Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Don's Place •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Don's Place - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 11:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Abaddon
Abaddon megelékszik azzal a csapdával, amit ő állított, s mivel nem térünk ki erre, így én sem rugózom rajta tovább. Láthatóan jobban érdekli az eszköz. Emiatt a tojás jelentőségén is tovasiklik. Én még mindig úgy gondolom, ha az a tárgy emlékeztette Ophiliát valamire a múltból, mely talán számára kedves emlékeket ébresztetett, akkor sokkal több jelentőséggel bír egy eszköznél, mi zenél és ezzel örömet okoz a halandóknak, vagy az angyaloknak. A felvetésére bólintok, magam is úgy vélem hogy Ophilia nagyon okos, és ha egy pusztító tárgyat keres, akkor azt azért keresi, mert a hely, mit ismer, így a legkönnyebben megközelíthető. Továbbra sem tartom jó ötletnek a jelszó kiötlését, nem mintha aggódnék a démonért, sokkal inkább az ügyünkért, amit nem vinne előrébb az ő halála. Már pedig ha kiötlök egy jelszót, az könnyen csapdába is csalhatja később. Nem, nem! Bízzuk csak a véletlenre az egészet. Mikor újra találkozunk és én önmagam leszek, a tudtára fogom hozni, s ő remélem, kellőképpen fogja megítélni ezt. Majd meglátjuk.
- Nem nevezném csapdának, inkább csak egy rizikós tervnek. Ami tele van buktatókkal.
Jelentem ki neki keserű szájízzel, hiszen ennél nem több. Azután rátérünk az emberek elhunyt zenészeire, őszintén, halvány fogalmam sincs ki kicsoda és mit komponált..lehet ennek utána kellene néznem? Miközben ő beszél, én csak a homlokomat redőzöm és igyekszem megjegyezni a kapott információkat. A találkozó a végéhez ért, jelentőségteljesen rá emelem a tekintetem.
- Nos, járj sikerrel! Kívánom neked! Én pedig visszatérek a toronyba.
Azzal hátat fordítok neki és ha csak nincs még egyéb közlendője, úgy elhagyom a terepet. Már az is nagyon veszélyes, hogy ismerem a búvóhelyét, talán van annyi esze hogy kiiktassa és újat keressen. De ez az ő dolga, én meg remélhetem hogy a sötét énem sosem fog itt megjelenni!
reveal your secrets

Abaddon


Don's Place - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 28, 2018 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon

Szemeim még a sorok közt szaladnak, elmémben megannyi lehetőség záporozik, kombinációk, lehetőségek. Aztán egy lehetséges megoldás felsejlik előttem. A mitológia, talán onnan merít, amennyiben tévedek... majd kiderül követni enélkül is tudom, ez csupán extra volna. Lehet igen komoly meglepetést okozó extra... Szavaira felé tekintek. Röviden bólintok, szurkálódásnak tűnhet mondatának szerkezete, de egyet értek. - Logikus, ezért keres valamit amivel meg tudja szerezni azt. Előrelátó. Már ha jól gondolkodunk. - Mélázok el én is egy pillanatra, mert így értelmet nyer az is, hogy miért keres egy tárgyat, a hely helyett, hiszen azt tudta, ott voltam mikor elindult a csapat megkeresni, én is elindultam, más úton. De közbe szólt Angel Island meg az angyalok... tárgytalan. A csapda kérdést kimondva, első körben az jut eszembe, hogy már túl vagyok rajta, a tojás, magával vitte. De ezt már elmondtam ugye, még egy alkalommal nem kívánkozom. Nem értem miért akarja annyira visszaszerezni azt megmondom őszintén lévén AZ volt maga a csapda, amiatt vagyok képes követni őt, amiatt tudom hol jár, hova megy. Legalább is ez a elmélet, a gyakorlatban derül majd ki, hogy tényleg tudom e követni. - Az én csapdámba, már belefutott, a Tiédbe pedig akkor fog, ha az oldalára állsz. Remélem valóban képes vagy átadni magad úgy, hogy megtartsd az igazi éned. - Ha nem, akkor Ő is csak ellenség lesz, de ezzel bizonyosan tisztában van, ezért érdeklődtem volna valami jelen, de ha nem hát nem. Tőlem aztán állítson csapdát ha nagyon akar, én már megtettem, s már csak azért sem beszélek róla, mert ha átáll akkor fenn áll a veszélye, hogy a tudása a sötét énjének is a birtokába kerül, ugyanúgy mint ahogy Ophilia sem akarta tudni hol van az előttem álló, mert a sötét énje is tudni fogja általa... Nem kell, hogy Ramiél ezt megértse, kezeljen csak önfejűnek, önzőnek, bolondnak, teljesen mindegy. Szükségszerű nem vele megbeszélni az ilyesmit. Ellenségként kell kezeljem így, hogy az oldalukra akar állni, az Ő érdeke is, meg az ügyé melynek mind részesei lettünk ha tetszik ha nem. Bár ezek alapján az eddigiekről is veszélyes volt beszélni nemde? Gondolhatnánk, de szükséges vetni, hogy arathassunk. Kell olyan tudás legyen a fejében ami igazi, valós. Ennyi kockázatot vállalok, de többet nem, több tudás, mint egy konkrét csapda leírása, már túl sok előnyt jelentene számukra. Így van ez jól. - Csak egy tojás, ami zenél, mint mondottam. Műkedvelő, erre alapoztam. - Vonom meg a vállam, bevált. - A régi klasszikusokat keresd, Bethowen, Mozart. - A zene és a művészet, ebből indultam ki én is, nincs kizárva, hogy segítségünkre lehet, meg aztán hátha eszébe jut majd ez is sötét óráiban, sose lehet tudni. Parányi mosoly ül arcomra kijelentésére, hogy ne menjek a közelébe ha nem lesz önmaga, röviden bólintok. Veszélyes játékba fogunk az Ark és a Démonherceg, az árnyakközt, távolról küzdünk majd, szinte semmit nem tudunk majd a másikról, de ez szintén így van rendjén. Addig jó míg nem tud majd kémkedni a sötétségnek, sajnos nem tudom, hogy ténylegesen képes lesz e ellenállni neki ahogy Ő is említette, lehet elfogy az a bizonyos szufla.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Abaddon
Magam is úgy vagyok vele, hogy az irat túl egyértelmű volna, így aztán átlendülünk a mitológiás féle megközelítésre. Nem értek én ehhez és tudom a legtöbb ilyen történet valótlan, mese. Az viszont megeshet hogy Ophilia egy eszközt keres. Akárhogy is, ha követni akarom a tervet - és bizony Ophilia felkutatása merőben veszélyes lenne rám nézve -, jobban járok ha Abaddon kergeti helyettem. Neki érdeke, sokkal jobban bárkinél. Ha nem lennék óriási bajban, még én is ezt tenném, de nem tehetem. Egyikünk sem tudja mennyire fontos ez a Sötétségnek, de amíg én felkészülök a spirituális körutamra, addig ő amúgy is azt csinál, amit akar.
- Akkor tegyük fel hogy volt olyan előrelátó és elrejtette valahol, ami sokkal jobban őrzött a te spéci helyednél is.
Jelentem ki, egyben folytatva az ő gondolat menetét. Bizony, voltunk a pince-rendszeredben öregem és bizony kifosztottuk! Más kérdés hogy utána nem tudom mi történt a maggal! De nekem nem is ez az elsődleges gondom. Kicsit suta húzásnak tartanám, ha Ophilia pont azon a helyen rejtette el, ahol összetalálkozott a démonnal. Az kifejezetten testvéries gesztus lenne, amolyan ajándék-féle. Az előbb már kifejtettem a gondolatomat, mely szerint megeshet hogy eleve a maggal érkezik, akkor pedig feleslegesen tor túráztatja magát Abaddon. Bár tőlem aztán körutazhat, kit érdekel. Reméljük közben több testvéremet is felrázza fásult sziesztájából!
- Szóval szerinted ne állítsunk neki csapdát?
Igen, ez a körkérdésem már ki kívánkozott, az előbb is burkoltan próbáltam a tudtára hozni, látszólag sikertelenül. Szóba került megint a tojás, ami mellett nem tudok elmenni.
- Mit tud az a tojás? Köze lehet az eszközhöz?
Tekintve hogy felvázoltam neki a tervem, ő megint jön a hülyeségeivel, bár tény hogy van benne logikus felvetés.
- Fogalmam sincs milyen jelre gondolsz, de ha már nem én leszek az, aki vagyok, akkor ne gyere a közelembe!
Az ő érdekében mondom, de egyre inkább az az érzésem, süket fülekre találok, hát mit is várhatnék egy démontól?! Amire azt mondom hogy nem, akkor juszt is azt fogja csinálni! Úgy vagyok vele, ha tényleg le mer smárolni és még ha sikerrel is jár, utána megölöm! HA az eset közben meg nem hal, mert úgy gondolom, hogy nagyon veszélyes vagyok rá nézve. Látva mit művelt Zephyr..ha eddig kérdés is volt ez az egész, már nem az! Az óva intésére csak bólintok, de nem egyértelmű igennel. Amara minden képzeletünket túlszárnyalja, így hogy is vághatnám rá hogy úgy lesz? Sehogy! Az ereje vetekszik Atyánkéval, mi csupán porszemek vagyunk neki. Már lassan indulnék, leginkább arra várok hogy akar-e valamit kezdeni a helyzet adta előnyünkkel, vagy egyszemélyes külön osztagot szeretne verbuválni saját magából, és közben az utolsó mondatával meglep. Amolyan gyermeteg fellángolásnak tűnik, ugyanakkor van benne önirónia bőven. Feltehetném neki a legbugyutább kérdést, hogy még is mit akar Ophiliától, de egyértelmű a válasz. Legalább is a számomra. Ha meg ennél több van benne, nah az sem rám tartozik.
- Jó hozzá állás!
Bökök rá a jobb mutató ujjammal, az előbbi cukkolásának hála még összeráncolt homlokkal, de már szelídebb hangsúlyozásban, "Ez az menj testvérem! Pusztítsd el, mi utadba kerül!" nézéssel adózva szavainak. Most már csak azt kellene megbeszélni, hogy legyen-e csapda és miként, nyilván addig nem akarok a távozás hímes mezejére lépni, mert én tudok neki segíteni ebben és úgy lényegesen könnyebb dolgunk lenne.
reveal your secrets

Abaddon


Don's Place - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 6:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon

Elgondolkodón szemlélgetem a lapot, nyelvemen még mindig az írását ízlelgetve, M a g r a t i. Ramiél felvetése pillanatra megborzolja szemöldököm. - Irat? Túl egyértelmű volna... - Vetem el, fejem aprón csóválva. Ellenben az Agramitra pillanatra szemeimmel eltekintek oldalra. - Mikor először találkoztam vele és Cassael el, az Egyiptomban történt, én Égi köveket kerestem. - Mélázok rajta. - Talán a Királyok Völgyébe ment volna? - Vetem fel Ramiélre ott találkoztunk először. Aztán hirtelen eszembe jut valami. - Odin és a Hnitbjorg, mitológia. Rati, ezzel fúrt lyukat Odin a Hnitbjorgön... Eszes lány. - Mosolyodom el. - Egy eszközt keres, nem egy helyet. A hely adott, a mag rejtekhelye, de oda be kell jutni valahogyan. - fordulok ismét Ramiél felé, kellő határozottsággal, persze lehet tévedek, de a betűk, a sorok alapján erre gondolok. Így talán volna értelme, a Mag el van rejtve s egyszerű módon nem lehet hozzájutni, rájött, hogy szerezheti meg ehhez pedig kell egy eszköz mely képes lyukat ütni a védőburkon. Nagyon remélem, hogy jól gondolkodom máskülönben sok időt veszítünk...
Szavai logikusnak tűnnek, bólintok röviden. - Az én elmémbe is megpróbált bejutni, sikerrel is járt, úgy mutatta meg mire készül, hogy mit akar igazán. Vélhetően még nem volt ereje teljében, ezért tudtam ellenállni neki, bár így se sokon múlt, hogy ne taszítson a pusztulásba. - Emlékszem a képekre mit mutatott, átéltem mindent pillanatát. Ha nincs a gyűrű és valóban ereje teljében van, vélhetően most nem állnék itt... De hát ez már csak ilyen, itt vagyok és ez a lényeg.
- Jobb ötletem nekem sincs. - Jelentem ki mondandója végén amolyan megerősítésként, kizökkentés, küzdés, mi sem egyszerűbb. A tojásra kérdőn nézek egy pillanatra. - Csak az az egy volt... Mint mondtam, meg tudom határozni hol van, így igen, vissza tudom szerezni ha szükséges. - A tojás jele és egy kis tükörmágia alapján meg tudhatom, hogy hol van, merre jár, így követni is képes vagyok.
Odakinn a nap átbukott a tetőponton s immár lefelé halad, hogy csókot adjon a horizontnak. Egy rövid bólintás amolyan megértettem jelzésként, hogy mit tervez. - Ha valóban így döntesz, hogy átadod magad a sötétségnek, nem ártana valami jelzés, amivel majd kizökkenthető leszel Te magad is. S visszatérve, valóban kevésbé szívesen lopnék csókot a Te ajkadról. Bár lássuk be, az bizonyosan hatásos lenne... - Mélázok egy pillanatra de elhessegetve a dolgot ismételt komolysággal teszem hozzá. - Úgy tudom Amarat Isten az Arkangyalok és a Lovasok segítségével tudta csak elzárni, ebből kiindulva próbálj meg nem elpatkolni idő előtt ha egy mód van rá. - Nem, ez egyáltalán nem romantikus féltés, pusztán tény, ha igaz a történet, már pedig miért ne lenne az, akkor szükség van mindenkire, ezért is tettem parkolópályára Lucifer elleni ténykedésem, Ő is egy arkangyal végeredményben, van most jobb dolgom is nála, parádézzon csak tovább.
Felmerül végül a másik opció is, figyelmen kívül hagyni, hát az nem az én stílusom és ahogy kivettem a szavaiból az Övé sem. Nem rest cselekedni, helyes, erre van szükség. Nem érdekel, hogy Arkangyal de az sem érdekelne ha halandó volna, azt hiszem a jelenlegi helyzetben ez teljesen mindegy. "Angyalok és démonok egy oldalon fognak harcolni egy közös ellenségért. " a szolgáló szavai kúsznak elmémbe, eljött hát az idő...
Pillanatnyi csak a kalandozásom hiszen felvázolja tervét mit bólintással konstatálok. - Rendben, én addig kiderítem merre jár Ophilia, ha bármi van, kereslek San Franciscoban, avagy fordítva, immár Te is ismered a hajlékomat. - Ezzel azt hiszem a kommunikáció része megoldásra találhat, de bizonyosan találunk majd módot amennyiben keresni kell a másikat. Veszélyes játékra készül, csak úgy mint én magam, már teljesen megszoktam, hogy pengeélen táncolok, ha bár nem ismerem személyesen az Arkangyalokat túl behatóan, de amire készül az kellő elszántságra vall, őrült, de elszánt, értékelem, mintha csak magamat látnám. No de, térjünk vissza a jelenbe, a papírost az asztalra helyezem s előbb féloldalt majd egészen felé fordulva intézem neki szavaimat. - Nem érdekel meddig kell elmenjek, de visszahozom Őt a Sötétséget pedig elpusztítom. - Szögezem le kellő elszántsággal és határozottsággal. Azok a bizonyos határok számomra csak azért vannak, hogy áttörjem őket, Én vagyok a Pusztító, nem tudok leállni, nem tudok lassítani, nem is akarok. Addig megyek míg el nem érem a célt, vagy én magam nem pusztulok. Visszahozom Őt mert szükség van rá, nem lehet másé a tudása. Vagy talán valami egészen más motoszkál a háttérben, mélyen meghúzódva a tudat alatt, eldugott bugyrokban? Nem tudhatom s az idegen érzést is csupán hajtóerőként fogom fel mely az erőmet táplálja.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 11:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Abaddon
Őszintén szólva az hogy tőle kért tanácsot hogyan tudna engem megölni, az övön aluli. Talán ezért is gondolkodom el a kelleténél jobban. Ophilia valóban képes volna megölni? Ha a tetőn történteket veszem számításba, akkor igen. Bármilyen lesúlytóan is hangzik, de képes rá. Rati, mivel ezt ismételgeti, így az én fejemben is ez visszhangzik.
- Talán irat. Egyébként én az agramit-ra gondoltam először. Lehet valami köze Ophiliának ehhez?
Nekem ez a MAG meg IRAT túl egyszerűnek tűnik, de valószínűleg ez áll közelebb a megfejtéshez. Köztudott hogy ez a vasmeteorit fajta Zágrábról kapta a nevét, de mit keresne ott? Tehát Mag és Irat? Abaddon már néhány arasszal tovább ért, úgyhogy a kizökkentés felvetésére igennel bólintok magam elé. Pont így.
- Abban a füstben lehet valami anyag, ami megmérgezi az elménket, persze mindenki eltérően reagál rá. Én is kaptam belőle. Egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ létezni és láttam Amara-t, de aztán visszatértem a valóságba. Úgy gondolom, ki lehet zökkenteni és ha erősen küzd, és ahogy mondtad akarja, akkor vissza tud térni közénk. Csak rá kell segítenünk, mert jelenleg nagyon erős befolyás alatt áll. Az a tojás...
Mivel Don abbahagyta a hülyéskedést, kicsit visszatérek az említett tárgyhoz.
- ...még szerepe lehet az egészben. Vissza tudod tőle szerezni? Vagy van másik?
Olyan megérzésem van, nem kifejezetten Abaddon csókja zökkentette ki, hanem előtte a tojás csinált vele valamit. Ezt a lehetőséget még érdemes lenne körül járni. Tessék, rengeteg lehetőségünk van. Miután közlöm vele az én ötletemet, mintha megdicsérne. Vagy csak örül neki hogy a halálba kívánkozom..nem is tudom.
- Felemészteni nem tudom, és az erő, melyet segítségül hívnék már felettébb ódon..így megeshet hogy kifogy belőle a szufla idő előtt. Remélem nem. Ha elég időm lesz rá, akkor megfigyelem és rájövök a megoldásra.
A szemöldököm mélyítve tekintek rá, mert tudom, módfelett örülne neki ha kinyiffannék, és a kedvessége meghat. Ha tudná hogy tudom miért akarja ennyire védeni a magot. Hiszen Ophilia mindent elmondott nekem róla. Tehát Abaddon nem semmisítené meg, ez biztos.
- A másik lehetőség az lett volna, ha figyelmen kívül hagyom.
Válaszolom neki egyszerűen. Ennyi. De ez Ophiliát taszítaná örök kárhozatra, tekintve a Sötétség parancsát, melyet rá testált. Veszek egy mély levegőt, aztán összecsapom a tenyereimet.
- Én vissza megyek a toronyhoz, megkeresem a tárgyat, ami nekem kell. Szerintem Ophilia is hamarosan felbukkan ott, mert engem keres. Nem tudom melyik a sürgősebb neki: engem csatasorba állítani, vagy elpusztítani a magot? De ez majd kiderül. Akárhogy is, ha ott megjelenik és először a magot kereste meg, akkor nála lesz. Ha meg nem, akkor az azt jelenti hogy maga sem találja, vagy pedig nincs értelme keresnie, mert nem tudja hogyan használja fel, ami előnyt jelent neked.
Ellépek az ágytól, meg a többi ketyerétől. Még mindig úgy gondolom, rendkívül fontos lenne megtalálni Cassaelt, de ahogy elnézem Abaddon kicsinyesen leragadt a magnál és az ő szemszögéből érthető. Ha Ophilia elpusztítja a magot, akkor ő is vele hal meg. És még nem tudjuk van-e más lehetőség ezen kívül a Sötétség megfékezésére, mert ha nem, úgy mi is vele halunk. Nagyjából amit tudtam, elmondtam neki, csupán Zephyr-ről nem szóltam. Őt Cassael-nek kellene megnéznie, és akkor már is előrébb lennénk. Az hogy Abaddon melyik lehetőséget választja, már az ő döntése. Amilyen mohóak tudnak lenni a démonok, még meglehet az összes lehetőséget többször körbe járja, ez pedig mindenképpen hasznos nekem. Főleg ha idő előtt megszűnik az erő, amiről beszéltem neki. Addig is módot kell találnom rá, hogy valakinek felvázoljam az egészet, olyant, akiben teljesen megbízom, mert Abaddonban nem tudok.
Vitatkoznék, mert ez sokkal jobb :-) Just Want You To Know  | Credit
reveal your secrets

Abaddon


Don's Place - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon

A 90 es évek megannyi nagyszerű alkotással ajándékozták meg a világot. Épp egy ebből a korszakból származó dalocska (I want it that way) dúdolását végzem miközben átlépjük a kaput az ominózus eset után. Visszautasított, hallatlan. Persze csak élcelődöm vele, hátha Ő is kizökkenthető valahogyan, merev mint frissen szabadult rab egy apácazárdában.
Odaát az üres sikátor fogad és különösebb probléma, fennakadás nélkül el jutunk a létrához majd fel a rögtönzött hajlékomba. Ophilia feltörte a rúnát, arra jó volt, hogy legalább a nagyjából az erejét megállapítsam. Erős, ez épp elég is. Szavaim inkább csak amolyan manifesztálódott gondolatok, hangos konstatálása az események vélt és tervezett fonalának. Kérdésére parányit megrázva fejem válaszolok. - Egy Fabergé tojás, Tchaikovsky, azt hiszem. Én kevésbé, Ő viszont nagyon is ért hozzá. - Számomra csak ezen része volt fontos, tudtam, hogy magáénak akarja láttam a tekintetében, könnyektől itatott szemei robbannak elmémbe, a lopott csók mely visszarántotta a gyötrelmes valóságba. Engem pedig a levél mit a kezembe tol, ránt vissza a pillanatnyi tévutamból.  M A G R A T I ismétlem el magamban a kiejtett szót mely értelmet nem lát ebben a formában. Pörögnek a fogaskerekek s valami hamar szemet szúr. - Nem egy szó. Legalább kettő. MAG, emiatt keresett, nekem akarta adni, azért cserébe, hogy elmondom, hogyan lehet megölni egy Arkangyalt. - Magyarázom elgondolkodva olvasva a levelet. - RATI, rati... Talán épp azt akarja elmondani, hogy hol a Mag. - ismételgetem a szót, rémlik valami, de nem ugrik be, szemem aprókat mozgatom jobbra, balra kutatva elmém rejtett bugyraiba. Mennyivel egyszerűbb volna a digitális világban, csak beírjuk a keresett dolgot és már is ezernyi adat ugrik orrunk elé miből kiválaszthatjuk az igazit. De az internet csodája már régen nem áll rendelkezésünkre. Egyelőre elengedem a gondolatot, hátha neki is eszébe jut valami, de közben szavaira figyelek. - Azért jött hozzám, hogy megtaláljon, hogy meg tudjon ölni téged. Nem tudja hol vagy. Nem is akarta tudni, logikus volt, hiszen ha Ő tudja akkor a sötétség is tudja. Én viszont meg tudom őt találni. De igazad van, bizonyosan keresni fog téged. - Bólintok rá végül. Mikor a tojásba rejtett kis jelet felróttam nem vettem számításba Ramiél segítségét, vagy bármi egyéb hozzájárulását. Mindig is egyedül dolgoztam, ehhez vagyok hozzá szokva, egyedül oldom meg a dolgaim, szokatlan még számomra, hogy másra is gondolni kelljen. - De fizikai testetek van, amit effektíve megszállt, irányított, akarata ellenére, ezen a vonalon indultam el. - Egészítem ki majd figyelmesen hallgatom gondolatait a tudatról. - Tehát ha nem kiűzve, akkor hogyan? Kizökkentésre gondolsz? - Per pillanat nem konkrétan a csókra utalok, hanem a tényre, hogy sikerült, tehát még küzd és ott van, tekintetem immár komoly, érezheti hangsúlyomat is, hogy már nem bohókásan humorizálok, annak most nincs helye. - Az Ő akarata is kell hozzá. - Ezt is megjegyeztem neki, tud küzdeni ellene, erős, hát akkor tegye. Ha van valami konkrét módja mondandójának akkor hallgatom, nem értek az angyalok anatómiájához ha lehet ezt annak nevezni. Kijelentésére összeakadt tekintetünk, elismerően bólintok. - A cél szentesíti az eszközt. - Szalad ki belőlem az eszme mely engem is mozgat, ha kell a végsőkig elmegyek, hogy elérjem a célom, olyat is megteszek mit mások még csak elképzelni sem mernek. Ezzel a kijelentésével pontosan ezt az eszmét támasztotta alá. Rokon lélek. - Bejutni az ellenség bőrébe és belülről emészteni fel. Karót nyelt, de legalább spiritusz van benned. - Ami kissé furán hangzik ebben a formában, de ettől most tekintsünk el, elismerőn tekintek rá kijelentése után. Azért rákérdezek. - És mi volna a másik? - Mert hát csak az egyik hangzott el ugye, közben én is kiegészítem mondandóm. - Rá kell jönnöm mit jelent RATI, a magra utal, Ophilia tudja, hogy mire képes a mag, így a sötét oldala is tudja. Márpedig ez esetben ha megtalálja el is pusztíthatja. Azt mondta nála van, de a levélből ítélve nem fizikailag birtokolja, csak a pontos helyét ismeri, talán éppen azt kutatja. Ezért kell követnem. - Így már talán megérti Ő is, hogy miért nem hagyhatom elmenni. Persze arról nem tud Ramiél, hogy rám bízták az őrzését, vele pusztulok én is ha rossz kezekbe kerül. Persze ez a legkevésbé érdekel, az már inkább, hogy az egyetlen eszköz amivel meg lehet fékezni a sötétséget.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 08, 2018 6:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Abaddon
Van, amiben egyetértünk. Vagyis azt hiszem, de amikor már rábólintanék, odaér a közelembe. Tekintve hogy magasabb nálam, a kijelentésére felfelé emelem az orromat és elhúzom a számat.
- De mennyire!
Legszívesebben most tépnék le egy vascsövet és azzal verném agyon. Az arcomra ez nem íródik ki, bár a tekintetemben bőven megtalálhatja, úgyhogy ez biztos arra sarkallja forduljon meg és menjen arrébb tőlem. Így is lesz. Átmegyünk a kapun, amit nyitott. Tudom, nagyon veszélyes ezt a démont követnem, de kénytelen vagyok, miután átértünk New Yorkba. Hiszen én nem tudom hol van Ophilia és a korábbiakban elmondottak alapján hihetek abban, hogy meg akarja szabadítani Amara-tól. Nos, egy az érdekünk, ezért nem is akarok szembe menni vele. A szavaira nem reagálok. Miután átértünk, használom a képességemet, hogy aki netán még is észrevenne minket, az csupán őt és egy mellette haladó, dekoratív, vörös hajú nőt lásson, helyettem. Még a sikátorban haladva feszélyezve érzem magam attól, hogy vele sétálok itt, de miután senki sem ugrott nekem útközben, már bátrabban követem. A létránál is csak utána mászok felfelé, az kevésbé feltűnő mintha felrepülnék. Bejutunk a lakásba, persze Ophiliának hűlt helye már, ami nem is baj. Én kifejezetten örülök neki hogy mégsem volt olyan ügyes. Egyszer alaposan körbenézek és legkevésbé az érdekel, hogyan néz ki a helyiség és mivel rendezte be. Ophilia nyomait keresem, így jutok el én is az ágyig. Míg ő a rúnák megtörésével foglalatoskodik, én elolvasom a levelet és egy pillantás erejéig a könyv szerzőjét és címét, aztán pedig a nyitva hagyott oldalakat. Közben eljutnak hozzám az iménti szavai. Nekem az egész zavaros. Foglaljuk össze. Abaddon megjelölt egy tojást, mert úgy gondolta majd nyomon követi Ophiliát, akit ugyan bezárt egy kis időre ebbe a rúna körbe, de Ophilia nagyon hamar és nagyon ügyesen kiszabadult ebből. Valamiért még is üzenetet hagyott. Olyan érzésem van, talán benne elrejtett egy utalást, egy nevet, vagy valami szót, ami összefüggésben lehet vele. Persze míg ezeket sorra veszem a pokol szolgája jó bugrisként tesz megjegyzéseket a saját maga nagyszerűségének fényezésére. Néha össze találkozik a tekintetem vele, ám nem igazán tudom kell-e erre nekem felelnem, vagy ujjonganom, szóval hagyjuk a fenébe. Viszont összezavarni sem tud vele.
- Milyen tojás volt az és milyen dallamot játszott?
Úgy gondolom ez még később hasznos lehet, ha már Ophiliának annyira tetszett. Aztán mivel befejezi a kutakodást és mellém lép, átnyújtom neki a levelet. Neki írták, nem nekem, no meg több szem többet lát. Nos, igen. Hamar ki is szúrja, amit én elsőre nem.
- M_A_G_R_A_T_I?
Ejtem ki a sorok kezdő betűit, és így egyenlőre egy értelmetlen katyvaszt alkotnak. Már el is kezdek rajta kattogni, de hamar kizökkent a hülyeségeivel. Ó jaj!
- Felesleges követned, az útja úgy is hozzám vezet. Előbb utóbb rám talál...és tekintve hogy Amara parancsait követi, valószínűleg előbb, mint utóbb.
Lemondó, keserű sóhaj. És a kérdései is megtalálnak.
- Ördögűzés? Amara nem egy démon! Ráadásul nekünk nincs lelkünk, mind a két rész hiányzik a képletből ahhoz, hogy ördögűzésről beszéljünk!
Mielőtt azonban még felháborogna, gyorsan felemelem a mutató ujjam.
- Tudatunk van. Mi az embereknél magasabb entitások vagyunk, te is, én is, ő is. Amara befolyással bír rá, azt hiszem köze van hozzá annak a fekete füstnek. Megmérgezte a tudatát, átvette fölötte az irányítást, de egy dologgal nem számolt. Hogy vissza tudjuk venni tőle, mert az a miénk. Atyánk így teremtett meg minket.
Teljesen biztos vagyok ebben, csak a módját nem tudom még. Egy ideig elmélázva fürkészem az ágyat, lefelé konyuló ábrázattal, aztán hirtelen felkapom a tekintetemet.
- Az egyik lehetőség az, ha hagyom Ophiliának hogy megmérgezzen engem is.
Komoran nézek rá. Egyre inkább az az érzésem, hogy nekem nincs több választásom. Illetve lenne még egy, de akkor azzal sajátkezűleg taszítanám Ophiliát a halálba. Ezt sosem tenném! Most elcsendesülök, megvárom mit reagál, no mert én most homlokegyenest más ötlettel álltam elő, mint amit nekem az előbb felvázolt. Mondjuk ezek közül Ophilia követését tényleg fölösleges tortúrának tartom, elvégre arra megy, amerre Amara mondja neki, az útja jelenleg egyezik a Sötétségével.
reveal your secrets

Abaddon


Don's Place - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon
(+ Ophilia's escape)
Music - • Credit:HoH


Úgy tűnik ezek az angyalok mind karótnyeltek, Cassel is hasonlóan merev figura volt. De a jelenlegi uraság legalább próbálkozik a visszaszurkálódással, igen, a világ épp pusztulni látszik, de a szurkálódás, élcelődés akkor sem maradhat el. Elégedett mosolyra húzódik orcám. - Ezt abszolúte megtudom érteni! - Válaszolom röviden miközben felé s a kapu felé indulok. Persze még mielőtt odaérnék és átlépné a kaput egy félmondat kicsúszik belőle határozott figyelmeztetéssel. Lépteim szinte macskaszerűvé válna ahogy orcámra is pajkos mosoly úszik - Pedig... - közel érve aztán áthatóan tekintek szemébe és úgy folytatom a mondatom - ...biztos nem bánnád meg. - És végül vigyorogva fordulok el tőle, fejem enyhén rázva ahogy haladok előre és átérünk a túl félre.
- Karót nyelt banda. A szőkeségben legalább van élet. - Jegyzem meg még mindig vigyorogva. De ennyi elég is volt a humorizálásból. Fejemmel biccentek, hogy kövessen és remélhetőleg így is tesz. Mellé, félig elé sorolok így mutatom az utat a sikátorban mely a nagyobb, szélesebb útba torkollik. A tűzlétrához érve lehúzom a fém szerkezetet némi telekinézissel megfűszerezve. Meg is indulok felfelé, jó házigazdaként mutatom az utat egyenest a legfelső szintig. A tetőbejáraton jutunk végül a stúdió lakásba. Egyszerű berendezés, semmi fényűzés, puritán környezet. Rövid időn belül két angyal is a hajlékomba invitáltam, nagyszerű, immár ketten is tudják, hogy pontosan hol a hely ahol meghúzom magam. De hát mint mondottam, bizalom, annak pedig ára van, kérdés mennyi lesz a végösszeg. Az biztos, Ophiliát vissza kell hozzam, ebből nem engedek. A látvány mely fogad nem mondanám, hogy teljes egészében meglep: a szoba közepére húzott ágyat a nap még fennmaradó fénye világítja meg. Körülötte rúnák kanyarognak, fehér krétával róva a padlóra. Az ágyon pedig Ophilia, hűlt helye. A vérfoltot hamar kiszúrom ahogy közelebb lépek, az ágyneműn is látni egy két kósza cseppet, próbálom összerakni a kirakóst, nem túl bonyolult. - Nem tartott sokáig, hogy a sötétség újra eméssze. - Jegyzem meg hangosan. Az asztalon meglátom a könyvet, rajta a levéllel. Ez most másodlagos, a rúnát megtöröm véglegesen és az ágyat veszem szemügyre, egy apró tojás alakú tárgyat keresek. De mind hiába, a polcon s az asztalon sincsen. Jó esetben magával vitte, helyes. - Sejtettem, hogy nem tartja majd itt a rúna túl sokáig. - Fordulok Ramiél felé. - De én mindig egy lépéssel előrébb járok. - Vigyorodom el. - Tudtam, hogy magával viszi majd a zenélő tojást, túlzottan tetszett neki, egy jelet helyeztem rá, amit tudok követni. - Avatom be ebbe a kis részletbe az angyalt, tudjátok, bizalom, bla bla... Majd az asztalhoz lépek és ha Ő még nem tette meg akkor a kezembe veszem a levelet és sorait olvasva kiszúrok pár apróságot. - Okos lány. - Bukik ki belőlem egy parányi kis mosollyal. - A kezdőbetűk, jelezni akar. - hogy mit azt még nem tudom pontosan talán idő közben Ramiélnak eszébe jut valami már ha Ő is szemrevételezte a sorokat s a könyvet. De ez annak a jele, hogy küzd, ahogy mondtam. - A megtalálását megoldom, képes vagy rá, hogy kiűzd belőle a sötétséget? Mint egy ördögűzés? - Fordulok a kérdéssel immár felé komolyra fordítva a szót. Mert amennyiben Ő nem akkor tovább keresnem, a megszállásban otthon vagyok, de az űzésben kevésbé, legalább is nekem nincs jobb ötletem és az övéit még nem hallottam elhangzani...
reveal your secrets

Ophilia


Don's Place - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Goodbye boys
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge

Swan Lake


Az ágyon ülve immár egyedül hallgatom az apró szerkezet kellemes zenéjét. Újra és újra felcsendül a dallam, gondolataimmal húzva azt újra. Meredten bámulom a hattyú kecses táncát, míg elmémig már nem jut el. Gondolatok kavarognak rögös ösvényén, az elmúlt egy óra eseményeit dolgozza fel. Eleinte még reménykedő szívvel tekintek aziránt, hogy Don képes lesz segítséget szerezni.
Míg ezt át nem veszi a kétségbeesés szikrája. Segítséget. Pont attól, kinek halálát kellene elhoznom. Kósza pislogással pillantok a szembeni falra. Számos éles kelléket tartalmaz, közöttük egy levélbontót is. Rejtély, hogy miért van szüksége erre egy démonnak, ebben a világban. Mégis kitől várna levelet.
- Nevetséges - jegyzem meg halkan. Elmém segítségével próbálom magamhoz vonni, mind hiába. Idegesen pattanok fel az ágyról és törnék ki a pecsétből. Mindhiába, annak széléről úgy pattanok vissza, mint labda a falról. Lábam beleütkzik az ágyba, tehetetlenül zuhanok rá vissza. Kezeimmel megtámaszkodom a szélein. Ideges, vérben forgó szemmel próbálom meg újra, mindhiába. A fizikai nyers erővel ezen nem lehet áttörni.
Idegesen túrok bele hajamba, azt hátracsapva. A kinti vihar még tombol, hajam, ruhám mégis megszáradt már, valamelyest. Idebent használhatnám az erőmet, hogy…
Az erőmet…
A véremet.
Tekintetem a tojás alakú míves szerkezetre siklik. A hattyú szárnya bár nem tűéles, pár percnyi próbálkozás után, sikerül tenyeremből némi vért kisajtolni.
A földre csepegtetem azt, pontosabban a pecsét egyik motívumára. Talpammal maszatalom azt el. A legfőbb rúna, melyet vérrel fel lehet oldani. Oly kiskapu ez, mit csak kevesen ismernek.
Ezúttal óvatosabban próbálkozom meg a kijutással. Csak lábam szélét dugom át a pecsét szélét jelentő körön, és…
Erőlködnöm kell, mintha egy présen akarnék átjutni, de végül… Sikerül. Hangos sóhajjal lépek a hatalmas ablakhoz. Friss levegőt engedek az egyszobás, mégis hatalmas lakásba. Az eső illatát egy pillanatig hagyom élvezni. Lehunyt szemmel engedem, hogy a betóduló szél a hajammal játsszon. Kezemen a seb hamar begyógyul.
Újabb nagy levegőt véve fordulok meg. Tollat és papírt ragadva huppanok le a kanapéra. Jól nevelt angyal vagyok, búcsú nélkül nem fogok elmenni. Ajkamon galád mosoly fénye játszik, a szavak most mégsem jönnek. Nem úgy, ahogy nekem kellene.
Végül csak sikerül megfogalmaznom magamba pár mondatot.

Minden csoda csak hat napig tart. A csókod, oly kétségbeesett próbálkozás volt, mint Júliának, Rómeó ajkán. Gondolatokat ébreszt, főnixként teljesedhetne ki, mégis saját hamvában hal el, nem vagy Odin, hogy léket verj a Hnitbjorgön.
Rám nem találsz már többé, élvezd hát ki életed minden hátralévő percét. Angyalszó nem kísérti már elmédet, segítség mit olyannyira vágytál a homályba vész el. Tündöklő fényt nyelt el a sötétség örökre, nem becsülte meg a világ, mit kínált neki. Innen már nincs visszaút.

XoXo,
O”


Félrehajtott ábrázattal tekintem a míves betűket, ahogy oldalra hajolva kunkorodnak egymásba. Hirtelen gondolattól vezérelve újra előveszem az Üvöltő szeleket. Felcsapva azt, gyorsan megtalálom azt a részt, mely a legjobban izgat jelenleg. Játszi mosollyal az ajkamon helyezem az apró asztalra, rá pedig a rövid levelem. A szél borzolja a lapokat, mégsem viszi onnan el.
"Észrevetted azt a két barázdát a homlokodon, és hogy a vastag szemöldök középen lekonyul, ahelyett, hogy fölfelé ívelne? És alattuk azok a fekete csillogó démonok mélyen megbújnak gödrükben, és sunyin leselkednek kifelé, ahelyett, hogy bátran kitárnák ablakukat a világra? Tanuld meg elsimítani a komor ráncokat, nyíltan fölemelni a pilláidat, és bizakodó ártatlan angyalokká változtatni a fekete démonokat, akik nem gyanakszanak és kétkednek folyton, hanem mindenkiben barátot, nem pedig rögtön ellenséget látnak. Az arckifejezésed ne legyen olyan, mint a gonosztevőé, aki tudja, hogy kiérdemelte a csapásokat, mégis az egész világot, nem csak a szenvedései okozóját gyűlöli."A lapok egymáshoz simulnak, mintha mindig is egyek lettek volna. Az egyikük masszív, akár a szikla, a másik könnyed, mint egy lepke.
Lassan felállva indulok el a kijárat irányába. Egy átlátszó vásznú esernyőt veszek magamhoz. Az ajtóban csak egy pillanatra állok meg. Visszafordulva tekintek az ágyra és az ott hagyott apró dobozra, mely még mindig hallatja hangját. A tojás fedele lassan záródik vissza. Tétován mozdul meg, hogy a levegőt átszelve kezembe landoljon. Magam sem értem az okát, amiért elteszem, valami belső kényszer hajt erre. Könnyű léptekkel hagyom el a lakást, majd a lépcsőházat. Tekintetem egy pillanatra megállapodik a betört csempén, ahova nemrég még Don érekezett le, vélhetőleg két lábbal. Elnyomom a késztetést, hogy helyre tegyem azt. Apróság.
Mindig minden az apróságokon és a részleteken múlik.
Apróság. Ez a gondolat üt szöget elmémbe, miközben kilépek a szabadba. Lábaimat veri az eső, az esernyő mégis megvéd az égi csapástól. Lépteim nyomát elmossa az eső. Mire a sarkon befordulok nem látom már a kinyíló kaput. Vélhetőleg ők sem látják már elsiető alakomat. Használhatnám az erőmet, ebben a városban mégsem kívánatos. Nem akarom idő előtt felfedni magam az emberek előtt. Nem…
Még szükségem van rájuk.
Egyre.
A tárgyra.
Minden a részleteken múlik.

reveal your secrets

Hell or Heaven


Don's Place - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 12:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Don's Place - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 25, 2018 6:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge

What I've become


Szeretnék bízni benne. Akarok. Bármennyire is egy démon, jelenleg Ő az egyetlen reményem. Hová süllyedt világunk, hogy testvéreim helyett Őt akarjam megkeresni? Aki elhiszi szavaim és aki valóban segítene nekem. Nem lágy szívűségből, nem is azért, mert annyira érdekelném. Egyszerűen kell neki a tudásom. Tisztában van a veszéllyel, ha mindaz, mit tudok Amara kezébe kerül, félő nagyobb hatalma lenne, mint most.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, ki tudja mivel lehet megölni, de egy kis idő árán én lehetek az egyetlen aki tudja, hogy merre is rejtőznek ezek a tárgyak. Elpusztíthatom őket, még azelőtt, hogy bárki is megtalálhatná őket.
Bízok benne. Ő azon kevesek egyike, ki tenni akar azért, hogy Amara ne pusztítson el mindent.
Halk sikollyal nyugtázom az ágy hirtelen mozgását. Már épp felültem volna raja, mikor mozdul alattam. Tehetetlenül huppanok vissza a párnák közé. Lesütött szemmel, lopva figyelem miként lép egy asztalhoz és vesz elő krétát. Lassan ülök fel újra, lábaimat magam alá húzva térdeimre helyezem testsúlyomat. innen figyelem mit is rajzol körém. Szemem összevonva tekeregnek azok az agytekervények, hogy rájöjjek mit is akar.
- Mitől véd meg? - teszem fel halkan a kérdést. Tudom, hogy a Sötétség ellen nincs semmi védőkör. Miért is lenne? Atyám úgy vélte, soha senkinek nem kell védelem előle. Elzárta.
A gondolatra újra sötét gondolatok kerítenek hatalmába. Érzem miként lepi el elmémet a gomolygó fekete füst. Fejem rázva próbálok ellene küzdeni, mégis… Nem érdekel, hogy mennyire nehéz, ez nem lehet kifogás.
Az ágyról tekintek fel rá. Szavaira akaratlanul is nagyot nyelek. Én kértem tőle ezt, nincs is ezzel gond. Itt legalább senkinek sem árthatok. Az apró gesztus a felém nyújtott krétának szól.
- Ne bízz bennem - tekintek vissza az íriszeibe, meg sem moccanva az ágyon. Holott nyúlnék azért a krétáért. Akarok, mégsem szabad. - Nem tudhatod, hogy mikor vagyok önmagam, bármikor kijátszhatlak. Ha azt most ideadod, akkor kiskaput is tehetek a csapdádba - rázom meg a fejemet. Magamba sem bízom, még akkor is, ha jó szándékkal erősíteném meg. Nem, amíg a sötétség újra és újra megkísért, addig nem lehetek sem benne, sem másban biztos.
Némán nézem miként veszi le a kardot a falról. Tudatom egyre tompább.
- Abaddon… - kezdek bele, de magam sem tudom, hogy miként folytassam. Ezer és egy dolgot szeretnék neki elmondani, mégsem tudom, hogy miként fogjak neki. Én, ki a szavak mestere, ki bármit, bármikor képes szavakba önteni, most nem tudom, ezt miként tegyem. Nem intem óva, hogy vigyázzon magára, tud. Ahogy Ramiélt sem féltem tőle. Bízok abban, hogy nem akarja bántani és hogy az ark… Na igen, ő nem szívleli a démonokat, de talán megtalálja benne a segítséget. - Köszönöm - húzódik szelíd mosolyra szám széle. Állhatna úgy hozzám, mint a többi testvérem, mégsem teszi. Még ha mindezt önös érdekből is teszi. Akkor sem. Őszinte hálával tartozom neki és tudom, amint ez véget ér, a fejemben lévő zavarok, akkor kamatostul fogja benyújtani a számlát.
Ennek a tudata mégsem zavar.
Csak remélni tudom, hogy Ramiél… Ő nem a szavak angyala. Fejemben visszhangoznak legutóbbi szavai. Nem akarja a halálomat.
Don hangja zökkent vissza a valóságba. Kezem nyújtva nyúlok a dobott tárgyért. Finoman landol ujjaim között az apró tojás alakú tárgy.
Mégis mire felnézek. Szemem, ha csak egy pillanatra is, de ónfeketévé válnak.
- Nem tarthatsz itt örökké - búcsúzom még tőle, magam elé ejtve az apró tárgyat. Ujjaimat újra végigfutatom mintázatán. Lázasan töprengek, miként is szabadulhatnék ki innen.
Újra megnyomom az apró gombot. És a dallam újra felhangzik, megtörve a mély csendet, melyet maga után hagyott a démon.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2