Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Fekete piac és lerakathely •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Fekete piac és lerakathely VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 19, 2018 12:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 19, 2018 11:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Nem bántam, hogy híján vagyunk a gondolatolvasás képességének. Bőven elég csapás volt, hogy érzékeltük egymás jelenlétét, és a legrosszabb, hogy még csak ki sem lehetett kapcsolni egy kis időre sem. Ennek a köteléknek csak a halál vethetett volna véget.
-Könnyebb élet, persze. - Mintha csak ezen múlna.
-Akarod mondani, könnyebben kapnál TE válaszokat. - helyesbítek, ugyanis számára ez a lényeg. Megtudni mindent. Bár ha belelátnánk egymás fejébe, neki sem kellene azzal időt tölteni, hogy kérdésekben fogalmazza meg gondolatait. Elég lenne egy pillantás, és látnám felvillanni azt a kilométeres listát, amin kérdései sorakoznak. Kérdésére csak megingatom a fejem. Nincs válasz. Az ő szempontjából amúgy sem volna jelentősége, kit, miért vagy hogyan hoznék vissza az életbe. A hozzám költözés és a munkám felügyeletének gondolata pedig széles, már-már ijesztő vigyort varázsol húgom arcára. Le sem tudná tagadni, hogy ő ezt élvezi. Nekem azért vannak fenntartásaim az ötlettel kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, ha csak időközben nem hullik be egy mély szakadékba, ahonnan nem tud kimászni, vagy el nem ragadja egy erősebb tengeri örvény, és tartja lent a tenger fenéken, egy hét múlva biztosan a küszöböm előtt fog állni, percre pontosan.
-Nagyszerű. Igazad van, biztos jó lesz. - próbálom magamat is meggyőzni erről. Caly távozik, de mielőtt kilépne az ajtón, nem rest néhány jó tanácsot még a figyelmembe ajánlani.
-Hogyne, vigyázok. - bólintok, majd kiiszom a poharamba maradt fél kortynyi vodkát. Húgom már az utcát is elhagyta, mikor percekkel később előcsoszog a vénlány a raktárból. Kezében tart egy üveget, amiben valami fekete, kékbe hajó sűrűbb folyadék van. A művét, amin mindeddig dolgozott. A cuccnak van egy jellegzetes, kellemetlen szaga, de inkább nem akarom tudni miből készült. Sokkal inkább a használata érdekel. Miután megtudtam mindent, amit akartam, nem maradt más hátra, minthogy rendezzem a sorainkat, majd én is távozok erről a helyről.


Én is köszönöm a játékot. Smile Az EGY-et pedig muszáj volt kihangsúlyozni, ejnye x"DDDD
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 18, 2018 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Most nagyon örülnék ennek a képességnek, bár azt hiszem akkor sem találnák válaszokat. Olyan kaotikus állapotok uralkodhatnak ott, mint most a világban vagy egyszerűen nem találnák semmit csontokon és szarvasokon kívül. Bár… ennek ellenére furdalja az oldalamat a kíváncsiság. Mindig is magának való volt, s talán pont ezért is kedvelem kissé.  Pillantok rá sandán, a gondolatra. Tudom, hogy rejlik benne valami, annak ellenére, hogy mégis olyan kis nyo… esendőnek tűnik. – Nem valóban nem hiányzik, bár a te esetedben… könnyebb lenne az életünk. – sóhajtok fel lemondóan. Ideje volt már kiereszteni a felgyülemlett feszültséget, melyet akár magának is köszönhet, hogy nem zúdítottam rá, mint valami szökőárt. Valahogy nem adott rá okot, a higgadtság melyet magából áraszt valahogy képes lelohasztani az indulatokat, mellette még a fejedben az is megfordul, hogy kölcsön kért nyakkendőjével kösd fel magad.  Egy szóval igazságtalannak éreztem volna. Hogy nem ismerjük egymást, azt már anyánk neve mellé sem lehet felróni, hisz már olyan rég elhantoltuk, hogy emlékét csak sértettségünk tartja életben. S most, ha lát valahol minket csak a markában röhög. – Érdemes megkérdeznem, hogy mégis akkor mit is akarsz visszahozni az élők sorába és minek? – fonom keresztbe a karom magam előtt felvonva kérdőn a szemöldököm. Sejtem a választ, de egy próbát megér, hátha valami csoda folytán, a konyhából kiszökő brutális illatok megoldják a nyelvét. Mosolyom sose volt őszintébb. Persze ez részemről is áldozatokkal fog járni és néhány nyugtató párlattal, jó inkább egy kisebb bőröndnyivel, de ezt az áldozatot képes vagyok meghozni érte. Legalább egyikünk se fog unatkozni. – Lehetőségünk lesz jobban megismerni egymást Markan. – vigyorgok tovább. – Örülj a lehetőségnek. – öltöm ki nyelvem hegyét ajkaim közül, miközben nyakam a vállaim közé húzom. Lehetséges, hogy nem kellett volna meginnom az üveg háromnegyedét, emlékeim szerint a második után elfelejtettem fivéremnek tölteni. Annyira éppen elég volt, hogy megvillantson valamit egy másik Calyból. – Csak vigyázz Markan, mert, aki azzal kérkedik, hogy bármi tudás is a birtokában az hazudik. Az írmagját is kiirtották, annak, amit egykor az embereknek adtunk. De, a te dolgod. – vonom meg a vállam, s legyintek rá. – Számíthatsz rám. – kacsintok viszonozva halovány mosolyát. Örömmel veszem tudomásul, hogy megbarátkozott a gondolattal. Megfordulva, nyúlok a kilincsért, s tárom fel az ajtót, újra magunkra terítve a magány köpenyét.

Köszönöm a játékot egy élmény volt. ^^ DE... még találkozunk... EGY hét múlva. XD
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Meglátásával, hogy bizarr dolog szülőanyánk lábszáraiból kardot kovácsolni, egyet tudtam érteni. Nem sok gyerek vetemedik ilyesmire. Amikor először merült fel bennem a gondolat, hogy megszabadítom Andarielt a lábaitól, még nem volt tervbe, hogy majd fegyvert is készítek belőle. A cél egyszerűen csak annyi volt, hogy ne járjon folyton a nyomomba, és ne rúgdosson. Ez a drága asszony ugyanis nem csak a kezét szerette fegyelmezésre használni, de a lábait is. Előszeretettel gyalogolt bele az "ember" gyomorszájába, ha kifejezésre akarta juttatni akaratát vagy éreztetni nemtetszését.
Na már csak az hiányozna, hogy egymás fejében is turkáljunk. - felelem a megjegyzésére. Már az is sok, hogy megérezzük egymás jelenlétét. Bosszantó, de lényegében...igazán soha nem tudunk eltűnni egymás elől. Csak a gondolatainkban lehettünk magunk. Ha még arra is képesek lennénk, hogy kiolvassuk mi van a másik fejében, ennél is nagyobb szívás lenne az életünk. Szavaimra elcsodálkozik. Nos, igen, ezzel a válasszal valószínűleg nem számolt. A holtakkal akartam kapcsolatba lépni, pontosabban eggyel. Meglepődik, hogy a szarvasokon és a kovácsoláson kívül más is érdekel. Többek között ez is. Ebből is látszik, mennyire nem ismerjük egymást.
Egyre hangosabb és zavaróbb csörömpölés szűrődik ki a hátsó térből, ami halvány mosolyt csal az arcomra, hiszen ez azt jelenti, hogy az öreglány szorgosan dolgozik. Egy pillanatra az ajtó felé nézek, de hiába van résnyire nyitva, nem látni semmit.
Nem, de nincs is rá szükség. A halottam nem beszéli az emberek nyelvét. - felelem kérdésére.
Amúgy sem azért hoznám vissza, hogy társalogjunk. - fonom keresztbe karjaimat a mellkasom előtt. Megpróbálom megsaccolni mennyi időre van szükségem, hogy összeszedjek mindent ahhoz, hogy nekikezdhessek tőrjei elkészítéséhez. Elsőre egy hetet mondok, ez tűnik reálinak, amire ő rábólint. Mást úgyse tehet.
Már ha minden a terv szerint megy. - teszem azért hozzá, előrevetítve, hogy akadhatnak fennakadások, amikkel nem számoltam. Majd mély sóhajjal nyugtázom, hogy nem tett le a költözködési szándékáról. Mindemellé még bosszantó vidám vigyor költözik az arcára, szinte levakarhatatlannak tűnik.
Meglátjuk Caly. Meglátjuk. - felelem ígéretére. Amikor a vénlányt emlegeti és a fejével a raktár felé int, én is odapillantok.
Ártalmatlan...fél lábbal már amúgy is a sírban van.- vonok vállat Caly intő szavaira. Ennek az asszonynak, nem sok köze van az ősi, testvéreim által teremtett boszorkányokhoz. Azt a kevés mágikus tudást, amit birtokol, azt is felmenői hagyatékából kaparta össze. Nem voltak nagy elvárásaim, de reméltem, annyi tudást sikerült összeguberálnia, hogy megoldjon néhány apróbb problémát.
Gondolom ha "elfelejtenék" üzenni, te úgyis megjelennél. - pillantok felé egy halvány mosollyal.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 14, 2018 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Na igen, mit is várhatnék tőle? Vállrándítást, s találd ki mi van mögötte. De már fel sem veszem, csak magamat kergetném őrületbe. – Honnan kellene tudnom, hogy mi jár a fejedben? Anyánk sem gondolta, hogy egyszer játszadozni fogsz vele. – vetek egy futó pillantást a pengékre. – S lám… - fintor ül ki az arcomra. - …bizarr. – rántom meg végül a vállam. – Megnyugtatlak, nincs okod rá. – legalábbis tudtommal még nem adtam rá okot, de persze ez olyan, mint a bizalom. Nem tudná egyikünk sem megfogalmazni, miért is nem „ajándékozzuk” meg egymást ezen kiváltsággal. Ebből fakadóan soha sem tudni, hogy mi viheti rá fajunkat arra, hogy a másik ellen forduljon. Ez épp lehet csak a szórakozás kedvéért vagy éppen a halom utáni vágyból és emellett még ezernyi okból. Ezért hát, miért is ne lennének bennem aggályok, hogy szándékai tisztességesek, s nem akar felnégyelni, elásni majd pár év múlva csillárt kovácsolni belőlem. De felesleges is lenne ezt bátyám elé teríteni, mint egy kilőtt szarvast, nem az a fajta, akivel komolyan lehetne filozofálni. Így csak tovább játszadozom a poharammal s mikor az ital utolsó cseppje is végig gördült torkomon újra töltöm poharam. Valószínűleg, ha Ruben - kedves s kissé elvont bátyám- ezt látná, alkoholistának titulálna, akárcsak Helénét, ott Londonban. A gondolatra csak elvigyorodom. Szemeim kikerekednek, a kései válaszra, melyet kérdésemre kaptam. – Mit akarsz te a holtaktól? – kerekednek ki szemeim. – Nos ezt örömmel hallom. – mondjuk nincs kétségem afelől, hogy a szukafattya ne látna potenciális ellenséget a Sötétség Anyjában s megtalálná rá a módot, hogy miként is lehetne elpusztítani, de legalábbis annyira meggyengíteni, hogy ne szaladgáljon úgy közöttünk, mint más a konyhájában. Néhány gondolat erejéig elhallgatok… valami szöget ütött a fejemben, s eljátszadoztam vele, ha már befurakodott elmém egyik kis zugába. Az irdatlan csörömpölés vet véget a gondolatom menetének, mely a konyhából jön. Nos nem tudom miféle boszorkányt hajtott fel magának, de a magam részéről nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő helyre ment segítségért. Tudtommal, a boszorkányok, akik egy kicsit is konyíthattak az ilyesmihez, azok ugyanúgy a múlt részei, ahogyan mi. S amit tudtak, azt tőlünk tanulták, no nem az előttem ülő fivéremtől. Nem, nem tőle talán egy lópatkoló dinasztia maradhatott volna fent. Ez is azt mutatja, hogy a mélyebbnél is mélyebbre süllyedtünk. Inkább szavazunk bizalmat egy sarlatánnak, mint saját vérünknek. Persze, én is tévedhetek, viszont ebben az esetben az öregasszonyban benne lehet minden reménységünk is akár. – S beszéled is a holtak nyelvét vagy csak báb-játékozni óhajtasz vele? –térek vissza jól megszokott formámhoz, kérdezek. Mivel valószínűleg nesze semmi fogd meg jól válasz lesz a jussom távozásra adom a fejem. Még azonban mielőtt kilépnék az ajtón… - Egy hét? – lassan fordulok felé vissza. Szemöldököm összevonása újra ráncokat gyűr a homlokomra. – Rendben. – bólintok. – Ha egy hét szükséges hozzá, hogy rendezd soraidat, s beszerezz mindent ahhoz, hogy neki rugaszkodj, üzenj akkor. Biztos jobban működik, ha minél frissebb. Nem kell attól tartanod, hogy eltévedek a nagyvilágban, s ne találnálak meg. – vigyorodom el, tisztában vagyok vele, hogy úgy kívánja ezt, mint egy púpot a hátára. Bár valószínűleg inkább lenne egy torzszülött és púpos, mintsem akár velem kelljen egy fedél alatt élnie. – Jó vendég leszek, megígérem. – mosolyom továbbra sem hervad le arcomról, figyelem vonásait, ahogy megemészti, hogy „legkedvesebb” húga miként is fogja belakni otthonát. – A banyával pedig vigyázz…- intek fejemmel a konyha felé. -… nehogy aztán véletlen békává változtasson vagy a jussod egy nagy semmi legyen.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Megjegyzésére csak széttárom a karjaimat, amolyan "mit tehetnék, ez már így alakult" módon. Nem vitatkozom vele, felesleges volna, mivel ezúttal igaza van. Van néhány szociális jellegű hiányosságom, ami bosszantó is lehet, de mindezt anyánk mulasztására fogom.
Talán, ha lettek volna nevelési elvei vagy módszerei...- akkor talán képes lett volna valamit belém verni, de nem voltak, inkább imprózott. Sokszor még következetesség sem volt benne, így még csak komolyan sem tudtam venni őt. A félelemérzetet gyorsan kiirtotta belőlem, ezután csak mély közönnyel vártam a soron következő verést, mert Andariel keze mindenkihez elért, és ha a kölykeit el akarta verni, akkor elverte. És különösebb ok sem kellett hozzá, elég volt ha elkapta az életérzés. Caly bizalmatlan szavain némileg elgondolkodom. Az utolsó mondatával egyetértek, már ami a családon belüli érzelmi kötődés jelentéktelenségét illeti. Ennek ellenére sem igazán értem miért gondolja azt, hogy amit a Andariellel megtettem, megtenném vele vagy bármelyikükkel is.
Feltűnhetett volna, hogy inkább kerüllek benneteket, mintsem fel vagy kihasználjalak bármelyikőtöket is. Egyébként is miért vennélek egy lapra anyánkkal? - kérdezek vissza. A drága mama egy égetnivaló nőszemély volt, a lehető legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy a kardomban végezte alapanyagként. Calyról nem alakult ki efféle képem. Legalábbis eddig még nem.
Húgom mint mindenre, az öreg nővel kapcsolatban is konkrétabb választ vár, mire én, mint mindenre, erre sem felelek egyértelműen. Hiába, se a bizalom, se az őszinteség nem megy nekem igazán.
Valami olyat, amitől felkelnek a holtak. - fogalmazom meg konkrétabban, de ennél pontosabban akkor sem tudnám körülírni, ha akarnám, mivel nem vagyok jártas az ilyesmiben. A kérésem is nagyjából így hangzott, amit a vén banyának szegeztem: Adj valamit, amitől felkel egy hulla. De valójában nem is érdekel igazán, miből és hogyan oldja meg a vénlány. A lényeg, ha odakerülök, működjön.
És nem anyánkat akarom visszahozni. - teszem hozzá, mielőtt megkérdezné. Amúgy is ronda látvány lenne, ráadásul már lábai sem lennének. Közben feldereng előttem, hány darabra is szedtem a mamát. Érzékelem, hogy húgom kezdi elveszteni a türelmét. Megindul az ajtó felé, lépései alatt nyikorog a padló, amit valamelyest elnyom a raktártérből kiszűrődő csörömpölés. Menni készül. Türelmetlen egy nőszemély.
Nyugalom Caly. Beszerzek mindent és pár napon, max. egy héten belül neki is látok. - könyöklök fel fél kézzel az asztalra, államat a kézfejemre támasztom, szabad kezemmel pedig kitöltöm a maradék piát a poharamba.
Remélhetőleg addig a saját cuccaim is meglesznek, egy részükre amúgy is szükségem lesz a kovácsoláshoz. Munkaeszközök nélkül nehezen lesz bármilyen fegyver. Na és persze a véred is kell. - felpillantok rá. - Szóval jobb, ha nem futsz messzire, amint kiürül belőled a vodka, veszek tőled egy kis vért. - nagyjából fél litert. Szemeimmel pedig keresni kezdek egy alkalmas tárolóedényt, de a kiürült vodkás üvegnél jobbat, elsőre nem igazán találok. Mindegy, egyelőre ráér.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 08, 2018 8:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
- Pontosan úgy. Áá, de hagyjuk is.– biccentek, majd legyintek. Anyánk nevelési módszere Markannál nem vált be, nem is tudom milyen hasznot húzott anyánk belőle, - és hogy nem fojtotta meg a kiszáradt köldökzsinórral- mikor még mindannyian az ő hatalmi harcának résztvevői voltunk. – Azt mindjárt gondoltam.- nézek rá sandán miközben félre húzom az ajkam. Lassan kezdem belátni, hogy ennél többre már úgy se jutunk, ettől függetlenül még maradok egy kicsit. Hogy mi tart itt? Talán a rengeteg titok, ami a levegőben kering, s az a halvány remény, hátha elböffent valamit. Bár be kell valljam, teljesen elkanyarodtunk attól a témától, amiért tárásul szegődtem. Amara eltűnt a süllyesztőben, helyette egy másik némber emléke tört felszínre. Nem is tudom melyik a jobb. – A határ a csillagos ég. – élek a közhely lehetőségével. – Úgy látszik, ezt se sikerült anyánknak beléd vernie. – forgatom meg ujjaim közt a poharat, majd a maradékot legurítom, torkomat már nem égeti annyira, mint az első alkalommal. - Hmm… - bólogatok elgondolkodva, lassan emelem rá tekintetem, mint aki a fejébe szeretne látni, utat találni kusza gondolatai között. – Fogalmazhatunk így is. – jelentem ki, egy apró ránc sem árulkodik arról, hogy ne gondolnám szavaim komolyan, tekintetem is hűvös tisztasággal csillan. – Ne vedd sértésnek, de aki a saját anyját képes felhasználni holtában, annak nem okozhat problémát testvére nedvét saját érdekeihez felhasználni. Már csak azért sem, mert számunkra ez a szó, üres, semmilyen érzelmi kötődés nem rejtőzik mögötte. – rántom meg vállam, ezzel neki is ugyanúgy tisztában kell lennie, ahogy nekem. – Markan, nem vagyok ostoba, magam is érzem, hogy egy ember. – állok fel az asztaltól és fivérem háta mögé sétálok, megtartva a köztünk a három lépés távolságot, mely fizikailag könnyen leküzdhető, ám az a szakadék mely köztünk van évezredek alatt sem volt képes megszűnni, s nem is fog. – Nem ez volt a kérdés. – senki sem sétál csak úgy be az utcáról, hogy piros masnival átkötve átnyújtson valamit, amiről fogalmunk sincs, hogy mi. Felettébb érdekes is lenne, ha már a bizalom ismeretlen fogalom számunkra. Okkal hívatta ide, akar tőle valamit, de mint ma már sokadjára nem kapok egyenes választ. Viszont az én türelmem is véges, sőt lehet azt mondani magamat felül múlva teljesítettem a mai napon. – Értesíts mikor neki óhajtasz állni! – fordítok én is neki hátat, vetek egy utolsó pillantást anyánk új „urnájára”, meg kell hagyni sose nézett ki ilyen jól, mint most. Talpam alatt megnyikordulnak a padló öreg deszkái, kitárom az ajtót, mivel addig is míg nem lesznek meg a saját fegyvereim kerítenem kell magamnak valamit, így is elég időt fecséreltem már el.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 04, 2018 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Megjegyzésemre Caly szemöldöke ismét a homloka tetejére vándorol.
Úgy hangzott volna? - kérdezek vissza, közben azon tűnődöm, hogy lehet ennyit kérdezni? Ha az elmúlt fél órában ötven kérdést nem vágott hozzám, akkor egyet sem. Ez a nő maga volt a kérdőjel és a megtestesült kíváncsiság. Ahogy felelgetek többé kevésbé a nekem szegezett kérdésekre, azon kapom magam - még így is, hogy minden harmadik kérdésére "elfelejtek" választ adni - szokatlanul közlékeny vagyok. Nem jellemző rám. És még az italra sem foghatom, annyit vodkát azért nem ittam. Kérdésére bólintok.
Most már mindegy. - vetek egy pillantást a bőröndre. Anyánk már a kardom része és az is marad. És hamarosan a drága mama kezei, amivel annyi pofont kiosztott, lesznek alapjai Caly tőrjeinek. Érdekli, mit akart tőlem anyánk.
Fegyvert. - felelem röviden, majd amikor kijelentem, hogy a feltevése abszurd, felnevet.
Caly azért van egy határ, még nálam is. - amibe az lazán belefér, hogy kiássam anyánkat a sírból és a lábából kovácsolt pengével sétálgassak, de az már nem, hogy oszló testét fortyogó fazékban főzzem ki, míg le nem mállik róla a hús.
Ha elárulnám, már nem lenne az. - fűzök ennyit a titkaimat firtató gondolatára. Azt mondja beteg vagyok, és nem tagadom, van alapja. Van egy pár extrémebb hobbim, ami alapján az emberek azt gondolnák, hogy orvosi kezelésre szorulok. De Caly válaszait hallva ő sem különb. Amilyen könnyedséggel válna meg több bordájától vagy amitől épp szükséges, hogy pár tökéletes fegyverhez juthasson, nos ez sem ép elműségre vall.
Alsó hangon fél liter, de inkább több. - lövöm be a szükségesnek ítélt vérmennyiséget a készülő fegyverpár arányaihoz viszonyítva. Ahogy a lengőbordás gondolatot, ugyanolyan természetességgel nyögi be, hogy hozzám cuccolna arra az időre, míg elkészülnek a tőrjei. Ez akár hónapokat is jelenthetett. Mert hát a jó munkához idő kell, főleg ha a tökéletesnél alább nem adjuk. Ha akarnám sem tudnám titkolni, hogy ezzel a mondatával alaposan meglep. Felemelem a feles poharat és lefagyok a mozdulatban. Nézek rá elgondolkodva, egy ideig szótlanul. Mint aki próbálja eldönteni, hogy amit hallott egy rossz vicc akarna-e lenni, vagy egy komoly gondolat. Bízok benne, hogy az előbbi. Nehéz lenne meghatározni azt az arckifejezést, ami szavait hallva az arcomra kiül.
Minek? - tör elő belőlem a kérdés egy kis fáziskéséssel, majd lehúzom a vodkát. Reméltem, hogy ez valami apró nyelvbotlás volt, mert ki van zárva, hogy a szőke hozzám költözzön. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy vele vagy bármelyik másik testvéremmel akár egy is hetet egy fedél alatt töltsek, nemhogy hónapokat. Ez azért kicsit másabb, mint a láda volt.  
Talán felügyelni szeretnél? - kérdezek vissza bizalmatlanságot feltételezve a részéről. Meglehet, hogy attól tart, hogy valami összecsapott szarral akarom majd kiszúrni a szemét, pedig nem állt szándékomban átverni őt. Aztán a vénlány felől kérdez.
Egy ember. - felelem egy vállvonás kíséretében. De talán ő maga is érezte rajta, hogy nincs benne egy szemernyi mágia sem. Viszont úgy tartják róla, sokat tud a természetfeletti világról és, hogy a segítségemre lehet. Hogy így van-e vagy sem, majd kiderül. Caly az ízlésemre tesz megjegyzést, amit először nem igen értek, de aztán veszem a lapot. Tény, hogy nincs valami fejlett humorom és nem mindig értem a poént se.  
Arra pont jó, amire kell. - felelem megjegyzésére, miközben figyelem, ahogy vénasszony elcsoszog a raktár felé. Egy száraz gallyban is hamarabb meglátnám a nőt, mint benne. Caly kérdezi, mit akarok az öreglánytól.
Készít nekem valamit. Ne kérdezd mit, én sem tudom. Amolyan meglepetés lesz.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 04, 2018 1:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Ma már sokadjára vonom fel a szemöldököm. Kíváncsi? Milyen meglepetés ez tőle, főleg úgy, hogy ő lenne az egyik, akinek szerepet kellene ebben játszani, ehelyett… Most meg kíváncsi, eldobom az agyam, könyvekben nincs ilyen család, mint ez. – Ezt úgy mondod, mintha rajtad ez nem állna. -  igazán próbálom magam visszafogni, hogy ne térjünk újra és újra vissza ugyanoda, de mégis ha ilyeneket vet oda elém, mi mást tehetnék? Iszok rá inkább még egyet. Ritka pillanatok egyike, hogy a vasálarcot egy röpke mosoly repeszti meg. Kissé megrázom a fejem, de viszonozom, annak ellenére, hogy idegtépázó a modora, s el-elkap a késztetést, hogy a torkára fagyasszam a vodka utolsó cseppjét a torkán, van benne valami kedvelhető. Rajta felejtve tekintettem tűnődőm el azon, mégis mikor lettünk mi ilyen rossz testvérek? Majd megszólal a riasztó, s gondolatban felpofozva magam, térek vissza önmagamhoz. – Pont így? – kérdezek vissza. – Én is úgy hiszem kissé félre értelmezted ezt a mondatot. – ajkam szegletében még mindig ott a mosoly egy leheletnyi darabkája. Biztos, hogy beteg. – S mégis, mit akart anyánk tőled? Más terve volt neki, ez tuti. – kérdezek ismét, talán sose beszélt még ennyit, legalábbis velem biztos nem. Mérget merek rá venni, hogy van egy képzeletbeli barátja, akivel megvitatja a nagy terveit és ugyanúgy néz ki mint Ő. – Ühüm…- bólogatok, a maradék negyven százalékra. – És az infókat csak úgy odafújta a téli szél? – tekerek egy újabbat fürtömön. Szinte már aranyos, ahogyan néhány kérdésem felett átsiklik, de engem meg nevezhet makacsnak, akinek a tudásszomja kielégíthetetlen. – Abszurd? – nevetek fel. – Markan, egy táskában sétálsz anyánk egy darabjával, csak éppen újra gondolva. Innen kezdve, ez sem lenne abszurd. – nem hiszem, hogy ennél abszurdabb gondolat létezne. Mondjuk még nem telt el a nap, meglephet. – Titkok és titkok… mit gondolsz, ha elárulod fogom s kirohanok vele az ajtón? Ugyan mit kezdenék vele? Vagy az információval, kifüggesztem a faliújságra? – lehet az egyre jobban csúszó vodka teszi, hogy egyre többször csal arcomra fivérem megnyilvánulása, de kezdem élvezni a társaságát. Megeshet, hogy ezzel csak én vagyok így. Egy pillanatra megdermedek, s próbálok olvasni a fejében, vajon komolyan gondolja-e szavait. – Legyen akkor kettő. – rántok egyet a vállamon, ahol egy van, ott van kettő is. A regnálódással nincs gond, gyorsan megy. A fájdalom? Anyánk tüzes ostoránál, talán nem lehet rosszabb. – Egy vagy két deci kell? – kérdezek vissza, olyan természetességgel, mintha az időt kérdezném. Igazán nem akarok a tökéletesség útjába állni. – Nos mondjuk, akkor lehet hozzád költözöm míg elkészül. – teszem hozzá, ugyanolyan könnyedséggel, ahogyan a kérdést feltettem. A hátam mögül hallatszó csoszogásra, megfogva az üveg nyakát fordulok hátra, bármi veszély, elhárítjuk. Csak éppen annyira nézek Markanra, hogy ideje legyen leintenie, mielőtt repülne az üveg, mely elképzelhető, hogy halálos is lenne egy ilyen rozzant testnek. Körbe tapogatom van-e valami mágikus a csoroszlyába, akár a kilétében, akár a zsebében. – Ki ez? – nézek testvéremre. – Azt hittem, hogy ennél jobb ízlésed van.- poénkodok, de azt hiszem, ez csak nekem lesz az. – Mit akarsz tőle?  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 03, 2018 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Való igaz. - helyeslek. Annak idején mindenkinek megvolt a maga oka rá. Nekem is. Kellettek Andariel lábszárcsontjai és lássuk be, élve kicsit problémás lett volna hozzájuk jutnom. Bár akkor sem lett volna lehetetlen, de lényegesen kevesebb macerával jár, ha a jóanyánk nem él, amikor lefűrészelem a lábait. Nem tagadom kapóra jött a családi közösködés. Ezért is mentem bele. Az hogy közben még a szívét is megettük, csak bónusz volt.
Kíváncsi leszek, képesek leszünk-e rá megint. - tűnődöm el egy pillanatra miközben legurítom a vodkát, majd az üres poharat visszacsúsztatom az asztallapra. Mikor elárulom, hogy csontkardjaim alapja anyánkból való, a képembe kapom, hogy beteg vagyok. Elmosolyodom a szavaira, mert igaza is van. Aki az anyja lábszárából kovácsol kardot, az nem teljesen lehet ép elme.
Azt hiszem a mi családunkat nézve, ez dicséretnek számít. - legalábbis én annak veszem, akár annak szánja, akár nem. Mindannyian tudtuk, hogy anyánk nagyravágyó asszony volt, nagyratörő tervekkel. De azt talán egyik sziszegő testvérem sem tudta, hogy a démoni némbernek a végzet lándzsájára is fájt a foga. Egy ilyen legendás fegyver sokat lendített volna az ügyén, már ami a világuralmi terveit illette. Megszerezni a lándzsát viszont felért egy lehetetlen küldetéssel, tekintve, hogy azt sem tudni merre van, így maradt az a lehetőség, hogy készíttet magának egy ahhoz hasonlatos fegyvert. Ez legalább annyira elvetélt ötlet volt, mint a lándzsa után kutakodni. És ha már egyik fia érdeklődött az eszközkészítés iránt, miért ne használta volna ki? Végtére is minden kölykében ilyen vagy olyan módon, de a saját előrejutását látta. Elintézte, hogy kitanuljam a kovácsmesterséget, bízva abban, hogy majd tákolok neki egy második lándzsát. Ez nem jött neki össze.
Anyánk akarta így. "Pusztító fegyver" akart lenni az ellenségei számára. Legalábbis egyszer így fogalmazott. -  emlékszem vissza a drága mama szavaira.
Bár valószínűleg nem egészen így képzelte. - teszem hozzá egy halvány mosollyal. Ennek ellenére én szó szerint vettem. Vessen magára, fogalmazott volna pontosabban. Ezzel a félresikerült mondatával ültette el bennem a gondolatot, hogy alapanyagként őt is felhasználjam.
Kérlek, ne légy abszurd. - ingatom meg a fejem a lábfőzős felvetésére.
Természetesen megvártam, míg a férgek elintézik. - vonom meg a vállaim. Falánk kis dögök voltak, pár évtized elég volt nekik, hogy zörgősre rágják anyánk porhüvelyét. Nekem már igazán könnyű dolgom volt, csak ki kellett kaparni a sírból, ahová eltemettük. Már ha sírnak lehet nevezni azt a gyorsan vájt gödröt, amibe annak idején belelöktük.
Ötvözőanyagok meg pár apróság. - felelek arra, mi adja a fennmaradó százalékokat. Kíváncsi volt honnan szedtem az infóimat. Mondhattam volna, hogy egy szarvas súgta az erdő szélén, de az igazság az volt, hogy
a kovácstól, akitől a mesterséget tanultam. Calyra nézek, de úgy, mint aki komolyan fontolóra veszi a felajánlást. Egy lengőborda. Csupán az elmélet kedvéért, de valóban elgondolkodom az ötletén.
Ha páros fegyvert akarsz, egy borda nem lesz elég. - jelentem ki némi hallgatás után, már az ablak előtt állva. Végignézek a szőkén, aztán rápillantok az asztalra. Éppenséggel ha nagyon akarnánk itt helyben megoldható lenne a bordakiszedés. Kést és harapófogót láttam a pult alatt, és rongyot, hogy felitassuk a vért. Mivel anyánkkal ellentétben ő élő, és az ilyesmi egy kis fájdalommal mégis csak jár, érzéstelenítésnek a vodka is megteszi. Egyedül a befoldozásával akadna némi nemű probléma. A varrás asszony munka, ahhoz nem értek. Ha én ölteném össze, abban nem lenne köszönet. De vajon jobb lenne-e ettől a fegyvere, ha pár csontját kikapnám a sorból és a tőreibe olvasztanám? Aligha.
Többre megyünk, ha a véred adod. A vérnél nincs is szorosabb kötelék. -  mondom ezt halál komolyan, tényleg nem viccelek.
Azt pedig nem árulhatom el. -  titkolózom, amikor a saját fegyveremre terelődik a szó. Ha megmondanám, az csak újabb és újabb kérdéseket vetne fel, míg végül el nem jutnánk oda, hogy mivel is foglalkozom valójában. Egy pillanattal később halk motozás hallatszik az ajtó felől. Néhány perccel ezután egy öregasszony csoszog be a bejáraton. Nehézkesen mozog, kínozza a reuma és más ezer emberi baj.
Megjött a vén "boszorkány". - halványan elmosolyodom meglátva őt. Senki nem nézné ki a sok évet megélt görnyedt vénasszonyból, hogy ő a környék legnagyobb szállítója. Nem mellesleg ő volt a kocsma tulajdonosa is. Ránk néz, köszönésképp int miközben valami érthetetlent morog torokhangon. Kicsit nehézkes volt számára a beszéd, mióta harminc éve egy sikátorba megkéselték. A torkát is súlyos sérülés érte, épp csak túlélte azt az éjszakát. Az öreglány lassan bevonszolja magát a sötét raktárba és percekig csak a motozást és a csörömpölést halljuk kiszűrődni onnét.
Ez eltarthat még egy darabig. - sóhajtok, majd visszaülök az asztalhoz és töltök magunknak még egy kört, miközben fura szagok kezdenek terjengeni a hátsó szobából. Mintha a döglött tetem és a gyógynövények fura elegye keveredne a levegőben. Nem tűnik úgy, de ez határozottan jót jelent. A banya nekifogott kotyvasztani.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 02, 2018 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Mostanra már nem is tudom, milyen állapotban vagyok. Az arcom olyan lehet, mint a cirkuszi bohócnak, az egyik szemem sír a másik nevet. Ki ne ismerné ezt az érzést. Az érzést, mikor már a helyzet annyira kilátástalan, hogy szerencsétlenséged okán, minden egyszerre nevetséges és szánalmas. – Valahol te is tudod erre a választ. – laza mozdulattal lököm közelebb poharam, fivérem felé. Nézem, ahogy az áttetsző folyadék, gurgulázva indul meg az üvegből s vad hulláma miként törik meg a pohár falán. – Volt egy közös célunk, egy közös érdek, s ennek érdekében képesek voltunk minden mást félre tenni. – könyöklök a szék támlájára, s hullámos fürtjeimmel játszok. Mogyoróbarna szemeim korábbi szilajságát vesztve, most szelíden tekint véremből valólóra. Szórakozott halvány mosoly játszik ajkamon. – Mindenkinek megvolt a maga oka rá. – zárom soraim ezzel. – Legyen úgy. - húzom magamhoz poharam, megdöntve nézek annak aljára, majd Markan felé, s iszom ki ismét. Az asztal lapján görgetem oda-vissza figyelve az utolsó benne maradt cseppet. – Miből gondolod, hogy rajtad kívül bárkivel is megosztottam volna eddig? – pillantok fel rá, de nem emelem fel fejem. A mosolyom még most sem olvadt le arcomról, csak változott, sejtelmessé vált. – Te beteg vagy. – komoly vád is lehetne ez a három szó, próbálom a hangsúly mögé rejteni, azt a perverz örömöt, amit belülről érzek, de arcomról teljesen más olvasható le. – Mindig is találékony voltál. – dőlök vissza, de előtte újra töltök magamnak, s persze neki is függetlenül attól, üres vagy sem. – És a másik negyven? S mikor döntöttél úgy, hogy sírrabló is leszel? Megvártad legalább, míg széthordják a férgek vagy túl mohó voltál, s magad főzted le húsát? – érdeklődök tovább. Magyarázatát ugyan így hallgatom, talán még sosem figyeltem így rá, mint az elmúlt percekben. – S mégis honnan szerezted ezeket az infókat? – billentem leheletnyit oldalra a fejem? – kérdezek közbe. Ahol ilyen titkokat rejtegetnek, ott akadhat más is. – Mi hiányzik még Markan, hogy tökéleteset alkoss? – dőlök kissé előre. Nem vagyok a magam ellensége, támogatom, ha szüksége van rá, bár valami azt súgja erre nincs szüksége. Bőszen bólogatok, logikus, amit mond, van épen elég bajunk, s gyengénk, nem kell még egy. – S mégis mi lenne az a valami? Talán adjam én is oda az egyik lengőbordám? – nevetek fel, az ötletre. Persze, csak viccnek szánom, s remélem ő is annak veszi, s nem valami elvetemült ötletére, adok ezzel zöld jelzést. – A tiedbe mégis milyen pluszt adtál? – követem tekintetemmel, amint az ablakhoz sétál. Amint az órájára pillant, eszembe jut, hogy okkal tértünk be ide, s nem csak azért, hogy elvodkázgassunk, mint a jó testvérek. – Várunk valakit? – kérdezem, ami elég nyilvánvaló, nem is ez az igazi kérdés. Inkább az: Kit?  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Szavain halványan elmosolyodom, amint kifejtősebb magyarázatot ad kérdéseimre. Arra kér szenteljek az ügynek kicsivel több időt és figyelmet. Ám legyen. Már a londoni családi egybegyűlésen is felmerült az összefogás gondolata. A közösködés mindig is nehezen ment, így amikor szóba hozza anyánk ellen elkövetett gaztettünket, csak felsóhajtok.
Máig nem értem, azt hogy hoztuk össze. - jegyzem meg, miközben átnyúlok ismét a pult felett, ezúttal a vodkásüvegért, hogy magamhoz véve újratöltsem Caly és a saját poharamat is. Látszólag Caly nem akar egyedül dönteni, megadná a lehetőségét, hogy mind beleszóljunk a dolgok menetébe. Dicséretes, hogy nem követi egyes testvéreink stratégiáját a meggyőzésemre, az úgyis csak leperegne rólam. De egyelőre nem akarok élni ezzel a szokatlan nagylelkűséggel sem.
Maradjunk annyiban, ha lesz hozzáfűznivalóm a tervedhez, majd szólok. - öntök vodkát a poharába, majd a sajátomba, az üveget pedig az asztal közepére állítom elérhető távolságban. Korábban megkérdezte tőlem, volt-e más a családból, aki megkeresett volna ez ügyben. De ezidáig ilyen szerencsétlenség nem ért.  Viszont érdekelt, hogy ő milyen eredményeket ért el ezidáig?
Na és mondd csak Caly, hányan támogatják az elképzeléseidet sziszegő testvéreink közül? - érdeklődöm.Feltárom közben előtte a bőrönd titkát, az Andariel lábcsontjaiból kovácsolt kardjaimat. Ő az első, aki újra láthatja élőben anyánk maradványainak kicsit átértelmezett formáját.
60%-ban anyánkból. -  válaszolom röviden. De már a táska felnyitásakor, a belülről áradó mágiából érezhette a családi kötődést. Ezzel egyúttal el is árulom magam, miszerint jóanyánk már rég nem fekszik abba a gödörbe, ahová annak idején elkapartuk. Igen, voltam olyan elvetemült, és képes voltam őt kiásni onnét a céljaim érdekében. De felfogható ez egyfajta második lehetőségként is. Andariel kapott tőlem még egy esélyt, hogy holtában valami jót is tegyen a kölykeivel. Caly érdeklődve kérdez rá arra is, miért hiszem, hogy egy saját fegyver felvehetné a versenyt az angyalpengékkel.
Ha anyánk szívéből annak idején erőt merítettünk, talán a csontjai is a hasznunkra lehetnek. - magyarázom, majd belekortyolok az italomba. Ezen gondolat mentén döntöttem úgy, hogy előásom anyánk tetemét, lecsapom a lábszárait, és pengéket kovácsolok belőle. A helyzetünket tekintve mindig is jó alapanyagnak tartottam a csontokat, jobban mondva a mágikus lények csontjait. Könnyű megmunkálhatósága miatt is jó választás.
Már teszteltem. Funkciójában ugyanolyan hatékony és strapabíró - nem gyengébb, nem erősebb - akár az angyalok pengéi, de nincs benne vas... - így minket tovább nem gyengít. Sok időt töltöttem azzal, hogy utánajárjak az angyalpengék készítésének, számos legenda lengi körül, nagy a homály, mégis van pár érdekes nyom, amit érdemesnek tartottam közelebbről megvizsgálni. Azt beszélik, hogy a korai időkben az angyalpengébe vésték a "gazda" nevét, hogy a fegyver így erősítse mesterét. Én ugyan nem terveztem belekarcolni a neveinket, egészen más módon akartam elérni ugyanezt a kötődést. Valami személyeset akartam hozzáadni.
De mint mondtam, még nem tökéletes. Az a cél, hogy csak a mi kezünkben legyen hatékony és ne működjön ellenünk. Láthatod, az angyalok, hogy jártak a pengéikkel. - vonom meg a vállaimat. A kezünkben mágikus fegyver, de más kezében egyszerű, hétköznapi eszköz.  
Ha netán olyan balszerencse érne, hogy elvesztenék, más ne használja ellenünk. - teszem még hozzá. A terveim már megvoltak erre a problémára. Calyt érdekli, hogy az ő sai tőreit miből tervezem elkészíteni.
Részben. - felelem a kérdésre, majd visszahajtom a bőrönd fedelét, mielőtt bárki megérzi a belőle áradó különleges mágiát.
Az alap megvan, de kell még valami egyedi, ami különlegessé teszi a számodra. - mondom, miközben felállok a székről és lassan az ablakhoz sétálok, hogy előtte megállva, az utcára kinézhessek a mocskos, pókhálóval szőtt üvegen keresztül. Az órámra pillantok, lassan itt az idő.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7