Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Golden Gate Színház •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Golden Gate Színház VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 15, 2020 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 10, 2020 10:14 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The perfect Plan

Beleth & Gregor   Music


Nem sokszor találkozom olyan démonnal vagy emberrel, aki ugyanolyan magas, mint én, most emberembe akadtam ebben. Elég elfoglaltnak tűnik és megvárja, amíg mögé érek, nem sieti el a megfordulást, én meg a kézfogást, amiről le is maradok. Nem veszem a szívemre, nem mintha nekem az annyira lenne. Leszarom, hogy minek képzel az idősebbnek kinéző fószer. most valami vad tinédzsert kell eljátszanom, aki a világvégéről és egyéb sátánista dologról énekel úgy, hogy az szórakoztató legyen a fiataloknak és idősebb korosztálynak is. 
- Szerencsések vagyunk, hogy egy vadászcsoport vigyáz ránk a koncert alatt! Szóval Greg, ugye szólíthatlak így? - Meg sem várom a válaszát, elvégre én végighallgattam, amit tudnom kell a közös együttműködéshez, hogy zavartalan lemehessen a koncert. Miután végzett és én következem, a kéréseimmel, fel is szólalok, lenne itt pár dolog.
- Szóval koncert után nem fogadok rajongókat, sőt előtte sem és közben sem, szóval ha lehet ne engedjetek senkit az öltözőm közelébe sem, van a rádióvevő, azon szólnak a srácok, ha van valami, de addig is teljes nyugalmat szeretnék, rá kell hangolódnom a koncertre, ez elég nagy dolog, rengeteg ember szórakozása múlik rajta. - Vázolom fel az én extra kérésemet, a többiek jól tudják miért érdemes engem magamra hagyni.
- Örülnék, ha körbevezetnél a színpad körül is, hogy hol merre lehet távozni és ha szükséges, akkor hol találok vadászokat, ha szükségem van valamire. - Nincs olyan sok ember, hogy a háttérmunkát és kéréseket is ne a vadászok kapják meg, így úgy érzem ez a kérés jogos. Tudnom kell, hogy hol lóghatok meg majd a koncert közepén, amikor valaki más veszi át a helyemet egy időre éneklés szempontjából. Szinte minden erő itt lesz, gyerekjátéknak kell lennie, hogy betörök az itteni vadászbázisra, a csapdáik már nem fognak rajtam annyira, hogy ne tegyem tönkre azokat, így attól nem tartok. Erősebb vagyok, de nem értem el még a maximumot a végső csatámhoz, ami nem számomra lesz végzetes, ha minden jól alakul. Ahogy mindennel végzünk, még ha később is vezet körbe vagy másra bízza ezt a feladatot, elköszönünk és távozom is a szobába, amit nekem szántak a felkészüléshez. A térképet, amit egy helyi kémtől sikerült szerezni, merre kell mennem és hol találom azt a raktár részt, ahol meglelem azt a rohadt tekercset, amiért ezt az egészet leszerveztem. Szerencsére minden városban kell valami és eddig sikerült feltűnésmentesen megúsznom a lopásokat, sok helyen még fel sem tűnt a hiányzó tárgy vagy tekercs, mivel nem ellenőrzik minden nap ezeket, így nem köthették a turnénkhoz. Jó, ez nem olyan, mint a régi szép időkben volt, de a célnak megfelel. A ruhához van elég szarság, amibe el tudom tenni a szükséges dolgokat, mint a térkép, meg a kisebb tőrök, fegyver nélkül mégsem indulhatok el. Szereztem valakitől egy belépőkártyát is már, még a határnál, mikor átjöttünk, lehet nem lesz rá szükségem, lehet csak dísz, de inkább legyen ilyenem is. Talán nem jelenti le egyből, hogy eltűnt. Megszólal a rádió, hogy tíz perc és kezdünk, összekészülök, ide már nem fogok visszajönni, csak a koncert után, ha minden jól sikerül. A srácokhoz sétálok és mehetünk is a színpadra. Sármosan és kissé gonoszan mosolygok a közönségre, ami leginkább emberekből áll, az angyalok kétlem, hogy ilyen zenére vágynának, de a mai világban már lassan semmit nem lepődöm meg. Belekezdek hörögve, majd rendesen kiengedve a hangom énekelek. Egész jól elvagyok, fel-alá járkálok a színpadon, próbálom bevonni a közönséget is. Pár szám után hátra megyek és lecserélem magam egy másik énekesre kicsit, ilyen koncert közti kis belépő, már megszokhatták. Én pár vadász mellett elmegyek, majd megtalálva a rést lelépek az épületből, ideje munkához látni, már az igazihoz, ami a terveimben előrébb is visz. Nincs messze a bázis, így futva meg is indulok arrafelé, nem fáradok el, nem használok erőt sem, hogy gyorsabb legyek, nem akarom senki figyelmét magamra vonni. Néha azért meggyőződöm, hogy senki sem követ, nem szeretem a meglepetéseket. A vadászbázis kerítését átugrom és futok is az épület felé, talán láttam egy árnyékot, aki a nyomomba szegődött, talán ezzel lerázhatom. A csapdák kerülgetése elég jól megy, szerencséje a térkép készítőjének egyelőre. Az épület ablakához érve azonban látom, hogy vannak őrök és akik még dolgoznak, így kicsit nehezebb lesz ez, mint gondoltam. Faszba már, hogy ezek sose pihennek! Ugrok egyet és a falon kezdek el felfelé mászni, talán a tetőtértől lefelé menet jobban járok, a bejáratot őrzik inkább, nem ezeket a fenti részeket, gondolom lesz radar, ami a szárnyasokra beriaszt és vannak angyalcsapdák a tetőn bőven. Felérve beigazolódik, amit gondoltam, minden angyalokra fókuszál leginkább, a démon csapdákat megrepesztem és utána indulok csak el az ajtó felé. Kiropogtatom a kezem, kezdődhet a móka! Kinyitom az ajtót, mi a kezemben marad, csak leteszem és elindulok lefelé, fülelve, hogy nem riadóztatnak-e, van-e egy lélek is ezen a szinten vagy itt még szabadon mozoghatok.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 05, 2020 7:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Beleth
────────────── ──────────────
Számos előnye és hátránya is van, ha egyik nagy városhoz sem csatlakozik egy vadász. Nekem tökéletesen megfelelt ott, ahol vagyok. Néha azonban vannak hátulütői is a dolgoknak: nem érdemes nemet mondani felkéréseknek, megbízásoknak, mert voltaképpen azok nem felkérések: meg kell tenni, hogy békén hagyják az embert, vagyis jelen esetben a vadászt.
Így rövid időre San Fransciscoba kellett utaznom, hogy a már ismert vadászokkal együtt dolgozzak. Arra viszont nem számítottam, hogy a vezetői poszt, a kis csoport felett, hamarosan a kezembe kerül. Ezt nem nagyon kedveltem, sokkal jobban szerettem egyedül dolgozni, így a vezetői szerepet sem örömmel fogadom el, noha ez már nem az első eset a csapaton belül.
Jóval később, hosszabb ott tartózkodásom után érkezik meg egy felkérés, amire mindenki csak lemondóan sóhajtott egyet. Egyszerű emberek és vadászok voltunk, s nem feltétlenül anyagi értelemben. A bébicsőszködés nem tartozott a kedvenceink közé, még akkor sem, ha ez koncertre vonatkozott. Mivel azonban vendégek, úgy érdemes rájuk vigyázni. És nem mellesleg, szemmel is tartani őket. Kettős frontvonalban helyezkedtünk el.
Kissé bosszankodunk, hogy előbb nem juthattunk be a helyiségbe, aminek jobban örültünk volna.
- Megjöttek a királylányok - sóhajt fel az egyik, ahogy kezd egy kicsit megbolydulni az itteni létszám. Vannak, akiknek máshol van így feladata.
- Királylányok vagy sem, nem azért vagyunk itt, hogy ítélkezzünk bárki felett - vállára teszem a kezem, mire az csak vág egy képet.
- Ja.
- Inkább tedd azt, amire kértelek - tekintek a szemeibe, mire távozik, közben, aki velem szemben áll, felém bök a mutatóujjával többször. Igen, érzékelem, hogy valaki kezd a hátam mögé állni. Megfordulok, s végigmérem, aki megáll végül előttem.
- Üdv, Gregor vagyok, a vadászcsoport vezetője - nyújtom felé a kezem, kézfogásra.
Ami nem történik meg. Parasztnak titulálnám-e? Felőlem aztán lehet laza, paraszt viselkedésű, nem fogok ezen rágódni, nem ezért vagyok itt. Ő már nem lesz itt jövő héten, s az életemben sem. Ennyire egyszerű a képlet.
Elmondom számára a szükséges információkat, amik a közös együttműködéshez, vagyis inkább annak zavartalanságához szükségesek, ugyanakkor megkérdezem, van-e kérés, vagy bármi más, amit szükségesnek tart, hogy tudjuk és megosztaná.
- Kellemes itt tartózkodást! - Mivel nem fogott kezet érkezéskor, úgy nem nyújtom ismét kezemet, hanem csak egy kicsit megdöntöm magamat felé.
Van még tennivaló előkészületekben, ahol megszállnak, s minden értintett területet már átvizsgáltunk és gondoskodtunk a védelemről. Ideje itt is tovább dolgozni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The perfect Plan

Beleth & Gregor Music


Egy mesternek kell vissza a pergamenje, amit a San Franciscoban élő vadászok elraktároztak és őrzik is serényen. Annyira utálom az embereket, mégis kénytelen vagyok megszerezni amit kér, mert ez kell ahhoz, hogy tovább fejlesszem magam, az okkult tudásom már szinte már a plafont veri, de ez édeskevés, kell a rúnák ismerete is. Emiatt vagyok itt, az angyalok és emberek városában, elég merész húzás részemről, de megszerveztem mindent előre, így valószínű várják az érkezésünket. Összeszedtem emberekből egy bandát, eladták a lelküket, csak hogy a legjobb gitáros vagy dobos válhasson belőlük, rajtam nem múlik, megkapták, de csak egy feltétellel, hogy ha hívom őket, akkor együtt csapatjuk. Elég jó bandává váltunk, szerettem is énekelni és hörögni, a sok ember oda meg vissza volt a gyönyörtől tőlünk, így jártuk a városokat és kerültünk egyre fentebb, elvégre kell egy kis szórakozás mindenhová ezekben a vészterhes időkben. 
A gazdag negyedben lesz a koncertünk, mert ne szórakozzanak már a csórók, a vagyonosabb közeget kell szórakoztatni, méghozzá a Golden Gate Színházban. Remek az akusztika, mi meg keményen fogunk zúzni. A srácokkal egy platós autón érkezünk meg, én hátul ülök a cuccokkal, nem akartam velük annyira vegyülni, elég csak a látszat idejére kedvelnem őket. Bizonyára már várnak minket, csak mondjuk a banda nevét és tovább is engednek, leparkolunk és valaki fogad is, kis eligazítással.
- Üdvözöllek titeket! Nagy öröm, hogy találkozhatok veletek és eljöttetek a városunkba zenélni! Arra van egy piros ajtó, ott tudjátok bevinni a cuccokat a színházterembe, az ajtó mögött van egy portás, ő segít majd. - Mutat is az irányba, én csak odapillantok, majd vissza rá, mert még nem hagyja abba, látom, hogy folytatja a mondanivalóját.
- A frontembert, téged meg arra kértek, hogy kísérjelek el az egyik vadászhoz, aki felügyeli majd a csoportjával, hogy minden rendben menjen itt. - Elhúzom a számat, remek, most még szarakodhatok vadásszal is.
- Jól van, csak magamhoz veszem a cuccom. - Felelem és a kocsihoz sétálok, ahol iszok egy keveset, a hátamra csapom a táskám és megyek is utána, egy másik ajtón keresztül lépek be az épületbe, ahol már látom, hogy egy ember utasítgat másokat, egyenesen felé tartunk, szóval ő lesz az én emberem. A kezem a zsebembe dugom és lezser tartással állok meg előtte.
- Üdv. Bel vagyok, a frontember. - Bemutatkozom, de nem nyújtom a kezem, csak ha ő felém emeli az övét, akkor is nézem egy pillanatig, mire leesik mi a faszt akar. Én nem vagyok annyira jártas az emberi szokásokban, de ezt veheti úgy is, hogy az image-om, az elérhetetlen bunkó énekes, aki nem alacsonyodik le. Amint ezen túl is vagyunk, szóba kerülhet a védelem, meg hogy ha gáz van merre meneküljünk, esetleg aláírást kér a kölykeinek, vagy egyéb rokonságnak, mert az mekkora kincs! Mindig így kezdődik, én igyekszem kedves lenni, már magamhoz mérten, még mosolygok is jókedvűen, mint akinek nincs semmi baja az égvilágon és aki nem akarja letépni mindenki fejét, aki zaklatja még itt egy kicsit. 


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Golden Gate Színház VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 5:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Nem tudtam, hogy a démonoknak is lehet izomláza... -Suttogom, közvetlen közelről, és hátrébb húzódok, tenyerem viszont nem ereszti Faye arcát, amíg megmozgatom az állam, és aztán megint szélesen vigyorgok rá, mielőtt vetnék még egy pillantást a nő rózsaszín jelmezére.
-Lehetséges, hogy rátapintottál egy perverziómra....viszont, ha így folytatjuk, el fogunk késni.
Hirtelen egy éles hang üti meg a fülem...pontosabban sok éles, magas hang, kórusban, derék magasságból. "Csokit vagy csalunk." Pislogva fordulok feléljük, orrom súrolva Faye orra hegyét, aztán a zöld sisakomból kiszórok mindegyiküknek egy kis ananászos cukorkát, ahogy tovább szaladnak pedig visszafordulok Faye-hez.
-Az utcán...? Nem azt mondtad, hogy ezt...á, mindegy, az ingyen cukor, gondolom ingyen cukor. Na jó...
A fejemre húzom a sisakot, és megvárom, hogy ő is így tegyen. Amennyire tudom, ebben a színházban nagyon rég nem adtak már elő semmit...halloween-kor viszont furcsamód mondhatni színház az egész világ...vagy legalábbis ami maradt belőle. Nincs olyan alkalomhoz illő történet, amit ne lehetne előadni bárhol...ha nem ölnek meg közben. ÉS amíg be vagyunk öltözve, meg sem fogják állítani a polgit egy autogrammért,amit a csatornahálózat fejlesztési terveire kérnek. Ezek a mai rajongók...
-Bele gondoltál, hogy most meg is tudnád csinálni azt amit a TV-ben ez a szereplő?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Golden Gate Színház VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 21, 2018 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kivártam. Igaz, csupán csak néhány pillanatot vártam. Mérlegeltem... Néztem az arcát. Figyeltem a szemeit. A mosolyát. A mosolya nem volt gúnyos, de a szemeiben megcsillant az a fény... igen... bizonyára ostobának tartott amiért feltettem a kérdést, mintha nem tudnám, hogy a lehetőségek közt a megölésem is szerepelhetett. De a hitem megkövetelte tőlem a kétkedést, és a bizalmat... a bizalmat, hogy nem vagyok egyedül. És hogy ő sem... nem olyan egészen, mint aminek magát tartja. Hiszen a döntéseinkben látszik meg, kik vagyunk igazából, nem abban, hogy minek születtünk.
- Hát persze, hisz őszintén érdekel, milyen lehetőségeket tekint érdemesnek a figyelmére - bólintottam ártatlanul, és tökéletesen őszintén. Érdekelt, hogy is ne érdekelt volna. Mert érdekelt, vajon meg akar-e tényleg ölni. Lehetőség lehet ez oly' sok mindenre. Arra is, hogy megöljön, arra is, hogy ne tegye meg. Döntések meghozatalára. Lehetőségek egész sora ez... De a kérdés nem az, hogy én hogyan gondolom ezt... hanem hogy ő hogyan gondolja.
- Őszintén megvallva, nincs okom félni magától, uram. Mondhatnám persze, hogy bátor vagyok, és azért nem félek, de... nem, erről szó sincs. Nem a bátorság mondatja ezt velem, hanem az igazság. Nincs rá okom. Ugyanis nem fog engem bántani. Az Úr vigyáz rám - mondtam neki mosolyogva. Tökéletes, hibátlan mosollyal, csillogó szemekkel, ártatlanul, és hittel telve, mert bár igenis félek, de a hitem velem volt mindig is, és reméltem lesz is. Igen, naiv vagyok, és igen, egyszerű lélek... lény... ám de élek. Hogy azért-e, mert nem tartottak érdemesnek rá, hogy megöljenek, vagy mert az égben vagy itt a Földön valaki mégis vigyáz reám, esetleg csak mert nem az volt megírva a sorsomban? Nos ez... olyasmi, amin sok-sok órán át elmélkedhettem volna eddig is, és tehetném ezt a jövőben is... de úgy hiszem, könnyen lehet, hogy rövidesen elmélkedés nélkül is megkapom majd a választ a kérdésre. Talán épp ennek az úrnak köszönhetően, aktív közbenjárásának hála. Mert kérdések mindig is voltak és lesznek, de az Úr segedelmével a válaszokat is meglelhetjük. Csak figyelnünk kell.
- Nos... mivel nekem sincs lelkem, így ebből a szempontból nyugodt szívvel mondhatom, nekünk is vannak félnivalóink. Mindenkinek van, hiába mond bármit. Biztosan van amit maga sem akar elveszteni. Talán a hatalma, a híre, vagy csupán... az a temérdek lehetőség amivel a teremtője megáldotta, és amiknek hála ilyen nagy úr lett... bár persze, sokkal jobban is használhatta volna a létezését, de... ki vagyok én, hogy megítéljem, nem igaz? Azt teszi, amire teremtették, ezt elismerem. Jó és rossz. Kell mindkettő az egyensúlyhoz. Ha nincs sötét, a fényt sem értékeljük, ha nincs rossz, akkor a jót sem ismernénk. Szükséges rossz, úgy vélem, ebbe a kategóriába tartoznak maguk. De... akkor már el kell ismernie azt is, nem lehet minden csak fekete vagy csak fehér. A világ nem ennyire tökéletes és egyszerű. Magában is lennie kell fénynek, különben mi hajtaná előre? Hisz... a teremtésünk csak egy lépés volt életünkben. Lehetőségek kész erdejét tárták elénk, amikor utunkra engedtek minket, már csak rajtunk múlik, mire használjuk őket. A gép forog, az alkotó pihen... és majd az Úr dönti el, jól használtuk-e, amit kaptunk, avagy újfent csalódással háláltuk meg a lehetőségeinket - válaszoltam tárgyilagosnak próbálva maradni, még ha... nem is egészen sikerült, hiszen szenvedélyem hinni, hogy atyám mindent okkal tett és tesz. Okkal mér ránk nehézségeket, okkal távozott körünkből, okkal hallgat oly régóta... okkal. Ok. Lennie kell. Oknak. Célnak. Vagy egy leckének. Biztos voltam benne. Már olyan sok-sok éve. Kevés ahhoz az ő kételkedése, hogy bennem meginogjon a hitem.
- Hogy félek-e a haláltól? Hát... - elgondolkoztam, mit válaszoljak neki, de... aztán végül úgy döntöttem, maradok az igazságnál. Azzal nem tévedhetek nagyot. - Azt tudom, hogy még nem szeretnék meghalni. Hiszem, hogy van még dolgom a világban és van még mit tanulnom. De az is igaz, hogy ha az Úr azt szánta nekem, hogy ma meg kell halnom, ennél jobb helyet el sem tudnék képzelni hozzá. A második kedvenc helyem. Persze a színpadon jobb volna, de... - elméláztam egy pillanatra, de aztán megráztam szép fejemet, és mosolyogva folytattam. - De nem hinném, hogy eljött már az én időm. Szerintem inkább... a maga ideje jött el, hogy megtanuljon egy fontos leckét az élettől, amit úgy neveznek, könyörület.
Ártatlanul pislogtam. Távol állt tőlem a gondolat, hogy kioktassam őt, de ostobaság lett volna tagadni, eme helyzetben csak... akképp élhetek, ha ő könyörületet tanúsít. A híre ismert. Még ha a művészet hozta is ide esetleg, vagy az unalom, aligha hagyna ki egy esélyt egy ark megölésére, főleg ha az olyan harcképtelen, mint én. De általam ma megtanulhat egy fontos dolgot, amit eddig, ha igaz, élete során még sosem alkalmazott. Ez a könyörület.
Bár bólintott, nem kaptam igazából értékelhető választ, hogy miként vélekedik róla... miként játszott szerepet a művészet érkezésében... bánatomra... Talán csak gúnyolódott. Nehéz lett volna megmondanom... De talán... nem is az előadásra gondolt... végülis ő... olyan volt, mintha "a halál da Vinci"-je lett volna... Kinéztem volna belőle, hogy művésznek tekintse magát. Talán valahol az is... Művészi erővel hisz önmagában. Talán ezért...
- Miért? Mert érezni mi is érzünk. Csüggedünk, remélünk, szeretünk. Ön talán nem ismeri eme érzéseket? - néztem rá megütközve. Hogyne, tudom, az ő fajtája épp úgy idegenkedik érezni, mint sok angyal, ám... meg mertem volna esküdni, hogy bizonyos érzéseket talán még ő is... Hisz különben miért cselekedne... miért élne benne ekkora tűz... szenvedély... Ha nem érez?
Meglepődtem. Kissé félremozdítottam fejem, talán ajkam is megrándult kissé, ahogy egyszerűen helyet foglalt előttem, sőt, kényelmet keresett... és engem is "megnyugtatott" hogy leülhetek...
- Köszönöm, nekem jó így - biccentettem, és állva maradtam. Nem, nem azért, hogy gyorsabban menekülhessek, ha rám támadna. Mint mondottam már, nem futnék el. Nem szégyeníthetem meg atyám azzal, hogy elfutok. Még ha elesnék is a "csatában", nem érhetné általam az a szégyen, hogy a hátamba kapjam a pengét...
Figyeltem őt. De szemem nem rebbent.
Próbáltam belelátni a "lelkébe"...
- Melyik testvéremre gondol? Arra, aki az emberekért van? Vagy aki ellenük? Esetleg arra, akinek ön is az életét... bocsánat... a létezését köszönheti? - kérdeztem. - Talán meglepem vele, de nem vagyok harcos alkat. Nem csatázom. Én hiszek. És nem szívlelem a gondolatot, hogy testvér testvér ellen küzdjön. Bármilyen abszurd, ha rajtam múlna, mi sem volnánk ellenségek. Én önben is csak egy testvérem látom. Hiszen mind az Úrnak köszönhetjük életünk, valahol mind az ő gyermekei vagyunk.
És ahogy beszéltem, még mindig mosolyogtam rá. Töprengve, türelmesen figyeltem őt. Vártam. Kíváncsi voltam, mikor veszti el a türelmét. Éreztem, hogy valahol mélyen... bosszantom őt, ez biztos volt... a hitemmel, a gondolataimmal... vagy hogy nem sikítozok, futok, menekülök, és nem könyörögtem még hogy ne öljön meg... Nem tudtam volna megmondani, melyik izgatná jobban... De mosolyom reménykedő, várakozó volt, semmiképpen sem gúnyos.
Mert én még... mindig reméltem, hogy meggondolja. Hogy elhiszi, nem kívánom a halálát. Sem ártani nem szeretnék neki. Az élet értékes. És ugye még mindig... ahogy mondtam és gondoltam is korábban, a döntések... a döntések meghatározzák az utunk alakulását, és minket is. Őt is, engem is.
- Mondja, vannak barátai? - kérdeztem egyszer csak, amivel elég valószínű, hogy meg fogom lepni. Vagy bolondnak néz majd, vagy csak... kinevet. De mindegy. Állok elébe.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 9:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


♢ Pokol és Paradicsom ♢

Uriel & Mephistopheles
zene • ui.: köszönöm a türelmed <3 • Credit:
 
Mondanám, hogy milyen szívmelengető a kis édes, de rám csöppet sem hat. Inkább furcsállom, hogy egy sok ezer évet megélt arkmég mindig próbálkozik, pedig tudhatná, hogy mióta az ember elkerült a Paradicsomból, igazán felesleges. A bűn megfogant, az ember gyarlóvá vált, minek hitegetni magukat hiú ábrándokkal? Olyan nevetségessé válik tőle a számomra. Nincs fegyver, de még szóban is olyan vak hittel él... mondanám, hogy nyisd fel drágaság a szemed, de inkább maradj vak, mert csak az én malmomra hajtod a vizet, de azt nagyon is! Csukd be továbbra is szemed, higgy ostobaságokba, olyan dolgokba, ami nem fog megtörténni, reménykedj, és sose jöjj rá, hogy a remény is egy bűn, egy gyilkos. Légy ostoba, annál kevesebbel kell számolni. Képtelen vagyok szánni, nem mintha kéne, minek tegye egy démon egy ark felé? Bárki felé? Ugyan, ilyet ne egy Választottól várj, max a most született démonoktól, de tőlem nem kapsz.
- Mire? Komolyan megkérdezi? - nem bírom megállni mosolygás nélkül, bár modoromat így is megregulázom, hogy ne nevessem ki, a fess úriember képét még nem engedem el, még nem kell pontosan látni, hogy kivel is áll szembe. Egyelőre csak egy névvel, de az nem fed le mindent. Legyen csak név, és később derüljön ki igaz valóm, igaz erőm. Ráér még, minek mutassam meg minden lapomat, elég, ha ő megteszi, már pedig úgy tűnik, hogy nem áll tőle nagyon messze.
- Reméltem is, hogy nem. Sajnálattal vettem volna, ha félne - mézesmázos szavaim mögött nem lehet eldönteni, hogy én mondtam vagy a kialakított úriember. Szomorú lenne, ha egy ark félne tőlem, akkor végképp nem érteném, hogy mi akadályoz meg minket démonokat. Lucifer? Ő is csak egy ark, ki aztán elhagyta a Poklot. Ha minden akr ilyen, a világegyetemmel gondok vannak, Isten pedig csak egy megtörhető kép. Ezért kéne átgondolnunk a pusztítást, olyanok miatt, mint előttem Uriel? csodálom, hogy még nem kezdett el remegni, mint egy nyárfalevél. No de hátrébb az agarakkal, sosem volt az én tálcámon rajta a nagy ego és az arrogancia, inkább többre becsülöm őket és kedvesen csalódok, minthogy nem. A Csalás hercegéről beszélünk, Ő sosem veszíthet.
- Pontosan ilyen egyszerű, hölgyem. Egy lélektelen mitől féljen? Halál? Halhatatlanok vagyunk. Szeretett elvesztése? Számunkra senki sem fontos, és nem érzünk szeretetet. Valami tárgy? Nincs olyan, amitől kellene. Isten személye? Hol van ő? Eddig is jártuk a világot, nem hinném, hogy most csapna belénk a ménkű, ahhoz isten is bölcs, mert sötét nélkül sincs fény. - Villantottam rá egy megnyerő mosolyt, és hogy vegye úgy, nem akarom megtámadni. Tényleg nem, fizikailag egyáltalán nem állt szándékomba, inkább csak lassan akartam elméjébe kúszni, megingatni, kibillenteni, utána úgyis az ő gondolatai jönnek, csak egy kicsit megformálni. Nagyon icuripicurit.
És a legnagyobb fegyver ellenük pont önmaguk és fényük. Sötét nélkül nincs fény, ahogy fordítva, Ithya során már megtanultam. Egy szál maradhat, a többi pusztulhat, de ezt most ki lehetett ellene játszani. - Meghalni? Mi nekünk a halál? Egy állapot, nem több, ami elmúlik. Csakis azok félnek a haláltól, akik nem éltek eleget, kisasszony! - pillantottam rá bölcsen, most először tűnt fel szememben a sok év, amit már magam mögött hagytam. Százak, ezrek, százezrek és még több. - Fél a haláltól?
Ártatlan és naiv, de meglepően. Zavaróan. Olyan, akit ki kéne csavarni a földből gyökerestül. Irritáló a jóhiszeműsége, mely csak vakká teszi. Ez egy ark?
- Hogyne a művészet! - bólintottam rá villámgyorsan. - Olyan sokoldalú és sokrétű... - a művészet sok minden lehet. A gyilkosságban is van művészet. Remélem, valóban ugyanarra gondolunk, nem feltétlenül akarnám szavait kiparodizálni, de eddig csak erre sikerült vezetnie.
- Remény és boldogság a szívekbe? - ismételtem utána. Jól hallottam? Biztosan ezt mondta? - Olyan szívbe, ami nem dobog valóban sikeres. Már pedig sem angyal, sem démon nem rendelkezik lélekkel, miért hisz akkor benne? - tényeket fordítok csak vele szembe, felesleges fogódzkodnia, hiszen minden, amiben reménykedik, csak kép, csak illúzió, olyan nem létezik, de sok sikert. Én nem töröm meg, én csak idővel összezúzom, de annak még nem jött el az ideje. Fürkészően méricskélem őt is és a szobát is, minél több kimondatlan, láthatatlan jelet magamba szívva. Információt gyűjtve.
Végül egy széket találva helyet foglalok. - Nyugodtan üljön le - jegeztem csak meg, nem mintha elvárnám. Figyelj, mert annál kevesebbet fogsz látni a trükkökből.
Kigombolom öltönyöm gombját, mely így oldalamra simul, akár egy tökéletes álca darabja, mintha még a levegő is így akarná, hogy így hulljon alá az anyag. Tekintetem tiszta, ha eddig nem estünk egymásnak, most sem fogunk, nem mintha fegyvertől félnék tőle. Vele ellentétben egyáltalán nem félek tőle, maximum egy szemernyi kíváncsiság vegyül bennem, és a hittelen megvetés. Uriel... - Ilyen vészterhes időkben megtölteni egy néhány szívet, ahelyett, hogy testvérei oldalán legyen? - azonban bármilyen naiv, tiszta és ártatlan, képes vagyok felvenni a hozzá megfelelő álcát, képet formálva, olyat amit szeretne, pedig minden csak díszlet, de nem baj. Leszek olyan, mit szeretnél, hogy aztán későn döbbenj rá az igazságra. Leszek, édes drága Uriel. Leszek.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- És a sötétséget... elűzi a Fény - biccentettem. Hát, ő is ismer engem. Vagyis... ismeri a hírem, ez pontosabb volna. Még csak azt sem mondhatom, hogy ismer, mert... ismerni valaki hírét, és ismerni őt magát, két teljesen különböző dolog. Na jó... velem kapcsolatban végülis ez nagyjából még helytálló is lehet... A legtöbben sem ellenfélnek, sem hasznosnak nem tartanak. Talán ezért is látogatnak meg ily ritkán testvérek és ellenlábasok is... ebben bezzeg egyetértenek.
"Színház az egész világ," ő is tudja, én is tudom, a világ egy hatalmas kiállítás, megannyi csodás darabbal, mesés művésszel... színpad, melyen millió és millió színész játszik egyszerre, még a kilincset sem adják át egymásnak, hiszen mindvégig jelen van mindünk... idő és tér sem választhat el bennünket.
"És színész benne minden férfi és nő:" Nincs határ, nincs tábla, nincsen semmi, mi tartóztatna, nő épp úgy lehet bármi, mint a férfi is, épp olyan kicsi vagy nagy szerep juthat bármelyikünknek, habár mindenkinek született joga volna, hogy saját darabja főszereplője legyen... mégis vannak akik megelégszenek ennél kisebb szereppel is. Ez a férfi épp úgy lehet hatalmas vagy apró, ahogy én is. Játsszuk a szerepünk, ma is, holnap is, amit választottunk, vagy amit ránk osztottak, vagy a kettőt együtt.
"Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében."
Míg le nem gördül a függöny... Csak azt remélem, lesz aki lássa a végét. Legalább az az egy... kire szívem oly hűen vágyik.
- Lehetőség? Mire is pontosan? - kérdeztem édesen, bájosan, és cseppet sem éreztetve hangommal, hogy a félelem igenis bennem él. Talán szép nap ez a halálra, bár kicsit sem szeretném ha utolérne, de be kellett vallanom, ha az volna a sorsom, hogy ma elérjen a vég, még ez lenne a legszebb lehetőségek egyike... Igaz, a színpadon még szebb volna, de... végülis, nem bánnám így sem, ha mindenképp jönnie kell a Kaszás uraságnak, a színházban érjen hát utol...
Sok időm volt elmélkedni rajta - még ha nem is tettem igazából -, hogy hogyan szeretnék végül lelépni a színpadról, szóval, talán mindent egybe vetve... nem volna ez egy rossz halál.
Nem, persze nem kívánok meghalni, élni szeretnék... legalább csak addig mindenképp, hogy édes atyámat még legalább egyszer csak had láthassam, csak egyszer... egyetlen egyszer... De lássuk be, mindegy minek teremtettek, ha ezt szánja nekem atyám, akkor meg fog történni.
Harcolnék-e ellene? Nem is tudom... mondják, mindenkiben van életösztön... de vajon énbennem is? Sosem akartam harcolni... és a küzdelemben sem vagyok jó... ha az élet küzdés, nem csoda, hogy én eddig kimaradtam belőle... mégis... szeretném hinni, hogy el még én sem futnék... Nem. De imával az ajkamon, és tánccal a szívemben engedném el a színházam.
Az a baj, hogy nem tudhatom, ez vajon atyám akarata volna-e, vagy csak azért esne meg, mert ő nincs itt? De hát... szeretném hinni, hogy fél szemmel most is figyel.
- Nem félek Öntől, nincs hát okom a sietségre, nem igaz? Ráér az a fegyver, míg okot nem ad, hogy elővegyem - feleltem, habár természetesen blöfföltem. Nincs fegyverem. Otthon van, de nem hordom magammal, hisz úgysem valószínű hogy használnám... És erő ide, varázslat oda, az ima az én fegyverem. Lehet, hogy tompább mint egy kard vagy kés, de attól még menthet életeket.
- Nem hinném, hogy ez ilyen egyszerű. A világon mindenki fél valamitől. Még Ön is. Akkor is, ha nem tárja fel, talán még saját maga előtt sem, hogy mitől. Tagadni ezt, alighanem ostobaság, amibe előbb vagy utóbb könnyen bele lehet halni. Gondolom, arra még maga sem vágyik, hiába élt már meg... hány évet is? Bizonyára eleget, ahhoz, hogy néha már-már unatkozzék - elmélkedtem. Talán azért van itt, nem is miattam, vagy a megölésem végett, csak... unatkozott. Lássuk be, remélhetjük, hogy talán pár ezer év múltán még a legádázabb démonok is ráunhatnak a vérre, a halálra, a kínokra... a sok borzalomra. És ha ráunnak, mivel üthetik el aztán az időt? Biztosan nem ülnek le sakkozni, vagy kártyázni... s mivel a régi idők szülöttei, sokuk talán tényleg tudja értékelni a művészetet... az efféle értékeket, mint a zene, vagy a tánc.
- Gondolom ugyanazért vagyunk itt mi ketten. Élvezzük a művészet szépségeit, nem igaz? Ha eljött ma ide, bizonyára a művészet hozta ide, hogy unalomból, vagy szeretetből... meghagyom Önnek az igazságot. Engem is ez hozott. Minden nap az hoz ide - tártam szét karjaim büszkén, szeretettel adózva a helynek, s varázsának, mely átjárja lelkemet... na jó... egész valómat.
- Tudja, ha már ily szomorú időket élünk, muszáj voltam kitalálni, hogyan csempészhetnék némi reményt és boldogságot a szívekbe... emberébe, angyaléba és démonéba egyaránt. E kettő mindenkinek jól jön néha-néha, nem? - rámosolyogtam, ártatlanul, jóságosan, mindenféle hátsószándék nélkül, kedvesen. Tudom, hogy nem jelenthetett neki semmit, valószínűleg... ennek ellenére, szeretném hinni, hogy egy démonnak is jólesik a kedvesség. Ahogy képesek látni, érezni egy jó bor, vagy szép költemény értékét, talán némelyikük fel tudja mérni ama értéket is, amit egy-két kedves szó teremthet, s amit úgy hívnak, barátság.
Hogy én vagyok az egyetlen olyan arkangyal, aki barátkozni próbál egy démonnal, aki talán megölni érkezett őt? Bizonyosan. Ez egészen biztos. Nem is kérdés, egyetlen pillanatig sem. Jómagam mégsem érzem úgy, hogy helytelenül cselekednék. Hogy bátor vagy épp ostoba lépésnek is tűnik? Igen... nézőpont kérdése, melyik, de... tulajdonképpen nem bátrabb vagy ostobább, mint bármi más cselekedet, amit kísérletként tehetnék még, hogy élve megússzuk ezt a találkát, hiszen, nem tudhatom mi a mi urunk célja ezzel. Nem tudom hová visz az utam, de nem térek le róla csak azért, mert kicsit félek. Épp úgy vezethet ez az út a sírba, ahogy vezethet egy barátság kapujába is. Nincs veszett ügy, ha akad csak egy bolond is, aki még küzd érte. És én még nem mondtam le a démonokról sem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 2:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


♢ Pokol és Paradicsom ♢

Uriel & Mephistopheles
zene • ui.: köszönöm a türelmed <3 • Credit:
 
Szürkeség, folyékony massza a sok ember, az egész színház, életemben egyáltalán nem színfolt, valószínűleg, ha ez a lény nem lenne itt, már másnapra el is felejteném, hogy színházban jártam, mert jellegtelen semmi volt, nem történt semmi, az én életemben milyen jelentősége lenne ennek a röpke 2-3 órának? Ezer évben? Porszemnyi idő, mit le kell sidorni a polcról. Csakhogy... itt van Ő. Bájos, finom vonású arcával, évezredes pillantásával, összetörhető alakjával. Igen, valahogy egy védtelen bárány jut róla eszembe, mint egy acélozott akaratú angyal. Más, mint akikkel eddig találkoztam, pedig találkoztam - túl tiszta, túl fényes, túl ártatlan, hogy ebben mi az izgalmas? Egy porszemnyi kosz is foltot jelent hófehér ruháján.
Érzem, hogy folyamatosan figyel, figyeljen, mert annál kevesebbet fog látni. Mert minden csak álarc és öltözet, a színdarab részese vagyok, jól tudhatná, ki színházba lép fel - ez mind csak díszlet. Lelketlen, gonosz, sötét valóm messze nincs attól az úriembertől, kit én magam alkottam meg álarcnak. Bársonyos szempár, mely alatt gyűlölködő izzás ül. Markáns vonások, miközben legnagyobban félelmeket is túlszárnyalom igaz valómmal. Minden csak látszat, a valóság színdarabára írva, amiben mindenki csak egy szereplő. Még Ő is, ahogy én is. A kérdés az, mellék vagy főszerepünk van?
- Valóban - értettem vele egyet. Ha már találkoztunk, miért hagynám, hogy csak röpke időre? Ahhoz túlzottan élvezem ezt a játékot, nem hagyhatom ki belőle szerény személyét, ki legszívesebben menekülne, ahogy fogja még mindig a kilincset. Fuss, ha nem vagy méltó ellenfél. Fuss, és vissza se tekints. Fuss, és nem leszel angyalnak való sem. Valamilyen oknál fogva talán kissé felmagasztalom az angyalokat, nem is tudom, miért pontosan, talán mert mi vagyunk a világ két oszlopa. Angyalok és démonok. Mi vagyunk azok, akiken nem fog az idő. És örökké szemben állunk, már aki elég erős a küzdelemhez... Nos, hölgyem, Ön elég erős?
Megnyaltam ajkamat, ahogy bemutatkozott, szinte felszaladt a szemöldököm. Csak nem? Ohh, igen, egy arkangyal. Nem is gondolnám, hogy itt futok vele össze. Természetesen, tisztában vagyok minden arkkal, még ha nem is minddel találkoztam személyesen. Uriel, az Isten fénye, béke, nyugalom, elfogadás, odaadás, hit. pfff... Te lennél az? A bájos arc, göndör fürtök, világítókék szempár hirtelen más megvilágításba kerül. Igen, jobbat nem is lehet elképzelni Uriel nevéhez, ki sosem fegyverekkel harcolt. A hétből talán ő az, kinek neve a leghalkabb, kiről tudnak az emberek, de sosem látták vagy hallották, ki csak egy legenda, egy mese, de semmi több. Isten fénye? Hmpf... Érdekes. Szinte mosolyogni való fényes mivoltában. Szinte mérgezni való ártatlan bájában. Eljátsszuk a paradicsomból való kiűzést? Te leszel Éva, én pedig a kígyó, ki a mérgezett gyümölcsöt átnyújtja? Beleharapsz, vagy idő előtt még feleszmélsz? Uriel...
- Isten Fénye, ha jól tudom. - Ugyanazon hangszínnel reflektálok, ahogy ő is felfedte valóm. Csalás hercege? Áhh, de ósdi, csak egy részt fed le belőlem nem többet, ennél jóval több vagyok, ahogy remélhetőleg ő is, különben egyhangú lesz játékunk.  
- Egy ilyen lehetőséget nem lehet figyelmen kívül hagyni - mosolygok negédesen, csábítóan. Különös, szinte elevennek érzem magam, végre valami érdekes, nem pedig csak az egyszerű emberek, kikben alig van valami újdonság. Egy angyal... egy arkangyal! Oh, ínyencebb falat. - Azt a fegyvert már rég nekem szegezte volna, kisasszony! Botorság lett volna idáig várni, ha valóban lenne- szinte felnevetek, de az illetlenséget inkább lenyelem. Uriel és a fegyver? Nem illik egy mondatba a kettő. És hogy félek? Lelketlen vagyok, hogy lennék képes a félelemre, hisz majdnem azonos vagyok vele. - A félelem halandóknak való - köhintettem csak egyet. Félni tőled? Nézz tükörbe.
Figyelem, ahogy besétál, végre felhagyva a menekülés lehetőségével. Igen, így már nekem is ínyemre való a dolog. Csüng tekintetem alakján, ahogy a mozdulatait, vonásait kémlelem, mintha csak meg kéne fejtenem egy rejtvényt, ami őt övezi, ha éppen lehet egyenlő is vele. Göndör fürtje hajlása, szeme kékjének mélysége, ajka vonalának íve, kezének tartása, lépései hangja, mind-mind mesél, információt hordoz ő rá nézve. Ellenfélnek tekintem, kit megakarok ismerni, mivel magam sem hoztam fegyvert, hogy kardélre tűzzem, így más eszközökhöz kell folyamodni. Jobb szeretem a tiszta megoldásokat, de nem jelenthetem ki, hogy a mai napon elfajulnának odáig a dolgok, noha bántani kéne, nem teketóriáznék, élvezettel törném meg fizikailag és lelkileg is. Ily egyszerű lenne? Nagyon remélem, hogy nem, különben nem méltó arknak sem.
- Mit keres itt egy ark? Ki szórakoztatja a halandó népséget? - Mosolyom meg nem fakul, sőt, kimondottan szórakoztat a helyzet, alakuljon bárhogyan is. Azzal, hogy közelebb jött, nem csak ő vehetett engem górcső alá, hanem én is őt. Figyelj, mert csalok!



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem is volt számomra kérdés, miként keveredhetett a közelembe, hiszen ez egy nyilvános színház, és bár a színfalak mögé elvileg nem jöhet be csak úgy bárki, ha nincs itt valakije, vagy dolga, de... ha jobban belegondolunk, démonok esetében aligha kérdés, hogy megtalálják-e a kiskapukat. Értenek hozzá, mindig is értettek, hogy úgy terelgessék szegény jámbor embereket, mint a birkákat, vagy tologassák őket, mint a sakkfigurákat. Szegényeknek nincs hozzá látása, tudása, hogy észrevegyék, mikor az Ördög rájuk kacsint... maximum akkor, amikor már késő.
Részben ez is közrejátszott, abban, hogy nem akartam a tömegben beszélni vele. Bármi oka is volt, hogy keressen, hogy ide jöjjön, szeretném, ha közben nem szórná a hatását azokra az emberekre, akik nap-nap után körülvesznek engem, és akiknek próbálom megőrizni lelkük tisztaságát... amennyire tőlem és módszereimtől kitelik.
Éreztem, hogy úgy árad belőle a sötétség, mint virágból az illat. Tulajdonképpen, olyan volt, mintha valami vegyszert engedtek volna szabadjára a folyosón, melynek szaga terjengett, és körüllengett bennünket. Úgy éreztem magam, mint apró fénypont az éjszakában, az emberek pedig a lepkék voltak, akik számára a bűz édeskés illat volt, mely vonzotta őket, viszont közben a fény is így hatott rájuk... Kár, hogy az én fényem elenyésző volt a szaghoz képest...
De ez elárulta nekem is, hogy még ha a nevét nem is tudom az érkezőnek, azt látom rajta, nem valami mezei kis kezdő, vagy kósza unatkozó... Nem. Ő egész más volt, láttam, éreztem rajta, a szemei, a testbeszéde... olyanok voltak ezek, mintha a névjegyét nyújtotta volna oda nekem.
Még meg sem állt előttem, de már éreztem, hogy a félelem rám akar mászni, mint egy csimpaszkodó gyermek...
Tartózkodón néztem végig meghajlását, rezzenéstelen vonásokkal figyelve a mozdulatot. Ez is elárulta. Fiatal, gyönge démonnak nincs ilyen önuralma. És azoknak ekkora... hogy is mondjam... önbizalmuk sincs. Akik féltenék tőlem a szarvukat, nem hajolnának meg előttem. Ő nem félti. Magabiztosan tette amit tett, és még csak nem is gúnyosan, nem azért, hogy megalázva érezzem magam... Már az magában erőfitogtatás volt, hogy idejött hozzám, ez már nem az volt. Ettől inkább úgy éreztem magam... hogy tudtam, tudja ő is, én sem egy vagyok a sok közül, és ezt a tudását a tudtomra is adta.
- Köszönöm - biccentettem feléje finoman fejemet, tisztelettudóan, mintha csak azt akartam volna mondani "Köszönöm, hogy az előadásra figyelt, és nem áztatta el vérrel a színházat.", persze ez a jól nevelt kiadása volt a dolognak. Az a verzió, melyben valóban értékeltem, hogy volt annyira úriember, megtenni ugyanazt, amiért az átlagember betér egy efféle helyre. Értékeltem is. De csak mértékkel. Egyfelől, mert nem ismertem, másfelől, mert sosem hoztam volna szégyent a családomra, azzal, hogy ez az alak érezze, lássa, félek tőle.
Vajon mennyit tudhat rólam? - szólalt meg egy kis hang a fejemben. - Vajon mennyire ismerheti a személyem, a hírem...? Vajon azért keresett fel, mert tudta, hogy védtelen vagyok az elsők között...? Hogy a hozzám legközelebb állók közül én vagyok a legkönnyebben bekebelezhető? Na persze, nem úgy... sosem árulnám el a szeretteim, a testvéreim, atyám... Igen, őket kijátszottam néha egymás ellen, de sosem rossz szándékkal, sosem ártó céllal... De démonokkal sosem szövetkeznék, nem tettem, nem is fogom soha! Túlságosan szeretem az enyéimet ahhoz...
Ám... talán közülünk az egyetlen vagyok, kinek egyetlen fegyvere igazából az ártatlansága, meg az atyánkba vetett hite... Sosem szerettem a fegyvereket, nem is járok felfegyverkezve...
Mégsem akartam, hogy a folyosón maradjunk. Bármi is legyen látogatásának oka...
Hagytam elmenni magam mellett, s mikor mellém ért, leheletfinoman végigsiklott kezem a nyakamban függő kereszten. Nem ringattam magam abba a hitbe, hogy atyám érzi, mekkora veszélyben vagyok, vagy hogy reagálna rá, ha kérném... bár jó volna elhinni, hogy megtenné... Mégis jobban éreztem magam, úgy, ha rá gondoltam.
- Úgy sejtem, akkor is bejönne, ha bánnám, nem igaz? - kérdeztem, miközben ajtó és kerete ismét egyesültek. Kizártam a folyosó zsivaját, és magamra maradtam az idegennel.
Szembenéztem vele, de fél kezem a hátam mögött még mindig a kilincset fogta. Nem mintha el akartam volna futni... de jobb érzés volt így tenni.
Hagytam, hadd mérje fel a terepet. Addig az én szemem az ő alakját mérte végig, ezúttal közelebbről, alaposabban. Valóban elegáns úr volt... első pillantásra úriembernek látszott volna számomra is, s ha emberként néztem volna, az is maradt volna a szememben... de így... Azon tanakodtam, vajon ha rám vetné magát, volna-e esélyem lerúgni magamról... végülis, nem az a kimondott izompacsirta, de... nálam mindenképp erősebb... Talán ha jó helyen sikerülne megrúgnom, végtére is, a lábam erős a táncnak hála...
- Az én nevem Uriel - válaszoltam, miközben magamban ízlelgettem nevét... Mephistopheles... Máris tudtam kivel állok szemben.
- A "Csalás hercege", ha jól tudom - billentettem félre kissé fejem, óvatosan, figyelmesen tanulmányozva arcát, hangszínét... mintha egy előadáson volnék, egy olyan színésszel szemben állva, akivel azelőtt még sosem játszottam együtt, így nem ismerhettem a mozdulatait, a gesztusait, a szokásait... csak a hírnevét.
- Meglep, hogy... itt üdvözölhetem magát. Mármint, nem a színházban, mert örülök, ha kulturális szórakozáson kapom a nyáj eltévedt bárányait is, de... meglepőnek találom, hogy megkeresett. Nem fél, hogy fegyvert rejtegetek a kellékeim között? - természetesen blöfföltem, miközben elengedve az ajtót, könnyed, nyugodt léptekkel sétáltam el az öltözőasztalomig, és a rajta lévő tükörnek hátat fordítva, ezúttal még közelebbről néztem meg magamnak a férfit. Főleg szemeit kémleltem. Nem, persze, fegyverem igazából nincs, ami jó volna ellene, de még mindig rögtönözhetek valamit, ami hatásosabb, mint a kilincs... talán... ha el tudom kapni a pillanatot...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6