Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Don's Place •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Don's Place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 1:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome, back (?)
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Slow Farewell »
Némán hallgatja szavaim, nincs ellentmodása, nem ellenkezik, mert tudja, igazam van. A tények azok tények, a végünket akarja, ezt pedig nem engedhetem meg. - Nem gondolom magam a helyébe. Tudjuk mit akar, ezen nincs mit szépíteni, teljesen mindegy az ok. - Bólintok végül, ezzel egyet értek, fekete s fehér valóban régen nincsen, a határok elmosódtak. De ez a tényen nem változtat, az amit Ő akar feketén fehéren látható, tudható. Épp ezért nincs ezen tovább mit tárgyalni. - Már jó ideje nincs jelen, nem tudom feltűnt e. Még is itt vagyunk, megvagyunk, élünk is virulunk. Elvagyunk nélkülük. - Teszem még hozzá, hiszen az elmúlt időszak mind mind erről tett tanúbizonyságot, sok minden történt, még is mind magunk oldottuk meg, magunk közt rendeztük a dolgokat. Az egyetlen ki belekotnyeleskedett ebbe az maga Amara.
Azúttal én hallgatok, némán figyelem hálálkodó szavait, míg az ablakon tekintek ki. Pár pillanatnyi némaság csupán s végül ajkam szegletében megjelenik az általa oly jól ismert parányi mosoly. - Miért vagy ebben olyan biztos? - reflektálok a felvetésére miszerint nem a két szép szeméért tettem s ezzel egyetemben fordulok is felé, hogy saját íriszeim a övébe fúrjam újabb ostromként. Pár pillanatig tartom fenn a szemkoktatust majd fordulok is vissza az ablak irányába. - Szükségszerű volt, nem hagyhattam veszni a tudásod és, hogy az ellenség kezére jusson. - Fejtem ki röviden, persze rajta áll ezek után mit hisz.
Mammonra terelődik a szó, csendben hallgatom, s mintha csak magam hallanám, húzom el apró mosolyra szám. - Ez bennem is felmerült. De miután láttam mit is akar igazán a Sötétség, nos, átértékeltem a dolgot. Hiú ábránd azt hinni bárkit is meghagy, Ő egy tiszta lapot akar, amiben nincs helye semminek ebből a világból. - Ezen nincs mit szépíteni, balga ki azt hiszi ez másként van. - Tudod, hogy én mindig lépésekkel előrébb járok. - Fordulok felé és kacsintok rá aprót, jól ismert pimasz kis mosolykezdeményemmel orcámon, kedves, hogy óva int, de nem kell féltenie s ismer már annyira, hogy ezzel tisztában legyen. Ez nagyjából reakcióm a Háború megnevezésre is, igen, azt a lépést is már megtettem, szükségszerű volt. - Inkább magadra ügyelj, a tudásod nem csak nekem tűntek fel. - Ha már Ő is figyelmeztet, hát én is megteszem. - S ha most nem haragszol, jelenésem van hamarosan. - Utalok a levélre s idő közben a megfelelő elegáns öltönyt is felvettem, egy fekete darab, hozzá söté színű inggel. Aztán ha Ő is, úgy én is távozóra veszem, meglátjuk mit tartogat az Alvilág ura a számunkra...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
I know there is strength in the differences between us. I know there is comfort where we overlap
Fejemet csak egy pillanatra hajtom le. Csupán addig, amíg elmondja, amivel nem tudok vitatkozni. Hogy Amara elpusztít mindent, köztünk minket is. Fejem emelem, zöldesszükre íriszeim Abaddonra emelem, ajkaim nyitom hogy szóljak, mégsem tudok hangot kiadni. Akaratlanul is eszembe jut, hogy alig pár nappal ezelőttig mennyire igazat adtam Amaranak. Mennyire akartam én is, hogy az ismert világunk elpusztuljon. Mindannyiunkkal együtt.
- Tudom – ejtem ki a szavakat csendesen végül. – Tudom – suttogom szinte magam elé, miközben mély levegőt veszek. – De csak gondold bele magad a helyébe. Te nem ezt tennéd? Te nem akarnál bosszút állni, oly sok szenvedésért és rabságért? – vonom fel kérdőm az egyik vállamat. Túl sok itt a kérdés, melyre nem lehet oly egyszerűen válaszolni. – Nincs már fekete és fehér a világba. Te tudod a legjobban, hogy soha nem is volt, a határok pedig mára még jobban elmosódtak – hogy Amara rossz lenne? Ebben nem hiszek. A körülmények azok, amelyek olyanná tették, amilyenek.
Fejem csak enyhén, halvány mosollyal az ajkamon rázom meg.
- Nem mehetnek. Gondolj bele, Atyánk teremtett minket. Az Ő erejéből táplálkozik az egész Föld. Ha Ő meghal, vele pusztul minket. Az Úr erejéből létezünk, nélküle, nem lenne semmi – rázom meg a fejemet. Nem lehetséges, hogy ő meghaljon. Akkor mi is vele halunk, s nélküle? Egyelőre még túl tudunk élni, a kérdés csak az, hogy mennyi ideig. S hogy mi kell ahhoz, hogy ezt megoldjuk?
Fejem enyhén félrehajtva figyelem, hogy miként dönti meg a poharat, halovány a szelíd mosolyom, egy pillanatra csupán elrévedek a nem is túl messzi múltba.
- Ugyanúgy nem lenne egyensúly. Talán ez nem más tőlem, mint egy kósza ábránd, nem több. Egy vágy, mely sose teljesülhet igazán, nem igaz? – teszem fel a költői kérdést, melyre igazán választ sem várok. Nem is kell. Valahol, mélyen legbelül sejtem, hogy mi az. S most egy porcikám sem kívánja, hogy megtudjam azt.
- De, Abbadon, van – tekintek rá és a mosoly eltűnik az arcomról. – Te voltál az egyetlen, aki akkor is mellettem állt, amikor egy fivérem sem. Te voltál az egyetlen, ki hitt abban, hogy nem vesztem el végleg. S azt is tudom, hogy nem a két szép szememért tetted, ettől függetlenül, hálás vagyok neked – görbülnek ajkaim mosolyra. Naiv nem vagyok, jóhiszemű annál inkább. Mégis, amíg az árat meg nem nevezi, addig, de azután is hálás leszek neki. – Tartozom – teszem még hozzá, hisz ez egy olyan dolog, amit én sose feledek.
Semmit sem feledek, igazán.
Ekkor mégis egy levél érkezik én pedig utána állok fel, visszaadnám a kis dobozt, de nem kéri.
- Jól jöhet? – ráncolom össze a szemöldököm, nem értvén igazán a kérdést. – Érdeklődött Amara iránt – folytatom, ha már Mammon szóbakerült. – Azt akarta, hogy hozzak össze vele egy találkozót. Sokan azt hiszik, hogy Amara olyan lény, mint bármelyikünk – rázom meg a fejem, már csak az ötletre is, hogy csak úgy egy találkozó. – Azt hiszem, hogy szimpatizál vele. Azt hiszi, hogyha minden el is pusztul, ő túlélheti az oldalán… - rázom meg a fejem.
Amara a teljes pusztulást hozza el. Túlélő nélkül. Viszont, mintha meg sem hallaná. Mélyen sóhajtom el magam, miközben csak félig fordulok utána.
- Mammon veszélyes. És a lovasokra szükség lesz Amara ellen, nem igaz, Háború? – költözik ajkamra újra egy lágy mosoly. – Ezt is elárulta – túl sokat beszélt akkor Mammon. Talán olyanokról is, amikről nem kellett volna.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome, back (?)
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Slow Farewell »
Számát sem tudom hány alkalom volt melyet nem használt ki, hányszor utasította el a földi örömöket nyújtó egyszerű nedűt, minduntalan okfejtve, okoskodva amazt értelmetlennek nevezve. De hát nem is kell mindig mindenben az értelmet keresni ugye, ezt majd idővel megérti. S lám most itt vagyunk egy lépést tettünk ismét, gyermeki cipellővel ugyan, de megtette végre. Kortyol, orcájára kiülő reflexszerű kifejezést fürkészem mit a kesernyés íz kivált ilyenkor. Nagyon is emberi, nagyon is halandó, mondjon bármit az érzésekkel kapcsolatban, még hogy nem érzünk, de, nagyon is. De erről megvana magam véleménye. Csupán apró bólintással adok választ a köszönöm-re. Aztán némaságba révedek, hallgatom szavait, elgondolkodón, pedig a válaszok már mind ott vannak ajkamon, de nem vágok közbe, kivárom. Csupán mikor végzett szólalok meg én. - S miközben Őt keresi, a ismert világot emészti fel. Amit mutatott, az nagyon is az, végeleges, visszafordíthatatlan, a Semmi maga. Láttam, a saját tulajdon szememmel, egész lényemmel, megmutatta. - Révedek el egy pillanatra visszagondolva akkorra. Egy korty majd folytatom is. - Az egyensúly, nos igen. Ezzel akad némi bökkenő. Egyensúly sosem volt, Ophilia. Sem akkor mikor Isten volt csupán, hiszen az ellenpólusát kivonta a forgalomból. S most sincs, mert most csak az ellenpólusa van, Ő maga sehol. Tehá vagy visszatér mindekttő és boldog élnek míg megnem... - várok egy apró, szusszanásnyi időt majd folytatom. - Vagy mindketten mennek. - Fúrum tekintetem az ővéibe, reakcióit fürkészve, pár szívdobbanásnyi pillanat csupán majd visszakényelmesedem a székbe s úgy folytatom. - Nekem személy szerint egyik sem hiányozna. Feltalálnánk magunkat. Tudod, az élet mindig utat talán magának. Kényelmes világ lehetne, egyensúlyban. - Löttyintem meg kissé a poharat, hogy a benne lévű füstös színű barna nedő táncot járno, de ahogy a folyadék is, végül mindig megtalálja a középutat s visszaálljon magában, mintha csupán ezzel próbálnám demonstrálni mondandóm, úgy tartom én us a poháron s annak tartalmán íriszem. S ezzel igazat is adok neki, igen pontosan Isten maga rúgta fel az egyensúlyt. Aztán Uriel kerül szóba, csupá bólintással adózom annak, miszerint felkeresi majd. Szavaim ismét találnak. - Ne hálálkodja, nincs miért. - Rázom le magamról röviden.
A sötét holló ekkor érkezik, üzenetére hamar fény derül. A sorokat olvasva hallom szavait, csupán egy bólintás jelzi hallottam mit mondott s egyet értek. A parasztok felkerülnek a táblára, aztán sorban a többiek is. Mikor feláll akkor vezetem rá vissza tekintetem újra, szavait hallgatom, a papírost pedig leengedem magam mellett, úgy figyelek. Ramiél, Gabriel s a jó öreg Cassael neve is elhangzik. A felém nyújtott kézre vezetem szemeim, parányi mosoly keletkezik orcámon ahogy meglátom a kicsiny tojást. - Akkor azt hiszem akad majd dolgod neked is bőven. Azt pedig. - Tekintek fel rá végül. - Tartsd meg, még jól jöhet! - Kacsintok aprót, hiszen ki tudja mikor szeretne újra muzsikát hallgatni.
- Mammon, Mammon. Nos, igen. Cassael hálótársa volt abban a bizonyos ládában. Elmélete? Kettőnkről? Nocsak! - Mélázok el parányit majd csupán bólintással veszek tudomást utolsó szavairól. Végezetül a papírost emelem s mutatom fel, jelezve gondolatom. - Én pedig azt hiszem keresek egy megfelelő öltönyt ha már színházba hívtak! - Kacsintok rá végül pimasz mosolyom szakadatlan, mintha meg sem hallottam volna figyelmeztetését, de hát ismer, tudja milyen vagyok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
I know there is strength in the differences between us. I know there is comfort where we overlap
Halovány a mosoly, amellyel fogadom, amikor rám tekint szokatlan válaszom után. Talán itt lenne az ideje, hogy az emberek világát ténylegesen meg is ismerjem. Talán tényleg itt az ideje, hogy kipróbáljak új dolgokat. Hogy is szokta mondani? Éljek?
Keserűen húzom féloldalasra ajkaimat.
- Köszönöm – ejtem ki egyszerűen, miközben a poharat az ajkamhoz emelem és egy apró kortyot iszok csak a kesernyés nedűből. Valóban kesernyés az apró grimaszt pedig nem tudom eltitkolni, melyet az arcomra csal. Kezének mozdulatát csak követem, aprót bólintok és követem a fotelba. Óvatosan ülök le, két kezem között fogom az üvegpoharat – vagy kristály? számít az?
- Csak Atyánkat akarja – felelem könnyedén, ajkaimat újra elhúzom. Igen, ezek után is képes vagyok a védelmére kelni. Mert ha én nem, akkor ki fogja megtenni? Szándékai nem veleétől romlottak. Van benne jó, hiszek ebben.
- Te is jól tudod, hogy nincs olyan, hogy végleges – mosolygok rá szelíden, szórakozottan. – Abban pedig hiszek, hogy a világunk ellenpólusának Amaranak kellene lennie. Szörnyű, hogy nem így alakult, de az univerzum rendje, az erőpólusok így állnának a helyére. Atyám felrúgta ezt évmilliókkal ezelőtt – vonom fel a vállamat. A végtelenségig és tovább is szeretem Atyámat, de a hibáit képes vagyok felismerni. Egyikünk sem tökéletes, így ő sem. Nincs ebben semmi rossz, igazából. Szentül hiszek benne és vakon követném bárhova, ám ez nem jelenti azt, hogy ne látnám tisztán őt, jellemét, cselekedeteit. Követett el hibákat.
Figyelmesen hallgatom a szavait, szemöldökeim lágyan ráncolom össze. Egy pillanatra eltekintek vállai felett az ablakot – vagy épp falat szemlélem, épp ami ott húzódik. Sötétség ellen a fénnyel.
- Van benne logika. Remélem, hogy nem késő még segíteni rajta. Ő mégis csak egy ark… - felelem halkan, fejem lehajtva. Tekintetem egy pillanatra lehunyom. Nem kellett volna, hogy ezt megtegye. Nem kellett volna, hogy segítsen rajtam ilyen módon, a tehetetlenség pedig most mázsás súlyt helyez a vállamra. Ujjaim egy pillanatra megszorítom a pohár körül, de engedek is rajta. Feltekintek, továbbra is hallgatom a démon. Aprót bólogatok.
- Megkeresem, mindenféle képen – bólintok újra, alsó ajkamba finoman harapok. Fejem mégis megrázom. – Ramiél nélkül semmi esélyünk sem lenne ellene. S egyébként is. Azért esett a fogságába, mert rajtam kívánt segíteni. Ramiél az egyik az elsők közül, erejét valójában fel sem tudjuk fogni. Amíg Amara oldalát erősíti, nem tehetünk semmit ellene sem – rázom meg a fejem. Sajnálom, ám számomra ez most nem opció, hogy hagyjam ott elveszni. Hagyjam mindazok után, amit értem tett.
Tekintetem mégis akkor kapom rá vissza, amikor az utolsó megjegyzését teszi.
- Hálás vagyok neked – ejtem ki halkan, arcomon nem fut át a szelíd mosolyom, ám tekintetembe melegség költözik. Ajkaim nyitom, hogy újra szóljak, ám egy fekete holló reppen az ablakhoz. Arra pillantok és csendben maradok. Lágyan húzom ki magamat, állam csak kissé szegem fel, hogy lássam, mi történik. Kíváncsiságom még mindig kíséri lépteimet.
- A fellegek gyülekeznek, mindenki csatába hívja a katonáit – sóhajtom el magamat. Az előkészületek régen elkezdődtek, úgy tűnik, hogy most érik be mindaz, mit egykor elkezdtünk.
- Nem hiszek a végső pusztulásba. A miénkbe igen, hogy azzal, hogy elpusztul a Föld, vele együtt mi is, de nélkülünk bármikor újra tudják, ők ketten építeni a világot – állok fel, hisz ő is áll, így pedig valahogy kellemetlen számomra. A pohárnyi italt a karfára helyezem közbe.
- Sok hibát követtem el, amíg nem voltam teljesen önmagam. Vagyis az voltam, csak… - fejem rázom meg, nem megyek bele, magam sem tudnám rendesen elmagyarázni. - Először is Las Vegasba, Gabrielhez. Elárultam neki, hogy az embereket hogy tudná most megölni, hogy Ramiél Amara oldalára állt. Megpróbálom meggyőzni, hogy ne tegye és harcoljon mellettünk. Aztán ha sikerül – veszek egy mély levegőt. – Cassael tud pár jó szót mondani értem a vadászoknál, egykor ígértem nekik egy pecsétet a város köré, ideje lenne betartanom, amit ígértem- fújom ki lassan a bent rekedt levegőt.
- Oh, még valami – kapok a fejemhez és kabátom zsebéből előhúzom az apró tojás alakú zenedobozt és felé nyújtom. – Azt hiszem, hogy ez hozzád tartozik – emelem rá zöldesbarna íriszeimet mosolyogva. - Oh, és még egy - emelem fel mindkét kezem, de csak mellkasom magasságáig. - Találkoztam Mammonnal és volt egy nagyon érdekes elmélete kettőnkkel kapcsolatban - ráncolom össze a szemöldököm. - Fejébe vett valamit és azt hiszem, hogy ellened kíván engem felhasználni - tekintek rá egyrészt döbbenten, másrészt pedig úgy, mint aki nem igazán érti az egész dolgot. - Lehet, hogy jobb, ha vigyázol vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome, back (?)
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Slow Farewell »
A fa ajtó komótosan nyílik, hogy kíváncsi tekintetem elé tárja az ott álló alakját. A szőke tincsek, az esetlen tekintet, a zöldesbarna íriszek, nos ezek mind tanúbizonyságai a tegnapi nap sikerének. Már legalább is az életbentartással kapcsolatban. A sötétség kiűzésére való próbálkozásunk sikeréről, ez még nem ad bizonyosságot. De érzem, hamarost fény derül erre is. Invitálásom elfogadja hát s beljebb is lép. Az ajtó zárul, a madárka a kalitkába szorul, mondhatnánk. Én magam ráérősen lépek a kicsiny asztalkához, melyen ott pihen a fent említettt üveg. Felkínálásom parányi csendet hoz újfent, majd mozdulatomban egyetlen apró pillanatra megállásra késztet a válasz mely érkezik tőle. Kér, no végre. Elismerően pillantok rá miben ott is van ez a "nocsak, s na végre" tekintet. Hát kapok is az alkalmon és már töltöm is a második poharat melyet neki szánok. Jó szokásomhoz híven elhumorizálom a jelenetet mit láthatóan nagyra értékel. Átnyújtom a poharat melyben lomhán táncol a hűs nedű. - Kissé csípős lesz elsőre. - Teszem még hozzá miközben átadom. Majd az öreg fotelhoz lépek, vele szemben ott a jól ismert, kopott kanapé is, felé mutatva kínálom hellyel. Kortyolok, s míg a folyadék lefelé halad torkomon szavait hallgatom. - Nos, ez a Harag, s a "csupán válaszokat akarás" bizony mindenki és minden más vesztét okozhatja. Szóval, hogy teljesen őszinte legyek abszolőte hidegen hagy, hogy szenved. - Fejtem ki röviden, tömören, mert lássuk be, így van. - Mikor az arkok kicsinyes testvéri vitába fogtak azzal csak a halandó világot, rombolgatták, pusztítgatták, mely felépíthető, újra. De mikor Isten, s a vele egyenértékű erő folytat hasonló kinyes testvérharcot, nos, az Ő rombulásuk nem visszafordítható, végeleges állapot lesz. - teljesen higgadtan, kimérten magyarázom, fürkészem tekintetét, de látom szemeiben, hogy változás történt. Megbánás szikrája látható, bánja mit tett, ez adhat bizonyosságot, hogy sikerrel jártunk, s ténylegesen megszabadult immár a sötét fellegtől mely átjárta. lerázni még nem tudja, hiszen kit egyszer megérint, ott motoszkál majd hosszú időkig. Újabb korty míg Cassaelről beszél, tehát nem tétlenkedik Ő sem, tudtam, hogy jó helyre teszem a voksom, helyes. Ramiél is szóba kerül, elgondolkodva tekintek el egy pillanatra. - Mielőtt a Katonai Bázisra jutottunk volna, eszembe jutott egy alternatíva. A sötétség fertőzte az elmét, a Sötétség ellen pedig a Fény a leghatásosabb fegyver. - Fordul felé, majd pár pillanatnyi csend után végül kimondom a nevet. - Uriel. - vezetem íriszeim újra az övébe. - Ő Isten Fénye, talán az Ő ereje képes kiűzni a sötétet. Megkerestem mielőtt még érted indultunk volna. Amolyan B terv, ha nem járnánk sikerrel. Keresd fel, beszélj vele. Az Ő ereje is szükséges lehet a küzdelemben. Megmondtam neki, hogy ha bennem nem bízik, bízok bennetek. Ő talán segíthet Ramiélt is visszatéríteni. De sok időt ne pazaroljatok erre, Amarát kell kivonni az egyenletből, s akkor talán az uralma alá kerültek is újra szabadok lesznek. Csak elmélet, de úgy vélem logikus lehet. - Pillanatnyi szünet, majd folytatom is, miközben orcámon a jól ismert mosolygödröcskék újfent megjelennek. - Másrészt, neki nem ígértem hogy a végsőkig elmegyek. - Utalok itt arra, hogy lényegében majdnem végeztem magammal csak azért, hogy az előttem ülőt visszahozzam. Minek nyilván oka volt, a nagyobb jó érdekében. Persze sosem teszem semmit egy lapra, vagy talán még is? Ezt majd a jövő megmondja. Az ablakon ébenszín holló száll, károgása felkelti figyelmem. Lábán apró pergament. Odalépek hát s elfogva a madarat elszedem a papírost. Ha közben szól, természetesen figyelek, de a lapot kitekerve a madár szabadon elmehet én pedig azt a rövid üznetet olvasom melyet vörös színnel ráfestettek. - Hm, Úgy tűnik Lucifer felébredt. - Jegyzem meg hangosan. - Találkozóra hívja a démonokat. - Jutok a sorok végére, majd felé fordulok. - Érdekes fordulat. Egyre többen döbbennek rá úgy tűnik, hogy ami most van, cselekvés nélkül nem vezet csupán egy irányba, az pedig a végső pusztulat. Már legalább is remélem, hogy ezért és nem valami más okból kifolyólag érkezett ez a hívás... - Mélázok el rajta, majd egy újabb pillantás a papírra, s végül vissza a szőke angyalra. - Te mihez kezdesz most, Ophilia? - teszem fel a kérdést, mert erről még szó nem esett ugyebár.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 11:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
I know there is strength in the differences between us. I know there is comfort where we overlap
A szavak angyala vagyok, mégis, ahogy nyílik az ajtó, ahogy meglátom az alakját, egyszerűen felejtek el mindent, mit mondani akartam, mondani kívántam neki. Egyszerű szó csúszik csak ki ajkaimon, nem több. Mégis mivel kezdhetném? Túl sok minden van, amit mondhatnék, mégsem tudom, hogy merre kezdjem el.
Beenged, én pedig nem messze az ajtótól állok meg. Szólnék, de megelőz. Fejem rázom, majd megállok a mozdulatba. Elgondolkozom rajta, majd ráemelem tekintetem.
- Kérek - mondom kicsit bizonytalanul, de kellően hallhatóan. Figyelem az üveget, amit felém fordít, de egy apró biccentésnél többet nem reagálok. Majd belekezdek abba, amiért jöttem, közben pár lépést teszek irányába, miközben az italokat tölti ki.
Szavaim csendben halnak el a párkányon figyelő galamb mélyen búg egyet, közénk pedig a jól ismert csend telepszik. Némán figyeljük egymást, én őt, ő pedig engem.
Mégis állom pillantását, kékjeitől nem szakadok el. Átveszem tőle az italt, mégsem kortyolok bele, még nem teszem.
S, amikor megszólal. Szempilláim remegnek csak meg. Végül lehunyom a tekintetem, haloványan mosolygok el, enyhén fújtatok csak szavaival.
- Igen, foglalkozhatunk - nem akadékoskodok tovább. Ha nem kívánja, akkor nem fogok. Szavaim ettől függetlenül őszintének gondoltam. Valóban hálával tartozom irányába és nem fogom elfelejteni, hogy tartozom neki.
- Amara szenved - emelem ajkamhoz a poharat, keserű nedű égeti az ajkam, a nyelvem, végül a torkom. Arcom akaratlan fintorba fordul tőle. - Keresi Atyánkat, válaszokat kíván csak. Haragos, mert elzárták, lényéből fakad, hogy pusztítást övezi lépteit, de nem akar rosszat - rázom meg a fejem, makacsul kitartok eme állításom mellett. Láttam akkor a keretben a pillantását, miként reagált, hogy minden, mi élő volt elpusztult útjába. Szörnyű lehet így élni.
- Cassael a városban van talán, már itt van. A vadászoknak segít, próbál ő is rájönni, hogy miként állíthatjuk meg Amarát - a következő névnél, viszont egy mély levegőt veszek.
- Ramiélt nem találom - hajtom le a fejem. - Atyánk tudhatja csak, hogy merre van. A mennybe nem tudok felmenni, hogy onnan kutassam - mennyivel könnyebb lenne. De nem tudom megtenni, zárva van. - Minél tovább tart felette Amara hatalma, annál mélyebbre süllyed benne - ujjaimmal erősebben szorítok rá a pohár felére, melyből most egy nagyobb kortyot iszok, mégis továbbra is keserűnek, égetőnek és rettentő erősnek érzek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome, back (?)
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Slow Farewell »
Odakin az utca némaságba burkolózik. Kellemes, tavaszi szellő játszadozik a szűk utcákban, felhőnek ezúttal nyoma sincs, a nap magasan jár már. Az ajtó pedig nyílik. Ismerős hang csendül meg, egyetlen szó mely akaratlan mosolyt, tán vigyort csal arcomra "Szia", majdnem ott pusztultunk mind s egy Szia az első szó. Persze ugyan mi volna? Csupán humoros, vagy csak nekem? Tán csak a sok idő abban a másik világban... Utat engedek neki s Ő nem is rest élni vele, belép, de nem jut messze, azonnal meg is állapodik, az ajtót ráérősen zárom mögötte, s ahogy fordulok rögvest szólok is, ahogy a konybapult felé igyekszem. - Egy italt? - Ha már így, végül is miért ne? - Tudom tudom, nincs rá szükséged... de nem ezt kérdeztem. - Vigyorgok magam elé miközben haladok a célom irányába, mert ahogy Ő is úgy Én is tudom előre miként fog reagálni. Kér, vagy sem, 2 pohár akkor is landul a pulton s az üveget felé is mutatom, whiskey, George Dickelm egyenest Tenesseeből. Aztán attól függpen kére e vagy sem, én töltök, vagy 1 vagy 2 pohárka lesz majd áldozata a nedűnek. Közben nem tekintek rá, némán hallgatom szavait, csupán mikor a poharat a számhoz emeltem, s közben átadom az övét is (ha kérte), egy rövid korty, de ekkor már nem veszem le szemeim róla, szemben állva fúrom az övéibe. A pohár takarja orcám de szemeim sarkában a szarkalában még ilyenkor is láttattják a már oly jól ismert egészen parányi mosolyt. Elhagyja ajkam a pohár hideg éle, figyelem, némán nézem s immár látható is az a bizonyos jól ismert tekintet. A párkányon galamb állapodik meg, fejét oldalra billentve tekint be a párosra a teremszoba egyik végében. Aztán végül megszólalok mintha csak felébretem volna. - Ja hogy már befejezted?! Akkor foglalkozhatunk a jövővel? - Teszem fel a kérdést ezzel is elhumorizálva ugyan, de a tudtára adva, hogy részemről lezártnak tekintem az ügyet. Ő is mentett már meg, szóval vehetjük úgy, hogy 1-1. Ámbár nem feledem szavát, melyet arra adott, hogy alkalomadtán, ha úgy alakul, bíznia kell bennem s egészen biztos vagyok Ő maga sem feledte ezt. Biztosíték, a jövőre, még nem látja az összképet, de nem is kell. - De, hogy törleszthess előbb az Amara ügyet kell megoldani. - Jegyzem meg ismét hihetetlen humoros komolysággal. De előtte még egy dolog hátra van miről érdemes nem megfeledkezni: Egy kopogtatás egy Szia, néhány kedves szó. Ennyi csupán mi elmondható, de az, hogy mindez neme a sötét Szuka újabb csele, nem tudhatom, hogy nem E küldte megint ide, hogy aztán a Szőke angyal küllemén keresztül megfogjon, hogy kiderítse mit is tudok. Nagyszerű színjáték volt, s zseniális felépítés ahogy egészen a halálig elvitte őt, én magam is elmegyek a végsőkig. Bizton állítom Ő sem tesz másként. - Cassael, Ramiél? - Dobok be két nevet lássuk, miként reagál.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
I know there is strength in the differences between us. I know there is comfort where we overlap
Magam sem értem igazán az idegességem okát, ami elfog, ahogy az ajtó előtt állok és bekopogok. Szívem hevesebben dobog, mély levegőt kell vennem, hogy ezen az érzeten, mely eddig sose jelentkezett felülemelkedjem. Ha halandó lennék elgondolkodnék azon, hogy, vajon mit jelent, van-e jelentősége, ám mivel nem vagyok az, ráhagyom. Talán csak az újraéledésem egyik mellékhatása.
Bőröm alá kúszott érzet, egy pillanatra felerősödik, amikor a túloldalról hallom, hogy a zár kattan, a kilincs lenyomásra került, torkomba gombóc képződik, hogy aztán az egész elpárologjon, ahogy meglátom.
Egy szívdobbanásnyi idő telik csak el, mikor nevemen szólít. Kósza pislogás kíséretében mosolygok rá.
- Szia - hangom megkönnyebbült, de magam sem igazán értem, hogy miért, ajkamon szelídség fut keresztül, tekintetembe is a rége békesség pihen meg. Nincs már benne az a tűz, ami az elmúlt időszakban jellemzett. A harag, a méreg, mellyel nem tudtam megküzdeni, melyet tudom, hogy miért véltem érezni. Helyesnek mégsem éreztem sohasem.
De beenged, fejem csak egy pillanatra hajtom, le, amíg belépek, ám messze nem megyek. Megállok tőle egy lépésnyire, s amikor becsukja az ajtót - ha megteszi - akkor szólalok meg újra.
- Szeretnék köszönetet mondani neked. Mindenért - teszem még hozzá, arcának vonásait fürkészem, szemeinek kékjét. - Mindenért, amit tettél értem, hogy nem hagytad, hogy Amara teljes mértékben átvegye felette a hatalmat - ajkamon a szelíd mosoly most mélyebb tartalmat kölcsönöz magának.
- Tényleg hálás vagyok neked, nélküled nem tudtam volna küzdeni ellene - készülök arra, hogy elmismásolja. Azt mondja, hogy nem ő volt, hanem én tettem. Hogy az erő mindig is bennem volt, de ez nem igaz.
Vagyis nem teljesen. Hiszek abba, hogy miatta is tudtam küzdeni, már csak azzal, hogy hitt bennem akkor is, amikor mások nem tették meg. Amikor saját testvéreim sem hitték el.
- A katonai központban sikerrel jártatok. Vagyis… Meghaltam. Azt hiszem - vonom össze a szemöldököm, ez a része homályos. Ha csak egy pillanatra is, de minden úgy elsötétült, békéssé és üressé vált.
- Köszönöm, hogy nem hagytad. Tartozom neked, sokkal - teszem még hozzá, hisz nem kívánom elfelejteni és végképp nem eltitkolni.
Kijár neki, megdolgozott érte.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome, back (?)
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Slow Farewell »
A nap kelt s pihent a távoli horizonton, számát nem tudom hányszor, nem tudom mennyi időt tölthettem az álomvilágban ezúttal. Vártam, vártam, hogy a végtelen tenger fekete mélységéből ránt magával Calypso egyik csatlósa, vagy a pengefogú Cerberos veti magát rám a felhők közül, hogy bevégezze... De egyik sem történt meg. Csupán sodródtam, viszonylagos nyugalomban. A napok pedig teltek, nem tudom mennyi is pontosan. Egy érintés, egy szellő, egy fuvallat simította arcom, mire szemhéjaim felcsapódtak. De csupán a tenger volt köröttem, más nem, az égre nézve arany színben tündököltek a fellegek, fura, ismerős alakban. A nap magasan, tovább sodrótam...

Ismerős volt a hely, habár üresen tátongott, csupán magam voltam, az ágyat lassan hagytam el, másként nem is tudtam volna, kimerültem, mindent felhasználtam amit csak tudtam. A zsebemben egy apróságot találtam. Az asztalon hagytam...

Újra a saját közegben voltam. A hatalmas ablakokon keresztül a nappali fény bejárta a terem lakást. Azóta nem jártam itt. A padlón még látni a kréta által hagyott mázolmányt mely az ágyat hivatott körülzárni. Az ajtó némán csukódik utánam. A hasfalam fogom, reflexszerű mozdulat, melyet a fájdalom vált ki, még mindig nem vagyok 100% os állapotban. A kanapéhoz tántorgok s le is rogyok, csak egy kis pihenő még, semmi több. Elégedetten konstatálom, hogy a két angyal nem végzett ki mikor tehette volna. Ez jó pont. "A bizalomnak ára van" megannyiszor mondtam, s próbára is tettem az angyalt. Ezúttal is átment a vizsgán. Létemet kockáztattam, drasztikus módszer, szélsőséges, de biztosre kellett menjek. "Menj el a határig és lépj túl rajta..." pontosan ezt tettem. Mindennek oka van, ne feledjétek! Messze még a végkifejlet. Arról fogalmam sincs mondjuk, hogy cselekedetem sikerrel járt e s a Szőke angyal túlélte e. Erre maximum abból következtethetek, hogy az Ő lakásán ébredtem. De lehet csupán Cassael vitt oda hiszen az volt a közelben... De még pár napra meghúzom magam, után majd kiderítem, jutok erre az elhatározásra a kanapén megpihenve, csak egy kis idő kell még, nem több...

Átlagos, kellemes tavaszi nap. Kop kopp. Az öreg fa ajtó hangját hallom. Tekintetem egyenest oda is vezetem. Nem vártam látogatót. De ha még is, túl sem opció nem lehet, nem sokan ismerik e helyet... Csend honol utána. Derítsük ki ki is lehet, ennek pedig egyetlen módja van ugye. Lépteimet az ajtóhoz vezetem. Kezem a kilincsre simul és feltárom, hogy kiderüljön ki a váratlan látogató. Ő az. De vajon melyik Ő? Vajon sikerrel jártunk, félig biztosan hiszen a mellékelt ábra szerint, életben van. Orcámra a jól ismert parányi kis mosoly ül. - Ophilia? - teszem fel a kérdést, szándékosan így, ebben a formában. Válaszától függetlenül lépek és féloldalt hátra, hogy utat engedjek neki ezzel is invitálva. Alakját fürkészem, vajon melyik áll előttem újra? S ha az egyik, úgy miért jött volna, ha a másik akkor csak újfent, mi az oka? Sok a kérdés, el is hessegetem őket hiszen hamarost úgy is fény derül a talányra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 12:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Abaddon
I know there is strength in the differences between us. I know there is comfort where we overlap
Észrevétlenül tűnt el az éjszakába, mikor magához tért. Nem köszönt el, nem intett búcsút. Az egyik pillanatban még ott feküdt, arcán finoman simítottam végig, mielőtt utamra indultam volna. Több napja is volt már annak, hogy ott feküdt, tehetetlenül, álmában. Mert lélegzett, ezt láttam, de csak aludt. Ujján obszidián kővel kirakott gyűrű pihent, mely túl ismerős volt.  A képet hirtelen, akkor még nem tudtam kivenni.
Elmentem, pár órára talán? A vezeklésem megkezdődött, akik segítségem kérték és megtagadtam tőlük, irányukba. Akiknek hazudtam, azok elé járultam. Kik segíteni akartak én pedig elhajtottam őket, azokhoz fordultam most, lesütött szemmel.
S mire visszaértem, már nem volt ott. Az ágy üresen tátongott, a gyűrött lepedő volt az egyetlen, mely arról árulkodott, hogy egykor ott feküdt. A konyhasziget pultján mégis egy ismerős doboz pihent.
Lassú léptekkel mentem oda, fogtam a kezembe a fehér zenélő dobozkát, mely egy tojáshoz hasonlított. Óvatosan nyitottam fel, ismerős dallamok csendültek fel, a balerina pedig csak körbe és körbe járta táncát. Ajkamra halovány mosoly futott.
Túl sokat köszönhetek neki.
Lényegében neki köszönhetek mindet, ha ő nincs, én sem lennék itt. Cassael nem tudott volna sikerrel járni. Ő volt az indoka annak, hogy valamennyire ép eszemnél tudtam maradni, hogy tudtam küzdeni.
Ő segített nekem. Ő hitt bennem. Hitt akkor is, amikor senki más sem. Tekintetem lehunytam.
Mégsem kerestem fel azonnal. Még volt dolgom Las Vegasba előtte, New Yorkot csak ezután vettem célba. A vadászoknak ígérettel tartozom, remélem fivérem pedig sikerült elérni őket, hogy elmondhassa nekik, továbbra is kívánok nekik segíteni. S csak remélni tudom, hogy megbocsátják vétkeimet, és nem okoztam túl nagy gondot a városuknak. Ha mégis, tudom, hogy azon leszek, hogy kijavítsam azt.
Addig is, amíg drága fivéremtől nem kapok választ, felkeresem a démont. Az ismerős ház előtt megállok, feltekintek arra, annak is a legmagasabb lakását kutatom tekintetemmel, odáig mégsem látok el.
Emlékképek derengenek fel előttem, a zuhogó eső. Ahogy beljebb lépek, látom, hogy a folyosó közepén egy ponton a csempe összetört, mintha egy nagyobb tárgy zuhant volna rá. Tudom, hogy mi volt. A lépcsőn ráérősen szedem a lépteimet, ajtaja előtt pedig megállok.
Sokkal tartozom neki.
Mély levegőt veszek és határozottan kopogok be rajta. Tudom, hogy számunkra, angyaloknak és démonoknak is van erre egy jóval egyszerűbb megoldás, hogy egymásnál megjelenjünk. Az illem mégis így kívánja. Túl sokszor leptem már meg hirtelenjébe. Bekopogok és várok.
Talán itthon sincs.
Talán nem is ő nyit ajtót.
Talán teljesen feleslegesen jöttem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Don's Place VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 09, 2019 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7