Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Hell or Heaven


Anglia, London VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Családi Kupaktanács
öltözék  • Credit:
Meg sem lepődöm azon, hogy Ruben visszapofáz nekem. Legszívesebben én is visszaszólnék neki, de azzal mit érnék el? Semmit! Csak folytatódna ez az idióta szájcsata. Higgyenek azt, amit akarnak, engem k*rvára nem érdekel. Az viszont jobban izgat, hogy a többi testvéremmel együtt kitaláljuk, hogy hogyan is tovább. Hogyan tudjuk visszaszerezni az erőnket, hisz azt hiszem mindenkinek hiányzik és jobban éreznénk magunkat, ha a régiek lehetnénk.
Caly szavaira felé kacsintok egyet. Megértem én a többiek érveléseit is. Nem mondtam azt, hogy ez a legjobb ötlet, ami valaha eszembe jutott, de szerintem továbbra sem elvetendő. Mondjuk nem kell csapatostul lerohanni őt. Elég, ha ketten keressük fel. Nem mondtam azt egy szóval sem, hogy könnyű lesz megtalálni, de talán ezzel már előrébb juthatnánk. Oka van annak, hogy kiengedett minket. Biztos vagyok benne, hogy akar tőlünk valamit, de miért várakozzunk tovább? Miért ne mi álljunk elé?
A beguruló fejre nem igen reagálok semmit. Kissé elterjed a bűz a szobában, de ennyi mérges kígyó között szinte elhanyagolható ez a szag. A továbbiakban csak csendben hallgatózom és figyelek. Nem, nem bántódtam meg. Egyszerűen csak miközben őket hallgatom agyalok. Ezernyi gondolat cikázik a fejemben, amiket egyelőre nem osztok meg velük, mert tudom mi lenne a véleményük róla.
Szinte tátva marad a szám mikor Ruben ismét előkerül valami dobozzal a kezében. Ez most komoly? És még csatlakoznak is hozzá. Mégis mi a franc bajuk van? Tényleg ennyire szarnak az egészre? Akkor akár ennyi erővel vissza is bújhatnak abba a kicseszett dobozba. Mert így semmi értelme nincs annak, hogy itt vannak.
-Szánalmas!-Suttogom magamnak. Úgy tűnik az összejövetelünk véget ért. Elég durvának tartom, hogy még ilyenkor sem tudunk összefogni, de végül is mit várok el a családomtól? Mégis csak mi faltuk fel az anyánkat.
-Jah és mindent mi intézzünk el helyetted?.... Tipikus…-Fintorodom el Delphi szavaira. Szóljunk, ha visszakaptuk az erőnket… Miért gondolja, hogy megérdemli azt, ha nem tesz érte semmit? Mégis mit gondol? Majd szépen elkoktélozgat és egyszer csak visszakapja? Hogy lehet valaki ennyire idióta?
-Caly hagyjad! Amint látod csak minket érdekel ez az egész… Úgy tűnik a családunk többi tagja nagyon is jól elvan ezzel az állapottal. Én mindenesetre bármilyen veszélyes is nem fogom elvetni azt az ötletet, hogy felkeresem őt. Ha egyedül, akkor egyedül. Lehet, hogy ő fog előbb megtalálni, de én továbbra is úgy gondolom tőle megtudhatunk valamit és nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges elmondani neki, hogy nem teljes az erőnk. Mindegy is…-Rántom meg a vállam. Markan is itt hagy bennünket, ahogy gondolom szép lassan mindenki más is.
-Athan sajnálom, hogy ez így alakult. Kár, hogy ilyen kevesen vagyunk, akik tenni is akarnak valamit az ügy érdekében. Rám továbbra is számíthattok bármiben.-Pillantok itt Sethre és Calypsora is.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rém Rendes Család


Ezért élmény volt idejönni! Lehet későn érkeztem, de jóformán csak a szájkaratéről maradtam le, semmi másról. Éppen a végére csöppentem bele. Kisa és Athan feleltek jobbára a kérdéseimre, a többiek, nos…Nem kommentálom. Helené ötletét megvétóztam, mert hülyeségnek találtam. Épeszű leviatán, de még ember sem rohan bele a veszélybe önként és dalolva. Halálos ötlet lett volna még felkeresni Amarát és kifaggatni. De Calypso húgom nem így látta. Ő szembe ment volna vele. Nem értettem, mire fel ez a siettség.
- Ha te is látod, mily veszélyes is Amara, miért is támogatod Helené ötletét? Te sem tudsz többet róla, mint mi. Mivel jutnánk előrébb, ha felkeresnénk? - érdeklődtem Calypsotól, de nem kaptam rá választ, csak mondta tovább a magáét, amiben volt igazság, de ezeket eddig is tudtuk.  
- Igazad van Calypso, én is amondó vagyok, hogy nem a történelemből fogjuk megismerni a Sötét nagyasszonyt és szándékait. Fel kell keresni régvolt kapcsolatainkat és emlékeztetni kell őket szövetségünkre. De ehhez viszont nem elég csak az utcákat róni, szóval egyet kell értenem Kisával is. A létünk ki lett söpörve a történelemből, Isten megmásította, de a sztori, a séma nagyjából ugyanaz és a szereplők is rajtunk kívül. A mi emlékeinket nem törölte ki, nem nehéz összerakni, mihez volt közünk és kiket rejtenek a nevek. Szerintem ez hatalmas előnyt jelent a számunkra. Én élnék a lehetőséggel. Inkább keresek használható információkat Amarával kapcsolatban, minthogy elkezdjem őt magát keresni. Neki is lehet gyenge pontja. - feleltem szavaira, majd felhúzott szemöldökkel meredtem rá mikor kiadta az ukázt mindenkinek, és mint egy sértődött dáma, kivonult a helyiségből köszönés nélkül. Csak sóhajtva ráztam meg a fejem. Ennyire a szívén viselni az érdekütközést…De nem csak rajta lepődtem meg. Drága húgom, Delphinia megfogta magát, felállt és közölte, hogy távozik, majd akkor szóljunk neki, ha történik is valami és visszakaptuk az erőnket. Összevont szemöldökkel néztem rá. Ez most komoly? Megértem, hogy nincs ínyére a testvérek pofáját bámulni, és a szájkaratét hallgatni, de azért érdemben ő is megoszthatta volna a gondolatait. Azzal, ha várja, hogy majd mi megoldjuk helyette a problémát, míg ő elvan, mint Ruben a dobozával, semmire sem megyünk. És nem is fair dolog. Ehhez mindenkinek bele kell adnia. Kifelé menet még azért szeretete jeléül végighúzta ujjait a hátamon a közös múltra emlékeztetvén, majd elköszönve sietősen távozott. Na, ezek után összefogást…Megfeszültek az állkapcsaim.
- Úgy látszik, nem ma lesz a napja Athan. - néztem rá a már szebb napokat is látott öcsémre.
- Talán túl korai volt még ez a találkozó. - jegyeztem meg Markan távozó alakját figyelve, majd a ismét Athanra esett a pillantásom. Szegény, elég szarul nézett ki. Nem vagyok egy szamaritánus, soha sem voltam az, de ő legalább megpróbálta, ami dícséretes. Nem hagyhatjuk csak így itt a pusztulat közepén.
- Gyere öcsém, hazaviszlek! - álltam fel a poros fotelből, majd Athan elé léptem és ha engedte, akkor a hátamra vettem, majd a kezemmel intettem a még maradottak felé és elindultam, hogy hazavigyem leszedált véremet.

Köszöntem a játékot!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 4:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Csók a családnak
Andariel kölykei
────────────  RIP-rop    ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Mire ideérek már meg van alapozva a hangulat. Leülök arrébb, de így is hallok minden szót. Még ha nem is tűnik úgy, figyelek rájuk. Csak várom, hogy valami érdemleges is elhangozzon a szokásos észosztáson kívül, amiből rendszerint most is kimaradok. Egy pillanatra elhalkul mindenki, mintha kifogytak volna a szóból. Ami képtelenség. Fel is kapom a fejem a szokatlan csendre, de csak levegőt vesznek. Kisa fegyverkezne, Calyból meg árad az okosság és feladatokat oszt. Húgom felénk néz, már szóra nyílna a szája, de aztán mégsem mond semmit. Talán most először életében történik ilyen. Aztán fogja magát és távozik. De nem ő az egyetlen, aki ráun az értelmetlen időtöltésre, mert Nia is búcsút int a családnak. Bölcs döntés. Csak az időnket pazaroljuk itt. Követve példáját kelek fel a székből én is.
Talán majd egy másik alkalommal. - szólok Rubennek a társas dobozára pillantva, majd összébb rántom magamon a kabátomat és megindulok a kijárat felé. Köszönésképp intek a többiek felé is, majd testvéreim után én is távozóra fogom.


/Én is köszöntem/
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 9:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kígyó tesók kalandjai folytatódnak
Athan, Ruben, Calypso, Kisa, Nia, Helené
──────────── ────────────
Seth mosolyojától elpirulok. Láda óta most látom elöször, s remélem nem utoljára. Kettesben talán jobb lenne. Nem meglepő van multunk, de a ládában töltött idő más olt, mint a valóságban. Nem értem mit keresek itt, egyálltalán, hogyan lehettem ekkora hülye, hogy idejöjjek? Fejemet maszírozom a sok csacsogás az idegeimre megy. NÉzzek jobbra, majd balra, mindenki szaván úgy tesze, mint ha figyelnék. Bár engem rohattul nem érdekel egyik sem.  Eddig is unatam őket, most is unni fogom. Senkivel sincs testvéries kapcsolatom, csak megtürt csaláttag, kiket nem ölhetek meg ha élni akarok, Seth a kivételes, de vele méllyebb a kapcsolatom, mint bárkivel a világban. Amara így, amara úgy. Elfintorodom, s fel állok.
- Na most jött el a pillanat, hogy meguntam. Ha valami akci lesz szóljatok, ja meg ha megva már a teljes erőnk. - Gesztikuláálok.
- Füstjelek, posta galamb, felőlem angyalt is foghattok, hogy elküldjétek, de én ide nem kellek asszemmm... - Sajnálom, nem akarok többé úgy érezni mint a ládában.  KIfele kezdek sétálni, megsimitva szerett Seth-em hátát.
- Puszi nektek drágáim! - Integetek magam után. Ez van, ha Delphinia megun valamit.

kösz tesááák, majd még koccolunk  s4h4h
#niajatekvege
reveal your secrets

Athan


Anglia, London Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 19, 2018 10:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☠️ Családi találkozó

Ruben & Athan & Nia & Kisa & Helene & Calypso & Markan & Seth
szószám: 1107 • Credit:

 
Ez így nem fog működni. Csendben maradva szemléli őket, és csak hallgatja és hallgatja, ahogy egymást követik a szavak. Sértett büszkeség, a jelen realizálása, egymás iránti morbid „szeretet”, minden van ebben. Persze, nem várhatott többet, lassan, ahogy tisztul a feje, ahogy az erő visszatér belé, realizálja, hogy talán nem volt ez olyan jó ötlet. Sőt. Egy gyerek segélykiáltása volt, akit megvertek, és első dolga az volt, hogy a nagyok után kiabál. Persze, nem él már az, akit el kellene intézni, de egy kölyöknek ilyenkor támogatásra van szüksége. Neki volt egyáltalán? Vagy csak a pillanatnyi elmezavar győzött? Egyedül volt, gyengén, védtelen, kikre számíthatott volna? A szektás őrültekre nem, előbb kötik a máglyára őt is, és sütik ropogósra, más emberek meg erre ritkák, és senkit se érdekelne, bár akkor egész emberinek tűnt, mégis, manapság nem érzi azt, hogy annyira összetartó lenne minden. Aztán lehet tévedett és az lett volna a megoldás. Talán. De ő ezt választotta, és meglepettségére be is jött. Nem tudná megmondani, hogy az üzenet direkt ment mindenki felé, vagy utolsó csepp energiája véletlen széledt szét hétfelé, és nem csak célzottan keresett olyan valakit, akire szüksége is lett volna. Már mindegy, elszállt a széllel együtt, és legalább annyit elért, hogy azok is beszéltek egymással, legalább két szót, akik lehet, hogy a láda óta nem, de még odabent sem. Ez haszon? Fogalma sincs. Hirtelen akkora a hangzavar, ahogy megered a nyelvük, hogy csak kapkodni tudja a fejét és fel sem fogja, talán mert még mindig zúg kicsit a füle. Sóhaj tör ki ajkain, és legszívesebben kiabálna, úgy, ahogy a ládában, amikor már elege volt, úgy mint mikor először tört ki belőle. Mocskokat, szidalmakat, minden rosszat kiáltott feléjük, pedig nem az ő hibájuk volt az, hogy ott kell lennie, hogy odakerült. De ők voltak ott. És lám, azok ellenére, az ellenére, hogy elvonult, nem kért belőlük, ők eljöttek és itt vannak, nem emlegetik fel, miket művelt odabent, sőt, még az is érdekli őket, mi történt vele – még ha egyesek ezen nevetnek is magukban, gúnynak tekintik. Nem számít. Mintha a kapcsoló odabent, ami átkozni akarna, átáll a hála felé, vagy valamiféle öröm felé. Megrázza magát kicsit, olyan dolog működik benne, amit most érez és ami nem kell oda, vagy épp csak idegen és nem tudja értelmezni. Mégis mi ez? Úgy bámul le kezeire, mintha azok idegenek lennének, és a kavarodásban senki sem figyel arra, hogy egy pillanatra majdnem elvesztette az irányítást.
- Én... - kezdene bele, de ahogy jött, úgy el is tűnt. Idegei kissé kisimulnak, és bár fáradt, fáj mindene és lábai sem tartanak olyan jól, mégis fejét felemelve követi Rubent a tekintetével, aki egyszerűen elvonul. És talán valahol elszomorítja ez, újabb idegen holmi. Látja mivé lett és tudja milyen volt. Nem tudtak volna vele vitába szállni, mert olyan érvei voltak mindig is, amik támadhatatlan háttérrel bírtak. És most mégis egy társasnak örül és egy guruló fejet küld csupán. - Nagyszerű! - kiáltja felé, amikor a játékot, a zsákmányt mutatja neki, büszkeséggel. Nem nagyszerű ez, de ha nem akar dührohamot, akkor ezt kell választani. Calypso szavaira viszont már kissé fel is nevet.
- Nem daraboltam fel, csupán megöltem. Egy döfés a szívbe, és vége is volt. Nem lepleződtünk le, mert úgy láttam, magányos kóborló volt – szerencséjükre. Rögtön az elején nem is kellene így kezdeni. Jobb lenne a teljes erővel való bemutatkozás, de hát... nem minden kívánság válik valóra. Azonnal. Később még bármi lehet ugyebár.
- Senki sem bírja már, főleg ha ilyen erővel kell szembenézni. Hiába volt angyal, olyan mocskosnak érzett, mintha a Pokol mély tavaiban fürdött volna. Vagy nem is tudom... Egy szó mint száz, jobb ha figyeltek ti is. Senki hátában nem mutat jól egy penge, vagy egy veszett őrjöngése nem épp jó móka manapság – mintha félteni kellene őket, és mégsem. Oldalához nyúlva szisszen fel, oda kapta emlékei szerint az egyik nagy ütést, a mennyei és a sötét erő nászából született erő legtöbbjét. Oda is. Annyi biztos, hogy ő még maradni fog egy kicsit, legalább addig, míg a kint nagy tócsák egyikébe nem tud eltűnni. Ha már Ruben máshol tanyázik, akkor ő ül le, veti le kabátját amely mocskos a sártól és vértől, majd oldalát vizslatja. A sebek, de leginkább odabent fáj, vélhetően eltört. Remek. Eltart egy darabig akkor minden. Régen is volt sérülése, de több kellett hozzá, most pedig... Csak annak tud örülni, hogy támadójának nem fog sosem gyógyulni az a mély seb, amelyet az angyalpengével vájt. A fegyver könnyű, mégis halálos, ha jobban lesz, biztosan nagyobb örömét leli majd benne. Addig pedig csak hátradől és úgy tekint fel.
- Minek kellene neki egy láda? Maximum minket fenyegetni. Istent az a doboz nem bírná el, a világ összes angyalát sem talán, szóval, lehet, hogy csak egyszerűen valahol máshol van. Nekem személy szerint nem hiányzik az a mocskos fadarab – nem gondolkodott rajta eddig, és nem is fog. Ő az egyike vagy akár az egyetlen, aki még fegyvernek se akarná használni, mintha attól félne, hogy ha csak ránéz, ismét ott találja magát benne, vagy rosszabb, felébred odabent és rájön, minden csak „álom” volt, és odabent rohad. Nem, nem is gondol erre.
- És ha nem csak a mi meséinket követnénk? Tegyük félre az egót, és nézzük. Az emberek mindig is gyártottak fegyvereket. Mi van ha míg mi aludtunk a dobozban, ők találtak valamit, amik ha nem is ölik meg, mert valóban, azért ő nem egy könnyű préda, de legalább lelassítják. Vagy visszateszik oda, ahonnan jött. Én inkább ezekkel akarok foglalkozni, mint azt keresni, hol van Helene kedvenc tükre vagy épp akármelyikőtök késkészlete – persze, fontos az is, amit mi halmozhatunk fel, de ennyi idő alatt nyoma veszhetett vagy megsemmisült. Nincs értelme szélmalomharcot vívni a semmiért. Egyre jobban csendesedik el, húzza a pihenés és feltöltődés felé az áradat. Lophatna kicsit a többiektől is, de nem teszi, nekik is kell, ki tudja, kikkel fognak találkozni odakint, így csupán lábait nyújtja ki kényelmesen.
- Nem fog senki Amara elé menni, amit ő nem akarja. Ha ő nem találja meg Istent, akkor ezek mind csak üres szavak. Hiába akarjátok felkeresni, nem tudjátok, az összes erőtökkel együtt sem. És lehet jobb is.. - nem szakértő, de logikus. Csak úgy megkeresni? Lehet arról is tud, mit művelnek ebben a pillanatban. Rubent nézi ismét, majd Caly után tekint. Lassan tényleg itt a vége. Amit akartak elmondtak vagy egymás fejéhez vágták. Ennyi volt talán.
- Örülök, hogy eljöttetek - még mosoly is látszik az arcán vagy valami olyasmi. Talán ebben az állapotban fel se tűnik nekik, elnézik. Nem is érdekli. - Az utolsó igazán hazavihetne – ha lenne haza, de igazából ezen is nevet kissé. Nem vár ilyesmit, szusszanva hagyja, hogy aki maradni akar még, tegye, de egyelőre nincs több okos gondolata.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 10, 2018 10:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hihetetlen család
Sok kicsi leviatán
Az ablakpárkányra könyökölve támaszom meg állam, s nézek ki az ablakon. Csendben hallgatom testvéreim szavait. S rá kell jönnöm, hogy senki se tud semmit. Persze, hogy ez ne legyen egyértelmű mindenki számára, finom selyem köntösbe bújtatják. Információról beszél mindegyik, de közben csak ugyanaz hangzik el. „ Nem emlékszik ránk senki.” Mintha jelenleg ez lenne a legnagyobb probléma, bár olybá tűnik, ez az, ami a legjobban fáj, s piszkálja testvéreim csőrét. A legtöbb információval legkisebb öcsém bír, de jelenleg azzal sem megyünk messzire. Gúnyos mosoly szalad arcomra. Még pár perccel ezelőtt az ötletdobálózás smafu volt, most meg hirtelen Kisa fejében is felgyúltak a gyertyák. De még egy tényt sem közölt velünk. Igaz, ami igaz tartom annyira ravasz dögnek, hogy azokat mind megtartja magának, még akkor is, ha birtokában van. Lábamat átvetem a másikon, s a párkányon megtelepedő porban apró köröket kezdek el rajzolni. – Legalább próbálkozik, másokkal ellentétben. – nyitom szóra a szám, s veszem védelmem alá Helénét, miután drága nővérem befejezi. - Mert lássuk be, hogy vannak itt olyanok, akikkel csak többen vagyunk. - a méregfog villogtatásra meg nincs szükség, míg érdemben nem tesz hozzá semmit. És egyelőre úgy tűnik, itt mindenkinek kussba kellene maradni. – Nem valóban nem olyan sötét… –  folytatom, de egy percre sem emelem rájuk a tekintetem. – Amara olyan, mint Isten csak pepitában, bár lehet több tökösség szorult belé, mint a vén kujonba. De nem is ez a lényeg. Hogy készülsz fel egy istenség ellen? Talán a lábad közt lapul egy leviatán túlélő csomag, melynek a tetejére vörössel felfestették „Végszükség esetén betörni” ? Mindegy mit teszel, ha akar, eltüntet a földszínéről, te magad mondtad, hogy a világot is képes elpusztítani. Mit tehetnénk mi ellene? Ha a láda kellett neki akkor az már talán nála is van. Mert nincs ott. Vagy ő vagy valaki más vitte el. – igazából nem is tudom, minek koptatom itt a szám. – Nem hiszem, hogy lenne bármi, ami sokat nyomna a latba. El lehet vajon pusztítani egy istent? Ahogy a Mindenható úgy Amara is egy kórság, mely ellen nincs ellenszer. Hacsak… talán egymást képesek lennének elpusztítani. – egymás ellentétei, akár a tűz és a víz. – Barátok? Voltak nekünk valaha is barátaink? Ellenségünk annál több…, de mivel senki se emlékszik ránk, így az ellenségekből is lehetnek barátok. – bólintok, miközben lazán járatom a lábam. – Mégis mit keressünk? Kutassunk magunk után, magatok tapasztaltátok, hogy tollainkkal más páva ékeskedik. Amara neve pedig mostanáig fel sem merült. Sose hallottunk róla, ami azt jelenti, hogy már jóval azelőtt bedugta Isten egy sötét lyukba, mint ahogyan mi megszülettünk volna. Ha tesznek is róla valamiféle említést, azokat nem a mostani feljegyzésekben fogjuk megtalálni. Vagy olyanokat kell megkörnyékezni, akik már a kezdeteknél jelen voltak. – állok fel, s indulok el a kijárat felé. – Talán ti, akik úgy ismeritek  Egyiptomot, mint a tenyereteket… - mutatok először nővéremre a vörös kígyóra, majd az „isteni” Sethre. - … kezdhetnétek ott, letűnt városok romjai alatt. Míg te… - fordulok Heléne felé. - … nyakadba vehetnéd Göröghont, Kisa pedig átnyálazhatnád a skandináv mitológiát. – a másik két fivéremre tekintek, akik úgy látszik életükben talán először ülnek nagy egyetértésben egy asztal mellett, szólnék, aztán inkább veszek egy nagy levegőt, hagyva szó nélkül a látottakat. Igazából mit veszthetünk, az időn kívül, s még szerencsével is járhatunk. Nem sok értelmét látom a maradásnak,  egyelőre a két fő kígyó egy csónakban evezve hülyíti egymást, nem riadva attól sem vissza, hogy egymás arcába vigyorogjanak. Más lehet a helyzet, ha egyenként keresem fel őket, most pedig távozom.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 2:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Andariel ivadékai
Éljen soká a család  • Credit:
Arra hamar rájönne még egy kívülálló is, hogy ez a valaha élt legelcseszettebb család. Anélkül is, hogy mind egy helyen lennénk, méghozzá mondhatni önszántunkból, de amikor másik két öcsém megjelenik, teljessé válik a családi kör. Az eredmény hosszú távon megfelelne egy végítélet által okozott katasztrófának, annyi különbséggel, hogy ez többnyire az idegeinkben okoz kárt. Esetleg a világban, ám erre most kisebb az esély, mint például ezer évvel ezelőtt. Markan és Seth szintén kapnak tőlem egy udvariasnak mondható, üdvözlő biccentést.
Calypso piszkálódó megjegyzését elengedem a fülem mellett. Eléggé figyelek ahhoz, hogy megállapítsam, amióta itt vagyunk, ugyanazokat a köröket futjuk. Talán majd most más lesz a helyzet. Talán mindenki kiélte sérelmeit mostanra és folytathatjuk abba az irányba, amerre kellene. Ehhez pedig kényelmesebb helyet keresek magamnak. Az ablakban foglalok helyet, hátsóm felhelyezve a párkányra. Hosszú ittlétre számítok, ezért nem árt, ha kényelembe helyezem magam, amennyire lehet. Itt legalább élvezhetem a frissnek nem éppen mondható levegőt is, ami a törött ablakon át kúszik be a szobába.
Egyelőre csendben figyelem az eseményeket, mindaddig, amíg a ház egykori tulajának feje lábam elé nem gurul. Csizmám sarkát szemének helyébe szúrva állítom meg új játékunkat. Olyan ez, mintha labdát dobálnánk. Egy sokkal felnőttesebb verzió, de még mielőtt megszólalhatnék, Seth beszédbe kezd. Sajnálatos, de egyet kell vele értenem. Utálom, hogy ennyire egyformán gondolkozunk, bár többnyire csak azért, mert nem képes megelégedni a második helyével. Ami viszont igaz, az igaz. Mindannyiunk érdeke, hogy elismerjük, Amara megbízhatatlan. Ez az egyetértés pedig nem jelenti azt, hogy lejjebb kerültem a rangsorban. Továbbra is én vagyok az első, ugyanakkor képes vagyok normális gondolkodásra, épp úgy, mint öcsénk. Igazából, jobban.
- Nem emlékeznek ránk. Se az angyalok, se a démonok, pláne nem az emberek, tehát ha valakinél ott is lapul egy-egy hátrahagyott tárgyunk, fogalmuk sincs, honnan ered. Esetleg van róluk egy mese, amit igaznak hisznek – csatlakozom én is a társalgáshoz.
Ez valójában eléggé bosszantó. A tény, hogy eltörölték a föld színéről a munkánkat, az emlékével együtt. A legtöbbet emberek tettének tulajdonítják, vagy természeti katasztrófának. Teremtett lényeink dajkamesék szereplőivé váltak… Ezt azonban előnyünkre fordíthatjuk, egy ideig. Előbb, vagy utóbb, fény derül az igazságra. Remélhetőleg akkor már késő lesz a világ többi élőlénye számára.
- Amara nem bolond, a testvérével ellentétben. Céllal nyitotta ki a ládát. Vagy arra volt szüksége, vagy ránk, viszont nem állíthatunk csak úgy elé, hogy ezt megkérdezzük. Amennyiben minket akar, úgy ő maga fog keresni minket. A mi dolgunk, hogy erre felkészüljünk. Ha viszont csak a láda kell neki… akkor abban a pillanatban végezni akarna velünk, amint elé állunk. Valljuk be, jelenleg nem valószínű, hogy nagy gondot okozhatnánk neki, ha erre adná a fejét. Azt már tudja, hogy el tudja pusztítani a világot, minket sem tarthat nagyra. Még ha kellünk is neki, csupán annyira, mint gyalogok a táblán.
Véleményem szerint, nekünk valami hasonlót kellene tennünk. Saját figurákat kellene szereznünk, olyanokat, akiket meg lehet fogni egy céllal. Csak a céllal rendelkezők bírnak kellő elhatározással egy-egy ügy érdekében. Ezért nehéz megbíznom Rubenben. Ő céltalan és kicsapongó. Arra fordít figyelmet, ami érdekli és csak addig, amíg érdekli. Athan, Calypso… Seth. Még a gondolata is rémes, de ebben az ügyben talán bennük tudnék bízni a leginkább. Sethben is csupán azért, mert tudom, hogy egész életében a helyemet akarta.
- Használható eszközökre van szükségünk és olyan információkra, amiknek hasznát is vehetjük. Isten módosíthatta a történelmet, de a lényeget nem törölhette el. A sok dajkamese között biztosan van olyan, ami a mi tetteinket próbálja elfedni. Azok alapján pedig találhatunk olyasmit, ami egykor a miénk volt. Iratokat, eszközöket, lényeket... Akár egy-két régi "barátot" - húzom el szám az utolsó szónál.
Nem vagyunk azok a barátgyűjtő fajták. Szövetségeseink, bűntársaink, akadtak bőséggel, amíg kölcsönös haszonban részesültünk. Ilyen személyeket is kereshetnénk, hátha fel tudjuk eleveníteni a régi kapcsolatokat.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 11:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rém Rendes Család


Mentem, mert hívtak. Hiába, a vér kötelez, Athan pedig soha sem volt az a "Farkast kiáltott kölyök", feltételeztem, jó oka volt annak, hogy szólított. Mikor megjelentem, egyes arcokon szinte tapintani lehetett a döbbenetet, még Athan öcsém arcán is. Azt gondolták, majd gőgösen kihagyom a kis családi perpatvart? Szívem szerint megtettem volna, de az mindenkinek használt volna, csak nekem nem. Lazán ellépve Markan mellett, beljebb húzódtam, majd az első dolgom az volt, hogy Athan csúfos helyzete felől érdeklődjek mit sem törődve a többiek fejével. Persze, nem csak szívjóságból, de azért mélyen legbelül talán a családi féltés is mozgatott. Kisára rá se pillantottam, eleget láttam őt a ládában, nem volt hangulatom hozzá. Miután Athan elregélte, hogy egy hibbant tollas égi fénymadár művelte azt vele, csak fejemet csóválva sóhajtottam egyet, majd az egyetlen számomra talán még kedvesnek is mondható húgomnak, Delphiniának címeztem egy halvány mosolyt. Athan végre elmagyarázta, miért is gyűlt össze a kígyócsalád. Mindenki észrevette, hogy hajdanán pompázatos erőnk mára bolhafing méretűvé csökkent. Túl sokat vesztettünk a szabadsággal. Már éppen válaszoltam volna neki, de Ruben belém fojtotta a szót. Így hát befoglaltam inkább a helyét, amit azért hagyott ott, hogy érdekesebb elfoglaltságainak éljen azok után, hogy Helené ősi mesterségét dörgölte húgunk orra alá. Delphinia két pillanattal később hangos nevetőgörcsben tört ki, még a ház is belezengett. Könnyes szemeit törölgetve az égre emelte a tekintetét. És ha ez még nem lett volna éppen elég, Calypso rákezdett. És mondta, és mondta. Nagyon belejött a szónoklásba a tengeri csillag, elvégre volt elég ideje gyakorolni. Kemény 700 esztendő. Ez kész gladiátorviadal, gondoltam magamban. Ott is így ment a sok parádé. Karjaimat a mellkasom előtt összefonva néztem őket csendben, miközben azon gondolkodtam, hogy ez melyik fázisa lehet a társalgásnak. A hurrikán közepe avagy az a rész, ahol már kezd elülni a vihar. Még nem tudtam rájönni, de azt levettem, hogy Helené már többeknél is kiverte a biztosítékot. Athan sem tűnt túl nyugodalmasnak. Hm...Talán a vihar még nem ült el, sőt! Most fog majd belelendülni. Remek! Delphinia aztán szót adott magának és elmondta a véleményét, mellyel szerintem mindannyian egyet tudtunk érteni.
- Szerintem ezzel nem vagy egyedül húgom. - válaszoltam neki, mielőtt még a szoba közepére nem gurult volna egy emberi fej. Épp csak megemelkedett az egyik szemöldököm. Calypso máris intézkedett és Isten kipurcant gyermekének fejét Kisa lábai elé rúgta. Markan sem bírta tovább, pedig ez tán még csak a kezdet volt. És mivel az erdő most messze volt, a szarvasai és erdőlakó barátai meg már rég alulról szagulták az ibolyát, ezért gondolom úgy vélte, Ruben és fura, színes doboza érdekesebb társasággal szolgál a számára. Nem hibáztattam érte. Athan felé fordultam ismét, mert bár ő nézett ki jelenleg a legnyomorultabbul a társaságban, mégis talán ő őrizte meg mind a négy kerekét a többiek közül.
- Szóval már az angyalok sem bírják cérnával. Micsoda egy világot élünk! A vén róka elég kemény holokausztot idézett elő azzal, hogy leszázalékoltatta magát. De az ürömben is megvan az öröm. Nem vettetek észre valami furcsát? Persze azon kívül, hogy ez már nem ugyanaz a világ, mint amiben azelőtt éltünk. Én úgy vettem észre, mintha minket teljesen kitöröltek volna a történelemből, csak apró nyomai maradtak meg létezésünknek, azok is erősen eltúlozva, legendákba bújtatva. Gondolom ez is a főtollas műve, de ebből még előnyt is kovácsolhatunk. - nem tudom, hogy előttem mik hangoztak el, meglehet, hogy az acsarkodás közepette már előkerültek ezek a mondatok, viszont Helené ötletére még senki sem reagált józanul, így hát felé fordulva hozzá intéztem szavaim.
- Pontosan az húgom. Őrültség a jelenlegi felállás szerint. Mégis hogyan gondoltad? Odasétálunk elé és megkérdezzük tőle, hogy árulja már el, mi a franc történt az erőnkkel meg a visszaszerzésének módját is, ha már ilyen jófej volt velünk és kieresztett minket évszázados börtönünkből? Ugyan kérlek! A sötétség nagyasszonyáról beszélünk, ő is ugyanannyi lélekkel rendelkezik, mint mi, vagyis a nagy büdös semmivel. Nem bízhatunk meg benne. Senkiben sem. Mi is csak eszközök lennénk a számára a fivére ellen. Egyáltalán honnan tudhatjuk, hogy ő tisztában van azzal, mi történt az erőnkkel? Feleslegesen nem adnám ki gyengeségünk titkát senkinek sem, neki meg aztán végképp nem. - vázoltam fel Helenének a gondolataimat, melyeket nem áskálódásnak szántam. Nem kívántam részt venni a szájharcban, csak segíteni akartam felnyitni a szemüket, mert ötlete körülbelül olyan volt, mintha a birka büszkén és integetve menetelne a vágóhídra. Ne legyünk már ennyire ostobák, hogy önként a sétálunk bele a fekete özvegy csapdájába…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 24, 2018 5:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Csók a családnak
Andariel kölykei
────────────  RIP-rop    ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Késve érkezem, már majdnem mindenki itt van, mégsem maradok le semmiről. Nem sokkal utánam Seth is befut. Durva, együtt az egész család. Vállammal az ajtófélfának támaszkodva, mellkasom előtt keresztbe font kézzel unottan figyelem, ahogy repkednek a sértések és a beszólások. Mint a régi "szép" időkben. Ha véletlenül elfeledném, ez a pár perc bőven elég rá, hogy emlékeztessen, miért is kerülöm el nagy ívben a családom.
Azt hiszem, ez el fog tartani egy darabig. - jegyzem meg magamnak egy kisebb sóhajjal. Nem tervezem végigállni, ezért beljebb lépek az ajtóból, hogy befoglaljak magamnak egy széket, bár egyik sem tűnik valami kényelmesnek. Közben Athantól gyors összegzést kapunk, mire fel ez a családi egybegyűlés. Érthető az aggodalom, az erőnk gyengülése miatt elég kellemetlen helyzetbe kerültünk. Az öcskös összefogásról beszél, ami lássuk be felér egy lehetetlen küldetéssel. A csapatmunka sosem tartozott az erényeink közé. Hogy Andariel 8 kölyke együtt, közösen csináljon valamit? Majdnemhogy lehetetlen vállalkozás. Egyszer történt ilyen, akkor is a drága mama szíve hozott minket össze.
És mire jutottatok eddig? - intézem a kérdésem Athan és a többiek felé, bár a választ nagyjából sejtem. A nagy vérszívás miatt a nagy büdös semmire. Niából kitör a röhögés, jókedvében még a szeme is bepárásodik, Ruben meg eltűnik, majd széles, levakarhatatlannak tűnő vigyorral a képén, egy dobozzal a kezében tér vissza. Nem mond semmit, de ahogy rázza a társast, felér egy játékfelhívással. Közben még mindig megy a szájharc. Ennél talán még a közös játék is elviselhetőbb lenne. Miért is ne? Egy próbát talán megér.
Hogy játsszák? - kérdezem némi érdeklődést mutatva a játék iránt. Előbb a dobozra, majd Rubenre pillantok, miközben elsétálok a hűtő mellett és veszek magamhoz valami hideg, lehetőleg magas alkoholtartalmú italt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kígyó tesók kalandjai folytatódnak
Athan, Ruben, Calypso, Kisa, Nia, Helené
──────────── ────────────
Na, és már itt is a többi. Markan, és Seth. Seth volt talán az a testvérem kivel talán megtalálhattam a hangot. Kúltúra tettei mind figyelemre méltóak voltak más más volt minden. Ebben a mostani világban főleg. És most ismét egy dobozban érzem magam.
- Már nagyon kezdem unni, hogy ismét a ládában érzem magam. - Semmi kedvem itt lenni, és hallgatni őket, és nézni őket.
- Jaj fogd már be! - Mondom Helénének, mert már az agyamon folyik ki, hogy ő milyen tökéletes. Kezembe temetem arcom és mordulok.
Hirtelen Ruben beszólására kapom fel a fejem, és olyan hangos nevetésben török ki, hogy már kínosnak érzem, főleg a rám vető pillantások szelét, így csak kicsorduló könnyem törlöm le és emelem égnek a szemem.

Várom már az értelmes tartalmas beszélgetéseket, de még egyelőre csak Heléne szája nagy és Ruben ostoba monológja, hogy ez így jó, ahogyan van tölti be a szobát. Talán majd Kisa vagy Seth talán ők, mint rangdősek tudnak valamit hozzá adni a beszélgetésünkhöz.  

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 06, 2018 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hihetetlen család
Sok kicsi leviatán
- Ha halkabban köszörülnéd a nyelved, talán sikerülne némi információt is kiszűrnöd abból, amit mondanak. – fordítom fejem Kisa felé. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek az újdonság varázsával hat a kiszabadulásunk, s egyesek talán még fel sem fogták, hogy új szelek fújnak, látják, de nem értik. Más értékrendek szerint éltünk mindig is, mások voltak fontosak a számunkra. Ha jobban belegondolok, mielőtt el nem nyelt minket a láda frusztráló közege, nem is volt ehhez hasonlóban részünk, részesei voltunk a jelennek, s tudtuk, hogy a jövőre is felkarcoljuk a nevünket. Természetesnek is lehetne mondani, hogy ha valaki a múlt fonalába kapaszkodik. – Athan mi arról vagyunk híresek, hogy minden családi találkozó azzal kezdődik, hogy verjük a mellünket, mint a majmok. – lépek hozzá s teszem vállára kezem. – Még most is mikor a szemünket kiszúrja, hogy a világ kifordult magából. – lépek el mellette, s ragadok meg egy széket, hogy az ablakhoz húzzam, s letelepedjek rá. Közben nem felejtek el Nia és Heléné felé küldeni egy halovány mosolyt. – Minden csak idő kérdése Helené, de még nem fedjük fel magunkat, nem tudják, hogy valami új szabadult a világra. De velük ellentétben, mi igen is tudjuk, hogy ők kik, s mik a gyenge pontjaikat. – toldom foldom meg észrevételeit. – Ne vedd úgy magadra Hel, igazán hozzászokhattál volna. Akkor volt ez a család a legnagyobb egyetértésben, amikor Andraiel felett kimondtuk a halálos ítéletet. Lehet akkor össze is borultunk. – fene se tudja milyen euforikus lázban égtünk akkor, semmit se tartok kizártnak. – Csitt…-emelem ujjam a szám elé.- … még nem értünk el az ötletelős részig. – nézek Helenére, s apró mosolyra húzom az ajkam. Még véletlen megint vérfürdőset fogunk játszani, ha nem tartjuk be a játékszabályokat. – Nem mintha nem tartanám jó ötletnek. - és lám megérkezik a két hiányzó darabka a kirakósból, szinte egyszerre. A kérdés remélhetőleg költői volt, hisz itt senki se hiányzott senkinek, csak szükséges volt a találkozás. De azért egy apró biccentés mindkettőjüknek kijár.- Markan elnézve nekünk ez az egész Föld egy láda. Megfordul a fejemben, hogy csak én voltam annyira tapintatlan, hogy nem érdeklődtem öcsém állapota felől. – Hagyjátok már szerencsétlent, a legkisebb, de mint látjátok mégsem annyira elcseszett, hogy ne rendezzen le egy- két bajkeverőt. Miért nem azt kérdezitek tőle, hogy a szárnyukat vagy a farkukat vágta e le? Vagy éppen kik előtt lepleződött le? – fordítom ki fejem az ablakon. Két aprócska kéz lenyomat rajzolódik ki az üvegen, ahogy rálehelek, hogy megtisztítsam a kosztól. Rubent teljesen elvesztettük, nem csodálkozom rajta, csak szánakozva nézek utána. Mindannyiunk közül ő a legkiszámíthatatlanabb, ha úgy érzi, majd visszajön. De lőtte még megajándékoz minket, a vendéglátónkkal, kicsit szétszórt, de rokonszenves figura. Nem lát, nem hall és végképp nem beszél, vannak itt elegen, akik megtegyék helyette is. – Játszhatnánk is, mint régen, akinél a fej, az beszél. – teszem lábam az újonnan érkezőre és görgetem Kisához. – Te mit tudsz nővérem? – villantok felé egy mosolyt. Ruben doboz rázós belépőjére, eltorzul az arcom. Vajon minket is rázott így valaki? De végül elhessegetem a gondolatot, s közelebb húzódom a bátyámhoz, egyelőre érdeklődve figyelve milyen új dolgot fedezet fel, hisz számomra teljesen ismeretlen.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2