Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Egy eldugott bár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Néha azt gondolom, hogy jobban kellene ügyelnem arra, hogy ki lép be az ajtón, lehet, hogy készítenem kellene, egy egyszerű igen-nem kérdéssorozatból álló lapot, ami segítene eldönteni, hogy akarok e bajlódni az adott személlyel vagy sem. Cara olyan fordulatot vett viselkedésileg, amit nem tudok hirtelen mire vélni. Kissé oldalra döntöm a fejem, és érdeklődve hallgatom végig a mondandóját. Halandó, és univerzum pusztítás? Ez lenne amire igazán vágyik, nem gondoltam volna, de hát miért is lepődök meg bármin is? Nos, nem biztos, hogy mindent tudnék teljesíteni, de akár egy szétrobbanó bolygót, vagy egy könyörgő Coltot még simán, de egy egész univerzum leigázását nehéz lenne produkálni.
Őszinte leszek, a történésektől totál eláll a szavam, nehéz egy többszemélyiségű viselkedését, és ezáltal a történéseit lekövetni. Most is, az egyik pillanatban még kis szende, kis félős, a másikban meg egy sötétség úrnőjének vallja magát. Szerintem nem vagyok vele egyedül, amikor azt mondom, hogy a nevére is összeszorul minden testrészem, ami csak létezik. Én is hallottam meséket Amaráról, hogy mi köszönhető neki a világon, hogy a nyakunkba engedte az összes démont és lényeiket a pokolból, hogy minden angyal a földre kényszerült, nem beszélve az ő lényeikről. Persze mindenki eldöntheti, hogy el hiszi e ezeket a meséket, az én agyam eléggé valósnak gondolja ezeket, miért is ne lehetne az, hiszen ha Lucifer, Rafael meg a többi szárnyaslény létezik miért ne létezhetne Amara?
Máskor azt mondanám, hogy oké, köszi szépen a további viszont nem látásra, de most valahogy nem vagyok erre képes. Mondhatja bárki, hogy bolond vagyok, és a vesztembe rohanok, de most nagyon is kíváncsivá tesz ez az egész, tudni akarom, hogy mi fog következni. Elhiszem e, hogy tényleg ő lenne a Sötétség Úrnője? Aligha, bár lehet, hogy ez a gondolat is csak azt magyarázza, hogy már én sem vagyok az ép eszemnél.
- Mentségként? - Mire is céloz pontosan? Most az volt a vétkem, hogy unikornisokkal leptem el a szobát, vagy, hogy megmutattam neki, hogy képes vagyok megérinteni őt a gondolataimmal, noha, az egész csak az elméjében ment végbe. Azt hiszem maradok annál a válasznál, ami fedi az igazságot is, és még tényként is közölhető.
- Nos, te jöttél be hozzám úgy, hogy fogalmad sem volt, mit is kaphatsz itt cserébe a pénzedért. - Bár kétlem, hogy mentségeket kellene gyártanom, fürkészem őt, mert, ha tényleg ő Amara, akkor kurva nagy szarban leszek lassan. Az a minimum, hogy kitépi az agyam a helyéről, és akkor szerintem ez még nem volt túl meredek ötlet a részemről.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 12:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 400 • Credit:

 

Kezdtem úgy érezni, hogy Leonard nincsen tisztában azzal, hogy kivel is akadt dolga. Láthatóan, nagyon szórakoztatónak találja a korábbi botlásomat, és minden bizonnyal lebecsült engem. Milyen súlyos tévedés. Stratégiát kellett váltanom. Ha arra van szükség, megmutathatom neki a sötét oldalamat. Talán az erőm korlátozott New Orleasban, de ostobaság lenne részéről, ha nem tartana tőlem. Olyan erőknek parancsolok, amit el sem tud képzelni. Szerencséjére még nem tett semmi megbocsáthatatlant, de már nagyon vékony jégen táncolt. A kezem képletesen már a torka köré fonódott, de még nem szorítottam meg. A csapos ellenben már elkövette azt a hibát, amivel Leonard még csak kacérkodott.
– Még hogy tartozik nekem? Térden csúszva kéne a kegyelemért rimánkodnia. Az ilyen halandók miatt kell elpusztítani a teljes univerzumot. – a hangomat felemeltem, hogy az üzenetem eljusson a törékeny kis elméjéhez. Nem akartam csupán egy-két emberrel eljátszadozni, annál sokkal nagyobb léptékben gondolkodtam. De ha tovább szórakozik rajtam, akkor ő is beállhat a csapos mellé, amikor a lesújt rá a büntetésem. A test megtörése persze lehetőséget ad arra, hogy megtapasztalhassa milyen is az igazi kín, de a lélek összeroppantása sokkal drasztikusabb módszer.  Ehhez képest, az ő képessége csupán egy gyengéd simogatás.
– Létrehozol képzeteket? Én pedig a sötétség úrnője vagyok, és parancsolok az árny szolgáinak. – mondtam neki kifejezéstelen arccal. Talán nem hitt nekem, de nem is számít. A sötét fellegek már gyülekeztek a szobában. Ha akartam bármikor rászabadíthattam a haragomat. Egy apró szikra elég csupán, és mindent lángba boríthatok. A haragom tüze elől pedig nincs menekvés.
– Azt hiszed, hogy arra vágyom, hogy csókot leheljenek a nyakamra? – harsogtam, és a kezemmel oda nyúltam a nyakamhoz, ahol megérintett az elméjével. Egy határozott mozdulattal végig simítottam ott, mintha csak egy falevelet ráznék le magamról. Tanultam a korábbi hibámból, és ennél most már többre lesz szüksége, ha meg akar ijeszteni. Sokkal többre.
– A titkok csupán arra jók, hogy megfejtsük őket. A harcban nem veszed túl sok hasznukat. – mondtam, és az önelégültség nyíltan kiült az arcomra. Bár a játszma még csak most kezdődött tudtam, hogy nincs esélye. Talán nem most rögtön, de előbb utóbb mindenkit utolér a saját sorsa. Nincs menekvés előle.
– Akarsz valamit felhozni a mentségként? – Mélyen a szemébe néztem, és minden apró rezdülésére figyeltem. Elhatároztam, hogy ha valami súlyos hiba elkövetésére készül, azonnal le fogok csapni könyörület nélkül. Elég csupán egy rossz mozdulat, vagy egy meggondolatlan nevetés foszlány, és a sötétség elszabadul.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 4:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Azt hiszem kétség sem férhet ahhoz, hogy ez az egyik legmókásabb napom mióta a városban vagyok, pedig ez már jó hosszú ideje volt, hogy betettem ide a lábamat, és sok féle fajta ember és lény megfordult nálam, különböző kérésekkel, de egyik sem volt ennyire... abszurd. Próbálom kontrollálni a reakcióimat, de nehéz, hiszen annyira őszintén kiül minden az arcára, nem lenne szerencsés, ha beülnie egy pókerre.
- Nem hiszem, hogy aggódnod kellene az miatt, hogy az utcán kötsz ki. Sok kiadó szoba van a környező motelekben, hisz ebben a városban nem sokan akarnak megszállni, de valószínűleg fogok tudni neked segíteni. és azt hiszem, hogy Colt is tartozik neked annyival, hogy szerezzen egy kis kedvezményt az itteni szállásokra. - Gondolom azért azt tudja, hogy hova is érkezett, ha már arról nem tudott semmit, hogy én mit csinálok itt. Ez nem az a város, ahova csak úgy érkeznek az emberke, és tekintetbe véve a viselkedését, erősen kétlem, hogy démon, angyal, vagy akár félvér, vagy nephilim lenne mint én magam is vagyok.
- A szoba azért van itt, és főként én azért vagyok itt, mint azt az ajtón is láttad, hogy elérhessék az ide érkező lények a vágyaikat. Mint láttad képes vagyok létrehozni képzeteket, legyen az unikornis. - Ahogy elhagyja a számat az unikornis szó, ismét megjelenik Cara előtt az asztalon egy kisebb és kevésbé ijesztő verziója az előző unikornisoknak, ám most tartom a képzetet, nem hagyom, hogy szerte foszoljon. Mielőtt újra megszólalnék mély levegőt veszek, összekulcsolom ujjaimat, és mélyen Cara szemébe nézek.
- Képes vagyok erotikus vágyak kifürkészésére is... mondjuk úgy, hogy érzem, mire is vágysz, és a képességemmel ezt meg is tudom mutatni, akár egy csók a nyakon. - Csak egy pillantás az egész, és egy láthatatlan száj csókot lehel Cara szabadon hagyott nyakára. Látni nem láthat semmit, de érezni érezhet mindent, bár csak egy apró csók, biztos vagyok benne, hogy ettől is frászt fog kapni, hiába az előre való figyelmeztetés.
- Ez a szoba, sok-sok titkot rejt, ahogy az én elmém is. Mondhatni egy modern pszichológus vagyok. - Mosolygok rá. Azt hiszem, jobb ha nem mutatom meg a képességem harmadik fázisát, ezt nem is igazán szoktam reklámozni, jobb ha csak én vagyok azzal tisztában, hogy nem csak szépet és jót tudok alkotni. Mindenkinek szüksége van egy védelmi hálóra, nos ez az enyém. Olyan iszonyatokat tudok másokkal láttatni, amit Cara valószínűleg el sem tud képzelni, még a végén kifutna a világból.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 2:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 428 • Credit:

 


A napi rendem mondhatni teljesen felborult. A tervemben egyáltalán nem szerepelt az a pont, hogy totális idiótát csinálok magamból. Ha valaki csupán néhány perccel ezelőtt megemlíti nekem, hogy rettegve fogok a sarokban kuksolni, mert cuki, plüss unikornisok lepték el a szobát tuti, hogy tarkón verem és visszaküldöm a balettba ugrálni. De sajnos az eset megtörtént, és a hírnevemen esett csorbát már nem tudtam kiköszörülni. Nevetése tisztán csengett a fülemben, és még haragudni sem volt okom. Ha az ő helyében lennék, minden bizonnyal már a könnyeimet törölgetném annyira rázna a kacagás, egy ilyen hülye láttán. A ’biztonságot’ nyújtó sarkot továbbra sem hagytam el, és úgy szóltam neki vissza.
– Imádom az unikornisokat, egyáltalán nem félek tőlük, de ha a semmiből tűnnek elő, azért az egy kicsit megpengeti az idegrendszeremet. – vetettem oda már-már durcásnak ható hangnemben. A nevetést befejezte, és kedves hangnemben próbált invitálni, hogy most már térjek vissza a normálisok táborába. Plusz végre tisztázta, hogy ez nem egy hotelszoba.
Lassú és megfontol mozdulattal visszafordultam, és örömmel konstatáltam, hogy eltűntek az unikornisok, csak Leonard nézett kedves mosollyal az arcán. Felírtam neki egy piros pontot magamban, amiért már nem röhög hangosan. A távolságot továbbra is tartottam a karomat pedig keresztbe fontam magam előtt. Viszont valami csoda folytán, a törülköző még mindig a fejemen volt, és túlélte a pánik sarokba rohanást. Minden bizonnyal szörnyen fenyegetően nézhettem ki. Hah, kit akarok átverni. Szánalmas látványt nyújthattam ez nem is vitás.
– Nos ha már az utcán kell csöveznem valahol ezek szerint, akkor azt megosztod velem, hogy mi a f….. – mielőtt kimondanám a szót, ami már a nyelvem hegyén van, inkább gyorsan helyesbítek - – Szóval akkor miért is van itt ez a szoba pontosan?
A veszély elmúltával hirtelen elönt az ólmos fáradság érzése. Úgy tört rám, mintha fejbe vágtak volna. A végtagjaim teljesen elnehezültek azzal egyidőben, hogy a szívem zakatolása normális ütemre csökkent. Ugyan tisztáztuk, hogy ez nem az én kis esti szobám lesz, de éltem azzal a lehetőséggel, hogy visszamentem a kanapéhoz és helyet foglaltam. A lábamat viszont már inkább nem pakoltam föl. Ha esetleg megint futni kell időt nyerek, ha a lábaim már eleve a földön vannak. Kérdőn néztem Leonardra.
– Mégis, hogy kerültek ide az unikornisok?
Nyilván valami mágia van a dologban, mostanra ennyi már nekem is leesett, bármilyen hiányos is a műveltségem ezen a téren. Azonban ehhez hasonlót még sosem láttam. Találkoztam egyszer valakivel, aki képes volt tárgyakat mozgatni az elméjével, de itt biztosan nem erről volt szó. Szóval igazán hozzátudna járulni a lelki békém újbóli megteremtéséhez, ha eme eseményt megmagyarázná nekem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

A mai nap sem lesz az egyhangú napok egyike, ezért is olyan szerencsés, hogy egy ilyen helyen tudom kamatoztatni a képességeimet, mivel nem rozsdálok be és még mókázok is. Oké, arra ugyan nem számítottam, hogy ma még női fenekeket fogok megcsodálni, de ezért is szép az élet, ha már itt van, hát én ugyan nem takarom el a szememet. Főleg manapság, mert sosem az történik amit az ember fia remél, így jobb ha kiélvezzük a lehetőségeket. Mi tagadás, valóban formás fenékről van szó, és még szívesen nézegetném a hófehér tangát ami keretezi, de most végkép kiderült, hogy légy úszkál a levesben, és Cara is gyorsan kapcsol elrejtve fenekét a világtól és főleg tőlem.
A következő pillanatban, meg előkerül az eddig kedves, ne bánts virág arcát leváltó, gonosz, ádáz női tekintet. A jó isten védje meg azokat a teremtményeket akikre egy bosszúszomjas nő üldöz, de mivel az isten nincs, ezért nem sok jót jósolok a szegény páráknak. Azt hiszem, jobb ha nem állok majd az útjába, amikor kiosztja Coltot, de nem is baj, bőven ráférne már az önelégült képére, hogy egy nő jól helyben hagyja, és mindenki előtt lekiabálja a kopasz fejét.
Azt hiszem elvetettem a sulykot az unikornisokkal. - Szóval nem ezekért jöttél? - Nevetek fel a már egyébként is nyilvánvaló tényen. Azonban, amikor szóvá is teszi, hogy miért is van itt valójában, megszánom szegényt, főleg, hogy a sarokban áll. - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer találkozni fogok valakivel, aki az unikornisoktól fél. Mert az, hogy a bohócok ilyen viselkedést váltanak ki az emberekből, az hagyján, azoknak amúgy is, olyan megátalkodott gonosz démoni fejük van, de ezeknek a dagad színes póniknak, na de minden nap van valami újdonság. - Jegyzem meg, majd egy pillantás az egész és már semmivé is válnak a kis "szörnyetegek".
- Már eljöhetsz a faltól, gyere, tisztázzuk a helyzetet. - Mondom neki kedvesen, még mindig a fotelből. - Nos, mint az már számodra is kiderült, ez nem egy hotelszoba. Én nem szobalány vagy fiú vagyok, és te hiába érkeztél ide ezekkel a szándékokkal, sajnos nem tudom teljesíteni ezt a fajta kérésedet. - Próbálok amolyan kedves mosolyt felé küldeni, miközben az agyamban csak az pörög, hogyan is álljak majd bosszút a csaposok királyán.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 418 • Credit:

 

Kezdett az az érzésem lenni, hogy nem csak én vagyok zavarban. Egyre inkább úgy tűnt, hogy Leonardot is elbizonytalanítottam a kérdéseimmel. A korábbi magabiztosságának a nyomát sem láttam az arcán, csupán zavart és döbbenetet láttam. Talán ő akart aludni a kanapén? Esetleg nem szokott hozzá a borravalóhoz? A kérdőjelek egyre csak gyűltek, és a nagyobb baj az volt, hogy láthatóan már nem csak az én fejemben. Tekintetem élesen az övébe fúrtam, hátha kitudok olvasni valamit, de nem jutottam semmire. Szép volt a szeme és ennyi. A perifériámban viszont megjelent valami. Hirtelen egy plüss unikornis jelent meg azon a helyen, ahol korábban a kanapét paskolgattam. Annyira megijedtem, hogy egy halk jelzésértékű sikollyal a torkomban felpattantam. A lendület következtében a mackó nadrág, ami lényegesen nagyobb méretű volt, mint amit hordani szoktam, lejjebb csúszott a fenekem közepéig. Még pont nem látszódott ki a stratégiai fegyverem, de a jelenlévő úriember számára így is tisztán láthatóvá vált, hogy egy fehér tangát viselek a férfi darabok alatt. Gyorsan feljebb húztam a nadrágot szinte a hónaljam vonaláig biztos, ami biztos alapon. Az arcom egyre forróbb lett. Nincs mit szépíteni égtem, mint a Reichstag.
– Annyira sajnálom. – Próbáltam szabadkozni, de nem volt sok értelme. Egy valamire viszont jó volt ez a sajnálatos esemény. Elterelte a figyelmemet arról az igencsak apró, de mégis lényeges tényről, hogy a semmiből megjelent egy kicseszett unikornis mellettem. Szinte meg sem hallottam, hogy valami félreértés féléről beszél. Azt viszont tisztán kihallottam a mondandójából, hogy „Colt a csapos”
– Hmm, szóval így hívják. – A képzeletbeli ’halál’ listámra fel is véstem a Colt nevet. Na jó, talán túlzás halál listának nevezni, hívjuk inkább azok listájának, akiket még az életem során tökön fogok rúgni. Elég hosszú lista egyébként.
A pulzusom már éppen kezdett megnyugodni, amikor megkérdezte, hogy miért jöttem ide pontosan. Válaszolni akartam neki, de tovább folytatta a mondandóját, további unikornist és fizetést emlegetve. Mikor újra szólni akartam, hogy én bizony nem fogok fizetni az unikornisért további plüss unikornisok jelentek meg a szobában a SEMMIBŐL. Hát majdnem összepiszkoltam a kölcsön nacit. De összeszedtem minden bátorságomat, és nem rohantam ki a szobából. Csak a szoba egyik sarkáig futottam el. A fejemet belefúrtam a sarokba és úgy szóltam vissza Leonardnak. A hangom viszont jóval magasabb volt a szokottnál.
– Én csak el akartam tölteni valahol egy estét, a csapos azt mondta, hogy itt aludhatok egyet. – továbbra sem néztem rá, csak a szoba sarkát fixíroztam. A máskor olyannyira szeretett plüss unikornisokat, most komoly fenyegetésnek éltem meg. Hát ennek is eljött a napja.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Egyre csak azt gondolom, hogy itt valami nem stimmel. Vannak olyan emberek, akik nem sokat szórakoznak a modorral, na nem mintha bunkó lenne, csak fura, hogy a borravalóval példálózik, noha még semmi extrát nem tettem. Jó persze nem egy megszokott ha valakinek befonom a haját, Lucifer a tanum, hogy ilyet még életemben nem tettem vendéggel és ha így nézzük akkor még is csak extra a maga nemében.
- Öhm... - akarok közbe szólni a monológjában ahol a reggelit emlegeti, és szerintem egyre érdekesebb a tekintetem is, biztos árulkodik rajta, hogy lassan én vagyok az, aki nem érti, hogy ő miért is van itt. Erre megemlíti az unikornist, hát oké... rajtam ne múljon.
Kutatok a gondolataimban, hogy milyen plüss unikornisokat láttam már, és amikor találok egy egészen jófej kinézetűt, már alkotom is a tudatommal, amikor elneveti magát.
- Nos Cara, azt hiszem, hogy itt valami bűzlik... - nézek rá áthatóan. - Valami nagyon nem stimmel, és azt hiszem, hogy jobb ha tisztázzuk a helyzetet, még mielőtt valami olyan történik amire se te se én nem számítunk. - Térdemre támaszkodva közelebb hajolok hozzá. - Azt hiszem némileg Colt, a csapos is benne lehet a félreértésbe, tekintetbe véve a gúnyos vigyort a képén, amikor kiléptem a szobából.
Egyre inkább azt gondolom, hogy nagyrészt Colt keze van ebben az egészben, ez valami magán bosszúálló akció a részéről, mert képes volt szerencsétlen ázottan betérni a bárba. Valamit majd ki kell találnom, amivel revansot vehetek nála, majd töröm a fejem, hogy mitől is fél igazán Colt, minimum annyira, hogy összeszarja a bokáját. A gondolattól már is mosolyogni támad kedvem. Vissza zökkentem magam a jelenbe, később is rá érek mókázni.
- Te miért jöttél ide pontosan? - Még mielőtt válaszolhatna gyorsan hozzá teszem. - Csak mert ha egy unikornisért akarsz fizetni, rajtam ne múljon. - Egy pillanatra becsukom a szemem és a következőben már több tíz darab unikornis fekszik a földön, asztalon, a kanapén. Ugyan az a fajta, csak különböző színekben pompázva.


Ilyen egy --> UNIKORNIS <-- az én agyamban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 793 • Credit:

 


A férfi nagyon udvarias volt, így nem lehetett panaszom az ellátásra. Csupán egy gyengéd mosollyal konstatálta a hisztimet és nem tette szóvá. Okos srác. Ha valami olyat mondott volna nekem, ami nem tetszik, még jobban elborult volna az agyam. Ki tudja, lehet még meg is harapnám. Elképzeltem magamban a jelenetet, és önkéntelenül is elmosolyodtam a helyzet abszurditásán, és mélyen reméltem, hogy nem fognak idáig fajulni a dolgok.
Szöget ütött viszont a fejembe, amit mondott. „Sokan jönnek ilyen hangulatba hozzám”. Na álljunk csak meg. Akkor ezek szerint ő adja ki a szobát? Neki kell majd fizetnem? A feltételezést, hogy ez az ő territóriuma csak tovább erősítette, hogy látványos mozdulattal mutatta, hogy ő „szó szerint” itt dolgozik. Viszont akkor mi van azzal zöldhasúval, amit a pultosnál hagytam? Értem én, hogy pénz beszél, a kutya meg ugat na de semmi kedvem nem volt többet költeni annál, mint ami feltétlenül szükséges. Gondolatban tehát felírtam a teendőim listájára, hogy ’távozás előtt tisztázni az anyagiakat’.  
– Nos ez remek, akkor a kanapé az enyém lehet ugye? – kérdeztem egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Hamarosan elhagyta a szobát. Nagyon reméltem, hogy az általam hiányolt szoba felszerelést akarta pótolni, és nem csak mondjuk egy cigire ugrott ki. Amíg vártam, türelmetlenül doboltam a lábammal, és alaposabban körbe néztem. Kétségkívül nagyon mutatós volt a berendezés. Ez a fajta ’luxus’ azért nem túl gyakori New Yorkban. Mondjuk sokkal jobban örültem volna egy kényelmes franciaágynak, amin teljesen el lehet terpeszkedni, de ideiglenesen ez is megfelelt. Ha esetleg megfájdul a hátam, még mindig élhetek a panasz jogával. Mondjuk volt egy olyan sejtésem, hogy itt a panasz leveleket maximum a toaletten használják az eredeti rendeltetésétől teljesen eltérő módon, de engem megnyugtat, ha legalább meg írhatom. Eddig a pontig viszont szerencsére még nem volt mit leírnom. Főleg mivel a srác viszonylag hamar visszaért ruhával és törülközővel a kezében. Át is nyújtott számomra egy pólót és egy nadrágot.
– Huh, köszi ez tökéletes lesz. Amúgy is a férfiruhák kényelmesebbek az alváshoz.   – Nem akartam az orrára kötni, hogy otthon is pont ilyen mackónadrágban alszom, ha egyedül alszom. És sajnos az utóbbi hónapokban mindig egyedül aludtam. Már komolyan kezdtem tőle tartani, hogy megkopott a vonzerőm.
Mosdó felé irányított, így nem haboztam és elindultam, hogy átvehessem a száraz ruhát. Amint beértem, magamra csuktam az ajtót, és megszabadultam a nedves daraboktól. A fehérneműt viszont magamon hagytam, mert ugyan még kicsit az is vizes volt, de ellenkezett az elveimmel az idegenek előtt bugyi nélkül tartózkodás. Nem sok elvem van, de ez az egyik alap. Megtörültem egy kicsit magamat, különös figyelmet fordítva a hajamra, ami vizes kupacokban omlott a vállaimra. Miután felvettem a pólót és a maci nacit, visszamentem a szobába. A ruháimat és a törülközőt vittem magammal és letettem az asztalra. Időközben egy párnákat és egy plédet készített ki, szóval mindent megkaptam, amit kértem. Leültem a kanapéra. Ezután viszont elkérte a törülközőmet, és egy nagyon szokatlan ajánlatot tett a frizurámra vonatkozóan. Éppen mondani akartam neki, hogy részemről rendbe van a dolog, de nem fogok extra felárat fizetni. Viszont mielőtt bármit is mondhattam volna, nekikezdett a hajam befonásának. Először befeszültem a dologtól, de végül elengedtem magam. Rájöttem, hogy nem is olyan nagy gond, hiszen így szép hullámos lesz majd a hajam amikor megszárad. Mikor befejezte, azért muszáj volt odaszúrnom egy megjegyzést, annak ellenére is, hogy titkon tetszett a dolog.
– Valaki nagyon hajt a borravalóra mi? – szóltam egy széles vigyor kíséretében. Laza eleganciával feltettem a kanapéra a lábamat, és kérdőn néztem a srácra. Feltételeztem, hogy hamarosan lelép, de nem így történt. További kérdéseket tett fel nekem.
– Szerintem most meg van minden, ami kell köszi. Most már azt hiszem rendben leszek. Majd holnap esetleg reggeli kelleni fog, de azt a pultossal kell egyeztetnem ugye?   – kis szünet után tovább folytattam.
– Na persze ha bármi megtörténhet, akkor egy plüss unikornis elférne még itt mellettem. – jelzés értékkel megpaskoltam a mellettem maradt üres helyet a kanapén. Egy darabig tartottam a komoly ábrázatot, de végül elnevettem magam. Nagyon reméltem, hogy értette a poént. Bár valóban, a nehéz napok után a plüss unikornisomhoz bújva alszom, de most abszolút el tudtam tekinteni eme apró igényemtől. Különben is csak az én saját pacikámmal az igazi aludni. A végén még, amikor hazamegyek féltékeny lesz, ha másik plüss szagát érzi meg rajtam. A férfi egy kacsintás kíséretében bemutatkozott nekem.
– Én Cara Pierce vagyok. – mondtam neki büszkén, és én is rákacsintottam. De nem a szexi fajtával, hanem lassítva széles fejmozdulatokkal. New Yorkban a nevem már önmagában is jelentett valamit. Igen szűk körben, na de akkor is. Itt viszont nyilván senki nem tudta, hogy ki vagyok. Persze a terveim szerint ez még a jövőben változni fog. Ha a házamat megszereztem, lehet, hogy majd terjeszkedésbe fogok. Egy magamfajta lány sosem éri be azzal, ami megadatik.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 7:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Majdnem elnevetem magam a kifakadásán, de itt körülbelül úgy kell viselkednem, mint egy pszichológusnak, tehát türelmesnek, együttérzőnek, kell lennem, ami azt is jelenti, hogy nem nevethetem ki azt aki jön, így csak egy halvány félmosolyra nyúlik el a szám.
- Hidd el, engem nem sok minden botránkoztat meg. - Érzem, hogy enyhén fel van paprikázva a hangulata. - Sokan jönnek ilyen hangulatba hozzám, ne aggódj, de általában jókedvűen távoznak. - Közlöm vele az igazságot, hiszen, sok halandó ember tér be hozzám azzal, hogy kreáljam meg neki a főnökét, barátját, vagy akit éppen okolnak a szerencsétlen életük miatt, hogy elátkozhassák, vagy leordíthassák a fejét.
- Öhm... igen, itt dolgozom, szó szerint. - Mutatok a szobára. Ezért jött ide, mert itt dolgozom. Kicsit értetlenül ráncolom össze a szemöldököm, de inkább nem kérdezek rá, betudom annak, hogy zavarban van.
- De legalább nem csak én jártam olyan szerencsétlenül, hogy rongyosra áztam. - Kilépek a szobából, hogy a szekrényemhez menjek neki száraz ruháét és egy törülközőért.
- Na mivan, már is elűzött? Látod, mégsem bennem volt a hiba. - Nevet hahotázva Colt, ahogy elmegyek mellette.
- Csak göncöket viszek neki... - egy pillanatra megállok a pult mellett és Colthoz hajolok. - Azért egy kicsit meglepődtem, mert kért párnát is. - Értetlenül nézek Coltra, mert ezt a részét valóban nem tudtam mire vélni. - Bár, szokták mondani, a vendégnek mindent. - Colt eddig bírta, és nevetésbe tört ki, hogy még egy nyálcsóva is kicsurran a száján, és így hagyom magára, hogy a beszerző körutam folytassam. A szekrényemből kiveszek egy nadrágot, egy pólót, és egy kis kéztörlő törülközőt. Visszafelé Colt még mindig kuncog a pult mögött, és nem bírom ki, hogy egy kicsit ne rontsam el a kedvét. - Hé Colt, még mindig esik az eső, és látod hányan jöttek be? - Kérdezem a fejemmel az ajtó felé intve, a frissen érkezőkre, akik lucskos lábbal menetelnek az asztalok felé. Colt idegesen kapja fejét az ajtó felé.
- Hogy a picsa... hé, nagyon gyorsan töröljétek meg a lábatokat, mert ha nem seggbe lesztek rúgva kifelé menet. - Röhögve térek vissza a szobába, Átnyújtom a hölgynek a ruhákat, amiket találtam.
- Bocs, nem igazán bővelkedek női ruhákban, így csak ez a mackónadrág van, és ez a kék póló, jobb mint a semmi, legalább száraz ruhában lehetsz. - Megvárom míg elveszi, majd a mosdó felé mutatok. - Ott átveheted a ruhákat.
Amíg a fürdőben van kiveszem az ablak melletti kis tárolóból a kanapé díszpárnáit és még egy plédet is találok ott, bár nem most volt használva, itt az emberek általában mozgékonyabbak. A párnákat a kanapéra dobom a pokrócot meg egy kicsit megrázom, hogy ne legyen olyan "használatlan szagú". A felszálló kis porszemcséktől köhögök párat.
Amikor visszatér félig szárazon megvárom, míg elhelyezkedik. Ha a törülköző nála van, akkor elkérem, ha nincs, akkor bemegyek érte a fürdőszobába.
- Figyi, ez tudom, hogy furcsa lesz, de olyan kicsi ez a törülköző, a hajad meg még most is vizes. Szóval van egy félvér barátom, aki lány, és hosszú haja van, ő tanított meg hajat fonni, mert neki ez egyfajta őrület, hogy be legyen fonva a haja...- érzem, hogy mennyire idiótának nézhet most, de mindegy is, rendületlenül folytatom. Mögé lépek ha már a kanapén ül. - Ne nézz őrültnek, de befonnom a hajad, és akkor könnyebb lesz a törülközőbe csavarni. - Szinte biztos vagyok benne, hogy azt hiszi hajfonó fétisem van vagy csak simán haj fétisem... ohh mindegy is.
Még mielőtt meggondolhatná magát, vagy egyáltalán kiakadhatna a hajfonás gondolatától is, kezelésbe is veszem és gyors, precíz mozdulatokkal laza parkettába befonom a haját, majd belecsavarom a törülközőbe, és a tarkójánál visszatűröm a törülköző apró csücskét, hogy ne bomoljon ki. Miután kész vagyok, megkerülöm a kanapét, és szemből is megnézem a művem, majd helyet foglalok vele szemben és felteszem a kérdést.
- Tehát, akkor mit is szeretnél pontosan? - Persze nekem lenne ötletem, hogy mit is akar pontosan, engem jól tökön rúgni, hogy a hajában matattam. - És hidd el, itt bármi megtörténhet, ne félts, mond ki, hogy mit is szeretnél. - Közlöm vele, és türelmesen várom, hogy válaszoljon, vagy leléphessen az előbbi akcióm miatt.
- Oh, és tényleg, a nevem Leonard, még nem mutatkoztunk be egymásnak. Általában nem matatok névtelenül mások fejében. - Kacsintok rá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 5:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 652 • Credit:

 

Az ajtó könnyedén nyílt, és pillanatok alatt a szobában találtam magam. Körbe néztem és kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül. A férfi, akit már korábban láttam laza eleganciával ült a kanapén. Mielőtt becsukom az ajtót visszanézek a pult irányába és látom, hogy a csapos hatalmas vigyorral a képén int a kezével, hogy menjek csak nyugodtan beljebb. Mivel jobb ötletem nem volt ezért beljebb mentem és becsuktam magam mögött az ajtót.
– Szia, nekem segítség kéne és ide küldtek. Jó helyen járok? – kérdeztem a férfitól nem túl magabiztosan. Én azt terveztem, hogy eltöltök egy kellemes hotel szerű valamiben egy-két éjszakát, de amikor a pultostól segítséget kértem, hogy hol találhatnék egy szabad ágyat nem számítottam arra, hogy a bár egyik szobáját ajánlja, ahol van egy kanapé és ennyi. Mondjuk kényelmesnek tűnt pont eléggé ahhoz, hogy kihúzzam az estéket, de arról nem volt szó, hogy partnerem is lesz a dologban. Mi tagadás elsőre elég vonzónak tűnt a férfi, és más körülmények között talán nem bánnám, ha osztoznom kéne vele a helyen, de ez most abszolút nem az a helyzet volt. Én nem akartam mást csak PIHENNI. Továbbá egy takaróra is szükségem volt, ha nem akartam a nap további részét ázott veréb módban tölteni. Plusz az alváshoz is rendkívül praktikus lenne egy takaró.
A férfi a jó modor íratlan szabályait követve felállt és üdvözölt. Ezzel nyert nálam egy piros pontot. A kanapé felé intett és hellyel kínált. Kissé felhúztam a szemöldökömet és félrebillentettem a fejem miközben gondolkodtam. Lehet, hogy ha majd nyugovóra térek ő távozik? Lehet, hogy takarítani volt itt? Na de hogy jön össze a vágyaim elérése, és az esti szállás? Sok kérdés kavargott bennem, de nem mindegyiket lett volna illő feltennem. Mert ha nem takarító akkor biztos belegázolok a lelkébe, ha rákérdezek mikor lép le. Mert ugyan nagy kedvem lett volna leordítani valakinek a fejét, de még csak most találkoztam ezzel az emberrel, és igazán nem érdemelte volna meg, hogy paraszt legyek. A pultos az már annál inkább. De majd vele akkor beszélgetek el, ha biztosan itt hagyom a várost. Nem mintha gyáva lennék, csak jobb óvatosnak lenni, amikor a kemény fiú csapatom nincs a közelben. Szóval inkább úgy döntöttem követem az instrukciókat amit még kintről kaptam. Nekem ágy kellett és azt mondta jöjjek ide. Ezért levettem a cipőmet, odamentem a kanapéhoz és lefeküdtem. Jó lett volna a ruháimtól is megszabadulni, de ahhoz pont eggyel többen voltunk a szobában, mint ideális. A mozdulat közben még egy hangos – Köszönöm -öt azért megejtettem. Miután kényelembe helyeztem magam tovább folytattam.
– Ó, én pontosan tudom, hogy mit szeretnék de a jómodorom nem igazán engedi. – Mondtam egy kissé morcos hangulatban. Hogy mit is szeretnék? Minimum 30 szitokszóval megspékelve elküldeni az üzleti partneremet a vérbe. Szeretnék most azonnal üzletet kötni és sokat keresni. De ha erre már nem kerülhet sor akkor pedig legalább aludni egyet száraz ruhában és meleg helyiségben. Ő maga is elhelyezkedett a szabadon maradt fotelben. Már éppen meg akartam kérdezni tőle, hogy a szobához nem jár-e véletlenül egy takaró meg egy párna, de megelőzött, és megkérdezte szükségem van-e valamire.
– Igazán köszönöm, mind a takaró, mind a törülköző valamint a száraz ruha is jól jönne, plusz ha esetleg egy párnát is kaphatnék nagyon hálás lennék. – igyekeztem kedvesen rámosolyogni, de a morcos hangulatom miatt nem tudom, hogy mennyire sikerült. Annak örömére, hogy számíthattam valami szárazabb cuccra rájöttem, hogy nem kéne összevizezni teljesen a kanapét, ezért felálltam, és a kanapé legszélén ültem le. Visszanyúltam a helyre, ahol korábban feküdtem, és örömmel konstatáltam, hogy még pont nem lett túl nedves, ezért pár percen belül meg fog száradni.
– Te itt dolgozol? – tettem fel az ártatlan kérdést, de valójában azt akartam megtudni, hogy ő csak nekem segíteni van itt, vagy ő is a szoba lakója lesz az este folyamán mint én. Végülis, ha belegondolok az se akkora gond, ha ő is itt alszik egészen addig, míg a kanapé az enyém.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 26, 2020 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Szerintem a könyv már csak amolyan díszként van a kezemben, már nincs semmi funkció alapja, hiszen annyiszor olvastam el ezt a könyvet, hogy már kívülről tudom. Magic a félvér akivel együtt szerencsétlenkedünk ebben a világban, már többször kérdezte, hogy mit szeretek ezen a könyvön annyira, hogy lassan darabokba esik szét a kezemben.
A válasz nem olyan bonyolult... ki ne szeretne manapság egy olyan bolygón élni, ahol csak ő van és még rajta kívül egy növény meg egy róka... maximum. Nincs kinek felelni, nincs olyan pillanat, hogy a hátad mögé kell nézegetni, mert valaki a véredet vagy a szívedet akarja éppen kivágni. Nincs ez a kurva nagy káosz mint ezen a kicseszett bolygón. Hát kérdem én, ki ne szeretne inkább magányosan éldegélni nyugodtan egy icipici bolygón, ahol csak ő van és a végtelen univerzum a feje felett. Én rohadtul oda lennék érte.
Most is, amíg várakozok a leendő vendégemre, a szoba már nincs. Én vagyok egy apró bolygón egyedül üldögélek egy fa alatt, úgy, hogy szárnyaimat nyugodtan kiengedhetem, és senki nem akar ezért kinyírni. Élvezem ahogy a szárnyaimba belekap a szél, ami pont csak annyira fúj, hogy rezegtessen minden egyes tollat. Ez az én bolygóm, minden úgy van, ahogy én akarom, kicsit olyan, mint a Kis Hercegé. A legjobb, hogy bármerre is tekintek csak a nagy büdös semmi... csillagok százmilliói, és ez megnyugtat. Felnyúlok és megérintek egy csillagot, ami apró szikrázással szerteszét robban, világító szépen lassan kihunyó pattogó szikráncskákat hagyva maga után.
Sokszor elmerengek, hogy ha nem pusztulnék bele, és fulladnék meg az űrben vagy fagynék meg kifelé menet, szóval, ha egyáltalán lehetséges lenne simán kirepülni a világűrbe, már biztos elindultam volna, hogy megkeressem a bolygómat.
- Remélem, ha megdöglök, ilyen helyre kerülök, ha már isten mindent elbaszott. De persze tuti nem így lesz, sőt, mivel úgy is a pokolra kerülök, ennek a szöges ellentettje lesz, amiben az örökkévalóságig fogok szenvedőzni, persze, hacsak nem, már eleve is ott vagyok. - Elnevetem magam a legvalószínűbb állításra, ami elég sűrűn kicsúszik a számon. Csodás.
Az idilli kis nyugalom bolygómra betört a bárból beáramló nyüzsgés, és cigaretta szag, eltekintek az ajtó irányába, holott amíg a képzetben vagyok, biztos nem fogom látni, csak a bolygóm leledzését az űrben, , nem pedig azt, hogy ki is lépett be hozzám. Behunyom a szemem, és semmisé válik a bolygóm, a nyugalom, az egyedüllét. Amikor kinyitom a szemem ismét a szobában vagyok, de immár nem egyedül.
A könyvet leteszem a kisasztalra, és felállok, hogy üdvözöljem a hölgyet.
- Ohh... te voltál, akivel Colt oly "kedvesen" - mutatom a macskakaparást, jelezvén, hogy ironikusan mondom a kedves szócskát - cseverészett, amikor megjöttem. - Felé lépek és színpadiasan meghajolok előtte. - Nos, hát légy üdvözölve, és... - intek a kanapé és a fotel felé - érd el a vágyaidat. Kérlek foglalj helyet.
Rámosolygok, és megvárom, hogy hol helyezkedik el, a kanapén, vagy a fotelban.
- Ha tudod, hogy mit szeretnél, ne félj megosztani... de, ha nem tudod, akkor majd együtt kitaláljuk. - Kacsintok rá, és én magam is elhelyezkedek vele szemben a szabadon maradt helyen.
Szembetűnik, hogy még mindig ázott ruháiban van, biztos fázik. - Hozzak neked esetleg egy törülközőt? Vagy egy plédet, esetleg kerítsek valami ruhát?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 25, 2020 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 815 • Credit:

 


Az ujjaimmal elkezdtem halkan, de mégis határozottan dobolni az asztalon. A percek csak teltek, de az, akire én vártam nem akart megérkezni. Mindenkit alaposan megnéztem a bárban, hátha esetleg elnéztem a ruházat színét, de senki nem hasonlított arra, akit kerestem. Minden eltelt perccel egyre idegesebb lettem. Egyedül az nyugtatott, hogy fél füllel ugyan, de hallottam egy beszélgetést a pultos és egy szintén ázott, de szemrevaló férfi között, ami azt bizonyította, hogy a pultos nem csak velem tapló. Ez legalább egy kicsit meg melengette a lelkemet. Van egy olyan mondás, hogy „dögöljön meg a szomszéd tehene is”. Tudom, hogy gonosz dolog, de néha abszolút tudok azonosulni ennek a szólásnak az igazi jelentésével.
Néztem az embereket a bárban, de nem igazán szórakoztattak. Mondhatni kezdtem magamat halálra unni. Az unalom és a düh együtt pedig nagyon veszélyes kombó. Ilyen alkalmakon szoktam totális hülyeségeket csinálni. Még pluszba kell egy kis alkohol, és hopp… máris csináltam valami olyat, amire még évek múlva is csak sűrű pirulás közben tudok csak visszaemlékezni. Az sem segített a hangulatomon, hogy elkezdtem elképesztően fázni. A ruhám teljesen vizes volt, és mikor beérkeztem még melegebbnek tűnt, mint kint, de a széken eltöltött percek sokasága - amit szinte teljes mozdulatlanságban töltöttem el - rendesen megborították a hőérzetemet. Átkaroltam magamat, és a kezemmel elkezdtem a vállaimat dörzsölni, de nem segített túl sokat. Abba már bele sem akartam gondolni, hogy milyen szánalmasan nézhettem ki itt egyedül ücsörögve, ázottan és egy pohár borocskát szürcsölve.
Már a határán voltam, hogy itt hagyok mindent, és inkább vissza sétálok a fuvaromhoz, mert az este folyamán még visszaindulunk New Yorkba. Ugyan, ha nagyon lassan megyek akkor is órákat kell még várnom az indulásig, de ennél jobban már úgysem tudok elázni, szóval nem volt veszteni valóm. Kivégeztem a borom maradékát, hogy ismét útnak indulhassak, mert már biztos volt, hogy ebből nem lesz semmi. Amikor viszont letettem az üres poharat megjelent az asztalomnál valaki.
– Miss Pierce üdvözlöm. Sajnálattal kell önnel közölnöm, hogy a munka adóm, nem tud ma megjelenni, mert a barátnője kidobta és most nagyon szomorú. De szeretné biztosítani önt arról, hogy holnapután a rendelkezésére áll önnek.
– Tessék? Nagyon remélem, hogy viccel. Még ma vissza kell indulnom New Yorkba. Mondja meg neki, hogy most azonnal jöjjön ide, vagy nincs üzlet. – válaszoltam a totális elborulás határán. A hangerőt még nem emeltem fel, de nem álltam tőle messze.
– Sajnálom, de ez lehetetlen. Azon kívül, hogy üvöltözik, hogy „Linda…. Miééééért?”, másra most nem képes. Csakis a holnapután jöhet szóba.
– És én mégis mit csináljak addig itt? És hogyan fogok utána visszajutni a saját városomba? – A hangom már egyértelműen elárulta, hogy elöntötte a szar az agyamat. Még a székről is felemelkedtem, annyira bepipultam. A kezem pedig ökölbe szorult.
– Kérem keressen magának egy szállást. Biztosíthatom, hogy kárpótoljuk önt.
Lehajtotta a fejét, majd hirtelen megfordult és elment. Még meg akartam mondani neki, hogy üzenem a főnökének, hogy nyaljon konnektort, de már nem volt lehetőségem, olyan gyorsan elszelelt. Utána kiabálni pedig nem akartam, mert eddig is én voltam a legszánalmasabb a bárban, nem akartam még tetézni a dolgot.
Sok választásom nem maradt. Vagy maradok, és minimum 80% jutalékot számolok fel a kellemetlenségekért, vagy haza megyek pénz nélkül. Sőt igazából mínuszosan, mert a fuvart én fizettem. Nem volt ez más, mint a büszkeségem és a kapzsiságom vitája. Néhány percig gondolkoztam. Büszkeséggel nem lehet ingatlant venni, pénzből viszont igen. Magam elé képzeltem az épületet, amit hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak. Egy hatalmas kitudja hány szobás villát a város ’biztonságosabb’ részén. Ha ezt a businesst megcsinálom már tényleg, csak egy ici-pici hiányzik hozzá, hogy megvegyem magamnak. Sóhajtottam egy nagyot, és eldöntöttem, hogy az a vityilló megér annyit, hogy hagyjam a büszkeségemet egy kicsit sárba tiporni. Ezért végül nem volt más választásom, csak hogy maradjak. Viszont szükségem volt egy helyre, ahol az éjszakát tölthettem.
Felemelkedtem az asztalról és ismét odamentem a pulthoz. Olyan érzés volt, mintha a fogamat húznák, de nem volt más választásom. Feltételeztem, hogy ismeri annyira a város, hogy ajánl egy helyet, ahol nyugovóra térhetek.
– Bocsánat, tudna nekem ajánlani egy helyet, ahol eltölthetnék egy-két estét?
– Miff vhan? – Kérdezte csámcsogva. Az étel szinte kihullott a szájából. Elvesztettem a maradék türelmemet, és egyik kezemmel a pultra csaptam, a másikkal pedig benyúltam a zsebembe egy nagy címletűért. A hangerőmet pedig már nem fogtam vissza.
– Kéne egy ágy. Tudja, hogy hol találok egyet?
– Miért nem ezzel kezdted szivi? Menj be azon az ajtón és minden vágyad teljesülhet. – Mondta miután lenyelte az utolsó falatot. A kezével a bár egyik irányába mutatott egy ajtóra. Sóhajtottam egyet és elindultam a megadott irányba. Az ajtón még egy felirat is szerepelt: Érd el a vágyaidat . Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem az a hely amire én gondoltam, de már a kétségbeesés határán voltam és beértem igazság szerint egy bárban lévő matraccal is. Szóval rövid habozás után benyitottam az ajtón.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7