Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Egy eldugott bár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Egy eldugott bár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 26, 2020 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Egy eldugott bár YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Egy eldugott bár SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Egy eldugott bár 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Egy eldugott bár XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Egy eldugott bár Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 22, 2020 5:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Buli a Halálnak
Belphegor, Beleth, Nieven & Belial
Gyorsan világossá válik, hogy innen nincs kiút. Legalábbis azon az ajtón, ahol bejöttünk egészen biztosan. Beleth kérdésére Belphegor és én is megosztjuk tapasztalásunkat, ami nagyjából ugyanaz. Szokatlan bizsergő érzés, nehezen hasonlítható bármihez. Nieven egy pillanattal ezelőtt még érdeklődve vizsgálta a falakat, most pedig feszengve álldogál Belethnek dőlve. Nagyon úgy fest valami felzaklatta, de hiába hordozom végig tekintetem a termen, nem látok semmit, ami félelemre adhat okot. Leszámítva a dobozt, ami felett újra sötétség örvénylik. Ez viszont inkább csak figyelemre méltó érdekesség, mint olyan dolog, amitől egy démon elvesztené a "lelki" nyugalmát. Belphegor szavára én is a lányra pillantok. Karján ujjlenyomatok csúfítják bőrét, mintha valaki durván megszorongatta volna.
-Te látsz valami érdekeset? - kérdezem csendesen, szinte suttogva bizalmasomtól, miközben Beleth felé emelem egy pillanatra tekintetem. Ő is nagyon néz valamit. Mi a fenét bámulnak ezek ketten? Viselkedésük azt sejteti, hogy valami olyasmit érzékelnek, amit mi nem. A mi szemünk előtt rejtve marad, de ők látják a nőt, aki lomha léptekkel vánszorogva közelít feléjük. Mellkasán tátongó lyukból még szivárog szurokszínű vére és a kezében szorongatott tőr hegyéről is kövér vércseppek csöppennek a padlóra.
-Most te következel drágaságom. - szólal meg újra lágy hangon egy kedvesnek szánt, mégis inkább rémisztően ható mosollyal, majd szája elé emeli a kést, hogy hosszú nyelvével végignyalintson a hűvös fémen. HA Nieven és Beleth távolabbra, a nő háta mögé néz, úgy hét sötét vérükben fekvő testet pillanthat meg. A láda körül fekszenek üveges tekintettel, mozdulatlanul, csak a hátukon fekvőknél szembetűnő, de mindegyikük mellkasán van egy méretes lyuk, szívük pedig hiányzik. Beleth nem látja az arcaikat, de ha látná sem lelne bennük ismerős vonásra. Nieven azonban testvéreit ismeri fel, mint a hetüket.
-Elvettetek valamit, most visszaveszem tőletek, hálátlan gyermekek! - nevet fel a nő és másik kezében tartott sötét, még lüktető szívbe harap. A vér lecsorog szája mindkét sarkán és lánya előtt falja fel Athan fia szívét, kit utoljára gyilkolt meg a testvérek közül. Miután Andariel torkán az utolsó falat is lecsusszan, jólesően nyal végig vértől maszatos száján, majd karját kinyújtva tesz egy lépést lánya felé és elsötétül szemekkel szegezi felé a kést. HA Beleth útját állná az őrült szipirtyónak, úgy heves dulakodásba kezdenének, talán a nő földre is kerülne. Ha így történik, akkor hátrálva mászik odébb és helyén négy démoni alak tűnik fel. Ha a negyedik lovas mégsem moccanna, úgy a nő a földre teríti a lányát, csak ezután szólítaná magához a négy démont.
-Intézzétek el! - kiáltaná mérgesen Andariel és mutatóujját a Halál lovasára szegezné, mire azonnal, zokszó nélkül elindulnának felé. HA Beleth fizikai erejét vetné be, jó eséllyel szállna szembe mind a négyükkel. Azonban ha mágiáját akarná használni, azt tapasztalná, hogy olyan gyenge, mint főbűnné válása előtt volt. Talán értetlenül állna a helyzet előtt, és keresné a válaszokat, mi történt az erejével? De ellenfelei közelednek felé, nem sok időt hagyva a töprengésre. Ha így történik, értetlen fejet vágva néznénk ki Belphegorral a fejünkből, hiszen mi mindebből csupán annyit látnánk, hogy Beleth a levegőbe bokszol. Legalábbis én mindenképpen zavartan ráncolnám homlokomat. Kedvesem figyelmét meglehet, hogy jobban leköti az időközben fölénk érkező égi háború. A szél orkánerejűvé duzzad, a fák szinte derékszögbe hajlanak, az ablakhoz közeli fák ágai pedig durván verődnek az üvegnek. Hirtelen hatalmasat dörren az ég, mintha egy ágyú dörrenne el mellettünk, majd hatalmas villám szeli át a sötét égboltot, a következő pillanatban pedig leszakad az ég. Sűrű, nagy cseppekben zuhog, mintha dézsából öntenék, ha egy pillantást vet az ablak felé, nem látna át az utca túloldalára sem. Talán öt perc ha eltelik, a tető megadja magát és felettünk vizesedni kezd a plafon is. Az ablakpárkány alatti falon is hatalmas vizes folt jelenik meg, majd lassan elkezd beáramolni hozzánk a víz.

+Szerkesztés - záró rész:
A következő pillanatban éles koppanó hang vonja a figyelmet a nyílászáró felé, mikor egy méretes faág nyúlik be a szobába az üvegen keresztül. A szilánkok csörömpölve hullanak a padlóra egyértelmű jelét adva, hogy a pusztító vihar a fejünk fölé ért. Egy ablakon bevágódó kő, amit könnyedén kapott fel a viharos fuvallat halántékon vágja kedvesemet, aki egy nyekkenő hanggal terül el a földön, az ütés hatására apró vérfolyam indul el arca oldalán.
-Belphegor!! - kapom oda figyelmemet és guggolok le mellé, de nem hall meg engem, hiába ismétlem a nevét. Egyidejűleg újra villódzó sötét fény lepi el a szobát és ismét az a dobhártyaszaggató hang szűrődik ki a ládából. Alig látok valamit, de hallom Beleth kiáltását: Neee, az erőm! Mi történik velem? Ezt neeee! Hangzik kétségbeesett ordítása, mintha valami pokoli fájdalom járná át közben (*Beleth erejét elszívja a láda és a démonra átok száll, mint Gressil hagyatéka)
Ezt Nieven elhaló sikoltása követi, majd egy hangos puffanó hang, ami arra utal, ő is a földre került. Iszonyatos fejfájás tör rám, az érzékeim teljesen eltompulnak és lassan én is elhanyatlok a padlón. Hosszú percek telnek el, talán órák is, mire kinyitom a szemem és magamhoz térek. Az első ami feltűnik, hogy már nem a bulihelyen vagyok, hanem valahol kint a szabadban, talán NO régi elhagyott városrészében. Rövidesen megpillantom magam mellett bizalmasomat, aki még mindig aléltan hever a törmelékek között, ahogy a másik irányba fordítom a fejem, azzal szembesülök, hogy Nieven, Beleth és a láda is eltűnt. Rengeteg kérdés vetődik fel bennem hirtelen, de nem pazarlok időt arra, hogy válaszokat keressek. Nem most. Összeszedem Belphegor, karjaimba veszem, és úgy veszem az irányt hazáig.

/Míg Belphegort és Belialt a láda a külvárosba repítette, Beleth egy sivatag közepén tér magához. Egész teste sajog, haját tépi és sakálként ordít bele a vakvilágba. Erejétől megfosztotta a láda és az őrületátok kezdi hatalmába keríteni. Nieven a terembe marad, arra eszmél, hogy mindenki eltűnt körülötte. Egyetlen társasága a láda marad, ami most egyszerű tárgyként díszeleg az asztalon. Vigyél el a démonok urához, az alvilág királyához! kérleli a láda. Nieven pedig teljesíti a kérést. Nem gondolkodik megtegye-e, az asztalhoz lép és magához veszi a ládikát, hogy azt a későbbiekben Luciferhez juttassa./

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Egy eldugott bár GadHg7Q
Egy eldugott bár Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
850
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 9:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Belial, Beleth, Nieven & Belphegor


E
gyre furcsább dolgok történnek mióta a láda bekerült a helységbe... Nem tetszik és ódzkodok tőle, hogy itt maradjunk, ám láthatóan nem tudunk "menekülni", pedig Belial szándékában is áll már, hogy lépjünk, mégsem nyílik az ajtó. Sem Viszálynál sem pedig nálam. Így eszembe ötlik a gondolat hátha a dobozon, tehát érdemes lehetne összetaperolni. Ám a kintről beúszó hangok miatt hamar magára hagyom a felkapott dobozt testvérem töretlen társaságában. A vihar hangjai visszavonulóra ösztökélnek és a legbiztonságosabb hely Lordom mellett van. Hamar vissza is lépek mellé, most nem érek hozzá, de centikre állok meg mellette.
-Gondolod te, hogy nem tud mást okozni. Amúgy meg... Nem gondolom, hogy olyan könnyen meg fogjuk találni a kiskapukat.-felelek Ikremnek miközben elhúzom a számat. Aztán Nieven reakciói lesznek számomra egyre furcsábbak. Mintha látna valamit amit mi nem látunk. Értetlenül kapom fejemet Démonom felé, hogy ő sem vágja miről van szó, vagy pusztán csak én nem látom, mert a jelek szerint még Beleth is észlelhet valamit. A láda ismét derengeni kezd, pillanatnyi figyelmet kicsikarva belőlünk.
-Mi folyik itt?-teszem fel a kérdést ahogy tekintetem a testvéremékre összpontosul. Láthatóan partnere nagyon megrémült valamitől, tudni akarom mi lehet. Élesen koppannak az üvegen a gallyak, összerezzenek és Belialhoz simulok. Nem akarok vihart! Haza akarok menni. Szemeim ekkor fedezik fel Nieven kezén az ujjak nyomát.
-Az eddig nem volt rajtad.-mutatok rá és megingatom a fejem. Az előttem kibontakozó látvány, ahogy testvérem reagál a lány riadalmára olyan gondolatokat ébreszt bennem, amit elsőre el sem hiszek. Hát nem azt mondta, hogy nincs köztük semmi? Oldalra billentett fejjel méregetem őket, míg bátyám lehajol Nievenhez és bizalmas sutyorgásba nem kezd.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 08, 2020 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Praise Me!

Beleth & Belphegor, Belial, Nieven


Megpróbálok rájönni, mi a szar ez az egész, egyelőre még nyugodt vagyok, annyira nem könnyű rám hozni a frászt azzal, hogy bezárnak valahová, villózik a fény és fura bizsergést érez mindenki a láda különös hatása miatt. Lehet ez a célja, hogy megijedjünk, pánikba essünk és itt ragadjunk. Belphegor csak beszél és természetesen neki van a legtöbb hozzáfűznivalója az egészhez. Elég meglepettnek tűnik, nem tetszik neki a helyzet, talán ha nem ismerném azt hinném, hogy megijedt ettől az egésztől.
- Semmi használható nem volt a ládán, majd ésszel megtörjük, elvégre vannak kiskapuk és mi démonok megtaláljuk azt. - Szélesen elvigyorodom és hagyom érvényesülni a többieket, egyértelműen csapda és nem lesz könnyű kimászni belőle, de ezt csak nekem készítette, így négyen már csak megtörjük ezt az átkozott szarságot, amibe belekeveredtünk. Nekem is kellene valami hasonlót készítenem az utódomnak, már ha lesz ilyen egyáltalán, nem rövid távra terveztem ugyanis.
- Bizsergés, mintha mást nem is tudna okozni. - A hajamba túrok és közben Nievenre emelem a tekintetem, aki a faltól visszasétál a közelembe. A káromkodására megakad a szemem a karján, amin egy kézlenyomat látható, de a tulajdonosa az nincs itt. A hátával nekem támaszkodik, én pedig a kezem ráteszem az idegen újlenyomatokra, különös az egész és persze látom, hogy fél, meg érzem is, nem szokása a testi kontaktus és én sem vágytam erre. Semleges érzés számomra ez, csak remélem, hogy az ikrem nem fogja túlreagálni ezt is, mert mi nem vagyunk emberek, nem dúlnak bennünk a hormonok, hogy állandóan baszni akarjunk. Ahogy azonban Nieven megragadja a kezemet, látom én is, hogy kitől fél ennyire, egy női alak, nem tudom ki lehet, de én nem szarok be tőle.
- Igen, látom, nincs túl jó bőrben - jegyzem meg cinikusan, most mi a faszt kell ennyire félni tőle? Remélem az én nyugodtságom valamennyire átszáll a kísérőmre is, elvégre ketten vagyunk egy ellen, mi baj történhetne?
- Ketten együtt legyőzzük, de ki a tököm ez és miért tartasz tőle? - suttogom kissé lehajolva hozzá, az arca mellé téve a sajátom, mert jobb lenne képbe lenni, mivel állunk szemben.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Egy eldugott bár Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 1:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Buli a Halálnak
───────────── ────────────
Hiába minden próbálkozásom, a doboz úgy nyílik ki, hogy én is ott vagyok a közelében. Sejtem, hogy csúnyán meg fogjuk járni, de igyekszem elfedni baljós előérzetemet, a vonakodással már ígyis több figyelmet vontam magamra, mint akartam. Sem Belial, sem Belphegor nem jut ki az ajtón. Kellemetlen. Pedig én is szívesen távoznék, dehát a mágia néha nagyon gaz csapdákat képes állítani. Beleth próbálna megoldást találni, én azonban nem tudok segíteni neki. Nem vagyok démon, soha nem is voltam az. Nem vagyok hozzászokva, hogy harcolnom kell, hogy mások csapdájába eshetek. Eddig csak harmat gyenge, embereknek kialakított csapdákkal volt dolgom, amiket vagy mi magunk, vagy valami egyéb lény állított. Mindenesetre azokat tudtam csak tanulmányozni, sosem kellett beleártanom magam a démonok hatalmi harcába. Szerencsémre csapdáik nagy része most is teljesen hatástalan volt a számomra, lévén, hogy származásom ellenére se ismert fel démonnak, ez a láda azonban nem ennyire specifikus sajnos, ámbár lehet szerencse is, hiszen én nem csorbít a démonságomon.
Tovább azonban nem jutok a gondolatmenetemben, ugyanis egy hang a nevemen szólít. Akaratlanul is megfeszül minden izmom. Ez nem lehet! Rögtön felismerem, kié… volt. Az anyámé. Tudom, hogy nem lehet itt, hiszen meghalt, megöltük. Lelketlen lény volt, szóval semmiképpen sem támadhatott fel. Hidegrázásként cikázik át a fejemen a felismerés, hogy nem angyalpengével, vagy bármi démonölésre való holmival tettük, hanem a saját kezünkkel. De elemésztettük a mágiáját! Biztatom magam. Ilyet senki sem élhet túl. Aggodalmam eloszlani látszik, amikor a láda megint derengeni kezd, inkább vissza is sétálok Beleth mellé. Kint is vihar tombol, ámbár nem venném biztosra, hogy a láda okozza, de az bizonyos, hogy igazam volt, Gressil nem holmi gyenge, semmis ajándékot hagyott legyőzőjének.
Újra megtörténik. Ezúttal egy fokkal idegesebben kapom oda a fejem, a hang irányába. Semmi sincs ott. Miért is lenne? Hiszen halott. Csak a láda játszik az elmémmel. De hogyan teheti? Hiszen ha bárki kérdezné, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy nincsenek félelmeim. Elvégre nincsenek is. S mégis, most hatalmába kerít valami szörnyű érzés. Tartok tőle, hogy ő itt lehet, hogy mégse halt meg, hogy visszatérhet, megint beleárthatja magát az életembe. Aztán mintha fizikailag is megérintene valami. Továbbra se látok senkit. A karomra lepillantva azonban felszisszenek. - Mi az isten?! - Még meg is tapintom az ujjlenyomatokat, de ennél valósabbak már nem is lehetnének. Ezúttal már nem maradok nyugton, nem próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Nemcsak, hogy közelebb lépek Belethhez, de hozzá is simulok a hátammal. Már nem zavar a fizikai érintkezés, azt akarom, legalább a hátam védve legyen, bármivel kerüljünk is szembe. A nyelvemre kell harapjak, hogy semmi hang ne szökhessen ki torkomból, amikor meg is testesül az anyám.
- Te is… te is… látod? - pillantok fel rá, és hangom remeg, eléggé kétségbeesettnek látszódhatok. Ekkor ő még nem láthatja, ám amint Andariel tesz felénk egy lépést, még a kezét is megragadom, mintha az bármin is segítene. Végülis segít is, mégha nem is kimondottan hasznosan, ameddig bőrünk valamilyen formában érintkezik, addig osztozhatunk egymás rémképeiben, legalábbis nagyon úgy tűnik. Így ő is felfedezheti az általam látott női alakot, amíg Belial és Belphegor még mindig sötétben tapogatózik, mi is a riadalom forrása.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Egy eldugott bár YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Egy eldugott bár SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Egy eldugott bár 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Egy eldugott bár XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Egy eldugott bár Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 11:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Buli a Halálnak
Belphegor, Beleth, Nieven & Belial
A láda kinyílik és látszólag, néhány bűvészeffektet leszámítva nem történik semmi. Bátran elmondhatjuk, mindannyian valami látványosabb meglepetésre számítottunk. Már-már valahol csalódottság érzése környékez. Megboldogult fivéremnek csak ennyire futotta volna? Aztán a fémdobozból elviselhetetlen sikoly tör elő, mikor a távozás gondolata merül fel, majd a szoba hirtelen borul sötétségbe. Kezdem úgy érezni, Gressil ládikája mégis csak többet rejt magába, mint azt elsőre gondoltuk volna. Megkísérlek távozni, ám a bejáratnál azon kapom magam, hogy hiába rángatom a kilincset, az ajtó mégsem nyílik. Mi több erőmmel sem vagyok képes kimozdítani a helyről. Egyre türelmetlenebbül, szinte már ingerülten lóbálom a kezem, ami hátulról nézve akár mulatságosnak is tűnhet. Belethet hallom is, ahogy jót mulat rajtam. Felé fordulok és széttárom kezeimet. Nem megy. Belphegor mellém lép, és ő is tesz egy próbát, de ahogy én, úgy ő sem jár nagyobb szerencsével. Bizalmasom elsőként felel fivérének. Rossz érzései a láda felnyitásával kezdődtek. Bizsergést érzett végig futni testén. Hasonló benyomásom volt nekem is.
-És a kilincsnél is. - bökök fejemmel a szóban forgó tárgy irányába.
-Megfogva fura bizsergést éreztem, de nem tudnám mihez hasonlítani...nem olyan volt mint a láda... - felelek a démon kérdésére, közben ellépek az ajtótól, hogy másnak is helyet adjak, ha netán kijutással próbálkozna. Nieven a falhoz lép és vizsgálódni kezd, majd arra a következtetésre jut, hogy bármi áll a bezárult ajtó és a teremben folyó különös jelenségek mögött, az Gressil ajándékára eredeztethető vissza. Épp csak megosztja velünk gondolatait, mikor egy ismerős hang szólítja meg a múltból.
-Nieeeveeeeen! - negédesen, elnyújtva ejti ki újra és újra a lány nevét. A női hangban egyértelműen az édesanyja, Andariel hangját vélheti felfedezni. A démonnő szólítását viszont rajta kívül más nem hallja. Nekünk legfeljebb zavart pillantása tűnhet fel, ahogy eléri a felismerés, hogy az az asszony szól hozzá, akinek szívét - testvéreivel közösen, összefogva - kimetszette mellkasából és evett is belőle. A hangok hirtelen hallgatnak és könnyen hiheti a kígyólány, hogy csak beképzelte anyja hívását. A láda körüli halvány derengést viszont mindannyian észleljük, szinte rabul ejti tekintetünket.
-Ez meg mi a fene? - ráncolom értetlenül homlokom. Egy újabb bajjós jelnek tűnik. A fémtartó működésben van, valami zajlik a szobában, ebben mindannyian biztosak lehetünk, de hogy pontosan mi, azt egyikünk sem tudja. De nem csak idebent érezni a rossz előjeleket, az ablakon át tisztán látni, ahogy a távolban hatalmas vihar van készülőben. A szél feltámad, a fák lombjait egyre vadabban rázza, a házhoz közeli gallyak durván verődnek az üvegnek. A közelgő égi háború ténye viszont most másodlagossá válik. Hiszen a ládika feletti sötét fényű örvénylés jobban leköti a figyelmet. Ha bárkiben is felmerülne az a kóbor gondolat, hogy mágiáját használva tönkre tenné a ládát, annak reményében, hogy véget vessen Gressil átkának, és erre még kísérletet is tenne, úgy azt tapasztalná, hogy a fémtárgy egy pillanat alatt elnyelné kifejtett energiáját. Anélkül szívná magába, hogy akár egyetlen karcolás is esne a dobozon. Mindeközben Nieven egészen közel hallja, mintha a fülébe súgnák a szavakat. Nieven! Rossz kislány voltál! Hűvös lehelet borzolja bőrét, és egy kar fonódik át mellkasa előtt, ujjak fonódnak karjára, majd erősen rászorítanak. - A rossz kislányoknak pedig büntetés jár. Teszi hozzá, majd eltűnik, mintha ott sem lett volna. Csupán ujjnyomai maradnak lánya karján. Egy pillanattal később pedig meglátja közvetlenül maga előtt. A nő abban a ruhában áll előtte, amit utoljára viselt, mellkasa körül/szíve helyén - öltözékén és testén - egy nagy lyuk tátong, amit vére színez feketére, testén. Kezében pedig azt a tőrt szorongatja, amivel gyermekei szívét vágták ki belőle.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Egy eldugott bár GadHg7Q
Egy eldugott bár Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
850
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 5:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Belial, Beleth, Nieven & Belphegor


B
eleth egyetlen percet nem hagyna ki, hogy ne szóljon vissza nekem pedig nyelvem hegyén van a válasz, mert hát miért is ne lenne.
-Majd fényezlek ha kedvem is úgy tartja. De valótlant nem állítok, ismerjen csak meg Nieven rendesen.-fordulok vissza egy leheletnyit ahhoz a bizonyos barátnős témához. A hagyatékos doboz kinyitása után bennem egyre jobban eluralkodik egy rossz érzés, elvette a kedvem az egész estétől és szívesen fognám távozóra, amit meg is osztok Belialal. Ó bár csak otthon maradtam volna. Démonom karjába csimpaszkodok és minimális esélyt sem mutatok, hogy én onnan le akarok ma válni. Pláne mikor a láda teteje magától felnyílik, a füst kigomolyog belőle, majd ahogy közlöm, hogy jobb lenne otthon lenni inkább a láda mintha életre kelne, csak úgy magától... Mozgolódni kezd testvérem mellett, sötéten vibrál körülötte a levegő, majd olyan éles sikoly távozik belőle, hogy mellettem még Belial is befogja a fülét, én csupán megdermedek a hangra, ujjaimmal szorítom Főnököm karját, olyannyira, hogy elfehérednek ujjhegyeim tőle. Hagyd abba, hagyd abba... Ez fáj! Sikítanék fel én is, de végül nem teszem, ingatagon nekidőlök Viszálynak és reménykedem abban, hogy a hang magától abba marad, szemeimet szorosan becsukom és várom, hogy mikor lesz végre csend. Amint a láda befejezi a sikoly eregetést, a visszatartott levegő a tüdőmből úgy szökik ki, mintha húzná valami. Szemeimet kinyitom, de ekkorra már villódzó fény fogad a bárban.
-Miért kell ez most?-tök elő belőlem egy teljesen felesleges kérdés, amire valószínűleg válasz már nem fog érkezni. A vágható sötétség beálltakor felsikkantok, egyik kezemmel Beleth-ék felé nyúlok, legalábbis a vélt irányba, de másik karommal még mindig Viszályba kapaszkodom. A levegő igazán hűvös lesz egy pillanat alatt, határozottan nem tetszik a dolog, de aztán eloszlik a feketeség, ismét látom testvéremet, Nievent és Belialt is, aki ezúttal kihúzza karját az enyémből és az ajtó felé indul.
-Bizarr? Szerintem nem normális dolog.-fújok egyet, muszáj vagyok beszélni, akkor is, ha teljesen értelmetlen, nem tudok csendben lenni és a legjobb dolog arra hogy zavaromat leplezzem, ha kinyitom a számat. Számomra is furcsa, hogy Belial nem tudja kinyitni az ajtót, amin durván egy órája még lazán besétáltunk. Testvérem felnevet a próbálkozásra, én pedig ajkamat rágcsálom.
-Egy láda ami be tudja zárni az ajtót?-kapom fejem Nieven felé kissé hitetlenkedve, báár az eddig tapasztalt dolgokból kiindulva, lényegében bármi lehetséges. Belial segélykérő pillantása nem kerüli el a figyelmem, így én is az ajtó felé lépek, hogy ráfogjak a kilincsre, de mintha kóbor áram lenne a fémben, finoman bizseregni kezd a bőröm ahogy hozzá érek, megrázkódok egy pillanatra, majd lenyomom a kilincset, határozottan, de nem történik semmi. Megingatom a fejem és elhúzom a számat.
-Ez így gáz.-jelentem ki, majd Ikrem felé fordulok ahogy megszólal.
-Csak egy pillanatnyi rossz érzésem volt ahogy felpattant a teteje miután kinyitottad. Különös bizsergés futott át rajtam, de egyenlőre ennyi. Az a hang meg k*rva szarul esett b@ssza meg!-fújok egyet mérgesen, majd a doboz felé indulok, határozott szándékkal, hogy kezembe vegyem, ha pedig senki nem állít meg benne, úgy fel is kapom Beleth mellől, hogy körbe forgatva jobban szemügyre vegyem. A láda szép mintája nem is sejteti, hogy belül még mit rejthet.
-Mégis hogyan törjük meg az átkot, kívül már szinte semmi sincs ami használható lenne.-pillantok körbe a többieken, még mindig a ládikát tartva ujjaim között.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Egy eldugott bár Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 5:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Buli a Halálnak
───────────── ────────────
Csak csendben figyelek, ahogy a két testvér egymást csipkedi. Valahol hihetetlen, valahol ismerős. Emberi, hiszen minden teremtett démon testvér, egy a teremtőjük, mégsem borulnak egymás nyakába, Belethet és Belphegort mégis erős kötelék fűzi össze. Úgy tűnik, olyan erős, mint minket. Pedig minket az is összetart, hogy csak nyolcan vagyunk, lényegében a világ ellen. Jelen pillanatban Amara mellett. De a kettő majdnem ugyanaz.
Igazából kellemes ez az egész, hogy a figyelem csak foltokban vetül rám, sokkal többet törődnek egymással, mint velem. Ez pedig roppant megnyugtató. Az érdeklődés megválaszolatlan kérdéseket eredményezne, na meg gyanakvást, ez utóbbit pedig egyáltalán nem kedvelem, mert nagyban hátráltatja a terveimet. Pláne, ha rájönnek, mi is vagyok igazából.
A frissen érkezett ládá persze messze lepipál engem érdekességben, s ezúttal már bánom, hogy elhamarkodottan ítélkeztem. Bármi is van abban a dobozkában, inkább velem foglalkoznának! Na eme imám is meghallgatásra talál - valaki igazán nagylelkű velem, mit ne mondjak… - s Beleth osztatlan figyelmét élvezhetem. Sejtem, hogy nem kellett volna ennyit sem mondanom, de még mindig a hasznosság és az elővigyázatlanság vékony peremén egyensúlyozok. Újabb kérdés ellenben nem érkezik, csak egy hosszú pillantást kapok, amire valamennyire zavartan lesütöm a pilláimat. Nem akarok Beleth szemébe nézni, nehogy az enyémek eláruljanak, hogy tudnék még érdekes információkkal szolgálni. A Halál Lovasa most se firtatja a miérteket és a hogyanokat, amiért végülis hálás vagyok neki, ám nem veszem biztosra, hogy a későbbiekben nem iszom meg duplán ennek a levét.
- Ez nem lesz kellemes - szorítom össze a fogaimat, ahogy meglátom a repedést. Beavathatnám őket tévedésükbe, de nem teszem. Lényegtelennek tűnik, főleg mert minden egyes eltelt másodperccel egyre nyilvánvalóbb, hogy mindnyájan osztozhatunk a dobozba zárt átokból. Reflexből nyúlok Beleth után, félig védelmezően, hogy ne menjen inkább közelebb, noha ez utóbbit egyáltalán nem értem. Mégis óvom, már kezdek hozzászokni, hogy furcsán viselkedem egyes helyzetekben.
A mágia szépen csendesen szivárog a dobozkából, egészen addig, amíg a hang meg nem szólal, akkor szinte kirobban. Újabb, szinte fel sem fogott szorítás következik részemről Beleth csuklóján, s egy fél lépéssel mögé kerülök, hogy teste védje az enyém. Ám úgy tűnik fölösleges, egyenlőre nem ártalmas a mágia, legnagyobb része csendesen a falakba ivódik. Még mindig lövésem sincs, mi készülhet, mi lesz a fő attrakció, de azt tisztán meg tudom állapítani, hogy ez a Gressil élt-halt a látványelemekért. Előbb süvöltés, aztán villogás, majd pedig a sötétség… a görög színészek ölni is képesek lettek volna egy ilyen ládáért. Ugyan nekem nevetni nincs kedvem hozzá, mint a Halálnak, de én se tervezek itt elhalálozni. Egyébként sem értem ezt az állítást. Hacsak nem lapul angyalpenge, vagy valami más, démonokra halálos holmi a ládában, úgy nem is lehetne halálos. Persze megeshet, hogy egy örökké tartó csapdába ejtő átkot találtunk, de semmilyen mágia sem marad fent örökkön örökké, hacsak nem táplálkozik valahonnan, például belőlünk.
Érzékelem őket, szóval kétségbe nem esek, inkább tovább vizsgálódom az érzékeimmel, hátha észreveszek még valamit. Érdemes lenne közelebbről is szemügyre vennem a ládát, hátha akad rajta egy mágiagócpont, ami elárulhatná az átok pontos lehelyezésének területét rajta.
Belial közben távozna, már a nyelvemen lenne, hogy vigyázzon az ajtóval, de nem történik semmi. A tény, hogy nem nyílik nem kellemes, de azt hiszem ígyis jobb, mintha az arcába robbant volna. További ácsorgás helyett cselekvésre szánom el magam. Odasétálok a terem falához és alaposan szemügyre veszem azt. - Nincs rúna, és senki sem babrált az ajtóval. Úgy tűnik a minket bezáró hatás a ládából érkezett. - állapítom meg szárazon. Sosem voltam igazán jó az átkok terén, mert nem igazán érdekeltek. Ezekszerint a feltörésüknek mégis nagy hasznát vettem volna. Azért az eszembe ötlik, hogy esetleg lefelé vagy felfelé megpróbálhatnánk kitörni, de egyenlőre hangosan nem említem, inkább a mágiaérzékelésemmel fürkészem a padlót.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 4:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Praise Me!

Beleth & Belphegor, Belial, Nieven


- Szerintem, ha van jó alkalom, hogy fényezz, az ez a buli, ahol engem ünneplünk. - Nem várom el, hogy most ajnározzon, ezt ő is jól tudja remélem, kacsintok a beszéd közben ikrem felé és a mutatóujjammal lövök felé, a szám szélét vigyorra húzva. Néha nem árt lazábbnak tűnni és nem olyan búval baszottnak lenni. Fogalmam sincs, hogy mennyire verte nagydobra a készülődéssel ezt az eseményt, de az előző halál lovasának az ajándéka célba ér, az már biztos. Én Nievenhez sétálok, hogy rájöjjek mi történik vele, nem szokása nem érdeklődni valami iránt és hát persze megint azt a érdekes választ kapom, hogy érez valamit a ládából, ami erős, nem nehéz rájönnöm, hogy a mágiára gondol. Felvonom a szemöldököm és úgy nézek rá egy darabig, a többiek felé fordulva engedem le és fújom ki a levegőt, mintha mi sem történt volna. Baszottul nincs kedvem átkokkal foglalkozni, de látom, hogy a láda szivárog, azaz ha akarom, ha nem, ki fog nyílni és bekapjuk az áldását.
- Ez bizony nem egy olyan dolog, ami hagyja magát elvinni innen - megmutatom a ládát felnyitás előtt a kísérőmnek, biztosan látja, hogy repedezik rajta a pecsét magától, itt legalább nem zavar meg senki minket vélhetően, az utcán nem szívesen kapnám be, legyen ez bármi is, megölni nem fog tudni vele, ahhoz nem volt elég erős alkotója, korlátozott erőnk van.
A láda kinyílik és mi, démonok értetlenül találgatunk, mégis mi lehetett ez, bár lenne oly szerencsénk, hogy Gressil ereje megcsappant és ezzel elvesztette a láda a benne rejlő meglepetést, de nem. 
- Nyugi kislány - tekintetem a kezére szegezem, amivel a csuklóm szorongatja. Nem láttam még jelét sem, hogy bármitől félne, most sem feltételezném ezt, ám tart valamitől, ami még nem tárult fel előttünk az már biztos. A hidegrázás kellemetlen, de ennyitől nem fogok fejvesztve menekülni. Ikrem nagyon távozóra fogná, amire hangosan felnevetek, elvégre még csak most kezdődik a csapatépítő játék, amikor szépen összefogunk, hogy megtörjük ezt a faszom átkot.
- Azt majd meglátjuk - röhögök fel gúnyosan a hangra, ami bassza a fülem, de különösebben nem foglalkozom vele. Látványosan világos szemvakító fények villannak fel, majd teljes sötétség lesz, kell egy kis idő, amíg hozzászoknak a szemeink, beáll a csend és kezd hideg lenni, amit kifejezetten utálok, amíg nem lógnak a jégcsapok az orromból, addig viszont nem teszek semmit, kelleni fog az erőm ide még. Belial jóhiszeműen lép az ajtóhoz, hogy kinyissa, de nem sikerül neki, ahogy ott hadonászik, nevetést csal fel belőlem.
- Jó, szóval rá kéne jönni, hogy ez milyen átok egyáltalán, utána megtörjük és távozunk. Valakiben váltott ki furcsa érzéseket? - Egyelőre én a többet ésszel próbálnám ezt megfejteni, nem erővel nekiesni, mert akkor a végén mi maradna? Már nem tudok a dühömből energiát nyerni, a halál meg itt mind a négyünket el fog kerülni, ha rajtam múlik.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Egy eldugott bár YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Egy eldugott bár SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Egy eldugott bár 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Egy eldugott bár XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Egy eldugott bár Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Buli a Halálnak
Belphegor, Beleth, Nieven & Belial
Egy váratlan kis figyelmesség a megboldogult Gressiltől átfordítja az estét. Meglepett és kérdő tekinteteink a hátrahagyott örökségre szegeződnek. Beleth a véleményemet kérdi, és én kimondom amit a leginkább valósnak gondolok. Nézzük reálisan a dolgokat. Egy díszes doboz, amit egy pecsét zár. Már eleve nem sok jót sugallhat. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy kitől származik és kinek lett szánva, joggal feltételezhetjük, hogy nem bonbonos cukorkát rejt a fémdoboz belseje. De az új Lovason múlik, hogy megnézi-e mit hagyományozott rá elődje. Míg a figyelmünk a gyanús ajándékra összpontosul, Nieven a háttérbe marad, feltűnően nagy távolságot tartva a fémtárgytól. Határozottan az a benyomásom, hogy tart tőle. Ez is csak azért érdekes, mert percekkel ezelőtt még heves érdeklődéssel és kíváncsisággal fogadott mindent, úgy tartózkodik tőle, mintha azt hinné, hogy az egyiptomi tíz csapás egyike lenne benne. Viselkedése mindannyiunknak szemet szúr. Beleth leteszi közénk a szuvenirt, majd közelebb sétál a lányhoz, és elejt pár mondatot felé, ám ebből mi egy szót sem hallunk.
A dobozt figyelem, miközben Belphegor a karomba kapaszkodik. Másodperccel később pedig fivére magához repteti a Halál ajándékát. Úgy tűnik végül határoz, és a felnyitása mellett dönt. A fedelet lezáró pecsét megtörik és felnyitva sötét, kénes szagú füst gomolyog ki belőle. Mintha csak a pokol levegőjét őrizgették volna benne. Egy pillanat műve az egész.
-Nem tudom....de érdekes volt. - nézek kissé értetlenül magam elé, majd Belphegorra, akit talán még soha nem láttam ilyen rémültnek, mint most. Vagyis, talán égi háború idején száll így inába a bátorság. Körbenézek, továbbra is várom a hatást, de a füsteregetésen kívül nem történik semmi látványos vagy szokatlan. Úgy néz ki ez ennyi volt.
-Hát ez...elég nagy csalódás, azt hittem Gressiltől többre futja.... ~Kis füst effekt egy dobozból. - vallom meg őszintén és talán még a számat is elhúzom kissé. De nem tartom kizártnak, amit Beleth mond. Könnyen meglehet, hogy a dobozban valami ütős dolog volt - legyen az bármi is - ám a lovas halálával együtt erejét vesztette és feltárva a dobozka tetejét egyszerű büdös füstként távozott belőle. Bizalmasom eközben nem túl burkolt célzást tesz rá, hogy távoznunk kéne. Ujjai szorosabban fonódnak karomra, és idegesen az ajtó felé tekintget, majd fülemhez pipiskedve szavakkal is közli, haza kellene mennünk. Belphegor halk szavai, mintha mágiaként hatnának az asztal tetején hagyott dobozra, mozgolódni kezd. Fekete, derengésszerű aura veszi körbe, majd egy éles, dobhártyaszaggató sikoly tör elő belőle, mintha a Pokol mélyén bolyongó halott lelkek egy hangként sikoltanának fel a fémdoboz mélyéről jelezvén: Innen ti nem mentek el élve!
Aztap*csa! Kénytelen vagyok tenyeremet fülemre tapasztani, tompítva a sivalkodást. Szabályosan fizikai fájdalmat érzek a hangok miatt, és úgy hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Talán egy percig kínoz minket a láda, mielőtt fedele önként csukódik rá, megszüntetve a belőle kitörő túlvilági zajokat. Kicsit még zúg a fejem, de annyi időnk van, hogy épp egymásra vessünk egy kérdő pillantást, a szobát sötét villódzó fények lepik el. Szinte bántják a szemet. Majd olyan masszív sötétség áll be, hogy az orrunk hegyéig nem látunk. Csend lesz és hideg. Nem mozdulok a helyemről. Belphegort érzem magam mellett, még mindig a karomba kapaszkodik. Hallom lélegzetvételét. De Nievent és Beleth-et nem észlelem. Nem tudom mennyi ideig vagyunk vakságba, mire eloszlik körülöttünk a feketeség.
-Na ez kezd már bizarr lenni. - jegyzem meg, és kihúzva karom Belphegor öleléséből az ajtóhoz lépek. Már nyitnám a számat, hogy lehet valóban itt kéne hagyni ezt a helyet, és gondolatban már javasolnék valami alternatív programot, mikor különös dolgot tapasztalok. Amint ujjaim a kilincshez érek, megmagyarázhatatlan bizsergés fut végig a testemen. Nem mondanám kifejezetten kellemetlennek, de hasonlítani nem tudnám semmihez.
-Mi a szar. - mordulok fel, mikor azt tapasztalom, hogy a bejárat nem nyílik. Akkor sem, amikor már erővel rángatom. Hátrább lépek és telekinézissel próbálkozom. Lendítem a kezem, de semmi. Egyszer, kétszer, háromszor...lassan már csápolok. Mi a büdös fene ez??? Állok értetlenül a helyzet előtt. Egyedül Nieven az, aki közülünk képes érzékelni a mágiát, ezáltal felfedezheti, hogy az ajtót, az ablakot és magukat a falakat is töményen átitatja a gonosz varázs. Méghozzá igen erősen. Még nem tudjuk, de csúnyán kelepcébe estünk. Felmerül bennem a gondolat, hogy valami baj van az erőmmel. A tenyereimet figyelem, magamban keresem a hibát, ezért segélykérően fordulok a többiek felé, próbálkozzanak meg ők is az ajtónyitással. Hátha nekünk nagyobb sikerük lesz.  

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Egy eldugott bár GadHg7Q
Egy eldugott bár Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
850
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 11:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Belial, Beleth, Nieven & Belphegor


I
krem szavai tovább szélesítik a vigyort képes felemen, nem is ő lenne ha nem kérdéssel felelne. Először csupán megingatom a fejem, majd kuncogni kezdek.
-Ne akard, hogy fényezzelek, tudom jól, hogy briliáns elme vagy te is. Ehhez kétség sem fér.-lágyul el az arcom egy kicsit ahogy bátyámra tekintek. Nievent is igyekszem kibékíteni, hiszen persze elég Ő is, de a négy akkor is több, mint a kettő. Még pont jut időm megválaszolni Nieven kérdését, de a játék záros határidőn belül véget ér a kopogtatással, mert Beleth ajándékot kap. Jupí, az előző Lovas hagyatéka, ez mekkora szenyaság már? Így belerondítani mindenbe, másik alkalom nem volt erre, hogy átadják? Mégis kíváncsian fürkészem bátyámat a kis dobozzal, veszem észre, hogy Nieven szinte egyre távolabb kerül tőle, én is inkább Belial karjába csimpaszkodom és vállához bújva kérdezgetem Beleth-et, hogy kinyitja-e körünkben, vagy mi lesz? De bátyámat az érdekli, hogy Belial tud-e esetleg valamit erről az egészről. Viszály tudásához mérten felel, de nem csak nekem tűnik fel hogy testvérem partnere tartja a távolságot a ládától, Beleth el is indul felé, de hogy beszélnek, azt mi nem halljuk, ez kicsit zavar, miért kell titkolózni? Aztán mikor felénk fordul már újra halljuk a hangját, nem óhajtja kinyitni a ládát.
-Jól van, akkor tartsd meg magadnak.-fújom fel pofimat sértődötten, de el nem engedném egy percre sem Belialt. Nieven végül felel a kérdésemre, ő nem kíváncsi a dobozra, de Beleth végül megelőzi a dolgot, és magához repteti a ládát, hogy aztán nem sokkal később fel is nyissa azt. Fekete füst tör elő belőle, aztán szinte el is tűnik.
-Ez meg mi a franc volt?-kérdezek rá értetlenül és tekintetem a többieken hordozom végig, Beleth könnyelmű kérdést intéz Főnököm felé, én egyre csak a dobozt lesem, Nieven hirtelen megmozdulása sem segít a dolgon, ahogy ráfog testvérem csuklójára. Aztán megérzem... Olyan tipikus rossz érzés fog el, végig fut a gerincemen, szorosabban fonódnak ujjaim Belial karjára.
-Te is érezted?-pillantok fel rá remegő hangon feltéve a kérdést. Valamiért nem akarok most itt lenni. Már nem érdekel annyira a láda. Haza akarok menni! Észrevétlenül rázom meg kedvesem karját és az ajtó felé sandítok, megingatom a fejem, jelezvén, hogy nem akarok maradni, egyértelműen inamba szállt a bátorságom, kámforrá vált, mint a füst ami kiszabadult a ládikából.
-Bölcsebb lenne, ha távozóra fognánk!-állok lábujjhegyre és úgy suttogok Belial fülébe, ám szemem le sem veszem a fémről, még most is beleborzongok az érzésbe, nem akarok itt lenni, amikor kiderül, hogy mi volt ez a fojtogató rossz érzés, ami végig cikázott az idegvégződéseimen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Egy eldugott bár Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 10:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Buli a Halálnak
───────────── ────────────
- Na azért! - vigyorgok Belphegorra, amikor rábólint, hogy jó vagyok neki, bár Belethről nem száll le. Erősen elgondolkozom rajta, érdemes-e megkérdeznem, mit jelent a “kapd le” szókapcsolat. Remélem csak engem az asztalról - bár nem tudom annak mi értelme lenne - és nem a fejemet a helyéről. Talán mégis rá kellene kérdeznem? Ám úgy tűnik, lassan kezd feledésbe merülni, szóval inkább hanyagolom én is. A kapott számra biccentek Belphegornak, mintegy jelezve, hogy elfogadom a válaszát. Úgy gondolom igazat mondott - szóval ő és Beleth is több, mint 7000 éves -, de persze semmi nem áll rendelkezésemre ennek megállapításához, csupán a tény, hogy jelen pillanatban nincs miért átvernie.
A démonnő persze közelebb hív, teszek hát egy fél lépést az irányukba, de ennél komolyabb előrehaladást max akkor, ha rángatnak. Belial biztatására akaratlanul is felszökik a szemöldököm, azonban nem okítom ki, hogy sokkal jobban járnánk, ha bomba lenne benne. Ők ketten is csökkenhetnék a robbanás méretét, arról nem is beszélve, hogy a fizikai sérülések azért elég gyorsan gyógyulnak, még úgyis, hogy a szétröppenő repeszek csúnya és alattomos sérüléseket okozhatnak. És hogy honnan tudom, mi is az a bomba? Nos az nem valami szép történet.
Nem csak ők mutatnak irányomban érdeklődést, hanem Beleth is, aminek már kevésbé örülök. Legnagyobb meglepetésemre megindul felém. Tekintetem zavartan rászegezem. Mit akarhat? Ezúttal nem hátrálok, hiszen szerencsére a ládát ott hagyta. - Nem tudom, de nagyon erős benne a… - kapok észbe, hogy bár a Viszály párosa valószínűleg nem hall minket - legalábbis a Beleth és körülöttem kavargó mágiából erre következtetek -, de ennek ellenére Belethnek sem kellene túl sokat mondanom, bár ki tudja, talán emlékszik még, amikor az engem csapdába ejtő fura mágiáról beszéltem neki, még a parton. - ... szóval szerintem egy elég durva átok lehet benne - felelem végül a körülményekhez képest a legőszintébben. - Vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni, vagy csak egy olyan helyen, ahol nem lelhetnek rád - persze gyakran másik személy kell az átkok megtöréséhez - mivel az elátkozott nem is képes kitörni belőle -, persze nem a tündérmesék hős lovagjainak csókja, mert azzal általában csak a másik fél is benyalja - akár szó szerint is - az átkot. Hihetetlen az emberek mekkora hülyeségeket tudnak kitalálni! Midász király is… mondjuk ő csúnyán megjárta bolondságának köszönhetően. Máig jókat nevetek visszájára elsütött kívánságán. Hát igen, akkoriban még volt annyi hatalmam, hogy egy követ úgy bűvöljek meg, hogy arannyá változtasson mindent. Majdnem őt is elsőre azzá változtatta, csak az volt a szerencséje, hogy a vérem a kezén volt, és le is nyelt belőle egy keveset, amikor a bolond, mohó embere lenyelte a kavicsot, annyira félt, hogy ellopják tőle.
- Nem igazán - felelek végül Belphegor kérdésére, de kifejteni már nincs időm, ugyanis Beleth döntésre jut a dobozzal kapcsolatban. Ó, hát persze, hogy mellettem akarja kinyitni! Sajnálatos módon túl feltűnő lenne odébb osonni, így némileg fogycsikorgatva ugyan, de ezúttal maradok, ahol vagyok. Ajánlom Beleth, hogy valami lightos ajándékot hagyjon neked az előző Halál! Mondjuk tuti nincs ilyen szerencsém, legalábbis a tapasztalat ezt mutatja.
Az első hullám roppant enyhe, a társaság már már fellélegezne, én azonban pontosan érzem, hogy ez még semmi sem volt. Beleth is állóhelyzetbe tornássza magát, és könnyelmű szavaira némi idegességgel ragadom meg a csuklóját, jobban szorítom, mint eredetileg akarnám, de kötve hiszem, hogy fájdalmat tudnék neki okozni. Tekintetem közben végig a ládán időzik. - Nem láttál még semmit… - morgom a szavakat nem túl hangosan, de nyilvánvalóan figyelmeztetve, hogy számítson… valamire a ládából még. Mégis mi az istent bűvölt bele a Halál nyomorult előző lovasa?!
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 48 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 38 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6