Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Don's Place •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 15, 2018 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - The River


Orcámon táncol a napsugár, a lomha felhő árnyéka adja a talp alá valót. A kiköt felett sirály csapat vitorlázik szembe az óceán felől érkező széllel. Értelmetlen küzdelemnek tűnhet ahogyan egy helyben lebegnek. Monológom közben Ő is hozzá hozzá tesz a történethez. Szavaiból keserűség, vagy inkább a beletörődés morzsáit látom. Nem azt ki nem is oly rég tíz körömmel küzdött. Mintha a magoldás számára csak Amara, a végső pusztulás volna. Vajon mi vezette erre a következtetésre? Még nem tudom, de hagyom hadd beszéljen, minden szó fontos lehet ahogy én sem felesleges szoktam beszélni. Érdemes minden apró szófoszlányra de még a hangsúlyra s a vesszőkre is figyelni. Röviden bólintok szavaira miszerint ha egyik pusztul a másiknak is kell, épp néhány pillanattal ezelőtt mondtam. - Egyikre sincs szükség. Megvagyunk mi magunk, mi képezzük majd az egyensúlyt. - De többet nem szólok a témával kapcsolatban, elég hosszan fejtettem ki, hogy hogyan építi újjá magát az élet, a körforgás és minden, nem fogom ugyanazt még egyszer elregélni, ha érti érti ha nem hát nem, értelmezi ahogy akarja, éppen erről árulkodik nekem nevetése is, hogy alternatívan értelmezi, gondolatai más irányt vettek mint legutóbb s egyelőre nem tudom az okot. Nem is értem mit nem ért az egészben, csupán egy szakasz a világban az aktuális is legyen bármilyen szélsőséges, vagy akár Gabriel vagy Lucifer ténykedése, és az előtte lévő összes többi is, pont neki kéne tudnia mindezt. A Viszály hagyott volna ekkora nyomot benne? Logikus lenne, de ettől Ophilia értelmesebb, bár az elmúlt pár perc szavaiból ítélve kezdek kételkedni elméjének bárminemű épségében... Nagyszerű. De figyelmem nem lohasztom, ki tudja talán mond valami értelmeset, vagy használhatót is a sok sületlenség / kételkedés mellett amit összehord. Aztán elejt egy mondatot. "Amara megváltoztatott mindent". - Valóban, volt hozzá szerencsém, szemtől szembe. - Válaszolok röviden, szemem sarkából rá sandítva majd vissza az ablakra. - Egy eszközt keresett, pontosabban a  helyet ahol elzárva tartották. - Magyarázom aztán bólintok mikor arról beszél, hogy magába szipolyozta a lelkeket. - Mikor ráleltem épp a Lelkek Erdejét dézsmálta, a helyet ahol én tároltam a begyűjtött lelkeket. - Támasztom alá információját. - Érdekes találkozó volt. Felkért, kutassam fel neki a helyet amit keres. Börtönének színterét. - Mesélem végül az odalent történteket. Megerősítve abban, hogy mindent megváltoztatott, pontosan. Nagyon jól láttam mit akar, tulajdon irhámon éreztem, belém furakodott. - Tévedsz, ha azt hiszed bármi újraindul miután bevégezte, nem lesz semmiféle új, sem velünk sem nélkülünk, miért gondolod, hogy így lesz? - Nem, nem fog, áltathatja magát, de nem ez a cél. Nem a "töröljünk ki mindent és kezdjük újra", láttam, átéltem s ezzel kezdtem, de nem értette, vagy csak nem akarta. Ha így hiszi, félrevezették, tán épp a Viszály hitette el ezt vele? Az a balga, a szuka oldalára állt, nem számít, egyel több félre söpörni való akadály. Jelenleg tárgytalan. Mikor kérdésem felteszem végül felé fordulok s kérdőn nézem alakját, várva válaszát. Őt fürkészem, látom mosolyát, mely szelíd, de mégsem, testtartását mely nyugodtnak kíván tűnni, de mégsem. Ahogy felé fordulok féloldalast szemem sarka nekem is megfeszül, s pillanatra állkapcsom is. Hogy minek tudja be az jó kérdés igazság szerint nem is törődöm vele, egy pillanatnyi fájdalom késztette a reflexszerű cselekvést. Az ok amiért elfoglalt voltam. Angel Island. Nem sokon múlt, hogy ne vessze oda. A sebek még nem gyógyultak be teljesen melyet az angyal pengék okoztak testemen. Szerencsére a póló óvón takarja ezeket. Az álomfejtő nélkül meg lehet odavesztem volna. De ez már a múlt, térjünk vissza a jelenre. Újabb mondat üt szöget a fejembe. - Titkos fegyverek? - Kérdezek vissza, talán végre valami hasznossal is szolgál számomra. Fejem enyhén csóválom meg amint visszafordulok kifelé tekintve az ablakon. - Mindenki azért küzd amit jónak lát. - Nem érti, mintha mondataim sajátos formában jutnának el tudatába. De nem látom értelmét újra elmagyarázni neki ezt is, a fejében szöget ütött valami, csalódott tán a halandókban, vagy a pokol tudja mi lelte. - Éppen az előbb papoltál a természetünkről, akkor Te miért hazudtolod meg Önmagad Ophilia? Téged a védelmükre teremtettek nemde? - Maga ellen beszél, hátha ez most kizökkenti gondolatmenetéből végre. Egy újabb mondat mire felfigyelek, szemem sarkából ismét rátekintek. Az alma magja. Tud róla, persze, hogy tud, miért is ne tudna? - Önmagában nem sokat ér a mag. De ez bizonyára Te is tudod nem igaz? Minden esetre semmiképp sem kerülhet Luciferhez. Másra is használná nem csak arra amire jelenleg szükséges. - Válaszolom röviden, aztán folytatom. - Történt egy s más a napokban. - Emelem fel a pólómat megmutatva neki oldalam s hasfalam, melyet mély sebek díszítenek, halandók eszköz nem hagy ilyet. Angyal penge, súlyos sérülések ránézésre is. Már gyógyulóban, de idő kell még, hogy teljesen helyre álljak. - Mint mondtam, elfoglalt voltam, többek közt ezért nem kerestelek. - Fordulok felé, majd leengedem a felsőt, hogy ismét takarja a sebeket. Bizonyára tudja, hogy ilyenkor pihennünk kell, hogy regenerálódjunk, hosszú napokig akár hetekig egy ilyen után így ránézésre. - Három az egy ellen, erősek voltak, de nem eléggé. Gábriel katonái, ők is az almát akarták. Én eljöttem, Ők nem. - Zárom rövidre s fordulok el ismét. - Ezek szerint megszerezték az almát míg aludtam. Nem tudtam. - Valóban nem. - Azóta, mostanra lettem olyan állapotban, hogy kimozduljak, hogy legalább némi tudomásom legyen mi történt idő közben. - Rövidre fogott magyarázat aztán kérdezek. - Tudod kinél van? - Nyilván igen, hiszen kérdéséből az derül ki, hogy felhasználni készülnek. A kérdés csak az kik.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Halványan húzom félmosolyra az ajkamat, egy pislogás közepette. Ha ez ilyen egyszerű lenne. Ha a mindenséget oly egyszerűen tudnák értelmezni. Az, hogy én megtehetem csak az Öreg jóindulatán múlott. És még ennek ellenére képes volt egész végig félre vezetni. Nem, nem nevezném annak, egyszerűen csak elhittem minden szavát, elhittem, hogy minden úgy van jól, ahogy ő mondja.
Tekintetem mégsem veszem le az előttem hullámzó whiskyről. Arcom komolyságot sugároz magából, mosolytalan, de mégsem keserű. Ezt nem mutathatom meg akármikor, bárkinek. Az önfeledt szelíd angyal szerepét képtelen vagyok már tovább játszani mások előtt.
Abaddon újabb szavaira enyhén megremegnek a pilláim, fejem lassan emelem fel újra rá, sarkából figyelve őt. Szemöldökeim olykor összehúzódnak a gondolatmenetén, de legfőképp az első kijelentésén.
- Évezredek teltek el, úgy, hogy Isten egyedül uralkodott a Földön. Épp ezt próbáltam elmondani. Az egyensúly érdekében Amara kell és nem Lucifer - szemöldökeim apró ráncokat képeznek tenyérnyi homlokomon. - Ahogy, ha az egyiket elzárják, úgy a másikat is el kellene zárni. Ha az egyik elpusztul, akkor a másikat is pusztítani kell. Ez ilyen egyszerű. Ez nem csak arról szól, hogy azt hagyjuk életbe, akiről azt hisszük, hogy a jót akarja nekünk - vonom fel szemöldököm továbbra is ráncolva, hitetlenkedve tekintve rá. Fejem enyhén megrázom, a világ nem így működik. Eddig így működött és nézd meg, hogy hová fajult el ez az egész.
Boldogan nevetek fel újra csak és képtelen vagyok, hogy ne vágjak bele szavába.
- Megvoltunk? - nevetek továbbra is hangosan, jókedvűen. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy sikerült önfeledten nevetnem bármin is. - Fenntartjuk? - na jó lássa be mindenki, hogy ez tényleg vicces. De tényleg. - Gabriel kiirtotta a fél emberiséget. Testvéreim egymással marakodtak és tojnak az egészre az egyensúlyra. A pokol kifordult magából, oly pletkyák keringtek, hogy esküvőt akartak odalent szervezni, miközben a lelkek száma kezd megcsappanni. Lucifer pedig idefent mást sem csinál, csak emberként kufircol. Mondd, te melyik bolygón hiszed, hogy bármi is jól ment itt? - hitetlenkedek továbbra is boldog mosollyal az ajkamon. Hiszen ez… képtelenség, hogy mindezt úgy gondolja, hogy kézben tartottuk a dolgokat.
Semmit sem tartottunk kézbe, soha. Az angyalok két táborra szakadtak, a harmadikat kilökték magukból. Elengedni fülem mellett mégsem tudom teljesen mértékben a dolgokat. Gabriel elintézése valahogy… rosszat sejtően hangzik el tőle, de mint említette…
- Amara mindent megváltoztatott - változik vissza arcom újra komollyá. Ez valóban így van. Mindent, de mindent megváltoztatott. A világot, a testvéreimet… Engem is. Engem a leginkább. Tudom, hogy mi fog rám várni, amint a sötét massza átveszi teljesen felettem a hatalmat. Láttam, mit művelt Zephyrrel, ez fog velem is történni. Egyelőre azért nem értem ezt még el, mert szüksége van rám. Nem tekintem magam oly katonának a kezébe, ki sokat számítana. Csak egy feladatom van.
Komoly arccal figyelem mondandóját, immár nem zavarom meg monológjában, még abban a parányi másodpercben sem, ahogy előre hajolva teszi le az asztalra poharát.
Az egyensúlyra újra csak megrázom a fejemet. Ez mind nem egyensúly. Ez csak egy önző démon egyensúlya, nem a világé. De ő ilyen, ezt eddig is tudtuk. Nem fogom többször elmondani, amit valójában jelent ez.
Jelentenie kellene.
- Nem akarsz, de szükségesnek tartod. Mert tudod, hogyha Amara hatalma tovább nő, akkor elpusztít mindent - vonom meg könnyedén a vállamat. - Viszont a hatalma már oly hatalmas, mely ellen nem lehet küzdeni - vagy csak nem érdemes, ezt mindenki eldöntheti magának. - Ha információim nem tévesek, kiszipolyozta a meny és a pokol minden lelkét, ereje immár egyenértékű Istenével. A titkos fegyvereiről nem is beszélve már - vonom össze újra a szemöldökömet.
Upsz, hogy erről még nem sokan tudnak? Hoppá. De előbb utóbb úgyis mindenki tudomására jut, miket is rejtett el Isten és felejtetett el mindenkivel. Még velünk is.
Figyelem, ahogy kényelmesen felállva, nyugodt léptekkel halad az ablak irányába. A magam részéről ülve maradok, lábaimat keresztbe téve egymáson, dőlök hátra.
Szavaira nem is oly régi emlékképek ugranak be. Nem csak a Central Park, de a Golden Gate park is, oly sok minden más.
- Az emberek gyarlóak, noha ez soha nem volt meglepetés senki számára, főleg nem nekem. Most mégis, továbbra is csak ölbe tett kézzel várják, hogy valaki megoldja helyettük saját világuk helyzetét. Érdemes olyanokért harcolni, kiket továbbra is csak saját maguk érdekel? Nem is, aki könnyedén abba mélyesztenék tőrjüket, ki épp segítene nekik? - kérdésem mindössze költői, választ nem is várok rá, ezzel mégis felfedtem egy eddig lefordított kártyámat.
Nekem már nem érdekem újra az emberek életét visszahozni olyanba, amilyenbe eddig is.
Bizalmára eszembe jut egy újabb emlék. Amikor Ramiélnek fejtettem ki, miért bízok meg pont ebben a démonba. Miért hiszem azt, hogy ő segítségünkre lehetne. Akkor még hittem ebben, akkor még úgy gondoltam, hogy mindezért küzdhetünk.
- Volt - javítom ki, mielőtt még tényleg azt hinné, hogy azért jöttem ide, hogy neki segítsek. Régen tényleg ezért küzdöttem, ezért akartam harcolni. - Nem aggódsz, hogy nélküled fogják felhasználni az alma magját, melyet eddig oly gondosan őriztél? - hajtom oldalra a fejemet, továbbra a férfi hátát vizslatva. Ajkamra halvány mosoly kúszik.
A mag, a sötétség terméből. Melyet egészen eddig őrizni tudott, most még sincs a helyén. Helyette nálam van. Nálam, kinek majd át kellene adnia Lucifernek, hogy felhasználják Amara ellen. Hatalmam nincs meg ahhoz, hogy elpusztítsam, ám arról tehetek, hogy ellene se használják fel.
Noha minden szavára rendkívül figyeltem, mégsem akarok, okkal, válaszolni rájuk. Egyelőre nem, hagyom hogy mindaz, mit mondott körbe lengje a levegőt körülöttünk. Megtelepedjen minden bútor tetején. Kétségek között tartva, még ha csak parányi ideig is. Nem hinném, hogy épp rám számítana, de őszintén…

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - The River


Kényelmes tartásom mit sem változik, kimérten hallgatom szavait, figyelem reakcióit. Észlelem az apróságokat, arca derűs, folyton ott figyel rajta az a parányi kis mosoly. - Hát, akkor segíts látni az egész képet. - Vetem fel a hihetetlen ötletet, Ő a tanárnéni, szeret mindent tudni és kijavítani. Szemeim mozdulnak csupán lefelé ahogy az ölében lévő italra tekintek melyet meglöttyintve bír hullámzó mozgásra. Parányi tengerként háborog egy üvegkalitkába zárva, igyekezve kitörni, hol egyik hol másik oldalon, mindhiába. Egy lomha pislogás, s mire szemhéjam újra nyitva már ismét az arcát figyelem. Hová lett az eddig oly pozitív tündérke? Szavai másról uralkodnak. A földön töltött idő bekebelezte volna s magáévá tette volna ártatlan elméjét? Avagy a Viszály ültetett valami belé? Még nem tudom, de valami azt súgja, hogy itt nincs minden rendben. - Az úr dolga, pedig az volna, hogy ellensúlyozza. - Szúrom oda válaszként, hogy mi Amara dolga. - Ha az egyik eltűnt, úgy van helyén ha a másik is eltűnik, nem gondolod? - Magyarázom én is, hiszen így logikus, ha egyik megy, akkor takarodjon a másik is, a többit mi megoldjuk. - Eddig is megvoltunk, nincs szükségünk rájuk. Fenntartjuk magunk az egyensúlyt. A világ önjáró, önműködő dolog. Az emberek, az angyalok s a démonok. Mindig van, hogy egyik másik feljebb kerül kissé, lásd Gabriel próbálkozása. De az élet mindig utat tör magának és megtalálja a módját, hogy újra visszabillentse azt a bizonyos mérleget. Ha Amara nem jelenik meg a semmiből akkor vélhetően már túl lennék a problémán, úgy komplett. - Szándékos a szó használat, Gabriel csak ürügy volt, hogy összeszedjem az eszközöket amivel képes lehetek legyőzni egy Arkot, Gabriel is Ark, ámbár Lucifer is. - De ez jelenleg mint mondotta jelentéktelenné vált. Amara nagyobb fenyegetés most amivel törődnöm kell mint néhány Ark sértődött, megalomán testvár párharca. - Hajtom le végül az italom és helyezem én is a rögtönzött kis asztalkára az immár üres poharat. - Félre ne érts, abszolúte hidegen hagy az emberek léte, de az angyaloké vagy a démonoké is. Egyszerűen nekem jó volt ahogy volt, és ezt akarom visszaállítani. Az ember számomra úgy megfelelő ahogy van, nagyszerűen ön és egymás pusztító, birodalmakat épít aztán rombol le mert mindig jön valaki akinek nem tetszik. A béke csak ideiglenes illúzió, és nekem ez így jó. - Rövid szünet majd folytatom is monológom. - Ti odafent próbáljátok jó útra terelni őket, míg mi a mélybe próbáljuk húzni. Hol egyik, hol másik áll nyerésre, meg lehet egy egy szakasz évezredekig tart, de végül helyre áll a rend újra és újra. Nekem ez az egyensúly, nem pedig az ha jön egy, aki csettintésre, kénye kedvére tesz semmivé mindent. - Figyelmesen követem szavait, szőke tincsein aranyszín játszadozik a lemenőben lévő napsugár mely félénken, még is erőteljesen hatol át a megfakult üvegcsempéken. Ugyan ki gondolta volna? Egy Angyal, a fényesség szolgája s egy Démon Herceg, a sötétség bugyraiból diskurálnak a világnak sorsáról. - Sosem állítottam, hogy másokat akarok menteni. A világomat, legyen boldog aki akar, hogy részei. Bánom is én. - Nem árultam sosem zsákbamacskát, nem a halandók két szép szeme az indokom, hogy így döntöttem, ennek ehhez semmi köze. - De mindez nem fontos. - Zárom le ezt a szakaszt hiszen valóban nem az. Röviden bólintok kijelentésére miszerint nem hazudtolhatjuk meg Önmagunkat, valóban így van, egy hirtelen ötlettől vezérelve felállok a fotelból, s kimért léptekkel indulok meg az ablak felé, így hallgatom szavait s válaszolok röviden miután megállapodtam az ablakon kitekintve. - Én nem is teszem. Ellentétben veled. - Pillantok rá két lépést közt, majd végül az ablak fájának támaszkodva kémlelek kifelé. - Mindeddig anyatigrisként óvtad a földi világot. Emlékszem hogyan küzdöttél a Central parknál. - Mélázok el s ugrik be emlékképként amint az utcán harcolt minden erejét bevetve. - Most még is, úgy beszélsz mintha csupán a véget várnád, ölbe tett kézzel. Az általad úgy óvott tudás is veled együtt lesz az enyészetbe. - Továbbra is csupán kifelé nézek, a tajtékzó hullámokba fúrom íriszeimet, háborognak, követelőznek s szakadatlan ostromolják a part falait. - Rajtunk áll mi lesz holnap, vagy, hogy lesz e egyáltalán. Én nem küzdök Önmagam ellen, a Pusztítás vagyok, pusztítom ami az utamba áll, nem érdekel ki az, vagy mi az. Az sem érdekel ki áll mellettem, ha kell egyedül teszem, eddig sem volt másként.
Vélhetően fura lehet, hogy éppen egy Angyallal beszélek minderről. A bizalomnak ára van, én sosem bízom senkiben. De más idők járnak. Szükségszerűvé vált, a "Jó Harcos olyan mint a Folyó". - Teszem szóvá a gondolatomat. - Te lennél az Ophilia kibe bizalmam helyezem. Felmerülhet a kérdés, vajon miért? A válasz egyszerű: Az ember gyarló, megvesztegethető, könnyen átverhető. A démonok, nem a bizalom az erényünk. Te pedig az égből pottyantál, naivan, mint újszülött az idegen közegbe. Nincs okod hazudni, nincs okod félrevezetni, Angyal vagy, ugyan miért tennéd, nemde? Bár más utakon, de végtére is a célunk egy és ugyanaz. - Kósza felhő úszik a nap elé arcomra árnyat vetve, majd ahogy kúszik tova, ismét megvilágítva orcámat fokozatosan. - Te lehetnél az ellensúly a sötétségre, a Fény képviselője. - Érek monológom végére, tartásom kényelmes, ráérősen, még is komolyan támaszkodom az ablak félfájának a távolba révedve.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 12, 2018 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Az emberi gyarlóság és a nemtörődömség a mai napokban egyre jobban kiütközik. Mondhat nekem bármit az emberekről, mégsem tudom jószemmel tekinteni azt, miként ülne ölbe tett kézzel. Élik saját világukat, mit sem törődve a világban zajló eseményekkel. Még ha nem is tudnak Amara létezéséről… Gabriel ellen sem akarnak semmit sem tenni. Várják, hogy a sült galamb belerepüljön a szájukba. Hogy megoldja helyettük valaki a helyzetet.
Minek segítsünk hát egy olyan népnek, mely maga sem segít magán?
Harcolnak a démonok és az angyalok olykor egymás oldalán és miért? Kikért?
- Ha csak információmorzsákra hagyatkozol elfelejted látni az egész képet. A kirakósod hiányos, nagyon is. A teljes kép nélkül csak magadat vezeted félre - hajtom enyhén oldalra a fejemet, nem létező bajuszom alatt somolyogva a férfira.
- A határok mégis egyszer elérkeznek, beleütközünk. Van, hogy képtelen vagyunk már tovább menni, mert nincs hova. Sokan hiszik, hogy a határtalanság egy létező fogalom - gyengéden meglöttyintem a poharamat az ölembe. Figyelem, hogy a tomba fény miként játszik az aranybarna nedűvel. Szelídnek ható mosolyom levakarhatatlan rólam, ám mégsem annyira őszinte, naiv, lelkes, mint azok előtt. Sok minden történt.
A fizikai megpróbáltatások mégsem jelenthetnének ily változást bennem. Ezt én is jól tudom, de másnak nem is kell ezt tudnia. Így van ez jól.
Figyelem arcát, ahogy íriszei enyhén beszűkülnek, megemlítve a találkozómat az egyik lovassal. Ó, a vele való találkozás a top háromban sincs benne, akik azóta ártottak nekem, amióta lejöttem.
- Amit hallani akart, mégis képtelen volt meghallani azt. Vagyis, hát… Nem mindent kapott meg, de erről talán még ő sem tud. Nem hatalmaznám fel olyan hatalommal, melyet valójában keresett - a négy ereklye. A lovasok négy ereklyéje. Ha mind a négyet megszerezné, félő könnyűszerrel lehetne irányítani vele Amarat. Ez csak spekuláció, nem tudom mennyire lehet igaz, mégis… Minden ehhez vezetett, minden kutatásom. S a jelenlegi helyzetben ezt végképp nem adnám ki senki számára sem.
Dicséretére hangosan nevetek fel, többet mégsem reagálok rá. Nem valóban nem mondtam el neki mindent, ami azt jelenti, még félre is vezethettem volna, ha nagyon akarom. Miért is nem tettem?
Ajkam somolygása mégsem szűnik meg létezni egy apró momentum erejéig sem. Főleg nem akkor, amikor a mindenség pusztulását veszi számításba. Hát persze.
- Ez Amara dolga - vonom fel az egyik vállamat, hogy aztán könnyedén ejtsem vissza. A poharat az asztal aljára koccintva egyik kezemmel óvatosan simítom tincseimet a fülem mögé. - Ez olyan, minthogy te sem tudsz változtatni azon, hogy pusztulást hozz a világba, ez a lényed része, ahogy Belial is képtelen káosz nélkül hagyni a világot. Amara mindig is annak az elpusztításán fog dolgozni, amit Isten teremtett és ez így van rendjén. Így kellene, hogy rendjén legyen - ez csak puszta tény. Ezt akkor is így gondoltam, amikor a lovas járult elém… Lepett meg a lakásban, melyet birtokba vettem.
Mindazonáltal pontosan tudom, hogy mit akar Amara. Én pedig már tudom, hogy mit akarok Dontól. Nekem is szükségem van némi információra. A parancsom igazán egyszerű volt: ha nem áll az oldalunkra, el kell pusztítani. Még ha egy arkról is van szó… mindenkit meg lehet ölni valahogy. És ha valaki, akkor az a velem szemben lévő démon tudja csak igazán. Neki tudnia kell. Ő nem veszi félvállról a világot.
Ujjaimat óvatosan fonom össze, miközben hátra dőlök, ez mégsem kényelmes sokáig. Alig pár momentum és újra előrehajolok. Könyökeimet a combjaimra téve, hajolok előre, úgy hallgatva a férfit.
Lucifer tervét hallgatva, apró fény csillan meg szemembe, szívok magamba minden információt, mi csak megkörnyékez és miről nem tudok. De ez az egész mégis… Annyira lényegtelen már. Már annyira nem számít semmi sem.
- Tévedsz, Don - rázom meg enyhén a fejemet, mosolyogva. - Évezredeken keresztül csak az egyik irány képviselte magát, csak az egyik oldal. Isten azt hitte, hogy fenntarthatja veletek, Luciferrel a látszatot, de ez mind múlékony illúzió volt csak a részéről. De igazad van, egyikünk sem fog segítségünkre lenni, épp azért, mert az egyiknek már nem érdeke eme világ fenntartása, a másik meg az előzőt akarja előcsalogatni. S ugyan, mi értelme lenne bármiért harcolni, ha még a saját világának fenyegetésére sem bújik elő? - vonom össze enyhén a szemöldökömet. Hízelgő, hogy épp rám van szüksége, azt hiszi, én a segítségére leszek, de ebben most csalódnia kell. Én is láttam, hogy mit akar Amara, de a férfival ellentétben, engem ez nem taszít, hanem egyenesen vonz.
Újra csak eszembe jut kitépett szívem…
- Nincs, de talán van rá lehetőség - felelem meg kérdésére a választ. Soha semmit nem írtak fel róla, de talán lehetne ellene küzdeni.
Aki akarna. Ám ahhoz elsősorban egység kellene, mi soha nem fog megvalósulni. Meg a módja a legyőzéséhez.
- Te is csak azt hiszed, hogy rosszat akar mindenkinek Amara, holott ők ketten olyanok mint a Jin és a Jang. Te nem az egyensúly megtartására törekszel, Don. Te csak a saját életedet akarod megmenteni, hogy a pokol megmaradjon olyannak, amilyen volt. Ha valóban egyensúlyt akarnál, elfogadnád Amara pusztítását, tudván, hogy amint mindennek vége, újra meg fog minden teremtődni. Azonban nélkülünk - nem kergetek hiú ábrándokat, ám tudom, hogy az Öreg megteremthet egy újabb világot, ám ezúttal nem fogja tudni távol tartani magától Amarat. Nem csak az ő babaháza lesz a következő Föld, hanem az övé is. Ennek mindig is így kellett volna lennie, nem pedig máshogy. Ez ily egyszerű.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 12, 2018 12:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - The River


A város éli mindennapjait mondhatnám mintha mi sem történt volna, de ez nem fedné a valóságot. Vannak kik nem érzékelve hatást a világi események óta, tovább lépve, mit sem tudva, vagy csak nem akarva, élik tovább életüket. Persze vannak kiket nem hagy nyugodni, minden esetre mindenkiről elmondható, függetlenül hova tartozástól vagy aktuális pozíciótól: érezhetően mozgolódik valami a levegőben. A világ java nem tudná megmondani mi is az s tán nem is érdekli, de mindenkiben ott motoszkál az a piciny, parányi érzés, valami nincs rendben, valami készül...
- Az információ mindig fontos, de tudni kell mire mikor van szükség. - Magyarázom röviden s továbbra is várom történetét, de egyelőre mind hiába. Az italt elfogadva ízlelgeti a nedűt, melynek hatása jól látható külső jelekben bontakozik ki. Miután a kényelmi köröket letudtuk megkezdődik kellemes délutáni, kora esti csevegésünk. - Tudod, hogy kíváncsiságom határtalan, csak úgy mint a Tiéd! - Válaszolom neki parányi, sokat mondó mosolykezdeménnyel. Ámbár, mikor a Viszállyal történt, intenzív kapcsolatát magyarázza, íriszem pillanatra beszűkül, ahogy ráfókuszálok az aranyhajú alakjára. Tehát megkörnyékezte Őt, erőszakkal szedett ki belőle dolgokat. - Egészen pontosan miféle információkat? - Érdeklődöm tovább míg kortyolok újabbat. Nagyon nem örülnék ha beleturkálna abba a bizonyos levesbe már pedig ha ő turkál annak inkább a bizonyos fekália kavarása a célja és az eredménye. Ami jelenleg, lássuk be nem volna jó hatása az aktuális szituációkra. Káosz, az az ami most nagyon nem kell, már legalább nem is olyan amit nem Én magam, tudatosan generálok. - Nem tudom kinek az oldalát pártolja, törhet borsot az orrok alá, de segítséget is nyújthat. - Mélázok el rajta, részlegesen szót adva a gondolataimnak. Ellenben szavai pontossága apró kis mosolyt csal orcámra, parányit bólintok elismerően. - A legtöbbet, tehát nem mindent. Ügyes lány. - Majd egy újabbat kortyolok s lassan poharamnak már csupán az alján fityeg némi itóka míg ő is szavait intézi. Lenyelem a kortyot majd szemöldököm egészen parányit húzódik össze mondatára miszerint csak mi és az emberek. - Nem, Ophilia, amit ő akar az a minden pusztulása. A múlt, a jelen és a jövő. A végtelen semmi. Mintha a történetek melyeket gyűjtöttél az évek során, a tudás, minden, semmivé foszlana, sőt, soha nem is lett volna. Mintha a teremtés, angyal, démon vagy halandó teljesen mindegy, meg sem történt volna Soha. Ezt akarja. - Nézek rá komolyan, mert ezen mondata arra enged következtetni, hogy efelett elsiklott figyelme. Bár következő mondata még sem erről árulkodik hiszen igazat ad nekem, de ki tudja, ki tudja mit tett vele a viszály és mit ültetett a fejébe. Testének mozdulatait figyelemmel kísérem amint előredől s a poharat az egyszerű kis asztalkára helyezi. Tompa koppanás jelzi amint az üveg csókot ad a fa lapnak. Szemem kíséri a mozdulatot majd ismét az ő íriszeibe mélyesztem a sajátom, érzem a komolyságot arcom kimért de figyelmem, mi eddig is rá összpontosult, ezután sem változik, értem, hogy fontos amit mondani akar, figyelem is minden szavát.
Az egyensúly, röviden bólintok, én is így gondolom, szükségszerű másként a világ felborul és az enyészetbe sodródik. - Lucifer. - Mondom ki a szolgát kit Isten felhatalmazott, hogy ellenpólus legyen. Pár pillanatnyi csend köszönt be, ízlelgetem a hallottakat. Végül megszólalok. - Lucifer éppen az egyensúlyt készült felborítani, egyik előző kérdésedre ez a válaszom. Ál-szövetséget akart kötni a fentiekkel, hogy aztán Gabrielt legyőzve Mihállyal is végezzen majd a földre hozza a poklot. Aztán jött a képbe Amara. Ő még messzebbre ment és hatalmából fakadóan, ezek szerint, különösebb akadály nélkül teheti majd meg mindezt. Ha csak nem teszünk ellene. Isten eltűnt, nincs fény oldal, csak a sötétség van. A világ nem működik csak egy iránnyal, szükségszerű a kettő. Csak magunkra számíthatunk, se Isten se Amara nem adnak számunkra élhető megoldást. Amit kínálnak az csak nekik megoldás. Így már talán érted, miért vált Lucifer kevésbé fontossá, előbb Amarat kell megállítsam. De ehhez szükségem van rád! - Nézek rá komolyan, még is kimért nyugalommal. - Van bármi feljegyzés, mendemonda, bármi, hogy hogyan lehet végezni vele? - Teszem fel a költői kérdést, bennem fel sem merül az elzárás kérdése. Hogy aztán újra kiszabaduljon? Amatőr megoldás volna... Engem nem fűz hozzá semmilyen érzelem mint mi Istenről elmondható. Számomra csak egy, a világomra törni akaró ellenség akit el kell söpörni az útból vagy minden elpusztul és világunk helyét újra átveszi az univerzum végtelenje, a végtelen fekete sötétség.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 10, 2018 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Érdekes, hogy kinek mily stílus jön be valójában. Ez vajon mit árul el nem csak az emberről de akár démonról, vagy angyalról? Abaddonnal szemben én jobban kedvelem a fényes, tiszta tereket, amit a nap a legtündöklőbb formájában képes beragyogni. Ő ezzel szemben a kissé homályos, koszos, megfakult üvegablakokat kedveli. Én a mennyeket vágyom így vissza, míg ő épp a régmúlt időkbe? Ahol a terek szűkek voltak, a kövek között megbúvó apró ablakok alig világították azokat meg? A félhomály sok mindennek otthont adhat - köztük nekik is.
De felesleges ezzel foglalkoznom most, inkább a kért italt fogadom el.
- Azt hittem fontosak lesznek az információk - de ha nem, hát nem. Meglehet, ha hamarabb keres meg… Nem, akkor sem lenne másképp. Most már tisztán látok, ebben biztos vagyok. Ő nem hazudott nekem, nem áltatott illúziókkal, mint az Öreg. Talán nem ő teremtett, de ő volt az egyetlen, ki színtisztán őszinte volt velem.
Arról nem is beszélve, hogy enyhén meg is sajnáltam az idők folyamán. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban szívemen viseltem sorsát. De ez így van már csak az angyalokkal, nem igaz?
- Nem az erősségével van a baj - nyalom körbe a számat, hogy onnan is lecsippentsem az utolsó ízcseppeket. Még véletlenül se maradjon több bennem. Torkom újra csak megköszörülöm, az érdes ital marja a torkomat. Égeti belsőmet. Mégis furcsa melegséggel áraszt el.
Sok minden változott mióta lent vagyok, de talán a gyermeki kíváncsiságom mit sem apadt le, egészen egy bizonyos napig. De ehhez még neki sem sok köze vannak, annak megakadályozását nem tudta volna létrehozni. Így inkább csak magamra erőltettem ártatlan mosolyomat.
- Képzelem mennyire lehetsz kíváncsi - tekintek le magam elé, elmosolyodva. Vajon mennyit mondjak el neki. Egyáltalán mit? Mondjam el az igazat, vagy vezessem őt is félre? Belial nem is tudja még, hogy mekkora titkot is tartottam meg előle. Figyelmét sikerült elterelnem, de ez nem jelenti, hogy nem is fog magától rájönni. Önhittségében van minden reményem.
- Tényleg? - nézek rá felvont szemöldökkel, amint a lovas szót kiejti. De persze, nem evidens, hogy tudom ezt. Inkább csak nagy levegőt veszek és úgy hallgatom tovább. - Elég közeli kapcsolatnak számít, hogy a gerincemen térdelve próbált információt kisajtolni belőlem? - hajtom enyhén félre a fejemet, elgondolkozva az egész dolgon. Persze csak költőien. Érdekes, mióta… mióta láttam mindent, valahogy a szarkasztikus megjegyzéseket is jobban értem. De hogy miért kisajtolásnak hívják? Erről még most sincs halvány dunsztom sem. Végül csak könnyedén legyintek. - Valójában több köze is van, mint kellene. A legtöbb információt elmondtam neki - vonom meg a vállamat. Mondanám, hogy azokkal nem sokra megy, de többre, mint azt hinné. Már ha képes lett volna meghallgatni, amit, lássuk be, hogy nem tett meg. Tudom, hogy enyhén szólva is meredek volt az ötletem, a felvetésem, de igaz is lehetne.
Ami azt illeti annak igazságába még mindig jobban hiszek, így pedig nem csoda…
De most figyeljünk Donra. Figyelmem újra összekapom, nem engedem hogy elcsatangoljon elmém rögös ösvényein. Ezért is fordítom felé minden figyelmemet, teljes mértékbe rá fókuszálva.
Ő is ezt teszi velem, pillantását mégis állom, rezzenéstelen arccal. Pilláim néha rebegnek meg, de ez a materiális világban még teljesen érthető is.
Némaság lopta be magát közénk, őhelyette képtelen vagyok megválaszolni a kérdést. Kijelentésére halvány mosoly kúszik ajkamra.
- Nem szeretek, én egyszerűen csak tudok - ez lenne lényem lényege. A mindenség tudásának hatalma. Ezért lettem teremtve. Igaz, amit nem látok, arról nem tudok, így az elmúlt évtizedek eseményei is ilyenek nálam. Lehet hívni önteltnek, de ez csak a valóság. A tudás valódi kinyilatkoztatása. Arcom aztán mégis mozdulatlanná dermed. Újabb szavainál csak néha remegnek meg pilláim, olyan helyeken, mint a nevem kiejtése, a rombolás, vagy a végső pusztítás.
- Persze, hogy nem. Az emberekkel ti is elpusztultok - hajtom enyhén oldalra a fejemet, nyugalmat erőltetve magamra. - De nem csak eme pusztulást ígéri, ebben igazad van. Mindazáltal, ugyanazt tudom neked is elmondani, amit a Viszálynak is, remélve, hogy benned szorult annyi értelem, hogy meg is halld, amit mondok - hajolok előre és ha van asztal, akkor annak lapjára teszem le a poharat, ha nincs, akkor csak egyszerűen lábam mellé. Hajamat könnyed mozdulattal seprem hátra öt ujjammal.
- A világot két hatalom irányítja a fény és a sötétség. Az egyik Isten a másik Amara. Ez egy univerzumi törvény, az egyensúly fenntartása. Enélkül mindennek vége lenne. Ez igaz a Föld megteremtésére is - dőlök lassan hátra a díványon, tekintetem le nem véve a férfiról. - A fényt Isten képviselte volna, míg a Sötétséget Amara. Ő a valódi pokol megtestesítője, az emberi lelkek megkísértését neki kellett volna elhoznia. Viszont ereje legalább oly hatalmas, mint az Öregé, így harcolni ellene nehéz. Isten pedig féltette saját játszóházát, így inkább úgy döntött, hogy elzárja, az univerzum törvényeit megoldja úgy, hogy egyik szolgáját felhatalmazza, hogy hozza létre az ellenoldalt. Évezredekig működött, de… Sokáig nem fog már tudni, így persze érthető, ahogy mondtam, nektek ez miért nem érdeketek - és hogy nekem? A világot tényleg úgy kell újra teremteni, hogy mindkét oldal egyenlően képviseli magát, minden illúziótól mentesen. De ez egyelőre csak az én véleményem. Lássuk, hogy Abaddon erről miként vélekedik. Az sok felé viheti a találkozásunk göröngyös fonalát.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 10, 2018 11:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - The River


A távolban, a kikötő vizét hanyagul borzolja az enyhe szél mely az óceán felől érkezik. A nap fénye homályosan próbál keresztül kukucskálni a vékonyka felhőrétegen, kissé tán borongósnak mondható az idő, de a kellemes fajtából. Átnyújtom neki az italt, majd kabátom egy hanyag mozdulattal vetem az ágyra, mely a sarokban foglal helyet nem messze a hatalmas ablak kompozíciótól. Alatta csupán egy egyszerű, minden mintától mentes, rövid ujjú póló szolgál ruházat gyanánt, hozzá vékony bőr nadrág és egy megviselt bőr cipő.
Piciny mosoly úszik arcomra egy rövid bólintással első szavaira. - Csak azt mondtam kereslek, azt nem, hogy mikor. - Válaszolom röviden az első korty előtt. Nehéz nem észrevenni orcáján a fintort, bájos látvány, mint mikor gyermek próbálkozik az ismeretlennel s nem tudja mire számítson. - Lassan, kissé erős. - Jegyzem meg röviden kiegészítés gyanánt de elégedetten konstatálom, hogy megízlelte a földi örömök egyikét. És hát ugye, miért is ne élveznénk? Kevésbé tűnik merevnek, természetesen mindez betudható a lent töltött időnek. Emlékszem milyen is volt mikor először láttam, valóban mint egy gyermek a felnőttek világában, minden új, minden ismeretlen. De a gondolat száll is tova az éterbe. - Akadt dolog bőven mi késleltette a találkozót. De gondoltam feltalálod magad, ügyes lány vagy Te. - Kacsintok rá röviden. - Kíváncsian hallgatom. -  Válaszolom mind érkezésének megannyi okára mind pedig az információkra amiket megtudott. Aztán hirtelen vált, szemöldököm kérdő ívet vesz egy pillanatra. Kicsiny vállvonással végül válaszolok. - Az egyik lovas, rá duplán igaz a ne bízz egy démonban kijelentés. - Vigyorgok magam elé, ő maga a Viszály, célja, hogy összezavarjon és egymás felé irányítson mindenkit.- Miért, tán csak nem kerültél közelebbi kapcsolatba vele? S ennek mi köze Amara hoz? - Dobom be a kérdést végül, ha csak nem éppen az, hogy az oldalára állt, hogy köztünk keltsen viszályt, kinézném belőle... Eszementje. No de a spekulációknak most nincs helye, el is hessegetem a gondolatot, hagyom, hogy a szőkeség orcáját rendezve válaszoljon. Persze előtte újabb kíváncsiskodó kérdés, Lucifer. Pár pillanatig figyelem a vonásait míg befejezem kortyom az italból. Majd lenyelve nyugodtan engem pihenő helyzetben jobbomat melyben a pohár foglal helyet. - Ahogy Te is, úgy én is szeretek tudni. Az információ hatalom. Valóban, épp ezért vagyok itt ahol. De Lucifer most nem fontos. A kocka fordult, mint mondottam legutóbb. - Válaszolom neki s közben tekintetem az övébe fúrom arcom mozdulatlan, még is enyhe, nem fenyegető, nyugodt, kimért testtartásom is hasonló nyugalomról árulkodik, ahogy vele szemben kényelmesen helyezkedem el a fotelban jobb lábam a balra helyezve. Pár pillanatnyi csend, majd folytatom hirtelen. - Ezt azt én is megtudtam, immár bizonyos, Amara volt az akivel odalent találkoztam és aki a sötét felleget a városra zúdította. Azt is tudom mit akar, megmutatta. Erős, nagy a hatalma. Épp ezért van rád szükségem Ophilia. Egy történet egy legenda, egy mese, bármi amiből kiderülhet mi a gyenge pontja. - Pillanatra állok csak meg aztán folytatom. - A világ pusztulásra van ítélve, de amit ő akar az nem szimpla pusztítás, az a Mindennek Vége. Nem rombolás, nem fokozatos pusztítás, egyszerűen a végső, Semmi. Mintha nem is léteztünk volna. Ez pedig nekem nem akaródzik tetszeni. Ezért kellenek az információk, szóval, hallgatlak. - Zárom le monológom majd ismét a számhoz emelem a poharat, hogy újabb korttyal rövidítsem meg annak tartalmát.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 10, 2018 8:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Tekintetem lassan emelem el a könyvtől. Ami azt illeti épp egy érdekes résznél járok. Ha másra nem is jó ez a példány arra tökéletesen alkalmas, hogy megismerjem belőle az emberi aljasság csíráját. Bármennyire is lenyűgöző és magával ragadó a történet, rá kell döbbennem. Az emberek valóban megértek az „apokalipszisre”.
De ez most lényegtelen jövetelem célját illetően, így amikor zöldes-szürkés szemem megállapodik a démonon akaratlanul is egyik szemöldököm a magasba szökik. Nem más ad ennek okot, mint a könnyed bőrkabátja váltja ki. Velem ellentétben, ehhez képes „lengén” öltöztem. Egyszerű topp, farmerzakó, farmernadrág, topánka.
- Hát - tekintek le egy pillanatra fejem félrehajtva, szelíd mosollyal az ajkamon. Egy pislogás csak és újra őt nézem. - Ha már megígérted, hogy keresni fogsz… Valakinek be kell tartani az ígéreteket - azt inkább nem kötöm az orrára, hogy mennyire nem is vagyok eltévedt, sőt mi több, pontosan tudom, hogy miért jöttem ide.
Csak jutna eszembe az a fránya ok! Túl soká váratott, de sebaj, előbb utóbb csak eszembe fog jutni. Ha meg nem… Akkor is lesz miről beszélgetnünk, ezer és egy kérdésem lenne hozzá, mely az idő múlásával nem hogy megválaszolódtak volna, épp ellenkezőleg. Minél többet gondolkozok rajtuk, annál több minden nem világos számára.
S mint tudjuk, eme állapot iszonyatosan irritáló számomra.
- Ó, igazán sok mindennek köszönheted - somolygok rá szerényen, ahogy csak tőlem telik. Újra és újra figyelmeztetnem kell magamat. Még nincs itt az idő, hogy minden kártyámat felfordítsam előtte. Hadd legyek csak az a szerényen szelíd angyal, kinek hisz… Vagy bármi, kinek hisz. - De igen, sikerült pár információt szereznem róla - és ez még csak nem is hazugság. A legtöbbjét elmondtam a lovasnak is, rengeteg mindent kihagyva számára. Túl veszélyes lett volna, ha ezt ő maga tudja meg. No de, ha már itt tartunk.
- Mi a véleményed a Viszályról? - hisz ha egy cseppet is veszélyes lehetne Amara pusztulásának megakadályozásába, akkor… Talán épp el kellene neki mindent mondani, hátha meghiúsítja minden tervet, melyet kieszközölnek ellene. Saját természetének senki sem tud teljes mértékben ellent mondani. Ő meg végképp nem. Olykor olyan, mint egy sértődött gyermek, ki csak azért is a tiltás ellen megy.
- Kínálj meg - hajtom oldalra a fejemet. A könyvet gondosan zárom le - igen, magam sem tudok gyökeresen hátat fordítani. Ez csak egy tárgy, mégis jobban érdekel, mint az emberiség sorsa. Kezemet a borítón tartom egy pillanatig, hogy aztán óvatosan helyezzem el a kanapén, magam mellett. Egykor pompázatos példány, mára megkopott, valódi bőrisége kivetni valót hagy maga után. De a célnak tökéletesen megfelel.
Csendesen mégis szórakozottan nézegetem, hogy miként tölt két pohárba valami barna italt. Sose ittam még ehhez hasonlót. Legutóbb a bárba próbáltam párat, de egyik sem nyerte el tetszésemet. Arcom röpke komorsága abba a pillanatban eltűnik, hogy újra szembefordul velem a Pusztító.  
- Köszönöm - fogadom el az italt, mibe óvatosan kortyolok bele. Annak nem is nevezném, inkább csak belenyalok óvatosan. Az ízek keserű egyvelege rögtön kiváltja belőlem a hatást. Arcom fintorba fordul, ráncokba fordítva azt. Grimaszomat bár próbálom eltüntetni nem nagyon meg pár másodpercig. A aranysárgán barnálló lőre utóíze nem olyan, mely könnyedén hagyja el a szájat. Érzem, hogy szemem kissé könnybe lábad. Nem sokat ettem, ittam idelent, lévén semmi értelme. De ama pár alkalommal rájöttem, mi sokkal intenzívebben érezzük az ízeket.
Torkom köszörülöm, hajam mögé bújva próbálom visszanyerni egykori bájos arcvonásaimat.
- Viszont jobban érdekel, hogy miért érdekelt annyira Lucifer, valahogy nem hagy nyugodni. Ha nem tévedek, és lássuk be ritkán szoktam, visszaemlékezéseim során te vagy az egyik, kiben a legjobban megbízik - ha másért nem is, oly birodalmakat döntött meg, melynek Lucifernek is érdeke volt és a legjobb katonáját küldte el, hogy évek alatt kezdje ki a bizalmakat, így szolgáltatva minél több lelket a pokol számára. Ezáltal - az én felfogásomba - minden tudnia kellene róla, vagy ha nem is, megbíznia benne. Nem kutakodni ki is volt valójában, annak jó szándéka nem lehet.
Tudom, mert én is ezt csinálom, de leginkább az Öreggel szemben.
Mindkét kezemmel a poharat fogva, azt az ölembe engedem. Vékonyra vágott körmeimmel a vékony fal peremét karcolászom, nem mintha bármi kárt tudnék tenni benne.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 10, 2018 12:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music


Lépteim kimérem visznek felfelé ahogy egyre közeledem a legfelső szinthez. Cipőm talpa tompán ad jelet a lépések nyomán amint az öreg, betonlépcsőkön lépdelek melyek hajdanán valami egyéb anyaggal voltak borítva de az anyag már a múltba homályába veszett ahogy kikezdte az idő s a nemtörődömség vasfoga. Végül elérem célom, a kilincset egy határozott mozdulattal nyomom le, a zár engedelmeskedik s feltárul az ajtó. Megszokott rutinnal lépek be a helységbe, mely úgy tűnik nem olyan állapotban van mint amilyenben hagytam, üresen. Lévén nem sok fal van mi elválasztaná a tereket hamar kiszúrom a látogatómat. A kanapén helyezte magát kényelembe, egy régi könyvet forgat kezében, szőke haját szolidan világítja a hatalmas ablakon beszűrődő napfény. Arcomra lassú mosoly kúszik. - Nocsak, egy eltévedt galamb. - Bukik belőle míg magam mögött zárom az ajtót. Bőr kabátom levetem melyet a kinti kissé hűvös ellen kanyarítottam magamra, nem mintha szükséges volna, de hát a stílus, az ugye fontos. Meg hát jócskán megkönnyíti a beolvadást is lássuk be. - Üdvözöllek szerény hajlékomban Ophilia! - folytatom rögvest amint az ajtó zárja a helyére kattant. - Minek köszönhetem a látogatásod? Csak nem sikerült szerezni némi információt erről a bizonyos Amara-ról? - Az egyetlen mi számomra kiderült idő közben, hogy az ominózus esemény valóban az ő műve volt, beigazolódott a gyanúm és már a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy mit kell tennem. Bár ez eddig csak volt kétséges. Közben persze közelebb lépdelek. Egy kicsiny szekrény van a nappali tér egyik felében, közvetlen a fal mellett. Egyszerű darab, két ajtóval. Oda igyekszem s feltárom őket, néhány üveg ital pihen benne. - Nem egy 5 csillagos hotel, de azért akad ez az, megkínálhatlak? - érdeklődöm s kiveszek két poharat ezek sem épp legcsillogóbb kristálypoharak, sima falú, egyszerű darabok, de a célnak megfelelnek. Egyikünknek sincs szüksége ilyesmire, de ha már a földön járunk ugyan miért ne élvezhetnénk, lét apró örömei ugyebár. No meg, attól mert szükség nincs rá, attól még ízeket érzünk. Amennyiben elfogadja akkor töltök mindkét pohárba, jófajta whiskey, éppen az volt kéznél. Fordulok is meg és elé lépve a kezébe adom az egyik poharat ha fogadja, a magaméból pedig kortyolok egyet. a kanapé melletti kopott bőrfotelba huppanok le, valaha vörös lehetett, de immár megfakult kissé és az anyag is megadta magát helyenként. Egyik lábam a másikra helyezem, csak kényelmesen italom lezseren tartom s úgy fürkészem az angyalt, egyetlen röpke pillantást vetek a könyvre melyet a kezében tart, ötletem sincs mi lehet az, de nem is túlzottan mozgat. Újabb kortyot engedek meg, hogy végül újra őt figyeljem és várjam milyen válasszal kecsegtet.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Szürkében pompázó szemeimmel az alattam elterülő tájat vizslatom. New York kikötője, egykor oly gazdag népeknek adott otthon, de manapság? Kihaltnak tetszik, holott az emberi aljasság éppen hogy csak felütötte ott a fejét. Nincs is miért csodálkozni azon, hogy pont ezt a helyet választotta lakrészéről. Kezeimet hátam mögött fonom össze, tenyereimet könyökeimre simítom. Egyenes háttal, kibontott hajjal állok a hatalmas ablakba.
Nézem az egykor fényűző város romait. Sok idő telt el a füst megjelenése óta, mely csak katasztrófákat hozott magával. Ajkamra aljas félmosoly húzódik. Nem sajnálom az embereket, pontosan azt érdemlik, amit kaptak. Se nem többet, se nem kevesebbet. A világ - még ha Tom ragaszkodott is ahhoz, hogy ez nem egy világ - lassan eltűnik. Mégis úgy kapaszkodnak az apró reménybe, melynek szikráját sem lehet látni manapság. Úgy ragaszkodnak hozzá, mégsem tesznek érte semmit. Ölbe tett kézzel várják, hogy valaki megmentse őket.
Csakhogy ennek az időszaknak már vége. Nincs senki, aki megmenthetné őket. Az Öreg elment, eltűnt és többé vissza sem tér. Ha még meg is tenné, mit tehetne? Testvére napról napra erősebbé válik, hű katonáit lassacskán nyeri el a sötétség.
Még a legerősebbek sem tudnak ellene harcolni.
Lassan csúsztatom hátra jobb lábamat, bokámat jobbra fordítom. Könnyed mozdulattal fordítok hátat a városnak, az óceánnak.
Óvatos léptekkel járom körbe a puritán hajlékot. Semmi felesleges tárgyat nem tartalmaz, a stílusa mégis hasonlít ahhoz, amit én foglaltam el San Franciscoba. Ahol azóta nem jártam, mióta összefutottam a Káosszal. Vajon ha most találkoznánk… is ugyanolyan önelégült lenne?
A mosoly arcomról nem tűnik el, szeretném látni az arcát, amikor valódi erőmet mutatom meg neki. A meglepettséget az arcáról. Persze, mi angyalok nem használhatjuk csak úgy az erőnket, igaz? Csak a jó érdekébe.
Hányingerkeltő, mennyire álszentek vagyunk.
Véletlenszerű könyvet csapok fel a polcról, és huppanok le vele a kanapéra. Üvöltő szelek. Kizártnak tartom, hogy ezt valaha is olvasta volna, noha a könyv hangulata igazán magával ragadó. A két szerelmes, kik egymás örlésével töltik ki napjaikat. Szenvednek, de épp ez okoz nekik örömet. Azon fáradoznak miként tudnák a másikat jobban ártani, miközben szenvednek attól, amit tesznek. A szerelmük… olyannyira őrlő. A nő utolsó szavai…
„Összetörted a szívem. Megöltél.”
Sóhajtva hajtom hátra a fejemet. Ha jobban belegondolok… Pontosan így várt rám Belial is annak idején, nem igaz? Vajon számára is ennyire idegőrlő volt a várakozás? Olyannyira, hogy lényegében elfelejt emlékezni, hogy miért is van itt?
Tényleg, én miért is jöttem? Oly régóta várok a démonra, hogy már lassan kezdek kételkedni jövetelem valódi céljába. Nem aggódom emiatt, majd csak eszembe jut, egyszer ha hazajön.
Csak tudnám, hogy miért járja folyton a várost. Ugyanis tudom, hogy ezt teszi, nem volt nehéz kiderítenem. Az emberi elme káprázatos. Hát még, hogy oly dolgokra is emlékeznek, amikről nem is tudják, hogy megteszik. Nem állítom, hogy kevés áldozatomba került előkerítenem, de tudtam, hogy egyszer, valakinek látnia kellett, ama formájában, melyben előttünk mutatkozott. A fél várost bejártam, az emberek fejébe belenéztem, rengeteg unalmas életet néztem végig, mire végre megleltem. Persze ne higgyétek, hogy nem babráltam az emlékeikkel. Oh, a szeretett ember, egyszerre csak a gyűlölt ellenséged lett.
A mosoly mit sem olvad le arcomról.
Nagy fájdalmaim ez életben a Heathcliff fájdalmai voltak, figyeltem és átéreztem őket, kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Edgar iránti szerelmem, olyan mint a fa lombja: az idő, tudom jól, megfogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat.. Heathcliff iránti szerelemem olyan, mint sziklaréteg a föld alatt, kevés látható örömöt nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni.
Olvasom a sorokat, hátamat a kanapénak döntve, lábaimat keresztbe vetve, kezemmel ütemesen dobolva a karfán, az ajtó kilincse lassan nyomdóik le, mégsem tekintek oda. Csak egy valaki jöhet be.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 4:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music


Világunk folyton változik, percről percre, pillanatról pillanatra. Szun Ce azt mondta: "A jó Harcos olyan mint a folyó." Követi a medret, alkalmazkodik, de ha kell utat tör magának. Az ilyen és hasonló szellemiség tartott életben és juttatott el egészen eddig a pontig és fog tovább is. A New Yorkban történtek óta itt ragadtam, a kapuk lezárultak, nincs lejárás a pokolba. A fegyver, odalent ragadt. De az a fonal halasztásra vár, új, ismeretlen ellen vált most prioritássá.
A szükség nagy úr, így leltem rá erre a helyre. Egyszerű, nyitott stúdió lakás. Hatalmas, egész falat betakaró ablaka a New York-i kikötőre enged kilátást, a távolban a Liberty Island on őrt álló szobor szürkülő maradványa bontakozik ki a ködös időben. Már legalább is azon üveglapokon át, melyek kellően átláthatóak, az évek nem kímélték őket. A plafon egy jókora része is hasonló üvegcsempékből tevődik össze, megfelelő fény jut be de úgy is van egy kis nyomasztó, félhomály hangulata a helynek. Ki miben leli meg a szépséget. Vasból készült csigalépcső fut fel a magasba, ennek segítségével a tetőtérre juthatunk ki a szabadba. Nem túl nagy, egyetlen, tágas szoba csupán, ebből lettek leválasztva a szükséges helységek egyszerű, paraván falakkal mint a fürdőszoba. Otthonos, éppen megfelel.

Kissé borús idő van, mondható, hogy az ominózus események óta, de ez csupán amolyan mellékvágány volna. Az emberek közt jártam, érdekel mi történt, mi lett a füsttel mely a semmiből jött és oda is tért vissza. De egyelőre semmi. Elérek az öreg téglaépülethez s belépve az ajtón a lépcsőt választva haladok fel rögtönzött lakrészembe...

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Don's Place - Page 6 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 3:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Don's Place - Page 6 GaLnv3h
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5