Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pincerendszer •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Pincerendszer VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1080
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 11:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Pincerendszer Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 11:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Rossz helyen?

Drake & "William"
• szószám: 601 • Credit:

 
Ez a hely folyton nyüzsög. Talán kicsit naivan hitte azt, hogy majd neki lesz mindenre ideje, ejtőzni a hűs vízben, fetrengeni, kutatni, de mindig mindenhol van valaki, pedig aztán, nincsenek olyan sokan. Vagyis, mi neki a sok? A város maga is teljesen más, a légkör, pedig csak épphogy kitekintett, már ment is vissza, Zagar hagy ugyan pihenőt, de nem engedi elkényelmesedni és be kell vallania, kicsit talán sok is, hát még ha valóban ember lenne. Legalább éjjelente csend van, többnyire, amikor a legtöbben alszanak, persze, vannak akiknek akkor kezdődik a nap, de hát mit várt, olyan helyre jött, amely minden, csak nem a sima terep. Mégsem érzi olyan kellemetlennek, noha nagyon még mindig nem tájékoztatta egy testvérét sem és szerencsére, egyiknek sem lett kedve meglátogatni, vagy üzenni, megint kicsit szétszéledtek a világban és biztos mégis azt kapná, hogy bezzeg ő csak szórakozik. A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több. Elválik, melyik lesz érvényes.
Még érzi a karját kissé, ahogy sikerült lezúznia és ahogy most még mindig nem szerencsés elővenni semmit sem, amivel könnyebben javulhatna. Takaréklángja zavaró, azonban figyelni kell, még így, teljes inkognitóban is több tekintetet kap el, mint szeretne, bár gyanítja, az inkább az „újonc” és az ismeretlen irányába néz, hogy mégis kit szedtek és kapartak össze, hiszen nem az őstehetség bemutatóját húzta elő, így aztán majd kap elég hideget, úgy sejti, mégis, most a falak között ülő csendben roppant kényelmes. A jobbrakanyar helyett egyenesen haladt tovább, elhagyta a már ismert közösségi helyiségeket, no meg még a közösséget is és felfedezni indult. A fegyvertárat most pihenteti, könyvtárat keres, csak akad, elvégre éjjelente kell valamit csinálnia, hát miért ne falna fel pár oldalnyi tudást, biztos érdekesebbek, mint a könyvtárakban fellelt ponyvaregények és életbölcseletek rég halott valakiktől. Bár tény, a legutolsó történettől felállsz a szőr a tarkóján, de attól még nem lesz előrébb, hogy a nagy problémát és minden kisebbet megoldjon. Tehát, keresni kell. Nem jut eszébe, hogy körbe lett-e kísérve, talán nem figyelt amikor megtörtént vagy az új infók szorították ki onnan azt, vagy ha nem történt meg, ám most ő megoldja, megoldaná, de be kell vallania, elkeveredett. De ez nem azt jelenti, hogy nem élvezi. Ujjait a hideg, repedezett falhoz érinti, szánkázik rajta végig menet közben, jólesően fogadva a nyirkos hideget, ami árad belőle. Ez már az alagsor, a lépcsőn lefele jövet sem talált senkit, aki visszafordítaná, így bátorkodik a kalandor szerepében valami újat meglesni. Határozottabban ez fontosabb és sötétebb hely, mint a fenti. Határozottan neki ide nem lenne szabad jönnie, szinte már látja maga előtt a hatalmas kiírást. Annál jobban marad, természetesen.
Arcán szórakozott mosollyal szemlél előre, fedezi fel az út végét, vagyis azon részét, amit elzártak előle. Elsőnek falnak vélte a szűrt fényben, aztán a fémrács sajátossága köszön vissza, ugyan még nem ért oda, de szinte érzi a rozsdás szagot és a látványt. Apró fintor ül arcára miközben szusszan egyet. Muszáj ezeknek mindent vassal lezárni?! Már szinte megpróbálna csalni, amikor lépteket hall maga mögött. Halkan, majd egyre erőteljesebben veri vissza a penészes vakolat az elengedhetetlen tényt, miszerint valaki közeledik. Talán Zagar az, hogy azon nyomban takarodóba vagy visszaküldje, hogy fusson csak az épület körül, ameddig meg nem pirkad, amiért idáig merészkedett. Kíváncsi arccal fordul meg, hunyorog, mert a fényviszonyok hol túl erősek, hol túl gyengék szemeinek – vagy csak a látszat, ugye – és nem az bontakozik ki előtte, akire elsőnek gondolt. Egy kissé félredöntött fejjel kutatja, mégis ki lehet ő, ismerős bizsergés, mikor tudod valaki nevét és mégsem jön ajkaidra az a pár nyamvadt betű, majd inkább, minden találgatás helyett húzza vissza arcára William megilletődött tekintetét.
- Úgy hiszem, határozottan nem erre van a mosdó...

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 10:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


stranger things
Athan & Drake
────────────── ──────────────
« You're so lost, kiddo. »
A nagy papírhalmot eltüntettem az asztalomról. Behánytam a szekrénybe egy időre. Az új védelmi rendszer alapjait hozzávetőlegesen kidolgoztuk. Újra. Teljesen az alapoktól, amihez segítségként bekérettem az összes fellelhető térképet a városról és annak környékéről. Felderítésre, kutakodásra küldtem ki minden megmozgatható embert, hogy ellenőrizzék azokat az épületeket, amelyekről nincsenek tervrajzaink vagy teljesen használaton kívül vannak. Tudni akartam az összes alagútról, plusz szobáról, pincéről, mindenről. Volt olyan építmény, csatornarész, ahova nagyobb alapossággal rendeltem el az osztagot a térképen eltérőként jelölt pontokhoz. A többszörös ellenőrzésekkel, az általuk sokszor hiábavalónak érzett munka, a rájuk gyakorolt nyomás, az emlékek közül felidézhető pihenés miatt én vagyok a legjobban utált ember a városban. A civilek kényelmesen érzik magukat. Mindenük megvan, ami eddig is és örülnek neki. Továbbgondolás? Kínként jelentkezett a tájékoztatásnál. Láttam. Az arcukra volt írva.
Az alvást hónapok óta takaréklángon tartom. Visszaköszönnek a megszállás képei, ha három vagy négy óra után és nincs rájuk szükségem. Zavarja a koncentrációt, a gondolkodást. Legtöbbször a házamba se megyek vissza. A napok legjavát a bázison töltöm. A vasalt ajtóval fedett irodámban, a tanácsteremben, a pincerendszer valamelyik részlegén. Tető van a fejem felett, víz, élelem. A matrac érzéséhez a gerincem alatt képtelen vagyok visszaszokni, a kemény talajt választom helyette. Biztos, stabil pont, bizonyos fokig megnyugvást hoz. Ugyanúgy a folyosók csendje, a társaság hiánya. Különösen a cirkusz meglátogatása óta. Terepre nem mentem, a csapatomhoz nem csatlakoztam. Magányos farkasként mentem el a falakhoz, fésültem át építményeket. Ha követtek egyszerűen elküldtem őket, nem vettem tudomást róluk. Előfordult változtattam az adott tervemen. Temetni akarom a gondolatot, a kísértő érzést, ami a félholtak kaszabolása alatt erősödött fel. …hogy a nő észrevette vagy se; nem tudom. Beszédtémát nem kívánok nyitni a történtekről.
Kisebb, növényeket és egyéb pecsétkészítéshez szükséges kellékeket tartalmazó faládával a kezemben tartok vissza a ráccsal elzárt szint irányába. Az ellenőrzések miatt több félvér példányt, démont sikerült befogni az utcáról, az eddig ismeretlennek vélt rejtekhelyeikről. A számuk megfogyatkozott, a haszontalanokat az elején kiszórtuk. Az egyik neve azonban ismert volt, saját kezűleg akartam kikérdezni. A Pestisről.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Pincerendszer VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1080
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Pincerendszer 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
347
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 10:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
Everyone & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 431 • Credit:

A válasz megérkezik Ophilia részéről, mire hunyorogva a pecsét közepén - egykor - díszelgő állványra kapom a tekintetemet. Amaz felborulva, immáron a láda terhétől mentesen fekszik a rúnák mezsgyéjén, nem úgy az ark, aki azon kívül ücsörögve mustrálja a menekülése „áldozatait”. Kedvem szottyanna nevetni a megdöbbentően emberi viselkedésén, de mihelyst eszembe jut, hogy egy angyalról van szó, aki egyébként sem szívleli a fajtánkat, könnyűvé válik elnyomni a jó kedvemet.
Csendben hallgatom Ophiliát, és bár értékelem a próbálkozást a kirabolásunk tényének enyhítésére, már beletörődtem a helyzetbe. Az egyedüli, amiben bízhatok, valóban jóra fogják használni a tárgyat, és legalább azzal visszafizetik a világnak a tollasok okozta károkat, hogy megspórolnak nekünk egy teljes kipusztulást.
- Nem mintha lenne esélyem két angyal ellen - mosolyodok el kényszeredetten, a vállamat vonogatva. - Szóval tartsd meg a szavadat, és bizonyítsatok - bólintok, ennél kedvesebb útravaló hiányában. Belátom, az angyalnő egészen szimpatikussá vált a rövid kalandozásunk alatt, és a labirintusba vetődés előtt még Ramiél is megvillantotta az alkalmazkodó képesebb oldalát, ám nem felejtem, hogy változatlanul nem emberek. Wallenberggel ellentétben nem fogok szárnyas cimborákat magam mellé állítani, elvégre már az is kérdéses lenne, hogy egyáltalán valaha meg tudnék-e bennük bízni.
A nagy tanácskozást követően Ophilia már útnak is ered, Amberrel a társaságában. Szépen vagyunk. Apró sóhajjal határozom el magamban, hogy néhány öblös lépéssel beérem őket, de mielőtt még voltaképpen megmoccanhatnék, mellém lép az arkangyal. Kétkedve pillantok rá, talán valami fejmosásra várva, ahelyett azonban egy érmét kapok a tenyerembe, amit egyébként ösztönösen kínálok a felém nyújtott tárgyért. Nem mondom, köpni-nyelni nem tudok eleinte, ő lett volna az utolsó, akitől bármiféle útravalóra számítottam volna, tekintve, hogy nem kezdtük kimondottan szépen az ismerkedést.
- Öhm… köszönöm, azt hiszem - nyögöm ki némi akadozással, az ábrázatomon kendőzetlen értetlenkedéssel, megilletődöttséggel és némi… hálával. - Becsben fogom tartani - zárom össze az ujjaimat az érme körül, majd egy biztosítékként remélt biccentést követően a többiek után indulok, kifelé a labirintusból. Végig azon jár az eszem, hogy mégis mivel kellene viszonoznom a hirtelen ajándékot, vagy egyáltalán kellene-e, de kevésnek bizonyul az út ahhoz, bármi értelmesre juthassak. Ellenben…
- Rendben, menjetek. És ami a szövetséget illeti - nézek végig rajtuk, egyesével, Ramiél alakján egy kicsivel többet időzve. - amennyiben valóban fontos nektek, úgy szólni fogok az érdekében. A pincében történtekről pedig hallgatni - ígérem, miközben kezet fogok Ophiliával. Elég hamar megtanulta, miként is kell ezt. Elmosolyodok rajta, visszaemlékezve a lent töltött időre, de ezt már nem láthatják, mert addigra eltűnnek a szemeim elől, vélhetően San Franciscoba utazva egyenesen.
Egek, hogyan is indult a nap? „Hé, Payne, csak tartsd szemmel a kíséretet, hogy ne csináljanak semmi hülyeséget!” Talán sikerült.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, annak ellenére hogy Ophilia szelíd hangja szerint megszereztem a magot. Na de hogyan? Inkább ne firtassuk! Lesütött szemekkel formálok kerek O-t a számmal és hangtalan befelé szűröm a levegőt. Nem vagyok normális. Igen, ezek a megfelelő szavak rá, bár azt hozzá kell tenni, hogy mindez Payne műve..ha ő nem rohan előre...de ezzel mit is akarok? Hiszen ugyan olyan meggondolatlan voltam, mint ő! Lassan végig vonulok a tekintetemmel a padlón magam mellett, aztán a felborított tárgyak kerülnek képbe, a hátamat törő dobozkát éreztem, mielőtt felültem. Most pedig a pecséten szörnyülködöm. Csak úgy végig rongyoltam rajta, holott az ilyeneket van hogy elátkozzák. És ha most magamra szabadítottam egy ősi átkot? Még mindig fakó fehér arccal követem a körülöttem zajló eseményeket, egyenlőre semmi rossz nem történt. Ophilia mellém guggol, én ekkor már kezdek lenyugodni. Hagyom hogy magához vegye a dobozkát, én addig leporolom a kabátomat.
- Kérlek, ugye ez csak egy záró pecsét volt?
Nem mintha bárkit is érdekelne, hogy velem mi van, rajta kívül. Mikor Payne-hez intézi szavait, de előtte rám néz, én csak megvonom a vállaimat. Jó, tőlem beszéljen ő hozzá, hátha a szép szóból ért. Ha eddig nem sikerült vele megütnöm a közös hangot, akkor ez után se fog menni, nem is erőltetem. A lényeg, hogy meg van, amiért idáig törtük magunkat. Az egyik része. A másikat pedig talán sikerül összehoznia Ophiliának. Míg ők megvitatják ezt, addig én felkecmergek a földről, majd a pecsétet megkerülve a díszes kompániához csatlakozom utolsónak. A női külön osztag előremegy, magamra hagyva a Payne fiúval.
- Nesze, itt egy Obolosz. Valaha fizetőeszközként funkcionált, most csekélyke Isteni erővel bír. Ha még is sikerülne véghez vinned egy fatális tévedést, egy alkalomra kibulizhatod magad szorult helyzetedből!
Őszintén szólva a csekély idő alatt, mely megadatott nekem, egy dolgot sikerült kiismernem rajta. Képes kockára tenni az életét, ha úgy adódik. És miért neki adom? Mert kinézem belőle, míg Amber, nos, ő nem ilyen heves természetű. Meg San Francisco-ban él, mely e városhoz képest biztonságosabb környezet. Óvatosan, lassú mozdulattal csapom a tenyerébe, reménykedve benne, hogy megbecsüli, annak ellenére is, hogy mostanában nem lesz szüksége rá. De se a Pokol, se a Menny nem marad sokáig zárva, ebben biztos vagyok. Az érmének egyik oldalán sincs semmilyen motívum, se dísz, ha nem mondtam volna neki, amiket mondtam, valószínűleg egy ócska, használhatatlan érmének gondolná. Így viszont nagy az esély rá hogy megtartja. Nem várok érte semmit, igazából megdolgozott érte, nem? Úgyhogy fogom magam és beelőzve őt Ophilia mellé lépek. Azután meghajlítjuk a teret és huss! Szájonárá!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Pincerendszer Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
782
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 5:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


Elidőzök az ifjú felengedett arcvonásain. Mennyivel gondtalanabbnak tűnik. Békésebbnek. Ilyennek kellene mindig is lennie. Mosolyogva érzem a kényszert, hogy megérintsem vonásait. Kezem már emelném is, ha éppen nem most szakítanának félbe. Így hát nincs is más dolgunk, mint az újonnan érkezőknek nyújtani segítő kezet.
A dárdát nem tudjuk kiszedni, Ramiélnek mégis sikerül bezárnia az ajtót. Eközben pedig a fiú is elvon az ajtó közeléből. Ez még szerencsés is volt, hisz az ark eszét vesztve rohan el mellettem. Ha nem húz el Alexander meglehet, hogy engem is magával rángat.
Számat nyitnám, hogy…
Végül is… Becsörtet a magot tartalmazó apró kis doboz köré vont pecsétbe, nekiesik a terem közepén álló oszlopszerű oltárnak, átbukdácsol rajta, magával rántja a dobozt, ő pedig lehuppan a pecséten kívülre a földre.
Gyönyörködtetve tátom el a számat. Eltölthettünk volna órákat is, hogy biztonságba magunknál tudhassuk a magot. És jön Ramiél, az arkok arkja és megoldja. El kell telnie pár másodpercnek, mire teljes mértékben magamhoz nem térek és ebben nagy szerepet játszik az ifjú hangja.
Fejemet rázva tekintek fel rá.
- Megszerezte a magot… - összegzem a látottakat. Az első tétova lépés után kissé jobban felbátorodva indulok meg a pecsét felé, ám… Én fennakadok rajta. - Sejtettem… - sóhajtom kissé csalódottan. Meg kellett várni a férfit, egyedül meg sem szerezhettem volna. Megkerülve a gondosan felfestett jelet lépek guggolok le az arkhoz.
- Megvan, amiért jöttünk - érintem meg gyengéden a kézfejét, ezzel is magamra vonva a figyelmét, mosolyom szelíd, miközben rátekintek, mint mindig is. S ha a doboz is látható, akkor afelé nyúlnak ujjaim. Nem pattintom fel a fedelét, hisz pontosan tudom, hogy benne van.
- Mennünk kell. Idelenn nincs biztonságba senki, viszont a mag birtokában a város sem. Nem csodálnám, ha a Sötétség maga is keresné. Tudom, hogy nagy kérés, hogy megértsd… - állok fel újra, ezúttal az ifjú felé téve pár lépést. Tétován tekintek hátra az arkra, de az ő nyersebb mondatainál most valami finomabb kell. Remélem megérti.
- Emiatt nem csak a város kerülhetne veszélybe. Évtizedeket áldoztatok arra, hogy újra élhető legyen a város, nélkülünk, a démonok nélkül… Engedd, hogy ennyiben segítsünk nektek. Eme szűkös időkben a két városnak sajnos össze kell fognia, nem kérem, hogy legyetek velünk elnézőek, hisz nem érdemeljük meg. De hadd próbáljuk jóvátenni, hadd bizonyítsuk be, hogy nem minden angyal egyforma - kérlelem a fiút. Hiszen ez a legfontosabb, azon kívül, hogy mihamarabb kijussunk innen. Az ifjú hölgyet is minél gyorsabban vissza kell vinnünk városába, hogy ott beszámolót tartson a találkozóról. Nekünk pedig, nekem el kell rejtenem a magot, mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy miként használhatnánk fel Amara ellen.
Nem tudom, hogy miként válaszol, de bárhogy is döntsön az ifjú, ideje kimennünk. Amber vállát szelíden átölelve igyekszem kivezetni őt is az alagútból. A kifelé út kissé tán hosszabb, mégis nyugodalmasabb. Remélem, hogy a férfiak is követnek. Ha így tesznek, akkor pikk-pakk felérünk újra a pincerendszer lépcsőjére, hol nem hat már ránk semmilyen rúna, vagy pecsét.
- Ideje mennünk… Az idő ellenünk dolgozik - búcsúzom a fiútól, szelíd mosollyal az ajkamon. Kezét gyengéden megszorítom, ha engedi. Ha nem, mosolyom akkor sem tűnik el arcomról, Amber vállát újra átkarolva a teret meghajlítva tűnünk el innen egy pillanat alatt.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Pincerendszer 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
347
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 26, 2018 11:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
Everyone & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 315 • Credit:

Nem vagyok elájulva a ténytől, az arkangyal tudására és segítségére vagyunk kárhoztatva, és erre a hatalmas kegyre még várnunk is kell, de hála égnek nem születtem se tollas háttal, sem pedig a szárnyas hierarchia csúcsára, hogy megoldhassam helyette a láda problematikáját, szóval…
- Akkor várunk, remélem addig sem potyog utánunk néhány múmia, vagy szellem - pillantok oldalra, ábrázatomon egy gyermeteg és valahol ábrándos félmosollyal, mielőtt észrevenném magamat és megreguláznám az elszabadult arcizmaimat. Azért nem hibáztathat senki, hogy ha már itt van az ember fia egy csapdákkal teli, elvarázsolt labirintusban, több érdekességre vágyik, mint az egy helyben toporgás és a kopár falakon meghúzódó repedések számolgatása.
Nos, így teljesüljenek máskor is a kívánságaim, noha zombik és csontvázak helyett egy óriási szoborszerűség kergeti pontosan felénk a kompániánk hátramaradó tagjait. Amint belépnek a terembe, a kocsonyás fal egyre sűrűbbé és homályosabbá válik, mint ami éppen bezáródni tervez, ezért sem értem a hatalmas aggodalmat, amit a túloldalán lévőnek kerítenek. Homlokomat ráncolva követem Ophiliát, de miután Ramiél sem képes kipattintani a helyéről a méretes dárdát, úgy nem hinném, hogy én leszek a nyerő szériás a próbálkozásban. Arról nem is beszélve, a bezáródóban lévő átjáróhoz ennyire közel azért már engem sem a nyugalom ölel körbe, látva és hallva az ominózus alak közeledését.
- Szerintem hagyjuk a francba! - kiáltok rájuk, beljebb húzva magammal egyik kézről Ophiliát, másikról Ambert. Amennyiben lenne harmadik kezem, az arkot is megsegíteném az első lépés megtételében, de szerencsére neki nem kell "óriási" noszogatás - ha ha - a posztja elhagyásához. Sőt… Kicsit mintha nagyobb lelkesedést ölne a menekülésbe, mint szükséges volna.
Felvont szemöldökökkel tekintek utána, s mire végigcsörömpöl a szoba szűkösségén, a lilás derengés már el is tűnik mellőlünk a falról, amannak túloldalán hagyva kettejük üldözőjét.
- Oké… Ez felettébb bizarr volt - állapítom meg, változatlanul Ramiélen tartva a szemeimet. - Ő most tulajdonképpen mit csinál? - a levegőbe intézem a kérdést, meghagyva a felelet lehetőségét bárkinek, vagy éppen senkinek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 09, 2018 6:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
Amber hangja kirángat a fáradtság hullámai közül. Hát még jó hogy segítek neki! Veszek egy mély levegőt és azzal az irammal sietek oda mellé. Először én is megpróbálom kirángatni a dárdát, ügyet sem vetve az egyre közeledő Spártaira, akinek dühös menetelétől képletesen szólva még a szusz is bennem ragadna, most azon serénykedek hogy valahogy megoldjuk ezt a szerencsétlen helyzetet. Nem jön ki. Mind a ketten arra jutunk, hogy csukjuk be az ajtó másik szárnyát és torlaszoljuk el. De mivel? Én még a csukjuk be az ajtót-nál tartok, ami a kettőnk ügyködésére engedve megindul, de a szobor rendíthetetlenül robog felénk.
- Hagyd a torlaszt, inkább menekülj!
Kiáltom kétségbeesve, jelezve neki hogy nem lesz időnk torlaszolgatni, túl gyorsan történik minden. Igazából már én sem érzem magamban az erőt, még egy olyan mutatvány, mint ami a fal mellett volt és laposra tapos. Ha Amber hallgatott rám, akkor valószínűleg előbb észreveszi Ophiliáékat a terem másik végében, én még az ajtót csukom be, s ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a szobor, egyre inkább menekülnék. Csak csukódjon már be az ajtó! Üvöltve vágom be és indulok meg a fal mellett, el az útjából, mert abban a hitben menekülök, hogy ez a szobor mindjárt áttöri az egész ajtót tokostul, ugyan az egyik szárny tárva nyitva, a lény olyan nagy, hogy a másik hely is kell neki. Aztán meg majd engem akar megint feltűzni a dárda végére. Szóval üvöltve rohanok, amíg egy útban lévő nagyobb és kerek fémes tárgyba bele nem ütközött. Ott ér véget a fejvesztett rohanás. Azon keresztül esve hangos robaj keretein belül talajt fogok. Nem vesztem el az eszméletem megint, csak pár perc esik ki és fura, de nem hallom a szobor hangját. Ellenben másokét igen, sugdolóznak, aztán beszélgetnek. Mi történik? Ophilia? Igen, határozottan őt hallom, meg azt a Payne fiút! És persze Amber! Szédelegve felülök, ennyik telik tőlem, majd az ajtó irányába pislogok. Hűlt helye van neki! Az az izé, amin keresztül estem töri a fenekemet, és ahogy a ruházatom is képbe kerül, nem, nem sáros és vizes sem vagyok. Bár most némi homokot sikerült begyűjtenem. Kezdem kapizsgálni hogy tréfa áldozata vagyok, azé a tréfáé, amire nem is oly rég a többieket figyelmeztettem. Grimaszolva érintem meg a homlokom, nem is vérzek. Ez kiábrándító! Simán belegyalogoltam a csapdába, én, aki mindig megfontolt! Ó, Jézus Ereje! Hamar elhűl a vér az arcomban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Pincerendszer Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
782
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 30, 2018 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


A többiekkel ellentétben én valóban élvezem ezt a kis útvesztőt. Mindig is kedvtelve tekintettem a mennyekből testvéreim remek kis útvesztőit, melyeket olykor a démonok is átitatta a maguk mágiájával. Mindig is vágytam egy hasonló helyre, ahol saját tudásomat mérettethetem meg. Vajon tényleg láttam mindent, avagy mindez csak illúzió?
Ezért is lehet, hogy újra csak nevetve vetem magam a kis csúszdába, és még azon sem kesergem, hogy úgy érek földet… Ahogy
Ezen most nem fogok leakadni, a földön ülve porolom le - teljes feleslegességében magamat. A por mégis csikarja az orromat, arra késztetve, hogy tüsszentsek. Néhány apró macskatüsszögés közben tekintek fel.
- Amíg nem angyalpenge áll ki belőlem teljesen jól vagyok - mosolygok rá szelíden. Kezeimet a poros padlóra téve állok fel lassan, kijelentve, hogy mégiscsak jó lenne, ha megvárnánk a társainkat. Ő is a sajátját, én is a sajátomat.
- Mégis, Ramiél, még ha kicsit nem is látszódik rajta, de egy erejében hatalmas angyal, egyike a nyolc arkangyalnak - magyarázom a férfinak. Nem állítom, hogy nem tudja, hisz a vadászok városa sokkal inkább tájékozottabb, mint bárki más jelenleg. - Oly erők veszik körbe a ládát, melyhez az én erőm kevés - hajtom oldalra a fejemet.
Az emberi elme mégis találékony, nem kétlem, hogy nem tudna valamit kitalálni ellene. Én mégsem tennék máshogy. A társadalmunk hierarchiáját itt a földön is tartom. Nem vagyok más, csak egy rangtalan, nincs jogom egy ilyen dolgot megtenni, mint hogy elvegyek egy tárgyat, melyet maga Atyánk készített - vagy épp hozott a világra.
Kérdésére bólintok, de nem is kell sokat várnom, hiszen…
Egy ajtó nyílik, mögötte két hang kiabál. Egy férfié és egy női. Az egyik emberlány, kinek diplomáciai kötelezettségei vannak, a másik pedig…
Értetlenül pislogok a látványra, mely elénk tárul, ajkamat elnyílva tekintek a mellettem álló fiúra.
- Nem én voltam - rázom meg a fejemet. Majd visszatekintek a falhoz simuló ark felé, és az ajtót bezárni kívánó lány felé. - Segítsünk - indulok meg, s közben finoman érintem meg a fiú karját, egyúttal invitálva is, hogy jöjjön. Először valóban a gerely gondot kellene megoldanunk, viszont én azt nem érem el.
- Le tudod azt venni? - tekintek a fiatal vadászra, és ha igen, akkor a leány segítségére sietek, és a másik szárnyat próbálom bezárni, a… Nem is tudom, hogy miatt.
- Mi történt veletek? - teszem fel a kérdést, de hogy kinek? Bármelyikük válaszolhat rá.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Pincerendszer 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
347
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 11:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New York, New York
Everyone & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 432 • Credit:

Összességében szeretek elmélkedni az élet nagy dolgairól, de a kivesézett tudás és értelem dacára elvből elutasítok az utóbbi időben mindent, ami a természetfeletti száján kiesik. Majdnem mindent, hiszen most mégis azon kapom magamat, hogy az angyal az egészségesnél talán egy hangyányival erőteljesebb önbizalma és „okoskodása” egy cseppet sem zavar. Talán bővebb lére is ereszteném a gondolataimat, ha nem egy gyilkos, számomra teljesen ismeretlen labirintus járataiban kolbászolnánk, illetve kerülgetnénk a csapdákat. Azt persze be kell látni, a keringő végkimenetele nagyobb adrenalin lökettel és elégedettséggel tölt meg, mint korábban hittem volna, és a lefelé szánkázás is viszonylag mulatságosnak tekinthető, amennyiben a túlvégen várakozó ismeretlentől való félelem, hovatovább, a kezdeti szívroham tényét engedékenyen félre helyezzük.
Ophilia ugyan utánam kiált, de neki sem kell túl sok noszogatás ahhoz, hogy kövessen. Az én puffanásaimat messze kenterbe verő fém-koncerttel, és egy szerencsétlen orra eséssel közelíti meg a helyszínt, ezúttal pedig már én sem tudom visszafojtani a gyomromban felugró kényszert; visszafogottan elnevetem magamat.
- És te? - vetem oda neki élcelődő vigyorral az ábrázatomon, célozva a kis rúna-csapda aktiváló akciójára, viszont a gúnynak nyomát sem lelni a hangomban. A nevetés utóízeként hátramaradt rekedtséget mindenesetre megkísérlem elűzni a torkomból egy köhintés formájában, mialatt tekintetemet a póriasan egyszerű ládára vezetem.
Alig fogan meg a tudatomban a kérdés; mégis mi a bánatra várunk, amikor a tollas türelemre int, illetve a többiek bevárását tanácsolja. Számat elhúzva, a szemeimet megforgatva sóhajtok fel, mert valahogy ennyi ugrálás után a semmit tevés elég iszonytató elfoglaltságnak hangzik.
- Ide is eljutottunk nélkülük - rántom meg a vállaimat, jelezve egyrészt, szerintem teljesen felesleges számolni velük, feltéve, ha tényleg mindent tud az angyalnő, és nem csak a szája volt nagy, másrészt pedig kifejezendő a mímelt érdektelenségemet a „terv” iránt. - Hol vannak? El tudod érni? Mármint a fejedben - bökök az állammal a szőke üstök irányába. Nem mintha a következő, felettébb váratlan momentumokban nem kapnék amúgy is választ a feltett kérdésemre.
Az eddig háborítatlan, egynemű falon ugyanolyan kocsonyás járat nyílik, mint amelyen át az „aknamezős” terembe kerültünk át Ophiliával. Hunyorítva próbálom kivenni, mi zajlik a hullámzó, homályos paca túloldalán, és némi várakozás után fel is bukkan az ark, társaságában a Cartelle lánnyal. Átlépnek a járaton, habár nem úgy néz ki, mintha ennek tudatában lennének, ahogyan annak sem, a menedékükben mi magunk is helyet foglalunk.
- Ez gyorsabb volt, mint gondoltam - pillantok el az angyalnőre, majd visszavezetem íriszimet a társaság további tagjaira. - Úgy néztek ki, mint akik szellemet láttak - jegyzem meg, lopva eltekintve az átjáróra, csakhogy az addigra már lezárult. Nincs nyoma a liláskék trutymónak, ahogyan annak sem, ami idáig kergette - vélhetően - a másik kettőt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 26, 2018 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




T


New York New York

Ramiél megállás nélkül küzd a szobor ellen, aki egy percre sem adja fel a küzdelmet. Mondjuk tény, csak egy szoborról van szó, de egy jól irányzott csapással is könnyen ketté töri a gerincünket. Nem szívesen találkoznék az öklével, ahogyan Ramiél sem.
Úgy sietek amennyire csak tudok. Nem örülnék neki, ha pont miattam esne baja az angyalunknak. Láthatóan semmi extra képessége nem használható itt. Most ugyanolyan halandó mint én, bár így is jóval ügyesebb nálam.
Az ajtó nagy örömömre kinyílik, így azonnal szólok neki. Rendesen kitárom, hogy könnyebb legyen neki berohannia. Terveim szerint én utána azonnal be is csukom, hogy a szobor ne jöhessen be.
Meglepetten nézem végig, ahogy becsúszik a kincsestárba, de nem sok időm van az értetlenkedésre. Éppen a jobb oldali ajtóhoz sietnék, mikor a dárda belé fúródik. Pislogok egy párat, majd naivan megkísérelem kihúzni azt a helyéről, de meg se moccan.
-A francba!!!.... Csukjuk be a másikat és próbáljunk valami barikádot építeni.-Mondjuk túl sok időnk nincs, de talán sikerül valamennyire lelassítani a szobrot. Amennyiben segít vele együtt csukom be a bal oldali szárnyat, majd amit csak találok azt az ajtó felé dobálom. Próbálok minél nagyobb tárgyakat.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7