Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Városhatár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városhatár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 12:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


@Leonard Fox

Gyere le, te jó Isten! Csak az a baj, hogy hiába követeljük, ő kussol, mint az a bizonyos a gazban, lelépett valamerre, és most valahol nyaralhat, de ha egyszer visszajön, fuhúúú, szerinte minimum kiborul majd azon, ami idelent történt azóta, hogy volt szíves kereket oldani. Nánánánáná, már megint belekeveredtem valami rázós kalandba, miért nem tudom én ezt megúszni soha? Én meg a nagy szám…
De legalább megint kimentett a gikszerből a csőröm, mert kissé megtépázva ugyan, de élve megúsztam ezt is, azzal, hogy Lucóra kentem ezt-azt. Csak nehogy a nagybátyám fülébe jusson, mert lehet, Mr. Pokol Ura ha megtalál, kicakkozza a fülem.
- Ha nem blöfföltem volna akkorát, mint ide a Jupiter, lehet, elmetszetted volna a torkomat – feleltem dühösen fújtatva, meg is bántam azzal a lendülettel.
- Mellesleg kinek volt az a baromi jó ötlete, hogy majd mi átmegyünk azon a cseszlett viharon, he? – passzoltam vissza ezt a labdát. Azért ne kenjen rám mindent. Ha nem támad ez a piszkosul nagyszerű khm, ötlete, akkor egy darabban megúsztuk volna és nem botlunk bele a vegasi határőrségbe.
- Vegasban vagyunk, mucika. És szerintem nem szabadulunk egy darabig.
- New Orleans emlegetése után meg pláne. Mi a jó Atyánk nyilát keresnétek ti ott, pláne te, Sophia Nadine Haynes?! – fakadt ki Zeb, elég rendes aggodalomadaggal hangjában. El kéne neki némi nyugtató… bár nem tudom, egy telivér, ereje teljében lévő angyalt mekkora adag tudna kiütni?
- Hé! Nem is vagyok balszerencsés… annyira. Ezt kikérem magamnak, és izé semmi különöset – Ahj, ennyit a jó kis tervemről, hogy majd elvezettetem magam Luciferhez a fajtársam segítségével.
- Drága kedves engem a frenetikus ötleteiddel majdnem többszörösen kinyíró fajtársam, ők itt a vegasi határőrség, Gabriel emberei – tájékoztattam még, hogy ne fájjon ennyire a pici poshadt szíve az információ után. Milyen kegyes vagyok, hogy nem hagyom sötétségben, ugye? Nem, ennyire nem vagyok szent, sőt.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Városhatár 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Egyszer hopp...
máskor kopp...


Azt hiszem a vihar beli káosz ehhez a brancshoz képes kutya fasza. Mindenki ott van mindenhol, próbálják körbenyalogatni Sophit. Elég abszurd látvány, arról nem beszélve, hogy a felét sem értem annak, ami itt történik.
Minden esetre tisztes távolságot tartok a díszes társaságtól, mert ha még egyszer hozzám nyúl valamelyik eltöröm a karját az hót ziher.
Most amit tudnék mondani, hogy mi a fasz, és ezt még körülbelül háromszor egymás után, de nem teszem, mert most rohadt bölcsen úgy döntök, hogy kussolok, és az mindenkinek jobb lesz, s lám másodperceken belül csiripel is a kismadár.
Egy halk -Chö - csúszik ki számon, ahogy a nő szépen lassan beismeri, habár ki nem mondja, de szerintem még a hülyének is leesik, hogy fogalma sincs, hogy én ki vagyok. Ennyit arról, hogy Lucifer látni akar, mi több, hogy mostanság a közelébe kerülök, lassan úgy néz ki, hogy mindegy mit csinálok esélytelenek nyugalmával indulok.
Sophi mind eközben kiköt az egyik hátán, mintha csak egy zsák krumpli lenne, bár fogalmam sincs, hogy miként manőverezte ezt össze a nagydarab, de a lány egyik szárnya oldalra lóg, a másik meg az akárki fején köt ki. Erről jut eszembe, hogy vissza húzzam a szárnyaimat, jobb nem mutogatni magam, hiszen a nephilimeket sehol sem kedvelik.
- Elég szerencsétlen vagyok én nélküle is, mint az látható, különben, hogy került volna a közelembe. - Ellenséges lennék? Meglehet, egy pöppet ingerült állapotba kerültem attól, hogy a hülyét járatja velem, arról nem beszélve, hogy egy kicseszett viharba is belerepültem.
Az minden esetre kiderül számomra, hogy ezek mind ismerik ezt a nőt, nem is kicsit, még arra is célozgatnak, hogy sok időt töltöttek együtt. Ismét intéznek egy kérdést az irányunkba, és nekem már kezd egy kicsit elegem lenni.
Ott kezdődik, hogy fogalmam sincs, hogy hol sikerült földet érni, aztán letepernek a kicseszett földre, majd úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és végezetül jön a kérdezősködés.
Karba fonom magam előtt a karomat, és távolságtartó arckifejezést veszek fel.
- Nekem nincs mit mondanom, egy, azt sem tudom, hogy ti ki a francok vagytok, kettő, ha tudnám, akkor sem tartozom számotokra semmivel, és három, én erre a szarságra nem érek rá. Szóval vegyétek át a balszerencsét hozó madárkátokat -intek Sophi felé - és mondjátok el, hogy hol a picsába vagyok, és melyik irányba induljak, hogy New Orleansba kössek ki és elindulhassak a dolgomra.- Tömör, bár nem túl rövid és finom megfogalmazásom után körbe nézek, hátha magamtól is találok valami jelzést, hogy még is hol vagyok, de ezen a kietlen poros helyen kívül nem sok minden van, persze azt az egyetlen fát kivéve, amit sikerült Sophinak megtalálni. Eszem ágában sincs velük menni, bármit is takarjon az akárki akiről beszéltek, de nem fogok a saját végzetem felé gyalogolni, csak azért mert valami jöttment banda ezt mondja.
*Ha elárulják, ha nem, hogy merre mehetek, én kinézek magamnak egy irányt, és még mielőtt észbe kaphatnának, hogy magukkal citáljakan, hátat fordítok nekik, és futásnak eredek. Amikor már tisztest távolságba vagyok tőlük, elrugaszkodok, és felrepülök a magasba.
Hátra tekintek a vállam felett, és nyugodtság terül el a tudatomban, ahogy látom, hogy nem jönnek utánam.
Kellett nekem ezzel a nővel egyáltalán beszélgetésbe elegyednem. Ha még egyszer meghallom a Sophia nevet, az hót ziher, hogy rögvest megfordulok és a másik irányba el is sietek.
Viszlát Sophia, a soha viszont nem látásra...

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


@Leonard Fox

A jó büdös kurva életbe. Miért? Miért nem történhet velem valami egyszer, ami normális és úgy megy, ahogy én szeretném? Naná, hogy semmikor és soha, és még hasonló finom válaszopciók. Hogy az a mocskos rohadt kurva élet…
Nem elég, hogy belefutottam egy nefibe, akinek aztán támadt az a jó ötletem, hogy bekamuzom, Lucifer küldött érte, hogy vigyem New Orleansbe, elé, erre elkapott minket valami baljóslatú sötét vihar széle. Az kitett Vegasnál, pár légörvénnyel fűszerezve, ahol jó pár bordámat, a jobb vállamat és a szárnyamat tuti eltörtem, és lefelé érkezéskor még egy adag port is nyelhettem, hm, nyam-nyam, vicceltem, nem vágytam erre a különleges kulináris élményre.
- Mégis milyen lenne te gyökér?! – üvöltöttem fel fájdalmamban, amivel, hogy hozzájáruljak kirándulásunk eseménydússágához, idecsaltam a határőrséget. Csodálatos tragikomédia, nem?
Az őrség ismeretlen tagjai, akiket én is csak hallok a szemembe ment pornak hála, hallom, hogy drága útitársamat visszakényszerítették talajszintre. Jókorát nyekkent ő is, nem azért.
- Hé, nem kell darabjaira szedni, velem van! – próbáltam menteni a menthetőt. Én már talpra kerültem némi segítséggel, Forthan és Zebulon támogattak. – Hányan vagytok most?
- Öhm, eléggé ahhoz, hogy ne akarjon a haverod balhét.
- Szuper. Nem szívesen vendégeskednék nálatok, ha nem muszáj.
- Kizárt, kis anyám, hogy így elengedjünk, még egy lépés azt itt döglesz meg. Hogy intézted ezt el?
- A fát kérdezd – feleltem röviden, tömören. – Meg azt a vihart, ami elkapott minket.
- Na jó, ebből nem lesz értelmes csevegés, ha nem gyógyítjuk meg.
- Zeb, ezt azért nem itt kéne kivitelezni, a semmi közepén.
- Jó, igazad van, pajtás, vigyük haza őket.
- Komolyan beköptök Gabriel bácsikámnak? – reszkettem, mint a nyárfalevél. Édes Lucifer, mi lesz ebből!
- Öhm… hogy mondjam neked… fog érni pár meglepetés vele kapcsolatban, prücsök.
- Ne becézgess már!
- Miért ne? Vicces a fejed, ha bedurcizol rá – Egyszer eskü leütöm őket. Néha nagyon idiótán tudtak viselkedni, még régebben is, amikor együtt dolgoztam velük, de így, hogy elszoktam a közös munkától, duplán irritálóvá váltak, sérüléseim ezt még fokozták is.
- Még jó, hogy nem tudok most behúzni neked egy akkorát, hogy a Mennyekig repülj – morogtam dühösen.
- Azt szeretném én látni. Gyere, habár minek, úgyis viszünk – éreztem, hogy emelkedem, és valakinek a hátán kötöttem ki.
- Hé, te, te tudsz jönni rendesen, ugye? Hogy is hívják a haverod?
- Őőőőőő…. – most fogok lebukni, hogy akkorát kamuztam, mint ide New York. – Izéééé…
Oké, kamuztam, mert azt hittem, el tudsz vezetni valakihez, akit már szerettem volna látni személyesen is, de az a vihar nem volt benne a pakliban.
Kész, ennyi, lebuktam.
- Meeeg menekülök is valaki elől, jobb, ha egy darabig nem tudja, merre talál – na, ja. Történt velem pár kínos esemény, amiért jobb, ha egyelőre SFnek a közelébe nem megyek egy darabig.
- Te jó ég, mibe keveredtél te megint? Hát egy percre se lehet téged magadra hagyni? És akkor te megállsz a saját lábadon, aha, tubicám! – És kezdődött a litánia, egészen a városkapuig arról, hogy mennyivel jobban járnék, ha maradnék, és szemmel tarthatnának, és ment Gabriel fényezése is.
- Van még ebből a krónikából? – nyöszörögtem félálmosan, ahogy Forthan hátán utaztam. Meg se kottyant neki a súlyom.
- De nagy a szád, a balesetedhez képest. Csórikámat jól sikerült azért beetetned, nem tudom, mi volt a sztori, de… bocs, haver, ki van a négy kereked, hogy hallgattál rá? – Na, szépen vagyunk, öltözve, csillog a hajunk… ja, hogy ez nem az a műsor, mert olyan mocskosak és tépázottak vagyunk, én legalábbis, hogy csoda, ha két-három nap múlva egyáltalán tovább engednek még.
- Na, regéljetek csak, hogy kerültetek ti egy légtérbe?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Városhatár 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Egyszer hopp...
máskor kopp...


Mi lett volna akkor, ha azt mondom, hogy nem kell csöndben maradni? Reménykedtem benne, hogy némileg azért majd tartja azt, hogy nem kiabáljuk ki a lelkünket a világa, hogy még a jó isten is visszataláljon hozzánk. De persze nem ő, nem így döntött, elhiszem, hogy baszottul fáj neki, de azért könyörgöm, olyan hangosan ordított, hogy még én magam is a fülemre tettem volna a kezem, ha nem azzal vagyok elfoglalva, hogy éppen őt szabadítsam ki abból amibe beleszorult.
Fáradtságos meló volt kiszedni őt onnan, és mint ahogy előtte említettem, valóban koppant a földön, nem is kicsit. Amilyen esést leművelt, hogy ha eddig nem is volt eltörve semmije, most már ezer százalék, hogy minimum egy végtagja, legyen az szárny, kéz, vagy láb, de hót biztos, hogy tört.
Miután ő kikötött a földön lekiabálok neki. - Hé minden oké? Innen fentről ez elég szarul nézett ki. - Egy kicsit talán aggódok is érte.. bár nem tudom, hogy miért, mert nem is ismerem. Amit eddig tudok róla, azaz, hogy csak a baj van... elém jön egy olyan történettel, hogy őt Lucifer küldte értem, pont őt... ami most már nagyon nagy lódításnak tűnik, hiszen miért is küldene Lucifer egy olyat, aki még csak repülni sem tud normálisan repülni. Most már az is kétséges bennem, hogy azzal kapcsolatban igazat mondott e, hogy valóban Lucifer rokona... ezek után nem lennék meglepve, ha az sem lenne igaz.
Elrugaszkodok az ágról, kitárom szárnyaimat, és nem a legszebben, de legalább talpra érkezek, nem úgy összetörve mint ő. Én gyakoroltam a repülést, mert úgy voltam, vele, hogy egykor ez majd az életemet mentheti, mindenki használja ki azt, amilye csak van, hiszen ebben a szar világban csak ilyen esélyekkel lehet jól indulni.
A közelében landolok, és már éppen felé lépnék, hogy segítsek neki, amikor valaki kigáncsol, és a vállamnál fogva a földre szegez. - Mi a fasz...? - A levegő kiszakad a tüdőmből, a szemembe és a számba homok megy, szárnyaimba fájdalom cikázik, ahogy rátapos az a valaki. Férfi hangok, de nem tudom megállapítani, hogy hányan vannak, és hogy mi faszt akarnak. Bár szépen lassan kezd egyértelmű lenni, hogy a nő ismeri őket. Mozgolódok a földön, próbálok kitörni a szorításból, de esélyem sincs rá, olyan, mintha vas marokkal tartanának lent. Morgolódok és csavargatom magam, még pár szitok szó is elhagyja a számat, nem is tudom figyelni azt, amit beszélnek, mire egyszer csak elenged az aki tart. Próbálok minél gyorsabban felugrani, még egy szárnycsapással is segítem magam, hogy távolabb kerüljek tőlük. Megfordulok, már készítem a fejemben a képzetet, amit rájuk küldjek amikor felém intéződnek a szavak. Határozottan és felpaprikázva lépek felé. - Hogy ki vagyok? Még is mi a faszom közöd van hozzá? Talán nem előbb kérdezni kellett volna? - Még egy faszfej is ki akar csúszni a számon, de a létszámot elnézve ezt inkább elharapom. Így viszont már az is kiderült, hogy ki a titokzatos egyén aki velem volt vagy van. - Talán Sophi el tudja mondani, mivel ő keresett meg engem, igaz? - Oldalra köpök, hogy a homokot kijuttassam a számból, ami újfent bele került. Szúrós szemmel nézek az említett nőre, és most már kezdem azt érezni, hogy valós volt az amit gondoltam, hogy ezt a nőt nem Lucifer küldte, vagy ha még is, akkor ezeket meg ki küldte?

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 4:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Cicafül, ha én a szárnyam most megmozdítanám, olyat üvöltenék, hogy Gabriel is a nyakunkra szalad vagy repül, vagy a jó ég tudja, de szóval itt lesz – pofáztam be a nefinek, ha tovább kötözködik, lehet, hogy fájdalomhullám-rásegítés nélkül is szarrá üvöltöm a dobhártyáját, amolyan édes a bosszú címén. Mégis ki a rohadás akart kikötni ezen a nyamvadt genyó fán, he? Gondolta a lyoni mészáros, hogy az a krva fa úgy dönt, hogy ő most keresztbe tesz nekem. Cserébe alaposan megtépáztam, igaz, ebből a tépázásból nekem is alaposan kijutott.
A bányarém szebben nézhet most ki nálam, véresen, cafatosan hallgattam újdonsült útitársamat. Aha, igen, köszi, aranyom.
- Az nem kifejezés – sziszegtem, ahogy próbáltam közben kivergődni az ágak közül. Párat így is sikerült eltörni. Nem baj, nem az én nyakamba fog hullani, ha hullik.
Az ág, amit Leo megmozgatott teljes súlyával, nekivágódott az amúgy sem túl rózsás állapotú hátamnak, ám még, ha könnyeket nyeldekelve is, de kibírom ordítás nélkül. Pár perccel később, amikor nehezen, de legurultam, na, a becsapódásnál, ott eresztettem ki a hangomat úgy rendesen. Szerintem ezt még Gabesz is hallatta Vegas központjában… ez nekem is sok volt.
- Jé, mik ezek az ismerős hangok? – hallottam, a sajátom utáni fülzúgás-csengés szűnése után egy ilyesféle mondatot.
- Ki vagy és mit műveltél a barátunkkal? – Forthan! Basszus, csak idecsaltuk az őrjáratot. Mondtam én, nincs ilyen szerencsém, hogy szabaduljak tőlük.
- Szóval akkor ők nem ellenségek?
- A srác még ki tudja. De a leányzót jelenteni kéne Gabrielnek, ilyen állapotban én nem engedném tovább – így a néhai segítőtársam.
- Miért, ki ő, hogy ennyire fontos?
- Az unokahúga.
- Hé, én is itt vagyok ám! – nyöszörögtem, némileg összeszedve magamat, amennyi szufla még maradt bennem.
- Na, már azt hittem, az árjád után meg is némultál. Ki ez a tag?
- Róla sem kéne az orra előtt így beszélni – jó, leszek olyan nagylelkű és nem hagyom, hogy felnyársalják útitársam, aki amúgy Luciferhez vezethetett volna, ha nem akadunk az őrségbe bele.
Kisebb fáziskéséssel jutott el teljesen a tudatomig, hogy ezek a hangomra csörtettek ide, vajon milyen közel lehetünk a városfalhoz, ha ők hallottak ordítani?
Vagy az én torkom vált közben ilyen spécivé? Bíztam benne, hogy kérdéseimre választ fogok kapni, csak előbb tegyenek használható állapotba.
- Hé, te, egyben vagy? Mennyire sérültetek meg? – mivel látták a fiúk, hogy nem nagyon vagyok kommunikációképes jelenleg, talán még a Notre Dame-i Quasimodo is elegáns, jóképű úriembernek festene mellettem, ezért az anonymus útitársamat kezdték nyaggatni, hogy hogy a Dante poklában kerültünk mi oda.
A mennyire sérültünk meg kérdés… hát nem tudom, Leo egész jó állapotúnak tűnt, ahhoz képest, hogy ő telibe landolt a vihar után élből a talajon, én meg háttal-szárnnyal belevágódtam egy fába, majd onnét le telibe, pofára bele a köves poros talajba. Annyi tuti, hogy a szárnyam eltört, mozgatni se bírtam, az egyik vállamnak is annyi, de most már nem érzem, melyiknek, mert mindenem fáj piszkosul, és volt egy olyan érzésem, hogy mi most nem fogunk tudni még egy darabig tovább jutni New Orleansbe. Pedig kéne, ha én ki akarom deríteni, hogy drágalátos pokolbéli bácsikám mégis merre tanyázik. Ezt a nefit használtam volna, aki a jelek szerint ismeri, de ez a terv most annak a nagyon nem jót jelző viharnak hála KO, annyi, meg egy bambi, ennek vége, ha Gabeszon fog múlni.
- Forthan, muszáj lesz feltétlenül szólnotok Gabrielnek? – nyökögtem.
- Parancs az parancs, aranyom, de szerintem Zachriel is örülne neked.
- Az kéne még, hogy ő megtudja, itt vagyok! – Akkor tuti nem engedne el megint újra, márpedig főleg most nem hiányzott egy gardedám a nyakamra, amikor Lucóhoz készültem pofivizitre.
- Azt hittem, örülnétek egymásnak.
- Aha, csak… - csak épp rohadtul beleköpne a levesembe, ha utána nem engedne tovább, márpedig ha meglátná, hogy milyen állapotban vergődtünk ide, annak tuti vendégeskedés a vége. – Akkor se kéne a múltkori után.
- Hát te zakkant vagy, Sophie manó.
- Manó a tokiói nénikéd! – kekeckedtünk így egy darabig. Az útitársam akinek a nevét még most se tudtam, shame on me, elfelejtettem rákérdezni, ebből levághatta, hogy túléljük, jól jövünk ki ebből, főleg akkor, ha Forthan nem kezdi el folytatni a korábbi viselkedését. – Az emberek ennyi idősen rég felnőttnek számítanak.
- De te nefi vagy. Nem is akármilyen, a barátunk. Gyertek, rendbe hozunk benneteket, amennyiben a haverod vállalja, hogy normális bemutatkozást és magyarázatot ad. – Így Zebulon, a másik arc, aki szintén nem felejthetett el egykönnyen. – Hol a láncod, amit adtunk?
- Zuhanás közben elvesztettem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Városhatár 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Egyszer hopp...
máskor kopp...


Miért nem lepődök meg azon, hogy egy nő, aki nem is ismer, nem hiszi el nekem, hogy a legjobb az lenne neki, ha szót fogadna nekem, és teljesítené a kérésemet. Nyilván nem teszi meg, mert akkor gyorsan túljutnánk ezen a számára "szorult" helyzeten, és akkor kereshetnénk magunknak egy helyet, ahol rendbe szedhetnénk magunkat egy kicsit, és nem kellene ilyen ramaty állapotban tengődnünk tovább.
Ha most nem olyan lennék amilyen vagyok, csak dobnék egy hátraarcot intenék neki, és viszlát, le is út fel is út, de persze nem vagyok ilyen, és természetes, hogy segíteni fogok neki, hiszen együtt jutottunk ide, de azért elmondom amit gondolok.
- Nem volt kötelező egy fán kikötni, azt gondoltam, hogy ha van szárnyad, tudod is használni. Nem sűrűn találkozni olyannal, aki nem tud repülni, ha már van rá lehetősége, oké, hogy egy viharba kerültünk, de ha tudod használni amid van, akkor nem kerülsz ilyen helyzetbe. - Intek felé és az ágak felé, de ennyit a kioktatásról. Hátrébb sétálok, hogy jobban szemügyre vehessem a helyzetet amibe belegabalyodott ez a nő, és csak remélni tudom, hogy engem nem fog magával rántani.
Az ágak szinte körbeölelik a szárnyas testét, de valóban lehet egy kibúvó, ha azt az ágat, ami nem is ág, hanem a fél fa, félrehúzom, akkor esélyes, hogy kiszabadul, de nagyot fog esni... remélem ezzel tisztában van. - Azt tudod ugye, hogy koppanni fogsz? -Kérdezem őt, és még mielőtt szárnyra kapnék ismét, a pólóm alját felemelve, megtörlöm az arcom, hogy az izzadság, por, és esetleges vért letisztogassam némileg a szemem környékéről, mert misem lenne még jobb, ha a manőver közben belekerülne valami a szemembe és látatlanul kellene repülésbe kezdenem. Már így is van bajunk, nem akarom még pluszba az esélyeimet rontani. A "törölközéssel", ha készen vagyok, körbe kémlelem a helyet ahol vagyunk. A vihar miatt sejtésem sincs, hogy merre kolbászolhatunk, és jobb az óvatosság. Valószínűleg, ha sokat időzünk itt, ki is szúrhatnak, de szerencsére, nincs senki a környéken, egyenlőre...
Mély levegőt veszek, és kitárom a szárnyaimat, egy pillanatig megrándul az arcom, mert a régi sebem miatt, mindig érzékeny a szárny bontás, de csak egy röpke másodperc az egész. Távolabb lépek, bepozicionálom magam, enyhén guggolok, és felugorva szárnyaimat csapkodva a magasba emelkedek. Száraz port kavarok magam alatt, ezért is kell igyekezni, ezt messzebbről is megláthatják.
Közelebb repülök a fához, repülve nem fogom tudni megoldani az már biztos, túl sok a gally, de amit a nő mondott pont szinte alatta van egy ág, amire ráállhatnék, de ez is a lány közelében van, így előfordulhat, hogy majd hatással lesz rá is.
Óvatosan ereszkedek a közelébe, és amikor már csak fél- egy méterre vagyok tőle, magamhoz húzom szárnyaimat, és lényegében rá zuhanok talppal az ágra. Megingok, ahogy meghajlok súlyom alatt, de gyorsan belekapaszkodok a problémát jelentő fábaágba, és megvárom, míg az egyensúlyom rendeződik, illetve a fa kilengése is megáll. Látni és hallani is lehet, hogy ez a fa nem ekkora madarakra teremtette ágait, így jobb lesz sietni.
Elképzelhető, hogy fájdalmat okoztam a nőnek, mind az érkezésemmel, az alattam levő gallyal és mind a kapaszkodással a problémát okozó ággal.
- Ha eddig nem is fájt, de most biztos fog, szóval szorítsd össze a fogaidat, mert nem kell nekünk, hogy meghalljon minket valaki. - Megvárom, hogy reagáljon valamit, ha fog, aztán neki dőlök az ágnak. - Három, kettő... egy! - Az egy kiejtésére neki veselkedek az ágnak, még a szárnyam egy csapásával is megtoldom, hogy még több erőt vihessek bele. Próbálom kitartani az ágat addig, amíg a nő kiszedi magát a rabságából. Izmaim feszülnek, fáradtak, és fájnak a porcikáim, így remélem, hogy rövid ideig kell csak kitartanom, mert félő, hogy nem bírnám egy percnél tovább tartani. Szárnyaimmal aprókat csapok, letörve egy egy kisebb ágacskát, és a leveleket is lekavarom a fáról... veszélyes játszmát űzünk, tényleg remélem, hogy most nem szúr ki minket senki, vagy ha még is, hát lesz ne mulass.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 19, 2020 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Téves járat

@Leonard Fox && Sophia  


Édes Lucifer! Mintha a normalitás úgy kerülne engem, akárha maga a pestis volnék. Csodálatos. Egy fenét. Egy törött szárnyat és vállat szépen magaménak tudhattam, az biztos volt, és csoda lesz, ha a bordáim mind megúszták sérülés nélkül, a gerincemmel együtt. Elég rendesen bevágódtam ebbe a fába, mintha fejszének képzeltem volna magam, pedig távol álljon tőlem az ilyesmi. Ennyire nem vagyok penge, na.
- Te legeltél az imént még a susnyásban – a vállvonogatást ezúttal kihagytam, köszönöm, elég a meglévő fájdalomadag, nem kérek repetát hozzá.
- Gallyas. Leveles… milyen legyen? Magaslati – Hát ez a rác most inden számomra csak nagyságos úr nem, a viharos ötletével együtt. Kész csoda, hogy ennyivel megúsztuk, pardon, megrepültük, és csak a széle kapott el minket. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha… nem, tényleg jobb, ha rögtön a feledé legsötétebb, legmélyebb tárnáiba süllyesztem ezeket a rémképeket.
- Az b…na be meg egy hetes jeges eső! – kommentáltam cseppet sem nőies kivitelezésben, hogy behúzzam a szárnyam. – Ezt én meg se tudom mozgatni. De ha valahogy azt a gennyláda ágat onnét el tudnád távolítani, megkockáztatnám, hogy legurulok innét.
Ez egy fokkal jobb haditervnek bizonyult, fejben lejátszva, csak úgy, hogy ne küldjem azt a plusz egy ágat is a nyakába, ha jót akar. Ennyi jóindulat azért még szorult belém.
Ha mázlim van, ezzel a félfordulattal és újabb zuhanással nem szerzek be plusz bajokat, dolog lesz nekem így tovább boldogulni.  



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Városhatár 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Egyszer hopp...
máskor kopp...

Mostmár biztos, hogy el kellene gondolkodnom azon, hogy keresek valami boszorkát, vagy cigány asszonyt, aki le veszi rólam a rontást, mert az hót szentség, hogy van rajtam valami átok. Ilyen szerencsétlen nem él még egy a földön mint én. Mindegy, hogy hova megyek, vagy kivel találkozok, mindig van valami, valahogy mindig a halál torkába kerülök, és nem csak úgy, hogy hoppsz és már halott is vagyok, hanem rohadt nagy fájdalmak közepette jutok el a majdnem halálig, aztán még is csak kimászok valahogy a perem szélére és szenvedek. Fogjuk rá, hogy csak pillanataim adódtak arra, hogy egy kicsit megpihenjek a hátamon, és élvezhessem a sérüléseim által nyújtott fájdalmak sokaságát. Mélyeket szusszanva figyelek fel, egy női hangra, valahonnan az ég irányából jön a hang.
Eltakarom a szemeimet a naptól, hogy feltekinthessek a tőlem nem olyan messze kimagasló fára, aminek ott van a tetején az a nephilim, akivel a nephi faluban találkoztam. Ez jó hír, tehát túlélte a vihart, és talán én egy fokkal jobb állapotban végeztem, mert az én testem legalább a földön kötött ki, noha fájdalmas becsapódás árán is, de legalább szilárd talaj van a testem alatt.
- Mi van? Miért lennék vegán? - Nem értem, valószínűleg úgy beverhette a fejét, hogy össze vissza hadovál, vagy azért csinálja, mert ezzel vezeti le a feszültséget. Egy nőnél nem lehet tudni, hogy éppen mi jár az agyában. Felállok és leporolom magam, de csak nagy vonalakban, ennek a göncnek már úgy is mindegy, itt-ott ki van szakadva, véres is, ahogy paskolgatom testemet, hogy a port elűzzem, fájdalmasan rándul össze a testem, minden egyes érintésnél, főleg a jobb oldalam az alsó bordák vonalában.
-Én rendben vagyok, és te, milyen a magaslati levegő? Vagy elvagy ott, kényelmes? - Ha ő
kekeckedik, akkor én is. Nem én vagyok a nagyobb szarban, hanem ő, neki lesz szüksége az én segítségemre, én elvagyok a valószínű törött lengőbordával jó ideig.
Közelebb lépek a fához, hogy jobban szemügyre vehessem. Az esélytelen, hogy felrepüljek érte, mivel túl sok az ág, nem férnék el mellettük, noha pont a nő alatt szinte egy ág sincs, és annyira magasan sincs, körülbelül 2-3 méter a talpától számítva.
- Hm... figyu, húzd be a szárnyaidat, lehet, hogy rohadtul fog fájni, de legalább kiszabadulsz. Az esésnél meg segítek tompítani, megpróbállak megfogni. - Beállok alá, de nem közvetlen alá, hanem egy kicsit arrébb, hogy a karomat kinyújtva tudjam megfogni, ha megteszi amit kérek. Bepozicionálom a testem, hogy az esetleges becsapódás ne döntsön le a lábamról. Csak abban reménykedek, hogy ha esni fog felém, pont a karomban landol, és nem egy talpast kapok az arcomba.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 06, 2020 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Téves járat

@Leonard Fox && Sophia  


Fogalmam sincs, merre lehet. A vihar belesodort egy légörvénybe, majd egy felhő kellős közepében landoltam, köpködve az esővizet tartalmazó vackot. Pfej. Nem túl kellemes a felhő íze, bármennyire is tűnik legalább olyan édesnek, mintha tejszínhabbal szórták volna tele az égboltot. Köszi, sötét vihar, és közi, még sötétebb idióta nephilim akinek támadt az a gyökér ötlete, hogy mit nekünk a vihar, majd mi átmegyünk rajta. Aha… csak legyen életben a nyomorult!
Egyszer végre találkozom magam fajtákkal, erre kinyíratja magát… csodás! Biztos valami családi vonás ez, örököltük az angyali kattantságot, vagy mi. Majd erről kifaggatom valamelyik családtagomat, amelyik épp nem szándékozik eltenni engem láb alól – mondjuk még egyik talpa alá sem kerültem eddig, szerencsére, gyorsan le is kopogná ezt, ha lenne hol.
- Hé, MR. INFANTILIS IDIÓTA! – üvöltöttem utána, nem tudván a nevét. Gyönyörű kereshetem meg lent, különben, azt e tudom, merre járunk, bár ismerős a táj. Aztán megpillantottam a városhatárt, ami körülvette Las Vegast. Jaj, ne! Csak ezt ne!
Eltűnt a láncom! Hogy egy maroknyi hascsikarásos holló bombázná le a vihar kitalálóját… Tudom, tudom, roppant gusztusos kívánság, de pont ennyire örülök én is ennek a helyzetnek.
Leérve a zuhanórepülésemből az lett, hogy fenn akadtam egy fán, pontosabban telibe csaptam gerinccel a felületét. Kurva életbe! Hm, újabban milyen szépre bővült a szókincsem, amióta felfedeztem, hogy mindegy, mit csinálok, nekem úgyis befellegzett, ha meghalok.
Jó érzés ez a fajta szabadság, szokatlan, de roppant kellemes. Úgy vezetem le a feszültséget, ahogy akarom!
Felüvöltöttem, ahogy reccsent egy böszme nagyot a szárnyam, a csapódás következtében. B…a meg a jeges medve ezt a tetvadék fát! Muszáj volt az utunkba kerülnie? Ráadásul az ajándék láncom is elvesztett, és az a tökkelütött, önjelölt viharvadász baromarcú is. Kerüljön a kezem közé, nem teszi zsebre, amit kap érte.
Hopp, meg is van, pont alattam a susnyásban.
- Hé, vegán lettél? – cukkoltam, még így is, hogy igazából baromira fáj a bal szárnyam, és zsibbadt is. Ijj, szerintem most nem próbálom meg mozgatni, nem szeretném, ha a hangomat is kereshetnénk.
- Egyben vagy, tollas kakas? – faggattam. Ő is „szépen” landolt, mondhatom.
- Van még pár ilyen szuper jó, zseniális, attraktív ötleted? – Ha nincs szerencsénk, kénytelenek leszünk „élvezni” nagybátyám társaságát, és nem hinném, hogy idilli nyaralásban fog részesíteni, pláne, ha megtudná, hová készültem, khm…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városhatár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


//Oké, ezt a reagot nehéz lesz megmagyarázni xD Agnesnél érdeklődj XD Köszöntem szépen a játékot.  luvu

Eyla ötlete talán nem túl valószínű, de azért bólintottam. Lehetne, mert miért ne, de egyébként elegem van már a természetfelettiből, hogy akármit csinálok, mindenütt szinte démonokba botlok, és vagy ki akarnak nyírni, vagy lecsapolni. Miért nem találnak meg mást, de komolyan? Tisztára úgy érzem magam, mint valami elcseszett tinirománc filmben, ahol a főhősnőt kötelezően a véréért szeretik a természetfeletti ragadozók és vérre menne kérte. Blöee.
A felvetésre én csak lazán bólogattam. Nem volt kedvem túl sokat beszélni. Én se szeretném, hogy Zach bukott legyen, pont ezért tessékeltem vissza Gabrielhez. Na, nagybátyámnak egy rossz szava sem lehet rám. Hacsak Sunyiel nem az ő embere, pardon, angyala volt, mert akkor ja. Azt gázos lesz kimagyarázni, hogy miért is intéztem én el?
Végül is nem mondta, hogy melyik oldalon áll. De annak a démonnak igaza lehetett, aligha állhat angyali oldalon, ha képes volt démonokkal szövetkezni. Így is-úgyis szárnyak nélkül végezte volna előbb-utóbb.
Bólogattam a bátorítására, hálásan rámosolyogtam. – Köszi. Megpróbálom. Bár inkább természetfeletti-mentesen szeretnék élni. Nyugodtan. Normálisan, min bármelyik halandó. Ha kell, szárnyak nélkül.
Arra, hogy ő visszatérne, bólogattam. Menjen csak. Nem akartam én a világért se feltartani a dolgában.
- Vigyázz a fiúkra, kérlek! – könyörögtem. – És sok sikert, hogy visszatalálj Nagyapához. Neked még van rá lehetőséged.
Miután magamra maradtam, nagy levegőt véve, utoljára engedtem ki a szárnyam, hogy hazatérjek San Franciscóba. Gyorsabb így, mint gyalog, és kevésbé feltűnő, mint élből Gabi bátya orra előtt repkedni, mint valami idegbeteg muslinca.
Nincs az a hülye aki ne szúrna ki élből.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5