Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Drake Wallenberg •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
274
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 31, 2018 10:56 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Drake!  Cupidó

Nos, ahhoz képest, hogy ezernyi gondolat kavarog a fejemben a lapoddal kapcsolatban, szinte alig tudom, hogyan csaphatnék bele a lecsóba, mert ez - minden elfogultságomat félretéve - egyszerűen zseniális lett!
Láttunk már jó pár Drake-et az oldalon, de a tiéd az első, akinek a történetét nem kizárólag Mammon befolyásolja, és ennek kapcsán ő az első, aki végre alaposan ki tudta fejteni előttünk, hogy milyen is New York igazi vezetője. Mit mondhatnék, szerintem senkinek nincsen kétsége afelől, hogyan is lett az egyszerű vadászból a város irányítója!

Mint már a levelezéseink során írtam, minden ötletedért oda vagyok, meg vissza, ám lássuk be, beszélni róla egészen más, mint aztán látni a végeredményt, és az elképzelések "valóságba" ültetését. Te nem csupán írtál a lapodban Drake eltökéltségéről és elkötelezettségéről a városa iránt, hanem megkérdőjelezhetetlenné tetted a számunkra; nem pusztán megfogalmaztad a város viszontagságait és a mindennapi élet, a háború nehézségeit, hanem egyenesen beledöngöltél minket a kellős közepébe, és éppen úgy éreztük a sokadik napi, alvás nélküli fáradalmakat, mint Wallenberg, meg a vadászai. Rövidebben megfogalmazva, eszméletlenül érzékletesen írsz  juuj

Ezt a felvezetést pedig egy olyan mesteri "agymosás" követte, amire bárki azt mondaná, hogy igen, Drake, feltétlenül követni fogunk téged! "A túlélésre játszunk és nem fogjuk a keblünkön melengetni a kígyókat. Démonok? Megöljük őket. Angyalok? Megöljük őket. …az ivadékaik? Megöljük őket." Hát egyszerűen kirázott a hideg, negatív értelemben, mert alapvetően nyomaszt emberileg a radikális világnézet, és pozitívan, mert ennek ellenére én is bólogató kiskutyává változnék  Pacsi Tényleg le a kalappal, minden áldott betűjét imádom a lapodnak!  fanolos

És ha nem elég egyértelmű mostanára, az írásstílusodért is megveszek  *q*  Éppen a napokban ecseteltem Ophiliának, hogy mennyire más logikával írsz, mint ahogyan azt megszoktam magamtól vagy a játékosok zömétől. Nem a történetvezetésben - noha abban is remekelsz -, hanem nyelvtanilag Very Happy  *q*  Igazi ínyenc falat :'DDD

Napestig tudnám még méltatni a karakterlapodat, azonban így is csapongok, és ha jól tudom, más is vár már a játéktéren szemöldökemelgetés
Szóval nagy szeretettel és örömmel köszöntelek téged az oldalon a többiek nevében is, reméljük, sokáig fogsz minket gyönyörködtetni az írásaiddal, éppúgy a remek ötleteiddel, na meg, hogy te is élvezni fogod a nálunk töltött időt! :3
A foglalást hipp-hopp még ejtsd meg, aztán spuri  OMG

Jó szórakozást kívánunk! luv


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 6:53 pm
Következő oldal


i am a ruin birthed from other ruins.
kanon
34


Drake Wallenberg  
Karakter információ
Család - Az apokalipszis kitörése utáni évben veszítette el őket. A háborús övezet feláldozható alanyaivá váltak, amikor Mihály és Gábriel seregei szembe mentek egymással. Az anyjától egy földbe csapódó angyal sodort magával. A halála gyors volt, a sikolya hamar elhalt, a teste felismerhetetlenné roncsolódott. Az apjától menekülés közben szakították el. Gábriel egyik katonája tépte ki a kezei közül, majd a magasba röpült vele. Fogalma sincs mi történt vele, vannak elképzelései róla - fájdalmas halált halt -, a következő másodpercben a másik sereg katonái rángatták el a helyszínről. Bevallása szerint a mai napig nem érez hálát érte, hiába van vele tisztában, ha ott hagyták volna meghal. Ennek ellenére és éppen ezért minimális toleranciát tanúsít Mihály angyalaival szemben. Az őt felnevelő vadászcsalád egy másik történet. A `lánya` szintén.

Mi a beosztásod - A város és a vadászok vezetőjeként kétkezűleg is az embereim biztonságán dolgozok, ezért élek. Szószerint. A biztonságot nem kedveskedéssel vagy alkukötésekkel értem el, amin a jövőben sem tervezek változtatni. A döntéseimmel, a módszereimmel nem kell egyetérteniük, nem szeretetszolgálatot üzemeltetek. Egy várost és a benne élőket tartom életben. Megteszem azokat a lépéseket, amiket ők sose akarnának. Belebújok az ítélethozó hálátlan gúnyájába, lesújtok a hóhér kardjával. Mindent, értük.

Melyik oldalon állsz? - Kizárólag az emberekén.

Városod - New York

Szakadár infó - -

Porhüvelyem neve - -
Jensen Ackles
Cassael
NY vezetője
ember
frontier
24

Karakter képességeinek leírása
Erős, de nem legerősebb. Sem a leggyorsabb, ügyesebb vagy fifikánsabb. Mindegyik területen akadnak nála jobbak és folyamatosan törekszik a képességeinek fejlesztésére, kiirtani a gyenge pontokat, amik halálhoz vezethetnek egy ütközet során. Az erősségei a mai világban vezetéshez szükséges képességeiben mutatkoznak meg. Első sorban ezek teszik kiváló, halálos vadásszá. A személyes érzéseit kizárva képes az adott feladatra koncentrálni, saját vendettáiba nem kever bele másokat, minimalizálja a veszteségeket. A város biztonságát a pozícióra kerülése előtt is őrizte, a hatalom nem részegítette meg, tulajdonképp a mai napig nem érdekli, politikailag nem befolyásolható. Önerőből megszerzett mindent, amit meg akart és elérte a legfontosabb céljait, melyeket az emberiség érdekeit szeme előtt tartva tűzött ki. Erős akaratával, csökönyösségével nem könnyíti meg senki dolgát, de így jutott el oda ahol ma tart és így képes senki számára nem vágyott döntéseket rövid idő alatt, objektívan meghozni. Sőt, végrehajtani.
Leghatékonyabb fegyvernek az angyalpengéből készült töltényeket tartja, de a közelharc szerelmese, szeret pengét használni, közel kerülni az ellenfélhez. Ha a helyzet megköveteli, természetesen félreteszi preferenciáit.


Minden történet rejthet titkokat

hat évvel ezelőtt
Senki nem számított rá – mondták. Az angyalok és démonok földre özönlése, a megmutatkozásukkal járó pusztulás felfoghatatlan méreteket öltött és az évek alatt megszerzett tudás birtokában csak ennyit tudtak mondani; nem számítottak rá. Elkényelmesedtek a pillanatnyi békében, megfeledkeztek a huszonegy éve kezdődött sérelmekről, a mészárlásról, amit az emberiség szenvedett el. Nem a háborút vívó seregek katonái. Azt akarták elérni, hogy a biztonságban érezzék magukat, akkor akartak lecsapni, amikor leengedték a védelmüket, levegőhöz jutva hátra dőltek a székeikben, megszédítette őket a felettük aratott győzelemsorozat íze. ...biztonságban éreztük magunkat. ...leengedtük a védelmünket. ...hátra dőltünk a székeinkben. ...megszédített minket a győzelem íze.
A meglazult ellenőrzések, az elnézőbb bánásmód miatt egy kilencvenkét fős félvér generációnak adtak lehetőséget felnőni, megerősödni. A démonoknak, pedig arra, hogy a közelükben maradjanak és táplálják az agresszív gondolataikat, a lappangó vérszomjukat. Idomították, büntették és jutalmazták őket. Sereget képeztek ki, akiknek tagjait hagyták… hagytunk a soraink közé olvadni. Az első órában több, mint száz áldozatot követelt meg a felébredésük. A következő órákban, napokban, pedig még többet. Káosz uralkodott az utcákon. Azokon, melyeket nekik kellett volna biztonságossá tenniük… nekünk kellett volna. Nem volt olyan, hogy a csapás első napja vagy második. Az alvás luxusát nem engedtük meg magunkat. A csatak lemosása is felesleges volt. Az arcunkon nem tudom megmondani a saját, mások vagy az ellenfeleink vére keveredett. A napszakok értelmüket vesztették a folyamatos készenléti állapot miatt. Túl sok volt a civil, mi pedig túl kevesen. Körülbelül egy hét múlva sikerült jelentősen lecsökkenteni a félvérek és a hozzájuk csatlakozók létszámát. Démonokét, angyalokét egyaránt, akik kihasználták a sarokba szorítottságunkat.
Minket védtek – mondták. Az összecsapásaik ereje rengeteg áldozatot követelt. A leomló épületek romjai sokakat temettek maguk alá, a felelőtlen szárnycsapásaik gerinceket törtek ketté, árvákat, özvegyeket, gyermek nélkül maradt szülőket eredményeztek. A figyelmetlenségük következményéért bocsánatot kértek. Sajnálják – tették hozzá. …a háború járulékos veszteségeit. Minket halandókat, akiknek a csontjáról egyetlen ujjcsettintéssel képesek leolvasztani a húst. …akik egyszerű asszisztálóivá váltak a Földön vívott kibaszott háborúnak. …akiknek a fejük felett zajlanak az események, mert úton útfélén képesek bedőlni az üres szavaknak. Legyen hitetek. … Segíts magadon és Isten is megsegít – mondták. Húsz éve mást sem csinálunk…

A lábaim nem bírták tovább. Megadták magukat. A fájdalmat az állandósult zsibbadás fogta fel, ami a kimerültség jeleként lépett fel. Képtelen lettem volna megmondani mióta voltam ébren. Teljesen elveszítettem az időérzékemet. Összemosódtak a percek, órákká, napokká. Kilenc vadásztársamat szabadítottam meg a szenvedésétől. Nem emlékszem az utolsó nevére, az előzőnek az arcára vagy mikor tört el az egyik bal oldali bordám, a koszt vagy a vérem ízét érzem a számban. Az épület azon részébe nem jutott be a nap fénye, de lehet nem is volt minek bejutnia az éjszaka eljöttével. A levegő dohos, az egykori mélygarázs szintjeiről terjengő dögszag vegyül mellé. Távolról vízcsepegés hangját verik vissza a falak, amit egyre inkább elnyom a fülemben érzett szívverésem. A térdre érkezésem pillanatában nem esett ki a kezemből a fegyverem. Hangosan koppant a földön, odébb pattintott egy kisebb törmeléket. A tudatomba beleégett, ha elengedem és fegyvertelenné válok vége, hiába nem áll előttem élő ellenfél. A fejem hirtelen ólmos súllyal dőlt előre, majd pattant vissza a meglódult lendület okán, ami kevés éberséget táplált belém. A fáradtság türelmet nem ismerően tört rám egy újabb hullámmal, a látásom elhomályosult és képzelgésnek tudtam be a léptek hangját, mielőtt a rákövetkező szekundumban erő nélkül maradva dőltem a porba. A mély, sötét masszából a közelről érkező sírás hangja húzott ki lépésről lépésre és nyitotta fel a szemeimet, amik előtt a világ változatlanul elveszítette a körvonalak éleit. Az arcomat érő matató mozdulatot tompán érzékelem a valósággal együtt, de nem kockáztattam volna meg ébren vagyok. A szagok, a fényviszonyok, az oldalamba maró fájdalom, mind az első gyűjtőtábori estére emlékeztettek. Kísértetiesen, mígnem hangos sikítás tépte meg a fülemet és a délibábforma emberibb alakot öltött, egy kétéves, fejbúbig piszkos gyermekét.

Morzsolódunk a jelenlétükben. Hangyaként kerülünk eltaposásra úton útfélen. Elég volt ebből. Belőlük. Az arroganciájukból. A miénkből is… A felsőbbrendűnek vélt játszóterüket biztosítani. Elfordítani az arcunkat, hogy a másikat is odatartsuk. Senki játékszerei nem vagyunk. A saját fajtájukat nem tűrő tollasoknak nincs helye köztünk. A front mindkét oldalán, a maguk kifacsart módján azt állítják Istenért cselekednek. Nem értünk. Nem magukért. Egy harmadikért. A gyáva rohadékért, aki a viaskodásuk ellenére és miatt sincs jelen a világban. A vezetőért, aki képtelen megzabolázni a seregét. …aki az értelmetlen és meg nem érdemelt szenvedésről azt állítja okkal történik. …aki milliárdokat hagyott elpusztítani. …aki a képmutatása oltárán áldozta fel őket. …akit vétett hibái, érdektelensége űzetett el a világból. Tisztelet? Nincs bennem. Köszönjem meg az ételt, ami az asztalra kerül? A méheket, amik beporozzák a virágokat? A talpunk alatt lévő földet? A tetőt a fejünk felett? Az átaludható éjszakát? …mi raktuk az asztalra. …ösztönből szaporodnak. …egyszeri csoda. …a saját kezünkkel építettük … és teremtettük meg a körülményeket hozzá. Kiérdemeltük, hogy helyünk legyen a Földön. Megérdemeljük egymást. Nem őket. Egy angyalt vagy démont se. Elég a saját természetünkkel megbirkózni. Együtt élni vele. Önmagunkkal.
A létezését nem vonom kétségbe, de még hány „Mi Atyánk…”-ot , köszönetet és süket fülekre lelő imát kellene elmormolnia az emberiség megmaradt részének…? A segítsége nélkül jutottunk idáig. Szavainak híján bolondultak meg a szárnyasok, kezdtek bele a mészárlásunkba. Tetteiket az ő nevében viszik véghez. …és ő hagyja. Az egészet. Megköszöntük neki. Megszámlálhatatlan alkalommal emberemlékezet óta. …és ő annyit sem mond mindennek a végén, hogy sajnálja.
Az igényeink a körülményekhez egyszerűsödtek. Lejjebb adtunk. A túlélésre játszunk és nem fogjuk a keblünkön melengetni a kígyókat. Démonok? Megöljük őket. Angyalok? Megöljük őket. …az ivadékaik? Megöljük őket. Nincs szükségünk a kiszámíthatatlanra. Végre ebben a rohadt életben, hadd legyenek előre tudható, a mi erőnkből megoldható problémáink, ahogy annak idején. Miért tűrjünk tovább?



Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5