Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Egy eldugott bár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 10:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Cara tószt témáján hahotázásba kezdek, de csak rövid ideig, mert nem jó dolog megvárakoztatni Lisat. Azt hiszem így a negyedik, vagy ötödik feles után, már kezd egy kicsit kótyagos lenni a fejem. Még semmi extra, de már érzem az alkohol hatásait, szebb lett ez a szar világ, minden kap egy kis plusz löketett, hogy jó legyen.
Végig nézem, ahogy Cara elhagyja a szobát, és becsukja maga után az ajtót. A jókedvem mint vigyor még mindig a képemen van, a hirtelen csöndben, nem is igazán tudok magammal mit kezdeni. Végig nézek a szobán, a kipakolt szekrényhez megyek, és visszarámolom a csecsebecséket. Ismét a kezembe kerül a fekete kis gumikacsa, azt hiszem, hogy ez még jól jöhet nekünk, nevetgélve becsúsztatom a zsebembe, ahol jól láthatóan kitüremkedik, szóval ennek majd találnom kell egy másik helyet... hm. Körbenézek, és kiszúrom Cara táskáját.
- A fekete lyukba tuti simán befér. - Férfias kuncogások, ha létezik olyan, közepette sietek oda az ágyhoz, kinyitom a táskát, és szépen belehelyezem, a legaljára, a pénztárca, kulcsok és még miden más női szarság alá. Visszacsukom a tetejét, vagy behúzom a száját, nekem mindegy, hogy miként záródik ez a női fene.
Már eltelt pár perc, de még nyilván nincsenek, kész, így nem is fárasztom magam, hogy vitába szálljak Lisaval, esélytelen, még a végén leharapja a fejemet. Azt nem mertem mondani Caranak, hogy Lisa nem ismer nemet, és az, hogy a ruhát majd nagy nehezen kiválasztják, még csak a jéghegy csúcsa. A vakolat majd, amit fel akar rakni az arcára, na az lesz csak a nemulass.
Már most tudom, hogy Caranak ez lesz élete egyik legnagyobb harca, amit azzal a nőszeméllyel fog leküzdeni.
Bemegyek én is a fürdőszobába, hogy rendbe tegyem magam, de a tükörbe nézve... hát igen, a tökéletesen kócos hajam, és ennyi, nem is kell sokkal több. A ruhám rendben van, száraz, és ha jól hallom, már az eső is elállt. Ennyit erről, megrántom a vállamat. Nem volt sok dolgom ezzel.
Negyed óra pakolászás után, és láblógatás után, felkapom a poharakat, és az itókát, ja meg persze Cara kacsát rejtegető táskáját és megindulok kifele. Leoltom a villanyt és kulcsra zárom az ajtót. Elmegyek a zsúfolt pult mellett, csak biccentek Colt felé, még jó kedve van, majd nem lesz, amikor Lisa rá fog érni.
Belépek az öltöző ajtaján, nem látom őket, csak a női hangokat hallom.
- Ideje indulni - kiáltok hátra, hogy jelezzem mostmár elég lesz a piperészkedésből. Lepakolom a kezemben levő tárgyakat a székre, ami a szekrényem mellett van. Kiveszem a vékony kabátomat, és felveszem. A belsőzsebébe rejtem a kis zsebórát, és becsukom a szekrény ajtaját.
- Azt hiszem egy újabb feles töltődik Cara... - Mondom neki nevetgélve, ahogy valóban öntöm a pohárkákba a következő mókamestert.
Szerencsére, nem telik bele sok időbe, és valóban készen lesznek. Az államat tuti biztos, hogy  fel kell majd ragasztani a helyére, mert most bizonyisten, hogy hallottam koppanni a padlón. Sehol a mackónadrágom, vagy a pólóm, amit én adtam neki, kisebb hiány érzettet is kelt bennem ez a tény, noha nem értem, hogy miért. Mindegy, az nem kizárt, hogy még látni fogom rajta a cuccaimat, mivel, ha máshoz nem is, de alváshoz kényelmesebb lesz neki... feltéve, hogy ruhában alszik. A törülköző is eltűnt a hajáról, ahogy az általam kreált hajfonat is.
Azt hiszem, már nem csak mókás lesz az este, fogalmam sincs, hogy miként fogom távol tartani tőle a bulizókat... vagy hát egy ötletem van, majd egy rondább külsőt vetítek rá, ő nem fogja tudni, más csak azt látja, hm... mindenki jól jár.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 10:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 801 • Credit:

 

Elgondolkodtat, amit a munkájával kapcsolatban mond. Különösen a túléléssel, és az ismerősökkel kapcsolatos rész. Nagy igazságot fogalmazott meg. Én magam is arra a megállapításra jutottam, még sok évvel ezelőtt, hogy a túlélés mindennél fontosabb, és ehhez nagyon hasznosak tudnak lenni a kapcsolatok. Sokat tudnék neki mesélni, de igazából nem éreztem annyira fontosnak. Pont telibe talált, szinte mintha az én fejemből halászta volna ki a gondolatot. Nagyon különbözőek vagyunk, és mégis egy rugóra jár az agyunk. Persze én nem rendelkezem természetfeletti képességekkel, de ez nem is számít. Ebből az egy kijelentéséből kiderült számomra, hogy mi remekül kifogunk jönni egymással, és nem csak az ital miatt. Kevesen vannak, akik az én pragmatikus világ nézetemet osztják, szóval jó dolog az ilyen embereket közel tartani magunkhoz.
– Láttam már természet felettit, de csak üzleti ügyben egy-egy találkozó erejéig.  Egyikkel sem kerültem közeli barátságba, így nem tudom, hogy használják-e a képességüket. – kis szünetet tartok, utána folytatom. – Hozzád hasonlóval viszont még sohasem találkoztam. – egy kedves mosoly terült szét az arcomon és mélyen a szemébe néztem. Nem tudom pontosan meddig tartott ez a pillanat, de biztosan tovább, mint az illő lenne. Bár talán már fölösleges volt emiatt aggódnom. Annyi minden történt már ebben a szobában amióta itt vagyok, hogy az a legkevesebb, hogy egy kicsit tovább nézek a szemébe. Ennél talán már egy kicsit tovább is mehetek… Hah, biztos a tequila beszél belőlem.
Miközben a tenyerében forgatja az órát, amit oda adtam neki, eszembe jut, hogy miként is került a táskába az óra. Vicces történet. Nem akartam Leonardot untatni a teljes történettel, mert biztosan csak én találtam szórakoztatónak a sztorit, de azért megosztottam vele néhány részletet.
– Nos, az asszisztensem, Phil találta egyszer a kikötőben, de tartott tőle, hogy ha meglátja a neje, akkor ki kap, hogy biztosan valami másik nőtől kapta. Én meg nagylelkűen felajánlottam, hogy akkor majd én elteszem magamnak. Megpróbáltam persze elpasszolni, de eddig nem jött össze a dolog. Viszont a táskában maradt. Gondoltam, ha esetleg elrabolnak az úton ide felé jó lesz váltságdíjnak. – nos ahogy gondoltam, nem volt igazán szórakoztató a történet, mert Leonard nem ismerte sem Philt, sem a feleségét Barbarát. Na most, ha találkozott volna Barbarával egészen más szemszögből látna engem is. Ha engem egy törékeny ártatlan apácának tekintünk, akinek sohasem hagyta el a száját az úrhoz való fohászon kívül semmi, akkor Barbara maga az apokalipszis egyik lovasa. Egészen pontosan a viszály. Szóval maradjunk annyiban, hogy Barbara egy félelmetes nő, és hozzá képest, még én is elég normális vagyok. Nem csoda, hogy Phil időnként a nadrágjába csinál, ha a neje kerül szóba. Közelebb mentem Leonardhoz, és a kezemmel összeszorítottam a tenyerét, amiben az órát fogta, majd tovább folytattam.
– Tedd csak el, nálam csak a helyet foglalja. – nem vettem el a kezemet azonnal, csak fogtam tovább az övét. Jól eső melegség áradt belőle, és nagyon nem akaródzott azt elengedni. Jól esett hozzá érni na. Bármennyire is igyekszem magamat keménynek mutatni, de vannak alkalmak amikor elgyengülök. Kezdett nagyon úgy kinézni a dolog, hogy Leonardnak sikerült elő csalnia a kedvesebb énemet.  Aaa, itt még bajok lesznek.
Hangos kopogás ráz ki a révületből. Azonnal elengedtem Leonard kezét. Megjelent egy igencsak hiányos öltözetű csaj. Nem volt nehéz rájönni, hogy a már korábban említett pultos lány tipegett ne elegánsan. Kicsit meglepett, hogy milyen közvetlen itt a kollégák között a viszony, de hát van ilyen. Ha nem egy csapat idióta dolgozna nekem, talán én is kedvesebb lennék velük és mókásabbak lennének a céges bulik. Csak elrebegtem egy köszönöm -öt, amiért felajánlotta, hogy mackónadrágos banyából nőt varázsol belőlem, és már tovább is libbent. Ránéztem Leonardra.
– Hát nem vicceltél, amikor azt mondtad, hogy kihívó ruhákat visel. – hangosan felnevettem. Elfogadtam a nekem felkínált italt.
– És arra is igyunk, hogy ne legyenek ott szőrös öregurak. – széles vigyorral az arcomon koccintásra emeltem a poharamat, majd gyorsan lehúztam az italt.
– Ígérd meg, hogy ha félóránál tovább tart, ki mentesz onnan.   – kacsintottam rá, majd elindultam kifelé a szobából.
Tekintetemmel kerestem az öltözőt, de nem kellett túl sokáig bénáznom. A pultos széles vigyorral az arcán mutatott egy ajtó felé. A mosolyom egyből lehervadt, ahogy megláttam, és eszembe jutottak az emlékek, de azért biccentettem, egy köszit neki. Legalább most nem baszott át, és ahogy beléptem a szobába, Lisa már ott volt és éppen ruhákat válogatott egy szekrényben. Közelebb mentem hozzá és a szekrényhez.
– Igazán hálás vagyok, hogy segítesz újra embert varázsolni belőlem. Azonban, ha lehet, kérhetek valami olyat, ami nem rózsaszín? Nekem nem áll olyan jól, mint neked.   – kedvesen rámosolyogtam. Kicsit féltem a reakciótól, mert Leonard figyelmeztetett, hogy hullámzó a hangulata, de éppen jó kedve volt.
– Oh, ne aggódj aranyom, már találtam is neked valamit. – kezébe vett egy ruhát, ami… hát tényleg nem ígérkezett egy sokat takaró darabnak. Persze a macinacihoz képest, mindenben piszok szexi leszek.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Megkérdezi, hogy mi az élvezet ebben a munkában, talán nem elég egyértelmű, hogy őrülten viccesek, akik ide jönnek, és hát persze van más is, ami miatt megéri.
- Tudod, a mai világban már, nem elég, hogy valamit simán csak élvezzünk, ma már a túlélés a fontos, még ha el is lehet hinni a napokról, hogy normálisak, nem azok, és szükség van arra, hogy ha olyan helyzet lesz, meg tudd magad védeni. Nos, én ezáltal a munka által sok ismerősre teszek szert, arról nem beszélve, hogy minden nap gyakorlom és tökéletesítem a képességemet. Nem tudom, hogy kikkel találkoztál már, akiknek van valami természetfeletti képességük, de vajon használják mindennap? - Teszem fel neki ezt az egyszerű, de még is iránymutató kérdést. Valóban nem lehet tudni, hogy ki hányszor használja a képességét, de nekem pont ezért kell igyekeznem. Csak egy nephilim vagyok, nem egy démon, vagy angyal, nincs annyi erőm mint nekik, de amim van azt jól kell tudnom használni. Ami meg azt illeti, vajon van olyan ismerőse, akikről tudja, hogy természetfeletti? Hm... vajon együtt él valakivel? Ilyen személyes témákat még nem is érintettünk, bár nem mintha bármelyikünk is próbálta volna... na nem mintha engem annyira érdekelne, tuti csak a pia miatt van. Amúgy meg sem fordult volna a fejemben ez a gondolat, meg hát, ha van is valakije, akkor jó nagy idióta lehet, hogy elengedi ide, pont ebbe a városba támogatás és védelem nélkül. De ez nekem csak jó, mert ha jött volna valakivel, valószínűleg én meg sem ismerem, és akkor nem lesz ilyen mókás a ma estém.
Őt nézem, ahogy kifakad a kiskacsás storyn, olyan, mint aki nem nevetgél sokat, de ha még is, akkor olyan őszinte kendőzetlen nevetésbe kezd, hogy csodálom, hogy nem borul fel, én magam is mély nevetésbe kezdek, noha nem a történeten, hanem az ő nevetésén. Foghatnám ezt is az alkoholra, de nincs rá szükség, szerintem akkor is ilyen jóízűen nevettem volna, ha egy kortyot sem ittam volna.
Elveszi tőlem a felé nyújtott kis nyakláncot, és az ujjunk egy pillanatra össze ér... oké, ez már nevetséges, azt hiszem, hogy ez a nő ma feszegeti a határaimat. Minden lehetséges módon kiakasztja az idegvégződéseimet, pedig nem is ismerem. Ez nem normális dolog, közben elsiet, matat a táskájában, ami lefogadom, hogy olyan, mint minden női táska. Egy feneketlen lyuk, szerintem, ha nagyon muszáj, még egy mentőmellényt is képesek lennének elővarázsolni belőle, vagy egy nagyméretű nyalókát, azt a fonott, színes, csavart, lapos nyalókát. Biztos vagyok benne, hogy minden meghökkentő alkalomra van benne valami, mit a mostani is, hogy szükségünk van egy értékes tárgyra, s no lám, nála van is egy zsebóra... érted, egy zsebóra, nem egy régi karóra, vagy egy pecsétgyűrű, nem, nála egy kicseszett láncos zsebóra van. A pláne az lenne, ha még működne is, na akkor aztán kiakadnék, de szerencsére az agyfasz nem kerülgethet, mert nem működik.
Felállok, és elveszem tőle, a láncánál fogva felemelem szemmagasságba, és megnézegetem.
- Oké, két kérdésem van, az első szerintem teljesen egyértelmű, honnan a francból szerezted ezt az őskövületet? A másik pedig, hogy biztos ezt akarod beáldozni? Ez biztos, hogy sokkal értékesebb, mint egy ilyen nevenincs bulira való belépés. - Leengedem az órát a tenyerembe, a lánc jól felismerhető fémes súrlódással ütközik az óra fém lapjához. Értetlenül állok előtte, de ő tudja, kétlem, hogy az alkohol hatására lenne ez a döntése, bár ha jól láttam az utolsó felest már só nélkül gurította be, lesznek még bajok haha. Az ajtó túloldaláról kopogásnak aligha mondható dörömbölés hallatszik, majd egy nem túl diszkrét bekiabálás. - Cukikám, itt vagy? Vannak nálad? Mi? - Nyilvánvaló, hogy esélyt sem ad arra, hogy válaszoljak, vagy hogy egyáltalán meghallja, hogy mit is mondok, és nem is telik bele egy másodpercbe, és már nyílik is az ajtó, tehát esélyem nincs válaszolni neki, be is lép Lisa, alacsony alig százötvenöt centi magasságával, és most is mélyen dekoltált rózsaszín fényes latex göncében. - Jajj, bocsi mucikám - Biztos vagyok benne, hogy nem is gondolja komolyan, mert, rövid lábaival másodpercek alatt szeli át a szobát, nagyon nem érdekli, hogy mibe tenyerel bele éppen. Mellém ér és szándékosan egy cuppanós félcsókot nyom a szám szélére. Forgatom a szemeimet a színjátékon amit művel. Szinte biztos vagyok benne, hogy ehhez is Coltnak van köze, tuti befűtött Lisa agyába.
- Lisa, kellene egy kis segítség... - meglapogatom a vállát, közben Cara felé fordítom. - Szükségünk lenne pár göncre Caranak, megyünk bulizni, és nem jöhet az én ruhámban, tudod, elázott szegény, ebben a fos időben.- Lisa rám néz, majd Carara, majd ismét vissza rám. Látom, hogy kattognak a fejében a kerekek, hogy mennyi is lehet vajon igaz abból, amit Colt mondott, nem ez az első eset, hogy a bolondját járatja vele.
- Jól van cunci, gyere, majd hátra az öltözőbe, rendbe teszlek pikk pakk. - Mondja ezt már Caranak célozva, és elviharzik ideges lépésekkel. - Nos, Colt most tuti megdöglik, nem jó ötlet Lisaval ujjat húzni. De mielőtt elmész, igyál egy útra valót. - Az asztalhoz lépek, és egy újabb felest töltök ki, felé nyújtom, és megvárom míg elveszi. Most én sem készítek az ital mellé sőt, hiszen ha ő lehet tökös, akkor nekem is annak kell lennem. Koccintásra emelem a poharat. - Arra, hogy ne órákig matasson rajtad Lisa, és hogy izgalmas buliba csöppenjünk.- Kacsintok rá pajkosan és a koccintás után meg is iszom a felesem. 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 824 • Credit:

 

Egy picit talán tényleg a fejembe szállt az alkohol. Nem volt vészes a helyzet, nem akartam letolni a macinacit és bugyiban elénekelni a himnuszt, de azért az arcomat elég forrónak éreztem. Lehet, hogy elpuhultam kicsit a nagy utazásban, mert két felesnek nem lenne szabad felforrósítania még a belsőmet. Ilyet a harmadik, vagy a negyedik után szoktam csak érezni. További mellékhatásként megfigyeltem azt is, hogy sokkal lazább vagyok. Már mint, ha olyan friss valakivel az ismeretségem, mint Leonarddal, hajlamos vagyok bezárkózni, és csak olyan érzelmeket kimutatni, amik a hasznomra válhatnak. Hát ez most nagyon nem így működött. Egyszerűen nem tudtam leplezni a jó kedvemet, és még aggasztóbb, hogy nem is akartam. Néhány feles, avagy néhány Leonard poén választott csak el attól, hogy kislányos vihogásban törjek ki. És ha eddig nem is sikerült, végleg elijesztenem őt magamtól, hát majd a nevetésem megteszi. Papírom van róla, hogy hülyén nevetek. Komolyan. Én írtam magamnak. A jó fejek kevesen vannak kijelentése azonban megakadályozza, hogy elszabaduljon a ’pokol’.
– Nem lehet egyszerű a dolgod. Már, mint gondolom meg fizetnek, de hol marad neked ebből az élvezet? Fura lehet hetyegő párocskák vízióit életre kelteni.   – Nem akartam hangosan ki mondani, hogy én a helyében valószínűleg a szépen lakkozott körmeimmel kaparnám a falat egyenletesen. Mert az egy dolog, hogy az imént látott párosban nem volt semmi izgató, de aki annyira régen kapott már ’szeretetet’, mint én, az azért elgondolkozik az életén, ha ilyet lát. Sajnos az utóbbi időben hagytam, hogy a munka és a profit ígérete felülírjon mindent.
– Én imádom a munkám. Többnyire engem is taj parasztokkal, vagy szimplán hülyékkel hoz össze a sors, de mindig akad valami olyan apró momentum, amin jól szórakozhatok.   – A hangom nem volt olyan lelkes, mint amilyennek előre elképzeltem. Tényleg imádtam a munkám. Nem is tudnám magamat elképzelni egy másik szakmában. De azért meg volt az árny oldala is. Bár szinte a nap 24 órájában emberekkel voltam körülvéve, mégis iszonyú magányosnak éreztem magam időnként. Rohadt fárasztó azért mindenkit irányítani. Akadt például egyszer egy emberem, akinek azt mondtam, hogy az egyik bártól nyugatra tíz méterre van egy postaláda, és ott kell hagynia a csomagot. Visszajött a lakásomra a csomaggal együtt, mert nem tudta, hogyan mérje le a tíz métert. Na most az ilyenre, már nem igazán tudok mit mondani. Illetve igen, de a jómodorom azt nem engedi.
– Huh, igaz is. Az italom. – nevettem fel szelíden. Annyira elmerültem a beszélgetésben és a saját egyre hervasztóbb gondolataimban, hogy az italomról meg is feledkeztem. Gyorsan visszatipegtem az asztalhoz, és só vagy bármi féle körítés nélkül legurítottam az italt. Már elértem azt a pontot, hogy nem volt szükségem kísérőre. A tömény alkohol kellemesen maró érzése végig a nyelőcsövemen bőven elég volt. Letettem az üres poharamat az asztalra, majd visszamentem Leonardhoz.
Megálltam a háta mögött és úgy figyeltem, miket szed elő az egyik dobozból.  Volt ott minden, ami szem szájnak ingere. Izgatottan figyeltem, hogy milyen tárgyakat pakol elő. Nem tudta persze elkerülni a figyelmemet, hogy így előttem leguggolva egy egészen új szögből is szemre vételezhettem Leonardot. Eddig csak szemből volt alkalmam felmérni, de na… hát hátul is volt látnivaló. Közben mondott valamit, de nehezen tudtam koncentrálni a szavaira. Megértettem persze amit mond, de bele telt pár másodpercbe, mire feldolgoztam az információt. Még pár pillanatot adtam magamnak a bámészkodásra, de aztán lesütöttem a tekintetemet és visszatértem inkább a doboz tartalmának a megfigyelésére.  Erősen ráfókuszáltam egy vekker órára, és úgy szóltam neki.
– Egy fekete kiskacsa? – felhúztam egy kicsit a szemöldökömet meglepetésemben. De a zavarodottságom nem tartott sokáig, mert hamarosan elém is tárta az említett állatot. Ahogy megláttam, a kis kacsát és magam elé képzeltem a szituációt, nem tehetek róla, de elszakadt belül valamit. Hatalmas nevetésben törtem ki. Muszáj volt leguggolnom, annyire rázott a kacaj. Na ennyit arról, hogy nem fogok úgy vihogni, mint egy tinédzser.
Még mindig a földön egy kézzel támaszkodva guggoltam és a könnyeimet töröltem a nevetéstől, amikor felém nyújtott egy láncon lógó kis kristályt. Összeszedtem kicsit magamat, és a tárgyért nyúltam. Még mindig szorított belülről a nevethetnék, de már tartottam magam.
– Tökéletes lesz köszönöm. – széles vigyorral az arcomon megvizsgáltam ezt az ékszer darabot. Nem is rossz. Egész jó áron mozog az ilyesmi. Hirtelen eszembe jutott valami, ahogy az ujjaim között forgattam a láncot.
– Istenem, de hülye vagyok. Hát nálam is van valami. – gyorsan vissza szaladtam a kis táskámhoz, amit korábban valahová a kanapé mellé tettem le. Elővettem egy régi zsebórát, és vissza mentem Leonardhoz.
– Már nem jár, és amikor működött akkor sem volt egy túl értékes darab, de ha belekötnek mondhatod azt, hogy egy híres New York-i mester keze munkája. Legalább a szállítási költséget értékelniük kell. – nem voltam biztos benne, hogy Leonard elég értékesnek fogja-e találni az órát, de azért a kezébe nyomtam. Ha nem is ez lesz a végleges belépője, de legalább én is hozzájárultam valamivel a bulihoz. Plusz nem foglalja az óra a helyet tovább az én táskámban. Szerintem mindenki nyer.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 17, 2020 10:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Ez a nő állandóan megtud lepni, igaz, még nem ismerjük egymást rég óta, mindössze csak egy egérfarknyi ideje, de már most tudom, hogy a mai este, egy unalmas percem sem lesz.
Cara, egy érdekes személyiség, nem lehet kiismerni az első pillanatban, még ha azt is hiszed, hogy igen. Nem egy sima sablon ember, hanem egy különleges egyéniség, és, ahogy telnek a percek, vagy már inkább lassan az órák, szépen lassan rájövök, hogy még semmit sem ismerek belőle. Elsőre egy kedves, csendes valakinek tűnik, aztán amikor megszólal, rájössz, hogy még sem olyan csendes, és azzal is tisztában leszel, hogy egy igazán határozott egyéniség. Annyit már biztosan tudok, hogy nem szereti, ha packáznak vele, és próbál mindent a kezében tartani, mármint a történéseket, és a körülötte lévőket. Nem szereti a váratlan fordulatokat, mert az vagy kiakasztja, mint az unikornisok, vagy feldühíti, mint a nyakára szánt apró csók képzete, vagy elborzasztja, mint a pöcsét markolászó kéjelgő csávó, mégha megpróbált titkon leselkedni is. Érzelmes nő, aki nem tudja véka alá rejteni az éppen rajta átfutó érzelmeket, és ez így is van rendjén.
Mókás, és megnyugtató, persze, kellett két ital és egy kis idő, hogy túllendüljek azon, hogy a frászt hozta rám, de utána már megnyugtató a közelében lenni, és rohadt jó hatással van a kedélyállapotomra.
Elmosolyodok a borzongásán, eszem ágában sincs figyelmeztetni az ilyenekre, mert akkor oda az őszinte meglepődése, vagy kiakadása, és aztm semmi pénzért nem adnám. - Tudok még hasonlóakat mutatni. - A vállamon pihenő, apró, törékeny kezét nézem, majd őt, ahogy fújtatva előre dől egy kicsit. Olyan törékeny, és még is olyan meglepően erősnek is tűnik. Érdekes elegy. A legjobb az egészben, hogy ember... már nem az a különleges, ha valaki olyan mint én, vagy bármilyen másik lény, ebben a kicseszett világban, már ritkaság számba megy normális embernek lenni. Mindenki megkattan egy idő után, és arról nem is beszélek, hogy kevés igaz ember van, aki nem tetteti, hogy más lenne, vagy aki nem adja el a lelkét bolond módon. Cara azaz ember, aki kihalófélben van, és ezért kell őt annyira becsülni. Dolgozik nap mint nap, és félelmet félre téve megy át városokon, hogy meglegyen a pénze, mégha az manapság már nem is sokat ér. Tudom még, hogy milyen volt embernek lenni, hogy mennyire egy hálátlan dolog, ha akkor ismertem volna Carat, amikor még sima ember voltam, biztos más lény akartam volna lenni. Azt akartam volna, hogy erős lehessek, hogy Carat, és a hozzá hasonló embereket segíthessem, mint, ahogy anyámnak is segítség kellett volna... És most itt áll előttem ő... talán rá emlékeztet, mert olyan tisztának tűnik az ő lelke is... mégha néha a sötétség úrnőjét is testesíti meg.
Fel áll, és itt hagy, ez rángat ki a mélázásból, komoly gondolataimat az újabb feles híre sodorja el. Elveszem tőle a citromot, megdörgölöm vele a kezemet, és rászórom a sót, elveszem a poharat is a kezéből, lenyalom a sót, legurítom a felest a torkomon, majd beleharapok a citromba. Összefut a nyál a számban, ahogy végig gördül nyelvemen a citrom savanyú íze. Imádom a citromot...
- Voltak még egy páran, volt aki elég undorító volt, mármint viselkedés szempontjából, és volt, aki piti barom volt. Vagy egybe ez a kettő, jófejek kevesen vannak Cara...- Mint ahogy előbb is ecseteltem ezt, kihalófélben vannak, de ezt már nem mondom ki hangosan.
- Felforr a felesed, ha nem iszod meg. - Nevetek rá, közben a poharat leteszem az ablakpárkányba, és leguggolok a szekrény mellé a citromot rágcsálva. - Amúgy, volt itt már olyan, aki azért keresett fel, hogy űzzem ki belőle a gonoszt. - Kotorászni kezdek a dobozokban, de csak ócskaságokat látok, hajgumik, óvszerek, egy felhúzós vekker, az igazi régi fajta, aminek kalapál a teteje... tényleg fura lények jönnek ide. - Na arra azért én is kitágult szemmel néztem, mondtam neki, hogy rossz ajtón kopogtat, mert az a szomszéd utcában van, és kereszt van a tetején, de csak erősködött, hogy ne hazudjak, szedjem ki a démont belőle, még a pólómat is elkezdte rángatni. - Elvigyorodok az akkori történéseken. - Nos, muszáj voltam tenni valamit, így hát megmentettem, úgy csináltam mint aki kihúz valamit a mellkasából, közben fekete füstszerű dolgot képzeltettem el vele, amiből a végén, egy fekete kiskacsa lett. - Kiveszem a kiskacsát a dobozból, mert az ötlet még anno innen jött, valamelyik elmeháborodott itt hagyta, pont aznap, és más ötlet nem lévén ez lett a szerencsétlen "démona". A végére kifakadok teljesen, még a könnyem is kicsordul. - Viszont, ezt hagyta itt cserébe... - kutakodok a dobozban, hogy hol is leget az a kis kövecskés nyaklánc, kidobálok a dobozból egy cipőfűzőt, egy fél bilincset, majd egy műanyag tojást is, amikor megtalálom a kis apróságot, és a láncnál fogva, felemelem. Még mindig guggolva nyújtom Cara irányába. Egy vékony aranyláncon lóg, egy apró lila kristály. - Szerintem ez lesz a te belépőd, én amúgy sem sok mindent tudnék vele kezdeni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 713 • Credit:

 

A korábbi fagyos hangulatnak szerencsére már nyoma sem volt. Nem mondom, hogy nem esett jól a frászt hozni Leonardra, és egy kicsit érzékeltetni, hogy azért én is vagyok valaki, de el kellett ismernem, hogy sokkal kellemesebb volt így, hogy mindketten vidámak voltunk. Persze biztosan a tequilának is volt szerepe a dologban, na de emberek nélkül az ital mit sem ér. Valakinek el is kell azt fogyasztania. Illetve ebben az esetben valakinek be is kellett azt hoznia. Én már biztosan nem lettem volna hajlandó a csaposnak fizetni, bármilyen nemes is esetleg az ital kínálata. Így igazán hálás voltam Leonardnak, hogy csempészett egy kis italt, és vidámságot a szobába.
– Ha nem akkora paraszt, mint a csapos fazon, akkor tuti, hogy legjobb barátnők leszünk, ne aggódj. Tudok én kedves lenni. Ha akarok. – szegény biztosan nehezen tudta eme kijelentésemet elhinni. Eddig nem igazán tudtam megmutatni neki a kedves és jó fej énemet. Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy van ilyenem. Nehéz előcsalni a mogorva, pénzhajhász külső borítás alól, de belül egy igazi kis angyalka vagyok. Fekete bőrszerkóban, korbáccsal a kezében, de akkor is angyal. Az angyaloknak pedig nem szabad este egyedül járkálniuk.
– Ez igazán jó hír. Biztosan veszélyes lenne a vissza vezető út egyedül. – próbálok ártatlan tekintettel nézni rá, de nem igazán jött össze, mert egy huncut mosoly elszabadult az arcomon. Mi tagadás, tényleg nagyon jó lenne, ha nem egyedül kéne majd vissza jönnöm a szobába. Lehet, hogy eltévednék, vagy elrabolna a réz kakaskájú bagoly, sohasem lehet tudni. Más gondolatok is eszembe jutottak, amiben Leonard szerepelt póló nélkül, de gyorsan elhessegettem a képet. Ki tudja mi ült volna ki az arcomra, ha hagyom azt a gondolatot elburjánzani. Szerencsére megemlítette a szőrös hátú öregurakat, és azonnal vissza kerültem a valóságba.
Azt hittem, hogy együtt fogunk értékes tárgyakat keresgélni, de nem így történt. Csak kényelmes pozícióból figyelte, hogy én mivel ügyködöm. Nem is baj. Több érdekes dolog jut nekem. Már régóta nem én járok személyesen a lakás átkutatásokra. Egy kedves emberemet bíztam meg azzal, hogy kutasson fel értékes holmikat az üresen maradt ingatlanokban. Nekem így jobban megéri, mert a fennmaradt időben a jövedelmezőbb üzletágakkal foglalkozhatok. Viszont így elveszett a munka móka része. Imádtam, amikor a sok szemét között, valami igazán értékesre bukkanhattam. Hah, régi szép idők. Akkoriban minden egyszerűbb volt. A lelkes kutatásból Leonard billentett ki. Hátra pillantottam, és izgatott vigyorral az arcomon vártam, hogy mit akar nekem mutatni.
A kép, amit mutatott nekem… hát, hogy is mondjam… igen váratlanul ért. Mire felfogtam, hogy mi is történik már késő volt. Gyorsan eltakartam a szememet. A bugyi és a paróka egyszerre esett ki a kezemből, és a földön landolt. A látvány viszont sajnos már bele égett a retinámba. És én még azt hittem, hogy a plüss unikornisokkal túl vagyunk a nehezén. A kíváncsiságom persze azért közbe kotyogott, és a mutató és a középső ujjamat széthúztam egy kicsit, hogy egy résnyire azért kilássak. Nos ez hibának bizonyult, mert épp egy nagyon is … hmm … intim pillanatot sikerült elkapnom. Hátat fordítottam a jelenetnek, és finoman Leonard vállára tettem a kezem.
– Ember… egy kicsit azért felkészíthettél volna előre. – hatalmas levegőt, vettem és kissé előrehajoltam, de a kezem még mindig a vállán pihent. Kicsit olyan érzés volt, mintha lefutottam volna öt kilométert. Még mindig kapkodtam a levegőt.
– Tudod mit, keresgélj inkább te. Én addig töltök neked még egy italt. Meg magamnak is. – Kiegyenesedtem, és levettem a kezemet a válláról. Elindultam vissza az asztal felé. Ahogy ígértem, kitöltöttem két italt. Kezembe vettem az egyik poharat, a sót és a citromot. A saját italomat egyelőre az asztalon hagytam, és visszamentem Leonardhoz. Közben elmesélte, hogy miért is jár hozzá pontosan ez a páros.
– Na, azért ez mondjuk aranyos. Vannak még hozzájuk hasonlók? Nem kell megmutatnod, bőven elég, ha elmeséled. – mindkét kezemet felé nyújtottam, egyikben az itala, a másikban a só és a citrom volt.
– Közben gyorsan gurítsd le, mert meg melegszik az enyém. – a nyelvemet kinyújtottam egy pillanatra. Vártam, hogy elvegye és meséljen nekem még. Tényleg kíváncsivá tett. Mindig jól esik fura fazonokról sztorikat hallani. Az ilyenek szokták meg nyugtatni a lelkemet, hogy én egész normális vagyok. Persze ez a fogalom igen relatív. És Leonard nem biztos, hogy ugyan arra a skálára tett volna, mint én saját magamat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 12:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

18+ A hozzászólás nyomokban trágárságot illetve szexuális utalásokat tartalmazhat! 18+


Nevetésben török ki, ahogy ecsetelgeti, hogy milyen ruha lehet, és nem lehet, amit felvesz. - Ha rózsaszín nem is, de flitterek, meg lógó bizbaszok biztos lesznek rajta. - És ez teljesen biztos, Lisa állandóan változatos göncökben jelenik meg, mindig azt mondja, hogy egy nő legyen mindig feltűnő, és csinos, különben miért adják a jattot. Nos, a feltűnő az állandóan adott, a csinos, meg hát részlet kérdés, meg ízlésé persze, nekem mindig bejön az, amiben parádézik, a nők már kevésbé szokták díjazni, na de nem is nekik kell.
- Majd a kívánságaidat megoszthatod Lisával, biztosan találtok valamit a szekrényében, mivel kétszer akkora van neki, mint az itt dolgozók bármelyikének, ja és félvér, szóval vigyázz majd vele, hogy mit mondasz, könnyen csapong az érzelmi világa. - Nem is értem, hogy miért pont itt dolgozik, nehezen viseli, ha megsértik, és akkor ki is szokta adni a haragját, a gond csak akkor van, ha olyannal akaszkodik össze, akinek eléri a haját. De, hát az eddigi tapasztalatokat nézve, Cara nem lesz nagy bajban, hacsak be nem dobja a sötétség úrnője dolgot, mert akkor lehet, hogy hullik pár tincs a földre, persze ez attól is függ, hogy milyen kedvében érkezik ma.
- Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy lelép, hidd el, ha veled megyek oda, veled is fogok eljönni, ha törik ha szakad. - Ugyan el nevetem magam, de teljesen komolyan is gondolom amit mondtam. Minek csapódnék máshoz, eleve egy izgalmas napom van, arról nem is beszélve, hogy ki tudja, hogy mit rejteget még Cara, kíváncsivá tesz, és úgy tartja a mondás, vagy mi fene, hogy a kíváncsiságot ki kell elégíteni... vagy aki kíváncsi hamar megöregszik, hm... akkor én már rohadt öreg lehetek.
- Csak mondom, ha szőrös hátú öregurak lesznek ott, már meg is fordultunk. - Az hagyján, hogy fura képet festene, de az indok még furább lenne, ki tudja, hogy miért is menne egy rakat tagbaszakadt, szőrös idős férfi egy helyre, hát én nem akarom tudni.
És témánál is vagyunk, ezt mondtam, megint valami kis érdekesség Caraval kapcsolatban. Bemélyül a hangja, és fürkész, ahogy kiejti a mondatot a száján. Csalfa mosoly terül el arcomon, na tessék, most mondja bárki is, hogy nem tetszett neki a nyakára a csók... vagy ha tévedek, akkor elég rosszul ítélem meg az emberek hangulatait, mozdulatait. A mélázásból kirángat az, ahogy felpattan és egyből kutatni kezd, vicces, mennyire felpörgette már a gondolat is, hogy átkutathatja a szobát, na nem mintha nem lenne esélye majd este, amikor itt alszik, vagy alszunk... nos ezt még nem tudhatja senki.
Felállok én is, és követem őt a szekrényhez, a falnak dőlök és figyelem ahogy keresgél, eszem ágában sincs egy kíváncsi nő elébe állni, még a végén fellökne, hogy elérhesse azt amit akar.
- Hát, ha akarod, ha nem, ha hátra nézel a vállad felett, még láthatod is, kacsintok rá. - És a mondat végére, már meg is elevenedik egy pár, mind a ketten maszkban vannak. Egy nagydarab bájait alig rejtő nő, egy rúd körül tekereg, férje meg, aki úgyszintén nagydarab, egyszál rongyos boxerben, félmeztelenül terpeszkedik a széken, és a merevedő farkát fogdossa. A nő fején ott virít a paróka, ami az előbb Cara kezében volt, és a bugyi, hát, az már lendül is a földre, ahogy a nő peckes léptekkel lekanyarintja habos testéről, és ezzel feltárja mindenki szeme láttára és a férfi nagy örömére a gyönyör völgyét. - És a kérdésedre a válasz, képzeteket, hallucinációkat tudok létrehozni, elvileg meg tudom alkotni azt amit mondasz, és elvileg eltudom hitetni, azzal a valakivel, hogy a kezében van az aranyrúd, de nem lesz valós, ha nem tartom fenn a képzetet eltűnik, és gondolhatod mennyi időn belül találnak meg minket abban a buliban, ha nyoma vész, kell az nekünk? Biztos, hogy találsz itt olyat, ami megfelel a célnak. - Közben az emléket lezárom és ismét csak mi ketten vagyunk, a kéjenc farokfogdosó meg a neje már a múlté.
- Amúgy, ha érdekel, ez az előbbi párocska - intek a fejemmel az ágy felé, - rendszeresen járnak hozzám, nagyon kedvesek, csak annyit kérnek, hogy szebbnek, vékonyabbnak nézzenek ki a másik szemében. Oh, és, ne aggódj, minden ilyen után nagytakarítás van. - És ismét nevetés rázza a testem, mókás ez a mai nap, még senkinek nem mutattam meg ilyen emlékeket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 15, 2020 6:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 601 • Credit:

 

A hangulatom rengeteget javult az elmúlt percekben. Mondjuk sokkal boldogabb lettem volna, ha már nyélbe ütöttem volna az üzletet, és éppen azt ünnepelnénk a tequilás felesekkel, de nagy hiba lett volna az eddig események értékét lebecsülni. Leonard nagyon jó társaságnak bizonyult, szóval nem igazán volt okom a panaszra. Tequilát is rég ittam, szóval minden jól alakult végül. Az a paraszt meg, aki nem jött el a találkozóra még úgyis megkapja a magáét tőlem. No, meg a pultos is. De haladjunk szépen sorjában. Itt voltam egy szobában egy remek arccal és egy üveg itallal, ez most a szórakozás ideje volt és nem a siránkozásé vagy a fenyegetődzésé. Ha választani lehet, hogy móka vagy stressz, elég egyértelmű, hogy mire adom le a voksom.
Leonardot láthatóan feldobta a buli ötlete. Az öröme engem is mosolygásra késztetett. Sajnos ritkán somolygok őszintén. Olyan jól megtanultam már a műmosoly nemes tudományát, hogy sokan azt hiszik én mindig vidám és derűs vagyok, de ez koránt sincs így. Az arcom olyan, mint egy festő vászon, amire olyan festéket viszek fel, ami éppen az érdekeimet szolgálja. De ebben a pillanatban nem volt szükségem ecsetre. Leonardnak sikerült őszinte mosolyt csalnia az arcomra.
– Kihívó? Ugyan. Nekem már az is elég, hogy száraz. Nincsenek nagy igényeim. Viszont, ha rózsaszín lesz a ruci, azért hallani fogsz az este során néhány alkalommal panaszkodni. – Elképzeltem magam egy rózsaszín ruhában és nem tetszett a látvány. Az tényleg nem gond, ha a ruha egy kicsit többet mutat a kelleténél, de ne legyen rózsaszín. Azt tiltja a vallásom.
– Apropó hova megyünk. Remélem nem hagysz ott az első öt percben egy csinos kiscsaj miatt. Értem én, hogy pasi vagy, de ha én ott ragadok egy szőrös hátú hatvanas öregúrral, akkor bele kell majd írnom a panaszkönyvedbe.   – próbáltam szúrós tekintettel mélyen Leonard szemébe nézni, de nem igazán jött össze. Pusztán néhány másodperc elég volt ahhoz, hogy hangosan elnevessem magam. Mivel Leonard időközben töltött még egy italt, ahogy arra finoman utaltam korábban, illetlenség lett volna hagyni megmelegedni az italt. Szórtam egy kis sót a kezemre, egy gyors és elegáns mozdulattal lenyaltam, majd lehajtottam húzóra az italt. Egy hangos sóhaj hagyta el az ajkaimat, ahogy az ital végig gurult a nyelőcsövemen.
– Nyugi, sok mindent láttam már. És eszembe se jutott vissza lépni. – válaszoltam neki kissé rekedtebb hangon.
Ha már arra bíztatott, hogy keressünk valami értékeset, nem haboztam sokáig, és egyből felpattantam. Végre valami rám szabott feladat. Szinte gyermeki izgalommal elindultam a szekrény felé. Kinyitottam az ajtaját és rögtön a legalsó polcot kezdtem átkutatni. Nem volt ott túl sok minden, de akadt két igen érdekes darab a kezembe. Az egyik, egy szivárvány színű göndör paróka volt, a másik egy hatalmas fehér úgy nevezett ’nagyi bugyi’. És amikor azt mondom HATALMAS, akkor nem túlzok. Egyik kezemben fogtam a parókát, másikban a bugyit, és visszafordultam Leonard felé.
– Öhm, akarom tudni, hogy mi is szokott ebben a szobában történni? – a szemöldökömet kissé felemeltem, de a vigyorom nem lankadt. Mindig is azt hittem, hogy az én munkám izgalmas, mert rengeteg emberrel találkozhatok, de kezdtem azt hinni, hogy ő határozottabban mókásabb hivatást választott magának. Ahogy ezt végig gondoltam, szöget ütött a fejembe egy gondolat.
– Várjunk csak egy pillanatra. Ha képes vagy létrehozni képzeteket, miért is van szükségünk valami tárgyra? Nem tudnál mutatni nekik egy arany rudat vagy valamit? Egyből a VIP részlegbe kísérnének minket szerintem. – Mivel nem igazán értettem még a képességet amivel rendelkezik, kérdőn tekintettem Leonardra, és csak reménykedni tudtam, hogy nem kérdeztem, valami őrületes marhaságot. Bár a történtek, és a két feles tequila után egy buta kérdés, talán nem is annyira szembetűnő már.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 14, 2020 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Azt hiszem többször kellene eldöntenem, hogy vége a melónak, amikor ilyen helyzetbe kerülök, mint ez a mostani is. Tessék itt van Cara, egyik pillanatban frászt kap pár unikornistól a másikban meg a világmindenség űrnője, aki nem fél semmitől, sőt olyan volt, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne kitépni a szívemet a számon keresztül.
Figyelem, ahogy ő maga is átfutja a buliról szóló röplapot, és egyfajta elégedettség járja át a testem, amikor rábólint.
- Vigyázz buli jövünk! - Nevetek fel hangosan, már most érzem az adrenalint, hogy hamarosan elmegyünk arra a helyre. Komolyan érdekel, hogy mi vár ránk majd ott, majdnem olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy délután újra megnézheti azt a hangyabolyt, amit reggel összeturkált, és kíváncsi, hogy vajon újra megépítették e a dolgos kis hangyácskák. Szerintem, mind a kettőnkre ráfér egy kis móka, bár azért reménykedem benne, hogy nem valami szerencsétlen három fős buli lesz, vagy éppen valami kelepce, amibe bevonzzák a gyanútlan halandókat. Bár az én szerencsémet tekintve, nem kizárt, hogy az este folyamán még bajba kerülünk, viszont olyan sem volt, amiből ne menekültem volna meg. Kettőn áll a vásár, és általában én nyerek.
Legurítom én is a felest, só majd citrom kíséretével, és elégedetten konstatálom, hogy ő is a só felé nyúlt. Nincs akkor baj, mint gondoltam, ha a fahéj lett volna a választása, lehet, hogy a következő mondatom az: "irány az ajtó kishölgy, és vissza se nézz", lett volna. Elnevetem magam, a következő mondatán.
- Nyugi, dolgozik itt egy csaj, akinek biztos akad ruhája a számodra, de lehet, hogy a te stílusodnak egy kicsit kihívó lesz. - Döntöm oldalra a fejem, ahogy elképzelem, hogy Lisa mélyen kivágott, és fenék villantós ruháit magára ölti. - Szerintem jók lesznek rád, de még várni kell egy kicsit, mert... - Nézek a fali órára, hogy megállapítsam az időt. - Fél óra múlva kezdődik a műszakja, még biztos nincs itt.
Kitöltöm az újabb felesünket, az üveget meg az asztal közepére teszem, hogy Cara is nyugodtan elvehesse, ha tölteni szeretne majd magának később.
- Az alapozás sosem árt, de csak okosan, ki tudja, hogy hova megyünk, ebben a világban már nem lehet tudni, igaz? - Ő sem oda lépett be, ahova tervezte, így nem kizárt, hogy együtt lépünk majd be valami nagyon fura helyre, de fő a pozitív hozzá állás, hiszen egy sima jó buli is lehet, nem kell mindig az ördögöt a falra festeni, vagy ha még is, legalább tuti, hogy nem fogunk unatkozni.
- Amint át tudtál öltözni, és kitaláljuk, hogy mi legyen az értékes tárgy, amivel beléphetünk majd Tapsi partyjára. Szétnézhetünk, itt a szobában, hátha találunk valamit. Néha hagynak itt a vendégek ezt-azt, de most mondom, hogy nem vállalom a felelősséget, hogy ha kiakadsz a látottak alapján. És, a buliba már muszáj elmennünk, ebből már nem léphetsz vissza. - Sót szórók a hüvelyk és mutató ujjam közötti bőr részre, végig nyalom nyelvemmel, legurítom a felest, és rögvest a citromot a számba kapom. Kedvelem ezt a piát, még sosem csalódtam benne, és mindig meghozta a kellő jó kedvemet. Szerintem marhaság amikor valaki azt mondja, hogy a tequila egy csajos pia, ugyan már, ettől is be lehet rúgni, arról nem beszélve, hogy ki a bánatnak kell az a sok undorító keserű szar, ezt legurítod, nem hagy szar hányás ízt a szádban, mert a citrom elnyomja, és mehetsz tovább.
Körbe járatom tekintetem a szobán, hogy hol is kezdjem a kutatást. Vannak itt szekrények, fiókok, és még az ágy alatt is lapul egy titokzatos láda, amit még nem sikerült kinyitnom. Eleinte kíváncsi voltam, próbálgattam kinyitni, de egy idő után alább hagyott a lelkesedésem. Amolyan ott rohadj meg, ahol vagy, viselkedés uralkodott el rajtam. Talán megpróbálom a napokban megint... hátha valami jó cucc van benne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 671 • Credit:

 


De most komolyan. Mekkora volt az esélye annak, hogy az első alkalom amikor elhagyom New Yorkot rögtön katasztrófába fullad? Persze az most relatív, hogy mit is nevezünk katasztrófának. Elvégre az ide úton akár rajtunk is üthettek volna, megerőszakolhattak volna ne tán még meg is ölhettek volna. És nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ehhez képest ’csak némi kellemetlenség’, hogy egy kicsit késik az üzleti megbeszélésem. Akkor miért is érintett ennyire érzékenyen a dolog? Mert bármennyire is nehéz bevallani egy kicsit munkamániás vagyok. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor pénzzel teli aktatáskát tarthatok a kezemben. Na jó, talán csak az, amikor elkölthetem a pénzt. Ehhez viszont keményen kell dolgozni. Már pedig a jelenlegi helyzetben éppen erre nem volt lehetőségem. Az még hagyján, hogy az éjszakai nyughelyem kérdése tisztázatlan, de mégis mi a francot fogok itt két napig csinálni? Már így is remeg a kezem kicsit, ha arra gondolok, hogy egy hete nem kerestem semmit, de még negyvennyolc óráig ez a helyzet biztosan nem fog változni. Kezdtem egyre feszültebb lenni, ahogy ezt a gondolatmenetet levezettem magamban. Talán az arcomra is ki ült némi aggodalom.
Sajnos Leonard jó kedvét is sikerült lelohasztanom. Legalábbis a mély sóhajából és a saját arcának szisztematikus végig dörzsöléséből ezt a következtetést tudtam levonni. Az viszont határozottan megnyugtatott, mikor kimondta, hogy NEM KELL FIZETNEM. Már éppen leesett volna egy a sok kő közül, ami a lelkem összeroppantásán ügyeskedett, de aztán hirtelen felpattant, és ott hagyott a szobában. Olyan gyorsan eltűnt, hogy akár azt is hihettem volna, hogy a természet szólította a ’nagy háborúba’, de nem a mosdó felé vette az irányt, így ez az elmélet alap vetően hibás volt. Mivel azt mondta mindjárt visszatér igyekeztem türelmesen várni, de azért nem voltam nyugodt. Simán benne volt a pakliban, hogy éppen pár nehéz fiút keres odakint, akik majd kirakják a szobájából a formás hátsómat. Szerencsémre viszont nem ezt történt, mert néhány perc elteltével egy üveg tequilával és az ahhoz tartozó kellékekkel tért vissza. Na jól van mégis csak legurult az a kövecske.
– Oh Leonard, hát miért nem ezzel kezdted? – Nagy adag levegőt fújtam ki a tüdőmből. Eddig fel se tűnt, hogy kissé visszatartottam a lélegzetemet. A korábbi aggodalom az arcomról szinte nyomban tova tűnt, és csak megkönnyebbülés ábrázata maradt ott. Különösen azután, hogy meg is nyugtatott, hogy legrosszabb esetben itt aludhatok. Kitöltötte a feleseket, de még mielőtt oda adta volna felolvasta egy lap tartalmát, amit szintén magával hozott a beszerző körútjáról. Valószínűleg nagy bunkóság lett volna, ha magam nyúlok az italért, ezért türelmesen vártam, míg befejezi a mondandóját. Egy buli meghívója volt. Egy kacsintás kíséretében át is adta nekem a papírt. Magam is szemügyre vettem, és tényleg jól halottam. Mr. Tapsihapsi bulija. Mindig is tudtam, hogy New Orleans a fura emberek városa na de ennyire? Bár lehet nem igazán lenne jogom ítélkezni. Elvégre én se tehettem túl ’normális’ benyomást Leonardra. Viszont, ha buliba hív még ezek után is, akkor illene legalább elgondolkoznom a dolgon.
– Végül is miért ne. Amúgy is piszok szexinek érzem magam a mackó nadrágodban, tartozom annyival a társadalomnak, hogy megosztom velük ezt a látványt.   – Vigyorogtam szélesen Leonard felé. A felém nyújtott italért nyúltam. Az asztalról elvettem a sót, és a kezemre szórtam egy kicsit. Mások ilyenkor citromot is szoktak magukhoz venni, de én csak a sóra és a tequilára esküszöm. Bőven elég. Lenyaltam a sót a kézfejemről, majd lehajtottam a tequilát. A gyomrom üres, volt így jobban égetett, mint vártam, de nem igazán zavart. Bárki bármit mond, az ilyen stresszes helyzetekre igenis megoldás az alkohol.
– Ha a buli előtt esetleg alapozni akarsz, akkor tölts még egyet kérlek. A bontott üveg nem bírja sokáig a szabad levegőn. Nem venném a lelkemre, ha rosszul lenne valaki. Majd én feláldozom magam. – Persze nem árt némi óvatosság, mert nem akartam elveszíteni a kontrolt, és totálisan lerészegedni. De még néhány pohárból nem lehet baj.
– Na és mikor indulunk? Szívesen ledobnám már a törölközőt. – nem bírtam ki kacsintás nélkül ezt a mondatot. Meg amúgy is nagyon kíváncsi voltam, hogy szépen behullámosodott-e már a hajam.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 10:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Hogy beszartam e? Természetesen, ki ne szarna be, ha csak a gyanu is üti fel a fejét, hogy Amara a közelben van? Ki akarna személyesen találkozni vele, ha necces a helyzet, erősen kétlem, hogy az, aki az igazi szart borította a világra életben hagyna egy ilyen félvér lényt, mint én. Neki a lények, akik benépesítették a földet, csak puszta bábok, és hangyák, mindenkit el fog tiporni, nincs kétségem e felől.
Nem egészen tudom, hogy most mi a franc is történt, mivel egyik pillanatban ilyen, a másikban meg olyan, most már tényleg készítenem kell valamilyen tesztet, amivel ki tudom szűrni az ilyen lényeket. Már tudom is, mi lesz az első pár kérdés:
1. Milyen lény vagy?
2. Mennyire vagy őrült egy 10 skálán (1=lehelletnyit, 5=csak megkóstollak, 10=Én vagyok Amara)?
3. Sóval és citrommal, vagy fahéjjal és naranccsal iszod a tequilát?
Szerintem ez a három kérdés, már élből kizárna minden olyan személyt, akinek tuti kattanás van az agyában.
Mély levegő kíséretében fáradtan végig dörgölöm a képem, újra elmondja, hogy ki ő, és mit akar, szerintem az én részem, még mindig ugyan olyan tiszta, mint amikor betette ide a lábát, így nem is fáradok azzal, hogy én is újra bemutatkozzak.
- A vicc az, hogy nem is kellett volna fizetned, mivel nem veszed igénybe a képességeimet. De tudod mit, a mai nap folyamán, szerintem nekem is elég volt a munkából. - Azt hiszem az alkohol nem is olyan rossz ötlet.
- Mindjárt jövök. - Hirtelen pattanok fel, és se kimegyek a szobából. Pár perc múlva egy üveg tequilával, citrom és narancs cikkekkel, sóval és fahéjjal és két felespohárral térek vissza, illetve egy papír lappal. Lepakolok mindet Cara elé az asztalra, a röplapot kivéve.
- Figyu, ígérem, hogy lesz szállásod, ha másnem, itt elalhatsz este, de mára hagyjuk ezt az egészet, kellően beszarattál, úgyhogy a minimum, hogy iszunk egy párat. - Mutatok a szerzeményemre. Kitöltöm a feleseket, és mielőtt még innánk felolvasom neki a lapot, amit kaptam egy részeges hülyegyerektől, akinek egy kereszt volt a homlokára festve.
- Ez a lap, egy buli meghívója - rákacsintok és átnyújtom neki, hogy ő is szemügyre vehesse.


Neves házigazdánk
Mr. Tapsihapsi vérnyúúúl bemutatja...
Az évtized buliját, a Hamvazó Szerdát!
Mindenki, aki elég bátornak érzi magát, hogy kimozduljon, jöjjön és ünnepelje velünk a böjt előszelének végét.
Hol, és mikor?
A város szélén az elhagyatott étterembe, ma este, még ha nem is szerda van
Belépő egy értékes tárgy/fő, és locsolkodás szenteltvízzel (mi biztosítjuk), hogy kizárjuk a gonoszok egy részét.
Éjfélkor tűzszentelés, hogy mit? Az legyen meglepetés Twisted Evil
Gyere, ha mersz!



Megvárom, hogy elolvashassa, és amit felemeli a fejét, vagy rám néz, felé nyújtom a kitöltött italt.
- Mit gondolsz? Ez az este, már így is elég meglepő, kár lenne, veszni hagyni. - Megvárom, hogy elvegye a poharat, és árgus szemekkel figyelem, hogy miért nyúl, citrom vagy narancs, só vagy fahéj.... ezen nagyon sok múlik, bár már bedobtam a buli ötletét, ahol nagy valószínűséggel őrültek lesznek... kiderül, hogy beillünk a társaságba vagy sem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 472 • Credit:

 

Még tartottam a pókerarcomat egy darabig. Őszinte öröm járta át a lelkemet, hogy a mosoly már teljesen eltűnt az arcáról. Nagyon helyes. Rajtam ne szórakozzon senki. Értem én a viccet csak nem annyira szeretem. Mindenesetre a célomat abszolút elértem. Biztos vagyok benne, hogy már nem gondolta azt rólam, hogy csak egy szerencsétlen és ostoba liba vagyok. Vettem egy mély levegőt, és úgy döntöttem, hogy engedek a hurok szorításán. Nehogy a végén még elájuljon nekem.
– Na jó, lazíthatsz nagy fiú. Vedd úgy, hogy egyelőre biztonságban vagy. – Mondtam először teljesen komoly ábrázattal, de aztán mégiscsak meg jelent egy apró mosolyféle a szám szegletében. Ahogy teltek a másodpercek úgy lett egyre szélesebb a vigyorom.
– Kezdjük elölről rendben? Cara vagyok New Yorkból és üzleti ügyeket bonyolítok le. Már egy hete nem kötöttem megegyezést, mert egy autónak csúfolt fémdarabban aszalódtam, hogy ide juthassak. Szóval kérlek nézd el nekem, ha érzékenyebb vagy ne adj isten ingerlékenyebb vagyok a szokásosnál.   – Csak nagy vonalakban foglaltam neki össze a helyzetemet, nem akartam bele menni  a részletekbe. Még a végén úgy tűnne, hogy csak panaszkodni akarok neki. Pedig a nők sosem szoktak panaszkodni. Hisztizni esetleg, de panaszkodni nem. Az a férfiak reszortja.
– Ja és nyugi nincs szükséged mentségre. Viszont, ha segítenél nekem találni egy helyet, ahol eltölthetném az estét igazán hálás lennék. – ismét szabadjára engedtem a kedves Carát, mostanra már úgyis megértette, hogy nem az a nő vagyok, akin ’büntetés’ nélkül tud szórakozni. Nincs szükség további ’erőszakosságra’. A kedvesség amúgy is célravezetőbb szokott lenni a férfiaknál. Ahogy viszont a pénz szó elhagyta Leonard ajkait, egy vészharang megszólalt a fejemben.
– Várj, most neked is fizetnem kell? – az arcom ismét elsötétült kissé, de már meg sem közelítette a korábbi ’hozzuk rá a frászt a srácra’ tekintetemet. Mielőtt válaszolhatott volna tovább folytattam.
– Nekem tényleg csak egy ágyra van szükségem az estére. Sőt egy kanapé vagy egy matrac féle is megteszi. Ha egy kutya mellé kell bebújni az sem jelent gondot, szeretem az állatokat. Ha ebben segítesz boldogan átnyújtom számodra a készpénz készletem egy részét. Ezen kívül viszont másért nem fizetek. – durcásan összefontam a karomat magam előtt. Kissé lassan, de leesett, hogy igazából az ő ruháit viselem. Így még hozzá tettem a mondandómhoz pár gondolatot.
– Persze azért a ruháidat is meg fizetem, de amúgy bezár a kassza.
Jobb, ha még most tisztázzuk, mire is számíthatunk egymástól. Kérdő tekintettel néztem rá, hogy mit is fog kezdeni az elhangzott információkkal. Csak remélni tudtam, hogy nem fog elküldeni a francba, és tényleg segíteni fog. Mert bármennyire is nagy királynak hittem magam valójában igen nagy szarban voltam. A vissza fuvarom mostanra már ugrott, esélyem nem volt visszaérni az indulás idejére. Szóval tényleg szükségem volt Leonard segítségére. A pultossal történtek után, már nem igazán akartam mástól segítséget kérni, szóval Leonard volt minden reményem.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7