Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Pult VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1021
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 27, 2020 11:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer


Pult Ceba1b86c14c8a0495d50c0f88d90368
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Tom Ellish
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the Devil
I am the BOSS... I am the MASTER of hell  
TO:@Nieven

A beszélgetésünk igazán kellemes mederben folyik... már-már túl kellemesben is, az egész történés nyugodt és kedélyes. Bizonyára lemaradtam valamiről, mert általában nem szokott ilyen egyszerű dolgom lenni egy démonnal sem, főleg manapság. A kis démonkáim zokon vették a kiruccanásomat a földre, s mint, hogy ők is ide kerültek, persze nem a saját akaratukból, mi sem jobb a dolguknál, minthogy úton útfélen betartsanak nekem, otromba viselkedésükkel együtt. Ez a hely nem a pokol, és a lehetőségek száma is nőtt, több ezer választható esélyük van arra, hogy szemtelenkedjenek, borsot törjenek az orrom alá, vagy éppenséggel betartsanak a parancsaimnak, kezdve Mazikeenel.
- Egy egyszerű halandó volt, aki megtudta, hogy ki és mi vagyok. Nem érintette negatívan, s semmivel másabban nem viselkedett velem az után, mint előtte. Nem akart alkut kötni, nem akart szívességet kötni, semmi olyat nem tett, amit egyébként az emberek valójukból adódóan megtettek volna. - Eszembe jut az a nap, amikor ismét vissza tért hozzám, de csak egy beszélgetésre jött, s hogy átadja ezt a gyújtót. - Egy igazi ember volt... valószínűleg olyan, amilyet apám mindig is teremteni akart, de nem sikerült neki. Mulattató a gondolat, hogy több millió egyed él apám teremtményeiből még is mindössze egy maroknyi az, ami olyanra sikerült, mint amilyennek tervezte, és a legmókásabb az egészben, hogy ez sem az ő érdeme, csupán a véletlen műve. - Halk nevetés tör ki belőlem, jó lenne tudni, hogy merre jár a teremtő, esélyt akarok rá, hogy az orra alá dörgöljem megannyi hibáját, és megmutathassam, attól még, hogy dacos gyerek módjára elmenekült, az emberek s más fajok lényei is képesek arra, hogy egymás mellett megéljenek, még így is, hogy Amara kiszabadult.
Megmosolyogtat, ahogy össze kapcsolja a tényeket, amiket elébe állítottam, s mint kiderült, nem egy üresfejű eszetlenséggel van szerencsére dolgom, hanem olyannal, aki képes logikusan gondolkodni.
- Ma már valóban egyet jelent és én magam sem szoktam megszólni, mikor sátánnak hívnak, de jobb ha tudod, és ez egy bennfentes információ, a sátán kifejezés több nyelven is mást jelent. Előfordul ugyan, hogy egyezik az ördög kifejezéssel, de például a Biblia szerint sátán a kísértést testesíti meg, ő volt a kígyó Ádám és Éva között, és későbbiekben minden balga rossz döntést is rá fogtak. A fogalom majdnem ugyan az, mint nálam, de még is téves, ez inkább emberi tulajdonságra lett kitalálva, hogy valamire ráfogják azt, ha tévednek, vagy rosszat tesznek. - Próbálom könnyedén érthetővé tenni azt, hogy mit is értek sátán alatt, de de nem a legegyszerűbb elmagyarázni egy évezredek óta folyamatosan változó kifejezést, de persze ez is egy sokkal hosszabb beszélgetés lehetne, és most engem jobban izgat az, a tekercs, amiről ő beszél.
A leviatánok különleges lények, nem sokat tudni róluk, még előttem is rejtély övezi őket, így a tudásomat igencsak bővíteni szeretném.
- Igen, nekem is rémlik valami, tudtam, hogy találkoztunk már, bár többre nem emlékszem. - S ezzel valóban igazat mondtam, ennél nincs több emlékem felőle.
- Ne késlekedjünk. - Felhajtom maradék italomat, és kimegyek a pult mögül, mellé érve a karomat nyújtom, hogy le segítsem a bárszékről. - Mutasd az utat kedves Nieven, nézzük meg azt a tekercset, lássuk mit tehetek érte.
Kíváncsi vagyok arra a tekercsre, látni akarom, és olvasni, éhezem a tudásra. Amennyiben elfogadja a kezem, lesegítem a székről, majd magam elé intek. - Hölgyeké az elsőbbség.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Pult Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 20, 2020 6:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ördögi találkozások
───────────── ────────────
Hát igen, az alkoholok élvezéséhez az sem árt, ha a leviatán úgy egyébként értékeli az ízeket. Sajnos belőlem ez is hiányzott. Ritkán ettem, mert nem volt rá szükségem, akkor meg minek erőltessem? Az ízek nagy része egészen egyszerűen csak furcsa volt, még az édeset tudtam úgy-ahogy értékelni. Ezt eddig nem éreztem hiányosságnak, sőt, egyesek örültek is, hogy nem vagyok válogatós, de úgy tűnik a démonok eléggé szeretnek enni, és kiélvezni az ízeket. Szóval csak kénytelen leszek ezt is megtanulni, ha jutni akarok valamire. Illetve, tökéletesíteni az álcámat. Ezúttal egykedvűen fogadom az újabb melót, évezredek alatt sem jutottam semmire ezen a téren, ezért is engedtem el, na mindegy.
- Az is hasznos - a lúdtollnál sokkal hasznosabb volt, de mivel csak simán nem írtam semmit, így eddig a filctollnak nagyobb hasznát vettem, az sokkal több felületre írt. Hát igen, a vér használatát igyekeztem kerülni, elvégre nem tudtam örökké elkendőzni, hogy az enyém bizony fekete, nem vörös, mint bárki másé. Amikor még friss volt, nem volt gond vele, de ha megszáradt… akkor már mindegy volt. Igazándiból ezért is ragaszkodtam még a filchez, színe nagyon hasonlított a véreméhez, így bárkinek, aki véletlen rá talált kérdezni azt feleltem, hogy azt bizony filctollal írtam, nem vérrel. Ezt a hazugságot szerencsére mindig elhitték, hacsak nem pont az orruk előtt rajzoltam fel a rúnát a saját véremmel. Azért annak is van előnye, ha a kutya sem emlékszik rád. Tényleg, szentelt víz! Persze csak akkor hordhatok magamnál, ha nem éppen démonnak álcázom magam, hanem ember, vagy ne adj isten vadász vagyok.
- Mesélsz róla? - döntöm oldalra a fejem kíváncsian. Érdekelne a gyújtó története. Vajon mitől lesz olyan értékes, hogy az Ördög maga is magával hordja?
- Hmm, értem, jogos -  a szavait valóban ígyis meg lehet fejteni, ezt nem tagadhatom, mégse oszlatja el a gyanúm teljesen, sőt, az inkább megerősödik, hiszen tagadást nem kapok. Ezután a vízhez nyúlok, mint a legbiztosabb elemünkhöz, amikor megihletődöm. Pacikám majdnem bele helyezi piciny lábacskáját a poharába. Hopsz! Igazából nem is én lettem volna, ha valami hasonló bénázást nem sikerül véletlen megeresztenem, már a ló is pont úgy alakult, ahogy terveztem, itt volt az ideje elcseszni valamit. Szerencsére a rum megmenekül - noha talán el tudtam volna választani a vizet a szesztől -, partnerem reflexei igen jól működnek, kirántja a lovacska útjából az italt. Koncentrálás közben nincs időm rápillantani, leköt amit csinálok, mivel nagyon könnyen veszítem el a kontrollt, hála dekoncentrált személyiségemnek, eszembe se jut bármivel elvonni a saját figyelmemet. Ha így tennék, tuti eláznánk mind a ketten. Egyébként is, imádom a lovakat, és hajt a törekvés, hogy a művem minél jobb legyen, a tökéletesnél nem érem be kevesebbel. A láda előtt biztos én is valami hatalmasat akartam volna alkotni a rengeteg mágiámból, de az erőm elveszítése másféle hozzáállást szükségeltetett. Lassan, de megtanultam, hogy a kevesebb néha több.
- Köszönöm szépen - pislogok rá meglepetten. Másodjára dicsér meg, ezúttal pedig tényleg komolyan is gondolja, ebben biztos vagyok. Az anyám határozottan sokat tanulhatott volna tőle, és kár, hogy nem próbálkozott meg vele, bár minden bizonnyal sosem lett volna olyan kifinomult az az idióta, hülye, rusnya… na de, eltértem a tárgytól. Az anyámat napestig képes lettem volna szidni, de Rofocále sokkal érdekesebb volt nála, minthogy ilyesmire pazaroljam a drága, vele töltött időt.
Igazából amint kiejti, hogy nem ark démon, már tudom, hogy ő Lucifer. Nem fogja nekem bemesélni, hogy Lovas, mind Beleth, mind Mammon nagyon erős, de ő még nálunk is hatalmasabb. Persze, a másik két Lovas akár még lehetne is, de… kétlem, hogy ez a helyzet állna fenn. Az ezt követő szavaival teljesen összezavar, így némi értetlenség kúszik fel az arcomra. Hirtelenjében nem tudom eldönteni, hogy tőlem várja a felsorolást, vagy csak magának tette fel a költői kérdést. Végül úgy érzem kezd leesni, hova akar kilyukadni. - Rofacalénak, ugye? - elmosolyodom, megcsóválom a fejem, majd fel is nevetek. - Jó, ezt megérdemeltem, elismerem - kuncogok. Nem zavar a tény, hogy a bolondját járatta velem, valahol még mulattat is. Az ilyenen már igazán nem akadok fent, tudom értékelni a helyzet komikumát. - Akkor a Sátán mégis kicsoda? - teszem fel a kérdést, hamár az előbb azt mondta, hogy nem ugyanaz a személyiség.
- Hufu fáraó uralkodása alatt születtem Egyiptomban, és a 20-at sem éltem meg mire meghaltam, utána nem sokkal lettem démon… olyan 4500 éve - remélem nem kér pontos évszámot, mert lövésem sincs, az pontosan mennyi ideje lehetett. Azóta megváltoztatták egy párszor az időszámítást, szóval nem volt egyszerű dolgom. Természetesen fel sem merül bennem, hogy azt mondjam, ő teremtett, nagyon vicces lenne, ha egyáltalán nem emlékezne rám. Meghát, az emberi előszármazással sok minden megmagyarázható. Ráadásul Belethnek is ezt mondtam, ragaszkodom hát a kiötlött álcához. - Egyébként mintha olyan 800-900 éve találkoztunk volna, talán volt 1000 is, de nem nagyon emlékszem a pontos részletekre - Európa valamelyik mocskos pöcegödrében, erre viszont igen, mert azokban a városokban terjengő szagokat még egy leviatánnak is nehéz kivernie a fejéből. Azért ilyenkor örülök, hogy az az idő elmúlt. Nem valami jó ez a rengeteg vas meg épületmonstrum a városokban, de a gyomorforgató körülményeket annál is kevésbé kedveltem. Az emberek állatok közé való besorolása fénykorát élhette volna akkor, sőt, az állatokra lett volna sértő, mert azok legalább igyekeznek a környezetüket rendben tartani, és nem a saját barlangjuk küszöbére szarni… na meg néha napján tisztálkodni. Ezekután persze nem meglepő, hogy a középkort visszalépésnek éltem meg az ókorhoz képest, ahol tisztaság, ragyogó kultúra, na meg vízvezetékek és vashiány uralkodott. A fürdőknek magam is nagy kedvelője voltam.
Azon kor emberei még képesek voltak értelmezni, hogy a “nem piszkált kígyó békés kígyó”, nem úgy, mint a középkor földhöz ragadt barmai, akik szerint nőként tudnom kellett volna, hol a helyem. Nekik kellett volna tudniuk hol a helyük, és akkor nem végezték volna holtan egy gyenge és gyámoltalan nő kardjától és mágiájától halva. Mit ne mondjak, akadtak vicces dolgok, például lépten-nyomon férjhez akartak adni, vagy feleségül venni, volt, hogy a saját testvéremmel sikerült összeboronálni… fárasztó egy bagázs volt, annyi szent.
Türelmesen várom, hogy van-e még hozzám, valami ellenőrző keresztkérdése, vagy esetleg immáron rólam a tekercsre fordítja inkább a figyelmét, és elhozatja velem azt. Mondjuk tőlem el is kísérhet, az sincs ellenemre. Ráérek, ezzel nincs gond, és élvezem annyira a vele való beszélgetést, hogy itt üljek akár holnapig is, márcsak az a kérdés, vagyok-e én ennyire érdekes a számára.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer


Pult Ceba1b86c14c8a0495d50c0f88d90368
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Tom Ellish
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 19, 2020 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the Devil
I am the BOSS... I am the MASTER of hell  
TO:@Nieven

A kis Nieven, olyan, mint aki ámulattal hallgatja végig, a beszédemet a hőn szeretett rumomról, és jó kis hallgató módjára, vesz is maga elé egy poharat, majd kóstolja meg a rumot. Látom rajta, hogy nem a tetszésének való, de azért megissza, sokan vannak így ezzel, ahhoz, hogy a rumot megkedveld, kell egyfajta elhivatottság arra, hogy megérezd az ízek mögötti ízeket.
A filctollas megszólalása után bólogatok. - Jómagam is remek találmánynak gondolom ezeket, bár az én tetszésemet a hagyományos golyóstoll rabolta el. Végre nem lesz tiszta tinta a kéz, nem hagy foltokat, arról nem is beszélve, hogy igazán könnyed a használata. - Átveszem az említett filctollat, megforgatom az ujjaim között. Ez a toll sem mai darab, bizonyára már sok kézben járt, látszik rajta a használat nyoma. Lehúzom a kupakját és szemügyre veszem a hegyét, no lám, régi darab, de vigyáztak rá és nem is használták túl sokat. - Igen a rúnákra bizonyára jó, bár én maradok a régi vér általi rúna használatnál, hiszen, az mindig kéznél van, vagy a sajátom, vagy másé. - Gonoszkás vigyor ül ki szám sarkába.
- Kulacsom ugyan nincs, de valóban jó találmány az is, az emberek hordozhatják benne az italukat, ám van negatívuma is, sok ember hordja benne a démonok elleni szentelt vizet is. De igazad van, mert valóban hatásos arra, hogy elhitesd te is egy vagy közülük.
Az öngyújtós kérdésére csak bólintok. Az enyém, réges rég kaptam még egy embertől, aki felismerte, hogy ki és mi vagyok, ő készítette számomra, egy fejjel lefelé álló ötágú csillagot vésett bele, alá latinul a Natus est ex inferno. Nem akartam kijavítani, hogy ez nem valós, én magam nem a pokolban teremtődtem. Az ember viszonzatlan ajándéka, ő volt az első olyan aki meglepett azzal, hogy nem kért semmit cserébe.
-Úgy értettem, hogy szívesen leellenőrzöm azt amid van, mivel felesleges lenne Lucifert magát zargatni egy olyan dologgal, amiről kiderülhet akár az is, hogy ámítás. A továbbiakba meg arra céloztam, hogy ha valódi a könyv, vagyis a tekercse, elnézésedet kérem a rossz szóhasználatért, szóval, ha az valódi, akkor hol lehet nagyobb biztonságban, mint a pokol uránál, aki jelen esetben, nagy általánosságban itt tengeti napjait. - Biccentek felé egyet, elismerően, ahogy felvezeti az ark démonos állítását. Legyen hát, beismerem, hogy ki is vagyok, egyszer úgy is muszáj lenne, vagy ő maga jön rá, és nem úgy ígérkezik ez az este, hogy mókás pillanatokat éljek meg eme csíny által.
Végig hallgatom teóriáját, hogy ki és mi lehetek én, miután befejeztem a tűzzel való bűvészkedést, mert ez csupán csak ennyi, már nyitnám is a számat, hogy válaszoljak az iménti megszólalására, azonban a lehetőségemet a csap nyitódása veszi el, s a figyelmem is arra irányítom. Bemutatja, hogy képes a vízzel is bánni, először gömböt formáz, ami a közelünkbe kerül, és előttünk a pulton alakot ölt, ami nem más mint egy ló, Da Vinci biztos díjazta volna ezt az anatómiailag helyes alkotást. A poharamért nyúlok és elhúzom a ló elöl, pont egy pillanaton múlott csupán, hogy nem abba csapott bele félig meddig kialakított patás lába.
A ló vágtázva, s sörényét ide-oda dobálva a vizet ránk is eljuttatja, és ekkor tekintek fel Nievenre, szememet levéve az alkotásáról. Régen nem láttam már démont, akire ilyen hatással lenne az alkotása, látszódik rajta, hogy koncentrál, de mintha e mellé még ámulat is párosulna. Meglep, hogy egy lóval imitálja, mennyire jól bánik a víz elemmel, más démonok, nem ezt használták volna, sokkal merészebb, vadabb attrakcióval álltak volna elő, s talán pont emiatt kelti fel a figyelmemet.
Mi tagadás, egy páratlan teremtménnyel van most dolgom, olykor elfelejtem, hogy még mindig akad olyan, ami képes lenyűgözni, pedig ez csak egy apróság a maga nemében. Miután a ló kiköt a lefolyóban, Nieven felé fordulok.
- Nagyon látványos volt, ügyesen bánsz az elemekkel, és kétlem, hogy a földdel lennének problémáid, csak kell egy kis idő, míg azt is a helyére pakolod az elmédben. - Közlöm vele az egyszerű tényeket elismerően, majd vissza kanyarodok egy előbbi beszélgetésünkhöz.
- Nos, habár ark démon nem vagyok, de Rofocale igen, és mint említetted, ismerős számodra a név. Tán emlékszel e, hogy miként illették Lucifert a különböző évszázadok, évezredek alatt? Nyilván a legismertebb maga az Ördög kifejezés, utána jön a pokol ura, illetve a Lucifer név, és biztos hallottad már esetleg a Sátánt is, bár megjegyzem, hogy ez egy téves elmélet, ugyan is a Sátán és Lucifer nem egy személyiség. - A sátán megnevezés akár félre is vezetheti őt, hogy ki is vagyok valójában, talán el is mélázhat rajta, hogy én lennék az. Végig figyelem őt, az eddigi beszélgetésünk alapján, kiderült a számomra, hogy nincs gond az eszével, bár a viselkedése hagy némi kivetni valót maga után. Nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy a ilyen túl nyugodt, egyáltalán nem pimasz démonokkal legyek egy légtérben.
- Mióta betetted ide a lábadat, azóta nem tudom eldönteni, hogy hova tegyelek, hol találkoztunk utoljára... mikor teremtődtél? - Bár az imént próbáltam arra célozni, hogy ki is vagyok valójában, még is így fogalmazom meg a kérdésemet, és kíváncsiságomat azzal mutatom, hogy szemeimet kissé összehúzom, és egy leheletnyivel közelebb hajolok felé, az íriszét kutatom, noha tudom, hogy csak egy kis energiámba telne és bármit kideríthetnék az elméjének átkutatásával, de még nem... még nincs itt az ideje.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Pult Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 5:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ördögi találkozások
───────────── ────────────
A “Mit iszok?” kérdéstől elsőre egy egészen leheletnyit megrémülök, hogy tudnom kéne, de aztán kellemeset csalódok. Úgy tűnik egy általa nagyon kedvelt témára tapintottam rá, ez pedig elégedettséggel tölt el. Szerzek magamnak még egy poharat, minden bizonnyal barbárság lenne a Baileys-ébe tölteni eme másik alkoholt, így ilyen hibát nem követek el. Csak keveset töltök magamnak, én kóstoló vagyok nem vedelő, nem szeretném pazarolni a kedvenc italát. Megízlelem, óvatosan forgatom a nyelvemen, s ugyan nem adom elő a hihetetlen rumkóstolót, azért látszik rajtam, hogy igyekszem szakértően hozzáállni a dolgokhoz. Na nem azért, hogy lenyűgözzem, alkohol terén esélytelenül indulok ilyen téren - erre főleg úgy döbbenek rá, ahogy monológját hallgatom a pohárban lévő nedűről -, sokkal inkább azért, hogy láthassa, érdekel a téma, s szívesen veszem a szavait. Minden érdekel, ami emberi, s kétségtelen, hogy nagy tudással rendelkezik ezen a téren, hálás vagyok hát, amiért megosztja velem. Ugyan maga a szesz, mint olyan nem érdekel, azt hiszem nekem inkább a tejszínesek valók, ki tudja mikor lehet szükséges az általa átadott tudásra? Minden szavát iszom hát, s szorgalmasan jegyzetelem a kis buksimban. Elmosolyodom, ahogy a mostani életidejéről beszél, még számomra is nyilvánvaló, hogy meg fogja inni, ráadásul igen hamar.
- Hmm… azt hiszem a filctoll - hirtelenjében meglepetés suhan át a vonásaimon, ahogy eszembe jut, hogy van is nálam egy valahol, amit még Alessyától, a vadászlánytól kaptam. Előbb a farmerom, majd a dzsekim zsebeit veszem végig. Nem emlékszem már hova tettem, mivel azóta többet is begyűjtöttem, ezt meg inkább emlékként hordom magammal. A szívem fölötti zsebben van, az angyaltollal együtt. Ahogy kihúzom, finoman végig is simítok a tollon. Elvileg nem láthatja, hiszen a zsebem elrejti azt, de ki tudja, talán mégis észreveszi az egykori szárnydarabot. Ahogy előzhúzom, felé nyújtom az íróeszközt. - Egészen jól lehet vele rúnákat rajzolni - persze számtalan hátránya is van, de nem állok neki a pontos kifejtésének, mivel lehet, hogy ő is ismeri, s akkor felesleges szájtépés lenne. - De a kulacsot is kedvelem, szükség esetén bármikor tudok némi vizet irányítani mágiával, s az emberek közé való beolvadást is segíti, főleg ha időnként belekortyolok, mintha szükségem lenne a folyadékra - nem is egy, határozottan vadász küllemű alak szimpátiáját sikerült már elnyernem aképpen, hogy körülbelül fél óránként ittam néhány kortyot. - A tiéd az öngyújtó? - kíváncsiskodom én is.
A nyelvre nem érkezik egyértelmű felelet, nem is várom, hogy elsőre higgyen nekem, majd úgyis a saját szemével fogja látni. Felesleges lenne magamat ilyesmivel idegesítenem, a könyvet én irattattam meg, a leviatán, az általam leírt korban.
- Az előző mondatod nagyon… furcsa volt. Mintha nem két személyről beszéltél volna benne, hanem egyről - magam sem tudom, talán csak egy gyenge megérzés. - Először arról beszéltél, hogy te néznéd meg, aztán pedig a “magánál Lucifernél” szókapcsolat… olyan volt, mintha az is rád vonatkozna. Legalábbis arról, hogy te átadod az információt, vagy a tekercset, nem ejtettél szót - lehet, hogy gyenge lábakon áll a magyarázatom, mégsem csüggedek. - Az emlékeim nem a régiek, a neved ismerős, és arra sem nehéz rájönni, hogy fontos démon vagy. Itt ülsz Lucifer bárjában, amikor senki más, az italát iszogatod, ráadásul engem is könnyedén megkínáltál belőle, egyszóval úgy viselkedsz, akár egy házigazda. Nem gondolnám, hogy ilyesmire mernél vetemedni, ha nem minimum egy ark démon lennél - szünetet tartok, ahogy cikázó gondolataimat próbálom megregulázni. - Mindenesetre, ha azt mondod, hogy nem te vagy Lucifer, természetesen hiszek neked - intézek felé egy apró meghajlást, alázatosságom jeleként, de egyben vissza is fordítom a kérdést. A céljaimat első, de akár második arkként is tökéletesen szolgálja, az információ ott fog kikötni, ahol kell neki, s minden bizonnyal a kíváncsiságot is sikerült felébresztenem.
Csendben figyelem a mutatványát. Érzem benne a mágiát, és esélyem sincs rájönni, hogy az érzékeimet megtévesztette, elvégre több eszem van annál, minthogy megpiszkáljam a tűznek tűnő mágiacsomót, kész tényként fogadom hát el, hogy az ott tűz. Nos mivel ő ezt ellőtte, szinte kötelességemnek érzem mással előrukkolni. Kicsit tétován pillantok körbe, mi is legyen az, amikor megpillantok egy csapot, nem túl messze tőlünk. Néhány pillanat alatt fogalmazódik meg a fejemben az ötlet. Telekinézissel megnyitom a csapot, majd a vízre koncentrálok. Apám eleme könnyedén hallgat a szavamra. Először csak egy gömbbe gyúrom, majd amikor elegendő mennyiségűnek ítélem elzárom a csapot, jöhet a mutatvány. A víz hirtelen vetődik felénk, s mire a pultra érkezik, nem gömb többé. Ló formát vesz fel - hidegvérű, hiszen azt megalkotnom is könnyebb -, méretre akár egy könyv. A kialakításával nem bajlódom olyan sokat, a sörényére és a farkára fektetek egy árnyalattal nagyobb hangsúlyt. Mert nem a forma a lényeg, hanem a mozgás. Úgy érkezik a pultra, akár egy igazi ló az akadály túlsó oldalára, majd ügetve veszi felénk az irányt, hagyok magamnak időt, hogy tökéletesítsem. Előttünk tesz egy kört, fejét jobbra-balra illeti, miközben sörénye követi azt, majd hirtelen csapja fel a fejét - akár ha megijedne valamitől - ágaskodik egyet, majd fékevesztett vágtában galoppozik vissza a pulton, s újabb ugrást téve egyenesen a mosdótálban landol, de a végén, amikor már biztos, hogy semmit nem áztatok el, már szabadjára engedem. Megkönnyebbült sóhajt hallatok, próbálkoztam már ilyesmivel, de azért komoly koncentrációt igényel, továbbra is. Amikor a paci megpördült itt előttünk, pár csepp víz akaratlanul is ránk fröccsent róla, de azért el nem áztunk. - A vízzel és a levegővel jól bánok. De a földdel nem igazán értjük meg egymást. Túl merev a számomra - válaszolom meg a kérdését. Persze ha azon múlik az életem - illetve a testem épsége - úgy a szükség nagy úr, azonban ahhoz jut legutoljára eszembe nyúlni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer


Pult Ceba1b86c14c8a0495d50c0f88d90368
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Tom Ellish
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 9:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the Devil
I am the BOSS... I am the MASTER of hell  
TO:@Nieven

-Mit iszok? - Elmosolyodok a kérdésén. Elveszem a rumos üveget, és felé tolom. - Gurítsd le azt a kortyot, és tölts magadnak valami igazi alkoholt. Ez kedvesem, rum, nem is akármilyen. A rum a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból, vagy közvetlenül a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szesz. A rum bejárta a maga útját, és a legtöbb országban gyökereket is vert magának. Amennyiben igazán finom rumot akarsz inni, olyat válassz, ami már több éve érlelődik, arany, vagy fekete rum, vagy a kettő keverékét, a fűszeres rumot. Igazán ínycsiklandó, de azt el kell mondanom, hogy fűszeresből csak keveset igyál, mert csak pár pohárig ízletes, utána, már sok... persze ez csak az én véleményem. Az én kedvencem ez. -Rámutatok a barnás arany színű rumra. - Ez már huszonöt éves, és ahogy telnek az évek, egyre finomabb, is lehetne... de valószínű, hogy nem lesz egy újabb éve, amit megéljen. Szerencsére van még pár ilyen lent a pincében.
A rumokról hosszabban is tudnék beszélni, de félő, hogy túlságosan elterelődne a téma róla, és a titokzatos könyvről, amit mondott. S olybá tűnik most ezzel a témával kell foglalkoznom.
- Mi a kedvenc használati tárgyad a földön? - Kíváncsian hallgatom, hogy mi lesz az. A női démonok általában a hajszárítót mondják, több okból kifolyólag is. Az egyik nyilvánvalóan az eredeti használatához lehet kötni, a többi... nos a kreatív elképzelésekre lehet bocsájtani, hogy mi mindent lehet vele kezdeni, a második, amit sokat emlegetnek a barkács eszközök, a fúrók, láncfűrészek, és minden olyan egyéb tárgy, amivel kinyílt a kínzások tárháza, mi mást is lehet várni a démonoktól, még a földön is a pokolbéli munkájuknak élnek. Persze, nem lehet őket hibáztatni, nehezebben alkalmazkodnak, inkább cselekednek, mint kérdeznek, a türelmetlenebb lények közé tartoznak.
-Hm. - Csak ennyi hang csúszik ki belőlem, amikor elhagyja száját, hogy ógörögül íródott a könyv. Akár még igaz is lehet a története, persze, itt jön az, amit az emberek oly sokszor mondtak, és már én magam is teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy miért is. Majd, hiszem, hogy ha látom. Tekintetemet a kis pikkelyek felé fordítom, amit a pohár alátétre helyeztem. Jobb kezem mutató ujját rányomom az alátétre és magam elé húzom. Körbeforgatom magam előtt, figyelem, a törékeny kis semmiséget, ahogy a színének árnyalatait változtatja. Oly remekbe szabott kis apróság, egy ujjammal képes lennék eltiporni, s ha valós, és ez egy leviatán része, hm, azt egy hadsereggel is nehezen lehet majd közrefogni, ha egyáltalán lehetséges. Mélázásomból a saját nevem ráz fel, tekintetemet felemelem a kis pikkelyről és Nievenre emelem. - Miből is jött ez a teóriád? Szerintem semmi olyat nem említettem, amiből erre következtethetnél. - Magamban visszajátszom az imént elhangzottakat, a válaszokat, amik elhagyták számat, és arra kell jutnom, hogy biztos, hogy nem említettem semmi olyat, ami erre utaló lett volna. Bár száz százalékig nem lehetek benne biztos, hogy valóban nem hagyta el olyan információ a számat, mivel egy kissé megkopott a memóriám.
Természetesen, ha jó érvet tud mondani arra, hogy miként jött rá, hogy én vagyok a pokol ura, nyilvánvalóan be is fogom neki ismerni majd, jó lett volna mókázni egy kicsit, de eltudom engedni ezeket a gyermeteg játékokat, egy fontosabb ügy miatt, ami nem más mint a könyv, amit emlegetett. Látni akarom mi áll benne, mert ha tényleg egy leviatánról szól, akkor bővülhet ködös tudásom általa, akár még segíthet is abban, hogy az emlékeim kitisztuljanak és végre tisztán lássam a múltnak azon részét, amit most homály fed.
- Bármit mutathatsz, ami éppen eszedbe jut. Azt látom, hogy a tűzzel tudsz bánni, gondolom nagyobbat is képes vagy létrehozni, például egy gömböt? - Nézek rá érdeklődve, a két kezemet összeteszem, majd a valóság elferdítése képességemmel egy tűzgömböt készítek a tenyeremben, körülötte felmelegítem a levegőt, hogy hőt is adjon, így még hatásosabb a megtévesztés. Nyilván ez nem valódi, ez csak egy manipuláció, nincs égető hatása, de ugyan úgy izzik látszatra mint az igazi. Fellebegtetem tenyeremből a fejünk magasságáig, majd egy szempillantás alatt semmisé foszlik. - Esetleg tudsz más elemi erőt is irányítani? - Itt válik majd érdekessé a dolog, mi mindent rejthet egy ilyen törékenynek tűnő test.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Pult Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


longus Historia
───────────── ────────────
- Egyébként te milyen alkoholt iszol? - kíváncsiskodom, elvégre esélytelen vagyok megállapítani, a színét tekintve nagyjából bármi lehet, az illatát pedig nem érzem innen, de ha érezném sem mennék vele semmire.
- Hát nem igazán - pillantok kicsit zavartan a kezemre, amin ki is alszik a láng, így, hogy nem kívánja felhasználni. Igazából a dolog félig ösztönös, a testem megszokta, hogy nagyjából végtelen mennyiségű mágiából gazdálkodhat, és az ilyen apróbb trükkök még most sem okoznak bonyodalmat, hosszabb távon sem. Abban ugyan különbözök a testvéreimtől, hogy nem akarok tényleg mindenhez mágiát használni, bizonyos hiányosságaim miatt, de az elemmágiát nem alkalmazom olyan rosszul, sőt, abban igazából egészen jó vagyok. Az utóbbi időben kezdtem kialakítani, hogy ezeket az apróságokat a mágiámmal végezzem, mióta nagyon igyekszem démonnak tűnni. Hozzászoktam, hogy mindig tettetem magam valaminek, és állandóan ahhoz alkalmazkodom, ha most hirtelenjében emberek közé kerülnék, pár nap alatt visszaállnék nulla képességhasználatra, aztán pedig csak azon elmélkednék, hogyan oldhatnék meg minden problémát enélkül. - Köszönöm a tanácsot, mindenképpen megfogadom, ha emberek közé keveredek - biccentek neki. Igazándiból az emberek közé sokkal könnyebben be tudok olvadni, legalábbis betudtam, még hétszáz éve. Viszont most is, ha még fejlesztem a modern dolgokhoz kapcsolódó ismereteimet, képes leszek megoldani. Mivel az emberek nem használnak mágiát, ráadásul volt pár ezer évem megfigyelni őket, hát köztük könnyebb dolgom van, mint a démonok között, akik akarhatnak olyasmit is látni, amit egyszerűen nem vagyok képes kisajtolni magamból az eltérő képességeink miatt. Az emberek terén pedig… az érzelmek mindig nagy erősségeim voltak, na persze nem az átérzésük, az különösebben sosem kötött le, hanem tettetésük. Elég hitelesen tudom előadni azt, amit elvileg érzek, avagy amit egy adott helyzetben éppen éreznem kellene. Vidáman kapom fel a fejem a következő szavaira.
- Én nagyon kedvelem az emberek használati tárgyait! - lelkes csillogás költözik a szemeimbe. A Belethtel folytatott ilyen szempontból kimondottan lehangoló beszélgetés után nagy öröm számomra olyan démonnal találkozni, aki osztozik velem eme érdeklődésemben, amit a legtöbb démon furcsának, idegennek, vagy éppen undorítónak tart. Arra jövök rá, hogy ezzel a Rofocaléval egészen sok közös vonásunk van, legalábbis ezen a téren mindenképpen. Persze azért szomorú vagyok, hogy nem válaszolt az építészettel kapcsolatos kérdésemre, de a hallgatás beleegyezés, szóval tuti ő is szereti.
- Ógörögül - biccentek neki. - De szerintem az eredeti a kopt valamelyik nyelvjárásában lehetett megírva, ez pedig már egy másolat - nos igazából kopttul sose volt megírva, mert már az Alexandriai Könyvtár idejében kaptam el rá egy írnokot, hogy pergamenre vetessem vele a gondolataimat, meg az addig dióhéjban velünk történteket. Akadt némi összetűzésünk ezzel kapcsolatban, de végül sikerült kellően fenyegetően fellépnem, hogy lekarmolja a kívánt sorokat.
- Na várjál csak… - akadok meg hirtelen. - Te vagy Lucifer? - eddig is fura volt egy kicsit, dehát azt mondta, hogy Rofocalénak hívják, én meg elhittem neki. Még ugyan nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy tényleg a Pokol Ura ücsörög előttem, de egyre gyanúsabb számomra, hogy ez a helyzet. Az amúgyis sok mindent megmagyarázna. - Egyébként természetesen elhozhatom neked a könyvtekercset, ha szeretnéd - jelzem neki, hogy csak kérnie kell, és itt lesz az említett tárgy. Eddig egyszerűbb volt úgy utalni rá, hogy könyv, de most azért finoman jelzem számára, hogy ne a mostanában jól megszokott példányra gondoljon, bár nem hiszem, hogy ilyesmit elkövetett volna.
- Hát… mire gondolsz? Mit szeretnél látni? - kérdezem némileg tanácstalanul. Nem vagyok valami vásári mutatványos, az erőmet elsősorban védekezésre használom, ha nem muszáj, nem kezdeményezek harcot. Régebben sem én voltam az, aki felvágott az erejével, legalábbis ha a testvéreimet nézzük, akkor semmiképpen sem, most meg… azt se nagyon tudom, mikor érek ki a mágiámból, nem szeretnék kockáztatni, aztán meg dobni egy spontán ájulást… megint. A kreativitás se feltétlen az én asztalom ha mágiáról van szó, azt már volt alkalmam - szerencsére nem a saját káromon - megtanulni, hogy a kevesebb néha több. Mindezek ellenére, ha olyasmit mond, amit meg tudok valósítani a leviatán képességeimmel, nos úgy mindenképpen bemutatom neki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer


Pult Ceba1b86c14c8a0495d50c0f88d90368
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Tom Ellish
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 9:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the Devil
I am the BOSS... I am the MASTER of hell  
TO:@Nieven

Újabb korty rumot gurítok be számba, ízlelgetem, forgatom, majd pár másodpert elteltével lenyelem, hogy nyelvem hátsórészét, majd a torkomat is végig érintse a rum varázslatos íze, aromája, és ezáltal felkerül orromba is az illata. Óhatatlanul is arra jutok ismételten, hogy az emberek tudják mi az élvezet, s noha réges régen, csak egy almát szakítottak le a fáról, hogy a tiltott gyümölcsbe beleharaphassanak, ma már nem vetnek meg semmi élvezetet, nincs előttük határ, nincs bennük félelem. Olykor azt gondolom, hogy az emberek sokkalta nyugodtabb, és élvezetesebb életet élhetnek, mint bármely más lény a földön. S már-már azt gondolom, hogy a démonok hasonulni akarnak az emberekhez, még ha tagadják is, hiszen dühösek rám, amiért feljöttem az emberek közé vigadozni, na de a düh is egy érzelem, amit főként csak az emberek érezhetnek... nos, akkor ki is epekedik az emberi létért? Nevetséges, hogy mennyire kétszínű a világon minden egyes faj, mindenki a maga nemébe természetesen, de ez egy olyan kórság, ami mindenkit utolér, rangtól, kortól függetlenül.
A cigi a gyújtó lángjában felserceg, pont akkor szívom be első cigaretta slukkomat, amikor mutatja ujja hegyén az aprócska lángot. Gyermeteg trükkök ezek, még is veszélyesek.
-Látom nem veted meg az erődet használni. - Újabb slukkot szívok a cigarettából, miközben felé nyújtom a gyújtót, hogy szemügyre vehesse. - Nem mindig kifizetődő használni az erőt, olykor jobb, ha a tudatlan halandók tudatlanok is maradnak. - Előbb a jégkocka, most meg a tűz... hm, mi lesz még amit használni fog előttem. Olyan, mint a fiókák, akik próbálgatják a szárnyukat, mintha most ébredt volna rá, hogy léteznek benne ezek. -Sok démonnak meggyűlt már a baja az emberekkel, pusztán csak azért, mert természetesnek vették az erejük használatát, sokan tudnának mesélni különböző elrettentő példákat, arra, hogy miért is ne használd.
Sok démon, sok különböző módon megcsonkítva, mókás belegondolni, hogy a pokol teremtményeit gondolják aljasnak és gonosznak, alávalónak, még is már-már csodálatra méltóan tudták szétkaszabolni, megcsonkítani egy-egy démon testét, hogy kiűzzék belőle a gonoszt, noha valójában nem tudják megtenni, hiszen az olyan lenne, mintha a saját testükből a vért akarnák eltávolítani. -Hidd el, hogy érdekesek az emberi tárgyak, jó, ha tudod használni őket, mert adódhat olyan helyzet, amikor nem leszel képes az erődet használni. - Csak egy jótanács, ha akarja megfogadja, ha nem, hát nem. Nem olyannak tűnik, mint aki már pórul járt volna az emberekkel, persze minden démon azt hiszi, hogy vele biztos nem fognak szórakozni... de az csak jelent valamit, hogy az emberek, már évezredek óta képesek megélni a földön, és egyre csak szaporodtak... addig, amíg Amara fel nem köszönt a földre.
Válaszára csak biccentek, okos döntés, ha valóban így van, hogy nem árulta el akárkinek a könyvet. Hm, egyre inkább érdekel, hogy valóban igaz amit mond, vagy sem, és ha igaz, mi állhat abban a könyvben.
- Nem emlékszem, hogy említetted volna, milyen nyelven íródott a könyv? - Ebből az egyszerű kérdésből ki fog derülni, hogy valóban nála van egy ilyen könyv, vagy csak lódít folyamatosan. Az ókori egyiptomban sok nyelv keveredett, mindig változott, főleg a nyelvtani részre voltak ezek hatással, de a könyv nagy valószínűséggel kopt nyelven kell, hogy íródjon. -Esetleg meg is tekinthetném, hogy milyen állapotban van, ide hozhatnád, hiszen hol máshol lehetne a legnagyobb biztonságban, mint magánál Lucifernél? - Az esetek többségében nem mászkálnak be csak úgy ide, kicselezve az őröket. Megiszom az utolsó korty rumot, és oldalra tolom a poharam, elszívom a maradék pár slukknyi cigarettát, és elnyomom a kristály hamutálba.
- Mutasd, mit tudsz, felkeltetted az érdeklődésem. Csak ilyen csip-csup bűvésztrükköket tudsz, vagy tudsz, valamivel nagyobbat, merészebbet is? - Kérdésem végén kissé felé hajolok kíváncsi tekintettel nézek rá, ha már ennyire fitogtatja, azt, hogy mire is képes, hát mutasson is valamit. Tudom jól, hogy valami nem stimmel vele, csak még azt nem tudom, hogy mi, szinte minden démonra emlékszem, akit teremtettem, őt valahogy még sem tudom hova tenni. Fürkészem őt, mégha nem is ez volt a valódi teste, úgy érzem tudnom kéne, hogy ki ő valójában.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Pult Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 3:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ördögi találkozások
───────────── ────────────
Azt nem tudhatom, érkezésem időzítése mennyire jó, igazából ilyen “jöttem, amikor sikerült” helyzet áll fenn. Maga az ötlet, hogy beépüljek a démonok közé is egészen új - az én létezésem éveit nézve különösen -, s kellett idő, hogy a részleteket is kidolgozzam. Helyismeretre volt, és van is szükségem, főleg vizek terén, és egyébként is: az emberi dolgokban is fel kellett magam hoznom, hiszen még mindig gyakran néznek rám furcsán, ha valamiről halvány lila dunsztom sincs. El voltam hát havazva, most mégis itt voltam, készen az új kalandra.
- Ugye, hogy milyen remek hely az? Az egyik Lovas kb angyalnak nézett miatta, mert méltattam az építészetüket, meg az ókori görögökét! - panaszkodom neki. Elégedett vagyok a ténnyel, hogy Rofocale se veti meg az ilyesmit. Akkor ez eddig három-egy Beleth! Még mindig fura egy kicsit a neve. Hallottam anyámtól, de mit mondott erről a démonról? Sajnos nem tartozom a páratlan memóriájú lények közé, szerintem az életem felét sikeresen elfelejtettem, mondjuk az elmúlt hétszáz évből nem is sok érdekes dologra kellene emlékeznem.
- Nem köszönöm, nem dohányzom - rázom meg a fejem. Rejtély számomra miért dohányzik majdnem minden démon. Hiszen az az emberek bűnös élvezete. Nem értem miért akarnak annyira hasonlítani rájuk. Alkoholt isznak, sőt, egyáltalán isznak, illetve táplálkoznak, alszanak, és éreznek, ráadásul lakásokban, házakban laknak. Ha nem rabolnának testeket és lelkeket, minden bizonnyal azt hinném, hogy ez a világ teljesen kifordult magából. Vérengző angyalok, emberi démonok… S olyan szövetségek, amikre senki sem gondolt volna. Lucifer érdekes figura lehet, ebben biztos vagyok. Hajlandó lenne szövetkezni az angyalokkal - a legnagyobb ellenségeikkel -, azért, hogy legyőzzék Amarát. A fülembe jutott néhány elszórt infó. Más esetben biztos hátradőlve nevetnék ezen a történeten, amely képtelen, s pont ezért annyira szórakoztató, csakhogy ezúttal, ha tetszik, ha nem, én is az egyik aktív főszereplője vagyok. Amara előtt állok a táblán, és kötve hiszem, hogy egyszerűen eltolna maga elől, ha a Pokol és a Menny serege véletlenül betörné az ajtaját, hogy aggodalomra semmi ok, ezt majd ő megoldja egyedül. Illetve, el tudom képzelni, hogy megoldja egyedül, de abban szerintem nekünk se lesz sok köszönetünk.
- Meggyújtsam neked? - kérdezem, miközben az ujjaim hegyére aprócska lángot varázsolok, majd pedig felé nyújtom a kezem. Nem tudom mennyire hajlandó elfogadni a gesztust, természetesen nem ragaszkodom hozzá. Nem feszegetem, hogy ő miért nem mágiával gyújtja meg a cigarettáját, - elvégre az erejéből kiindulva biztosan képes lenne rá -, talán ezen a téren az emberi szokások rabja. - Megnézhetem? - nyújtom a kezem a gyújtója felé, amennyiben előkerül. Már volt alkalmam megtapasztalni, hogy mindegyiknek különböző a mintája, s nagyon kíváncsi vagyok az övére. Odáig már eljutottam, hogyan is működnek ezek a holmik, először majdnem meg is égettem magam az egyikkel.
- Igyekszem - biccentek. Kicsit lehangoló, hogy ez a démon többször dicsért meg, mint a tulajdon anyám, pedig mellette lehúztam párszor tíz évet, amíg ezzel a démonnal fél órája se találkoztam. Ahogy a poharát emeli, egy picit zavartan bámulok rá, de aztán leesik mit szeretne. Poharam az övének érintem, s az üvegek lágy koccanását hallgatva azon merengek, hogy miért is kellett ezt most. Egy újabb emberi szokás, ami még tanulmányozásra vár. Könyvelem el magamban.
- Senki - rázom meg a fejem. - Csak te. Magának Lucifernek akartam átadni, vagy egy olyan démonának, aki elég magas rangon áll ahhoz, hogy az információt felhasználja, értékesítse, ne pedig magasabbra akarjon vele törni  vele, s ezért esetleg visszatartsa - magyarázom neki nyugodtan. Igazából bármelyik, a Lovasok alatt álló démonról el tudnám képzelni, hogy a feljebb jutás érdekében megpróbálná megszerezni tőlem az információt, engem pedig elhallgattatni. Persze kérdéses, hogy ez sikerülne egyáltalán a próbálkozónak, hiszen nem ma születtem meg erre a világra, s még így legyengülten is nagy az hatalmam, de mivel ezt a démonok nem képesek érzékelni, önelégültség és magabiztosság pedig bőven akad bennük, hát bármelyikből kinézek egy próbálkozást. Ráadásul én igazából értékesebb vagyok, mint bármilyen információ, leviatán létemből kifolyólag. Saját magamról a testvéreimen kívül semmilyen lény, vagy feljegyzés se tudhat többet. De ezt fedje csak jótékony homály.
Határozott biccentés részemről a válasz a kijelentésére. Azt nem akarom az orrára kötni, hogy nem azért hiszem, hogy Lucifer képes lesz rendbe hozni a könyvet, mert ő a Pokol ura, hanem mert voltaképpen egy arkangyal, s így angyali képességeket használhat. Ez azonban talán olyan információ, amelyet tényleg botorság lenne megosztanom az előttem ücsörgő férfival.
- Egyébként… Lucifer hol van? - kérdezem kíváncsian. Úgy számítom, neki azért nagyjából nem ártana tudnia, noha sejtem, hogy a Pokol Ura nem számol be még a bizalmasainak sem minden lépéséről. Kíváncsian szemlélem a bár többi részét, nem tehetek róla, ilyen a természetem. Vajon nagy pofátlanság lenne tőle idegenvezetést kérni az épületbe? Játszom el a gondolatban, hogy ilyesmivel próbálkozzak. Minden bizonnyal nem repesne az ötletért, őn pedig nem az ellenségeim számát kívánom gyarapítani.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer


Pult Ceba1b86c14c8a0495d50c0f88d90368
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Tom Ellish
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 11:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the Devil
I am the BOSS... I am the MASTER of hell  
TO:@Nieven

Érdekes, és egyre csak érdekesebb lesz. Miként lehet, hogy pont felém sodorta ezt a leányt a sors, és pont most, amikor amúgy is összeszedtem a démonaimat, s ismételten fontossá vált az, hogy foglalkozzunk Amaraval s a leviatánokkal. Gyanusan sok az egybeesés és túl jó a széljárás irányomba, ami nem valószínű, hogy jó végkimenetelt szül. Bár már az is lehet, hogy ennyi év megnebecsülés és szándékos elkárhoztatás után nem bírok bízni a véletlenekben, minden mögé be akarok látni, és mindent a rossz oldaláról veszek számításba.
Eképpen bizalmatlan vagyok a leánnyal kapcsolatban, de megadom az esélyt, hogy kiderüljön, hogy tévedtem s léteznek még hű szolgái az ördögnek.
Igaz, még nem nagyon volt időm, hogy jó magam is jobban beleássam a gondolataimat tetteimet ezekbe, hiszen az elmaradásomból adódóan rengeteg dolog felhalmozódott az ajtóm előtt, noha csak képletesen történt is így.
Talán most lenne akkora szerencsém, hogy minden simán fog menni? Most áldott volna meg a lét azzal, hogy tálcán kínálja fel a lehetőséget? Ennyire nem vagyok balga, s ha el is hinném, az csak egy dolgot jelentene. Azt, hogy emberibb lettem az itt fent töltött idők miatt, és ez elborzaszt, olyannyira, hogy még a hideg is kirázza bőrömet.
A név amit említ szinte utat lyukaszt elmémbe. Tudom, hogy tudnom kellene, hogy kiről beszél, de valahogy nem megy, hiába erőltetem nem sikerül. Olyan ez, mint amikor elzsibbad a lábad, de te rá akarsz állni, azonban, ha megteszed, biztos lehetsz benne, hogy el fogsz esni.
Andariel, visszhangként csapódik elmémben össze vissza, de nem talál magának egy zugot, ahol megálljon.
- Oh, Egyiptom, mindig is elvarázsolt az a hely. - Jegyzem meg mondadója közben, majd hallgatom tovább, a beszámolóját.
Iszok egy kortyot a rumomból, s előveszek egy szál cigarettát a dobozból. Kocogtatóm a pulton, és felé nyújtom a dobozt. -Megkínálhatlak? - Ha elvesz egy szálat, felpattintom a gyújtót és tűzzel is kínálom, ha nem kér, vissza teszem a pultra a cigarettás dobozt, és a saját szál cigarettámat veszem a számba és gyújtom meg, majd egy mély slukkal füsttel telítem a tüdőmet.
Arcjátéka zavarodottságról árulkodik. Jó magam is ezzel küszködök, hatalmas erő szabadult el, és ezáltal mindenki elméje megrongálódott, és azt is tudom, hogy ez mind kinek köszönhető. Őrült ötlet üti fel a fejét gondolataimban. Nem is értem, hogy erre még miért nem gondoltam. Nieven tökéletesen megfelelne a célra, akkoriban élt, törékeny kis nádszál, de az elméje telis tele van ezernyi emlékkel, amik csak arra várnak, hogy valaki végre a felszínre csalogassa őket. Még nem próbáltam olyanon mint ő, de mi lenne akkor, ha kutatnék az elméjében, ha mélyre ásnék, ha megpróbálnám kideríteni azt, amit akkoriban láthatott? Nyilván a saját elmémmel ezt nem teszem meg, hiszen semmi szükségem arra, hogy esetleg valamilyen oknál fogva pont akkor kerüljön valaki a közelemben, amikor a saját elmém bugyraiba ásom el magam. De mi lenne, ha más elméjét kutatnám, mit találhatok abban a csinos kis fejecskéjében.
-Még szép, hogy elhoztad, ügyes vagy. -Dicsérem meg és koccintásra emelem a poharamat. Talán jobb is, hogy nem árultam el számára, hogy ki is vagyok, így akár több lehetőségem is lehet arra, hogy kiderítsem amit akarok.
- Érdekelne, hogy ki tud még arról a könyvről? - Biztos vagyok benne, hogy másnak is említette, hiszen nekem is elmondta már szinte a második mondatra. Azt sem tudja, hogy ki vagyok, honnan jöttem, egyáltalán Lucifernek dolgozok e, erre a gondolatra majdnem elnevetem magam, de visszatartom erőnek erejével.
-Oh, Lucifer bizonyára képes lesz erre, hiszen ő a pokol ura. - Semmit mondó, de még is helyeslő, ez a mostani mondatom taktikája.
Merész és egyben botorság a részéről, hogy egy idegennel ilyen fontos információkat oszt meg, még ha nem is igaz, akkor is, hiszen ki ne tépné ki a torkát egy lehetséges információ forrás reményében?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Pult Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
169
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


longus Historia
───────────── ────────────
Nos, talán látogatásom előtt nem ártott volna gyorstalpaló tanfolyamot venni a Pokol leghíresebb démonaiból, de sajnos ilyen kurzus nem indult, s még Beleth, vagy Seroth se találta ki magától, hogy ilyen lényeges infókra lenne szükségem. Persze a maguk módján, tudatlanul hozzájárultak a sikeremhez, ám erről nem kell tudniuk.
Rofocale... hát jól megfogott, szó se róla. Ismerős a név, anyám biztos említette ősi démon lehet hát, de hogy pontosan ki fia borja… arcomra kiül a gondolataimmal folytatott reménytelen küzdelmem. Bah, érdemes lett volna anyám locsogására figyelni! Csak annyi rémlik, hogy utálta ezt is - amiért nagy pirospont jár Rofocalénak -, de részletesen csak Luciferről meg az átveréséről beszélt - arról viszont annyit, hogy esélyem sincs elfelejteni. Talán többet is megtudhatnék, ha megkísérelném megkaparni a tudatalattimba temetett emlékeket, ám ez szóba se jöhet, azok nem véletlen kerültek oda le. Rengeteg időt emésztett el, hogy olyan mélyre kergethessem őket, s soha többé nem kívánom a viszontlátásuk. Végső elkeseredésemben úgy döntök, jó lesz ő első ark démonnak is, talán nem is baj, ha nem közvetlen Lucifer színe elé járulok.
- Szót ejtett Andarielről, aki elvileg egy démon volt - ezúttal nem lesek felé, hiszen minden bizonnyal nem emlékezhet rá,és Lucifer átejtését sem hangoztatom, elvégre lehet, hogy azzal nem aratnék osztatlan sikert. - Egyiptomról, az ókorban, a fáraók korában, elvileg akkoriban szabadultak a földre, de… - itt zavarodottan megrázom a fejem, és immáron rá pillantok - Én abban a korban születtem, a személyek, az adatok, a történések valósak, de egyetlen emlékem sincs ezekről a leviatánnak nevezett lényekről, pedig a könyv szerint találkoznom, de minimum látnom kellett volna őket! De semmi! - igyekszem megrendültnek tűnni, döbbentnek, hogy ilyen megeshet. - Azóta arra gyanakszom, hogy bizonyos emlékeim nincsenek meg, noha nem értem, hogyan sérülhettek meg, vagy ki, s miért törölhette ki őket, hiszen akkor még csak ember voltam, később meg gyenge démon - részemről egyenlőre ennyi volt az élménybeszámoló, a többit remélhetőleg már ő maga fogja átlapozni.
- Nincs nálam - tekintete szinte éget, mégis nyugodtan tűröm a vizsgálódását. - De elhoztam ide New Orleansba, mert a Könyvtár alatt nehezen szolgálhatná a Nagyúr érdekeit. Egy tűrhető állapotú lakás egyik szobájában őrzöm, amit megbűvöltem, hogy a körülmények a lehető legjobbak legyenek a könyv számára, csak azért mertem megmozdítani, mert tudtommal a Nagyúr képes visszaállítani az eredeti formájába - legalábbis úgy gondolnám, hogy ennek az angyali képességnek is a birtokában van, de ki tudja… mindenesetre a könyv még olvasható állapotban van, hála a szorgos bűvölésemnek, szóval segáz.
Érdeklődve figyelem, ahogy előveszi a megfelelő alkoholt, majd tölt nekem. Nyilvánvaló, hogy az italok terén nagy szakértelemmel rendelkezik. - Köszönöm - biccentek hálásan neki. Valahol élvezem, hogy valami magas rangú démon tölt nekem italt, ezért még a testvéreimtől is irigy pillantásokat kapnék, nemhogy anyámtól. A jeges vödörre pillantok, és telekinézist felhasználva kiemelek két kockát, majd a poharamba lebegtetem őket. Csak ezután emelem az ajkaimhoz. Megszagolom, s megnyugtat, hogy illata egészen kellemes. Óvatosan kortyolok belőle, és még az íze is tetszik, elégedetten ízlelgetem hát. Elég nyugodtnak tűnhetek, főleg ahhoz képest, hogy valaki éppen dönteni készül a sorsom felett.
Nagy kihívással néz az szembe, akinek az elmémbe jutna eszébe kutakodni. Ennek oka nem a védelmi képességeimben keresendő, hanem egyszerűen személyiségémben. Az emberek hiperaktívnak neveznének, teljesen jogosan, hiszen nehezen maradok nyugton, s a pörgést, a nyüzsit nagyon szeretem. Ráadásul a koncentrációm elég gyenge, ami a mágia használatánál gyengeség, az itt előny, a képek szinte egymást kergetik a fejemben, kibogozhatatlan kavalkádot formálva, amely szinte beszippantja a próbálkozót. Nagyon észnél kell ám lenne, na meg tudnia, hogy mit akar megtalálni, mivel több, mint négyezer év történése nem semmi mennyiség.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer


Pult Ceba1b86c14c8a0495d50c0f88d90368
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Tom Ellish
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 12:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the Devil
I am the BOSS... I am the MASTER of hell  
TO:@Nieven

Démoni főhadiszállás? Ki használ manapság már ilyen szavakat, hiszen mindenki aki csak ide betér, tudja, hogy ez az én "váram", persze, ahhoz azt is tudnia kellene, hogy én vagyok Lucifer, és azt már a tudtomra adta, hogy fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok én.
Édes tudatlanság, mily csodás éveket tölthettem el így a földön, s mily régen volt már szerencsém inkognitóban lenni, de most lám itt a lehetőség, hogy egy kicsit nosztalgiázhassak Nievennel, habár ő ezt nem fogja tudni, no de sebaj, lehet, hogy egy újabb leleményes történet szál keveredik ki belőle.
A sors iróniája, hogy régebben bizonygatnom kellett, ha valaki nem hitte el, hogy én vagyok Lucifer, de ma már nincs erre szükség, hiszen mindenhol démonok rohangálnak szerte szét a világban, az angyalokról nem is beszélve, és már lassan minden jöttmentről elhiszik, hogy ő Lucifer, ha van olyan balga, és fel meri venni a nevem, bár hallottam már olyanról, hogy bolond sátánisták a születendő gyermeküknek Lucifer nevet adták, csak később nehogy megbánják, ha felkarolom a gyermeket.
Mosoly kúszik ki szám sarkába, ahogy hallgatom szóáradatát, nyilvánvaló, hogy démon vér csörgedezik ereiben, mivel ugyan olyan jól jártatja a száját, mint a többi mihaszna. Egyfolytában beszél, mintha fel lenne húzva, egy kicsit hátra is dőlök, hátha láthatom a hátában a kulcsot, de persze nincs ott semmi.
Némi arcmimikát is erőltetek magamra, ledobva a komor gondolkodós képemet. Egy kis móka nekem is kijár, és most azzal, hogy Nieven besétált azon az ajtón, meg is tehetem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy ki szeretnék lenni.
Pörög az agyam, hogy kit mondhatnék, számításba kell azt is vennem, hogy nem lehetek akárki, hiszen, csak úgy nem iszogathat itt egy olyan démon, aki alsóbb rangú, minimum hogy a lovasok egyike vagyok. Tovább beszél, s úgy döntök, hogy felesleges annyira elódáznom a dolgot, hogy bármelyik démonom bőrébe bújjak, így hát úgy döntök, hogy bevallom neki, hogy ki is vagyok.
- Ki lennék én? Legyen hát, bemutatkozom, Rofocale vagyok. - Biccentek Nieven felé, s fürkészem arcát, hátha látok rajta felismerést, akár csak egy apró jelét annak, hogy tudja, hogy a Rofocale és a Lucifer egy és ugyan az. Így megmarad az esély a játszadozásra, ha meg még is rájön a kapcsolatra, akkor hát megkapta amit akart. Lucifer teljes figyelemmel áll előtte, főleg, amikor kicsúszik száján Amara neve, majd a leviatánokat is becsatlakoztatja. Nem lehet egy tudatlan, hiszen egymáshoz kötötte ezeket a szavakat, s no lám, mi van nála.
Tenyerében tartja az apró pikkelyeket, melyek a lila több árnyalatában pompáznak a szivárvány csillogásával.
Felém nyújtja, s én előbb kiiszom a poharam tartalmát, majd csak azután nyúlok az egyik végtelenül törékenynek tűnő lemezkéért.
- Hm, nagyon érdekes. - Két ujjam közé csippentem és a fény felé emelem, hogy átláthassak rajta. Valóban nagyon érdekes, miként jutott hozzá ezekhez. Nem furcsa tán, hogy ez a leány ment el, egy helyre, ahol véletlenül belebotlik egy ódon könyvbe, és még pikkelyeket is talál? Nem most jöttem le a falvédőről, ahogy az emberek szokták mondani, de legyen hát, bele megyek a játékba.
- És mi állt abban a könyvben? Nálad van? - Végig nézek rajta, s konstatálom, hogy nincs nála a könyv, mivel kétlem, hogy a bőre alá rejtette, vagy éppen a farzsebébe. És ha valóban igaz amit mond, bűn lenne egy oly régi könyvet elemelni szent helyéről, hisz azzal kockáztatni lehetne azt, hogy a sok évnyi állást megmozgatva azonnal veszteségbe menne. - Miként akarod bebizonyítani, hogy valóban ott jártál, s valóban olvastál abból a könyvből? A pikkelyeket bárhonnan szedhetted... -Vetem oda félvállról, noha látom én is az aprócska bőrdarabkákon, hogy nem sima földi hüllőről vannak. Szkeptikusan és fürkészően tekintek rá, nem kell sok, csak egy aprócska rezdülés, mellyel kiderül az egész, hogy hol is sántít a történet.
Kíváncsian hallgatom további mondandóját, közben lehelyezem a pultra egy pohár alátétre az aprócska pikkelyt, és felállok, hogy teljesítsem kérését. Megkerülöm a pultot, s most szemben állok vele, akárcsak egy vendék a bártenderrel. Leemelem a színes üvegektől az egyik sötétebb barna csavaros kupakú alkoholt, töltök neki egy whiskys pohárba Baileys. - Jeget esetleg?- Elé tolom a poharat, majd egy kis vödörnyi jeget is csúsztatok mellé, hogy ha kedve úgy hozza, rakhasson bele ő maga.
Jómagamnak is kitöltöm az újabb pohár rumot. Meglötyögtetem a poharamat, majd mélyet szippantok a kiáramló alkohol gőzbe.
Mily mókás a gondolat, hogy a napokban többször is eszembe ötlöttek a leviatán lények, s most, túl feltűnően bár, de szó van róluk. Merészség, vagy botorság ilyen hírekkel beállítani a pokol urához? Még nem döntöttem el, de hamarosan bizonyára ki fog derülni.
Vajon tudja e, ez a kis Nieven, hogy egy guillotine lebeg a nyaka felett? Ki küldhette, vagy csak tényleg megzápult a démonok agya, vagy, ami a leghihetetlenebb, valóban az igazat mondja, és tud valamit Amaráról és a leviatánokról. Megannyi érdekes felvetés, s bár kikutathatnám önmagamnak elméjéből a kérdéseket, de akkor hol marad a kihívás?

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/4
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
7
Nephilim
6