Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Ancient Baths •
reveal your secrets

Ophilia


Ancient Baths  - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 08, 2018 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
- Amara semmilyen jövőt nem akar - ráncolom össze homlokomat. Ezt próbáltam eddig is elmondani, de nem sikerült még akkor ezek szerint tökéletesen átadni. Amara nem akarja a világot megmenteni. Efelett nem akar úgymond uralkodni.
Annak semmi értelme nem lenne már. Megértem szándékát és teljes mértékben egyetértek vele.
- Tán úgy tűnhet, hogy azt állítom, hogy teljes mértékben rossz, amit Isten teremtett és létrehozott. Valahol így van. A kezdetekben, még a saját születésem előtt is, mégis volt egy időszak, amikor Tökéletes lehetett volna az egész. Az egyensúly fennmaradhatott volna. Vannak eszmék, amiket bár képviselt, mégsem tett ezekért semmit. Ezek az eszményeket valósítja most meg Amara - az egy örök igazság? Ha valakinek hát nekem pontosan tudnom kellene, hogy ez nem létezik.
Mindig mindennek két oldala van. Mégsincs egyértelműen fekete és fehér. Ők ketten olyanok, mint a Jin és a Jang. Isten a fény, de van benne egy csepp sötétség. Amara pedig a sötétség, egy csipetnyi fénnyel. Így működik az egész világunk. Megértéséhez a kínaiak álltak a legközelebb, mégis az ő emlékük halványult el a legjobban.
- Tudom. Nem is akarok második esélyt Ebben a világban, úgy ahogy ez van - rázom meg újra a fejemet.
Nem is kell, ez már veszett ügy, de ezt már kifejtettem számára is. Sosem sajnáltam az életem, nem helyezem más elé. Most sem fogom. Tudom, hogy egyszer a Föld egy másik mását megteremtik, majd Ők ketten, minket nem hoznak vissza. Kijavítanak minden hibát, amit alkotott Isten. Úgy lesz majd az egész.
- A pokolból - vonom össze újra a szemöldököm és kétkedőn tekintek rá. Amolyan, erről már esett szó, akkor miért beszélünk megint erről, képpen. Talán erre ő maga is rájön. Ahogy arról sem, hogy mi uralkodik a pokolban.
Bármennyire is sajnáltam mindig, arra nem kaptam rálátást. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, főleg most a helyzetem.
- Továbbra is túlértékeled a szerepem, Amara sakktábláján. Én csak egy gyalog vagyok. Engem fognak legelőször leütni - mosolygok rá fejemet enyhén félrehajtva. - Nem számítok Amaranak, ahogy senki sem számít neki Istenen kívül - emel fel mindkét vállamat, hogy aztán könnyedén engedjem azt vissza.
Mégis jogosnak hathat az a megállapítás, hogy “közel” állok hozzá. Csak én nyitottam ki a ládát. De ott is elmondta. Az első közelben lévő angyalra gondolt, és rángatta oda. Ez voltam én. Ha más lett volna, mást hívott volna. Fejemet könnyedén megrázom, végső kérdésére.
Nem kecsegtet, de tán mégis létrehozzák, ahogy ezt fentebb már magamba kifejtettem…
- Mint már említettem korábban, az univerzumnak vannak egyetemes törvényei. Az egyensúly ilyen. Ha létrehozna egy új világot, nem tehetné meg Isten nélkül. Ahogy már Isten sem teheti meg nélküle. A jelenlegi pokol verziója csak egy vicc, ahhoz képest, amilyennek annak valójában lennie kellene - Amara… Az erejét megmutatta az első találkozásunkkor. A sivárság, amit képvisel és az üresség.
Ilyen az igazi egyensúly. Nem egy parádézó majom képébe bújt ördög. Szememet könnyedén forgatom meg saját gondolataimra. Mégsem tudom hibáztatni a kérdéseiért a lányt. Jópár évszázad kimaradt neki.
- Milyen tekintetben van rám ehhez szükséged? - kérdezem, miként is működik pontosan ez a mágia. Mondanám, hogy furcsa, miként nem hallhattam még erről, de hamar rá kell jönnöm. Minden az, ami ehhez a nőhöz kötődik.
- Az emberek esztelen mészárlása mindig is a világ része volt. Az embereknek fenn kellett tartania azt az egyensúlynak egy újabb formáját. Nem képes egy bizonyos embertömegnél többet ellátni a világba. Egyfajta népességszabályozás volt ez. Gondolj csak Noéra, vagy az egyiptomi tíz csapásra - vonom meg újra a vállamat. Nem a boszorkányüldözés lenne az első, ahol ártatlanok haltak meg.
A keresztesháborúba gyermekeket vittek el harcolni, azt hitték, hogy őket nem mészárolják majd le. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy mi történt akkor. Ezért is vallom, hogy elég rosszt tettek már az emberek.
- Persze, hogy nem. Eme tökéletlenség elérte az angyalokat is. Az Arkangyalokat. Gondolj csak Luciferre, ki inkább egy emberrel parádézik. Vagy Mihályra, ki hátrahagyva mindent, szintén ezt teszi, s közbe azt próbálja beadni, hogy egy várost véd - rázom meg a fejemet. - Szégyen, ami megy ma a világba. Ez az Igazi oka, amiért Őt szolgálom. Kifordult minden faj magából. Az angyalok az embereket mészárolják, miközben a démonok védik őket? - halkan felnevetek, hiszen ily nevetséges dolgot már régen nem hallhatott.
De én magam sem. Ennek nem így kellene lennie. De ha látnám, ha csak látnám, hogy valaki, egy valaki nem így cselekszik, de nem. Nincs már remény az angyalok iránt.
Szemöldököm magasra vonom.
- Egy angyal és egy démon? - kétkedek, de aztán csak hangos nevetésbe török ki. Épp erről az iróniáról beszélek. Valamiért mégis elmémbe ég a gondoalta, hogy egy ember is velük volt. Mélyen, egy halvány emlék rajzolódik ki, de mégsem tudok rá tisztán gondolni jelenleg.
- Nem hinném, ennek nem sok értelme lenne. Ti helyettetek, akkor kit szabadított volna ki, inkább? - vonom fel érdeklődve az egyik szemöldököm.
Nem, ennek semmi értelme, noha érthető lenne. De hasonót sose csinált. Mindig, mindig van egy kiút abból, amit egyszer megalkotott Isten. Mindig van egy B terve. De ezt ki is mondta nekem nemrég? Miért ilyen halvány erről az emlékem?
- Számos rúna létezik még, amelyek elősegíthetik, hogy senki se érhessen hozzá, mégha látják is, legfeljebb te… VAgy akár te magad sem - húzom el a számat kelletlenül.
Miként tudtam magamat ilyen szerencsétlen helyzetbe hozni ez által? Lényegtelen is. Fejemet rázva jelzem, hogy az utolsó megjegyzésem lényegtelen, engedje is csak el a füle mellett.
Majd bólintok, hogy megértettem. Később akkor. Nekem úgy is tökéletesen megfelel. Már ha lesz később, de ha igen, akkor…
- Régen akart tőlem valami. Olyan információt amit csak én tudok, de ő nem. Mielőtt rákérdeznél, nem tudom, hogy mi volt az. Mindig volt valami, ami megszakított minket ebben - emlékszem vissza a múzeumba történtekre. Amara első jelenlétére. Vagy akár Egyiptomra, noha ott inkább egy harcos volt, ki utunkat állta.
De ki?
Viszont, hogy ez titok lenne? Nem hinném. Fogalmam sincs, hogy mit akart. Ahogy azt sem, hogy miért kajtat utánam ennyire. A szavai mégis élesen csengenek fülembe. Nagy levegőt véve, lassan fújom ki azt, ezzel együtt a gondolatát is elűzöm.
A gyanakvására előbb csak szemöldököm emelem meg, majd mellette állva, halkan nevetem el magamat. Kissé alacsonyabb nálam, szempilláimat félig leeresztve emelem rá.
- Te hívtál ide, te faggatsz engem kérdésekkel. Mondhatnám azt, hogy eléggé bizalmatlan vagyok, főleg, hogy egy olyan faj vagy, amit nem ismerek és inkább nem válaszolok neked? - nevetem tovább, de egy könnyed legyintéssel hagyom, hogy folytassa csak a beszédet, többé nem zavarom meg. Nem neheztelek rá. De adtam neki valamit, nem is keveset. Hasonlót várok el én is tőle.
- Találkozni? - vonom össze szemöldökömet. - Mégis mire fel? - kérdezem ezúttal én gyanakvóan.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 07, 2018 10:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
- Ki kell érdemelni. Mondd meg őszintén, ha most valami csoda folytán 180 fokos fordulatot venne a világ, Amara adna jövőt? – sejtem a választ. Ő nem Isten, aki újra és újra lehetőséget ad kis kedvencei számára, hogy szebbé tegyék az életüket vagy bizonyítsanak neki. Még mielőtt bárki úgy gondolná, hogy hamarosan szárnyakat növesztek, nem így van. Nem az emberek sorsa érdekel, hanem a testvéreimmé s az enyém, de ehhez elengedhetetlen rosszként szükség van rájuk.- Ne legyél álszent, jövőről beszélsz, miközben számodra csak egy létezik. Atyád szavaival küzdesz Amara mellett. – persze ez is egy jövő, mely kétlem, hogy sokaknak megfelelne. Kettősség jellemzi a szőkeséget, aki még maga sem tudja, hogy mibe is csöppent bele. – Ez olyan, mintha a haldoklónak mondanád, hogy szép az élet. Ez nem az emberiségről szól, nem a megbánásról s vezeklésről, megváltásról, ez csakis a Sötétségről. Bármi is történne, a céljai nem változnának. Hibákat követünk el, s az okos tanul belőle, a bölcs pedig látva ezeket, nem követi el. De ha bekövetkezik, az aminek be kell, nem lesz második esély… senkinek sem. Neked sem, hiába szűrsz le bármilyen tanulságot. – akkor meg egyáltalán minek ez a sok hangzatos szó a jövőről, ha maga is úgy hiszi a világ pusztulása a megoldás a romlás megállításához. – De ha már ennyit beszélünk a Sötétség Anyjáról, mégis honnan bújt elő? – még erről nem esett szó, nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer csak gondolt egyet, s kiszagolva, hogy tesó lelépet visszatért száműzetéséből. – Hamarosan megfogod, mert minden perceben fogyatkoznak azok, akiknek tudásodra szüksége van, míg végül nem marad más csak te s Amara, kézen fogva sétálhattok a naplementében, már ha vagy olyan balga, ha azt hiszed végig maga mellett fog tartani. Vagy ha még is mihez fogsz akkor kezdeni? – költői kérdés is lehetne, hisz már egyszer a tudtomra adta, hogy ez neki nem fontos, de most ismét megteheti. – Vagy tán arra akarsz kilyukadni, hogy kecsegtet egy új világ megteremtésével? – billentem oldalra fejem. Kijelentésére kelletlenül húzom el a számat. Elfejtették, mert Isten tett róla, hogy az írmagját is kiírta azoknak, akikbe csak egy szikrányit is ültettünk, akiknek megtanítottuk, miként formálja a természet, az elme adta lehetőségeket. A kijelentésére bólintok, jelenleg nincs mit hozzá fűznöm, nem akarom újra megbolygatni a múltat, s egy újabb mellékutcába sodródni. Nem miatta, magam miatt. Hamarosan úgyis meglátja, hogy vannak még mások is, akik képesek szolgálatukba bírják állítani az erőket. Némán bólintok ismét, miközben felállok. Az utolsó színfoszlányok is eltűnnek, s nem marad más csak kettőnk hullámzó alakja.- Olyat amelyet ismerek, ahol már jártam. – felelek neki egyszerűen, olyan pedig sok van, noha már valószínűleg egyik sem hasonlít régi önmagára. – Vagy akár olyat, amelyet te ismersz, bár ehhez szükségem van rád is. – természetesen akadnak olyanok is, melyek kikerültek a látókörömből, de valószínűleg az övéből nem. Ha csak egy kicsit is kutakodik emlékei közt, s azt megmutatja számomra, talán ablakot nyithatok neki oda is.  – Mi voltunk, addig a pillanatig, míg atyád fenyegetést nem látott bennük. Felhasználva a többi embert arra, hogy lemészárolja őket, nem törődve azzal, hogy mellette mennyi ártatlant is akasztottak fel. – hangomban most nincs semmiféle indulat, színtelenül cseng. Tekintetét a víztükörben keresem, s ha megtaláltam el nem eresztem. Ledöbbenve hallgatom szavait, bár most ezt nem ültetem arcomra, csak enyhén megingatom a fejem. – Az ostobaság nem csak az emberek kiváltsága. Nem mindig a megfelelő egyének ülnek a legmegfelelőbb helyeken, ez is a gyengeségüket mutatja. – szánalmas, abban teljesen egyetértek vele, hogy ezek s cselekedeteik vezethettek idáig. S az ilyeneket magam is pusztulásra ítélném. De… hisz mindig van egy de, valóban emiatt kellene vesznie mindennek? Talán. – Nem ez a legmegfelelőbb szó rá. Még mielőtt végleg felnyitottad volna a fedelet volt előtte egy pillanat, amikor két idegen lett a társunk, az amúgy is szűknek bizonyuló helyen. Azt hiszem talán egy angyal s egy démon, s tudtommal azok bent is maradtak.  Így működne valaki ki, akkor valakinek be is? – esztelenségnek tűnik, de egy esztelen világban, már semmin sem lehet meglepődni. – A ládán kívül, talán akadt ott egy ember is, élettelennek tűnt akkor, de legutóbbi ott jártamkor a teste nem feküdt ott. – mélázok el miközben beszélek felidézve a közel múltat. – Azt hiszem, ráér még, s úgy tűnik, hogy egy darabig, a világ pusztulásáig mindenképpen szükség lesz újabb és újabb találkozásra. Addig is ott teljes biztonságban van, míg meg nem találom a módját annak, miként tehetem mások számára teljesen elérhetetlenné. – adom meg számára a válaszom.   – És te honnan ismered? Reakciódból úgy tűnik, nagyon érdekel. Milyen kis titkot őrizgetsz róla? Nem új keletű, ha egy angyal s démon összeáll, de annak oka van. – fordítom félre fejem s emelem magasba szemöldököm. Következő kérdése még zavarba is hozna, hisz kénytelen vagyok számára hazudni, jelenlegi képességeimről nem tudnák ódákat zengeni, hisz két szóban össze tudnám foglalni. Szinte semmire. Kényelmetlen kérdés, melyre válaszolni nagyon nehéz. Az igazság és a hazugság is kétélű fegyver, legalábbis addig mindenképpen, míg nem vagyok teljesen biztos miként is viseltetik az irányomba. Bár jelenleg egyértelműnek tűnik, hogy kinek a pártját is fogja, mégis úgy érzem ezzel még ideje várni egy kicsit. Elvégre nem csak rólam van szó. – Ezt a kérdést tedd fel kicsit később. Természetem kissé gyanakvó, s ezen egy cseppet sem javít az a helyzet, hogy a hátadon tollak sorakoznak. Nem holnap fog eldőlni az emberiség és a világ sorsa. Dehogy ne maradj teljesen válasz nélkül, sok mindenre képesek vagyunk, mindenkinek más az erőssége, de a legfőbb örökségünk a víz feletti uralom. – válaszolom neki végül, kikerülve a nyílt kérdést, mégis megválaszolva azt. – De hajlandó lennél esetleg találkozni egyik testvéremmel is?
reveal your secrets

Ophilia


Ancient Baths  - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 1:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Halvány bólintással adok igazat szavainak, de ez ennél jóval bonyolultabb. Vagyis, ami azt jelenti egyáltalán nem az. Viszont, mint Amara katonája, neki meg kellene értenie ezt.
- A jövőt ki kell érdemelni, az embernek meg kell küzdenie érte - s nem csak nekik. Az angyaloknak és a démonoknak is. Mégsem teszik meg. Vagyis vannak, akik próbálkoznak, de mindez semmisnek tűnik a többi közöny mellett. - Igazad van, ösztönök is meghatározzák cselekedeteinket, de emögé nem lehet mindig bújni.
Nem egyszer láttam már, ahogy valaki amögé bújt, hogy de hát én ilyen vagyok. Az ösztönök ellen lehet harcolni, láss engem. Vélhetőleg nem erre gondolt, amikor kiejtette ezeket a szavakat, a magam részéről erre asszociálok. A közeljövőre csak aprón megrázom a fejem. Ezzel is utalva arra, hogy nem arra gondolok. De a távolit meg kell élnünk. Amire vélhetőleg már nem lesz lehetőségünk.
S ebben én nem hibázhatok. Ugyanis nekem kell tanulnom a hibákból. Hogy ne kövessem el. Józan ésszel kell mindig eljárnom. Még szerencsénk, hogy engem az érzelmek nem irányíthatnak. De a balgaság rajtam is elhatalmasodhatna.
Szemöldökömet enyén összevonva hallgatom a szavait. Sok minden megtörténik. Most is, a világban. Olyan helyeken, ahol én nem vagyok. Olyan döntések születnek, amik számíthatnak. Számíthatnának, ha meghoznák őket. De nem teszik meg. Ha valami fontos történne, tudnék róla, hogy honnan? Vannak madarak még a világban, kik képesek csiripelni.
- Az előbb-utóbbi állapotot meg kell élnünk - somolygom sokatmondóan. Talán már sejti, hogy mire is tettem le a voksomat.
Vélhetőleg nem mondtam el neki kerek perec, hogy a Föld pusztulását kívánom magam is, mint Amara. Mindent újra kell kezdeni, de előbb ahhoz mindennek vesznie kell. Mindennek és mindenkinek, kivétel nélkül. Drasztikus? Talán. Mégis a főnix is hamvából ébred újra.
- Rég elfeledték már a mágiát az emberek - felelem, fejemet enyhén félrehajtva. Az angyalok is, kevényit ismernek már, holott régen mily tudás birtokában voltunk.
Szánalmas, hogy meddig süllyedtünk le mi is. Bárhonnan is nézem minden csak engem igazol. Kezére szemöldököm összehúzva tekintek. Óvatosan simítom mégis bele tenyerem az övébe. Megfogva húzom fel magam a segítségével és sétálok oda, ahova vezet. A medence széléhez.
Ahogy leguggol elenged, kezemet mégsem emelem most fel magam elé. A víztükröt bámulom és az arcunkat benne.
- Magunkat - felelem könnyedén, nyugodt hangon. Aztán történik valami. Fodrózódni kezd a víz. Egy ismerős táj. Zöldellő ligetek, madarak harcának hangja. Az égszínkék eget. - Mily vidékeket tudnál még megmutatni? - nyalom meg ajkaimat. Érdekel ez a mágia és talán hasznát is tudnám venni a későbbiekben. Igaz nem azért, amiért adná. De előbb tudnom kell, hogy meddig mehetek el bennük.
- Hasonlókra egykor a boszorkányok voltak képesek. Ti tanítottátok volna meg nekik? - vonom össze szemöldököm újra csak. Vagy lehet, hogy ő is egy közülük. - Idő… - ismétlem utána, fejemet megrázva. - Volt idő, amikor épp a tétlenségre nem volt idő, mégis oly kevesen tettek azért, hogy megoldják a helyzetet. Tudod mi lett a vége? Amara kiszabadult, de senkit sem érdekelt. A pokol lakói tudták, hogy szabadon mászkál egy istenség és tudod mit tettek? Egy esküvőt szerveztek a pokolban - horkanok fel szánakozóan, fejemet rázva. - Ezekkel voltak elfoglalva. Tehettek volna, nem tettek mégis senki. Amara erőt szerzett és lám… Itt vagyunk. Az idő az, amely nem adatott több ennek a világnak - magyarázom nyugodtan, tényként közölve a dolgokat.
Hiszen ezek azok. Lehet vitatkozni velük, mégis ez történt. Ezért jutottunk ide. Lucifert sem érdekelte, hogy mi történik a poklában. Részben ő is tehet erről. S minden más ark.
- Helyet cseréltek? - vonom össze a szemöldököm. Mégis miről beszél? - Rendben. Szeretnél elkísérni, ahol van, vagy beszéljünk meg egy újabb időpontot? - kérdezem tőle, úgy, mintha a mostani találkozásunkat is megbeszéltük volna.
Neki nem esik nehezére hívnia engem, nekem pedig nem esik nehezemre minél hamarabb ott teremni előtte.
- Értem - bólintok végül, végighallgatva a nem túl bőbeszédű választ. De ennyi is épp elég. Ismeri. Fogaimat halkan csikorgatom...Nem akarok róla beszélgetni, így próbálom elhessegetni a témát a gondolataimból is. - Mikre vagytok még képesek? - bukik ki belőlem a kérdés, miközben érdeklődő pillantást vetek a mellettem álló nőre.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 8:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Felhümmögök a hallottakon. Ferde mosoly arcomon, amolyan „érdekes, hogy pont te mondod ezt”. Miután befejezte az összefoglalót, szavakba is öntöm neki. – Furcsa ezt pont tőled hallani. Jövőről beszélsz, de jövője csak annak van, aki élni is akar benne. De egyre jobban az az érzésem- talán már ki is mondta-, hogy nem igazán jósolsz sokat ennek a világnak. Nem akarod, hogy jövője legyen. Természetesen, ami perceken belül fog történni, az is az, de gondolom nem a következő pár órát értetted alatt. – egészítem ki neki, hogy most nem a közel jövő történésein van a hangsúly, inkább azon mi lesz ennek az egésznek a vége. – A velünk történtek, a józan ész vagy ösztön, nevezd, ahogyan szeretnéd határozzák meg tetteinket. – úgy látszik ebben is különbözik a véleményünk, eltérnek nézeteink. Állom tekintetét, nézem az egymásba olvadó színek egyvelegét, a hideg s meleg áramlatok összekapcsolódását. Belőlem is hiányzik, az ami az embereket, de még az állatokat is talán egy szinttel felénk helyezi, a lélek. Ennek ellenére én, aki kitaszítottak a Mennyből s a Pokolból is és a Földön kellett élnem meg tanultam használni és kihasználni az emberek érzéseit. Pusztán csak szórakozásból. Sok időbe telt, hiszen csak egy aprócska mosoly is annyi mindent rejthet magában. S meg lehet még most sem ismerem minden rezdülésüket. Tekintetem azonban most üres, mogyoróbarna szemeimben nem tükröződik más csak a hideg tüzek fénye. - Nincs okom kételkedni a szavadban, de időről időre nehezebb lesz. S ha már minden tudásod átadtad? Addig is míg utoljára nem bukik alá a Nap sok minden történik. – egyszerű kérdés, de talán elgondolkodtatóbb. – Értem, nos hát ez esetben, lehet ideje felkészítened magad arra, hogy előbb-utóbb haszontalan leszel. – már éppen belenyugodnék abba, hogy az erőmhöz mérten bármit is ajánlani tudnák neki. Az eső hevessége csendesülni látszik. A kupoláról alázúduló víz, már csak árnyéka önmagának. Kérdése ezért is ér váratlanul. – Mágia. – mosolyodom el, hisz ez akár magától érthető lehetne számára. – Bűbáj. Gyere, megmutatom. – nyújtom felé kezem úgy, ahogy egy dalia kér táncra egy ifjú hölgyet.  Ha elfogadja kezem, úgy a medence széléhez vezetem. a kupola velem együtt mozog, ahol ezidáig nem csókolta az eső a földet, most könyörtelen csattannak szét a cseppek. Féltérdre ereszkedek a szélénél s elengedem selyem hideg kezét. – Mit látsz? – tekintek fel rá. Nem lepődök meg, ha azt mondja saját tükörképe tekint vissza rá. alig észrevehetően bólintok, s tekintetem újra a vízfelszínére szegezem, hogy tenyerem felé tartva egy pillanatnyi ideig lehunyjam szemem, egy helyre gondolok, ahol sokat időztem, akkor vadregényes táj volt, teljesen érintetlen, magasba törő fák, karcolták az ég alját, madarak százai fészkeltek ágai között. – Biztos vagy benne? – teszem fel a kérdést. A víz lágy ringatózásba kezd, arca és alakja elmosódik fülét csobogás, hatalmas víztömeg hangja csapja meg. Áttetsző vízfüggöny bontakozik ki szemei előtt, mely egyre tisztább s tisztább lesz. Ketté nyílva, akár a színházi firhang nyílik szét, s tárja a közönség elé a mára már megritkított erdőt, a koszos tó vizét, melyből éppen egy magányos tigris oltja szomját. Nem ilyenre emlékeztem, de már szinte mégsem lepődöm. – De akad olyan praktika is melyet te magad is alkalmazhatsz, csak a megfelelő anyagok kellenek hozzá és helyismeret. – zárom be a kaput, s egyenesedem ki ismét mellette. – Igazad van, tenni kell érte, de olykor időre van szükség. Előbb-utóbb mindenki előtt nyilvánvalóvá válik a fenyegetés, s ha az a néhány magányos harcos, olyan szálakat mozgat meg, amely beindítja a gépezetet… Sosem tudhatod, honnan kerülnek ki a vezetők. – mondom, arra pedig, hogy ő lenne az, aki majd ellenlábasként működik közre, nem válaszolok. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy döntsön melyik oldalra áll, ahogyan nekem is, bár egyelőre nem látom át Amara szándékait. Némán hallgatom, s lassan be kell lássam igaza van, ha minden amit mond szóról szóra igaz. Elkeserítő a helyzet. Mondjuk, azért az érdekelne, céljaik megvalósítása után még is milyen világban akarnak vele érvényesülni, ha vele együtt ők is pusztulnak. Egy pocokban több életösztön van, mint ezekben összesen. – Kik cseréltek velünk helyet a ládában, s mit kerestek ott? – teszek fel neki egy újabb kérdést, mielőtt a tekercsre bólintok, arra, hogy átadja. – Lehet, hogy igazad van, de jobban érezném magam, ha nálam lenne. – mondom végül.  A kérdése meglep, eddig nem úgy tűnt, mint akit érdekel, hogy honnét is ismerem a Pusztítót, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki. - Jóval a bebörtönzésem előtt találkoztam vele, volt néhány feledhetetlen pillanatunk. – ajkamra halvány mosoly kúszik, ahogyan feldereng előttem Atlantis süllyedő látképe, s fosztogatásunk néhány húzósnak mondható emlékképe.
reveal your secrets

Ophilia


Ancient Baths  - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 1:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Hátat fordító alakját elnyíló ajkakkal követem. Tekintetem magam is a medence víztükrére simul, elgondolkozva a hallottakon, elmémbe egy ismerős hangot meghallva ezzel kapcsolatban.
- Vélhetőleg igazad van. Vélhetőleg olyan dolgok is aggasztanak, melyeket magam nem is tudok, vagy nem is értek - húzom össze a szemöldököm. A hang továbbra is ott motoszkál a fejembe. - Viszont ami történt azon nem lehet változtatni. Sem ember, sem angyal, de még egy démon vagy épp egy leviatán sem élhet a múltba. A jövő felé kell tekintenünk. Minden mi számít, az a Most. Hiszen most vagyunk itt, a Mosttal alakítjuk a jövőnket nem a múltbéli sérelmekkel - összegzem végeredményül.
Arra már nem térek ki, hogy minek rágódjak ezen, ha mindenki megkapja a méltó büntetését? Köztük jómagam is. Azonban a közhiedelemmel ellentétben én nem féltem saját életemet. Nem tartom soknak, egy vagyok csak Isten teremtményei közül. Egy, azon hibákból, amiket egymásra halmozott.
Kérdésére arcára kapom tekintetem, zöldesbarna íriszeim az ő lélektükrébe fúrom. Vajon az övé mit mutat. Van lelke, vagy nincs?
- Mindent, mit egykoron láttam, már senki sem veheti el tőlem - vagyis de, azonban ebbe ne menjünk bele. Egyelőre. - Megfakulhatnak ez igaz, de mint mondottam, bármikor visszatudok emlékezni bármire - vagy épp nem mondtam, csak gondoltam? Már magam sem emlékszem igazán. - Önként fordítottam el tekintetem a Földről egykor. Gabriel irtásával nem értettem egyet, ahol Michael pártfogásával sem. Nem azóta nem tekintek a Földre, hogy lekényszerültem a Mennyből. Ez már jóval előtte bekövetkezett - s hogy azóta csak annyit tudok, amit tapasztalok?
Nem akartam látni ezeket, nem akartam nézni miként pusztul ki a világ. Most pedig már nem akarom látni a szánalmas emberek mindennapjait…
- Ajánlatod mégis érdekes. Mondd, hogy lennél erre képes? - hajtom oldalra a fejemet. Ez jobban érdekel, mint bármi más.
Hiszen látni dolgokat? Miként tudhatná nekem megmutatni? Érdekes egy lény, ez ebben már biztos vagyok. Kérdésére azonban csak halvány mosollyal adózok.
- Bekövetkezhetne. De nem tartok ettől, ugyanis a világnak tenni kellene ez ellen. Harcosoknak, angyaloknak, démonoknak össze kellene fogni Amara ellen, hogy legyőzzék, még mielőtt több hatalomra tesz szert. Mégsem teszik. Mindenki el van foglalva a maga dolgaival. Egy-egy magányos harcos van csak, kik önmagukban nem elegek. Nem gondolok erre, mert a jelen állás szerint az lesz, amit Amara akar. Ha pedig változna a helyzet, tennék arról, hogy a mérleget nyelvét újra az ő oldalára döntsem - ez ilyen egyszerű.
De mint mondtam… Senki sem foglalkozik ezzel. Sem vele, sem semmivel, mi a világban történik. Az arkok ereje megcsappant, a lovasok felszívódtak, Raguel meghalt. Lucifer papás-mamást játszik, Micahel sirat. Gabriel pedig… Raphael is az embereket pesztrálja, Ramiél pedig… ő már Amaraé lesz.
- Persze, hogy érdekel, hogy kik vagytok - válaszolom őszintén. De ez közel sem ugyanaz, amit ő ajánlott fel. Ez a tudás… Lényuk tudta…
Nem csak, hogy előnybe helyez mással szembe, de… Sokkal több minden húzódik meg a háttérbe.
Azonban térjünk arra rá, hogy mi is történt a világban az elmúlt időszakban. Tán ezzel lehetek a segítségére igazán.
- A démonok? - hajtom oldalra a fejemet. - Saját malmuk halmára akarják a vizet hajtani. Mindenki keresi miként profitálhatnak belőle. Mint mondottam, senkit, de senkit sem érdekel, hogy Amara mit tesz a világgal. Mindenki elvan a maga világába. Saját céljaik elérése a fontos, de azzal egy percet sem törődnek, hogy a világgal mi történik közben - fejtem ki a véleményemet.
A démonok kiléte mindig is homályos volt számomra. Képtelen vagyok látásból megmondani, hogy ki a démon és ki nem. Kinek van saját teste és kit szálltak meg. Így még ha egy el is sétált mellettem az utóbbi időben, arról sem tudtam volna.
- Ha a Viszály nem vitte el, akkor igen, átadom - felelem neki, szemöldököm enyhén összehúzva. - De sokra nem mész vele… - magam sem mentem, de hát… Ha egy másik lény látja, ő talán okosabb lesz vele.
Ami pedig a démont illeti. Ajkaimat akaratlanul is összepréselem, fogaimat egymáshoz szorítom. - Honnan ismered? - bukik ki a kérdés belőlem akaratlanul.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
- Valóban. – zárom le ennyivel, biccentek fel. Az arcán elterülő mosoly mögé meg se próbálok látni. Tudom magamról, hogy az elvékonyodó ajkak mögött hány száz gondolat verhet sátrat. – Úgy vélem vannak sérelmeid, még akkor is, ha efelett minden erőddel túl próbálsz lépni. S ez az egyik. – fordítok neki hátat, s az előttem elterülő medencét figyelem. Az apró esőcseppek, erejük meghaladásával bombázzák felszínét, kis buborékokat képezve felszínén. – Hogy akarsz e? – fordulok vissza, szőke tincseim lágyan ringatóznak arcom körül. – Erre nem tudom a választ, csak annyit tudok, ahogyan a fegyvernek is szüksége van a fenésre, úgy az elmének is szüksége van arra, hogy folyamatosan munkára legyen fogva, hogy éles maradjon. Annak, aki eddig mindent tudott… majdnem mindent… - emelem fel szemöldököm s nézek egy pillanatra félre, enyhén még a vállamat is megvonom. - … annak azt hiszem ez a legnagyobb büntetés, amelyet rámérhettek, s különösen igaz. Ahogyan a könyvekben megkopnak a betűk, úgy az elmében is megfakulnak a képek, s nem lesz más csak egy üres tekintetű porhüvely. – arcom most olyan sima, mint a tiszta égbolt, se egy halvány mosoly, se egy ránc szemem sarkában. – Hidd el én csak tudom. – teszem még, hozzá. Hét száz év, ennyi időt töltöttünk azzal, hogy egymást szekáljuk, aztán csendes letargiába süllyedjünk, hangosan siránkozzunk, vádoljuk Istent olykor talán egymást is sorsunk miatt, aztán kezdjünk mindent elölről. S egy percet se áldozzunk arra, hogy a fejünkbe lévő tudást csak egy pillanatra is átpörgessük vagy netalán újakat alkossunk magunknak, akár csak gondolatban is. Azt hiszem ma egyikünk sem vallaná be, hogy belenyugodtunk sorsunkba, s a reményt is kizártuk a ládából. Saját magunkat is eltemettük. És lám itt az eredménye, noha az erőnk is megcsappant, de az a temérdek tudás, melynek birtokában voltunk, benőtte az idegek mérgező tövis erdeje. Évszázadok alatt úgy terjedt akár a kanyaró, s nagyon sok időbe fog telni, míg azt kiírtjuk onnan. – Gondoltál valaha arra, hogy mi lesz akkor, ha nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogyan azt Amara akarja? – teszem fel a kérdést, továbbra is a tudás körül gomolyodva. Értem én, ha a világ elpusztul minden hiábavaló, de ha mégse? S ha mindez még évtizedek, ha a Sötétség lassan akarja felfalni, mindazt, ami meg lett teremtve. –De a döntés rajtad áll, én csak egy lehetőséget ajánlottam fel neked. - nos hangjából nem érzik semmi, ennek ellenére az arrogáns válassza, némi indulatosságra enged következtetni. Lehet, ez már az emlékek megfakulását jelzi. Gyorsabban, mint gondoltam. De nem ragadok le ennél a pontnál.- És érdekel? – kérdezek most én vissza.  Hátamat megtámasztva hallgatom a történelemórát, tekintetemet nem függesztem rá, szavai így is eljutnak hozzám, inkább a védőkupolán legördülő vízfolyásokat figyelem. Ez is olyan, mint amit mesél, egy csepp, mely súlyosabb, mint a többi, egy esemény, mely fontosabb, mint bármi más. Elindul, megtörténik s rántja magával, elindítja a többit. Be kell valljam eme módszer, hosszadalmasabb, de annál barátságosabb. Még mindig villognak agyam egy részében a képek, s még mindig zavarosak. Egyet-egyet a hallottakhoz tudok kapcsolni, de még biztos akad köztük olyan, mely a kép teljes kirakásához a többi között kavarog. Ahogyan a másik szegletében pedig lehetőségek, ötletek temérdek varriációja. Ezek közül a legjobb kiválasztása nem most fog eldőlni, nagyon sok múlik azon, milyen ötlettel áll elő a Sötétség Anyja, egyáltalán hajlandó lesz e Kisa hívásának engedelmeskedni. Olykor bólintok egyet, hogy biztos legyen benne még itt vagyok. Tehát még azt sem lehet tudni, hogy a két testvér melyik oldalt választja. Vagyis inkább megvan, annak a lehetősége, hogy Gabriel Amara oldalára fog állni. – gondolkozok hangosan, olykor szám belsejébe marva. – És a démonok? Ők mit tettek Amara megjelenésével? – kérdezem.  – Hajlandó vagy átadni a tekercset? – teszem fel ismételten a kérdés, mely valószínűleg elkerülte a figyelmét. Abbadonról nem sokat tudtam meg, így hát úgy fogok cselekedni, ahogyan Ophilia tanácsolja. – Úgy lesz.
reveal your secrets

Ophilia


Ancient Baths  - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Sejtelmes mosolyom egy parányit sem veszít lendületéből, még akkor sem ha szavai semmi megnyugtatóra nem utalnak. Ki miben hisz. Nos a magam részéről az egyensúly fenntartásában. Az igazi és csalhatatlan egyensúly fenntartására. Ez az univerzum törvénye, mellyel lehet vitatkozni, de értelmetlen. A Föld megélt párezer évet ennek hiányába, ennek a kárát pedig épp most látjuk. Legközelebb sem fog többet megélni.
Persze elfogadom, ha ő nem így gondolja, nem fogok vele vitába szállni emiatt. Nem ő lenne sem az első, sem pedig az utolsó.
- Vannak dolgok melyek csak rám és a Sötétségre tartoznak, vannak olyanok is, amikhez nekem sincs közöm, neked annál inkább. Ez pont egy ilyen kérdés. Nem az a lényeg, hogy mivel, hanem, hogy megtette, egyéb esetben, most nem beszélgetnénk itt - mosolygok rá kedvesen, noha ebbe semmi őszinteség nincs.
Az elmúlt évezredek alatt mindig arcomon volt ez a mosoly, s úgy tűnik, hogy olykor a megszokás sokkal erősebb, mint a jellem. Ebben az esetben biztos. Arcom mimikája nem őszinte, ezt én tudom. Ő talán csak sejti.
Ő egyszerű, logikus választ akar, noha ennél jobbat nem tudnék neki adni, mint amit eddig is. Minden más pedig kettőnk között marad. Lényünk ennél egyszerűbb nem lehetne, mint amilyen, mégsem szeretné belátni. Keres ennél valami többet.
Holott nincs.
- Úgy véled, hogy szeretnék még bármit látni a világból? - hajtom oldalra a fejemet. Ajánlata nagylelkű. Túlzottan is, ez még az én lényemnek is gyanús. - Miért akarnál ilyennel megakadályozni? A legtöbb társadalmi viszony, ha ilyen ajándékon alapul azt jelenti, hogy elvársz valamit cserébe. Hogy a lekötelezetteddé válok. Mondd, miért érne ez meg nekem? - teszem fel a kérdést, mely a legjobban foglalkoztat.
Annyit tud csak, hogy Amara sorait erősítem. De ő a világ pusztítátást akarja, amikor a testvérét végre megkaparintotta. Miért érdekeljen engem a Föld további sorsa? Nem vagyok meggyőzhetetlen.
- Ezúttal te nem értesz - vonom enyhén össze a szemöldökömet. - Semmit. Semmit nem tudok rólatok. Semmilyen feljegyzésben Soha nem szerepeltetek. Nektek nem szabadna léteznetek, sőt, máshogy fogalmazok. A világ számára Ti Nem léteztek - így talán megérti, amit mondtam.
Tarthatnak nagyképűnek, de valóban én vagyok, aki mindenről tud mindent. A világ működése, a mechanikája. A fizika, a kémia, a történelem. Minden egyes mondat, amit valaha elejtettek az emberek. Minden apró titkukat én őrzöm, ahogy a Földön járó angyaloknak és démonoknak is. Ha egyszer is láttam volna, emlékeznék rá, de nincs így. Sem ő, sem azok, akikről beszél.
A következő kérdésre csak fejemet rázom. Nem tudok ennél többet mondani, mint az előbb. Semmit sem tudunk róluk, fogalmam sincs, hogy miről beszél.
- Isten elhagyta a világot, mondhatjuk úgy is, hogy eltűnt. Gabriel egy ideig vár rá, majd begőzölt. Az embereket hibáztatta emiatt, így hát áttörve a mennyek kapuján alászállt az égből, harcosaival együtt és népírtásba kezdett. Nem különböztetett meg nőt férfitól, gyermeket felnőttől. A bőrszín sem határozta meg, hogy kivel végez és kivel nem. Úgy vélte, ha az emberek meghalnak, akkor Isten is visszatér, rá pedig büszke lesz. Michael nem hagyhatta ezt, hisz szerinte az emberek Isten kedvenc teremtményei. Túlságosan is a védelmükbe vette őket. A háború végül a két testvér között megállt. Állóháború. Egyik sem mozdul a sakktáblán, mindegyikük kivár valamire. Ezt az állóvizet bolygatta meg Amara, de úgy tűnik, hogy az egyiküket sem érdekli igazán - Michael elvan az emberekkel. Siratja a nőt, ki meghalt.
Gabriel pedig?
- Valóban vannak nálam öregebbek, az Arkok. És senki. Isten az emberiség történetének feljegyzésére teremtett, valamint arra, hogy ami történik a Földön, Mindent írjak le. Történjék az emberrel, angyallal, vagy épp démonnal. Tárgyakkal, élőlényekkel. Minden apró változásra odafigyeltem. Azelőtt erre nem volt szükség. A nyelv kikopott, a nyolc testvér ismeri, csak de eme tudás átadása - fejemet enyhén félerhajtom. Sose tartottam magam ostobána, tökéletesen átlátom a helyzeteket, mely az élet hoz, de az óénok… Na ez az a nyelv, ami még rajtam is kifogott, pedig tökéletesen beszélem a világ összes nyelvét, beleértve az énokit is. A démonit sose használtam - sose hallottam. Az óénoki pedig… Letűnt kor maradványa, magam sem értem miként maradhatott ez meg az emberek világába.
- Semmilyet - felelem röviden és tömören. Egy pillanatra sem mutattam belőle semmit neki. Próbára tenne? - Ez esetben, ezt tőle kell megkérdezned. Ebben vélhetőleg ő jártas, nem én - valójában csak nem érdekel.
Nem hagyhatom, hogy érdekeljen egy démon és annak véleménye, még akkor sem, ha...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 2:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Egymás mozdulat sorozatainak ismétlésével nem sokra megyünk. Ugyanazt fújuk, csak pepitába. – Sose fog egyensúlyba kerülni. – csóválom meg a fejem, na nem úgy ahogy a kutya csóválja a farkát. Fürtjeim csak éppen annyira mozdulnak arcom körül, minthogy kóbor szellő rázza, borzolja meg a száraz falevelet. – Ha ez lenne a cél, akkor a világnak valóban pusztulnia kell. – jelentem ki, megrántva a vállam. – Mondjuk, azért a kíváncsiság böki az oldalam, mivel is sikerült meggyőznie téged? S ha lehet hagyjuk ezt a egyensúly meg a többi fennkölt dolgot. – tényeket akarok hallani ezt nem is rejtem véka alá. – Talán jobban átlátnám a történteket. – emelkedik vállam ismét, amolyan „egy próbát megér” módjára. – Elejtett szavaidból erre a következtetésre jutottam. De úgy látszik nem értesz. Nem is ezt vontam kétségbe, megvannak mindenkinek az erőssége s gyengesége, valamikor a kettő pont ugyanaz. Te vagy az angyalok kézi könyve, s talán az egyetlen, akit érdekel minden, ami a világban történik. De erre nem mindenki vágyik. – a beszélgetés ezen része, kivételesen nem csak róla szólt volna. Álljon az angyal bármelyik oldalon, az önimádata az örök marad. – Talán tudok gyógyírt arra, hogy elveszítve eme képességed, újra láss olyat, amit más nem. Noha, az évszázadok alatt megkoptak az emlékeim, de minden bizonnyal még csak egy kis időre van szükségem. – bezárva egy sötét dobozba, nem csak az érzékek tompulnak, de test és az elme is. Dörzsölöm meg két oldalt a halántékom, mintha ezzel bármi is jobb lenne. - Nos, hogy miért azt neked kell eldönteni, én csak a lehetőséget ajánlottam fel neked. - vegyes érzelemmel fogadom a választ, sanyarú sors anyámra nézve. Felfalták gyermekei, és ráadásul még egy bekezdés sem említi sehol. – Tehát velünk együtt eltűnt? Vagy egyik napon szerepel a neve valahol, a másik naptól kezdve pedig nem említi senki, nem keresi senki? – az első variáció logikusabbnak tűnik, de ebben a történetbe ne keressük inkább. S apámról se, mondjuk hozzá még annyi közöm sincs, mint anyámhoz. Összeaszalódott anyám lábai között. – S a prófécia, ami szerint az „az utolsó leviatánra maga az Úr sújt le az idők végezetén.” eltűnt? – nyúlik meg nyakam kissé. Néhány kérdés felett elsiklottunk, de most hagyom azokat, később visszatérünk rá. – Annál többet nem igen, amit mutattál. S az is zavaros volt. – ismerem be. Lehet fog olyat mondani, ami már számomra is ismerős, de sajnos nem tudom hova is akar kilyukadni. Némán hallgatom, minden idegszálammal rá figyelek, kizárok mindent, az eső kopogását, a szél suhogását, most csak ő van. Szóval nem csak mi gyengültünk, bár mi évszázadok alatt fonnyadtunk el, ők egy perc alatt vesztették erejük. Ezzel még kezdhetünk valamit, csak ki k’ll találni, hogy mit. Elkomorodom azon,amit mond. – Valahol csak akad egy könyv egy feljegyzés vagy valaki, aki ismeri. Tehát vannak nálad öregebbek is. Előtted kijegyezte fel a történteket? – ha nem az elsőkkel „született” úgy kellett valakinek lennie, akinek átvette a helyét. Hevessége meglep, már amennyire lehet ezt annak nevezni, de mindenképp megváltozott. Szemöldököm a magasba szökken. – Én is ezt kérdeztem. – fordítom el orcám félig, miközben furcsállva tekintek rá. – Milyen szerepet játszik ő ebben az egészben. Láttam az emlékeid között időnként felvillanni, kíváncsi vagyok vajon ő milyen nézőponton van.
reveal your secrets

Ophilia


Ancient Baths  - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 25, 2018 7:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Ha azt állítanám, hogy nem ő az első, kit érdekelnek szavaim, hazudnék. A legtöbb népet sose érdekelte, ezután sem fogja. Ezelőtt akkor is járattam a számat, ha kíváncsiak voltak rám, ha nem. Ez a korszak végetért. Minden valahol elkezdődik és minden valahol véget ért. Számomra ez itt. Halvány, kedves mosollyal az arcomon fogadom szavait. Nem válaszolok már rájuk, túlragozni értelmetlen is volna.
Arcom akár egy porcelánbabáé. Szép, míves, törékenynek látszó, hibátlan bőr. Érzéketlen szempár, mely mégis a világra mosolyog. Mely egyszerre kelt borzongást és bizsergést is az emberbe.
- Félreértesz. Egy pillanatig sem kívánok a múlton változtatni. Hisz az vezetett el a jelenig és az fogja formálni a jövőnket. A múltunk ismerete határozza meg a következő tetteinket. Tanulhatunk a régenvolt hibákból - emelem meg az egyik kezemet - vagy elkövethetjük őket újra és újra - emelem meg a másik kezemet is, tenyerekkel felfelé. A két oldal mérlege hol az egyik, hol a másik irányba dől el.
Ez lenne hát az én feladatom nem több. Reményeim szerint fogok tanulni azokból, amit elkövettek egykor, hogy én mégegyszer, Amara szolgálata alatt ne tehessem meg. Szerencsénk, hogy az érzelmekre nem hagyadkozhatunk, azok nem irányíthatják tetteinket. Döntő többségben.
Fejemet félrehajtva hallgatom a szavait, s ahogy felemeli kezét… Nem tehetek róla, jóleső nevetés hagyja el cseresznyeszínű ajkaimat. Fejemet is lehajtom enyhén, s derűs jókedvvel tekintek fel rá vissza.
- Való igaz, a tudás hatalom, de csak az egyszerű elme számára káros is. A legtöbben képtelenek feldolgozni azt a tudást, amit én őrzök. Mh, hogy is mondjam neked… - néha magam sem találom a szavakat, amikkel könnyebben ki tudom fejezni azt, engem mi célra is teremtettek. - Olyan vagyok, mint egy Lexikon. Kérsz egy információt én átszellemülve megkeresem és tudok rá válaszolni - jobb esetben.
Rosszabb esetben olyan kérdéseket tesznek fel, amikhez én sem értek. Az elmúlt 27 évben semmit sem láttam. Egyrészt nem is akartam.. lehetőségem még a mennybe lett volna, hogy lepillantsak, mégsem vett rá a lelketlen lényem magát erre.
- Bepillantást. Mire? És miért? - vonom össze a szemöldökömet. Lényem értelme, hogy mindent tudjak, de…
Akarok még mindent tudni? Van-e egyáltalán ennek bármi értelme is?
- Leviatánt? Andarielt? - ismétlem a neveket. Elnézve mellette, bár hallom a szavait, mégis a tudást keresem ehhez. Leviatánokról rémlik valami, egy ősrégi mende-monda, nem több, de Andariel?
Nem, róluk semmi. - Semmit - felelem végül összegezve, azt, amit találtam. - Semmit sem szólnak róla, miért? - kérdezem most én.
Viszont beszélgetésünk új irányt vet. Arkokról és lovasokról fejtem ki a véleményemet. Amara ellen nem használhatóak már. Nincs meg az összetartás közöttük, s amúgy is… Isten nélkül, mit tehetnek?
Ahogy látom nagyjából képben van az arkok természetét illetően.
- Mennyire világos számodra a világ jelenlegi helyzete? - kérdezem, mielőtt jobban belemennénk a témába. A legelejéről kell magyaráznom, avagy sem. Sok minden megváltozott és sokáig be volt zárva, ahogy kivettem az emlékeiből. Talán ezért is érdemes először ezekre válaszokat kapnom.
- Minden természetfeletti az erejét valamilyen szinten Istentől, a mennytől és a pokolból meríti. Az ott nyugvó lelkekből. Ezeket Amara bezárta, a lelkek egy részét szerintem eltüntette, így erősítve önmagát, de ez csak az én elméletem, valójában fogalmam sincs, hogy mi történt. Mindenki ereje meggyengült, fele annyi az erő mindenki erejében, mint ezelőtt - hajtom fejemet oldalra.
A tekercs… Miért érdekli ennyire a tekercs?
- Sokra nem mész vele, óénoki nyelven íródott. Ezt még én sem ismerem. Még azelőtt kihalt a nyelv használata, mielőtt én teremtődtem volna - húzom el a számat. Persze ez könnyen áthidalható lehetne, ha Ramiél végre megtanítana…
De úgy érzem, hogy erre egy másik eszközt kell alkalmaznom.
Majd kiejt egy újabb nevet. Tekintetem csak egy pillanatra réved el a kint zuhogó esőre, de amint ezt meghallom… Zöldesbarna íriszeimet visszakapom rá.
- Mi köze van hozzá, bárminek is? - hangom tán élesebb, mint amilyennek szeretném. Fogaimat szorítva emlékszem még vissza utolsó találkozásunkra… Az a balga…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 10:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Összeszűkült szemmel hallgatom gondolatait, melyeket oly könnyen formál szavakká, amilyen könnyedén landol egy tollpihe a tó felszínén. Nincs ezekben semmi kivetni való, s úgy tűnik, nagyon is hasonló az elképzelésünk. Magam is eképpen járok el. Vallok valamit, de cselekedeteim nem ezt sugallják a környezetem felé. – Ebben egyetértek veled, viszont engem mégis érdekelne az mit gondolsz. – eme kijelentés számomra nem jelent mást, minthogy kettős játékot játszik. Talán. Ügyesen bánik a szavakkal, mint bármelyik szárnyas. Ezért is oly nehéz velük szót érteni, nem mintha olyan sűrűn próbálkoztam volna vele. Egyik majd másik szemöldököm kúszik váltakozva a magasba. Sokszor tűnt már úgy, hogy nem is egy dologról beszélünk. Elmerül az önsajnálatban, siratja régi önmagát, becsapva érzi magát.~ Ó, hogy az ég szakadna rád , hétszáz éven keresztül kellett a siránkozást hallgatnom, és most… ~- A múlton változtatni nem tudsz, létezz a jelenben és formáld a jövőt. Még most is te vagy az, aki ismeri a régmúlt idő eseményeit, addig a pillanatig, míg a kapuk bezárultak.-  ez mindenki kezében hatalommá válhat, egyelőre úgy tűnik számomra, hogy ez lehet az oka, annak, amiért Amara maga mellett tartja. Ismerheti ellenségei gyenge pontját. Kételkedve fogadom szavait. Előbbi, hogy is mondjam, kifakadása – bár erős túlzással lehetne annak nevezni, hiszen arcáról az érzelem morzsája sem perget le- nem erről árulkodik. Ebben a hiszemben bólogatok, „no persze”. – Számonkérésed nem erről árulkodik. Szeretnéd, azt hinni inkább, hazudni magadnak s másnak is. – jegyzem meg végül, de gyorsan égbe is emelem kezem, mint akinek kardot tartanak a torkához, jelezvén nem kellene kapkodni. – De nem látok a fejedbe. – jelentem ki, még mielőtt, újabb félre értésre adnák okot. Eme színjáték után, le is eresztem magam mellé a kezem. – A tudás hatalom, de egyben teher is. Úgy gondolom pont ezért mindenki, csak annyit akar tudni, melyet az elméje enged, ami a túléléshez szükséges. Egy idő után túlcsordul, és úgyis szelektálni kezd. Felesleges olyannal tömni melyek hasztalanok, előbb- utóbb beleőrülnénk. – néhány percig a gondolataimba merülve nézem, az üres tekintetébe merülök, a végtelen űrbe. – De talán segíthetek, igaz, hogy olyan bepillantást nem engedhetek a világba, mint Atyád.- pislogok egyet, s távolodni kezd a messzeség, lassan, de kitisztul előttem újra a szőkeség arca. Nem adom szavam, csak a lehetőséget a sikerre, melyet nem fogok ingyen adni, ezt ő is tudhatja. Kérdésére komótosan bólintok. Úgy gondolhatja, hogy számomra ez pont elég, mellyel kielégítettem kíváncsiságát. – A víz lényem egy része. Láthattad az utolsó Leviatánt s Andarielt az ő nászuk eredményei vagyunk. Mindenhol ott van, a levegőben, a természetben, még az emberekben is. Eljut mindenhová, befolyik a láthatatlan réseken, utat tör magának mindenhova. Az egyensúly, nem lehet külön választani, pusztít és életet ad. – adok végül számára egy hosszabb választ. Ám ez bennem is felvett egy kérdést. – Velük mi lett? Róluk, mit írnak a feljegyzések? – kezd nyilvánvalóvá válni, hogy létezésünk így vagy úgy homályba borult. De az övék? Hogy ért véget a nagy Leviatán, s hol veszett el Andariel alakja? – nézem, választ várok. Talán nem tartozik a fejembe formálódó tervemhez, de a kíváncsiság furdalja oldalam. Későbbi ruhaigazgatásomat, a fel nem tett kérdésekre kapott válasz akasztja meg. Lassan emelem újra rá, szőke tincseimet egy oldalra simítom, néhány szál az ujjaim között marad. Ezeket kecses mozdulattal eresztem a föld felé. Figyelmesen hallgatom, addig nem szólok közbe, míg úgy nem érzem, befejezte. – Szóval egy ark halott, tehát helyébe másikat kell állítani, ha el akarják pusztítani. Ki lenne az, akit sikerült maga mellé állítani az arkok közül? – a helyzet eddig nem túl rózsás, valóban elkezdődött a bábuk tologatása. – Michael mindig is szentimentális alkat volt, míg Gabriel, sosem látta a fától az erdőt. Ha azt mondta neki az Öreg állj a sarokba, az oda állt. – legyintek kelletlenül. – Tehát elmondhatjuk, hogy Amara célja vagy elpusztítani az arkokat vagy pedig maga mellé állítani. – jelentem ki, noha megerősítésre várok. Nem feltétlen azért, mert tudja a választ, hanem mert érdekel, hogy ő milyen következtetésre jutott. Sokan hihetik, magamon kívül senki és semmi nem érdekel. Igazuk van. Viszont, a céljaink elérései érdekében szükséges engedményeket tenni. S erős szövetségesre lelhetek benne, ha kiderül céljaink egyeznek. Melyiket? Kitünő kérdés. – A leggyengébbet. Kik voltak azok, s mit akartak tőled? – nem tudhatom, milyen szándékkal keresték, s még azt sem köze van e Amarához, sok minden függ a válaszától. – Mit értesz az alatt, hogy meggyengültek? – talán az emlékei között erre is találnék választ, de még mindig összefolynak előttem a képek, időre lesz szükségem, míg mindent átrágok. Belial. Ha emlékeim nem csalatkoznak, szeszélyessége felérhet az enyémmel, de túl nem léphet rajta. Lényéből fakadóan neki az a dolga megbontani az egységet, a kérdés, hogy melyik oldalon kívánja kamatoztatni a tudását. – Hajlandó lennél nekem átadni, azt a tekercset? – nézek rá. Ha nem a válasz, úgy keresek rá más megoldást. – És Abbadonnal vagy a Pusztítóval mi a helyzet? Ő is Amara egyik dróton rángatott bábuja? – fonom keresztbe lábaim, s támaszkodok meg rajtuk előre hajolva. Ujjaimat térdemen összefonva. Láttam az emlékei között, jön még nekem eggyel.
reveal your secrets

Ophilia


Ancient Baths  - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 23, 2018 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Arcomon a halvány mosoly mit sem veszít erejéből, főként, amikor rájövök, hogy van ráció abban, amit maga is mondd. Valóban így tűnhet, így valóban nem kérhetem tőle, hogy ne ítélkezzen. Nem is feltétlenül kell tudnia, hogy mely oldalt képviselem, nem is ezért vagyok itt.
Érdekel lényének értelme, amiről nem tudok. Amiről a tudást elvette tőlem.
- Nem feltétlen megállapodás az, mit te annak vélsz. Vannak egyszerű tények, melyek mellett nem lehet elsiklani. Nem kell, hogy ez tetszen, vagy igazat adj ennek, attól még ezek így vannak. Ezt magam is belátom. S van minden más, amit én, mint magánszemély gondolok. Ennek a kettőnek nem kell szöges egyetértésben állnia.
Hiszen évezredeken át az volt, amit láttam. A tényeket vizsgáltam, soha, senki nem kérdezte, hogy mi is az, amit Én gondolok. Még a háború kirobbanásakor sem kérdezte meg senki tőlem, hogy én mit gondolok erről. Nem is kellett, senkit sem érdekelt az én véleményem. De már maguk a tények sem. A világ megérett arra, ami…
- Véleményem van, mindenről. A kérdés nem ez, még csak nem is az, hogy helyesek-e. Ezeket nem kell mérnünk. A véleményem sok mindenből adódik össze. Én voltam az egyetlen, ki egészében szemlélte a világ történelmének változását, aki mindent látott. Nincs új a nap alatt, még ezekben az időkben sem - arról pedig inkább nem is teszek említést, hogy változtatni ezeken lehet.
Ha valakinek nekem sikerülhet változást hoznom, hogy Amara hatalma töretlen legyen. Nem akarja a világ pusztítását. Még. Istent akarja még, senki mást.
- Mégse hidd, hogy számomra sokat számít, hogy miként ítélnek már meg - régen talán egy aprónyit számított. Régen. Egykor.
De ezt elmosta a fekete felhő vihara, mint könnyed nyári fuvallatot az eső.
Arcomra halvány félmosoly ül, fejemet enyhén félrehajtom. Kényelmesen és nyugodtan ülök a padon, nem izgek-mozgok. Tekintetemből a végtelen üresség sugárzik. Nincs benne már élet, még csak kíváncsiság sem. Ő is egy a katonái közül. Úgy vélem, feladatom az ő segítésük, ahogy egyszer a testvéreimé is volt.
- Ritka az manapság, ki tudásra szomjazik. Így válaszolok arra, amire csak tudok - reményeim szerint többre, mint amire nem.
Úgy tűnik, hogy lassan ugyanarra a következtetésre fogunk jutni. Fejemet hajtom meg csak előtte, egyrészt egyetértően, másrészt azért, hogy lássa. Szolgálhat a tudásommal, hisz ezért is van. Mégha nem is ezért választott engem a Sötétség, maga.
- A víz, igazán közel áll hozzád, igazad van? - kérdezem ezúttal én. Magam részéről is tudásra szomjazok lénye iránt. A hasonlata mégis tetszetősebb. Vízcsepp és nem porszem. Ezt elraktározom magamba, de felhasználni csak később fogom.
- Új idők járnak. Raguel meghalt, életét elvette Amara. Az elfogásához mind a nyolc ark és a négy lovas segítségére segítség kellett volna. A hatalmi játszmák elkezdődtek már, de az összes balga. Michael egy emberbe szerelmes, Gabrielt még mindig az emberek iránti gyűlelete hajtja. Lucifer pedig… - fejemet lehajtva rázom meg a fejemet… Ha igazak a pletykák. - elhagyta a pokol teremtményeit, nem foglalkozik már velük. De egy ark, erősíti még Amara szolgálatát. A lovasok meg… Melyiket szeretnéd? - hajtom oldalra a fejemet. Mióta a Földön vagyok… - Nem egy testvérem árulta el becses titkomat számukra, kettő már rég megkeresett... Becserkészni őket nem nehéz már, egyszerűen csak tudni kell a módjukat. - somolygom újra csak a bajszom alatt. Ez a világ kifordult magából. - A menny és a pokol mindenkit kivetett magából. Az erejük meggyengült, már nincs meg az, mi régen volt. A kérdésedre a válasz pedig... - tekintek rá komolyan, ahogy elmémbe kalandozok vissza. - Vélhetőleg még megvan. Ha csak a Viszály meg nem kaparintotta, amíg rám várt - ugyanis abban a hajlékban volt, ahol megszáltam egykor. De nem jártam ott Belial látogatása óta.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 19, 2018 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Calypos
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy elcsúsztak egymáson a rétegek, úgy ahogyan a föld rétegei is teszik ezt, formálva a felszínt. S magam sem fogom elhinni, hogy talán később egy angyallal vitatkoztam ezen. Messzemenő következtetéseket vonok le szerinte, szerintem nem. – Angyalom, talán elhagyhatnád, a rátok jellemző rébuszokat s beszélhetnél egyenesen. De láthatólag, te magad sem tudod, hogy melyik oldalon állapodj meg. Egyszer így, egyszer úgy nyilatkozol. – teszem jobb kezem ki jobb oldalra, míg a bal oldalra. A mérleg nyelve egyik oldalra sem billen. -  Ehhez nem kellett ,hogy mutass bármit is. Ezt a vak is láthatja. Nem vádoltalak, a magam részéről megállapítottam abból, amennyit megmutatsz magadból vagy amit el akarsz hitetni velem. Így ne csodálkozz semmin, s gyűrd le önérzetességedet. – teszem csípőre a kezem, ahogyan pontot teszek mondatom végére.- Feltételezem, te is alkotsz véleményt… - oldalra húzom számat s pár szemvillanás erejéig letekintek, a padlóra majd rá. - … és gyanítom nem azok szerint az értékek szerint, amelyek alapján szeretnéd, hogy téged megítéljenek. – karomat összefonom mellem alatt, s vizslatom egy darabig. Gyönyörű dísze lenne egy szoborparknak, így ahogyan itt ül, a márvány arcával és terebélyes szárnyaival. Idézhetnék a Bibliából, de inkább hagyjuk.  – Most háborodjak fel, amiért ostobának titulálsz? Ugyan miért? Mondtam én egy szóval is olyat, hogy nem fontos számodra valamiféle „eszmény”? Nem ezért hívtalak, hanem, hogy kérdéseket tegyek fel. –  tartok egy lélegzetvételnyi szünetet s már folytatom is. – Igaz, ezekre kérdésekre, részben tudod csak a választ de felmerültek újabbak. S egyelőre te vagy az egyetlen, akinek a segítségével a végére járhatok. – tetszik vagy sem kénytelen vagyok elismerni, a testvéreim ki tudja mivel töltik a napjaikat, de most még, ha nem muszáj egyiknek se látnám szívesen a képét. – S ha már Amara így a kegyeibe fogadott, talán szívesen venné, ha a idegenvezetőm lennél, ha nem is én mindenképpen. - hajtom meg leheletnyire előtte a fejem. – Cserébe pedig, ha szükséged van vagy lesz rá, úgy én is segítek neked. – egyelőre többet nem tudok számára ajánlani, csak ennyit. Ha hajlandó lesz a társam lenni a céljaim elérésében, úgy az ő akarata is teljesül, megismerhetem jobban. Valóban furcsa lett ez a világ, sosem gondoltam volna, hogy én a Hibridgyík egy Angyalnak fogja felajánlani a szövetség lehetőségét. – Hasonlítsd inkább magad egy vízcsepphez, amely előre hajtja a vízimalom kerekét. A porszem, megakasztja a legprecízebb gépezetet, előbb vagy utóbb kiseprik onnan, de minden csepp, előre lendíti a malom kerekét. Legyél az én cseppem, s nem leszek hálátlan. – mosolyodom el szelíden. Újra leülök mellé, ruhámat elrendezem magam körül, mintha ez bármit is számítana most. – Az arkok és lovasok közelébe kerülni szinte lehetetlenség, régen is az volt… - ajkam oldalába harapok, miközben ruhám redőivel játszom. - … megidézni őket pedig egyenesen öngyilkosság. Vagy egy jól kifundált terv vagy pedig olyan kell, aki már elég idős de könnyen becserkészhető. Gondolataimból egy mennydörgés riaszt fel. – Az a tekercs megvan még?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2