Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pincerendszer •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Pincerendszer - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 15, 2018 7:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


New York, New York
The Silence of the Lambs


Ramiél kérdésén magam is elgondolkozom. Soha senki sem használta még az alma magját, amiket egykor Azazel lehozott a mennyekből azokat testvéreim gondosan elpusztították, ama egy, ami meg itt maradt… Senkinek nem volt lehetősége használni, okkal.
- Az alma magja az édenből szállt alá a Földre, úgy vélem, hogy bárki felhasználhatja, legyen az ember, démon, angyal. Bármiféle lény. Eddig senkinek sem volt rá lehetősége és… Talán tudnék rá módot találni, de úgy, hogy a menny zárva és a jegyzeteim odafenn rekedtek… - fejem enyhén félrehajtva fordítva húzom el gyengéden ajkamat. Nem tudom, hogy mire fogok tudni vele menni, de végül magam is bólintok. Senkinek sincs joga haragudnia Luciferre.
Már csak azért sem, mert ő is csak Atyánk feladatát látta el. Nem többet és nem kevesebbet.
Lényegtelen is most jelenleg az egész. Az is meglehet, hogy maga Don vitte el az elmúlt huszonöt évben. Nem tudom, nem találkoztam azóta vele, képtelen voltam megkérdezni tőle. Így csak vaktában tapogatózunk a sötétben.
A sötétben, ahol egy régi ismerőssel futunk össze. Az ark mögöttem csendben marad, de Raphael… Hallom a hangját a fejemben.
- Hogy? - bukik ki akaratlanul is a kérdés a számon, fejemet megrázom. Ennek… Semmi értelme, tudnék róla, hogyha bármit is mondtam volna számára az alma magjáról. A titkot gondosan őriztem mindenki elől, hiszen nem szabad, hogy oly kezekbe kerüljön az információ…
Ajkamat szólásra nyitnám, nincs titkom Ramiél előtt, így nyíltan beszélhetünk egymással, mikor piros fény villan fel, megvilágítva a teret.
Majd újra. Körbe-körbe jár. Szempillantás idő múlva Raphael képe eltűnik, majd újra felsejlik, ám teste átlátszó.
- Illúzió -  vonom le a következtetést, csak nem értem, hogy miért pont ő. Milyen varázslat képes oly illúziót létrehozni, mely teljesen testhez szabott, mely ismeri az adott ember múltját, képes annak fejébe látni. - Oh… - magyaráznám is meg hangosan, ha léptek nem hangoznának fel mögöttünk.
Félig hátrafordulva tekintek fel a magasba a lépcsőre. Arcomon a megszokott őszinte, szelíd mosoly… Azonban a lejövő két embernek hasonló érzései sincsenek. A lány arca olyan, mint aki citromba harapott. A férfi pedig.
- Elnézést, ha kellemetlenséget okoztunk önöknek, nem állt szándékunkba - felelem kedves hangon. - Időnk kevés, még nekünk is, meggyőzhettük volna magát jövetelünk valódi céljáról, de véleményem szerint csak hátráltatott volna minket. - visszafordulok az újra eltűnő, majd megjelenő férfi alakjára.
- A rablás feltételezné, hogy a tárgy, ami szükséges a Sötétség megállításához, a tulajdonukat képzi. Erről azonban szó sincs, az egy démon tulajdonában van, történetesen a Pusztításéban - játszok nyílt lapokkal. Egyébként sem kenyerem sem a megtévesztés, sem a hazugság. Bízom abban, hogy felfogja mily komoly dolgok forognak most kockán. - Ki évszázadokkal ezelőtt rejtette el itt, igazából nem is ő, hanem az emberek, de mivel az ő dolga volt az őrzése, feltételezem rejteget itt egy-két csapdát maga is - somolygok fejem enyhén lehajtva. Feltételezem Raphael is az ő játékának része.
Torkomat köszörülve tekintek fel újra komolyan. Először Ramiélre, majd a sarokba megbúvó lányra, aztán Alexanderre.
- Fiatalember, nem akarunk rosszat, legfőképp a világnak sem. A Sötétség közeleg, ereje napról napra egyre nagyobb lesz, meg kell állítanunk. Nem óvhatunk egyetlen egy várost, ha közben az egész világ elpusztul, tudom, hogy ezt nehéz megértenie, de… Idelent egy labirintusszerű pincerendszer fekszik, vélhetőleg nagy részét maguk sem fedezték fel, mert rejtve vannak. Az emberek és Abaddon számos csapdával látták el, hogy senki se közelítse meg eme tárgyat, nem véletlenül. Jelenleg ez az egyetlen fegyverünk Ő ellene. Nem kérem, hogy bízzon bennünk, de engedje, hogy dolgunkat végezzük. A várost védő pecsétet pedig utána nem hogy megkapják, hanem magam fogom a város köré rajzolni - mosolygok rá kedvesen.
Nincs bennem egy csepp ártó szándék sem, tudom, hogy Ramiélben sem.
- Ha nem bízik bennünk, jöjjön velünk, de mégis mi okom lenne hazudni? Azzal Atyánk nevét mocskolnám be, letérnénk ama útról, melyet ő jelölt ki számunkra. Odabent veszélyek várnak, nem kicsik - feltehetőleg. Ezért nem ajánlom a kísérletet mellesleg - hajtom enyhén oldalra a fejemet.
Időnk mégsincs itt győzködni a másikat. Felszólításának ellenébe lépek közelebb az ajtóhoz. Az illúzió keltette angyal szertefoszlik, ahogy áthaladok rajta. Nem kergetek hiú ábrándokat, tudom, hogy gondolkozás nélkül rám támadna… Ha nem tudna gondolkozni. De odafenn megmutatta ennek ellenkezőjét.
Ám ha mégsem repít golyót a hátamba, így könnyű szerrel nyitom ki a pincerendszert rejtő ajtót piros fények villódzását kísérően.
A démon hollétéről azonban magam sem tudok, odafenn még velünk volt. Meglehet, hogy elment figyelmeztetni Lucifert, vagy magát Dont... Nem is tudom...

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 29, 2018 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4




T


New York New York

Már nem mondok semmit. Nem látom értelmét tovább folytatni ezt a csevegést. Nem rám kíváncsi, sem arra, amit mondok. Most az a kérdés, hogy mégis milyen tárgyat keresnek.
Mikor megállítanak minket és kijelentik, hogy az angyalok eltűntek még az én szemeim is kikerekednek. Ez most komoly? Képesek voltak úgy elhúzni a csíkot, hogy engem itt hagytak?
Most már bennem is kezd felforrni a víz. Tisztára hülyének érzem magam... Nah ezért nem leszek soha politikus. Ezért akartam teljesen távol tartani magam ettől az egésztől.
Faye sokkal jön nekem, nagyon sokkal! Vagy talán haza se kellene mennem. Az lenne a legegyszerűbb. Most azonnal közölni vele, hogy itt maradok. Nem megyek vissza és befejeztem a dolgot.
De mégsem teszem meg.Mert közben már nagyon is érdekel, hogy mit művelnek ezek az angyalok.
Más körülmények között azonnal kitépném a kezem az övéből, de most nem teszem. Egyrészt ő tudja az utat másrészt meg teljesen felesleges. Tudom, hogy nem meggyilkolni készül engem. Csak meg akarja keresni azokat a szerencsétlen angyalokat.
Igaz mikor a sötét folyosóra érünk kissé megdermedek, de ő tovább húz engem, így engedelmes kutya módjára megyek tovább.
-Ennyire nem vagyok hülye.-Csak ennyit válaszolok a szavaira. Tudom, hogy ezzel a lépésükkel felcseszték Alex agyát. Miért hiszik azt, hogy ők mindent megtehetnek? Csak azért, mert angyalok?
Az, hogy a leányzó olyan információt is megosztott előttem, amiről nekem nem kellene tudnom nem zavar, vagyis nem veszek róla tudomást. Nem áll szándékomban fellépni ellenük. Nem is értek a rúnákhoz. Olvastam róluk, de csak ennyi...
Az ajtót betörik és már megyünk is tovább. A kezemet végre elengedi. Érdeklődve nézek végig a kis csapaton. A csuklyás alak valamiért ismerősnek tűnik nekem, de mivel nem látom az arcát így nem tudom biztosra mondani. Mindenesetre hagyom, hogy megbeszéljék a dolgokat. Én szépen félre vonulok a sarokba. Nem sok hasznomat veszik...


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Pincerendszer - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
347
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 29, 2018 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


New York, New York
Everyone & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 724 • Credit:

Amiként a Cartelle lány, úgy én sem szeretném tovább boncolgatni ezt a röhejes témát, habár meggyőződésem, hogy ebben a szorult helyzetben nem engedhet meg magának senki sem felesleges köröket egy szimpla „igenért” cserébe. És arra nem gondoltak, hogy mi lesz, ha megkapják az áhított bólintást? Rettentően sok értelme van pislogunk egymásra, mint a ma született bárányok, persze minden értelmét nyeri, ha elfogadjuk a lehetőségét annak, Amber nem több, mint elterelés az angyaloknak meg a démonnak a városunk kirakodása érdekében. Elvégre ez esetben valóban nem kell több mint a figyelmünk lekötése a vérlázítóan ostoba és praktikátlan tanácskozással, minek vesződtek volna kézzel fogható tárgyalási pontokkal?
Aprót sóhajtva elindulok vele a szalon irányába, közben pedig hallgatom a bő lére eresztett véleményét. Kénytelen vagyok horkantani egyet az elején, ugyanis még senki nem vetette a szememre, hogy naiv volnék. Igen, talán az újabb adagnyi apokalipszis előtt voltak még olyan idilli elképzeléseim, miszerint nem minden angyal való máglyára, de őszintén? Egyre inkább kezdi értelmét nyerni a városunk szigora.
- Talán nyersek és durvák vagyunk itt New Yorkban, Amber, de legalább őszinték, s ezt sohasem titkoltuk. Aki ide jön tárgyalni, az vagy tiszta szándékkal jöjjön, vagy sehogy, erről San Francisco is tud, mert nem ez az első alkalom, hogy bizonyos megállapodásokat köt a két város. Nem kellett volna szétkürtölniük, viszont, hogy a saját, emberi vezetőiket, és azokat, akiket ki akarnak pakolni, kihagytak az információból, az sokat elmond róluk - magyarázom, immáron a lépcsőket szelve a két emelet között. Alig, hogy leérünk, és fordulnánk a szalon felé, sebtében elénk szalad néhány társam, az arcukon ülő aggodalom pedig nem sok jót ígér.
- Az előbb Jimmy benézett a Szalonba, és a vendégeink eltűntek - közli az egyikük, ami egy hangzatos sóhajt, és egy látványos szemforgatást csikar ki belőlem. Vetek egy jelentőségteljes pillantást a Cartelle lányra is, de inkább bele sem kezdek a háborgásba.
- Valaki látta őket? Az érzékelők jeleznek bármit? - frusztrációmat s egyre növekvő idegességemet a hátam mögé kulcsolt kezeimmel igyekszem leküzdeni, mialatt várom a választ.
- Ketten őrködtek a szoba közelében, senki nem látta őket, valószínűleg másként oldották meg a távozást. Sajnos a gyengítő pecsétjeinket még nem sikerült maradéktalanul visszaállítanunk, így körülbelül azt csinálnak, amit akarnak. Viszont az érzékelők működnek, a bázis alól jeleznek aktivitást. A térkép szerint az egyik üzemen kívüli raktárunk van ott, ami gyakran beázik.
A hírek hallatán bólintok egyet, majd finoman karon ragadom Ambert, és visszatérünk a lépcsőfokok szeldeséséhez.
- Nem aprózták el a kis bevetésüket. Ennek nem lesz jó vége, Amber, remélem tisztában vagy vele - nem kívánom fenyegetni, azonban zsákba macskát sem árulnék neki. A tudatlansága miatt annyit megérdemel, hogy tudja, mi vár majd rájuk, de legalábbis elképzelése legyen róla. Közben természetesen sietős tempóban hagyjuk magunk mögött a lépcsőfordulókat, és néhány perc múlva már a raktár lejáratába nyíló ajtó előtt állapodhatunk meg. A többiek közül csak az imént jelentő követett minket, térképpel a kezei között, a másik kettő valószínűleg úton van az irányító terembe, hogy riadót fújhasson.
- Ha minden igaz, ez lesz az. Régóta használaton kívül van, apám szerint az ide festett pecsétek és rúnák egyszerűen hatástalanok voltak, amikor anno be akarták biztosítani, szóval ez egy igen csak megbízhatatlan pontja a bázisnak - magyarázza a lány, aminek a jutalma egy szúrós pillantás a jóvoltamból. Fantasztikus, teregessük ki az ellenség előtt a gyengéinket.
- Mindegy, törd fel a zárakat, és menjünk - zárom rövidre a helyiség történetének megvitatását, és mihelyst a lakatok, láncok leverésre kerülnek, illetve Amber sem ellenkezik, továbbra is a karját fogva indulok le vele a viszonylagos sötétbe. Oké, pontosítsunk; vak sötétbe, amit szerencsére egyik pillanatról a másikra megtörnek a riasztással automatikusan felvillanó, vörös fények. Legalább azok még itt is működnek.
Egyébiránt a hangokból ítélve nem rejtély többé, hogy valóban ide szerveztek rögtönzött találkozót a természetfeletti barátaink, ám a pirosas derengésben már az alakjukat is láthatjuk. Eleresztem Cartelle-t, hogy kézügybe vehessem az eddig övemen nyugvó pisztolyomat, miként közelebb merészkedek hozzájuk.
- Nem túl szép dolog feltétlen bizalomról papolni és elvárni tőlünk, miközben épp kiraboltok minket. Ez meg kicsoda? És hol van a démon? - bökök fejemmel az ismeretlen, csuklyás férfialak felé, majd szememmel a másik nőt keresem, azonban hacsak nem lapult meg a sötétben, úgy hűlt helye a nedves, dohos, áporodott szagú ex-raktárban.
- Lépjetek el az ajtótól, utána várom a magyarázatokat - utasításomat a rájuk emelt fegyverrel támogatom meg, amelyben természetest a new yorki specialitás, angyalpengéből beolvasztott golyók pihennek harcra készen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 02, 2018 11:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Hello dear , brother, sis' and...you, demon.

Mindenki xXx Rafael
Movie Song • szószám: xXx • Credit:

 



Itt voltam már egy ideje, ami azt illeti a járatok egy részét is megnéztem magamnak, egy néhány csapdát már hatástalanítottam is, vagy úgy, hogy átkeltem rajta, és megúsztam, vagy úgy, hogy kiszúrtam és hatástalanítottam, ettől eltekintve a megjelenésem kifogástalan. Szegény Ophilia elméjével annyit játszottam már, nem fair amit vele művelek, de sokszor olanokról beszélgettünk, amiket nem volt jó ha más angyalok is megtudnak, ha a fejébe néznének. A sok beszélgetés és fejbe piszkálás eredménye is meglett, önkéntelenül mesélte egy éjjelen, álmában, engem megkeresve, hogy rejtegetnek egy éden almája darabot. Szükségem volt rá, már csak azért is, mert tudtam, hogy nálam biztonságban lehet. Megőrzöm, addig, amíg kell. De démon kezébe semmi esetre sem kerülhet. Túl értékes.
Tudom, hogy többen vannak Ophiliával, időnként megérintettem az elméjét is, míg beszélgetett odafent a többiekkel.
- Ophilia, Fivérem. – fordulok az érkezettekkel szembe. – Ashtarot. – üdvözlöm őt is.
Lényegében, a bűnbeesés fájának almája, ha azt vesszük, nem fontos az emberiség számára, mert már így is bűnbe estek. Eltávoldotam Ophilia elméjétől.
~ Húgom. Egy részét feltérképeztem a járatoknak. Álmodban vagyok itt, akkor kérted a segítségem, meséltél az almáról, és Abaddonról, hogy nem szabad az emberek kezében tartani, atyánk ereklyéjét. S megmutattad azt is, hogy hogyan néz ki.~
Mesélem neki, lezárva tartva az elméjét, még Ramiél elől is. A beszélgetésünkkel kapcsolatban, ha netán olvasni akarna ő is Ophiliában.
Fekete csuklyás szövetkabátomban voltam, és a csuklóimon ott pihentek a szeráf pengéim is. Én inkább a közelharcra szakosodtam, de értettem a fegyverekhez is. Ez a legmeglepőbb, a szeretet angyala képes harcolni is? Hiába a rangom a képességem, számtalan hasonló kort éltem már meg mint ez, így jobb, hogy tudok harcolni. A bakancsom alatt serceg a kavics, ahogy végül szembefordulok a többiekkel és rájuk vetem a kékes pillantásomat. Nyugodt vagyok, senkire sem pillantok fenyegetőn, ugyan miért? Hátra húzom a csuklyámat a fejemről és kíváncsian pillantok végig a kis társaságon.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 31, 2018 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


New York, New York
Bár már kezdtem remélni hogy letudtuk a témát, még mindig az ereklye körül értetlenkedünk. Ophilia továbbra is tartja hogy szerinte alkalmatlan a feladatra, ellenben Ashtaroth igen is alkalmasnak találja rá. Persze csak azért, mert bennem nem bízik, vagy egyszerűen nem tetszik a képem. Az már világos hogy Lucifer-t többre tartja, mint egyébként amilyen valójában és a teremtés mint olyan, csupán Atyánknak adatott meg. Őszintén szólva ennél a pontnál kezdek összezavarodni. Én úgy hiszem hogy csak fényezné magát a tárggyal, bár nem kizárt, hogy talán a bátyám tudhat valamit erről az ereklyéről, tekintve hogy ő jelen lehetett Ádám és Éva idején, míg én éppen kirándultam egyet...az biztos hogy nem voltam jelen ott, ahol megtörtént, de Atyánk nagy haragra gerjedt akkoriban...
- Jól van. Akkor most tisztázzuk, hogy Abbadon-on kívül csak az emberek tudják felhasználni? Vagy a segítségeddel mi is?
Mutogatok magam és Ash között, de aztán észbe kapva rávágom.
- Persze tőlem elvihetjük Lucifernek is. Nem tettem olyant, amiért haragudnia kellene rám, szóval el tudom vinni neki!
Tétlenül cikázik a tekintetem a két hölgynek nevezhető társam között, míg kiérünk a folyosóra, közben megy a terefere, aztán Ash elkalandozik tőlünk a fegyveréért. Oké! Csak annyira megyek utána, hogy a képességem lefedje őt is. Hamar visszatér közénk, utána Ophilia csillogtatja meg képességeit, számomra nem várt hatást kiváltva. Szempillantás alatt lent termünk a pince részen. Veszek egy mély levegőt, abbahagyva az erőm fitogtatását, majd fásult ábrázattal tekintek a járatba. Észreveszem a számomra is oly ismerős alakot, kinek nevét Ophilia kimondta, így én csak kikerekedett szemekkel pislogok előre, rá. Tudnom kellene valamit, amiről nem tudok?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Pincerendszer - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


New York, New York
The Silence of the Lambs


Enyhe ellentmondást érzek a démonnő szavaiba. Fény? A pokolban? Ott nem épp a sötétség dominál? Úgy értem, hogy a pokol a szenvedés tárháza, nem lehet ott semmilyen idilli kép, semmilyen emberi, semmilyen szép dolog, mely bármilyen reményt is adhatna az elkárhozott lelkeknek. De ez csak a magam gondolata, aztán meglehet, hogy nincs is így. Nem tudom, sose jártam még odalent, de tény, hogy szívesen megismerném.
Azonban egyelőre teljesen más gondjaim vannak. Mégpedig, hogy kire is bízzák a magot. Én szívesen megkeresem, kikutatom, bármibe segítek, csak ne kelljen nálam őrizni. Ez a világ lehető legrosszabb ötlete! De tényleg! ~Magamat sem tudom megvédeni. Mondjam el, hogy eddig mennyi angyalnak és démonnak sikerült megkínoznia, mert képtelen vagyok bárkinek is ártani? Ha megtudják, hogy nálam van, bárki is, könnyűszerrel tudják tőlem elvenni, nincs az a pratika, melyet ne ismerne más is~ győzködöm tovább idegesen a férfit. Ő az egyetlen reményem arra nézve, hogy ne kelljen nekem… Ez túl nagy teher, ez… Ez túl nagy, ez…
Nem lehet. Még akkor sem… Nem…
- Túl könnyű célpont vagyok - ellenkezek továbbra is a démonnal szembe. - Persze, egy embert könnyen át tudok csapni, de egy démont? Vagy egy angyalt? Átlátnak rajtam, messze a leggyengébb vagyok mind közül - aztán hirtelen harapok bele alsó ajkamba. És ha erre megy ki az egész? Ezt akarja kiszedni belőlem? Óvatosan teszek egy kósza lépést hátra a nőtől. Csak a biztonság kedvéért. Igen, néha gyorsabban jár a szám, mint az agyam, de én már csak ilyen bohókás vagyok.
Amikor pedig már azt hiszem, hogy minden rendben lesz, Ramiél segít nekem, mellém áll, szavai megnyugtatnak, akkor derül csak ki, hogy ő is ugyanúgy…
Nem, nem ellenem játszik, csak épp.
- Mi? - sipítozok, immár felé fordulva - Felhasználni? Én? - mutatok ezzel magamra. - Épp az előbb fejtettem ki, mennyire alkalmatlan vagyok bármi cselekedere - pislogok rá értetlenül. - Mielőtt még félreértettek valamit. Én csak az elmémmel tudok harcolni. Bármi tudásra szükségetek van, olyan vagyok, mint egy könyv, elmondom nektek, De ennél többet ne várjatok el tőlem - még akkor sem, ha épp én voltam az, ki a parkban akkor Ramiél segítségére sietett. Valljuk be azonban, hogy a Zephyrre tett pecsétem igen gyenge volt, és ahhoz is az ark vére kellett, az erőssége miatt.
Hirtelen jövök rá, hogy mit is jelent az emberek ama mondása, hogy sírni támadna kedvük. Mert ezt érzem én is.
Bárhogy is döntsenek, abban igazuk van, hogy el kell indulni.
Kezemmel simítom hátra a hajamat, s csak bólintok a démon felé, amikor indulásra készen áll ő is.
- Igazából van egyszerűbb út is, hogy lejussunk a pince bejáratához - mielőtt bárki is elindulna kifelé. - Nem hinném, hogy az emberek örülnének, ha itt kószálnánk. Szabadon, jobb ha azt hiszik, idebent vagyunk - mosolygok szelíden.
A tér meggörbítésének segítségével nyitok kaput a pincébe vezető lépcső közepére. Ha jól tudom, ezt a helyet régen nem használták már, ide emberek nem nagyon járnak le évtizedek óta. Talán biztonságba leszünk. - Ez így egyszerűbb, nem? - kérdezem kedélyesen elől haladva, most nem tartva attól, hogy a démonnő az életemre akarna törni.
Azonban a pince vaskos tölgyfaajtaja előtt egy magas, nyúlánk alak jelenik meg. Ismerős a háta, az alakja a megjelenése, az egész… lénye.
- Raphael? - ejtem ki az ark nevét halkan.    

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Pincerendszer - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5