Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 10:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Egyenletes tempóban úsztam követve az ezüstpikkelyes tengeri lényeket. Vidáman és tudatosan csapkodtak uszonyukkal. A napfény, mely küzdött a vízzel, és megpróbált azon áthaladni, megcsillant a halakon. A rúnámnak segítségével szinte tökéletes látásom volt a víz alatt is, így megcsodálhattma a tengert. A kis halraj vezetett minket és én értettem a céljukat. követnem kell őket.
Mi tagadás, az Úr tényleg különleges jelet választott. A táplálékláncban meglehetősen alul található kis vízi lény, ezen belül a raj legkisebb tagját. Talán azt akarja ezzel kifejezni, hogy a legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő dolgoknak is nagy lehet a jelentősége? Eléggé furcsa üzenet lenne, de az is lehet, hogy a választás véletlen esett ezekre a halakra? Nem lehet tudni, sokszor jobb is, ha nem törjük a fejünket ilyen dolgokon, hisz nem kell mindent tudnunk és értenünk. Nem véletlen nincs tudomásunk az Atya szándékáról, soha nem is tudtuk, mit akar igazán, de szolgáltunk. Szolgáltuk őt szűntelen, mert a dolgunk ez volt.
Uriel felé tekintettem, amint kiszakadtam az elmélkedésből, hogy miért is ködös számunkra Isten akarata. Felvontam a szemöldököm és biccentettem.
- A nephilimek valóban nem Isten kedvére való lények, ám nem őket gyűlöli. A szüleik a hibásak, akik tiltott dolgot cselekedtek, nyilván ezért nem lephetnek a Mennyek országába. A nephilimek irtása csak a bűn gyökeres eltörlése. Sok ártatlan nephilim halt meg, mert a szüleik bűnéből fogant lények, amiről ők nem tehetnek. De sajnos a parancs az parancs és a szabály az szabály.
Ezzel zártam le a nephilim témát. Az én nézetem elég szélsőséges, tehát jobb nem feszegetni ezt egy arkangyallal szemben. Szerintem nem érdemelt egyik gyermek se halált. Ám a bűnös gondolatokra mind hajlamosak vagyunk, én is, ezért azokat próbálom a lehető legjobban elnyomni. Uriel ez után következő megjegyzésén csak vigyorogtam. Tényleg kellemetlen lenne egy cápával közlekedni.
Lassan még mélyebbre értünk, hiszen folyamatosan lefelé úszunk, lemerülünk az árokig, vagyis a halak nyomában maradunk. Érzem, hogy közel vagyunk már.
Aggódó szemmel nézek egy pillanatig az arkangyal felé, de ezt lemosom az ábrázatomról.  Hallgatom, hogy a nő mit mond. Az utolsó kérdésére megrázom a fejem.
- Ugyan Uriel! Nincs veled semmi baj, ám megértem, hogyha kicsit össze vagy zavarodva, mind összelennénk én is összevoltam annak idején, mikor én éreztem ilyesmit. Ez csodás dolog, és örülök neki, vagyis egy részem örül, míg a másik aggódik. Nos, te neked tudnod kell, hogy mik az érzéseid a férfival kapcsolatban, de szerintem tudod. Csodás dolog, ez, ám féltelek, tudod miért. Nem tudom, hogy mi az a tanács, amit adhatok, mi az, ami helyes. Egy bizonyos: Nem véletlen futottatok össze. És ha ígéretet tettél, akkor azt nem szegted meg, hiszen megkedveled az embereket őáltala. Neked kell döntened, hogy ezt az érzést kiírtod-e magadból és megszakítod vele a kapcsolatot, avagy az ellenkezőjét teszed. Én melletted vagyok, bárhogyan is cselekszel.
Azt mondtam neki, amit én szeretnék hallani ebben a helyzetben, illetve amit helyesnek véltem. Ha bűnbe esik, akkor ez van, de talán atyánk ültette belé ezt az érzelmet, ezzel elindítva őt a fejlődés útján, nem lehet tudni. Emlékszem, hogy én miként össze voltam zavarodva, azt se tudtam minek nevezzem a jelenséget. Ma már tudom, visszagondolva tudom, hogy mi volt az. Talán soha többé nem fogom más iránt azt érezni. Az én helyzetem meg sokkal roszabb volt Urielénél, hiszen én a saját testvérembe szerettem bele. Ilyen pedig nem sűrűn fordult elő. Miután megbizonyosodtam róla, hogy Uriel egy fokkal nyugodtabb, akkor figyeltem meg a környezetem.  Csodálkozva állapítottam meg, hogy már beléptünk az árokba. már pár méterrel elhagytuk a bejáratot. De nem foglalkoztam mással, csak a halak követésével.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 5:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Phanuel ölelése kissé segített... persze így is féltem, és aggódtam, de... az érzés, hogy nem vagyok egyedül, hogy ő velem van, sokat számított!
Kis mosolyt vetettem felé, hogy tudassam vele, hálás vagyok igyekezetéért!
Igen, igaz... én is bíztam ebben... ebben IS, igen, hogy Atyánk nem sodorna bennünket készakarva olyan veszélybe, ami nem feltétlenül szükséges. Bármilyen veszélybe is csak ha muszáj. És akkor is óvna bennünket. Követne bennünket szemével... s ha ő velünk van, ugyan, ki volna ellenünk?
Bólintottam egy aprót feleletül.
Örültem, hogy megtette ő, hogy megrajzolta nekem is a rúnákat. Azt hiszem, remegő kézzel sokkal rosszabbul sikerültek volna... ám ő... még ha nem is néztem oda, de már a magára készítettekből láthattam, sokkal jobban megy ez neki, mint nekem menne. Gyakorlatias és felkészült... sokkal jobb ő ebben, mint én. És hálás voltam, hogy meg is tette nekem. Így én elrepülhettem "lélekben"... messze innen, második otthonomba, a színházba... ahol először érintett meg az a férfi... az a különös alak... akinek dallam száll a lelkében...
Mire felocsúdtam, készen is voltunk. Indulásra készek. S testvérem nem is habozott. Én picit igen, de követtem!
Utóbb meggondolva, örültem, hogy összetűztem a hajam mielőtt eljöttünk. Tény és való, hogy kiengedve szerettem jobban, ám ez néha zavaró tényező, a táncban ezt már megtanultam. Olykor muszáj másként dönteni. Ez is hasonló helyzet volt. A víz alatt kalandozva nem volna jó, ha elvonná a figyelmem az arcomba sodródó hajam...
Talán a picurka halacska sem tűnt volna fel, de még a társai sem... melyek Phanuelre "rászálltak", kicsivel azután, hogy a víz alá merültünk.
Bólintottam Phanuel szavaira. Igen, Atyánk velünk van... és furcsamód máris nem féltem annyira... Ő itt van. A világ egyik legeldugottabb helyén, a mélybe tartva... épp itt érjük utol... vagy épp ő bennünket, nem is tudom hogyan gondoljam... de a lényeg mégis csak az volt, hogy az érzés, hogy ő itt van velünk... felbecsülhetetlen volt számomra! Jobb, mint bármi, eddigi életem során!
Megvontam kissé a vállam. Igaz, nem úgy értettem eredetileg, hogy volna olyan, amelyiket nem, és a halakat meg igen... csak úgy, hogy ezek épp miatta vannak épp most itt körülöttünk, és fordítják figyelmüket a testvéremre... De, ahogy ő rákérdezett, valahogy eszembe villant, mégis tudok egyet, amit... bár nem készakarva hozott létre, de... hagyta létrejönni... és nemigen szívleli őket...
- A nephilimeket nem különösebben szereti... - mondtam tétován. Bár persze, távol álljék tőlem, hogy Atyánkat bíráljam ezért, hisz megvan erre is az oka, na és persze, arról nem is beszélve, hogy még véletlenül sem szeretnék egy "nem kívánt" fajt védelmezni Atyánk ellenében, csak... nem is tudom, azért... talán túlzás a gyermekeket bírálni szüleik tetteiért, bizonyára köztük is van, aki érdemes lenne majd/lett volna a Mennyországra. - De igazad van, a halak bájosak. És itt, e helyen, Atyánk nem is választhatott volna jobb útmutatót számunkra. Bár azért... én örülök, hogy nem valami olyat választott, ami ijesztő, vagy aminek nagy fogai vannak. Akármik is vagyunk, azért vannak, amikkel nem szívesen úsznék együtt - magyaráztam, egy kicsit szélesebb mosollyal, mint ami legutóbb tellett tőlem.
A halakat követve, nem számítottam rá, hogy testvérem ilyen kérdést intéz majd hozzám, mint ezután tette... Meglepett. A kérdés is, és az is magában, hogy egyáltalán észrevette a dolgot, melyet említett... Kissé zavarba is jöttem, talán arcom is elpirult...
- Hát... egy illetőre. - Feléje pislogtam lopva, de utána inkább a halacskákat méregetve folytattam. Még számomra is oly' zavaros volt ez az egész... minden, és nem tudtam mi is ez... hogyan is tudnám akkor értelmesen elmagyarázni valakinek... bárkinek? De megpróbáltam... - Tudod, a minap... nem is tudom... szóval, bejött a színházba egy férfi. Meglátott az utcán táncolni, és követett, és... utóbb kiderült, hogy csodás színész... teljesen véletlenül, mert nem is azért jött oda... Nem is értem a dolgot, őszintén szólva... de... Nem tudom, annyi a véletlen a találkozásunkban, és... amikor meglátom, vagy a hangját hallom, egyszerűen mintha pillangókat éreznék a gyomromban, ami abszurd, hisz mit is keresnének ott...? - megráztam a fejem, és zavarodottan ráncoltam szemöldököm, annyira érthetetlen volt számomra az egész dolog. És mindaz, amit Mark kiváltott belőlem, azok az érzések, meg minden... annyira furcsa, idegen és... ijesztő volt. A puszta gondolata is...
Nyeltem egyet, és nem mertem fivéremre nézni, féltem, hogy szánalmat, vagy haragot látnék szemében. Hiszen arról fecsegek neki, hogy egy emberférfi furcsa hatásokat vált ki belőlem... pedig tudom jól, hogy ez nem jó... Atyánk biztosan nem ezt akarja nálam elérni, ez az én... nem is tudom... hibám...
- Eredetileg azt gondoltam, talán azért sodorta az utamba ezt az embert Atyánk, mert anno megfogadtam neki, mikor a Földre érkeztem, hogy megbarátkozom a kedvenc teremtményeivel, az emberekkel, de... talán lassúnak érezte a folyamatomat, és így akarta megsürgetni, de... - aggódva haraptam alsó ajkamba -, most nem tudom. Ha a férfira gondolok... csak megjelenik a gondolataim közt, máris jönnek ezek a pillangók, és... azt érzem, hogy újra látni szeretném... Mi baj van velem, Phanuel?! - idegesen pislogtam végül rá, félve attól, mit fogok látni, mégis... ő olyan tapasztalt, és bölcs, és okos... tán tudja, mi lelt engem... és hogyan vessek neki véget, még mielőtt Atyánk megneszeli bajomat, és csalódik bennem érte...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 10:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Néztem Urielt, ahogyan lepakolta a cipőjét és mellé a könyvet. Láttam rajta a bizonytalanságot. Mikor láttam rajta azt a félénk arckifejezést, csak megöleltem, a rúnás karomat távol tartva ruhájától. Nem kívántam a véremmel beszennyezni az öltözetét. Halkan odasúgtam neki.
- Ne félj! Atyánk megőriz bennünket.
Majd, amikor a rúnák kérdését megvitattuk, a tőrömmel rutinosan karcolom bele a karjába őket. Gyors vagyok és jó munkát végzek.  Két rúna között feltekintek Uriel arcára. Látom, hogy a gondolatai messze járnak, messze innen, túl a tengeren, túl rajtam és áttekintve minden felett egy valamire gondolt.
Halvány mosollyal arcomon emeltem fel munkám végén a tekintetem, és rúgtam le én is a lábbelim meg a mellvértem. Mellvértben is kényelmetlen lenne úszni, ugyanis ahhoz az nehéz darab. Csak húzna lefelé.
Ezek után a vízbe vetettük magunkat, oldalamon két karccal, és a kezemben a tőrrel, mivel rúnáinkat rajzoltam.
Uriel csak kisvártatva vetette magát a habok közé, ahogyan én tettem, de megértettem. Furcsa volt neki a helyzet. Nem is furcsa, inkább – csúnya szóval élve – félt. Talán az én szívemben is felütötte fejét ehhez hasonló érzelem, de hamar elűztem. Nem szabad félnek, egy kicsit se.
A víz alatt, ahogyan terveztem tökéletesen láttam. A rúnák hatásosak, és Uriel mellettem úszott, ahogyan haladtam lefelé útmutatást kérve. A víz hideg volt, jólesően simogatott.  A felsőtestemen hordott ruha lengett a vízben, minden karmozdulatnál csaknem az arcomba libbent. Hamarosan egy halrajt láttam meg. Úsztak előre, pont, mikor kértem a jelent. Hát itt van! Ő tényleg figyel!
A legkisebb hal a hátamat bökdöste meg, tudtam, hogy mit kell tennem. Uriel kérdésére az egyetértő, mély hangom adott választ.
- Kövessük őket! Atyánk küldte útmutatásul.
Nos igen, Uriel kérdése, hogy atyánk szereti-e a halakat rendkívül furcsa volt. Ennek hangot is adtam, kijavítva őt, ahogyan a halak után haladtam.
- Uriel, mutass rá Isten egy olyan teremtményére ezen a világon, amelyiket ne szeretné! Kértem az útmutatást, ő megadta kis lények képében. Adott már furcsa jeleket, lásd a felhőoszlopot és a tűzoszlopot az Exodus idején. Nekünk halraj jutott, és nézd, milyen bájosak, ahogyan úszkálnak!
A kis lényeket valóban elragadónak találtam, hiszen akkora örömmel voltak abban a környezetben, amit az Úr adott nekik. Egy időben a szárazföldön is az emberek ilyen boldogan éltek, végezték a dolgukat és szerették egymást. Aztán egyre több lett a bűn, és sok ember megutálta a környezetet, miben élnek. Szomorú fordulat ez.
Amíg követjük az Úristen által küldött idegenvezetőinket, Uriel felé pillantok.
- Uriel, tudom, hogy nem az én dolgom, de mivel észrevettem, rákérdezek. Mikor a rúnákat karcoltam, mire gondoltál, hogy enyhült ábrázatod?
Kíváncsi voltam. Mindig is érdekelt, hogy a testvéreim mit forgatnak a fejükben. Tudtam, hogy esélye van annak, hogy a téma érzékeny és nem akar rá reagálni. Ezt teljesen meg tudtam érteni. Emlékszem, hogy régebben, még az osztagom éltével is kerültem érdekes helyzetbe. Nos igen, ez van, ah egy angyal szerelmes lesz egy katonájába. Régebben nem tudtam, hogy minek nevezzem azt, amit éreztem iránta, de mára tudom. Én szerettem őt, de már nem él. Nincs, ami visszahozza, talán Atyánk tudná, de nem fogja. Tudom jól, hogy nem bontaná meg a rendet.  
Csak egyre mélyebbre és mélyebbre úsztam az árokba le, a halak, főként a kicsi pikkelyes után. Tudtam, hogy ő vezet el minket oda, ahová kell.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Atyám nem áldozna fel bennünket... - ez volt az egyetlen pozitív szemléletem, a parton állva, és a vizet figyelve, ahogy vártam, hogy Phanuel imája végére érjen. Hogy én magam miért nem tettem úgy, ahogy ő? Miért nem térdeltem melléje egy imára az indulásunk előtt? Nos, ennek igazából az az igazán egyszerű magyarázata volt, hogy... évek teltek el... évek óta imádkozom minden nap... s bár jó ideje nem kaptam egyértelmű választ, hacsak iránymutatásait nem számoljuk, de... az is több a semminél. Szóval az egyszerű ok az volt, hogy én azóta dumcsiztam Hozzá gondolatban, mióta Phanuel kimondta, hogy "indulás". Lehet, hogy már le is némított, és nem is figyelt rám, úgyhogy... mindegy is, de nekem jobb érzés volt csicseregnem hozzá. Még ha ez nem is volt egy megszokott ima, főleg, hogy sokkal hosszadalmasabb annál, de... létezésem óta... ugyan, nem szokta volna még meg? Ha nem, már nem is fogja, ha meg igen, akkor... tudja, hogy azért teszem, mert szeretem.
Mikor Phanuel felállt, követtem a pillantásommal, felnéztem rá a fényes, csillogó napsütésben. Összehajtogattam a környék térképét, melyet otthonról hoztam magammal, s melyen még egyszer utoljára ellenőriztem, biztosan jó helyen vagyunk-e, bár a tévedés esélye elég csekély volt... majd letettem a cipőm mellé a földre. Egyiket sem terveztem levinni magammal a víz alá, mert elég buta ötlet volna... papírt a víz alá, meg cipőben úszni... megvárnak idefenn. Úgysincs itt senki, aki elvihetné őket. Meg kinek is kéne a hely térképe és egy pár cipő?
- Aha... - kicsit bizonytalanul, de bólintottam Phanuel felém intézett kérdésére, szememet a horizontra szegezve. Naná... minden jó, csak ne legyen lent egy mumus...
Miután meglebegtette fivérem az esélyt, hogy vele tartsak ide, én buta utánaolvastam, miféle állatok is élnek a mélytengeri vizekben errefelé... hát, annyira nem volt jó ötlet... többségében egyikkel sem vágynék közelebbi ismeretséget kötni, főleg nem szemtől szemben...
Na persze, nem mintha Phanuel mellett félnem kéne egy haltól, vagy amúgy... de... de így is, valahogy... nem is tudom, ez lehet a kaland előtti izgalom? Ez az érzés? Mikor üveggolyó méretűre érzem zsugorodni a gyomrom, és a szívem a torkomban dobog odafenn...? És elmém mindenféle rémes képet szül a lehetséges rossz végkimenetelekről? Ha ez az izgalom, el sem tudom képzelni, miért jár bárki is kalandokra?!
Mikor testvéremre néztem, és megláttam, mint rajzolta épp magára egyik rúnát a másik után, esett le a tantusz, hogy... ez nekem nem biztos hogy olyan nagyon menni fog... olyan jól biztosan nem, mint neki. Nem is az a baj, hogy csúnyán rajzolnék, vagy valami, de... magamra ritkán... na jó, simán csak nem rajzolok magamra sehogy inkább...
Nagyot nyeltem, ahogy a penge a kezében megcsillant a fénytől.
- Inkább te - emelem fel kezeim megadóan, és úgy döntöttem, mind a ketten jobban járunk, ha ő csinálja. Ő sokkal ügyesebben csinálta saját magán is, mint ahogy én tettem volna magamon, úgyhogy rajtam is jobban fog menni őneki. És amíg ő rajzol, addig én mondjuk... ööö... igen, én majd Markra gondolok, tőle úgyis pillangók lesznek a gyomromban, és talán a pillangóktól visszanyeri gyomrom az eredeti méretét, és nem lesz akkora, mint egy kis üvegből készült játékgolyó.
Belegondolva, hogy nekem még az is nehezemre esett, hogy magammal hozzam az angyalpengém... de hát, mégis csak küldetés... muszáj voltam... biztos, ami biztos. Ezért pihent hát most nadrágom övrészébe dugva... még ha gazdája drukkolt is, hogy használnia ne kelljen.
Mikor készen lett velem is, nem is habozott sokat, hamar a vízbe vetette magát. Én haboztam ugyan egy kicsit... egy bő pillanatot csupán, éppen csak annyit, míg az égre emeltem szemem, és arra gondoltam, mennyire szeretnék hazamenni... haza... De utána nyeltem még egy utolsót, és nagy levegőt véve Phanuel után vetettem magamat.
A víz tiszta volt... és a rúnáktól még jobban láttam, tisztán ki tudtam venni, mint haladt előttem a mélység felé testvérem, és én követtem őt lefelé, kissé lemaradva, de eltökélten. Nem tudtam ugyan, mi lesz, amit keresünk, de... reméltem rájövünk, ha meglátjuk...
Kis idő alatt beértem őt, és akkor már mellette haladtam az ismeretlenség felé tartva. Figyeltem, de nem láttam semmi olyat, ami...
- Öhm... Phanuel, azt hiszem, ezek a halak kedvelnek téged - jegyeztem meg magamban, neki címezve, kissé meglepődötten. - Főleg ez a kicsi - tettem hozzá, s megpróbáltam kezemmel megérinteni a kicsiny élőlényt, mely újra és újra nekiütközött testvéremnek, mintha csak... nem volna elég nagy a tenger kettejüknek... vagy... csak az árok nem az. Mintha ezek a halak akarnának valamit tőle... úgy gyűltek köré.
- Lehetséges, hogy... Apa szereti a halakat? - tanakodtam, Phanuelt is bevonva a gondolatmenetembe. Talán csak nem, ő...? - Talán követnünk kellene őket? Vagy...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 6:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Explorers
A mélysötét az angyalok számára kiaknázatlan terület, rejtélyes, ismeretlen. Phanuel vállaira hálátlan feladatot róttam, tudom jól. Ha bárki fülébe is jut, mit találnak a mélységek közt, vagy egyszerűen csak rossz szövetségeseket választanak, könnyen sok tűz közé kerülhet, kezdve a testvéremmel, Amara-val. De a történet ezzel korántsem ér véget, és a lojális, bátor szívű angyal egyedül mindenképpen kevés lesz a folytatáshoz. Ami lent várja, az túlmutat rajta, olyan teher, mit egyedül nem tanácsos cipelni. Abban bízom, később ezt belátja ő is. Mikor meghallom hangját, a konyhában állok, a sütőnél és éppen dobom felfelé a palacsintámat. Aztán jön a fohász, és megcsúszik a kezem. A sütőt lerakom a tűzre, fel sem tűnik hogy útközben eltűnt a palacsinta. Útmutatást kér, pedig az orra előtt a megoldás, és Urielem vele van. Tekintsünk a mélyére ennek. Fene, közben a fejem búbjára érkezik az odaragadt édes tészta! Míg a helyszínt figyelem, levakarom a kagylóba a dzsuvát. Majd felröhögök. Hoppá!

Elindult egy hal raj, kis halak, látszólag kiszámítható úti céllal, majd amikor a dzsuvát kapartam tettek egy merőleges kitérőt. Éppen nem irányítottam őket. Pech! Újra oda figyelek, a halak tesznek egy éles kanyart jobbra, majd lelassulnak és Phanuel körül kezdenek ringatózni ráérős tempóban. A legkisebbik hal mindig nekimegy a hátának, tompa puffanással ebben a körfolyamban.

Erre úgy hiszem felfigyelnek, kíváncsian követem, mit kezdenek vele. Közben folytatom a palacsinta sütést.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽ In the name of God

Uriel xXx Phanuel
zene • szószám: - • Credit:

 
Atyám, mondd, hogy mi a terved! Kérlek, segíts, hogy megtaláljam azt, miért te küldtél el engem. Add, hogy megfelelő legyek a feladatra! Tudod, mostanában nélküled olyan elveszettek vagyunk. Katasztrófák sújtottak minket. Amara a legaggasztóbb, bár ezek az új lények is rendkívül furcsák. Tudod, néha jó lenne tőled egy jel. Egy pillanatnyi érzés, hogy nem hagytál el minket teljesen. Bizonyára, ha ez egy próba, akkor vagy nagyon jókat vigyorogsz rajta, vagy a fejedet fogod, hogy mily’ ostobák is vagyunk. Nem vagyok a legjobb gyermeked, tudom jól. Magam is bűnözök, legfőképpen az érzéseimmel. Ezeket bocsájtsd meg nekem. De úgy érzem, hogy ennél a feladatnál valamiért pont rám gondoltál. Mi volt az okod erre? Miért pont én? Ezt nem értem, de köszönöm, hogy nekem adtad a feladatot, és hogy eddig a te kegyelmedből tudtam haladni a végrehajtásával.
Most itt térdelek, a Mariana-árok előtt, és várom, hogy utat mutass a sötétben. A te fiad könyörög neked, hogy légy vele. Hogy segítsd. Uriel is itt van mellettem, velem tartott, bár ezt te tudod, hiszen tudni vélem, hogy mindent látsz és mindenről tudsz a világon. Segíts megtalálnunk az árokban azt, amit keresünk!
– fohászkodtam a kardomat földbe szúrva, és két kezemet a keresztvason pihentetve. Az imám elmondása után kinyitottam a szememet, és a szigetről elnéztem a távolba. A tenger. Nyers erő, tömény elemi harag, de egyben megnyugvás is. Igen, a tenger él. Egy hatalmas rendszer része és tele van élettel.
Mikor odaállítottam Urielhez, kissé fáradtan, hogy most azonnal szedje össze magát, mert repülünk is, kicsit megijedhetett. Én vagyok az újdonsült Iphareme, a tanácsosa, bár Uriel esetében inkább a társa. Jól jön nekem a segítsége, hiszen jól tudjuk, kemény menet előtt állunk. Reménykedem benne, hogy ne keveredjünk harcba, bár egy föld alatti szakadékban mit találhatnánk veszélyt?
Mikor felkelek a homokos partról, kihúzom a kardomat, és a hüvelybe csúsztatom. Ohh, Istenem, add, hogy ott is maradjon!
Uriel felé tekintek, végig merve Mariana szigetét. Piciny kis földkupac, de meglehetősen békés hely. Nagyot sóhajtok.
- Nos, akkor, vegyük át. Itt felrajzoljuk a szükséges rúnákat, a víz alatt meg telepatikusan tárgyalunk. Okés?
A kérdésemmel párhuzamosan, mar fel is karcoltam két rúnát magamra. Egyik a sötétben való tökéletes látást biztosította, erősítette az eleve jó látásunkat a sötétben, ami nem volt a legtökéletesebb. Utána sorra jött a rúna, mely a légzés szükségletünket lelassította, illetve engedte, hogy akár két-három órát is képesek legyünk a víz alatt lenni.
Uriel felé fordultam az angyalpengéből készült tőrömmel, mely a vádlimon volt eddig a hüvelyébe, és a szemeibe néztem.
- Felrajzolod magadnak, vagy csináljam én? – kérdeztem, mivel tudom, hogy néhány angyalnak nincs készsége arra, hogy önmagába vájjon pár rúnát. Valóban barbár, ám hatásos módszer.
Amint Urielre is felkerültek a rúnák, vagy a saját, vagy az én kezem által, a vízbe vetem magam, és úszok a mély felé. Olyan mélyre úszok az árokban, amilyenre csak tudok. Mivel látom a szakadékot, a rúnáknak köszönhetően. A tenger enyhe sóssága kicsit irritál, de szinte teljesen mellékes számomra.
Kutatom a mélységet, Uriellel az oldalamon. Mivel jó úszó vagyok, így profimód sikerül leereszkednem, cska mélyebbre és mélyebbre. Lassacskán beérve a tenger alatti hasadékba.
Na és innen hogyan tovább? Atyám, adj jelet!


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 06, 2018 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


(Phanuel és Uriel)


A félelem a sötét oldal kapuja. Vagy... a lehetőségeké. Igen, ismét itt tartok... Hiszen, én buta, arra kértem, az Urat, hadd fejlődjek. Hadd lássak a félelmeimen és korlátaimon túlra... És megígértem neki, hogy képes leszek rá... de lehet, hogy nem volt ez olyan jó ötlet, mint hittem akkor, mikor kértem tőle ezt. Mert ahogy szokta... most is megadta a módját a kérés teljesítésének. Mert ugye, a dolog nem úgy áll, hogy az ember bátorságot kér Atyámtól, és bátorságot kap, szépen bedobozolva, masnival átkötve, levendulaszínű csomagolásban... nem, nem bizony, dehogy... a dolog úgy áll, hogy ő csak megadja a lehetőséget... hogy olyan helyzetbe kerüljünk, melyben bátran viselkedhetünk... Hát, nesze nekem, megkaptam... így visszagondolva, lehet, hogy tévedtem, és mégiscsak neki köszönhetem azt is, hogy Mark az utamba került... vagy én az övébe, nézőpont kérdése... hisz megígértem drága Atyámnak, hogy megbarátkozom kedvenc teremtményeivel, hát... úgy látszik, lassúnak találhatta a folyamatot, hogy egy... bennem ilyen... különös hatásokat keltő embert sodort bele az életembe...
És ugye, itt van Phanuel... keveselltem a családom jelenlétét az életemben, kértem Atyámat, változzon a helyzet... megjelent Lucifer, akit embertelen idők óta nem láttam, és elképesztő dolgokat tudtam meg róla és tőle... találkoztam Ophiliával, akivel oly keveset tudtunk eddig egymásról, s most, mikor összeakadtunk egymással, most egy furcsa, nehéz, és számomra érthetetlen helyzettel találtam szemben magam általa... egy hitét vesztett angyal képében.
És igen... Phanuel. Aki a segítségemért keresett fel engem... de könnyen lehet, hogy a végén ő sokkal többet fog nekem segíteni, mint én őneki. Mert magával hozott ide... a küldetésére, melyet Atyánk bízott rá... A bizalmába fogadott, pedig lássuk be, ezer meg ezer olyat választhatott volna testvéreink közül, akik sokkal nagyobb segítség lehetnének nálam a számára... de... ő mégis engem hívott magával. Na persze, eredetileg Cassael tartott volna vele, de ő mégsem tudott jönni... hát én maradtam... Ami annyiból esetleg hasznos lehet, hogy a térképeimnek hála én tudom hol a célpontunk, de... különben... tényleg nagyon reménykedtem, hogy nem kell majd harcba bocsátkoznunk itt, mert mikor Phanuel beállított hozzám, azzal, hogy na, Cassael nem tud jönni, szóval indulunk... hát igen... levert a víz, és az első félelmetes gondolatom az volt, hogy meghalunk... a második az, hogy nadrágban kell majd meghalnom, ha ez bekövetkezik, és ez borzasztó volna...
De én kerestem magamnak a "bajt", kértem, és tessék, ezüst tálcás, szép páncélos postás érkezett vele a küszöbömre egyenest... és én bolond, persze hogy eljöttem vele a világ végére... hogy a világ legmélyebb helyén vagy akörül valamerre... megkeressünk valamit... hát... egy valamilyen valamit... ami kell... szóval... igen, és én jöttem, mert a testvérem kért, és... jó, persze, nem engedtem volna el egyedül, de azért jó lett volna, ha nem csak rajtam múlna, hogy... szóval, ha valami baj érné őt, ne adja ég... jó volna, ha más is itt lenne, akin múlhat, hogy élünk-e vagy halunk, ha őt netán valami kiüti... ami nagyon reméltem, hogy nem fog megesni... de azért megnyugtatott volna, minden eshetőségre felkészülve. De nem, mi vagyunk ketten, és ha neki baja esik, én nem tudom mit csinálunk... mert én tuti ki fogok akadni... vagy nem is tudom... szóval, be vagyok parázva nagyon is, és... ha Apa egyszer visszajön, tuti, hogy ezért még a lábára lépek...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 06, 2018 6:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Mariana-árok - Page 2 548Marianatrenchmap_kiseb
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7