legyen az Ő gondja?
Még mielőtt az ajtó becsukódna, Kín még ki tud csusszanni utánam a sötét utcára.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bárpult - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠ New York, New york te csodás

Kyara & Athan
•  szószám: 644 • Credit:

 
Úgy csap le karjára, mintha már most győzelemre kellene emelnie, ő pedig engedi, had emelje, fogja, aztán az már persze neki sem jön be annyira, hogy rángatni kezdi. Már-már úgy érzi, azt kívánja a leányzó, hogy a vállat tartó inak, bőr és minden egyéb engedjen, megnyúljon vagy el is szakadjon, hogy aztán ő tovább tarthassa kezeiben, tovább emelhesse, talán fel az égig is, ki tudja. Persze, ezt nem is várja meg és nem is engedi, mordulva feszíti meg a karját, hogy ne menjen tovább, persze, a rángatás nem múlik, kitartó, ó hát igen, most már neki is jobban dereng az, ami a másik, talán kicsit elhamarkodott volt ennyire és azonnal a dolgok közepébe vágni, mégis vigyorog, mégis mulat, nem fog visszalépni és a sötétbe veszni, elvégre, ez csak szórakozás. Véres mulatság. Aztán persze ő ránt egyet a karon, mutatva, elég volt a kézfogásból, az már koránt sem érdekli, hogy a lány hol köt ki, karját egy laza vállkörzéssel ereszti le végül és végignéz az egybegyűlteken. Talán nem is gondolták ezt annyira komolyan és igaznak, amiket mondott, amit felvázolt, vagy ha mégis, akkor beszariak és hát nemigen lépnek. Konkrétan, mint holmi ronda szobrok, egy-kettő még össze is néz, vagy csak vigyorog a csaj mutatványán, de hogy valaki lekapja a bengáról, azt már nem. Kihasználva az alkalmat egy sört szeretne, de kettőt-hármat kell csettintenie, mire bárki is veszi a lapot, hogy mit is akar, pár kortyot dönt le belőle, mire akármi is történik. Feléjük pillant, lustán, mint aki ő maga sem veszi komolyan azt, hogy mit is akar ebből kihozni, mint aki messzebb jár és félő, nem is tér vissza egyhamar. Újabb kortyokkal öblíti le az út porát, teszi le a pultra az üveget és annak dőlve néz ismét körbe. Továbbra sem lát változást.
- Na, senki? Így unalmas – aztán lepillant a kettőre, a nagyra és a kicsire, de már nem hadakoznak, vagy legalábbis nem tűnik annak, csak kicsit veszett meg. Sóhajt egyet, ujjaival mintha türelmetlen lenne úgy dobol párat, mintha sietne, pedig aztán az ég világon nincs semmi jelenleg, amely várja, vagy hát várja, csak nem sürgeti.
- Pedig úgy néz ki, te is elég érdekesség tudod tenni a helyzetet – ez persze jobban gúnyos, mint elismerő szó, de ha csak visszagondol arra, akkor milyen volt, semmi sem lepi meg igazán. Meg hát, minek. Elvégre, ez már csak egy ilyen világ. Újabb kortyok a sörből, kellemes ez, egész jó az íze, kicsit talán híg de ki róná fel bárkinek, manapság nehéz sokat alkotni, ami van, abból kell kihozni a legtöbbet. Még csoda, hogy van? Fogalma sincs, milyen szintre hozták fel vagy nyomták le a dolgokat, nem mélyedt bele még komolyabban. Kénytelen megválni az italától, amikor a nő ismét visszaveszi a szót és úgy néz ki, kihirdeti a végeredményt. Nem épp súlycsoport az, akit kapott, de hát na, a kihívás már csak ilyen. Ellöki magát a pulttól, kényelmesen bújik ki a kabátjából és helyezi azt oda, a másik lábai mellé. Nem mintha féltené, de könnyebben mozog nélküle, mintha az összes ruhadarab manapság arra szolgálna, hogy szorongassák és visszatartsák mindenben. Mindegy is. Nem vetkőzik tovább.
- Ha azt mondod. Bár lényegtelen egy kis vér – nem nagyzol, akár ki is kaphat ha az ott ügyes, bár ahogy elnézi az eszét már elborította valami, vélhetően nem a taktika, hanem a nyers erő fog kibukni belőle. Ám legyen. Kéznél van a kése, nem a penge, amely a tollas maradéka, hanem csak egy egyszerű, amely a vérét veheti, de ha elfajulna a dolog, az angyalpenge is biztos helyen pihen. Kihasználja a kis beálló szünetet, azt, hogy ő a kisebb és talán a fürgébb és lecsap, ököllel oda, amit ér, egyelőre csak lazán, egyszerű módban. Aztán hogy mit kap, annak a függvénye minden más. Ha egyszer belekezd... bár nem épp a harcok mestere, már ügyesebben védi meg magát. Lecsap, hátrál aztán ismét odakap. Gyorsan, elvégre a kígyó is gyorsan mar.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Bárpult - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 10, 2019 8:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Athan
A túl sok ital lehet az oka. Vagy nekik, vagy nekem. Bármelyikünknek is, már nem is nagyon izgat, ámbár nem érkezik válasz a felhívásomra. Már-már kétségbeesetten tekintek le magamra. Két kezemmel megfogom tenyérbe illő kebleimet, majd végig taperolom magam. Jó a bordáim némileg kilátszanak. A csípőm sem széles, nem tudok kihordani én ezernyi gyermeket. Fenekem is lapom, ám a lábam között ott van az a háromszög, amiért megvesznek a pasik.
Mégsem jön senki, mígnem.
Egy ismerős kígyó elém nem állít. Felvidultan hajolok le hozzá, kezét elkapva emelem azt fel. Kissé talán elvétettem a lendületet, nem számítottam arra, hogy a keze nem nyúlik egy ponton túl tovább. Sőt, megakad és hiába rángatom, nemhogy nem nyúlik a nyavalyás - tán ellenkezik is, de ki érzi ezt most? Meg kit érdekel? Na meg miért ellenkezik? - de még le is rángat. S ahogy lerángat, az egyensúlyom vesztem el, hogy egy hatalmas benga állat nyakába kössek ki.
- Megvan az első jelentkező! - rikkantom diadalittasan, a kígyóra tekintve. Jaj, hogy hívták? Hogy, hogy hogy. Nem, ő nem Mandró, pedig halál biztos hogy neki is volt neve.
Na majd lesz egy másik!
A benga azonban nem értékeli, hogy bár igyekszem feltápászkódni róla, hogy visszaállhassak a pult tetejére, mégis random folytogatásba kezdek.
Kajakra esküszöm! Nem direkt csinálom!
- Hohoho! - billenek vissza, ám fenékkel huppanok le a pultra. - Akkor hajrá! Tedd érdekesebbé számukra és persze számomra is a helyzetet! - tárom szét a tenyeremet. Tessék és vessék, ha azt hiszi, hogy olyan egyszerű, akkor dolgozzon meg érte. Vagy mi a fene.
Kezemet eközben széttárom, majd gyorsan egy üveg sör nyaka köré záródnak ujjaim. Ám a Benga állatnak valami baja van. Nem értem. Még a hosszú haját sem tekertem a nyaka köré. Annyira.
Idegesen csap az asztalra mellettem. Én pedig hatalmas szemekkel tekintek rá.
- Mit izélsz? Meg sem döglöttél, de hohoh! - tápászkodok fel újra a pultra. Először csak négykézlábra emelkedem, majd onnan próbálok felállni. De a térdelésnél tovább nem nagyon jutok. Nem baj, innen is pontosan tudok parancsokat osztogatni.
- Mélyen rohadtul nem tisztelt Hölgyeim! És Undok, Mocskos, Uraim! Meg is van a két jelentkezőnk! - mutatok előbb a kígyóra, majd a Benga Állatra. Arcomon galád mosoly terül szét. Mindjárt éjfél. Az emberek őrültté fognak válni. Vagy legalább is valami olyasmi. - Harc az utolsó vérig - vonogatom fel a szemöldökömet a két paskónak.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bárpult - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ New York, New york te csodás

Kyara & Athan
•  szószám: 702 • Credit:

 
Kényelmesen nyújtózva kel fel rögtönzött ülőalkalmatosságáról, ahol az elmúlt egy órában bújt bele egy könyv hasábjai közé. Kissé megszáradt, sárga lapjaim nem pihent ősi tudás, magát szórakoztatta csupán, mítoszokkal, legendákkal tarkított estimeséje végén nem volt hatalmas csattanó sem ugyan, a könyv gerincét is valamikor egerek csócsálhatták meg, manapság senki sem vigyáz már könyvekre. Nyakát kiropogtatva indul meg, kezéből pedig, a kiolvasott darabot a kukába ejti, amit kell, azt megjegyezte, de erre nincs szüksége többé, egyelőre nagy helye sincs arra, hogy berendezzen egy olyan szobát, ahol ezt találta, sok más könyvvel és annál nagyobb polccal, amelyeken egykoron sorakoztak. Nagy része eltűnt, másik része élvezhetetlen lexikonok és szótárak, fura ízlés és még furább minden a megkopott házban, amit pár napja maga mögött hagyott. Mehetne a villanegyedbe is, az országban elég sok helyen állt ilyen, ahogy csak néha-néha közelebb vitte a tengeráramlat a tengerparti hatalmasokhoz, vagy épp csak egy térképen vagy épp fényképeken pillantotta meg. Már teljesen biztos, hogy a nagyzolás, ami a gigászi piramisokat is szülte, más formában, de biztosan megmaradt.
Hogy mik a tervei? Talán semmi. Nincs elveszve, arról szó se esett, de egyedül egyelőre nem tervez, a többiekhez pedig még nem köszönt be, hogy mégis mire készülnek, meghagyta nekik a személyes tér kényelmét. Leginkább erejét edzi, kifeszíti a határjait, hogy aztán kellően ki is tölthesse azokat, régen elfeledett vagy épp újkori dolgokkal foglalatoskodik. Nem akar Isten lenni, de az sem, aminek az akarta, kihasznál mindent, amit csak tud. Egyedül pedig nem szól bele senki, elvétve akad démonba, angyalba, de nem zavartak nagy vizet, ha volt is valami, csendesen letűnt. Jobban belesimul már abba, ami körbeveszi, jelen esetben a városba, ahova már nem talpig koszosan érkezett, mert előzőleg valamely lyukba bebújt kutakodni. Ujjai között szórakozottan forgat egy apró pengét, noha az nem fegyver, egy levélbontó kés lehetett valaha, ezüstből, és csak apró mintái miatt tetszettek meg neki. Nem mintha várnia kellene postára, de egy kis csiszolással még az éle is rendben lenne. De csak szórakozik. Ide már nem volt olyan könnyed láthatatlan módon besétálni, de járt már a peremvidéken korábban és okult a másik város ostobaságain. Nem egyszerű terep, viszont ő továbbra is kíváncsi fajta, aki mindent a saját szemével kíván leellenőrizni, vagy csak megtapasztalni. Egy pirospont anyukának, amiért most az emberire sikerült fizimiska hasznosul, erőit pedig szépen elrejtve, mind íriszeivel egyetemben, most úgy jár-kel, mintha természetes lenne. Persze, így is biztos feltűnhet másoknak, egyelőre azonban nem érez magában fenyegetettséget. Aztán ki tudja.
A zeneszó halkan de kivehetően terül el az utcákon. A város él szerencsére, tartogat magában olyan dolgokat, amivel el lehet mulatni az időt. Mert igen, miközben ki tudja, hogy kiszabadítójuk merre kószál és mit tervez, a világ talán épp összedőlni készül, neki feltétlen dolga, hogy egy lebuj ajtajához sétálva lépjen be oda. Talán a felelősségtudata és az erre irányuló figyelme gyengült el? Elcsábult a világújdonságok falatozásában. Immáron kezeit a zsebeiben pihentetve pillant végig a helyen, amint az ajtó becsapódik mögötte, és a zene körbeöleli, kicsit erősen zakatolva. Alkohol, izzadtság és dohány szaga éri el szinte azonnal, orrát aprón ráncolja egy pillanatra, és bár beljebb nem nagyon merészkedik, elvégre egyelőre nem kíván fogyasztani sem, persze, talán már nem olyan finnyásan áll az ízekhez, mint elsőre. Minden csak szokás kérdése. Az időzítés pedig tehetségé. Talán jó pillanatban érkezett, hogy hallja a szónoklat második, érdekesebb felét. A pult felé nézve, az azon ácsorgót bámulja meg, a fényviszonyok ellenére fel is dereng, hogy a finom vonalak kihez tartoznak, az arc egyre ismerősebb lesz, ő pedig vigyorogva lépked közelebb és hallgatja végig, mire is vágyik pontosan a lány. Hát, tagadhatatlan, hogy ha táncot kért volna, jobban meg lenne lepve. Megállva immáron középtájon, tapsolni kezd, mint a világhírű színdarabok végén.
- Nem is értem, miért várakoztat meg bárki is téged. Szívesen felajánlom neked akármelyikükét, ha az hozza el a boldogságot – ereszti le kezeit vigyorogva még mindig. Már nem olyan esetlen, mint mikor elsőnek találkoztak, szeme sarkából pedig a mozgolódást figyeli vagy épp fülel, ki mennyire veszi ezt komolyan. Végtére is, addig senki, ameddig az első csepp a földre nem hull. Egyelőre csak közelebb lépked a lányhoz, felpillant rá, majd a többi felé fordul.
- Kevésbé izgatott közönséget se tudtál volna találni, ha tippelhetek. Nem tudom, hogy most szimplán túl részegek ahhoz, hogy felfogják, vagy félnek.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Bárpult - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 13, 2018 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Athan
- Na, na, nanana, naaa, nana, nana, nana! - dúdolom elég halkan, eme lepukkant démoni helyen. Fejemet hátravetve nevetem el magamat jó hangosan. Valójában fogalmam sincs, hogy miként kerültem ide vissza.
Mintha vonzana ez a hely. Újra és újra, de hát lehetne is érte engem hibáztatni? Az egyik legnagyobb mészárlást itt hajtottuk végre. Oh, Káosz. Hol vagy hát ilyenkor?
Sóhajtva omlok a pultra, homlokom nagyot koppan rajta. Talán túlságosan is. A zene ritmikus üteme mégis elnyomja ezt. Görbe hátamat felpúpozom - miért azt hittétek, hogy valaha is egyenes gerinccel jöttem a világra? Na ne röhögtess.
Hirtelen ötlettől vezérelve emelem fel a fejemet. Feltekintek a plafonra. A régi rúnák helyei még ott vannak. Vérmaszattal bekent plafonra vigyorgok. Majd egy órát keresek. Mi remélem, hogy működik még, mert aszerint még fél óra van éjfélig.
Pompás, roppant pompás. Ajkamra galád mosoly húzódik. Előbb csak halkan nevetgélek itt magamba, majd egyre hangosabban és ördögibben.
Oh, Szent Lucifer Nevére!
Gyorsan körbetekintek. Maradnia kellett innen díszletnek. Lassan egy év is eltelt már a mészárlás óta, oh, te világvége parti!
És… Bingo!
A pult végében, a pénztár melletti sarokban, ott leledzik egy koponya. Persze tökéletesen műnek hat. Manapság - vagyis az apokalipszis előtt - annyira felfejlődött a horroripar, hogy tisztára élethű dolgokat tudtak gyártani. Azonban, bárki aki ismer, tudhatná, hogy nem használok utánzatot. Főleg ha horrorisztikus dekorról van szó. Na szóval… Jaj, hol van Kín?
Lényegtelen is. Ami viszont számít. Átnyúlok a pult felett. Nem kérek engedélyt az üvegszemű pultos libától. Vélhetőleg démon szállta meg. Nem érdekel, szóval átnyúlok. Elcsaklizok egy üveg vodkát és a koponyát is.
Miss Delaver. A sírján legalább is ez állt.
Előbb a bárpult székére állok fel, majd onnan a pultra.
- Lenni, vagy oh… Meghalni? - harsogom el magamat, hatalmas nevetéssel karöltve, fejemet a plafon irányába fordítva. Ezzel azt hiszem magamra vontam néhány bámészkodó ivó figyelmét. Drágáim a buli itt kezdődik. Jobb kezemet - amibe Miss Delaver vicsorgó képe hever - kinyújtom előre. - Hölgyválasz Uraim! Ma, itt és most! Az vihet haza, ki elnyeri a kezemet. Mihez nem kell mást tennetek, mint vért áldozni. Oh, de… A sajátotok nem érdekel… - nevetem el magamat őrült módjára, majd beleiszok az üvegbe.
Kezdődjön hát a buli. Mi a legrosszabb mi történhet? Hogy senki sem harcol meg értem? A mészárlás még így is tervben van.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bárpult - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 2:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 2:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Zadikel x Belphegor

Meg kell állapítanom, nagyobb teherrel jár valakit szemmel tartani, mint gondoltam. Nincs nagy gyakorlatom benne. Fél pillanat elegendő, hogy Behemóth nyomát veszítsem. Na többet sem vállalok ilyet, nem mintha annyira ajánlkoztam volna a feladatra. De túl sok energia a folytonos koncentráció, nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva. Szerencsére nem jutott messzire, erejéből csak a távolabbi asztalig futotta. Zadikel elmeséli, hogy mindenesként dolgozik egy iskolában. Nem egy álom meló, és látom, hogy a srác sincs túlságosan feldobva a helyzetétől, de lehetne rosszabb is. Megállapítja, hogy későre jár. Én is rápillantok a csuklómon lévő ketyegőre. A férfi még felhajtja az italát és búcsút int.
-Jó éjt! - intek én is utána, majd amint kilép az ajtón tekintetemmel újra a melákot figyelem. Kidől és orbitális horkolásba kezd, félig belógva az egyik asztal alá. Az egész bár belezeng még a hangosnak mondható zene mellett is.
-Veled van? - kérdi az egyik biztiőr a démonra mutatva.
-Sohasem láttam. - hazudom szemrebbenés nélkül, az italomat kortyolgatva. Végigkísérem, míg összeszedik a padlóról és a klub hátsó, nyugodtabb részébe viszik józanodni.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5