Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Stílusos, mint mindig, így tudnám jellemezni, ami sok testvérünkről nem mondható el. – Számomra is kedves ez a hely, bár tény, ami tény nem annyira, mint neked. De azokat az időket juttatja eszembe, mikor egymást segítettük, s nem az volt kedvenc időtöltésünk, hogy marjuk egymást. – fordítom fejem ismét felé, s küldök felé egy mosolyt. Nem reagálok hevesen a vádra,  hisz igaz, ennek ellenére finoman tagadom. – Gondolod szükséged lesz arra? – siklik le tekintetem az íves fegyverre. Bevallom, nővéremmel ellentétben én mindig is idegenkedtem tőlük, megvolt a hatalmam ahhoz, hogy az erőm által megvédjem magam. Anyánk – míg volt rá lehetősége- szorgalmazta a fegyverforgatás művészetének elsajátítását, de én messze lemaradtam testvéreim mögött. Ha harcra került a sor, hát idéztem magamnak vagy más fortélyokhoz folyamodtam. Most ennek hamar megihatom a levét, ha hazamegyek felírom a bepótolandó dolgok listájára. Hangomban nincs félsz, puszta kíváncsiság. Nem tartom valószínűnek, hogy elfajulnának a dolgok, de ezek szerint Ő másképpen vélekedik a dolgokról. Válasza hallatán felvonom a szemöldököm. – Athan, a legkisebb, de korántsem annyira esztelen. Egyedül neki volt annyi esze, hogy a jövevényeket megkörnyékezve, faggatózzon. Ezt te sem tagadhatod, bár te vagy a legidősebb … - hallgatok el egy pillanatra. Talán nem most kellene a szemébe vágni, hogy ezzel jogot formál arra is, hogy a legokosabb. - … mégis inkább a dühöddel s saját magad sajnálásával voltál elfoglalva. – csak gondolatnyi szünetet tartva folytatom. – Ahogyan mindannyian. – nem azért hívtam ide, hogy elölről kezdjük, amit évszázadok után alkalmunk van abbahagyni. – Ruben pedig, hát ő Ruben, kell valami amivel játszadozhat, sose tudhatod mi jár a fejében. S még a saját javunkra is fordíthatjuk. – nem akarok messzemenő következtetéseket levonni testvéreimről, hisz mindannyiunkon nyomot hagyott az együtt töltött idő. Formálódtunk, s nem tudhatom előnyükre vagy hátrányukra tették ezt a többiek. – Megnyugtatlak, én tisztában vagyok a korlátaimmal, mással sem töltöttem a szabadulásunk utáni napokat, mint a határaimat feszegettem. Azt nem állítom, hogy nincs igazad, hisz némelyiküknek inkább az volt a fontosabb, hogy hiúságát legyezgesse. De ez legyen a legkevesebb. – legyintek. - Mindegyiküknek megvannak a maga hibái. Bele kell törődnünk, s a lehető legkevesebbet felemlegetni ezeket. – a beljebb húzódó hűs hullámok érintése kellemes érzéssel töltenek el. Gondolataiból nem sokat tudok meg, miként is látja s mit akar tenni a fennálló helyzetet, ehelyett inkább tőlem várja a választ. – Nem teljesen értek veled egyet, fontos a világ helyzete, a mi szemszögünkből nézve is, abban viszont teljesen igazad van, hogy keveset tudunk. Állításod szerint kapkodunk, mégis mire vársz? – teljes testtel fordulok felé. Ha kérdésemre, nem válaszol, úgy folytatom. – Előbb-utóbb helyezkednünk kell a sakktáblán. S szívem szerint ezt szívesebben tenném veletek. Az erőnk egyikünknek sem a régi, de ezt te is tudod. Egységben az erő, s ránk ez most különösen igaz. – ruhám két oldalról, markomba szorítom, kissé felhúzva ülök le a homokba. Egy törött fadarabot sodor elém a tenger. Érte nyúlok, kedvem lenne kettétörni, magam sem tudom miért. Ehelyett inkább rajzolni kezdek. – Amara kiszabadított minket, de még nem tudjuk mi a szándéka velünk. Talán semmi, csak ránk bízza, hogy miként járulunk hozzá tervéhez. Talán arra számít, hogy rombolni és pusztítani fogunk. De ha világ elpusztul, akkor vele együtt pusztulunk mi is. – nézek fel rá. – Igazad van, hogy keveset tudunk, de így is rohamos ütemben pusztítja magát, az emberiség, és én őszintén megvallva, hétszáz év raboskodás után, nem akarok megbarátkozni az elmúlás gondolatával. Én amondó vagyok, hogy az információ szerzést kezdjük nála.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
Korunkat és halhatatlanságunkat tekintve, na meg még emberi szemmel is, túl kevés idő telt el legutóbbi találkozásunk óta, ezért ér nagy meglepetésként húgom üzenete. Azok után, milyen nehezen viseltük a legutóbbi viszontlátást, senki nem gondolta volna, hogy ez megtörténik, főleg nem én. Tudom jól, hogy a sok féltékeny kígyó az én társaságomat igényli legkevésbé. A helyszín pedig, mi közel áll szívemhez, semmi jóval nem kecsegtet. Ennek ellenére, elfogadom a meghívást.
Pontosan olyan okból, amilyenből a legutóbbit is, amikor legkisebb testvérünk csődítette össze a család legjavát. Ha egyszer nekem lesz szükségem rájuk, könnyebben ráveszik magukat a találkozásra, ha előtte megjelentem óhajuk szerint. Kellemetlen, de az ilyesmit egyikünk sem felejti el egykönnyen, a neheztelés pedig az egyik legismertebb családi vonásunk.
Emlékeim szerint, néhányszor már találkoztam vele ezen a helyen a múltban. Akkor, amikor szinte el sem lehetett őt szakítani a nagy vizektől. Cseppet sem bántam, hogy velem ellentétben annyira vonzódott hozzájuk. Nem mondom, hogy nem szeretem a vizet, hiszen lényem egyik alapvető része, akkora áhítattal mégsem viseltetem iránta, mint amit felfedeztem húgomban. Jobban érdekelt az eseményekkel teli szárazföld. Az emberek, kiket kedvünkre formálhattunk, kiknek csatáiba tudtuk nélkül beavatkozhattunk, saját ízlésünk szerint alakítva az eredményt. Eszemben sem volt, hogy megelégedjek a halakkal való játszadozással.
Egy ideje már a félszigeten tartózkodom, de csak az időpont eljövetelekor vagyok hajlandó megközelíteni a kijelölt partszakaszt. Fekete ruhámon nyoma sincs annak, hogy a vízen át érkeztem. A bokámig érő darab, combjaim alatti részével kedvére játszik a szél. Kezemben egy scimitar pihen, bőrszíjra erősítve. Gondolom Calypso sem hitte, hogy fegyver nélkül érkezem, ezért nem veszi zokon. Amennyiben mégis, hát az az ő baja, nem az enyém.
- Tudod jól, hogy szeretem ezt a helyet. A kérdés csak az, hogy kedveskedni akartál vele, vagy elrontani a hangulatom? Szerintem tudom a választ – engedek meg felé egy mosolyt.
Ez tökéletesen megteszi köszönésnek, egyébként sem a finomkodásról vagyunk híresek, ha egymás közt vagyunk. Lépteim megállítom mellette és a part felé fordulok. Nincs szükségünk szemkontaktusra a szavakhoz, a lényeget úgyis hallanunk kell. Avagy a kérdést, ami azóta kínoz, amióta megkaptam meghívóját, kimondanom azonban már nem szükséges. Mielőtt szóra nyílnának ajkaim, kinyögi, hogy mit akar tudni, vagy legalábbis egy részét. A többi majd ráér később.
- Túlságosan kapkodtok. Előbb Athan, és most te. Túl korai volt az első találkozás, túl keveset tudtunk meg addigra, s még kevesebben döntöttük el, hogy mihez kezdhetnénk azzal a csekély információval. Egyesek szerintem még azt a sokkot sem heverték ki, hogy megcsappant az erőnk. Ruben ráadásul ahelyett, hogy tett volna bármit, családosat kezdett játszani néhány emberrel – húzom el a szám.
Szabad kezemmel kisimítok néhány tincset arcomból, s vállam mögé utasítom őket, hátha nem fújja őket mostanában a szél szemeim elé. Pillantásom továbbra is az ismerős, mégis ismeretlen horizontot fürkészi.
- Nagyobb bajunk is van annál, hogy a világ úgy néz ki, ahogy. Mielőtt azonban jobban belemerülnék… Te mit gondolsz? Gondolom van elképzelésed, ha idehívtál - pillantok oldalra vállam fölött, alig néhány pillanatra.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Mezítelen talpam alatt a történelem apró szemekké morzsolódott darabjai sercegnek. Némelyik belemar puha bőrömbe, azt hiszi, ezzel eltéríthet a célomtól. Téved. Lankás lejtőn haladok le az öbölbe. Tenyerem a derékig érő fű, s mezei virágok csiklandozzák. Nincs út se ösvény, ha volt is már régen úrrá lett rajta a természet. Bárányfelhők összekapaszkodva kúsznak az égen, a nap lemenő sugarai festik őket bohókásra. Narancsra, rózsaszínre és vörösre.  Egyre közelebb érek a piszkos fehér parthoz, már nem ragyognak gyémántként a fehér homokszemek. Hallani vélem a kiáltásokat, a vízbe taposó léptek hangját, ahogyan vízre bocsátják a csónakokat, majd a halk suhanó hangot, melyet ütemes evező csapások törnek meg időről-időre. Egy követ szedek ki a talpamból, s dobom át vállam felett, vissza a többi közé. Pillanatokig állok s lábujjaim között pergetem a homokot. Szentimentalizmusom, szinte már fizikai fájdalmat okozz, de betudom az elmulasztott évszázadoknak, a leperget s meg nem élt évszázadoknak. Messze a távolban, néhány skeid lustán ringatózik a kristálytiszta tenger felszínén. Most is nyugodt, a partot lágyan nyaldossak hullámai, egyedül csak valami sötét ismeretlen erő kavarog benne, teszi sötété, átláthatatlanná. Türelmesen várok, ahogyan a hajó is utasait. Nem véletlen választottam ezt a helyet. Emlékeim szerint, nővérem kedvenc helyei közé sorolja a skandináv partokat. Eleget siránkozott két testvére szekálása közti szünetben, hogy ne felejtsem el. Bevallom, szerettem volna egy kicsit a szívét megfacsarni. Ez amolyan testvéri szeretet. Persze, az is lehet, hogy az én memóriám nem a régi. Mindegy is, a találkozónak pont megfelelő, távol a tűztől, s nagy az esély arra, hogy a közelbe nem fog felbukkanni se egy kóbor angyal, s démon. Se egy kóbor testvér. S most inkább az utóbbira van legkevésbé szükségünk. Utolsó találkozásunk nem is volt olyan régen, előtte s utána is sok minden történt. Kimondatlanul is tudja mindegyikünk, hogy szükség lesz magánbeszélgetésekre is. A kettőnké most jött el. – Örülök, hogy üzenetem eljutott hozzád. – szólalok meg, még mielőtt villás nyelvét kiölthetné. Nem a varázslat sikerességét vontam kétségbe, inkább nővérem hajlandóságát irányomba. Fordulok felé, szemeim szelíd testvéri szeretettel simítják végig. Ajkam szegletében egy pillanatra furcsa mosoly, melyet az arcomba csapódó szőke tincseim fednek el. – Remélem, tetszik a helyszín, melyet találkozónk helyszínéül választottam? – simítom ki arcomból a rakoncátlan tincseket, szinte haszontalanul. A feltámadó szél, nem engedelmeskedik akaratomnak, így inkább a fodrozódó hullámokra függesztem tekintetem. Nincs se csónak, se hajó csak a végtelen s a horizonton túl a lebukó Napkorong. - Azt hiszem, akad néhány dolog, amit át kellene beszélnünk. – lazán fonom össze ujjaim magam előtt. – Elég idő eltelt azóta mióta kiengedték a szellemeket a palackokból. Kíváncsi vagyok, hogy te hogy látod a dolgokat. – nézek oldalra. Hogy miért pont Ő? Nos, az egoja mellett, talán az esze is túlmutat a többiekén. Valamint, hogy érezze, mint az „első” ehhez mérten viszonyulok hozzá, legalábbis higgye csak ezt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Skandinávia  - Page 2 255372
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2