Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Don's Place •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 17, 2019 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Az ágy ölelését élvezem, szemeim lehunyva, úgy hallgatom szavait, s akaratlan mosolyt csal arcomra reagálása. A folytatást pedig jómagamnak is be kell ismerjem. - Mi tagadás, nehéz unatkozni a közeledben. A közelünkben. - Homlokom ráncolom parányit, az ének kérdésre. Jelenleg agyi tevékenységem igencsak korlátozódik, de aztán kipattan agyamból. - Az együgyű angyal barátod, a Jó öreg Cassael. Felejthetetlen műsor volt. - Vigyorgok magamban jót az emléken. Fura egy figura. Emlékszem szavaira, s nem is feledem, az egyik ok miért nem húzhatom az időt... De... előttem ejtőzöm... picit... még...
Szárnyait bontva áll s kérdésemre válasza logikus. Csupán bólintok parányit megértésem közlendő. Amit persze nem tudom lát e avagy sem. Végül eljő a pillanat, hogy végre erőt vegyek magamon s feltápászkodjak. Sikerrel járok, bár nem fájdalom mentesen, de végül is sikeresen. Fejem enyhén csóválom s közben mosoly kezdeményem kúszik orcámra. - Sose becsüld le az ellenfelet Ophilia, mindig vannak rejtett tartalékok. S nem, eszem ágában sincs könnyű préda lenni, még így is tudok igen sok fejfájást okozni. De Te is tudod, az óra ketyeg, nincs idő henyélni. - Magyarázom míg a szekrényhez botorkálok. Jobbom ügyesen siklik a helyére de mikor a másik kerül sorra, nos az igencsak húzza a friss sérülést és tudjuk, hogy az ilyesmi nem kellemes, még akkor sem ha már jóval enyhébb hála Neki. - Nem célom a halál. - Állok meg egy pillanatra levegőt véve, hogy folytassam a műveletet. - Pihenni majd ráérek utána. - Mert hát vagy elbukunk és akkor aztán végképp pihentetek a végtelenségig, vagy sikerrel járunk akkor meg lesz időm bőven elvonulni és nyalogatni sebeim csendes magányomban. Egy pillanatra megállok mikor a világ megsemmisüléséről beszél. - És ezt most épp melyik éned állítja? - Fordulok felé egy kis időre tekintetemmel a zöldjeit fürkészve téve fel a költői kérdést. Érzékelem amint közelebb lép. Nem mozdulok, állom tekintetét, de vajon Ő fogja az enyémet? - S még is.. - kezdek bele ahogy közelebb ér. - ... hogyan tervezel az ágyban tartani? - Teszem fel az igencsak sokértelmű kérdést, enyhe pimaszsággal, kajánsággal, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, íriszeit az övéit fürkészik, ajkam szegletében megbújik valami, jól rejtőzik, rutinos.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Magyarázatának többnek kellene lennie a kelleténél. Okolom is magam, hogy ennyire berozsdásodott jól ismert észjárásom. Szemöldököm ráncolását mégsem hagyom abba, akkor sem, amikor apró nevetése megbosszulja magát. Szemem sarkából követem csak mozgását, miként hull az ágyra. Körülötte a takaró miként gyűrödik, apró ráncokba.
- Legutóbb sem esett - fordulok félig felé, fejemet kissé félrehajtva. - Ellenben az igaz, hogy minden egyes alkalommal, amikor találkozunk ránk támadnak. Vagy legalább is nincs egy perc nyugtunk sem - ez az állítás jobban igaz a találkozásainkra, mint az eső. Azt hiszem, hogy Egyiptomban sem esett, de ott mintha lett volna egy szélvihar és…
- Ki énekelt Egyiptomba? - bukik ki belőlem a kérdés. Valami rémlik, mintha valaki… Énekelt volna az egyik sírhantba… S amikor a ránk támadó kutyákkal nem csak ő küzdött volna egyedül. Picit zavaros az egész, mintha… Fejemet könnyedén megrázom. Biztos csak a képzeletem játszik velem. - Mindegy… - fordulok vissza a város felé, szárnyaimat kibontva. Régi szokások, melyek most sem hagynak el. Jobb szárnyam kissé előrébb hozom, belső részén lévő tollak között matatnak ujjaim. Akkor játszottam velük, amikor valami aggasztott, vagy ha túlságosan is koncentráltam és fel sem tűnik, mint csinálok. Ebben az esetben egyik sem játszik…
- Picit egyértelmű céltábla lennék - nevetek halkan, kedvesen, fejemet kissé lehajtva. Arcomba omló tincseimet lágyan simítom a fülem mögé, majd újra visszafordulok felé. Fejemet félrehajtva tekintem miként erőlködik. Még karjaimat is keresztbe fonom a mellkasomon.
- Oh, szóval könnyű préda akarsz lenni? - jön a hirtelen felismerés, hogy miért is erőlködik ennyire, ugyanis más logikus magyarázatot nem látok erre. - Ha ennyire meg akarsz halni, akkor legközelebb kérlek előre szólj, még azelőtt, hogy elpazarlom az erőm, hogy megmentselek - kötözködök vele, röpke felcsattanásom után. Melyre újra pimaszul válaszul. Nagy levegőt véve húzom ki magamat, lepillantva tekintek rá, félig lehunyt pillákkal. Fejemet könnyedén rázom meg, hogy ne zavarjanak tincseim a látásomba.
Figyelem miként öltözik fel, sebeit, hátán lévő fehér forradás, mely jelzi, nemrégiben komoly találatot kapott.
- Hidd el, a világ nem fog megsemmisülni, ha átalszol egy éjszakát - vonom fel az egyik szemöldököm. - De ha ennyire hálátlan akarsz lenni - lépek közelebb hozzá, miközben megáll a pólóját felvéve. - Jelenlegi erőddel könnyedén csapdába ejthetlek, ahonnan úgyse tudnál kijönni, míg nem vagy erőd teljébe - mosolygok rá álnok szelídséggel. - Választhatsz, magadtól pihensz, vagy a kellemetlenebb módszert választod? - direkt nem válaszolok arra, hogy mi a tervem. Eléggé keresztbe tett nekem és a mentőakciója, hogy kezdhetek mindent elölről. Valahol, mélyen legbelül van egy olyan érzésem, hogy ezt direkt tervezte meg így. A kérdésem azonban inkább az lenne, hogy honnan tudta, hogy mire készülök?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Távoli, csordogáló hang, amint a lefolyó végső útjára vezeti fekete véremmel festett fürdővizem. Valaha én voltam a Pusztítás maga s lássuk be az most sincs másként, bennem van még az erő, hiszen arra teremtettem, csupán tovább léptem, előrébb a rangok létráján. De a Háború sem épp a nyugalomról híres. A béke a végem, a végső megnyugvást a halálom... Nem állhatok le soha, ezt már annak idején kifejtettem a számára, is. Fejem parányit hull alá, ahogy aprót fújtatva nevetek kicsit reakcióján. Végül megcsóválom kobakom s úgy emelem tekintetem ismét az aranyhajúra. - Eddig ha kereszteztük egymás útját akkor mindig eleredt az eső... - Fejtem ki kissé egyértelműbben hátha leesik a papírból készült gondolat. Persze parányi mosolyom nem hagy alább, csupán a nevetés után egy röpke időre mikor is amaz megbosszulja magát. A belső sérüléseknek megvannak az ilyen kellemetlen mellékhatásai. Jobbom mellkasom alá is szorítom reflexből, mintha az bármit is enyhítene a helyzeten ha az ember a fájdalomra markol erőnek erejével. Aztán végül csak lejutok ágyamhoz, hogy elterüljek rajta egy pásztor órára, magányosan persze. Szemeim előtt látom amint ében szárnyait engedi, kísérteties sziluettet kölcsönöz számára az ablakon beáradó fény így már végképpen. - Miért rejtitek el? - Kérdem meg a semmibe, szemeim félig lehunyva, inkább csak motyogok, fél lábbal a másik világban vagyok, gyorsítom gyógyulásom. Persze tudom a választ, de most csupán kibukott belőlem ahogy ránéztem, ahogy láttam az összképet, ahogy orcájának vonásait, alakjának vonalát próbáltam fürkészni, persze hasztalan, homályos kép köszön csupán vissza rá. Ő valahogy most még is élessé válik. Fókusz, koncentrálj. - Hogy ... - Kezdek bele végül miután megvolt a rövidke csendes pihenőm, tápászkodás közben. Kurva angyalpenge, ül ki arcomra egy pillanatra. De végül csak összejön a művelet s immár talpon indulok a szekrényhez. - ...felöltözzek és tovább mehessek. - kirohanó hangjára odakapom tekintetem hirtelen magam is. Szende szűzlány külleme viszont megenyhíti orcám. - Úgy ismersz? - Kérdezek vissza kimért hangon, a már jól ismert apró vigyorral ajkam szegletében. Régi, masszív tölgyfa szekrény. Feltárom hát ajtajait és benne néhány egyszerű ruha sorakozik. Ingek, kabátok, alul nadrágok, pólók, egyebek. A törölköző hanyagul hull alá, továbbra sem zavartatom pőre fenekem mutogatását. Alsó, majd farmernadrág kúszik a helyére, ügyesen, bajosan, de végül sikeresen. Aztán egy ingért nyúlok s ahogy karom emelem hát nem túl kellemes érzés kerít hatalmába a frissen forrt seb húzó hatása. Pillanatra megfeszülök s meg is torpanok. De végül majd csak folytatom a műveletet így vagy úgy. - S merre tovább, Angyallány? - Kérdem végül neki szegezve kérdésem. Meg nem ölt, itt nem hagyott, bizonyára jár valami abban a kobakban. Az enyémben per pillanat nem túl sok...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 9:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Habár suttog, mégis hallom szavait. Szemeimet lehunyva bólintok. Ok, mindig van, persze. A tudásom. Körmömet egyre gyorsabban kopogtatom a mosdókagylóhoz. Mintha bosszantana. Mintha zavarna, hogy csak a tudásom kellene neki.
Mégsem értem. Számtalanszor felajánlottam már, hogy megkapja a tudást, mit ennyire vágyik, ha cserébe békén hagy. Mégsem teszi. Mindazonáltal ő azok közül az egyike, aki soha nem rejtette véka alá, hogy mit akar. Már a legelején megmondta, hogy mit akar tőlem, vagyis… Pontosan nem, csak azt, hogy szüksége van a tudásomra.
- Hogyne - teszek még hozzá ennyit, ajkamat elhúzva, fejemet lehajtva. Nagy levegőt veszek, amikor a törölköző keresésére indulok.
Valamiért úgy érzem, hogy óva intésem céltalan, ha róla van szó. Szememet megforgatva rázom meg a fejemet, mielőtt magára hagynám. Miért is próbálkozom? Soha nem fog a józan észre hallgatni. Makacs és csökönyös. Azt hiszi, ha faltörő kosként rohan előre, azzal bármit elintéz. Azzal mindent el tud intézni, az…
Mély sóhajt hallatva állapodok meg az ablak szélénél. Kezeimet keresztbe fonva döntöm vállamat a falnak. Fejemet is megtámasztom és csak alátekintek a lassan alábukó napnak, ahogy utolsó fényével öltözteti pompába a várost. Vannak a világnak szebb részei is, nem értem, hogy miért ragaszkodom ehhez a városhoz ennyire. Valami vonz ebben, de fogalmam sincs, hogy mi. Mintha lenne itt valami, amit meg kellene keresnem, de…
Szavaira kissé összerezzenek. Elrugaszkodom a faltól, szemöldökömet összevonva fordulok felé.
- Hogyan? - nem értem pontosan, hogy mire is akar célozni. - Valahol a világban biztos, hogy esik, nem állíthatod ezt úgy, hogy nem tudod… - teljesen abszurd, amit mondd. Lényegében semmi értelme. Még figyelem, ahogy az ágyhoz botorkálva ledől rá. Szárnyaimat bontva fordulok vissza az ablakhoz. Egykor soha nem fedtem el őket. Furcsa számomra, hogy most el kell. Hát most nem fogom. Kicsit megrázom a tollaimat, kényelmesen eresztem őket lejjebb, hagyva, hogy alja a földet söpörje.
- Mihez kell idő? - fordulok ismét az irányába, de addigra már az ágy szélén áll. Mély sóhaj szakad fel torkomból. - Egy pillanatra sem tudsz pihenni? - hallom saját, kissé felcsattanó hangomat. Ez olyannyira meglep engem is, hogy rögtön bűnbánóan harapok az alsó ajkamba és eltekintek a férfi mellett. Körmeimet piszkálva állok egyhelyben, olykor visszakapom rá a tekintetem, figyelve, hogy mit is csinál. Ha esetleg esne… megérdemelné, verje be magát még jobban, ha nem tud pihenni…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Légzésem tompa, távoli morajként érzem fülemen át, mintha nem is a sajátom volna. A rám hulló víz lustán zuhan a talaj felé mintha csak az időt is lelassították volna. Tompa kopogása a csempén épp oly távoli mint az angyal körmének üteme a mosdó kerámia felületén. Fókuszálnom kell, regenerálódom. Egy alsóbb rangú démon valószínűleg nem jutott volna el eddig a pontig. Nem az első, hogy belém mártják azt a - számunkra - mocskot, és vélhetően nem is az utolsó, még. Távoli motyogásként hallom csak válaszát, tova is siklunk, elengedem a dolgot hadd szárnyaljon tova. - Ok, Ok az mindig van Ophilia... - Motyogom én is magam elé. Legalább is... többnyire. Okom van óvni Őt hiszen a tudása fontos, vagy csupán ezzel magyarázom magamnak? Pataként csordogáló vérem figyelem amint lekúszik testemen vegyülve a tiszta ízzel rögvest olajos feketévé varázsolva azt. A víz s a szusszanás kifejti hatását, ha csupán parányit is. Vélhetően sokat köszönhetek a gyors ellátásnak mit tőle kaptam. Így végül miután megkapom a kacsa sárga törölközőt szép komótosan áttörlöm magam s derekamra is kanyarítom azt. - Ezt majd észben tartom. - Teszem még hozzá mikor kitér rá, hogy kellő erőt kap Amarától. Pár pillanatnyi némaság mikor íriszeink összeakadnak. Parányit bólogatok, tekintek el közben egy pillanatra, majd vissza rá, egészen apró mosollyal. - Megfogom. - Fordultát egy kanyarral követi aranyszín haja amint elhagyja a fürdőszobát. Állkapcsom megfeszül egy pillanatra, ahogy a tükörbe nézek s meglátom lelakott ábrázatom. Ilyen ez, szokták mondani. Végül magam is kifelé indulok, nem sietek, ráérek én, elbotorkálok. Alakja fényárban úszik ahogy a falat beterítő ablak előtt állapodik meg. Búzaszín haja aranyló sziluettet kap, míg mögötte elmosódva nyílik el a padlón s a falon sötétlő árnyéka. Groteszk kontraszt, melyre átlagos esetben fel sem figyel az ember fia. Egy röpke pillanatra állok csupán meg, hogy megfigyeljem a jelenséget. Majd apró mosollyal konstatálom. - Nem esik, kivételesen. - Eddig minden találkozónkkor eső kerekedett, ezúttal nem, egyelőre. Az ágyhoz elérek végül, le is telepszem, majd egy fordulóval elterülök rajta. Jobbommal arcom takarom el, tán a fény zavar, vagy csupán vágyom a sötétségbe. Ott valahogy jobban érzem magam. Ha sérülés ér oda vonulunk vissza, hogy helyrehozzuk magunk s újult erővel térhessünk vissza. Normál esetben ez a pokol mélysége, de ez jelenleg nemopció mint tudjuk, ez által akár végleg elpusztulhatunk, csak úgy mint az angyalok kikkel most végeznek, nincs hova visszatérni, nincs hol helyreállni... Kellemetlen, mindenkinek. De legalább ilyenkor kiderül igazán kinek mennyi vér van itt ott. Mellkasom ráérős tempóban mozog fel s le. - Csak egy kis idő kell... nem több. Nincs is több. - Kezdek bele hirtelen a semmiből, megtörve a csendet, halkan magyarázva inkább csak magamnak. Nem vesztegethetem. Nem is tart soká, ha az ablaknál áll akkor bizony hamar motoszkálást hallhat újfent, feltápászkodom s a szekrényemhez igyekszem. Kissé esetlenül, de az ajtóra fogok s feltárom azt, hogy majd valami ruhaneműt vegyek magamhoz következő lépésként, persze lehet addig el sem jutok...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 04, 2019 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Apró rezdülések, melyből észrevehető, hogy komoly fájdalmai vannak. Való igaz, sose alkalmaztam gyógyító képességem még démonon, de nálunk azért hamarabb elmúlik a fájdalom. A legmélyebb sebeket is képes pillanatok alatt begyógyítani, mintha soha nem is lett volna ott. Nyilván ennek oka lehet, hogy nem éppen a legszentebb teremtmények közül való Don sem. Arról pedig nem is beszélek, hogy részben az angyalpengét miattuk is kovácsolták. Ezen azon úgy lépünk tovább, ahogy a víz mossa le testéről a mocskot. Körmeim hegyét halkan kopogtatom a mosdó kagylójához, az ütemes csobogás mellett alig hallható a ritmus, mely egyet követ. Csempét támasztó kezének könyökéről csepeg a tálcára a vízcsepp, hol ütemesebben, hol sokkal szelídebben. Ez köti le minden figyelmem, mindaddig, amíg vissza nem kérdez.
- Nem lényeges - válaszolom pár másodperccel később. Valóban nem az. Ő már nincs. Nem is lesz, nem szabadna lennie. Furcsa ez a kettősség, mely jellemez engem. Főként az Ő közelébe. Senki más nem tudta még visszahozni, csak ő. Ez pedig veszélyes. Mégsem megyek el. Miért?
Tekintetem a hátára simítom, a sebre, mely a penge okozott. Nem gyógyult be teljesen. Szemöldököm enyhén összevonom. Ez miként lehet? Olajomnak teljesen el kellett volna tüntetnie a heget. Nem kentem volna rá eleget?
- Csakhogy nincs semmi oka annak, hogy segíts nekem - felelem, újra végiggondolva, hogy melyikünk melyik oldalon is áll. Az én segítségem még ennek ellenére is megmagyarázható lenne. Egy angyalnak nehéz levetkőzni a régi szokásokat. Na persze kérdezd meg a Gabrielistákat, ők erre könnyedén válaszolnának.
Amíg levetkőzik addig keresek számára egy törölközőt. Nem igazán azért mozdulok, mert zavarna pőre jelenléte. Az embereknek egyébként is ez lett volna a természetes viselete. A mennyből számos hasonló esetet végignéztem már - és pirongatni valóbbat is. Kinyitom az egyetlen szekrényt, melyet itt találok és akad is ott pár kacsasárga, mégis puha törölköző.
- Legközelebb meglehet nem leszek ott - arra már inkább nem reagálok, hogy ne vegyen rá mérget. Én magam sem vennék. A mostani tettem sem tudom mivel magyarázni, de ezzel inkább nem is foglalkozom. Megnyutatással tölt el a tudata, hogy életben maradt. - Viszont komolyan mondom Don, Amara kölcsönöz annyi erőt, hogy ha komolyabban is megsérülök képes vagyok begyógyítani magamat. Még ha nem is láthattad több angyaltól, vannak rejtett képességeink - avatom be egy apró titokba. Teljesen haszontalan volt a feláldozása az előbbi esetben. Vitába mégsem szállok vele, ezeket is csak egyszerűen elmondom neki. Vélhetőleg amúgy sem hagyja szó nélkül.
Arra viszont már nem reagálok, hogy mindenki jól járt. Jelen esetben én nem. Az az ostoba figyelmeztette a nőt. Biztos, hogy a tárgyat már elvitték, kezdhetek mindent elölről. S miért? Mert egyesek visszarángatták.
A törölközőt készségesen nyújtom át, majd pedig engem néz. Szemöldököm értetlenül vonom össze, apró ráncokat képezve orrnyergem fölött. Fejemet is kissé oldalra fordítom, mintha várnám a ki nem ejtett szavakat. Hiszen mondana valamit, de mit?
Kérdésére mégis halkan fújtatva nevetem el magamat.
- Nem nagyon vártam rá - vallom meg őszintén nevetve, majd megfordulva hagyom magára a fürdőbe, nem fogom zavarni piperkőzése közben. Inkább egyenesen a hatalmas ablak irányába veszem az utamat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 04, 2019 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Orcámra halvány mosoly ül kijelentésén miszerint csodák léteznek, ezzel ne mtudok vitába szállni hiszen ki tudja mit hoz a holnap, vagy épp a következő pillanat, nemde? Ez is valahol csoda... Csendben hallgatom kifejtését az idős nővel kapcsolatban. Rövid kis humorfoszlány amire még rá is kontráz. Akaratlan elvigyorodom magam is, de ezúttal sem jó ötlet. Hamar szisszenésbe fordul át amint a hirtelen mozgás a belsőmben keletezett sérüléseket is kimozgatja a konfortzónájukból és mint olyan, nem kellemes. Úgy, hogy inkább csak csendesen folytatom utam. Végül csak elérjük célunkat, vagy is célomat. A világos csempét hamar sötétre színezi tulajdon vérem. Sötétlő olajként terül el, kitöltve a teret. Lassú tempóban veszem a levegőt, mélyen be, majd ki. Ajkaimról a vízcseppek útrakélnek a kiáradó levegő által. Ha jobb állapotban lennék vélhetően észlelném, hogy harmadik személyben beszél magáról. - Bűntudat, felelős, ki? - Kérdezek vissza szemöldököm ráncolva. S ha számításom nem csal - ami előfordulhat lévén nem vagyok épp a toppon mint említettem - akkor idestova másodszor köszöni meg. - Nincs mit köszönj Ophilia. Egymásra vagyunk utalva mint mondottam. - Ez az igazság, tetszik vagy sem. Persze a háttérben más is mozgolódik, mit talán még magunk sem értünk igazán... Közben kihámozom magam a ruháimból is, csak rám tapadnak és zavarnak. Jelen pillanatban nem igazán zavartatom magam azzal sem, hogy nem vagyok egymagam. Meg amúgy sem szoktam. Fejem elemelem a faltól s enyhe mosollyal tekintek rá. - Erre azért nem vennék mérget. - Válaszolom egyszerűen arra, hogy legközelebb majd nem segít. - Unatkoznál nélkülem. - Toldom még meg ráadásnak. De persze nem adom ilyen könnyen magam, egy huszadrangó kis fattyú nem fog hidegre tenni. - Az álcánk megmaradt, részben, a vadászok megkapják a jussukat. Mindenki boldog. - Magyarázom magam elé még a zuhany mielőtt elzárnám a csapot s a víz csobogása abbamarad. Ha eddigre sikerül törölközőt lelnie s oda is nyújtja akkor óvatosan áttörlöm magam, csak amolyan éppenhogy, és végül magamra csavarom azt. Megteszi, minden más csak sallang lenne. Tekintetem összeakad az angyaléval. Pár pillanatnyi néma csend, mintha csak köszönetet mondanék, de szó nem hagyja el ajkaim.Csupán mellkasom mozdul fel s alá ahogy a levegő vételem próbálom a helyes útra terelni. - Megköszöntem már? - teszem fel a kérdést végül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 04, 2019 12:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Fejemet enyhén megrázom, ahogy ellenkezik, de ennél jobban nem tartom fogva az ágynál. Ha menni akar, akkor… leesik. Mint egy makacs gyermek, olyan. Akinek soha nem mondtak nemet, vagy ha igen, fittyent hányt mindenre. Nem foglalkozik a saját határaival, a következményekkel. Belehajszolja magát a csatába, őrültségeket művel, de ha meghal…
Attól mi fog megváltozni? Elmondhatja, hogy hősiesen meghalt? Kit fog érdekelni, ha…
De ezen nem gondolkozok most, helyette inkább tényleg segítségére sietek.
- Csodák tán még léteznek - mosolygok rá, még ha erőtlenül is. Nem láthatja. Kételyeimet pedig megtartom magamnak. Most nem leszek önző, hogy magamra irányítsam a figyelmet, akkor sem, ha tudom, hogy időm véges. Súlyosan megsérült és miattam. Részben miattam, a maradék sebeit saját magának köszönheti, de talán már hozzászokott.
- Nem. Megmondtam neki, hogy segíteni akarsz az embereken. Ezzel pedig nem nagyon hazudtam, hiszen így van, ha nem is kifejeztten a városnak akarsz segíteni - vonom meg a vállamat. Ha jó stratéga, és annak tűnik, akkor nem fogja ezt a lehetőséget elhalasztani. Egy démoni szövetségessel a város oldalán, talán képesek lesznek harcolni. S a kilétéről nem kell mindenkinek tudnia. - Habár már tudják, hogy hol laksz. Mintha említetted volna, hogy ezt nem nagyon tudják mások - tájékoztatom, csakhogy naprakész legyen az eseményekkel. Senki sem mondhatja, hogy nem vagyok segítőkész.
Igen, de vajon miért? Mi ez a különös érzés a mellkasomban az egész miatt? Szorongat és… kellemetlenül érzem magam a történtek miatt. Többet akarok segíteni, mégsem tudok ennél többet tenni, de akarok. Mi lehet ez? Miért érzem ezt, ha egyáltalán érzem?
- Köszönöm - válaszolom neki. Tudom, hogy kockáztattam azzal, hogy elmondtam az igazat. De ezúttal szerencséje volt. Reméljük, hogy nem nagyon hagyta ez el. Halkan elnevetem magam, miközben a fürdő felé tartunk. Mit szólna Cassael, ha látná, megmentettem egy démon életét? Meglehet, hogy nem díjazná ennyire.
De ez most az egész lényegtelen.
Egyébként is, kire gondoltam?
- És még csak nem is engedtek a sorba előre. Hálátlan egy lélek volt… - jegyzem meg, miközben engedem a zuhany közelébe. Én pedig a csapnak dőlök. Két kezemmel fogom meg a szélét, viszont nem tekintek rá. A plafon irányába nézek, a parányi hajszálrepedéseket nézem a falon. A víz kellemes csobogását. Kérdésére egy jó ideig nem érkezik válasz, hisz magam is elgondolkozok rajta.
- Felelősnek érezte magát a történtek miatt. És azt hiszem, hogy bűntudat is gyötörte - beszélek magamról harmadik személybe. - Már ha ezt annak lehet nevezni, igazából fogalmam sincs, hogy mit éreznek ilyenkor az emberek… Én viszont szerettem volna megköszönni, Don - tekintek ezúttal rá. Figyelem, ahogy vérét lassan mossa le víz, erőtlen. Tekintetem elfordítom tőle és inkább egy kósza törölköző után kezdek el kutatni nem túl tágas helységbe.
- De ha még egyszer meggondolatlanul cselekszem, ígérem, hogy nem mentem meg többé az életedet… - jegyzem még meg halkan, talán kissé bosszúsan is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 04, 2019 12:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
A bátorság kézenfogva jár a botorsággal. Őrültnek kell lenni s a végsőkig elmenni főleg ezekben az időkben. Nem számít ki dugdossa fejét a homokba, csak az számít ki cselekszik. Olykor nincs más opció mint drasztikusnak lenni, néha be kell mocskolni a kezünket, valakinek muszá.
Kérdésemre hamar érkezik a választ, meghalt. Helyes. Nyugtázom magamban. Igazán kedves tőle a következő mondat, de tudja, hogy nem az a típus vagyok aki sokáig megül a fenekén. Persze tudom, hogy most nincs más választásom, sajnos az ilyen sérülést mi is csak alvó állapotban gyógyuljuk be. Hogy meddig tart majd az jó kérdés, talán hála az angyali közbenjárásnak ezúttal kevesebb időt vesz igénybe. Elfordított, hunyorgó szemem nem várt poénra ad okot. Még magam is próbálok nevetni rajta, fájdalmasan. - Nocsak, csak nem egy poént hallhattunk Miss mindig komolytól. - Nyögdécselem én is bár jóízűen. Nem jót ötlet mert az ilyesmi is hasító fájdalommal jár. Bár tény, határozottan jobb most mint előtte. Bólintásra nem telik, de nyugtázom Mrs Porter közbenjárását és hogy tud rólunk. De ha tud rólunk s még is itt vagyunk épségben. - Ezek szerint nem fedte fel kilétünket. Kedves tőle. - Bukdácsol ki belőlem. Több van az öreglányban mint gondolhattuk. Miután padlót érek s kezét nyújta, hát belekapaszkodom s hagyom, hogy segítsen. - Tőlem nem kell bocsánatot kérj, én nem kértem hogy hazudj. - Válaszolom, egyáltalán nem szemrehányón, inkább csak tényként közölve. Én nem vetem meg miatta, mindenkinek megvan az oka, hogy mit miért tesz. Elfogadom a segítséget így végül eljuthatok a fürdőszobáig. Nem túl elegáns darab, semmi extra, egy öreg kád, a sarokban egy zuhanyzófülke, mosdó, s egy wc kapott helyet, viszonylag tágas. Öreg, fejér csempe borítja, mely most szép fokozatosan mázolódik feketés vörösre ahogy vérem komótosan hagy nyomot lépteim után. Egy egy alkalommal megbicsaklik lábam, de ahhoz képest jól tartom magam. - Azért... sikerült elérned amit akartál. Egy kis időre lemosták a mosolyom. - Vigyorodok el a zuhanykabin előtt, mielőtt belépek. Majd ahogy vagyok tekerem el a csapokat és előbb lassan, cseppekben indul meg az édes nedű, majd egyre hevesebben éri testem. Hamar fekete folyammá válik a fehér kerámia csempe, ahogy fokozatosan mossa tisztára teljes valómat. Fejemet a falnak támasztom, bal karommal is rásegítek s lehunyom szemem, úgy engedek a röpke élvezetnek. - Elmehettél volna, még is maradtál. Miért? - Teszem fel a kérdést a csobogó vízen keresztül, szemeim továbbra is zártak, pihenő módban vagyok még mindig.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 10:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Kérdésére szempilláim megremegnek. Nedves rongya kezembe megáll, a mellkasán pihen. Akaratlan gondolok vissza a jelentre. A dühös énemre, mely a vérét akarta ontani a férinak. A férfinak, ki amúgy nem tehet arról, hogy démon lopta el testét. Nehezen hunyom le szemeimet.
- Meghalt… - felelem csendesen, fejemet megrázva. Újra érzem a pengét a kezembe, vérét rajta, ahogy lassan csöpög a padló irányába. - Pihenned kell még - foglalkozom inkább ezzel a gonddal. Nem virgonckodhat, bár őt ismerve… Mégsincs már oly sok időm hátra. Érzem, de még küzdök. Még küzdenem kell.
Fejét elfordítja a fénytől, ha tehetném behúznám a függönyeit, de ahogy nézem… nem rendelkezik velük.
- Gondolom élvezed minden reggel, hogy szó szerint hasadra süt a nap - jegyzem meg lágyan elnevetve magam. Na, olykor én is megengedhetek magamnak egy-egy szóviccet. Próbálom az ágyon tartani, kezemet vállára helyezni, így tartani ott. Közben másik kezemben lévő rongyot a tálba helyezem. Nagyjából lemostam róla saját vérét, mely immár újra fekete. - Mrs. Porter volt olyan kedves és kölcsönadta néhány emberét. Hazahozattalak. Alig egy órája. Tud rólad… Rólunk - helyesbítem ki magamat. Eszem ágában sem volt eltitkolni előtte saját kilétemet. Sőt… Remélem, hogy elvitte a tárgyat. Értelmetlen lenne most visszamennem oda. Érte. - Sajnálom Don, muszáj voltam, nem akartam többet hazud…
Kezdenék bele, de csak virgonc. Ha azon az oldalon nem tud lejutni, ahol én ülök, akkor próbálkozik a másikon. Sóhajtva veszem tudomásul, hogy lezakózik onnan. Mellé sétálok és leguggolok mellé. Észreveszem pillantását.
- Gyere, segítek - nyújtom karomat, és ha belém kapaszkodik, akkor segítek neki felállni, sőt, még vállamat is nyújtom neki, melyre támaszkodhat. Hiheti, hogy törékeny virágszál vagyok, de ha ismeri az angyalok tudhatja, hogy erőnk megvan, ahhoz, hogy támaszt tudjuk nyújtani. Ha elfogadja, akkor lassú léptekkel indulunk meg a fürdő irányába.
- Utána tényleg… - akad meg a saját szavam, de a lépésem is egy pillanatra. Tekintetem egy tizedmásodperc erejéig újra feketévé válnak.
Nem akarom…
De sok választásom nincsen… A sötétség újra magába szippant. Lassú léptekkel folytatjuk utunkat, ha kell átölelem derekát, hogy megtámasszam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
A fekete homokból alakok emelkednek ki, hónom alá nyúlva emelnek meg az ég felé. Ellenkezek, de hasztalan, rángatnak én pedig tehetetlen mozgok velük. Dühöm az egyetlen mivel nem tetszésem fejthetem ki...

- Alicia, Mrs. Alicia Porter. Vigyázz magadra gyermekem. - Vesz búcsút az angyaltól végül.

Az idő telik, a homokharcosok pedig szorosan tartanak. Aztán hirtelen változik a felállás. Immár nem rángatnak, ahogy jöttek úgy tűnnek el s hajítanak a szipolyozó homokba vissza, hanyatt esve terülök el a felé boruló koromszín semmit kémlelve. A villámok szakadatlan cikáznak olykor fénnyel árasztva a szemem előtt táncoló sötétséget. Esni kezd. Mellkasomon érzem a cseppeket. Idegen érintésként hat...

Szemhéjam komótosan mozdul. Ajkam nyílik. - El...pusztult? - kúszik ki darabosan, nem tudom mennyi idő telt el, én még a liftnél járok s ott, hogy ha kell a gyűrűből nyerhetek erőt, hogy végezzek azzal a mocsokkal... Lassam kinyitom a szemem és ismerős plafon fogad. Gerendák, fémszerkezet. Az egyik falat beterítő ablakhalmazon át éles fény szűrődik. Mennyország eszembe sem jut, szimplán az, hogy baromira zavarja a látásom. Egyelőre annyira futja, hogy oldalra fordítsam fejem, a fénynek ellenkező irányba, úgy hunyorgok és látom meg előbb a vér áztatta tálat. Majd mögötte a fotelban a szőke tincsek viselőjét. Nem tudom mennyi idő telt el. Tompán fújom ki a levegőt. Nyelek egyet mikozben lehunyom a szemem. - Hogy kerültünk ide? Mennyi ideje..? - Alszom, de az már nem jön ki. Gondolom úgy is tudja. Az biztos, hogy nem elég ideje mert még úgy érzem magam mint akin egy vonat ment át. Kétszer. Bár a válaszokat fel még vélhetően nem fogom. Valahogy egy dolog vonz most csak, víz. Elbotorkálni a zuhany alá és magamra engedni a vizet. Az álomban az eső jót tett, lehűtötte a testem s valami azt súgja most jótékony hatása volna. Hát megpróbálom lekászálódni az ágyról. Kisebb nagyobb sikerrel. Elsőre tuti lefordulok és a padlón kötök ki. - Víz kell... Sok. - Bukik ki belőlem miközben próbál feltápászkodni és a fürdőszoba felé tekintgetek már amennyire látok a homályos látásommal. Rohadt angyalpenge...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Kezemet tündöklő ruhámba törlöm. Don fekete vére nem látszik meg rajta, hisz fekete a ruhám is mint az éj. Mint a lelkem, ha lenne olyan, de az elmémhez képest biztos, hogy fakóbb. Nem akarom, hogy visszarántson a sötétség, nem akarok a börtönbe visszatérni, mely rabláncon tart fogva. Ahol csak kiáltok, de válaszok nem jönnek. Nem. Ki kell jutnom.
Szükségem van Cassaelre. Ramiélbe már nem bízhatok, ő… Segítenem kell rajta is, de előbb… Zephyre kell rájönnöm. Miként lehet visszahozni… Ha a szívem… Don nem tudja visszaszerezni, ha igen, akkor sem tudná a sötétséget eltávolítani belőle.
Mondanám, hogy ráérek később is foglalkozni ezzel, de… A hölgy minden kérdésére próbálok választ adni, kedvesen. Ennyi maradt meg bennem, ez az, amivel harcolhatok a Sötétség ellen. Kedv, szelídség, öröm. Ezek mind az ellenszerei.
A léptek jönnek, én pedig a fekete vért vörössé varázsolom még ha átmenetileg is. A kérdésre egy pillanatra nyitom ki ajkaimat, majd a Hölgyre nézek. Kisegít. Nem hazudnék szívesen, de nem is szeretném, hogy rájönnének, hogy ki is Don. Engem felfedhetne. Én veszélyt jelentek.
- Köszönöm, Hölgyem - lépek oda  még búcsúzóul a Hölgyhöz. - Még csak nem is tudom a nevét - hajtom fejemet kissé oldalra. Homlokán óvatosan simítok végig, a sebe mentén. Maradt még parányi hamu az ujjaimon, az majd begyógyítja. - Köszönök mindent - tekintek a két cipekedőre és az ájult férfira.
Vannak még jótét lelkek, kikért érdemes küzdeni. S küzdeni akarok. Kósza csókot nyomok az idős hölgy arcára, majd John oldalán igyekszem a kocsihoz magam is. Minél hamarabb megyünk el innen, annál jobb. Minél messzebb kell innen kerülnöm.
A démont a hátsóülésre tessékelik, két oldalról fogják közre, hogy ne imbolyogjon nagyon. Engem az anyósülésre ültetnek. Itt mondom be a címet. Don címét, noha egy pillanatig el kell gondolkoznom, hogy a város melyik részén is van.
Eléggé messze innen.
Több percet is igénybe vesz, mire odaérünk. Ezidő alatt pedig többször tekintek hátra.
- Ne aggódjon, asszonyom, jól van. Nem fog már több baja esni - biztosítja a jobbján ülő férfi. Öltönyt visel és fegyvert. Szelíden mosolygok rá.
- A meglévő sérülései miatt aggódom - biztosítom róla. Nem tudom, hogy mennyire gyógyultak be, de az út biztos nem tesz jót neki. Ajkamat rágcsálva nézem a város sziluettjét. Az elhagyatott utcákat, a félig lerombolt épületeket.
Majd pedig a lakást, ahol oly sok minden történt, pedig csak oly keveset voltam ott. A kocsi óvatosan áll meg, zökkenését mégis megérzem.
- Még egy kis segítséget kérhetnék önöktől? A legfelső emeleten lakik, egyedül nem hiszem, hogy… - igazából de, viszont nem buktatnám le magam. Most már nem, ha eddig eljutottam. Tudom, hogy gond nélkül ölnének meg, mit talán meg is érdemelnék.
A két katona bólint, óvatosan szedik ki a hátsó ülésről, John is segít. Én pedig előre sietek. A lépcsőn néha kifordul a bokám, a korlátba kapaszkodom. A legalsó szinten még ott van a berepedezett cserépmaradványok. Jelzik, hogy valami magasról zuhant le.
Vagy épp valaki.
Felsétálok a legfelsőbb szintre. Hallom, ahogy mindhárman kissé lihegnek, mégsem szólnak egy rossz szót sem.
Az ajtóban úgy teszek, mint aki kinyitja a zárat, kulccsal. Holott csak az erőmet használom. A lakás pedig… ott van még a rúna, melyet felrajzolt ellenem. A férfiakat mégsem zavarja, gondolják, hogy ez normális. Mi tény, ebben a városban.
- Köszönök szépen mindent. Kérem mondják meg a hölgynek, hogy hálánk örökké üldözni fogja és ha bármikor, bármiben a segítségére tudunk sietni, ne habozzon szólni - mosolygok még rájuk, választ erre mégsem kapok. Katonák. Nem kedveskedésből vannak itt.
Mégis egy kósza bólintást ki tudok tőlük csikarni, mielőtt elmennének. Én pedig az ágyon heverőhöz sietek. Ha eddig nem kelt még fel, akkor lehámozom róla az ingjét, kerítek egy tál forró vizet és a vért lemosom róla.
S ha addig sem tér magához, akkor mielőtt egy fotelba foglalnék helyet az ágy mellett, előtte angyalvédő pecsétet rajzolok fel. Vagyis inkább angyalcsapdát. Érzem, hogy a sötétség egyre jobban kúszik újra előre… Nem mehetek vissza.
Nem tehetem meg… Nem szerezhetem meg…
Mindaddig, míg újra el nem homályosul tekintetem, tudatom, addig nézem az alvó, békésnek látszó férfit…
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7